Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Időközben behunyta a szemét, így csak hallja, hogy valami megzörren a fűben. Arrafelé nyúl, elsőre nem találja a tárgyat, beletelik pár másodpercbe, míg a zacskó az ujjai közé akad. Összevont szemöldökkel húzza magához közelebb, majd emeli a feje fölé úgy, hogy a Napot kitakarja vele és árnyékot vessen az arcára. A szeme előtt továbbra i foltok táncolnak, így szaporán pislog, először közelebb, majd távolabb emeli magától, az ujjai közt megmorzsolja a zacskót, hogy legalább árezze annak tartalmát. Mintha kissé lapos tollak lennének, esetleg dagadt, műanyag hurkapálcák. Fehérek, kék kupakkal, ez az első, amit a foltokon túl először meglát, majd a szintén ugyanolyan tintakék feliratot.
A szórakozott mosoly leolvad az arcáról. A karját kitartja maga mellé, a zacskó kihullik az ujjai közül, vissza kettejük közé a fűbe. Ugyanazzal a kezével, két ujjal, összeszorított szemmel megdörzsöli az orrnyergét. Súlyos másodpercek telnek el a madárcsicsergésben.
   -  Oké. Semmi pánik, megoldom. Ez még nagyon korai, vissza lehet csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Végül ő is felül. Az egyik lábát felhúzva törzsből fordul szembe a lánnyal, az egyik kezét a térdére ejti. Ismét lenéz a földön fekvő zacskóra, amiben a tesztek fejjel lefelé fordultak, így nem láthatja az előlapjukra vágott kis ablakocskát. De nem is kell; megadja Adélnak azt a tiszteletet, hogy elhiszi, egyedül is el tud számolni kettőig.
   -  Te mondtad? - értetlen arccal a válasza egyszerre kérdés is - Mert mégis mi másban tudnék segíteni? Szerzek neked cuccot, nem kell beszarni. Észre se fogod venni. És senkinek se kell megtudnia sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ismét lepillant a zacskóra, de most utána is nyúl. Felveszi, megfordítja, feljebb emeli, hogy a fólián keresztül először az egyik, majd a másik tesztet is megnézze. Megdörzsöli a szemét, majd kissé arrébb csúszik, hogy kikerüljön a fa lombjának árnyékából, a zacskót pedig a tűzó napon is megvizsgálja. A szemei összeszűkülnek, az alsó ajkát rágcsálja, a mutatóujja vége párszor megkocogtatja a műanyagot a fólián át. Halovány. A másik már kevésbé.
   -  Ezt honnan kéne tudnom? Nem vagyok nőgyógyász.
Indokolatlanul mar vissza, bár a hangját nem emeli fel. Végképp összezavarodott azzal kapcsolatban, mit vár tőle Adél: segítsen rajta vagy csak bólintson, hogy igen, jól lát?
   -  Na ezzel azért még várj, jó? Csak a pánik beszél belőled. Mondom, ne aggódj, megoldom. Még kvázi nem történt semmi meg ilyenkor még úgyis bármi lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Mint például...
Barom, hogy hagyta magát egyenesen bevezetni az erdőbe. Inkább csak fogd be a szád és számolj el tízig mielőtt ismét kinyitod. Fals pozitív, igen, olyasmi is létezik... az emberek fantáziájában. Egy pozitív, majd napokkal később negatív teszt általában nagyon korai vetélést rejt, olyasmit, amiről általában nem is venne tudomást az ember lánya. Mély levegőt vesz.
   -  Mint például bármi. Ez ilyenkor még nem jelent semmit, van rá esély, hogy megoldódik magától is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Adél arca mintha megváltozna. Ő megdermedve ül mellette a fűben, az eddigi "semmi gond, minden rendben lesz, bármit vissza lehet csinálni" hangulata mellé pedig egy ismeretlen súly telepszik a gyomrába. Volt már ilyen helyzetben, akkor még hagyta, hogy megbénítsa a pánik és úgy érezze, hogy az életének ott és akkor vége. Az évek és a tapasztalat azonban szinte teljesen érzéketlenné tették hírrel és a gondolattal szemben, amitől Adél láthatóan meginog. Tudja, hogy a probléma negyed óra alatt orvosolható, hát nem érti, miért ellenkezik ennyire vehemensen a lány? Kutatón fürkészi az arcát, a tekintete a két fakó szem közt jár.
   -  Te mégis miről beszélsz, Adél?
Eddig oldalvást ült, most feltérdel vele szemben. A rumos üveg, amit a combjának döntött, eldől a fűben.
   -  Hogy lettem megint én a rosszfiú, mi? Mégis milyen kibaszott mentális gimnasztikával szülted meg azt a konklúziót, hogy a felelősséggel van bajom? Fuck it. Ha ez igaz, akkor elfelejthetjük a válást, te pedig a szabadságodat, ezt tényleg nem akarhatod. Nem: én nem akarom, hogy bezárkózz egy gyerekszobába tizennyolc évesen, mint az anyám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Túl sokra - ismétli meg hitetlenkedve. Nem kell kötelezze túl sokra, hát elment ennek az idiótának a maradék esze is? A sarkaira ül, a kezei erőtlenül esnek le az ölébe, a szája résnyire nyílik, a tekintete üres csodálkozással figyeli a lányt. Komolyan gondolja. Nem blöfföl, látja az arcán az elszántságot, amivel lényegében közli vele: nélküle, de végig akarja csinálni.
Nélküle.
Az ingerültség áramütésként rázkódik végig az izmain. Hirtelen mozdul, a lány bal csuklója után kap, hogy azt közelebb rántsa és felemelje kettejük közé, valószínűeg ezzel meg is billentve a lányt. A két levehetetlen karkötő fém rúnái egymás mellett megcsillannak a napfényben; egy az ő csuklóján, egy pedig Adélén.
   -  És azt mondd meg, mégis melyik gyámod akarod, hogy felnevelje a gyereked helyetted? - ránt egyet a lány kezén - Egy gyerek vagy, aki magára se tud vigyázni. Ha elveszed tőlem, elveszik tőled is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Érzi a rántást, az ujjai azonban csak erősebben szorulnak a lány csuklója köré. Ha akarná, fájdalmat okozhatna neki és lehet pont az kellene, hogy végre észhez térjen és elkezdjen felnőttként gondolkodni. A nők és az ő ködös szentimentalitásuk, ha gyerekükről van szó, még akkor is, ha az nem több egy kósza gondolatnál. Ezerszer látta már ezt a kétségbeesésbe forduló, mégis agresszív arckifejezést. The animal instinct.
   -  Nem. - még nem emeli fel a hangját,csak a hangsúlya válik keményebbé. Az ujjai végül ellazulnak a bőr körül, hogy elengedjék a lány csuklóját, fehér foltokat hagyva maguk után - Erről még csak ne is álmodj. Nem mész sehová. És nem viszed sehová.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Honnan tudjam?! - fakad ki őszintén, széttárva a karjait. Kissé hátradőlve maga mögé nyúl, a fűben kitapogatja az üveget, az ölébe veszi és kihúzza a dugóját - Két perce se tudom, fogalmam sincs, hadd gondolkodjak, jó?
Mély levegőt vesz, beleiszik a rumba. Kesernyésebbnek érzi, mint általában, az arca is megrándul. Ha a lány szólni próbálna, ő az ujját felemelve inti csendre; most hallgasson, hadd tegyen rendet az agyában. Két galamb álmatagon búg fölöttük a fán, az italon keresztülszűrődő napfény narancssárga foltokat hagy a térdén.
   -  Szóval - kezd bele végül a hallgatást követően. A térdéről visszaül a fűbe a tó tükre felé fordulva. Az üveg ismét visszakerül a combja mellé - Annyit tudunk csak, hogy még semmi sem biztos. Szóval most kár ezen stresszelni - ismétli meg a már nyilvánvalót nyomatékosan - De ha mégis úgy alakul, akkor... biztos ezt akarod? - néz végül a lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Állja a lány átható, elszánt tekintetét, ami olyasmi, amit még nem látott csillogni a szemében. Dacot, önfejűséget és hajthatatlanságot már igen, ez azonban... más. Agresszívebb. A makacsságát ugyanis nem ártó szándék, hanem egy ösztönös önzőség szülte: a magánytól való rettegése. Ezt megérti akkor, amikor a lány a családjáról beszél - és ez olyasmi, amivel könnyen azonosul. Hosszan pislog egyet, a mellkasa mély levegővételre tágul, az arcát ismét a Nap felé fordítja, hogy az ágak közt átsütő fény elvakítsa őt.
Most kurva jól szórakozol, apa, igaz?
   -  Kénytelen lennék szemen köpni magam, ha most azt mondanám, hogy menj Isten hírével és hallani se akarok róla. Apa se tette. - csukott szemhéja összébb szorul - Ráadásul én megígértem neked, hogy ha egyszer ezt akarod, akkor az a te döntésed lesz. Csak... csak egy dolgot tegyél meg nekem, jó? - lebiccenti a fejét, szaporán pislogva néz le a fűbe, a foltoktól azonban ismét semmit sem lát - Gondold végig még egyszer. Ha három nap vagy egy hét vagy két hét múlva is így akarod, én nem leszek az, aki megállít. De ha meg akarsz szabadulni tőle, akkor sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ő is csak megrántja a vállát, a maga melletti fűbe nyúl, hogy azt kezdje tépkedni. Persze, hogy nem kell Martin példáját követnie... hivatalosan. Még csak nem is arról van szó, hogy nehezen nézne tükörbe aztán, hogy leköpte az apa emlékét és mindent, amit vallott, hiszen erről szó sincs. De ismeri a családját, mi több, mint már Adélét is. Ha ez kitudódik, márpedig nincs az a bő ruha, ami örökre titkolna egy terhességet, akkor leghamarabb őt fogják satuba fogni a matrónák egész addig, amíg bele nem roppan.
   -  Akkor... - letép egy lóherét - akkor majd beszélünk. Ha meg van valami, szólsz.
Feltápászkodik a fűből, felveszi az üveget is, aminek már csak az alján löttyen meg némi ital. A tó felé fordul, egy lendítéssel hajítja felé, az üveg pedig hangos loccsanással tűnik el a tükröződő víztükör alatt. Nem néz vissza a lányra, csak a kezeit nyomja a zsebébe, egy elmormogott viszlát kíséretében hagyja ott őt a tó partján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A kanapén ülve, a kandalló parazsát bámulva szórakozottan forgatja a platinagyűrűt az ujján.
Két hét telt el anélkül, hogy Adél kereste volna őt. Kezdetben tudni vélte, hogy ez mit jelent: azt, hogy a helyzet változatlan, így nincs is miről beszélniük, ő pedig örömmel adott teret és időt a lánynak, hogy végre összeszedje magát. A második hét végére azonban egy újfajta, alattomosabb gondolat fészkelte magát az agyába, amitől egyre nehezebb szabadulnia.
Talán azóta is Diabolival van. Lehet, hogy már meg is szabadult a gondtól, csak nem szólt neki, a kastélyban az idejét pedig az alantas kis kígyóval tölti. Vagy ami még rosszabb: nem szabadult meg tőle, azok ketten pedig nekiálltak a kis családjuk tervezésének, amiben ő genetikai donorként kapott szerepet. Vagy talán még akként sem, hiszen Júlia kérdése teljesen jogos volt ott a pubban: tőled?
A karórájára pillant. Felveszi a kanapé karfáján hagyott zakóját, a hamutól poros kandallóba lép. A zöld villanás betölti a szobát, ő pedig behunyt szemmel hagyja, hogy a lángok oda vigyék, ahová akarják.

Érzi, hogy megszilárdul a talaj, a forgás pedig abbamarad. Elparázslott farönk roppan meg a súlya alatt; ő lehúzza a fejét, hogy a ruháját porolgatva kilépjen a kandallóból. Ahogy felpillant, a tekintete találkozik a lányéval. Félszegen és diplomatikusan biccent egy aprót.
   -  Szia - kínos - Ömm... hogy vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

   -  Oh.
Szinte hallani véli a cinikus tücsökciripelést. Ostobán áll a kandalló előtt, még mindig hamutól szürkéllő vállal, a hajában itt-ott fehérlő pernyével. Nyugtázva bólint a lány szavaira, mielőtt azonban válaszolhatna, a csattogó lapátfülek vonják el a figyelmét. Csak egy fekete teát vagy valamit, ha van, adja utasításba a manónak, akinek az egy-két hét kényszeres együttélés során a társaságához hozzászokott már. Különben ő sosem volt a rabszolgaság rajongója, de be kell vallani, a lelkesen elsiető manó után nézve látja, hogy van benne valami.
   -  Fogalmam sincs. Gondolom a szokásos miatt. Meg, hogy mi legyen a házzal - közelebb lép a kanapéhoz, majd leül kissé távolabb attól, mint amire a lány mutatott - Szóval... szóval ezek szerint még mindig - egy furcsa, ráutaló intést intéz a lány hasa felé - szóval még mindig?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A szeme követi a megemelkedő csészét. Mennyire lenne nehéz most közelebb húzódni, magához édesgetni a lányt, átölelve őt a fölébe duruzsolni azt, amit hallani szeretne, amikor pedig az illékony kis figyelme már máshol jár, megmérgezni a teáját? Sosem tudná meg. A többi se tudta meg soha. Még itt, ugyanezen a kanapén végezhetne a problémával, még mielőtt az konkrétan manifesztálódni kezdene a lányban. Most még alig több, mint egy pulzáló kis görcs, Adél pedig elhinné, hogy természetes módon halt el. Csak egy mozdulat lenne szinte.
Ha ezt akarná.
Egy szusszanással hátradől a kanapén. A keze a hajába nyúl, kihúz egy megfehérlett pernyét a hajszálai közül.
   -  Nem.
A pernyét lerázza az ujjáról.Végül pedig a lányra néz; a tekintete rideg és távolságtartó.
   -  Nem fogod kisajátítani magadnak, hogy aztán lelépj vele és a hősszerelmessel. Ha így akarod, akkor nincs válás, ha meg lesz, akkor elperelem tőled a picsába. Szóval ha meg akarsz szabadulni tőlem, akkor megszabadulsz tőle is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

   -  Nem, beléd mi ütött?
Erőltetetten fojtja vissza a hangját, elpillant a nappali ajtaja felé, majd vissza a lányra. Ő is felé fordul a kanapén, az egyik karjával a háttámlára könyökölve, és bár még mindig magasabb nála, egyenlő felekként beszélhetnek. Szinte biztos benne, hogy hallgatják őket. Azonban Adél volt az, aki feketén és fehéren nevén nevezte a vitájuk tárgyát, így nem ő lesz az, aki eztán visszafogja magát.
   -  Az teljesen mindegy már, hogy én mit képzeltem el és hogy, mert ez már egy kész helyzet. Én megmondtam, hogy te döntöd el, mit szeretnél és ha egyszer majd családot akarsz akár velem, az is rajtad fog múlni. De azt egyetlen szóval sem mondtam, hogy ha megtartod, akkor nem akarok hallani róla.
Akár különösen romantikus pillanat is lehetne, ahogy a saját szavaival biztosítja róla, vállalja a felelősségét. A szavai motivációja azonban nem elsősorban a lánnyal szembeni kötődése, hanem az önző vágy, aminek már nem egyszer verbálisan is hangot adott: családot akar.
   -  Te nem tudod, mivel jár ez az egész. Egyedül nem tudod végigcsinálni, még kurvára fiatal vagy hozzá. Vagy vinni akarod magaddal a kastélyba?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az karja ujjaival, amivel a háttámlán könyörög, nyűgösen megérinti a szemhéjait. Kínlódó szusszanással szorítja össze a szemét, láthatóan küzdve az első, kikívánkozó gondolattal: te tényleg ennyire hülye vagy? Azonban, míg máskor mérlegelés nélkül Adélhoz vágná a sértését, most visszanyeli azt és magában tényleg elszámol háromig.
   -  Nem én vagyok az egyetlen, aki megváltoztatta amit mondott - leengedi a kezét a szeme elől - ott voltam, a Bükkben azt mondtad, szabadságot akarsz és karriert, nem pedig ezt. Te - és itt vádlón bök a mutatóujjával a lány felé - kértél rá a legelején, hogy hagyjalak békén és váljak el tőled, utána pedig gondoltad meg magad, te akartál megszabadulni Szonjától, hogy aztán mégis megtartsd és te - újabb bökés, már agresszívebben - forgatod ki megint a szavaimat.
A mellkasa feszült levegővételre emelkedik. Nem emeli fel a hangját, fojtott szavai sem durvák, ám ingerültségtől remegnek. Ismét háromig számol és magában emlékezteti magát arra, amire a kandallóba lépés előtt már ezerszer: bármit érezhet, Adél jelenleg a gyereke anyja.
   -  Igen, igen, tényleg azt mondtam, hogy megoldom - válaszol türelmetlenül - Ha úgy akarod. De ha tényleg kötöd magad ahhoz, hogy meg akarod tartani, akkor mit csinálhatok mégis? De akkor közöm lesz hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A tekintete a lány két szeme között jár, abból próbálja kiolvasni a gondolatait. Látja, hogy elkalandozik, hogy a szája szegletében mélázó mosoly rezzen, majd szinte azonnal eltűnik. A tekintetük végre találkozik, mindketten azzal a megjátszott, üres kifejezéstelenséggel néznek a másikra, amit aranyvérűként az anyatejjel szívtak magukba.
   -  Nem értem, hogy lettem én a szörnyeteg. Te ugyanígy megkötöd a kezem. - válaszol csöndben. A kezét elhúzza a karfáról. A sietős, csoszogó léptekre ismét az ajtó felé néz, a résnyire nyitott ajtón át azonban nem az apósa vagy az anyósa, hanem a manó rebben be ismét, lapátfülei közt a csészét egyensúlyozva - De rendben van, akkor így lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lehajolva sorra húzogatja ki a lakkozott szekrénysor fiókjait. Apró üvegfiolák csörrennek meg, alacsony tálcára rámolt érszorítók, mellettük kiporciózott vattapamacsok. Az alig kisujjnyi fiolák közé markol, amennyi a tenyerébe akad, a farmerja zsebébe süllyeszti. Aztát tolja vissza a fiókot és emelkedik fel, hogy a feje melletti, üvegezett szekrény ajtaját is kitárja.
Nem akart idejönni. Nem akarta a lány kezét szorongatni, hogy könnyektől ködös tekintettel tapadjon a monitorra és nem akart hálásan köszönetet rebegni a gyógyító nőnek, amikor az verbálisan is megerősítette azt, amit ő onnan, két és fél méter távolságból is tisztán látott már: egy darab élő embrió. Erre a produkcióra, legnagyobb szerencséjére Adél ma reggeli, parancsba is beillő kérése már nem terjedt ki, így azt tette, amiben már otthonosabban mozog: csöndben maradt és nézelődött, hogy a saját kíváncsiságát kielégítse. Ilya ajándéka a példás magaviseletéért őszintén meglepte: megkérdezte a vejét, lenne-e kedve az apasági vizsgálatot elvégezni a rendelkezésére álló laborban. Más lehet, hogy a szemöldökét vonogatta volna a felajánlásra, ő azonban rögtön ráharapott. Persze, hogy megcsinálja.
   -  Látod ezeket? - hitetlenkedve fordítja oldala a fejét, hogy a mögötte ülő lány a perifériás látása peremére kerüljön. A kezei a szekrényajtókon pihennek, az éles fényű neonlámpák fényében pedig megcsillannak a katonás sorrendbe állított, fém eszközök a polcokon - Ha ezekkel dolgozhattunk volna...
Nem igazán a lánynak beszél, inkább magának. Ha nem egy venezuelai pincében keverték volna ki az utolsó pár főzet prototípusait, lehet... lehet, Belpengard még mindig élne. A düh halovány szikrája rázkódik végig rajza, megszorítja a kilincseket, végül azonban csak visszacsukja az ajtót. A zsebébe nyúl, visszalép a kis asztalhoz, ami mellett a lány is ül, a fiolák közül kettőt letesz elé.
   -  Neked egyelőre semmit.
Ismét hátat fordít, elsétál a két szárnyú, jókora hűtőszekrényig, amit az érkezésük után elsőként talált meg. Ismét azt tárja ki, a szemét polcról polcra futtatva szólal meg:
   -  Feldobottnak tűnsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem válaszol a túlságosan pontos megállapításra. Vajon Belphengard engedte volna, hogy ebbe a kényelmetlen helyzetbe kerüljön, amibe most találta magát? Kizárt - ő mindig óvta az aranyvérű behatástól, ha pedig a munkáját is elismerték volna, az ő nagyanyja sem gyakorolhatott volna nyomást rá a házassággal.  Még az sem kizárt, megtalálták volna a szert, amit keresnek. Hány ártatlan élet menekült volna meg a kezeik közt, hány elveszett apró kis lélek...
Üresen pislog bele a hűtőszekrény fényébe. Megrázza a fejét. Ilya hallgatása súlyos büntetés. Ismét hátrapillant a válla fölött.
   -  Az? Egyelőre csak forrásvíz.
Maga előtt kihúz egy fehér, rácsos kosárkát, kihúz belőle egy keskeny üvegcsét, leolvassa a feliratát, majd visszateszi a helyére. Ezt még kétszer megismétli, mire megtalálja azt, amit keres. A karcsú fiolát a tenyerébe fogva, a vállával löki vissza a hűtőajtót, visszatér a lányhoz, hogy az asztal sarkánál álló székre dobja le magát.
   -  Még két perc és kiderül, az leszek-e egyáltalán - válaszol, a hangsúlya azonban nem cinikus vagy bántó, azonban képtelen máshogy kikerülni az egyenes válaszadást. Mert az megkövetelné, hogy magába nézzen és elmeditáljon az érzésein, amik egyelőre... nem biztos benne, hogy vannak.
Az évek és az átélt tapasztalatok sterilizálták számára a témát. Egy embrió nem ember, hanem egy üveg aljába összegyűjthető zselégombóc számára, a csecsemő pedig onnantól él, ha felsír az anyja karjai közt.
A hűtőből kivett üveg műanyag kupakját némi szenvedés árán, két kézzel kínlódva szedi le. Élénk narancssárga tartalma a pereméig löttyen, de végül nem folyik ki. Leteszi a másik két fiola mellé.
   -  De őszinte leszek. Kicsit... mindig vártam rá, hogy egyszer megtörténik majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Összeszorított szájjal bólint először, miközben egymás után lepattintja a két tiszta vizes üvegcse kupakját is. Nem titkolta sosem a legőszintébb vágyát: ismét családban élni. Nem érti azokat, akik a függetlenségüket hajkurásszák, hiszen ki lenne annyira ostoba és önpusztító, hogy magányosan éljen?
Leejti a kezeit, megtapogatja a zsebeit, a jobb oldaliba nyúl bele és két műanyagba fóliába csomagolt infúziós tűt szór az asztalra kettejük közé.
   - Tudod, én sosem voltam sem a család, sem a házasság, sem semmi ilyesmi ellen - nem néz a lányra, csak kihúzza az asztal egyik fiókját, hogy egy üveg tálcányi vattapamacsot tegyen az asztal lapjára - Azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar fog jönni, mondjuk. És nem is nekem hamar, hanem neked. Add a kezed. A balt.
Az asztalra fekteti a kezét, tenyérrel felfelé, hogy a lány beletehesse az övét.
   -  És erre ne vegyél annyira mérget. Amilyen fiesták voltak Mexikóban... - válaszol bújkáló mosollyal, valamelyest csökkentve a helyzetük tapintható kínosságát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

   -  Sosem arról van szó, hogy kételkednék benne, hogy nem tudsz gondoskodni egy csecsemőről. Az olyasmi jön magától és azért vagyunk ott mindannyian, hogy segítsünk. Mert ne hidd, hogy a nagyanyámat távol tudnád tartani a bölcsőtől, úgysem bírná ki.
Tenyérrel felfelé fordított kezével lazán átfogja a lány csuklóját, hogy mozdulatlanul tartsa az asztalon. A vattapamacsok után nyúl, amik látványra hétköznapiak. Ahogy azonban a lány gyűrűsujja begyéhez nyom egyet közülük, bár érzésre száraz, az szinte azonnal elhűl és elzsibbad - De ha negyvenéves lennél, akkor már legalább éltél volna egy kicsit. Még fél éve se vagy nagykorú, ilyenkor az ember még csak nem is ismeri magát. Én speciel szembeköpném azt, aki ennyi idősen voltam, és őszintén örülök, hogy annak a Williamnek egyetlen döntését sem kell magammal cipelnem most.
Miközben beszél, felemeli az egyik becsomagolt tűt, egy pillanatra elhallgatva a fogával feltépi a borítását, a műanyaggal fedett végével pedig a mutató és hüvelykujja közé csippenti azt.
   -  Csak tudod, az az aggasztó, hogy ugyanúgy nézel most rám, mint anyám a képeken - lesüti a szemét, ezzel pedig határozottan megszúrja a lány ujjhelyét. A zsibbadás miatt ő ebből semmit sem érezhet, csak azt, hogy William azzal a kezével, amivel eddig a csuklóját tartotta, most az ujjára fog, hogy az egyik forrásvízzel töltött üvegcse szájához emelje.
A dagadt vércsepp elkeveredik a vízben. Ugyanazt a vattát, amivel az előbb megtörölte a lány ujját, most a sebhez nyomja - az pedig, mintha semmi sem történt volna, fájdalom nélkül összeforr az érintés alatt.
   -  És én nem vagyok biztos benne, hogy kész vagyok rá, hogy ugyanazt végigcsináljam, mint apa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak hallgatja a lányt, miközben matat és nincs oka arra, hogy ne higgye el a szavait. Pontosabban, nem kételkedik abban, hogy Adél is elhiszi, amit mond. Ugyanazzal a vattával dörzsöli meg a saját gyűrűsujját, azt óvatosan eltartva tépi fel a tű párjának csomagolását, majd böki meg a saját bőrét is.
   -  És ezt az egészet tényleg te akarod, vagy a családod nevelte beléd, hogy addig nem leszel teljes és boldog, amíg nem leszel anya?
Őszintén néz föl rá, oda sem figyelve nyúl a másik fiola után, hogy a saját vérét is belecsöppentse. A víz csak halványan válik rózsaszínné. Az üres zacskókat a tenyerébe gyűri és az asztal alatti szemetesbe dobja.
   -  Nem tudom, hogy a nőknek különben hogy jön ez. Nem kötelezlek semmire. - összeszedi a tűket maga elől és az asztalon a fal mellé tolt, élénk sárga műanyag dobozba dobja - Mintha csak a ti jogotok lenne eldönteni, hogy ki vehet részt a gyereke életlben és ki nem. Nem tudom, nektek hogy esne, ha én tagadnék be és mondanám azt, hogy tough luck, kisajátítom magamnak, kéthetente hétvégén esetleg láthatod, ha még szóba áll veled.
Miközben beszél, a kezébe veszi az élénk narancssárga folyadékot tartalmazó üveget is, az ujjai közt döntögeti, hogy felkeverje azt. A hangjából valamelyest, mintha... sértődöttség csengene ki. Mert ez az igazság. Függetlenül attól, mit érez, milyen kapcsolatban áll a lánnyal és, hogy reflexből elutasítóan reagált a tó partján, Adél feltételezése őszintén bántja őt. A hüvelykujjával befogja a fiola száját, egyszer-kétszer fejte állítja a kezében, majd a vízzel elkevert vérbe folyatja a tartalmát, Mindkét fiolába nagyjából annak a felét.
   -  Csak ne lovalld még magad bele semmibe túlságosan, Cielito - az üres fiolát a szemetesbe ejti. Majd az asztalra könyökölve megtámasztja az állát az összekulcsolt ujjain - Mennyire jó a szemed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az állát a kezein nyugtatja, a könyökén támaszkodva egy ideig a fiolákat nézi, ahogyan a lány is közelebb húzódik az asztalhoz, már őt.
Adélnak nincs oka rá, hogy hazudjon neki, amiket pedig elmond nem csak szomorú, hanem valahol mélyen fájdalmasan ismerős. Különös, ahogy gyökeresen különböző embereket összeránt a kollektíven megtapasztalt gyász és a magánytól való beteges rettegés. Megérti, amit a lány mond; vagy inkább azt, amiket nem mond ki, de ott tükröződik a szemében, miközben az üvegeket figyeli.
Érti, hogy mindketten ugyanazt a délibábot kergetik. Családot akarnak, vagy valakit, aki feltétel nélkül rájuk van utalva és sosem hagyhatja el őket. És az már nem számít, ki lesz ez a személy: csak legyen, mert a kétségbeesés lassan felzabálja mindkettőjüket.
Lejjebb billenti az állát az ujjain, hogy a figyelmét a lányról a fiolákra fordítsa. Halvány takonyzöld. Vagy megkönnyebbülést vagy csalódottságot kellene éreznie, de nem lepi meg az eredmény, így ezek elmaradnak. Csak egy kósza suttogás manifesztálódik valahol az agya legmélyén:
Hozzád tartozik és senki sem veheti el tőled.
   -  Hát akkor... - leereszti a karjait, megköszörüli a torkát, hátrébb húzódik a székével. Előkotorja a zsebéből a telefonját, egy képet készít a két üvegről - Ennek elégnek kell lennie a nagyanyámnak is.
Ismét a zsebébe süllyeszti a telefont. Fel kellene állnia, hiszen végeztek, a mozdulat azonban elmarad. Tudja, hogy mondania kellene valamit - érzi, hogy tartozik ezzel, de a gondolatok, amik máskor annyira sürgetőn ordibálnak a fejében, most konokul csendben maradnak. Így hát csak...
   -  Van kedved megenni valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az ujjai a borospohár nyakán nyugszanak amíg a tányérjára fektetett étlapot böngészi. A teraszon családok és párok beszélgetnek körülöttük, ők a teraszos kerthelyiség legtávolabbi, kétszemélyes asztalánál kaptak helyet, közvetlenül az alacsony korlát és az azon túl imbolygó muskátlibokrok szomszédságában.
   -  Ezt én is kérdezhetném tőled - válaszol a szemét az étlapon tartva. Nem éhes igazán, különösen a felesége negyed órával korábbi, teljesen random rosszullétét követően, amit bár nem kellett végigasszisztálnia, elvette az étvágyát. Így biztonsági játékosként az italokat vette sorra elsőnek, mivel pedig reflexből a lánynak is rendelt, már két pohár álldogál vele szemben az abroszon.
   -  Vissza akarsz költözni? Mármint idővel gondolom mindenképp, de ha Hévíz már fojtogat, még mindig ott van a ház.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Felemeli az egyik poharat, egy bizonytalan vállhúzással, behunyt szemmel válaszol a kérdésre. Nem tudhatják, hogy működni fog-e, de működnie kell. Nincs más választásuk, ahogy ezt eddig sugallta is a lánynak; ha meg akarja tartani a gyerekét, akkor ezzel bilincsbe is veri magát mellette. A pincér közeledtére felpillant, becsukja és félreteszi az étlapot, majd hátradőlve várja meg, hogy mindketten megkapják, amit rendeltek. Ő egy tál bordát kap borsmártással.
   -  Nem akarlak bántani, de gyerekszobát festeni még elég korai. Majd úgy... pár hónap múlva, rendben?
Hozzá képest szokatlanul óvatosan és tapintattal közelíti meg a megjegyzést. Látott már nőket összetörni, miután botor módon idő előtt elnevezték a magzatjukat, ő pedig akkor és ott eldöntötte, hogy számára a saját gyereke addig nem számít majd élőnek, amíg mondjuk iskolába nem megy. Kell a picsának a fájdalom.
   -  De ez az egész meg fog változtatni most egy két dolgot. És akkor kéne beszélnünk, mert szerintem én sem voltam elég egyértelmű - étvágytalanul a kezébe veszi a villát, hogy pedig ne kelljen a lányra néznie, a borda karamellizált felületét kezdi kapargatni vele - Nem akarlak leláncolni örökre. Megkértél rá, hogy váljak el tőled, amint lehet, és benne is vagyok, csak nem most. Majd ha a gyerek már nagyobb lesz annyira, hogy el lehessen szakítani az anyjától valamennyi időre, akkor szétköltözhetünk, én csak annyit akarok, hogy egy országban lakjon velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A kanál csattanására a porcelánon emeli fel a fejét. Eddig morózusan zárkózott arckifejezése őszinte megütközésbe vált. Válaszra nyitja a száját, hogy rövidre zárja a vitájukat: elszakítani addig, amíg nála van és ő is időt tölt ele. Felpillantva azonban vérvörös íriszekbe bámul bele, ez pedig emlékezteti a keserű valóságukra.
   -  Don't you tell me you see me for anything else but a donor to have a child with and get rid of your family. If you want to be a hypocrite, very well be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Adél felemelkedik vele szemben, ő ezzel egyidőben hátradől a székén, hogy keményen farkasszemet nézzen vele. Érzi a tarkóján a pillantásokat, ő azonban a két összeszűkülő pupillára koncentrál és a lány szavaira. A szárnypróbálgató sértés lepereg róla, azonban az, amivel Adél tovább fűzi a mondatait, már nem.
Összefonja a karjait maga előtt, a fém karkötő belenyomódik az alkarja bőrébe.
   -  Who's going to die first, I wonder.
Kevésbé burkolt fenyegetés, csak hogy a lány is emlékezzen rá, hol a helye és mégis kivel beszél. Nem hiszi, hogy bántaná a lányt... súlyosabban, különösen most. Azonban mindketten tudhatják, hogy megvan az eszköze hozzá, hogy megtegye.
   -  See? You are all nice and mellow until you get what you want, then turn back into the egotistic, repulsive little roach you are. Nobody wants to take your child, you simpleton. Now sit your ass down.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A pohara után nyúl ismét, a keze azonban láthatóan megremeg. Az állkapcsát szorítva emeli meg a bort, tüntetőleg már nem néz a lányra, így nem látja a gusztustalan gőgöt, ami visszaül az arcára és ami miatt bármikor kedve lenne a plázs betonján zsírkrétázni a hófehér kis arcával.
   - And it's also time for you to get the message, Cielito - a borospohárral a kezében nyomatékosan a szedelőzködő lány hasa felé bök - I could take it whenever I bloody please and no one would be the wiser. So consider it my anniversary gift that I let you keep it. Take care now. And fuck off.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

   -  Yaaaaay!
Egyetértő kiáltással lendíti a karjait a levegőbe, aminek hatására meginog és kis híján lefordul a szökőkút terméskővel borított széléről. A gondolataiból a bokrokon és alacsony fákon túlról felhangzó, idegen kurjantás ébresztette fel, aminek a kontextusáról így segg fogalma sincs, de behódol a reflexnek. Olyan ez, mint a tüsszentés, ha be vagy baszva és jön a good vibe, akkor képtelenség ellenállni.
Tehát a szökőkút szélén üldögél egy ideje, azonban az alacsony medence felé fordulva. A lábai bokáig a vízbe lógnak, azokat bámulta eddig, nem titkoltan arra keresve a választ, mégis mit csinál. Úgy negyed órával korábban leborította borral a cipőjét, akkor jött a heuréka ötlete, hogy pálca híján a szökőkútban lemossa azt, a terv azonban eddig tartott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A mozdulattól megbillen, így hamar vissza kell kapaszkodnia a szökőkút peremébe, hogy borvirágos lelkesedésében ne essen hátra a muskátlik közé, amin előzőleg átgázolt. A maximális biztonság kedvéért rámarkol a rumos üveg nyakára is, végül egész jól stabilizálva magát. A víz loccsan, ahogy meglóbálja a lábait, részéről pedig el is felejtené az előző interakciót, azonban...
   -  YAAAAY! - már az üveggel együtt lendíti a karijait ismét. A rumcseppek ünnepi konfettiként röppennek fel, ő pedig egy nem túl elegáns, elhaló "úúúúú" kíséretével követi őket. Háttal a muskátlik közé.