Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Tutira az utóbbi lesz - nevetett a kezébe Lili. - Víta meg is mondta, hogy nem koncentrálok eléggé. Pedig próbáltam én, de hát annyi minden izgalmasabb volt még abban az üres, uncsi szobában is, mint amit meg kellett volna értenem épp a leckéből.
A pók mentőakció sikerrel zárult, és természetesen nem kerülte el Lili figyelmét, hogy ezzel milyen közel került hozzá Lucas. Mintha csak direkt kereste volna a lehetőséget. Talán pók se volt? Ő nem látta legalábbis, szóval kénytelen volt hinni a fiúnak. De nem is volt ő olyan, aki hátsó szándékot fedezne föl bárki tettei mögött is. Még ha az illető egy-két alkalommal már igenis élt a helyzet adta lehetőségekkel. Most is könnyedén az ajkai után kaphatott volna, vagy akár Lili az övéinek, de nem tette. Talán végre megértette, hogy valószínűleg az utolsó lehetősége lenne rá, bármennyire is vágyott Lilkó is ugyanarra.
Csak hogy ő többet is akart. Igaz, nem tudta pontosan mit, és még abban is voltak kétségei, hogy kitől, de abban biztos volt, hogy nem akarja hagyni a navinésnek, hogy csak a testi örömöknek éljen vele.
Gondolatait egy kisebb köhögőroham, majd a pizza érkezése szakította félbe, amire Lucas egyből le is csapott, kábé, mint aki hetek óta nem evett. Lili nagy, kíváncsi szemeket meresztve figyelte, ahogy máris az arcába töm egy szeletből. Ő még az előbbi rövid fulladásos jelenete hatása alatt állt, szóval kómótosabban látott neki az evésnek.
- Azért a nyelved ugye megmarad? - kérdezte nevetve, miközben ő is kezébe vett egy szeletet, és fújkodni kezdte.
Beleharapott, egyből a meglepetés ízt keresve, és arra gondolt, hogy ha Lucasé nagyon rossz, talán nem is baj, hogy leégette az ízlelőbimbóit. Az övé viszont paprikás krumplis utóízt adott, amivel túl sok gondja nem volt, csak nagyon fura volt egy pizzán érezni azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Különösebben éhes a lány ugyan nem volt, de ez sosem gátolta meg abban, hogy egyen. Imádott enni, és mindent is megevett, ami elé került, szóval ennek a pizzának sem volt kegyelem, hiába gondolta az kis, vékonyka szőkét elnézve, hogy megússza némi csipegetéssel.
De persze nem randi lett volna, ha közben nem beszélgetnek, ezzel persze Lilkó is számolt, és úgy sejtette, Lucasnak szüksége lehet a nyelvére is hozzá. Ő csupán emiatt aggódott, hogy talán odalett e beszédképzéshez oly fontos szerve a másiknak, de a navinés persze máshol járt gondolatban.
Lili kinyújtotta a nyelvét válasz gyanánt, és inkább újabb falatot kanyarított le pizzaszeletéről fogaival.
- Phöri? - kérdezte teli pofizacsival, és megcsillant a szeme. - Adzz ed faladod?
Ki is nyitotta a száját, de aztán gyorsan kapcsolt, hogy ez így nem fog menni. Rágott még kettőt, nyelt egy nagyot, majd leöblítette narilével is, mielőtt ismét előrehajolt, kinyitott szájjal, és picit kidugott nyelvvel, hogy oda bele kéne tenni bizony azt a pizzát.
Ha kapott a másik kajájából, elégedetten rágcsálni kezdett, közben elgondolkodhatott azon, amit kérdezett tőle Lucas. Furcsálkodott a dolgon, mert általában arra szoktak panaszkodni esetében, hogy be nem áll a szája. Mindig mondta a magáét, és különös volt, hogy a srác szerint ez épp ellenkezőleg van.
- Úgy tudom, nem - felelte végül. - Szeretek dumálni mindenféle izgiségről, meg dolgokról, amik szintén érdekesek. Csak azsd hiszeb - harapott újabb falatot - te nem nagyon akartál eddig beszélgetni velem.
Mást annál inkább akart, de ezt most nem akarta a szemére vetni. Új lap, tiszta, meg minden. Ugyebár.
- Szívesen elmesélek bármit, ami érdekel. Kérdezz csak, én addig rágok - mondta, azzal benyomta az első szelet végét is a szájába, ujjal nyomkodva be a kikandikáló részét. Jóízű nyammogásba fogott, közben kíváncsian pillázott a vele szemben ülőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Emlékezett még a szilveszterre, de mennyire hogy! Ott kezdődtek a bonyodalmak, és a változások kapcsolatukban. Bár akkor még csak egy ártatlan csók volt, sőt, inkább szájrapuszi, ami elcsattant köztük, és ha Olívia nem tudja meg, talán soha semmi más sem lett volna belőle, de megtudta, és ami azóta történt, elfeledhetetlenné tette azt az estét.
Mindenesetre jó volt arra gondolni, hogy akkoriban még valóban csak beszélgetni ment oda Lucas a lányhoz. Lenyelte a lejmolt pizzát, örömködött egy kicsit a valóban pörköltös utóízének, majd megcsóválta a fejét.
- De amúgy igazából nincs is olyan hagyományotok, amire akkor hivatkoztál, ugye? - kérdezte immár talán sokadszor, de remélte, hogy előbb-utóbb megerősíti gyanúját.
Persze az ajánlat szerint a kérdezés joga még nem volt az övé, szóval bólintott egyet. Jó, tud ő mesélni magáról, ha kell, csak ha kihűl a pizzája miatta, lehet kicsit morci lesz.
- A kedvenc színem a lila. Vagy a kék. Esetleg a zöld. Nem.. a sárga? Mind? - megrázta a fejét. - Igazad van, ez nem jó kérdés, túl sok rá a jó válasz. Mesélem akkor mondjuk a családomról! Vítáról már hallottál.. de ő amúgy csodás, mesés ízlése van, gyönyörű mindig, és közben okos is. Csak kicsit zárkózott. De így meg még izgisebb! És elég szigorú, de amúgy kedves is, már amikor épp nem lát engem. Ja és akkor van egy bátyám is, Nimród, aki egy angyal. Nagyon kedves srác ám, az utcában, ahol lakunk, szerintem minden lány bele van zúgva. Mármint akik nagyjából egyidősek vele. De az öreg nénik is mindig örülnek neki, meg csipkedik az arcát. Aztán az öcsém.. hát ő szerintem rám ütött. Kis ütődött, de nagyon édes. És szeret rajzolni. Mindent is lerajzol. Majd mutathatok képeket, némelyiket meg is bűvölték anyuék, hogy mozogjanak.
Még nem hűlt ki a pizzája, szóval harapott egy újabbat.
- Te jössz! Nem is tudom, van-e tesód! Van? Nincs? Talán? A padláson egy eltitkolt, gonosz iker?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Már a múltkori esetből is világosan kitűnt, hogy Lilkó nem indult olyan hendikeppel, mint Marina, már ami az ivászatot illeti. Míg a dán úgy locsolta le a torkán a piát, mintha víz lenne, és ő minimum szomjan akarna halni, addig a szőkénél már az első néhány pohárka után jelentkeztek a tünetek.
Nehezére esett egyenesen, és egy helyben állni, ami mondjuk máskor sem volt erőssége, de most jól láthatóan koordinálatlanság vette át az uralmat teste fölött, és ügyetlensége is új szintet öltött. Folyamatosan kilötykölte sörét, ahogy hadonászott kezeivel, és emiatt persze nagyképűen azt hitte, hogy de fene sokat tud inni, így aztán a felkínált újabb és újabb nedűre se mondott nemet, akkor se, ha épp nem volt szabad keze, amivel átvegye azt. Marina szőke barátja például rendületlenül itatta őt, de hogy melyik, azt már Lilkó nem tudta volna megmondani ezen a ponton.
Az időérzékét is elvesztette, és már csak kacagva realizálta az eseményeket maga körül. Persze a szülinapost nem volt képes megfosztani figyelmétől, és ez csak részben volt amiatt, mert épp őt ünnepelték. Zavartalanul legeltette rajta barnáit, és nem meglepő módon később, mikor próbálta felidézni a bulit, az egyes eseményeket a "mit csinált épp Rina"-hoz tudta csak kötni.
Például épp megnyerte a versenyt, mikor a pap bácsi mindenkit letáncolt az asztalról. Legalábbis Lili számára minimum ilyen performansz volt az övé, amivel viszont csak addig törődött, mígnem Kende és Marina össze nem nyalta egymás arcát. Nem tűnt gusztának, ahogy a sós izzadságot kóstolgatják egymáson, a szőkét mégis irigységgel töltötte el egy pillanatra a látvány.
Aztán újabb pohár valamit nyomtak a kezébe, amit viszont sose tudott meg, hogy mi lehet, mert mire rávetette pillantását, vagy belekóstolt volna, odalépett hozzá Marina.
Lili felpillantva a lányra vigyorgott vissza rá, és épp gratulálni akart győzelméhez, mikor is megszűnt köztük a távolság. Egy pillanatra azt hitte, talán beleájult a karjaiba a másik, és most jól összefejelnek, de ehelyett egy csókban forrtak össze, amit Lili inkább utólag fogott fel, mint akkor, a pillanat hevében, noha gondolkodás nélkül és hevesen viszonozta azt. A kezéből pedig akadálytalanul fordult ki a pia, és ömlött ki a földre, hogy felszabadult karjait a másik nyakába vethesse.
Kicsit megkésve aztán levegőért kapott, miután elváltak ajkaik, de ő még kissé bent ragadva a pillanatban behunyt szemmel állt. Zavartan kinyitotta szemeit, és mintha csak most venné észre Marinát, rávigyorgott.
- És ezzz.. ez volta.. volt a jutalmam érte? - kérdezte heherészve. - Vaaagy én vagyok a te jutalmaad! Amiért megnyerted a.. v.. v.. versenyt.
Bólintott, nyugtázva, hogy sikerült kimondania a szót, amit keresett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Épp azon kezdett el morfondírozni Lilkó, hogy mennyire jól jönne most a profnak, ha lenne még használható időnyerő, mert úgy hiába úszott el valamivel, vagy tartották fel, esetleg gondolt arra, hogy most semmi kedve ehhez a viselkedni képtelen bagázshoz, még megmásíthatta volna késését, és úgy nem ülnének itt egyre felszabadultabban élvezve az üres órát.
Olyannyira kezdte mindenki beleélni magát, hogy itt bizony nem lesz okítás, hogy még a padtársa is felállt. De aztán oldalra pillantva látta rajta Lili, hogy annyira nem az ő döntése volt ez. Pedig már épp kezdett is volna furcsálkodni, hiszen Flóra eléggé stréber volt, azért is ült mellette, hogy legalább minimális tudás ragadjon rá, amíg itt van. De aztán ez az egész gondolatfolyamat megakadt, mikor a lány meglátta, hogy ki miatt van a mozgolódás.
Deja vu érzés fogta el, ahogy az elmúlt hetek tapasztalatin elmélkedett. Kereste volna ő Marina társaságát, de a rellonosnak úgy tűnt, sosem alkalmas, mindig sietett. De egy idő után Liliben akaratlanul is feltódultak bizonyos érzések. Csenge is hasonlóképp eltűnt az életéből egyik pillanatról a másikra, és bár beletelt majd egy hónapba, mire leesett a szőkének, de nagyon úgy tűnt, hogy most Mae is kerüli őt. Ahogy szöszke szobatársa is tette. És a levitás most sem értette, mi rosszat csinált.
Időnként felé fordult órákon, de ha el is kapta a tekintetét a másiknak, Marináé hamar tovavándorolt. Lili pedig úgy érezte ilyenkor, hogy ő volna a legboldogabb a világmindenségen is túl, ha csak szemeznének egy kicsit. De még ennyit se kapott, és ahogy múlt az idő, egyre jobban elszomorodott emiatt. Persze nem látszott rajta. Sose látszott. Ugyanolyan cserfes, jó kedélyű volt, mint mindig.
Most azonban nem tudott mosolyogva lelkendezni a mellé ülő lánynak, és erről nagyban tehetett a tény, hogy még most sem nézett rá. De legalább hozzászólt!
- Akkor miért csináltad? - kérdezte, úgy, mintha nem is ez lenne az első mondat, amit hetek óta váltanak. - Ha bújócskázni szeretnél, én tökre benne vagyok, de csak akkor, ha néha megtalálhatlak.
Mókázott, ahogy mindig, ha túl komoly volt a téma. De a szája csak egy picit rándult meg a mosoly felé, és elfordulva Marina arcától a padon összekulcsolt kezeit kezdte inkább fixírozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Mivel (nagyjából) jól nevelt volt, teliszájjal nem mondott semmit, egy ahát se, de határozottan bólogatni kezdett a "vallomást" hallva. Tudta ő! Persze, hogy nincs semmiféle hagyomány, de hát akkor nem sejthette. Azóta se lett kevésbé rászedhető, és Lucasnak egyébként is nehezen mondott nemet, mint azt az eddig történtek bizonyítják.
Neki nagy családja volt, Dom a Halálos Iramból bizonyára helyeslően bólogatott volna, de ahogy hallgatta aztán Lucas beszámolóját, Lilinek kissé összefutottak szemöldökei, szemében a sajnálat tükröződött.
Szegény srác, se testvérei, se szülei.. legalábbis akikre számíthatna. Nem is gondolta volna, és csak méginkább bántotta, hogy nem volt alkalmuk jobban megismerkedni, mielőtt közel kerültek volna egymáshoz. Nem azért, mert emiatt a szőke elutasította volna őt, csak jobb lett volna...
- Szívesen megismerkednék a nénikeddel. Nekem is van kettő. Ők együtt laknak, és az egyik unokatesóm is a nyakukon él, szóval tök jó fejek, mert elviselik őt.
Miközben rágta az utolsó falatokat, azon tűnődött, mondania kéne-e valamit arra, hogy a vele szemben ülő nem ülhet le ugyanígy a szüleivel vacsorázni, de végül úgy találta, nem szívesen beszélgetne erről a navinés. Talán később, máskor. Talán ha kettesben maradnak.. és a társalgás lesz csak terítéken.
- Én is jóllaktam - simogatta meg hasát Lilkó is, és arcán boldog kis mosoly jelent meg. Olyan elégedett feje volt, amilyet kisbabák vágnak, mikor sikeresen végigmásznak az asztal alatt anélkül, hogy megállnának pihenni. - Finom volt minden.
Elmélázva rápillantott a szomszédos asztalnál fogyasztott lángoló fagylaltra, de mielőtt még egy nyálcsepp jelent volna meg szája sarkában, elfordult és megrázta a fejét.
- Nem, mehetünk. Sétáljuk le a vacsit - mosolygott rá Lucasra, és megpaskolta kézfejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen, azt hiszem. A nénikékbe bele van kódolva a jófejség. Bezzeg a saját gyerekeikkel nem azok, de a testvérük gyerekei az tök más - nevetett Lilkó is.
Kicsit furcsálkodott ugyan azon, hogy Lucas miért tartja az éhesebbik felét félelmetesnek, de mivel az volt most a lényeg, hogy teli a bendő, nem is állt le ezen morfondírozni. Talán úgy csillog a szeme, mint a rajzfilmekben, mikor annyira éhesek már, hogy mindenféle finomságnak halluzzák a másikat. Pedig erre tök nem került sor, és még mikor már kifelé tartottak, se találta úgy, hogy Lucas emlékezteti őt egy jó magasan megpakolt fagyikehelyre.
Miután fizettek - mert persze furcsa lett volna anélkül elmenni -, Lili pillantása a felé nyúló kézre siklott. Beharapta ajkát egy pillanatra, de jóformán azonnal érte nyúlt, és összefűzte ujjait a navinésével. Ezt követően pedig szinte szökellve lépkedett mellette, csak azért nem emelkedett el, mert tele volt a hasa pizzával.
- Köszönöm, hogy elhoztál! - duruzsolta, a lemenő Nap felé pillantva. Szép idő volt, valóban. Kellemes, nem túl meleg, a levegő is mozgott kicsit.
- Nekem meg ez volt az első, szóval nekem sem szokásom.. de vele.. szóval Olíviával biztos voltatok. Nem? - Kissé félve hozta fel a témát, de egyúttal kíváncsian is, hogy vajon mit vált ki vele Lucasból. Ha zavarja, talán még nincs túl rajta. És akkor hiába ez laktak jól, csak ettek egy jót.
Kicsit elpirult a következő szavakra, majd elnevette magát. Ez a Lucas! Akkora hülye majom! De ezúttal nem haragosan gondolta mindezt.
- Megcsókolhatsz, ha szeretnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Lili nem bocsánatkérést várt, elvégre nem tudta, miért indultak el teljesen más úton a lány szülinapja óta. Lehetett az ő hibája is az egész, könnyen lehet, hogy Marina már bánta, hogy közel kerültek egymáshoz. Ezért pedig nem kellene bocsánatot kérjen, hiszen Lili sem haragudhatott miatta.
Most mégis rettentően bűnbánónak tűnt a barna, és amit igazán szeretett volna tőle Lilkó, azt továbbra is magában tartotta.
- Hé, semmi baj - tette kezét a másikéra Lili. Azonnal vigasztalni akarta, fájt ilyen szomorúnak látnia, hát még a könnyeket a szeme sarkában. - Bármiért is volt, én egyáltalán nem harizom, jó?
Megszorította kicsit Mae ujjait, és a tekintetét kereste. Az előbb még elfordult ugyan, de az ő megbántottsága semmi volt ahhoz képest, amivel a másik lány küzdött - ezt még Lili is látta rajta, és nem akart neki még több fájdalmat okozni.
- Én már azzal is bőven megelégszem, ha csak azt ígéred meg, hogy nem kerülsz többet - mondta, és bár valójában sokkal többre vágyott ennél, komolyan gondolta, már attól is sokkal élénkebben verdesett a szíve, hogy Marina végre odajött hozzá. Tudta jól magáról, hogy nem a legérettebb, és hogy lelki vagy másféle támaszként sem ő nyerné az olimpiát, ha volna ebből is versenyszám, de ha valakit kedvelt, ha tényleg, nagyon kedvelt, ahhoz ragaszkodott. És hacsak nem küldi el őt a búsba a rellonos (legalább háromszor persze, mert az első kettőt úgyse venné komolyan), akkor nem tágít. Akkor se, ha nem mondja el neki, mi baj, és akkor se, ha igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Ha épp nem túlontúl meleg volt, és százágra sütő Nap, akkor egy hirtelen jött zivatar nehezítette meg a háborítatlan kint létet. Persze Lilit sem a hőség, sem az égből érkező nedvesség nem tántorította el alapból, csak az edzéseit volt problémás így megoldani, ugyanis vagy rákvörösre égett a fehér bőrével, vagy teljesen elázott a fedezéket nélkülöző pályán.
Szerencsére a testmozgást, ha a repülést nem is, meg tudta oldani a kastélyban is, sőt, valószínűleg a seprűjét is felhozhatta volna. Az akrobatikához nem kell, hogy nekirepüljön egy falnak, vagy beverje a fejét a plafonba, egy helyben lebegve végezhetné el a mozdulatokat. De inkább nem kísérletezett vele, magát a seprűn végzett munkát meghagyta máskorra. Most csak erősíteni jött le a toronyból, átmozgatni tagjait.
Kényelmes, testhezálló edzőruha volt rajta, ami egy kék topból és fekete shortból állt, cipője pedig ugyanaz volt, amit az akrobatikához is használt. Nem nagyon voltak kitömve pénzzel, és ami kevés Lili zsebében landolt, azt rendszerint édességre költötte - még mindig, pedig most már egy ideje igyekezett a megjelenésébe invesztálni.
Miután bemelegített, a gépek, és súlyzók felé vette az irányt. Itt voltak még fitness labdák is, amiket nagyon szeretett, különböző nyújtó szerkentyűk, és mindenféle egyéb mugli találmány, amivel a testet lehetett gyötörni. A szőke, mióta elleste Csengétől ezt a szuper sportot, és rájött, hogy nem lehet csak úgy felpattanni egy seprűre és máris szaltókat vágni, nagyon rákapott a testedzésre, és jól is érezte magát ettől.
- Szia! - köszönt oda az elsősnek, akit még nem ismert névről, de látott már párszor. Most pedig épp itt forgolódott, talán azt latolgatva, melyik súlyt kapja föl. - Óvatosan, van pár vicces kedvű ember, aki bűbájjal rá szokott pakolni még vagy húsz kilót a háromkilósokra, a nehezeket meg pehelykönnyűvé varázsolják. Láttam már olyat, hogy valaki orrbavágta magát eggyel, mert azt várta, hogy nehéz lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Könnyedén szóba elegyedett Lili bárkivel is, nem volt feltétel, hogy a háztársa legyen az illető, sőt, Polli konstans csodálkozása ellenére a rellonosoktól sem félt, szóval akár az egyik zöldet is ugyanígy figyelmeztette volna a súlyzók veszélyeire. Azt persze nem mondta, hogy ne ejtse őket a lábára, de hát ez valahogy magától értetődő volt.
Kuncogott egyet a srác szavain, természetesen egyáltalán nem vette rossz néven azokat. Bár ő pont nem illett bele a levitás sztereotípiába.
- Mondták már páran, hogy házat tévesztettem. Ami.. eléggé jellemző lenne rám. De azért eléggé kéknek érzem magam, főleg, ha összetöröm magam - nevetgélt tovább, és közben leült a földre nyújtani még kicsit.
Ő maga mondjuk már eléggé fitt volt, legalábbis ahhoz képest, hogy alig másfél méterre nőtt, és látszólag egy kisebb szellő is képes volt felkapni. De magához képest erős volt, és egyre tovább bírta a megerőltető gyakorlatokat is.
De azért szakértőnek nem állította be magát, és kicsit meg is lepődött a kérdésen, és úgy megbámulta az emlegetett vézna kart, mintha rá lenne írva a teherbírása.
- Szerintem kezdd egy kisebbel. Nem baj, ha túlontúl könnyű, és úgy érzed, menne ennél sokkal nehezebb is, még egy radír is tök nehéz tud lenni, ha már sokadszorra emelgeted egyhuzamban.
Felállt, nyújtózkodott egyet a plafon felé is, meg jobbra-balra, majd előre, és ekkor rájött, hogy akár így is maradhat, mert pont kézre esik egy bemutatkozáshoz.
- Lili vagyok amúgy, téged hogy hívnak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Már egészen kezdett lemondani Lili arról, hogy a könyvein kívül bárhol máshol unikornisba fog botlani, és élőben, a saját szemeivel láthat egyet, mikor új reménysugár csillant fel előtte. Eddig csak követte a szóbeszédet, a pletykák után futva próbált rábukkanni egy ilyen csodás teremtményre, és nem is sejtette, hogy már egy ideje csak szórakoznak vele iskolatársai, akik jórésze tudott már fura megszállottságáról. Bencének egyszer meg is kellett mentenie egy csapat tűhegyes fogó apró teremtménytől az erdőben, de Lilkó kedvét még ez sem vette el. Az már annál inkább, hogy egy ideje nem hallott róla, hogy egyszarvú kószálna a Bagolykő szomszédságában álló erdőségben.
Amúgy sem volt túl sok ideje ezen agyalni, ha épp nem megbukni próbált, akkor edzett, vagy a barátaival lógott. Ha épp magára maradt gondolataival, azok pedig Marina és Lucas körül forogtak, az unikornisok pedig csak akkor jutottak eszébe, ha meglátott egy navinés címert. Viszont épp egy navinés volt, aki újra fellelkesítette érdeklődését a lenyűgöző teremtmények irányában.
Júliával évfolyamtársak voltak, így Lili könnyedén ráakaszkodhatott szegény lányra különféle házi feladatok és projektek kapcsán, és addig-addig csacsogott neki, míg felszínre nem bukott a téma köztük. És Lili így végre megtudta, hogy nappal egészen esélytelen unikornist látni. És attól, hogy éjszaka kilopózzon a kastélyból, nem sikerült eltántorítania a ténynek, hogy nemrég már megbüntette ezért Flóri bácsi. Ráadásul most tényleg a faház felé tartottak Júliával! De hát magaslesnek kiváló volt, nincs mit tenni. És ott nem kell a különféle állatoktól sem tartaniuk, szóval biztonságból várhatják a csodalény felbukkanását. A navinés lány még valami spéci unikosnis nasit is hozott magával, amit szét is szórtak a környéken, mielőtt felmásztak volna az ágak közt megbúvó házba.
Lili megpróbált a feltörő emlékeinek gyors megálljt parancsolni, miközben lepakolta holmiját az egyik hálózsákra.
- Kértem kölcsön egy fényképezőgépet is amúgy, bár fogalmam sincs, hogy kell használni. Meg hoztam sütit is! És sós perecet - sorolta tatyója tartalmát, miközben sorban ki is pakolta az emlegetett dolgokat. Aztán kíváncsian pislogott a másikra, hogy ő mivel készült az éjszakai lesre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

MEDENCE! És nem is akármilyen, de óriási! Lili mikor megtudta, hogy mivel rukkoltak elő a pirosak, legszívesebben ki is költözött volna a rétre. De jobb híján csak minden adandó alkalmat és lehetőséget megragadott, hogy valami ürüggyel vagy anélkül, lehetőleg magával rángatva valakit csobbanhasson egyet. Az egyik áldozata Lucas volt, természetesen. Nem tudta ugyan, hogy randinak minősül-e a közös fürdőzés, de - bár nem árulta el neki - ez most másodrangú kérdés volt. Amúgy is egész sokat találkozgattak újabban ezen címszó alatt, az se volt baj, ha most csak úgy együtt lógnak. A lényeg, hogy a medencében tegyék!
Lelkesen megrángatta kicsit a srác karját, ahogy közeledtek a helyszínre.
- Nééézd, néézd, van unikornisos is! - mutogatott a felfújható és megülhető gumiállatok egy csoportja felé, mely a parton várta, hogy lecsapjanak rájuk.
Még nem voltak sokan, így volt bőven hova letelepedni, Lili ki is nézett gyorsan egy árnyékos részt, és odavonszolta Lucast is. Leterítette a kockás plédet, amit hozott, majd seperc alatt ki is bújt spagettipántos rózsaszín ruhájából, és büszkén körbefordult, hogy a másik megcsodálhassa Stitch-es fürdőruháját, amit nemrég kapott.
- Na várj, remélem elhoztam... - kapott hirtelen homlokához, majd leguggolt és kotorászni kezdett táskájában. Aztán kiborította az egészet, mert hát semmit se lehetett megtalálni benne. Diadalmasan felemelte a permetezővel ellátott üvegcsét, ami néhány zsepi, egy tartalék ruha, meg pár ajándékutalvány alól került elő.
- Azonnal beszívódó naptej. Töksokfaktoros! - magyarázta, mert ha Lucas emlékezett rá, Lili mesélte már neki, hogy az igencsak fehér bőrének hála igen szép rákocska színűre tud sülni hipp-hopp, ha nem vigyáz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Igaz, hogy csak viccnek szánta, de tényleg elég gyakran ütötte meg magát. Kicsit szerencsétlenke volt, és ez gyakorta jelentkezett sérülések formájában, de egyelőre - kopogjuk le - semmi komoly nem történt még vele. Mondhatni szerencsésen ütötte meg magát, esett el, vagy pottyant le, többnyire a seprűjéről. De a kékség érzés valójában nem innen származott.
- Ennek örülök, mert szeretek Levitás lenni - mondta. - Még akkor is, ha nemigen felelek meg a sztereotípiáknak. Tőlünk valahogy mindenki azt várja, hogy okosak legyünk és bölcsek.
Ő pedig még négyévi gyakorlás után se érezte ezen szempontból a kékek tornyába illőnek magát, mégis, mintha csak hazatért volna, olyan volt belépni a Szfinx portréján túlra.
Megrántotta vállát, mikor látta, hogy Zalán az egyik súlyzó iránt érdeklődik. Meg kellett próbálni, azt azért ő sem tudta, melyik melyik, általában nem is ugyanoda kerültek vissza, vagy a mókás kedvűek direkt cserélgették a helyzetüket. De végül a megerősítés nélkül is talált egy jót magának az ijfú levitás, hogy aztán a párjával már meggyűljön a baja. Lili kissé aggódó fejet vágva lépdelt közelebb, kezeit is felemelve.
- Nem, nem vicceltem.. bár elég gyakran szoktam, az igaz - nevetgélt, de csak miután látta, hogy Zalán elengedte a súlyt és csak majdnem vágódott hanyatt. - Csak aztán ne is rángasd, ha nem megy, mert olyan is van, hogy hirtelen visszanyeri az eredeti súlyát és akkor repülhetsz utána.
Látott már olyat, sőt, az egyiket lendületből bele is hajították a falba, a lyuk még azóta is ott volt.
- Amúgy a legbiztosabb, ha a saját súlyoddal edzetsz. Fekvőtámasz mondjuk. Én már tök sokat tudok egyszerre! - büszkélkedett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Semmi baja nem lenne a simogatással Lilinek, csak nem tudta, hogy azt is kérhetné a lánytól. Ahogy azt sem sejtette, hogy Júlia a nyuszijával egy szinten kezeli őt, habár a szőkét ismerve valószínűleg hízelgőnek találná a dolgot.
Abban viszont biztos volt, hogy mellette van a legtöbb esélye valóban látni egy unikornist, a navinés egészen szakértőnek tűnt a kis sütikkel, meg az egész tervével. Lilinek egy pillanatnyi kétsége sem volt felőle, hogy pontosan tudja, mit csinál, ennek megfelelően pedig rendkívül lelkes volt, és ha lehet, még jobban csüngött a másikon, mint máskor. Leste minden szavát, és még itta is őket, biztos, ami tuti. De hozott Júlia mást is, amit ihatnak, és bizony nem málnaszörpöt. Talán jobb is, még felbukkanna egy medve is, vagy ilyesmi.
- Hú, milyen felkészült vagy - ámuldozott Lili a telefonon. Neki is volt valahol, alighanem az ágya mögé csúszva lemerült állapotban, és persze eszébe nem jutott volna megkeresni. Persze szavai nem csak a mugli ketyerének, hanem a két üveg bornak is szólt. Szomjasok biztos nem lesznek.
A levitás előkotorta a maga hozta mugli kütyüt is, igaz, az mágikusan meg volt bűvölve, hogy mozgó képeket készítsen. De ettől még a működési elve nem tért el attól, ahogyan eredetileg megálmodták a varázstalan gyártói, de ez se segített rajtuk, mert közben Júlia is épp azt magyarázta, hogy nem ért hozzá. Lili forgatta, csavargatta, nyomkodta, aztán sikeresen az arcába vakuzott, amitől ijedtében hátra is tántorodott és seggre esett, miután megbotlott egy hálózsákban.
- Aaaau..! - nevetett, és felkászálódva odalépett a másik mellé. Nem látott poharat nála, de ha volt is, a kérdésből úgy sejtette, hogy azzal imponálna, ha csak simán meghúzná. Ezért aztán válasz helyett megragadta az üveg nyakát, érintve a másik ujjait is nagy sietségében, és ha magához kaparintotta, egyből szájához is emelte azt.
Nyelt pár kortyot, nem is ízlelgetve azt, pedig a nagyoktól úgy látta, a bort meg kell szakérteni, nem csak vedelni, mint vizet a sivatagban. De igazából most először ivott ilyet, szóval nem nagyon volt összehasonlítási alapja.
- Villogni már tudom, hogy kell vele, de az szerintem elijesztené az egyszervút - összegezte gyorsan az eddigi tudását a fényképezőgépről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Megpróbált okosan bólogatni Zalán szavaira, de nem egészen értette azokat. Vagy legalábbis nem jutott eszébe semmi kreatív dolog, amit ahelyett csinálna, hogy okos. Aztán pedig félrebillent fejjel végigmérte a srácot, és nevetett egyet. Persze nem gúnyosan, olyat ő nem tudott.
- Talán ha növesztenél egy földig érő szakállat, meg szemüveget viselnél, és olyan képet vágnál, mintha mindent is tudnál - megrántotta a vállát. - Nem értek hozzá, de azt gondoltam a bölcsesség attól van, hogy öreg vagy. Meg ha már nincsenek meg a bölcsesség fogaid. Mert hogy amíg megvannak, azok bölcsek helyetted, ha meg már kipotyogtak, végre tündökölhetsz.
Igen, ezt most találta ki, de nem számított, egész úgy hangzott, mintha valami tudományos szakiratból szedte volna.
Nevetett egyet, és helyeslően bólintott párat a repülést illetően is.
- Én is jobb szeretek seprűn.
Közben kiválasztott magának egy szimpatikus padlószakaszt, és hasrafeküdt, kezeit feje mellé helyezve. Érezte a másik hangjában a célzást, ezért megengedett magának egy enyhe túlzást.
- Nem is tudooom... jobb napokon akár ötvenet is megcsinálok - mondta, és tényleg csak kicsit túlzott, mert valóban képes volt rá, de csak ha már napok óta folyamatosan edzett, most pedig azért kimaradt pár alkalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Igaz, hogy nem voltak szelídíthetőek, de veszélyesek csak akkor lehettek az unikornisok, ha fenyegetve érezték magukat. Mint a legtöbb vadon élő állat. Viszont a lányok társaságát köztudottan jobban megtűrték, és Lili, bár legszívesebben a nyakába ugrott volna egynek, tudta, hogy kénytelen lenne beérni azzal, hogy távolról csodálja őket. De a telefon ettől függetlenül nem ártott, hogy ott van náluk, elvégre számos más veszély is leselkedhetett rájuk, melyeket a szőke nem kezelt megfelelő komolysággal. Szerencsére a navinésnek több sütnivalója volt.
Ha pedig sütnivalója nem is, kész sütije volt Lilinek, amit sorban ki is pakolt miután meghúzta a borosüveget, és átadta azt a másiknak.
- Háát azt hiszem, nem - nevetgélt kicsit zavartan. - Flóri bá azt hiszem, ki is van akadva rám. Pedig nem is züllök annyira. Csak kicsiit.
Nem volt ő olyan rossz, de izgalmas volt játszani a tűzzel, tilosban járni, még ha igazából az egyetlen valódi szabályszegés itt talán csak az volt, hogy takarodó után kint vannak nemhogy a hálókörletük, de az iskola területéről is. Elvégre minden máshoz már elég idős volt, nagykorú, vagy mi a szösz. Csak ez ritkán jutott eszébe, sokszor még mindig gyereknek érezte magát.
Jót nevetett aztán, ahogy elképzelte a hátsójára csücsülő egyszarvút.
- Az viccesen nézne ki, de attól tartok, csak simán el fog futni, ha nem vigyázunk - mondta, és megrázva fejét, hogy még ráérnek, leült a lány mellé a hálózsákra.
Átnyújtotta a gépet Júliának, és ezzel újabb cserére is ösztökélte, szóval a bor ismét nála volt, és nem is vacakolt sokat, hogy újból belekóstoljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kicsit beragadt Lilkónak az unikornis, az igaz, de ettől még a cápás matracra is ugyanúgy lecsapna, és a krokodilost se csak ímmel-ámmal fogadná el, ha Lucas esetleg azt akarná a kezébe nyomni. Csak ha már volt eccavú, meg kellett jegyezze. Pont ő ne tette volna?
Viszont a srácot láthatóan nem hozta lázba, ezért kicsit elhúzta a száját, kicsit rosszul esett neki a reakció. De nem annyira, és azért a kedvét cseppet sem tudta elvenni. Gyorsan neki is vetkőzött, és ez már hallhatóan jóval inkább a navinés ínyére volt. Lili el is nevette magát.
- Hülyee..! - Ha már a vízben lennének, most játékosan le is fröcskölte volna, de így csak tettetett felháborodással örült a bóknak. Mert hát az volt, a maga Lucas-os módján.
Kérdésére aztán pislogott párat meglepetten, és követte tekintetét a másiknak, majd a hasát ért böködéstől felkacagott, és ugrott egyet hátra.
- Ez nem szörny, ez Stitch! A csillagkutya, tudood! Ugye tudod? - kérdezte olyan hangon, ami arról árulkodott, hogy bizony ha az lesz a válasz, hogy 'nem', akkor Lili tesz róla, hogy ez hamar megváltozzon.
A keresés végül eredményes volt, szerencsére elhozta magával a naptejet, és nem csak azt, aki majd elkeni rajta. És Lucas nyomban kapcsolt is, tudta a feladatát, majd kap valami jutalmat érte később, döntötte el Lili. Mosolyogva elnyúlt hason, és oldalra billentve fejét azt is letette a plédre.
- Nekem azt mondták, igen - felelte kicsit bizonytalanul. - Mi baj a kókusszal? A kókuszról a pálmafa jut eszembe, arról meg a nyár, mert ahol pálma nő, ott mindig nyár van - folytatta teljes meggyőződéssel. Így látta a tévében.
Ha Lucas végzett a hátával, feltérdelt, kért egy kicsit a kezére, és az arcát is bekenegette vele, meg a mellkasán, hasán is elkent belőle bőven.
- Te jössz, fordulandusz! - intett ujjával, mintha csak valami varázsigét mondana, amitől majd jól megpördül Lucas. Őt se hagyhatta megégni, a végén még nem lehet csimpaszkodni belé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A kérdésre kicsit jobban megvizslatta Zalán arcberendezését, hátha ismerősnek találja, de valószínűleg elkerülhették egymást. Ezek szerint pedig ő is szeretett kilátogatni a pályára repülni.
- Nem kviddicsezek, seprűakrobatizálok - mondta, és büszkén elmosolyodott, mert nem tört most már bele a nyelve a szóba. Nem, véletlenül sem arra volt büszke, hogy tud kézen állni, vagy egyáltalán állni a seprűnyélen. - Inkább olyankor szoktam menni, amikor nem zavarok másokat. Eléggé zavaró tudok lenni - nevetett.
Azt, hogy miért nem volt népszerű a varázslók labdajátéka az iskolában, nem tudta, talán egyszerűen csak nem volt akkora kultusza az országban. Nem volt sportszakértő, amit csinált, ő is csak hobbi szinten űzte.
De hiába csak kikapcsolódás volt, és nem a versenyszellem vezérelte, edzenie kellett, és erősítenie, mert nem volt teljesen veszélytelen a levegőben lebegve mutatványokat csinálni. Meg is ütötte már magát sokszor, vagy, ha épp nem magát, akkor mást, ha az túl közel merészkedett, de azóta az eset óta Améliával azért már jobban ügyelt erre. És hogy tényleg a lehető legtöbbet hozza ki magából, sokat mozgott és edzett, és ebben az is segített, hogy nem volt egyedül, mert Lucast is sokszor magával rángathatta, vagy épp fordítva.
Most viszont magában volt, de szerencsére azért akadt társasága, és miután megmentette a srácot a megbűvölt súlyzóktól, fekvőtámaszhoz helyezkedett, és követte példáját a másik is.
Elég hamar belezavarodott a számolásba, mert gondolatai jártak mindenfelé, csak épp az uncsi számok egymás után pakolásán nem, de azért nagyjából képben volt, hol tart. Húsz tájékán oldalra pillantott, hogy rávigyorogjon a másikra.
- Ha már unod, és mást csinálnál, szólj! Én régen azt használtam kifogásnak, ha már nem ment tovább, de illett volna. - Nagyjából három után eleinte. De azóta valóban sokat erősödött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Fogalma sem volt róla Lilinek mostanáig, hogy ezek lennének legszebb évei, sőt, igazából rögtön el is bizonytalanodott, hogy most akkor az évei szépek, vagy ő a szép ezekben az években. A gesztus azonban, hogy egy tincsét elpakolta Júlia az útból, megmosolyogtatta, és el is pirult, úgy érezte, most épp bókoltak neki. Akkor mégiscsak ő a szép, ugye?
Viszont gondolatai tovább gördültek, és Flóri bácsit is elképzelte tininek, vagy legalábbis megpróbálta, és jót kuncogott a képen.
- Szerintem ő most is elég szép éveit éli, szóval nem tudom, hogy felejthette el - tűnődött hangosan, majd a kérdést hallva bólogatni kezdett. A feje majd lepottyant, pedig a navinésnek láthatóan nem volt szüksége a válaszára.
- Remélem fini. Hoztam sokfélét, hátha valamelyik túl édes neked vagy nem eléggé az - magyarázta, miközben a másik nekidőlve a fényképezővel kezdett matatni.
Lili érdeklődve figyelte ügyködését, egész addig, míg a gép nem villant egyet, amitől a levitás néhány pillanatra úgy elvakult, hogy csak foltokat látott, ráadásul azokat is homályosan.
- Szerintem most fotóztad le a lábadat - dörgölte meg szabad kezével szemét Lilkó, aztán visszapasszolta a bort, és átvette a gépet, hogy hátha majd az ő megszakértése segít. Persze nem gondolta komolyan, hogy így lenne, de meg kellett próbálni. Jóformán mindent így ismert ki, a puding próbája az evés elvet alkalmazta az élet minden területén.
Tekergetett valamit, ami úgy ráállt az ujjára és úgy találta, hogy ezzel ezt kéne csinálnia, aztán kattanást hallott, majd a pöcök vissza is ugrott a helyére.
- Valamit csináltam - mondta büszkén, majd elnevette magát. - Végül is, ha most épp elrontottam, az is valami, amit csináltam, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Valószínűleg nem volt egyedül vele, de igen szemrevalónak találta házvezetőjét, hiába volt jóval idősebb nála. Lilit az ilyen akadályok még annyira se foglalkoztatták, mint másokat, és azok a mások is simán csillogó szemekkel néztek egy ilyen szép szál férfiút, mint a Flóri bácsi. Ennélfogva csakis a szép éveiben lehetett, bár a csípőjének mozgását még nem figyelte meg a szőke. De persze amúgy se figyelte túlzottan, mert tudta ő, hogy nem illendő.
- Te milyen sokáig tudsz kimaradni? És inni? - nézett jelentőségteljesen a borra, ami vagy nála volt épp, vagy Júliánál, vagy épp félúton, de annyi biztos, hogy nem maradt gazdátlan.
A sütit illetően biztosan nem fognak vitába szállni, Lili csak folytatta előzőleg megkezdett bólogatását, csak ezúttal már egyetértése jeleként. Sütiből nem lehet elég. Külön gyomor is van rá elvégre. Állítólag. Bár anatómia órára nem járt a levitás, szóval nem lehetett biztos benne.
Az ügyködését siker(telenség?) koronázta, és most kissé bizonytalanul forgatta a gépet, hogy vajon elromlott-e vagy pont, hogy most lett jó.
- Akkor majd lekapom a tekintetemmel, és a képzeletem fotóalbumába teszem a képet - bólintott Lili magabiztosan, de azért nagyon remélte, hogy lesz kézzelfogható bizonyítéka is, hogy végre látott egy igazi egyszarvút. Hogy megmutathassa az olyanoknak, mint a navinés is, akik nem értették, miért szeretne találkozni eggyel. Meg persze örült volna annak is, ha nem tönkretéve kell visszaadja a masinát.
- Hát mert.. - kezdte, de aztán eszébe jutott, hogy nincs rá kész válasza, nem ültette racionális, megérhető formába, amit érez a téma kapcsán. Szóval picit ezen pörgette a fogaskereket. - Nagyon ritkán látni unipacit. Nem akarják, hogy lássák őket, pedig aztán olyan ragyogó fehérek, hogy csodálom, hogy éjszaka tudnak maguktól aludni. Mármint érted, ha világos van, én nem tudok, mert a szememet szúrja a fényesség.
Kicsit eltért a tárgytól, de újból elkunyizta az üveget addig is. Kezdte kobakjában megérezni az ital hatását, bár csak akkor, ha mozgatta. Vagyis szinte folyamatosan, mert hol Júliára felé fordult fele, hol az ablakon túli fák irányába.
- Szóval tök nagy dolognak tűnik egy ilyen csodát látni, és biztos emlékezni fogok rá, amíg élek - mondta, tőle szokatlan komolysággal, csak hogy a következő pillanatban elnevesse magát. - Feltéve, persze, ha nem rúgok be nagyon!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Lilit valóban nem érdekelte, hány fekvőt tud nyomni edzőtársa, mert még az sem nagyon izgatta, hogy ő mennyit tud. Saccra megvolt a megcélzott mennyiség, de nem töltötte el diadalmas érzéssel, ha túl tudta szárnyalni azt, ezért nem is törekedett rá. Csinált, amennyit elégnek érzett, amiről úgy gondolta, már tudnia kell, aztán ment tovább. Azt élvezte, hogy teste egyre jobban bírja a megerőltetéseket, és hogy, bár kifáradt, valahogy jobbnak, egészségesebbnek érezte magát a végén. És persze a fürdőre gondolt, amit majd utána vehet. Valahogy még ez is izgalommal töltötte el, hogy nem lefekvés előtt áll a zuhany alá.
Talpra ugrott, ruganyosan, és levezetésként még ugrált is kettőt helyben, átmozgatva kis köríveket leírva vállait. Tekintetét aztán a másikra fordította.
- Futkosni van-e kedved? - kérdezte, és elvigyorodott.
Nem kételkedett benne, hogy bírná még a fekvőket, ha nagyon akarná, de hátha inkább mást csinálna, mert ő, Lili már ment volna tovább. És ha már egymás mellé szegődtek, nem akarta Zalánt hátrahagyni. Futni is uncsi volt egyedül, olyan érzést keltett Liliben, főleg, mikor körbe-körbe kellett haladni, mintha saját magát kergetné. Pont egy körrel volt lemaradva állandóan, szóval esélytelennek tűnt, hogy valaha beéri a múltbéli Lilit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Az első három tanévében Lili kisangyal volt, ha nem számítjuk, hogy véletlenül belekontárkodott egy kapcsolatba. De valószínűleg nélküle is szétmentek volna előbb-utóbb, legalábbis ezzel nyugtatta magát. Viszont szerette volna kinőni kicsit az ártatlan kislány látszatát, talán lázadásból, talán azért, hogy végre őt is észrevegyék, ne csak Karolát, Bettit, és mindenki mást körülötte. Nem figyelt korábban arra, hogy nőies legyen, vonzó, szépen megfésült, vagy csinosan öltözködő, de azóta nem csak ezekre figyelt oda, de minél inkább próbált felnőttes dolgokat is csinálni. Amitől annak tűnik, és nem csak akkor, ha felmutatja a személyi igazolványát. Ebből pedig következett az ivás, mint a leglogikusabb és egyszerűbb lehetőség, hogy érettnek tűnjön. Persze butaság volt az egész, úgy ahogy van, aggodalmat is keltett egyesekben megváltozott viselkedése, de Lili ezt még nem igazán értette meg.
Szóval elindult ezen az úton, de a határait még nem egészen ismerte ki, szóval egy picit eltűnődött a kérdésen.
- Háát a legelső alkalommal hányás lett a vége. És elég hamar jött a késztetés - nevetett. - De utána jól voltam, nem aludtam át a kövi napot. Talán csak a felét. Nem is tudnák két napon át az ágyamban lenni! Te hogy csináltad? Ja, nem emlékszel!
Cserélgették tovább az üveget, és lassan kezdett is kiürülni. Gyorsan fogyott, jól csúszott, Lili finomnak találta, és el is kezdett kicsit aggódni, hogy mi lesz, ha kifogynak belőle, és az unikornis még sehol.
- Igen, de ez a legszeeeebb..! - áradozott kissé bárgyú vigyorral, és kuncogva válaszolt Júlia ígéretére is: - Köszönöm, majd elraktározom az emlékét, ahogy elmeséled, hogy mire nem emlékszem!
Tényleg már csak pár korty volt a borból, bizonyára a navinés is észlelte ezt, felvetésére pedig Lili bólogatni kezdett.
- Jóó, csak közben ne felejtsünk el kinézni az ablakon néha - ahogy ezt kimondta, gyorsan ki is kémlelt, mert mióta leültek inni, erre még nem is került sor, azóta pedig ha erre járt volna egy unipaci, már mind az összes elemózsiát felfalhatta. - Még sosem játszottam kettesben azt amúgy, de mindent is ki kell próbálni egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hümmögött egyet Lili válaszképp, majd okosan rámutatott:
- Feltéve, hogy nem a súlyzók közé esel be. Szóval próbálj meg még korábban, mondjuk ott, ahol van az a matrac, vagy kicsit odább, ahol azok a labdák vannak, elesni.
Jót kuncogott, de most se bántóan, hanem szórakozottan, mulattatta, ahogy elképzelte magukat - mert hát miért ne esett volna ő is? - bevágódni a labdák közé, amik aztán mindenfelé pattogtak volna elfele a becsapódás epicentrumából.
Futni kezdtek, egyelőre borulás nélkül. Lili nem sietett, nem is akart, bár Zalán kicsit gyorsításra ösztökélte. És mivel közben cseverészni is volt kedve, meg tüdeje, a szőke nem maradhatott le nagyon.
Pár szökelléssel kicsit előtte termett, majd visszavett a lendületből, hogy fej-fej mellett legyenek. Hajgumiját igazgatta, és közben a fejét rájta.
- Üh-űh. Nem, nem vagyok elég ügyes ahhoz - mondta, árnyalatnyi szomorúsággal hangjában, de hamar elnyomta azt egy nevetéssel. - Bár már az esésben elég tehetséges vagyok, nem töröm mindenem össze.
Ez jól reflektált az előbbi képhez, valószínűleg ha a súlyok közé pottyan, az azért fájt volna. De kint a pályán, a füvön már megtanult ügyesen bukfencezni, vagy oldalra gurulni, attól függően, miként érkezett le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem neki találták ki a neheztelést, a haragtartást, olyan nagyon nem ment, hogy nem hogy tartani, hosszasabban megfogni sem igazán tudta az érzést. Persze, Lucas párszor alaposan felbosszantotta, értetlen hülye majom fejével, és olyankor haragudott is rá a lány, de talán nem is annyira rá, hanem önmagára, amiért ennyire nem tud mit kezdeni vele. Mert máskor amúgy tök édespofa volt. És amíg Marina kerülte őt, jól el is tudta terelni a figyelmét erről az egyre nyomasztóbb tényről. De csak míg vele volt.
Ha viszont a lány került tekintete hálójába, valami átkapcsolt benne. És akkor elfogta a vágyódás, hogy odamenjen hozzá, rámosolyogjon, a napjáról faggassa, vagy egyszerűen csak nekikoccanjon oldalról és ajkába harapva rásandítson. De aztán ahogy sorra meghiúsult minden próbálkozása, úgy érezte, Mae nem akarná mindezt. Így csak maradt gondolati síkon.
Nem tudta, mit kezdjen ezekkel az érzésekkel, melyek egyidejűleg a sráccal és a rellonossal kapcsolatban is ott csüngtek lelkének szárítókötelén, mivel még csak meg se tudta őket beszélni senkivel.
Most azonban felcsillant a remény, Lili biztos volt benne, hogy sokkal egyszerűbb lesz érzéseit rendeznie, helyére tennie, úgy, hogy a lány is szóba áll vele. Nem is számít, miért nem tette eddig. Kivéve ha összefügg azzal, ami benne kavarog. De ezt nem tudhatja. És ahogy a másik kezét szorította, majd a kisujjesküre hajlította ujját és vidám mosolyra húzta száját, biztos volt benne, hogy bármi is a helyzet, el fog rendeződni. Olyan még sosem volt, hogy nem volt sehogy. A nagyapja hajtogatta ezt mindig.
Felnevetett aztán a váratlan gesztus láttán, és boldogan csapta szét karjait ő is, hogy ott helyben, ültükben összeölelkezzenek. Ez is kvázi kisujjeskü, csak ők a két kisujj. Vagy nagyujj. De így talán még szorosabb is a kötelék. Legalábbis Lili veszettül kapaszkodott, miközben mélyen beszívta Marina hajának illatát. Még a tanár érkezésére is csak késve bontakozott ki az ölelésből, úgy kellett lehámoznia magát Rináról.
Bocsánatkérően rávigyorgott a tanerőre, és magyarázott neki valamit arról, hogy az ő hibája, aztán a távolodó rellonos felé pillantott még egyszer, mielőtt visszafordult volna a padja felé. Gyorsan elkérte a helyére visszakászálódó - és eléggé morcos - padtársától a jegyzeteit, mert hogy neki persze nem voltak, és ezt követően megpróbált a tanórára figyelni. Nem sikerült különösebben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem akart ő beszólni, azt se tudta, hogy kell igazán, de aztán ő is elnevette magát a másikkal együtt, érzékelte, hogy annyira mégse lőhetett túl a célon.
- Én! - vigyorgott lelkesen, mint aki büszke a nevére, meg hogy az hozzá tartozik.
Unipaci egyelőre nem volt sehol, de a fényeket kicsit tompították mindenesetre, és elméjüket is a borral. Nagyon jól fogyott, rövidesen pattinthatták fel a másodikat is, hacsak nem akartak szünetet tartani.
Míg Lili emésztgette, hogyan is tudnának felelsz vagy merszt játszani, az üveget egyensúlyozgatva, és Júlia szavait hallva az jutott még eszébe, hogy mást is játszhatnának akár.
- Majdnem olyan lenne, mint üvegezni. Vagy magadat forgatod ki... - mondta, és letéve a földre meg is lökte a boros palackot, hogy az egy-két kört leírva végül Lilire mutasson - ...igen, így, és akkor újra kell pörgetni, míg végül máson nem állapodik meg, de.. érted, nincs túl sok variáció - nevetgélt.
- Mondjuk imádok csókolózni - tette még hozzá lankadatlan mosolygás közepette. Teljesen a fejébe szállt az alkohol, viháncolt össze-vissza és nem bírt nyugton, egyenesen ülni. Mocorgott, a nyakát nyújtogatta, hátha meglát odakint valami fényes foltot, és közben szórakozottan matatott maga körül.
Kicsit lassan kapcsolt, de aztán felemelte újból kettejük közül az üveget és meglötyögtette.
- Még egy korty - jelentette, nem sejtve, hogy a navinés tudta jól, hogy mennyit hagyott neki, de aztán gyorsan el is tüntette azt. És nem varázslat volt, a pálcája a tájkája mélyén pihent.
- Éééés.. felelsz vagy mersz? - ragadta magához az elsőbbséget, már ha a másik hagyta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Tetszett neki Zalán ötlete, helyeslően bólogatott is mellé.
- Végre lenne egy sortág, amiben jó lennék! Sőt, lehet meg is nyerném a világbajnokságot belőle! - lelkendezett, és csak félig-meddig viccelt, amit remélhetőleg háztársa nem vett észre, különben nevetése inkább aggodalomba fordulna. Lili nem volt épp százas, de ő ennek igazából semmi hátrányát nem érzékelte. Jól érezte magát a bőrében, és ha ehhez az kellett, hogy dilis legyen kicsit, hát simán bevállalta.
Legutóbb, mikor valakinek bemutatta a tudományát, az illető kapott egy seprűnyelet az arcába, szóval voltak ugyan kétségei a dolog biztonságát illetően, de szerencsére azóta már Artúr megvizsgálta a járgányát, szóval talán nem lesz baj, ha tart egy kis bemutatót Zalánnak. Persze biztos távolságból, ahonnét nem gyilkolhatja meg puszta véletlenségből.
- Egyeztessünk időpontot, amikor egyszerre megyünk ki a pályára, és megmutatom, amit tudok - ígérte, miközben már a valahanyadik kört rótták. Lili ezúttal sem számolt, hiszen az uncsi, rossz sorrendben egymás mögé tenni a számokat meg fölösleges.
- Tudok bizony - bólintott, és hirtelen lelassított, majd lendületből kézenállásba rúgta magát. Meg is tett így pár lépést, miközben lábai a levegőben kalimpáltak, majd, mivel kicsit alábecsülte a sebességét, ami maradt a futásból, jól előre is dőlt, és hanyatt kiterült a földön. Persze hangosan nevetve, és csak kicsit fájlalva könyökét, amit beütött.
- Jó, hát a seprűnyélen nem így csinálom.. többnyire - mondta, még mindig kacarászva magán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Az a benyomása támadt Lilinek, hogy Artúr nem nagyon szeret sorban állni. Ha élt volna a szocializmusban, akkor eszébe is jutna megjegyezni, hogy még szerencse, hogy nem abban vannak most, de mivel a szőkének minderről halvány dunsztja se volt, természetesen nem elmélkedett ilyesmin.
Az iskolai nedűből viszont még nem volt szerencséje fogyasztani, szóval csak a vállát rángatta.
- Arra nem kell várni - morfondírozott. - Nincs izgalom, hogy hú, vajon milyen lesz? Jót választottam? Ezért állok már megint itt? Miért morog mögöttem az a férfi meg Sári nővére?
Nem tudta, hogy mivel sikerült kizökkentenie kicsit a másikat, de ha tudta volna, alighanem ő is kereshette volna a szavakat, vagy zavarában beleállt volna a földbe, még akár azok után is, hogy már sikeresen landolt. De mivel eléggé távol állt a profi legilimentor státusztól, ez sosem derült ki.
Okosan bólogatott Arti magyarázatára, mintha ugyan ő is értene a seprűkhöz annyira, hogy tudja, mitől zavarodhatnak meg ennyire. De egy karambol logikus magyarázatnak hangzott.
- Akkor még az is lehetséges, hogy én tettem tönkre szép lassan - nevetgélt szégyenlősen, utalva rá, hogy bizony nem egyszer landolt vele keményebben a kelleténél.
Hálás mosollyal fogadta az ajánlatot, és majdnem egy ölelést is bevetett, de úgy határozott, majd utána kapja meg, talán egy puszival is kiegészítve. Arti cuki volt, hogy így foglalkoztatta a testi épsége, igazán jól esett a szöszinek.
Az ölelgetős mutatványt nem mellesleg az is későbbre halasztotta, hogy végre megkaparinthatta a navinés új kreálmányát, hogy tesztelje. Eszébe se jutott, hogy ez esetleg veszélyes lehet, a félelemérzéke, óvatossága annyira volt kifejlett, mint ebihal a kerti tavacskában.
Elkezdett nagy ívben körözni, néha emelkedett és süllyedt kissé, aztán ahogy úgy találta, magabiztosan tudja irányítani a varázseszközt, úgy hajolt rá jobban, és gyorsított fel. Nem száguldozott, de a nyugdíjas tempót hamar elhagyta, élvezte, ahogy a szél a hajába kap.
- Jól néz ki lentről? - kiabált le Artinak, kicsit megállapodva a levegőben egy farolással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hirtelen rettentő kíváncsi lett a szőke, még kicsit oldalra is döntötte fejét, mint a kutyák, és úgy pislogott Artúrra. Hiába hasonlított annyira a nevük, ő valahogy sosem jegyezte meg, hogy Sári nővére a Lillára hallgat, sőt, igazán nem is tudott róla semmit. Túl uncsinak találta, de úgy tűnt, a navinés képben van vele, legalábbis egész meglepődött, hogy Lili egy pasival látta őt.
Megjegyzésére aztán csilingelve felnevetett.
- Igen, ő, és igen, pasival, bár nem néztem meg nagyon, hogy úgy voltak-e, hogy párban. Nem fogta a kezét, nem is álltak közel egymáshoz. Bár ő mindenkivel elég távolságtartónak tűnik. - Úgyhogy nem tudta biztosan, mi a helyzet, annyira meg nem érdekelte a dolog, hogy megkérdezze Sárit.
A gumicukros kávé sokkal izgalmasabbnak hangzott ellenben, el is tátotta a száját Lilkó, és megrázta fejét. Legközelebb tuti olyat kér! Csak hívná már meg valaki!
A seprű régi volt, ebben biztosan megegyezhettek, sőt, akár már múzeumban is lehetett volna mutogatni a levitás szerint, már amennyire az ilyen helyen kiállított dolgokhoz ő konyított. És eszébe is jutott valami neki arról, hogy akár több ezer éves holmik is fennmaradtak, míg mondjuk az öt éve vásárolt játékai már darabokba se voltak meg sehol.
- Lehet.. a régi dolgokat, azt mondják, nehezebb tönkretenni. Szóval.. lehet mégse az én hibám? - kérdezte reménykedő mosollyal arcán még utoljára, mielőtt maga alá kapta a srác seprűjét, és elröppent a földről.
Élvezte a hajába kapó szelet, az arcát simogató áramlatokat, a seprű vibrálását a.. szóval azt is. Tényleg klassz jármű volt, és kíváncsi volt, odalentről is olyan jól mutat, mint amilyennek ő érzi a repülését.
Jót kuncogott Artúr nagyon is jól hallott nyelvbotlásán, mert hát annak hitte, és meg is legyezgette egyik kezével arcát, mintha pironkodását próbálná hűteni.
- Igen, nagyon kényelmes! - kiabált le aztán, majd ismét meglódult, és egy spirált leírva ereszkedni kezdett, majd lehuppant a másik mellett. De a lendülete kicsit tovább vitte, ezért aztán arra késztette Artúrt, hogy elkapja, mielőtt letartolja őt.
Lili megint nevetésben tört ki.
- És remekül manőverezhető, csak én vagyok full béna!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy új, tesztfázison még át nem esett seprű kipróbálása? Azoknak a tüzes csigáknak a nyomon követése? Divatbemutató házimanóknak? Vagy a nagytermi plafon megtapizása? Lili bármiben is benne volt, gyakorlatilag Artúr már annál a résznél megvette kilóra, hogy "nem lenne kedved..?". Vagy valami ilyesmi volt a kérdés, arra már nem is emlékezett, csak az maradt meg, hogy azonnal rábólintott, Polli pedig nem győzött sápítozni mellette.
Az az apróság, hogy a művelethez, melyre a navinéssel készültek, házirendet kellett szegni, cseppet sem bizonytalanította el a szőkét, leginkább azért, mert nem is jutott eszébe, egész addig, míg el nem jött az ideje, hogy pizsamájára hálóköntöst húzva kisurranjon a klubhelyiségből. Pedig gyanús lehetett volna a dolog, hogy már az ágyából kellett kikelnie.
De nem baj, mert arról persze szó sem lehetett, hogy most meghátráljon, nem hagyta volna ki a világért sem a késő esti találkozót, még azután se, hogy miközben caplatott le a lépcsőn, kénytelen volt elbújni egy szobor mögött egy elhaladó prefektust megpillantva. Sajnos nem tudhatta biztosan, hogy Sári az, és azt sem, hogy ha netán épp ő is lenne, nem büntetné meg ugyanúgy, mint bárki más. Lilkó nem haragudhatott volna érte, megértette ő a kötelességek fontosságát, és hogy kivételezni sem szép dolog.
Mikor aztán szabad volt a levegő, továbbindult, és ekkor már az is felmerült benne, hogy ez akár egy randi is lehetne, ha épp nem tudná, hogy nem az. Elvégre kettesben készült lenne valakivel, előre megbeszélt szándékkal, és ha minden igaz, a csillagok alatt. Attól, hogy nem voltak igaziak, még annak látszottak, legalábbis odalentről. De most majd kiderül, milyen őket megtaperolni!
Nagyon izgatott volt, ahogy benyitott a nagyterembe, olyannyira, hogy körül se nézett, nincs-e más is bent, amint meglátta a rá várakozó Artúrt, már szökelt is felé teliszájas vigyorral.
- Megjötteeem! - jelentette fojtott hangon, és kibújt a köntösből, nehogy zavarja őt a repülésben. - Téged látott valaki idejönni? Engem majdnem elkapott egy jelvényes, de szerencsére aztán mégse.
Csírőre tette kezeit és felbámult a mennyezetre. Sehol egy felhő.