Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egyik nap sétáltam bogolyfalván és meglelt a szerencse, hogy szerepelhetek egy érdekes randevún. És a vacsora is jól hangzott. Még sohasem volt pasim szóval elfogadtam. Hiszen ki mondana nemet egy ilyen ajánlatra. Most érkeztem meg nemrég a pizzériába. Soha sem jártam itt szóval ezért is nagyon izgalmas. Belépek és elámulok. Nagyon szép hely. Oda sétálok a pincérhez és elmondom, hogy a Valentin napi vacsorára jöttem. Elmondja, hogyan is fog zajlani az esemény. Aztán meg is mutatja az asztalomat. A hármas számú. Leülők és leteszem a kis táskámat. És várakozom, hogy kivel hoz össze először a sors. Aztán meglátjuk, hogyan is lesz. Izgatottan forgolódom. Végül lenyugszom, mert  még a végén rossz benyomást keltek a másik félnél és azt nem szeretném. Mikor magam elé nézek már elém került valaki. Szóval kicsit meglepetten, de várok, hogy elkezdjük és közben észrevétlenül körbe pillantok. Durva mennyi ember szingli a nagyvilágban. Erre mindig rá csodálkozom. Mindegy is. Most magamra kellene fókuszálnom és a beszélgetésekre. Összekulcsolom a kezemet és várom, hogy az előttem lévő kezdeményezzen. Aztán remélem, hogy lesz valami ha nem akkor legalább megpróbáltam és egy élménnyel gazdagodom. Talán nekem kellene nyitnom. Nem hagynom kell, hogy a másik fél kezdeményezzen. Az a normál. Nem? Na majd kiderül érdeklődve figyeltem az előttem lévőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kicsit furán nézek a nálam jóval fiatalabb srácra. Hiszen szerintem ez evidens, hogy randizni jöttem. Hacsak nem tévesztettem el a helyszínt. Kicsit elmosolyodom. Végül megpróbálok erőt venni magamon, hogy ne csináljak magamból hülyét.
– Igen. – mondtam leplezett meglepettséggel. Végignézek rajta és elmosolyodom.
– Érdekes. Nem tűnt fel. – viccelődöm.
– Hát… Valahogy nem jött össze eddig. De talán most szerencsésebb leszek. – kihúzom magamat, hogy bátrabbnak és nyugodtnak látsszak. De amúgy nagyon izgulok. A fiúra összpontosítok, hogy most ne kalandozzon el a figyelmem.
– Fú… Olvasás, meg a természetben nagyon szeretek sétálni. Meg nagyon szeretek a kastélyban sétálgatni. Még az első években a felfedezés miatt mostanra csak a móka kedvéért. – válaszolom.
– Neked? – kérdezek vissza, mert nem jut eszembe jobb. Majd az asztalról elveszek egy epret és elkezdem enni. Közben pedig várakozom a válaszára. Miután megettem újra összekulcsolom a kezemet és mélyen belenézek a szemébe.

Kicsit nézem majd elkapom a tekintetemet a fiúról és csak úgy nézek a semmibe és elkezdek gondolkodni azon vajon “miért nem sikerült eddig párt találnom”. Talán azért, mert utoljára egy nálam jóval kisebb diák volt a kiszemeltem, de miután ő visszautasított nem próbálkoztam. És a levitás fiú meg hát… azzal megint csak nem lehetne semmi ezért is nincsen senkim.
– Még régebben bejött valaki, de miután az a személy visszautasított nem próbálkoztam. – sóhajtottam egyet
– És valahogy után se jött össze. És nem is próbálkoztam. Meg hát senkinek nem tetszettem eddig vagy legalábbis senki nem mondta. Szóval így. – Mondom ki a gondolataimat. Mert nincs veszteni valóm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Outfite - 3-as asztal

– Lehet. – Válaszoltam. – Kitudja. Igazából próba szerencse alapon jöttem ide. – Mondom a srácnak.
– Igen, ez is igaz. Nyilván az is volt, hogy ismerkedjek másokkal, de azért kicsit reménykedtem… Tudod, hogy van ez. – Közben a következő kérdésre válaszolt.

– Az szuper. A kviddics nagyszerű sport. Bár nem szoktam játszani csak néha nézni ahogyan a pályán gyakorolnak.
– Igen ez is igaz. De valahogy magamnak is meg akartam magyarázni, hogy pontosan mit érzek. Mert… A megismerkedésünkkor… Hogy is mondjam. Nem voltunk túl jobban. Aztán valamikor kibékültünk és nem sokkal később elkezdtem iránta többet érezni. Eddig próbáltam figyelmen kívül hagyni. De, valahogy nem ment. – körbenézek. Mert mintha az előbb láttam volna Stephen-t. Végül inkább nem keresgélem. úgy is összeakadunk majd ha itt van.

– Igen, tudom. De valahogy nem is akartam erre gondolni. Hiszen lekötött a tanulás. Szóval ezért is tettem félre addig az érzéseimet. Aztán meg valahogy elfelejtettem. Ennyi. – Mondom ki végül. Majd kis ideig csend támad.

– Talán… – félbe szakítom a mondatomat és végig gondolom. Nem is tudom mire számítottam. Igazából semmire.
– Próba szerencse alapon jöttem. Hátha megismerkedem valakivel aki szimpi és akkor majd elindul valami. De aztán lehet, hogy nem. – Vonom meg a vállamat.
– Ennyi igazából. Te? – Kérdezem ha már ő rákérdezett. Biztos neki is megvan az “oka”. Közben még egyszer körbe nézek hátha meglátom a levitást, de egyelőre nem. Pedig mintha láttam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egyetértek vele. Hiszen mi történhet.
– Pontosan. Nincs veszteni valóm. És legalább megismerek másokat is. - Aprót bólintok.
– Az a baj, hogy vele nem vagyok annyira… Barátságban. Sőt… Amikor megismertem akkor ellenség voltam a szemében. De most már kibékültünk. De ettől a kezdettől sokkal másabb lenne ha tudná.
– Igen, ez lehet gyenge kifogás. De a VAV-on túl akartam esni. Mert ugye buktam egyet a Vav miatt. Szóval ezért inkább félre tettem addig az érzéseimet. Ebben az évben meg valahogy nem. – ez a teljes igazság. Nem hazudnék erről. Nem lenne értelme.
– Hát igen. Végül is azért van itt nem? – Kérdezzem cinikusan és elveszek én is egyet.
– Egyetértek. Kiderül. – Vonom meg a vállamat sokadszorra. Le kéne szoknom róla.
Kicsit elgondolkodom.
– Nem tudom ezt megmondani neked. Hiszen minden lánynak más és más igénye van. Szóval ezt nem tudom meghatározni. Akár. – Kis szünetet tartok. – Szerintem ez nem feltétlen kortól függ. – Válaszolom.
– Nem gáz szerintem. Van aki lehet furcsának tartja. Főleg olyan aki már több sráccal járt. De mivel én még senkivel sem jártam így nem tudom. De szerintem ez ízléstől függ. – Nem tudom megállapítani. Hiszen van olyan aki a fiatalabb srácokra buknak. Szóval pechére nem tudom ezt elmondani. Ha tudnám, hogy a srácok mire buknak akkor már rég be vetettem volna magamat. Elmosolyodom.
– És te összejönnél egy idősebb lánnyal? – Kérdezek vissza érdeklődésből. Hátha kiderül valami érdekes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Outfite- 3-as asztal

Nem akartam megijeszteni a fiút.
– Végül is csak átmentem. Sokat kellet tanulnom, de sikerült. Biztos neked is sikerülni fog. Ha kellően felkészülsz és oda figyelsz nem lehet baj. – biztatás képen megsimítom a fiú karját.
– Igen amúgy. A lényeg, hogy bízz magadban, az érzéseidben. Ha ezeket szem előtt tartod biztos sikerül. Nem kell rágörcsölni. Lehet, hogy nekem is ez volt a hibám. De legalább már túl vagyok rajta. – mondom.

– Az van, hogy minden lánynak más. Nekem a hűség és elfogadás mindenképpen. A megértés. De a külsőt se hagyom figyelmen kívül. Nekem mindennél fontosabb az összhang. De ez mindenkinél más. – mondom a fiúnak.
– Persze értem. Nekem is azt hiszem így. – mondom bizakodóan.
– És neked vannak elképzeléseid arról milyen lenne egy kapcsolatban? – érdeklődöm. Hiszen talán tudok neki ajánlani ha úgy van. És csak most tűnik fel, hogy lassan tovább kell állnia szóval meg kellene próbálnunk valahogy lekerekíteni. Na majd meglátjuk. Hátha bejöttem neki. De úgy érzem nem igazán biztos abban, hogy ez működhet. Én viszont azért nyitott vagyok sok mindenre. Szóval meglátjuk ő mit gondol.

– És te? Neked milyen az ideál? – kérdezem vissza kanyarodva az előző témára. És közben végig nézek rajta és várakozom a fiú válaszára. “Vajon nekem tényleg ez a legfontosabb egy fiúnál” addig pedig ezen a kérdésen gondolkodom. Mert ezt a kérdést igazából soha nem fogalmaztam meg és nem gondoltam végig. Azt hiszem amit elmondtam neki az lesz az. De lehet, hogy nem. Na majd ha valamikor lesz egy szabad percem akkor ezt végig gondolom és leírom a naplómba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Outfite- 3-as asztal

- Ez érdekes lesz

Bólintok.
– Ez igaz. Hát reméljük meglesz. – Mondom neki.
– Mindegy. Ne is figyelj rám. – Mondom ki nevetve.
– Értem. Nekem sincsen nagyon elképzelésem róla. De ezek jó tervek. – Mondom neki.
– Értem. Az jó. Sajnos nekem egyik sincs. De hát ez van. Nem hiszem, hogy akkor ez így jó lesz. – Helyeslek.
– Ugye? – Mondom neki nevetve. Kedves fiú. Bár nem tudom mennyire az esetem. De legalább megismertem. Lehet majd megkeresem néha beszélgetni. Vicces fiú. De szerintem nem nekem való. – Neked is. – Intek amikor meghallom, hogy véget ért a beszélgetésünk. Majd feláll. Én pedig várom, hogy le üljön elém a következő jelölt. Kíváncsian várom ki lesz a következő. Remélem találok valakit. Ha nem akkor majd várom hátha megismerek valaki aki érdekes lesz. Elveszek egy csokit és közben bele harapok. Érdeklődve figyelem ki a következő ifiú. Vajon meglesz az ideális számomra? Ha nem akkor majd máshol próbálkozom. Hiszen én (ahogy Lászlónak is mondtam) csak próba-szerencse alapon jöttem. Reménykedjünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az évnyitó után Stephenel nem beszéltünk. Bár talán jobb is így. Tudtam gondolkodni. És arra jutottam, hogy túl régóta húzzunk egy beszélgetést. Aznap reggel bagoly huhogásra ébredtem. Beengedtem a baglyot és leoldoztam a kis papírt a madár lábáról. Kicsi szalagon egy monogramot olvastam ki. S. Z.  tudtam ki az. Mosolyogva bontottam ki. Örültem hogy írt a fiú. Én nem tettem volna meg. Gyorsan válaszoltam is neki.
Felöltöztem. Felvettem egy rövid gatyát és egy pólót. Összepakoltam egy kis táskába pár dolgot és elindultam a stéghez. Miközben sétáltam a fejemben csak úgy cikáztak a gondolatok. Amikor felnéztem már félúton voltam.
Már közeledek a találkozó helyszínére. Mikor meglátom kihagy a szívem. Miközben nézem egyre gyorsabban ver a szívem. Lehet, hogy más is közrejátszott abban, hogy kerültem. Szép lassan sétálok a nyikorgó fa deszkákon. Gondolataimba mélyedek. “Vajon mit szeretne pontosan a fiú?” ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal közeledtem Stephenhez. Mosolyogva köszöntem:
– Szia, hogy hogy elhívtál? – kérdeztem mosolyogva tőle. Hirtelen megmarkoltam a válltáskám szíját. Egy kicsit lehet izgulok. Vajon van okom az aggodalomra? - ilyen gondolatokkal vártam a fiúra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Várakozom. Furcsán végig néz rajtam. Kicsit feszengek. Lehet, hogy túlzás volt ez a szett? Ááá!! Nem tudom. Szeretnék tetszeni neki, de ha ő nem érez így akkor csak nevetséges leszek. Aj már, miért ilyen nehéz ez?
Mikor köszön kicsit meg örülök. Ez látszodhat is rajtam. Régen láttam.
– Semmi baj, régen volt. Borítsunk fátylat a múltra. – derűlátóan legyintek. Tény és való, hogy mindketten túl reagáltuk. Ő is, de én is állhattam volna úgy, hozzá “majd megbeszéljük” ehelyett viszont kerültem. Kínosan lesüttöm a szememet. “A francba, tudtam hogy túl sok”
– Lehet. – válaszolom ferdítve. Kezd túl égő lenni a helyzet. Kínosan el röhögöm magamat. Amikor pedig abba tudom hagyni ránézek a fiúra. Mindig elfelejtem milyen szép kék szeme van. Lehet, hogy a kelleténél tovább néztem. Gyorsan elkapom tekintetemmet. És a tájat kezdem el szemlélni. Miért? Miért, kell ezt csinálnom. Miért vagyok ilyen fura… ez nagyon nem lesz így jó.
– És történt valami amíg nem találkoztunk? Jól megy a banda? – kezdeményezem a beszélgetést. Legalább jobban megismertem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Várakozom mit fog mondani. Meglepődök.
– Sajnálom. – szomorúan nézek rá.
Közelebb lépek hozzá és én is előre tekintek. A sodródó vizet figyeljük, amikor kezem az övére téved. Letekintek kezeinkre mi most egymáson pihen. Gyorsan témát vált.
– Az nagyon szuper. Jut időd a tanulásra és a bandára? – kérdezem érdeklődve.
Kérdése valamiért hirtelen ér.
Most mondjam meg az igazságot?
Hogy tanulók, és folyton rá gondolok. Ezt mégsem mondhatom.
– Semmi érdekes. Tanulók és néha barátokkal vagyok. De valahogy ez az év nem túl érdekes. Ha csak a beadandó írás nem számít annak. – felnevetek. Valahogy most folyamatosan nevetek. Csend telepszik a stégre. Amikor megtöri a csendet. Én pedig megdermedek. Lehajtom a fejemet és most aztán nem tudom visszatartani, teljesen elpirulok. Eddig ment a tettetés. Biztos rájött.
– Hát… – kezdem dadogva. Aztán következő mondatta megerősíti bennem, hogy nem tud semmit. – Nem tudom mit mondjak. – kezdem. Sóhajtok egy nagyot.
– Mindent… Vagyis nem tudom hogy mondjam. Érdekes személyiség vagy. – Kicsit elgondolkodom végül kimondom amit először gondolok.
– És talán az ahogy az állsz a dolgokhoz. Amikor először találkoztunk már akkor is logikusan mérted fel a dolgokat. Vagy nem tudom, hogy fogalmazzak. Szóval azt hiszem a logikus gondolkodásod. – mondom ki végül. Aztán érti ahogy szeretné. – Szerintem. – motyogom magam elé.
– Ó, értem. Hát ezt gondolom. – mondom mosolyogva. Bár most kettős érzésem van. Egy részem kívánta volna ha másra gondol, és ezért kicsit szomorú viszont a másik meg csak megkönnyebbül amiért nem azért kérdezte. Nem tudom ez olyan furcsa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A színjátszón most kaptuk meg nemrég a szöveget. Próbáltam a klubhelyiségben gyakorolni a szöveget, de nem annyira sikerült. Mindig jött valaki és folyton megzavart. És mikor már negyedszerre kezdtem újra az első mondatomat felháborodtam.
– Itt nem lehet szöveget gyakorolni! – jelentem ki. És felkapom a táskámat. Bele nyomom a szöveget és egy tollat. És elindulok keresni egy csendes helyett. Miközben sétálok a szöveget mormolom. De folyton megakadok. Mikor odaérek az udvara elindulok az egyik irányba. Amikor felnézek meglátom színjátszó társamat Rajmit. Felé kezdek sétálni. Mikor közelebb érek kezében egy nagyobb köteg papírt láttok. Biztos ő is gyakorol.
– Gyakorlom a szöveget. Egyszerűen a körletben nem bírtam koncentrálni. – fáradtan ülök le a padra.
– Igen jövök. Hogy megy a szöveg tanulás? – érdeklődöm.
Körbenézek szép idő van. Nem is értem miért bent próbáltam tanulni. Itt kint sokkal jobban megragad mindent. Pontosan az ilyen dolgokért szeretem annyira a természetet.
– Hol tartasz? – kérdezem, mert akkor tudunk együtt gyakorolni. Hát ha jobban megy ketten. A szöveget vizslatom át olvasom még egyszer és elmormolom még párszor. Remélem megtanulom a kövi óráig a szöveget. Szeretném a legtöbbet kihozni a szakkörből. Olyan jó lesz majd előadni, de először is meg kell tanulni. A végén még elrontom az nem nagyon nem lenne szuper.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bólintok. Örülök, hogy együtt tudunk gyakorolni. Együtt mégis könnyebb.
– Igen, igen. – bólogatok hevesen. A szél nagyon fúj. Kicsit összébb húzom magamon a dzsekimet. Végül rá pillantok a vastag szöveg gyűjteményre. A sárgával kihúzott részeket vizslatva elkomorodom.
– Sajnos csak az elején. Próbáltam memorizálni, de nem annyira sikerült. – mondom elszontyolodva. Most az eddiginél nehezebb szöveget kaptunk. És a karakterem része is sok. Veszek egy mély levegőt és fáradtan kifújom. Tekintetemet Rajmira emelem.
– Reméljük. – a fiú mosolya lelket önt belém.
– Jó volt. A szüleimmel jó volt újra időt tölteni. Régen láttam már őket. És sokat tudtam gyakorolni a cirkuszban. Összességében jól sikerült. Neked? – kérdezem társamat. Közben újra át futom soraimat. És motyogva gyakorlom. Mikor már stabilan megy hallgatom a fiú beszámolóját. Biztos érdekes lesz.