Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Nem úgy értem, csak nekem magasak ezek a megnevezések. Barát, közeli barát, jó barát. Nem értem, hogy miben térnek el egymástól. – magyarázom neki el úgy-ahogy a dolgokat. Én lényegesen egyszerűbben kezelem ezeket, vagy legalábbis még nem merült fel az igény bennem, hogy gondosabban rendszerezzem a különféle kapcsolataimat. Végül is izoláltan éltem eddig, na. – De igen, persze, azok vagyunk.
Felvonom a szemöldökömet, ugyan dehogy volt neki akkora baja. Még, hogy kéz visszavarrás. Esetleg enyhe agyrázkódás, vagy rándulás, ficam. Aztán elnevetem magam, ahogy elkezd azzal szekállni, hogy féltsem őt.
- Ó hidd el, nem akarod te azt magadnak. Két lépést nem fogsz tudni normálisan megtenni, folyton a sarkadba leszek és a srácok halálra fogják magukat röhögni a sopánkodásom miatt. Bencus tűrd be az inged, így megfázol! Bencus, már megint nem ettél rendesen! – kissé sápítozósra veszem a figurát, ahogy előadom a kis magánszámom. És tudok ezeknél ezerszer rosszabbat is, szóval jobb lenne ha nem tenne próbára a fiú. Vajon miért érzem úgy, hogy pontosan ezt fogja tenni?
- Mondtam én bármit is javíttatásról? – kérdezem a kis kirohanása után, miszerint ő nagyon de nagyon fog vigyázni a kütyümre. Tessék, már a nevére se emlékszem annak a vacaknak, amit kölcsönkért. Na, ennyire fontos nekem a masina. Persze, használni szeretné a későbbiekben is, akkor felőlem megragaszthatja szigszalaggal, vagy pillanatragasztóval, vagy amivel csak akarja. De pénzt azért ne áldozzon érte, hogy visszaadja olyan állapotban, amilyenben volt. És igen, még mindig mugli-módon gondolkodom ilyen téren. Vajon mikor lesz olyan, hogy zsigerből varázslatra gondolok?
- Nincs neked véletlenül valami ősrégi de még működőképes telefonod, ami már nem kell? – eszembe is jutott valami, szóval remélem, hogy igenlő választ fog adni a kérdésemre. Majd kiderül. Csupán biccentek egyet válaszként, hogy igen, pont karácsonykor tudtam meg. Őszintén szólva eddig bele se gondoltam, hogy ez mekkora szívás. Szeretet ünnepekor közölni, hogy nem is szeretünk, sose tettük, nem is vagy a miénk. Hát, ilyen az én formám na. De ez már a múlt.
- Fogalmam sincs. Senki nem tudja. Apám nem is emlékszik, hogy valaha is találkozott volna egy Lil becenevű nővel, aki gyereket szült volna neki. Egy cetliből tudta meg, amit velem együtt raktak a küszöbére. Valószínűleg boszi lehetett, és felejtésátkot szórt rá, de fogalmam sincs, hogy miért. – arra már inkább nem térek ki, hogy ez mennyire jó élmény lehetett a feleségének, a tudat, hogy apám valamelyik üzleti útja során megcsalta őt. Még ha nem is emlékszik rá, vagy még ha nem is önszántából tette, de akkor sem bírta sose ezt megbocsájtani. Csak épp nem apámra haragudott, hanem rám. Ez már tényleg csak a hab a tortán. – De nem gáz, már a kastély az otthonom és az itteniek a családom.
A kérdést nem hallom meg, viszont azt, hogy hátrébb csúszik tőlem azt észreveszem. Egy furcsán sípoló hangot is hallok, és rájövök, hogy ez én vagyok. Erőlködök, hogy fenntartsam a légzés ütemét. Lassan, nagyon lassan kezdenek el visszatérni a gondolatok, a sípolás is csendesül. A szívem ugyan még majd kiugrik a helyéről, és biztos, hogy hulla sápadt vagyok, de legalább már felfogom, mi történik körülöttem. Hogy mennyi időmbe telt ez, azt nem tudom. Lehet, hogy 5 perc, az is lehet, hogy 50. Nekem legalább 5 évnek tűnt. Némán figyelem a velem szemben ülő fiút, látszik, hogy nem ért semmit, és most aggódik. Megrázom a fejem a gyengélkedős javaslatra, teljesen felesleges. Idővel lecsillapodok teljesen, és ha nem muszáj ezt nem gyógyszeres hatására tenném meg. Aztán felteszi azt a kérdést, amit nagyon nem kéne. Gondolhattam volna, hogy eszébe jut, de reménykedtem benne, hogy nem. Hogy valami másra következtet. Tök mindegy mire. Csak ne erre.
- Nem. És igen. – kínszenvedés megszólalni, hiszen még nem nyugodtam le teljesen, de muszáj. Mélyeket lélegzek, hogy jobban kitisztuljon a fejem, és hogy időt nyerjek. – Nem félek tőled. Vagyis nem tőled félek. Képtelen vagyok a fizikai kontaktusokat elviselni. Most csak megleptél, nem számítottam rá, hogy ennyire közel hajolsz. Nem figyeltem – halkan beszélek, minden szóért megkínlódok. Talán eszébe jut minden kis furcsaság, amit eddig tőlem látott. Hogy nem pacsiztam Navi buliba senkivel, hogy a közös fotó készüléskor sem értem hozzá senkihez, hogy puszival se köszöntem soha senkinek. És bár még életemben nem imádkoztam soha senkihez és semmihez, most mégis azon kapom magam, hogy fohászkodom nehogy rákérdezzen Bence arra, hogy miért van ez. Nem érdekel, hogy ki teljesíti ezt a kívánságom, csak tegye meg. Ha kell még a lelkemet is eladom érte…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

szombat délelőtt | o

Igen, tudom, hogy Cat idősebb nálam, viszont még azért nem mondanám teljesen felnőttnek se, elvégre még tanul. Ez a fura mugli kifejezés meg a felnőttkorra utal. Bele szoktam futni az ilyen dolgokba a külföldi diákokkal, hisz őnáluk más idiómák vagy tudomisénmik vannak, mint minálunk. Lehet, hogy nekem is kéne valami fordítóbűbájos cucc, ami a magyaros gondolataimat és kifejezéseimet átalakítja mindenki számára érthetőre. Nem is lenne rossz!
-  Oh, az jó. Van valami ami azon belül jobban érdekel, vagy úgy az egész növényes téma szimpi? – kérdezem a fiú felé fordulva a kacsákról meg is feledkezve. Érdekesek a növények is az tény, bár engem jobban vonzanak az állatok. Ha választani kéne. Hogy mi akarnék lenni nagykoromban arról meg fogalmam sincs. Már nincs. De van időm kitalálni, úgyhogy nem is nagyon zavar a dolog.
- Angliában is! – kiáltok fel derűsen a baloldali közlekedés hallatán. – Mármint ott is bal oldalt mennek az autók. A betűk? Inkább rajzolásra hasonlít az írás, nem?
Legjobb emlékeim szerint ecsetvonás szerűen írnak ők is. Mindig is tetszettek az ilyesfajta írásképek, olyan szépek, különlegesek és főleg mások, mint a mieink. Meg a szokásaik is. Szívesen meghallgatnám, hogy mennyiben mások, de faggatni nem akarom a fiút. És ha egyszer belekezdünk ebbe a témába, hát lehet, hogy észre se venném, hogy már rég a kastélyban kéne lennem.
- Biztosan az. Majd egyszer bejárom. Meg az egész világot. Kíváncsi vagyok a többi nép kultúrájára. Lehet, hogy valami ilyen munkát kéne keresnem – ez egész jó ötlet, eddig miért is nem jutott eszembe? Csak utazgatnék mindenfelé, beszámolókat írnék, vagy útikönyveket. Sok-sok izgalmas kalandban lenne részem. Csak egy baj van ezzel.
- Hm? Hát, ha elpusztul akkor elpusztul – vakarom meg egy kicsit a buksim. Tényleg mi is van akkor? Farkasoknál meg egyéb nagyobb testű állatnál tudom a helyes a választ. Na de a kacsáknál? – A gyerekeinek nem lesz baja, még ha másik kacsa is lesz a főnök, ez biztos. Ki tudja, lehet hogy legközelebb egy nőstény hápi lesz a bandavezér és móresre tanítja a srácokat.
Igazából nem hiszem, hogy a hattyú evés sokban különbözne a kacsa evéstől. Kicsit nagyobb madár, és körülbelül ennyi. Szépek, de annyira azért mégsem érzem közelinek őket magamhoz, hogy ha nem lenne más választásom akkor ne falnám be őket jóízűen. Kutyát, macskát, lovat viszont soha. Akkor már inkább eszem füvet vagy földet.
- És mi jót csináltál abban a négy tanévben? Bejártad Európát hátizsákkal? - kiszórom az összes maradék kekszemet a kacsáknak, akik vidáman megrázzák a faroktollaikat. Szegények még nem jöttek rá, hogy nálam már nincs több finomság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- A zsebpénzt ki is kell érdemelni fiacskám. Levitted már a szemetet? Beraktad már a koszos gönceid a szennyestartó kosárba, vagy még mindig szanaszét hevernek a szobádban a gusztustalan magazinjaidon? – vonom fel a szemöldökömet a lehető legszigorúbb arckifejezéssel. Talán elég anyukás így. Kellemes így ökörködni Bencével, örülök, hogy összebarátkoztunk. Még ha ennyi időbe is telt, ami különben inkább az én hibám, mint az övé.
- Nem akadtam ki, az nem ilyen. Még nem láttál te engem kiakadva – elvigyorodom majd hálásan pislogok a fiúra. Szuper! Akkor legalább már telefon után nem kell majd futkosnom. És az hagyján, hogy  a vásárlást megúszom, de még a kínszenvedést is, hogy működtetni tudjam valahogy. Mivel úgyis megmutatja nekem. Kénytelen lesz, különben hiába írja bele a számát, nem tudnám felhívni vagy sms-t írni neki ha valami miatt kéne. – Na akkor egyezzünk meg: te nekem adod a régi telefonod, én meg neked adom a tabletem. Cserekereskedelem, mindenki jól jár.
Legalábbis én tényleg így gondolom.
- Egész normális? Hát, attól függ, hogy honnan nézzük. Oh, egészen biztos, hogy átokkal kergetnélek egy folyosón ha Rellonos lennék – elgondolkodva bólogatok, majd egy gonosz vigyorra húzódik a szám. – De mondcsak, miből gondolod, hogy így  Navisként, az igazi anyámat nem ismerve nem foglak végigkergetni a folyosókon átkokat szórva rád?
Persze értem én, hogy mire gondolt, meg mit próbált elmondani ezzel a példával. Csak épp ugye nem tudhatjuk, hogy akkor vajon tényleg másmilyen lennék-e, meg igazából azt sem, hogy egyszer nem fog-e megtörténni, amit lefestett. Igazából, nem is olyan rossz ötlet! A gonoszkodó elképzeléseknek a hugicás szövege vet véget, amin egy jót nevetek.
- Bátyuska ezzel csak az a gond, hogy te a pirosak táborába tartozol, nekem meg oda tilos a bejárás. Szóval oldd meg magad, vagy beköplek anyuéknak – egy újabb kis szerepjáték, ez már azért életszerűbb képet fest le. Végül is tényleg idősebb nálam Bence. Egy alternatív világban akár tényleg lehetne a bátyám is.
Bicentek amikor ő  kezd el mentegetőzni attól, hogy én félek „tőle”. Az izé kifejezés egész jól leírja, legelőször én is így hivatkoztam a dologra. Csak aztán a rutin meg az évek … találtam rá megfelelő szót, ami jól leírja, hogy mim is van. És persze, hogy nem tudta, nem láthatta semmi jelét, annál azért óvatosabb voltam. Egészen mostanáig. Figyelmesen hallgatom a kérdéseit, az arcomról nem lehet leolvasni semmit sem. Látom rajta, hogy jobban belegondol, és ki tudja, talán már össze is rakta magába a dolgot. Csupán a megerősítésem kellene neki. Na, arra várhat.
- Hát, elég nagy átok – bólintok egyet. Nem arra gondolok, hogy megátkoztak volna, hanem arra hogy ezzel együttélni és így élni átok. Nem véletlenül keresek rá megoldást. – Próbálkozunk javítani a helyzeten, és reménykedünk benne, hogy kigyógyulok belőle teljesen. De meglehetősen bonyolult a dolog.
Jelenleg épp ott tartok, hogy próbálok nyitni mások felé, kilépve a komfort zónámból. Aztán jön a tesztüzem, hogy hogyan tudom elkerülni a pánikot, visszafordíthatóvá tenni az első észlelt reakció után. Persze a többes szám egyáltalán nem véletlen, hiszen terapeutához járok, de egyelőre ezt nem hozom a fiú tudomására. A szoba időközben teljesen elvesztette a fekete-szürke színét, helyette az én oldalam fehér lett.
- Nem, nem lenne csók. Én már az előtt kipurcannék – vonok vállat, hiszen ez így igaz. Ahogy hajolna az arcom felé, hogy na megcsókol és nem húzódna vissza, akkor tuti beadnám a kulcsot. Érdekes módon attól, hogy felhozza a témát nem kezdek el parázni. Tehát teljességgel elhiszem, hogy nem érez irántam semmi olyasmit illetve, hogy nem áll szándékában ilyeneket tenni.
- Szeretem ugyan Shakespeare-t, de ha nem muszáj akkor nem szeretnék egy ilyen tragédiában főszerepet játszani. Mellesleg kérni kérhetsz bármit, úgyse adok és úgyse hagyom hogy adj.  Viszont segíthetsz majd tesztelni egy elméletet, csak még hagy nyugodjak le teljesen.
A kanapé szélére húzódom teljesen, majd úgy helyezkedem, hogy a karfa tartsa a hátamat. Így teljesen Bence felé vagyok fordulva, végre nem törik ki a nyakam ha rá akarok nézni. Előbb is kitalálhattam volna.
- És hogyhogy ennyire megszállottja vagy a mugli ketyeréknek? Egyik szülőd mugli?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő