34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Juhász Laura összes hozzászólása (1385 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 46 47 » Le
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2018. november 17. 09:52 Ugrás a poszthoz

Maja Bojarska - 2018.11.16. 00:31
A spenótról ne beszizzünk  Sick Fura vele a kapcsolatom.
Rengeteget eszem belőle, mindenhogy, de nagyon nem szeretem.




 :o Shocked Shocked Shocked Maja miért eszel akkor sok spenótót ha egyszer nem szereted??  Shocked Shocked Shocked
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2018. december 2. 08:49 Ugrás a poszthoz

Thomas

késődélután



Ismét erőt vett rajtam a bezártás-fóbia, amikor is elegem lesz a négy falból és a szabadba vágyom. Lehet, hogy jobban is meggondolhattam volna a dolgot, hiszen odabenn legalább meleg van, míg kinn...nos nem a legjobb ötleteim közé tartozott a mostani öltözékem. A terv kiagyalása közben csupán egy vastag, bár hosszú sálat kanyarintottam a nyakamba. Szerencsére elég lendületesen hagytam el a kastélyt ahhoz, hogy az első szellő ne térítsen el a szándékomtól. A faluba leérve egy pillanatra földbe gyökerezett a lábam a látványtól és elgondolkodva húztam össze a szemöldökömet, amíg rá nem jöttem, hogy karácsonyi vásár van.
- Hát persze, ezt el is felejtettem. – dünnyögöm magamnak. Az utóbbi időben hozzászoktam, hogy a minden lében kanál kisállatom bandukol a nyomomban, akivel rendszeresen társalgok. Eddig senki nem nézett őrültnek emiatt, de mivel őt most a meleg kastélyban hagytam – egészen pontosan esze ágába sem volt kimozdulni – így most azért sandán pillantanak rám az emberek. Nem sokat törődöm velük, az jobban zavar, hogy nincs zsebe a pulcsimnak, és mivel kesztyűm sincs, nos, így már kezdem átkozni magam emiatt a hülye ötlet miatt. Gyorsan végigpásztázom a tekintettem a sok bódét, hátha az egyik osztogat feledékeny boszorkányoknak az időjáráshoz megfelelő ruházatot, azonban sokkal, de sokkal jobb dolgot fedezek fel! Sült gesztenye! Nyami! Körül se nézve száguldok át a téren, majd pár pillanat és már a kezemet melengeti egy zacskó ebből az isteni csemegéből. Most már ráérősebben indulok el szétnézni, visszatérve a legelső dologhoz, ami megállított itt. Félrebillentett fejjel próbálom befogadni az óriási fa látványát. Erdőbe ugyan láttam már hasonlót, na de egy lakott területen!
-Azért ez nem is olyan rossz, nem? Kár, hogy nincs hó! – sóhajtok egy nagyot és nekilátok a csemegémnek a díszek színváltozásait figyelve. A végén még eléggé átszellemülök ahhoz, hogy valami ajándékfélét vásároljak, de egyenlőre csak élvezem a látványt.
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2018. december 4. 07:49 Ugrás a poszthoz

világ életemben imádtam a virgácsot....amikor nem kaptam akkor szóvá is tettem, hogy hát az meg hol marad xD kell a fenének a csoki..virgácsot ide Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2018. december 7. 08:14 Ugrás a poszthoz

Hát, tele szájjal nem illik beszélni, Stella meg egy nagy zsáknyi finomságot hozott.....gondolom mindenki bőségesen befalt belőle Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2018. december 13. 12:35 Ugrás a poszthoz

Pandora



Amióta megláttam a papírcetlit a klubhelyiségben azóta próbáltam eldönteni, hogy menjek-e korizni vagy sem. Természetesen ez is teljesen kimaradt az életemből, mint minden normális dolog. De most, hogy itt van ez a remek lehetőség, talán vétek lenne kihagyni. Igyekeztem minél jobban utánajárni a dolognak, és naná, hogy nincs a könyvtárban egy könyv sem, ami akár csak említést vagy utalást tenne erre a mugli sportra. Még az a szerencsém, hogy sikerült találnom valakit, aki ért hozzá. Bár lehet hogy pont egy kezdővel járnék jobban, jót nevetnénk egymás szerencsétlenségén. Így viszont talán nem sérülök meg.
Igyekeztem figyelmesen de nem túl feltűnően nézni, ahogy felveszi a furcsa cipőt. Na nem mintha nem láttam volna még korit, de az valamilyen csatos volt, ez meg végigfűzős. Vajon erre mondták a volt osztálytársaim, hogy ez milyen vacak, mert iszonyat szorosra kell húzni, hogy megtartsa a lábat és az marha nehéz? Gyorsan körbepislogtam, első ránézésre mindenki pontosan tudta, hogy mit csinál….oké, akkor ma csak én leszek a szerencsétlen. Belebújtattam a lábamat és már ekkor megéreztem az instabilitást. Ó egek, hogy fogok én ebbe mozogni?? A cipőfűzőt olyan erővel kezdtem el szorosabbra húzni, hogy a kezem teljesen elfehéredett, ami csak mégjobban kiemelte a bal kézfejemen a fura mintákat. Már teljesen megszoktam a látványt, de másnak azért még meghökkentő lehet, főleg a mugli világban, főleg a szüleimnek.
- O-ooké, ez asszem megvan. – dünnyögöm ahogy mindkét lábam a földön köt ki, koricipőstül. Persze Pandora már áll, teljesen stabilan, természetesen áll és rám vár. Ráemelem a tekintetem, szemeiben valami bátorításfélét és további kérdések halmazát látom. Mintha azt kérdezni, hogy egészen biztos vagyok abban, hogy ki is szeretném próbálni a dolgot?
- Fura, nagyon fura, de oké, persze. – válaszolom neki mosolyogva miközben igyekszem felállni. Természetesen megbillenek, hiszen az ég szerelmére, egy vékony izén egyensúlyozom, holott cipő van rajtam! Karjaimmal vadul hadonászva egyenesbe hozom magam, és gondosan a földre szegezett pillantással lépek egyet. Majd újabb csapkodás és ismét stabilan állok.
- Bocsi, ez el fog tartani egy darabig. – kérek tőle elnézést, hiszen még odébb van a pályát körbevevő kerítés. De igyekszem gyorsabban totyogni, minél kevesebbet csapkodni a karjaimmal. Nem lenne rossz, ha nem ütnék le mindenkit magam körül, mint az előbb azt a rellonos fiút. Persze nem örült, ugyan ki örülne.
És végül, mint egy mentőövbe úgy sikerült megkapaszkodnom a kerítésbe. A jégpályából hideg áramlott felém, és az ígéret, hogy párszor csúnyán megütöm magam. De a tenyerem kiszáradása okozta a legnagyobb meghökkenést egyelőre.
- Öö, ez nem igazi jég! – nézek rá zavarodottan a társamra. Nyilván ő meg hibbantnak fog gondolni, hogy ez meg ugyan mitől olyan fontos nekem. Gyorsan megráztam a fejemet, hogy odébb tereljem a felesleges gondolatokat, majd megint a jégen siklókat kezdtem el nézni. Annyira könnyednek tűnik az egész, sőt egyszerűnek.
- Némi jó tanács esetleg?
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2018. december 13. 16:07 Ugrás a poszthoz

Thomas



Bár a fát lesem, látszólag, igazából valahol teljesen máshol vagyok lélekben. Újra látom magam előtt az otthoni karácsonyt, a műfenyővel, a kezemben valami sütivel, miközben nézzük a karácsonyi filmeket. Aztán hirtelen bevillan egy másik kép, egy rendes igazi fenyőfa előtt állok, körülöttem félhomály és a nevemet kiáltozzák. Aztán a fa elkezd hajlongani, pedig nem is fúj a szél, addig addig tekereg, amíg a csúcsa a földre nem ér. Egy hirtelen széllökés, és újra a bogolyfalvi fát látom. Összeráncolom a szemöldököm, hogy ez meg mi volt? Egyszer se voltam fenyőerdőbe tudtommal. Emlék? Látomás? Valamit kevertek a gesztenyémbe? Épp belepillantok a zacsiba, amikor sűrű ámuldozást hallok a közelben. Ez még önmagában nem is lenne szokatlan, de az „azták” egyre közelebbről jönnek. Majd megszólítanak, és én azonnal vigyorogni kezdek. Ó ezt a hangot jól ismerem!
- Szia Thomas! – köszönök rá oda se sandítva. A hanghordozásából ítélve még a fában gyönyörködik, nem akarom elrontani ezt neki.
- Az! Életemben nem láttam még ekkora karácsonyfát! – lelkendezek én is, majd végre oldalra fordulva ránézek. El is fojtok azonnal egy újabb vigyort, hát persze, hogy navinés sál van a nyakába. Mindig is hajlamos volt kihangsúlyozni a házunkat a viseletében, bár végül is azért vannak. Nem mondom a talárt még én is szeretem hordani, de ennyiben ki is merül a sárga szín mint ruha nálam.
- Kérsz? – nyújtom felé a zacsit, amiben már csak pár szem mocorog. Hova tűnt el a többi? Igazán kitalálhatnák azt az újratöltő varázslatot ami erre is működik.
- Mostanában ritkán látlak, ennyire lefoglalnak a teendőid? – kérdezem a mellkasára bökve. Ott szokta hordani a jelvényét. Az újabb kérdése miatt elfordulok a fenyőtől és a bódékat kezdem el nézegetni, ismét, magamban azt kívánva, hogy legyen viszonyítási alapom.
- Igazán hangulatos, bár azért kétlem, hogy a mugliké ennyire látványos lenne. – biccentek a tűznyelő fazon felé. Igen, tényleg jó lenne ha tudnám, hogy milyen egy ilyen vásár a mugliknál, lehet hogy náluk is van ilyen?
- Vajon árulnak olyat is, amit mugliknak lehet ajándékozni anélkül, hogy frászt kapnának? – töprengek hangosan egy akaratlan lépést téve a legközelebbi fakunyhó felé.
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2018. december 28. 18:11 Ugrás a poszthoz

Pandora



Elfojtok egy fintort a fura lábbeli szorossága miatt. Eleve nem szokásom túl szorosra fűzni az utcai cipőimet se, a lényeg, hogy egy laza mozdulattal ledobhassam magamról ha már nyugis helyen vagyok, szóval a rendes megkötés is kényelmetlen nekem. Kicsit szenvedek is vele, mert nem elég az, hogy lefagynak az ujjaim, amíg itt vacakolok, de ráadásul még valljuk be, el is szoktam egy kicsit a dologtól. A korcsolya meg iszonyatosan szorít, de úgy látom mindenki így köti meg, és senki se jajdul fel vagy fintorog a pályán. Remélhetőleg ott már jobb lesz, amikor már használom is ezt az izét.
Bólintok csak csupán a háztársam reakcióját hallva. Igen, ezt sejtem....sokkal de sokkal furább is lesz ez még. Összehozok egy félénk mosolyt, ha már egyszer vállalkoztam egy ilyen kalandra, akkor most ne úgy nézzek ki, mint valami mártír vagy valami.
- Élmicsodát? - kérdezek vissza meghökkenve a hősies csigatempójú araszolásom közepette. Követem Pandora pillantását, és el is hagyja a számat egy csodálkozó ó.
- Észre se vettem, hogy nem egyformák - őszintén szólva a fene se nézegette azokat a borotvaéles fémcuccokat....magamat ismerve már ennyitől is elvágtam volna magam valahol. Amilyen ügyes tudok lenni. Elfogadom a kinyújtott kezet, arra azért még nem merek vállalkozni, hogy egy lábon egyensúlyozzak ezeken a micsodákon, amíg levadászom a műanyag borítást az élről. Így fél kézzel kapaszkodva sem éppen a legegyszerűbb a dolog, tekintetbe véve a koritanárom magasságát. Legnagyobb csodálkozásomra azonban nem borulunk fel, sőt el is evickélünk a pályáig. Egy fél pillantással már látom, hogy Pandorát mennyire lenyűgözi a látvány. Biztos szép, de én túlságosan is félek a rám váró eseményektől, hogy értékelni is tudjam a dolgot.
- Oké, oké. Térd rogyaszt, laza vagyok, előre dőlök. - foglalom össze az elhangzottakat. Nem hangzik túl nehéznek, de biztos vagyok benne, hogy az.
- Te mióta korizol? - teszem fel a kérdést, miközbe a kerítésbe kapaszkodva ráteszem az egyik lábam a jégre. Majd a másikat is, miközben úgy ölelem magamhoz a palánkot, mint egy mentőövet. Természetesen a lábaim azonnal elkezdenek szanaszét csúszni, ahogy a biztos talajt magam mögött hagyom, de végül mi nyerünk, a kerítés és én, így közösen. Várok pár pillanatot, amíg úgy érzem, hogy egyik tagom se óhajt az én engedélyem nélkül elindulni, majd elengedem a kapaszkodómat.
- Nézd! Sikerült! Állok! Egyedül állok! - kezdek el lelkendezni Pandorának olyan hangerőn, hogy a fél utca odapillant. De nem különösebben érdekel a dolog, hiszen egyedül állok korival a lábamon a jégen! Be is rogyasztom a térdem, meg igyekszem laza tartást felvenni és itt ezen a ponton meg is torpanok. Hogy induljak el? Annyira instabil vagyok, hogy lépni nem tudok, talán csúszni kéne, de mégis hogyan?
- Na akkor most elindulunk?! - jelentem ki enyhén remegő hangon. A jobb lábamat éppenhogy előre tolom, vagyis én úgy érzékelem, hogy éppenhogy. Azonban vagy én lendültem neki túlságosan is, vagy a csúszás ment tovább automatikusan, ugyanis ahogy az egyik lábam előrefelé csúszott, a másik hátrafelé kezdett el, én meg szépen lementem spárgába. Egy igencsak fájdalmas spárgába.
- Azt hiszem túl laza voltam. - nevetem el magam. Valami hasonlóra számítottam így elsőre. Csak remélni tudom, hogy fog ez menni jobban is, és nem fogok nagyon a lány idegeire menni azzal, hogy visszafogom a megszokott tempóját.
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 1. 09:09 Ugrás a poszthoz

Thomas



Valahogy mindig is ez a legnehezebb itt ezen a helyen, belegondolni, hogy van ezen kívül egy másik világ is. A világ amiből jöttem, és amibe pár nap múlva visszatérek. Rövid időre ugyan, de vissza kell térnem. Már most érzem, hogy mennyire fog hiányozni az egész. Ott minden normálisan működik, a karácsonyfákon sincsenek folyton helyt változtató díszek, a képek is mozdulatlanok, és legfőképpen: nem igazán lehet varázsolni. Szomorúan, lemondóan felsóhajtok a gondolatra, mialatt a háztársam teljesen átadja magát a gesztenye élvezetének. Valószínűleg nagyon furán néznék rá, ha nem ilyen elismerő hangokat adna ki magából evés közben, hiszen a gesztenye a legistenibb dolog az egész világon! Vagy majdnem.
- Biztos ugyanabba a házba járunk? – kérdezek vissza nevetve, hogy leplezzem meglepődésemet. Nem azon csodálkozom, hogy visszabökött, vagyis egy kicsit azon is, de inkább azon, hogy én megböktem őt! Pedig csupán mutatni akartam, erre bökés lett belőle. Még jó, hogy nem vette zokon.
- Ebben lehet valami, nekem is összesűrűsödtek a dolgaim hála ennek itt. – gondolkodom el a dolgon a kézfejemre pillantva. Elég sok időt töltök ugyanis a szabadban, vízközelben, vagy az elemi mágia teraszán gyakorolgatva, voltaképpen a klubhelyiségen csak átvonulni szoktam. Lehet, hogy meg kéne erőltetnem magam néha.
- Dehogyis, egyél csak nyugodtan! Majd mindjárt szerzünk még pár zacskóval. – nyugtatom meg a fiút a finomságot áruló bódéra pillantva. Még az is lehet, hogy valami más nyalánkságot is megkóstolok. – Áh, az olyan csalás hangulatú. Inkább csak ténferegjünk, amíg nem találunk valami érdekeset. Már ha velem tartasz. – visszakozom egy kicsit, hiszen nem tudom, hogy mik a tervei. Lehet, hogy nem fér bele egy céltalan lődörgés a faluban.
- Liam bácsival ünnepeltek kettesben, vagy lesz valami karácsonyi vagy szilveszteri összejövetel? – érdeklődöm, hátha megtudom, hogy mi a szokás a varázsló családoknál. Azt már tudom, hogy a kastélyban lesz bál, de az nem kötelező szerencsére.
- Vajon ha te egy középkorú mugli nő lennél, akkor minek örülnél a boszorkány lányodtól ajándékba? Furcsa más szemmel nézni őket, mintha teljesen ismeretlen lennének. – elmélkedek megcélozva a legközelebbi bódét. Első ránézésre valamilyen karácsonyi dalokat éneklő kalapok és egyéb kiegészítők vannak kipakolva. Ennek valószínűleg nem örülnének az őseim. Mint ahogy a hirtelen felém száguldozó fura macseknak se.  Bosszúsan csóválom a fejem a látványra, ahogy hirtelen lefékez előttem, majd rávillantja a szemét a mellettem lézengő srácra.
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 3. 19:41 Ugrás a poszthoz

Thomas



Jól esik hallgatni, ahogy Thomas nevet. Ő pont olyan típus, hogy ha nevet akkor neked muszáj csatlakoznod, mert olyan magával ragadó a jókedve. Még szerencse, hogy nem az evéssel van így, különben biztos, hogy bajba lennék. Vagy legalábbis pár kilóval nehezebben.
- Mármint ennek! – felelem a kezemet lazán kinyújtva felé, ujjaim lefelé, kézfejem kellően kidomborítva, hogy jól meg tudja nézni. A tévében láttam ezt az előkelő kéztartást, amit mindig is ki akartam próbálni. – Elemi mágiás jel. Ez a vízé. – teszem azért hozzá, nem valószínű, hogy kapásból felismeri. Már épp azon kezdek el tanakodni, hogy mennyire kezdjek bele az egészbe, amikor Thomas átmegy matatásba, gondosan végigtapogatva az összes zsebet, amivel a ruhái rendelkeznek.
- Van egy varázsige, amivel elő tudod hívni a dolgokat. Kár, hogy mi még nem tanultuk, könnyebb dolgod lett volna. – jegyzem meg félrebillentett fejjel, ahogy előkerül az érméket rejtő zacsi. Annak a véleményemnek már nem adok hangot, hogy még könnyebb dolga lenne, ha mindig ugyanoda tenné, nem kéne keresgélnie. Jobb farzseb például, mint az én esetemben. Mint ahogy azt sem, hogy ha nem lenne nála elég pénz, akkor gond nélkül kölcsönöznék neki. Érzéseim szerint a fiúk nem szeretik az ilyesmit. Bántja a nemtudoménmilyüket.
- Hazamegyek. – felelem tömören, egy cseppnyi lelkesedés nélkül. – Amióta ide jöttem még nem voltam otthon, most már illene. De legalább egy vödör szerencsére lenne szükségem, hogy minden gond nélkül teljen. Nálunk nem szokott karácsonyfa lenni. Tudod, megölni egy fát csak azért, hogy feldíszíthessük pár hétre…ajándékok azok vannak, meg valami pocsék káposztát kell enni, amit utálok. Rokonok jönnek látogatni, de csak a megszokásból, ők se örülnek, meg Apuék se hogy ez a hagyomány. Az egészbe nálunk a gesztenye a legszuperebb. Két ünnep között szerintem visszajövök, és valószínűleg a szobámba fogok szilveszterezni egy könyv társaságában. Már csak a megfelelőt kéne megtalálnom a bulihoz. – vázolom fel a dolgot, a végefelé már elmosolyodva. Igazából egyáltalán nem olyan szörnyű a dolog, mint amilyennek hangzik. Egyedül a régóta húzódó látogatásom az, ami feszültséghez vezethet.
- Nem, nyilván nem. – nevetek fel, látva az elképedését, és azt, ahogy elhatárolódik a válaszadás elől. Kár, pedig kíváncsi lettem volna. – Apuval könnyű dolgom lesz, veszek valami speciális italt. Mézsört vagy ilyesmit, ami a mugliknál nincs. Meg valami szerencsehozó talizmánt, amit jó pénzért eladhat a boltban. – és kivételesen még valami működő dolgot venne meg az a mugli, akinek megtetszik a dolog.
- Remélem igazad van, neki sose tudom, hogy mit vegyek. Furcsa, mert ugye őt ismerem a legrégebb óta ezen a világon, mégse tudok róla szinte semmit. – mondom, ahogy nézelődök körbe, gondosan hátat fordítva a szófogadatlan állatomnak, hátha ért belőle és hazamegy. Thomas köszönése hallatán azonban azonnal megperdülök és elképedve nézem, ahogy közelebb hajol a sárkányleopárdomhoz.
- Ne! – kiáltok fel elsápadva, miközben a fejemben valami vészharang csendül fel „ebből még baj lesz, ebből még baj lesz” dallammal. Kinyújtom mindkét kezem Benito felé, még csak meg se kell erőltetnem magam, hogy érezzem a vizet, hála a jelenetnek mindkét tenyerem csupa víz. Egyáltalán nem nehéz egy tömör vízfalat elképzelni a kezeim előtt. Szokás szerint először csak egy csepp, majd pár csepp jelenik meg a semmiből, aztán ezek egyre gyakrabban és gyorsabban jelennek meg, szorosan egymáshoz kapcsolódva, amíg fel nem veszik az általam elképzelt formát. A következő lépés a víz megfagyasztása lenne, hogy abba ütközzön bele a támadó állatkám, de idáig már nem jutok el. Benito ugyanis nem lép fel támadóan, helyette inkább szemrehányóan pillant rám, majd szigorúan szemügyre veszi a vidáman mosolygó fiút. Szimatol felé párat, majd odakocog hozzá, leül elé és rányávog.
- Öö, oké, ez új nekem! – hökkenek meg a reakcióján öntudatlanul is közelebb lépve hozzájuk. A vízfalam még tartja magát, amíg nem vagyok teljesen biztos a szükségtelenségéről, addig nem engedem eltűnni. – Általában nem ilyen barátságos.
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 6. 18:14 Ugrás a poszthoz

Maja Bojarska - 2019.01.06. 17:53
ne mondj ilyeneket, a babuk mindig jók, ő is megérdemli majd egyszer :C de azt hiszem nem ugyanarra az apuságra gondoltunk :X


Mindiiiiig??? Kivéve amikor dackorszakban vannak és már csakazértsem csinálják azt amit kéne, vagyis inkább nem csinálják xD teszem azt játékautóval az erkély üvegének püfölését, pl nem igazán kéne, de amikor épp "hiszti" van akkor csakazértis Cheesy de összeségében tényleg nagyon szupi (még ha napok, hetek óta nem alszol rendesen akkor is xD)

Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 9. 16:34 Ugrás a poszthoz

Thomas





Ahogy ott tartom a kézfejemet a fiú orra alá dugva beugrik, hogy pontosan milyen filmben is láttam ilyen mozdulatot. Arisztokratás volt, amiben az úrihölgyek így nyújtották kezüket a kötezelően előírt kézcsókra. Hála Istennek Thomas ezt nem teszi meg, bár nem kétlem, hogy igazi úriember lenne, de ebben a korban ennek már nincs divatja. Így hát miután kigyönyörködte magát a jelen leejtem a kezem.
- Az benne a legkirályabb, hogy vannak varázsigék, amik nekem feleslegesek. Vízlepergetés például. A tanulandók közül meg igazából csak a begyűjtő maradt meg a fejemben, az tetszett a legjobban. Viszont az érdekelne, hogy hogy lehet bűbájt alkotni pontosan. Mármint kitalálok én varázsigét meg kitalálom, hogy mit szeretnék elérni vele, de maga a folyamat akkor sem tiszta. – töprengek el hangosan. Kezdek rájönni, hogy egyre több minden érdekel ezzel a világgal kapcsolatban, de főleg az ilyen mélységei. Hadonászás a pálcával, meg hasonlók, az oké, alap. Na de a varázslat készítés vagy új dolgok kitalálása? Az már teljesen más tészta.
- Azt meg túl macerásnak találták. Nem elég kiválasztani a legjobbat, hazacipelni, de még utána ásni is meg visszaültetni, áá. – legyintek egyet, ahogy a földlabdás fenyőfáról beszélünk. Nagyon jó ötletnek tartom pedig, de hát, akit nem lehet meggyőzni, azt nem lehet meggyőzni. – Biztos ezerszer jobb lesz Liam bácsinál, mint az intézetben volt! Majd meséld el, hogy milyen „hagyományaitok” vannak.  Innen-onnan szoktam hallani mindenféle érdekességet, és mivel nálunk ugye nem igazán van hagyomány, így ami tetszik azt majd én azzá teszem magamnak. A fenyő kérdésében is csak odáig jutottam, hogy műfenyőt soha. – magyarázok nagy lelkesen, hogy Thomas érezze, hogy nem annyira rossz azért a helyzet, mint amilyennek hangzik elsőre. Nagyon jól láttam azt az együttérző villanást a szemeiben, pedig igazából még örülök is neki, hogy mi olyan kis puritán módon éljük meg ezt. Legalább a semmiből építhetem fel a sajátomat, nem kell igazodnom senkiéhez sem.
- Hm, nem is rossz ötlet! De csak akkor, ha te megpróbálod kitalálni abból, hogy mit is olvastam. Segítségül még az oldalszámot is megkapod, meg esetleg a műfaját a könyvnek. Na, deal? – viszem tovább a játék ötletét, amit felvetett. A másik elképzelésemet nem osztom meg vele, prefektus lévén biztos, hogy morcosan nézne rám és erőteljesen tiltakozna a szabályszegés(ek) miatt.
- Nem, ezt nem így nem mondanám. Hogy is fogalmazzam meg….tételezzük fel, hogy van egy ööö eridonos padtársat teszem azt mugliismeret órán. – kezdek bele egy példába, amivel jobban megmagyarázom az anyukám és én szituációt. – Tudod a nevét, meg jó pár dolgot, ami egyrészt az órához kapcsolódan jön elő, másrészt meg azt, amit esetleg udvariasan megbeszéltek az óra keretein belül. Aztán az órának vége, ő megy a következőre vagy akármilyen dolga van, és te is a tiédre. És ennyi. Nem tudsz róla semmi többet. Ismered, de mégsem ismered úgy igazán. Valahogy így vagyunk. Legalábbis erre jöttem rá, amióta itt élek. De ne aggódj, majd kitalálok valamit, aminek örülne. – fejezem be végül. Ezt sem egyszerű elmagyarázni, és a nagy többség számára szintén nem éppen egy vidám dolog, de én nem tartom ezt sem túl szomorúnak. Őszintén szólva kezdem úgy érezni, hogy be kéne fejeznem a szüleim és az otthoni dolgok témát, nem csak Thomassal, de úgy általában mindenkivel. Lehetne ez az új évi fogadalmam.
Persze mielőtt felvethetnék valami értelmesebb témát megjelenik az engedetlen macsek, belekezdek a mentő vízi akciómba, ami kissé döbbent pillantásokat vált ki a körülöttünk lévőkből is. Nyilván halvány lila fogalmuk sincs arról, hogy mit művelek, vagyis inkább arról, hogy ugyan miért is csinálom.
- Hát öhm, igen, kirendeltek mellém egy elemis állatkát, ami segít gyakorolni. Nem mondanám azt, hogy az enyém, Benito eléggé a maga ura. Macskaféle, tudod, ő ugyan senkihez sem tartozik, ő senkié, de én az övé vagyok. Ő választott engem. – felelem neki a sárkányleopárdra mosolyogva. Sokat nőtt amióta nálam van, de még mindig emlékszem, ahogy szinte gurul felém, le sem véve rólam a hatalmas kék szemeit.
- Vá….rj – kezdenék bele, de persze belémakad a szó. Thomas nem igazán értette meg, hogy mit is mondtam, és ismét barátkozósra veszi a figurát. Jó az tény, hogy az állatkám sem éppen az ellenségeskedés mintaképe jelenleg, ahogy ott ül és nyávog a fiúnak. Kinézem belőle, hogy még dorombolni is elkezd. És tessék, mit nem mondtam!
- Úgy látom kedvel téged. – közlöm a teljesen egyértelműt. A cicc hagyja magát megsimogatni, majd odadörgölőzik a fiú lábához, és elterül előtte a földön, hasa és mancsai az ég felé mutatnak. Elfojtok egy vigyort magamban, ugyanis tudom, hogy mi fog következni. Egy hatalmas nagy vízbuborék, ami foglyul ejti majd Thomas kezét. Ha szerencséje van akkor csak az egyik ujját, ha nem, nos akkor az egész kézfejét. Én viszont amíg így el vannak foglalva a fiúk, eltüntetem a vízfalamat. Semmi szükség nincsen rá.
- Kicsit felvágós, megmutatja neked, hogy hogy kapja el az áldozatát. Persze, ahhoz nem terül így ki, mint egy rossz ku.. izé, érted. – egek, hol tanultam én ezeket a szavakat? Még jó, hogy sikerült megfékeznem a nyelvemet, mielőtt elkezdtem volna káromkodni. Zavaromban gyorsan körbepillantok és megakad a tekintetem egy mikulás sapkán a mellettünk lévő zenélős pulcsik között. Gyorsan felkapom, forgatom a kezemben jobbra balra. Sose vettem még fel ilyet, valahol a bennem élő komisz kisgyerek viszont nagyon de nagyon mókásnak találja az ilyesmit.
~ Azzal óvatosan kisasszony! Átváltoztatja  a viselőjét. ~ hallom az árus szavait, csak sajnos már késve, mire ő végig mondja, én már rá is tettem Thomas fejére a mikulás sapkát. Egy lépést hátrébb lépek, hogy jobban lássam mit is tettem szegénnyel.
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 10. 06:37 Ugrás a poszthoz

nekünk nincs tévénk már évek óta. Majd tervezünk venni egyet, mármint csak készüléket, amin majd nézhetjük a filmeket, meséket, hogy ne a laptop előtt gubbasszunk. Cheesy
Én is max természetfilmeket és ilyeneket néznék benne, de egyszerűbb azokat letölteni megvenni, abban nincs reklám Cheesy
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. január 10. 06:37
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 11. 16:16 Ugrás a poszthoz

Thomas




Jókedvű tervezgetésem a mágikus újításokról hamar semmivé foszlik, ahogy észreveszem Thomas arcán átsuhanó, vagyis inkább átcsörtető érzelmeket. Szavaim felhoztak benne egy emléket, ami láthatólag nem éppen kellemes.
- Lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet. – mondom neki halkan. Csupán ennyit, és nem többet. Nem teszek fel kérdéseket, nem kezdek el utalgatni arra, hogy láttam, amit láttam. Igen, láttam, és ennyi éppen elég is volt, hogy megértsem ezt a témát inkább ne is hozzam szóba többé. És hogy inkább kétszer is meggondolom, mielőtt belekezdenék valami „alkotásba”.
- Pásztorjáték? Az micsoda? A betlehemes dolog? – kérdezek összezavarodottan. A Betlehemről már hallottam, de ez a szó még ismeretlen nekem. Igaz, hogy nem nevelkedtem vallásos szellemben, szóval nem meglepő, ha ilyen tudatlan vagyok. Az éjféli mise is elképzelhetetlen dolog számomra. Mármint az, hogy én elmenjek egyre. Sok mindent csinálok szívesen éjfélkor, de a misézés, na az nincs közte.
- Reggeeeeel?? – nyújtom el a szót, ahogy elhúzom a számat a gondolatra. Ó egek, hát hogy bírják ki addig?! Persze megvan a hangulata annak is, este egyszercsak odakerülnek az ajándékok, tiszta varázslatos. – Angolszász…ott ha jól tudom akkor a Mikulás jön karácsonykor, és nincs Mikulás Miklós-napon. Itt meg ugye van Mikulás meg Jézuska. Ha vegyítitek akkor jöhet kétszer a Mikulás.
Elvigyorodom a gondolatra, majd a tekintetem megakad a bódék közé kifeszített kötélen himbálódzó díszekre. Fagyöngy. Ez a növény és a hozzá kapcsolódó „hagyomány” sem éppen magyar. Mégis itt virít, vagyis lóg.
- Ez felétek is hagyományos? Átvettétek ti is az amerikai szokást? Szerintem kicsit furcsa amúgy, nem egészen értem a lényegét. – bökök a fagyöngyök felé, amik szerencsére eléggé messze vannak ahhoz, hogy bárki úgy érezze, hogy le kellene támadnia a legközelebbi a nőnemű lényt, vagyis engem.
- El bizony. Remélem el is enged majd, és nem várja meg, amíg a vízbe fullad a kezed. –nevetek a képtelen ötletemen. – Ha mégsem akkor majd később kiszabadítalak belőle, most biztos megharagudna érte. De kényelmesebbé tehetem. – mondom és válaszra sem várva a vízgömb hőmérsékletére koncentrálok. Nagyon hidegnek éreztem már akkor is amikor csapdába ejtette a fiú kezét, de mostanra még jobban lehűlt, hála a külső hőmérsékletnek. Vigyázva, nehogy túlzásba essek elkezdem melegíteni, amíg kellemesen langyos nem lesz. És magamban azért fohászkodom, hogy tényleg csak pár percig tartsa fenn ezt az állapotot az állatom. Aztán már arra emlékszem, hogy a hasamat fogva kacagok az egész abszurd szituációtól.
- Télapó itt van, hó a subája. – kezdek bele egy gyerekdalba még mindig nevetve. Amikor meghallottam, hogy átváltoztatja, akkor először azt hittem, hogy csak az arca fog változni, de nem, Thomasból kiköpött Mikulás lett. A ruhája is teljesen olyannak tűnik, mintha jó pár kilóval lenne nehezebb, mint amennyi. Igazán pompás egy varázslat. Bár, hogy szegény fiú mit gondol erről, azt nem tudom.
- Hoztál nekem valamit a zsákodban Mikulás bácsi? Piros almát? Mogyorót? – kérdezem ártatlanul vigyorogva. Jó, nem egészen ártatlan az a vigyor. Amíg a válaszára várok, addig odafordulok az eladóhoz és a kezébe nyomok pár érmét a sapkáért, meg egy szép halványbarnás pulcsiért, ami a felirat szerint mindig a megfelelő hőmérsékletet fogja biztosítani a viselőjének.
- Vajon te is le tudod venni, vagy csak valaki más?
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 13. 09:04 Ugrás a poszthoz

Thomas



- Biztos tök jó lesz, talán egyszer én is megnézem magamnak. De nem idén, szerintem. – válaszolom a betlehemes témára. Örülök, hogy jól gondoltam, hogy erről van szó, de annak még jobban, hogy újra vidámabb vizekre eveztünk. Egyszerűen rossz nézni, amikor ez a csupa vidám, mindenben a pozitív dolgokat kereső és megtaláló fiú elszontyolódik. De szerencsére a jókedve csak növekszik, láthatólag tetszik neki, hogy meglepődök a számára teljesen természetes dolgokon. A megerősítése hallatán elgondolkodva hümmögök egyet, fejemben ezernyi gondolat záporozik, amolyan pro és kontra listát gyártva, hogy miért jobb az egyik hagyomány a másiknál és a többi.
- Ha már ennyiféle nemzet képviselteti magát itt az iskolában, akkor lehetne ilyen ismerd meg estéket szervezni. Egy adott ünnep, most ugye a karácsony, kapcsán bepillanthatnánk, hogy kiknél mik a szokások.  Érdekes lenne! Szerinted? – vagy kénytelen leszek körbeutazni a világot, ha tényleg meg akarom tudni a dolgot. Egek, micsoda ötleteim lettek hirtelen! Amilyen kis semmilyen elképzeléseim voltak a jövőmet illetően, amikor még csak egy egyszerű mugli voltam, most annyira nagyszabásúak lettek. De nem hiszem, hogy elég bátor lennék egyedül nekivágni.
- Kellene valaki, akivel bejárhatnám az egész világot. – sóhajtok fel, ahogy idáig eljutok a gondolataimban. Remekül illik ehhez a témához a csókolózós. Kissé felvonom a szemöldökömet a fiú kijelentését hallva. Nem hiszem, hogy fagyöngy kellene egy csók kivitelezéséhez, ha minden adott hozzá, akkor anélkül is kellene, hogy legyen elég bátorsága az embernek. Ha meg nem, nos…
- De a fagyöngy sem menti meg azt, aki….szóval ha valaki nem…ha olyan használja ki ezt a lehetőséget aki nem tetszik, akkor azt fagyöngy ide, fagyöngy oda, de pofonvágom. Szerintem. Igazából még sose próbáltam, úgyhogy nem lehetek teljesen biztos benne. De biztos nem tetszene a dolog. Aki meg tetszik, és ha én is tetszem neki, akkor meg nem kell az a fagyöngy, valamelyikünk csak összeszedi a bátorságot annyira. – motyogom teljesen vörössé vált arccal. Még soha nem csókolóztam, sőt, szerelmes se voltam, úgyhogy ez teljesen ismeretlen terep számomra. Beszélni sem beszéltem soha ilyesmiről. A népszerű lányok odahaza lépten nyomon sugdolóztak a dologról, de nem tartoztam közéjük. És pont egy fiúval beszélni erről először, na eléggé zavarba ejtő.
- Á, látom, csak ho-ho-hózni tudsz. Ebből sajnos nem tudom meg, hogy igen vagy nem. Kénytelen leszek várni, igaz? – vigyorgok továbbra is a Mikulás-Thomason. Főkent, mert most, hogy felegyenesedik még jobban szemügyre tudom venni, sőt még körbe is járom a sapit levenni próbáló fiút. Egyszerűen tökéletes ez a szerelés! Még a csizma is stimmel. Gyerekkorom „mese”figurája tökéletesen élethűen elevenedik meg előttem.
- Hm, még így is jól nézel ki. – mondom neki, ahogy újra előtte állok, fel se fogva, hogy pontosan mit is mondtam. Szegényke viszont nem tudja magától leszedni a sapit. Végigfut a fejemen, hogy talán így hagyom estig, mert annyira mókás, de akkor nem tudnánk beszélgetni sem. Vagyis csak ho-ho-hózva. Úgyhogy egy sóhaj kíséretében nyúlok felé, hogy újra fiúvá változtassam, de egy pillanatnyi megtorpanás után nem a feje tetejére célzok, hanem az arcára. Óvatosan hozzáérek a fehér szakállhoz, kíváncsivá tett a vattapamacs-szerű kinézet.
- Jé, ez puha! De jó! – lepődök meg a tapintásán. Szúrósra vagy hasonlóra számítottam, de teljesen pihe-puha az egész. Jobban felbátorodva még végigsimítom párszor a fehérséget, majd egy gyors mozdulattal lekapom a fejéről a sapkát.
- Hello megint. – mosolygok rá az immár beszédképes fiúra. Gyomrom ekkor egy hangos korgással jelezte, hogy talán nem azt a pár szem gesztenyét kellett volna egész nap ennem. Megfordult a fejemben ugyan, hogy veszek még pár csomag gesztenyét, de végül valami tartalmasabb étel mellett döntök.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én éhen halok. Együnk valami rendes kaját, jó? – vetem fel a dolgot, majd választ sem várva megragadom a kezét és a vendéglátó negyed felé kezdem el terelni, lassan magunk mögött hagyva a teret. – A Falatozóba minden nap más nemzetiségű ételeket lehet enni, tudtad? Kíváncsi vagyok, ha ma épp mit adnak. De ne aggódj, visszajövünk gesztenyéért, becsszó.
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 14. 08:07 Ugrás a poszthoz

szebb reggelt mindenkinek....pfúj hétfő Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 14. 10:15 Ugrás a poszthoz

oh, ha csicseregne madár az de jó lenne Cheesy de csak a szél süvít Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 14. 19:29 Ugrás a poszthoz

Izabella



Olyan csodálatosan indult ez a reggel! Már az első pillanattól éreztem, hogy más lesz, mint a többi. Ugyanis sikerült ébresztő nélkül felkelnem. Ez bizony ritka így hát nagyon nagy szó nálam. Ki is használtam alaposan a rengeteg időt, amit így nyertem egy kis olvasással. Kényelmesen bevackolódva a pihe-puha ágyikóba egy könyvvel, mi sem jobb annál. Talán egy kis majszolnivaló még lehetne a kezem ügyébe, talán. És mivel ez hibádzott, így adta magát a gondolat, hogy akkor irány a nagyterem, szerezzünk valami kaját. Mindezt persze a könyvvel a kezemben. Naná. Annyira izgalmas, letenni sem lehet. Bár hallottam már olyan bűbájról, ami tényleg ezt eredményezi, de ez most csak átvitt értelemben igaz.
Tehát ott tartottam, hogy könyv a kezemben, lassan ténfergek kifelé a szobából, majd ki a körletből, elindulva lefelé. Emberek jönnek-mennek mellettem, de én fel sem pillantok a könyvből. És ekkor kezdődtek a bajok. A talaj már kevésbé volt stabil alattam, éreztem, hogy dőlök. Azt már nem tudnám megmondani, hogy előrefelé vagy esetleg hátra. Még az is lehet, hogy oldalra dőltem. Annyi biztos, hogy dőltem. A földet érésre már nem emlékszem. Halványan valami fájdalomra igen, a fejemben éreztem, de főként a karomban. Aztán ismét képszakadás. Hangfoszlányok, felváltva, hogy valami fényesség hol sötétség vesz körül. És ennyi.
Akárhogy is töprengek az előzményeken, ennél többre nem emlékszem. És őszintén szólva azt sem tudom, hogy most hol vagyok. A gyógyszerszag alapján valószínűleg a gyengélkedőn. Puhaságot érzek magam körül, és határozottan fekvő helyzetbe vagyok. Mégsem merem kinyitni a szememet. Mert mi van akkor, ha kinyitom a szemem és kiderül, hogy nem csak álmodtam az egészet? Mi van ha tényleg az orvosiban vagyok, és tényleg történt valami velem. Pont ma.

Ujjaim önkéntelenül is megmozdulnak, mialatt győzködöm magam, hogy háromig számolás után szemeket kinyitni! 1, 2, 2 és fél, 3. Mondom három…HÁROM!
- Aa. – nyögök fel alig hallhatóan, ahogy végre sikerül kinyitnom a szemeimet. Elvakít a hirtelen világosság, kedvem lenne újra becsukni a szemem és visszamenni abba a nyugodt sötétségbe, amiben voltam. Kár, hogy lehetetlen. Miután hozzászokok a fényhez azonnal rájövök, hogy halvány lila fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Ez nem a gyengélkedő az egyszer tuti! Szememet ide-oda kapkodva igyekszem megfejteni a rejtélyt.
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 16. 18:32 Ugrás a poszthoz

mármint soha többet, vagy csak a holnapi napot megkaptad pihinek? Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 17. 07:49 Ugrás a poszthoz

Egervári Zalán - 2019.01.16. 19:40
Denis A. Brightmore - 2019.01.16. 17:35
Ahw, most közölte a főnököm, hogy "Holnap ne gyere be!"

Életem eddigi legszebb mondata ez *-*


Ráéreztem a dolgokra Cheesy Nekem a főnököm azt üzente, hogy holnap nehéz napom lesz, szóval fizeti az egész napi kávéfogyasztásom Grin Grin


az én főnököm azt szokta kérdezgetni, hogy mikor megyek be Cheesy merthogy úgy várnak.....de hálistennek mindig van mire fogni, hogy most miért nem Cheesy ha már kaptam cirka 3 év "pihi"időt, hát nehogymár bemászkáljak Cheesy Cheesy Cheesy

Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 17. 11:57 Ugrás a poszthoz

Nem igazán  Shocked alig bírom nyitvatartani a szemem  Evil és holnap megint jön az eső majd a hó a mínuszokkal  Sick
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 17. 17:31 Ugrás a poszthoz

gyerekneveléssel Cheesy

hogy micsoda vacak lesz utána visszamenni tejóég Cheesy

uhh Diána, az nem jó, de ezek szerint már jobban vagy, ami igen Smiley
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 17. 18:30 Ugrás a poszthoz

Krushnic Dimitri - 2019.01.17. 18:04
Hm. Reméltem hogy van valami könnyű kiúthoz tipped Rolleyes


sajna nincs, de agyalok rajta ezerrel Cheesy nem sok kedvem van folytatni a mókuskereket Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 17. 19:35 Ugrás a poszthoz

Szia Jack Smiley *köszönti a téblábolót*
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 18. 15:22 Ugrás a poszthoz

akkor nem véletlen, hogy félek tőlük Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 19. 14:16 Ugrás a poszthoz

Thomas



A fagyöngyös megszólalásomra egy jó nagy nyeléssel reagál, amitől a gyomrom egy pillanat alatt gombostűfejnyire zsugorodik össze. Nem túl kellemes érzés. Ahogyan az sem, ami a verbális reakciója után következik. Azonnal elsápadok és képtelen vagyok értelmesen gondolkozni.
- Nem-nem tudom. – nyögöm ki nagy nehezen miközben  a fiú szavait visszhangozza egy belső hang a fejemben. Szinte látom magam előtt a jelenetet, amit felvázol, annyira de annyira élethűen adja elő. Végig amíg a Falatozó felé bandukolunk ezt látom magam előtt. Néha fel-felvillan egy-egy arc, amiken meghökkenést, irigy pillantásokat, és sejtelmes vigyorokat fedezek fel, de nem tudom hova tenni őket.  Csak nem képzelgek úgy, hogy megelevenedik előttem az egész! Vagy igen?
Mindenesetre kellemesen megkönnyebbülök, amikor belépünk az étterembe. Végre nincs több kíváncsi pillantás! Itt annyian vannak, hogy a kutya nem törődik velünk. Gyorsan lepillantok a sárkányleopárdra és biccentek neki egyet, tudja a dolgát.  A kicsi jószág el is inal kerülgetve a betérő vendégeket. Ahogy beljebb jutunk már a szemem elé tárul az üvegpult, ami mögött a rengeteg finom étel áll sorban, de persze a karácsonyi dekoráció is jól láthatóvá válik. Naná, hogy itt is vannak fagyöngyök. A végén még indítok egy fagyöngy-ellenes klubbot.
- Hát, mondhatni igen. Annyiféle nép van, annyiféle szokással és különféle ételekkel. Egyszerűen érdekesnek találom őket, és izgalmasnak. Egy rakás újdonságot lehet kipróbálni, aztán vagy bejön a dolog, vagy nem. De szerintem érted te ezt. – magyarázom mosolyogva a fiúnak. Találtam egy közös dolgot, és ez szuper. Legszívesebben örömtáncot is lejtenék, csak azt nem tudom, hogy miért.
- Profi. – dícsérem meg a szép bűbájt, majd hirtelen beugrik, hogy miért volt az a sok fura nézés odakinn. – Oh, a kezed! – kiáltok hát fel önkéntelenül is. Halvány pír szökik az arcomra, hiszen nyilván a minket látott emberek szerint nagy jelentőségű a dolog. Legalábbis az emberek nem szoktak csak úgy kézen fogva mászkálni, miután elértek egy bizonyos kort. Rásandítok Thomasra, aki valószínűleg vagy lököttnek néz, vagy pedig valamiféle pontosítást vár, hogy mit ordibálok én itt értelmetlen dolgokat.
- Úgy értem, a kezed már nincs buborékba. Észre se vettem. – magyarázkodok még jobban elpirulva. Ez bizony hazugság a javából. Vagyis az a része nem, hogy nem vettem észre, mert tényleg nem. De ennek semmi köze nem volt a felkiáltáshoz. Én pedig utálok füllenteni, hazudni meg még jobban, és szóval ez bizony meglátszik rajtam azonnal.
- Igen, valószínűleg kipróbálom azt a rózsaszínű izét. Borsos neve van. – mondom a kirakat felé mutatva, ahol ott díszeleg ez a hagyományos orosz leves. Elveszek hát egy tálcát, majd a kiszolgáló legnagyobb derültségére kérek is belőle egy kis adagot.
- Ó és olyan habos fahéjas kávét is kérek szépen. Azt meg kell kóstolnod, isteni! Ilyen speciális ünnepi különlegesség, sajnos nem szokott mindig lenni.– teszem hozzá Thomasnak címezve az ajánlást. Szinte nyálcsorgatva várom, hogy felbukkanjon a hatalmas bögre, tele isteni, gőzölgő forró kávé, rápúpozott csavarogva tekergő tejszínhabbal, megszórva a fantasztikus fahéjjal. Kisvártatva fel is bukkan az ital, majd miután Thomas is végzett jelzem, hogy indulás az asztalunk felé.
- Benito foglal nekünk helyet, ha szerencsénk van akkor az ablak mellett. – magyarázom, ahogy céltudatosan vonulok el pár üres asztal mellett. És valóban, sárkányleopárdom ott kuporog egy ablak melletti asztal közepén, égnek meredő szőrrel a tarkóján. Amikor odaérünk mellé, akkor persze azonnal megnyugszik, és levonul az asztal alá, valószínűleg aludni egyet. Belekóstolok az italomba, ami úgy tűnik kellő bátorságot ad az elkezdett beszélgetésünk folytatására.
- Igazából fogalmam sincs, hogy mit tennék. Soha nem kerültem olyan helyzetbe, hogy valaki meg akart volna csókolni. Hisz, miért pont engem?! – mondom zavarodottan, egy ügyetlen mozdulattal végigmutatva magamon. A fiúk mindig is egyértelműen kifejezték a véleményüket arról, hogy nem éppen vagyok számukra eléggé tetszetős. De ha híre megy, hogy én pofánverek mindenkit, aki közel merészkedik hozzám, akkor ez soha nem is fog változni.
- Ha valami ápolatlan hajléktalan jönne felém a fagyöngy alatt, lehet hogy megütném. De valószínűbb, hogy annyira meglepődnék, hogy teljesen lefagynék, és csak pislognék nagyokat.  Az ahogy te leírtad az úgy olyan…tökéletes, biztos madarat lehetett utána fogatni a szerencsés lánnyal, de te mit akkor csinálsz, amikor valaki olyan csókol meg, aki iránt nem érzel úgy? – kérdezek vissza teljesen kizárva az ilyen eset fordítottját, miszerint van olyan lány, aki ellenezné ha ő meg akarná csókolni. Elég népszerűnek tűnik a lányok körében a velem szemben ülő fiú, hallottam ám egy-két társam róla áradozni, és ábrándozni. Mialatt leveszem a vastag pulcsimat eszembe jut, hogy mennyien akarnák kitekerni a nyakamat ha megtudnák, hogy jöttünk ide.
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 19. 20:03 Ugrás a poszthoz

Boldog szombat estét  Wink
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 20. 15:00 Ugrás a poszthoz

Thomas



- Gyakorlat teszi a mestert. –bólogatok lelkesen örök érvényű igazságokat közölve. – Mi az, ami zsigerből megy? Miből vagy a legjobb? – láttam már pár olyan esetet, akik életükbe először fogtak a kezükbe mondjuk seprűt és mégis kiderül, hogy vérprofik repülésben. Na, én például nem tartozom közéjük. Komolyan el kellene gondolkoznom, hogy én miben is vagyok a legjobb, de mivel jelenleg sokkal de sokkal jobb dolgom is van annál, így nem teszem.
Csupán mosolygok a csodacica elnevezésen, örülve, hogy ezt nem hallotta a szóban forgó állat. Tuti, hogy most Thomas nyakába vetné magát hálásan végignyalogatva az arcát. Azért meg külön hálás vagyok, hogy nem hozza fel jobban ezt a kezes témát, mert így több esélyem van hamar lenyugtatni felborzolódott idegrendszeremet és buta gondolataimat. Mostanság elő szokott ez jönni nálam, és ilyen esetekben azt veszem észre, hogy megint az a hebegő habogó félős lány leszek, aki voltam.
Türelmesen megvárom, amíg Thomas is választ, bár nagyon éhes vagyok. A választása meglep, elég egyszerű és főleg szokványos étel. De nem lehet mindenkinek mindig gusztusa a fura kajákhoz, szóval nem is teszem szóvá a dolgot.
- Sima fekete tea? Tej nélkül? – ezt viszont már nem bírom megállni. Két okból hökkenek meg rajta, az egyik, hogy nem fogadta meg a tanácsom, de majd talán máskor. A másik meg hogy anno ő ajánlotta, hogy kóstoljam meg úgy a teát mert isteni. Az emlék egy fájdalmas grimasszal elevenedik meg előttem, mivel én akkor megfogadtam a tanácsát. És körülbelül fél órát öleltem is a porcelánt utána.
- Emlékszel, hogy mondtad, hogy kóstoljam meg? El is felejtettem mondani, hogy megtettem, és a barackos feketeteámba kértem tejet a teaházban. Őszintén és főleg finoman szólva nem az én gyomromnak való a dolog. – osztottam meg vele is a fintorgásom okát, mialatt letelepedtünk a helyünkre. Mosolyogva viszonzom a jó étvágyra vonatkozó kívánságot, már nem is tudom, hogy mikor hallottam ezt a kifejezést. Odahaza nem szokás nálunk, a nagyteremben meg mindenki össze-vissza beszél, maximum lakomáknál kezdik meg egyszerre a diákok az evést. Elkapom a fura mozdulatot, amit a kezével tesz és hirtelen nem is nagyon tudom hova tenni a dolgot. Aztán lassan beugrik a speciális fordító amulettje, meg az, hogy misére mennek a gyámjával, ezekből pedig arra következtetek, hogy a valláshoz van köze a mozdulatnak.
- Áh, csináld nyugodtan, amit ilyenkor szoktatok. Csak mert én nem szoktam imádkozni vagy hálát adni vagy ilyenek attól neked még nem kell másnak lenni. – azt tudom, hogy sokféle vallás van, és mindegyik hajlamos totálisan más kifejezéseket alkalmazni, mint a többi. Csak, hogy könnyű legyen megkülönböztetni őket….mondjuk a keresztből kiindulva alaposan lecsökken a lehetőségek száma. – Tényleg, Liam bácsival milyen vallási irányzatot követtek? Római katolikus? Anglikán?
A gyerekkori szokásomhoz híven csak azután kezdek bele az evésbe, hogy az asztaltársam megkezdte ugyanezen tevékenységet. Teljesen logikátlan módon sikerült kicsavarnom azt az illemszabályt, hogy nem kezdünk bele amíg mindenki nem ül le és nem kezd el enni. Kanalammal kíváncsian beletúrok a levesbe – szintén „jó” szokásaim egyike – majd valami pirosas izét és persze rózsaszín lét lapátolok a számba. Az arcom az izgatott érdeklődésből egy pillanat alatt vált át az undor és hányinger kifejezésbe. Legszívesebben kiköpném az egészet, úgy ahogy van, de mivel vagy Thomason landolna, vagy pedig csak simán nem illendő és gusztustalan tett lenne, így nagy küszködés árán lenyelem a falatot.
- Ez….fúú, ez nem finom! – azt is mondhatnám rá, hogy ritka szar, de hátha valaki más épp ezt eszi és a kedvence. A köhögőroham közben újra kanalat ragadok és kihúzom a tányér szélére az egyik piros karikát. Alapos szemlélgetés után már meg is van a diagnózis: cékla.
- Azt hittem, hogy ez valami meggy, vagy eperleves. – most aztán tényleg csalódott vagyok, mehetek majd vissza valami ehetőért a pulthoz. – Hogyhogy miért ne engem? Az unalmas szürke kisegeret, akivel egy épkézláb mondatot nem lehet váltani? – legyintek mosolyogva. Sokat fejlődtem az elmúlt években, de én még élénken emlékszem az első találkozásunkra, amikor még nagyon hasonlítottam az előbb leírt Laurához. Nem nehéz még több félénkséget hozzátenni, és máris megértheti a dolgot. Azt viszont nagyon nem sikerül megértetnem vele, hogyan érzek ezzel az engedély nélküli közelítéses dologgal kapcsolatban, legyen szó akár fagyöngyös akár fagyöngy nélküli dologról. Egészen elkomorodom, hiszen már látom, hogy hova fog ez vezetni.
- De az idegenség az fontos, csak az iskola háromnegyede idegen számomra….és…hajléktalan, mert….félek tőlük. Volt egy … - dadogok egyre jobban, ahogy próbálom elmagyarázni anélkül, hogy nagyon belegondolnék. – Szóval volt egy nem túl kellemes incidensem kiskoromban egy hajléktalannal. Ho-hozzám ért, meg … nem … akartam .. és nem volt jó és bántott. Kicsi voltam, nem értettem, hogy mit akar. Végül szerencsém volt, de akkor azt mondta Apu, hogy ha még egyszer olyan helyzetbe kerülök, hogy valaki közelebb jön hozzám, mint szeretném, akkor üssem meg és kiabáljak. – és siker. Sikerült sírás nélkül végigmondanom, szerintem egészen érthetően. Ha meg nem, akkor ez van. Ennél érthetőbben biztos, hogy nem fogom elmagyarázni mi is történt akkor. Zavaromban egy újabb kanál leves kerül a számba, de most meg sem érzem az ízét. Az egyet aztán még kettő követi, aztán odébb tolom a tányért mielőtt folytatom.
- Szóval nem, nem tudom, hogy mit tennék, ha egy olyan ember közelíteni, akinek a kisugárzásától a frász kerülgetne. – az eddig lesütött tekintetemet most felemelem és határozottan belenézek Thomas szemeibe. Nem várok sem szánakozást, sem együttérzést, sőt még megértést sem, csupán egyetlen dolgot, amit közlök is vele. – Ez maradjon köztünk, Apámon kívül senki más nem tudja, és ez így is van jól. Viszont, egy jó tanács: amikor találsz olyan lányt, akit érdemesnek tartassz rá…fagyöngy ide vagy oda, de valahogy úgy csináld, ahogy leírtad. Tuti siker. – sikerül egy huncut kacsintást is összehoznom, majd a két kezembe véve a bögrét, halkan dobolva rajta pislogok kifelé az ablakon. Az jár a fejemben, hogy nem is csoda, hogy világ életemben féltem a fiúktól, az már annál inkább, hogy sikerült egész jól felülemelkednem a félelmeimen. A fiú tükörképét szemlélve rájövök, hogy vele például tök biztonságban érzem magam. Kellemes érzés, amíg valami marhaság az eszembe nem jut.
- És tudod, hogy mit veszel neki? Vagy saját készítésű ajándékot adsz? – teszem fel az első kérdéseket, amik eszembe jutnak, hogy újabb vidámabb témák felé tereljem a beszélgetést. Természetesen a nagy igyekezetemben el is felejtem megnevezni, hogy kire gondolok, de remélhetőleg hamar leesik Thomasnak a dolog.
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 22. 07:44 Ugrás a poszthoz

az ahogy isznak az nagyon vicces Cheesy nekem a ronda kék hosszú nyelve a para, nem is etettem még zsiráfot sose Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 23. 19:55 Ugrás a poszthoz

Thomas


Kíváncsian várom a válaszát, hogy ő szerinte miben remekel. Elég sok mindent meg lehet tudni abból, hogy mit tart magáról az illető. Főleg úgy, hogy háztársként azért egy vadidegennél jobban ismerem, igaz nem sokkal. Azonban arra nem számítok, amit mond.
- Az biztos! Ezt bárhol bármikor hajlandó vagyok tanúsítani is! Sőt, Beni is! – nevetek vele én is. Képes volt egy bizalmatlan vadóc sárkányleopárdot egy pillanat alatt doromboló kiscicává változtatni. Mi ez ha nem Isten adta tehetség!? Jobban belegondolva viszont, egy érdekes dolgot fedezek fel. Benito nagyon hasonlít hozzám, és ez eddig fel sem tűnt. – Akkor neked valami zoológiás dolog fekszik. Az mennyire érdekel?
Csupán bólintok, jelezve hogy oké, persze semmi gond, menjen csak vadászni tea ízésítéshez szükséges dolgokra...és amíg távol van kihasználom az alkalmat és szépen hozzáírom a fejemben lévő kis listához az új információkat Thomas jellemrajzáról. Ha már „előző életemben” nem voltak barátaim, hát megfigyeltem az embereket. Sok dolgot előbb megláttam másokban, mint ők magukban. Vagy másokban. Magány ellen kiváló szórakozási mód.
- Lehet, hogy pont a gyümölcsös íz volt a gond. Ahogy nézem a tiéd natúr tea. – vonok vállat, figyelve ahogy beleszór még egy kevés cukrot a teába és precízen belecsurgatja a tejszínt. Nem tejet, tejszínt, újabb feljegyzés magamnak.
- Az a lényeg, hogy neked jó. Más nem nagyon számít. Persze el lehet menni misére meg hittanra meg mindenre, anélkül, hogy az ember bármit is komolyan venne belőle, mert azt várják el tőle, de sok értelme úgy nincs. – micsoda bölcsességek áradnak belőlem, egek. Pedig ha tudná, hogy fogalmam sincsen ám róla, hogy mi a különbség a kétféle katolikus között – jó nyilván a nevük, meg hogy honnan „származik”, de itt ki is merül a dolog – na meg az összes többiről se sokat tudok. Ha választanom kéne tuti valami reinkarnációs dolgot választanék. Azon mindenesetre csak pislogok, hogy a szokásos imapóz után csönd van. Azt gondoltam, hogy nem fog dalra fakadni, de hát ugye a templomban általában hangosan megy az ima. Mindegy, ő jobban tudja, hogy mit hogy kell.
- Hát úgy… - kezdek bele az egeres kifejtésbe, de félbehagyom a mondatot, amikor a villára tapadt krumplidarab kezd el felém repülni. Elő is jön rögtön az ösztönös mozdulat, arcom elé kapom a kezem, elhárítva ezzel a brassóis esőt, a célját tévesztett krumpli szinte szomorkásan pottyan a fehér terítőre. Felkapom és gyorsan a számba pottyantom, magamban kuncogva azon, hogy micsoda heves reakciót sikerült kiváltanom társamból.
- Nézőpont kérdése a dolog. Egy színpompás hiperszuper dolgokra képes madárhoz képest például egy egyszerű szürke kisegér nem épp a legjobb választás. De amúgy meg iszonyat okosak az egerek. Megnézném, hogy a labirintusos IQ teszteket mikor végez el olyan gyorsan egy madár. Ráadásul cukik is. Rózsaszín farkinca, pici folyton mozgó nózi, gomb szemek. De sokan nem szeretik őket mert nem látják meg bennük az értéket vagy nemtom. – nyugtatom meg Thomast, hogy nem vagyok egérellenes, meg semmilyen állat ellenes sem. Esetleg pók-ellenes, vagyis azt nem szeretem, nem is tartanék, de attól még nem irtom őket sem.
A múltba történt túrám után szinte tapintható a feszültség és zavartság az asztalnál, igazából nem is tudom, hogy melyikünket viseli meg jobban a dolog. Bárcsak tudnám, hogy miért mondtam el neki? A reakciója mindenesetre bíztató, nem néz rám sem undorodva sem gúnyosan, szóval végülis nem bánom, hogy megtettem. Hatalmas utat jártam be, lehet, hogy ő már nem emlékszik az első találkozásunkra, amikor egy mozdulatra pánikba estem, szinte képtelen voltam bármit is kinyögni. És most tessék….itt ülünk, egész normálisan beszélgetünk. És legnagyobb megdöbbenésemre az is kiderült, hogy megbízok benne. Jesszusom, csak ne legyek teljesen olyan, mint Benito! A dorombolás fura lenne, talán még ciki is!
- De nézd, már tök jól haladok! Beszélgetünk, meg meg minden! – mondom gyorsan, mielőtt felröhögök a képtelen gondolataimtól. Nagy lelkesen, hogy alátámasszam az állításomat kinyújtom a kezem és hozzáérek Thomaséhoz pár pillantra, hogy lám, ezzel sincs gond. Azt mondjuk nem közlöm vele, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hogy ezt kikkel tenném meg. – Egyszer talán minden gond nélkül odasétálok egy hajléktalanhoz adni neki valamit, ami boldogabbá teszi, még ha csak pár percre is.
Sejtelmesen mosolygok Thomasra, ahogy őszintén bevallja, hogy nem merné megtenni úgy a fagyöngyös dolgot, ahogy lefestette. Félénk, és őszinte. És marhára nem látja magát tisztán.
- Több van benned, mint hinnéd. – mondom neki lágyan. Úgysem fogja nekem elhinni, sose szokta senki sem. Majd rájön, amikor szükséges lesz megtalálja magában azt az elveszett bátorságot, ami nem is veszett el, csak ő nem tudja hol keresse.
- Például? Lehet, hogy tudok segíteni a technikai részében ha olyanról van szó. – jövök lázba a gondolattól. Kézműves dolgokban egész otthon vagyok, saját kezűleg készteni valamit meg izgis. Kár, hogy én már szinte az összes értelmes dolgot megcsináltam a szüleimnek. Tehát marad a vásárlás.
- Hű, köszi! Inkább valami tésztát, ha van. Levesből ennyi elég volt. – pislogok hálásan a fiúra. Igazából a repülő krumpli esete óta azon agyalok, hogy vajon mekkora bunkóságnak számít kunyerálni a kajájából. De hála a lovagias angol neveltetésnek, vagy szimplán a lovagiasságnak erre nem kerül sor.
Amint eltűnik az asztaltól, hogy beálljon a sorba, Benito dugja ki a fejét az asztal alól, szemében huncut, mindent tudó csillogással.
- Ne, egy szót se szólj. Tudom. - morgom neki. Szinte hallom a válasz gondolatot: "oké, de vigyázz!". Nincs szükségem a sárkányleopárdra, sem senki másra, hogy tudjam, hogy totál idiótán viselkedem néha. Össze kéne szednem magam, de hogy ha egyszer minden csak úgy jön magától?!
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2019. január 25. 13:04 Ugrás a poszthoz

Thomas



Meg se lepődök a válaszán hiszen illik hozzá, hogy többrétű az érdeklődési köre. Na meg hogy nem agyal azon, hogy mi is lesz belőle ha nagy lesz. Vagy, hogy miben jó. Sajnos én nem vagyok ilyen nyugodt ezen a téren, hiszen egy totál ismeretlen világba csöppentem, ami ezerszer jobb, mint amiből jöttem. Elég erősen él bennem az az érzés, hogy szeretnék helyt is állni itt….nehogy visszakerüljek oda. Nem, azt semmiféleképpen nem akarom.
- Hogyhogy nincs még állatod? – teszem fel a kérdést, hiszen ő pont olyan ember, akinek való egy állat. Ért hozzájuk, imádja őket. Azok is őt. – Ha a bácsikád engedné akkor mondjuk örökbe is fogadhatnál egyet, megmentve egy szerencsétlen sorsút. Biztos nagyon hálás lenne a második esélyért, bármit is választanál. Csak egy ötlet. – vonulok vissza az óvatos megjegyzéseimből. Lehet, hogy nem akar elköteleződni, sok olyannal találkoztam már. Meg végül is ő tudja. Azt most inkább nem mondom neki, hogy ha nem kaptam volna Benitot, akkor én biztos hogy az örökbefogadást választottam volna, és már gondolkoztam is azon, hogy mim legyen. De jött ez az egész vízmágiás dolog és lett egy állatom. Aki tuti megharagudna, ha azt hangoztatnám, hogy nekem más gondolatom támadt valaha kisállatka téren.
- Hümm, akkor velem van a baj. – vonok vállat a teatémára. Az ő gyomra már hozzá van edződve a dologhoz, ki tudja, lehet hogy idővel nekem is menne. De mivel szeretem a teát úgy, ahogy most szoktam inni, így nem valószínű, hogy ezen változtatok valaha is. De azért nem mondom soha. – Legalább biztos lehetsz benne, hogy nem nyúlom le előled a teádat. A kajádat viszont féltheted, ez nagyon finom! Semmi gond, bár fura módja a másik megkínálásának. – kacagok egy nagyot a dolgon. Mini-kajacsata, jó dolog az, mókás. Valószínűleg ha az arcomra vagy a ruhámra meg a hajamra került volna akkor is így nevetnék. Letörölni, lemosni, megmosni, kimosni lehet, bele meg nem halok. Úrilány meg végképp nem vagyok, aki sikítófrászt kap ha letörik egy körme.
- Csak nem mindenkinek ugyan az. – tessék, még egy klisé tőlem. Könyvet fogok írni a leghülyébb mondatok, amik elhangzanak egy kellemes beszélgetés közben címmel. Bár úgyse akarná elolvasni senki se.
Hálás pillantással nyugtázom a fiú reakcióját, nem húzta el a kezét! Egy kicsit azért tartottam ettől, de szerencsére alaptalanul. Nem is kerít neki nagy feneket, szóval nem is jövök zavarba én sem. És ez így van jól. Határozottan szerencsés vagyok, hogy pont egy ilyen normális sráccal akadtam össze, sőt barátkoztam össze.
- Gondolom varázslat nélkül. – teszem hozzá az ötleteit hallgatva. Na ez sem szokványos. – A gyertya jó dolog, lehet különféle illatokkal és formákkal játszani, egészen különleges dolgok tudnak kijönni belőle. A kötés sem rossz, bár sokáig tart teszem azt egy sálat összehozni, muglimódon tuti. De jó dolgokat lehet csinálni például bőrből is, karkötőt meg minden. – igen, ezek jó ötletek, gond nélkül szerzek hozzájuk alapanyagot, amennyiben nehézségei akadnának. Sőt szakirodalmat is tudod adni, amibe remekül részletesen le van rajzolva minden. Rajz… ó a rajz. Nagyon kíváncsi lennék, hogy hogy rajzol vagy fest. Milyen technikával, milyen témát. De amíg ő sem tudja, hogy mi is lesz, addig nem terhelem egy rakás infóval, feleslegesen meg pláne nem. Zenei dolgot nem mondott, vajon csak nekem jutna eszembe zenét ajándékozni?
Teljesen a gondolataimba mélyedek amikor feltűnik, hogy a falatozó egy része egy irányba néz. Furcsállom a dolgot, aztán megértem az okát. Thomas igyekszik felhívni a figyelmemet a választékra. Hupsz, szegény.
- Mi? – rázom meg a fejemet értetlenül. Aztán belekezd egy némajátékba, ha nem mutogatna, akkor egy kukkot sem értenék az egészből. Egy darabig csak figyelek, majd amikor egy brokkolis tésztakölteményre bök akkor felemelem a hüvelykujjam, hogy az nyerő lesz, tuti finom. Remélem tejszínes is, bár ha sima sajtszószos az is tökéletes. Amíg ő visszaér az asztalunkhoz addig lassan kortyolgatom a félig kihűlt kávémat, jobban telik az idő, mint gondoltam.
- Köszönöm szépen, egy hős vagy! – hálálkodom neki mosolyogva miután hallótávolságon belülre ér. Gyorsan be is kapok pár falatot , ami valóban mennyei, végre a gyomrom sem háborog annyira. – Hamarosan vissza kell majd mennünk, különben elkapnak a.. – intek az ablak felé, hogy felhívjam Thomas figyelmét a sötétedő utcára, de a mozdulat félbeszakad. Azt akartam mondani, hogy különben elkapnak a prefektusok, viszont ő is az. Ha miatta szegem meg a házirendet akkor az enyhítő körülmény vajon? – Mond csak, ha nem érek vissza időben, akkor megbüntetsz?
Nem tudom megállni, hogy ne kezdjek el vigyorogni az elképzelésen. Az csak késve esik le, hogy mivel ő nem fog visszajönni a kastélyba, így nem fog tudni megvédeni a többi prefitől. Tehát egy jó kis büntetés kinéz nekem, ha összefutok valakivel. Hacsak nem indulunk hamarosan.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Juhász Laura összes hozzászólása (1385 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 46 47 » Fel