Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A másik szavait pár pillanat csend követi, majd a jégkockák koccanása a kávéban, melyet lassú mozdulattal keverek fel.
- Csak annyi fog változni, hogy elismered, hogy igaz, amit látsz. Láttad az egész végét is? - Pillantok fel rá, s elhalkítom szavaim. - Láttad a sötétséget, a halált? Mert eddig erről nem számoltál be. Ha nem láttad, akkor meg ne vedd olyan rohadt biztosra, szerintem.
Ő is tudja, hogy úgy tartom: jobb mindenre felkészülni. Ám az is túlzás, hogy ennyire biztosra veszi az egész kimenetelét, még akkor is, ha... nos, értem, hogy miért csinálja.
Mikor nálam landolnak a papírok, olvasni kezdek, miközben hallgatom a magyarázatát.
- Akkor elég jók a találati arányaink. - Közlöm, mintha csak valami groteszk torpedó lett volna a tavalyi évünk; ám a bénulás említésére óvatosan felpillantok rá.
- Ez... rohadt nagy szívás. - Mondom, mert hirtelen nem tudok mást felelni. A jégkockák ismét megcsörrennek a poharamban, amíg egyszer, kétszer, majd harmadszor is köröztetem kanalam az italban.
- Ha ők nem tudnak vele semmit kezdeni, nekünk kell. - Hangom határozottan, céltudatosan és magabiztosan cseng, s még egy bólintással is súlyt adok szavaimnak. - Biztos vagyok benne, hogy ki fogunk rá találni valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Csak sötét...
Zalán csendes hangja, tartása arra késztet, hogy lesüssem a szemem. Csak sötétség, semmi más. Amellett, hogy megijeszt, amiről beszél, túl sok kérdés merül fel bennem. El akarom hinni egyáltalán, hogy a sötétség valóban az, amire gondol?
- Az is lehet, hogy csak nem volt mit látnod utána, mert eszméleted veszted. Nem kell... halálnak lennie. - Vetem fel. Kávémba végre bele is iszok, a jeges ital valamelyest hűt ezen a forró napon.
- Milyen volt? - Bukik ki belőlem mégis. - Úgy értem... csendes? Nyugodt? Vagy csak... a semmi?
Nehezemre esik a papírra figyelni, melyet a kezembe adtak. Ezek a kérdések túl fontosak, és túlságosan lekötnek, hogy másra koncentráljak. A jégkockák megunhatatlan csörgése tökéletes monoton aláfestés, melybe a körülöttünk szertelenül, tudatlanul nevetgélő muglik beszélgetése is beleolvad. Nem tudnak semmit, és talán most először életemben egy pillanatra irigylem őket érte. De csak egy pillanatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem tudom, miért vagyok annyira agyament, hogy felteszem ezt a kérdést valakinek, akinek gyakorlatilag most igazolta a minisztérium, hogy látó. Ugyanis a válasza... megijeszt. És nem tetszik. Nem akarok hinni neki: de muszáj.
Jó pár pillanatig hallgatok ismét, nehezen jön meg a hangom.
- Ez elég kegyetlen lenne - fűzöm hozzá. Érzem, ahogy egy csepp izzadtság legördül a halántékomon ebben a fullasztó melegben. - Nem láttam, amit te, szóval nem tudom... de... kívülről nézve... én tényleg el tudom képzelni, hogy csak elájulsz. Hogy nem a véget tapasztaltad meg. - Függesztem én is tekintetem a velem szemben ülőre.
Hamarosan már a papírokat bújom, de nehezebben fókuszálok, így lassabban is tart, mire végre átrágom magam rajtuk. Eszembe jut ugyanis, hogy valószínűleg ugyanezt látnám, ha lenne saját aktám.
Miután minden kérdést megválaszolt, Zalánra pillantok. Kortyolok az olvadozó jegeskávéból.
- Örülök, hogy idehívtál és megmutattad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalán is szóbahozza a tábortüzet, mire nevetnem kell.
- Elképesztő, hogy fogalmad sincs. - Csóválom a fejem. - Zalán... legalább arról szólhatnál, ha valaki előtt kiderülnek a titkaid, csak azért is, hogy tudjam, kivel kell óvatosnak lennem. - Nem mintha akkor nem táncoltam volna Alteával, ha tudom, hogy tisztábban van az igazsággal. Az lehet, hogy nem kértem volna fel magamtól, ha nincs Zalán idegesítő pillantása. Viszont nem szeretem, mikor nem vagyok tisztábban az erőviszonyokkal.
Ez persze nem minden. Még beleiszok a jegeskávém maradékába, majd intek is a pincérnőnek, hogy kérjem a számlát, hiszen a poharaink tartalma lassan kiürül.
- És... annak is örülnék, ha azt is tudtomra adnád, ha neadjisten rólam tudsz meg valamit. - Pillantok rá ismét a levitásra. Enyhén megcsóválom a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem túl lenyűgözött pillantást vetek a másikra. Nem arról van szó - még mindig foglalkoztat, mi lehetett az az emlék, amit üvegcsében tárol, és a nagyteremben majdnem elvesztette, de most még csak nem is arra célozgattam. Megcsóválom a fejem, ám Hollósi lassan elkezd magától is rájönni valamire. Csak tudnám, hogy a rengeteg titok közül most épp melyiket realizálta.
- Igen, basszus - erősítem meg azért. - Szóval légyszíves, legközelebb avass be ezekbe a dolgokba, mert nem szívlelem a meglepetéseket.
Ez tulajdonképpen mindenre elmondható, amire gondolok - azért tapogatózok a sötétben, mert bízom benne, hogy ki tudom szedni belőle, mire gondol, én magamtól ugyanis nem fogom kimondani azt a dolgot, amit megtudhatna vagy megsejthetne rólam. Figyelem vonásait, még akkor is, mikor a pincérnő megjelenik a számlával. A pénztárcámat elővéve közlöm: egyben fizetünk, majd hamarosan mugli fizetőeszköz kerül elő, hogy aztán a kávénk borravalóval együtt rendezve legyen. Ám mikor ismét tiszta a terep, Zalánra pillantok, várva, hogy beszélni kezdjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalán magyarázatát mintha csak elvágták volna, s jó pár pillanat csend is követi, ahogy nagyjából próbálom összeilleszteni, hogy mégis miről hadoválhat. Az eleje tiszta, de a végét nehezen rakom össze magamban, míg megszületik a konklúzió.
- Jó, figyelj, nézd, én nem hibáztatlak semmiért sem. - Emelem a kezem védekező mozdulatra. - Mármint, ha jól értem, akkor... az nem rajtad múlt, hogy ő nem jól viselte a dolgot. Csak azt nem értem... hogy miért célozgattál nekem akkor a tábortűznél tulajdonképpen? Mikor jöttél rá egyáltalán, hogy én...? - Emelem rá kérdő tekintetem, ugyanis ez még mindig nem tiszta.
Hiszen az, hogy smárolt Kornéllal, alapból nem is tartozna rám; de szemlátomást Zalán valamiért magát okolja, hogy a háztársa majdnem ránkszabadított egy esőerdőt tavaly év elején. És ez az egész csak azért jött szóba amúgy is, mert olyan idegesítően viselkedett részegen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Miért tenném? - Csóválom a fejem. - Ha egyszer amúgy sem a legstabilabb személyiség...
Hiszen Kornél azon az egy évnyitón már bizonyította ezt az egész iskola előtt, nem szükséges számomra a további magyarázat.
Ingatom a fejem kissé, ahogy Zalán arról beszél: megviselte az eset. Ezzel együtt tudok érezni valamelyest, még úgy is, hogy nekem sosem, vagyis nem pontosan így volt részem a... ráébredésben.
A másik szavai először zavarodott szemöldökösszehúzásra késztetnek ("sajátjai"?), de ezen hamar továbblépek, ahogy valamiféle szakítás képe körvonalazódik bennem Zalán szavai nyomán, azaz ez nem csak szórakozás volt számára. Figyelmesen hallgatom Hollósit, míg a szüleit nem említi.
- Az... kemény dió, igen. Nekem is nehéz lenne anyával. - Mondom őszintén, mert látom, hogy a levitásnak sem lehet egyszerű a helyzet otthon ilyen szempontból. - Akkor nem tudják?
Azonban ahogy a másik folytatja, ismét összeszalad a szemöldököm, ahogy rájövök, hogy valamit nagyon félreértett. Azonnal csóválni kezdem a fejem, de megvárom, míg a végére ér. Bár ne tettem volna - Zalán tehát poénból flörtölt velem, derül ki a szavaiból, úgy tűnik, részegen jó ötletnek tűnt számára ez a szórakozás, miközben azzal az eridonossal táncolt. Megcsóválom a fejem, egyrészt rosszalva ezt - hiszen mégiscsak belevonta azt a szerencsétlen csajt -, másrészt már maga a poén miatt is.
- Ja, persze, megbeszéltük, nem vettem komolyan... csak felcseszett egy kicsit. De hagyjuk - legyintek valamiféle mosollyal. - De Zalán, szerintem valamit félreértettél. Nem azért nem lehet velem poénkodni más lányokról, mert... szóval ennek inkább... a szüleimhez van köze. Amúgy... vonzódom a lányokhoz is. - Halkítom le a hangom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalán szavai tovább fokozzák az értetlenségem. A számla már rég rendezve, üres poharaink az asztalon, de addig úgysem tudunk felállni innen, míg ezt az egészet meg nem értjük.
- Mi? - Kérdezek vissza, hiszen pont abból, amit mondott az imént, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy ez az információ egyértelmű számára. De aztán csak még rosszabb és zavarosabb lesz minden. - A barátnőm? Te mégis miről besz-... Várj, te most kiről beszéltél? Zalán, nem értem - közlöm vele, ahogy még mindig figyelem a hozzám hasonlóan zavart arckifejezését.
Kell egy pár pislogás, amíg leesik valami.
- Zalán, te most Alteáról beszélsz? - Kérdem, és még az állam is leesik. És valami olyan történik ekkor, amit talán egy kezemen meg tudok számolni, hányszor esett meg eddig velem: arcomon érzem, hogy pirulni kezdek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szóval a nevét se tudta? És azt hitte, hogy a barátnőm?
A pír egyre csak erősödik az arcomon, hát még amikor rákérdez, hogy én kiről beszéltem. Még a szemem is lesütöm, ahogy végül kínomban elnevetem magam.
- Merlinre - sóhajtom, és még a fejem is megcsóválom. - Nem, semmi, mindegy... ah... Kornélról beszéltem, Zalán. - Adom meg magam inkább. - Amit Agárdi mondott a tábortűznél, hogy... tudod.
Bár ez után a beszélgetés után annyi eszem lehetne, hogy nem bocsájtkozom feltételezésekbe, én mégis megteszem, pusztán azért, mert nem akarom kimondani, igazából beszélni sem akarok róla. Az egészről.
- Amit most véletlen elmondtam... maradjon köztünk, jó? - Kérem inkább, a számlát gyűrögetve a mutató- és középső ujjaim közt. - Senki sem tudja rólam, hogy mi a helyzet, és azt akarom, hogy így maradjon. Én azt hittem... rájöttél valahogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Semmit, csak... ne szólj senkinek - mondom halkan, tulajdonképpen lemondóan.
Mozdulok Zalán után, hogy én is a vállamra vehessem a táskám, mire kérdez. Némiképp azért elnehezedik a mellkasom rá, magam sem tudom, miért.
- Persze. Csak azzal - bólintok, ahogy kezeimet a zsebembe mélyesztem. Ez mégsem bizonyul túl kényelmesnek, így a jobbot kivéve a hajamba túrok, majd ismét zsebre vágom, hogy végül a táskám szíján állapodjon meg.
- Nem probléma, nem - csóválom meg a fejem finoman, ám Zalán a következő mondatával már abszolút lenulláz.
Jó pár pillanatig csak csendben haladok vele a minisztérium felé, ha kell, irányba állítva magunkat, mikor megszólalok.
- És téged hol érdekel, hogy Alti a barátnőm-e? - Teszem fel a kérdést halkan. - Csak hogy tudd, szerintem tud rólad.
A kényelmetlen érzés a mellkasomból a gyomromba vándorol, mint ahogy a bal kezem is a hátizsákom másik oldalára. A teljes elutasítással ebben a formában még nem találkoztam, akkor sem, ha véletlenül nyíltam meg a levitásnak. És nagyon, nagyon megbántam.
Eddig sem csináltam túl gyakran ilyesmit. Ez után sem fogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Semmi új sincs a nap alatt: Zalán csipkelődése nem lep meg, de most épp nem is esik jól, így csak egy sóhajjal válaszolok. Hallgatom a történetet, hogy Altea hogy fedezte fel a másik tüneteit, hogy hogyan pöccent be. Tekintetem elkalandozik, a velünk szembejövő és az utca másik oldalán haladó embereket figyelem, miközben beszél.
Mielőtt válaszolhatnék neki, hamar vált tónust, sőt, meg is áll. Én rápillantok, úgy hallgatom, majd bólintok is.
- Igen, ez... elég frusztráló - mondom, azzal a halvány felismeréssel az agyam hátuljában, hogy nálam is ugyanez volt a helyzet. - Ezért fontos a meditáció, hogy jobban tudd uralni a helyet és az időt. - Ajándékozom meg jótanácsommal, visszatérve a régi fámához. - Remélem, gyakorlod a nyáron, ahogy megbeszéltük.
Ismét elindulok, hogy közelebb jussunk a Minisztérium épületéhez - bármennyire is nem előnyös, hogy egy látóval mutatkozok, mégis túlságosan érdekel, mire fel ez a nagy hajcihő, ami az egyik titkomba került. És ha már eljöttem, meg fogom tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Már az is meglep, hogy Zalán mutat némi hajlandóságot a meditáció gyakorlására. Igaz, az, hogy mostanra hivatalos megerősítést is nyert ennek legitimitása a gyógyítóktól, biztos segített abban, hogy némi motivációt adjon Hollósinak, ha már én nem tudtam.
- Úgyis lesz. Nem baj, ha lassan... de haladj vele, amikor tudsz.
Valahogy alapvetésnek vettem, hogy Zalán jövőre is ott fog ténferegni a kastély körül, hiába értesültem róla, hogy Kakasi a nyomában van.
- Ez jó hír. - Bólintok is. - Milyen szakra is mész tovább? Általános? - Kérdem még mindig enyhe feszültséggel a gyomromban.
Akaratlanul is eszembe jut, hogy mi lenne, ha Zalán nem lenne közel, én pedig egyik éjszaka a játszótéren találnám magam egy alak társaságában, ez pedig tovább fokozza a kellemetlen érzést. Igaz, hogy nem sokat tudna tenni, hogy megakadályozza, ha valami borzalmas történne, de... legalább utána ott lenne... talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalán válaszára lefut a keresztvíz a hátamon. Tekintetem lassan emelem rá, és ahogy rápillantok, valahogy már nem is őt látom: mintha egy, a végzete felé száguldó, megállíthatatlan gép lenne; mintha a szabad akaratától valamilyen hatalmas kéz teljesen megfosztotta volna, hogy beválthassa ígéretét.
- Gondolom, nem lettél hirtelen elemista - jegyzem meg halkan, hiszen a kviddicseseken, seprűlovasokon kívül az egyetlen tehetséggondozó az elemi mágusoknak van fenntartva ebben az iskolában. Tudom, mert én is szakválasztás előtt leszek jövőre. - Szuper. Remek hír.
Lehet, hogy Zalán épp a halálos ítéletéről beszélt. Jó hír, hogy felvettek mestertanoncira. Hát mondhatom, tényleg fantasztikus. Készítenem kellene a fekete dísztalárt?
Mérgem és be nem vallott aggodalmam, kétségbeesésem akkor sem párolog el, mikor Zalán már fordulna el - gyorsan kapok a csuklója után, hogy visszarántsam, ha már el is indulna.
- Hollósi, te most bemész abba az épületbe és aláírod a papírjukat. - Nézek a szemébe, ahogy megszorítom egy picit. - Akarsz seprűn repkedni a hülye Tehetséggondozón? Máshogy nem fogsz tudni, csak ha aláírod azt a pergament.
Az irónia. A sors konkrétan a bolondját járatja vele. De ezen a ponton már velem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A másik arca valami ritka egészséges érzelmet tükröz: a félelmet. Ha még most sem félne, komolyan megijednék tőle - de az nem segít, hogy bennem is valami hasonló kavarog, még ha csak az árnyéka is annak, amit ő érez.
- Tudom, hogy baromi ijesztő - mondom halkan, egészen más tónust megütve, mint az előbb. Nem viszem túlzásba, sőt: az én hangomon is hallatszik a félelem. - Tényleg az. De most csak egy dologra kell koncentrálni, hogy bemenj, és odaírd a neved a pergamen aljára. A többivel később fogunk foglalkozni.
Igaz, hogy megoldani így sem fogjuk tudni. De... az az igazság, hogy nem tudok semmilyen motiváló, megnyugtató dolgot mondani neki. Nem jut eszembe semmi. Erre ugyanis... nem lehet mit mondani. Pontoan tudjuk, hogy meg fog történni. És több, mint valószínű, hogy előbb, mint utóbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem kell túl sokat beleképzelni a dologba: kezem Zalán csuklóján maradt, ahogy magyaráztam neki, s erre pár lélegzetet követően fel is hívja a figyelmem.
- Nem futhatsz el, mert túl fullasztó ez a hőség ahhoz, hogy utánad rohanjak - mondom, s ezzel már el is engedem a levitást.
- Induljunk - bökök állammal az épület felé, s rögtön teszek is pár lépést, hogy végre talán Zalánt is mozgásra bírjam.
De mindeközben is csak azon jár az agyam: hogy lehet, hogy pont úgy jött ki, hogy a másiknak épp azt kell aláírnia, hogy látomása valósággá válhat - s csak ezzel a papírral emelkedhet majd fel ismét a levegőbe? Enyhén megcsóválom a fejem, ahogy ezen gondolkozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A minisztérium a maga kellemes ismerősségében köszönt, még úgy is, hogy angliai testvérintézményéről van csupán rengeteg emlékem - hiszen kis túlzással a fél gyerekkorom bent töltöttem. Hivatalnokok egy csoportja gyors tempóban szeli át az előcsarnokot, mely fellengzőssége ellenére sem szebb, mint a londoni. A sort is hamar kiszúrom - párszor már jártam itt Magyarországra költözésem okán, ám teljesen más volt a hangulatom akkor, mint most.
Ahogy Hollósival beállunk a boszorkány mögé, tekintetem még mindig a termen járatom, s hamarosan egy bólintásra leszek figyelmes, ahogy anya egyik barátja üdvözöl. A legutóbbi vacsoráról mintha még az arca is rémlene, s a neve is itt van a nyelvem hegyén. Gyorsan viszonzom a gesztust, majd inkább Zalánra fordítom a tekintetem.
- Én biztos nem - csóválom meg a fejem. - Bármire is esik majd a választásom, remélhetőleg nem fogom elunni az életem közben. Szeretem a közeget, amiben dolgozni fogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem - ellenkezek Altea szavaira. - Halál komoly. - Bár én tényleg szó szerint értem, ki tudja, hogy az állapotom nem megtévesztő-e annyira, hogy valóban szarkazmusnak tűnjön, amit mondok. Tényleg jól vagyok. Ezt igyekszem pedig a lány felé közvetíteni.
A szavaira meglepően engedelmesen csak előre döntöm a fejem s szorítom az orrom, ahogy kérte. Lélegzek, hogy felülkerekedjek ezen az állapoton, ám a hideg borogatásra még meg is ugrok, hiszen hirtelen ér a behatás.
- Köszi - mondom azért, s egy kis ideig csak lehunyt szemmel koncentrálok, hogy végre magamhoz térjek.
A gond csak az, hogy már egyértelműen jelét adtam a rellonosnak, hogy valamiféle titkolnivalóm van, legalábbis a szüleim elől. Ezt figyelembe véve kellene nekem valamiféle magyarázatot farigcsálnom, ami még épp elég hihető ahhoz, hogy ne érezze úgy, hogy tartozok neki az igazsággal, ha már segített. A fejem már csak a borogatás hatására is javul valamelyest, ám az igénybevétel valószínűleg nem fog neki segíteni.
- Néha egy kicsit rosszabbul vagyok, mint azt a szüleim gondolják. De semmi komoly, a gyógyítók tudnak róla. - Hozakodok elő végül a kész verzióval. - Esküszöm, hogy rosszabbul néz ki, mint amilyen. - Teszem még hozzá, s egy kissé meg is emelem a fejem, hogy felnézhessek Várffyra, aki hatalmas szemeivel vizslat éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalán gúnyos hangsúlyára szimpla vállvonással válaszolok, majd egy fintor fut át az arcomon.
- Látod? Abszolút tökéletes munkahely a magamfajtának. - Helyeslek inkább hanyagul, s a pár perccel ezelőtti kávézós jelenet akaratlanul is felrémlik előttem, kissé hidegebbé varázsolva ezt a mondatot.
Hamarosan azonban már sorra is kerülünk; udvariasan köszönök én is a pult mögött elhelyezkedő varázslónak, ám hagyom Hollósit érvényesülni. Csak mikor azt emlegeti: ha nem muszáj, akkor ő itt sincs, lépek majdnem a lábára, ám a férfi velünk szemben megelőz, és a levitás szavába vágva navigál el minket a következő úticélig. Végigfut a gerincemen a hideg, s szemeim kissé nagyobbra is nyílnak, a Misztériumügyi főosztály emlegetésére, mint következő állomás - ide csak úgy senki sem léphet be, és annak ötlete, hogy én ezt most megtehetném, sokkol kissé.
A látogatóknak, kísérőknek járó kis kitűzőért nyúlok, melyet a varázsló át is ad, ám nem tartom biztosnak, hogy ez fel fog hatalmazni arra, hogy a liftnél tovább kísérjem Hollósit.
Erről persze Zalánnak nem kell tudnia. Még a végén visszafordulna, és akkor még csak el sem tudná mondani, mit látott odabent.
- Mi a bajod az alagsorral... - csóválom meg a fejem, s mikor látom, hogy emberünk csak bután megállt a lift előtt, gyorsan hívom azt magunkhoz, és remélem, hogy valahogy én is lejutok majd a kívánt emeletre. - A Misztériumügyi főosztály nagyjából a legérdekesebb hely a világon. Mindent jól jegyezz meg, amit bent látsz. - Tájékoztatom a fiút, remélve, hogy tényleg annyira az eszébe vési, hogy nekem is be tud számolni róla, ha nem kap a nyakába valami titoktartó bűbájt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Hallgass már Hollósi - motyogom neki hirtelen indulattal, ahogy a fejemben lévő dolgokról sutyorog nekem egy boszorkányokkal és varázslókkal teli liftben. - Engem itt ismernek.
Érthető persze, hogy Zalán leginkább saját magára koncentrál ebben a pillanatban, de attól még, hogy az ő titka lelepleződött, az enyém nagyon is hétpecsétes. Bár a liftben nem látok ismerős arcot, ki tudja, ki kinek a kije, ugye.
Lélegzetemet is visszafojtom, mikor kitárul előttünk a lift ajtaja, s meglátom a hatalmas csarnokot, melynek mértani közepén egy íróasztal foglal helyet, mögötte egy pultos boszorkánnyal. A hely sötétsége és hideg, majdhogynem félhomályos atmoszférája nem kelt épp jó érzést bennem, ahogy lábam mozgásnak indul, Zalántól épp csak fél lépéssel lemaradva. A boszorkány mögött jópár ajtó sorakozik a falon, mindegyik feketére festve. Azt hiszem, majdnem semmit sem akarok igazán jobban, mint mindegyiken besétálni, hogy megnézzem, mi van mögöttük.
Lépteink egészen addig visszhangot vernek a csarnokban, míg a nő meg nem szólal. Azonnal elutasítóan reagál, közölve: rossz helyet keresünk. Zalán hiába is ellenkezik, majd a hölgy valami Marócsikot emleget. A levitás kis megjegyzése azonban felviszi annyira bennem a pumpát, hogy - várva, hogy a másik követ - közelebb menjek az íróasztalhoz, s az előtt megállva mosolyogjak rá a nőre.
- Csakhogy az úr nem a Hollósi seprűmodellek miatt érkezett. Jó napot, Theodore vagyok, Hollósi Zalán kísérője, aki nem seprűügyben érkezett, hanem Hollósi a családneve, és a Minisztérium felszólítására kereste fel az önök ügyosztályát, odafent pedig a recepción a kolléga sorsszámot is adott neki. - Intek finoman a levitás kezében lévő papirosra. - A Minisztérium felszólítására érkezett potenciális látnoki képességeit bejegyeztetni, s ide irányítottak minket. Rossz helyen járunk? - Érdeklődöm, mert lassan elegem lesz a tökölésből, és abból, hogy itt mindenki ezer esélyt akar adni Hollósinak, hogy megpróbálja megúszni a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egyenes háttal magyarázom a boszorkánynak, hogy ittlétünk bizony nem céltalan, s úgy tűnik, még értő fülekre is találok a kis monológommal. Már épp megköszönném, hogy hajlandó az üggyel foglalkozni, mikor kutatni kezd a papírjai közt, s szinte már mániásan keresgél, majd hirtelen sikkant fel, mire arcizmaim ösztönösen rándulnak össze kissé.
Ígéretes, ezt a szót süti rá Zalánra, miután a srác aktáját is megkaparintotta. Tekintetem oldalra rezzen, hogy a másik arcát figyeljem, miközben a nő folytatja a diagnózisok ritkaságával. A hirtelen jött felindulásom nyom nélkül tűnik el, hogy aztán úgy érezzem, mintha kissé még bele is süppedtem volna a talajba. Gyomrom kellemetlenül süllyed ahogy a levitást vizslatom. Én is lehetnék most a helyében, jut eszembe akaratlanul is. Elképesztő butaság lenne erre vágyni, persze, főleg ha figyelembe vesszük, mit fogunk igazolni azzal a papírral. De mégis... eszembe jut.
Inkább a papírokra siklik pillantásom, melyek most az ő kezébe kerülnek. Csak a szokásos: töltse ki az adatait, az őt kezelő gyógyító nevét... nyilatkozzon arról, hogy a titoktartási egyezményt nem sérti a látomása...
Kezem a zsebembe mélyesztem, hogy aztán pecsétgyűrűmet forgatni kezdjem az ujjamon, közben pedig finoman leereszkedek a Zalán melletti párnázott székre, mely mögöttem is megjelenik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Persze, mikor az opciókat olvasom, mint abúzus és testisértés, s Hollósi még hangosan meg is ismétli őket, megborzongok. Azonban Zalán szörnyülködése mellett szinte már komikus a reakcióm a következőkre - én csak közelebb hajolok a papírhoz, s olvasom tovább a felsorolást. Hivatallal való visszaélés, korrupció. Én ezt nem látom... túlságosan borzalmasnak. Ami azt illeti... inkább lehetőségként tekintenék rájuk, ha az Ebony örökségként engem kísérő nagyravágyás beszélne belőlem.
- Hihetetlen... - motyogom azért, hogy legalább látszani ne látszon rajtam semmi az előzőkből. Közöm sincs semmi látnoksághoz, ugye. Már Zalánon kívül.
Szorgalmasan olvasom az összes papírt, mely a levitás elé kerül; egyrészt, hogy tudjam, velem mi történne, ha az ő helyébe kerülnék egy nap, másrészt pedig némi elborzadásból is. A tiltott tevékenységek tételes listája, a beteljesedett látomás mind... ijesztő dokumentumok, melyek alján ott fog szerepelni a neve.
A kattogásra persze azonnal felkapom a fejem, s a kisétáló férfi szögletes arca egy pillanatig megrökönyödésre késztet. Bár nem ismerem, mégis mindkettőnket szólít fel, hogy kövessük - s az utána tartó, kényelmetlenül hosszú szemkontaktus megrémít. Tudhat valamit?
- Kísérőként jöttem - mutatok gyorsan a kitűzőmre, ám Zalán már fel is pattan. A boszorkány kommentárja azonban megzavar kissé. Miről... beszél? Ugye nem rólam?
Hamarosan ismét furcsa, kattogásszerű hangot hallok: tekintetem az ajtóra szegeződik, s a szűk folyosóra megnyúlik kissé arcom, szemeim el sem tudom szakítani róla, egészen addig, míg fel nem fogom, hogy Hollósi engem néz.
Pillantását viszonzom, s felismerni vélem benne a félelmet. Bólintok neki. Ez remélhetőleg mindenről biztosítja: hogy minden rendben fog zajlani, hogy itt leszek, mikor kilép azon az ajtón, és hogy nem kell aggódnia.
Mikor a két alak egymás mellett eltűnik az ajtó mögött, csak sóhajtok egy aprót, s hátradőlök a széken. Tekintetem a boszorkányra szegezem.
- Mi fog most történni vele? - Teszem fel az egyértelmű kérdést, a gyomromban az imént megszülető görcs pedig szép hangsúlyt ad ennek a mondatnak. Természetesen Zalánért is aggódok, hiszen mégis csak sorstársam. De az is kifejezetten aggaszt, hogy kinek és miért akarja a nevét valamiféle nyilvántartásból kikeresni a fiatal boszorkány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A lány szavai pofonként csattannak. Csend lesz, ahogy lassan közénk ül, amit mondott, tekintetem pedig egyből megváltozik; a látszatot eddig fenntartani igyekvő, művi arckifejezésemen repedések keletkeznek. Ajkaim elnyílnak, csak tátogni tudok, mert ez nem fair - közben pedig igenis igaza van Alteának, és nem kellett volna megesküdnöm arra, amit mondok. A borogatás hideg cseppjei lefolynak a gerincemen, ami arra késztet, hogy kissé kihúzzam magam.
Ez nem elég, mielőtt megszólalhatnék, a másik tovább üti a vasat. Szavai nyomán ismét bevillan egyetlen másodpercre az alak a sötét játszótéren és a furcsa érzés, mely vele párosul. Érzem, hogy újfent leizzadok kissé.
- Altea! - Szólok rá. A negédes hangja, mosolya mögött meghúzódó indulat szinte égeti a bőröm tekintete nyomán. Nem is tudok sokáig a szemébe nézni; elfordítom a fejem és lehunyom a szemeim. A lány egyre erősebben szorítja tarkómra a borogatást, a nyomás pedig gyakorlatilag fizikailag tapintható a télikertben. És nem javíthatom ki, nem szólhatok rá, mondhatom meg neki hogy megbízhat bennem, hiszen most mutattam meg neki, hogy ez nem így van. Tudja, hogy hazudok, és nincs értelme tagadni.
- Altea, nézd, nem vagyok őszinte, de jó okom van rá - nyögöm ki végül. - Sajnálom a hazudozást, de már lételemem, ha erről van szó. És igenis... megbízhatsz az esküjeimben, mostantól legalábbis. - Akaratlanul is meghúzódik a nyakam a borogatás alatt, hogy még erősebben simuljon a bőrömre. - Sajnálom, rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A nő szavai egy feszült sóhaj és szemforgatás kombinációjának hirtelen visszafojtását küzdik ki belőlem. Nem mondod, hogy bizalmas dolgokat osztanak meg vele...
- Aha... ez azért nem hangzik túl biztatóan... - motyogom válaszul, kissé reménykedve, hogy talán tovább beszéltethetem a boszorkányt. Persze, Hollósi is el fogja mondani, mi történt odabent, de... kár lenne tagadni, hogy azon túl, hogy elképesztően kíváncsi és olykor türelmetlen természet vagyok, azért egy részem talán aggódik Hollósiért.
Annál jobban aggódok azonban a mappákkal kapcsolatban, amik között turkál a boszorkány - hamarosan azonban meghallom, hogy a levitás nevét keresi, nem az enyémet, mely azért hoz némi megnyugvást.
- Ezek... micsodák? - Utalok a szokatlanul hosszú fiók tartalmára, mert terveim szerint nem csak Hollósi közvetít majd nekem, hanem én is elmondom, amit nekem sikerül kiszednem a recepciós boszorkányból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Altea indulatos érintései még mindig váratlanul érnek - elrántja a kezem az orrom alól, s ehhez elengedi a nyakam, aminek a következtében a hűs borogatás elkezd lassan lejjebb csúszni a gallérom alá. Kár, fordul meg a fejemben egy múló pillanat erejéig, ahogy inkább ráfogok én a vizes zsebkendőre.
Az orrom pedig fedetlenné válik: legalább nem dől belőle a vér, csupán egy-két csepp árulkodik arról, hogy itt valaha volt bármi látnivaló, meg persze a kezem és a benne lévő vérvörös zsebkendő. De hiába kérek elnézést, s hiába őszinte is, amit mondok, a másik azonnal visszavág, miközben táskájában matat és egy kétes eredetű üvegcsét varázsol elő.
- Reméltem, hogy az első opció fel sem merül, Altea - pillantok fel rá most már én is némiképp indulatosan. - Nem így terveztem, elhiheted, és az egészségügyi állapotom még mindig nem közeledik az életveszély felé, akármennyire is képtelenül hangzik.
Egyelőre legalábbis biztosan nem.
"Fogd be", már megint utasít, én pedig lehunyom a szemem.
- Tudod, eddig valahogy sokkal kedvesebb voltál velem. - Motyogom az orrom alá, majd nagyokat lélegzek a fiolából. Ha Alteáról van szó, tudom, hogy megmérgezni nagy eséllyel nem szeretne... bár most, hogy ismét belegondolok, igazán megválogathatnám, miket mondok prefektustársamnak amíg az ő kegyeire vagyok utalva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A kastély folyosói, ahogy kell, üresen tátonganak az éjszakában, ahogy csendes léptekkel a konyha felé vesszük az irányt Sallowval. A helyiség meleg fénybe borul, mikor belépünk, s a pár túlórázó házimanó azonnal lesi is a kívánságainkat. Saide már ki is adja nekik az utasítást, mire ketten el is szaladnak, a manótrió harmadik tagja azonban vet rám egy ferde kis pillantást, szinte már kérdőn, mire én csak finoman megcsóválom a fejem.
Mikor leülök, már meg is hallom Sadie hangját magam mellől, s mondandójára talán kissé meglepve emelem fel rá a tekintetem, végül pedig csak egy halvány, fáradt mosoly jelenik meg arcomon; az a fajta, ami elárulhatja a lánynak is, hogy ezt a beszélgetést sem fogom világgá harsogni.
- Lehet, hogy csak aznapos inferus vagyok - utalok a klubhelyiségben elhangzottakra, kicsit talán lazítva a helyzet komolyságán. - Kösz, Sallow.
Még mielőtt folytathatnám azonban, a manók odahozzák elénk a tálcát - a saját bögrémbe egy szem kockacukrot ejtek, majd kis gondolkodás után még egyet, hogy kevergetni kezdhessem.
- Jól áll, mikor ilyen vagy, mint most - nyilvánítom még ki. - Én sem akartam bunkó lenni. Ne haragudj... de ezek a vizsgák... néha már nekem is sok, bármilyen hihetetlen. - Még azért egy saját magamon szórakozó, ironikus mosolyt megengedek magamnak, hogy Sadie tudja: ez még véletlenül sem komolyanvehető.
Végül beleiszok a kávéba. Nem olyan jó, mint a kedvencem, "a szokásos", amit az az itt dolgozó manó néma párbeszéddel ajánlott fel: a cikóriakávé... de megteszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A nagyterembe beérve kerülöm tekintetemmel mind az Eridon, mind a Levita asztalát. Mondjuk… a Navinével sem kivételezek, végül is, van jobb dolgom is annál, mint hogy a többi diákot vizslassam, ez pedig az, hogy gyorsan végezzek az ebédemmel, ugyanis…
Gondolatmenetemet megszakítja a dugig tömött Rellon asztal, ahova nem sok eséllyel fogok tudni leülni. Rövid pásztázás után azonban meglátom a gyakorlatilag egyetlen üres helyet: Krise… Hát persze…
Nincs azonban más választásom, egy kis sóhaj után nagy lendülettel huppanok le mellé.
- Szép napunk van - szólok oda neki a hangomból azért egyértelműen kivehető elégedetlenséggel. Kriseon keresztülnyúlva már veszem is magam elé a húst, hogy minél gyorsabban túllegyünk ezen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Krise megszólalása nem késztet többre, mint egy bólintásra. A lehető leggyorsabban nyúlok hát ki az áhított étel irányába, ám Nathaniel egyetlen szava egy pillanatnyi megtorpanásra sarkall. Ebben a rövid pillanatban egy oldalpillantást is megengedek magamnak, ám ez nem segít a másikhoz való hozzáállásom finomításában. Evőeszközei csörrenése a tányérján még az egyébként tömött nagyterem zsivalyán át is tisztán hallható számomra.
- Begging your pardon - válaszolom lassú, nyugodt tónusban, és a lehető legkevésbé szarkasztikus hangnemben, ahogy még egy kicsit oda is hajolok, hogy jobban hozzáférjek a tányérhoz.
Így már nem kapkodom el, ráérősen - ám épp nem túl lassan - kiszedek magamnak két szeletet, hogy aztán visszaülhessek a helyemre. A srác arca amúgy is általában fenntartja az egészséges pulzusszámom: ez most sincs másképp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Miután helyemet ismét elfoglalom a zsúfolt asztalnál, még intek az egyik háztársunknak; eközben hallom meg Krise szavait magam mellől. Arcomon egy pillanatra értetlenség suhan át: homlokom összeráncolódik, melyet csupán a másik mondandójának abszurditása küzd ki belőlem. E ráncolódás ott marad, mikor egy apró, visszafogott, már-már hitetlenkedő mosoly jelenik meg a szám szegletében. Tekintetem Nathanielre emelem, majd fél szemöldököm is enyhén felvonom.
- Ne legyél kishitű, Krise. Egyszer megkapod majd, amire vágysz, biztos vagyok benne. - Bólintok is neki egy apró mosollyal. A tiszteletet nem elég a nevével kivívnia ugyanis, legalábbis nem az én társaságomban. - Ideadnád a krumplipürét, kérlek? - Folytatom még mindig szinte bájos, visszafogott mosollyal, ez utóbbi kérdéssel - talán - enyhítve előbbi megszólalásom. De azt sem bánom, ha ez csak tovább ülepíti az imént kapott ingert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A szokásos üres tekintetre mosolyom mögül eltűnik az a kis él, mely eddig jellemző volt rá, s szintén puszta udvariasságból bólintok Nathaniel felé. Eddig tartott a kis intermezzonk, legalábbis intenzitását tekintve az ingerküszöböm ez alatt már nem képes megütni, mert ha minden alkalommal az összes apró rezdülése érdekelne Krisenak, már idegösszeroppanással szállítottak volna ispotályba.
Egy utolsót azért még igyekszik odaszúrni, s bár finoman teszi, a mi kis baráti csipkelődéseink végeérhetetlenek, hiszen sosem lehet egyikünké sem az utolsó szó. Már szedek a köretből, mikor tekintetem ismét Krisera siklik, kiújult mosollyal. Nem tudom komolyan venni.
- Jobban, mint gondolnád - vonom meg a vállam, hogy aztán végre nekiláthassak az evésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Izzadt tenyerem a taláromba törlöm, mikor az egyik könyvtáros megkocogtatja a vállamat. Ez már többszöri felszólítás a zárórai távozást illetően, de eddig megkegyelmeztek halk dorgálással, mert nem én vagyok az egyetlen ötödikes, aki lexikonok fölé hajolva szenved a VAV előestéjén; most, hogy körülnézek, látom is évfolyamtársaim megfáradt mozdulatokkal pakolászni.
Kezem remegése szinte fel sem tűnik, ahogy én is a táskámba süllyesztem az egyik jegyzetkötegem. Fáradtan bólintok csak a könyvtáros felé, aztán lomha mozdulatokkal kanyarítom a vállamra a táskám.
Valójában nem sok okom van alapvetően az idegeskedésre, hiszen tudom, hogy meg tudom csinálni... de elképesztően frusztráló ez a közeledő időpont. Minden reggel arra riadok, hogy ma van a vizsga, aztán rá kell jönnöm, hogy még várat magára. És még mindig visszavan legalább tíz óra, tíz, mikor én nem szeretnék mást, csak nyugodtan elterülni utána.
Szinte észre sem veszem, hogy már mindenki elhagyta a könyvtárat, s én vagyok az utolsó, aki kifordul az ajtón. Egy izzadtságcsepp gördül le a hátamon, ahogy lassan haladni kezdek - jobb híján a Rellon klubhelyisége lesz a cél.