37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Süveges Lili összes hozzászólása (295 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 9 10 » Le
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 25. 09:53 Ugrás a poszthoz

Lucas
>> Tovább a játékhoz <<


Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. április 25. 09:53
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 25. 10:32 Ugrás a poszthoz

Köszönöm, még B betű is van rajta, mint Bagolykő Cool Grin

Örülök, hogy nem tetszik megenni, fél fogra se lennék elegendő, akkor meg már minek ugye xD
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 25. 11:33 Ugrás a poszthoz

Lucas
>> Tovább a játékhoz <<


Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 25. 14:22 Ugrás a poszthoz

Lucas
>> Tovább a játékhoz <<


Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 25. 15:46 Ugrás a poszthoz

Lucas
>> Tovább a játékhoz <<


Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 25. 16:28 Ugrás a poszthoz

Lucas

Sosem volt hisztis, a legkevésbé olyan, aki tombolna, vagy veszekedésbe bonyolodna, túl békés volt, báránylelkületű. Ezért fogadta talán túlontúl elnézően Lucas, és persze a saját baklövését Lili. Vagyis nem is igazán elnéző volt, csupán nem tudott abba a hangulatba kerülni, ami egy ilyen helyzetben normális és valahol nagyon is indokolt lett volna.
És nem mondhatta, hogy a fiú nem bánja a történteket, mert Lilkó észlelte, hogy folyamatosan őt fürkészi, aggódva figyeli, mintha azt várná, mikor emeli a lány fel a kezét, hogy addig üsse, amíg ki nem fullad. Bár már alapból eléggé ki volt fáradva, még ha nem is ő vette ki a "munka" oroszlánrészét az előbbi eseményekből.
Lucas megszólította, és Lili újból ráemelte pillantását. Kezdett megnyugodni, legalábbis a légzése, az aggodalommal vegyes félelem viszont csak most kezdett el igazán belobbanni benne.
- Tudom - rázta meg a fejét, és behunyta szemét. Volt elképzelése róla, mivel akarta folytatni Lucas a mondatát, de nem kellett mondania, Lili nagyon is érzékelte, hogy a srác minden percét élvezte együttlétüknek. Egy kicsit túlságosan is, a jelek szerint.
- Gondolod..? - kérdezte kissé reszelős hangon, mintha sírás kerülgetné. Persze azt gondolta, hogy mással is megesik az ilyesmi, de inkább nem akarta tudni, az esetek hány százaléka végződik szerencsésen.
Túlzás lett volna azt mondani, hogy a srác vígasztalónak szánt szavai megnyugtatták, és ettől máris nem aggódott tovább, de azért elmosolyodott, ahogy magához ölelte őt. Jól esett, akárcsak a csók, amitől szintén nem húzódott el.
A köszönetére csak mosollyal tudott felelni, ha kicsit az aggodalomtól halvánnyal is. Mit mondhatott volna? Szívesen, máskor is? Az mindenesetre hazugság lett volna, ha azt állítja, nem volt jó vele. Csak mielőtt a repetázáson gondolkodhatott volna, volt egy sürgetőbb problémájuk is.
- Elkísérsz a gyengélkedőre? Hátha tudnak adni valamit ott, vagy tanácsolni, hogy mit tegyek.
Muszáj volt megerőltetnie magát, és kivételesen gondolkodni kicsit, és ennél tovább egyelőre nem jutott. de kezdetnek megfelelt.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 25. 19:08 Ugrás a poszthoz

Lucas

Kétségbe volt esve, amire valljuk be, megvolt az oka. Nem volt egy nagyon eszes lány, már csak emiatt is kerülhetett ilyen szituációba, de annyi sütnivalója volt, hogy igenis komolyan vegye a következményeit annak, hogy nem védekeztek.
De nem igazán engedte, hogy eluralkodjon rajta a pánik, mert Lucas még mindig ott volt vele. Sajnálta, és igyekezett megnyugtatni, ha kicsit esetlen módon is. A lényeg az volt, hogy próbálkozik. Hogy nem hagyja magára ebben a helyzetben.
Ezért is bátorkodott előállni azzal, hogy forduljanak egy gyógyítóhoz. Megtehette volna egyedül is, de a srác itt volt neki, szóval megkérhette rá. És szüksége is volt rá, mert miatta nem kezdett el igazán rettegni még. És hiába ment volna egyedül is, tudta, hogy ha van vele valaki, könnyebb. Akkor nem bizonytalanodik el. Akkor nem fordul vissza az ajtóból.
Először nem értette, miért kérdez vissza. Talán halkan mondta?
- Hát.. a gyenguszra. Ahol az okos gyógyító nénik és bácsik vannak, akik értenek az ilyesmihez is.
De aztán rá kellett ébrednie, hogy Lucas pontosan tudja, hogy mire gondolt, épp csak valamiért nem látja értelmét odamenni. Most Lilin volt a meghökkenés sora. Elkezdte visszavenni ruháit, egyiket a másik után, miközben a srác bájitalról meg arról magyarázott, hogy ha nem fáj, miért is menne a gyengélkedőre.
Lili megütközve pislogott rá vissza. A kastélyba visszakíséri? Hát, cuki pofa, de azzal mire megy?
- De.. nem akarsz segíteni? - kérdezte, és hangját megint sírásközeli állapot torzította el. Felállt, miután sikerült teljesen visszaöltöznie, és végignézett gyűrött ruháin. Legalább tiszták maradtak. Többnyire.
- Jól van.. menjünk akkor - bólintott, torkában gombóccal, és már tudta is, merre vegye az irányt. Legkedvesebb barátnői az Eridonban voltak, de Pollit nem akarta ilyesmivel felzaklatni, mert valószínűleg még nála is jobban kiborulna, ha megtudná, mi történt. Sári viszont olyan kemény volt, ő biztos tudja majd, mi a teendő.
Az ajtóhoz lépkedett, felhúzta cipőjét, és már lépett is ki a szabadba.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. április 25. 19:10
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 26. 17:07 Ugrás a poszthoz


Rettenetesen furán érezte magát, ahogy Lucas-szal az oldalán visszasétált az iskolába. Alig szóltak egymáshoz, noha érzékelte, hogy a navinés próbálkozott társalogni. De Lilinek csak egy-egy "aha" meg "persze" hagyta el a száját, olyan szokatlanul szótlan volt, hogy az még őt is megijesztette. De nemkevésbé a helyzet, amibe kerültek.
Hiába nem volt a fejében egy konkrét elképzelés, egy előre megírt forgatókönyv arról, hogy miként is kellene az ilyesminek először lezajlania két ember között, abban biztos volt, hogy nem épp így. Most boldognak kellene lennie, vagy legalábbis vidámnak, gondtalannak, vagy izgatottnak. És átölelnie, megcsókolnia azt, akivel eljutott idáig, akivel megtapasztalhatta mindezt.
Mert tényleg jó volt. Valóban tetszett neki, és élvezte, de aztán minden elromlott. Hirtelen már hibának érezte az egészet, és nem azért, mert nem várt a fehér lovon (azaz az ő fejében természetesen unikornison) érkező tökéletes hercegre, és valami rettenetesen romantikus, zenével, virágokkal meg minden csili-csáló dologgal tarkított giccsparádéra. Nem Lucas, és nem is a helyszín, vagy akár a dolog hirtelensége volt a bibi. Csupán a vége. Ha az másként alakul, alighanem még mindig a faházban lennének, és nem a kastély felé siettek volna éppen.
Lucas előreengedte őt, Lili pedig már fejben az útvonalat próbálta előkotorni, amin át az Eridonhoz juthat. Eszébe se jutott, hogy a srác esetleg vele akarna tartani, hiszen a gyengélkedőről is lebeszélte, amin Lilkó még mindig nem egészen tudta túltenni magát. Talán.. szégyellte őt? Félt, hogy ha felbukkan ott vele, majd mindenki megtudja?
Nem akart most mindenesetre ezen rágódni, leginkább azért nem, mert nem akarta ilyennek látni a másikat. Nagyon kedvelte ugyanis Lucast, és az ő kis saját hősének tekintette, L betűvel a mellkasán meg minden. De nem tudta, mit mondhatna neki búcsúzóul, szóval csak egy halvány mosolyt eresztett felé, aztán a lépcső felé fordulva egy pillanatra megtorpant.
- Sári!
Valami csoda folytán pont kiszúrta az épp nem messze tőlük elhaladó eridonos lányt, éppen azt, akit fel akart keresni. Még jó, hogy nem az iskolai házában kutatott utána, hiszen nem is ott volt.
Futólépésben közelítette meg barátnőjét, és amennyire jelenleg képes volt rá, mosolyogva. Ha őt meglátta, az mindig felvidította, és most is kicsit mintha könnyített volna lelkén. De a torkát szorító gombócot nem tudta lenyelni, és azt, hogy valami nem stimmelt vele, valószínűleg kissé zilált hajának, és gyűrött ruháinak összképe is megerősíteni látszott.
- Szia.. rá.. szóval ráérsz egy kicsit? Segítened kéne - mondta neki Lili, mikor odaért hozzá.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 27. 18:51 Ugrás a poszthoz

Artúr

Kicsit meglepődött ugyan Lilkó a kérdésen, de végül belátta, hogy előbbi felsorolása alapján tényleg úgy tűnhet, hogy sok kávét iszik. Pedig amúgy nem, általában magától is igen virgonc volt, nem kellett bele a barna pörkölt üzemanyag. Csak azt a sok különleges ízűt muszáj volt kipróbálnia.
- Csak akkor iszok amúgy, ha ilyen kávézós alkalom van, de nem azzal kezdem a napot, meg ilyenek - csacsogta magyarázatát, és aztán eszébe ötlött valami. - Amúgy ha majd mész, akkor szerezz ám társaságot is magad mellé, mert biztos sorba fogsz te is újra állni, vagy ha mégse, akkor is jó beszélgetni valakivel, amíg kortyolgatsz.
Nagy okosan bólogatott, de igazából magára volt büszke, amiért ilyen jól kifundálta, hogyan is vezesse fel a meghívattatását. Már gondolatban el is kezdte gyakorolni a meglepettséget, amivel fogadhatná Arti kérdését, hogy nincs-e kedve vele tartani kávézni egyet.
A földreérkezést gyakran számolta el a szőke, és nem egyszer bukott orra, vagy botladozott egy-két métert, mikor gyakorlata végén leerszekedett a fűre, de ezúttal ügyes volt, és meg is lepödött kicsit, hogy Artúr ellenben kicsit mintha nagyobbat zökkent volna, ahogy lába talajt ért. Rápillantott, hogy megnézze, minden rendben van-e, de aztán csakhamar járgányára terelődött a szó, így nem tudta meg, hogy mi történhetett.
Eltűnődött a szaki szavain, és a gondolat, hogy talán amiatt nem tört be szegény Amélia feje, mert valaki elrontotta a seprűjét, egészen meglepte. A sors keze lehetett, valami isteni csoda, vagy véletlen, ki minek tulajdonítja, mindenesetre Lili hajlott rá, hogy talán meg se kéne javítani, ha ez a helyzet. Persze ebben az állapotában meg az ő életére volt veszéllyel, de az megint más kérdés.
- Ez iskolai, nem saját - mondta Lilkó ki, amit már eddig is tudot Arti. Gyorsan tovább is fűzte a gondolatmenetet: - Szóóóval akárki hozzáférhet, bár seprűakrobatikát elég kevesen művelünk itt. És Csengének van saját seprűje. Meg szerintem Laylának is. Hát ő bajnok meg minden, csak nem ez ilyen rozoga micsodával versenyzik.
Kicsit elszégyellte magát, amiért nem tudta, hogy van-e barátnőjének sajátja. De hát ő pont ennyire volt szakavatott a témában, neki csak seprű volt meg nagyobb seprű, és az egyéb sok-sok ilyen-olyan extra meg különleges varázslat már meghaladta hozáértését.
Artúr közben annyira belemerült a magyarázatba, hogy észre se vette, hogy eldől mellette a seprűje, Lili viszont, aki már egy ideje folyamatosan fixírozta, lekövette tekintetével a röppeszköz mozgását, és még fel is szisszent, ahogy a földre puffant. Arca azonban egészen felderült, miután a navinés felvette azt, és egyből átnyújtotta neki.
Mintha porcelánból lenne, Lili úgy vette át az eszközt, és csillogó szemekkel, valamint fülig érő szájjal fejezte ki növekvő lelkesedését.
- Tizenhét éves vagyok. Majdnem tizennyolc - felelte, el sem gondolkodva azon, hogy ez az információ most vajon miért is releváns Artúr számára. Örömködését látva azonban kicsit nehéz volt elhinni, hogy elmúlt tizennégy.
Felült a seprűre, kicsit helyezkedett rajta, hogy pont kényelmes legyen, de a párnázó bűbáj nagyon jól szuperált, nem nyomta sehol, így hamar el is rúgta magát a földtől.
- Csak csinálok pár kört itt a közelben, nem megyek semmi közelébe, becsszó! - ígérte, és úgy tervezte, be is tartja szavát.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 5. 18:02 Ugrás a poszthoz

Sári és Lucas

Úgy képzelte, hogy elképzelésének trükkös részét az fogja jelenteni, hogy valahogy ráakadjon majd Sárira ilyenkor. Kezdett sötétedni, minek egyik lényeges velejárója az iskolában az volt, hogy gyakorlatilag minden diáknak vissza kellett térnie a házába, szóval meg volt lőve, mert bizony semmi keresnivalója nem lesz az Eridonban. De aztán csodák csodájára pont belebotlott a másikba, ami a jelenlegi helyzetében apró, de nem elhanyagolható megkönnyebbülést okozott.
Mintha nem azonnal ismerte volna fel a közeledő Lilit, vagy talán még kicsit meg is lepte, mindenesetre Sári leteremtette, amiért még kint kódorgott ilyenkor, de szavai kedvesen csengtek, és jelentésük ellenére melegséget szivárogtattak a szőke lelkébe. Egy másodperc töredékére el is feledkezett arról, hogy miért szólította le őt.
- Tudom-tudom - bólogatott, bár igazából teljesen elvesztette az időérzékét. A nem sokkal ezelőtti vihar úgy tűnik hosszabb időre a faházbe zárta őket, mint először hitte. Vagy talán visszafelé tévedtek el? Igazából nem számított.
- Szóval igen.. azt hiszem - bólintott kettőt, és ahogy látta megcsillanni az aggodalmat Sári arcán, hirtelen elárasztotta őt a kétségbeesés.
Nem tudta, hogy Lucas továbbra is mögötte van, illetve, hogy követte őt Sárihoz, aki ugyancsak nem adta jelét, hogy mást is üdvözölni készülne köreiben, úgyhogy Lili annak tudatában, hogy kettesben vannak, Sári nyakába borult, miközben érezte, hogy arcát egy könnycsepp szántja végig.
- Nagyon-nagyon-nagyon hülye voltam! Nem direkt, tök véletlenül, vagyis hát... nem terveztem, de aztán meg megtörtént, és hát... szóval lefeküdtem egy sráccal, és nem védekeztünk, és most nem tudom, mitévő legyek. Azt mondta, nem jó ötlet a gyengélkedőre menni, és én meg nem tudom, akkor mi a jó ötlet.
Akarta volna még folytani, ecsetelni, miért őt kérdezi, miért nem Pollit mondjuk, illetve majdnem nekiállt az egész eset elregélésének, hogy miként is történt, de összeszoruló torka nem engedte annyit fecsegni most.
Eleresztette Sárit, és reménykedve az arcára pillantott, hogy mit szól, mit tanácsol, mit kérdez vagy mondd, és közben minden más igyekezetét abba ölte, hogy ne sírja el magát.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 6. 17:23 Ugrás a poszthoz

Lucas

Nagyon kellett sietnie, ha még azelőtt vissza akart érni a kastélyba, hogy azt ellepik a későkre élvezettel lecsapó prefektusok, mert bizony kezdett sötétedni már. És bár több jelvényessel ápolt jó kapcsolatot, nem tudhatta, épp melyik csípi őt fülön, ha tilosban találna járni. Csakhát halaszthatatlan dolga akadt odakint, egész pontosan a kviddicspályán, méghozzá olyasmi, amiért hajlandó volt bevállalni a büntetést is.
Kizárt már minden más lehetőséget, így kénytelen volt rájönni, hogy bizony délután, mikor kint gyakorolt, elhagyta a hajgumiját. És persze, csak egy hajgumi, nem érték, minek is aggódni miatta? Csakhogy ez a kedvence volt, mondhatni a kabalája, és soha sehova nem ment nélküle. Ha nem a haját fogta össze vele, akkor a csuklóján figyelt, és még fürdésnél sem mindig vette le. És erre most elhagyta!
Szóval némiképp pánikolva, és emiatt arról teljesen megfeledkezve, hogy egy begyűjtő bűbájjal a szobája ablakából is magához hívhatná, lesietett a lelátók és póznák irányába. Biztos volt benne már, hogy ott fogja megtalálni, mert utólag elmerengve már derengett neki, hogy az egyik jól sikerült mozdulatsor végén diadalmasan széttárta karjait, büszkén magára, és akkor haja az arca elé omlott, és kis híján le is esett a seprűről. Utána pedig alig várta, hogy meséljen Csengének, szóval egyből megcélozta az iskolát.
Nem számított rá egyáltalán, hogy lesz itt más is, arra pedig végképp nem, hogy olyasvalaki, akit még elég közelről ismer is. Ezt azonban egyelőre nem láthatta, hiszen az illető egy seprűn ült, és a gyűrűs póznákat püfölte egy terelő ütővel. A kilengéséből ítélve pedig vagy nem tudta, hogy kell megülni a seprűt, vagy kissé szédült. Vagy épp nem tudta, hogy kell megülni a seprűt, mert szédelgett attól, hogy hülyére itta magát. Ezt se volt egyszerű megállapítani lentről, bár a kiürült üveg, amibe Lili véletlenül belerúgott, egész nagy segítségnek bizonyult.
- Héé, hahóó! Jól vagy ott fent? - kiabált fel a koordinálatlanul imbolygó alaknak, tölcsért formálva kezeiből szája köré. - Nincs kedved lejönni? Innen is lehet ütni azt az oszlopot ám.
Nem akarta persze vandálkodásra bátorítani, de a póznákat nem is féltette. Annak viszont nem szívesen lett volna szemtanúja, hogy valaki olyan magasról a földbe áll.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. május 6. 17:25
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 6. 18:09 Ugrás a poszthoz

Ervin

Amikor épp be nem állt a szája, Lili kiválló hallgatóságnak bizonyult, és ezt most is kamatoztatta, ahogy Ervin mellett, kissé ringatózó mozgással, máskor hátramenetbe fordulva, vagy épp szökdécselve haladt, és barnáit a srác, és környezete közt ingatta. Olykor bólogatott, máskor a hatás kedvéért eltátotta a száját, vagy csak kerekítette szemeit. Egy szó mint száz, igen nagy beleéléssel hallgatta a rellonost, ahogy az nővérére panaszkodott épp.
Igyekezett is megértő lenni, elvégre a tanulás neki sem volt szíve csücske, és ami a nővéri szigort illeti, abból neki is jutott.
- Víta is ilyen. A nővérem. Mindig nyaggat, hogy tanuljak meg igyekezzek jobban és kitalál különféle ösztönző gyakorlatokat nekem.. épp csak olyat nem, amivel ösztönözne, hogy foglalkozzak ezekkel az ösztönző gyakorlatokkal.
Pedig aztán a legidősebb Süveges minden tőle telhetőt bevetett már, hogy legalább szikráját nyújtsa Lili az ő és Nimród tehetségének, de eddig nem sok siker koronázta erőfeszítéseit.
- De őt így is imádom, szerintem biztos kijönnék a tesóddal is - tűnődött el mosolyogva, és mintha korábbi gondatlansága visszaköltözött volna arcára. Jó volt végre olyannal is lógni, aki nem kapcsolódott szorosan egyetlen közelmúltban megélt drámájához sem. Így át tudott kapcsolni. Viszont az erőszakot nem nézte jó szemmel ő sem, így némi töprengés után hozzátette az előbbihez:
- Persze csak ha nem kezd el engem is csapkodni azzal a pálcával. Egyáltalán honnét van neki olyanja? Szabad ilyet iskolába hozni? Vagy ez ilyen prefi kiváltság? Megkérdezem majd Sárit, neki milyen fegyvere van.
Lili sok mindent hajlamos volt elhinni, például azt is teljesen elképzelhetőenek tartotta, hogy ha valakit nagyon emlegetnek, az előbb vagy utóbb felbukkan ott. Elvégre a megidézés is erről szólt, csak míg utóbbi szándékos, úgy előbbit sokszor nem akarták.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 7. 17:15 Ugrás a poszthoz

Sári és Lucas

A trükkös rész, mint kiderült, mégsem Sári megtalálása volt, hanem minden más. Elmondani mindazt, ami történt, és feldolgozni azt, ami majd követi a vallomást. Mert odáig ugyan nem jutott gondolatban el, de bizony elindított ezzel egy lavinát, nem is sejtve, hány embert érint majd, ahogy lezúdul vele.
De szüksége volt rá, Sárira, a támogatására, a közelségére, arra, hogy megölelje, és kimondja azokat a szavakat, amire most a leginkább szüksége volt Lilinek. És nem is kellett csalódnia. De aztán a végére becsúszott egy kérdés is, ami eddigi bizonytalanságát tovább duzzasztotta a szőkének.
- Nem tudom. Talán. Azt hiszem, azért mondta... - kezdte volna mondani, de ekkor éppen az, akit emlegetni akart, ott termett mellettük, leszólítva Lilit, aki meghökkenve pislogott vissza a srácra.
- Lucas! - hápogta nagy szemeket meresztve.
Nem értette, miért jött most utána, azt hitte, már elköszöntek, és külön utakon folytatják. Hiszen nem akart vele tartani, nem igaz? Akkor most mit akarhatott? Mit beszéljenek meg?
Mielőtt válaszolhatott volna, Sári sóhajára rezzent össze, aki erényesen rá is szólt Lucasra, hogy ne most, bármit is akar, annál fontosabb dolguk van. Nem is sejtette, hogy amiről a srác akart beszélni, szorosan összefüggött Lili problémájával. De ezt a szőke sem igazán realizálta időben.
- Te mondtad, hogy kérdezzem meg egy barátnőmet, hogy tud-e segíteni. Épp azt csinálom, szóval.. nem várhat? - kérdezte halkan. Lényegében táblát akasztott Lucas nyakába, azzal a felirattal, hogy "Ő VOLT". Nem vádaskodásként, csupán segítségként, hogy össze lehessen kötni a pontokat.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 7. 20:24 Ugrás a poszthoz

Lucas

Ha egyelőre mást nem is, azt sikerült elérnie Lilinek, hogy a levegőben nem túl magabiztosan lebegő alak rá figyeljen. Aggodalom kezdett eluralkodni rajta, elvégre viszonylag hamar észlelte, hogy baj van, és erre rájött még az is, hogy amint az illető megszólalt, beigazolódott egy gyanúja, miszerint részegen ülte meg a seprűt, valamint rá is ismert az artikulálatlanul kiabáló Lucasra benne.
Nagyon nem tette boldoggá a gondolat, hogy láthat valakit tizenöt méterről földbe állni, és az, hogy még ismeri is, csak súlyosbította a dolgot. És ha még csak ismerte volna! De ennél többről volt szó.
- De héé, figyelj, a karikák nem ártottak neked. Túl nagyok ahhoz, hogy nem tudom, rászoruljanak az ujjadra! Az pedig tök rossz, volt már olyan gyűrűm, ami rám szorult, nagyon fájt lehúzni.
Miközben beszélt, érezte, ahogy a pánik kúszik egyre feljebb testében, és a végén már egészen elszorult a torka, látva, hogy mennyire bizonytalanul lebeg odafent Lucas. Meglendítette az ütőt, és Lilkó szinte lassított felvételben, előre rettegve minden következő másodperctől nézte, ahogy a srác elveszti az egyensúlyát, és elvétve a célt, a levegőbe suhint, teste viszont a lendülettől tovább mozdul.
A szőke felsikoltott, és még hátra is ugrott egy kicsit, ahogy az ütő pár méterre tőle keményen puffant a fövün. Behunyta szemeit, szíve pedig kihagyott egy ütemet. Ennyi volt, gondolta, de aztán nem hallotta egy újabb, nehezebb test becsapódását, így félve felpillantott a levegőbe. Lucas ott lógott, fent akadva ruhájánál fogva a seprűn, egy hajszálra attól, hogy nyakát szegje, Lilit pedig hirtelen elöntötte az adrenalin, és úgy kapta elő pálcáját, hogy majdnem el is dobta a fenébe azzal a lendülettel.
- Arresto Momentum! - lengette meg a varázsvesszőt, rászegezve azt Lucasra, éppen akkor, amikor a textil megadta magát a súlynak, amit a navinés magáénak mondhatott. De nem történt semmi, legalábbis nem látta azonnal, hogy hatna, ezért újra és újra próbálkozott. - Arresto Momentum! ARRESTO MOMENTUM!
Végre úgy tűnt, lassulni kezd a zuhanó test, de még így is elég nagyot puffant, ahogy földet ért, de legalább nem hallatszott semmiféle végzetes reccsenés. Lili lélelszakadva rohant oda hozzá.
- Basszus, basszus, basszus, basszus, Lucaaas, jól vagy!? - Annyira be volt tojva, hogy meg se merte érinteni a másikat, nehogy bajt csináljon, ha esetleg megsérült, így csak térdelt mellette, és kezeit tanácstalanul rázogatta felette.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 8. 18:14 Ugrás a poszthoz

Ervin

Tudta ő amúgy jól, hogy vele van a gond, nem Víta tehet róla, hogy nem jut vele egyről a kettőre, de Lilkó szerint már igazán kiemelkedő eredménynek kellett volna betudnia azt is nővérének, hogy még nem bukott meg egyszer sem. Nem úgy, mint Ervin, ő, ha hajszálon függött is a dolog, csak átverekedte eddig magát minden évben. Igaz, a VAV-val még nem került szembe, így igazából nem volt fair az összehasonlítás. Lehet, hogy azt ő is el fogja bukni, de akkor legalább egy évfolyamon lehet majd Csengével újra, és még Polli is csatlakozhat hozzájuk.
Bólintott, hogy persze, tudja kiről van szó. Ő aztán ismert mindenkit, csak azzal gyűlt meg a gondja néha, hogy egymáshoz kössön embereket. Így aztán az is csak késve esett le neki, hogy nem véletlenül Somogyi a vezetékneve mindkettejüknek.
- Pedig Flóri bá tök cuki - jelentette ki szempillákat rebegtetve a szőke, és ezzel bizony komoly érvet hozott fel a férfi védelmében. - Én nem is tudnék megharagudni rá.
Nem mintha Lilinek amúgy úgy általában mentek volna a negatív érzelmek. Lucasra se tudott két percnél tovább haragudni, és még akkor sem produkált olyan szintű ellenérzéseket, mint amit amúgy megkövetelt volna a helyzet. Lili már csak ilyen volt.
Nem tudott elmenni amellett a gondolat mellett sem, hogy Ervin nővére veszedelmes fegyverét lóbálva rájuk ront, mert ez még egy prefektusról is vad elképzelés volt. A mellette lépdelő srác jót mulatott ezen, míg Lili csak vágta az ijedt és értetlen pofákat.
- Na jó, de rossz kezekben az a nádpálca lehet olyan veszélyes, mint némi tüzecske egy másikéban. - Na persze Sáriról tudta, hogy vele például nem érdemes lacafacázni ilyen téren.
A kérdést hallva el kellett töprengenie, de mivel annyira azért nem ismerte még Ervint sem, nem hogy a nővérét, ez kifogott rajta. De aztán felcsillant a szeme, ahogy mindig, ha valami izgalmas történt, vagy megtudhatott valami igazán érdekeset.
- Neem tudom, de kérdezzük meg tőle, épp ott jön! - mutatott előre, a hang irányába, és rávigyorgott a mellette haladóra.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 8. 18:45 Ugrás a poszthoz

Lucas

Eddigi életének legborzalmasabb másodperceit élte át a szőke, ahogy Lucas zuhanni kezdett. Nem fordulhatott el, nem csukhatta be a szemét, mert koncentrálnia kellett, pálcáját egyenesen a srácra szegezve, mert egyszerűen nem volt más a közelben, aki segíteni tudott volna. És Lilinek valahogy volt annyi lélekjelenléte, hogy felismerje ezt, és cselekedni tudjon. Készen előugrott, és szájára állt a megfelelő varázslat, amit tudnia kellett, hiszen aki seprűre ült, annak muszáj volt ismernie olyan igét, amellyel finomíthatja egy szerencsétlenebb becsapódás erejét. És eszébe jutott ez, egyszerűen azért, mert muszáj volt.
De ez egyben azt is jelentette, hogy ha nem sikerül, végig kell néznie, ahogy a másik rossz esetben szörnyet hal, jobban pedig csak egy életre megnyomorodik. Nem nézhetett máshova, mert ha megteszi, azzal alá is írja Lucas sorsát. Szóval kitartott, és a varázslata végül célt ért. De még nem könnyebbülhetett meg, amíg a navinés nem biztosítja felőle, hogy jól van.
Lili ott térdepelt mellette, és bár Lucas arcát könnyek kezdték felszántani, az nem a fizikai fájdalmát közvetítették. És azt mondta, nincs jól, de Lili egy kicsit mégis megkönnyebbült, mert ha már ki tudja ezeket a szavakat ejteni, talán nincs túl nagy baj.
De valami mégis volt, ha nem is fizikai, és Lilkó arca is sírásközeli állapotba torzult, ahogy végignézett az alkoholtól bűzlő srácon.
- Te nagyon hülye, mégis mit képzeltél!? - fakadt ki, és előredőlve ráborult a másikra, hogy magához ölelje. Sírni kezdett, ahogy végre elmúlt a közvetlen veszély, és előbbi rémületét kifejezhette.
- Nagyon megijesztettél - hüppögte Lucas pólójába, aztán elengedte, és leült mellé a fűbe. - Mi a baj? Mit ártott neked ez a hülye pózna?
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 9. 18:01 Ugrás a poszthoz

Lucas

A hajgumijáról Lili teljesen megfeledkezett, pedig valóságos kincs volt számára. De most itt ült a füvön, és próbálta feldolgozni a számos érzelmet, amin rövid időn belül át kellett essen. Rettegést, gyomorba vágó ijedséget, és szomorúságot, amit Lucas látványa nyújtott számára most. Mert bár életben volt, és nem esett komoly baja sem, hála neki, az így is világos volt, hogy nagy baj van. Legalábbis a navinés számára.
Rendkívül érzelmes pár pillanat volt, amíg összeölelkezve sírtak. Lucas azért, amiért, Lili pedig azért, mert megkönnyebbült, és egyúttal a nem sokkal ezelőtt megélt érzéseit is kiengedhette magából, most, hogy már nem kellett minden idegszálával arra koncentrálnia, hogy valahogy megakadályozza, hogy Lucas a földbe álljon. Aztán nekiesett, és most méginkább kedve lett volna teljes erejével ütlegelni őt, amiért ilyesmit művelt, de még mindig félt, hogy megsérült. Ezért csak a fűbe markolt, és a könnyektől vöröslő szemeit a srácra emelte, ahogy az beszélni kezdett.
- Egy tök hülye idióta... majom vagy! De nem szar - jelentette ki a lány, és ajkai megremegtek.
Szinte érezni vélte, ahogy Lucas szavaira, mintha csak készenlétban állt volna, a mardosó bűntudat végigkúszik testén, kitölti minden porcikáját, és oda mélyeszti fogait, ahol a legjobban fáj. Ez miatta történt. Érezte. Mert még azután sem tágított a srác közeléből, hogy megtudta, hogy a szilveszteri csókkal asszisztált Olívia megcsalásában. És bár utána szakítottak is, ahelyett, hogy a szőke távol tartotta volna magát a navinéstől, hogy lehetősége legyen kibékülnie a rellonos lánnyal, mit csinált..?
CSATT. Lili megrökönyödve pislogott kezére, majd vissza Lucasra, akinek épp az imént lekevert egy pofont. Mintha nem is ő mozgatta volna a kezét, pedig ő volt. És a szavak is az övéi voltak, melyek előbukkantak ajkai közül.
- HOGY MONDHATSZ ILYET!? Gondolsz te másra is magadon kívül!? - felpattant, és érezte, hogy úgy kalapál a szíve, mintha házon kívül lenne dolga. - Szerinted hogy érezném magam, ha... ha.. az történik?
Ki sem merte ejteni a szavakat, és nem volt hajlandó elfogadni egy pillanatig sem, hogy Lucasban felmerült, hogy jobb lett volna, ha senki se állítja meg.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. május 9. 18:03
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 9. 19:47 Ugrás a poszthoz

Lucas

Magát hibáztatta, pedig nem egyedül hibázott. De akkor is úgy érezte, hogy ha ő másként cselekszik, akkor nem történt volna meg semmi mindabból, melynek egy-egy része, vagy épp több most keresűségbe taszította őket. És igazából nem akarta, hogy Lucas is így nézzen rá, hogy egyedül őt okolja, de azt végképp nem tudta elviselni, ahogy most festett. Amilyen állapotban volt, lett volna ő a bűnbak inkább, csak ne érezze így magát a másik.
Mert hát mit is tett ővele? Lefeküdt vele, igen, és nem azért, mert szerette, de közben Lili sem égett a szerelemtől, így aztán senki sem vádolhatta azzal, hogy kihasználta a lányt. Nem volt helyes, túl hirtelen történt, és rosszul is sült el a vége, de közben Lili szíve nem sérült meg. Akkor nem. De most...
- Igen.. másra! - vágta az arcába a szavakat, majdnem olyan erővel, mint ahogy az a pofon is csattant. Mit nem értett ezen? Hiszen egyértelmű volt, hogy magáról beszél. Nem volt a Napnál is világosabb, hogy törődik vele? Hogy kedveli őt?
De úgy tűnt, jelenleg az alkoholos mámorban úszó agya nem tud ilyen egyértelmű információkat értelmezni, viszont az önsajnálat, és -utálat továbbra is teljes gőzzel vitte előre, és tolta elő belőle az ostobaságokat. Lilinek ismét megremegett a keze, azzal fenyegetve, hogy újból lekever egyet Lucasnak, de nem tette. A düh elszivárgott belőle, teste és lelke amúgy is pocsék táptalaj volt neki. Csak bámult elkeseredetten a feltápászkodó srácra, és nem akarta elhinni, miket vág a fejéhez.
- Ha csak holnap tudom meg, hogy kitörted a nyakad, akkor gondolod jobban érezném magam? - kérdezte értetlenül, miközben azt figyelte, hogy a srác a kiürült üveg után nézelődik. - Nem akarom, hogy bajod essen, hallod?
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 10. 18:14 Ugrás a poszthoz

Lucas

Olyan abszurd volt ez az egész. Miután felkereste őt a Navinében, és Lucas ismét rámozdult, Lili úgy érezte, teret kell hagynia neki, hogy gondolatait oda fókuszálja, ahova most kell, vagyis Olíviára. Mert hiába érzett ő bármit is, ha érzett, sokkal jobban bántotta a gondolat, hogy részben miatta szakítottak. Mert tudta, hogy őt szereti a srác, és ő, Lili csak valamiféle kaland, izgalom, semmi több. Szóval hiába akarta volna, hogy több legyen ennél, nem lehetett. Noha ez kicsit megkésett gondolat volt, azért próbálta magát tartani hozzá. Kész szerencse, hogy ma nem sikerült.
Viszont látszólag minden csak még rosszabb lett azóta. Legalábbis Lucas állapota azt sugallta, és a szőkének majd' megszakadt a szíve, és közben szörnyen fájt az is, hogy miket kíván magának a srác. Hogy bárcsak ne mentette volna meg őt. Hogy gondolhatja, hogy az jó lenne? Persze, neki klassz lenne, nem fájna, nem érezné magát pocsékul... de mi van mindenki mással, akit hátrahagy?
- Önző vagy, tudod? - kérdezte fojtott, síráshoz közeli hangon. - Szerinted mit érezne Olívia? Te mit éreznél? Ha szakítanál valakivel, és az a következő nap.. meghalna? - Nem is akart erről beszélni, gondolni sem akart rá, az egész olyan idegenül csengett a szájából, olyan volt, mintha valami vírus lenne benne a gondolat, aminek semmi keresnivalója az örökké vidám kis testében.
- Egyáltalán nem gyűlöllek, te majom, nem veszed észre? - folytatta aztán a fejét rázva, és mancsát ismét ökölbe szorította, majd felemelte, hogy újból megpofozza Lucast, vagy ütlegelni kezdje, esetleg csapkodni, rúgkapálni, bármit, amivel észt verhet abba a buta fejébe... ehelyett a nyakába borult, és szájon csókolta. Bűzlött az alkoholtól, de nem érdekelte.
Aztán amilyen gyorsan történt, olyan sietve el is ugrott tőle, és szemét dörgölve tovább rázta a fejét.
- Csinálj, amit akarsz, jó? Én.. én viszont most megyek. Ott az üveged - mutatott a fűbe, és csodák csodája, pont ott volt mellette a hajgumija is.
Egy pillanatra megdermedt, láthatóan küzdve a korábbi, azóta archiválásra került információval, hogy ő bizony emiatt jött amúgy, aztán felkapta a hajbavalót, csuklójára tekerve hátat fordított Lucasnak, és elindult vissza a kastélyba.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 13. 11:58 Ugrás a poszthoz

Beli, nem Grin
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 16. 18:20 Ugrás a poszthoz

Marina and the Diamonds és mindenki más

Nagyon megörült a szülinapi meghívónak Lili, mikor kézhez kapta. Ugyan fogalma sem volt arról, hogy ki küldte, de ez abszolúte semmit nem számított, sőt, talán még akkor sem zavartatta volna magát, ha az ünnepelt neve se mond neki semmit. Azonban utóbbit, ha nem is túl régóta, de egész közelről ismerte már, és nagyon meg is kedvelte, ami azt illeti. Persze ő könnyen, és nagyon meg tudott szeretni bárkit, de voltak, akik némi előnnyel indultak, és ez az illető sem volt kivétel. Ezért is érezte Lilkó, hogy bár könnyen lehet, hogy több olyan arc lesz, akit maximum futtában látott, mintsem beszélt volna hozzájuk, neki bizony ott a helye.
Már messziről ki is szúrta a gyülekező tömeget, és ebben sokat segített a tény, hogy épp a levegőben volt. Seprűn, merthogy magától nem tudott repülni, és madárrá sem tudott változni, mint egyesek. Hogy ő mennyire irigyelte azokat, akik tudnak ilyet! Na de nem volt ő elégedetlen azzal sem, hogy egy háztartási takarító eszköz felrepíti húsz méter magasba, és így könnyedén a jól megrakodott asztalok és a körülöttük gyülekező emberek fölé reppenhetett. Mikor aztán kiszúrt párat, akik közt felismerte az ünnepeltet is, gyorsan ereszkedni kezdett, és le is huppant, éppen mögöttük. Egyelőre nem törődött azzal, hogy levegye a seprű végére szigetelőszalagozott cipősdobozt, amiben némi cukorka és csoki volt a készletéből elcsenve, na meg a settében becsomagolt ajándék, hanem rögtön megrohamozta Marinát. Hátulról, mert hát ha már szülinapja van, legyen kimaxolva rendesen a meglepetés-faktor. Jól rácsimpaszkodva megölelgette, és közben a fülébe sivított:
- Boldog Karácsooonyt! - Néha összekeverte a dolgokat, mivel neki Szentestére esett a nagy nap, de többnyire szándékosnak vélték az emberek a nyelvbotlást, elvégre Lilitől nem állt távol, hogy hülyeségeket beszéljen.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. május 16. 18:20
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 18. 20:43 Ugrás a poszthoz

Lucas

Éppen az Eridon toronyból tartott visszafelé, amikor kiszúrta a madarat. Nem nagyon ismerte Lili a szárnyas állatokat, nem tudta, mit kell nézni rajtuk, a szárnyuk hossza, vagy a fejükön lévő taraj, vagy a tollaik színe határozza-e meg őket, vagy egyszerűen csak az, hogy tudnak-e hátrafelé nézni, mint a baglyok, és hogy akkor ettől már bagolynak minősülnek-e, vagy ahhoz tudniuk kell levelet kézbesíteni, mindenesetre kíváncsiság fogta el. Mert hát még a diákok és tanárok üzeneteit oda-vissza cipelő szárnyasok se igazán repkedtek a folyosókon, többnyire inkább az ablakokon jöttek-mentek ugye, ez meg akkor nyilván eltévedt, vagy nem találja a kiutat.
Ez az elmélete csak addig állta meg a helyét, amíg a sárgás színű madár el nem reppent több, látványosan nyitott ablak előtt, ráadásul látszólag nagyon igyekezett lerázni a nyomában szaladó szőke levitást. Néha, ahol volt hely, még kicsit vissza is fordult, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hogy Lili még mindig a nyomában van, és úgy tűnt, a szőke meg mert volna rá esküdni, mintha egyre bosszúsabb lett volna, és egyre inkább rákapcsolt volna, hogy lerázza.
Végül aztán csak elvesztette, az egyik erkélyen át távozott. Lili kiszaladt utána, de az égbe már nem tudta követni. Csak figyelte a korlátnak támaszkodva a távolodó madarat, ami végül tett egy nagyobb ívet, és egyenesen megcélozta a Levita tornyát. Legalábbis onnan úgy tűnt, arra tart. Vagy csak elrepült mellette, ki tudja? Mindenesetre Lili még ácsorgott ott egy darabig, lábujjhegyre állva, nyakát nyújtogatva, hátha kiszúrja ismét. Nagyon különös volt.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 20. 17:19 Ugrás a poszthoz

Lucas

Csalódott-kíváncsian nyújtogatta még ott a nyakát néhány másodpercig, majd visszaereszkedett sarkaira, és ellökte magát a korláttól, hogy azzal a lendülettel meg is forduljon, és ahol jött, ott távozzon is. Ámde! Az elképzelés szép dolog, de olyan, amit könnyűszerrel elhessegethet a csukódó ajtó, illetve az elébe toppanó illető képe, aki ráadásul a szabadon bejárható távolságot tovább csökkentette felemelt kezével, melyben valamilyen virág volt. Lilkó nem értett hozzá, piros volt, vagy lila, vagy valahol a kettő között, a szára meg zöld volt, mint a legtöbb virágnak. A leírás szerint "bocsi virág" volt, de a szőke még sose hallott ilyenről, ellenben azt, aki felé nyújtotta, egyből megismerte.
- Szia - mondta, de jóformán csak kipréselta ajkai közt a szót.
Megdermedt, és tekintete egyből ping-pongozni kezdett. Kereste, merre mehetne, de nem volt túl sok lehetőség. A navinés szándékosan sarokba szorította. Pedig nem véletlenül kerülte őt az elmúlt időszakban. Semmi kedve nem volt azt nézni, hogy Olívia után kesereg, és közben veszélybe sodorja magát, vagy benne keres vígaszt.
- Épp csak kijöttem, mert volt egy.. madár. És már elment - pillantott az ég felé, bizonyítva, hogy ott bizony nem repül semmi se. Szóval teljesen logikus magyarázatot adott rá, miért is nem kéne neki itt tovább lennie.
Tétován a virágért nyúlt, és miközben átvette, ujjai megérintették Lucasét, és apró kis feszültség cserélt gazdát. Lili elkapta a kezét, és lépett is egyet hátra. Hát már a fizika is beleüti az orrát a dolgukba!
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 20. 17:51 Ugrás a poszthoz

Lucas

Bólintott egyet az ajánlásra, noha nem szándékozott a szagos virágot az orrához emelni. Nem is igen tudott mit kezdeni az információval, sem a növénnyel úgy egyáltalán. Ha kapott ajándékot, az inkább csoki volt, annak volt is értelme, meg lehetett enni, de a virág az csak.. elhervad. Ha Lili gondoskodik róla, ráadásul igen hamar, sőt, a lány meg volt győződve róla, hogy a kaktuszai öngyilkosok lettek, mikor pár éve azokkal kísérletezett, mondván, hogy a sivatagot is bírják, akkor az ő szobáját is fogják.
- Nem akartam tőle semmit - rázta meg a fejét, és végképp kezdte magát kellemetlenül érezni. Követte őt Lucas, vagy micsoda?
De aztán, mielőtt aggályait tovább fejtegethette volna, esetleg rá is kérdezve, hogy miért van itt a srác, összeszedte gondolatait, és elmondta, hogy egész héten próbált vele beszélni. Igen, ezt mondjuk tudta Lili, mert hogy ő meg egész héten próbálta ezt elkerülni. De most nem tudott hova menekülni előle.
Lépett még egyet hátra, de ezzel már ott is találta magát a korlátnál.
- Igen, valami olyasmit csináltál - bólogatott, és megmerevedtek arcizmai, ahogy visszaemlékezett az esetre. Vajon nem emlékszeik rá, hogy kis híján kicsinálta magát?
Mindenesetre a nyelvére harapott, mielőtt azt mondta volna, "semmi baj" vagy bármi mást, amivel arra utalt volna, hogy megbocsájt. Igen élénk emlékei voltak arról, hogy mi történt, miután legutóbb bocsánatot kért tőle a navinés.
- Azért kerültelek, hogy átgondolhasd a.. dolgokat - adott végül suta magyarázatot arra, hogy miért nem beszéltek eddig, noha Lucas nem kérdezte.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 20. 20:24 Ugrás a poszthoz

Lucas

Úgy tűnt, ha mindenre nem is, azért a lényegre csak emlékszik Lucas. Aminek Lili nem azért örült, mert így hálálkodhat neki a srác, esetleg mondhatja, hogy már kvittek, hanem mert talán elgondolkodott az ostobaságon, amit művelt. Nagyon megijesztette akkor Lilit, és jobban megbántotta, mint bármikor máskor.
Aprót rándult az arca Olívia említésére, de mással nem is reagált a bocsánatkérésre, mert hát nem szabadott. Nem adhatta meg neki még, mert ilyen könnyen nem nézheti el neki, ami történt. Bármilyen kedves és bármilyen szépen néz is most. És ha a virágnak nincs is, neki azért az illata is jó.
És ez utóbbi gondolat csak méginkább felerősödött benne, mert Lucas hirtelen úgy találta, hogy a nyilvánvalóan feszengő Lilit meg kell ölelnie hálája jeléül, amiért nem hagyta átfesteni a kviddicspálya füvét saját magával.
- Nagyon szívesen - motyogta bele sután a srác vállába, és akaratlanul is odabillentette fejét a másikhoz.
Megint elgyengült tőle, pedig tiszta dinka megint. Ideállít valami virággal, aminek a nevét se tudja, most meg még össze is préseli azzal, hogy megöleli őt. És tényleg ezért akarta egész héten levadászni? Hogy bocsit kérjen? Miért számít neki, ha úgyis Olíviáért van oda?
- Elég rosszul csinálod akkor - válaszolta a fülébe suttogott szavakra, és kibontakozott az ölelésből, mielőtt még túlságosan is a hatása alá kerülne a helyzetnek. - Mit.. szeretnél?
Kicsit esetlen volt a kérdése, és maga sem tudta, miért kérdezte és miért így, és ha jobban belegondolt, arra se tudott volna hirtelen mit felelni, ha a srác teszi fel neki ugyanezt. De mielőtt még a saját érzéseit vizsgálgatta volna, tudni akarta, hogy Lucas szerint mi ez az egész köztük.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 21. 16:44 Ugrás a poszthoz

Lucas

Nem volt fair így sarokba, illetve korláthoz szorítania őt, de Lili szokás szerint nem tudott igazán haragudni rá. Ha a közelében volt, nem ment, már csak ezért is találta célszerűnek kerülni őt, mert akkor volt lehetősége kicsit nehesztelnie rá azokért a dolgokért, amiket magával, és közvetve vagy közvetlenül ővele csinált. Erre most ölelgette őt, meg a fülébe suttogott, Lilkónak meg megremegtek a térdei, és az ajkába harapott.
Egyszerűen csak úgy érezte, fontos neki Lucas, és elszomorította, hogy kettejük hibáinak sora ilyen pocsék helyzetet idézett elő, melyben a navinés elvesztette, akit szeret, Lili pedig bűntudatot érezhetett emiatt, és még amiatt is, hogy valahol talán örült ennek.
Kérdése már kicsúszott száján, nem vonhatta vissza, de hogy mit kezd a válasszal, az még hátravolt. Csakhogy a navinés nem igazán adott választ, inkább kérdéssel állt elő. Méghozzá olyannal, hogy Lilinek kedve lett volna félrelökni, és elszaladni mellette. Kár, hogy esélye sem volt rá, hogy ebből bármelyik rész is összejön.
- Nem, nem kell akarnod semmit - rázta meg szőke fejét, és karba fonta kezeit maga előtt. - Felejtsd el, hogy kérdeztem.
Olyan egy hülye.. majom ez a srác! Megszívesebben megpofozta volna azt a csini pofiját, de helyette csak elfordította tekintetét róla, és színtelen hangon felelt az ostoba visszakérdezésére.
- Én azt akarom, hogy engedj át - bökött fejével Lucas mögé, ahol már várta a kasély folyosója. Rápillantott a kezében tartott virág kissé meggyötört szirmaira, és az jutott eszébe, hogy kivételesen nem ő nyírta ki szegény növénykét.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 21. 18:22 Ugrás a poszthoz

Lucas

Maga sem tudta egészen, mit akar, de azt persze elvárta, hogy Lucas tudja. Legalább azt, hogy ő mit. Barátoknak lenni? Vagy néha újrajátszani azt - na nem pontosan azt -, ami a faházban történt? Esetleg még többet? De miféle válasz az, amiből az jön le, hogy még csak azt se tudja, hogy kéne bármit akarnia Lilitől? Akkor mi a manót csinálnak egyáltalán most?
Beszélgetnek, legalábbis a srác kifakadása alapján, de Lili nem így érzi, vagy legalábbis az értelmét nem látja.
- Attól, hogy bocsit kértél, még mindig tök hülye vagy! - nézett rá összeráncolt szemöldökei alól.
Felemelte kezét, mintha meg akarná szorongatni vele Lucas nyakát, de persze nyilván semmi ilyesmit nem akart csinálni, csupán a gesztust játszotta el, amolyan bosszúság levezetőként.
Barátok lettek volna? Igen, talán eleinte, amikor még Sári után kesergett, vagy csak örült, hogy nem kell feladnia papírsárkány eregető karrierjét, hisz mindig ott lesz Lucas, hogy megmentse őt a galád, elszabadult játéktól. Még azelőtt, hogy szilveszterkor megcsókolta. De ha azt akarja újra, miért próbálta azok után is az ágyába invitálni, hogy egyszer már nagyon rosszul jött ki, hogy összegabalyodtak?
Egy pillanatra a szőke elfelejtett levegőt venni, és kikerekedő szemekkel nézett vissza a navinésre. És egyúttal érezte, hogy gombóc akad a torkán.
- Te nyilván nem akarnál többet.. szóval én miért akarnék? - kérdezte aztán, próbálva lazára venni a dolgot, de hangja olyan volt, mint aki minjárt elsírja magát, szóval aligha volt meggyőző. - Ha viszont a barátom szeretnél lenni, akkor viselkedj úgy, jó? Légyszi.
Kissé kétségbeesett pillantást vetett rá, majd ismét mögé pillantott, vajon el tudna-e slisszolni mellette, vagy inkább a lába alatt bújjon át. Ha gyorsan letérdel, aztán négykézlábra ereszkedik, talán meglepi annyira Lucast, hogy az ne tudja így megcsípni. Persze buta ötlet volt, de hát Lili fejőből pattant ki.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 21. 20:10 Ugrás a poszthoz

Lucas

Tudott ő értetlen lenni, ó de még mennyire, de Lucas egész más szintet képviselt ebben, és Lili nem győzött pislogni. Szóra nyitotta párszor száját, de végül nem hagyta el ajkait semmi, csak a kifújt levegő. Úgy tűnt olykor, hogy kapisgálja, máskor meg mintha egy idegen bolygóról jött volna. De látszott, hogy tényleg próbálkozik, talán ezért nem próbálta meg még Lilkó valóban a menekülést.
Kénytelen volt beismerni, hogy nagyon is hiányzott neki a srác, azzal együtt is, hogy egy hülye majom. Mert.. tetszett neki ez a hülye majom. Kedvelte őt, szerette, ahogy ránézett, ahogy a hajába túrt. Még az is tetszett, hogy mennyire a kedvében igyekezett járni. Hogy aztán a következő mondatával megint egy képzeletbeli hidegzuhanyt küldjön a nyakába.
- Nem mondom, hogy nem vagy barátságos, csak.. nem értelek néha, tudod? - kérdezte, szemét forgatva, de aztán hagyta, hogy beszéljen, és végül kimondja azt, amivel Lilkó nagyon is tisztában volt. Hogy a szakítás ellenére még mindig nagyon is Olívia élt a szívében, rá vágyott, őt akarta. Még akkor is, ha jelenleg teljesen lehetetlen volt. Tudta, milyen az, Sárival átélte. Szóval nagyon is értette, min megy most keresztül Lucas, vagy legalábbis azt a részét, hogy milyen vágyódni valaki után, akit nem érhet el.
Sóhajtott, és bólintott egyet. Tudomásul vette, és remélte, hogy Lucas is így tesz, és megérti végre, hogy mi bántja őt abban, hogy miközben ő Olívia után vágyódik, Lilivel próbál intim közelségbe keveredni. De nem, következő szavaival, mintha csak átkapcsolt volna bűnbánóból bűnözőbe, azt sugallta, hogy a leghalványabb elképzelése sincs.
De először Lilinek nem esett le, hogy miről beszél.
- Öhm.. micsodát? - kérdezte értetlenül, majd csillant egyet a szeme. - Csináljunk barátság-karkötőket?
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. május 21. 20:12
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 21. 21:13 Ugrás a poszthoz

Lucas

Mivel kedvelte őt, nagyon is, ezért azt a lehetőséget, hogy megszakítja vele a kapcsolatot, nemhogy elvetette, de fel sem merült ilyesmi Liliben. Vagyis ha Lucas nem szerette őt úgy, de szívesen maradt a barátja, az a szőkének teljesen megfelelt. Vagy legalábbis így érezte. Nem tudta ugyan, mennyi idő, míg a benne kavargó érzések elülnek, és hagyják, hogy csupán úgy tekintsen a srácra, mint annakelőtt, de a saját érzésein még annyira se tudott kiigazodni olykor, mint másokén.
Nem tudta, mit érez, és mit szabad egyáltalán éreznie Bence iránt, ahogy a Marinával töltött este is jókora zavarodottságban hagyta. És még ott volt Sári is persze, akire ugyan már abszolút barátként tekintett, méghozzá a legjobbak közt, de szíve mégis kicsit jobban kalapálni kezdett a közelében.
Szóval nem értette magát. Persze nem is igazán próbálta megérteni, mi zajlik benne. Csak elfogadta, hogy egyes emberek iránt sokkal jobban rajong, mint másokért, és azért a mások sem panaszkodhattak, ha Lili cseppet sem visszafogott, vagy zárkózott természete lerohanta őket. De ha kell, tudta kontrollálni magát, vagy legalábbis egész jól bemesélte ezt magának.
Kuncogott egyet Lucason, ahogy az tiltakozni kezdett a karkötő miatt. Volt egy sanda gyanúja, hogy nem ilyen programra vágyott vele a srác, de ilyen heves tiltakozásra nem számított.
- Jól van, csak vicceltem. Én se tudok olyat csinálni - vallotta be szégyenkezve.
Most, hogy már úgy tűnt, sikerült jutniuk valamire, már kikerülhette a navinést, hogy az ajtó felé libbenjen, és közben azért hallgatta a javaslatait baráti programokra. Nagyon is jól hangoztak, és a lány úgy találta, ez egy jó kezdet lehet. Vagy újrakezdet. Ahogy vesszük.
- Én tudok játszani bármin is - jelentette ki, miközben elindultak a folyosón. - De megtaníthatod, hogy kell jól.
Persze nem most rögtön gondolt beugrani a sráchoz, de útközben volt lehetőségük a részleteket megvitatni.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 22. 08:23 Ugrás a poszthoz

Lucas

Mindenféle tekintetben jól jött Lilinek, amit az elmúlt hetekben csinált. Miután kerülte egy ideig, végre úgy-ahogy megbeszélték Lucas-szal, hogy ők barátok, és ennek megfelelően úgy is viselkednek egymás társaságában. Legalábbis a szőke úgy gondolta, hogy ezt sikeresen tisztázták, és ő így is állt a kérdéshez. Ez végre felszabadította kissé, megengedte neki, hogy bűntudat nélkül a srác közelében legyen, és arra fókuszáljon, amire amúgy is akart: hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól van.
Még mindig rettenetesen felzaklatta az eset a kviddicspályánál, és nem akarta, hogy a navinés újra olyan reményvesztett, elkeseredett állapotba kerüljön. Nem hagyhatta, hogy elengedje magát, ki kellett hevernie Olívia elvesztését, mert nem nagyon volt más lehetősége. Vagy az, vagy a hülyére részegedés, amit Lili kicsit sem preferált.
Így hát, bár Lucas próbált melankóliába süppedni, elzárkózni és csak szomorkodni a szobájában, Lili a nyakára járt, és a legkülönfélébb módokon lekötötte őt. Vagy hát, azért nem a legkülönfélébbeken. De egyike volt ezeknek a edzés. Futás, meg tornagyakorlatok. És ez volt az, ami Lilkónak is jól jött, mert bár ő ritkán lustálkodott, többnyire mindenhova minimum szökellve érkezett, annyira jó kondiban mégsem volt, hiába a kissé rendszertelen akrobatikázás. Így jobban felkészíthette magát a seprűgyakorlatokra is, szóval mindenképp csak profitált a jelenlegi helyzetből.
Aztán a tó közelébe érve a srác bedobta a törölközőt (na nem a tóba, és nem is egy igazit, csak képletesen), így Lili is kénytelen volt lefékezni, és térdére támaszkodva kifújni magát.
- Ne.. ne mondd már..! - nézett a földön heverőre.
Csípőre tette kezeit, és kihúzta magát, majd nyújtott egyet hátra, és egyet-egyet oldalra. Egy olyan szett volt rajta, amit a seprűn állva is viselni szokott: sötétkék leggings, ujjatlan, fehér toppal, ami fölött volt egy vékony tréning dzseki is, amin sok kis unikornis tekergett egymás felé.
- Hogy-hogy mire? Hát a kockahasra! Vaaagy a kockahátra. Esetleg kockafej lennél? - vigyorgott Lilkó a srácra lelkesen. Azt mégse mondhatta, hogy arra, hogy ne legyen ideje önmagát sajnáltatni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Süveges Lili összes hozzászólása (295 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 9 10 » Fel