Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Szerelem van a levegőben! A tavasz beköszönte óta nem látok mást, csak szerelmesen turbékoló párokat. A május valami miatt módfelett kedvezhetett a hormonoknak, vagy a csillagok álltak túl jól, de bármerre nézek, mindenhol andalgó párocskákat pillantok meg. Én sosem voltam az a hősszerelmes típus, tökéletesen elvoltam egyedül, s nem is vágytam valakire, aki esetleg visszafog. Mert valljuk be, hogyha az ember lánya kapcsolatban él, akkor már nem lehet önző, nem gondolhat csak magára, hanem a másik felet is előtérbe kell helyeznie. Nos. Mivel én jelenleg a festészeti pályafutásom építgetésén dolgozom, nem érek rá olyan butaságokra, mint a szerelem. Valójában, magamnak sem merem bevallani, de félek tőle, mivel az emberek többsége fél attól, amit nem ismer. Nekem pedig ezzel kapcsolatban minden, hangsúlyozom, minden ismeretlen. Egy tipikus jó kislány vagyok, de nekem ez tökéletesen megfelel!
A teljes festőkészletemmel felszerelkezve sétálok éppen a közeli csónakház felé. A sok pár láttán egy új sorozat terve bontakozott ki bennem, melynek témája mi más is lehetne, mint a szerelem. Képek sokasága futott végig előző éjszaka a lelki szemeim előtt, s most kitörő lelkesedéssel, mint egy málhás szamár, sétálok a tópartra. Szerény véleményem és eddigi tapasztalataim szerint, itt igen sokan fordulnak meg, s a táj is fantasztikus hátteret ad. Azok a színek! Hajam felkontyolva, s egy piros kendővel van felfogva, hogy vörös fürtjeim ne zavarjanak a munkában. Kantáros farmer nadrágom egyik pántja lecsúszva, melyet képtelen vagyok megigazítani a kezemben cipelt eszközök miatt. Arcom kipirult a sétától és a cipekedéstől. Egy megfelelőnek tűnő helyen, egy nagy sóhajtás kíséretében lerakom az állványt, majd széles mosollyal nyugtázom, hogy megtaláltam a tökéletes helyet. Egy apró, kósza, hullámos hajtincs kiszabadul a kendő alól, s arcom elé  omlik, de nem foglalkozok vele, mivel elvesztem a színek, formák és a kompozíciók sokaságában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A festőállvány egy nagy csattanással esik a földre. Annyira elméláztam – igen, tipikus művészlélek -, hogy kicsúszott a kezemből. Egyik szememet becsuktam a számomra tompa hang hallatán és kisebb grimaszt vágtam. Körbetekintettem, s igen, szinte minden szem rám szegeződött, amit nagyon nem kedvelek. Eddigi arcpírom tovább fokozódott ennek láttán, lesütött tekintettel guggoltam le, s tettem le a vállamon lógó táskát, melyben az ecsetek, festékek, és egyéb szükséges eszközök voltak. – Gratulálok! – motyogtam magamban magamnak. Ekkor egy kutya rohant el mellettem, s ha még egy picit közelebb jön, akkor fellök, ami valljuk be, tetőzte volna a szerencsétlenségemet. Mivel nem történt baleset, így nem foglalkoztam a kutyával, hanem a hónom alól kivettem a vásznat is, majd óvatosan a fűbe helyeztem, s félve pillantottam fel. Szerencsére nem voltam túl érdekes, így mindenki újra a saját dolgával volt elfoglalva. Ennek örömére egy elégedett mosoly futott át arcomon, majd felegyenesedtem, s csípőre tettem mind a két kezem. Nadrágom pántjával továbbra sem foglalkozva tekintettem újra körbe a tóparton, amikor is egy labda száguldott el a fejem mellett, majd a vászon közepébe csapódott, amit át is szakított. Egyrészt úgy gondolom, hogy az Istenek ma velem vannak, mivel ahogy a kutya, úgy a labda is majdnem telibe talált, de megúsztam. Éreztem, ahogy valami kellemetlen, átlátszó dolog csattan a vállamra, de jobban lekötött az, hogy az egyetlen lehozott vásznamon egy hatalmas lyuk tátong. Fejemben egy kisebb szitkozódás áradat hangzott el, majd gondolkodás nélkül hajoltam le, s vettem fel a labdát a földről. Egy fintor futott végig arcomon, amikor a nyáltenger a tenyerembe ömlött, s ekkor nyugtáztam azt is, hogy a vállamon is kutyanyál pihen. Dühösen, kékjeimből szikrákat szórva fordultam abba az irányba, ahonnan a labdás nyál érkezett, majd meg is pillantottam az egyetlen embert, aki dobhatta. Tagadni sem tudta volna, hogy ő volt, mivel a kutya abból az irányból loholt éppen felém. Lelki szemeim előtt végig futott, hogy nekem ront és én seggre ülök, de nagyobb volt bennem a düh, mint a popsifájdalomtól való félelem. Ajkaimat összeszorítva, nagyon koncentrálva, teljes erőből küldtem meg a labdát a férfi felé. Szerencséjére nagyon rosszul célzok, így a labda mellette elsuhanva csapódott a csónakháznak. Továbbra is dühös tekintettel méregetem támadómat, majd jobbommal körbe mutatok a területen, így jelezve, hogy marha nagy hely van még körülöttem.
- Komoly? Csak erre tudtad dobni azt nyálkupacot?! Nem elég nagy ez a tópart?! Nézd meg mit műveltél!- mondandóm közben – nagyon igyekeztem érthetően, artikuláltan beszélni - felé lépkedek, majd megállok előtte. Utolsó mondatomnál a vászon felé mutatok, majd egy nagy sóhaj tör fel belőlem. Akkor ennyit a mai festésről… Motyogok még valamit arról, hogy elrontottadazegésznapomatésmostutállakpedignemisismerlek, közben hátat fordítok és a cuccaim felé indulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Dühösen távolodom a pasitól, de ekkor – igaz halkan – de meghallom, hogy hozzám szól. A kérdés hallatán nem tudom eldönteni, hogy jól hallottam-e, s mikor nyugtáztam, hogy valóban kérdő mondatnak hatott, akkor újabb dilemma támadt bennem, hogy sírjak vagy nevessek. Bocsi?! Annyira meglep a reakciója, hogy elnevetem magam. Ő hátulról mindössze annyit láthat, hogy felső testem reszket, mely alapján akár sírhatnék is. De ha szemben lennénk egymással, akkor láthatná, hogy szemeim is mosolyognak, az addigi düh szinte teljesen szerte is foszlott. Szerencsére sose voltam egy haragtartó típus, illetve túl könnyen meg lehetett békíteni, ahogy azt a jelen példa is mutatja. Aztán folytatja… Nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Mögöttem áll egy férfi, aki cseppet sem tűnt esetlen típusnak – igaz annyira nem néztem meg alaposan -, de közben pedig mégis úgy viselkedik. Annyira groteszk a helyzet, hogy az már vicces. Indulnék tovább, de újra meghallom hangját, mely egyre közelebbinek tűnik, így nem mozdulok. Mellkasom előtt összefont karokkal, meglepett tekintettel, oldalra biccentett fejjel hallgatom. Utolsó mondata villámcsapásként ér, érzem, ahogy arcomat elönti a pír. Nem szoktam meg, hogy egy férfi bókol nekem. Lefagyok. Fejemben ismétlődnek a szavai ismerkedtem, nagyon szép vagy – újra és újra. Lassan felé fordulok, de merev, zárt testtartásom nem változik.
- Tessék?! – kérdem. Meg akarok bizonyosodni róla, hogy jól hallottam, amit mondott, s nem csak félre hallottam valamit. Sajnos az nálam olykor megesik, s okozott ez már néhány kellemetlen pillanatot az elmúlt 22 évem alatt. Ekkor kutyája robog oda hozzánk, szájában az ominózus labdával, amit le is pakol gazdája lába elé. Ekkor tudatosul bennem, hogy továbbra is tiszta nyál a fehér pólóm, így hirtelen oda kapom tekintetem, s kezemmel megpróbálom eltűntetni, de az csak még jobban szétkenődik. Hamar újra fogja gondolni a pasi a szép vagy kijelentését. Fejemben közben még egy kérdés zakatol, amit nem terveztem, de kimondtam hangosan.
- Mi a fene történik most? – rémülten tekintek fel az előttem álló férfire, s kékjeimet az ő szemébe fúrom, várva valami reakciót. Ez most komoly?! Én hülye-hülye-hülye…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bármennyire is meglepő számomra, valóban jól hallottam. Újra elmondja, hogy szép vagyok, én pedig továbbra sem tudok ezzel mit kezdeni. Ahogy mélyen szemembe néz, az zavarba hoz, de állom pillantását. Vagyis inkább nem tudom nem fenntartani a szemkontaktust, mivel van valami a szemében, ami hú. Elkötelezetten hiszek benne, hogy a szem a lélek tükre, s abból szinte mindent ki lehet olvasni, ő pedig most úgy fest, mint aki igazat mond, bármennyire is nehezen hiszem el. Nyelek egy nagyot, s csak ezután tudok egy értelmesnek tűnő mondatot kifacsarni magamból. - Köszönöm szépen, kedves vagy!- zavaromban képtelen vagyok teljes mértékben figyelni beszédemre, így ha eddig nem tűnt fel neki beszédproblémám, akkor majd most szembesül vele. Érthető amit mondok, csak nem cseng olyan szépen. Ettől most még ráadásul kellemetlenül is érzem magam, s motoszkál bennem egy olyan gondolat, hogy ezzel tuti megrémítem. A véletlen kicsúszott kérdés is csak ront a helyzeten, de amikor válaszolna rá, a csöpp vérebe szakítja félbe, s ezzel kicsit enyhít a kellemetlen szituáción. Pont jól jött a kutya támadása, így kissé oldalra fordulva, halkan kifújhattam a levegőt, melyet eddig bent tartottam. Észre sem vettem, hogy elfelejtettem normálisan lélegezni. Veszek néhány mély levegőt, majd az előttem álló férfire szegezem tekintetem. Figyelem, ahogy a kutyával foglalkozik, s ha ő nem dobja el azt a labdát, akkor én rúgok bele egy hatalmasat, hogy az a szerencsétlen állat boldog legyen. Ezt követően egy újabb olyan mondat hangzik el, melyre szerintem nincs az a nő, aki egy ilyen random találkozás alkalmával számítana. Meglepetten pislogok rá, szemöldököm magasra szökik, majd elnevetem magam. - Te most szórakozol velem! - nem kérdezem, inkább megállapításként közlöm. Körbe tekintek, hogy ki figyeli ezt a kis műsort, de sehol nem látok nevetésben kitörő haverokat. Szegényemnek nincs könnyű dolga, hogyha ezt komolyan gondolja, melynek fő oka, hogy képtelen vagyok elhinni, hogy egy ilyen pasit érdekelhetek. Ahogy közelebbről megnéztem ő nem egy kategória velem…szerintem. Ha jól sejtem, akkor bármelyik nő utána dobná a bugyiját, de én meg nem az a fajta vagyok. - Tisztázzuk, ez milyen jellegű vacsora lenne?! Ha el akarnál adni nekem valamit, akkor rossz helyen kopogtatsz. Szegény, meg nem értett művész vagyok! – mosolygok rá azzal a tipikus, irtó cuki mosolyommal, melynek köszönhetően arcom két oldalán apró gödröcskék jelennek meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Úgy tűnik, hogy a reakcióim feszültséget váltanak ki belőle, legalábbis arcának mimikája erről tanúskodik, majd a hozzám intézett kissé nyersebb kérdés fejbe vág. Nevetése és a látottak miatt elszégyellem magam. - Hát… - kezdenék bele, bár én sem tudom, hogy mibe, így inkább csendben maradok. Amikor szembesülök vele, hogy ez a férfi nem szórakozik, s komolyan gondolja minden egyes szavát, hirtelen szédülni kezdek. Nem, nem az a fajta, mint amikor hirtelen állsz fel, s forogni kezd a szoba. Ez az a fajta szédülés vagy inkább gyengeség, amikor tisztán látsz mindent, azonban kótyagos a fejed, s kicsit tompábbak a külvilágból érkező hangok. Ez az a fajta szédülés, amikor saját magadnak okozol kellemetlen pillanatokat, s csinálsz magadból idiótát egy másik ember szemében. A kérdésemre adott válasza letaglóz, de mikor búcsúcsókot említ akkor a szédülésem tovább fokozódik. Mosolyomra mosollyal reagál, ami talán arra enged következtetni, hogy még nem halott az ügy. A 22 évem alatt sosem éltem meg ilyen szituációt, s tudom, hogy örökre az emlékezetembe fog égni, még akkor is, hogyha ebből semmi nem lesz. Közelebb lépek hozzá, majd jobbomat összefont karjára helyezem.
- Bocsánat! – hangom gyengéd, szinte suttogó. Szemeimet pár pillanatra lesütöm, majd újra rá pillantok bocsánatkérő bociszemekkel. Ahogy húzom le kezemet karjáról, akaratlanul simítom meg izmos alkarját. Egy nagyot nyelek, de próbálom leplezni. Semmi rutinom nincs a pasikkal kapcsolatban. Egy rövidke párkapcsolatom volt, aminek nagyjából két éve lett vége. Egy szintén hallássérült sráccal voltam együtt pár hónapot, de teljesen más érdeklődésünk miatt jobbnak láttuk, hogyha elengedjük egymás kezét. Nos tapasztalatok híján igyekszem csak magamat adni, s bízom benne, hogy az is elegendő. Egy gondolat fut végig fejemben, mely miatt egy huncut mosoly ül ki arcomra. Kissé beharapom alsó ajkam, majd töretlen mosollyal szólok újra a férfihez. - De remélem az olyan búcsúcsók lesz, hogy megemelkedik a jobb lábam, tudod, mint a filmekben. - fürkésző tekintettel várom reakcióját, majd ráeszmélek, hogy Isten igazából még a nevét sem tudom. - Egyébként… Bogi! – jobbomat nyújtom felé, s már teljesen meg is feledkezek arról, hogy egyébként dühösnek kellene lennem az elszakított vászonért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Gesztusaiból és reakcióiból valamiért az fogalmazódik meg bennem, hogy nem újkeletű számára az ilyen jellegű szituáció. Mikor hozzá érek, akkor szeme se rebben, mintha semmi érdemleges nem történ volna. Bár könnyen megeshet, hogy én tulajdonítok nagyobb jelentőséget az érintésnek, mint kellene. Azért nem szabad elfelejteni, hogy milyen jelentősége lehet, s mennyi mindent el is árulhat két fél kapcsolatáról. Számomra az érintések nagyon fontosak, s számtalan információt közvetítenek. Lehet a halláskárosodás miatt, de valamiért a taktilis ingerlés rám erősebben hat, mint egy másik emberre, ezt már sikerült megfigyelnem. Pont emiatt kéne talán irtóznom a testi kontaktusoktól, azonban én inkább keresem és gerjesztem őket. Tudom, furcsa egy teremtés vagyok, de mennyivel unalmasabb lennék, ha nem ilyen lennék.
Közel hajol hozzám, s orrunk szinte összeér, mely közelség számomra váratlan. A búcsúcsókos megjegyzése után azonban nem is tudom mire számítottam. Tekintetem továbbra sem tudom elvenni övéről, s a közelség miatt még inkább elveszek benne. Gyengéden beharapom alsó ajkam. Nem érzem magam kellemetlenül, de mégis szokatlan számomra ez a szituáció, s ahelyett, hogy javulna a helyzet, ő még tovább „rontja”. Ahogy a csókról beszél, kellemes bizsergés járja át egész testemet. Szinte levegőt is elfelejtek venni. Képtelen vagyok irányítani a reakcióimat, az is megfogalmazódik bennem, hogyha most megcsókolna… Aztán elhúzódik tőlem, és a fejemben tomboló tehetetlenség is csillapodni kezd. Akaratlanul egy mély sóhaj tör fel belőlem, amikor már képes vagyok újra lélegezni.
- Ardo? – kérdezek vissza a név hallatán, mivel az elmúlt 22 évem alatt még sosem hallottam. - Ez milyen nemzetiségű név? – Igazából nem lepődök már meg semmin, mivel az iskolában is elég színes az etnikumok felhozatala. Amit én személy szerint nagyon élvezek, s értékelek is. Nagyon imponáló, hogy nem engedi el a vásznas kérdést, s mindenáron meg szeretné téríteni a káromat. Egy bájos mosoly kúszik arcomra, apró mosolygó gödröcskéimet a felszínre hozva. - Általában rendelni szoktam őket, vagy ha egy nagyobb városban járok, akkor keresek fel egy művészellátót. - válaszolok neki, majd ekkor egy Isteni sugallat hatására széles és módfelett huncut mosoly kúszik arcomra. Mellkasom előtt összefonom karjaimat, kissé oldalra biccentem fejemet, s arcát fürkészem. - Nem vásznat kérek, hanem, hogy legyél a modellem. Akt modellem… - újfent beharapom alsó ajkam, így próbálva megakadályozni a kitörni készülő kuncogást. - Nos? Mit szólsz? –

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Néhány nappal ezelőtt haza utaztam a családomhoz, ami teljesen feltöltött. Az öcsém is otthon tölt néhány hetet, így együtt vagyunk mind, s hétvégére családi programot is szerveztünk. Izgatottan várom, de közben nem tudok nem gondolni a művészetis záróvizsgára, ami még hátra van. Kulturális sokszínűség rejtett kincsei a zárómunka címe, mely elég nagy szabadságot ad a kezünkben, azonban mégis kötött téma. Néhány skiccet már készítettem, van egy elképzelés a fejemben, azonban ehhez szükségem van olyan eszközökre is, melyeket ott felejtettem a kastélyban, emiatt a mai délután Bogolyfalván töltöttem. Táskámban a szükséges eszközökkel haladtam el a cukrászda mellett, mely szinte könyörgött, hogy menjek be egy süteményre. Na és ki vagyok én, hogy nemet mondja neki?! Szóval jelenleg két szelet süteménnyel a tányéromon, és egy nagy bögre kávéval ülök az ablak melletti asztalnál, s néha egy-egy falatot bekapok a csupa csokoládés cukorbombából. Kezemben Karády Anna, A füredi lány című könyve, melyet teljes belefeledkezéssel olvasok. Ilyenkor úgy érzem, hogy belecsöppentem egy másik világba, ahonnan nehéz kiszabadulni, nehéz visszalépni a valóságba. Vörös hajkoronám egy laza copfba van fogva, azonban egy-két rakoncátlan szál mindig kicsúszik, s ezáltal keretezi arcomat. Néha egy-egy ilyen tincset megpróbálok a fülem mögé tűrni, de hasztalan. Gyengéden beharapom alsó ajkam jobb oldalát, ez történik festés közben is, vagyis minden olyan cselekedetnél, ahol koncentrálok. Szinte védjegyemmé vált, mint az apró mosolygó gödröcskék arcomon. Egy kortyot iszok a kávéból, majd belekezdek egy újabb fejezetbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

„Kint zuhogott az eső. Éppen akkor készültem a gyertyámat eloltani, amikor az ajtón dörömbölést hallottam. Fegyvert kerestem, de hirtelen semmi éleset nem találtam. Így seprűt tartottam a készenlétben, majd résnyire nyitottam az ajtót. Oroszy Mihály állt csuromvizesen odakint. Nem szóltam semmi, csak beengedtem, mire ő a kezébe kapta az arcomat, és vadul megcsókolt…”. Teljesen elvesztem ebben a különleges világban, melyet ez a könyv nyújt. Szinte képtelen vagyok letenni, s ez az érzés kerít hatalmába most is, azonban ekkor furcsa érzés járja át testemet. Mintha valaki figyelni. Nem, nincs és sosem volt üldözési mániám, de az ember olykor megérzi, amikor valaki őt nézi hosszasan. Elszakítom a tekintetem a könyv lapjáról, s felpillantok. Nem kell sokáig keresgélnem, amikor kissé arrébb egy fiatal férfit fedezek fel, aki szintén könyve mögül néz rám, elmosolyodik, majd lesüti szemét. Erre a reakcióra az én arcomon is mosoly fut át, majd szinte észrevétlen rázom meg fejem. Eszek egy falatot a süteményből, majd feljebb emelem könyvemet, hogy ne láthassa arcomat. Mosolyom azonban a könyv mögött töretlen, előhozva apró kis gödröcskéimet. "Beljebb tolt, az ajtót is belökte, de közben egy pillanatra sem eresztett. Türelmetlenül lökött az ágyra, és kikapcsolta a nadrágját." Felsóhajtok. Nagyon igyekeztem az olvasottakra figyelni, azonban képtelen voltam. Lejjebb engedtem a könyvet majd az ismeretlen férfi felé néztem, volt egy olyan érzésem, hogy újra engem figyel. A könyv lapjai mögött huncut, de mégis bájos mosoly látható arcomon. Annak ellenére, hogy ő ezt nem látja, a tekintetemből mégis kikövetkeztetheti. A könyvre pillantok, amit be is csukok, mivel ezek után képtelen lennék teljes mértékben arra koncentrálni. Az asztalra helyezem, ezt követően pedig két kezemmel megfogom a kávés bögrét, majd aprókat kortyolva pillantok néha az ismeretlen férfi irányába,majd ki az ablakon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Meghökkenek, amikor közli velem, hogy orosz, hiszen nem oroszos a kinézete. Igaz, még nem találkoztam orosszal, de a fejemben lévő kép az orosz pasikról nem ilyen. Bár, ha jobban belegondolok, orosz katonának simán el tudnám képzelni. Jesszus de szexi lehetne egyenruhában. A gondolattól egy kisebb nyögés tör fel belőlem, amit észre sem veszek. Az elrévedésemből végül az térít vissza, hogy közli velem, hogy egyébként magyar. - Radetzky? Honnan lehet ismerős nekem ez a név?- A gólyás eszmefuttatáson felkuncogok, bár ez alapján annyira nem örül magyarságának, s inkább húzna más irányba. Jobban belegondolva én is sokkal szívesebben lennék olasz, mint magyar. Annyira nagyon imádom azt a kultúrát, hogy bármikor csomagolnék és mennék. Egy gond van, mégpedig, hogy nem beszélek semmilyen idegen nyelvet. Voltak próbálkozásaim, de mivel még a magyar is olykor-olykor nehézkes, így az idegen nyelvnek inkább neki sem estem úgy rendesen.
Az aktos ötletem nem rémiszti meg, sőt még incselkedni is támad kedve. A pont itt kérdése hallatán látványosan körbe tekintek, mutató ujjammal megütögetem párszor ajkamat, majd összefonom karjaimat. - Nos, mivel esélyesen közszeméremsértést követnél el, így ezt most nem erőltetném.- mondat közben közelebb lépek hozzá, majd tarkójánál lévő karját megfogom, s teste mellé kezdem húzni, így is jelezve, hogy nem kell vetkőznie. - Egy sötét szoba megfelelő világítással sokkal ideálisabb lenne...- Úgy érzem, hogy ráéreztem a kis játékra, melyet űz, s kifejezetten élvezem is, bármennyire is tőlem idegennek tűnik. A cicám szó hallatán hirtelen megemelkednek szemöldökeim egy röpke pillanatra. - Akkor gyakorlok, elvileg az teszi a mestert… – huncut mosolyom töretlenül terül el arcomon, s tekintetem is ezt illetve még mást is sugároz. Amikor azonban az ő arckifejezése komollyá válik, az én arcomról is eltűnik a huncutság. - Öhm.. 7 óra? – kérdem, s érzem, hogy izgalom járja át egész testem. Ebből tényleg randi lesz?! Vele?! Hát ma már megérte felkelni…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Jót derülök azon, hogy mennyire nem érdeklik a szabályok, legalábbis látszólag. A közszeméremsértéses megjegyzésemre is csak egy sokat sejtető választ ad. Mimikájával próbálja komolyra venni a figurát, de képtelen vagyok mosolygás nélkül, póker arccal folytatni ezt a beszélgetést. Minden egyes hozzá intézett kérdésemre és mondatomra képes valami olyat reagálni, ami meghökkent, megmosolyogtat vagy éppen zavarba hoz. Annyira váratlan ez az egész szituáció, s bevallom nőiesen, hogy amikor reggel felébredtem, nem gondoltam volna, hogy ma még randira invitál egy ilyen férfi. Őszintén megmondva nem is tudok mit kezdeni ezzel az egész helyzettel, illetve a látszólagos nagyobb korkülönbséggel. Soha nem volt ilyen szituációban részem, de végülis, hogy lett volna, amikor elszeparáltam magam a társadalom nagy részétől, egy apró burokban éltem, s köszönöm szépen nekem teljesen tökéletes volt ott… egészen mostanáig. Nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezetes lehet – a nehézségek ellenére is – közösségben lenni. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha egy ilyen férfi leszólít, ráadásul találkozni szeretne velem. Megfordult a fejemben, hogy lehet csak szórakozni akar, mindenféle értelemben, de muszáj sodródnom az árral, bármennyire is félelmetesnek tűnik most. Félek-e, hogy olyat fogok látni, ami megrémít? Nem. Ez az egész helyzet rémít meg, hiszen ami új, az egyben félelmetes is tud lenni, de közben nagyon izgalmas. Amikor búcsúzik elfog egy furcsa érzés. Egyrészt még szívesen elidőztem volna a társaságában, másrészt összeszorul a gyomrom a gondolattól, hogy holnap én randevúzni fogok vele. Mellkasom előtt összefont karokkal figyelem ahogy távolodik, mellette a kutyája boldogan csaholva lépked. Elpirulok, amikor hirtelen újra teljes testével felém fordul, s úgy néz rám, ahogy férfi talán még sosem. Mikor újra hátat fordít odalépek a földön heverő dolgaimhoz, leülök a fűbe, s elrévedt tekintettel, mosolyogva bámulok a semmibe, miközben pillangókkal a gyomromban gondolok a holnapra.

/ /

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Figyelem a körülöttem zajló jelenetet. Az ismeretlen int a pincérnek, aki készségesen ki is megy hozzá. Köténye aprókat leng, ahogy lépked, zsebéből papír és toll kandikál ki. Ahogy a vendéghez ér bájos mosolyt küld felé, barna hullámos haját füle mögé tűri, majd zsebébe nyúl, hogy kivegye onnan a papírt és a tollat. Hol az előtte ülő férfire pillant, hol a papírra, végül rám. Egy meglepett de mégis bájos mosoly jelenik meg arcán, majd feljegyzi a szükséges adatokat, végül biccentve lép el a férfitől. A pulthoz lépdel, én pedig végig figyelem mit tesz, de sajnos nem látom megfelelően. Valamit tesz-vesz a pult mögött, majd a süteményes hűtőhöz lép, ahonnan kihúz egy tálcát, melyről két szelet süteményt emel ki. Ekkor az ismeretlen férfire pillantok, csak úgy kíváncsiságból, hogy mit csinál eközben ő, de tekintetem újra a pult felé irányul. A felszolgáló rám pillant, elmosolyodik, majd elindul kifelé a rendeléssel. Óvatosan lök egyet az apró lengőajtón, mely elválasztja a pult belső részét az üzlettől, ami ezt követően még párat leng. Az egyik tányér süteménnyel a férfi felé lépdel, majd le is helyezi elé. Szinte hallom- nyilván nem, hisz távolabb van - , ahogy jó étvágyat kíván neki, majd mosolyogva pillant rám. Értetlenül pislogok magam elé, amikor másik tányért a kezébe fogva indul el felém. Hiszen én nem rendeltem semmit. A kezemben tartogatott bögrét szorosabban fogom, mintha kapaszkodni szeretnék belé. Valami miatt egy filmbéli jelent fut végig a fejemben. Igen, az a tipikus csöpögős romantikus filmekbe való, amikor a jóképű, fiatal férfi egy kávét vagy süteményt vagy valamit küld a számára szimpatikus nőnek. Felveszik a szemkontaktust, majd hosszasan elvesznek a másik tekintetében. Szinte érezni lehet a köztük vibráló feszültséget. A férfi ezt követően a nőhöz lépdel, majd leül az asztalához és megszólítja. A dolgok könnyedén mennek köztük, nincsenek kínos csendek… mintha már születésük óta ismernék egymást. Együtt lépnek ki a cukrászdából, amikor is elkezd szállingózni a hó. Mire a közeli parkhoz érnek már sötétedik, s a hó is fehérre festette a tájat. Végül nem bírják tovább, s a férfi szenvedélyesen megcsókolja a nőt, amikor is a teljes park fényárba kezd úszni a felkapcsolódó világítástól. Természetesen mindezt karácsony előtt, azzal a dekorációval na és New Yorkba. Pislogok párat, hogy visszatérjek a valóságba, majd megköszönöm az elém helyezett süteményt. A fiatal pincérlány elmondja, hogy a fiatalember küldte, aki ott ül, majd ujjával a korábban könyve mögé bújó férfire mutat. Felegyenesedik, s távozik, miközben én kékjeimet a nem messze ülő ismeretlenre emelem. Meglepett a gesztus, nem számítottam rá, de ennek ellenére jól esik. Bájos mosollyal arcomon biccentek egyet, majd kissé megemelem a kávésbögrét is. Iszok egy apró kortyot, majd felemelem a villát a tányérról, s egy apró falatot eszek az elém helyezett süteményből, miközben végig a másikat nézem. Én nem fogok oda menni hozzá, nem fogom megszólítani, sajnos én nem az a típus vagyok, így megvárom a következő lépését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A mai napom igen kimerítő volt, s órák után azonnal a szobámba vettem az irányt. Szinte gondolkodás nélkül szedtem ki hallókészülékemet, mivel csendre és nyugalomra vágytam. Taláromat le sem véve dőltem be az ágyba, s szemeim hamarosan le is csukódtak. A fáradtság teljesen magával ragadott, s hiába volt vacsora idő, hiába próbáltak meg a szobatársaim szólni, hogy keljek fel, semmire nem reagáltam. Néhány óra alvás után pihenten keltem fel, s rémülten szembesültem vele, hogy hány óra van. Most pedig takarodó után a hasam is jelzett, hogy jó lenne valami élelmet juttatnom magamba. Bármennyire is tudtam, hogy nem kéne éjszaka mászkálni, az éhség győzött, én pedig készülékemet visszahelyezve osontam ki a hálószobából. Csendesen próbáltam távolodni a hálókörlettől, nem akartam senkit sem felébreszteni, így cipőmet is inkább kezemben vittem, majd mikor tiszta volt a terep bújtam bele. A konyha felé vezetett az utam, mondván, hogy ott biztos találok valami elemózsiát. Teljesen más képet mutat ilyenkor az iskola, mely a művészi énemet magával ragadta. A félhomály, a kinti sötétség, a színek… Számtalan festmény képe jelent meg előttem, pedig még mindig dolgozom Belián portréján, s ameddig az nincs kész, addig nem kezdek újba. A folyosók csendesek és néptelenek, olykor egy-egy prefektus cipőinek kopogása töri meg azt. Ilyenkor kissé félelmetes hatást kelt az épület, pláne a maga kiszámíthatatlanságával. Egy mély sóhaj kíséretében fordultam rá egy újabb folyosóra, mely talán a jó irányba vezet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Érdeklődve figyelem az eseményeket, melyek köztem és az ismeretlen között zajlanak. Tekintetemmel végig követem, ahogy elpakol, majd felém indul. Megszeppenve pillantok le az asztal lapjára, majd iszom egy korty kávét. A bögre „takarásából” pillantok fel, pont akkor, amikor ő biccent egyet, majd elhalad mellettem. Hát őszintén szólva nem erre számítottam. A korábban lefestett hollywood-i filmjelenet dugába dőlt. Meglepetten követem tekintetemmel, ahogy elhagyja a cukrászdát, majd nevetés tör ki belőlem. Igazából érezhetném kínosnak is a jelenetet, vagy gondolhatnám úgy, hogy valamit nagyon elrontottam, de helyette jót szórakozok rajta. Nekem ott van Bernárd, s bármennyire is jól esik a lelkemnek, hogyha egy pasi érdeklődést mutat irányomba, nem fogok a kardomba dőlni, hogyha tévedek. Végül is én csak nyertesként jöhetek ki ebből az egészből, mivel kaptam egy ingyen süteményt. A süti sokkal jobb, mint egy pasi társasága. Ő csak élvezetet nyújt, s nem kell beszélgetni, illetve felesleges köröket futni vele. Arcomra töretlen mosoly ül ki az imént történtek miatt. Ha arra számított, hogy oda fogok menni hozzá, mert küldött nekem egy süteményt, akkor rosszul gondolta. Én nem az a típus vagyok, aki udvarol egy férfinek, vagy éppenséggel mindent elkövet, hogy udvaroljanak neki. Pedig értelmesnek tűnt, s olvasott is, így lehet tudtunk volna egy jót beszélgetni. Aztán vissza is hívtam volna egy sütire, mivel nem szeretek adósa lenni senkinek. De úgy tűnik fontos dolga akadt, így én meg a sütim tovább olvashatjuk a könyvemet. Az ilyen kiszámíthatatlan és teljesen váratlan dolgoktól szép ez az élet. Iszok egy újabb kortyot, majd mosollyal nyitom ki az előbb elrakott olvasmányomat.