Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem értem, hogy mi van vele. Egyetlen perc elég volt ahhoz, hogy átváltson, úgy, hogy nem csináltam semmi rosszat. Imádja a húgát, ezer éve nem látta, és nem hiszem, hogy csak azért, mert nem azonnal, hanem csak pár órával később szexelünk, meg kéne sértődnie. Nem azt mondtam neki, hogy nem fogunk, hát sosem utasítottam el, miért is tenném? De most ezzel mégis ő az, aki elutasít engem. Én pedig rettenetesen hülyén érzem magam, amikor megszólal, egyszerre vagyok totálisan összezavarodott, értetlen és szégyenkező, mert biztos, hogy nem az, akivel két perccel ezelőtt voltam.
- Harmincötezer.
Némán nézem őt, és nézem a másikat is, aki még alacsonyabb árat mond, mint amit nekem mondott, mert mi harminchatról indultunk, és szerintem harminchatezer fontért se lett volna olyan rossz ez a lakás. Közel van mindenhez, mégis, félreeső utcában van, könnyen elér bárhova. Valahogy, ahogy nézem őket, megpróbálok teljesen az árra koncentrálni, hogy milyen jó üzletet csinál majd ezzel, hogy mennyire jó lesz neki.
Muszáj erre gondolnom, mert ha nem erre gondolok, akkor arra gondolok, amire nem lenne szabad gondolnom, és ha arra gondolnék, akkor nem tudnám tartani magam. Soha életemben nem volt még ez ennyire nehéz, mert valahogy minden búcsúnkban ott volt a viszontlátás. Én mindig elengedtem őt, nem kényszerítettem a maradásra, és most is, mikor házakat nézek meg vele, amikor itt vagyok, elengedem, pedig tudom, hogy most nem fog visszajönni. Érzem, hogy most vége van. Életem során számos alkalommal éreztem, hogy nem vagyok elég értékes ahhoz, hogy megmaradjanak mellettem, de nála sosem, valahogy mindig hittem abban, hogy az út végén együtt bandukolunk majd, valami baromságot művelve, miközben ő úgy néz, hogy attól elpirulok. Most azonban...most mást érzek. Valami megmagyarázhatatlanul fájót.
Lassan hátrálok vissza a bejárati ajtóhoz, végig őket nézve, azt az illúziót keltve, hogy még mindig ott vagyok a szobában. Ott állok, láthatnak, a falnak vetett háttal. Őt látják, a vizionizált ént, aki nem sír, aki nem szomorú. Én sírok, némán mert nem tudom elmondani senkinek, hogy ez mennyire fáj nekem. Én mindig csak elengedem őt, és ő mindig csak elmegy, és nekem kötelező mindig csak mosolyognom. Nem tudom senkivel sem megbeszélni, hogy ez milyen számomra, mert egyedül vagyok. Ennyire magányosnak még sosem éreztem magam, mint amikor most az előbb belépett a lakásba. Őt itt marad, én elmegyek. Biztos vagyok benne. Némán lépek ki a lépcsőházba, és ahogy sietve szaladok le a lépcsőkön, úgy válik semmissé a fenti illúzió is. Levegőre van szükségem, és arra, hogy egyedül legyek. Magam köré fonva a karjaimat indulok el az utcán céltalan, nem figyelve, hogy a hiányom feltűnt-e, csak megyek előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Messze menni. Fogalmam sincs, hogy merre indulok, csak el, olyan gyorsan, amennyire csak lehet, ám még a gyors sem elég gyors ahhoz, hogy ne érjen utol. Annyira utálom ilyenkor. Miért kellett jönnie? Miért nem ment bárhova, ahova akar, hiszen nagyon úgy néz ki, hogy én nem tudok neki jót tenni. Az, ahogy megváltozott a viselkedése, hogy se a ház nem tetszett neki, sem az, hogy hetek után láthatja a húgát, azt az érzést kelti bennem, hogy rám sincs itt már szüksége, és ez szomorúbbá tesz, mint bármi a világon.
Az ölelésétől, attól, ahogy magához húz olyan keservesen szakad fel belőlem a sírás, mint azon az estén, amikor elmondta, hogy nem engem akar, hanem a másikat. Most megint megtörténik, megint egy másikat választ. El kell őt engednem, be kell látnom, hogy attól még, hogy állandó vagyok, sosem vagyok az egyetlen. És ki tudna a sárkányokkal harcolni? senki. Nincs az az ember, aki rá tudná venni arra, hogy felülírja a rangsorát. Azt hiszem, azért ennek mégiscsak örülhetek egy kicsit. Nem tudom, hogy meddig zokogok, szorosan magamhoz húzva őt, hogy más ne láthassa az arcom. De nyilvánvaló, hogy mi történik. Végül, mikor már a könnyeim kezdenek elfogni, és rajtam is úrrá lesz a bőgés okozta fájdalom, lassan, elengedem, hogy zsebkendőt húzzak elé, és kicsit megpróbáljam rendbe szedni magam.
- Az első hónapokban talán. Aztán túl sok lenne a munkád, megbeszélnénk, hogy mivel én rugalmasabban osztom be az időm, én jövök hozzád, de csak későn érnél haza fáradtan, ingerlékenyen, összevesznénk és eljönnék, te pedig egyszer, talán kétszer utánam jönnél, de mind a ketten tudjuk, hogy egy nap már nem fogsz ráérni arra, hogy elgyere.
A kezeimet a zsebembe dugom, szomorúságtól és egy kevés könnytől csillogó tekintetem zizzen szemei között, finoman megvonom a vállam, majd halványan elmosolyodva elindulok az úton, jobb lenne, ha visszamennénk a szállásra, mert ha már Annie itt van, egyikünknek illendő volna találkozni vele.
- Néhány héttel később, ha addig semmi sem történik, nyilvánvalóan én kezdeményeznék. Küldenék egy vicces képet, te reagálnál, beszélnénk pár szót. Néha ez megismétlődne, amikor van valami az életünkben, amit csak a másik ért meg. De egyikünkben sem merülne fel a gondolat, hogy elmenne a másikhoz, mert mind a ketten félnénk a csalódástól. A sors azonban összehozna minket, mert Annie találkozik egy szerintem édes, szerinted töketlen barom fickóval, akihez feleségül megy, az esküvőn egymás mellé ültetnek minket, sokat iszunk, és szexelünk, mert az alkohol hatására elkezdjük idézgetni a múltat.
Megállva egy nyitott ablakos pékség előtt, gyorsan veszek pár sós péksüteményt, mert émelygek egy kicsit, valószínűleg a sírás utóhatása, de a sós íz mindig helyre ránt. Denis felé nyújtom az apróságokkal teli zacskót, hogy kér-e, majd én is kiveszek egyet, és aprót harapok, hogy azért tudjam folytatni a történetet.
- Mire felkelsz lelépek, elmegyek kávét venni, mint a régi szép időkben, de nem nyitok be a szobádba, mert eszembe jut, hogy ha visszamegyek, el kell köszönnünk egymástól, és mind a ketten tudjuk, hogy gyűlölünk búcsúzkodni, mert bénák vagyunk benne. Eltelik pár hét, és rájövök, hogy terhes vagyok. Mivel nincs senki az életemben, már nem is védekezek, fel sem merül bennem akkor sem, amikor összegabalyodunk, hogy kellene. Nem szólok róla, mert te nem akarsz gyereket, én meg makacs vagyok, szóval úgy gondolom, hogy megleszek egyedül is a gyerekkel. Fiút hiszek, de lányunk születik, egy ördögfajzat lesz, amin nem csodálkozhatunk, hiszen ilyen szülőknek nem lehet angyali gyereke. Egy nap talán kiderül az igazság, tizenhat évesen megszökik, hogy találkozzon veled, újra találkozunk, mert összehoz a gyerek, és őszintén, fogalmam sincs, hogy akkor mit kezdünk egymással. Hát ennyi.
Elégedetten lenyalom a sós ízt az ajkaimról, és most először, amióta elindultunk pillantok fel rá, hogy mondja el a véleményét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudom, hogy ez most mitől más, hogy miért visel meg ennyire a dolog, hogy miért érzem azt, hogy millió darabra hull a szívem. Hiszen, ha belegondolunk, mi vagyunk Denis és Cath, akiknek semmi sem árt. Sem átok, sem a halál, sem a bennünk rejlő képességek, sem a távolság. Akkor most mégis miért? Én magam sem értem.
Tudom viszont, hogy ennek ki kellett jönnie belőlem, a sírásnak, a szavaknak, mindennek. Mintha minden, ami most történt, segített volna megtisztulni. Ki kell szednem magamból mindent, amit a lelkemre vehetek, minden mérgezőt, minden rosszat. Nem szabad, hogy a negatív energiák felemésszenek, sem azt nem szabad hagynom, hogy neki rossz legyen. Mert Denis a legfontosabb ember az életemben. Egy olyan társ, akit soha, senki se lesz képes pótolni, egy olyan ember, aki mellett nem félek az érzéseimtől, a múltamtól, és a legtöbb, amit tehetek, hogy védem őt, ha kell, akkor magamtól is, mindattól, ami bennem van. Tudom, hogy képes vagyok érzelmeket elrejteni, sokat fejlődtem, és ha nem elég az okklumencia, akkor ott van az illúziómágia is, amivel, ha ügyesen bánok, akkor nem tudja meg.
- És ha mégis lány lesz? Amúgy meg, ha ellopom a spermád, akkor ugyanúgy tőled lesz gyerekem.
Jegyzem meg halvány mosollyal, mivel a helyzeten nem változtatna az, hogy önként adja, vagy én lopom el. Vele ellentétben, én nem tartom őrültségnek, hogy legyenek gyerekei, hogy tovább vigye a vérvonalat. Elhiszem, hogy óriási könnyebbség van benne most már így, hogy Annie egészséges, de akkor sem hiszem, hogy helyesen gondolkozik, akár magáról, akár a jövőjéről.
- Meg kéne tanulnod szeretni magad.
Jegyzem meg csendesen, de nem kívánom ezt a témát feszegetni, tudom, hogy nincs rá szükség. Az, hogy Denis lénye egy részét szörnyetegként kezeli, nem segít azon, hogy végül olyan felnőtt férfi legyen, mint amilyet a tudása, a képességei igényelnének. Büszkének kéne lennie, szeretni azt, aki ő maga. A tudását, a gondolatait, az érzelmeit. Nem lesz kevesebb attól, hogy kimutatja a szeretetet, nem lesz rosszabb ember attól, hogy a benne dúló számos mágiát nem tudja a nap minden percében megfelelően koordinálni. Én, mint ember, és nem mint a szerelmes nő, hanem mint a józanul gondolkodó humanoid nagyon régen megbocsátottam neki, és ha én, aki kis híján belehalt abba, hogy védeni próbálta őt, megértette és elfogadta mindazt, ami benne van, akkor neki is meg kellene tennie, a saját érdekében.
- Gyere, van még egy kis időnk, kufircolhatsz velem, tudom, hogy úgyis az van a fejedben.
Pillantok rá mosolyogva, és gyorsabban indulok el, magam után húzva őt, hogy egy kicsit tényleg legyenek jó pillanataink is, mielőtt hazaindulok, mert tudom, hogy az lesz a leghelyesebb, ha holnap hazamegyek, ő pedig elmegy a sárkányokhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az elmúlt napokban megihletődtem, és szinte egy teljes gyerekkollekciót megterveztem. Sosem voltak még gyerekruhák a repertoáromban, szóval ez egy merőben más helyzet, egy merőben más piaci szegmens, de nagyon élveztem minden pillanatot, amit munka utána a ruhák kiötlésével műveltem. Az elmúlt két hétben amúgy is egyedül voltam, ugyanis Jason megint valami sárkánykajtatáson, vagy hol volt, és gondolom erről a mostani útról sem egyhamar tér majd vissza. Nem is baj, a ház szalad, úgy néz ki, mintha egy varró-gyilkos járt volna ott, maga után káoszt hagyva. Rendet kell raknom, és feltett szándékom, hogy ha ma nem is, de legkésőbb holnap nekilátok.
A másik nap szenvedélyem, vagyis a gyerekek viszont előrébb valók, így szívesen vállaltam be jó pár plusz órát, hogy velük legyek. Most is, mikor a játszótér felé tartunk, úgy érzem, hogy élek. Szeretem a munkám, és szeretem, hogy végül megtaláltam az utam. Ez sokkal jobb számomra, mint a szociális munka, holott az sem állt messze attól, aki én vagyok. A harsány Catherine, aki olyan harsány makacssággal védi mások érdekeit, főleg, ha azok a mások még nem képesek megvédeni magukat. Viszont nem találtam a helyem annyira, mint itt, amikor velük vagyok.
A tél vége - talán - lassanként megmutatkozik, de mivel szükség van még rá, először alaposan ellenőriztem, hogy mindenki rendesen fel van-e öltözve, és csak utána indultunk neki a kinti játszótérnek. Van az előkészítőn belül is, de ma szerettem volna, ha csak egymással játszanak a harmadikosok. Odafelé szépen, a kettes sort tartva haladtunk, elől én, hátul a kísérőtanár, mert tudom, hogy amúgy a csordaszellem erősebb lenne, meg aztán jobb is, ha ketten figyelünk ennyi kölyökre.
- Máris megyek!
Szólok mosolyogva Anabellának, akivel ma egészen megegyező vörös hajat választottam. Megigazítottam Eszter sálát, amibe valahogy teljesen belegabalyodott, és amikor a kislány elszaladt, én is elindultam a vörös kislány felé.
- Magasra, mint a múltkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Igen, de csak ha megígéred, hogy erősen fogsz kapaszkodni. Nem szeretném, hogy leess, mert akkor aztán nem jöhetünk ki sokáig, és még meg is fog szidni az igazgató bácsi.
Azt pedig ugye senki sem szeretné, főleg én nem, aki olyan nagyon készülök arra, hogy a bagolykőbe is tanárrá váljak. Persze szigorúan csak gyakorló és csak óraadó tanárrá, mert teljesen elköteleztem magam az előkészítőnek. Én ide tartozom, velük értetem meg magam. De szeretek több lábon állni, és képtelen lennék nem pörögni kétszázzal. Kiszámoltam és beosztottam mindent jó előre, ezért tudom, hogy ha váratlanul másképp is alakulnak a dolgok, akkor is menni fog. Teljesen rendben vagy minden.
- Persze, de mi a baj? Veszekedtetek?
Lopva - hiszen mindannyian tudjuk, hogy nem szabad arra nézni látványosan, akiről éppen szó van - hátrapillantok, és nem is kell nagyon néznem, hogy szinte égessen a kislány tekintete. Olyan furcsán méreget, és ilyenkor az ember persze mit csinál? Gyorsan számot vet az életéről, hogy mégis mit követett el, és ki ellen.
- Lehet, hogy nem is rád mérges, hanem rám? Vagy mindkettőnkre.
Biztos, hogy nem mosolyogtam rá az apukájára félreérthetően, és nem korholtam meg mostanában semmiért, ráadásul mivel én voltam az okos felnőtt, ezért bosszúból még csak a babája haját se vágtam le. Pedig, ahogy most ránk néz, csak zárójelesen jegyzem meg, hogy megérdemelné.
- Azt hallottam, hogy tegnap összeveszett Florinával. Tudod, hogy miért?
Kérdezem bizalmasan, mégis csevegő hangon. Beszéltünk erről tegnap Sarahval, de ő sem tudta, hogy mi üthetett Helgába, ezért arra a döntésre jutottunk, hogy megpróbáljuk majd máshonnan megközelíteni a dolgokat. Például úgy, hogy beépülünk a korosztályba, és tessék, itt a tökéletes pillanat. Szeretem a hintákat, amikor valami bajunk volt egymással, mindig oda vonultunk el, és oda jöttek az éppen békítőképes testvéreink. Nekem a leginkább Jason az a testvérem, akivel meg tudtam beszélni a problémáimat, és Will volt az, akivel a legjobban veszekedtünk mindig. Megsúgom, ez felnőttként se változott semmit.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A kijelentésre, mely szerint a gyermektársa gyerekszoba nélkül nőtt fel, el kell rejtenem a tenyerembe a kitörni készülő nevetésemet, így olyan vagyok, mint aki éppen tüsszentett. Ezek a gyerekek félelmetesek, hogy milyen szövegeket tudnak lenyomni. Mindazonáltal első kézből tudom, hogy Helgának van gyerekszobája, sőt, nem csak egy, de két gyerekszobája is van. Idővel a szülei a nagyobbik szobába kívánták átköltöztetni, de ezt megtudva, már öt évesen két szobát birtokolt. Nem akarok izé lenni, de az apám vagyoni hátteréből kiindulva, én és a tizenhat testvérem mind kapattunk volna két-három szobát fejenként, de ha ezt kijelentjük, egészen biztosan nagyon kinevet minket. Gyerekként nálunk a közel azonos korú és megegyező nemű gyerekek egy szobában aludtak, legalábbis, amikor mind apánál voltunk, és csak akkor, ha valaki elkezdte iskolai tanulmányait, vagy betöltötte a tizennegyedik életévét, akkor kaphatott saját szobát. Akkor is csak egyet, azt, amelyikbe ma páran már férjeinkkel és feleségeinkkel térünk haza, a Payne birtokra. A mai gyerekek sok olyan dolgot megtehetnek, ami régen nem volt azért jellemző.
- Az ilyen viselkedés a családi háttér miatt van. Lehet, hogy otthon nem engednek neki semmit, mondjuk nagyon szigorúan nevelik, és csak itt van lehetősége a kibontakozásra. Ez nem a helyes viselkedés, de az elnyomott emberek így szoktak viselkedni.
Nem feltétlenül tapasztalat, ez iskolában tanult kijelentés, melyet több tankönyv is igazol, éppen ezért merem én magam is feltételezni, hogy Helga esetében ez a helyzet.
- Félni? Oh, nem. Olyan sok testvérem van, hogy sosem éreztem félelmet, ellenben kiválóan meg tudok küzdeni minden gyerektípussal.
Mert azért mi eléggé eltérő személyiségek vagyunk, van, aki apára hasonlít, más az anyáktól vett át mintát, és mivel az apáukámnak hat felesége is volt már, így nem csoda, hogy nem nagyon hasonlítunk egymásra. Rápillantok a lányra, akit nem szép módon éppen kibeszélünk, és duzzogó arcába mosolygok, méghozzá olyan negédesen, hogy az látszik rajta, ahogy egy pillanatra teljesen összezavarja, majd visszafordulok Anabella felé, és figyelem a további események elmesélését.
- Nem hiszem, hogy lenne annyira bátor, hogy egy felnőtt előtt piszkálódjon. Viszont ezt a tigrist meg kellene találnunk, hogy szegény Florinának visszaadhassuk, mert nagyon szomorú, de nem akarta elmondani, hogy miért. Gondolom fél attól, hogy mi történik, ha kitudódik, és abból, amit meséltél, hogy veled mit tett, arra következtetek, hogy Flori nem kockáztatna. Szerinted merre lehet a plüss?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Valljuk be, kevés dolog tud egy nőt ragyogóvá és egész nap boldoggá tenni, szóval a vak is láthatja, hogy ez a nő köszöni szépen, teljesen rendben van, és nem érzi úgy magát, mint, aki éppen dührohamot készül kapni. Sőt mi több, ma reggel két béka előtt is megálltam, hogy átengedjem őket az úton. Ezek szerint eső lesz, még jó, hogy készültem erre az alkalomra is. Talán, igen, már egészen érződik a levegő fülledtségében. Nem baj, egy kis eső sosem rossz, még akkor sem, ha a párától utána begöndörödik a hajam. Vannak ilyen napok is, nem? Teljességgel és totálisan nyugodtan, szinte dalolászva sétálok a folyosón, kezemben a kávémmal. másikon a talárommal, mert valljuk be, nincs kedvem ezt a halálosan komor cuccot hordani, és csak akkor van rajtam, amikor ellenőriznek. Így hát békésen csattogok be az osztály után egy jó fél perccel, talán eggyel is, hogy aztán a cuccaimat lepakoljam, és szokásos mosolyommal felpillantsak rájuk. Aztán... káromkodás. Francia káromkodás.
- Kiváló próbálkozás, de félig francia vagyok, és ott nevelkedtem, szóval ez nem jött be.
Mondjuk nem ismerős a hang, szóval nem tudnám azt mondani, hogy Somogyi Zente gratulálok, megnyertél magadnak egy jó kis büntetést, így hát a fiúról továbbsiklik a tekintetem, és bár ne hallottam volna meg, hiszen ahogy siklok békésen az arcok között, egyszer csak ott van, ő. Hát egy baromira nem vicces. Annyira nem, hogy olyan döbbenten nézek rá, hogy eltelik jó pár másodperc, mire szólni tudok, akkor se biztos, hogy nem egy kicsit magasabb hangszínen, mint, ahogy kellene. Bár valljuk be, az én kissé mély, füstösen dorombolós hangomnál minden csak magasabban van jelen pillanatban. Tegnap is volt pár ilyen pillanat, csak a ciki az, hogy ez vele történt.
- Új diák?
Teszem fel végül a kérdést miközben nyugalmat erőltetek magamra. Ó nem, az nem csak filmes túlzás, amikor hirtelen beugranak az emlékképek. Nekem is azonnal jön egy "ez történt korábban" vetítés, amitől határozottan érzem, hogy elpirulok. Mindazonáltal, ma lapostalpút húztam, szóval komolytalanul alacsony alkatommal állok vele szemben, és elvileg meg készülök büntetni. Mivan? Merlinke kérlek, ébressz fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Jaaaaj Cath mit csináltál már megint? A fene essen beléd, hogy annyira képtelen vagy felnőtt lenni. Mások is nevelnek gyereket, sőt olyanok is vannak, akik nem a sajátjukat, mint te. Másokat is szájára veszi a falu, mert a férje nyíltan csalja, vagy mert elszeparálódva élnek, vagy az Edictum, hát most mit mondasz erre, egy pletykalap, ami téged is a szájára vett. Gonosz dolgokat mondott? Igen. Van benne igazság? Van. Félsz attól, hogy mi lesz Denis-szel? Igen. De akkor sem kell ostobaságokat csinálni. Nem kellene náladnál fiatalabbakkal lefeküdni, mert tanárként, egy viszonylag állandó jelenlevőkkel teli településen, még a végén kiderül, hogy a diákod. Basztikuli, hát éppen most derült ki.
Hiszen itt nézek szembe vele, miközben agyamban a korholás legkülönfélébb módjai vad táncot járnak a múlt éjjel édes képeivel. Annyira puha a haja, hiába ér hozzá állandóan, nem zsírosodik. A hangja parancsoló volt, de közben izgató, és egy-egy mozdulat oly élesen hasít belém, hogy a mostani tekintetével együtt érezhetően elindít a testemben valamit. A vágyat. Ezt leplezendő, flegmán magam előtt karba fonom kezeimet, és úgy pillantok le rá.
- Olyasmi.
Reflektálok én is, hiszen valóban, az első tanévem végén járok, már, ami a hivatalos itt oktatást jelenti. Ugyan, csak óraadó vagyok és gyakorló tanár, hiszen az én világom az előkészítőben van, mégis, fontosnak tartom a Bagolyköves vonalat is, és munkámra igényes vagyok, tisztelettel viseltetek az iskola szabályai iránt. Már, amikor tudok róla, és nem éppen egy diákkal töltöm az éjszakát.
- A kezdő tanár szerencséje, hogy még nincs kiégve. Rengeteg kiváló büntetőmunka közül kell kiválasztanom a megfelelőt. Óra után ne siessen el.
De, azt kellene, engedni messzire, mert érezhetően mély nyomot hagyott a tegnapi mutatványa, hiszen még mindig nem érezm úgy, hogy leengedhetem a karjaimat. Mint egy duzzogó kislány, aki nem azt a Barbie-t kapta, amit akart. Tekintetemmel az övét keresem, hogy lássam megértette-e, és ha igen, elfordulok tőle. Nagy levegő. Elég edzett vagy te ehhez, kemény vagy, és meg tudod csinálni.
- Folytassuk. A mai napon érzelmeink nevelhetőségéről fogunk szót ejteni, melyet egy teszttel kezdünk. A lapokat kitöltést követőnem cseréljétek ki egymással. Minden második minden elsővel, majd kiértékeljük.
Én pedig csendben reménykedem, hogy a kicsengetés sosem jön el. Vajon, ha valakit már egyszer ez a Lady Storm elővett, akkor ő onnantól mentesül a figyelmétől? Remélem, hogy igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Régen volt már az, amikor egyetlen szó tökéletesen pontos kiejtésétől az egész világom megremegett, majd összeomlott, miközben egy négyéves gyerek módjára, hangosan és lelkesen kiáltotta volna, hogy "mégegyszer", úgy tűnik, ma mégis ezzel van dolgunk, hiszen szinte érzem, ahogy a bőröm felizzik, miközben a szégyen és a szenvedély vív egymással csatát. Hogyan?! Mégis, hogyan lehettem annyira ostoba, hogy lefeküdtem egy diákkal? Kiskorú? Istenem, ebben az évfolyamban bármi lehet. És, ha az? Akkor mégis mi a francot csinálok majd? Annyira vigyáztam, hogy ne legyen ilyen, és eddig olyan jól is ment. Mi a fene történt tegnap este? Hogyan kerül ez a srác most ide? Ez csak egy lidérces rémálom. Lidérces volna? A testem szerint nem éppen ez a szó illik ide, szerinte ez egy nagyon is szép álom. A vágy ég benne, hogy magam előtt összehúzzam a karjaimat, de valahogy úgy érzem, az nem volna más, csak lebuktatás.
Nem akarok rá gondolni, és ezt nagyon könnyen meg is tudnám tenni, hiszen az aranyszín ládikába elzárhatnám, úgy, hogy akár soha többet ne kerüljön felszínre, mégsem vagyok képes rá, mintha a testem tiltakozna az ellen, hogy feloldozást nyerjen. Ignorálással próbálkozom, még akkor is, ha láthatóan ez annyira se megy, hogy akár csak egyetlen percre is nélkülözni tudjam a figyelmét, és az ezzel járó következményt. De órán vagyunk! Még legalább harminchét és fél percig itt kell lennünk, egy levegőt szívni, ráadásul itt van rajta kívül még húsz ember.
~ Tizenhárom... tizenkettő... tizenegy...~
Az óra bámulása nem segít, mert csak feltűnést kelt, és azt mondják, ha nézzük, csak lassabban telik. Hát a francba is! Ha nem lenne ennyire makacs dolog ez, nem is érdekelne. De makacs dolog, úgy érzem, hogy ez az egész helyzet a fejemre fog nőni, bekebelez, és nem tudok már tenni ellene. Istenem, miért is kell nekem tizennégy évnél idősebbekkel is gyakorlatoznom? Hát nem volt elég az óvoda és az előkészítő? Ott nem fenyeget a veszély, amiről eddig nem is tudtam. És milyen jó volt a tudatlanság.
- Mi a... ?
Majdnem sikítva ugrok arrébb, de még idejében moderálom magam, vagyis, majdnem idejében. Felpillantva végignézek az osztályon, de mindenki a teszttel tölti az idejét, így megengedek magamnak annyit, hogy egy erősebb fejrázással és szemkigúvasztással jelezzem, hogy ezt ne. Nagyon ne. Ellépve tőle, szinte visszamenekülök az asztalhoz, hogy arra támaszkodjak. El fogok ájulni. Nem hiszem el, hogy ez tényleg velem történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Basszus. Basszus. Basszus. Érzem, ahogy a szívem kétszázzal ver, hogy egyszerűen nem kapok levegőt, fulladok, és ki akarok szabadulni innen. Csak ki innen, csak el innen, bármit, csak ne legyek itt, csak ne kelljen most itt lennem. De hát én vagyok a tanár. Miért is vállaltam el? Miért is nem maradtam én az előkészítőnél? Hiszen ott már minden apukát ismerek, meg ismerik Denist, szóval ránéznek, és tudják, hogy a férjem, és én védve vagyok attól, hogy esetleg egy görbe este végén nem megfelelő ágyba zuhanjak. Mert ennek kellene lennie. Mármint, ojj.
Az van, hogy van bennem egy egészséges gát, és bőven elég nekem a tény, hogy ott van Denis és ott van Bernárd. Az egyik a férjem, szeretem, de pont ideálisan nyitott a házasságunk, amiről évek óta azt hittük, hogy nincs is meg, de aztán kiderült, hogy megvan, de mégsem tettünk semmit, szóval lényegében házasok vagyunk, az Edictum szerint mártír vagyok ő meg meleg, és ez így teljesen jó is, mármint, jó, hát nem biztos, hogy ő annyira örül, de tekintve, hogy Denisről van szó, egy paradicsom is jobban felháborodna a feltételezésen, hogy őt vagy zöldségként vagy gyümölcsként kívánják számon tartani. A paradicsom az das, se nem ez, se nem az. Mi a franc? Miért jött ki belőlem a rejtett biológus és mikor kezdtem Denist egy paradicsomhoz hasonlítani? Mi?
Jó, nincs semmi baj, hiszen szorgalmasan dolgozik, csak egy kicsit meglepődtünk, de nem lesz itt semmi, de semmi baj. Miért is lenne? Hiszen, csak egy kis félreértés volt, na és ha szexeltünk egy picikét? Hát jobb családban is megesik. Jaj basszus, most én is belekerültem abba a csapatba, akik a diákjaikkal szexelnek, hát komolyan mondom, nem elég nekem, hogy az állítólag meleg férjemet paradicsomokhoz hasonlítgatom, most még ez is?
Nincs baj, nem történt semmi. Egy kicsit túlreagáltam, kicsit meleg van ebben a teremben, nem? Biztos, hogy kissé kábább voltam, és máshogy hatott, mint, ahogy hatnia kellett volna. Csak ennyi, semmi több. Csak ennyi. Nem. Sosem csak ennyi. Mint, hogy most sem, amikor a lapok kicserélődnek, az első három válasz gyönyörűen lezajlik, majd jön a negyedik, ahol addigra már egy ájulás szélén billegő gyerek néz rám vörös fejjel. ÉS HA LEÍRTA?! Apám mindig azt mondta, hogy csak olyan dolgokat csinálj, amiket fel is mersz vállalni, mondjuk ugyanez az ember ellentmondást nem tűrően kívánt egy vele egykorú férfihoz hozzáadni is. Utóbb ugyan azt mondta, hogy csak azért, hogy Denis lépjen, de mivel Denis az mondta, hogy mindegy, hogy melyikünket vesz el… óóó már emlékszem, ezért még meg se kapta a magáét. Na de csak szépen sorban, előbb ez a hülyegyerek, aztán majd az. És ha ilyen lendületben leszek, lehet, hogy még otthon is szétcsapok.
De most erre nem érek rá, gyorsan két ugrással ott termek a szerencsétlen fiú mellett, eléve tőle a lapot, és végigpillantva rajta mélyen beszívva a levegőt, fujtatok egyet.  
- Ma előbb fejezzük be az órát, ugyanis Mr. Meurice szeretné inkább a következő óráig a büntetését ledolgozni. Szedelőzködjetek.
Nem mozdulok, mert ha arrébb megyek, még a végén kioson a teremből, de nem, óóó nem, ezt most itt rövidre zárjuk nagyon gyorsan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Hogy is fogalmazzam meg finoman? Ha most egy pohár cukros limonádét innék, attól is úgy beállnék, mint Kati néni a dianáscukortól, de tényleg. Hát komolyan mondom, hogy szétzsibbadt az agyam, és bármennyire is mondtam, hogy én ezt egyedül nem vagyok hajlandó végigcsinálni, a végén mégis egyedül mentem, ami azt jelenti, hogy Denis-t annyira, de annyira meg fogom verni, hogy... igen, én ütöm, ő meg nevet, csodás felállás lesz. De a lényeg, hogy éhes vagyok, szomjas vagyok, fáradt vagyok, és amúgy is, mindenki elmehet a... oda.
Ahhoz azonban, hogy egyek is, ne csak igyak, ételnek kellene lennie a hűtőben, ami nincs, mert Jason valahol a fellegek felett van, meg amúgy is férfi, én meg hát ugye a nő, aki vezeti a háztartást, gyereket nevel, próbálja a nem létező, de annál problémásabb szerelmi életét egyben tartani, és még dolgozik is. Hát mikor volt nekem időm bevásárolni? Semmikor. Így hát a problémát elengedve, az apámtól szabadulva, de még mindig úgy, mintha nem lenne agyam se semennyire se, haladok előre, és szánt szándékomban áll, hogy a Benzsay vegyes kínálatát nézzem meg, de aztán egy hatalmas korulás és vége...
~ SÜTI. Sütisütisüti... KÉREK.~
Aham, nos, terhes nem vagyok, de hát a hasam azt fogadja csak el, amihez kedve van, én nem tudok nem azt enni, amit vágyok, és bár csinálhatnék én is, de mi lenne, ha most inkább másét enném? Meg ihatnék egy teát, azt a finom epreset. Úúú igen, az tökéletes lenne. Megpróbálom kihúzni magam, és emberivé változni, hogy aztán amikor úgy érzem, rendben vagyok, belépjek, megjött a díva, ilyen ez. Vidám mosoly, pedig ez ebben az állapotban külön művészet, és már libbenek is tovább, hogy aztán teljesen kipattanjon a szemem, mert olyan szinten rám ripakodik Barnabás, hogy csak pislogni tudok, és azt sem értem, hogy most mi van.
- Héhéhéhé! Egy, Zorka teljesen rendben van, ha a bátyámmal szétmennek, az én asszonyom lesz. Kettő, mi a fene bajod van neked?! Komoly erőfeszítéseimnek hála, még életben vagy. Sőt, Annie még nálam is jobban védett, szóval gyakorlatilag érinthetetlen vagy. És három, mivan? Mit adott és mit kell csinálnom?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Olyan nagyon meglep a mozdulat, hogy tényleg befogom és csak nagy szemekkel pislogok rá, mint aki nem érti, hogy most mégis mi a fene történik. Megjegyzem, hogy tényleg nem értem, azonban jegyzőkönyvbe szeretném vetetni, hogy én nem ritkán hallgatok el, szóval nevezzük ezt most ünnepi pillanatnak, de azért ne lovalja bele magát senki, mert Catherine Hope Brightmore, született Payne majd akkor hallgat, amikor ő akarja.
- Igen?
Nem tudtam, hogy ez ennyire titkos, vagy, hogy egyáltalán titkos, mert hát miért is lenne az, elvégre, ez egy teljesen természetes, és véleményem szerint várható dolog volt. Jó, nem várható, de, amikor megértettem a nagy összefüggéseket, akkor azért egyből kiverte nálam a cukiságmérőt, és hát a bátyám eleve kiszokta, szóval ez az egész helyzet csak tovább doppingolt. De most nem tetszik Barnabás reakciója, szóval összehúzva a szemeimet, csípőre vágott kezekkel nézek rá.
- Hé, a bátyám teljesen rendben van, egy nagy mackó, hatalmas szívvel. Az az egész ember szőrből meg szívből áll, szóval igenis jó tanácsadó az, aki őt választja. Különben is, ő egy Payne, nem Brightmore.
Na nem mintha nekem olyan nagy bajom lenne a Brightmore névvel, de mondjuk nekem nem is kell attól tartanom, hogy Denis elkattan, és… ja nem ide. Jobb családban is megesik, hogy hirtelen él a halottnak hitt testvér, és te egészen véletlenül tudtad, de nem mondtad el, majd pár hónap, igen HÓNAP után úgy gondoltad, hogy előrukkolsz ezzel az aprócska, tényleg, szinte lényegtelen információval. Vajon miért nem prankelem meg azzal, hogy terhes vagyok? Eléggé szeretem az életem, maradjunk ennyiben.
- Azt ne mondd, hogy tőle is tartasz… nyugi, nincs itt, Indiában keresi önmagát, vagy mi.
Legutóbb legalábbis ott volt, és azt mondta, hogy nem is nagyon hiszi, hogy ez a helyzet változna. Talán karácsonyra hazajön, de szereti a fűszereket meg a légkört. Én nem szólhatok egy szót se, mert én is elmentem megtalálni önmagam, és ez eléggé jól sikerült. Éppen mondanék neki valami kedveset, de akkor meg a rózsaszínre szól be, és megint megemelkedik a szemöldököm. Szerda van, szerdán pedig kell valami rózsaszínt viselni. Jó, hát lehet, hogy kicsit sok rózsaszín, de attól még szép.
- Ééés kifúj.
Amikor a mondat végére ér, nyugodtan szólalok meg, és ujjaimat összeérintve jelzem neki, hogy ennyi elég is volt, és most akkor én jövök, ha már úgy elég sok mindent feltételez rólam.
- Szerinted a testvéred egy akkora állat, hogy miután tudja, hogy nehézségeid vannak, még beléd is rúg egyet? Ugyan, és, szerintem, ha Payne lesz, erre a szintre akkor se süllyed le, mi inkább összetartóak vagyunk. Én süteményt és teát kívántam, szóval bejöttem ide, ahol ezeket árulják. Manapság egy cseppet bonyolult magánélettel rendelkezem, nem hiszem, hogy még meg kéne koronázni a férjem húgának volt vőlegényével a dolgot. Nem mintha nem illenél be a sorba, de lehet, hogy most egy kicsit rendeznem kellene a soraimat mielőtt kamikaze akciókba kezdek. Szóval, újra a piacon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Meredek? Ezt csak azért gondolod, mert nem láttad még őket együtt. A bátyám olyan aranyosan néz rá, hogy azt nem is lehet szavakkal leírni. Komolyan mondom neked, ha látnád, elhinnéd, hogy nagyon is lehet, hogy Payne lesz.
Én legalábbis nagyon szurkolok ennek, mert lehet, hogy Zorka egy hurrikán, viszont Jason életébe pont egy olyan nő kell, aki ennyire nagyon intenzív és aktív, akivel nem unatkozik, aki feldobja a mindennapokat. Én őket tökéletesnek képzelem együtt, és nagyon remélem, hogy mind a ketten révbe érnek a másik által. Itt az ideje, hogy Jas és Zorcsi is boldogok legyenek, és az biztos, hogy én teljes mellszélességgel mellettük állok majd.
- Nem lehet kezelni, ha hozzám szól valaki?
Egy kicsit megemelem a szemöldökeimet, és nem tudom eldönteni, hogy most csak nagyon bonyolult vagyok szerinte, vagy szimplán leostobázott. Nagyon remélem, hogy az előbbi, és valljuk be, bár Annie sosem mondta el, hogy ők ketten hogyan találtak egymásra, őszintén, ötletem sincs, hogy hogyan sikerült, de azt viszont látom, hogy ők is jól összeillettek, vagyis hát, illettek volna, ha kitartóbbak, mert nekik meg ilyen “nem értem én a másik nemet” összehangolódásuk van.
- Ja, hogy a nőket? Ne is akard, mi sem értjük magunkat. Valójában elmebetegek vagyunk, csak a jóisten adott nekünk mellet és mosolyt, hogy kiiktassuk a gyanakvásotokat. De nyugi, tényleg mi sem értjük magunkat, olyan, mintha egész életünkben a tinédzser hormonjaink száguldoznának egy végtelen hullámvasúton. Én se kezdenék nővel, veszélyes és bonyolult játék.
Éppen ezért nem érti az ember a leszbikusokat sem, mert ott aztán két nő kerül bele ebbe a végtelen spirálba, ami talán még veszélyesebb, mint egy ellentétes nemű felállás. De nem tudom, nem ismerem belülről a dolgot, csak magamból indulhatok ki, és azt tudom, hogy én nem akarok magammal lenni.
- Engem nem zavar, ha maradsz. Mármint, nem sok alkalmunk volt beszélgetni addig, amíg úgy volt, hogy rokonok leszünk, de most ebben az átmeneti állapotban, amikor még nem tudjuk, hogy végül azok leszünk-e, szóval, nincs kedved meginni valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Francia vagyok. Mármint részben persze, anyám révén, akivel amúgy egyáltalán nincs jó viszonyom, de azért néha tudunk egymáshoz jól is szólni, csak inkább nem. És vicces, de apás gyerek vagyok, ami meg azért érdekes, mert ez az ember simán elárult, és férjhez kényszerített, és ha Denis nem lett volna, akkor egy öreg, perverz ember felesége lennék, és biztos, hogy már gyerekeket nevelnék. Brrr. Szóval a dolgok jól sültek el, de azért annyira mégsem, hogy teljesen nyugodt legyen a világ. Viszont vannak dolgok, mint például a házasságom meglétének ténye, melyet eddig nem hoztam felszínre, főleg, mert amikor megismerkedtünk, úgy volt, hogy el vagyok válva. Aztán meg távol volt, aztán meg most van. Nem csak a férfiak halnak korán a nők hülyeségei miatt, de úgy érzem, hogy egyes nők is, a saját hülyeségük miatt. Ilyen vagyok én is.
- Egy kicsit zavarod volt a vége.
Ismerem be, miközben közelebb húzódok hozzá, hogy egy biciklis el tudjon haladni mellettünk. Aztán persze visszamehetnék arrébb, de miért is kéne? Végül is, az is lehet, hogy ez az utolsó alkalmunk, és azt, ha tudjuk, ki kell használnunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Oscar-ra? Szerintem nem ezt a filmet kellene választaniuk. Ki fogják szórni a rostán, hidd el nekem.
Pedig nincs bajom amúgy a horrorral, mert olyankor legálisan bújhatsz a másikhoz, és félhetsz, és megvédhet, de hát, ha éppen valami nagyon nagy gebasz van, akkor arra tudsz csak gondolni, hogy nagyon nagy gebasz van.
- Próbálkozik az ember.
Felelem, miközben felpillantok, és orromon akaratlan is beszökik a cigaretta fütje.
~ Oh, dohányzik? ~
Emlékszem, hogy azt mondta, hogy leszokik, de nem tette, vagy talán azt mondta, hogy leszokott? Igen, mintha azt mondta volna, hogy ez meg is történt. De hát, nem. Pedig az mondta. Szóvaaal...
- Házas vagyok.
Jelentem ki olyan hirtelen, mintha éppen csak most világosodtam volna meg. De nem, ezt én már egy ideje tudom. Olyan szinten kiszakad belőlem, és utána olyan mély felszabadulással sóhajtok, hogy többen felénk fordulnak. Végre, kint van.
- Én azt hittem, hogy nem vagyok, de aztán kiderült, hogy de, és Denis azt hitte, hogy már elvált tőlem, de kiderült, hogy nem, mert nem adta be a papírokat, és aztán az egész feledésbe merült, és valahogy úgy elmaradt, és még az vagyok. Házas vagyok. És egy szörnyeteg, amiért erről nem szóltam, de úgy szeretek veled lenni, és olyan jó, hogy visszajöttél, és aztán ott volt a gyűrű, és én majdnem elájultam. El is akartam, de aztán valójában nagyon mérges voltam rád, és... el kellett volna mondanom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Meglepődök, leginkább azon, hogy ő nem lepődik meg, és a nahát, az bizony máskor nagyon jól esne a hidrogénezett agyamnak, mert szeretem, ha butának néznek. Komolyan, az ember olyan nagyon sokat tud spórolni azzal, ha az emberek feltételezik róla, hogy nem a legélesebb kés a fiókban, hogy az hihetetlen. Pár ember, köztük persze Bernárd is, tudhatja, hogy azért nem vagyok olyan butuska, mint, amilyennek magamat mutatom, ez pusztán egy stratégia. És milyen jól működik! Erre meg itt teljesen összezavar.
- Igen, de, elválhattam, vagy viselhetném anyám nevét, vagy bármi, de nem, mert nekem férjem van. Igazából a legjobb barátom, de nem élünk együtt, szóval, ez igazából nem is rendes házasság. De elég jól jártam vele.
Hirtelen olyan sok mindent lenne kedvem mesélni róla, hogy Denis-szel milyen sok mindent megéltünk, hogy megátkoztak, hogy majdnem megölt, hogy azért tanultam okklumenciát, hogy ne csukják le, hogy mi tényleg örömben és bánatban is együtt vagyunk, de valahogy nem érzem illőnek, hogy most erről beszéljünk.
- Tényleg nem haragszol? Elmondtam volna, ha tudom, hogy még mindig házas vagyok. Most meg olyan nagyon rosszul jön ki, és féltem, hogy így, elromlik valami.
Mert azt nem szeretném. Jól érzem magam vele, olyan férfi, akivel szeretek lenni. És bár feleségül nem akar venni, és ez az egész így nagyon is kellemes nekünk, fogalmam sincs, hogy neki mi fér bele és mi nem. Ezek szerint a tény, hogy férjnél vagyok, igen.
- Szóval nem szoktál le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Aranyos, ahogy megpróbálja, de lássuk be, esélytelen. Felkacagok, amikor a "rémesen francia" kifejezés elhagyja a száját. Valóban így van. Rémesen francia. Olyan nagyon, hogy egészen biztos vagyok benne, az apám valamire nagyon rá volt függve, amikor az anyámmal összejött. Valahogy neki mindig fura választásai voltak. Az első felesége nagyon furcsa, aztán Jasonék anyja szerintem aranyos, a miénk, hát ő nagyon francia, Willéké nagyon normális és nagyon nagy szerelem is volt, Editéké különleges, majd megint a furcsa dominált. Néha apám olyan, mint egy fékevesztett őrült.
- Mindig nagyon riasztó, amikor valaki Catherine-nek hív.
Motyogom, mert valljuk be, tényleg az. Vannak dolgok, amiket nem szeretek, ilyen a nevem is. Még Denis is, mikor "Payne"-ezik, rögtön rávágom, hogy "Brightmore vagyok", és valljuk be, nyomokban tök jó is vagyok benne, hogy Brightmore legyek, máskor meg annyira az anyám vagyok, hogy akár az ő nevét is viselhetném, de nem, akkor inkább legyen névtelen. Nagyon névtelen.
- Nem is tudom. Sokan nagyon furcsán néznek ránk, és valahogy nem értik, sőt, ítélkeznek. Ez nem zavar, nevetni szoktam rajtuk, de nálad más a helyzet, nem szerettem volna, hogy rosszul jöjjön ki a dolog.
De persze, ahogy annak lennie kell, rosszul jöttek ki. Komolyan mondom, ha valamit el lehet rontani, én kiváló példa vagyok rá, hogy hogyan is kell azt rosszul csinálni. Mintha ez lenne a legnagyobb képességem. Közelebb bújok hozzá, és vágyakozva pillantok fel rá.
- Mesélj nekem róla, nagyon szeretném megismerni a történetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kényes kisasszonyok, mint amilyen én is vagyok, nem tagadom, bár szeretnek csókolózni, nem szeretnek akárkivel. Vele kimondottan szeretek, mert pont úgy csókol, hogy az számomra tökéletes legyen, olyan térdremegősen, jól esősen, és amikor magához húz, nem tudom megállni, hogy ne kuncogjak kissé. Annyira szeretem, hogy van, és annyira szeretem a tényt, hogy az enyém, hogy arra szavak sincsenek. Még akkor is, ha máshoz köt az eskü, legnagyobb szerencsémre a házasságom, tökéletes. Nem megyünk egymás idegeire, de Denis mindörökké a legjobb barátom, legcsodásabb szerelmem marad. Olyan tökéletes az életem, hogy néha komolyan gyanakszom arra, hogy valójában egy eltévedt, részeg unikornis telibe hányta az egészet és most azért van csillámvilág. Isten mentsen attól, hogy panaszkodjam, csak úgy eszembe jutott a tény. Éppen ezért a csók, mely amúgy emberek között teljesen természetes, most még jobban esik és még boldogabbá tesz, és attól még, hogy a köznyelvben "szerető", egyáltalán nem mondanám annak, habár az ablakon mászott be, de azért az ajtón engedtem ki.
- A nagy szerelem?
Pillantok fel rá kérdőn, bujkáló mosollyal. Aggódom az erőszakos apa és a múlt idő használatának kettőse miatt. Habár ott, ahol belebeszélek a történetbe még indokolt a múlt, de valahogy félek azt meghallani, hogy az az ember, akiről Bernárd ilyen szép hangon és tekintettel beszél, már teljes egészében múlt időt kapjon. Neki élnie kell. Azonban... mi van, ha nem él? Furcsa vágyat érzek az iránt, hogy megismerjem a lányt, ez a különös csodalényt, aki ekkora hatással volt rá. Figyelmesen nézem őt, ahogy haladunk, és várom a történet folytatását. Romantikus alkat révén pedig, szeressem bármennyire is a vele töltött időt, bármikor azt tudom mondani, hogy eddig tartott a közös út, neked pedig a másik mellett van a helyed. Csak, éljen. Csak legyen még remény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem is tudom, hogy nevessek-e, vagy éppen dühös legyek, esetleg sírjak. Mondjuk, mindegyik teljesen jogos lenne, egyrészt, másrészt pedig hozzám illő, hiszen ahogy az én hangulatom változni képes, úgy nem változik semmi más sem. Mos, ahogy a tanári felé haladok, még nem döntöttem el, hogy igazán melyiket is szeretném. Talán mindegyiket egyszerre, de az biztos, hogy Brightmore meg fog halni, mert megölöm, esküszöm. Lassan azért fogom festeni a hajam, mert megőszülök tőle. Fun fact, a múltkor láttam egy őszes csillanást benne, így most az egész hajam hidrogénszőke, melyet drámai hullámokkal bolondítottam meg, és mely így csak a hátam felső harmadát takarja. Imádok szőke lenni, de a vörös az én örök szerelmem.
- BRIGHTMORE!
Tudtam én, hogy itt van! Jó, láttam erre jönni, és nem volt kedvem a folyosón találkozni vele, éppen ezért meghagytam az a béke illúziójába ringató három percet neki, amíg visszaér, lepakol, leül, és azt hiszi, hogy ez a mai is csak egy unalmas nap. Hát nem az kisbarátom, el kell, hogy mondjam neked, nem az. A szememben lévő bosszús csillanást szerintem jobban ismeri, mint én magam, és bár látom, hogy mások is vannak bent, most fontos, hogy rá koncentráljak csak, mert különben elszáll a dühöm, amit érzek iránta. Így is komoly problémáim vannak, mert a hullámzás a "ki tekerem a nyakad, te gyökér"-től egészen a "de szexik vagyunk ma is"-ig terjednek, és elég nehéz koncentrálni, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy szeresse vagy gyűlölje. Esküszöm, hogy a Netflix összes nőknek szóló romantikus filme vagyok egy személyben ilyenkor.
- Ez mi?!
Az asztalára csapok egy láthatóan más kezéből kitépett dolgozatot, de már javítva volt, és az aki a mennydörgőhöz hasonlított. ENGEM?! Nem vagyok olyan, mint egy magyar mennydörgő, csak szólok.
- Négy pont? NÉGY? Én neked csak NÉGY PONTOT ÉREK?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Rohadtul vicces fiúnak gondolod magad, ugye Brightmore?
Mert valljuk be, az. De jelen pillanatban, itt és most, rohadtul irritál. Ez a szép a szerelemben, hogy megőrülsz a másikért, majd a másiktól. Hát nem csodálatos, ahogy az őrület szélén egyensúlyozva, állandóan karban tartja az agyad és a figyelmed? Nem, egy pillanatig sem lankad. Pedig vannak helyzetek, amikor remek lenne. Mint most, amikor ki vannak élezve a receptoraim arra, hogy miként cselekedik, és amint meghallom a szemtelenséget a hangjában, úgy vágom tarkón. Nem nagyon, de érzékletesen. Mielőtt bárki megsajnálná, szereti, és ha nem, akkor majd megszereti ezt a bánásmódot.
- Öt pont? ÖT! Istenem, mekkora szerencsés ember vagyok, hogy ilyen csodálatosan nagylelkű férjem van nekem, hát az öt pont, az valami frenetikusan fantasztikus. Komolyan Denis, hát most volt egy mini orgazmusom, a négy még csak a vágyat keltette fel, de az öt… na az feltette az í-re a pontot.
Jó, hát az ilyen dolgokat akár kettesben is megbeszélhetnénk, de olyan mindegy, mert ebben a kastélyban mindenhol van egy szem, ami mindent lát, meg egy fül, ami mindent hall, csak azt tudnám, hogy mégis hogyan tud közlekedni, mert az orra már biztos hatalmasra dagadt attól, hogy mennyi mindenbe beleütötte már.
- Ó nem? És akkor mégis mi vagyok Denis? Melyik imádott sárkányhoz hasonlítod a hárpia feleségedet? Ez a megoldás, ugye? A feleséged nem is sárkány, hanem hárpia.
Bosszúsan fonom össze magam előtt a kezeimet, mert az biztos, hogy mondjuk vele ellentétben Reményi Tivadar nem azzal szórakoztatja a diákjait, hogy a feleségét írja bele a vizsgájába. Milyen ízléstelenség már, de tényleg! Méghogy én sárkány! A felháborodáson túl jelen pillanatban egyáltalán nem kívánom meglátni a romantikus összefüggést, mely szerint a legjobban a sárkányokat szereti, és én vagyok az ő sárkánya. Jelen pillanatban csak kapja be, keresztbe, de tövig. Köszönöm szépen.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Az élet veled, az fáj.
Közlöm sértetten, és ha valamit, hát akkor az orgazmus okozására tett mindennemű kijelentését tudom profi módon üveges, de mégis szánakozó tekintettel, és olyan fa arccal lereagálni, hogy annak receptjéért a porcelánbabák sírva könyörögnek. Millió érzés van bennem, ő pedig ezt pontosan tudja, ismer, és ezt imádom benne, meg azt, amikor spontán. Na nem olyankor, amikor Belián "lerendezéséről" beszél, mert olyankor túl vizuális vagyok, és az, ha a férjem mással van, nem zavar, hiszen én se csak vele vagyok, de valahogy vannak olyan dolgok, amiket nem szeretnék belevinni az életünkbe. Ilyen az a kép, hogy férfiakkal van együtt. Nem, nem vagyok elítélő, egyáltalán nem, csak ne az én férjemmel, mert Denis az enyém, és a kis beteges birtoklásvágyamat felpiszkálja. És itt szeretném megjegyezni, minden ember - és állatvédő szervezetnek, akik már felfegyverkezve rúgnák rám az ajtót, hogy ez a beteges birtoklás ez benne is benne van. Igen, a mi kötelékeink erősek, biztos alapokon nyugszanak, biztosabbakon, mint sok más házasság. Jó, hát az nem titok, hogy Reményiék a favoritok, szeretnék én is olyan jó nő lenni, mint Emma, és csak remélni tudom, hogy ennyi évtized után Denis még mindig humoránál lesz.
Szólásra nyitnám a szám, de ekkor három dolog történik. Egy beszólás, egy csípőmnél finoman arrébb tessékelés - sosem voltam az a fajta lány, aki akkor se feltűnő, ha beáll egy tv elé, szóval megértem -, és egy visszaszólás. Hirtelen olyan sokszor szerepel az orgazmus és a merevség, hogy már nekem is hátra kell fordulnom, hogy megnézzem, mégis mi a fene van most akkor, és szembe találom magam Hellával. Igen, én tudom a kollégáim nevét. Hát basszus, tök nehéz úgy pletykálni, hogy az arc + név + ki-kivel szentháromság nincs meg. Nem azért tudom a diákjaim nevét, mert annyira jók, hanem mert a pezsgő kis életük olyan mókás. Nekem is volt ilyen, és mi lett a vége, a férjem körbeorgazmusozza a tanárit, meg nyomorult minimál pontokért hasonlíttat engem sárkányokhoz. Éljetek gyerekek, és sose legyetek olyan elkeseredettek, hogy engedtek az aranyvérű apukátoknak. Akkor sem, ha életetek nagy szerelméhez kell hozzámennetek.
- Ja igen, meg foglak ölni. Hamarabb, mint terveztem, de most egy picit kizökkentettél, össze kell szednem magam, rendesen öregszem.
Nem, valójában nem tudok napirendre térni afelett a kép felett, ami megjelent a fejemben, ahogy Hella férfiasan megfektet egy férfit, aki meg nőiesen megpróbál viszakozni és, hogy ki és hol merev, nos, abba már bele se merek gondolni. Hát ez... na ez durva volt.
- Mi a franc?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Megemelem a szemöldökömet, miközben felé haladok, és arra törekszem, hogy az életmentő kávét ne löttyintsem ki, ez egy nagyon fontos feladat, meghatározza a napot, úgyám.
- Szerintem az Espresso-t mi tartjuk fenn.
Egy hatalmas, tripla csodát adok át neki, mielőtt a sajátomba kortyolnék. Látszik, hogy némiképp fáradtra sikerült csak pihennem magam, de hát ilyen az, ha az ember áldozatokat hoz a családjáért.
- Nem könnyű egy férfit egész éjjel lefoglalni úgy, hogy ne jöjjön rá, hogy azért teszed, mert a húga a bátyáddal sütöget, amire instant agyvérzést kap. Terveim között szerepel idővel egy saját gyermek, aki remélhetőleg Brightmore, szóval Denis egyes funkcióinak működnie kell még egy ideig.
Komolyan, a mi családjaink olyanok, mintha a Trónok Harcában lennénk. Mindenki mindenkivel, és közben mégse senki senkivel, de talán esetleg valaki lehetne valakivel. Egy nap megírom a könyvemet erről, és nem ezzel fogok sok pénzt kaszálni, hanem a kiegészítő kötetekkel, a ki kicsodákkal.
- Este csináltam sablonokat, megnézed, hogy mindegyik gyerekekre illeszthető-e?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Pedig, tegnap este felülmúltam önmagam.
Még egy büszke vigyort is megengedek, mert valóban az ilyenek közöttünk nem tabutémák, hát csak meg kell nézni, hogy milyen bonyolult az egész minket körülvevő környezet. Hozzám ebből egyértelműen Zorka áll a legközelebb. A nővérem kattant, a gyerekét is itt hagyta, a Ariana a panzióval van elfoglalva, Helena szent, Edit meg nem is tudom, hogy mikor ment férjhez, elképesztő, hogy már nagykorú, a többiek viszont még picik. Szóval egészen Zorkáig nem találtam a helyem, és ha a bátyám egy idióta, és nem cselekszik, hogy nőül vegye, akkor bizisten, hogy elválok, és elveszem én.
- Hát... én is sok jobb programot tudtam volna mára, de olyan kedves volt. Öregszem, mert néha erős vágyat érzek rá, hogy olyan nagymamásan megcsipkedjem az arcát. Ami meg a segge védését illeti, Denis túlzottan kemény vele, Annie kéri, hogy ne szóljon bele az életébe, Barni meg nem hiszem, hogy feszkót akarna, de ráparázik, amit Denis élvez, és ... miért nincsenek nekünk normális rokonaink?
Nagyon nem értem ezeket a bonyolult rendszereket, amikkel működünk. A kérdésre felnevetek, és már szólni is szeretnék, amikor reflektál, én meg egy "buh" kíséretében nézek rá.
- Hát ez az, ettől féltem. És ez már egy szűkített verzió. Kellene egy kerek fejű gyerek, de egy se rémlik most. Mindegyik olyan normális alkatú. Nem etetik ezeket a kölyköket rendesen? Szóval akkor azt ne ajánljam fel. Na és ez? Nem túl díszes?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magam. Szeretem Zorkát, olyan személyisége van, amilyet szerettem volna mindig is Jason mellett tudni. Vidám, bolond, és teljes mértékben nem normális. Ilyen kell mellé, olyan, akivel az én nagy maci bátyám jól érzi magát. Zorka tökéletes, és szeretem azt gondolni, hogy én is hozzájárultam ahhoz, hogy összejöjjenek. Várom a következő szinteket, a házasságot, a kisembereket, akik szőkék lesznek, és hatalmas hajkoronával rendelkeznek majd. Nevetésemet a kedvesre reflektálása csillapítja, és egy kicsit megemelem a szemöldökeimet.
- Szörnyűek vagytok. Barni tök önbizalomhiányos, én nem piszkálnám azért, mert végre tököt növesztett, és tett valamit a boldogsága érdekében. Nem mondta el, mert biztos félt a kudarctól, vagy a túl erős kritikától.
Én megértem őt, legalábbis én ezekre gondoltam, amikor kiderült, hogy helyettes lett, és ezt nem mondta el senkinek. Azt nem mondhatjuk, hogy Zorka azért nem tudta, mert folyamatosan Jason-nel lóg, mert nem, hanem egyszerűen, ha az ember ezt elbukja, akkor nem szívesen osztja meg. Még mindig könnyebb eltusolni a sikertelenséget, és örülni a sikernek.
- Szereti.
Pillantok rá teljesen nyugodtan, finoman mosolyogva. Arra a lányra amúgy is rá van írva, hogy odáig van a srácért, de történetesen még el is mondta. Ahogy azt is, hogy:
- Nem akar mást, csak, hogy minden normális legyen közöttük, hogy ne azon görcsöljön Barni, hogy mi volt a múltban, és, hogy egy kis időt együtt tudjon vele tölteni. Azt mondta, hogy nem fog semmi félreérthetőt és kellemetlent tenni. Denisnek be kell látnia, hogy a húga, nos ivarérett, felnőtt nő, akinek vannak érzései és gondolatai, és aki el tudja dönteni, hogy mi a jó neki. Nem kell megmentenie, mert nem igényli. De persze, ezt magyarázhatod, nem fogja megérteni. Persze mindegyik makacs, mondhatsz nekik bármit. Az egyik fejjel megy a falnak, a másik meg követi. Nem is kell nekem gyerek, rajtuk kiélhetem magam.
Vicces? Nem, tényleg így van. Minél több Brightmore van a közeledben, annál nagyobb kedved van elővenni az anyai szigort. Sokszor szeretném megcsapkodni őket.
- Szerencsétlen Karola, te aztán nagyon kedves vagy vele. Azért neki ne mond, de értem, hogy mire gondolsz, ha jön valaki, akkor majd a feje határozza meg a mennyiséget. Nálad mit lehet csinálni kedves minimalizmus kisasszony?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Meg fogsz valaha neki bocsátani?
Mondjuk lehet, hogy Barninak ahhoz valami eszméletlenül nagy baromságot kellene csinálnia, vagy valami olyanba kellene véletlenül keverednie... óóó nem, nem szabad nekem ebbe belegondolni jobban, mert még a végén kitalálok itt valami őrültséget. Denis szokta erre azt mondani, hogy néha jó lenne, ha képes lennék megállni. De rólam van szó. Hogy én ne agyaljak? Ugyan, kérlek. De most erőt veszek magamon, és megpróbálom nem kibékíteni a testvéreket. Megoldják. Különben is, ha Jason végre összeszedi magát, és mondjuk tesz lépéseket, akkor mi mind rokonok leszünk, és ha én is közben beleavatkozom, abból lehetnek nagyon szar családi ebédek is. A célom pedig a világbéke, a boldogság, és egy csomó nyálas szépségkirálynős gondolat.
- Csak ne a gyerek előtt mondd, mert szerencsétlen teljesen kibukik. Mostanában olyan hamar jönnek ezek a hormonális hisztériák, hogy az ember csak néz, és nem is érti, hogy igazán mi a fene bajuk van ezeknek a kölyköknek. Meg ez a korai érés, komolyan mondom neked, sírba visznek.
A kettő bé még nem is, de a három a, hát komolyan mondom, a zöme tizenegy éves, de egyszerűen néha annyira zavarba jövök tőlük, hogy szívem szerint némító bűbájt tolnék rájuk. Vagy sóbálvány átkot, majd jól kihiperventillálnám magam. A múltkor is, a tizenegy éves, komolyan annyi Kustus Annamari közölte velem, hogy van jó pár szexi tanárbácsi. Mondjuk lehet, hogy az anyjától hallotta ezt, de ne. Csak simán ne. Helyette inkább nézem azt a sok mindent, amit Zorka kitalált. Hogyan van ennek a nőnek ennyi képzelőereje? Egy szemet fel is veszek, és megrázogatom kissé, így test nélkül olyan para, ahogy az a fekete karika mozdul. Pedig valljuk be, semmi köze az igazi szemekhez.
- Mi is festünk tojást? Hátha meglocsolnak. Mondjuk remélem nem vödörrel. Travis meg Will, sőt szerintem akkor Jason is benne volt, egyszer kitalálták, hogy összeterelnek minket lányokat, és akkor egyszerre kapjuk az áldást, csakhogy mi máshol vártuk őket, és apám mostani feleségét sikerült három vödör vízzel telibe kapniuk. Csóró annyira megfázott, hogy egész héten gőzölgött a füle meg az orra a bájitalos gyógyteától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Nekem miért nincsenek ilyen testvéreim? Travis elvan a maga világában, Jason, Will, Milan normális, Ariana és Helena szintén. A legnagyobb ajándékot Jeannie adta, amikor betört hozzánk és otthagyta Archibaldot, mert rájött, hogy az anyaság az nem vicces.
Tegyük hozzá, hogy az elmúlt két évben nem is kérdezte, hogy én életben tartom-e a gyerekét. Természetesen igen, de ez nem segít. Kértem Jasont, hogy vesse be az ikerizéjét, és mondja meg Jen-nek, hogy kapja be, de ha meg is kapta az üzenetet, nem foglalkozott vele.
- Te Zorka, kéne kötnünk egy házassági szerződést. Archibald elveszi Karolát. Hány éves is most pontosan?
Nem baj, ha egy picit idősebb a lány, mondjuk nyilván a fiúnál szerencsésebb, mert a fiúk felnőttként is tök hülyék. Például Jason, aki most már igazán  meggyűrűzhetné Zorkát, mert ha nem teszi, esküszöm, hogy megteszem én. Apám kifutna a világból, hogy elveszít egy kiváló trófát, mert, hogy Denist annak tartja, és kíván minél több gyermeket nekünk. Ezek elképesztően mókás beszélgetések tudnak lenni, néha direkt kisebb ruhát veszek fel, vagy émelygést szimulálok, mert vicces látni a család arcát. Azt mondják, hogy addig jár a korsó a kútra.. na igen, minden esélyem megvan rá, hogy a karma arcon köp egy nap. Jen első akciója óta már a konyhába is óvatosabban megyek be.
- Remélem nálunk leszel húsvét hétfőn.
Somolygok rá, és közben abban is reménykedem, hogy Jason azt hiszi, jó ötlet Zorkát telibe locsolni. Azt hiszem, elért a változó kor, kezdek átmenni a nénikbe, akik képesek az árokparton derékszögbe állítani a padot ha kell, csak jól lássák, ahogy a Kati veri a Sanyit.
- Alkohol? Szabad a testvéred gyermekközpontú rendezvényén ezt a szót kimondani? Kétszer is.
A kijelentésnél már lehalkítom a hangom, mintha valami nagyon riasztót kérdeznék, és olyan kis butuskán nézek rá, mintha ne lenne agyam. Pedig van. Annak, akit kedvelek. Például őt.
- Kár, hogy senki se házasodik, úgy szerveznék esküvőt. Mivel már házas asszony vagyok, szervezhetek. De Edit óta senki se házasodott. Minek ennyi testvér, ha mind mamlasz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Óóó, hát láttad, hogy milyen család jár Jasonnel. De ne idegeskedj ezen, mindenkinek van házassági szerződése, mindegyik kb ugyanazt tartalmazza, ha elválsz, akkor a házasság előtti vagyonodat veheted ki, meg annak a felét, amit együtt teremtettetek meg. Kivéve a házat. Az apám mindenkinek házat vesz nászajándékba. Szóval ha nem akartok a Tündérmanó elején maradni, hanem máshová költöztök, akkor ő veszi a házat, és ha elváltok, a ház Jasoné marad. Ha nem kell a ház... hm, nem is tudom, hogy akkor mi van. Majd megkérdezzük Editet. Nekik se lett saját házuk, mert tudod, a Radetzky-k mind egy kupacon laknak.
Editnek gondolom semmi újdonságot nem jelent, de például nekem Isten mentsen, hogy együtt kéne élnem mindenkivel. Tökre élvezem azt, hogy Jason-nel meg Annie-vel vagyok. Sőt, Jason gyakorlatilag már Zorkánál lakik, nagyon ritkán látom otthon, így még kényelmesebb, egyre több a nőiesség a házban. Nem mintha eddig ne ez lett volna a divat.
- Akkor csak kicsit idősebb, teljesen belefér. Majd megbeszéljük a részleteket.
Még kacsintok is hozzá. Mondjuk a fene se tudja, hogy most mi lesz majd. Mármint, ha Andrássy asszony meghal vagy nyugdíjba megy, akkor gondolom lesz majd egy új házasságszerző. Nem mintha láttam volna nála gyakornokot. De sosem tudhatja, hogy mikor jön egy szívroham, vagy esetleg mikor öli meg az egyik jelölt a kapott pár miatt. Mai zaklatott világunkban nem mindenkinek juthat egy Jason vagy egy Denis, habár, nálunk elég necces volt az ugye, hogy mind a két fél eljut-e idáig élve, most meg olyan felnőttesek és kedvesek vagyunk, hogy gyakorlatilag hányni tudnék magunktól. Imádom!
- Miért, ha én hozom, akkor nincs?
Kacsintok és a pohár karimája felett rámosolygok. Helló helló, nem mondta senki, hogy én ártatlan vagyok. Rendben, egy fokkal jobban tartok a bátyjától, de ő a testvére, szóval neki szabad, én meg elég bonyolult, hogy végül is ki vagyok, ha végigvesszük az opciókat. Szerencsétlen Barnabás. Én azért sajnálom, nem lesznek könnyű hetei, ahogy nem is voltak azok.
- Merlin menten meg minket, és este menjünk el inni, mozduljunk ki, éljünk.
Nem mintha most ne élnénk, és nem mintha a mai nap után még kedvünk lenne bármi máshoz, mint eljutni az ágyig, és egy nagyon nagyot aludni. Egy igazán nagyot. De most koncentráljunk, mert indul a buli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Végre az utolsó óránál vagyunk. Imádok tanítani, de ez az év valahogy annyira mozgalmas volt, hogy azt elmondani nem tudom. Az én életem többnyire stagnált, de nem is baj, mert a környezetemben mindenki tett róla, hogy halálra izguljam magam, nap nap után. Ennyi szerelmi drámát követően én már csak pihenni szeretnék, így még a vizsgáimat is, terveim szerint koránra tervezem, hogy aztán pihenhessek. Tökéletes. És nagyon igényelt is. Most csak ketten maradtunk Archieval, mindenki elköltözött, így új napirendet is kell kialakítanunk.
- Törekedjünk hát arra kedveseim,  hogy a vizsgaidőszak alatt csak egyszer kelljen találkoznunk. Mindenkinek kellemes vizsgaidőszakot, és jó pihenést kívánok.
A diákok szedelőzködni kezdenek, míg én 8a hátsó padokhoz lépve, érdeklődve pillantok a fiúra.
- Egy óra alatt nem lehet nyolc évet behozni. Bár, ha értesüléseim helyesek, önnek nincsenek önismereti problémái.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ettől valahogy nem félek.
Felelem mosolyogva, felülve az előtte lévő székre, lábaimat szorosan egymás mellé zárva, és a térdemre hajolva, kicsit előredőlök. Szemeimet összehúzva, gyanúsan mérem végig a fiút.
- Bontovich Miksa… azt hiszem, egyszerűbb, ha az igazat hallom, a ködösítést meghagyom a hiszékeny tizenéveseknek. Mind a ketten jobban járunk így
Biztos vagyok benne, hogy sunyi kis mellékbeszéléssel terelne el, de ebben az életszakaszban és évszakaszban sokkal jobban kedvelem az őszinteséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Elena biztosan nem bánna egy újabb skalpot.
Felelem ösztönösen, aztán megint gyanúsan végigmérem.
- Ja, mármint engem? Ez kedves. El kell ismernem, hogy ön éppen olyan bájos, mint amilyennek mondják.
Ez pedig imponáló, valljuk be, igazán imponáló. Nagyon tetszik az, amit mond, és ahogy mondja. Áh, fene egye meg.
- Hány éves?
Teszem fel a kérdést, és legyünk őszinték, a legkevésbé sem szeretném elküldeni. Ebből baj lesz, nagy nagy baj. Főleg, hogy tudom, hogy a tekintetemmel is, a testemmel is flörtölök, mert szeretem kívánatosnak érezni magam.