Nem tiltok és nem követelek, mivel ez most az ő vágya, nekem pedig egy jó élmény, valami, amivel egy kis ideig feledni tudom a rosszabb pillanatokat. Nincsenek rangok, ígéretek, fogadalmak, emberek, nincs semmi, ami most eszembe juthatna. Miksa egy fiatal férfi, egy vonzó, gyermekarcú, ám igazán tehetséges kölyök, aki …
- Ó Istenem!
Sóhajtok fel, amikor megérzem a nyelvét, és szélesebb teret engedek neki, hogy egészen birtokba vehessen. Ujjaimmal fürtjei közé tévedek, és bár azt fogadtam, nem irányítom, finoman maradásra ösztökélem. Mindenkiben volt valami, amit jobban szerettem, mint másokban, úgy tűnik Miksa esetében a nyelvjáték az  ami igazán emlékezetes fog maradni. Élvezetemben mellemre simítok, és halkan sóhajtok.

Érzem, ahogy a hátam már most meg-megfeszül, hiszen minden tettével jobban és jobban izgat, bizseregtet, sőt, szabályosan a csúcs felé hajszol, de én nem akarom, hogy ne érezzem őt magamban, még mielőtt teljesen elélvezek, így finoman felfelé kezdem invitálni, hogy visszatérjen az ajkaimhoz. Túl jó, és félek, hogy nem csak ezen a téren, hanem minden másban is brillírozni fog, én pedig bánni fogom, hogy ez csak egy alkalom.
- Ne kímélj.
Suttogom az ajkai között, ahogy a nadrág gombjához nyúlok, hogy kiszabadítsam férfiasságát, amit már nagyon érezni akarok. Nem, velem igazán nem szükséges a szeretkezés fázisain végigmennie, én simán azt akarom, hogy megdugjon, sőt, mi több kefélni akarok, úgy itt maradni ezen az asztalon, hogy azt se tudom, merre van előre, és úgy vélem, hogy ebben a srácban meg van minden, ami ehhez kell.

Bevallom, egy kicsit váratlanul ér, ahogy valóban cselekszik, de nem tudom miért, belőle eleve nem néztem a figyelmességet, sokkal inkább hittem, hogy az egész olyan lesz, mint amilyenné vált, gyors, kíméletlen, de élvezetes. Élvezettel nyögök, ahogy mozdulatai intenzitása fokozódik, és segítek neki, hogy minél előbb a megfelelő pozícióba kerüljek, és a jobb hozzáférés érdekében még az egyik lábam is az asztallapra csúsztatom.
Elmosolyodom és lehunyt szemmel várom, hogy megtörténjen, hogy megérezzem magamban, és elégedetten dorombolva juttatom tudtára, hogy igazán élvezem az értékeit, pont ideális, pont, ahogy szeretem. Már az őszintesége is meggyőzött, de sokkal kielégítőbb a tény, hogy ki is fog tudni elégíteni. Én sem kapkodok, ez egy csodálatos pillanat, amit szépen felépített, és nagyon remélem, hogy benne marad abba, akivé az előbb vált. Ha már igent mondtam, akkor csinálja rendesen, úgy, ahogy az egyszer alkalomnak lennie kell. Viszont nem akarok irányítani, még mindig úgy vélem, hogy ezért ő dolgozott meg, neki kell igazán élvezetesnek lennie, én pedig alkalmazkodom. De nem fogok csalódni, ó egyáltalán nem, ebben teljesen biztos vagyok.

Semmi más nem kell, csak az, hogy emlékezetes legyen, és az is, tényleg az. Pont olyan, amilyennek egyetlen alkalomnak, egyetlen menetnek lennie kell, gyors, pontos, és ami a legfontosabb, kielégítő. Hát kell ennél több? Egyáltalán nem. Ez így csodálatos. Nincs olyan pillanat, amire azt mondanám, hogy megbánnám, vagy ne lenne jó, és aki hiú ábrándokat akarna kergetni, hogy itt most elindul majd valami, azt ki kell ábrándítanom, nem fog. Ez valóban csak szex, valóban csak egy régi vágy teljesülése. Neki jó, nekem jó.
Elégedetten és mosolyogva teszem én is rendbe magam, miután végeztünk, nem érzek zavart, azt se, hogy bármit is nagyon meg kellene beszélnünk. Elnevetem magam a búcsúzásnál, és szintúgy szépen zárom, egy “ez egy élmény volt” kifejezéssel, majd intek, ahogy távozik, és csak ezek után emelem az égre a tekintetem. Esküszöm, ha egyszer az ilyen dolgaim kiderülnek, engem kirúgnak, szóval valójában nagyon elgondolkodtató az, hogy a saját és diákjaim védelme érdekében, és mert valójában sokkal jobban szeretem, én csak az előkészítőben legyek jelen, és ne osszam meg a figyelmem. Hümmögve veszem a vállamra a táskám, és mintha tényleg mi sem történt volna, kisétálok, és ezt a néhányszor felmerülő gondolatot alaposabban megfontoljam. Ki hitte volna, hogy így zárjuk az évet. Igazán érdekes, és valóban élményteli.