Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Reggeli után Lili úgy találta, elég szép az idő ahhoz, hogy kimenjen a pályára és hosszú idő után újból seprűre pattanjon. Már nem ébresztett benne kellemetlen, elszomorító érzéseket Csengére gondolni, hiszen végre úgy tűnt, újra barátnők lettek. Bár Lilkó tökéletesen lemaradt arról, hogy ez az állapot mikor szűnt meg átmenetileg nem így lenni, de érzékelte, hogy a másik szőke kerüli őt. Azonban a tanév elején együtt utaztak a vonaton, megosztottak egy fülkét, és végre Lili fellélegezhetett, hogy Csengu nem utálja, és nem csinált semmi rosszat. Azt ugyan továbbra sem tökéletesen értette, mi történhetett, de hagyta, hogy majd akkor és úgy avassa be a dolgokba barátnője, ahogy ő szeretné.
Mindenesetre nem volt lehetősége elhívni őt seprűakrobatikát gyakorolni, így miután felöltötte cicanadrággal kiegészített melegítőjét, és haját is összefogta lila hajgumijával, egyedül indult ki kviddicspályára.
Rég nem látott akrobatikus seprűje, ami valójában az iskoláé volt, csak épp ő volt az egyetlen, aki használta, ott várta, pont abban a sarokban, ahová legutóbb tette. Jó rég volt, még mintha némi látható por is felszállt volna, mikor pár másik seprűt és egyéb eszközt felborítgatva kibányászta a szertárból. Még egy láda is kis híján fejbeverte kifelé menet, ami eszébe juttatta, hogy már egyszer kis híján itthagyta a fogát, mikor bezárták ide Bencével. Talán jobb lett volna ha kívülről kiinvitózza azt a seprűt, kár kísérteni a sorsot.
Öt perccel később már a levegőben volt, alig egy méteres magasságban, elvégre annyi sütnivalója azért volt, hogy ennyi kihagyás után lehetőleg ne túl magasról essen le, ha netán elveszti az egyensúlyát. Épp csak a seprűnek erről senki nem szólt, az pedig nem volt már mai darab, rendetlenkedett kissé, mint például fokozatosan egyre magasabbra emelte a rajta hol lábbal lépkedő, hol a kezein álló Lilit, aki csak arra figyelt, hogy ne rontsa el a mozdulatokat. A környezete megszűnt létezni.
Ezért aztán már csak akkor vette észre a vele egy szintbe emelkedő srácot, mikor már egy ideje megállapodott ott a levegőben.
- Jéé, szia Artúr! - köszönt rá vidáman. Épp átlendült, és talpra érkezett a seprű elején. Karjait széttárva egyensúlyozta ki magát.
- Mit keresel te itt ilyen alacsonyaaaaaahhaaaan...! - ekkor tűnt fel neki, hogy nem ott van, ahol a gyakorlat elején volt. Gyorsan le is guggult, és két kézzel elkapta a seprű nyelét. Egy milliszekundum alatt leizzadt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Pislogott párat a humburger szóra, nem értette, miért mondja ilyen furán barátnője, azt pedig végképp nem, hogy jön ide, hiszen ilyen kaja nem volt terítéken. Talán azt is megették már előtte? Volt itt egy hamburgeres tálca is korábban? Lehet annyira finom volt, hogy még azt is megették, amin volt. Hallott Lili arról, hogy a muglik mostanság ehető tányérral kísérleteznek, hogy ne legyen globális felmelegedés.
Mindenesetre ezen a gondolatmeneten túl is lendült, mire visszaért a rellonosok asztalától, és fejét azon törhette, mit csodálkozik annyira Polli azon, hogy ő ott járt, és most újra itt van. Egyben. Mindenféle átok sújtotta sérüléstől és elváltozástól mentesen.
- Hát nagyon beszélgettek valamiről. Azt hiszem valamelyik tanárnő külsejét méltatták épp, és ketten azon vitatkoztak, hogy melyikük tudná jobban megmutatni neki. - Hogy micsodát, arról fogalma sem volt, mert olyan sokáig nem maradt ott, pláne, mivel senki sem próbálta megakadályozni, hogy elvigye a seteményes tálcát, amivel Lili egyensúlyozott.
- Polli, tökre nincsenek csapdák, meg ilyen védőbűbájok, és rontások a zöldek asztala körül. Már voltam ott máskor is, te is nyugodtan odamehetsz. Nem szolgálnak fel, eskü - mosolygott rá szegény félősen a sárkányos ház irányába sandító eridonosra. - Nincs is elég nagy tálcájuk hozzád.
Ez utóbbi persze nem volt igaz, de ezt Lili se tudta, szóval lényegében nem hazudott.
A valódi dráma azonban velük szemközt eszkalálódott, és kezdett igazán komolyra fordulni. Volt csatt, meg sírás, és ami kell. Már csak az kellett volna, hogy az iskola egy emberként összefogjon és adományt gyűjtsön az áldozat szemműtétjére. Hogy miért pont arra? Nem tudta volna megmondani Lili. Talán azért, mert nem látta, hogy micsoda tuskóval járt eddig.
- Én is inkább illatos szájakat szeretek csókolni - erősítette meg Polli szavait a szőke. Na nem mintha olyan nagy tapasztalata lett volna, vagy tudta volna, milyen a nem illatos és illatos közti különbség. De úgy képzelte, hogy ezzel a sráccal nagyon undi lehet. Bár azt is levette, hogy Polli számára akkor is az maradt volna, ha előtte egy órán át önti magába a szájvizet.
Közben a srác megperdült és azt ordította, hogy "neked legyen kuss". Ehhez nem kellett szájról olvasnia Lilinek.
- Szerintem vége a műsornak - mondta aztán, és mintha kicsit csalódott lett volna a hangja. De sajnos úgyis ideje volt befejezni az étkezést. - Merre lesz órád? Menjünk egy darabon együtt, van valami, amit még el kell meséljek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szó sincs róla, hogy Artúr megzavarta volna. Bár lehet, hogy valakit az, hogy szó nélkül bámulják (na persze a seprűt alatta, és nem őt, de ezt nem volt könnyű megállapítani úgy, hogy az ember nem is oda nézett), inkább egyensúlyvesztésre késztetne, mint ha hangosan ráköszönnek, Lilit most az zavarta meg koncentrációjában, hogy váratlanul ráeszmélt, hogy vészesen magasan van a képességeihez mérten.
A seprűkészítő kisiparos mestertanonc hallgató tanár oda is sietett hozzá a levegőben, de a lánynak most sem jutott eszébe afelől érdeklődni, hogy tud ennyi mindenhez is érteni. Talán majd, ha a földön lesznek.
- Jól vagyok! - nyugtatta meg őt, és saját magát is. Ráfért, mert szíve úgy kalapált, mint beszívott fakopáncs a betonoszlopon kapaszkodva.
Miután végül úgy ítélte, hogy nem fog lefordulni a seprűről, Lili Artúr felé fordulva leült a nyélre, mindkét lábát egy oldalon lelógatva, és úgy vigyorgott rá a másikra.
- Igeen, nem voltam már kint egy ideje. Tudod, az idő sem volt az igazi, meg aztán.. nem volt hangulatom hozzá - összegezte a dolgokat, anélkül, hogy belement volna az unalmas részletekbe. Nem akarta lányos dolgokkal traktálni, tudta már, hogy azt nem minden fiú bírja elviselni hosszútávon. - Nagyon szép a seprűd! Csillog meg villog!
Óvatosan előrébb is hajolt, hogy megérintse felé néző végét a röppeszköznek, amin Artúr csücsült. - És jól hasít? Vagy még nem mernéd alám adni, ugye?
Jót nevetgélt ezen, de igazából könnyen lehet, hogy sokkal nagyobb biztonságban lett volna a tesztfázisában lévő darabon, mint azon, amin most ült. Még most, ahogy beszéltek, is emelkedett pár centit, pedig nem mozgott nagyon rajta Lili, amiből azt vette volna ki az eszköz, hogy emelkednie kéne.
- Öreg darab már nagyon - bólintott Lilkó, megsimogatva vastag nyelét seprűjének. - Vagy sokszor állt bele a földbe, nem tudom. Mindenesetre nem jól reagál a súlypontomra, vagy ilyesmi. Nem kéne magától ennyire megemelkednie.
Ő sem értett különösebben hozzá, csak használta. Mindenesetre láthatóan nem működött megfelelően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Hóna alatt egy-egy táblával, másik kezében egy bűbájos kertészkönyvet lóbálva, fütyörészve - vagy legalábbis levegőt kis szájrésen fújkodva, némi nyálcsöppel rajzolva fel útvonalát - sétált Lili föl az emeletre.
Tépett ő is a rejtélyes, hirdetőtáblán kihelyezett csínyekből egyet, nem is sejtve, mi lesz az, de nagyon mókásnak találta végül, így, bár úgy sejtette, hogy büntetést kockáztat, nem tudott ellenállni neki, hogy megpróbálja azt kivitelezni. Amolyan küldetéstudat ébredt benne, mintha rég eltemetett lázadó énje ébredt volna fel benne, aki jól ki akar tolni másokkal. De igazából nem változott semmi, azt gondolta, hogy biztosan bárki nagyon élvezné, ami majd itt történni fog a gyanútlan áldozattal.
Köszönt szépen a jókedvűen integető, és borospoharaikat emelgető portréalakoknak, és miután túltette magát egy kis szédülésen, amit a tömény erjesztett szőlő illata okozott, lepakolta szerzeményeit az egyik érdeklődve figyelő festményalak kerete alá, a falnak támasztava.
Felgyűrte ingujjit, miközben a földre térdepelt, és fellapozta az első megjelölt oldalnál a könyvet. Pálcáját, mely eddig a füle mögé volt tűzve, most kezébe vette, és szemeit le sem véve az utasításokról, elmormolta párszor a varázsigét. A varázsvesszővel közben a plafon felé suhogtatott, és miután egy szakaszon benőtte a fű a mennyezeti követ, Lilkó elégedett kis mosolyra húzta száját.
- Na ezt még párszor - mondta csak úgy magának, és felállt, hogy szép lassan egy nagyobb szakaszt befüvesítsen a folyosó felső részéből. Fura volt odafent látni, amit csak szabad ég alatt volt szokás, és ott is a lábunk alatt, de pontosan ez volt a lényeg.
Miután egy jó öt méteres szakasszal készen állt, visszasétált a könyvhöz, és tovább lapozgatta. Különféle virágokat, kisebb bokrokat, és még egy-két cserjét is növesztett a füves plafonon, mire végzett. Egészen szürreális látványt nyújtott kész műve, de nagyon büszke volt rá. Úgy találta, hogy már csak az utolsó simítás van hátra, ami történetesen már nem igényelt varázstudást.
Lehelyezte a füves, virágos rétté alakított plafon kezdete alatt az egyik, majd a túlvégre sétálva a másik táblát is, a lezárása gyanánt. Ezeken a következő felirat volt olvasható:

FŰRE LÉPNI TILOS!
Jót mosolygott a kész művén, mert aki nem tudta, mire számíthat, bizonyára jól meg fog majd lepődni. Hiszen a laikus ránéz, és nem érti, hogy ugyan hogyan is léphetne rá a fűre, ha az a plafonon van? De amint átlépi a határt, melyet a két tábla képez, nyomban fejjel lefelé találja magát az illető, a füvön lépkedve.
Lili pedig szépen kereket oldott, mielőtt még valaki a csínyen kaphatná. Persze kénytelen volt körbemenni, mert most, hogy a csapda készen állt, már nem mehetett arra, amerről érkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kész csoda volt, már hozzá mérten, hogy ezt most megúszta. Persze kár lett volna előre elkiabálni, egyesek valószínűleg még most is fogadásokat kötöttek volna rá, hogy Lili lezúg arról a seprűről, míg olyan is biztos akad, aki komoly pénzt tett volna arra, hogy éppenséggel Artúron köt ki. Mármint miután leesett.
De egyelőre biztosan ülte meg seprűjét, ha az nem is tartotta őt olyan bizalomgerjesztően egyenesen. Pedig ennek a seprűnek elvileg épp az lett volna a lényege, hogy az átlagosnál stabilabb.
Lehet, hogy elromlott, mikor Améliát fejbe kólintotta? - tűnődött Lili. De hát csak nem. Bár tény, hogy elcsodálkozott, hogy nem sérült meg jobban háztársa, de könnyen lehet, hogy azért, mert olyan kemény a kobakja, minta kő, és ha ez a helyzet, akkor nem is lenne lehetetlen, hogy nagyobb kár érte a seprűt a vele való találkozástól, mint amilyet a lány szenvedett. Ez mindent megmagyarázna.
A forrócsoki emlegetése egyből beindította a szőke nyáltermelését, úgy nézett Artúrra, mint egy életnagyságú csokinyúlra. De szerencsére annyira azért nem élte bele magát a gondolatba, hogy átmásszon hozzá leharapni a fülét.
- Én is egész télen azt ittam! Meg mindenféle szuper kávékülönlegességeket! Minden alkalommal, ha lemehettem a faluba, beálltam pár barátnőmmel az Espresso Patronum elé, és volt, hogy miután megkaptuk a kávénk, beálltunk újra a sorba, és mire megint mi jöttünk, már megittuk.
Voltak ugyan ott néhányan, akik eléggé morogtak rájuk, de Lili fel sem vette az ilyesmit. Hát ha egyszer finom volt!
Aztán lelkesedését kénytelen volt átcsoportosítani, Artúr ugyanis hajlott rá, hogy átengedje vadiúj seprűjét kipróbálásra, Lili pedig nem sűrűn állt önmaga kiteljesedésének útjába. Szinte biztos volt, hogy még sok baleset fogja érni élete során.
- Nagyon szép a lakkozása - erősítette meg, mintha ettől majd előbb ráülhetne. El is kezdett ereszkedni maga viseletes, rozoga járgányával. - És ígérem, elkerülök mindent is.
Az efféle ígéretek megtartásában ugyan nem jeleskedett, de ettől függetlenül tényleg tök őszintén tudta mondani, hogy úgy lesz, ahogy kérték. Arról meg aztán igazán nem tehetett, hogy aztán nem sikerült betartania a szavát.
- Igen, ennek egész más a működése, bár lehet vele simán repülni, de nem olyan sebes, a kanyarokat se veszi úgy, elvégre nem ez a funkciója, arra való, hogy egy helyben álljon, esetleg kisebb, izgalmas manővereket lehessen vele végezni, de nem állnék be vele kviddicsezni - összegzi tapasztalatait jobb napokat is látott kölcsönzött seprűjéről, miután elég alacsonyra ért, hogy lecsússzon róla, és ügyesen talpra érkezzen. Még mindig nem nyalta fel a füvet!
Hálás volt az ajánlatért, hogy Artúr ránéz neki, örült volna, ha meg tudja javítani. Persze egy újnak, egy sajátnak méginkbb, de azt nem engedhették meg maguknak a szülei, ő pedig végképp nem. Minden pénzét édességbe fektette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Az a vád még sosem érte Lilit, hogy gyorsan vág az esze. Vagy, hogy előre gondolkodik, és csak utána szólal meg, avagy cselekszik. Nem volt lassú, ő maga nem, csak a kis esze volt némiképp fáziskésésben, olyan volt, mint egy cuki kis Internet Explorer. De amit most művelt, az még tőle is művészet volt.
Igazság szerint nem tulajdonított túl sok jelentőséget annak az elcsattant csóknak, nem mozgatott meg benne semmit, legalábbis olyan mértékben, mint mikor Sárit csókolta meg, nem. Inkább egy vicces kis mozzanatként élt a fejében, amit nevetgélve fel lehetett hozni később, de amire sose úgy gondolna, mint egy csókra. Ez részben azért is volt, mert Lucas valóban tartotta magát ahhoz, hogy csupán hagyomány, és nem próbálta ledugni a nyelvét Lili torkán, sőt, még csak hosszúra se nyújtotta el ajkaik találkozását. Szóval Liliben abszolút pozitív, de nem túlságosan pozitív, lelkesedést, izgatottságot, vagy még többet kiváltó emlékként élt a dolog, és, mint rájött, emiatt derült fel arca. Mert most már külső szemmel is rácsodálkozhatott bármikor.
És nem értette, miért kezdenek ezek ketten azon vitázni, hogy ez most akkor az-e, ami, vagy sem, mikor nyilvánvalóan tökre az. Lili ezt gondolkodás nélkül meg is erősítette, mire Lucas úgy nézett rá, mint aki keresztbe lenyeli.
- De most.. akkor mi? - pislogott értetlenül, és már inkább ő is felállt, mert kezdte úgy érezni, hogy több köze van ehhez a beszélgetéshez, mint azt első pillanatban sejtette. Az Olívia nevű lány még mindig furcsa kettősséget árasztott. Lilit valamiért egy cicára emlékeztette, akit épp nagyon simogatnak, és bár meg se rezzen az arca, vagy a teste, a farka egyre vadabbul tekergőzik mögötte.
Aztán tovább hallgatva az eseményeket, Lili arca szép lassan kezdett megnyúlni, szája pedig egy o betűt formálni. Úgy pislogott, mintha valami a szemébe ment volna, és nem győzte az információkat betáplálni szürkeállományába.
- Ööö.. Lucas..? - nézett a srácra, aztán mikor az arra kérte, erősítse meg szavait, bólintott, és Olíviához is odafordult: - Azóta nem történt semmi. Legalábbis több csók nem volt, bár párszor összefutottunk. De nem kavarunk, se hát mögött, se előtte.
Aztán visszakattintotta gondolatmenetét az előző mentésre, és ismét Lucashoz intézte szavait: - Nem is mondtad, hogy van barátnőd! Miért nem? Ez fura.. nem?
Lehet, hogy nem pont most kellett volna megkérdeznie tőle mindezt, a jelen lévő illető füle hallatára, de neki ez most nagyon aktuális volt, mert hát merőben megváltoztatta az amúgy kellemes emlékeit a szilveszter estéről, amire alig két perce még mosolyogva emlékezett vissza. Ő nem ilyen lány volt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Nem ő volt a legügyeseb boszorka, sőt, próbálkozásainak zöme először igen rútul csődbe fulladt, de most, természetesen folyamatos mellékelt ábra bámulás árán, és több kisebb anomália mellett (az egyik virágnak például kék lett a szára, és zöld a szirma) végül büszkeség öntötte el, ahogy végignézett kész művén. Azonban nem maradhatott soká a tett helyszínén, mert még lefülelik, és akkor teljesen hiábavaló volt az egész.
De persze nem ő lett volna, ha valamit nem bénázik, és ajkába harapba volt kénytelen konstatálni, hogy a könyvét a túlfelén hagyta a csapdának. Illetve nem az övé volt, a könyvtáré, de neve ott szerepelt a kölcsönzők listáján, szóval még annyi gógyival is, mint ami Lilkónak adatott, könnyen lefülelhetővé vált a plafon füvesítője. Szóval muszáj volt kerülnie egyet, és megkaparintania a terhelő bizonyítékot, hacsak nem akar büntetést (már megint).
Így aztán tett egy jó nagy kerülőt, méghozzá igen sietős tempóban, minek hála kissé zihálva érkezett meg, és ütközött kis híján a felé tartó Zentébe. Aki a tetthely felől érkezett éppen. Lili szemei kitágultak, és úgy meredt a prefektusra, mintha valami szörnyűséget mondott volna. Tisztán hallotta a fejében, amint levitás társa megkérdezi, "Te csináltad ezt?", ám ahogy szája válaszra nyílt, rájött, hogy egyáltalán nem ezt kérdezték tőle.
- Én..? Mit..? - hápogott, és Zente mögé nézett. A könyv ott volt a falnak támasztva, nem messze a táblától. Úgy tűnt, a srác nem szúrta ki, valószínűleg leköthette figyelmét a plafon. Pedig az egyik festett alak látványosan mutogatott a könyv irányába, és pofákat is vágott közben.
- Ó.. igen, szia! - vigyorodott el, és jókorákat gesztikulálva Zente orra elé szökellt, próbálva magára vonni figyelmét. - Noos igen, mármint nem. Láttam a plafont, de azt nem, hogy ki csinálta.
Elvégre nem volt tükör egyik falon sem, hogy közben magát nézegesse, gondolta, bólintva egyet. Nem, tökre nem látta magát, amint elvarázsolt kis kertet gyártott odafentre.
- És te láttad a tebót a másodikon? - kérdezte őszinte érdeklődéssel pislogva.
Ez azért is volt leleményes, mert a veszélyes bestia előszeretettel volt láthatatlan. Szóval nehéz látni. Úgyhogy akár tényleg lehetett is a másodikon egy, Lili nem tudhatta biztosan, hogy nincs, attól még, hogy épp most találta ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Lili ténylegesen az az ember volt, aki a légynek se ártana. Sőt, amikor csak tudta, ki is tessékelte őket az ablakon, menjenek Isten hírével. Akkor se csapta le őket, ha épp fáztak és emiatt nem tudtak olyan gyorsan reagálni a feléjük érkező veszélyekre, mint mondjuk valakinek a tenyere.
És ez igaz volt minden más élőlényre is, és nem csak fizikális értelemben. Nem volt szándékában megbántani, megsérteni, bosszantani sem soha senkit, egyszerűen nem szorult belé szemernyi rosszindulat se. Még most, mikor szembesült azzal, hogy becsapták, sem dühöt érzett, vagy csalódottságot, inkább értetlenséget. Kíváncsiságot, amiért nem értette, ugyan miért titkolná el valaki, hogy barátnője van. Ugyanakkor nem maradt negatív szájíz nélkül, ahogy kérdését a kissé pánikoló Lucasnak szegezte. Mert mégiscsak átértékelődött benne, amit átéltek.
És nem is önmaga miatt, inkább a másik lány, Olívia miatt kezdett benne növekedni némi rossz érzés, amolyan gyomorszájon ütés-szerű, mert látta rajta, hogy maszkja mögött mennyire meg van bántva. És Lili, bár Olívia egy rossz szót sem intézett őfelé, mégis bűntudatot kezdett érezni, amiért részese lett valaminak, ami ártott valaki másnak. Ő, akaratán kívül, de ártott ennek a lánynak. Pedig nem akart. Eszébe se jutott ilyesmit tenni.
Így aztán ahogy hallgatta őket, és fejében egyre inkább összeértek az információk, és kiegészültek olyan toldalékokkal, hogy még Lucas volt, aki Olíviát megvádolta hasonlóért, amibe most ő futott Lili részvételével, a levitás egyre szomorúbb lett. A főszerkesztő pedig végül faképnél hagyta őket, és mielőtt Lili szólásra nyitotta volna száját, a navinés nekiesett.
Lili megszeppenve pislogott rá, próbálta feldolgozni, hogy Lucas őt hibáztatja, és érezte, hogy szúrni kezd a szeme.
- Mondjuk.. megpróbálhattál volna azelőtt szólni, hogy megcsókoltál szilveszterkor, amikor kivételesen épp nem szorultam kibogozásra - mondta kissé reszketeg hangon, miközben megrebbenő szempilláin megcsillantak első könnyei.
Ez most új volt. És nem is tetszett neki. Hogy okozhat egy csók, és immár másodszor ekkora fájdalmat, ha egyszer olyan jó érzés? Ezen kezdett elmélkedni, ahogy sarkon fordult, és egy "sziát" mormogva elindult az ellenkező irányba, amerre Olívia eltűnt. És hogy mit kezdjen zavaros érzéseivel. Mert hát hiába mindez, azért csak kedvelte Lucast, és csak megmentette az életét. Ezeket azért nem fogja egyetlen rossz élmény végleg eltörölni. De most szüksége volt egy kis egyedüllétre, hogy lezárjon magában ezt-azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ugyan Bence eléggé letolta már egyszer az erdőben kódorgásért, és meg is gyűlt akkor a bajuk némi doxy-val, de Lili nem tehetett róla, nem volt épp megfontolt lány. Nem gondolta túl a dolgokat, és ritkán számolt esetleges következményekkel. Mindig azt csinálta, amiben kedvét lelte, és most is, bár felmerült benne, hogy háztársa bizonyára jól rászólna, amiért ide tart, rendületlenül trappolt a rügyező virágokat, tócsákat kerülgetve, meg persze a jóval komolyabb akadályt képző fákat is, amik bár nagyon barátságosnak tűntek a késő délelőtti fényben, a levitás úgy okoskodott, hogy fájna, ha figyelmetlenségében nullára redukálná a távolságot köztük és az arca között.
Szóval igyekezett az orra elé, és alá is nézni, mert szép cipő volt rajta, és egy karambol valószínűleg felborulással járna, és úgy harisnyája, és szoknyája is sárossá válna. Kapucnis kabátja, melyet azért felvett, mert még nem volt igazán meleg, legalább olyan anyagból volt, amiből könnyen kijött a dzsuva, de minden mást túlságosan is féltett.
Elvégre új év, új Lili volt, aki már nem csupán a sminkeléssel kezdett kicsit jobban és többet foglalkozni, de az öltözködéssel is. Eddig csak magára kapta, ami épp a kezébe került, de most már tudatosan igyekezett csinos lenni. A haját sem csak összefogta egy sima lófarokba, néha csatokat, fonatokat "varázsolt" bele, egyszóval foglalkozott a külsejével.
És hogy mégis miért volt mégis az erdő közepén? Mert úgy volt, hogy találkozik a réten pár barátnőjével, de azok valamiért nem jöttek el. Erre a normális reakció persze az lett volna, hogy Lili fogja magát, és visszamegy a kastélyba, de kellemes volt az idő, ha kicsit hűs is, meg szeles, szóval ha már kint volt, úgy döntött, sétál egyet.
Nem merészkedett mélyre, még látta a kiutat a mögötte összezáródó törzsek közt, mikor észrevett egy építményt az ég felé nyúló erdőlakók ágai közt. Egy faház volt, hangulatos kis menedék, és Lilkónak természetesen nyomban fel is csillant a szeme. Hallott már iskolatársaitól erről a helyről, de nem is remélte, hogy véletlenül belebotlik ma.
Gyorsan fel is mászott, hogy megnézze belülről is, és izgatottságában fel sem tűnt neki, hogy a fák koronái közt már nem szűrődik be annyi fény, és valahol a távolban meg is dörren az ég. Elég sokáig nézelődött odabent, hogy lassan szemerkélni kezdjen odakint az eső.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Nem szokott ő csíntalankodni, rossz fát tenni a tűzre. Egyáltalán, milyen az a rossz fa? Büdin ég? Vagy meg se gyullad? Vagy vizes? És van, aki direkt ilyen selejt fát tenne a lángok közé, mikor az olyan jó, szép és meleg? Ugyan ki akarna elrontani egy tüzet? Lili biztos nem.
De kiskertet varázsolni egy folyosó plafonjából nem tűnt valami jó elrontásának, bár persze ez nézőpont kérdése. Meglehet, hogy az igen morcosan integető festményalak nagyon is megbarátkozott már a csupasz plafonnal, esetleg boldog, amiért nem a szabadban van kiállítva, és így nem kell a szerinte undok virágokat nézegetnie. Bezzeg most! Most aztán mit csinált ez a Lili! Ám a lánynak úgy tűnt, nagyjából egyedül van a véleményével, a többieket nem zavarta, vagy már túl részegek voltak ahhoz, hogy foglalkoztassa őket ilyen apróság.
Viszont itt volt Zente. Aki bár aranyos srácnak tűnt, prefektus volt, és nagyon úgy nézett ki, mint aki épp fel akarja nagyon fújni ezt az ügyet, és megbüntetni érte mindenkit is. De főleg Lilit, csak ezt még nem tudta. És őszintén szólva, a lány nem bánta volna, ha ez így is marad. Nem akarta lehazudni az eget is, bár ha a plafonra került a fű, igazából belefért volna a látványba. De büntetést még kevésbé akart a nyakába, meg azt, hogy neki kelljen eltűntetnie a plafon-rétet odafentről. Épp elég melós volt felpakolni, már a nyaka is elgémberedett belé.
Mielőtt azonban kitalálhatta volna, mint mondjon, kit látott elszaladni, háztársa elhatározta, hogy keres egy tanárt. Ajaj.
- Egy tanáárt? Gondolod..? Neem! Szerintem most nem lenne jó ilyen csipcsup dologgal zavarni őket - rázta a fejét. - Az is lehet, hogy Palmer tanárnő csinálta, mert ott senki se tud rálépni - mutatott rá.
Maga a tréfa persze valóban származhatott valamelyik tanártól, Lilinek tényleg fogalma sem volt róla, hogy kinek is vállalta ezt a "megbízatást", de mivel jó mókának tűnt, természetesen nem tudott ellenállni.
Úgy tűnt mindenesetre, hogy a tebós elterelés működni látszik, legalábbis Zente mintha elhitte volna, hogy valaki a teljes kastélyt felforgatta.
- Fú, ne tudd meg! Szerintem jobban is jársz, ha megnézed... Vagy nem! Igazából nem tudom. - Közben rájött, ha fel akarja küldeni a prefit a másodikra, a legrövidebb út a táblákkal övezett folyosószakaszon át vezet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Később Lili megtudta, hogy barátnői azért nem jöttek el, mert ők, ellentétben a szőkével, tudták, hogy esni fog, ezért egy benti programot egyeztettek, csak valahogy az információ nem jutott el mindenkihez. Egész pontosan Lilkó maradt ki, de jelenleg nem foglalkoztatta különösebben, elvégre rálelt a diákság körében már sokat emlegetett házikóra a fák között.
Megtalálta az „ELŐRE UNIKORNISOK!” jelmondatot is, ami alá valaki már odafirkálta, hogy „CSAK A KÉKEK!”, és sok más kaparást, és festékkel vagy tollal mívelt más feliratot is ki tudott olvasni. Meg persze tucatszám különböző monogramokat, szívecskékkel keretezve. Volt itt T+S, K+E, Z+D és még miegyéb.
Ő magának ugyan nem támadt firkálhatnékja, de egészen átadva magát a helynek nézelődni annál inkább. Ezért sem figyelt fel előbb a tetőn kopogó esőre, és az egyre közeledő dörenésekre, de még a váratlanul betoppanó srácra is csak aztán fordította meglepettségtől elkerekedő, barna szemeit, mikor az már összevizezett mindent. Jó, persze csak maga körül. De a lányt egyből hátrálásra késztette. Csak egyet lépett, de kettőt pislogott.
- Jé, szia! Nem ijesztettél... - mondta, és mondatát hirtelen két újabb pislogással le is zárta. Kicsit úgy festhetett, mint akinek belement valami a szemébe, pedig csak azért pillázott ennyire, mert egyszeriben túl sok infót kellett feldolgoznia, és még le volt ragadva ott, hogy vajon ki írhatta szívecskébe Darcy Palmer tanárnő nevét.
Eszébe jutott legutóbbi találkozásuk a navinéssel, és főként az, ahogy elváltak, és Lili fülében még ott csengtek a durva szavak, amiket Lucas utána kiálltott akkor. Elég rosszul estek, de nem ezen akadt most fent, hanem azon, hogy mennyire furcsán hangzik azok után mostani kérdése.
- Én nem keresek.. jaj! - Kicsit összerezzent a villámlás hangjára. Elég közel volt, és most már azt is hallotta, hogy odakint szakad az eső. Meg mondjuk Lucason is látta.
- Szóval én csak erre jártam és meg akartam nézni, milyen itt. Akkor még nem esett. De téged jól elkapott - állapította meg. Nem tűnt sajnálkozónak, de kárörvendőnek sem. Csak nézett Lucasra, arcán színtiszta érdeklődéssel, mint aki visszapasszolta a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Már csak azért se lett volna túl szerencsés, ha Zente bevon egy tanárt is, mert a legközelebbi lakrész Várffy-Zoller Róberté volt, aki nem elég, hogy tanár, még igazgatóhelyettes is volt! Ráadsául mintha hírhedten Levita-ellenes lenne, így ha megzavarja egy kékházi prefektus, és kiderül, hogy az elkövető is levitás, lehet, hogy már év elején keresztet vethetnek a házkupára.
Szóval nem volt túl jó kilátás hagyni, hogy Zente túllihegje a dolgot, így Lili minden energiájával azon volt, hogy magára, illetve valami egész más, nem létező problémára terelje a figyelmét.
- Azért inkább tanítani vannak itt, szerintem - mutatott rá, és szentül hitte is, hogy ha megkérdeznék őket, tízből kilenc okító azt felelné, hogy semmi kedve fegyelmezni.
- A prefektusok, na! Mint te is. Na ők vannak erre.
Ezzel persze tudta, hogy kvázi arra bíztatja háztársát, hogy oldja meg maga a dolgot, de tényleg inkább az, mintsem tanári közbenjárás történjen. De szerencsére elgondolkodtatta azzal az elméletével is, hogy talán épp egy oktató rendezte be odafent a kiskertet. Úgy tűnt legalábbis, hogy Zente komolyan fontolóra veszi, hogy így van. De aztán meg mégis inkább amellett voksolt, hogy kell ide egy tanár. Lili pedig az ajkába harapott, és nem volt más lehetőség, mint bízni benne, hogy a tebó jelentette zűrzavar jobban leköti Zentét, és inkább feladatának tekinti megoldani azt. Persze azon nem volt mit megoldani, de ezt nem tudhatta.
Viszont jókat kérdezett, Lilinek pedig csak úgy sisteregtek a fogaskerekek a fejében, annyira igyekeztek válaszokat gyártani. Nem volt ő ehhez hozzászokva!
- Nem látniii, de attól még érezni igen. Persze veszélyes lenne fogdosni őket, csak úgy értem, hogy van nekik testük meg minden, leverik a vázákat meg felborogatják a lovagi páncélokat. Mint a cicák, csak nagyobban.
Míg magyarázott, azon is túráztatta kis kobakját, hogy mit mondjon arra, hogy vele tart-e. Igazából csak el akarta őt innen küldeni, míg ő felkapja a könyvet és kereket old, de ha csatlakozik hozzá, úgy ketten sétálnának a csapdába, ráadásul az még nem is szolgáltatna neki alibit (mert ugye ki tréfálja meg saját magát?), mert a könyv továbbra is ott maradna a falnak támasztva.
- ÖÖö, jó! - mondta hirtelen, és arcára diadalmas mosoly költözött. - Te menj arra, én meg emerre, és akkor odafent találkozunk. És így nem tud meglépni az illető. Meg a tebó se.
Oké, annyira nem volt zseniális terv, ráadásul Zentét irányította a hosszabb, kerülő útra, míg ő ment volna az elvarázsolt szakaszon keresztül ugye, de mivel nem akart belesétálni ténylegesen, végül, hogy ne hazudtolja meg magát, ha mégis csatlakozik hozzá a másodikon, csak egy még nagyobb kerülővel sikerülne, és az bizony fura lenne. De ennél jobbal nem tudott előrukkolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Az volt Lili egyedüli szerencséje, hogy Zente jól láthatóan még csak most jött le a falvédőről. Amit amúgy nem értett a lány, minek lenne rajta bárki is, de nem ez volt a lényeg. Az az volt, hogy a srác még nem volt profi a prefiskedésben, ahogy azt ő mondta is, és bár a falon csak festmények voltak, fura módon odaaggatott szőnyegek nem, mégis úgy tűnt, megúszhatja a szőke a dolgot. Nem akart ő rosszalkodni persze, de nem is gondolt bele először, hogy emiatt a kis csíny miatt megütheti a bokáját. Főleg, ha mondjuk felkerül oda, akkor ténylegesen is beütheti, de az most más kérdés.
Most arra kellett koncentrálnia, hogy valahogy elterelje innen Zentét, és rávegye, hogy ne hozzon ide tanárt. Jó ötletnek tűnt fényezni kicsit, meg elültetni a bogarat a fülében, amit persze remélt, hogy aztán kijön onnan mert undi lett volna.
- Szerintem meg tutira tök ügyes leszel. Lehet elő is léptetnek egyből főprefektussá, ha megoldod egyedül az ügyet - jelentette ki teljes meggyőződéssel, de aztán hangyányit elbizonytalanodott. - Van olyan, hogy főprefi, ugye?
Szerencsére mindennek ellenére sem gyanakodott rá Zente, vagy ha mégis, irtó jól titkolta, és még biztosította is Lilit arról, hogy ha sikerül tanárt találni, őt egyből lehúzzák a gyanúsítottak listájáról. Így bevált volna a boci szeme? Vagy lehet, hogy az lehet a titok nyitja, hogy a srác tudja, milyen kis béna boszorkány ő, és ezért ki se nézi belőle, hogy tudna egy rétet varázsolni a plafonra? Ezen a gondolaton kicsit azért érezte, hogy elönti némi durci őt.
- Nem mintha ne tudnék virágokat varázsolni - motyogta maga elé, de addigra már Zente elindult a táblával határolt folyosószakasz felé.
Lili szólásra nyitotta a száját, és még a kezét is felemelte, mutatóujjával figyelmeztetőleg fellépni, de persze ezt a másik se nem láthatta, se nem hallhatta, mert éppen megfordult vele a világ, és máris azon kapta magát, hogy a plafonon térdepel.
Pedig a lány szeretett volna ellenkezni. Megmondani, hogy nincs is jobb ötlet most annál, hogy szétváljanak, mert hát.. azért. De még attól sem tudta megóvni, hogy belesétáljon a csapdába, pedig hát ő tényleg nem kívánta neki ezt. Illetve valahol talán mégis, elvégre nem azért csinálta meg ezt a kis húsvéti csínyt, hogy aztán senki se járjon pórul és nevethessen saját magán. De sajnos Zente nem élvezte a fenti létet.
Lili, megfeledkezve róla, hogy még mindig ott a terhelő bizonyítékot jelentő könyv, odasietett a táblához, és megkapaszkodva benne felpillantott társára.
- Ne félj, nem fogsz leesni! Mármint.. felesni..? Vagyis hát.. asszem! - kiálltotta neki, annyira határozottan, mint görkoris a jégpályán.
Nagyjából fogalma sem volt róla, hogy pontosan hogyan is működik ez a kis varázslat.
- Na jó, lehet mégis keresek valakit - határozta el magát, és ekkor megpillantotta a könyvet. Gyorsan magához szorította. - Jé.. egy könyv. Nem tudom, kié lehet, de biztos nagyon hiányolja már a könyvtáros. Útközben visszaviszem!
Mindenzt olyan gyanúsan adta elő, hogy szegény Zentének maximum akkor nem esik le, hogy konkrétan folyik ki a vaj Lili füle mögül, ha túlságosan is leköti, hogy az életéért reszkessen a plafonon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Sok mindenben nem volt jó Lili, és ezeket többnyire a gyengeségeiként lehetett számon tartani, de nem úgy a haragtartást, amiben szintén elég gyéren teljesített. Pedig az előtte álló, csurom víz srác tavaly év végén nagyon ronda dolgokat vágott a fejéhez, lényegében őt okolta a szakításáért, és Lili nem is tagadhatta, hogy kivette belőle a részét, de azt igen, hogy azt szándékosan tette volna. Ugyan ő is megkérdezhette volna a navinést, hogy ugye nincs-e senki a képben, mert hiába nem akartak komolyabban egymásnak esni akkor éjszaka, főleg nem egy táncolós buli kellős közepén, azért egy ártatlan csók is csók, de mégiscsak Lucasé volt a nagyobb felelősség. És ha Lili tudja, hogy nem őt kellene megcsókolnia, akkor nem is ment volna bele az egészbe.
De ezen már kár volt búsulni, és rágódni, legalábbis remélte, hogy a fiú nem kap az alkalmon, hogy újból letolja, mert ő igazán nem szeretett volna rá haragudni, és azt se, hogy Lucas nehezteljen őrá. Ezért kissé óvatosan pislogott rá, és karba tette kezeit, miközben ő megszabadult pulcsijától.
- Én meg nem öltöztem kutyás időhöz - húzta el a száját ő is, becsatlakozva a kissé esetlen, időjárás kitárgyaló beszélgetésbe. - Még nyakörv sincs rajtam.
Vicceskedett, ahogy szokott, ha valami komoly témát kellett elütni, mert érezte, hogy nem csak az eső, de valami más is a levegőben van. Kénytelenek lesznek beszélni arról, ami történt, és nem tudta, milyen irányban fog az a társalgás elindulni. Így aztán kissé megkönnyebbült, mikor Lucas bocsánatot kért tőle.
Leeresztette karjait, és arcára mosoly csúszott, de csak egy pillanatra, mert a következőben egy jókora dörrenést követően egy faág is úgy döntött, hogy beszáll közéjük. Az ablakon keresztül. Lili fel is sikkantott, és összébb húzta magát, ahogy Lucas elrántotta a bezúduló szilánkok és víz elől. Hősiesen felfogta a hátával azokat.
- Jól... köszi! - fújta ki a levegőt, szíve a torkában dobogott. Lucas arcába pillantott, aztán lesütve szemét lépett egyet hátra. - Te jól vagy? Nem sérültél meg?
A navinés pólója is jól elázott most már, de mást egyelőre nem látott rajta a szőke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nagyon szeretett volna Lili jó barátnője lenni Sárinak, olyan, akivel alkalomtól és helyzettől függően önfeledten mulathatnak, megoszthatják titkaikat (mármint a komolyakat) egymással, ha kell, sírásra ajánlhatják vállaikat a másiknak, vagy csak beszélgethetnek, mindenféle  rossz vagy elnyomott érzés nélkül, őszintén. Úgy gondolta, hogy túlvan rajta, hogy már nem úgy szereti, hogy szereti, csak szereti. De a belsőjét mardosó gondolatok, amiket a teljesen ártatlanul, komolytalanul felvetett téma előhozott, másról tanúskodtak.
És ő ezt nem akarta. Tudta, hogy nem lesznek együtt úgysem, Sári mást választott, szóval hiába epekedik utána. Akkor meg miért nem múlik el teljesen ez a haszontalan, senkinek se kellő fájdalom? Miért nem enged a szíve, lép tovább, és hozza ilyen helyzetbe? Hogy lehetne így jó barát, ha nem őszinte vele? Mert persze, lehetne, megmondhatná neki, hogy mit érez, de azzal csak azt érné el, hogy Sári távolságot tartana tőle. Mert úgy gondolná, az a helyes, és igaza is lenne. De Lili nem akarta, hogy ne találkozzanak, hogy ne legyenek jóban. És részben pont azért, mert még mindig úgy nézett rá.
Viszont tudta, hogy enélkül is a közelében szeretne lenni, nem csak a szerelemre éhes szíve, de olyan érzések is kötötték őt az eridonoshoz, melyek ugyancsak ott voltak köztük Benivel, vagy Pollival például. Szóval csak ki kellett vonni az egyenletből az ábrándokat, attól még semmi sem változna meg köztük Sárival, csupán nem kéne olyan nyomorultul érezze magát, mint most.
De most, ebben a pillanatban nem tudott segíteni ezen a helyzeten, és ahogy ezt realizálta, rájött arra is, hogy bár jó lenne még itt maradni az eredetileg barna, de most szőkével, jobb, ha megy, mielőtt még mindent elront.
- Rám örökké számíthatsz - jelentette ki tőle szokatlan komolysággal, úgyhogy gyorsan el is vigyorodott, hogy elüsse valami mókázással. - Feltéve, hogy mindketten vámpírok leszünk, vagy szellemekké leszünk. Bár egyik se túl vicces, azt mondják.
Megsimogatta még egyszer Sári állatkájának hasát, majd felemelte, és maga mellé helyezte, hogy fel tudjon állni.
- Bocsi, de közben rájöttem, hogy mennem kell. Van itt egy.. valami, amit el kell még intézzek, és.. szóval.. szóval érted.
Nem tudott mit kitalálni, mert lévén, hogy nem volt szokása hazudni, természetesen iszonyú béna is volt benne.
- Örülök, hogy láthattam a hajad így, de csináld vissza - nevetett még búcsúzkodás közben, majd pápát intett, és már kapkodta is a lábait.
Szüksége volt egy kis egyedüllétre most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Meghökkent egy pillanatra Lucas megállapításán, miszerint randihoz öltözött, mert valójában erről szó sem volt, hiszen nem egy, de több barátjával tervezett eredetileg találkozni, és neki eszébe se jutott, hogy öltözéke annyira jól sikerülhetett, hogy az egy randevúhoz is megállná a helyét. Meg aztán, ha így is volt, ki találkozgat a másikkal egy erdei faházban? Persze, meghitt volt, és romantikus is lehetett akár, de sokkal inkább egy nem kiöltözős, inkább levetkőzős randevúhoz illett.
Ahogy ez a gondolat szöget ütött a fejében, Lucas neki is állt vetkőzi, szóval Lili csak pislogott, mint hal az akváriumban, mígnem a faág is üdvözletét tette. A lányt pedig L-man ismét megmentette, szó szerint rávetette magát, hogy megvédje, ami lehengerlő volt, de ténylegesen is, nem csak az átvitt értelemben. A földön feküdtek, alul Lili, felette Lucas, és a srác nevetett, Lili pedig kistányér méretű szemekkel pislogott vissza rá.
- Hogy mid..? - kérdezte, és amint tekintete a távcsőre tévedt, ő is elnevette magát. - Jaj, már azt hittem.. szóval tudod.
Nem egyszerűen ez hozta zavarba, de a navinés közelsége is. Azonban kényszerítette magát, hogy figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy milyen intim közelségbe is keveredtek, hiszen nem akarta újból elkövetni ugyanazt a hibát. Nem tudta, hogy végül most mi is a helyzet Olívia és közte. Lehet újból összejöttek, de ha mégse, akkor se gondolta volna, hogy illendő lenne összegabalyodnia Lucas-szal. Egyáltalán akarna?
- Hm? De, azt hiszem... várj, mindjárt eszembe jut - mondta, és miután lesimította ruháját, elővette táskájából pálcáját, és sűrűn pislogva próbált visszaemlékezni a varázsszóra és a hozzá tartozó mozdulatra.
A srác megjegyzése aztán megzavarta, és ismét nevetnie kellett.
- Igen, mondták már, hogy vonzzom a bajt - bólogatott. - De az is lehet ám, hogy te hozod rám.
Nem akart ezzel semmire célozni, nem volt benne semmi ítélkezés vagy sértő szándék, de mégis kicsúszott a száján. Aztán a varázslat is eszébe jutott.
- Wasser! - suhintott pálcájával, mire abból vízsugár csapott ki, és ha lehetséges, még jobban eláztatta Lucast.
Lili felsikkentott, és félrerántotta varázsvesszejét, hogy a maradék vízsugár ne a navinés arcában, és ruháján kössön ki.
- Bocsánat, bocsánat! Ez nem az! - szabadkozott, és jóformán meg kellett erőszakolja az arcát, hogy ne kezdjen el kacagni. Gyorsan rá is tapasztotta kezét szájára, és úgy meredt áldozatára. - Sajnálom - hallatszott elfojtott hangja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Olyan kis csacsogós volt ez az Artúr, Lili, aki szintén sokat járatta a száját, nagyon élvezte ezt a kis diskurzust, és a srác érdeklődő szavaira lelkesen reflektált is. Bólogatott, kezeivel gesztikulált, és arcán is folyamatos izomjáték zajlott, mellyel érzéseit közvetítette.
- Ó nagyon finom volt minden is! Kipróbáltam vagy hatfélét, szóval attól függ, melyikre gondolsz.. volt, amitől csak pörögtem, mint a ventillátor, egy másiktól még a nyelvem is színes lett, de a kedvencem, na az csak simán olyan finom volt, hogy muszáj volt azonnal repetáznom. Szóval mindenképp nézz el oda - bólogatott, miközben azon tűnődött, hogyan is hívathatná meg magát nem túl pofátlan módon.
Ereszkedőre vették a figurát, Lili pedig közben már fészkelődött, alig bírt a hátsóján megmaradni, mert már szerette volna átpakolni a másik seprűre azt. Közben pedig elmerengett, majd bólintott egyet Artúr szavaira.
- Nos, igen, elvileg nem lehetne vele - mondta, aztán egy kis fintor jelent meg orra környékén, ahogy Arti azt taglalta, hogy mekkorát is tudna csapni. - Fura is, hogy mondod, nemrég leestem róla, és belerúgtam egy háztársam arcába, az csúnyán is végződhetett volna, de nem lett nagy baj. - Még szerencse, elvégre nem volt ő sem fizikailag, sem szellemileg felkészülve rá, hogy gyorsan el kelljen valakit kaparni a kviddicspálya gyepje alá. Nem mintha ez lett volna az ösztönös reakciója, csupán felmerült benne amolyan rémképként.
Figyelmesen hallgatta, ahogy a seprűjét tanulmányozva beszélt, de Lili őszintén nem tudott mit fűzni hozzá, pedig szeretett volna. De nem értett hozzá, csak azt tudta, hogy kell használni. Bár látszólag azt se mindig.
Immár ő is két lábbal a földön, két kezével a seprűn támaszkodva, kissé előredőlve nézett a navinésre, láthatóan várakozóan, de az egyelőre nem úgy tűnt, mintha át akarná neki engedni seprűjét. Helyette az ő, akrobatikusáról faggatta, Lili pedig grimaszolt egyet ajkaival.
- Aaazt hiszem. Nem tudom pontosan, mióta rosszalkodik - mondta tanácstalanul.
Irigyelte a Borlai szakértelmet, de most jobban örült volna, ha Artúr vele foglalkozik, és nem a rozoga járgányával.
- De amúgy nincs nagy baj, csak korrigálni kell vele néha - mondta, mintha nem is lenne érdekes. - Majd kérek legfeljebb védőhálót magam alá.
Tényleg hálás volt, amiért foglalkozni szeretne vele a másik, de legalább addig engedje már kipróbálni a seprűjét! El is kezdte szemmel szugerálni őt.
Nagyon szeretett volna ráülni Ari seprűjére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Azt állította, nem pereverz, de azért szavaival mégsem annyira sikerült erről meggyőznie Lilit, aki egy bókot is bezsebelhetett. Úgy tűnt, tényleg nagyon kicsípte magát egy faházban ácsorgáshoz, ha Lucas ennyire megjegyezte, hogy mennyire csinos. És hogy még a kukkeron kívül más is "gondot" okozhat.
Nagy nehezen legyűrte a késztetést, hogy rákérdezzen, mivel is kéne szembenéznie, helyette szóváltásba kezdtek a balszerencse áradásáról, avagy arról, hogy melyiküket is lehetett okolni a helyzetekért, amibe Lili keveredett, és amiből Lucasnak kellett kihúznia őt.
- Nem ezt mondtam - rázta meg fejét, kissé somolyogva. - Csak hát különös módon, mindig csak akkor akar papírsárkány vagy egy faág az életemre törtni, ha te is ott vagy. Kezdek gyanakodni rád.
Persze viccelt csak, ugratta őt, hallani lehetett a hangján, azonban a locsolást teljesen akaratán kívül követte el, nem jó varázslat jutott eszébe. Nem akarta eláztatatni. Még a végén megfázik, nem volt annyira jó idő, főleg most, hogy odakint továbbra is zuhogott az eső, és a Nap melengető sugarainak nyoma se volt.
Szabadkozhatott, de hiába, és a végén már ő sem bírta ki, és együtt kacagott a navinéssel. De csak amíg el nem kezdte lerángatni magáról elázott ruháit.
- Öhm, tényleg nem volt direkt - mondta Lilkó, és bólogatva ígéretet tett, hogy nem megy el segélyszervezetbe önkkéntesnek. Még talán fizetnének is neki pedig, csak maradjon távol.
A reparo szerencsére egész jól ment, hiszen gyakran volt rá szüksége, ezért, hogy legalább a további beáramló esőt és hideget kizárja, megjavította az ablakot. Addig sem a nadrágját lehúzó srácot nézte, de feladata végeztével már nem tudta másra terelni figyelmét.
- Jó, várj, mindjárt eszembe jut, hogy kell - mondta, miközben tekintetét végigfuttatta Lucas csupasz mellkasán, egészen le. Még az a kevés ruhadarab is elázott, amit magán hagyott, de az ajkába harapó Lili ennek nagyon próbált nem tulajdonítani jelentőséget. Így se igazán jutott eszébe egyetlen épkézláb varázslat.
Miután újból lopva a navinésre pillantott, inkább gyorsan hátat fordított neki, és a falat bámulva hangos töprengésbe fogott.
- Szóval izé, nem tudod véletlenül, milyen betűvel kezdődik a varázslat? Hátha abból már eszembe jut - mondta, bár eddigre már végigpróálta az abc-t, és nem lett okosabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Persze vicces volt, amit mondott, és egy pillanatra Lili el is gondolkozott Lucas szavain, de aztán nevetve megrázta a fejét. Amikor a sárkányába gabalyodva beleesett a vízbe, nem tudhatta, hogy lesz ott bárki is, most meg aztán végképp nem mondhatta, hogy már az időjárást is tudja irányítani, hogy az vihar formájában beköszönve az ablakon egymás karjába repítse őket. Ez nagyon mesébe illő lett volna, még akkor is, ha Lili szerette az ilyen történeteket.
És történetesen a Lois és Clark sem volt ismeretlen számára, hála az Edictumos cikkeknek.
- Tudsz te repülni, ha akarsz, legfeljebb nem olyan elegánsan érkezel földet - rántotta meg kuncogva a vállát.
És a nevetés nem szakadt itt meg, valahogy véget nem érősnek tűnt most, ahogy szerencsétlenkedése tovább fokozta Lucas ázottsági szintjét. De ezzel együtt felöltözöttségi szintje csökkenni kezdett, és Lilkóba is bent rekedt nevetése maradéka, ahogy ráébredt, hogy mi történik. El kellett volna fordulnia, de nem tette, Lucas sem kérte rá, és kíváncsisága erősebbnek bizonyult minden más érzésénél, mely arra sarkallta volna, hogy ne bámulja meg a srácot.
- De hát nem is, teljesen véletlenül vetkő.. mármint nem én, te csinálod! - hebegte-habogta a szavakat, és egészen összezavarodtak fejében lötykölődő gondolatai az érzéseivel, mert ez bizony új volt neki, és még nem tudta, mit kezdjen vele.
Eléggé későn realizálta, hogy ahhoz, hogy összeszedje magát, nem ártana a problémára fókuszálnia, és nem Lucasra, szóval miután megfordult, még lépett is párat a szemközti fal irányába, hátha a séta is segít beindítani agytekervényeit, és megoldásra jutni a varázslatot illetően. A nyelve hegyén volt pedig, csak épp nagyon kapaszkodott bele.
Aztán meghallotta a lépteket és ledermedt. És Lucas egyszerre ott volt mögötte és a fülébe suttogott, amitől Lilit teljesen kirázta a hideg. Egyfelől azért, mert neki sem volt épp melege, másrészt mert a nyakát és fülét simogatta végig a srác lehelete, ahogy a szavakat kiejtette, és persze ott volt az is, amit mondott.
- T-tényleg? - kérdezte elakadó hangon, torkában dobogó szívvel.
Nyelt egyet, és megfordult, megpróbált elhátrálni, de mindössze egyet tudott lépni, mielőtt a falba ütközött volna. Egyik tenyerét a fára tapasztotta, másik kezében görcsönsen szorongatta pálcáját.
Aztán ajkába harapva emelte fel barnáit a másik arcába, és testét megrázta kissé az izgatottság, és páni félelem kettőse.
- Egy t-tűzgyújtó varázslattal, ugye? - kérdezte bizonytalanul. - Az biztos meleg lenne, de lehet, hogy izé, szóval leégetnénk a házat vele, vagy ilyesmi. Esetleg feltalálhatunk egy.. tudod olyan varázst, hogy megidézünk vele egy izét, pokrócot! Igen, azt. Mondjuk.
Össze-vissza beszélt, nyilván nem volt valószínű, hogy feltalálnak egy varázslatot, miközben egy egyszerű szárító bűbáj nem jut eszükbe. Ami már létezett!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nevetett, amíg még nevethetett, persze, nem gondolta komolyan, hogy Lucas majd kiveti magát az ablakon. Egyrészt, most javította meg. Másrészt pedig odakint esik az eső, majd ha elállt, kiugorhat. Most csak jobban elázna, bár arról gondoskodott Lili is végül, és onnantól kezdve kezdtek az események felpörögni és egészen új irányt venni. Lucasról lekerültek a ruhák, Lilkó pedig megkapta az ukászt, hogy szárítson. Azonban legfeljebb a szeme tudott kiszáradni jelenleg.
Teljesen összezavarodott, megkavarodott, és kétségbe volt esve. Ugyanakkor izgatottság járta át a testét, és hazudott volna, ha azt mondja, nem volt ínyére cseppet sem az, ahogy a srác a fülébe súgta a szavakat, és amilyen közel állt hozzá. Nem is jutott eszébe, hogy csak szórakozik vele, mert abban az esetben legalább hamar túllendült volna lányos zavarán, és talán a helyén tudta volna kezelni a dolgokat. Ám ez nem adatott meg, és ahogy szembefordult Lucas-szal, és megpróbált urrá lenni a válaszreakciókon, melyeket teste és elméje produkált, le sem véve tekintetét a másikéról magyarázott.
Amúgy is sokat járt a szája, ha pedig valamit el akart vele fedni, méginkább kinyílt a bagólesője, hátha hülyeségekkel, és légből kapott ötletekkel, vagy épp véletlenül benyögött valódi megoldásokkal oldani tudja a feszültséget, de hiába, Lucas csak közelebb lépett hozzá, és egyik kezével Lili pálcát szorongató kacsójáért nyúlt. A lány pedig megborzongott, és csak bámult bele a másik szemeibe, mintha sóbálványátokkal sújtották volna.
- De én.. én nem áztam el.. - próbálkozott még egy utolsóval, de hangja erőtlen, és hatázatlan volt.
Aztán meglátta Lucas tekintetében az apró változást, a döntés megszületését, és már azelőtt lehunyta szemeit, hogy a másik az ajkaihoz hajolt. Valahol fejében, gondolatai örvényében ott kalimpált egy józan felvetés, hogy talán nem kéne mindezt hagynia megtörténni, de hiába.
Elnyíló ajkakkal viszonozta a csókot, aztán az első találkozást hevesebben, követelőzve követte részéről egy újabb. Orrán át kapott levegőért, és kissé lábujjhegyre állva dőlt neki a srác csupasz mellkasának, hogy aztán egy pillanatra elhúzódva arcától ismét szemébe nézhessen.
Kicsit meglepettnek tűnt.
- Minek van nálad még mindig az a távcső?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Erőtlen ellenállása teljesen megszűnt abban a pillanatban, ahogy ajkaik találkoztak. Ez most nem a szilveszteri baráti szájrapuszi volt, nem volt mögötte magyarázkodás, hogy nincs valódi jelentősége. Ezúttal nem korlátozta le semmi, nem fogta vissza Lilit semmi attól, hogy engedelmeskedve vágyainak egészen átadja magát a pillanatnak.
Miközben Lucasét megérezte arcán, az ő keze a srác mellkasára vándorolt fel, közéjük kúszva, arra a kis helyre, amit meghagyott nekik, miután csípőjére helyezve kezét közelebb húzta magához a lányt. És Lili nem tiltakozott, nem adta jelét, hogy ellenére lenne bármi mindebből.
Csak aztán hozta a formáját, és hagyott egy buta gondolatot felszínre bukni, amin Lucas el is mosolyodott. És a magyarázattól, amit adott, Lili arcán is felváltotta kezdeti értetlenségét a zavar. Úgy tűnt, sikeresen izgalomba hozta a másikat, de még mekkorába!
- Ó, jaj - nyelt egyet Lili, és ajkába harapva lesütötte egy pillanatra szemeit, majd a dícséretet hallva újra visszaemelte azokat a másik arcára fókuszálva. Épp időben, hogy újra lecsukhassa pilláit, és egy újabb heves csókváltásba feledkezzenek.
Nem volt ez így jó, nem volt helyes. Valahol belül bizonyára eszébe jutott ez, de túl mélyen, és túlságosan elnyomva ahhoz, hogy ellenállásra késztessék. Kezeit Lucas nyakára vonta, belekapaszkodott, és úgy bújt hozzá. A srác pedig kezével délre tévedt, felfedezni Lili ülőpárnáit. Kicsit meg is ugrott érintésétől, és ajkába harapva elhúzódott tőle kissé. De nem eléggé, csak annyira, hogy meg tudjon szólalni.
- Na hát nekem melegem lett, szóval.. gondolom már te se fázol. - A hangsúly alapján kérdésnek is beillő szavakat szinte suttogta, de nem is kellett kiabálnia ilyen távolságból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem mondta ő, hogy baj lenne. Sőt. Csak éppen olyasmi, amivel még nem találkozott, pláne nem érintkezett. Most pedig itt volt, közel, nagyon közel, akárcsak Lucas ajkai, melyekkel szüntelenül az övéit kereste, és meg is találta.
Újból visszacsókolt, egészen rásimult a másikra, miközben az simogatta, magához vonta, mintha az amúgy is elhanyagolható távolságot akarná tovább redukálni köztük, és közelsége csak egyre jobban feltüzelte a szőke vágyait is.
Kalapált a szíve, agyát, elméjét elöntötte valami köd, ami semmiféle épkézláb, értelmes gondolatot nem engedett át. Nem mintha amúgy Lilkó bővelkedett volna ilyenekben, de nem volt teljesen ostoba azért. Tudta, hogy ha most nincsenek is együtt épp, Lucasnak akkor is ott van Olívia, akit valószínűleg még szeret, vagy ha nem, akkor sem helyes éppen azzal csókcsatába bonyolódnia, aki miatt a lány dobta őt. Még ha csak egy utolsó csepp is volt, és nem az egyedüli kiváltó ok.
Nem, mindebből semmi sem jutott el tudatáig, vagy ha mégis, elnyomta, háttérbe szorította az, hogy mennyire rettenetesen élvezte, amit épp csináltak. A csókokat, az eltévejedő simogatásokat. Nem is gondolta volna, hogy ilyen jó lehet kevés levegőhöz jutni.
Akart volna mondani valamit a srác szavaira, de a következő pillanatban már kapaszkodni kényszerült, és közben a csókolózásból sem szabadult. Aprót nyekkent, ahogy Lucas végül az egyik hálózsákra fektette, és fölé hajolt.
- Nem tudom, hogy.. megoldja-e a dolgot - lehelte levegőért kapkodva. Mellkasa sűrűn emelkedett fel alá, és azon kapta magát, hogy segít a navinésnek. Feltámaszkodva tette lehetővé, hogy kiszabaduljon a ruhaneműből, és ahogy ez megtörtént, Kezeit Lucas arcára simította, és magához vonta, hogy újabb csókkal folytatódjon, amit elkezdtek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház