36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 35 ... 43 44 [45] 46 47 ... 50 51 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 10:40 | Link

Rebeka


Keresem-kutatom, és akkor - érzéseim szerint az utolsó pillanatban - megtalálom a kínjaim alól felmentést nyújtható tekintetet. Egyik kezemben a tálca, a másikkal meg irányba állítom a gyerek fejét, és megpaskolva a vállát, a kis vörös felé mutatok.
- Ezt még megbeszéljük, de most célozzuk meg Rebekát - mondom neki, és a süteményre éhes falu népe között, a tálcát magasra, lehetőleg mindenki feje fölé tartva, ügyesen átszlalomozzuk magunkat.
- Szia, Ribi néni - kiált vidáman Kornél, hogy a biztonság kedvéért még négy asztallal arrébb is mindenki hallja, mire én egy hosszú pillanatra lehunyom a szemem, és veszek egy mély levegőt. Nem mondom, megy ez a beszéd dolog, de van még hova fejlődni. - Mesét olvasol?
Kérdez, és már helyet is foglal a nő mellett. Lábai hevesen járnak, előre-hátra rúgkapál, kis kezei a könyv lapjai után nyúlnak.
- Anyának soooookkkaaaaal jobb könyvei vannak! - jelenti ki fújtatva, aztán felém fordul. - Apájé-á-i  - szemöldökeit összehúzva elgondolkodik, aztán megrántja a vállait és folytatja (jó, majd egyszer megtanul ragozni is) - csúnyák, nincsen bennük egyetlen rajz sem.
Végül én is leülök, és hátamat a támlának döntve jelentőségteljesen Rebekára nézek.
- Szóval jöttünk, nehogy unatkozni kezdj - mosolyodom el féloldalasan, szőkés hajamat kisöpörve a szememből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 27. 11:03 | Link

Noel

Üzenet átment, megindulnak felé, szóval gyors mozdulatokkal összébb pakol, hogy elférjen a tálca is, meg a széket se foglalja el a táskája. Kistáskával nyilván nem járhat sehova, kell az a bőrönd méretű a rengeteg cuccának.
Sok mindent hallott már a nevével kapcsolatban, de így mondjuk még sosem szólították. Az első meghökkenés után kitör belőle a nevetés, mert annyira nonszensz és szórakoztató, hogy nem tudná megállni. - Csak semmi néni, hányszor mondtam már. Nem vagyok ám olyan öreg -  ingatja a fejét. Persze már megszokta, tizenhat éves kora óta rendszerint nénizik, de hát azért mégis csak egy fájdalmas pont, akárhányszor emlékeztetik arra, hogy már nem gyerek.
- Ez is egy olyan csúnya könyv tudod, rajzok nélkül, mert én az ilyen meséket szeretem. - Meg az összes többi félét. Igazából tökre nem válogat, ami olykor vezet botlásokhoz, de hát enélkül tutira nem alakulna ki éles kritikai érzéke és sajátos stílusa.
- Pedig már épp fenyegetett annak veszélye, hogy szörnyethalok unalmamban. - És egyébként igen. Mármint ez aztán minden, csak nem szórakoztató igazából, szóval jobban örül a társaságnak. - Mi újság? - kérdése első sorban Noelhez irányul, de van egy olyan egészen erős megérzése, hogy Kornél éppúgy magára fogja venni, és elmeséli meg a legújabb pletykáit.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 12:07 | Link

Rebeka


Kedves, hogy Rebeka a Ribi-fricska messzemenő értelmezgetése helyett inkább a néni jelzőn akad le, mire én elmosolyodom, a gyerek meg türelmetlen bólogatni kezd. Aztán felkönyököl az asztalra, és mohón a sütemény egyikéért nyúl. Se villa, se tányér - ha nem tudnám biztosan, hogy az én fiam, akár még azt is gondolhatnám, hogy Jason-höz tartozik.
- Akkor te ízléstelen vagy? - Kornél komoly, egészen szánó pillantással illeti Rebekát, majd ráncolt homlokkal felém fordul. Az előző kiegészítéseképpen még azért hozzáfűzi: - Ízléstelen sárvérű.
A kávéscsésze a kezemmel együtt áll meg a levegőben, miközben villanó zöldekkel közelebb hajolok, és szigorú vonású, mosolytalan arccal a gyereket kezdem fixírozni.
- Ha még egyszer ilyet hallok, Kornél, se lego, se Mina nem lesz, de még Pitypangot is elveszem - mondom neki fenyegetően, majd a fejemet csalódott dühvel megcsóválva, szégyenteljesen Rebekára nézek. - Sokat van Nelli nénjével, aki...
...ha kell, ha nem, édességgel és - csupán nevelési szándékkal természetesen - hibátlan aranyvérű nézeteivel tömi a fejét.
- NEM! - harsogja karamellás szájjal, mérgesvörösben játszó, nagyra fújt orcákkal. - Megmondizlak anyának és úgy kikapsz, hogy csak na!
Tudom, hogy egy pillanat és sírni fog, de nem törődöm vele. Mintha csak az időjárásról beszélgettünk volna az imént, a kávémmal együtt visszadőlök a szék támlájához, és (nem épp) felhőtlen mosollyal Rebekához fordulok. Remélem, nem akar még gyereket szegény, mert ha igen, most bizonyosan számot vet az életével. Bocsánat.
- Hagyjuk, ez a nem-korszak kikészít - sóhajtok észrevétlen, aztán a könyve felé intek az állam hegyével. - Animágia? Mégis miért? Ismerkedj inkább, pasizz, járj el szórakozni a barátnőiddel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 27. 13:46 | Link

Noel

Nem bírja, kész, tudja hogy nem kéne, de túl jól szórakozik ezeken a beszólásokon. Persze, ha a sajátja lenne ő is nyilván megdorgálná érte, szóval igyekszik úgy megfulladni a visszafojtott nevetéstől, hogy legalább Kornél ne lássa, és ne vegye ezt biztatásnak. Tudja, hogy működnek a gyerekek, és hogy ilyenkor még véletlenül sem szabad nekik megerősítő jeleket küldeni.
- Anya ilyen szigorú, hogy ha megmondizod apát, akkor kikap? - Talán így a sírásra görbülő ajkak hátha ellenkező irányba görbülnek egy lehetséges szövetséges megtalálásával. Ez általában egész jó taktika szokott lenni. Nadrágzsebéből azért előkotor egy zsebkendőt, hogyha beütne a baj is hamar megoldják.
- Ha szerencséd van lesz egy jó tíz éved, mielőtt megint rákezd, mikor kamaszodik. - A második dackorszak talán még az elsőnél is rosszabb, mert akkor már elég nagyok és okosak ahhoz, hogy rendes vitákat kerekítsenek és teljes hülyeségeket csináljanak.
- Már elkezdtem, nincs visszaút. A barátaimra van időm, a férfiakat meg... hagyjuk inkább. - Időszerűnek érzi, hogy megkóstolja végre sütijét, hogy elüldözze a mindenféle hímek által okozott rossz szájízt. - Vagy ha van valami kihagyhatatlan ajánlatod szólj. - Végülis, sosem lehet tudni, mikor és hol talál rá az igazi. Nem, ez abszolút nonszensz módon hangzik, de az esélyt megadja magának.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 14:19 | Link

Rebeka


A kérdésre, hogy Nadine szigorú-e annyira, hogy megbüntessen, ó, egek!, majdnem visszaengedem a kávét a csészébe, de aztán még éppen idejében vagyok képes a torkom felé terelgetni az éltető feketét. A szám sarka ugyan mosolyra kanyarodik, de még véletlenül sem szólalok meg. Észrevétlen, csupán a háttérből figyelem, vajon mit mond erre a könnyes szemű kiscsibészem.
- Sarokba szokott állítani - vallja be duzzogós-szipogva, és még a sütit is leteszi, hogy hihetőbb legyen, mily sanyarú sorsot szánt neki a jóélet. Hát most mit mondjak? Ért hozzá.
Leteszem a csészét, és kontroll alatt tartott vonásaim felett, komolyan bólintok párat.
- Mert megérdemled, drágám - felelem kedvesen. Egy nap majd elmesélem neki, miként bánt velem az én apám, hogy sarokbaállítás helyett ő mivel büntetett. Addig viszont higgye csak: nincs az üres, néma falnál rosszabb. Tekintetem átpártol a nőhöz, szavaira halkan kuncogni kezdek. - Áhh. Ez a gazfickó épp most árulta el, hogy kislányok szoknyája alá nyúlkál hobbiból... nincs nekem tíz évem.
Erre a könnyes szemű kiskrapek rötyögni kezd, és fejével szégyenlősen Rebekához bújik.
- Kihagyhatatlan ajánlat? - gondolkodást mímelve kérdezek vissza. - Hát, néhány évvel ezelőtt még annak számítottam, de hogy most ki van porondon, jó kérdés. Az egyik Payne vagy valamelyik Radetzky esetleg?
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2022. május 27. 14:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 27. 16:49 | Link

Noel

- Hát ez igazán szörnyű! - Meg kell élni ezeket a tragédiákat, hogy aztán az ember felnőtt kroában rájöjjön, mennyivel jobb volt hosszú percekig bámulni a falat, mint az az élethelyzet, amiből szeretne kimászni. Rebit mondjuk sosem állították sarokba, az anyukája nem hitt az ilyen régimódi nevelési elvekben - tegyük hozzá annyira azért nem is volt rossz gyerek, hogy komoly büntetéseket érdemeljen.
- Apukád nem tanította meg, hogy nem nyúlkálunk a lányok szoknyája alá? - Még rosszalóan ingatja is egy kicsit a fejét, mielőtt megsimogatná a hozzábújó buksit. Nem lehet haragudni erre a gyerekre.
- Még most is elég jó parti vagy. - És ezt most minden hátsószándék nélkül, mint egy tényt jelenti ki. Jóképű, jó családból, jó állással, szép gyerekkel, nem igazán látja a hibát, ami miatt értékét vesztette volna. - Tőlem aztán az egyik Payne vagy Radetzky is lehet. Bár nem gondolnám, hogy egy súlycsoport vagyunk, tudod, nincs tisztára sikált gazdag aranyvérű család mögöttem. - Bár elvileg ha kategorizálni kell, aranyvérűként szerepel a nyilvántartásban, de nem az a fajta, akikről meg van a véleménye. Már nem konkrétan bizonyos emberekről, hanem ezekről a családnak nevezett pénzintézetekről. - Na és te most... vagy ti most? - Egy időben igyekezett számon tartani, hogy akkor együtt vagy külön, vagy kivel vagy mi történik, de mostanában feladta. Elég baja van a saját életével, nem hogy még a legfrissebb pletykákkal is naprakész legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 19:27 | Link

Rebeka


Csak figyelem őket onnan, az arcom elé tartott kávéscsésze mögül; a túl sokszor büntetésben lévő, vígasztalhatatlan kisfiút és az ő nyelvén olyan jól értő fiatal nőt, és halványan mosolygok. Egészen különös érzés, mikor valaki komoly úriemberként kezeli a fiam, amikor kedves hozzá és szereti őt. Kornél piciny mutatóujjával rajzolni kezd Rebeka combján, s ritmikátlan hüppög mellé - mind tudjuk: a megértést is meg kell siratni.
- Ajajj, biztos vagy te ebben? Apa meg a szoknyák? Jobb, ha vigyázol, mert ezzel veszélyes terepre merészkedsz - figyelmeztetem kiszélesedő ajkakkal, fejemet apró mozdulatokkal megingatva közben. Kornél hangosan nevetgél, úgy tűnik, kezd valamiféle halovány fogalma lenni a nemekről és a köztük kialakuló kapcsolatokról - persze, csak úgy, mint bármely háromévesnek.
- Mina nem hord szoknyát - vág közbe a gyermek, testével egészen nekidőlve a számára most mentsvárként jelenlevő Rebekának. - És annyi soksoksok állata van, mindet nagyon szeretem. Hercegnő a legszebb. Ő Mina cicája, és apa mindig csúnyákat mond róla, ha Mina nem hallja. És Ribi néni, képzeld el, jó? Elképzelted? Szólj, ha elképzelted! Mina anyukája cicológus, és bár már nagyon öreg, mint a Mikulás felesége, tudod, Télanyu, mégis van egy kislánya. Phu, és ő olyan idegesí...
- Kornél? - szakítom félbe, míg az arcomról le nem ég teljesen a bőr. - Talán engedjük meg Rebekának, hogy ő is meséljen kicsit. Egyed a kakadudat, mert tudod, egy idő után elzöldül benne a karamella, és citromízű lesz.
Nem akarom tudni, Nadine előtt miket mond ez a gyerek rólam meg Mináról, vagy rólam és bárki másról, akivel együtt lát vagy csak valahol hall róla, és ha már itt tartunk, az sem érdekel, a szemében mennyire számítok idősnek. Bocsánatkérően pillantok át az asztal túloldalára, majd futólag a homlokomhoz nyúlok. Izzadok?
- Ó - bukik ki belőlem a megdöbbenés. Alulról, majdhogynem értetlenül nézem a vöröst; jó parti, én? Látszik, hogy nem ismer túl közelről. Hitetlenül és ezzel kapcsolatban nagyon mást gondolva nevetek fel, és a fejemet csóválva folytatom. - Szerintem Mina mást mondana. Vagy Nadine. Vagy Fanni. Vagy Annelie. Vagy...
Inkább nem folytatom. Túl hosszúra nyúlik a lista, és attól tartok, már nem is emlékszem minden pontjára.
- Az egyik Radetzky gyerek nemrég jött vissza Magyarországra. Szoktam látni a faluban, szerintem nincs senkije. Elég bunkó képe van, sántít is, meg szürcsög, és olyan idétlenül szívogatja az orrát, nem tudom - tanácstalanul megvakarom a halántékomat. - Őszintén szólva, nem a legszebb látvány, de hát, ízlések és pofonok - vakarózva megvonom a vállam. - Én köszönöm, azt hiszem, ennyi év után, megannyi kerülőúttal és félresiklott beszélgetéssel, de végül teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy révbe értem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 27. 20:05 | Link

Noel

Veszélyes terep? Egyre jobb, egyre jobb, ezek a kedvencei. Így hát hagyja, hogy Kornél kiadja magából ami apa és a szoknyák kapcsolatáról eszébe jut. Valószínű ki kellene javítania, hogy szokjon át inkább a Rebi nénire, de nem akarja megzavarni ezt az igen fontos mondandót. - Elképzeltem, elképzeltem! - Na de még hogy elképzelte! Azt ugyan nem egészen tudja, hogy mit, de azt nagyon. Aztán ahogy el is képzeli, úgy egyre szórakoztatóbb lesz, a Télapó cicológus feleségével. Nagyon küzd, és sikert arat, így nem neveti el magát. A bocsánatkérő pillantásra csak megrázza a fejét, hogy neki ez egyáltalán nem problémás. Ezt szereti többek között nagyon a gyerekekben, hogy egyrészről ennyire őszinték, másrészről ennyire kreatívak és élénk a fantáziájuk.
Nem érti ezt az értetlen pillantást, de nem is kell mindent értenie. Int, hogy hagyja csak a felsorolást, nem kíváncsi ám tételesen minden nőre, akihez köze volt. Bár kétségkívül voltak idők, mikor kapva kapott volna az alkalmon, hogy minden elhibázott romantikus lépésről beszámoltassa, de úgy tűnik, végre elkezd felnőni.
- Szóval valójában minden, csak nem egy kihagyhatatlan lehetőség? - Elneveti magát, ahogy visszagondol, mi minden hangzott el. Komolyan, egyetlen pozitív gondolat vagy szép szó sem került elő. - De lehet egy esélyt megérdemelne. - A férfiak amúgy is mindig annyira furcsán látják egymást.
- Na ennek örülök! - Olyan őszintén boldog mosoly költözik ajkaira, mintha legalább valaki kiskutyás videókat mutogatna neki. Mások boldogságától ő is boldog lesz, legalábbis ha kedveli azt az embert. Bár kevés olyan ember van, akit nem kedvel igazán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 21:13 | Link

Rebeka


- Hát... - kezdem bűnbánóan - mondhatjuk így is - összegzem aztán félhangosan a Radetzky-ügyet, és a fejem kissé megdöntve én is nevetni kezdek. Számomra mindaz, amit ezek a férfiak képviselnek (izzadtságot-taknyot-nyálat egybefolyva, koszos-lyukas öltözetet, erőfitoktatást, farokméretegést és a másikat semmibe vevő, becsmérlő stílust - gondolom én, ugyebár -), elfogadhatatlannak tűnik, habár való igaz, sokszor a másik véglettel, Jason medencés habparty életfelfogásával sem tudok mit kezdeni.
- Nem kérem már - szólal meg közben Kornél, és a széttrancsírozott süti utolsó két falatkáját előredőlve átnyújtja nekem az asztal fölött. Azután csokis kezével Rebeka arcához ér, ragyogó tekintettel megsimogatja őt, miközben lóbálni kezdi a lábát.
- Köszi, drágám - veszem át tőle a kakadu maradványait, és kérdés nélkül benyomom a számba. A karamella már rég citromízű, de nem érdekes. - Viszont mielőtt még meggondolatlanul esélyt adnál egy őstuloknak, muszáj rákérdeznem, hogy mi van a... - hogy is hívták? - valakiddel. Mármint, volt valakid, vagy nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 27. 21:34 | Link

Noel

Arra nem volt felkészülve, hogy édes kis ujjacskák fogják csokicsíkosra festeni az arcát, pedig sok mindenre fel van ám készülve. Legalább emlékezteti arra, hogy időszerű lenne, ha a sütije és a kávéja is fogyna, mert olyan kedélyesen elcsevegnek itt, hogy a latte már jéghideg, a süteményen meg lassan összeesik a hab. Szóval nagyon lelkesen a szájába lapátol két villával a krémes finomságból, ami után utána küld némi kávét, amiben majdnem sikerül megfulladnia a kérdés hallatán. Erre nem volt felkészülve. Elegánsan köhécsel néhányat, mielőtt tökéletesen magához térne.  - Nem tudom kire gondolsz. - Na jó, igazából de, túl sok mindenkire nem lehet gondolni. - Vagyis ha Edmundra célzol... igazából nem voltunk együtt. Aztán lecserélt. Ennyi. - Még tettetett lazasággal a vállait is megvonja, elvégre ez semmi, tökre felnőtt, megérti ő hogy nem őt választják. Ennek mondjuk lehetett volna egy másik formáját is választani, de ez van. Most már legalább beszélnek egymással. Ez is jobb, mint a kezdeti időszak, mikor Rebeka annyira dühös volt, hogy legszívesebben agyonverte volna. - Na de azt mondd meg nekem, ki a besúgód? - Azért nem tudtak annyira sokan erről az egészről, még az Edictum sem hozta le, hála Merlinnek.

 

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 28. 11:18 | Link

Rebeka


Nem szeretném megsérteni annak kimondásával, hogy ha ő nem tudja, nekem mégis honnan kellene, de aztán még éppen időben legördül ajkairól egy név, amiről feldereng előttem egy megfakult, szürke emlék. Áh, tényleg, Edmund. A mázlistát hasonlóan szerencsés névvel áldotta meg az élet, mint minket, Ombozikat. Bólintok, hogy az lesz az, szerintem én is rá gondoltam, majd a már rég kihűlt kávé utolsó két kortyát is eltüntetve értetlenül felhümmentek.
- Megcsalt? - kérdezem. Ujjaimmal végigsimítok szőrös államon, tekintetem az asztal másik végén ülő vonásait bújja. Hiába tesz úgy, mintha ez nem fájna neki, látom rajta. Eszembe jut Fanni, aki már a feleségem volt, mikor az íreknél belebotlottam Minába. És a feleségem volt akkor is, amikor a karácsonyi vásárban megpillantottam Nádját. A zajos-szagos emlékek gyors egymásutánban pörögnek le lelki szemeim előtt, és csak mikor a kávéscsésze alja halkan az asztalhoz ér, szólalok meg. - Sajnálom. Ezt megélni nem lehet egyszerű.
Megtenni annál könnyebb. Pillantásom Kornélra esik; mindennél jobban akartam őt. Felrémlik az erdei túra, Nadine tekintete, a benne megcsillanó kérés-kérdés, az enyémben pedig tudom, ott ragyogott a válasz. Mindennek ellenére, ahogy az életünk alakult, akiket megbántottam, akiket elhagytam..., semmit sem csinálnék másként, és azt hiszem, ennél a világon nincs jobb érzés. Elmosolyodom, ahogy nézem a gyerekemet. Ő Rebekával van elfoglalva, ragacsos ujjaival már a vörös tincsek között túr, és ki tudja, min nevetgél. Boldognak látszik és hiánytalannak.
- Te magad mondtad - jegyzem meg felemelkedő szemöldökkel, aztán elvigyorodom. - Még hogy a nők mindenre emlékeznek, igen, igen, persze. Kint ültünk a tetőn, lyukasagyúkám, és rozéfröccsöt ittál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 28. 12:04 | Link

Noel

- Technikailag nem. Mármint érted, nem volt kapcsolat, semmi elköteleződés. - Így nem is jogos, hogy számon kérje rajta. Elvégre az, hogy saját sértettségét nehezen nyeli le egy dolog, de Edmund végülis nem hibázott. Már ha Rebeka bizalmának elvesztését nem tekintjük hibának. - Nincs ezen mit sajnálni. Megesik. Mindketten felnőttek vagyunk, túlélhető. - Túlélni, igen, az a legmegfelelőbb szó. Az apja már mondaná, hogy "Ami nem öl meg, az megerősít. Kivéve a medve." és valahol biztosan igaza is van, de még nem érzi, hogy érzelmileg sokkal erősebb lenne, vagy ilyesmi.
A kis kezek tovább vándorolnak arcáról hajába, kihasználja az alkalmat, hogy egy szalvétával legalább az arcáról eltüntesse a nyomokat. Úgyis tervezett hajat mosni, egy kis csoki mit árthat még? Olyan boldognak és gondtalannak tűnik a kisfiú, mint amilyen Rebeka is szeretne lenni, mikor elfogja a gyermekkora iránt érzett nosztalgia. Azok voltak a szép idők.
- Ezek szerint erről elfelejtettél beszámolni, mikor megkérdeztem, mi történt a negyedik fröccs után - húzza össze szemöldökét vádlón, bár még így sem valami fenyegető látvány. Azon az estén kicsit túltolta a bevitt alkohol mennyiségét, egyébként is végtelenül kimerült volt mind testileg, mind lelkileg. Nem csoda, hogy időugrást hajtott végre, és hogy utána be kellett számoltatnia a férfit mi mindent mondott, vagy tett. - Van még valami, amit akkor véletlenül kihagytál a beszámolódból? - Ha igen, akkor jobb később mint soha, itt az ideje megtudni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 589
Írta: 2022. június 3. 21:37 | Link

PolaMola


- Köszönöm szépen!
Érzem, ahogy halványan elpirulok, de egyáltalán nem bánom. Ez nem olyan pirulás, mint amikor magabiztos vagyok a tudásomban, azonban nagyon rossz választ adok, hanem olyan pirulás, ami jól esik. Még csak most ismerkedem a testemmel, eddig ezek a dolgok nem érdekeltek igazán, azonban a ténnyel, hogy egyre lányosabbá válok, előjött belőlem nagyon sok kérdés. Mindig is kíváncsi természet voltam, de ez a téma nem olyan, mint a teknős páncélja, erről nem kérdezhetem meg a nagypapát. Másoknak van anyukájuk, aki segíti őket az érésben, vagy nővérük, vagy olyan nagyon bizalmas barátnőjük. Én valahogy ezt nem jól kiviteleztem. Autumn Rue ugyan nagyon sokat segít és segített eddig is, de mindennel nem terhelhetem őt. Az nem lenne igazán fair.
- Tudom, de jól esik adni.
Na meg persze kapni is, és ha egy randi csak eddig tartana, akkor nekem már most nem lenne semmi panaszom. Nagyon boldognak érzem magam, és nagyon örülök neki, hogy végül ott lyukadtunk ki, hogy ma eljövünk ide. Bárcsak mindig mindenki ennyire boldog lenne, mint én ma, és akkor esküszöm, hogy a világban nem lenne semmi ami rossz, vagy nem szerethető.
- Köszönöm.
Mosolyogva lépek be, és úgy érzem magam, mint, ahogy a filmekbe a hercegnők szokták magukat. Mintha mindenki engem nézne, hogy mennyire ragyogok. Persze ez nincs így, mármint nem néznek, de én azért ragyogok, hogy eljutunk a foglalt helyre.
- Igen, lávasütit. A nagy pillanatok után mindig eszek egyet, mert szeretném, kifogni én is azt, amelyik egészen a plafonig felszalad, és limonádét, esernyőset. Neked van kedvenced?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Polaris Jomana
INAKTÍV


Lenié
offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 102
Írta: 2022. június 7. 15:12 | Link

Gracie

Jó tudni azért, hogy ebben nem csak én voltam kezdő. Valószínűleg sokkal idegesebben értem volna a helyszínre, ha tudom, hogy Gracie már ezer ilyen eseményen járt és nagyok az elvárásai, mint úgy, hogy tudom, mindketten csak próbálunk úgy tenni, mintha tudnánk, mit csinálunk.
- Akárcsak nekem. Szeretek örömöt okozni - mosolyodtam el, bár a mama már mondta, hogy ezt így ne nagyon hangoztassam, mert nem mindenki arra fog gondolni, mint ahogy én azt elképzeltem. Ez amúgy szerintem abszolút nem fair. Miért kell mindenkinek rosszra gondolni egyből? Inkább udvariasan előre tessékeltem Graciet és csak aztán csuktam be magunk mögött az ajtót. Mikor a kiválasztott helyhez értünk, csak akkor ültem le, mikor már ő is helyet foglalt.
- Hu, ez nagyon jól hangzik. Őszintén, én még nem ettem lávasütit. De elvileg van ilyen karamellás labdacs, aminek folyik a közepe, én szerintem olyat fogok kérni és egy epres turmixot - bólogattam, és meg kell mondjam, meglepően határozottak vagyunk lányok létére. Megy ez. - És hogy vagy, te kedves? Csináltál mostanság valami jót?
Nem szorultunk rá a bájcsevejre, de én tényleg szerettem volna tudni, hogy van, mit érez, mi teszi boldoggá vagy szomorúvá, azt pedig csak úgy lehet, ha beszélsz. Igazából ez tesz minket emberré, maga a kommunikáció. Sokan ezt elfelejtik
 
Utoljára módosította:Polaris Jomana, 2022. június 7. 15:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 589
Írta: 2022. június 12. 15:43 | Link

PolaMola


- Belekósholhatok? Te is a lávasütibe, természetesen. A karamellás dolgok mindig olyan finomak, csak nem ehetek mindig karamellásat, mert akkor meg nagyon megunnám.
A csokival is így vagyok, bár azt hiszem, hogy azt valahogy kevesebb alkalommal sikerült eddig megunnom, mint a karamellát. De ezt nem mondom ki hangosan, mert mi van, ha meghallja a labdacs, és aztán mire észbe kapok, olyan keserű lesz a számban az íze, hogy csak na, és teljesen összeragasztja. Az meg, hogy én nem tudok beszélni, nagyon nagy szívásnak hangzik.
- Majdnem minden este járőröztem, nagyon izgalmas. Az elején csak Autumn Rue-val mehettem, hogy megismerjenek a portrék, meg a szintén járőröző tanárok, most viszont már egyedül is mehetek, vagy más házbelivel párba. Nagyon tetszik, de eddig csak kisebb büntiket adtam ki, nem akarok én lenni a rossz arc, meg hát a legtöbben csókolózni maradtak kint, az meg nem tűnt rossznak.
Ez ugye megintcsak megfigyelés, de remélem, hogy hamarosan lesz valaki, aki megcsókolna. Sokszor álmodozom a tökéletes csókról, viszont, amíg az elején határozottan Boi arcát láttam, amikor oda és elhajoltam, mostanra már nem maradt arc, csak maga az érzés, meg persze minden más, amit a testemből kivált egy-egy ilyen, vagy ennél némiképp intenzívebb álom.
- Hogy telnek a napjaid? Sikerült elkészülnöd azzal a brutálnehéz beadandóval, amiről a múltkor meséltél?
A pincérlány kilibben hozzánk, én engedem, hogy ő rendeljen előbb, míg tőlem csak annyit kérdez, hogy a szokásosat kérem-e, én pedig elpirulva bólintok.
- Amikor a nagypapi magához vett, semmit sem tudtam megenni, nem az ő hibája volt, csak semmit sem kívántam, aztán a lávasüti megtörte a jeget, így mindig, amikor eljövünk ide, azt kérek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Polaris Jomana
INAKTÍV


Lenié
offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 102
Írta: 2022. június 12. 16:13 | Link

Gracie

- Miféle kérdés ez? Persze, hogy belekóstolhatsz - horkantam fel, mert nem vagyok én rossz ember. Csak azok nem adnak neked a sütijükből, pláne, ha éppen randevún vagytok. Ha nem kérne krumplit, aztán az enyémet lopná egy étteremben, azt is megengedném neki, én ilyen rendes lány vagyok.
- Jaj, ebben biztos voltam. A prefektuskodás nagyon menőnek tűnik, meg biztos nagyon fárasztó, mikor éjszaka kell őrködni - néztem rá elismerően, majd bátorítóan elmosolyodtam. Szerintem nem lesz olyan, aki ne szeretné őt, mert annyira kedves lány! Nyilván nem lehet mérgesnek lenni rá, akkor sem, ha éppen megbüntet (egy kicsit).
- Egy kínszenvedés volt. A könyvtárban nem volt bent napokig a könyv, ami kellett volna hozzá, és akárhogy gyötrődtem rajta, az utolsó húsz centi csak nem készült el... De aztán utolsó nap összekaptam magam és meglett, még nem osztályozták. - Jobb is így, nem életem fő műve lett, de talán nem is olyan rossz. Majd utólag kiderül... Inkább meg is ráztam a fejem, nem akartam ilyenekre gondolni. Bájosan rávigyorogtam a pincérlányra, aztán rendeltem is, mert Gracie gálánsan meghagyta nekem a kezdés jogát.
- Jaj, ez nagyon aranyos. Tetszik a történeted. Nekem nincs semmi ilyen nagyon állandó szokásom, pedig tuti jó érzés... Mire jutottál végül, mint csinálsz a nyári szünetben?
Mikor legutóbb kérdeztem, még nem volt benne teljesen biztos, így gondoltam megkérdezem tőle.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 13. 12:12 | Link

Rebeka


Nos, igen. Ez így más - valahol. Ugyanakkor nem is kérdés, hogy fájó, hiszen a kimondatlan is létezik és hat, sokszor jóval erősebben, mint az éjszaka sötétjében egymás közé suttogott szavak. Rémisztően csodálatos, az embert még a hideg is kirázza, ha csak belegondol, hogy a teste mélyén, valahol a lelke középpontjában megszülető érzések szavak nélkül is képesek kommunikálni, kapcsolódni és metamorfózisba lépni egy másik testben formálódó érzéshalmazzal. Két fizikai test rejtekében meghúzódó lelki lét, mint kérges fába vájt odú, anélkül érti egymást, hogy a fizikai valóságot hangok töltenék meg. Hát ennyi volna a mindenség értelme? A kapcsolódás és a gyermek képében megszülető közös lenyomat? A te és én eggyé válása.
- Lesz más - mondom szűkszavún. Mert mindig jön más; helyette is, helyetted is. Iszonytató érzés, gyomorforgató és elkeserítő, de így van. Aztán egy idő után valahogy még fájni is elfelejt a gondolat, hogy pótolható vagy. Hogy valaki sokkal inkább passzol a másikhoz, mint te valaha is tudtál, hiába feszültél meg az erőlködéstől. - Vagy már van is?
Elmosolyodom, és sóhajtva fészkelődni kezdek. Kornél jól lakott, sértegetett, rúgkapált és mázolt illetlenül, szóval akár haza is ehet minket a fene, hátha rá tudom venni egy kis délutáni szunyókálásra, és így talán sikerül elkerülni az altatás előtti véget nem érő hisztit, amit egyébként már otthon, az anyjának fog leművelni, és tudom, hjaj, tudom, hogy Nadine nagyon, de nagyon fog érte szeretni. Ha nálad van, Noel, mondja mindig szegény, estére képtelenség vele bírni. Mintha egész nap édességgel tömnéd. Pedig nem. Tényleg nem.
- Gyere, drágám - szólok a kissrácnak. - Nézzünk valami finomat Minának, aztán induljunk.
- Neeeem megyünk - rázza meg a kis a fejét azonnal, és a csokis tenyerével tüntetőleg rá fog Rebeka combjára. - Nem akarooook!
- Kornél, nézd csak azt a vastag könyvet ott - mutatok az említett animágia tankönyvre. - Rebekának azt mind el kell olvasnia, és ha itt maradunk, sosem végez vele. De megígéri nekünk, hogy egy délután átugrik hozzánk, ugye, Rebi néni? Köszönd meg a közös sütizést, aztán pucolás.
Kornél arcára mélységes ellenszenv költözik; úgy acsarkodik, mintha a világ legrémesebb feladata elé állítottam volna. Dehát semmi baj, kezdek hozzászokni ehhez az utálatos kis pofázmányához, amivel ilyenkor rám néz. Egyébként fogalmam sincs, melyikünktől örökölhette ezt a stílust, de azért szentül próbálom hinni, hogy Nadine volt ilyen piszok kiállhatatlan gyerekkorában.
- Nagyszerű, mutasd meg Rebekának, milyen ráncos kis törpe vagy néha - mondom neki higgadtan, aztán nevetve felállok. - Amúgy el se hinné nekem, hogy ilyen is tudsz lenni, szóval hajrá, kisfiam. Megy ez még ennél jobban is, nem? Erőltesd még, ez az, nyomjad neki.
Karjait szorosan egymásba fűzi, úgy nyújtja ki a nyelvét rám, majd könnyes kiskutyaszemekkel Rebekához fordul. Jaj, Merlinem, gyerele.

Óráknak tűnő izzasztó percekkel később, mikor suttogva ezerszer is bocsánatot kértem a nőtől, és úgy tettem, mintha nem látnám az együttérzést mímelő, egyébiránt lesajnáló pillantásokat, jobbomban a síró gyerek csokis kezével, balomban meg a hatféle süteménnyel elindulunk haza, hogy a féktelennek ígérkező tombolás már otthon, a négy fal között vegye kezdetét.

//  Love //
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2022. június 13. 12:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 589
Írta: 2022. június 25. 19:20 | Link

PolaMola

- Vannak, akik nem szeretik, ha ilyet csinál a másik.
Például a nagypapi sem, szóval, ha tetszik a választása, akkor így jártam, nem választottam volna bölcsebben. Persze szeret, tudom, hogy így van, és valójában minden ilyen mondattal csak arra törekszik, hogy nekem jó legyen a jövőben. Meg kell tanulnom egyedül és helyesen dönteni, és viselni a döntéseim következményét. Szóval tudom, hogy nem akar nekem rosszat, csak mondjuk ez néha rosszkor jön, amikor éppen csak egy falat sütire vágyom a tányérjáról.
- Egy kicsit, nem is az őrködés, mert azt nagyon élvezem, hiszen éjjel járhatom a folyosókat, és képzeld, már büntettem meg ötödikest is, csak az, hogy utána másnap reggel nekem is óra van, és ha alszom inkább, akkor van, hogy ebédig nem jutok el enni. Erre még ki kell találnom valamit, hogy ki is pihenjem magam és legyen nálam ennivaló is.
Mondjuk megkérhetnék valakit, hogy csomagoljon nekem egy kis ételt a reggeliből, meg lehetnének nálam olyan kis snack szeletek. Van olyan, hogy két abonett között van ilyen sajtos-snidlinges meg törökmogyorós krém. Volt még egy harmadik íz is, amit kóstoltam, de az nagyon never ever kategória lett.
- Annyira bosszantó! És nem is az, hogy kiviszik, hanem, hogy vannak, akik hónapokat ülnek rajta, és gyűlik az adósságuk, ami valljuk be, minket, akiknek kellene a könyv, nem vígasztal. Kár, hogy nincs bűbáj, ami megmutatja, hogy kinél van az adott könyv, mert én simán odamennék, és elkérném.
Tényleg pofátlanság, amit egyesek művelnek, de ez sem szegi a kedvem abban, hogy ez most egy nagyon jó alkalom legyen, életem első randija, hát nem fenomeseizgalmas? Dehogynem! Alig várom, hogy csókolózzak, meg szerelmes legyek, meg összetörjék a szívem, meg újra szerelmes legyek, meg a szexet is nagyon várom, mert nagyon kíváncsi vagyok rá. Hát szóval mindenre, ami ilyen nagyon nagylányos dolog.
- Viszont abban biztos vagyok, hogy a tanárnak az a húsz centi lesz a kedvenc része, és majd azt fogja visszaírni neked, hogy sajnálja, hogy véget ért, mert úgy olvasta volna még, de természetesen kiválót kíván adni.
Az embereket mindig az első és az utolsó bekezdés fogja meg, ezért is célszerű visszatérni a lezárásnál a bevezetés gondolataira. Szép ívet ad, és jó emléket teremt. Én legalábbis ezt vallom.
- Szerintem végül nem sok mindent. Nagypapi mostanában eléggé fáradékony, sokat van kórházban, van, hogy egy egész hétre is bent tartják, azt mondja, hogy csak az öregség, és remélem, hogy tényleg. Viszont nagyon sok új dolog van a városban, szóval az biztos, hogy bérletem lesz például a Kalüpszóba. Te merre utazol?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Polaris Jomana
INAKTÍV


Lenié
offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 102
Írta: 2022. július 5. 17:27 | Link

Gracie

- De én nem mások vagyok.
Nyilván, én vagyok én és nem értem, az ilyesmiből miért kell nagy ügyet csinálni. Ha nekem van, én szívesen megosztom, mert miért ne juthatna és maradhatna is?
A probléma felvázolása után elgondolkoztam egy pár pillanatra, majd hümmögve néztem el a nagy távolba. Mert nyilván ilyet beltéren lehet, nem ugyanaz az érzés, mint mikor még otthon a szavannával néztem farkasszemet.
- Hát, ha gondolod én tudok neked csomagolni valamit ilyenkor és leteszem neked a táskád mellé, vagy hasonló. Óra előtt szerintem még belefér - hümmögtem még egy kicsit, persze ez csak épp egy feldobott opció volt, nem az egyetlen megoldás az életre. Nem akartam, hogy tőlem függjön, de szerettem volna segíteni neki. At így illik.
- Lehet, hogy neki lesz adóssága, de attól még az én beadandóm nem írja meg magát - keseregtem kicsit, fel is szusszanva hangosan. Jó, megoldottam máshogy, de vannak olyan területek, amikről alig találni valamilyen forrást, olyankor pedig egy ilyen nagyon el tudja rúgni a pöttyöst. Nekem mondhatják, hogy legyek én az érettebb, de ez megint az a kategória, hogy nesze semmi, fogd meg jól.
- Hát nagyon remélem, mert éppen csak a napnak meg a holdnak nem mutattam be áldozatot, hogy meglegyen az a rész... - ráztam meg a fejemet rosszallóan. Nem szeretem, mikor valami zötyögős, de ugye mit lehet csinálni? A muszáj az muszáj, az iskola fontos, még ha utána a papírral nem is tudsz sokat csinálni.
- Jaj, szegényem. Jobbulást kívánok neki - mosolyogtam szelíden, majd elkényelmesedtem a helyemen kicsit jobban. Talán ha nem feszengek ennyire, az segít. - A fürdő, igen, hallottam róla. Azt mondják biztos mesés lesz. Hát... nem hiszem, hogy nagyon utazgatni fogok a nyáron, valószínűleg dolgozom a kávézóban, ahol eddig is, aztán csak eltelnek a hónapok.
Kínosan köhhintettem is egyet. Nem vagyok túl nagy nyaralós, de talán majd a könyvklubban ajánlanak egy pár címet, mit érdemes elolvasni. Közben a felszolgáló megérkezett a rendelt édességekkel, én pedig elégedetten húztam magam elé a sütit.
- Ah, ezek a helyek annyira jók! Édesség és nem neked kell megcsinálnod. Valami mesés - áradoztam az első villányi süti után. - Megkóstolod akkor?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 589
Írta: 2022. július 13. 09:41 | Link

PolaMola

- Ez igaz. Tényleg nem vagy mások.
Nem is tekintettem rá soha úgy, hogy olyan lenne, mint a többiek. Meg amúgy sem szeretem a sztereotipizálást. Például egészen biztos vagyok benne, hogy engem sem vesznek a legtöbben komolyan, mert csak egy szertelen, nevető kislányt látnak, és nem tudják, hogy milyen háttérrel rendelkezem, csak azt, hogy van egy prefektusi jelvényem, harmadévesként. Szóval tényleg nem gondolom, hogy olyan lenne, csak vannak tapasztalataim, és azokból indultam ki.
- Tényleg nem lenne probléma? Ez olyan édes tőled.
Teljesen odáig vagyok a gondolattól, hogy valaki ilyen szépen viselkedik. Pola sosem volt rossz, se gonosz, nem úgy, mint például Írisz, aki nagyon undokul tudott viselkedni az emberekkel. Miatta néha meginogtam a hitemben, hogy minden ember jó, de az olyan csodálatos személyek, mint a mellettem haladó visszarángattak, és ez nagyon nagy boldogság nekem.
- Pedig biztos sikered lett volna. Egyszer ki kéne próbálni, hogy mit szólnak hozzá, ha mondjuk eljátszunk egy áldozatbemutatást. Sokat tanultunk róluk már eddig is, de ugye mindig hozzáteszik, hogy ezt nem szabad csinálni. Úgy megnézném az arcukat, hogy mit szólnának, ha azt hinnék, hogy tényleg megcsináljuk. Mondjuk… kicsapnának?
Annak nem kellene megtörténnie. Mármint, nem szeretnék semmi olyat csinálni, aminek az lehet a vége, hogy kicsapjanak. Nekem nagyon fontos, hogy a lehető legtovább iskolarendszerben maradjak, mert, ha a nagypapával megtörténik a legrosszabb, akkor egyedül maradok, újra és végérvényesen árva leszek, és akkor már nem tanulhatok, hiszen fenn kell tudnom tartani egy házat és magamat. Éppen ezért is mosolygok vissza rá, és köszönöm meg a kedvességét. Nem akarom, hogy látsszon rajtam, hogy szorongok emiatt. Minden kórházzal tudom, hogy egyre közelebb vagyunk az elkerülhetetlenhez, de nem szeretném, ha ez most hatással lenne a kedvünkre.
- Csinálhatnánk egy-egy napos dolgokat. Ha van kedved. Elmenni egyszer vidámparkba vagy állatkertbe. És akkor nem hosszabb nyaralás, hanem több egy-egy napos élmény.
A kérdésre bólintok, és közelebb tolom hozzá a saját sütimet.
- Neked adom a lávabökést, hátha neked magasabbra megy, mint nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Polaris Jomana
INAKTÍV


Lenié
offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 102
Írta: 2022. augusztus 6. 12:38 | Link

Gracie

- Dehogy lenne. Én szinte mindig odaérek már csak a saját étvágyam miatt is, szóval ez már nem munka - intettem le, hogy ne hálálkodjon valami olyasmi miatt, ami magától értetődő. Nálunk, otthon a faluban sok dolog furcsán működött az ittenihez képest, de az emberek sokkal jobban figyeltek a másikra. Az hiányzik, mert az országban úgy érzem néha, hogy mindenki inkább csak magának szentel figyelmet, ami elég szomorú.
- Azt... azt azért csak nem! - Még a szám is tátva maradt egy pillanatra, ahogy megemlítette az áldozatbemutatást. Szerintem nem csapnának ki, mert mindketten jó tanulók vagyunk, ráadásul ő még prefektus is. De aztán csak elvigyorodtam kicsit. - Lehet, hogy ki kéne próbálni.
Tudom, hogy nagyon sok dolog nyomasztja Graciet. Persze, most elhoztam randira, hogy ne érezze magát annyira rosszul azért, mert nem jöttek össze a dolgok a nagy szerelmével, de én mindig jó barátoknak tartottam magunkat. Nem akartam, hogy fölöslegesen aggódjon még többet, így nem is vájkáltam a családi dologban tovább, ha arra kerül a sor, tudom, hogy úgyis el fogja mondani az aktualitásokat.
- Az szupin hangzik. Én szabad vagyok az idő nagy részében, szóval megbeszélhetjük, hogy mikor jobb neked. Azt hallottam a kertmozik is nagyon menők, ha olyan az idő- mosolyodtam el kicsit, majd a terítőre pillantottam, hogy ne jöjjek zavarba. Nem akartam nyomulni, mert gondolom azért megvan a maga dolga a nyáron. De én szívesen töltöm vele a napjaim.
- Nincs vele szerencséd? - kérdeztem, majd megfogtam a kanalat, és kissé kétkedőn néztem rá. - Biztos nem akarod te csinálni?
Amennyiben tényleg biztos volt benne, magamra vállaltam a megtisztelő feladatot és megböktem a sütit, ahogy azt illik, figyelve, milyen magasra szökell a tartalma.
- Woooow. Ez nagyon fura - nevettem el magam gyermeki örömmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 589
Írta: 2022. augusztus 17. 18:00 | Link

PolaMola

- Nagyon édes vagy, és ez nagyon jó lenne. Köszönöm!
Hálásan nézek rá, mert tényleg, ez nagyon nagy segítség lenne, és akkor nem lennék morcos, meg talán nem is ennék úgy, amikor odajutok, mint akit kiéheztettek. Olvastam olyanról is, hogy most, ahogy a hormonjaim majd beindulnak, a hiszti mellé jön az evés is, vagyis lehet, hogy nekem már jött is. Vannak, akik a stressz miatt esznek, mások a tanulás miatt, megint mások szerelmi okokból. Az evés miértjére legalább negyvenkét okot fel lehet sorolni.
- Menjünk kertmoziba!
Olyan lelkessé válok egy pillanat alatt, mintha minden vágyam teljesült volna. Igen, a kertmozi kiváló döntés, és nagyon is szeretném, szóval totálisan benne vagyok. Igen és igen. Engem amúgy is könnyű boldoggá tenni, de az ilyen extrák mutatják meg, hogy milyen is vagyok, amikor igazán lelkesen és szívből szeretnék valamit. Szóval el kell mondanom, hogy most ez az egész tökéletes, és ennél nem is kell több.
- Biztos. Ezt most érzem, hogy neked kell csinálnod.
Szeretném, ha ő tenné meg, és kíváncsian pillantok a sütire, majd rá, még bólintva is egyet, hogy igen, tegye meg, és amikor kilövell, felnevetek, mert nem semmi magasságot üt meg. Persze most sem sikerül tényleg a plafonig ellőni, viszont a fejünknél jóval magasabbra megy, hogy aztán szépen, illedelmesen visszaérjen a sütire és beborítsa azt. Tökéletes kompozíciót alkotva.
- Nagyon tetszett.
Nem csak ez, hanem az egész, ahogy a mi kis randink alakul. Jó érzés kipróbálni ezt is, főleg úgy, hogy letisztáztuk, hogy első a barátságunk, és ha valami másként alakul, újratervezzük. De mint tudjuk, nem alakul másként, hiszen nem sokkal később, egy álmatlan éjjelen, elindul valami Miksával, amit hetekkel később sem lehet definiálni, de mindenképpen valami olyan, ami nagyon jó. Az viszont tagadhatatlan, hogy enélkül a csodás délután nélkül nem lennék az, aki lettem, és sok minden mellett ezért is, örökké hálás leszek Pollának.

Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Araczki Boglárka Sára
INAKTÍV


you can't deafen me
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. szeptember 23. 16:21 | Link

Albert


Néhány nappal ezelőtt haza utaztam a családomhoz, ami teljesen feltöltött. Az öcsém is otthon tölt néhány hetet, így együtt vagyunk mind, s hétvégére családi programot is szerveztünk. Izgatottan várom, de közben nem tudok nem gondolni a művészetis záróvizsgára, ami még hátra van. Kulturális sokszínűség rejtett kincsei a zárómunka címe, mely elég nagy szabadságot ad a kezünkben, azonban mégis kötött téma. Néhány skiccet már készítettem, van egy elképzelés a fejemben, azonban ehhez szükségem van olyan eszközökre is, melyeket ott felejtettem a kastélyban, emiatt a mai délután Bogolyfalván töltöttem. Táskámban a szükséges eszközökkel haladtam el a cukrászda mellett, mely szinte könyörgött, hogy menjek be egy süteményre. Na és ki vagyok én, hogy nemet mondja neki?! Szóval jelenleg két szelet süteménnyel a tányéromon, és egy nagy bögre kávéval ülök az ablak melletti asztalnál, s néha egy-egy falatot bekapok a csupa csokoládés cukorbombából. Kezemben Karády Anna, A füredi lány című könyve, melyet teljes belefeledkezéssel olvasok. Ilyenkor úgy érzem, hogy belecsöppentem egy másik világba, ahonnan nehéz kiszabadulni, nehéz visszalépni a valóságba. Vörös hajkoronám egy laza copfba van fogva, azonban egy-két rakoncátlan szál mindig kicsúszik, s ezáltal keretezi arcomat. Néha egy-egy ilyen tincset megpróbálok a fülem mögé tűrni, de hasztalan. Gyengéden beharapom alsó ajkam jobb oldalát, ez történik festés közben is, vagyis minden olyan cselekedetnél, ahol koncentrálok. Szinte védjegyemmé vált, mint az apró mosolygó gödröcskék arcomon. Egy kortyot iszok a kávéból, majd belekezdek egy újabb fejezetbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató


Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 405
Írta: 2022. szeptember 24. 10:20 | Link

Boglárka

Felnőttnek lenni nagyon nem egyszerű, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ingben, sötét nadrágban haladok éppen vissza a faluba, kezemen cipelve a taláromat. Ma volt az első tanári értekezletem, ahol bemutattak minket, új tanárokat a régieknek, valamint ismertették a tanév fontosabb pontjait, a szüneteket, az órarendet. Pár régebbi tanár arcán meghűt a vér rendesen, amikor megláttak engem, mert hát tudjuk, hogy milyen hírem van, főleg Miksával karöltve, aki sikeresen elballagott. Szerintük. Jó, tényleg elballagott, de hát miattam, az irántam érzett elköteleződése és szerelme miatt még két évre visszatáncolt, hogy még kitalálja, mi akar lenni, ha nagy lesz, és hogy szeretett tanáraink együtt lássanak minket. Még a tanársegédemnek is felkértem, szépen, egy sorban lesz a nevünk, úgyám. Alig várom az elnyúzottá váló arcokat a tanévnyitón. A gondolatra mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy elsétálok a cukrászda mellett, majd visszalépek hármat, hogy jó alaposan megnézzem a kirakatban ülő, dekoratív vöröset. Valahogy a vörösök mindig olyan nagyon vonzottak, így hát legyen bárhány éves, jó, tizenhat feletti bárhány éves, nekem tetszik, és rögtön előj9n a "kell" érzet.
Arról, hogy rendes ételt egyek, leteszek, és helyette a cukrászdába lépek be, ahol egy habos kávét és két szelet oroszkrém tortát rendelek, majd ezekkel egy olyan asztalhoz ülök, ami srégen szemben helyezkedik el a lányéval, vele szembe foglalok helyet, és előveszem a magam könyvét, ami nem más, mint Bödőcs Tibor: Addig se iszik című remekműve. Hát most na, kultúrlény vagyok én, csak nem feltétlenül nehéz olvasmányokkal. Arra viszont nagyon alaposan ügyelek, hogy olyan részt olvassak, amit már olvastam, hiszen a cél az, hogy érezze, a könyvem mögül nézem őt, és ha észreveszi, kisfiúsan elmosolyodva kapjam el a tekintetem.
Utoljára módosította:Ifj. Holló Albert, 2022. szeptember 24. 10:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Boglárka Sára
INAKTÍV


you can't deafen me
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. szeptember 25. 09:57 | Link

Albert


„Kint zuhogott az eső. Éppen akkor készültem a gyertyámat eloltani, amikor az ajtón dörömbölést hallottam. Fegyvert kerestem, de hirtelen semmi éleset nem találtam. Így seprűt tartottam a készenlétben, majd résnyire nyitottam az ajtót. Oroszy Mihály állt csuromvizesen odakint. Nem szóltam semmi, csak beengedtem, mire ő a kezébe kapta az arcomat, és vadul megcsókolt…”. Teljesen elvesztem ebben a különleges világban, melyet ez a könyv nyújt. Szinte képtelen vagyok letenni, s ez az érzés kerít hatalmába most is, azonban ekkor furcsa érzés járja át testemet. Mintha valaki figyelni. Nem, nincs és sosem volt üldözési mániám, de az ember olykor megérzi, amikor valaki őt nézi hosszasan. Elszakítom a tekintetem a könyv lapjáról, s felpillantok. Nem kell sokáig keresgélnem, amikor kissé arrébb egy fiatal férfit fedezek fel, aki szintén könyve mögül néz rám, elmosolyodik, majd lesüti szemét. Erre a reakcióra az én arcomon is mosoly fut át, majd szinte észrevétlen rázom meg fejem. Eszek egy falatot a süteményből, majd feljebb emelem könyvemet, hogy ne láthassa arcomat. Mosolyom azonban a könyv mögött töretlen, előhozva apró kis gödröcskéimet. "Beljebb tolt, az ajtót is belökte, de közben egy pillanatra sem eresztett. Türelmetlenül lökött az ágyra, és kikapcsolta a nadrágját." Felsóhajtok. Nagyon igyekeztem az olvasottakra figyelni, azonban képtelen voltam. Lejjebb engedtem a könyvet majd az ismeretlen férfi felé néztem, volt egy olyan érzésem, hogy újra engem figyel. A könyv lapjai mögött huncut, de mégis bájos mosoly látható arcomon. Annak ellenére, hogy ő ezt nem látja, a tekintetemből mégis kikövetkeztetheti. A könyvre pillantok, amit be is csukok, mivel ezek után képtelen lennék teljes mértékben arra koncentrálni. Az asztalra helyezem, ezt követően pedig két kezemmel megfogom a kávés bögrét, majd aprókat kortyolva pillantok néha az ismeretlen férfi irányába,majd ki az ablakon.
Utoljára módosította:Araczki Boglárka Sára, 2022. szeptember 25. 10:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató


Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 405
Írta: 2022. október 24. 15:57 | Link

Boglárka

Nem biztos, hogy ma lesz a napja annak, hogy sikert aratok. A statisztikámat elnézve, ez persze benne van a pakliba, a hódításaim olyan hatvanhét és fél százaléka a biztos siker, vannak jobba és rosszabb hónapjaim, és nyilván, miután az elmúlt időszakban kivétel nélkül sikeres voltam, most megeshet, hogy a szériám véget ért. De nem vagyok az a feladós típus, így hát az elkezdett műveletet tovább folytatom. Érzem, ahogy a tekintetünk találkozik, és látom, ahogy megingatja a fejét, ez még mindig sok minden lehet, mókásnak tarthatja a helyzetet, lehet teljesen zavarban, vagy éppen jelezheti azt is, hogy van egy benga állat csávója, aki szétverne. Utóbbit nem szeretném, mert kevesen értik meg, hogy ne üssék a fejemet. Sokan azt hiszik, hogy az arcomat féltem, de nem, az agyamat. Ha arcba húznak be, azt kiheverem. Volt már, hogy nekem húztak be egy lányért, akit Miksa akart felszedni, de hát megnézték őt, megnéztek engem, és úgy döntöttek, hogy holnap is felkelnének még, szóval engem csaptak le. Na és vajon kivel kavart össze a lány utána? Mint kiderült, mindkettőnkkel. Szóval a fejingás az még semmi.
Amikor újra felé pillantok, például, egyértelműen látom, hogy mosolyog, és ez engem is mosolyra késztet. Mondtam én, hogy nem szabad feladni. Viszont, ahogy kipillant az ablakon, úgy tűnik, hogy még játszana, hát akkor játszunk. Magamhoz intem a pincérlányt, és rendelek egy két kapucíner szeletet, kérve, hogy neki vigyék ki az egyiket. Semmi üzenet, csak egy szelet sütemény. Emellett pedig még pár szem kávébabot is, mert olyan jó kávéillat van. Ez utóbbi kérésem sokkal furcsábbnak hat neki, de nem ellenkezik, így hát hamarosan vissza is tér, egy aranyszín kistányéron tíz szemmel. Vajon, ha kérem, a maradékot becsomagolja? A gondolat megmosolyogtat, de tekintetemet a lányra emelem, aki éppen megkapja a süteményt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Boglárka Sára
INAKTÍV


you can't deafen me
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. október 25. 16:29 | Link

Albert


Figyelem a körülöttem zajló jelenetet. Az ismeretlen int a pincérnek, aki készségesen ki is megy hozzá. Köténye aprókat leng, ahogy lépked, zsebéből papír és toll kandikál ki. Ahogy a vendéghez ér bájos mosolyt küld felé, barna hullámos haját füle mögé tűri, majd zsebébe nyúl, hogy kivegye onnan a papírt és a tollat. Hol az előtte ülő férfire pillant, hol a papírra, végül rám. Egy meglepett de mégis bájos mosoly jelenik meg arcán, majd feljegyzi a szükséges adatokat, végül biccentve lép el a férfitől. A pulthoz lépdel, én pedig végig figyelem mit tesz, de sajnos nem látom megfelelően. Valamit tesz-vesz a pult mögött, majd a süteményes hűtőhöz lép, ahonnan kihúz egy tálcát, melyről két szelet süteményt emel ki. Ekkor az ismeretlen férfire pillantok, csak úgy kíváncsiságból, hogy mit csinál eközben ő, de tekintetem újra a pult felé irányul. A felszolgáló rám pillant, elmosolyodik, majd elindul kifelé a rendeléssel. Óvatosan lök egyet az apró lengőajtón, mely elválasztja a pult belső részét az üzlettől, ami ezt követően még párat leng. Az egyik tányér süteménnyel a férfi felé lépdel, majd le is helyezi elé. Szinte hallom- nyilván nem, hisz távolabb van - , ahogy jó étvágyat kíván neki, majd mosolyogva pillant rám. Értetlenül pislogok magam elé, amikor másik tányért a kezébe fogva indul el felém. Hiszen én nem rendeltem semmit. A kezemben tartogatott bögrét szorosabban fogom, mintha kapaszkodni szeretnék belé. Valami miatt egy filmbéli jelent fut végig a fejemben. Igen, az a tipikus csöpögős romantikus filmekbe való, amikor a jóképű, fiatal férfi egy kávét vagy süteményt vagy valamit küld a számára szimpatikus nőnek. Felveszik a szemkontaktust, majd hosszasan elvesznek a másik tekintetében. Szinte érezni lehet a köztük vibráló feszültséget. A férfi ezt követően a nőhöz lépdel, majd leül az asztalához és megszólítja. A dolgok könnyedén mennek köztük, nincsenek kínos csendek… mintha már születésük óta ismernék egymást. Együtt lépnek ki a cukrászdából, amikor is elkezd szállingózni a hó. Mire a közeli parkhoz érnek már sötétedik, s a hó is fehérre festette a tájat. Végül nem bírják tovább, s a férfi szenvedélyesen megcsókolja a nőt, amikor is a teljes park fényárba kezd úszni a felkapcsolódó világítástól. Természetesen mindezt karácsony előtt, azzal a dekorációval na és New Yorkba. Pislogok párat, hogy visszatérjek a valóságba, majd megköszönöm az elém helyezett süteményt. A fiatal pincérlány elmondja, hogy a fiatalember küldte, aki ott ül, majd ujjával a korábban könyve mögé bújó férfire mutat. Felegyenesedik, s távozik, miközben én kékjeimet a nem messze ülő ismeretlenre emelem. Meglepett a gesztus, nem számítottam rá, de ennek ellenére jól esik. Bájos mosollyal arcomon biccentek egyet, majd kissé megemelem a kávésbögrét is. Iszok egy apró kortyot, majd felemelem a villát a tányérról, s egy apró falatot eszek az elém helyezett süteményből, miközben végig a másikat nézem. Én nem fogok oda menni hozzá, nem fogom megszólítani, sajnos én nem az a típus vagyok, így megvárom a következő lépését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató


Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 405
Írta: 2022. november 1. 14:35 | Link

Boglárka

Nem vagyok átlagos hódító, nem szeretek az lenni. Sokkal inkább szeretem a váratlan pillanatokat, melyekből ugyebár szintén két féle van. Az egyik az, hogy a történet női szereplője lépi a következőt, amiben talán kicsit reménykedek is, mert utálom, ha csak a férfi végzi a piszkos munkát, a másik pedig az, ami most fog következni. Elmosolyodom, ahogy megemeli a bögrét, és akkor már pontosan tudom, hogy a tipikus női reakciót kapom. Válaszul én is megemelem a sajátomat, kiiszom a maradék két kortyot, majd elteszem a könyvet a táskámba, és felkelve úgy tűnhet, mintha felé indulnék.
Végig tartom a szemkontaktust, és egészen közel hozzá biccentek is egyet, ám ez köszönés helyett elköszönés, ugyanis nem áll szándékomba száztíz százalékot fektetni egy erősen kérdőjeles helyzetbe. Mert lássuk be, erősen kérdőjeles. A reakciói átlagosak voltak, én viszont éppen a váratlant szeretem, és azt, ahogy mondtam már, ha kezdeményeznek, így ahelyett, hogy ott maradnék vele, kilépek az ajtón, és elindulok az állomás felé. Nem a kastélyt és nem az otthonomat választom, mert így még mindig fennáll a lehetősége annak, hogy nem vagyok más, csak egy utazó, egy rejtélyes alak. Na meg aztán van nekem egy anyám is, akit feltétlenül meg kell látogatnom, mert úgy véli, hogy két egyedülálló férfi képtelen magát életben tartani, és egy rahedli kaját főz annak érdekében, hogy megérjük a karácsonyt. Miksával erősen gyanakszunk, hogy főfogásnak szán minket a családunk, de egyelőre még nincs hivatalos álláspontunk. Csak az a tény van a birtokunkban, hogy életem értelme kiváló szakács hírében áll, míg engem az anyám tanított, aki történetesen kiváló szakács. De attól még azt hiszik, hogy éhezünk. Így szép a felnőttlét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Boglárka Sára
INAKTÍV


you can't deafen me
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. november 2. 13:44 | Link

Albert


Érdeklődve figyelem az eseményeket, melyek köztem és az ismeretlen között zajlanak. Tekintetemmel végig követem, ahogy elpakol, majd felém indul. Megszeppenve pillantok le az asztal lapjára, majd iszom egy korty kávét. A bögre „takarásából” pillantok fel, pont akkor, amikor ő biccent egyet, majd elhalad mellettem. Hát őszintén szólva nem erre számítottam. A korábban lefestett hollywood-i filmjelenet dugába dőlt. Meglepetten követem tekintetemmel, ahogy elhagyja a cukrászdát, majd nevetés tör ki belőlem. Igazából érezhetném kínosnak is a jelenetet, vagy gondolhatnám úgy, hogy valamit nagyon elrontottam, de helyette jót szórakozok rajta. Nekem ott van Bernárd, s bármennyire is jól esik a lelkemnek, hogyha egy pasi érdeklődést mutat irányomba, nem fogok a kardomba dőlni, hogyha tévedek. Végül is én csak nyertesként jöhetek ki ebből az egészből, mivel kaptam egy ingyen süteményt. A süti sokkal jobb, mint egy pasi társasága. Ő csak élvezetet nyújt, s nem kell beszélgetni, illetve felesleges köröket futni vele. Arcomra töretlen mosoly ül ki az imént történtek miatt. Ha arra számított, hogy oda fogok menni hozzá, mert küldött nekem egy süteményt, akkor rosszul gondolta. Én nem az a típus vagyok, aki udvarol egy férfinek, vagy éppenséggel mindent elkövet, hogy udvaroljanak neki. Pedig értelmesnek tűnt, s olvasott is, így lehet tudtunk volna egy jót beszélgetni. Aztán vissza is hívtam volna egy sütire, mivel nem szeretek adósa lenni senkinek. De úgy tűnik fontos dolga akadt, így én meg a sütim tovább olvashatjuk a könyvemet. Az ilyen kiszámíthatatlan és teljesen váratlan dolgoktól szép ez az élet. Iszok egy újabb kortyot, majd mosollyal nyitom ki az előbb elrakott olvasmányomat.


/ Kiss /
Utoljára módosította:Araczki Boglárka Sára, 2022. november 2. 13:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay Regina
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0 | tündércsendőr
offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 178
Írta: 2022. december 18. 22:27 | Link



Már jó régen beszéltünk kávézásról Fridával, de szegény végül jó sokat várt rám. Hihetetlenül nehezen sikerült egy megfelelő időpontot találni, amikor neki éppen nincs órája, vagy nekem nincs, esetleg nem egy témakörhöz tartozó gyakorlati tevékenység szervezésében és kivitelezésében merültem el, vagy egyszerűen csak dolgozom. Én nem tudom, honnan lett ennyi minden, hiszen a minisztériumi munkám mellett igazán csak egy tantárgyat vállaltam heti két órában, hiszen két évfolyamnak tartom. Viszont mivel nincs tanári diplomám, minden héten leadom a lecketerveimet az aligazgatónőnek, aki aztán még be is állíthat az órámra random módon, ahogy azt már megbeszéltük, és akkor még ott vannak a fél naptól másfél napig terjedő, változó hosszúságú terepgyakorlatok. Éppen letudtam egyet a hétvégén, amelyhez rémesen sok munkámba került összeszervezni gyógyítókat és érintett témákban jártak szaktekintélyeket. Remélem, hogy ez csak azért ilyen bonyolult, mert ez az első évem, amikor bármi ilyet csinálok egyedül, nem csak tanársegédi minőségben adok hozzá valamennyit. Mindenesetre, hogy ez lejárt, és közeleg a karácsony, az iskolában legalább mintha lazulna kicsit minden, vagy tényleg csak én veszem könnyebben az akadályokat, ahogy egyre több órán esek túl. AZ auroroknak sosincs megállás, viszont ott sem panaszkodhatom, mégsem vagyok én az élvonalban. Ez nem jelent ugyan lazsálást, egyelőre viszont azt sem, hogy én lennék az első, akit riasztanak, ha valami történik. Inkább az utolsó. Na de a lényeg, hogy sikerült találni időt a kávéhoz is, az iskola falain kívül. A cukrászdában pedig egészen finom kávét is kapni, nem csak süteményt, hiába az a fő profiljuk, meg természetesen forrócsokit is, amiről nem tudom, hogy Frida mennyire szereti, én viszont imádom, leheletnyit talán a kávénál is jobban. Ezért is ajánlottam ezt a helyet, bár bevallom, némileg önző módon tettem mindezt. Legalább egy új süteményt is kipróbálok a folyton bővülő kínálatból. A kabátomtól megszabadulva a szék támlájára akasztom azt, és lehuppanok az egyik üres asztalhoz, amint megérkezem - meleg, narancssárga pulcsi van rajtam, farmerral és bakanccsal -, és amíg várok, a kínálatot böngészem. Az már biztos, hogy málnás-mentás forrócsokit fogok kérni pillecukorral. Mmm, már a gondolatától is jól érzem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 35 ... 43 44 [45] 46 47 ... 50 51 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed