Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A férfi neve kellemes, s némiképp ismerősen cseng számára. Valahol talán már látta nyomtatásban, vagy halhatta. De honnan is rémlik? Tűnődik pár pillanatig, de nem ugrik be neki hirtelen semmi, így el is dönti, ott helyben, hogy utána fog nézni egy kicsit. Ujjgyakorlat lesz, erre akár fogadni merne. Sok mindent megtudott róla. Még kézfogása is beszédes. - Mi is csak gyarló emberek vagyunk, akiknek meg kell élniük valamiből. A bulvár pedig a legpiacképesebb irány a szakmában - magyarázza beletörődő arckifejezéssel. Sosem vonzotta, hogy mások jó vagy épp rossz sorsán csámcsogjon. Neki nem ment a pletyka gyártás, így nem is lett vagyonos sztárriporter. Ezért is kellett mindig takarékoskodnia és használ most egy olyan tűzhelyet, amit másodkézből kapott. - Ebben nem értek egyet. Az igazság felszabadít, megnyugvást ad vagy épp segíthet túljutni az élet nehézségein - osztja meg a férfival vélekedését. Tudja jól, hogy most valójában maga ellen beszél, de talán egyszer eljön a nap, amikor nem kell majd hazudnia. Megélheti az igazság kiderülésének katarktikus, mindent felülíró élményét. Ebben hisz. Ebben kell hinnie, hogy napról napra hitelesen játszhassa szerepét. - Igen. Vannak nyomaim. Ariadnéként fogom felgöngyölíteni a szálakat. Első lépésként mindig kutatok. Ebben az esetben végig fogom járni ennek a fiatal nőnek az útját. Megkeresek mindenkit, akit csak lehet. Informálódom...Tudja, az a legerősebb fegyver, amivel a magamfajta harcolhat - magyarázza átszellemült, őszinte elhivatottsággal - A szülők elvesztették a lányukat. Megölte magát, de ők nem tudják miért. Az én küldetésem, amire a lány maga választott ki engem, hogy igazságot szolgáltassak neki és válaszokat a családjának. Ezt fogom tenni... - beszél csendesen, mert tudja, tapasztalatból, hogy a mellettük fekvő lány hallhatja őket. Nem szeretné zavarni őt ott, ahol van gondolatban. Nem ez volt a szándéka akkor sem, amikor bejött hozzá. Így ha a férfi nem folytatja vele a beszélgetést, elbúcsúzik, majd minden jót kívánva távozik a kórteremből. Mielőtt kilépne az ajtón, még visszanéz az ágyban fekvő lányra és azt kívánja, találjon rá a kivezető útra elméje labirintusában. Térjen vissza, mert bármilyen nehéznek is tűnik, meg lehet bírkózni az élettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Rajta a bölcs hallgatás sora. Unokafívére is megirigyelné csendességét és ősöreg tölgyhöz való hasonlatosságát, ahogy mosolyogva figyeli miként válaszol kérdésére a férfi, aki előtte áll a maga óriásságával és tétova aggodalmával. Valóban nem lepődik meg és épp ez a kiszámíthatóság az ami egykor megragadta Sándorban. Benne könnyű volt olvasnia. Egyszer tudta csupán meglepni. Ott fenn, a toronyszobában. Hősnőnk azt hitte ő zökkenti majd ki vendégét, ehelyett amaz okozott számára rövid, ám annál fájdalmasabb döbbenetet. Elmúlt? Talán. Másként tenné, ha visszaforgathatná az idő kerekét? Soha. Tudnia kellett az igazat, mindkettejüknek. - Néha árnyékban kell állnunk, hogy tisztán lássuk azt, ami elvakított bennünket - szólal meg lágy mosollyal, s közben szabad kezét a férfi karjára teszi - Ha akkor nem utasítasz vissza, lehet ezer szenvedéstől óvtál volna meg engem, de magadra csak bajt hozol. Hiszen tudod mi történik azokkal, akik beleszeretnek Rothstein Elektrába és akiket viszontszeret - réved el tekintete a víz felszínén táncoló ezüstös sugarakat figyelve. Nehéz, ugyanakkor könnyű is a szíve. Mégis abban a tudatban állhat itt Sándorral, hogy őt nem érheti baj és nem veszélyezteti semmiféle veszedelem, mert egy több évvel ezelőtti alkonyon ellenállt az Elektra hurrikánnak. Így kellett lennie. Sokszor  elgondolkozott akkoriban rajata, hogy mi történt volna, s a férfi szavai most újra felélesztették benne ezeknek az eszmefuttatásoknak az emlékét. Mi lett volna ha...? Sosem tudják meg. Felmosolyog az ő Óriására és még néhány szót váltanak. Hősnőnk ezután a ferfi arcára puszit nyomva búcsúzik, majd alakját kisvártatva elnyeli a félhomály.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Elérkezett a nagy nap, amikor a polcokra kerül első, nem újságíróként írt műve. Hetek óta szervezte már ezt a rendezvényt és most itt állva a kirakat bolt felőli oldalán úgy érzi valami teljesen új kezdődik az életében. A legtöbben tudták róla, hogy mekkora képregényrajongó és hőshívő, de azt talán kevesebben, hogy saját maga is elkezdett írni egy történetet, még férje és fia halála előtt. Aztán jött a tűz és minden álma néhány óra leforgása alatt porig égett. Egyetlen doboznyi holmit tudtak kimenteni a hamvak és elszenesedett romok markából. Ebben a maroknyi értékben két irat hevert. Az egyik egy ügy terhelő bizonyítéka, míg a másik, képregény ötletének kézirata volt. Múltak a gyászos évek és a kincseket rejtő dobozra, a többi kacattal együtt a feledés pora ült, míg egy nap hősnőnk el nem veszítette az emlékezetét. Az eltűnt idő nyomait kutatva lelt rájuk Elektra és éled fel benne újra az írás iránti, egykor olthatatlannak hitt vágy. Nem telt sok időbe újra felvennie a fantáziája szülte események fonalát, s befejeznie a mesét úgy, hogy adott esetben folytatni is tudja. Mivel ő maga is utálja a függővégeket, ezért méltón zárta le a történetet, s nem hagyta olvasóit kétségek közt hánykolódni, de elrejtett néhány elvarratlan szálat a cselekmény szövetébe, hogy azokhoz köthessen újakat, amennyiben írása értő olvasókra talál. Minden készen áll a vendégek fogadására így nincs más hátra, mint kitárni a bolt ajtaját és várni az igazi csodát, vagyis az érdeklődők sorát. Elektra elfordítja a kulcsot a zárban és kezébe veszi az egyik példányt. Ujjaival finoman végig simít a csodás keményborítón, majd fellapozza és mélyen beszívja a frissen nyomtatott tinta jellegzetes illatát. Sötét szemei, mondhatni beisszák a káprázatosan élethű látványt. Minden karakter pontosan olyan lett, amilyennek elképzelte őket. A színek, a formák mind szemet gyönyörködtetők. Ha pedig pálcával rákoppintanak és kimondják a csak a varázsvilágban látható tintával, a fedlap belsejébe nyomtatott igét, megelevenednek a képek és a hangok egyaránt. Hálával tartozik a Bogoly színház társulatának, akik felolvasták a szövegeket és előadták az egész művet, amit számítógépre is rögzítettek. Ezzel a látássérültek is élvezhetik majd a képregényt, mert lesz hozzá egy hang file melléklet. Több ehhez hasonlóan kreatív módszerrel oldották meg, hogy mágus és mugli környezetben egyformán kiadható legyen a kötet, melynek címe -igen hosszas gondolkodás után- a "Mantikór protokoll" lett. - Remélem büszkék vagytok rám odafenn - pillant a mennyezetre a riporternő, majd összecsukva magához öleli a könyvet, s kisvártatva odasétál a pogácsás tálcákkal és ásványvízzel megrakott kínálóasztal mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Megnyugtató hangon kiejtett, szeretettel átitatott szavak simogatják, majd lágy érintés és csók bizonyítja, hogy a férfi visszatért. Eligazította a segítőjüket, aki az asztalok bőségét biztosítja majd a rendezvény ideje alatt. Megosztották a feladatokat, egységben és erőben állva helyt. Mióta ismét része életüknek, más szabályok szerint játszanak, s jobban összetartanak. - Köszönöm és azt is, hogy itt vagy velem... - suttogja mosolyogva, majd jóval kevésbé visszafogottan csókolja meg Kedvesét, mint ahogyan azt ő tette az imént - Készen állsz? - hangzik fel a kérdés, amit egyszerre címzett saját magának és a mellette lévőnek, ám amint kiejti az utolsó szót, meg is hallja az első néhány érkező által csapott zajt - Akkor kezdjük! - sóhajt mélyet, hogy azután a rá jellemző erős és lendületes léptekkel elinduljon a vendégek felé, köszönteni őket. Rothstein Elektra ma szinte ragyog. Vonásai kisimultak, sminkje, haja és ruhája mondhatni tökéletes. Izgalma csupán hangjának tónusán és tekintetének csillogásában érhető tetten. Más oka is van erre a felfokozott érzelmi állapotra, mint a képregény. Titokban megpályázott egy tanári állást, de nem a Bagolykőben. Ez a csavar az egészben. Valamint az, hogy nem szólt róla senkinek. Sokat gondolkozott az éjszaka csendjében, amikor a még néha visszatérő rémálmok felébresztették és arra késztették, hogy saját Magány Erődjében elmélkedjen. Okult az elmúlt évek megannyi eseményéből, s arra jutott, hogy biztonságosabb vizeken kell tovább eveznie. Hiszen kis híján elvesztett mindent. A lányát, a szerelmét, a családját és az életét. Nincs több esély. Így is kegyesebb volt vele a Sors, mint remélte. Bizonyság erre minden nap, amit a szeretteivel tölthet, meg persze ez a mostani esemény, ahol sikerét ünnepelheti. Meghívta mindazokat, akik számítanak. Most már csak várja, hogy vajon eljönnek-e hozzá. Mert Elektra azt vallja, nem csak a bajban kell osztozni, de a boldogságban is ugyanúgy. Segítették őt, mellette álltak. Szeretné viszonozni, a maga módján. Reméli ezt Hege is megérti majd, amikor befutnak a várt személyek. Talán már képes elhinni, hogy hősnőnk életében nincs más senki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Voltak rossz napok, szörnyű időszakok és megannyi vihar. Azonban ma ragyog az ég is felettük. Minden olyan hihetetlenül kisimult és egyszerű. Mondhatni már-már túlszép ahhoz, hogy igaz legyen. Ilyenkor szoktak jönni a sorscsapások, amiket hősnőnk tudatalatt szinte vár is mindig. Fel kell készülni a legrosszabbra, mert jöhet bármi. Jelen esetben egy vörös szépség. Meglátva közeledtét Elektra pillantása megrebben, de nem esik ki "szerepéből", azok az idők elmúltak. Megérkezett tehát az első olyan vendég, akinek jelenlétét egyszerre vágyta és félte is, amikor megírta az invitáló levelét. - Köszönöm - mosolyog vissza Zsófiára, de szóhasználata szeget ver koponyájának egy hátsó és baljós árnyakkal még mindig tele lévő szegletébe - Nélküled nem ment volna - teszi hozzá sokat mondó, hálás pillantással. - Elért mindent? Mit is valójában? Mellette van Hege, kiadták a képregényét és olyan helyen oktat majd fiziognómiát, ahol nem jöhet szóba az összeférhetetlenség. Ez volna az a siker, ami jól áll neki? - kérdezi önmagától, mialatt a virágokcsokrokról, valamint a kaktuszról is kap a nőre jellemzően összeszedett, kedvesen vehemens tálalású információt. - Hamarosan tervezem meglátogatni Elizabetet, így inkább személyesen adom át neki a tiszteletpéldányt, ha nem bánod - jegyzi meg futólag, majd hagyja, hogy a mellette álló közös szerettük átvegye a csokrokat és a kaktuszt. Kicsit még arrébb is húzódik, hogy teret engedjen nekik. Közben elhalad mellette egy kocka srác és be is húz egy példányt a művéből, majd jól elrejtőzve leül, hogy azonnal belelapozzon. Ezt látva hősnőnk szép ívű ajka mosolyra görbül. Igen. Pontosan erre vágyott. Ezt a hatást szerette volna elérni. Figyelni kezdi a srác testbeszédét és mimikáját. Megnyugvással töltik el a döbbenet egyértelmű jelei, melyet leolvas az ifjú vonásairól. Ekkor szól hozzá ismét Zsófia. - Inkább kicsit őrült vagyok, de ezt te pontosan tudod - terel tréfálkozva, ám szavainak veleje igen tömör igazságtartalommal bír, mellyel mindketten tökéletesen tisztában vannak. Mosolyogva néz a vele szemben állóra, de nem tudja mit mondhatna még neki. Zavarát úgy palástolja, hogy átlényegül riporterré, majd átveszi a beszélgetés fonalát. Könnyebb kérdeznie. - A város legifjabb és legszőkébb maffiavezért hol hagytad? - tudakolja ártatlan érdeklődéssel, majd ravasz félmosollyal folytatja - Nyugi, nem mószerolom be a cukorka felügyeletnél, de jobb ha tudod, Imolánál keresve sem találnék megbízhatóbb informátort - beszél vidáman, mialatt egyre többen érkeznek így töltve meg a helységet. Lehet hogy csak a pogácsára pályáznak? Meglehet. Minden esetre kezd nőni az alapzaj. Derűs beszélgetések zsibongása rezeg a levegőben. Lassan elérkezik a kötelező bemutató beszéd ideje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Kiszámíthatóság. Olyan jelző ez, mely a legcsekélyebb mértékben sem degradáló. Jelen esetben inkább számít igen komoly dicséretnek, melyet megfogalmaz a vele szemben állóval kapcsolatban. Biztonsági játékot játszik ezen a délutánon, így megnyugvással eltelve hallgatja, hogy gyermeke témájának felhozására már áradnak is egykor volt szövetségeséből az anyai szavak. Arcelemzői tudását kamatoztatva, s kicsit gyakorolva is az előtte álló időszakra, az érdeklődés tökéletes mimikájára rendezi vonásait, pedig valójában azt figyeli, hogyan reagálnak egymásra Hege és Zsófia. Nekik sem lehet ez a mai találkozás könnyű. Különösen a nőnek, akiről tudja, hogy mennyire szereti a férfit. Megvan az a geg, amikor két úriember egymás előtt hajlongva igyekszik bejutni egy ajtón, mondván: Csak ön után! Mi tagadás, pontosan ezt csinálták. Mindketten hajlandók lettek volna a másik javára lemondani a szeretett személyről, s az a tény, hogy ma nem fordított az alapállás, csak annak köszönhető, hogy Hege valami oknál fogva - váltig állítja, hogy ez az örök szerelem - hősnőnket választotta. Van ebben az egészben valami keserédes kegyetlenség, amit Elektra mind a mai napig nem tudott elfogadni. Ettől függetlenül most jól megvannak Hegével. Mondhatni boldogok. Azonban minden reggel azzal kel, s minden este azzal hajtja álomra a fejét, hogy ez a jó időszak törékenyebb az üvegnél. Nem szabad hozzászoknia. Örülnie csak a jelenben, az itt és mostban megélt jó dolgoknak szabad. A jövő mindig bizonytalan, a múlt pedig mementó, mely figyelmeztet az események végkimenetelére. Veszteségek sorára, melyeket már elszenvedtek Imolával és Szüleivel együtt. Óvatosságra intik nap nap után. Elméjében ezek a gondolatok kergetik egymást felhőket festve a ragyogó égre, ám szerencsére póker arcáról, ezen belső vívódása le nem olvasható. - Tetszik neki, de nem olvad be a csoportjába, inkább külső szemlélődő. Ebben az apjára hasonlít - felel a neki címzett kérdésre visszafogottan - Néhányan már piszkálták, hogy csak egy kvibli, de szerencsére mindent elmond nekem, így helyre tudom benne tenni ezeket a dolgokat - teszi még hozzá, ám amikor folytatná Hege két fiúval az oldalán tér hozzájuk vissza, akik szemmel láthatóan zavarban vannak. Ezt akkor is látná, ha nem ez volna a szakterülete. Feléjük fordul teljes testével, s minden figyelmét nekik szenteli. - Örülök, hogy ezt mondod, mert kicsit tartottam tőle, hogy túl nyálas lett...Tudod a szerelmi rész... - súgja a mondat végét keze mögül, majd széles és kedves mosolyra húzza ajkát. Egész attitűdje vidám nyitottságot és nyugalmat sugároz. Ezt nem kell tettetnie, hiszen kedveli a kamaszokat, s ha a fia élne, hasonló korú volna - Köszönöm - reagál elodázóan a suta bókra, melyet kap az ifjonctól, hogy azután rátérjenek arra amiért idejöttek hozzá. - Semmi akadálya - vesz elő egy tollat ruhája rejtett zsebéből hősnőnk, hogy azután néhány jó szó kíséretében ellássa kézjegyével képregénye első példányát valaha - Vigyázz rá, mert ez a legelső, amit aláírtam! Talán, egyszer még sokat fog érni! - viccelődik, majd a kisebbik fiúcskához hajol, hogy közelebb kerüljenek szemmagasságban - Szeretnélek megkérni egy nagyon fontos dologra - kezdi halkan, hogy csak a kisebb lurkó hallja - Segíts a bátyádnak és legyél mellette mindig. Ez nagyon fontos és az is még, hogy bármit is olvasson neked, tudd az csak mese. Legyél bátor kis varázsló! Rendben? - kérdezi megsimogatva a kisfiú üstökét, majd visszaemelkedik állóhelyzetbe, s várja a testvérpár reakcióját. Látótere szélén észreveszi Hege arckifejezését. Büszkeséget olvas le vonásairól és azt a különös, túlcsorduló szerelemtől fűtött vakhitet, ami oly jellemző a férfira mióta újjászületett. Még mindig alig ismerik egymást, ez az érzés nem hagyja nyugodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vannak olyanok, akik elrohannak a gondok elől. Akadnak mások, akik maradnak, s történjék bármi, harcolnak tovább a végsőkig. Megesik néha, hogy mindkettő rossz taktika, de muszáj dönteni. Menni vagy maradni? Ez most itt nem kérdés. Rothstein Elektra életének zászlaján egykor a küzdelem, a kitartás és az erő voltak a jelszavak. Mára ez teljes egészében megváltozott. Az élet hozta ezt a nem épp reményteli átalakulást. Mondhatni a sors szőtt új, sötét szín elveket létezésének szövetébe. Gyengeség, gyávaság és bűntudat lettek a mindennapjait át meg átható tényezők, melyek irányt mutatnak számára. Ennek okán képtelen kitartani és szembenézni azzal, ami mindig is ott volt a szeme előtt. Egyetlen emberhez tartozott, amióta csak megpillantották egymást. Azonban könnyebb vaknak lenni és futni a végzet elől, mint vállalni azt, ám bárhová is vezet hősnőnk útja, az igazság mindig rátalál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Első napjait egyszerre jellemezte a nosztalgia és a friss élmények hullámzó váltakozása. Tanárként aposztrofálva magát igyekezett egy olyan új attitűdöt kialakítani a diáksággal szemben, mely méltó tantárgyához. Vajmi kevéssé lehet olvasni arcáról és gesztusaiból tanítási időben. Azonban annak végeztével enyhült ez a tartózkodás, hogy helyét visszaadja a nőnek, aki egykori rellonosként kószálhat, immár szabadon és kötetlenül egykori alma materében. Így hősnőnk nem tudta megállni, hogy fel ne keresse diákkori kedvenc helyeit, ahová emlékei fűzik. Kezdve a monogramjával vésett padot a Mágiatörténet teremben. Újra felfedezte a Kastély minden szegletét, érzékszervei mondhatni elteltek az ismerősen ismeretlen látvánnyal, zajokkal és textúrákkal. Vékony ujjaival ma épp a freskókkal és a folyton fecsegő dámák portréival díszített folyosó oszlopait sorjázza. Tapintásuktól mosoly suhan szép ívű ajkára. Az a fajta, melyet látva bárki megmondaná, hogy viselője lelki szemei előtt szép képek idéződtek. Elektra éles metszésű arca szinte megfiatalodik, hiába hord elegáns öltözéket a tanoda falai között. Hűen önmagához, talárt persze egyáltalán nem vesz fel. Ezen a napon is csupán fekete blúzt, szürke kosztüm nadrágot, vállára vetve kedvenc bőrkabátját viseli. Lapos talpú bokacsizmája csendes, puha léptet kölcsönöz számára. Mondhatni észrevétlen halad mindaddig míg meg nem pillant valakit alig két lépésre maga előtt. Azonnal felismeri, bár szívébe édesbúsan nyilall a fájdalom, a férfi látványától való megdöbbenés elmos minde érzést. - Veled meg mi a fene történt?! - szólal meg kemény tónusú hangon, melyben az emberségből fakadó aggodalomtól több nem hallatszik. Elfogadta a férfi döntését, hogy nem jött el hozzá Görögországba, hanem helyette ő maga is elutazott. Volt felesége viselkedése után érthetőnek is tűnt, hogy Hege nem tudta elfogadni Mark iránti kialakult érzéseit. Nehéz volt, de megtanult kettejük nélkül, ismét egymagában a lányának és hivatásának élni. Egyetlen okból érez csupán fájdalmat Elektra lelke mélyén. Mégpedig amiatt, hogy a férfi nagy szavainak és igéreteinek ellenére, mégsem kellett neki eléggé. Talán sosem kellett, ám ezen kár volt örlődnie. Hiszen ami elmúlt, el kell engedni. Még ha így, a közelében nem is lesz egyszerü.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Lánya és a tanítás mellett is szakít rá időt, hogy továbbra is hasznára legyen Zlatannak. Átható tekintetű, sötét szemeit éppúgy nyitva tartja, mint éles füleit. Figyel minden környezetében történő szokatlan eseményre, s ezt immár egy olyan zárt helyen is megteheti, mint a tanoda. Arra oktatja diákjait miként láthatnak bele másokba legilimencia híján. Tantárgyát a fiziognómiát azonban nem csak a katedrán alkalmazza. Jártában-keltében igyekszik elemezni az iskola közösségének azon tagjait, akikkel kapcsolatba kerül. Egyszerre gyakorlat és feladat is ez számára. Az auror parancsnokság vezetője kérte fel rá, hogy ha már úgyis ott van a tűz közelében, legyen éber, s értesítse őt ha bármiféle gyanús dolgot venne észre akár a diákok, akár a tanárok esetében. Semmi konkrétumot nem mondott, ez a férfi szokása, csak egy-két morzsát hintett elé, melyekkel hősnőnk azt kezd, amit csak akar. Megállapodásuk nem is szólt sem többről, sem másról. Cserébe pedig Elektra nem kért mást, mint titkos hozzáférést az általuk vezetett aktákhoz. Elvégre valamit, valamiért. Méhesről már vaskos dosszié pihent az irattárban. Hamarosan talán elég mocskot talicskáznak össze, hogy elkapják azt az Armaniba bújt Patkányt. Emiatt már nem fáj riporternőnk feje. Arra vár csupán, hogy ez megtörténjen, s ő publikálhassa leleplező cikkét az üggyel kapcsolatban. Természetesen ezzel Kállay kollégának is elégtételt szerezve, akit az évnyitón látot, s megnyigvással konstaálta, hogy sokkal jobban van, mint annak idején, amikor először találkoztak. Késő este van már, amikor végez Zlatannál. Egyelőre nincs mit mondania, hiszen még csak október eleje van. Ennek fényében a csevely ezen része rövi lélegzetű. Még váltanak pár szót a tanításról és arról, milyen érzés ennyi év után újra a kastély falai között lenni, hogy azután Elektra átmenjen és beleássa magát néhány lezáratlan erőszakolási ügy anyagába. Hála az aurorok parancsnokának teljes lelki nyugalommal görnyedhet a billenytűzet és a papírok fölé, megigazítva szemüvegét. Fekete pulóvere ujja feltűrve, lábán bőr bokacsizma, melyre rálóg kopott-kék farmere szára. Haját kusza kontyba tornyozta feje tetején, s baljában tollat szorítva a hagyományos módon, kézírással jegyzetel egy füzetbe. Nem hozta el gépét. Az ott pihen toronyszobájának biztonságában, íróasztala fiókjában. Egy-két lapot mondhatni könnyebb szívvel gyújtana fel szükség esetén, bár erre nem hinné, hogy sor kerülne. Egyedül vannak az épületben. Elméletileg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Azonos rassz és közel azonos kinézet. Mind fehér nők, sötét hajjal, világos bőrrel. Természetesen törékeny fizikummal, arcukon az áldozatokra jellemző vonásokkal. Valóban vannak, akiket még küllemük is nehéz sorsra predesztinál... Tűnődik el az egyik fotót elemezve, majd átlép a következő aktára. Korban sem nagy a flotáció, a legfiatalab tizenhét a legidősebb huszonegy éves volt akkor. Aztán következik egy szünet, ám úgy négy év múltán ismét előkerülnek újabb hasonló ügyek. Valószínűleg megházasodott? Esetleg gyermeke született, de beleunt a szerepébe? Jegyzetel hősnőnk szálkás, alig olvasható betűivel a mellette fekvő füzetbe, majd mélyet sóhajtva lapoz egyet. A lelkét eladná egy kávéért, de már így is hármat ivott. Sok lenne a jóból, ezért inkább egyszerűen csak folytatja a munkát. Ez az egy éjszakája van rá csupán. Így szólt a megállapodás. Ki kell használnia minden percet a cél érdekében. Tehát görget tovább. Földrajzilag jórészt a fővároshoz lokalizál, egy-két kivétellel. Kerül fel ez a megállípítás is a lapra. Minden eset egyedinek tűnik, mégis nagyon sok köztük a hasonlóság. A tettes ismeretlen, a körülmények ugyan jórészt változóak, de a nők háttértörténetében szintén vannak közös pontok szép számmal. Lecsúszott nemesi család, beteg szülő, vagy testvér, aki miatt még akkor sem fednék fel a bántalmazójuk kilétét, ha az életük múlna rajta. Maradék jóhírük, rokonaik testi épsége nagy ár lenne az elégtételért. Valószínűleg megvett hallgatás, esetleg fenyegetések is ráróhatók tehát az elkövetőre. Egyikük sem arany vérű, ami nem meglepő. - Szereted bemocskolni magad? Játszani egy kicsit, majd mosni kezeidet, tudván, hogy úgysem derül rá fény, igaz? - beszél  magábban, ahogy az országos adatok közt sorjázva keresi az összecsengő eseteket az elmúlt tizenöt évre visszamenőleg. Teljesen bele van merülve kutatásába, így semmit sem hall abból, hogy valaki bejött a helyiségbe. Ezért éri váratlanul a hozzá intézett kérdés. Teljes testében összerándul, hogy ezzel egyidőben fel is pattanjon az asztal mellől. Tekintete ekkor találkozik a férfi alakjával, amitől mellkasát is szűkülni érzi. - Te mit keresel itt? - fordítja vissza azonnal a kérdést, s míg ezt tszi magához veszi füzetét, de nem néz az aurorra. Szokásához híven terelni próbál. - Egek, a frászt hozod az emberre! - perlekedik a maga élesnyelvű módján, mintha joga volna hozzá, pedig jól tudja a világon semmihez sincs joga, ami a férfival kapcsolatos. Szavai ellenére óvatosan lép egyet a gép felé és a kikapcsoló gomb felé nyúl, hogy mentse a menthetőt. Ebbe az ügybe nem akarta belevonni annak idején sem Markot. Éppen elég volt Méhest a nyakába varrni. Ekkor veszi észre a tekintetét. Haragot lát a szemében, ami megtorpanásra készteti. - Miért nézel így rám? - szökik ki szép ívű ajkai közül a bársonyos hangú kérdés, amit talán nem kellett volna feltennie. Nem érti mivel szolgált rá erre a győlölséggel terhes tekintetre, mely most már perzselte bőrét. Tisztázták a helyzetüket mielőtt elutazott. Mi történhetett? Az zavarja ennyire, hogy itt találta? Meglehet. Mégsem tűnik elg nyomós indoknak ahhoz ez a tényállás, hogy ennyi mérget és malíciát vessen felé. Elektra szíve megremeg a kétely hullámától, mely átrohan egész lényén. Mégis ártott neki. Helyesen akart cselekedni, elmondta az igazat, s lásd az ő megmentője meggyűlölte. Ki tudja, talán kiderül, perceken belül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Meglehet őrültség. Talán csak ennek az új státusznak, a kastélyban eltöltött heteknek a hatása. Mégis...Szeget vert koponyájába, s a gondolat ott terpeszkedett gondolatai homlokterében, s nem hagyott hősnőnknek nyugovást. Egy próbát megér! Ezt mondogatta magának, míg a megfelelő pillanatra várt, hogy megkeresse kollégáját és előálljon kérésével. Előtte persze felkészüt. Nem is ő volna, ha nem túrta volna fel szülei padlását a régi tankönyvei és jegyzetei után, majd olvasta volna végig az összeset. Hiszen Elektra már egyszer belevágott ebbe, csak azok a fránya szemproblémák, az éjszakai látás-káprázás, az astigmia meg a némi magasabb rendű fénytörési hiba gyanúja és viszlát auror élet. Hurrikánként feltörő csalódott dühében akkor azonnal kukázta a legilimenciával és animágiával töltött időt és minden egyebet. Szerencsére Szülei megmentettek mindent és elrejtették, s most ennyi év múltán, lásd valóban jól jöttek. Egykor volt tudásának birtokában sétál oda a férfi asztalához és áll meg előtte. Lelke mélyén a vesztesek nyugalmának megnyugtató érzésével, de a remény soha ki nem hunyó zsarátnokával szívében nyitja szóra szép ívű ajkát. - Jó estét Kolléga! Volna rám néhány perce? - kezdi bársonyos hangján és minden szava olyan tiszta, mint a szándék, mely vezérli. Haja fonatban van, de pár tincs kiszabadult már belőle a hosszú nap végére. Lábán kénylemes, bőrbakancs, hozzá fenyzöld farmert és sötétszürke pulóvert vett fel, de ékszert azt nem visel, ahogyan sminket sem tett magára. Rajtuk kívül senki sincs a tanáriban. Eljött hát az ideje, hogy cselekedjen végre tervezgetés helyett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Vonásai megenyhülnek, mialatt sötét, kifejező szemeiben az őszinte aggodalom zsarátnoka gyúl ki ösztönösen. Végigméri a szívének egykor oly kedves férfit, s mondjon bármit, hősnőnk tekintete az arcán állapodik meg, melyből már, szakmai ártalom okán is, azonmód olvasni igyekszik. - Akkor most azt mond el, valójában mi történt, mert szörnyen nézel ki...Nagymenő - ejti ki csendesen a megszólítást. Szándéka szerint nem hívja többé Hegének. Könnyebb a távolságot tartania, ha a kommunikációban is megteszi. Visszaminősítette a vele szemben állót? Igen. Azonban ez mindkettőjük érdeke. - Köszönöm - mosolyodik el szinte alig láthatóan, hogy azután tovább beszéljen. Nem lép közelebb, nem öleli meg Marcellt, pedig tudja jól, ez volna az útjuk egymás felé. Ugyanabba a folyóba kétszer...sőt harmadjára már tényleg nem szabad belelépnie. Tehetnének új fogadalmakat, hogy azokat újra megszegjék, s ez szívükben egyként döfne megint kést. Te pedig már nem vagy az Eridonosok házvezető helyettese...Elhagyod a várat, aztán a várost is végül? Nincs már semmi, ami ide kötne? - kérdezi remegő hangon, melynek tónusa komor sötét, mint a gyász, melyet már Elektra régi barátként üdvözöl. Ott oson nap nap után nesztelen, háta mögé húzódva, hogy olykor szárnyként vállára hulljék, ám nem feleleli, mint inkább újra és újra a porba veti. - Miért nem jöttél utánam? Mit értek a nagy igéreteid? Mit értek az én szavaim neked? Volt egyáltalán értelme ennyi évet arra áldoznunk, hogy egymás lelkében szinte helyrehozhatatlan károkat okozzunk? - kérdezi meg mégis mindazt, amit talán nem kellene. Arca kifürkészhetetlen marad, de pillantásán érződik kérlelhetetlen szomorúsága. Megnyugvást keres, hogy végre Marcell is belássa azt, amit neki is csak kínok és könnyek árán, magányosan, őt várva töltött tengerparti éjaszakák sora után sikerült. Nem kellett eléggé a férfinak. Ahogy egykor, úgy most sem, s ez nem változik meg soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Szép ívű ajka megrándul nevének becézésére, mely oly ismerősen cseng. Egykor ezért az egyetlen szóért kész volt szembenézni a Halállal, mert azt hitte elvette tőle a szerelmét. Nem bánta meg, s újra ugyanezt tenné akkor is, ha ez lenne a vége a történetnek megint. Áldozatok, cselekedetek és bizalom. Kegyetlen szentháromság, melynek híján egy kapcsolat nem létezhet. A legerősebb halhatatlannak hitt szerelem sem képes ezek nélkül életben maradni. Most már tudja jól, hisz a Sors megtanította ezt a leckét. Hoztak egyként áldozatokat? Talán. Cselekedtek, amikor arra szükség volt? Meglehet. De a bizalom már hősnőnkből egy ideje odalett. Nem maradt más a helyén csupán a remény, ám arról is lemondott Zákinthosz szigetén. - Engem sem ment fel, hogy vártam rád minden áldott nap, hátha eljössz hozzám - mondja csendesen. Hiába a szakmai sikerek, Elektra lénye már nem ragyog úgy mint akkoriban, amikor a Piacon találkoztak. Kihunyt benne valami, amit talán senki sem tud újra feléleszteni. Lelke melegénél nem lel menedéket senki. Sajog a szíve, szinte hallatszik miként roppan rianó jégként, s képződik megannyi repedés megtépázott, egyenetlen felszínén. Szenved belül, mert míg él fájni fog hősnőnknek az, ami történt. Maradj... - sóhajtja a szót, mint imát, majd lehajtott fejjel vesz mély lélegzetet. Körülöttük minden üres. A dámák csacsogása puszta zsongás. Figyeli a férfit, ahogy mozdul, s mozdulna ő is tükörképeként, de megálljt parancsol belső hangja. Régen mennyit narálta, s most lásd hosszú hallgatás után ismét beszél. Azt susogja bár nem szabadna, mert csak ugyanaz lesz a vége megint, egy érintés még kell. Egy utolsó. Ekkor hallja meg a mondat végét. - Bárcsak eljöttél volna...Minden rosszat legyőzhettünk volna Együtt...De neked én mindig csak a második opció voltam. Ez fáj úgy, hogy néha lélegezni sem tudok...Mert nem értettem és nem is fogom. De tudod beletörődtem. Már nincs bennem tüske, de bizalom sincsen... - mondja ki végül azokat a szavakat, melyek megszabják ettől a perctől életük útját, majd kisvártatva ismét megszólal. - A szívemben mindig lesz számodra hely, ez sosem változik bárhányszor okozunk is egymásnak csalódást... - telnek meg könnyekkel lélektükrei. Égetik őket de próbál nem engedin nekik. - Milyen rossz hírt kaptál? - tereli a beszélgetést finoman, s mert gondoakodása, odaadása nem valami szerkezet, mely csak úgy kikapcsolható. Lépései ösztönösek és halkak. Karnyújtásra van a férfitól, ujjai észrevétlen nyúlnak felé. A szerelem fáj, a szerelem kegyetlen, de a tiszta szeretet megmentheti mindkettejüket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Arca éles vonású maszkká szilárdul az őt feddő szavak hallatán. Dühe úgy égeti torkát, mint a legtöményebb vitriol. Belső hangja üvöltve tiltakozik, mert egyszerűen nem érti, mi okból beszél vele ilyen megalázó módon a férfi. Ugyanazért harcolnak, egy oldalon állnak, csupán hősnőnk eszköztára más, vagyis inkább szűkösebb. Ajkát összepréselei, hogy ne kezdjen hurrikánként tombolni, ám amikor az auror gúnyolni kezdi, önuralma semmivé válik egy pillanat alatt. Tekintete és hangja haraggal teli, ahogy megszólal - A munkámat végzem, ahogy te is a tiédet. Nincs jogod így beszélni velem. Ezt senkinek sem tűröm el, még Neked sem és most elmegyek! - nyúl a gép felé, szándékosan nem fedve fel Zlatant. Enegdélye volt itt lenni, s meg is szerezte nagyrészt, amiért jött. Nem fog visszaélni a Parancsnok bizalmával. Mozdulata nyomán ekkor már majdnem sikerült elérnie a masinát, hogy kikapcsolja. Azonban Mark erős ujjai a másodperc töredéke alatt fonódnak vékony, csontos csuklójára. A férfi iménti tettével jócskán túllőtt a célon. Magára szabadítva ezzel a harcias riporternőt, aki már emeli is szabad kezét, hogy egy jókora pofonnal honrálja a szíves marasztalást, amikor megcsapja az átható alkoholszag. A szentségit! Mark, te részeg vagy! - mondja szitkozódó tónussal hangjában, s tekintetét mondhatni belevési a vele szemben álló szemeibe. A férfi lélektükrei homályosak, be vannak véresedve, mintha...A felismerés letaglózó erővel sújt le Elektrára. Látta már ezt a mintát, annyiszor saját tükrében, hogy azonnal fel kellett volna ismernie. Másra koncentrált. Ennyi a mentsége. Viszont most, már teljes figyelme a férfié. Ütésre emelt jobbjával puhán ér az auror arcához. Tenyere rásimul, mely alatt érzi az italtól lángoló bőrfelületet. Haragja csillapszik, hogy helyét valami mélyről, lelke rejtett zugából elősuhanó érzésnek adja át, ami az aggodalom és a szerelem különös keveréke. - Mi történt? Kérlek, mond el... - beszél a férfihoz senkiével össze nem téveszthető, bársonyos hangon. Sötét kifejező szemei egy pillanatra sem eresztik a másik deliriumtól opálos barnáit, amiket annyira jó volt látnia, amikor még arra sem emlékezett, hogy kicsoda. Mark volt az, akivel bármit megoszthatott. Támaszt nyújtott, s a legsötetebb időkben reményt adott számára, puszta jelenlétével. Ugyanez az ember az, aki most olyan erősen szorítja a csuklóját, hogy az már fájdalmat okoz, mégsem húzódik el tőle. Marad...Vele.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Tisztában van vele, hogy a másik fél szemszögéből valóban betolakodó. Mégsem megy sehová, amire két jó indoka is akad. Egyrészt a csuklóját a férfi erős ujjai szorítják, akár egy satu. Másrészt valami nincs vele rendben, ezt hősnőnk egyre tisztábban látja. - Tudom, de nekem számít - reagál türelemmel az újabb felhördülésre. Immár aggodalma erősebb, mint gyengédsége, melyhez csipetnyi félelem is társul. Értetlenül állnak ebben patthelyzetben ők ketten, majd kisvártatva Markot teljesen eljárja az ital. Agresszivitása beigazolja Elektra baljós előérzetét. Ritkán riad meg bármitől, de most gerince mentén végigfut az elemi rettegés hulláma. Teljes valójában érezhetően megremeg, amint elhagzik az egyetlen vád, melytől egész életében menekült, s mely minduntalan utolérte. Feje mellett az auror belecsap a falba, melynek hangja keveredik hősnőnk nyögésével. Azonnal elfordítja fejét, attól tartva, a következőt ő maga kapja. Ütötték már meg, de azok idegenek voltak és nem olyasvalaki akit szeret. Elerednek könnyei, ám mindezt észre sem veszi. Sötét íriszei feketévé válnak, ahogy pupillái a veszélyérzet hatására kitágulnak. Lélegzete akadozik, ajka elfehéredik, míg szíve egyenetlenül kalapál majd szétfeszítve bordái ketrecét. Életre kel ösztönének legmélyebb része, az amigdala, hogy azonnal bekapcsolja az üss vagy fuss protokollt. - Te hagyd abba... - nyögi fájdalommtól reszkető hangon, ám még mielőtt maga szabadíthatná ki kezeit, a szívének oly kedves férfi elereszti és arrébb húzódva zokogni kezd. Elektra csak nézi őt és elméje színes szélesvászna elsöttétül. Tudata mondhatni beszűkül. Nem érez mást csak csuklói lüktető fájdalmát. Biztosan befognak lilulni ott, ahol az ujjak bilincse rájukfeszült. Jóbarátja a hegyomlásnyi kocsmáros egyszer régen megtanította neki a részegekkel való bánás szabályait. Első szabály, nem hatnak rájuk az észérvek. Második szabály, ha agresszívak, maradj csendben és ha közelednek fuss. Mindezeket totálisan semmibe véve lép közelebb hozzá. Baljával óvatosan nyúl felé, hogy vékony ujjait a hátára csúsztassa. Érzi a zokogás keltette rázkódást, megszólalni viszont egyelőre képtelen. Egyet tud csak biztosan, bármit is tett az imént Marknak szüksége van rá és ő nem megy sehová.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A még mindig kellemes őszi időjárásra való tekintettel, s mert már majdnem teljesen ellepte a por, motorral érkezett. Éles kanyarral vágott be a Kastély bejárata elé, hogy azután a megfelelő helyre gurulva leparkolja a gépet. Zsebéből előhúzta pálcáját, aminek egyetlen intésére eltűnt fejéről a bukósisak bűbáj. Leszállva a nyeregből gondosan letámasztotta közlekedési eszközét és csak megszokásból, de le is zárta. Kinyújtóztatta az út alatt elgémberedett tagjait, mély lélegzetet vett és elnézett a még kelőben lévő nap felé. A horizont vörös arany színekben pompázott. Hátat fordítva a szépséges látványnak, elindult befelé. Az épületet jól ismeri, régről és nem olyan régről egyaránt, így azonnal megtalálta a Titkárságot, ahol fel is vette a havi terembeosztást. Egyelőre nincs sajátja, de lesz, ugyan megosztva Erdődy professzornővel, de ez számára nem okoz semminemű traumát. A fő, hogy legyenek asztalok, székek és a diákokban elszántság. A többit meg fogja oldani. Ebben a hónapban azonban marad a Tanulószoba. Való igaz nem számít ő maga sem az első órán nagy érdeklődésre, annak ellenére sem, hogy ezt az egyet mindenki számára nyilvánosan látogathatóként jelezte a Tanulmányi osztályon. Irány tehát a Keleti szárny második emelete. Felkaptatva elsőként érkezik. Ez is volt feltett szándéka. Besétál a helyiség közepére, hogy ott ismét pálcát húzva némi bútormozgatással egy félkör ívbe állítsa a székeket és az asztalokat. Ezután egy gyors, ám annál hatékonyabb szellőztetést eszközöl. Most már jöhet a siserehad. De előtte még kell egy kávé. Elrohan, hogy gyorsan megszerezze. Visszatérve még mindig van elég ideje, hogy igyon is belőle. Lassan kortyolja, a nebulók érkezésére várva, hogy közben elhelyezkedjen, megállva saját asztala mellett, a körív gyújtópontjában.


//Álmodói információk: Először is köszönöm, hogy csatlakoztok! A játék mától kezdődve egészen addig tart, míg aktívak vagyunk, de legkésőbb november 10.-éig. Az első érkező ehhez a kezdőhöz, a többiek rá, majd folyamatosan egymásra szálazzanak. Pontszerzési lehetőség lesz és ez alkalommal mindenki számára nyitott az óra, szerepjátékosan. Ha bármi kérdésetek, kérésetek volna, a dc-on és bagolyban megtaláltok. Mindenkinek jó játékot kívánok!//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Figyeli a férfi ténykedését. Közben arcvonásait sem rest sorra venni, kezve az arcformájától a szemei állásán át egészen addig a tényig, hogy az arcszőrzete alól kivehető száj részt is elemezze. Összeveti magában azzal, ahogyan eddigi ittléte alatt láthatta őt mozogni, hallhatta beszélni. Erős ember benyomását kelti. Kissé talán konoknak is hat, akit a bájolgás csak felmérgesít. A problémákat és minden mást is szemöldök formája alapján, szeret részleteiben látni. Valószínüleg nem elégszik meg majd a "mert csak" jellegű válasszal. Ezért enyhe izgalommal és minden esehetőségre készen érkezett hozzá Elektra. Mire nem jó, ha valaki arcolvasó, igaz? Közben Kedves úr végzett és rápillant. - Igen, én volnék - mosolyog a férfira visszafogottan, de őszinte örömmel, amiért a másik tudja a nevét. Nem is húzza az időt, hiszen azonnal megkapta a kérdést, amire ilyen hirtelen talán nem is számított. Sötét szemei megcsillannak azért az izgalomtól, elvégre tétje van minden szavának. - Nos inkább nem kertelek, azt hiszem azt úgy sem szereti - szólal meg ismét jellegzetes hangszínén - Szeretnék animágiát tanulni, vagyis helyesebben befejezni a tanulmányaimat - mondja ki egyenesen, minden finomkodás és felesleges tiszteletkör nélkül, majd a férfi elé csúsztat egy vaskos dossziét benne az egykori képzése dokumentációjával. Kővágó professzor annak idején igen keményen oktatta őket és nagy reményeket fűzött néhányukhoz. Velük efféle fejlődés naplót vezettetett, melybe ő maga is írt bejegyzéseket, értékeléseket. - Sajnos nem tudtam annak idején befejezni a képzést egy mára elavult gyógyítói diagnózis és saját sértett önérzetem okán. Azonban úgy érzem, talán most, amennyiben Ön alkalmasnak ítél, volna lehetőségem animágussá válni - tekint le a férfira, aki ha csak egy kicsit is jó emberismerő, kihallja szavaiból mennyire vágyik erre az esélyre és milyen elszánt. Elektra tekintete izzó parázsként ragyog, halvány orcáira a várakozás bont rózsapírt. Minden azon áll, hogy kollégája mit felel. Belső hangja szugerálja, de ő meg sem szólal. Néma fegyelmezett figyelemmel várja a döntést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Végre kinn vannak a szabadban. Az idő szebb nem is lehetne, s a fák már város szerte mind felöltötték vörös-narancs-arany ruháikat. Imola kedvenc évszaka az ősz. Más gyerekek talán az iskolához kötik és nem kedvelik, de Rothstein Elektra lánya máshogy áll hozzá. Valahogy mindenhez. Különleges gyermek. Talán még mindig túl felnőttes, túl komoly és korához képest kicsi és törékeny. Rengeteg nehézségen mentek át mindketten, de ez a tiszta szívű gyermek még mindig oly hatalmas lelki erővel rendelkezik, mely sok felnőtt előtt is példaként állhat. - Anya, szeretnék hintázni egy kicsit - közli az aprónép és anyjáéra kísértetiesen hasonló szemeit a kezét fogó nőre emeli. Piros kabátjában, barna csizmájában kis micisapkájában, mely alól hosszan omlanak le loknis mogyoróbarna fürtjei, épp olyan mintha egy mesekönyv lapjairól lépett volna le ide a Játszótérre. - Rendben Kicsim, én leülök oda szembe, hintázz csak nyugodtan - feleli Elektra, majd elválnak útjaik, hogy a gyermek a hintához, míg ő maga, szava szerint az azzal átellenben álló padok egyikéhez sétáljon. Tudja, hogy Imola okos lány és megbízik benne. Igyekszik a korának megfelelő teret adni neki. Abban is biztos egy ideje, hogy a kis lányka azért mindig csak hintázik, mert olyankor úgy érzi szabad lehet es közelebb érzi magát az éghez, ahol az Apukája és a Bátyja vannak. Mindenki másként éli meg a gyászt, mely hosszú folyamat, sőt meglehet sosem ér véget. Hősnőnk tekintetével követi csemetéjét. Arcát melegíti a nap sugara, melytől úgy érzi, feltöltődik. Akárcsak kedvenc hőse, Superman. Erőt nyer a Nap fényéből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mind magasabbra hajtja magát az aprónép. Vékonyka lábait olyan katonásan mozgatja, testével együtt a megfelelő ütemben, hogy lassan más koccig feljut. Hősnőnk figyeli, de nem szól rá, hiszen tudja milyen rutinos már ebben Imola. Ekkor jelenik meg egy másik, korabelinek tűnő kislány, aki szintén a hintához tart, nyomában szaladó apjával együtt. Felhuppan rá és hagyja, hogy a férfi lökje. Vidámnak és elevennek tűnik, ahogy élvezettel száll magasba a szerkezettel. Igazán csak akkor tűnik fel, hogy milyen kis rettenthetetlen, amikor minden különösebb gond nélkül ugrik ki a hintából. Vajon az ő lánya is ilyen volna, ha még élne az Apja és a Bátyja? Bizony ez a kérdés motoszkál a riporternőben, mígnem a kis vadóc már ott is terem Imolánál és mellé telepedve próbál barátkozni. Imola ugyan félénk kislány, de ha valakiben meglátja a jót, azzal hamar hamar nyitottá és bájossá, bár kíméletlenül őszintévé is válik. Kire ütött ez a gyerek? Na vajon kire? Természetesen mindkét szülőjére, még akkor is ha egyikük már nincs vele. - Jó napot! Persze, természetesen - emeli sötét szemei elé tenyere élét, hogy láthassa a férfi arcát. Szakmai ártalom, hogy vonásait azonnal elemezni igyekszik. Elsőre csak a szimpátiáig jut, majd miután az apuka megint megszólal már másra is felfigyel. - Nagyon eleven, igaz? - biccent fejével a kislány felé - Az enyém kicsit visszahúzódóbb, de szerintem a hinta jó kiindulópont lehet - húzza mosolyra szép ívű ajkát. Ezalatt a két csemete is elkezdi a maga ismerkedési rítusát.- Szia! Imola vagyok, téged hogy hívnak? - kérdezi az aprócska lány a másiktól és úgy fordul, hogy lássa beszélgetőtársát, ám a hinta láncát közben egy pillanatra sem engedi el ujjai közül. Lassít is egy kicsit és mindeddig átszellemült arcán érdeklődés látszik. Kíváncsi a másik kislányra. Kevés barátja van és akad, akitől fél is egy kicsit, de az a lány már nagy és nem foglalkozik vele, mert ő picike. Testileg legalábbis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Valóban hasznos dolog az arcolvasás. Ha bárki kételkedett volna ebben, most ím bizonysággal épp a frissen tanárrá avanzsált riporternő szolgált. Mindkettejüket megkímélte a felesleges kása körüli kerülgetéstől, hogy kielemezve a férfit, rögvest a tárgyra tért. Leült a férfival szemben, így tekintete egy magasságba került a kollégáéval. Hiába bizonyultak helyesnek iménti meglátásai, gyomra mégis bukfencet vet, s még kicsit talán el is sápadt, amikor a választ meghallja. Méltósággal viseli a kudarcot. Ezt megfogadta. Azonban értelmezve a szavakat rádöbben, a másik nem mondott nemet. Csupán, ahogyan sejtette, tudni akarja a részleteket. Azokat legfőképp, melyek az elé helyezett dossziéból kimaradtak. Felidézi magában azt a napot, amikor egy kis időre mindent feladott. - Természetesen nem... Kővágó professzor oktatta akkoriban a tárgyat, s ötöd magammal mi voltunk az ő saját kis animágus különítménye, akiknek kikövezni igyekezett az útját, vezessen az bármerre - kezd bele a történetbe, s lelki szemei előtt sorra elevenednek meg a történések élesen kirajzolódó, színes vágóképei - Aurornak készültem. Mindent megtettem, hogy az lehessek. A legjobb akartam lenni. Tanultam éjjel-nappal a felvételi tárgyakat és a legilimencia mellett az animágiát. A rituálé legnehezebb részét is egy rontással sikerült megcsinálnom - mosolyodik el saját ügyetlenségén lágy nosztalgiával. Mivel úgy a hónap felénél kitüsszentette a mandragóra levelet. Még aznap odament a Professzorhoz, kért egy másikat és kezdte előről. - Aztán hála az ő közbenjárásának elmehettem a Sárkányölőre egy előfelvételire, ahol a szemem miatt mondhatni azonnal megakadtam a rostán. Soha nem mehettem volna terepre... - komorodik el hangja, ennek a nyilvánvaló tragédiának a kinyilatkoztatásától, miközben egy rakoncátlan sötét tincset a füle mögé tűr, majd folytatja - Egy világ omlott össze bennem és persze azt tettem, amit egy sértődött, dacos kamasz ilyenkor szokott. Tomboltam egy kört, hogy utána felégetve minden hidat magam mögött, hagyjam az egészet a fenébe - vonja meg vállát, mert ez már sajnos így esett és nem tud változtatni rajta, s talán jobb is ez így, ahogy lett - Egy nyáron át azon tépelődtem, mihez is kezdhetnék. Végül egyetemre mentem és újságíró vált belőlem. Hogy most, ennyi év után ismét megpróbálhassam - fejezi be mondandóját, melyből a férfi megismerhette a fiatal, forrófejű, rellonos Elektrát, akinek az álma semmivé foszlott, mégsem hagyta, hogy az élete is galyra menjen. Továbbá azt a nőt, akinek van bátorsága újrakezdeni. Bölcsebben, érettebben, de ugyanolyan elszántsággal és hittel. Ezután hősnőnk mélyet sóhajtva, átható tekintetű sötét szemét Kedves úrra függesztve várja, elegendő információval szolgált-e számára. Teljesen biztos benne, hogy nem várandós, ahogyan abban is, hogy epilepsziában sem szenved. Agyában szerencsére a ráomló régi rádió épület sem tett kárt. Erről papírjai is vannak. A memóriája pedig szinte ugyanolyan jó, mint az amnéziát megelőző időkben. Csupán magára az omlás pillanatára nem emlékszik. Viszont a kómában töltött időről is vannak már halványan derengő foszlányai. Főleg hangok és érzések.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Sosem szeretett beszélni róla, most mégis kénytelen. Őszintének kell lennie, vagy végleg búcsút mondhat az animágiának. Erre a férfi hanghordozásából is azonnal rájött, mely bár nem türelmetlen, vagy goromba, mégis arra ösztökéli, hogy valljon. Szégyenli a probléméját. Olyan nevetséges, hogy emiatt törnekdarabokra egy álmot. - Szemproblémáim vannak - kezd bele tehát a diagnózisba éreszhetően rossz szájízzel - Az egyik, az éjszakai fényudvar látás, ami azt jelenti, amikor sötétbe nézek, a pupillám túlságosan kitágul, így több fényt enged be a szemembe. Ezért a fénysugarak eltérően törnek meg és ez glóriaszerű látást idéz elő nálam, illetve csökkenti a kontrasztérzékenységemet. - magyarázza miközben ujjait ölében összekulcsolja, hogy ne doboljon velük idegességében - Ha ez nem volna elég, van még hozzá egy kisfokú astigmiám, vagyis belső szemtengely ferdülésem, meg némi magasabb rendű fénytörési hiba gyanúja, amit mára kizártak - fedi hát fel titkát, hogy ezzel együtt sorsát immár a férfi kezébe tegye. Elfogadja tőle, ráadásul garantáltan méltósággal természetesen, ha visszautasítja, mert ezek is kizáró okokká váltak. Azonban ssalódását úgy érzi kevéssé tudja majd éles vonásai mögé rejteni miután kilépett a tanári ajtaján. Megigazítja szemüvegét, majd tekintetét a vele szemben ülőre függeszti, Lálektükreiben feszült figyelem csillan. Várja az ítéletet, mint annak idején a Sárkányölőben, csak az évek teltek el, de az izgalommal vegyes aggodalom ugyanolyan torokszorító maradt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Óráknak tetsző percek teltek el, mire a férfi beszélni kezdett hozzá. Addigra hősnőnk is képes volt ismét gondolkozni és érezni egyszerre. Figyelte az aurort és minden rezdülését, a legapróbbat is érzékelni igyekezett. Mert félt tőle, s mert féltette. Összemosódtak e kettő határai. Végül most elhagyta az első szó a szívének kedves száját, s Elektra szinte azonnal rájött az eddig vezető eseménylánc kiváltó okára. Ajka elé kapta szabad kezét, hogy elfojtsa feltörő hangját, mely egyszerre volt a döbbeneté és az együttérzésé. Közelebb ment Markhoz, mire a nevezett megfordult. - Nem felejtetted el őt...Sosem fogod, mert nem is tudnád... - szólal meg még mindig reszkető hangon, majd végighallgatja a vele végül szembe forduló és néző auror szavait. Némán áll előtte. Keze mozdul, hogy megérintse. Ha nem tartana tőle, hogy ismét kirohanással honorálná, úgy magához is húzná, hogy megölelje, ám idejében megáll a mozdulatban. - Túl sok a ha és a volna Mark, ezt te is tudod. Ne vádold magad, kérlek...Tudom jól, hogy most a világot felégetnéd, meghalnál utána, hogy vele lehess, hogy a bocsánatáért esedezz...De..Ez nem megoldás...Nem vagy hibás mert élni mertél, míg ő ki tudja hol járt... - sóhajt mélyet, majd egyet oldalra lép egyet pedig hátrébb. Háta így most épp ott érinti a falat, ahová az imént még a férfi ökle csapódott. Kezeit mellkasa előtt összefonja. Elzárkózik. Ebből a testhelyzetből beszél tovább. Hangját a nyugalom és a tapasztalat bölcsessége árnylaja azóta, hogy beszélni kezdett - A lányaid meg fogják érteni. Keserű és kemény időszak vár mindhármótokra, de szükségük lesz rád és te ott leszel. Hidd el mind tovább tudtok majd élni ezzel a teherrel. Minden nappal könyebb lesz. - bólint tudattalanul, majd lehajol, hogy összeszedje holmiját, mely lesodródott az íróasztalról és kiesett kezéből. Tétován emeli magához őket és sötéten csillogó lélektükrei egy kérdést intéznek Markhoz. Mit tehetek érted? Választ azonban nem kap a férfitól. Alig észrevehető biccentéssel nyugtázza beszédes némaságát. Megérti min megy most keresztül. Lelke mélyén pedig már tudja, őt is elveszítette örökre, ahogy a férfi a nejét. Nincs már keresnivalója sem itt, sem a parancsnokságon. Ezért dolgait magához szorítva, könnyes szemekkel és vöröslő csuklókkal sétál ki a helyiségből, hogy odakinn a kihalt folyosón, s a haza vezető út alatt elsirassa Markhoz fűződő, igazzá és méllyé vált, egy pillanat alatt hiábavalóvá lett szerelmét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Meglepi a válasz. Leginkább annak halkabbra fogott második fele, melyet persze tökéletesen hallott. A füle legalább kifogástalanul működik és most már a memóriájára sincsen panasz. Egyelőre kivár a reakcióval, hiszen ez még bármit jelenthet. Akkor folytathatta volna. Lehet az következik, hogy viszont mostmár nem, mert túlkoros. Megfeddi magát belső narrálója amiért kamaszként dacból, dühből és egyéb frankfurti levessel felérő érzelmi katyvaszból sutba dobott mindent. Fiatalság - bolondság, mondják. Azonban a professzor folytatja, s hősnőnk szemei prezentálják amiről az imént beszélt. Pupillái hatalmasra tágulnak izgalmában, melytől szemei mondhatni feketékké válnak. Pislognia kell párat, hogy megelőzze a férfi képletes glóriával felruházását. Azért szentként még nem tekint Kedves úrra. - Kezelem a helyzetet. Vagy szemüveg van rajtam, vagy kontaktlencse - veti közbe halkan és bólintva párat, hogy azután el merjen engedni egy felszabadult sóhajt, hallva kérésére a határozott áment. Szép ívű ajka ekkor őszinte és boldog mosolyra húzódik annak ellenére is, hogy át kell ismételnie a képesség elsajátításának elméleti részét. Itt helyben megfogadja magának, hogy felkészül, s a férfi nem fog csalatkozni tudásában. - Elek, kérem - ajánlja vidám hangszínen - Elvégre azért kollégák vagyunk - követi tekintetével a naplót sorjázó férfi minden rezdülését. Hangján hallja, nem várt plusz feladat számára, hogy órarendjében elhelyezze. Várakozva hallgat, s idézi közben maga elé saját határidő naplójának heti bontását. Lelki szemei előtt ott áll a dupla oldal, rajta minden időponttal. - A kedd tíz óra tökéletes és igen, ha kérhetem ez az egész tanulás dolog, maradjon köztünk. Tudja az én szakmámban egy ilyen képességet jobb titokban tartani - vonja meg vállát amolyan, ez van ezt kell szeretni felhanggal, majd miután még pár dolgot megbeszélnek az elméleti óra lefolyásával, szakkönyv és eszköz igényével kapcsolatban, Elektra köszönetet mond a férfinak, majd csupán egyelőre lélekben ünnepelve elhagyja a tanárit, s nem sokkal ezután a Kastélyból is hazaindul.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Néhány pillanatba telik csupán, hogy rájöjjön, hogy a férfi nem magyar ajkú. Kedves, megértő mosoly fut át szép ívű ajkán, majd miután a nevezett felvette a nyelveik közti kommunikációs szakadékot áthidaló segédeszközt, szóról-szóra megismétli mindazt, amit beszélgetésük elején mondott. Biztosan sikerül annak lennie - pillant a láthatóan vidám és kiegyensúlyozottnak tűnő lányka felé. Egészen más, mint saját gyermeke, aki szelídnek, mégis komolynak és csendessnek tűnik mellette - Nekem ebből a szempontból mondhatni szerencsém van Imolával. Órákra képes lekötni magát. Kicsi kora óta szeret rajzolni és olyan békés kislány, hogy sosem kellett szórakoztatnom. Néha kicsit furcsállom is azt, ahogyan létezik a világban...félek talán magányos...- beszél az aprónépre vetve sötét, átható pillantását, majd rámosolyog, amikor az félé fordul. - Ezt tőlem örökölte - mondja kuncogva, ahogy visszagondol saját hintás partizán akcióira, melyekre kamasz koráig, sőt még azután is akadt példa. - Elektra, és én még ennyit sem tudok franciául - nyújtja kézfogásra kezét, amit ha a férfi viszonoz röviden és határozott mozdulattal visz véghez. Ezalatt a két lányka ia jól halad az ismerkedéssel. - Engem Momónak szóktak hívni és hét és fél éves vagyok - válaszolja Imola, majd öő maga is hátra tolat, hogy ugyanonnan indulhassanak. Koccig! Hűha! Azt én is nagyon szeretem, mert olyan mintha repülnék..Olyankor közelebb vagyok Apához és a Bátyushoz - meséli a gyermek, sötét szemeiben szomrkás szeretettel. Számára az említettek csak nevek és fotón mosolygó arcok, de Anyukája és a Nagyiék annyit mesélnek róluk, hogy szinte már úgy érzi ismerte őket. Elkezdi hajtani magát. Mozdulatai koordináltak, arcocskája kisvártatva egészen átszellemült lesz a koncentrálástól. - Igen, itt tanul, de néhány év és remélem bekerül a Bagolykőbe. Az ön lányának már megmutatkozott a varázsereje? - kérdezi Elektra ezalatt érdeklődve és egyben kicsit tartva is a választól. Imolának ugyanis még egyetlen pillanatra sem tűnt elő mágikus tehetsége. Egykor az orvosok felkészítették rá hősnőnket, hogy lánya szívbetegsége miatt kicsit lassabban fejlődik majd testben, de arra ők sem gondoltak, hogy ez az állapot kihatással lehet varázserejére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Objektivitás. Egy valamire való riporter elsődleges ismérve. Kívülállónak maradni, minden elfogultságot mellőzve kezelni a kapott információkat, s azokból következtetéskén papírra vetni a puszta tényeket. Hősnőnk mindig is büszke volt sajátjára, azonban önmagával kapcsolatban már egészen más volt a helyzet. Reggelente a tükörben egy igazi harcost, egy mindent túlélő nőt látott, aki erős, ravasz, kitartó és bátor. Nagyobbat nem is tévedhetett volna. Ereje dölyfösség, kitartása folytonos menekülés, míg bátorsága félelmének kivetülése volt. Minderre az utóbbi hetek eseményei világítottak rá a maguk lelkileg és testileg egyként fájdalmas módján. Kezdődött azzal, hogy Marcell ismeretségük óta először úgy támadt vissza, hogy porba sújtotta Elektra összes rávetett vádját. Ellene fordította saját hibáit, melyre nem volt felkészülve. Miután a férfi elviharzott egy pillanatig csak állt némán, akárha az idő is megtorpant volna vele, majd akkorát ordított, hogy beleremegett a ház és földhözvágta mindkettejük bögréjét. A szilánkokká tört csészék közt véül térdre rogyott és csak zokogott. - Miért képes csak Ő kihozni belőlem azt a "kontrolmániás sárkányt"? Miért nem tudok megbocsátani Neki? - kérdezte elkeseredett dühvel. Abban a néhány percben szíve mélyéből gyűlölte érte Marcellt, amiért szembesítette jellemhibáival, melyeknek tényével kapcsolatban mindig is tévesen gondolkozott. - A rohadt életbe! Igaza van! Átkozott legyen a nap, amikor elkezdtem félreismerni magam! - szentségelt tovább fejben. Azután könnyeitől alig látva, remegő kezekkel összeszedte a porcelándarabokat, jól megvagdalva magát velük, hogy pálcája néhány mozdulattával összerakja őket. Felszámolta tehát a káoszt kívül, de lelke mélyén minden zavaros maradt. Ezután jött Mark erőszakos cselekedete, melynek nyoma valamiért nem csak a csuklóiról, de gondolataiból sem tűnik tova. Tudattalanja minduntalan visszacitálja, s vetíti elé, akár egy beakadt moziszalagon futó filmet. Annak a szörnyű éjszakának az emléke újra és újra megmérgezi álmait. Akárha valamiféle kígyómarás volna, ami lassan hatva végül majd megöli. Nincs nyugovása azóta. Éjszakánként felriad és hol Marcell, hol Mark hangját és szavait hallja. Képtelen pihenni, s ennek következményeit már érzi. Tenni igyekszik ellene. Ezért jött ma el a Piacra, melynek egyik eldugott kis zugában árulnak egy kevéssé közismert keveréket, amit "Álomhozó"-ként aposzrofálnak. Elizabetnek megvan a maga gondja, Rudolfhoz elvből nem fordulna, mégha viszonyuk egy elfogadható és tanult, felnőtt emberekhez méltó szintre is lépett. Azonban az idő sürgeti. Az újabb összeomlás árnyéka úgy lebeg felette, akár Damoklész kardja. El kell kerülnie, bármi áron. Imolának szüksége van rá és ezt többé nem felejtheti. Ennek fényében nem volt más választása. Maga kutatta fel a lehetséges gyógyírt és most eljött, hogy beszerezze. Arca fakó, szép ívű ajka cserepes, csuklóin zöldes színűek már a nyomok, de még mindig látszanak. Tisztán, élesen. Kifejező szemei alig csillannak. Alattuk sötét foltok éktelenkednek. Mindezek a fáradtság és a legyengülés egyértelmű jelei. Pedig szüksége van az erejére. Ott a lánya, a tanítás és az animágia. Ezek miatt kell újra talpraállnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egyáltalán nem lepte meg, hogy a kiírt időpontra csupán egyetlen tanuló érkezett meg a tanteremmé kinevezett helyiségbe. Kinek kellenének mugli módszerek, ha ott a mágia? Ahogy elnézi mondhatni senkinek. Ettől függetlenül nem csügged. Aki felveszi a tárgyat, és eljön az óráira, azoknak tartja meg. Nem fog kikelve magából rohanni a házvezetőkhöz, hogy rugdossák már el a diákjaikat hozzá. Ugyan kérem! Mi értelme volna? Az ég világon semmi. Ha kényszerből kell tanulni valamit, abban nincs köszönet sem a diák sem a tanár számára. Hősnőnk ezért kedvesen rámosolyog az őt üdvözlő lányra és biccent is neki. - Jó reggelt! Foglalj helyet, van választék bőven - mondja vidám iróniával, hiszen az összes szék üres - Egy kicsit várunk, hátha eltalál még ide valaki, azután belecsapunk. Rendben? - beszél a lányhoz, akiről úgy tippeli arcát és alkatát gyorsan elemezve, hogy még igen zsenge korú. Talán másodikos lehet, de legfeljebb hamadikos. Várakozás közben hősnőnk saját helye mögé igéz egy táblát, bár van egy olyan érzése, ez az óra inkább kettejük beszélgetése lesz a lánnyal, mintsem szigorúan vett tanulás. Senki sem érkezik közben, így nem húzza tovább az értékes időt. - Akkor kezdjük! Rothstein Elektra vagyok, és azért jöttem, hogy elmondjam neked: Mi a fene az a Fiziognómia?! - telepszik le könnyed mozdulatokkal, egy szék kihagyással a lány mellé, majd maga alá húzza lábát és úgy fordul, hogy a legtöbbet láthassa belőle. - Szerinted, ha most arra kérnélek, hogy nézz rám és nézz meg jó alaposan magadnak, azután azt kérném mond el mit láttál, mit mondanál? - indítja beszélgetésüket azzal, amihez a legjobban ért, természetesen egy kérdéssel, melybe azonnal egy feladatot is beleillesztett. Kíváncsian csillogó, sötét szemeivel a lányt nézi és lágyan mosolyog. Nem akarja definíciókkal, az arc izmainak latin megnevezésével traktálni. Helyette inkább játékos formába igyekszik önteni az ismereteket, amik később még hasznosak is lehetnek számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Erős a váll, mely váratlanul beléütközik, s a lökés nyomán földre hull kopott, öreg, bőr válltáskája. Figyelmetlenül és lassan gyűrte mindeddig bakancsa alá a métereket, ám most azonnal megtorpan. Feje kótyagosságában először csak egy elodázó morgást hallat, ám amikor felismeri a férfi jellegzetes hangját, riadtan emeli rá sötét, karikákkal ölelt szemeit. - Én sem... - mondja erőtlenül, s már húzódna is távolabb, hogy útjára engedje Marcellt. Nem tudja mit mondhatna még, ami nem hangzott el legutolsó találkozásuk során. Inkább lehajol, hogy felvegye táskáját és összeszedje a belőle kihullott holmikat. Egyáltalán nem foglalkozik a férfi jelenlétével. Előre hajol és kiújtózik okmánytartójáért, s kabátja ujja a mozdulat hatására felcsúszik, látni engedve a csuklóján éktelenkedő zöldes foltsávot. Folytatja a szedelődzködést így a másik kezén is feltűnik ugyanazon zúzódás tükörképének nyoma. Egész lényéből megtört lassúság sugárzik. Tovatűnt belőle az energia. Nehézkesen emelkedik fel és szorítja magához holmiját, hogy induljon célja, az eldugott, mondhatni félvilági kis stand felé. Kell az az altató főzet. Egyre jobban. Azonban mellőle a férfi még nem távozott. Meglepettség vet halvány visszfényt fakó-fáradt lélektükreiben. - Segíthetek neked valamiben? - érdeklődik üresen kongó, csüggedt, talán kissé személytelen hangon. Mire vár még? Miért nem ment tovább? Mi tartja itt mindazután, ami legutóbb történt? - kérdezi belső hangján elkeseredetten és értetlenül csóválná meg fejét, ha nem lenne hozzá túl fásult. Moccanatlan áll Marcellal szemben és valahol mélyen, legbelül egyszerre gyűlöli, szereti és átkozza a Sorsot, amiért minduntalan útjába vezéreli egykor volt kedvesét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Először nem is érti a kérdést. Furcsállva néz a férfira, majd kisvártatva felfogja mire érthette. Vívódásnak helye itt nem lehet. Lojális volt és marad ahhoz, akit szeret. Nem fogja elárulni az aurort, annak ellenére, hogy úgy bánt vele, mint a legveszélyesebb ellenségével sem talán. - Egy ügy kapcsán olyan helyre nyúltam, ahová nem lett volna szabad - mondja ki őszintén a mondhatni féligazságot. Szeme sem rebben közben, hiszen mestere annak, hogy eltitkolja az igazságot. Jól ismeri a módját hogyan leplezze el a valót. Tények kellenek, amikre alapozhat. Egy ügy miatt volt a kirendeltségben aznap későeste és olyasmit tett, amit nem kellett volna. Beleszeretett egy olyan férfiba, akinek eltűnt a neje. Elvonta figyelmét, aztán a nő meghalt, így nem hibáztatja Markot, hogy elvesztette maga felett a kontrollt. Immár inkább fél tőle, de elfogadta a ráruházott bűnös szerepét. Újabb sötét színnel gazdagodott élete szélesvászna, miközben elég ideje volt gondolkozni a helyezten. Arra a következtetésre jutott, hogy könnyebb a férfi számára vádolni mást és önmagát, mint szembenézni a Halállal és azzal, hogy a nő egykor elhagyta. Annak is megvolt persze az oka, ezt is tudja. Vajon ő is elmenekült volna fájdalma elől, ha Zoli életben marad és csak a kisfiuk vész oda abban a szörnyű tűzben? Ki tudja. Hősnőnk ezen nem filozofált, hiszen okafogyott maga az alapfeltevés. - Te sem festesz valami fényesen, ami azt illeti - szúr oda egy keresetlen bókot a rá jellemző csípős éllel. - Abból az erőből, amivel meglöktél úgy tűnt, igyekszel valahová... - hagyja függeni maguk közt szavait. Tényleg nem érti mit akar még tőle Marcell. Mindent egymásra borítottak, ami a szívüket nyomta. Nem működne köztük már a barátság sem, ez tisztán látható. Imola csak akkor lesz a gyámleánya, ha Elektra az aprónép tizennyolcadik életéve előtt halálozik el, s akkor már beszélnijük nem kell. Mit akarhat még tőle?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Tekintetét járatja az aprónép és új ismerőse között. Kaméleonnak kellene lennie, hogy instant szemtengely ferdülés nélkül kivitelezze mindezt, helyette inkább fejét forgatja hol ide, hol oda, hogy mindkettőjükre figyelhessen. - Introvertált volt apja is, de ez nem ugyanolyan - fejtegeti tovább, kissé merengve - Aminek sajnos én is a kiváltója vagyok - teszi hozzá szomorkás belső hangja, mely nem hagyja, hogy erről a tényről megfeledkezzen. Vétkes abban, amin a lányának az utóbbi időben át kellett mennie. Talán kezdettől fogva nem volt anyának való igazán. Erre ismét rá kellett jönnie. Felelősség érzetének túl alacsony volt a küszöbe, ami gyermekét illette. Ezen gondolatoktól kedve komorrá válik, amit azonban a férfi feltevése azonnal átváltoztat könnyed kedélyességgé. - Koránt sem. Maximum szobát tudok festeni, és azt sem túl ügyesen - mondja szélesen mosolyogva - Jelenleg tanár vagyok és rádiós műsorvezető - vall színt hivatásairól, melyek összbevételéből végre meg tudja talán venni azt a felrúnázott legkeveréses tűzhelyet, amit pár hónapja kinézett már magának a Bagyolhírek háztartási rovatából. Ezután csak egyetértően bólint párat. Igen. Az a legfontosabb, hogy boldogok legyenek a gyermekeik és ha ehhez egymás társasága is hozzásegíti őket, akkor eltérő jellemük ellenére nyugodtan barátkozzanak. - Nem irigylem, nem lehet egyszerű egy ilyen eleven kis emberre vigyázni. A fiam volt ilyen. Alig kezdett járni és már fenn is volt mindenen - nosztalgiázik lágy mosollyal, ahogy lelki szemei előtt megjelenik angyalarcú kisfia a szőke fürtjeivel, nagy szemeivel és bájos arcával. Olyan volt, mint egy kis angyal, s azzá is vált a sors akatatából. - Csak becézés, de semmit sem jelent - beszél kicsit pihegve Imola, ahogy lendületesen hajtja magát a hintával. Nehezebben kap ilyenkor levegőt és kicsit a szája színe is lilás árnyalatúbb mint a mellete játszó kislányé. - Anya mindig ezt mondta, amikor megkérdezem, miért nem láthatom őket csak fényképről...De most már tudom, hogy igazából meghaltak és azért nincsenek velünk - beszél a lányka kissé szaggatottan, miközben fel és le jár a hinta alatta. Lassítani kezd, hogy véget vessen a hajszának, amit a csúcsrajárásért vívott. - Szeretsz rajzolni...Mi..Min...Lili? - mosolyodik el Imola, zavarában mert nem tudta kimondani a számára idegen kiejtésű becenevet és reméli, hogy újdonsült kis barátnője a számára könnyebb verzió miatt nem fog megharagudni. - Pontosan ott, igen, ahol pechére a jóanyja is tanít - követi a férfi mozdulatát, ahogy a tanoda irányába mutat - Nálunk eddig sajnos semmi nyoma mágiának. Nem ő lenne az egyetlen kvibli a családban, de tartok tőle, hogy ez még jobban kizárja majd a nem épp befogadásáról híres varázsvilágból - méltatlankodik keserű szájízzel. Imola már így is annyi mindent másként élt meg, mint a korabeli gyerekek, hogy félő egy ilyen helyzettel nem tudnának mit kezdeni. Hősnőnk minden éjjel azért imádkozik, hogy csak egy cseppnyi jelét adja ereje, hogy létezik egyáltalán. - Sajnos kijutott neki a szikrákból bőven egész életében - sóhajt mélyet Elektra, hogy elpillantva a gyerkőcök felé, lányán pihenjen meg tekintete - Van egy olyan érzésem, hogy ezek kioltották a benne lévőt, de persze a reményt nem adom fel, hogy egyszer mégis előhívódik az ereje. Gondolom az ön neje is így érzett, míg meg nem történtek azok az apróságok - beszél immár jóval bizakodóbban, de arcán és főleg sötét, kifejező szemeiben továbbra is ott ragyog az aggodalom fénye, mely lelke legmélyéből sugárzik. Szereti a gyermekét és félti, miközben bűntudat gyötri, amiért nem képes olyan anya lenni, mint amilyet nézete szerint az aprónép érdemel.