Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kicsit nehezen és félénken beszéltem az érzéseimről. De reményiem szerint kicsit meg tudok nyilni a lánynak.
Ha nem az sem baj. Hagynom kell magamnak időt adni. A naplómnak elszoktam mondani mi van bennem, de hát nem tudom.
A lány ötleteire félszegen mosolygok és probálom magamat azzal vidítani, hogy azért nincs minden veszve.
- Hát, sajnálom. - probálom kicsit mind a kettőnket felvidítani.
Elgondolkodom és mindtha adtol tartanék, hogy be fog lépni jacob hátra pillantok az ajtóhoz.
- Nem hiszem, mert mi ugye úgy találkoztunk, hogy amikor én negyedikes és ő volt aszem másodikos, de  már nem tudom. És együtt jelenkeztünk önkénteskedésre, kertészkedni. És amikor beszélgetünk akkor valahogy nem úgy viszonyultam hozzá mindt az egyik barátomhoz. Valami többet éreztem iránta. Nem tudom. - mesélem neki a történett és közben újra át élem a pillanatott.
- Ez ki mutattam fellé, de valahogy elhuzodot vagy nem is tudom. Lehet nem jó ötlet. - szomorkodom
- De megprobálom. - kacsintok. - Neked mik a terveid a jövőre nézve? - hozom fel hamár a tovább tanulásról vagy szó
- Én még fogalmam sincsen. - mondom még mindig szomorkodva. Kezdek egyre jobban lelombozodni.
Felállok és körbe megyek kétszer a kanapék környékén. És úgy teszek mindtha keresnél valamit. Peddig csak gondolkodom
És probálom lenyugtattni magamat. Ezt mantrázom: „nem huzod fel magadat nem kell aggodni. Jacob nincs itt.”
Amikor az utolsó kört is megtettem és kicsit nyugotabb vagyok az ajtó felle tekintek és reménykedem, hogy jacob tényleg nincs itt. Mert akkor tényleg nagyon hülyét csinálnék magamból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Félve bolintok, de még nem szólalok meg, mert egy kicsit le vagyok fagyva. Legalábbis így tünhet, de csak a gondolataiban veszekszem. Mert a gondolataim két írányba szakadnak és veszekednek, hogy elmondjam-e vagyis mind kettő probál meggyőzni az ellenkezöről. Az egyik azt mondja: „igen, mond el nem lehet bellőle semmi baj. Mert ha soha nem mondod el jacobnak mindig azon fogsz gondolkodni, hogy mi lett volna ha… Maximum nem lesz a válasz. Majd lesz másik.” – viszont a másik peddig azt modja „nem, ne mond el. Ha elmondod és nem lesz a válasz csak rosszabb lesz inkább hagyd az egészet.” - így cikáznak a gondolataim és mind két fél probál meggyőzni. Végül kezdek felrobbani.
- ELÉG! - kiáltok egy nagyot. Aztán jövők rá, hogy ezt most hangosan is kimondtam. Baszus
– Sajnálom, csak a fejemben teljesen össze kavarodtak a gondolatok és hangosan álitottam le. - kérek bocsánatott. Kicsit megnyugszik a testi és lelki érzelmeim egy kis időre. - Igen, tudom. Majd túl esek rajta. - válaszolok röviden
– Igen, elhuzodot. Mondtam neki, hogy találkozhatnánk majd másskor is. És én csak jó szándékból közelitettem hozá, de azt mondta nem. Aztán rájöttem, hogy ezzel el is indulhatott volna valami. Szóval kb randira hívtam a saját akaratom ellenére aszem - elmosolyodom – na ja és azt mondta majd máskor. Kicsit szomorú voltam, de nem baj, majd máskor össze jön. Igen, ez egy jó ötlet csak nem annyira ér rá. Mert küldtem neki egy üzenetet, de azt mondta dolga van. - ez az én szerencsém az első fiú aki úgy jobban tetszik és ő se szeret.
- Ez jó terv. Na én nem tudom. Pedig itt a nyakunkon az év vége szóval tenem kéne valamit - Bár előtte át kéne menni. Teljesen megértem, hogy furcsája, hogy ilyen hirtelen felugortam, de tényleg azt hittem, hogy ő jön.
- Ja, nem csak azt hittem… Á, az nem lehet. Mindegy semmi. - nem szeretném elmondani, hogy azt hittem, hogy Ő az. De azért megijedtem és kicsit kihagyott a szívem vagyis… Inkább csak úgy éreztem mintha közel lenne. Nem tudom miért. Furcsa ilyen még nem volt.
- Mindegy csak azt hittem, hogy Jacob az. - Bár az furcsa lenne ha ő itt lenne. Bár miért is lenne furcsa? Hiszen a társalgóba bárki jöhet. Végül csak figyelem a lányt, mert a végén még hülyeséget teszek vagy mondok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hirtelen felriadtam az érdekes álmomból. Nem akartam vissza feküdni hiszen ha már fény van az azt jelenti, hogy reggel ezért inkább felöltöztem gyorsan. A pálcáért nyúltam, de mintha lába kelt volna. Nem volt ott. Megnéztem minden lehetséges helyet és mindenkit végig kérdeztem. De semmi. Le kullogtam a körletbe és leültem az egyik fotelbe gondolkodni. Amikor hirtelen valami össze hajtogatott papírost láttam meg. Kinyitottam és egy szöveg volt olvasható. “Nyugalomra vágysz? A falak lelked itt ápolják, segítségből kettőt adnak át.” Próbáltam ki silabizálni, hogy hova a francba kéne menni. Elgondolkodtam a szövegen.
– Talán a gyengélkedő. Hiszen ott ápolnak. – le pillantottam oda ahol találtam a cetlit és valamire rá világított a fény. Még egy papír. Viszont ez már sokkal kisebb volt.
– Fú, ez így nehéz lesz – gondoltam
– Olvass – pár pillanatig gondolkodtam – Nem, nem a gyengélkedő. Én hova szoktam menni ha nyugalomra vágyok? vadőrlak – elnevetem magamat
– segítségből kettőt adnak át – visszhangzott a fejemben ez a mondat
– Várjunk csak lehet meg van! a könyvtár. Hiszen ha nyugalomra vágyik az ember akkor oda tud menni hiszen ott csend van, mert csendben kell lenni és segítségből kettőt adnak át, mert a tudás… és az olvass pedig a könyvekre utal. – elindultam az asztalomhoz és összeraktam a dolgaimat és a cetlit (hátha kell) egy váll táskába.
– Akkor irány a könyvtár – kicsit még morfondíroztam
Végül elindultam a felfedező körútra.
Miközben mentem hiányérzetem volt. A pálcám miatt. Rájöttem, hogy elszoktam attól, hogy nem varázsolok. Mert most a legegyszerűbb dolgok is igen nehéznek bizonyultak. Miközben ezeken gondolkodtam oda értem a könyvtárhoz. Benyitottam és megpróbáltam feltűnés nélkül keresgélni. De egyelőre semmit nem találtam. Még párszor át olvastam a cetlit, de nem lettem okosabb.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Pár nappal ezelőtt fogadtunk a barátokkal. És mivel nem sikerült  nekem megcsinálnom azt amit ők adtak feladat ezért ők ki találták nekem a “büntetést”. Nagy nehezen belle mentem. És azt kaptam, hogy egy adott napon végig bekötött szemmel kell közlekednem az egész iskolában. És már előtte este felraktak rám egy fekete-fehér szemkötött. Nagyon furcsa volt benne aludni, mert rajtam soha nem volt még ilyen vagyis volt, de soha nem szeretem őket. Valamiért mindig zavart.

A másnap reggelem igen csak érdekes volt. Már eljutni az ajtóig nagyon furcsa volt. Nem éreztem a földet. És egy könyvet sikeresen a lábamra is ejtettem reggel. Szóval jól indult a nap. Azt nem tudom, hogy de valahogy felöltöztem és megcsináltam mindent. És valahogy kijutottam a folyosóra. Ezt abból következtettem ki, hogy mire eljutottam a következő szakaszra bele ütköztem egy oszlopba. Nem tagadom nagyon fájt. De végül csak feltápászkodtam és tovább mentem. És a következő sarkon bele ütköztem valakibe. Mert éreztem ahogy újra ki esnek a kezeim közül a könyvek és mivel pontosan tudom milyen össze ütközni valakivel ezért gondolom, hogy most is ez történhetett. És hirtelen belle gondoltam “fú vajon mennyire fog hülyének nézni az illető”. Mivel szerintem nem ismerem ezért kicsit félve meredek a sötétségbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Hirtelen nagyon meg ijedek a hangtól. De aztán elkezdek válaszolni.
- Hát... olyasmi. De még sem. Az van, hogy a barátaimmal kitaláltunk egy fogadást és vesztettem és ezért vagyok be csukot szemmel. És sajnálom. - kérek bocsánatot
- nem ált szándékomban össze ütközni veled. És igen tudom. - de tényleg. Nem akarom becsapni
- Amúgy be sem mutatkoztam. Fekete Nonó vagyok. Eridonos, ötödikes. - hadarom el a szokásos szöveget. Egész jól megy beszélni becsukot szemmel - örülök amúgy neki, hogy semmi baja. Nem akartam megsebesíteni. Kicsit azért szégyenlem magamat. Már mint 19 éves korom létére ilyen hülyén megismerkedni valakivel akit nem is látok. Azért nagyon ciki. Ha ennek vége és végre le vehetem ezt a vackot akkor tarkón csapom mindegyik barátomat. Mert ez így nagyon égő. Remélem amikor ezt kitalálták nekem akkor ezt ők is tudták. Bár nyilván azért adták ezt a feladatott, mert tudták, hogy ezzel nagyon megfognak alázni.
- Figyi. Eszembe jutott egy furcsa ötlet. Mi lenne ha elkísérnél. És úgy lennénk mindig együtt, hogy rajtam van ez. És nem mondod el ki vagy. Hanem titok lesz egyenlőre. És nem tudom majd egyszer meglátom te ki vagy. Mit gondolsz? - ajánlom fel neki. Mert akkor nekem egy teljesen ismeretlen ember lesz. És lehet, hogy néha látjuk egymást a folyosókon és lehet órán, de csak ő fogja tudni. Nem tudom ez, hogy jutott eszembe, de valahogyan ez mégis kiforrt a fejemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

A hangja nagyon szép. Amúgy nem szabadott volna elmondani, hogy ki.
– ahm… az a helyzet… hogy… na jó figyelj lehet félreértettél. Én úgy gondoltam legyünk olyan barátok akinél én nem tudom te ki vagy. De így, hogy elmondtad. Hát tudod…. tudom már ki vagy. És így már nem nagy dolog a találkozás. Nem azért tök jó, hogy barátok vagyunk. Csak így ez az ötlet kicsit elszállt. - sóhajtok egyet. - Ki akartam menni egy kicsit a vadőr lakra. Hátha ott kicsit jobban tudok bármit csinálni és annak reményében is, hogy nem lesz különösebb bajom ott. - bár az eredeti ötlet a volt, hogy a könyvtárban olvasok, de hát rá kellet jönnöm, hogy bekötött szemmel kicsit nehéz olvasni.
– Azt nem mondhatom el. És nem, nem gyakran szoktam fogadni a barátaimmal - nem akarom elmondani, hogy egy fiút kellett volna randira hívnom. Vagyis a kiszemeltemet kellet volna. De nem sikerült. És, hogy vissz utasított. - amikor megfogja a kezemet valami furcsa érzés fog el. Megdobban a szívem és nem úgy mint amikor megijed az ember. Hanem egy jóleső érzés. - ok… é… s… - mondom nagyon akadozva. A szívem elkezd gyorsulni és mintha ki akarna ugrani a helyéről. Valami nagyon furcsa érzés fog el. Mint amikor…
- Jacobbal voltam - hangosan fejezem be. Fú nagyon elpirulok. Ránézek Héliára és nagyon furcsa érzés fog el. Hirtelen elengedem a kezét és nagyon elkezdek pirulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Elgondolkodom. Végül is igaz.
– Ez mondjuk nagyon is igaz - mondom
Bólintok - oké ez egy jó ötlet csak ne rakj bele undi dolgokat
– Igen. Egy fiú akit egy önkéntes alkalomkor megismertem jobban és azóta tetszik. De aztán bevallottam neki az érzéseimet, de végül visszautasított. - amúgy erről eszembe jut, hogy nem is mondtam még el neki a történetemet. Talán azért, mert nem látom és nem jött ez az automatikus “mozdulat”. De ki tudja.
- Amúgy magamról még nem is meséltem annyit. - először megkérdezem tőle, hogy szeretné-e hallani a történetemet, mert lehet nem is érdekli.
– Elmeséljem a történetemet? - kérdezem. És közben körülnézek, hogy hol vagyunk. De aztán rájövök, hogy semmit sem látok. - hol vagyunk? - kérdezem, mert annyira nem tudom hol járunk. Honnan is tudnám. Talán ha már kint lennénk akkor lennének növény illatok. Gondolkodom. Várok egy kicsit.
– Ja nem az. - próbálok kitalálni valami hazugságot, de végül csak ennyit felelek - mindegy semmi - még nem állok készen arra, hogy bevalljam a levitásnak, hogy lehet belé szeretem. Több dolog miatt is. Első, hogy még nem tudom mit érzek. És másodszor kisebb nálam így nem is annyira lehetne semmi. És még egy ok az, hogy nem is lehetne belőle semmi, mert ő kiskorú és lány. Az érzelmek miért ilyen nehezek. Hagyjuk. Nem akarom ezt a témát tovább firtatni. Felnézek a lányra. Fülig pirulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Érzem a lányon, hogy kezd ideges lenni. Mivel nem látok ezért a többi érzékszervem sokkal kifinomultabb lett. Ezért nagyon is érzem a lányon, hogy mit érez. Akarom vagy sem. Megpróbálok a lányra nézni. Megnyugtatás képen rá mosolygok. A következő mondata kicsit megbánt.
– Miből gondolod? - kérdezem
– Ez mondjuk nagyon is meglehet. Bocsi kicsit bátrabb vagyok. Valamiért. - mondjuk amúgy is az vagyok. Nagyon durván közvetlen. Ami a legtöbbször nem jó. Ez egy nagyon negatív tulajdonságom, de ezt tudom magamról
– Nagyon közvetlen vagyok. Amiért bocsánat. (Sajnos.) – kicsit szomorúan tekintek rá
– oké. Szóval a szüleim cirkusz vezetők. Gyerekkoromban rengeteget voltam ott és rengeteget adtam is elő. Például tűz zsonglőrködőm, karikával ilyenek. És hát én úgy tudtam meg, hogy boszorkány vagyok, hogy egyszer láttam hogy anyukám varázsolt. Plusz volt egy kis incidens. Az, hogy volt az előadás és a közönség felé ment a tűzkarika - itt egy levegő szünetet tartok - ,de vissza repült a kezembe. Akkor még nem tudtam, hogy boszorkány vagyok. És utána kicsit később megjött a levelem. És akkor elmondta anyukám az igazságot. Aztán elkezdtem az első évemet itt a bagolykőben. – nem tudom mennyi idő volt ezt elmesélni, de remélem nem lett egy órás. Kicsit kuncogok.
Mikor elmondja hol vagyunk, bólintok. És mintha elkezdenék pirulni. Olyan hirtelen jön. Valahogyan elkezdtem kis szünet után érezni a kezét és fülig pirulok új fent.
– oké - felelem kicsit bizonytalanul
– inkább csak az volt, hogy rengeteget beszéltem nekik róla és mindig mondták, hogy mondjam el neki. Mert nem veszthetek semmit. És azért találták ki mert talán ezzel egy kicsit motiváltabb leszek. Ennyi
– Igen, csak ügye onnan indultam. Már mint onnan indultam a legelején is. Szóval az nem lett volna túl igazságot onnan menni. Plusz a lelkemre kötötték, hogy el kell hagynom a körletet. Aztán vissza mehetek, de nem maradhatok végig ott. Pontosan ezért. De szerintem teljesítettem. Szerintem ha a vadőr lakik eljutok plusz ott el vagyok egy fél órát vagy valami és utána vissza téblábolok a klubhelyiségig akkor szerintem bőven teljesítettem. - magyarázom a lánynak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nagyon igaza van a lánynak. Nem tudom miért, de kezdek egyre jobban bízni benne. Nem tudom. Valahogy két felé húz a szívem, hogy “nem is láttad még ne akarj neki rögtön szerelmet vallani” a másik meg “kicsit beszélgess vele és aztán vallj” próbálok a kettő között találni egy kiskaput. De mintha az a kapu kulcsra lenne zárva és a kulcs pedig elveszett volna.

Túlságosan is igazat tudok adni a lánynak
– Igen sajnos. Néha nagyon nem vagyok meggondolt - miket beszélek?? hogy néha nem vagyok meggondolt???? hiszen soha nem gondolkodom mielőtt beszélek, hiszen mindig ömlenek a szavaim.
– Ő se mondott semmit. Gondolom egyikük se akarta, hogy megtudjam, mert csak rossz sebeket téptek volna fel. Mert… - itt kicsit megakadtam. Elmondjam neki? gondolkodom. Na jó, bízom benne. A fejemet kicsit oda döntöm a fejemet, hogy oda súgjam neki:
- Anyukámat a szülei elítélték, mert a cirkuszban felhasználta a varázslatot. Ezért nem tartják a kapcsolatot. És nem akarta a sebeket feltépni. Fogalmazunk így - na úgy látszik a fogalmazásom is kezd egyre rosszabb lenni. Mi történt velem hat év alatt. Lehet, hogy igaza volt a lánynak… elmosolyodom. A következő mondatára még egy mosoly húzódik a számra
– Hát nem is tudom. Vesztettem… Amúgy meg kicsit magamat is fel akartam mérni mennyi ismerem a sulit… - fel nevetek
– Meg azért illene tudnom csukott szemmel is, hogy mi hol van az iskolában, ha már hat éve itt vagyok. Igen buktam egy évet. Ha érdekel elmondom - nem akarom ezzel untatni, de ha érdekli mesélek. Nincs ellenemre imádok beszélni. Mintha mondtam volna. Lehet, hogy lemaradt. Nevetek egy kicsit a saját gondolatomon. Nem tudom hirtelen mire mondja, hogy csend legyen. Ezért inkább hallgatok. Mert aztán lehet nekem mondja. De aztán elkezdtem hallani a portrékat.
– hallgassatok már el! - szólók rájuk határozottan. Érzem a hatását a szavaimnak. Mert utána olyan csendben voltak, hogy azon még én is meglepődtem, de lehet, hogy csak a saját határozottságomon lepődtem meg ennyire. Ezt nem tudtam eldönteni
– Nem kell őket sajnálni. - mondtam kicsit vigyorogva. Elképzeltem a szemem előtt a portrék arcát (persze a lány arcát is) és tovább vigyorogtam. Végül megszólalt a lány.
Egészen megszoktam a sötétséget. Mert valahogy hirtelen azon kaptam magamat, hogy mintha látnám őt. De aztán bele gondolok, hogy az nem lehet hiszen rajtam van a szemkötő. Csak bólintok egyet az ötletre.
És elindulunk. Közben kicsit beszélgetünk és azon kapom magamat, hogy kint vagyunk a vadőr laknál. (legalábbis nagyon úgy érzem. Valahogy meg csapnak a régi emlékek. Szóval csak megérzés) Nagyon nosztalgikusan tekintek körbe. Még úgyis, hogy semmit nem látok, mégis látom magam előtt az egész tisztást. A házat a füvet a szarkát ahogy rá szegezem a pálcát és A kolbászt, ahogy mozgok, a régi Nonót és a beszélgetésünket is fel tudom idézni ami a mi nap elhangzott. Elmosolyodom és megszólalok.
– Fú, ez nagyon nosztalgikus számomra. Tudod én amikor annyi idős voltam mint te akkor itt voltam. – adom át a tudásomat az elsősnek - És itt találkoztam az első legjobb barátnőmmel. Levitás volt mint te. Angelica Black Wingnek hívták. - kis szünetet tartok
- Azóta ő végzet. – közben vissza gondolok arra a napra.  
Vissza fordultunk. Az utat nem is figyeltem. Hélia néha szólt, hogy éppen merre tartunk vagy éppen figyelmeztettet az előttem lévő akadálypályára. De olyan gyorsan eltelt az idő, hogy az hihetetlen. Közben jól megismertem a lányt. Nem akartam elbúcsúzni tőle, de lehet hamarosan bekövetkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sokat keresgélek, de semmit nem találok. Mindig amikor le emelek egy könyvet ugyan az terem ott. Kicsit megnézem az előtte lévő helyet, de semmi furcsát nem találok. "Lehet, hogy ez valami féle utalás?"
 Na nézzük csak meg jobban a cetliket. Talán össze függésben vagy a két furcsaság
- bontsuk szét a mondatott. Talán kiderül valami. Nyugalomra vágysz? ez lehet, hogy amit olvasol az megnyugtat. Szóval valamit nyugtató könyv vagy az a könyvtár. - gondolkodom tovább
Valami hirtelen gondolatól vezérelve elkezdem más szemszögből nézni a szöveget.
- Vagy... Falak lelked itt ápolják. Nem, nem könyvek. Inkább.. egy hely. - kicsit gondolkodom, hogy ismerek-e ilyen helyet. És hirtelen felkiáltok
- Hát persze! Hogy nem gondoltam erre előbb! a lélek szoba. Hiszen ott a falak ápolják a lelked. De vajon mi lehet az olvass... hm... - hirtelen azon kapom magamat, hogy megint ugyan azt a könyvet tartom a kezemben
- Hát ez meg?? - meglepetten meredek a könyv borítójára.
- Ez megint a kezemben van? bele olvasok hátha okkal került a kezembe. - ki is nyitom a vastag könyvet és nagyon leköt. Elszalad az idő.
- ó, mi történt? ja tudom. - hirtelen előveszem a cetliket és gondolkodom
- olvass... lehet, hogy a pálcámmal van össze függésben. - és ezzel a lendülettel el is indulok a könyvtárból kifelé és elindulok a lélek szobához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Véget ért Zselyke előadása. Tapsoltam neki. Mikor oldalra pillantottam. (Eddig nem vettem észre, hogy ki ül mellettem.) És megismertem az "ismerőst". Nagyon elkezdtem izgulni. "Csak ne láson meg. Csak ne lásson meg" mormoltam magamnak. Gyorsan elindultam a kijárat felé. Amikor meghallottam a hangját a hátam mögött. Megfordultam és meg lepetten tekintettem rá. És próbáltam azt tetettetni, hogy nem ismerem.
Csak tátogni bírtam annyira féltem, hogy mit fog tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Csak bólintottam és próbáltam el futni. De a lábaim oda ragadtak a földhöz. Nyeltem egyet és felkészültem a legrosszabbakra. Még jól emlékszem mit mondott a legutóbbi találkozásunkkor. És félek, hogy ha most nem futok el akkor nekem örökre befellegzett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Amikor ki mondta leesett az állam. Egy hét? honnan szerzek én annyi pénzt? Nem vagyok olyan gazdag mint Harry Potter volt régen. (mi vagyok én malac persely?) Jesszus. Mennyi is volt az ára? gondolkodom
- Hu, oké. Mennyibe kerül? elfelejtettem - mondom. - És nagyon sajnálom a hangszered. - mondom sajnálkozva. Azért örülök, hogy ennyivel megúsztam. Pengesd? meg is van mivel fogom meg szerezni a pénzt. Van nekem is hangszerem és el is hoztam az iskolába. Még egy kicsit gondolkodom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Sóhajtottam egyett. "Mi soha nem leszünk barátok"
- tudom - válaszoltam.
- értettem - mondtam és még láttam ahogy elmegy. Mivel nem akartam ott elsírni magamat ezért inkább én is vissza indultam a kastélyba. Amúgy most a körletben jöttem rá, hogy nagy szerencsém volt, mert nem szedett szét. Ja és elkell kezdem össze szedni a pénzt. Mert ha nem lesz meg akkor jaj lesz nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Végül odaérek a lélek szobához és bemegyek. Hirtelen nem tudom, mit kéne keresnem. Hiszen a szobában egyelőre semmi sincs. Ezért megnézem a cetlit.
- Egy ilyet kell keresni. - Beljebb megyek. Hirtelen olyan érzésem támad, mintha otthon lennék a szüleimnél. De igen gyorsan átvált arra, amikor a cirkuszban vagyok. Nagyon meglep. Még soha nem voltam még itt, szóval érdeklődve nézek körbe a helyiségben. Hátha meglátok valamit. Leülök az egyik kanapéra és kicsit magamba mélyedek.
- Talán egy kicsit körül kéne nézni a dolgok körül - gondolkodom. Felállok benézek a kanapék alá és mögé.
- Ez érdekes. - Egyelőre nem találok semmit ami segítene. Ezért megszemlélem a cetliket újból.
- Hol keressem? - gondolkodom hangosan hátha valami isteni dolog történik.
De semmi. Még néhányszor körbe nézek. Elkeseredetten leülök a kanapéra. És néhány percig várok hátha valami eszembe jut. De egyelőre semmi. Remélem találok valamit.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Hirtelen felkiáltások biztosan a frászt hozom Songra.
– Na mindegy is. – Elvettem az előbbit. Beszélgetünk még egy kicsit.
– De… – Lesütöttem a szememet.
– Neki az egyik évfolyamtársam tetszik. Legalábbis ezt írta egyszer… Nem tudom ki, de őszintén nem is érdekel. Bár lehet jobb is így. – Kicsit próbálom elterelni a gondolataimat, de bárhogy erőlködöm nem sikerül. Inkább rá hagyom és átadom magamat az érzésnek. Mert ha elfojtom biztos csak rosszabb lesz. Legalábbis azt mondják.
– Nem is tudom. Szerintem csak a fejemben létezik ez az egész. Ha nem utasít vissza lehet rosszabb lett volna... – Itt nyelek egyet és próbálom a könnyeimet vissza szívni.
– Lehet, hogy nem is tudtam volna mit kezdeni egy kapcsolattal. De ki tudja. Felette járok, de akkor is. Bár azt nem tudom, hogy hogyan találjak mást… – Egy kicsit el búsulok. – Vagy, hogyan felejtsem el őt. Valamit megpróbálok kezdeni magammal. Most úgy is jön a vizsgaidőszak szóval talán majd ha arra koncentrálok akkor elfelejtem. – Mosolygok. Végül mivel mindkettőnknek programja van ezért elköszönünk egymástól. Miközben megyek öröm és szomorúság keveredik a szívemben. De amikor beérek a klubhelyiségbe elkezdek szorgalmit írni és elfelejtem egy időre. Az utáni napokban még kicsit rágódom a Songos beszélgetésen, de a tanulás elfeledteti velem az egészet. Végül csak egy jó beszélgetés marad meg a memóriámban.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A napokban sokan beszéltek a nevezetes “égessük el a jegyzeteinket” buliról. Én csak fogtam a fejemet, hogy mi van?! Ki akarja elégeti azokat a jegyzeteket amiket megírt az ember. Aztán egy iskolatársam elrángatott.Olyan sokat mesélt, hogy milyen jó meg minden, hogy végül úgy voltam vele jól van nézzük meg. Szóval így kerülők a tóhoz ezen a “csodálatos” napon. Csak egy kis oldal táskát hoztam. Egy két dologgal. Például egy képzelet belli csipeszt. Mert nem szeretem a tűz füstjét. Körbenézek és próbálok keresni egy olyan részt ahol kevés a füst. Viszont sok az ember. Mert talán el tudok valakit csípni egy kicsi beszélgetéssel.  Végül találok egy pont jó helyet és letelepszem. Körbe nézek a sok diákon. És mivel pont rá látok a tűzre látom ahogy égnek a jegyzetek. Megborzongok…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Elmerengek a cirkuszon. Nem tudom miért, de a kedvenc cirkuszi segédem jut eszembe. Sokat adtunk elő együtt a kitalált bohóccal. Aki nekem nagyon jó barátom lett. Gondolataimból egy ismerős hang húz vissza. Cirkuszi zene. Elkezdek jobbra-barra dülöngélni ezzel fel véve a zene ritmusát. És valami furcsa érzésem támad. Majd egyről a kettőre elhalkul a zene. Végre csendben tudok gondolkodni.
- Na, szóval. - Körbenézek. És hirtelen megláttok kettő kinyitott fiókot és a földön pedig egy papírt odasétálok és felveszem. Szét hajtogatom, hogy jobban szemügyre vegyem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A kezemben forgatom a kis cetlit. És próbálok rájönni mi lehet a megfejtés.
– Nagypapa és tárgyakat. - Gondolkodom. Lehet, hogy…
– Nagy nagypapinak kéne írni egy levelet. Lehet tud valamit a pálcámról. - Elmélkedek. Miközben gondolataimba mélyedek a szívemet melegség önti el. De nem tudom megmagyarázni micsoda. Szóval… Leülők.
– Vajon mit kéne tennem? Mert mást nem találok. - Sóhajtok egyet és még egyszer körbe pillantok. Felállok és elkezdek körbe-körbe sétálni a szobában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Észre veszem Lilit. És sajnos egy nem kívánatos személyt is. Stephen… Hirtelen aggodalom üt ki az arcomra. Körülnézek, merre menekülhetnék. De késő…
– De. – Válaszolok tömören. Reménykedem, hogy nem szedi le a fejemet. Miért pont most kell össze futnom Stephennel…
– És ezt el is kellene hinnem? Bár mondjuk már nincsen semmi okod arra, hogy utálj. Mert megadtam a tartozásom. – Mondom neki gúnyosan. Bár lehet vigyázni kéne az ilyen mondatokkal.
– De… Nagyon szeretek bulizni. Csak éppen a megfelelő társaság nincs meg. Meg valahogy nem úgy jöttem, hogy majd jót bulizók. De talán azt kéne tenni. – Elmosolyodom.
– Viszont én(másokkal ellentétben) nem azért jöttem ki, hogy nagy nehezen megírt jegyzeteket csak úgy elégessek. Szóval, csak az érdeklődés vezetett. – Gondoltam jobb tisztázni.
– És te Stephen milyen céllal jöttél ki? – Kérdezem a srácot. Most Lilihez fordulok.
– És te Lili? Veled mizu? Régen beszéltünk. – Kérdezem Lilit.
Lepillantok a lobogó tűzre. Néhány jegyzet már szénné égett ezzel is nagyobbítva a tűzet. Kiráz a hideg.
– Szerintetek ennél nagyobb lesz a tűz? – Kérdezem a többieket. A kezemet a tűz felé tartom, hogy melegedjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Meglepődöm a reakción. Lehet már késő van neki ezért nem olyan mint szokott lenni. Kíváncsi leszek mennyire lesz más holnap. Elmosolyodom. Meghökkenek a válaszán.
– Oké… Látom már nem vagy mérges. – Kis mosoly húzódik a számon. És a szívemről egy kis teher lekerül. Kicsit megmozgatom a tagjaimat és közelebb lépek a tűzhöz. A tűz melege átjárja a testemet.
– Oké… – Most ez az egy szó az amit ki tudok nyögni. Valahogy nem értem Stephen lazaságát. Mi az, hogy bármikor újra írhatod. Újra tudod igen, de az nem lesz ugyanolyan. Meg amit egyszer leírtál az másodszorra nem lesz ugyanolyan.
– Amúgy ha megbuksz akkor hasznosak a jegyzetek. Például idén nagyon hasznos volt nekem. – Elmosolyodom. Na erre mit lép.
– Ezekben az időkben nagyon jó esik nekem is a meleg. Amúgy én inkább a társaság miatt jöttem ki. És amúgy én is ezért. – Elmosolyodom. Végre egy közös pont. Eddig csak az ellentéteket találtuk meg egymásban, de most nem.
– Igen. Te merre mész tovább? – Érdeklődöm.
– Igen. Azért nagyon jók ezek a sulin kívüli események, mert itt lehet ismerkedni. És a sok tanulás közben kicsit lehet lazulni. Mulatni. – Adok igazat a barátnak.
– Ha, ha. – Mondom gúnyolódva. Talán örülök is neki, hogy jövőre elmegy. Mert akkor végre megszabadulok tőle. Én még nem tudom mit akarok a mesterképzés után. De szerintem amikor végzek tudni fogom. Vagyis remélem. Vajon hány óra lehet? Mindegy most nem ez a lényeg. Lilihez fordulok.
– És neked vannak terveid a továbbiakban? – Veszek egy nagy levegőt. – És milyen Melodimágusnak lenni? – Érdeklődöm. Mert tudom, hogy vannak az ilyen varázslók, de nem tudom pontosan milyen, de örülök annak, hogy egynek a barátja lehetek. Pontosan emlékszem milyen volt Lilivel először találkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Már legalább három napja, hogy volt az ünnepély ahol is bejelentették, hogy Farkasházy Rudolf már nincs az Eridon házvezetői poszton. Bár sok pletyka keringett az iskolán belül mégis mindenkit meglepett a hír. Én őszintén nagyon is szomorú voltam. Hiszen sok mindent köszönhetem Rudolfnak és nagyon jó ház vezető volt.
Az Eridon körletből haladok a bejárati csarnok felé. Pont a lépcsőn felfelé igyekszem. Amikor észreveszem, hogy valaki tartózkodik ott. Morgok valami olyasmit, hogy “Miért van ez a lépcsőn”. Aztán felismerem az illetőt és nem leszek egy cseppet sem boldogabb. Köhintek egyet.
– Szia. – Remélem, hogy nem zökkentettem ki semmiből.
– Kicsit arrébb tudsz menni? Útban vagy. – Majd hozzáteszem.
– Min gondolkodtál? – Kérdezem fürkészve a tekintetét. Csak azt látom, hogy valamin gondolkodik, de hogy min azt nem tudom leolvasni. Amikor valamiért furcsa érzésem támad.
– Rudolfon gondolkodtál? – Kérdezem, mert valahogy az a megérzésem, hogy ő a gondolatainak a forrása. Azt, hogy hogyan azt nem tudom… Lehet, hogy a legilimencia órákból valami rám ragad. Kicsit kuncogok.
Majd Stepen arcát kezdem el fürkészni.
– Történt valami? – Kérdezem őszinte aggodalommal és kíváncsisággal. Amivel még magamat is meglepem. Talán kezd eltűnni a Stephen iránt érzett dühöm és félelmem. És ezeket az érzéseket a baráti közeledés és a kedvesség váltja fel. Aminek örülök. Mosolyogva várom válaszát és közben azon gondolkodom mit kell még csinálnom. És végül a fejemben kirajzolódik a bakancslistám és a e-heti teendő lista. Aminek nagyon örülök és ezt az emléket elraktározom. És aztán Stepent figyelem.
– Tudod, mindenkit megrázott a hír. Hiszen nem számítottunk arra, hogy Rudolf annyi munka után lemond a posztról. – Ami bennem akkor felmerült, hogy vajon miért megy el.
– Azt esetleg tudod, hogy miért ment el Rudolf? – Kérdezem, mert ez egy olyan dolog ami nagyon is sok kérdést vetett fel bennem. Lehet, hogy nem tudja, de ha igen az jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kicsit még vizslatom Stephent majd megnézem a lépcsőt. Valóban.
Meghökkenek.
– Oké… – Mondom sejtelmesen. Majd, hogy nem kapott tőlem egy teljesen új gitárt, sőt még többet is. És még mindig pikkelt rám. Mindegy. - veszek egy nagy levegőt és kifújom - nem lesz baj. Hagyom őt a francba.
– De voltam. Miért? – Oldalra döntöm a fejemet. És értetlenkedve nézem.
– Hát azt nem mondanám, hogy katasztrofálisak. – Még mindig nem értem.
– Azóta, hogy a házvezetőm. Nem is tudom. Nevezünk mindenkit úgy ahogy hívják.
– Oké. – Mondom neki határozottan és a két szemébe nézzek.
– Nézzük csak… – Gondolkodást színlelek, majd újra megszólalok.
– Szerintem kicsit hülyének tartanálak. De nem t’m. – Vonom meg a vállam. – Még nincs tapasztalatom ilyen téren. – Végig gondolom újra a kérdést.
– Lehet, hogy meglepődnék. Aztán peddig vagy megkérdezném ezt miért kaptam. Vagy elküldenélek a francba. – Elnézek.
– Már bocsánat a kifejezésért. – Nem szoktam így beszélni. Nem ez a megszokott nálam.
– Szóval végső válasz. Fogalmam sincs. Miért? Valakinek zenéltél egy sort a gitároddal? Vagy csak gondoltál rá? – Kérdezem érdeklődve. Mert úgy kérdezte, hogy a mi asztalunknál. Lehet, hogy bejön neki valaki az Eridonból. Ú… Talán az évfolyamomból. Vagy nem is… Az ő évfolyamából. Nem kérdezem még meg ki a kiszemelt illető. Talán elmondja ki az a személy, de lehet nem. Kicsit elmosolyodom majd őt figyelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Most komolyan elgondolkodom. Igaza van. Figyelnem kéne mit mondok és kinek.
– Hát nem annyira. – Válaszolom.
Őszintén ezt nem is tudom miért mondtam. Kezd kicsit  vagyis nem is kicsit hanem nagyon az agyamra menni Stephen.
– Fáradt vagyok már. – Mondom ki végül.
– Értem. – Mondtam neki unottan. És még egy ásítást is hozzá fűztem, hogy még hihetőbb legyen az unalmam. Majd újra felvettem a fonalat.
– Értem. Én nagyon sajnálom, hogy elment. Hiszen nagyon jó tanár és házvezető volt. Sokat segített nekem. – Újból gondolkodásra ad alkalmat.
– Én biztos felkutatnám. Vagy legalább írnék neki egy levelet. – Kezd kicsit elegem lenni a keresztkérdéseiből.
– Végül is beszélsz vele vagy sem? – Vettem fel a leglogikusabb kérdést.
Közben körbe pillantok majd a karomon lévő órára terelődik a tekintettem. És ekkor kapok észbe, hogy milyen késő van. Megpróbálom le rendezni gyorsan a fiút és aztán megyek. Mert még van egy kis elintéznivalóm. De még meg várom hátha felvetődik még valami kérdés vagy téma. Megrázom magam és stephenre tekintek. Két szőke hajtincs a szemébe lóg. Hirtelen olyan cukinak tűnik, hogy az hihetetlen. És közben próbálom lebeszélni magam. “Nonó, ő nem a barátod. Ne akarja az ellenségeiddel kezdeni… Hagyd!” Bármennyire próbálom nem tudom levenni róla a tekintetemet. De végül mint egy varázsütésre eltűnik az érzés. Megrázom magamat. És mintha misem történt volna várakozom Stephenre aki még mindig nem folytatja a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bólintottam. Majd felkiáltás kissé összerezzentem.
– Ugye? – Egy kis mosoly húzódott az arcomon. De nem vártam választ. Tekintetemet elkaptam. De még így is feltűnt neki.
– Igen. A levél mindig egy lehetőség. – Mosolygok a fiúra.
Még egyet bólintottam majd én is felálltam, majd útnak indultam. De érdekes mód most nem dühvel és félelemmel hanem boldogsággal és melegséggel a szívemben. Befordultam és csak akkor veszem észre, hogy még mindig rajta agyalok. Hogy lehet, hogy pont az ellenségem lesz az új kiszemeltem. Egyszerűen ez nem lehetséges. Visszaérek a klubhelyiségbe és egy könyvel a kezemben elterülök az egyik kanapén. És kb két órát olvasok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elhatároztam, hogy keresek egy elsőst és megpróbálom sokáig ijeszteni. Én leszek az ő kopogó szelleme. Nagyon jó buli lesz. Tudom, hogy ezt még nagyon régen találtam ki és közben felnőttem, de ki nem szeret szórakozni? Most komolyan a felnőtteknek is kell egy kis szórakozás. Na szóval azt terveztem, hogy csak úgy járkálni fogok a suliban és mindenkitől megkérdezem, hogy hányadikos és megpróbálok egy olyan embert keresni akinek lehetek a személyes szelleme. Egyik nap miközben mentem megláttam Rivas-t egyszer hallottam a nevét és innen tudom. Na ő lett a kiszemeltem. Szóval elkezdtem titokban követni amikor hallottam, hogy a cukrászdába megy ezért elkezdtem követni. Persze úgy, hogy ne tűnjön fel neki. Miközben ment néha megálltam, hogy ha véletlenül hátra nézne ne vegye észre, hogy követem. Így mentünk egy ideig. Aztán megérkeztünk a cukrászda bejáratához. És bement. Észrevétlenül követtem. Mikor bementem gyorsan elbújtam, hogy ne vegyen észre és onnan figyeltem a srácot. Kicsit sajnáltam, de hát ez a buli. Remélem sokáig nem jön rá, hogy én vagyok az. Bár az lehet kicsit ciki lesz amikor kiderül, hogy egy mestertanonc ijesztgeti, de most pont nem érdekel. Éppen a rejtek helyen üldögélek ami jelenleg a székek mögött egy eldugott hely ahol én látom, de ő engem nem. És csak remélni tudom, hogy senki nem néz hülyének. Éppen figyelem Rivast.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Figyelem ahogy süteményt kér. És miközben leül egy (szerencsére) hozzám közel eső helyre, nézem mit csinál. Halkan gondolkodom, hogyan is ijesztegethetném.
– Úgy kéne mintha egy szellem lennék. – És ekkor találtam ki mit csinálok. Megpróbálok egy láthatatlanná tévő varázsigét. Kicsit gondolkodtam vajon tanultam-e ilyesmi varázslatot végül eszembe jut. Megpróbáltam kivenni óvatosan a pálcámat a talárom zsebéből, mikor sikerült magamra irányítottam a pálcát és elmormoltam a varázsigét, de véletlenül megcsúszott a kezem ezért az egyik tárolót láthatatlanná változtattam. “Jajj…”
– Basszus… – Halkan szitkozódtam magamban. Megpróbáltam újra láthatóvá tenni. Mikor ez sikerült, újra próbálkoztam. Szerencsére másodszorra már ment. Innentől már nem láthatott senki. Kezdődhetett az akció… Nyilván óvatos leszek. És majd egy napon leleplezem magam…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Úgy gondolom, hogy akinek nehézségei vannak annak segíteni kell. Nekem is nagyon jól jött, amikor valamiben elakadtam. Most a tanulószobába tartok, mert egy elsős felkeresett, hogy elakadt az egyik tantárgynál. Mondtam neki, hogy szívesen segítek. A tanulás mellet azért szerencsére marad időm. Gyorsan összepakoltam a tanulós cuccom és elindultam a tanulószobába. Ott találkozom Lisaval. Kicsit izgulok. Mert még sosem korrepetáltam. Csak házit készítettem osztálytársakkal. Mikor oda érek leülök az egyik székre és előveszem a tanuláshoz szükséges dolgokat. A füzetemet, tintát-tollat és a szükséges eszközöket. Így várom a kis diákot. Amíg várakozom gyorsan átveszem az első éves varázslatokat, gyógynövényeket. Minden lehetséges dolgot, mert még pontosan én sem tudom, hogy miből korrepetálom. De szerencsére mindenre gondoltam. Mondjuk, ha bájitaltanból akkor abból nehéz lesz. Mondjuk az elméletet eltudom neki mondani. Szóval végül is bármilyen tárgyból is kell felkészültem. Csendben várakozom. Valaki éppen bejön az ajtón. Oda kapom a fejem és megpillantom Larissat. Intek neki, hogy itt vagyok. Végig nézek rajta és elmosolyodom.
- Szia! Miben kell segítség? miben akadtál el? – kérdeztem mikor leül. Aztán elkezdtem előszedni a táskámból azt a füzetet, amiből tanulni fogunk. Majd tekintettemet a lányra emelem. Kicsit elkalandozom. Eszembe jut, hogy milyen volt nekem az első évem és hogy mennyire izgatott voltam mindig és mennyire bennem ált a szám. Elmosolyodom és a füzetemre nézzek.