34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Juhász Laura összes hozzászólása (1385 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 46 47 » Le
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 10. 21:57 Ugrás a poszthoz

szép estét offolók  Grin
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 12. 14:45 Ugrás a poszthoz

Cat

szombat délelőtt | o


Igen, tudom, hogy Cat idősebb nálam, viszont még azért nem mondanám teljesen felnőttnek se, elvégre még tanul. Ez a fura mugli kifejezés meg a felnőttkorra utal. Bele szoktam futni az ilyen dolgokba a külföldi diákokkal, hisz őnáluk más idiómák vagy tudomisénmik vannak, mint minálunk. Lehet, hogy nekem is kéne valami fordítóbűbájos cucc, ami a magyaros gondolataimat és kifejezéseimet átalakítja mindenki számára érthetőre. Nem is lenne rossz!
-  Oh, az jó. Van valami ami azon belül jobban érdekel, vagy úgy az egész növényes téma szimpi? – kérdezem a fiú felé fordulva a kacsákról meg is feledkezve. Érdekesek a növények is az tény, bár engem jobban vonzanak az állatok. Ha választani kéne. Hogy mi akarnék lenni nagykoromban arról meg fogalmam sincs. Már nincs. De van időm kitalálni, úgyhogy nem is nagyon zavar a dolog.
- Angliában is! – kiáltok fel derűsen a baloldali közlekedés hallatán. – Mármint ott is bal oldalt mennek az autók. A betűk? Inkább rajzolásra hasonlít az írás, nem?
Legjobb emlékeim szerint ecsetvonás szerűen írnak ők is. Mindig is tetszettek az ilyesfajta írásképek, olyan szépek, különlegesek és főleg mások, mint a mieink. Meg a szokásaik is. Szívesen meghallgatnám, hogy mennyiben mások, de faggatni nem akarom a fiút. És ha egyszer belekezdünk ebbe a témába, hát lehet, hogy észre se venném, hogy már rég a kastélyban kéne lennem.
- Biztosan az. Majd egyszer bejárom. Meg az egész világot. Kíváncsi vagyok a többi nép kultúrájára. Lehet, hogy valami ilyen munkát kéne keresnem – ez egész jó ötlet, eddig miért is nem jutott eszembe? Csak utazgatnék mindenfelé, beszámolókat írnék, vagy útikönyveket. Sok-sok izgalmas kalandban lenne részem. Csak egy baj van ezzel.
- Hm? Hát, ha elpusztul akkor elpusztul – vakarom meg egy kicsit a buksim. Tényleg mi is van akkor? Farkasoknál meg egyéb nagyobb testű állatnál tudom a helyes a választ. Na de a kacsáknál? – A gyerekeinek nem lesz baja, még ha másik kacsa is lesz a főnök, ez biztos. Ki tudja, lehet hogy legközelebb egy nőstény hápi lesz a bandavezér és móresre tanítja a srácokat.
Igazából nem hiszem, hogy a hattyú evés sokban különbözne a kacsa evéstől. Kicsit nagyobb madár, és körülbelül ennyi. Szépek, de annyira azért mégsem érzem közelinek őket magamhoz, hogy ha nem lenne más választásom akkor ne falnám be őket jóízűen. Kutyát, macskát, lovat viszont soha. Akkor már inkább eszem füvet vagy földet.
- És mi jót csináltál abban a négy tanévben? Bejártad Európát hátizsákkal? - kiszórom az összes maradék kekszemet a kacsáknak, akik vidáman megrázzák a faroktollaikat. Szegények még nem jöttek rá, hogy nálam már nincs több finomság.
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 12. 18:13 Ugrás a poszthoz

pontosan milyen állatról is van szó, akinek a tücsiket vadásszátok le?
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 12. 20:05 Ugrás a poszthoz

ne bántsatok de egyiket se simogatnám meg xD és nem is tartanám őket Cheesy
a pók az még oké, ha a sarokban van és az ágyam közelébe se jön.....de ha már nagy és randa és főleg szőőrös akkor nem-nem-nem xD
a kaméleon meg olyan fura xD

szóval én inkább a távolból figyelném őket  Grin
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 13. 07:26 Ugrás a poszthoz

Thomas Middleton - 2019.06.12. 23:04
awh. köszönöm a simit. ezért játszok neked valami szépet




juuuuj ez nagyon cukiiiii  Love

hát Hercegem, ha animált alteregód egy helyben van mozdulatlanul akkor lehetséges hogy egy óvatos simit kapna...de ha úgy kotorna felém, mint azon a képen amit bevágtál, hát igen hamar az asztalon kötnék ki ijedtemben Cheesy
(nem szeretem azt ahogy mozognak az ízeltlábúak, az olyan brrr)

dee lecsapni nem csapom le őket (kivéve ha szúnyog, és engem akar megenni, akkor pusztuljon  Grin )
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 13. 07:34 Ugrás a poszthoz

képzeld el Masa hogy néz az ki, ha bemegyek egy lepkeházba.....szépek meg minden, de ahogy szárnyra kapnak már szívinfarktust kapva menekülök a másik irányba Cheesy
és én szakosodtam állatokra, a fóbiámmal...jóaz  Grin

bah, ma is meleg lesz :S
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 13. 10:50 Ugrás a poszthoz

Uszadékfából rakjuk már, az szépen megszínezi a lángokat  Rolleyes
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 13. 19:34 Ugrás a poszthoz

Thomas

egy áprilisi délután, ottalvós előtt| o


Hamar fény derül a levegőben repdeső papírok titkára, a csodálkozást felváltja hát a kíváncsiság. Főleg, amikor rájövök hogy a következő lapot is így fogja elküldeni. Egy tétova gondolat ötlik a fejembe és a szám szélét kezdem el harapdálni, ahogy azon töprengek hogy is fejezzem ki magam.
- Vajon akkor is működik a dolog, ha nem te írod rá az illető nevét, hanem mondjuk én? – felcsillanó tekintetemből azonnal kiolvasható a tényleges kérdés, vagy inkább kérés. Amit fel is tennék ha tudnám azt, hogy ez a módszer csak a szerkesztőségi tagoknál működik-e vagy sem. Abban az esetben valószínűleg nekiállnék páros lábbal ugrálni Thomas kezét szorongatva és azt skandálva, hogy légyszi-légyszi legközelebb hagy csináljam én, légyszi! Mindkettőnk szerencséjére azonban sikerül megőriznem a látszatot, hogy nem vagyok infantilis kislány. Csak néha. De akkor nagyon.
Elégedetten szusszanok, amint sikerül kényelmesen elhelyezkednem az asztalon. Nem, az eszembe sem jutott, hogy az egész szoba tele van kényelmesebbnél kényelmesebb ülőalkalmatossággal, például azzal a kanapéval valahol ott a hátam mögött. Vagyis inkább az nem jutott eszembe, hogy azok bármelyikét foglaljam el. Nekem így tökéletesen megfelel. Ő se adja jelét annak, hogy neki baja lenne ezzel. Bár amikor közelebb hajolok akkor látom a kérdő tekintetét, nyilván nem tudja mire vélni a dolgot. Nem szoktam vagyis nem szoktunk ilyeneket csinálni. De a kajás hasonlatom úgy tűnik szerencsére tetszik neki, szóval minden oké. Rezzenéstelen tekintettel nézek továbbra is a szemeibe, pontosan tudom, hogy ő miért vizslat ennyire. Hátrébb se húzódok, csak akkor amikor másfelé néz. Összeráncolom a homlokomat és én is a kezemre nézek. Hoppá, tényleg csupa csoki az egész.
- És tényleg! Hogy mi…hogy…hm? – a mosolyom gyorsan átadja a helyét egy döbbent arckifejezésnek.  Oké, ez kicsit furán hangzott. Thomas is zavarodottnak látszik, nem igazán gondolta át, hogy mit is mond. Nincsen semmi gond a felajánlásával igazából, nem fogok bepánikolni attól a két szótól, sőt még attól se ha elképzelem az egészet. Csak olyan nem is tudom. A saját ujjaimat persze lenyalom én is, de még eszembe se jutott soha, hogy máséról lefalatozzam a finom maszatot. Biztos, hogy ő se gondolta komolyan. Sőt, biztos, hogy nem.
- Úgyse mered megtenni! – ismét elvigyorodom és felé nyújtom a kezemet. Hogy mi lesz akkor, ha mégis merné, na arról fogalmam sincs … nem valószínű, hogy sokkot kapnék. Inkább vihogva elrántanám, hogy na ne már! Végülis ez nem olyan testi közelséges dolog, amitől félnem kéne. Csak, olyan, izé. De jó mókának tűnik belemenni a játékba. – Egyet tessék meghagyni nekem is!
Thomas végül csak elmondja, hogy mire jutott az előbbi farkasszemezés közben, és egyáltalán nem tartom közhelyesnek a megállapítását. Sőt, igazából tök jól hangzik.
- Igen? Én sima kéknek látom – tényleg nem tűnt fel, hogy bármi szürkeség lenne a szememben. Vagy zöld. Milyen színű pontosan az a viharos tenger?
 – Áh, na az látod lehet. Már túl régóta boldogítjuk egymást, el is kezdtem hasonlítani rá. – mondom mosolyogva majd tágra nyitott esdeklő tekintettel nézek a fiúra, pont úgy ahogy a csodacica szokott rá nézni, amikor simogatásra, dögönyözésre vágyik. Néha én is részesülök abban a megtiszteltetésben, hogy rám néz így a saját állatom. Néha. Mindenesetre elégszer láttam már így ahhoz, hogy tökéletesen tudjam utánozni.
- Bocsi, az írógép és én nagyon elvontuk a figyelmedet? – biccentek a papírja felé, mivel fogalmam sincs, hogy végzett-e vagy még olvasott volna tovább. Ha az utóbbi, hát ... őszintén? Egyáltalán nem bánom a dolgot. Én jól elücsörgök itt, amíg ő befejezi. Van időm.

Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 13. 20:34 Ugrás a poszthoz

én is, élőbe még nem láttam  Grin
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 13. 20:50 Ugrás a poszthoz

kémiafakt.on mi csak a porított cuccokat égettük és azt néztük hogy úúú deszép a lángja, nem a fát
rossz suliba jártam  Cry
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 13. 21:14 Ugrás a poszthoz

bioszon mi boncoltunk csótányt meg galambot (na azon röhögtem, mintha otthon lettem volna és a frissen levágott csirkét készítettem volna elő...nem is figyeltem hogy mit magyaráz mi micsoda) .... meg kirándultunk a természetbe és néztük a gazokat xD

a legkirályabb kísérletünk kémiából barna sörrel volt....vinnünk kellett egy üveggel és kellett belőle kb fél pohárnyi xD
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 13. 23:08 Ugrás a poszthoz

Thomas

egy áprilisi délután, ottalvós előtt| o



Jókedvűen bólintottam a tervre, miszerint én címzem meg a lapot és vagy elrepül a helyére, vagy nem. Végül is a puding próbája az evés. Nagyon a pudingok körül forognak a gondolataim, lehet hogy le kéne lopózni a konyhába szerezni pár adaggal a manóktól.
Nem kerüli el a figyelmemet, ahogy a reakcióimat lesi, biztos a legrosszabbra számít, vagyis inkább arra készül fel. Ez igazán aranyos tőle, majd idővel rájön, hogy azért ennyire nem rossz ám a helyzet. Egyre jobban alkalmazkodom az ő természetességéhez. Csak nekem szinte minden teljesen új. Ez a viccelődés is az ujjaim lenyalogatásról. És persze, hogy nem hiszem el, hogy meg merné tenni!
Hogy mekkora nagyot tévedtem! Az egyik pillanatban még a szemébe nézek, aztán a semmibe pislogok. Na nem mintha Thomas eltűnt volna, csupán az égadta világon semmit sem látok. Érezni viszont annál inkább. Nedves … és meleg … és. Hiába gondoltam én azt, hogy majd elhúzom a kezem, vagy hogy felvisítok hogy fúj … hát egyiket se sikerül megtennem. Az egyiket esélyem sincs megtenni, a másik meg valahogy nem jön össze. Az egész olyan magától értetődően jön Thomastól, hogy az is lehet, hogy akkor se kapnám el az ujjamat ha tehetném. És fújként se tudok gondolni az egészre. Döbbenten pislogok egyet mire újra megjelenik a látóterembe az a csokibarna vidáman csillogó szempár, sőt egyre távolodik is. Az érzés pedig megszűnik.
- Te … te… . Te. Tényleg. Te. Fúú – hát az összeszedettség az most nagyon távol áll tőlem, nem is sikerül kinyögnöm egy épkézláb mondatot sem, szóval inkább fel is hagyok vele és megcsóválom a fejemet. Hihetetlen, hogy tényleg megtette! Hihetetlen, hogy én bíztattam rá! Hihetetlen! Viszont tényleg nem kaptam pánikrohamot, ami szuper. Ettől a gondolattól meg az enyhe sokk elmúlásától lassan visszatér az arcomra a mosoly.
- Szóval ízlett? Jól is laktál? – kezdem el heccelni a fiút, de még mielőtt megint orvul lecsaphatna hátrébb húzom a kezemet és  a számba dugom az ujjaimat szépen lassan, egyiket a másik után. Hm, ez a csoki tényleg finom. - Sajnálom most már csak a sütin van csoki.
Hogy akartam-e, hogy megtegye? Nem tudom, mert tényleg fel se merült bennem az, hogy megteszi. Hogy akarnám-e, hogy megtegye újra? Hát ezt se tudom, és ez kicsit zavaróbb. Az emberek szokták tudni, hogy valami tetszik-e nekik vagy sem. Nem? Na mindegy. A lényeg, hogy nem volt gond. Csak olyan … nem is tudom. Mindegy, majd egyszer talán rájövök, hogy milyen is. Majd akkor kiderül, hogy átlépett-e bármilyen határt a fiú vagy sem.
Oh, szóval különleges színű szemem van! De jó! Mondjuk a macskám is különleges, szóval legalább összeillünk a fenevaddal.
- Mrrnyá – utánzom még tovább Benit, bár ez a hangja pont nem a cirógatásnál szokott megjelenni. Ez inkább dorombolva nyávogás, de most ez is jó lesz. Dorombolni meg amúgy is nehéz ha nem macska az ember. Egy picit fáziskéséssel jövök arra rá, hogy mi is történik éppen. Össze is szorul a gyomrom rendesen. Nem pánik, nem kellemetlen, sőt, csak ez új. Ez nagyon új. Az arcomhoz még nem ért senki eddig. Még Thomas se. És hát na, ezt még szoknom kell. Nem nyújtom hát a nyakamat semerre, várok egy picit majd a papírja felé biccentek. Így nem hozom rá a frászt megint, hogy valami nem stimmel, vagy hogy messzire ment. Mert nem, csak, na, új és kész.
- Rendben – felelem halkan, hiszen már belekezdett az olvasásba én pedig nyugodtan elmerenghetek az imént átélt érzéseken. Párszor megemelem a kezemet, hogy aztán visszakényszerítsem az asztalra, ahelyett, hogy az arcomhoz tenném. Meleg volt a fiú keze, puha és kedves. Lehet kedves az ember keze? Áh, hagyjuk. Most már legalább tudom mit érez Benito, és meg tudom érteni, hogy miért dörgölőzik folyton a fiúhoz simogatásért. Sok időm nincs ezeken töprengeni - szerencsére -, hamar feladatot is kapok: címezzem meg az átnézett lapot.
- Oké, akkor Nóra – bólintok egyet, felhúzom a térdemet, azzal rögtönzök magamnak pergamentámaszt - mivel se lemászni az asztalról, se félig ráfeküdni sem volt kedvem - és odafirkantom a kijelölt helyre a lektor hölgy nevét. Hát, írtam már ennél szebben is, de egész olvasható lett. Aztán visszaadom a gonosz pennát, ami bosszússá tette a fiút, és felcsillanó szemmel feldobom a lapot a levegőbe. Lélegzetvisszafojtva várom, hogy vajon visszahull-e az asztalra, vagy elrepül.
- Nézd, nézd! Sikerült! De jó! Csinálhatok majd máskor is ilyet? – ez annyira klassz volt! Már el is képzeltem, ahogy kapok egy rakás papírt, mindre ráírok pár nevet, feldobom az egészet egyszerre és szanaszét repül az összes. Teljesen felvillanyozva hátrébb dőlök, kezeimmel megtámaszkodom a hátam mögött és félrebillentett fejjel mosolyogva nézek a fiúra.
- És most milyen mókás dolgot csinálunk?
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 14. 20:21 Ugrás a poszthoz

Thomas

egy áprilisi délután, ottalvós előtt| o



Oh remek, már fél szavakból is megértjük egymást. Vagyis döbbent dadogásból is. Mondjuk ez könnyen megfejthető volt, de szerencsére nem kell tesztelnem a nehezebbek mennyire mennek át.  
Azért nem igazán gondolom magam szegény vagy szenvedő félnek. Sőt igazából tök jó, ahogy így teljesen magától értődően átsasszézik a biztonsági zónáimon. Nyilván nekem se tűnnének fel azok a dolgok, hogy mikor meg hol meg hogy ér hozzám, ha nem teljesen új lenne az egész. Legközelebb már nem lesz ilyen hangsúlyos ha teszem azt az arcomhoz ér. Mert már nem először történne meg. Hogy mennyire fogja vissza magát azt persze nem tudom. Nyilván simán megszoknám ha ugyanúgy viselkedne velem is mint mindenki mással. Eleve, mintha erről már beszéltünk is volna, hogy ne változtasson semmin sem, ha valami nem oké úgyis szólok. Na mindegy. Végül is örülhetek annak, hogy ennyire tekintettel van rám. Szóval nekem így is megfelel, előbb-utóbb csak eljutunk a normális emberi érintkezéses szintre. Mint mondjuk egy ölelés. Hogy más emberekkel ezeket mikor fogom tudni megtenni, na az már más kérdés.
- Köszi, örülök, hogy hozzájárulhattam a következő számhoz – nevetek fel amikor úgy véleményezi a papírreptetésemet, mintha legalábbis valami cikket írtam volna vagy hasonló nagyobb dolgot tettem volna. Vetek egy hálás pillantást Thomasra, tuti a szaván fogom fogni! Én leszek a főpapírröptető! Micsoda pompás szakma!
- Hát … csak ha nem volt más terved ez utánra  – lemászok az asztalról és úgy mutatok körbe, különben nem is látná a sütit majszoló fiú, hogy mi is az az 'ez'. – Nekem este járőröznöm kell menni, az tuti.
Látszik rajta, hogy még egészen máshol jár gondolatban úgyhogy inkább úgy döntök hagyok neki egy kis időt. Ember tervez … Thomas nadrágba kéztörléssel végez.
- Chö. Ezt inkább ne – fejcsóválva sétálok oda hozzá. Vizes kezet beletörölni a ruhába az oké, de kajásat már nem annyira. Rosszabb esetben még zsíros is lesz, az meg hogy néz már ki? Egy prefektustól? Na ne! A végén még kiderül, hogy tényleg jobban járunk ha a kezemből, vagy a kezemről eszik. Legalábbis nem keni magát össze annyira.  
Most tiszta morzsa lett a nadrágod. Ejj-ejj, főszerkesztő úr! – vidáman hunyorogva dorgálom meg miközben lesöpörgetem a gonosz süti darabokat a nadrágról. Előkotrok egy textil zsepit a zsebemből, picit megtörlöm vele a szája szélét, mert mintha az is morzsás meg csokis lenne picit, majd odanyújtom neki, hogy inkább ebbe mancsikoljon a továbbiakban. Na, nekem meg ezek jöttek teljesen természetesen.
- Azt meséltem már, hogy a dilidoki nénim azt hitte rólad először, hogy egy kutya vagy? – kérdezem vigyorogva. Ettől a gondoskodási ösztönös megmozdulásomról jutott eszembe a dolog, bár abba se vagyok biztos, hogy azt mondtam volna, hogy végül elmentem oda. Vagy azt, hogy egyáltalán akarok. Mindegy, most már tutira tudja. Közben töltök magamnak valami beazonosíthatatlannak tűnő halványzöldes színű italt. Remélem tea! Belekortyolva azonban rögtön el is fintorodom. Hát nem tea. – Pfúj, kiwiszörp.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. június 15. 07:32
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 15. 20:11 Ugrás a poszthoz

Dr. Riley Meyers - 2019.06.15. 15:21
Fura egy koncept, hogy élő állatokat boncoltatnak :/ felénk csak apró rovarokkal kellett, amikor a kis szimbióta bélbigyóikat tanulmányoztuk, azok nem maradnak életben sokáig, ha elpusztul a termesz. Minden más már kampec volt, plusz emlékeim szerint eleve holtan gyűjtötték.


Jaj dehogy voltak élőek! A csótányok ugyan élve "jöttek" be a terembe, mi altattuk el őket, a galambok viszont már nem éltek!

állatkínzók azért nem voltunk
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 16. 19:12 Ugrás a poszthoz

Bence



- A zsebpénzt ki is kell érdemelni fiacskám. Levitted már a szemetet? Beraktad már a koszos gönceid a szennyestartó kosárba, vagy még mindig szanaszét hevernek a szobádban a gusztustalan magazinjaidon? – vonom fel a szemöldökömet a lehető legszigorúbb arckifejezéssel. Talán elég anyukás így. Kellemes így ökörködni Bencével, örülök, hogy összebarátkoztunk. Még ha ennyi időbe is telt, ami különben inkább az én hibám, mint az övé.
- Nem akadtam ki, az nem ilyen. Még nem láttál te engem kiakadva – elvigyorodom majd hálásan pislogok a fiúra. Szuper! Akkor legalább már telefon után nem kell majd futkosnom. És az hagyján, hogy  a vásárlást megúszom, de még a kínszenvedést is, hogy működtetni tudjam valahogy. Mivel úgyis megmutatja nekem. Kénytelen lesz, különben hiába írja bele a számát, nem tudnám felhívni vagy sms-t írni neki ha valami miatt kéne. – Na akkor egyezzünk meg: te nekem adod a régi telefonod, én meg neked adom a tabletem. Cserekereskedelem, mindenki jól jár.
Legalábbis én tényleg így gondolom.
- Egész normális? Hát, attól függ, hogy honnan nézzük. Oh, egészen biztos, hogy átokkal kergetnélek egy folyosón ha Rellonos lennék – elgondolkodva bólogatok, majd egy gonosz vigyorra húzódik a szám. – De mondcsak, miből gondolod, hogy így  Navisként, az igazi anyámat nem ismerve nem foglak végigkergetni a folyosókon átkokat szórva rád?
Persze értem én, hogy mire gondolt, meg mit próbált elmondani ezzel a példával. Csak épp ugye nem tudhatjuk, hogy akkor vajon tényleg másmilyen lennék-e, meg igazából azt sem, hogy egyszer nem fog-e megtörténni, amit lefestett. Igazából, nem is olyan rossz ötlet! A gonoszkodó elképzeléseknek a hugicás szövege vet véget, amin egy jót nevetek.
- Bátyuska ezzel csak az a gond, hogy te a pirosak táborába tartozol, nekem meg oda tilos a bejárás. Szóval oldd meg magad, vagy beköplek anyuéknak – egy újabb kis szerepjáték, ez már azért életszerűbb képet fest le. Végül is tényleg idősebb nálam Bence. Egy alternatív világban akár tényleg lehetne a bátyám is.
Bicentek amikor ő  kezd el mentegetőzni attól, hogy én félek „tőle”. Az izé kifejezés egész jól leírja, legelőször én is így hivatkoztam a dologra. Csak aztán a rutin meg az évek … találtam rá megfelelő szót, ami jól leírja, hogy mim is van. És persze, hogy nem tudta, nem láthatta semmi jelét, annál azért óvatosabb voltam. Egészen mostanáig. Figyelmesen hallgatom a kérdéseit, az arcomról nem lehet leolvasni semmit sem. Látom rajta, hogy jobban belegondol, és ki tudja, talán már össze is rakta magába a dolgot. Csupán a megerősítésem kellene neki. Na, arra várhat.
- Hát, elég nagy átok – bólintok egyet. Nem arra gondolok, hogy megátkoztak volna, hanem arra hogy ezzel együttélni és így élni átok. Nem véletlenül keresek rá megoldást. – Próbálkozunk javítani a helyzeten, és reménykedünk benne, hogy kigyógyulok belőle teljesen. De meglehetősen bonyolult a dolog.
Jelenleg épp ott tartok, hogy próbálok nyitni mások felé, kilépve a komfort zónámból. Aztán jön a tesztüzem, hogy hogyan tudom elkerülni a pánikot, visszafordíthatóvá tenni az első észlelt reakció után. Persze a többes szám egyáltalán nem véletlen, hiszen terapeutához járok, de egyelőre ezt nem hozom a fiú tudomására. A szoba időközben teljesen elvesztette a fekete-szürke színét, helyette az én oldalam fehér lett.
- Nem, nem lenne csók. Én már az előtt kipurcannék – vonok vállat, hiszen ez így igaz. Ahogy hajolna az arcom felé, hogy na megcsókol és nem húzódna vissza, akkor tuti beadnám a kulcsot. Érdekes módon attól, hogy felhozza a témát nem kezdek el parázni. Tehát teljességgel elhiszem, hogy nem érez irántam semmi olyasmit illetve, hogy nem áll szándékában ilyeneket tenni.
- Szeretem ugyan Shakespeare-t, de ha nem muszáj akkor nem szeretnék egy ilyen tragédiában főszerepet játszani. Mellesleg kérni kérhetsz bármit, úgyse adok és úgyse hagyom hogy adj.  Viszont segíthetsz majd tesztelni egy elméletet, csak még hagy nyugodjak le teljesen.
A kanapé szélére húzódom teljesen, majd úgy helyezkedem, hogy a karfa tartsa a hátamat. Így teljesen Bence felé vagyok fordulva, végre nem törik ki a nyakam ha rá akarok nézni. Előbb is kitalálhattam volna.
- És hogyhogy ennyire megszállottja vagy a mugli ketyeréknek? Egyik szülőd mugli?
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 16. 20:12 Ugrás a poszthoz

milyen tárgyból? Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 16. 20:23 Ugrás a poszthoz

jól van Masa, akkor nem vagyok egyedül   Grin
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 16. 20:50 Ugrás a poszthoz

Thomas

egy áprilisi délután, ottalvós előtt| o



Az tény, hogy ez most csak száraz morzsa. Szerencséje van, hiszen bőven van csoki is azokon a karikákon. Bár az előbbiből kiindulva ha csoki lenne a kezén, akkor azt nem törölgetné sehova se. Ez nem jutott eszembe korábban. Most már mindegy. Thomas morzsátlanítva. A némasága és a furán pislogása megzavar, vidámságom el is tűnik és zavarodottan nézek rá, miközben az jár a fejemben, hogy valami nem jó, talán túl messzire mentem. De hát nem gondolkoztam. Na, lehet hogy pont ez volt a baj.
- Öhm, bocsánat. Nem kellett volna ezt csinálnom – hátrébb lépek pár lépést, és megcsóválom a fejemet, magas nekem ez az egész. Miért ilyen iszonyat bonyolult nekem minden?
Szerencsére találok egy értelmesebbnek tűnő gondolatot, ami újra felvidít és megment a további kínos pillanatoktól meg a negatívabbnál negatívabb gondolatoktól. Ez pedig nem más, mint a kutya-Thomas.
- Hát, egy félreértés miatt azt hiszem – eltűnődöm, hiszen nem egészen emlékszem már a beszélgetésnek ezen részére. De mielőtt folytathatnám a sztori elmesélést kiderül, hogy tényleg nem mondtam neki a doki nénis látogatásomat. Igazából kicsit necces néniként hivatkozni rá, de mivel olyan alakban ismertem meg, így ha utalok rá, hát nőneműként teszem. Bólogatok csupán, hogy igen, hiszen éppen a zöld italt kortyolgatom. Ez egy kicsit hosszabb választ kíván, és bár isteni finom a vaníliás karika de muszáj rá inni valamit ugyebár. Csak nem éppen a kiwit.
- Ühüm, a poharamból is jó lesz? – már nyújtom is a fiú felé miközben elvigyorodom. Úgy néz ki ez a nap ilyen, minden maradék ételem-italom ő fogyasztja el. Hogy pontosan hogy, na az már egy jó kérdés. Viszont most nézhetek valami értelmes innivaló után. Az az ásványvíz pont jó lesz, kétlem hogy a színtelen folyadék olyan sok minden más lehetne. Oké, lehetne, de most nem a navine buliba vagyunk, úgyhogy nem lehet. Víz és kész. Leülök a kanapéra én is, jólesően kinyújtom a lábamat. Egy ideig forgatom a kezemben a poharat, amíg be nem ugrik, hogy hol is hagytam abba a sztorit.
- Igen járok, és egész jó. Szóval most próbálunk-próbálok megoldást találni az egészre. A kutyás meg úgy volt, hogy a biztonságérzetem került szóba. Öhm, hát, nem is tudom már, hogy de megemlítettem a neved, és azt mondta ha jól nevelt meg szobatiszta vagy, akkor jöhetsz te is – magyarázom, majd összeráncolom a homlokom, mert ez így nagyon nem hangzott értelmesnek. Rásandítok Thomasra és belekortyolok a vizembe.
- Rápihenni az őrjáratra meg tuti rá kell. Benito majd megint azzal fog szórakozni, hogy előrerohan, eltűnik és a legváratlanabb pillanatokban elém ugrik a sarkok meg páncélok mögül a frászt hozva rám. Ilyet veled is csinál vagy csak engem szivat?

Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 16. 21:03 Ugrás a poszthoz

igen...bár reméljük az új Zsombor nem fog folyton eltűnni, mint a szürke szamár  Grin
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 16. 21:08 Ugrás a poszthoz

dehogynincs, mindig köd van! csak nem tudom miért *eltakarja a ködgépet gyorsan*
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 16. 21:33 Ugrás a poszthoz

részemről csukva az ablak hogy ne jöjjön be a dögmeleg és esőért rimánykodok már napok óta xD
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 16. 21:42 Ugrás a poszthoz

Thomas Middleton - 2019.06.16. 21:36
villámos, mennydörgős? *-* Thor in action?

ajj annyira szeretnék hszekre válaszolni, de csak holnap fogok tudni. most csinálok itt mindenféle mást is, márpedig nem szeretem, ha szj mellett másra is kell figyelnem. szeretem teljesen átadni magam inkább


na gyere add át magad xD *nem tudja az milyen de jól hangzik*

úúúú merrefelé vagy Zsombor? küldd már el ide is azt a vihart xD

Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 16. 21:58 Ugrás a poszthoz

idéztél xD

nyugi ez jobb, mintha idézés helyett az illető alap üzenetébe matatnál bele és törölnéd ki a képet amit berakott, ugye Thomas?  Grin
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 16. 22:05 Ugrás a poszthoz

áá, akkor nem adod át magad teljesen ha jól sejtem  Rolleyes

Zsombor: én se emlékeztem ám Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 16. 22:15 Ugrás a poszthoz

hát, nem fejteném ki inkább  Wink
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 16. 23:08 Ugrás a poszthoz

awwwwwwwwwwwhhhh  Love Love Love

úristen most nemtom kit imádok jobban, téged vagy a blökit a kezedben
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 16. 23:17 Ugrás a poszthoz

megnyugodtam  Grin

deee akkor legyen sok sok kutyi körülötted  Love
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. június 16. 23:32
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 18. 12:27 Ugrás a poszthoz

Mei Watts - 2019.06.18. 09:39
Zippzhar Mária Stella - 2019.06.17. 23:57
Csillaglány, hogyhigy Kre[nincs ilyen betűm]ler Stella lettél? :Oo


Itt találsz egy választ Masa, ez mindent elmond Grin Egy ding sikersztori *-*


jaj, már megint ding Cheesy de amúgy meg gratu  Grin

Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 18. 18:23 Ugrás a poszthoz

de katonásak vagyunk így színben:D

Ki Online?
Juhász Laura
Lóránt Bence
Széplaki Alíz
Szamosvári Zsombor
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. június 18. 19:29 Ugrás a poszthoz

Thomas

egy áprilisi délután, ottalvós előtt| o


Szusszanok egyet megnyugodva, hogy nem csináltam semmi rosszat. Meglepte, hogy hozzáértem? De hát, szoktam! Vagy, várjunk csak. Hm, oké, szoktam volt. Egy ideje viszont valóban nem nyúlok felé. Érdekes, de vajon miért? Azt tudjuk, hogy nekem nem okoz gondot, de lehet, hogy attól tartok, hogy neki az nem jó ha megérintem? Nem reagálja le rosszul, csak nem tudom. Talán mert ő se teszi ezért én se.  Ez azért egy kicsit vicces, belegondolva, hogy ő az egyetlen ember, akivel gond nélkül tudnék normális fizikai kontaktust kialakítani és tessék, még se.
- A szemeid meg vannak hozzá. Aztán ember legyen a talpán, aki ellen tud állni a könyörgő tekintetednek – nevetek fel és igen, biztos vagyok abban, hogy profin tudja adni azt a fajta pillantást, amit a kutyák (vagy más egyéb cuki állatok) szoktak, és nincs az az épeszű ember, akinek ne folyósodna el azonnal a térde. De tényleg, aki egy olyan pislogásnak ellen tud állni azzal tuti valami baj van. Én nem tudnék, az biztos.
- Igen, azzal kapcsolatban mindenre. Tudod, le kell ásni a mélyre, megtalálni a probléma gyökerét – ez mondjuk nem valami bonyolult nálam. – meg rájönni, hogyan tudok változtatni. És ez nehéz lesz, nagyon nehéz.
Tartok egy kis szünetet ezen töprengve amíg a rengetegféle nassolnivalóból próbálok választani valami jót. Végül egy zacskó ropi mellett döntök, bár meg szokott gyűlni a bajom a kibontásával. Most is szerencsétlenkedek vele egy sort mire sikerül kiszakítanom, a pálcikák egy része szanaszét repül, a többi a csomagolásban marad. Mondjuk mindegy, a földről is feleszem majd gond nélkül.
- Azt azért nem merném kijelenteni, hogy nem szeretem. Egyszerűen nem bírom elviselni, rosszul leszek tőle. A legtöbbször még az előtt, hogy ténylegesen hozzám érnének – egy ideje nem került szóba ez a téma, viszont most már egy kicsit összeszedettebben tudok róla beszélni. Úgy látszik hatásos terapeutához járni. – Szóval, hogy mondhatnám valamire, hogy nem szeretem, ha egyszer nem is igazán tudom milyen? Ha csak a Te példádat nézzük akkor szeretem. De az ugye egy a millióból …
Igen, az ő érintését szeretem, a többiekét meg nem tudom elviselni. Ennek vajon van értelme? Megvonom a vállamat, majd kényelmesen hátradőlök abbahagyva a pohár forgatását, amit beszéd közben kezdtem el.  Elropogtatok pár ropit, aztán észbe kapok, és a fiú felé nyújtom a zacskót, hogy ha szeretne akkor csak tessék, vegyen nyugodtan.
- Igen, hozzá. Ezek szerint ismered – bólintok a név elhangzása után. Riley … komolyan irigylem Thomast, hogy csak így ki lazán a keresztnevét tudja használni a dokinak. Én legszívesebben doktornőnek, vagy doktorúrnak mondanám, de túl bonyolultnak találtuk ezt a nemhez kötött megszólítási módot. Majd hirtelen Thomas felé fordulok meglepett arcot vágva, mert sikerült megértenem, amit korábban mondott. – Miért, eljönnél velem?
Miféle terápiára megy az ember többedmagával? Meglehetősen keveset tudok erről a témáról, szóval tényleg fogalmam sincs, hogy mennek ezek a dolgok. De úgy képzeltem el, hogy a terápia az a beteg és a doki közötti dolog. Nincs megfigyelő, nincs segítő, nincs semmi és senki más. Még a dilis macskámat se vinném el, mondjuk abból gyengélkedős eset lenne, nem beszélgetős.
- Hihetetlen! Az a bársonytalpú téged jobban szeret, mint engem! De komolyan! Ha te is tudnád szórakoztatni a vízzel, akkor szerintem engem már rég faképnél hagyott volna – mosolyogva csóválom a fejemet, hiszen igazából nem zavar a dolog. Benitoval a kapcsolatom kicsit másfajta, mint egy rendes háziállat-gazdi kötelék. – Hogy csinálod?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Juhász Laura összes hozzászólása (1385 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 46 47 » Fel