Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

The walk of shame.
Nem sok szót váltanak, amíg a tavat hátrahagyva végigsétálnak a keskeny ösvényen a falu felé. Mindössze egyszer kér pár másodpercet, hogy megálljanak, amíg ő elfojtja kínzó, alattomos hányingerét. Magában le van nyűgözve, hogy a lány a tegnap elfogyasztott mennyiség ellenére nem, hogy megáll a lábán, hanem, legalább is a viselkedése alapján, fele annyira sem érzi magát csövesbánatnak, mint amennyire ő. Arról fogalma sem lehet, hogy mennyivel fiatalabb nála, de azt sejti, hogy az alkohollal nem ez volt az első ütközete.
   -  Persze.
Beleegyezően bólint a szükőkút mellett, ő is leül annak peremére. A kezében két, papírpoharas kávé, a karján párás nejlonszatyor függ, a fahéj illata egyszerre teszi éhessé és fordítja fel a gyomrát.
Ő is a nap felé fordul, ahogy átadja a lánynak a kávét, a zacskót pedig leteszi maguk közé. Szép, őszi reggelük van, elég korán hozzá, hogy a tér kihalt és csöndes maradjon, ő üdvözli ezt.
Egyelőre nem iszik a kávéból, csak a tenyerei közt melengeti, hallgatja a lány csacsogását. A cipője orrával belerúg a szökőkút pereme körül összegyált, sárgásbarna falevelekbe.
   -  Amilyen buli volt itt tegnap éjjel, csak azok vannak még most azt utcán, akik kiosonnak valaki szobájából... meg mi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Épp felállna, amikor a lány belékarol és maradásra kényszeríti, na nem mintha, először is, ez túlságosan nehéz lenne, másrészt pedig nem téphetné ki magát a tessék-lássék szorításból, ha akarná. A homlok az ingéhez nyomódik, ő csodálkozva néz le rá.
Tényleg fogalma sincs, mi történik körülötte, ezt pedig a legkevésbé tudja a másnaposságának betudni. Júlia a tónál még nevetett, vidáman sétált el vele a faluig, onnantól kezdve azonban egyre zavartabban viselkedik, amit már nem tud összerakni. Különben, és ez fut át az agyán, lehet, nem is kell belelátnia semmit, hiszen egymás vezetéknevét sem ismerik, mégis valamennyire közel kerültek, ez pedig őt is valamelyest feszélyezi. Valójában ennek orvoslására szerette volna reggelizni hívni ma reggel, elvégre, tegnap éjjel egyikőjük se volt igazán beszámítható.
   -  Hogy soha...
Aaaaah...
Majd világos lesz számára - legalább is, ő tévesen ezt így gondolja. Sosem ébredt fel férfi mellett, mert mást sem csinált, most pedig zavarban van. Nem gondolta volna; no ezzel egyáltalán nem is foglalkozott, miért is tette volna?
Egy barom vagy.
   - Hát, ha ez megnyugtat, én sem vagyok toppon ma reggel, szóval vehetjük úgy, hogy én nem hánytam bele a tóba, te nem estél bele, utána pedig mindenki simán hazament, ezt a csigát meg bepótoljuk máskor. Már. Már ha megengeded.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Itt az ideje visszavonulót fújni - ezt pedig sajgó feje ujjongva üdvözli.
Nem tartja csitrinek különben, sőt; bár nem tudja hogy valójában nincs húsz éves, valami miatt mégis, a viselkedése okán többnek is gondolhatná. Neki azonban tudnia kell, mikor kell valamit félbeszakítani és inkább visszatérni rá megfelelőbb körülmények között. Bár a tó partján jó ötletnek tűnt a reggeli, egyre inkább úgy érzi, egyszerűen hagynia kellett volna elsétálni a tőle kölcsön kapott kabátban, majd annak apropóján a faluba invitálni valamikor.
Akár egy újabb kalózkodásra.
A lány elengedi a karját, ő kissé megköszörüli a torkát, majd bólint egy aprót búcsúzásképp. Gőzölgő kávéval a kézben fordul meg, majd elindul hazafelé a lehullott levelek szőnyegén.
És akkor nevetést hall.
Kérdőn fordul meg.
   -  A nevem William - válaszol fennhangon, a hangsúlyos kénytelen mosolyogni; na ez már közelebb áll ahhoz, mint amit tegnap megtapasztalt a lányból - Captain William Krise.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

   -  Még öt évig - mormogja válaszul a karkötőt illetőleg - De a pálcámat hamarabb visszakapom, ha úgy látják jónak.
Két hét rengeteg idő - na igen. Leginkább akkor, ha az ember nem viseli magán az MMM nyomkövető bélyegét. Ha megismer találkozik valakivel, természetesen rajta áll, hogy felfedi-e előtte szabadságának státuszát, azonban egy állásinterjún már nem egészen ennyire egyszerű a helyzet, ott kénytelen őszintén válaszolni büntetett előéletét illetően.
   -  Nem zavar, ha adsz egyet.
Nem is igazán vár válaszra, csak nyújtja a tenyerét a cigaretta után. Különben nem dohányzik, legalább is nem gyakran, az elmúlt három évben pedig ezt értelemszerűen egyáltalán nem tehette meg. Most azonban, a szénfüst szagú peronon sétálva megjött a kedve hozzá.
   -  Nekem mindegy, mit csinálok - folytatja, miztán megkapta a szálat. Ha nem, elveszi magának úgyis - A nagybátyám próbált intézni valamit a minisztériumban, de az szóba se jöhet. Szóval most várok. Az a baj, pálca nélkül nm tudok csinálni semmi értelmeset, csak valami tilitoli szarságot. Már arra is gondoltam, mugli munkát vállalok, de ahhoz pedig nem ártana tudni bármit a mugli munkákról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kicsit lassabban. Megforgatja a szemét, amíg megáll a nő mellett és kihúz egy  cigarettát az elegánst tartóból. A hivatalos büntetésének időtartama nyolc év, de ezen még rövidíthetnek, ha a magaviselete és a rácsokon kívüli élete okán úgy látják jónak - legalább is a görbe hátú, kávétól rothadó fogú ügyvéd ezekkel a biztató szavakkal veregette hátba annak idején, mielőtt ezüst bilincsbe verve el nem szállították volna a Mecsekbe. A pálcája azonban, amit értelemszerűen a leginkább hiányol, néha azon kapja magát, álmodik a mélybarna galagonyáról, olyankor pedig a megszokottnál is zaklatottabban ébred.
Felhorkant a gyújtó láttán, milyen jópofa. Aztán adja vissza a nőnek, miután meggyújtotta a szálat, ők pedig tovább indulnak az épület mentén.
   -  Szerintem ne aggódd túl magad, tudok vigyázni magamra.
Furcsa számára a nő aggodalma és gondoskodása, mégis jól esik neki: Ismeretségük kezdetén minden eszközt bevetett, hogy elmarja maga mellől, nem egyszer bántalmazta verbálisan, talán fizikailag is megtette volna, ha nemfélt volna tőle, hogy az őrök tengeri uborkává változtatják büntetésül. Emma azonban minduntalan megjelent, ő pedig először csak belefásult, majd egyáltalán nem látta okát az ellenkezésnek.
Az épület bejáratánál csak páran lézengenek, sütő gesztenye szagát hordja a szél. A szabad kezével óvatosan megérinti a nő vállát, hogy álljon meg egy pillanatra nem sokkal aztán, hogy befordultak az első sarkon.
   -  Csak azt akartam mondani - kezd bele egy mély levegővétellel -, hogy köszönök mindent. Hogy kijöttél értem, meg hogy... hát, mindent. De ha nem baj, letenném a cuccaimat és egyedül lennék egy kicsit. Nem miattad, hanem ez egy kicsit sok így. Mármint - a fejével valamerre oldalra bök. A világ - ez az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Oh for fuck's sake, really...
Egy mély szusszanással lassít le, áll meg, majd biceg arrébb, a másodpercekkel korábban, a pocsolyában bokáig elmerült cipőjét fégighúzva a betonon. Az istenverése kertitörpék, azok szórakoznak vele, hogy efféle, vagy ennél némileg életveszélyesebb akadályokat falevelekkel álcáznak az ösvényen, hogy aztán sárgalacsinokkal dobálják meg azokat, akik belesétálnak és hasra esnek emiatt. És igen, hallja is a magas hangú vihogást, apró lábak csattogását a sárban, a fák közül.
Hát ismét futásnak ered.
Az iszapgombócok pedig mögötte sorozzák meg a tó köré éptett sétány felületét.
Ez a negyedik nap zsinórban, hogy ez történik vele - tudja, mert negyedik reggel ébred izomlázra, de ellenben pont ugyanannyi ideje nem rángatja az ideg minden éjjel; futni jár a tó köré. Gyűlöli minden tetves, rohadt pillanatát- de Emmának igaza volt, a feszültséget remekül oldja, amíg pedig a törpék csapdáit kerülgeti, legalább elfelejti, hogy lényegében senkit és semmit nem ismer ebben az átkozott faluban, de még az országban sem.
Még mindig a korábbi összeütközésen dohogva fordul be egy kanyarban, ami egy nagyobbfajta, művészeti célzattal meghagyott, megannyi diák által dedikált sziklát kerül meg. A lélegzete épp, hogy párát hagy a levegőben, a napon azonban, ahová a fák közül végül ő is kibukkan, kifejezetten meleg van. Szuszogva és magában szentségelve lassít, majd áll meg végül, amikor úgy érzi, elhagyta a gnómok lőtávolságát.
És ekkor látja meg őt.
Hogy mennyire hiányzott neki. Az újbóli találkozás reményével tér le az ösvényről nyomban, hogy elinduljon felé.
A kabátja. Ja, meg ott hever rajta a lány is, de ez jelenleg mellékes, amin fekszik, az azonban egy remek, tökéletesen meleg és puha kabát.
   -  Ahoy, tengerész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

A vártnál jobban örül a kabátja viszontlátásának - már-már őt is meglepi, milyen mélyen gyökerező, feszengő és kissé állatias izgalommal tölti el, amikor annak pirossal hímzett szegélyét meglátja a fűben, ahogy a lány szőke fürtjei szétterülnek rajta. Minden bizonnyal ez egy nagyszerű kabát, hisz nem véletlenül tért vissza ide nap mint nap, ejtette útba a tó sétányát, ahányszor futni járt, vagy lébecolt céltalanul a környéken, hátha ismét erre jár. Mármint, a kabátja, természetesen.
   -  Én... ahh...
Végignéz magán. A jobb lábszára térdig sáros, melyre itt-ott moha ragadt, fekete melegítő pulóvere, amit Emma kényszerített rá indulás előtt (meg fogsz fázni ilyen hidegben!) érzi, hogy az átizzadt pólójára tapadt, a haja leginkább a szemébe lóg. Elegáns.
   -  Összetűzésbe keveredtem. Egy törpével.
Minek tagadja le, végül is jobban járt, mint tegnap, amikor derékig beszakadt egy gödörbe, azok a rohadékok pedig tehénszarral dobálták meg. Hol talál egy törpe tehénszart, merülne fel itt a kedves olvasóban. Nos, ezt fedje jótékony, balladai homály.
   -  És te tudtad, hogy egy pamacs szagolgatja a lábad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

   -  Az lehet, nem ártana.
A lány elneveti magát a nyomorán, általában megsértődne ezen, de be kell vallania, van valami groteszk mód humoros abban, ahogy egy felnőtt férfit mindenféle jött-ment manók helybenhagynak. Ha lenne pálcája, ennek ellenére, már rég saslikot csinált volna belőlük, addig is, legalább Júlia jól szórakozik ezen.
   -  Puha Gombóc. Hát beszarás.
Minden előzetes feltételezés ellenére, ő szereti az állatokat. A nyulakat és egyéb kártevőket főként grillen vagy megmérgezve, most mégis leguggol, hogy úgy-ahogy egy szintbe kerüljön a gyapjas kis döggel. A kezét, ahogy a kutyáknak szokás, kinyújtja felé, aztán ha a rágcsáló közelebb jön, akkor hozzá is ér, ha nem, ő akkor is nyugodtan fog aludni ma éjjel.
Puha Gombóc, az egyetlen állandó férfi.
Oda-odapillant a lányra, számára nem tűnhet fel semmi szokatlan a viselkedésével kapcsolatban, elvégre mindössze egyszer találkoztak, azt sem egészen tisztán. Az egy héttel ezelőttihez képest így a legmeghatározóbb különbség számára, hogy nincs kínzó hányingere, minden második lépés után pedig nem szeretne leülni, hogy levegőt vegyen és sajnáltassa magát. Apropó.
   -  Na csússz arrébb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

Különben őt egyáltalán nem zavarta volna, hogy koszos - mi több, fel sem tűnt volna neki, ha a lány nem hívja fel a figyelmét erre. Mindenesetre egyhamar tiszta lesz, ami talán annyiban javít a hangulatán, hogy bokáig nem csurom vizes és amikor már közelebb lép, hogy leüljön, a lépteit nem kíséri tompa cuppanás.
Se nem túl messze, sem pedig kényelmetlenül közel - nagyjából így jellemezné a pozíciót, amit felvesz a kabátján, gondolatban vállon is veregeti magát emiatt a bravúros távolságválasztás miatt. A tó tükre feszülten fodrozódik valahol a nádason túl a szélben, a levegő bomló falevelek őszies, megnyugtató szagát hordja.
Négy apró mancs végigsétál a combján, majd elhelyezkedik az ölében.
Ő mint akinek a kezébe először adnak csecsemőt, mozdulatlanul és némileg aggódva figyeli, ahogy a gombóc elhelyezkedik, a keze megáll valahol a mozdulata felénél a levegőben egészen addig, amíg a rágcsáló ismét nagyjából mozdulatlanná sem válik, akkor ér hozzá óvatosan, hogy a mutatóujjával bizonytalanul megvakargass a lapátfüle tövét. Nem azért, mert tart a nyulalktól, hanem a legutóbbi, amit a kezében tartott, az úgy gyomron rúgta, hogy öklendezni kezdett. Gombóc pedig jelenleg igencsak elhelyezkedett a koronaékszereken.
   -  Hát ez kurva aranyos. Majdnem annyira, mint te ebben a cuccban, mert mi ez, egyenruha?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

Ahogy a nyúl elnyúlik (haha) az ölében, ő az ujjait a puha bundába süllyeszti; érzi a törékeny csontokat, az apró szív szapora dobogását, minden kis lélegzetvételt; ahogy a nedves kis orr a csuklójára bök, őt pedig valójában most semmi sem akadályozná meg abban, hogy rászorítson és összeroppantsa a kis testet, kiszorítva belőle az életet.
Végigsimít rajta, a tekintete a lány felé fordul, ahogy az feltérdel mellette a kabáton. Olyan közel van, hogy majdhogynem érzi az illatát a falevelek és a tó szagán túl. Szabad kezével megtámaszkodik maga mellett, az ujjai vége az őszi fűhöz érnek, nem próbálja leplezni, ahogy a szeme elidőzik a lány combján ahogy az a szoknya szárával találkozik, majd röviden a dekoltázson, mielőtt visszakúszna Júlia arcára. Azonban nem tesz semmit, csak a szeme szűkül össze kissé, az arca pedig egy pillanatra rándul félmosolyra.
   -  Nos - az ujjbegyeivel ismét végigsimít a nyúl bundáján - Egyrészt én nem vagyok kölyök, ahogy te sem vagy húsz éves.
Tudja, sejti. Igenis bosszantotta, hogy nem tudja a nevét, hát munkába látott, első megrökönyödésére azonban a mestertanoncok között nem talált senkit, akire minimálisan is illene a leírása. Némi időbe telt, amíg levonta a következtetést tehát: fogalma sincs, ki a lány, de azt már sejti, ki nem.
   -  De ezt az apróságot szívesen elnézem, ha legközelebb az első tiszt gondoskodik a rumról. Vagy másról. Odáig vagyok a... meglepetésekért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

   -  Hát - hogy kémkedett volna? Nem igazán; azonban meglepően élvezte, hogy a lány eltűnt, mintha soha nem is létezett volna név nélkül, említés nélkül, csak sajgó, másnapos fejében létezve tovább. Félmosollyal dönti oldalra a fejét ő is, akár a lány - nem mondom könnyebb lett volna, ha elmondod, hogy hívnak és nem hazudsz a korodról. Nem segítesz benne, hogy visszakapjam a kabátom.
Mocskos kis hazudozó.
Az ölében heverésző nyúl bundáját simogatja, monoton és automatikus mozdulatokkal. Őszintén nem tudja, mit csinál - nem az gyapjas kis kártevővel, hanem a lánnyal, aki mellette ül, olyan kényelmes közelségben. A pimasz kis dög felébresztett benne valamit, ami rég mélyen aludt benne, most pedig nyújtózkodva próbálgatja a karmait, ő pedig szórakozottan élvezi ezt.
Az ujja épp, hogy összetalálkozik a lányéval a nyúl puha szőrén. A lány keze után kap.
   - Mit csinálsz később?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

   -  Egyelőre még nem tudom. De úgyis rájövök, ki vagy.
Megkérdezhetné. Mi több, követhetné hazáig, vagy lehúzhatná róla az egyenruha blézerét, amibe az efféle diáklányok gondos édesanyjai aranyfonállal bele szokták hímezni tulajdonosuk nevét. De mi lenne abban a szórakoztató?
A névhez történet kapcsolódik, család, barátok, testvérek. Akinek neve van, az reggelente törölközőben mossa a párás tükör előtt, leeszi magát ebédkor és a csapban mossa a szennyesét. De a lánynak egyelőre ilyene nincs, csak egy személyazonosság nélküli senki sem, akiről azt képzel, amit akar. Egy Júlia lehet szende szűz és pofoznivaló dög, attól függően, neki milyen fantáziához van hangulata. Schödringer szőke, loknis macskája.
Rászorít a lány kezére, a tekintete a lányát fürkészik. Olyan közel van, hogy a lélegzetét érzi magán. A nyúl a csuklóját bökdösi türelmetlenül. A tekintete a szemeiről az ajkaira siklik, majd vissza.
   -  A Pubban dolgozom estig -elengedi a lány kezét - Hozd vissza a kabátom.
A lány kezébe adja a gyeplőt: ha akar valamit, nála a labda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

Hát így állunk.
   -  Ez nem vall egy első tisztre. Mit tervezel, zendülést?
Neki sem kell hangosan beszélnie, mi több, a lány ajkairól is le tudná olvasni a szavakat innen, ha nagyon szeretné. Júlia keze az ő combjára siklik, érzi, ahogy ösztöni énje is felemeli a fejét, hogy elővillantsa az agyarait. Az ő keze azonban a nyúl bundáján marad.
A lány haját meglibbenti a szél, szabaddá téve a nyakát, ő  szeretne rámarni, mint a nagymacskák, lehúzni róla ezt a gusztustalan, jókislányos blúzt, érezni a bőrét az ujjai alatt, nyomot hagyni rajta, megbillogozni, mint egy állatot.
Szedd össze magad.
Az ujjai elkapnak egy szőke tincset, néhány pillanatig még farkasszemet néz a lánnyal, a szálakat hagyja végigfolyni a bőrén.
Óvatosan megemeli a nyulat, majd átteszi a lány ölébe, hogy felálljon.
   - Kettőkor bezárom a helyet. De ha arra jársz, megegyezhetünk a váltságdíjban. Nálam lesz a kulcs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

   - What the hell...?
Fél kezét a pulton támasztva, hunyorogva betűzi ki a falra függesztett pergamen feliratát: Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Homlokára értetlen ráncok futnak, ajka kissé elnyílik, végül azonban eldönti magában, biztos ő nem érti a magyar nyelv finomságait eléggé, ez pedig előfordulhat, hogy valamiféle kelet-európai humor. A tenyerét a polírozott fán végighúzva fordul meg és lép tovább.
A telefonja felrúnázása miatt érkezett és amiatt várakozik, céltalanul bolyongva vitrintől vitrinig. Jelenleg nincs kifejezett szüksége rá, a napjai legnagyobb részét egyelőre Bogolyfalván, a civilizáció elől elrejtve tölti, ahol nem, hogy mobilra nincs szükség, de pár perc sétával személyesen is elérhet, akit akar. Ha lenne pálcája, lyukad ki ismét a kényes pontnál, mindezt megoldhatná magának.
Lejjebb hajol, hogy közelebbről megnézze a kiállított, fémes-arany biszbaszokat és vackokat, a kezeit a kabátja zsebébe nyomja, néha fel-felpillant a félreeső ajtó felé, ahol György - ezt a nevet meg sem próbálta megjegyezni vagy kimondani - percekkel korábban eltűnt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Egy öreg kinézetű, kibelezett fényképezőgépet nézeget, maga sem tudja miért, megkocogtatja az üveget, mintha arra számítana, hogy az eszköz életre kel. Némileg ért a mugli eszközökhöz, elvégre ne megy kő alatt nőtt fel, az ismeretei azonban megragadtak az általános elektromosság, egy tévé beüzemelése és a telefonhasználat szintjén. Talán, ha már jelenleg varázstalan életet kell élnie, beszerezhetne valami újat - ezzel pillant arrébb a fiatalabb, digitális gépek felé. És ekkor ütköznek belé.
Először csak mormog valamit az elnézéskérésre, futólag rápillant a lányra; nem történt semmi. Azonban, őszinte megrökönyödésére, a lány megszólítja őt, melyre kénytelen kihúzva magát egyszerre szembe fordulni vele.
   -  Te mégis ki a faszom vagy?
Ellenben ő magyarul szól hozzá, hiszen hallja a karcos akcentust, de különben is, ki az úristennek képzeli magát ez az alacsony kis szotyipöcs?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Fel is ránthatná magát a szituáción, azonban ez annyira groteszk és váratlan, hogy még bármit érezni is elfelejt. A szeme hosszasan időzik az arcon, majd az azt keretező, szalmaszőke hajra siklik tovább; kényelmetlenül hosszú pillanatokig azt nézi, mintha azon gondolkodna, hogy annál fogva ragadja meg a lányt.
Őszintén elképzelése sincs, honnan veszi a bátorságot, hogy a semmiből így megszólítsa egy bolt közepén, mindenféle felvezetés nélkül. Nem amiatt, mert saját magát fenyegetőnek képzelné, inkább...
   -  Téged is farkasok neveltek fel, látom.
Visszafordul a kirakat felé. Rossz ötlet volt idejönni, szinte hallja magában, még ebben a faluban is megtalálnak.
   -  Ha Anton rokona vagy - válaszol egy mély levegővétellel -, nem tudok mit mondani. Tudta a kockázatokat és baleset volt. Mit vártok el tőlem mégis, akasszam fel magam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Nem az első alkalom, hogy Anton egyik rokona - jelenleg ezt gondolja a lányról - felkeresi őt. A szabadlábra helyezése előtti napokban az unokájától kapott rivallót, amiben arról biztosította, hogy megkeresi és véresre veri őt. Hiába tartja fenn a maga igazát, a család tántoríthatatlannak tűnik a helyzetben és a fejükbe vették, hogy a történtekért egyedül és kizárólagosan William felelős - mi mást is tehetnének, hisz' hármuk közül, akik jelenvoltak a szerencsétlen estén, már csak ő van életben.
A helyzet tehát nem új, de rettenetesen bizarr. A lány ráförmed, bocsánatot kér, visszavonul; majd pedig...
   -  Te most megfenyegettél engem?
Még mindig őszinte megrökönyödéssel néz le rá, mely visszatükröződik a vitrin üvegén. Ha úgy döntött, ok nélkül előveszi és kicsapja a faszát a konyhaasztalra, neki sincs más választása, mint viszonozni ezt a gesztust.
A kezeit a zsebéből kivéve, üres és fegyvertelen tenyerét felmutatva lép felé egyet.
   -  Átkozz meg, tessék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Leereszti a kezeit. Kutya módjára oldalra billenti a fejét, majd, mintha csak körbenézne, hogy figyelik el, elpillant a lány válla fölött. Mintha egy négyéves nyelvet nyújtott volna rá, igazán beszarás, nem fogja megátkozni, ha nem ad rá okot. Majdnem bájos.
Nincs pálcája és sosem bántott vagy bántana nőt - ám ahogy a lány a pálcára nyúl, megfogalmazódik benne, hogy mindenki jobban járna, ha a falu fölött sötétlő kastélyban nem átkokat, hanem szituációs éberséget tanítanának a diákoknak. Itt van Lilla, bár tőle igazán biztonságban van, ami az átkokat illeti, de ez nem jelenti, hogy nem törhetné ketté, mint egy szezámmagos ropit. És mégis.
   - Akkor puszta kíváncsiságból mi lenne, ha foglalkoznál a saját dolgoddal? Hát a pofám leszakad mindjárt...
Egyáltalán nem örül neki, hogy felismerik. Vagy még inkább, hogy nem hagyják békén. Mint a sárkányhimlő a hátára, annyira hiányzik neki, hogy a szabadlábra helyezésének feltételeiről társalogjon egy vadidegennel. A tekintetét és a testét is visszafordítja a fényképezőgépek felé.
   -  Kurvázással és gyilkolászással töltöm az időm, most is oda indulok, nem feltétlen ebben a sorrendben. Mégis mit gondolsz, mit csinálok? Várok a mobilomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy világfájdalmat sejtető szusszanással dobja le a barna, kockás pokrócot a fűbe, rugdossa kissé meg, hogy úgy-ahogy elsimuljon, majd ereszti le rá magát ezen a napos, csak a fák árnyékában csípős novemberi délutánon. Az enyhe lejtőn túl egy sor zizegő nádas takarja a tó tökrét előle, ő nem is feltétlen néz arra, különben feltűnne neki az, ami egyelőre nem. Jelenleg azonban még annak a szalámis szendvicsnek a bontogatásával van elfoglalva, amit Emma indulás előtt a zsebébe csúsztatott. Mert olyan sovány vagy, eszel te normálisan egyáltalán?
Ültében lerúgja a cipőit, összeszorítja a szemét, amíg az arcát a Nap felé fordítja. Hallgatja a telelő madarak énekét, ahogy a szellő a száraz leveleket borzolja, bele-beleharap az ebédjébe, minden csodás, nyugodt és annyira...
Mély szusszanás.
A Prince Albert Nemzeti parkban több varázslócsalád élt és él a mai napig félig-meddig illegalitásban, a mugli vadőröktől és mágustörvényektől kényelmes messzeségben, Saskatchewan mélyén. Ő minden szünidejét azon a tavakkal pettyezett vidéken töltötte, gyakran bolyongott egyedül az erdőben, horgászott a folyó partján, vagy esett bele mérges szömörcébe. Ezek az élmények pedig, sok minden más mellett megtaníttatták vele: ha valami ekkorát szusszan, akkor az jó eséllyel jóéjszakát.
A szemét kinyitva bámul a tó felé, ahonnan mintha a zajt hallotta volna. Úgy emlékszik, barnamedvék nem élnek errefelé, de fogalma sincs, mi az, ami igen.
És akkor meglátja. Az agancsok a tó vizétől csöpögve emelkednek ki a nádas takarásából, a bundán megcsillan a napfény. A ő rágása először lelassul, majd félbemarad.
   -  Bloody... fuck...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Épp, hogy nem nyel félre, ahogy megdermedve, a szendvics szalvétájába kapaszkodva bámulja, ahogy a hatmázsás dög kiemelkedik a vízből.
Talk calmly and back away - emlékszik rá, mit mondott a nagyapja arról, mit tegyen ha egyszer jávorszarvassal találkozik, azonban ez egyszerre ostoba ötletlen tűnik. Ahogy az is, hogy levette a cipőit, így pedig zokniban ül a flaneltakarón, ami nem segíti abban, hogy a tanács alapján akár futásnak eredjen. A vére is meghűl, ahogy a masszív test árnyékot vet a füvön, a léptei tompán puffannak, amikor pedig a hatalmas, bamba fej találkozik az ő tekintetével, érzi, hogy a szája is kiszáradt.
Goodbye, cruel World, I'm gone.
Ültében feljebb húzza a térdeit, mintha ez bármit számítana, amikor az állat újabb lépéseket tesz - azonban, részben megrökönyödésére, részben pedig megkönnyebbülésére, nem felé indul, hanem újabb puffanással elheveredik a fűben, nem messze tőle. Ő kissé, kutyamód megbillenti a fejét. Látja a fülek mozgását, a fehér mintát a bundán, azonban nem zoológus, hogy ezek bármit jelentsenek számára. Emellett némi rummal is rásegített már a délután alakulására.
Ültéből lassan feltérdel. A szendvicset pedig bizonytalanul, de kinyújtja felé.
   -  Éhes vagy, buddy? Van benne saláta, tessék - egy kicsit meg is lengeti felé - Csak ne ölj meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hát hogy a viharba ne féltené az életét, amikor tudja, hogy egy ekkora állatnak nem is kell megtámadnia, elég, ha a kelleténél erősebben meglöknie őt hozzá, hogy a bordái szilánkokra törjenek. Érthető hát, hogy kissé feszélyezve nyújtja a szendvicset felé, valójában meg is bánva a mozdulatát akkor, amikor a behemót lábra áll. A masszív test árnyékot vet rá, az ő keze kissé megbillen.
A lélegzete először elakad, amikor az állat feje az övével majdnem egy szintbe kerül. Vajon harapta már le jávorszarvas ember kezét, vagy ő lesz az első? Megdermedve figyeli, ahogy a pofája a karjához közelít, szemöldöke azonban azonnal feljebb szökik, amikor a puha orr eltolja azt. Ekkor fújja ki a levegőt, nehéz szusszanással.
   -  'the hell...?
A jávorszarvas tompán puffanva ereszkedik le mellé, az ő homloka ráncba szalad. Találkozott már magukat meghazudtolóan intelligens állatokkal, ahogy az a varázsvilágban nem különös, de mégis, ahogy a szeme a dög tekintetét kutatja - alapvetően borzalmas ötlet -, megkockáztatja, hogy már-már emberi.
És akkor megérti.
A szendvicset hagyja lehullani a pokrócra maga mellé, ültéből föltérdel és még mindig óvatosan, de már jóval fürgébben közelebb mászik egy kicsit. Két lehetőség áll előtte; vagy pillanatokkal később agyontiporják majd, vagy pedig...
   -  Meyers? Doktor Myers? - az arcán majdnem palástolatlan izgatottság lesz úrrá, szinte gyermeki - Will, William Krise. Olvastam a tavalyi kutatást, írtam is, a nagyapámnak is voltak jegyzetei ezzel kapcsolatban, el is akartam küldeni, csak hát...
Börtönben voltam, mert ezek a jegyzetek megöltek két embert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Négy nap telt el - ennyi időre volt szüksége hozzá, hogy kétséget kizárólag kiderítse a lány nevét, lehetőleg anélkül, hogy az igyekezet bárkinek szemet szúrna. A nyúl nevének és Júlia házának ismeretében már nem volt más dolga, mint a bestiárum körül lézengenie és várna az első sárga jelvényes, hasonlóan szőrös gombócot szorongató diák megjelenéséig és a szivárványszínűre bűvölt ugróegerek ketrece mellett ártatlanul megszólítani őt. Vattai Júlia - hétköznapi név egy nem túl hétköznapi, ám úgy tűnik, nem aranyvérű születésű lánynak.
Verd ki a fejedből, amire gondolsz.
A csónakház nyitott teraszán, a homlokát a korlátra támasztott kezein nyugtatja, behunyt szemmel hallgatva a szellő susogását a száraz lombok között. Nem sokkal múlhatott  négy, az imént hallotta a templomtorony kongását, akkor lépkedett fel a lépcsőkön. Reggel, amikor a postahivatalban állt sorba papírszatyorral a kézben, kiválasztotta a feladatra a lehető legalkalmatlanabb törpebaglyokat, majd a helyszínen papírra körmölte az üzenetét, őszintén nem várt válaszra, legalább is, aznap semmiképp. Az eddigi felületes, de annál eseménydúsabb ismeretségük során Júlia eddig előszeretettel húzta az idejét, mielőtt bármit is lépne; és mégis.
Csak a hely és az idő, semmi egyéb, egy apró papírdarabon a zsebében, ezzel érkezett. A két pulóvere ugyanaz, amit aznap viselt, azzal a különbséggel, hogy jelenleg sem az, sem pedig ő nem áraszt alkoholszagot, ami az elmúlt napokban üdítő újdonság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Maga sem tudja, mennyi ideje vár; hagyja, hogy a gondolatai egymást kergessék, ő pedig elmerül ebben a zajban. Második napja azon kapja magát, hogy a testvéreire gondol, akikkel utoljára a bebörtönzése előtt találkozott egy karácsonyi vacsorán. Miért ébred fel benne az állati, féltékeny indulat a közelükben, ami miatt gyerekként ki kellett emelni a családjából, és miért érzett a Pub mögötti estén egész hasonlót? Emma nem tud az incidensről, de talán ideje lenne beszámolni neki róla.
És, hogy ő mennyire nem várja azt az átkozott beszélgetést.
Puha léptek reccsentik meg az alacsony lépcsőfokokat, ő felkapja a fejét, továbbra is a korlátra támaszkodva emelkedik fel. Kis félmosollyal fújja ki a levegőt röviden.
   -  Nem volt nehéz. Puha Gombóc rém népszerű a másodikosok körében. Nektek pedig nem tanították meg, hogy ne álljatok szóba idegenekkel.
Csak egy pillanatra néz a szemébe, épp futólag; és majdnem megrökönyödve tapasztalja, hogy nem a kabátjába burkolózik. Furcsa mód, számára az alakja egész eggyé vált a kabáttal, nélküle, mintha sokkal kisebb és látványosan törékenyebb lenne.
Te barom.
   -  Figyelj, gyors leszek - az egyik kezét leengedi a korlátról, hogy egy mély levegővétellel szembefordulhasson vele. - Sajnálom. Kicsit... kicsúszott a kezemből az irányítás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Általános esetben inkább rágná le a saját karját, mint, hogy valakinek a szemébe nézzen és bocsánatot kérjen tőle. A bíróságon sem tette meg, ezután sem fogja: úgy érezte, igaza van. Most is, a nevet hamarabb nyomozta ki, mint hogy tudta volna, mit kezd az információval; a szobájában faltól falig sétálva, újra és újra végigjátszva magában a jelenetet. Az a mocskos kis kurva.
Meg akarom ismerni.
A lány közelebb lép, ő elengedi a korlátot, feszült mozdulatlansággal követi a mozdulatot, ahogy Júlia az arcához ér és maga felé fordítja. A tekintete éles, ám nem fenyegető, röviden állja a lány tekintetét, mielőtt a szeme lekúszna az ajkaira ismét.
   -  Azt tudnod kell - kezd bele végül kelletlenül, a keze ismét a korláton matat, a körme belevág a felpuhult deszkába -, hogy nem bántottalak volna. Legalább is jobban, mint amennyire belemész.
Azt hiszem - ebben ő sem lehet teljesen biztos. Ha elborul az agya, teljesen esélytelen, hogy türtőztesse magát, ha pedig nem szabnak meg neki egyértelmű határokat, akkor gondolkodás nélkül átlépi azokat. Nem amiatt, mert hideg fejjel ártana a lánynak, vagy bárki másnak, hanem, mert bizonyos helyzetekben képtelen rá, hogy uralkodjon az ösztönein.
   -  És ha még szóbaállsz velem, akkor megígérem, hogy egy ujjal sem fogok hozzádérni, vagy olyasmit csinálni, amit nem akarsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Az állat bólint a rettenetes agancsokkal, ő pedig tudja, hogy nem őrült meg, hogy egy napozó jávorszarvashoz beszél. Ahogy a bogolyfalvi közösségben, hozzá is eljutott Riley híre, csak egész más csatornákból. Tudja, hogy egyszer már találkoztak, szinte pontosan három évvel ezelőtt. Ő szót nem váltott vele akkor, a falat támasztotta kínosan, amíg a két férfi szóváltásba keveredett, majd a nagyapja elviharzott vele. Megkockáztatja, hogy a bíróságon még látta valamelyiket, de ezen a ponton összefolynak az emlékei már.
   -  Szóval... szóval mindig csodálói voltunk az alapítványnak.
Beszéde kezdeti lelkesedése elfogy, végére kínos motyogássá korcsosul. Némi hazugságot enged meg, hiszen, ha Riley emlékszik bármire az ominózus beszélgetésből, az ő nagyapja egyáltalán nem volt odáig az alapítvány munkájáért, és viszont. Ő azonban igen, bár hangot ennek akkor nem adhatott, a tényleges munkájukban is leginkább a börtönben töltött évek alatt volt ideje elmélyülni. Belph mocskos időhúzásnak titulálta a munkájukat, nyersanyagok és emberóra felesleges pocsékolásának, a likantrópok ápolása helyett pedig az agresszív kutatáson tartotta a hangsúlyt.
A jávorszarvas horkanásszerű hangot hallat, ő kissé összerándul, ám, mikor az feláll és a pulóverébe csíp, így, hogy tisztázódott, kivel van dolga, már gondolkodás nélkül kel fel ő is. A pokrócot és a szendvicset egy kupacba gyúrva indul utána hát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

És minél többször megpróbálod, annál jobban fog fájni.
Valami kavarogni kezd a gyomra táján, meleg és kesernyés, ő elpillant a tó felé, ahogy a lány elengedi őt és továbbsétál a bejárat felé. Senki sem érti meg, mennyire nehéz elfogadnia, hogy vannak, akik szabad akaratukból úgy döntenek, nem kívánnak hozzátartozni, akár romantikusan, akár barátságból. Márpedig ha valaki mellette van, az az övé - olyan helyzetben pedig, ami a Pub mögött történt, ez számára nem is kétség. Mióta él, vergődik a féltékenységtől, mintha ezzel megakadályozhatná, hogy ismét egyedül maradjon - még akkor is, ha eddig csak elmart embereket magától vele. Ettől függetlenül, csak pislog egy hosszút, mielőtt ellökné magát a korláttól.
   -  Mérgező vagy, remélem tudod.
Sértés is lehetne, mégis bók. Mit tettél velem, te lány? Az intésre ő is beljebb lép az épületbe, hogy is ne követné azok után, hogy a méregfogait már az agyába marta egyszer.
A huzatos falak között nincs jóval melegebb, mint odakinn. Az ablakok deszkáira itt-ott régi újságcikkeket ragasztottak. Úgy tűnik, a csónakázés kellékeit már eltüntették télire, a székek és asztalok csupaszon állnak a falak mentén, mint a csontvázak.
   -  Hát - valahol a terem közepe táján áll meg - A csónakban elhangzott ez-az, nem tudom, mire gondolsz.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Válasza kivételesen nem kifogás, bár van egyfajta gyanúja, hogy a lány erre lesz kíváncsi. Az este másnapján, amikor hazament, majd a fürdőszoba padlóján reszketve végiggondolta az eseményeket, már megbánta a pillanatnyi felbátorodását. Mondhatott volna bármit elvégre, mégis, amikor a szemébe nézett, a reakcióját akarta látni erre a váratlan vallomásra. Akkor pedig úgy tűnt, majdhogynem félvállról veszi, talán nem is hisz neki, hiszen  miért is tette volna.
Ismét szusszan egyet, egy türelmetlen mozdulattal a zsebébe csúsztatja a kezeit. Villanásnyi ingerültség fut rajta, épp csak, mint az áramütés, elég ahhoz, hogy az arca megránduljon. Két másodpercet ad magának arra, hogy ezen úrrá legyen, amíg eldönti, mennyit hajlandó megosztani a lánnyal a csupasz igazságból.
   -  Mert nem volt más választásom - a hangja valamelyest elmélyül, ő konokul az ablak felé néz - A nagyapám magigenetikus volt. Én is az voltam mellette. Meg akartuk váltani a világot, és tudod, Júlia, meg is tettük volna, ha hagyják. Nem tudom, láttál-e már vérfarkast, amikor elkezdi széttépni saját magát, sőt, jobbat mondok egy gyerek vérfarkast, aki ott vergődik, láncra kell verni, azt sem tudja, mi van vele. Na ezekkel dolgoztam.
A hangszínébe keserű indulat folyik, ám ez már nem Júlia faggatására irányul. Felhúzza a vállait, majd leejti őket.
   -  Kísérlet volt. Baleset volt. Működnie kellett volna. Nem tehettem mást, el kellett intéznem - felnéz a lányra. Hallotta a féligazságot ez a kis kígyó, kikényszerítette belőle. Ez az, ami a vallomásában szerepel, ennyit tudtak rábizonyítani, hát tőle is ennyit fog kapni most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Elküldhette volna a bús picsába, általában pedig valószínűleg ezt is tenné - semmi köze sincs hozzá, hiszen alig ismeri, különben pedig, ha ennyire kíváncsi, akkor nyugodtan kikeresheti a büntetése összes, mocskos kis részletét az MMM adatbázisából, ezek ugyanis nyilvános adatok. Ha szeretne igazán megfetrengeni a megaláztatásában, még a tárgyalása átiratát is elolvashatja, sőt, még jobb, miért nem kéri el tőle az emlék szálát inkább, hogy maximálisan elmerülhessen ebben a mocsokban. Helyette inkább mély levegőt vesz - ezzel pedig végleg lenyeli az ingerültségét és visszatemeti oda, ahonnan jött. Az ilyesmit a legjobb fedőt tartani - különben is, a lány semmiben sem hibázott, valószínűleg ő is kért volna némi magyarázatot, ha valaki a semmiből egy ilyen erejű hírt gördít rá.
   -  Nem, teljesen rendben van, végül is kit ne érdekelne. - kínosan elneveti magát - Nyolc évet kaptam, abból hármat töltöttem le, de veszélytelen vagyok, ezért a többit felfüggesztették.
Ezzel fejezi be a magyarázatát, hogy a jelenlegi státusztát is nyilvánvalóvá tegye előtte. Szabad ember, de mégsem, az első gyorshajtásnál veheti vissza a kanárisárga kezeslábast, hogy a csatornákon át kopogtatva beszélgessen az életfogytos halálfalókkal. Ellenben teljesen ártalmatlan, ezt muszáj hangsúlyoznia, valószínűleg pedig a karperec miatt veszélytelenebb is, mint bármelyik bagolyköves harmadéves.
Megrázza magát, mint egy vizes veréb. Ő is az asztalhoz sétál, egy majdnem szemközti székre dobja le magát, egyelőre azonban nem nyúl a laposüveg után.
   -  Ha valamit tudni akarsz, akkor mondd, de megígérem, hogy tőlem aztán nem kell tartanod. Mert bírom a stílusod és különben is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Pislog egy párat, hogy a napfény a szemébe tűz, de élvezi a gyenge melegét. Ő azon kevesek közé tartozik, aki szívből gyűlöli az éjszakát. Olyankor mindig egyedül van - és bármit megtenne, csak hogy ez ne legyen így.
Végül előrébb dől, hogy az üveg után nyúljon és ő is beleigyon. A szagából felismeri, muszáj felhorkantania.
   -  Különben lenne itt valami.
Nem akar a gyilkosságról beszélni, nem akar a büntetésére gondolni, de még annyira sem szeretné látni a lány komor arcát vele szemben. Csak futólag iszik bele a laposüvegbe, pusztán az íze miatt, nem több - afféle funkcionális alkoholista ő, ahogy mondani szokás. Ezután visszanyújtja a lány felé.
   -  Tanultam animágiát régebben, de sosem jutottam előre. Mi leszel, ha az leszel?
Akkor nem tette szóvá, de emlékszik a mandragórával kapcsolatos megjegyzésére és el is raktározta magának. Többször tűnődött már rajta, mivé is változna a lány - talán madárrá, vagy valami helyes rágcsálóvá, esetleg egyenesen gazellává, amilyen ügyesen mindig meglépett eddig előle. Esetleg ragadozóvá, ezt sem tudta kizárni. Ahogy az arcát fürkészi, jelenleg bármelyiket egyformán kinézné belőle.