Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hosszútávban mindig is jobb voltam. Bár fizikailag nem vagyok kifejezetten jó állapotban, a kitartásom és elszántságom megvan ahhoz, hogy teljesítsem a saját tempóban. Zalánnak azonban más elképzelései vannak a dologról. Más tempót diktál.
Szavai nyomán némi egészséges ingerültség lesz rajtam úrrá. Tisztábban vagyok vele, hogy a pusztán pár méternyi előny egy illúzió, hiszen a levitás bármikor képes lenne lefutni, mégis összeszorítom a fogaim egy kicsit, ahogy gyorsítani kezdek. Zalán most azt kéri, hogy bizonyítsam neki az elhivatottságom? Hát, ezzel jó pontra tapintott.
Igyekszem tehát beérni őt, felvenni a tempóját, még ha érzem is, hogy ez hamar ki fog meríteni; végül is valami ilyesmi a cél, hogy halálfáradtan essek be az ágyamba a hálókörletben. Nem a kitartásomra, az állóképességemre van most szükség; pontosan annak hiányára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A felettünk elszáguldó alakokra szegeződik a tekintetem, majd egy pillanat múlva már Zalán ábrándos arcát figyelem. Felnevet, ez meglep - a feszültsége legalább egy részét a menetszél mintha elmosta volna, ahogy a repülő alakokat figyelte.
Még gyorsabb tempóra kapcsol, ami tarthatatlan lesz számomra; gyorsítani igyekszem, de elkerülhetetlenül hamar lehagy, mintha csak a suhanó seprűket kergetné. Ábrándokat.
- Nem... - ...bírom, kezdeném, de addigra már biztos rég lemaradok tőle. Minden erőm és izmom megfeszítve igyekszem beérni őt, felfokozódó adrenalinnal, mintha csak azt akarnám megakadályozni, hogy maga Hollósi is levegőbe emelkedjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kínzóan lassan történik, mégis egy szempillantás alatt vége lesz. Látom, ahogy Zalán lába megbicsaklik, és azt is látom, ahogy elveszti az egyensúlyát.
Azt hiszem, sosem futottam még ilyen sebességgel; fel sem fogom, hogy esélyem sincs elkapni őt, lábaim maguktól kapcsolnak emberfeletti tempóra.
- Zalán! - Ezt nem fogom tudni megakadályozni. Nincs olyan varázsige, olyan képesség, mágia ami ebben segíthetne. Nem érek oda.
- Zalán - Szólok oda futás közben, mikor még oda se értem mellé. - Jól vagy?
Levegőt gyakorlatilag nem kapok a sprint miatt. Kivörösödött arccal a másik hátára ragad a tekintetem, ahogy ott fekszik. A gyomromon szorító érzés lesz úrrá. Mindjárt odaérek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Felül. Hála Merlinnek - nem ütötte ki magát, kapott agyrázkódást vagy törte be a fejét ettől az eséstől. Felült, fel is akarna állni... de nem megy neki. A lábát markolja, és a nevemet hallom meg.
- Zalán. - Próbálom olyan gyorsan lecsillapítani a légzésem, ahogy az fizikailag lehetséges. Nem úgy néz ki, mint akire mindjárt ráköszönt egy roham. - Minden rendben, itt vagyok. Engedd el, és mutasd meg. - Nyúlok óvatosan a lába felé.
Nem lehetek biztos benne, hogy nem lett valami komolyabb baja, akár törés, akár rándulás, és bár nem vagyok gyógyító, engem mégis megnyugtatna, ha látnám.
- Csak elestél, semmi baj, ha véletlenül megrándult, a gyógyítók akkor is seperc alatt helyrepofoznak. Érted? - Tekintetem ráemelem, miközben a zihálástól szaggatott hanggal igyekszem nyugtatni. Ezzel csak egy a baj: én sem vagyok nyugodt. Egyáltalán nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Meglátom az egyébként tökéletesen sértetlennek tűnő lábát, így ismét szemeibe nézek. Már épp megszólalnék, de megelőz, s egyszerre végre megértem.
Arckifejezésem megváltozik, az eddigi feszültből döbbent, szinte félelemmel teli lesz, ahogy felfogom, miről beszél. Ez nem tart tovább egy pillanatnál, mert a maximumon pumpáló szívem ellenére tudom, hogy meg kellene nyugodnom - vagy legalábbis azt mutatni.
- Nem érzed? - Kezem a vádlijára csúsztatom óvatosan, szinte tesztelve, hogy sikerül-e egy csapásra elmulasztanom. - Lélegezz, Zalán, jó? Lassabban lélegezz. Érezni fogod. Ez hamarosan el fog múlni. A lábadnak abszolút semmi baja sincsen ebben a pillanatban.
Az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogy hamarosan elmúlik-e. Abszolút... fogalmam sincs. És azt sem tudom, mit kellene tennünk. Hívni egy gyógyítót, tanárt? Azt hiszem, ez nem opció. Nem hagyhatom, hogy rajtam is eluralkodjon a pánik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Arcom még mindig ki van vörösödve a sprintelés miatt. Én, én voltam a hülye, hogy hagytam, hogy fusson, mintha világát se tudná.
Ám hamar rá kell jönnöm, hogy ez nem igaz. Ami most történik, az talán mindenhogy megtörtént volna. De mi történik pontosan?
Hiába érek hozzá, Zalán csak hátra vágja magát. Nem remeg, nincs rohama, és nem érzi a lábát. Felpillantok az égre, ahol a kviddicsezők már igencsak belemerültek a kvaff passzolgatásába, s az egyikük most dob karikára. Gól.
- Zalán, mit éreztél, mikor elkezdtél rohanni? - Kérdem hirtelen felindulásból. - Mikor utánuk kezdtél rohanni, mit éreztél? Mire gondoltál?
A hagyományos gyógyítótudomány itt parttalan volna. Mást kell használnunk: a saját tudásunkat arról, ami történik velünk. Még remegő kézzel is, még úgy is, hogy hiába szorítom egyre erősebben Zalán vádliját, úgy tűnik, mintha azt sem tudná, hogy a testéhez tartozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Zalán nem válaszol azonnal, de nem kezdek el követelőzni; nagyjából tizenöt másodpercet még adok neki, mielőtt bármi komolyabbat tennék. Fogalmam sincs ugyanis, mi történik vele, és a várakozás a legijesztőbb, azok a pillanatok, mikor még nem tudod, fatális hibát követsz el azzal, hogy hagyod, vagy jót teszel vele.
Ám hamarosan meg is töri a csendet, és valamit mond, amit nem értek. Összeráncolom a szemöldököm, szívem még mindig hevesen ver.
- Nem engedi, hogy küzdj ellene... De kicsoda? Micsoda? - Teszem fel a kérdéseket.
A helyzet az, hogy kívülről ez pontosan úgy hangzott, mint egy prófécia, még akkor is, ha látom rajta, hogy nem úgy néz ki, ahogy roham közben szokott. Lehetséges-e, hogy látomásroham nélkül mondjon próféciát? Nem merek tippelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Zalán magyarázatát figyelmesen hallgatom, kékjeim úgy nyílnak egyre nagyobbra, ahogy halad gondolatmenetével.
- Na várj - mondom neki. Ahogy nézem őt, agyam egyre csak pörög, próbálom összeilleszteni a nagy egészet.
Zalán most kétségbe van esve - fair. De Zalán kétségbeesetten repülni is szeretne, ezt láttuk, tudjuk: úgy nézte azokat a kviddicsezőket, úgy beszélt erről... Mégsem feltétlen kell leírni azt, amit mond.
- Gondolod, hogy a látomás ilyenformán önbeteljesítő? Hogy amennyiben nem teszed azt, amit ott látsz... úgy belekényszerít? - Kérdem összeráncolt homlokkal. - Ez lehetséges egyáltalán?
Csak indokot akarna találni arra, hogy repüljön?
És ha így is lenne - az már önmagában nem lenne önbeteljesítő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nézem még, miközben formálja a szavakat.
- Meglehet, hogy valójában csak elkeseredetten seprűre akarsz ülni, mert hiányzik, és mert ez az életed, és valójában a látomások, a tünetek teljesen más dolog miatt erősödnek. - Pillantok rá, hogy őt is beavassam elméletembe. Az elejébe legalábbis. - Nem tudok most neked egy másik indokot mondani így hasraütésre, ezen gondolkoznom kell.
Nem akarom kimondani a konklúziót. Nem akarom, hogy igaz legyen, mégis zavaróan logikusnak tűnik. Így hát csak bámulok Zalánra, latolgatva, hogy egyáltalán érdemes-e szóba hoznom, megosztanom, amit gondolok, vagy minden csak sokkal, sokkal rosszabb lenne tőle.
A vádliját még mindig nem engedem el, úgy kapaszkodok belé, mintha csak az én életem múlna rajta. Pedig ez nem igaz. De valahol... valahol mégis az. Az enyém is múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A sértettség elemi erővel ránt ki egy pillanat alatt, s értetlenül bámulok rá hirtelen kirohanására. Persze ismét erőltetné a felállást, észre sem véve, hogy még mindig erősen fogom a vádliját.
- Nem, nem érted. Nem azt mondom, hogy kitalálod, hogy nem érzed a lábadat. Úgy szorítom, mint egy idióta, és szemed se rebben, még rá is akarsz állni. Persze, hogy igaz, amit mondasz. - Engedem el végül a levitást, ám kezet nem nyújtok neki.
- Arról beszélek, hogy... Nézd. Nem számít, hogy ez-e az oka. Nem számít. Ha a látomásod, a sorsod azzal akar belekényszeríteni, hogy egyre erősebben kínoz a rohamokkal; vagy ha azzal, hogy azt a gúnyos játékot űzi veled, hogy nem tudsz seprű nélkül élni... szinte... szinte mindegy. Olyan szempontból legalábbis, hogy... mindenképp meg fog történni. Valahogy seprűre fogsz ülni, Zalán. És le fogsz esni arról a seprűről.
Torkom kissé kiszárad, ahogy ez elhagyja a számat. Nem akartam kimondani, minden porcikám tiltakozott ellene, és valószínűleg a legszarabb ötlet volt, amim lehetett.
- Hiába a jelenések elnyomása, ezt nem lehet megváltoztatni. Ne azért kutassunk, hogy megváltoztassuk, hanem hogy fel tudjunk készülni rá. Hogy ne repülj úgy soha, hogy nem tettél óvintézkedéseket azért, hogy... legalább minimalizáljuk, ami elkerülhetetlen. És ezzel nem azt mondtam, hogy pattanj seprűre és állj be a kviddiccsapatba, hanem azt, hogy ha muszáj felülnöd arra a nyomorult fadarabra bármilyen okból, akkor nem teheted meg anélkül, hogy ne legyen minimum védőháló alattad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Mindenre számítottam: üvöltésre, átokra, vicsorgásra, mindenre. De nem csendre. És nem könnyekre.
Egy ideig én sem szólalok meg. Csupán lassan leereszkedek Zalán mellé törökülésbe, majd kezem finoman a vállára teszem. Fejemet én is elfordítom tőle, hogy ne lássam, amit el akar rejteni előlem.
- Sajnálom, hogy kirohantam - mondom neki halkan. És azt is sajnálom, amit mondtam, azt, hogy igazam van. - Nézd... Segíteni szeretnék. Hogy fel lehessen erre készülni, amennyire lehet, óvintézkedésekkel. Nem tudom azt mondani, hogy minden rendben lesz... de azt tudom, hogy mindent megtehetünk érte, ami hatalmunkban áll.
A csendbe csak a fejünk felett kvaffot passzolgató diákok zaja vegyül. Ők maguk észre sem veszik, ami alattuk történik a pályán, s fogalmuk sincs, mi a valódi jelentősége. Csupán ketten pihennek, gondolják, egy nagyon rövid edzés után.
- És tudod mit? - Kérdem halkan, tekintetemmel a pálya füvét fixírozva. - Egyszer leesel a seprűről. De csak egyszer. Utána vége lesz a kínzó látomásnak, nem lesz többé. És azzal annyi. Bár megtörtént már, de végre lezárhatod utána.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Azonnal a fejemet rázom Zalán szavaira, és hangjának tónusa sem ad enyhülést. Ő mindkettőnket eltemetett már valahol mélyen.
A csend kínoz még pár pillanatig, hiszen erre majdnem lehetetlen válaszolni. A torkom nekem is összeszorul, hiszen tudom, hogy a Pokol lesz, amivel egyszer szembesülni fog.
- Annál azért keményebb vagy, Hollósi. Nem úszod meg, hogy túléld - motyogom neki. Bár a szavaimmal festhetném meg a sorsot. Bárcsak próféciákat mondanék éppen.
A segítségemet kéri, én pedig bólintok. Most már talán engedni fogja, nem úgy, mint a legelején. Feltápászkodom a földről.
- Gyere. - Nyújtom ki a kezem, hogy segíthessek neki felállni, s igyekszem felhúzni, hogy rám támaszkodhasson. - Óvatosan. Amit érzel, az nem a valóság, csak szórakozik veled. - Bár nem ringatom magam abba az illúzióba, hogy ez majd segíteni fog neki, hogy visszanyerje izmai fölött az irányítást: talán mégis érdemes megpróbálni.
És hogy kicsoda, vagy micsoda is űzi ezt a játékot velünk? Nem tudom. De szívesen elbeszélgetnék most vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem tud felállni, s az egyensúlyom is majdnem elvesztem.
- Semmi baj. Még egyszer - mondom halkan, s így kísérem végig az összes próbálkozást. Arcomon nyoma sincs türelmetlenségnek, de még sajnálkozó fintorba sem fordul kifejezésem. Még mindig kissé piros arcomon csak az eltökéltség látszik és a türelem.
A torna alatt figyelem a mozdulatokat, melyeket a másik tesz, végül pedig sikerül felsegítenem őt. Azt hiszem, valamikor ezek alatt a csendes percek alatt ölt bennem szilárd formát elhatározásom.
- Ez az. Rendben - nyugtázom, hogy sikerült két lábra állnia. - Mehetünk? Vissza a kastélyba?
Bár már felajánlottam segítségemet korábban is, sokszor fordult meg mögötte önös érdek - látni akarom, nála hova fut ki az egész, gondoltam az elején, hogy fel tudjak készülni a saját sorsomra. Együtt többet tanulhatunk. Készségesnek kell lennem vele, hogy viszonozza ugyanezt.
De ahogy látom, hogyan hatalmasodik el rajta a jövője, hogy lesznek úrrá rajta a még meg sem történt események, s válnak ezáltal még inkább igazibbá és kézzel foghatóbbá, már nem csak a saját bőröm féltése miatt ijedek meg. Szépen lassan elkezdtem átérezni az ő sorsát is, s talán amiatt, hogy meglehet, a sajátom sem lesz békés, csak még gyorsabban zajlott le ez a folyamat, s talán máshogy is, mint a legtöbbeknél.
- Lassan fogunk menni - jelentem ki, ahogy igyekszem támogatni, ha hagyja. - Nem fogunk sietni. A saját tempónkban érünk oda.
Minél lassabban, annál jobb. Minél lassabban érünk a kastélyba, annál később tud lefeküdni és pihenni - és ez minél később történik meg, annál később fog tudni felülni arra a bizonyos seprűre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem engedi, hogy annál többet segítsek neki, mint hogy felhúzom. Túl büszke ehhez, vagy akaratos, vagy tudja Merlin - finoman megcsóválom csak a fejem, ellenezve ezt, ám készenlétben állok, hogy megpróbáljam elkapni, ha elesne. Egy biztos: azt a bűbájt nem fogom rajta alkalmazni, amit ő is üvölt a képében. Akkor inkább temessen maga alá.
- Zalán... - kezdem, ahogy ellenkezik, de aztán csak elhallgatok, hogy végigmondhassa.
Pár pillanatig csend ül közénk, tekintetemben kétség elegyedik a szomorúsággal. Valami kellemetlen érzés lesz úrrá rajtam, kissé mardosó, mintha a bensőm egy összegyűrt, majd kihajtogatott papírgalacsin lenne. Máshoz nem tudom hasonlítani.
- Nézd... - Nem folytatom. Még nézem pár pillanatig őt, aztán bólintok. - Ha te nem futsz velem, legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Valahol úgy érzem, felelősséggel tartozom érte, holott tudom, hogy ez nem igaz. Mindenki a saját sorsának kovácsa. Hát persze.
A lényeg az, hogy Zalánnak kell tudnia, mi a jó neki, nem nekem. Mégis, már most egyértelmű számomra, hogy saját tűrőképességét egyáltalán nem képes reálisan látni, hogy a végletekig húzza, egészen addig, amíg szétszakad. S most nekem is így kell tennem.
Futni kezdek. Először csak ugyanabban a tempóban, ahogy az elején, hogy ismét átmozgassam az izmaim, majd mikor perifériámból meglátom a levitás figyelő szemeit, gyorsítani kezdek. Pár pillanatra lehunyom a szemem, ahogy erőt gyűjtök ebben a tempóban, aztán pedig igazán nekilódulok. Úgy futok, mintha az életem múlna rajta, mintha menekülnék. Mintha az alak elől rohannék a játszótéren.

Remegnek a tagjaim. Nem kapok levegőt - izzadtságban úszok. Az összes izmom ég, a testem nem jut elég oxigénhez. Gyorsabban kell futnom. Elképzelem Zalánt a levegőben, elképzelem az alakot magam előtt a játszótéren, mintha felé futnék. Mintha egy kígyó lenne a nyomomban. A roxforti okklumenciateremben állok. A kitartás a kulcs. Anélkül az elme védelme semmivé válik. Sosem voltam olyan, aki feladja.
Mikor érzem, hogy lábam megbotlik, megpróbálok lelassítani, s végül ernyedten roskadok a földre; bár eszméletem nem veszítem el, mégsem vagyok egészen magamnál.
- Így... jó... lesz? - Zihálom lehunyt szemmel a másiknak.
Alig érzem a lábam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A szemem alatt meghúzódó karikákat nem igazán sikerült elfednem, állapítom meg a reggeli kapkodásban, ahogy elhaladok a tükör előtt. De persze mindenkinek lehetnek nehezebb estéi. Egyszer-egyszer belefér. Nem igaz?
Gyors tempóban igyekszem a nagyterem felé. Nem sokkal később fogok leérni a reggelire, mint mindenki más, és nyilvánvalóan nem az étkezés hiánya hajt, nem túlzottan foglalkoztatna, ha a mai napon nem sikerülne táplálékot bevinnem a tanórák előtt. A helyiségbe beérve ügyet sem vetek saját házam asztala felé, azonnal a kék nyakkendők között kezdek keresni, míg meg nem találom a megfelelő tulajdonosát. Ahogy haladok feléjük, egy bögre kávét kapok csak fel az asztalunkról, bár nem érzem, hogy most épp különösebb szükség lenne rá.
Megkocogtatom Zalán vállát.
- Zalán. Jó reggelt. Ráérnél? - Vetem azonnal oda a kérdést kissé zilált hangon, s rögtön intek is fejemmel a nagyterem ajtaja felé. Az sem érdekel kifejezetten, ha épp teli szájjal pillant majd fel rám. Nagyon fontos ügyben keresem ugyanis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A Levita asztala sokkal hangosabb, mint ahogy azt az én ízlésem megkívánná. Bár a hatalmas nyüzsgés olyan szempontból kapóra jön, hogy nem igazán vetnek rám ügyet, kissé megbotránkozva pillantok fel a zűrzavarra, még akkor is, ha a Rellon sem panaszkodhat ilyen szempontból. Először is: egy srác visszautasítja a pálcák használatát, és inkább vizes gatyával üldögél, míg egy másik felpattan az asztaltól, hogy hangosan is bejelenthesse mosdóhasználati igényét. Aztán persze ott van Saint-Venant is, aki társai kóstolgatása után sutyorogni kezd. Lányok nézegetnek magazinokat, mugli telefonokat, majd rögtön el is áztatják őket; és még a reggeli posta talán meg sem érkezett mindezen káosz közepébe. Meg kéne talán lepődnöm - hiszen ez biztos, hogy nem mindennapos a Levitában... igaz? -, ám fáradtságom és feszültségem nem engedi ezt, még akkor sem, ha normál helyzetben lehet, hogy még szórakoztatónak is találnám ezt a reneszánsz festményekre hajazó jelenetet. Zalán pedig...
Egy fiolát szúrok ki, mely vészessen tart lefelé az asztalról. S az a fiola egészen úgy néz ki, mintha...
Mielőtt pálcát emelhetnék, az egyik levitás mestertanonc már meg is oldja a problémát, egy barátságos mosollyal nyújtva a fiolát Hollósi felé. Ezen kívül nehezen tudom felfogni, mit nyüzsögnek a többiek; túl fáradt vagyok, hogy értsem, vagy hogy beazonosítsam az elhangzott neveket.
- Azért ennyire nem kell megörülni - jelzem Zalánnak, utalva az ominózus mini szívrohamra, ami majdnem egy... ki tudja, milyen emlék vesztét okozta. - Na... most, hogy megvan a kis titkos fiolád, beszélhetnénk végre? - Utalok az üvegcse tartalmára türelmetlen, érdes reggeli hanggal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Hazudnék, ha azt mondanám, az álomfejtés nem foglalkoztat kifejezetten az elmúlt időszakban, így akármennyire is hadar és mutogat, még úgyis odafigyelek, hogy egyébként elegem van a stílusából. Hogy lehet valaki ilyen vidám, aki...
Összenézünk, s ekkor látom szemeit kikerekedni. Az enyéim is követik a példáját, nulláról százra emelve a pulzusom, mert ez a kifejezés mostanra egy harmadik arcon is visszaköszön ittlétem óta. Az üres tekintet elárulja, hogy éppen egy másik világban jár, s körülötte, körülöttünk a diákok is észreveszik a változást; van, aki egyenesen felsikkant ijedtében, egy rellonos fiú pedig mintha felpattanna. A fejembe belehasít a fájdalom, arcom összeszorul egy másodpercre, s egy kissé meg is ugrok. Valami történik - egyetlen másodpercre mintha bevillanna egy fekete-fehér kép, mely ismerős, ám azonnal el is múlik. A fejfájás azonban természetesen velem marad.
Már felemelem a tekintetem, mikor Arnada professzor megkapaszkodik az asztalában. Rám szerencsére senki ügyet sem vetett - túl nagy lett a felbolydulás ahhoz, hogy számítson, hiszen eddig a legtöbb tekintet a tanárúrra szegeződött. Én sem tudom elszakítani a pillantásom róla, még fájó fejjel sem - csak amikor le akarom tenni a pennám, érzem meg, hogy kezeim kihűltek, s mintha ujjaim egy kissé remegnének is.
- Jól van, professzor úr?
- Mi történt?
- Hozzak egy kis vizet esetleg?
- Ez most mi volt?
Az összesúgástól a direkt megszólításig minden előfordul a diáktársaim között. De én hallgatok. Remegő kezeim rögtön a pad alá rejtem, a combomra helyezve. Kissé lejjebb süllyedek, remélhetőleg feltűnésmentesen. Nem vagyok itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Sadie mosolya meglep egy kissé, de nyugodt módon viszonzom, s bólintok is kérdésére.
- Egyáltalán nem - erősítem meg. - Úgy értem, abszolút nem rossz, és van egy-két professzor aki igencsak profi a munkájában, ahogy hallottam... de azért vannak... érdekes aspektusai. - Eddig sem kevés furcsaságban volt részem; például nemrég láttam a faliújságon, hogy az úgynevezett Edictum írókat keres, s utánakérdezésem eredményeképp megtudtam, ez az iskolaújság. Ezzel semmi probléma sem lenne, de mint kiderült, főként diákokról és tanárokról terjesztenek benne pletykákat, ami őszintén egyáltalán nincs ínyemre. Így még jobban kell majd figyelnem rá, hogy... ne tegyek semmi furcsát.
A kérdésére még fel is nevetek halkan, de nem rajta szórakozom, csupán a felvetés meglepő.
- Szerencsésnek? Hát, igen... igen, végülis, miért ne. - Ingatom a fejem. - Csereprogramon vagyok. Édesanyámék szerint jobb, ha minél több oktatási intézményben szerzek tapasztalatot, jól mutat. - Jegyzem meg még mindig egy békés mosollyal. - Na meg, így sok mindenkit lehet megismerni, nemigaz?
Ám a másik azt állítja, ő is itt van év eleje óta, így kissé össze kell vonnom a szemöldököm. Valóban egy tanórán sem találkoztunk, én pedig nem vagyok híres órakerülő, eddig mindegyiken ott voltam.
- Ez furcsa. Nem láttalak a negyedikesek óráján - ismétlem meg. - Pedig egy évfolyamon kellene, hogy legyünk, nem? Elvégre ugyanonnan jövünk. Jó... én egy évet voltam a Beauxbatonsban is, de érted. - Pillantok rá. Igaz, az osztályozóvizsgán, melyet le kellett tennem évfolyamba sorolásom előtt, elég jó eredményeket értem el, hiszen készültem rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A srác, aki a nadrágjával szenved, hamarosan megoldást talál, s még egy változó megérkezik a képletbe, méghozzá a másik Hollósi, aki valamilyen módon az engem érdeklő rokona, ám őszintén nem vagyok ezzel pontosan képben. A cukormérgezést kockáztató lány nem sok ügyet vet ránk, Zalán figyelmét viszont végre megnyerem, mikor válaszol.
- Nem mondod, Sherlock - nézek a srácra, s legnagyobb döbbenetemre szemem még nem kezd el rángani, holott ezt már csak a fáradtság is indokolná. - Úgy is érzem magam. Tudod, kissé inszomniás lettem tegnap óta. - Lököm felé a lehető legegyértelműbb célzást az ügyünkkel kapcsolatban, ezzel próbálván rábírni, hogy kapja már magát, és tűnjünk el a levitások reggeli lelazulós lélekemeléséről. Talán csak akkor tűnhetnék türelmetlenebbnek, ha ott helyben állnék neki toporogni és az órámat nézegetni. Meg akarom úszni, hogy megérkezzen a reggeli posta... és különben is, ez épp elég fontos ahhoz, hogy Hollósi most azonnal felálljon az asztaltól, és kövessen végre, tulajdonképpen bárhova, ahol nincsen közönségünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Zalán lassú felfogása nincs ínyemre, ez még akkor is látszik az arcomon, mikor kiérünk a nagyteremből, hogy a bejárati csarnokban szembe is forduljak vele.
- Na végre - fűzöm hozzá kissé idegesen. - Kicsit előbb is rájöhettél volna, hogy mi van.
Esküszöm, hogy ha még pár pillanatot el kellett volna töltenem a viháncoló kamaszok között, nem álltam volna jót magamért. Nem mintha nem tudnék én is néha megfeledkezni magamról, de ez nem az a nap.
- Tegnap az edzés után alig tudtam megakadályozni - szűröm fogaim között, igyekezve a legkevesebb konkrét információt kimondani, arra az esetre, ha valaki azzal szórakozna, hogy minket hallgat. Most viszont nem érzem úgy, hogy sok időm lenne, hogy kerülgessem a tárgyat. - ...azt, amelyiket már láttam melletted. De most éjszaka... nem az volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ezt akartuk volna elérni? Pár pillanatig csak bámulok a másikra, majd végül megrázom a fejem, egy csúnya tekintettel kísérve az elharapott elszólásra. A diákok belépnek a csarnokba, s míg elhaladnak mellettünk, el is hallgatok.
- Nem érted - ellenkezek fojtott hangon, kezeimmel hevesebben gesztikulálva, mint egyébként tenném. - Mielőtt ez volt éjszaka, volt egy... a másik. És nehezen tartottam vissza. Nehezebben, mint szoktam. - Szinte hebegem. A kezemben maradt bögrében a kávé egyre nagyobb hullámokat vet, lassan kockáztatva, hogy kicsapjon a peremen. - És este sem a bogolyfalvás volt, hanem...
De hiszen én akartam, nem igaz? Hogy kontrollálhatatlanul megtámadjanak a képek álmomban. Úgy, hogy semmit sem tehetek ellene...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bár óvatosan kellene ezt a témát megközelítenem, főleg akkor, mikor egy ennyire nyilvános helyet választunk a beszélgetésre, a rajtam eluralkodó érzéseket mégis elég nehéz kordában tartani. Szemeim szinte kiguvadnak, ahogy a levitásra nézek.
- Elindult felém - mondom halkan. - Csak villanások. De azt hiszem, elindult felém az asztalon. Lassan.
Hát döntse el ő, hogy hasonlít-e az övéhez. A gyomromban lévő görcs, mellyel keltem, s azóta is kínoz, nem tudom, miről árulkodik. Persze nem is tudom, mit hittem. Hogy majd megfordul, s másfelé indul el? Hogy majd nem törődik velem, hogy majd nevetni fogok a dohos szobában az ismeretlen hanggal együtt? Hogy valamiféle viccnek vagyok épp tanúja? Ez azért elég valószínűtlen opció volt mindig is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az ajtószárny mögé húzódunk, Zalán keze a vállamon, s a bögre, melyről el is feledkeztem már, kikerül a ujjaim közül. Viszonzom pillantását, s nekem fel sem tűnik, de szinte kapaszkodom a tekintetébe. Kérdésére kiráz kissé a hideg.
- Nem - lököm ki a választ kapkodva, ahogy idegesen a hajamba túrok. - Még nem. Csak lassan elindult, azt hiszem. De nem láttam rendesen, mert mindig csak egy-egy képszakadásnyi időre... jelent meg. - Halkítom le a hangom a végén. - Azt sem tudom, fog-e. Egyelőre nem fájt semmi.
A vak is láthatja, hogy szükségem van Hollósi jelenlétére ebben a pillanatban. Hogyan is siklanék el afölött a részlet fölött, hogy életemben először végre folytatódott egy látomás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Hogy minden rendben van? Szemem sarkából pillantok fel a férfire, figyelem néha kissé el-elmerengő tekintetét, hogy abszolút jól van, nem kell leülnie vagy feküdnie. Hogy kezei mintha nem is remegnének, orra nem vérzik, nem érez semmilyen fájdalmat, vagy legalábbis nem olyan erősen, hogy meglátszon rajta. Csak volt egy látomásom. A hátamon lefolyik a keresztvíz ettől a mondattól, hogy ennyire egyértelműen, és ennyi embernek mondja - elképzelhetetlen számomra, hogy valaha hasonló hagyja el a számat. Túl sokáig titkolóztam, s túlságosan igyekszünk rejtőzködni Hollósival ahhoz, hogy ez a mondat bármennyire is normálisnak és hétköznapinak hasson.
- Látomás? Húú, de izgi - hallom magam mellett háztársnőmet. - Ez nagyon kemény, nem? Tök jó lehet.
Csak bólintok. Persze, tök jó lehet.
Szerencsére nem pillant rám Aranda; holmijaim lassú és nyugodt tempóban pakolom el, igyekszem ugyanis leplezni az ujjaim enyhe remegését. Pontosan olyan rövidke kép volt ez, mint álmomban. Örülhetnék, hogy most nem a kígyó köszöntött rám.
A füstölők kialszanak, s helyette egy másik illat lesz lassan úrrá a szobán, a gyógynövényeké. Akaratlanul is nagyot lélegzem, magamba szívva az illatot. Meg kell nyugodnom. Semmi különös nem történt...
Az üres padról azonban szavak köszönnek vissza.
Amint megpillantom a morzsákat, kezemmel gyorsan söpröm le őket az asztalról. Még meg sem nyugodtam, máris egy másik szívroham köszön rám. Ne, ne. Miért akar velem beszélni? Elmenjek egyáltalán? Tudom annyira hülyének tettetni magam, hogy átverjem? Biztos, hogy meglátta, ahogy néztem. Látta, hogy remeg a kezem. Túl csendes vagyok.
- Ja, biztos izgalmas lehet - motyogom inkább oda Lillának, olyan hangsúlyt próbálok megütni, mint aki még mindig szkeptikus. Miért akar velem találkozni? Ez nem jó. Ez baromira nem jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Hát, én is - szűröm a fogaim között. Nem lenne rossz, ha csak... nem is tudom, miért indulna el felém az állat. Csak mert épp arra volt dolga.
Szavai talán kissé lehorgonyzó hatással vannak rám, de mégse mondanám, hogy annyira megnyugodtam. Lassan megcsóválom a fejem, miközben még mindig rászegezem a pillantásom.
- Szerintem erre nem lehet igazán felkészülni. - Persze, hogy nem. Hiszen Zalán sem tud igazán felkészülni az ő jövőjére. Ki lenne képes erre? Megbirkózni mindezzel? - De... igazad van... előrehaladás. - Nyelek egy aprót.
- Csak el akartam mondani. Hogy tudd, mi van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Zalán felvetését is hosszabb csend követi - a csarnok zsivaja és a légzés persze megtöri. Mögöttünk egy csapat eridonos halad el, talán a konyha felé, hogy egy kis extra adag reggeliért puncsoljanak a manóknál, ki tudja. Nevetnek, és hangjuk megtölti a csarnokot pár másodpercig.
- Ne, csináljuk - csóválom a fejem lassan. - Csak... nem arra a jelenetre számítottam álmomban. Hanem a másikra. Azt reméltem... - hogy végre megfordul. De persze nem ez történt. - Csináljuk. Haladni kell előre.
Kezeim talárom zsebébe mélyesztem, még egy sóhajt is hallatok a döntés meghozatala után. Senki sem mondta, hogy könnyű út lesz, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Zalán ismét meglep. Szemöldököm enyhén felfelé rezzen, mikor a nehézségekről beszél. Na, ezt se mondta még nekem senki. A kávésbögrét hamarosan már kézbe veszem, és iszok is belőle egyet (majd enyhén fintorgok is az ízre), mielőtt válaszolnék.
- Nem hiszem - csóválom meg a fejem lassan. - Így is, úgyis az lesz a vége... ami lesz. Jobb tudni.
Megbánni meg... ismét kortyolok egyet, hátha az majd segít összerántanom magamat.
- Köszönöm, Zalán. - Bólintok egy aprót. A hangsúlyt, azt, ahogy beszélt. Hogy engedte magát kirángatni a reggeliről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ez a gesztus is jólesik - halványan rámosolygok, mielőtt indulásra intene minket. Már majdnem bólintanék is, mielőtt kapnám magam, hogy odaérjek LLG-re... Ám végre eszembe jut egy apró részlet a ma reggeli mutatványról. Ez - hogy az agyam működésbe lép - csakis a kávé hatása lehet. Na jó... talán Hollósi keze is benne van.
- Zalán... Mi az a fiola nálad? - Teszem fel a kérdést enyhén oldalra billentett fejjel. Hiszen az ember nem tart magánál minden nap egy ilyen tartalmú üvegcsét; legutóbb még a Beauxbatonsban láttam ilyet a legilimenciateremben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Zalánnak több titka van, mint amit elárul. Igaz, ezzel nincs egyedül - mégis bosszant válasza, hiszen kíváncsiságom kiapadhatatlan, és tényleg nem tartogat bárki ilyeneket magánál reggeli közben. Elég nagy hülyeség is volt, ha engem kérdez, hiszen ha titokban akarná tartani, ez volt a lehető legkevésbé értelemszerű húzás. Ennyi erővel el is újságolhatná a foszlány tartalmát.
- Hát persze - bólintok. - Ha tudok segíteni, szólj. Egész jó nyomozónak tartom magam. - Grimaszolok egy kissé, bár nem állítok valótlant. A játszótér megtalálása igencsak nagy teljesítmény volt, s nem kis elhatározottságot követelt tőlem.
- Hát akkor szia. Este találkozunk - mondom még neki, emlékeztetve rá, hogy nem úszhatja meg a meditációt, ha egyszer nekem is hatott az ő ötlete.
Hamarosan pedig már a reggeli hűvösben mélyesztem kissé kihűlt ujjaim a talárom zsebébe, miközben a háztársaim azt találgatják: krupot simogatunk, vagy netán egy szalamandra fog előbújni valamelyik kő alól.