37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Catherine Hope Brightmore összes hozzászólása (412 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 13 14 » Le
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. szeptember 29. 21:41 Ugrás a poszthoz

Mr. Meurice


Régen volt már az, amikor egyetlen szó tökéletesen pontos kiejtésétől az egész világom megremegett, majd összeomlott, miközben egy négyéves gyerek módjára, hangosan és lelkesen kiáltotta volna, hogy "mégegyszer", úgy tűnik, ma mégis ezzel van dolgunk, hiszen szinte érzem, ahogy a bőröm felizzik, miközben a szégyen és a szenvedély vív egymással csatát. Hogyan?! Mégis, hogyan lehettem annyira ostoba, hogy lefeküdtem egy diákkal? Kiskorú? Istenem, ebben az évfolyamban bármi lehet. És, ha az? Akkor mégis mi a francot csinálok majd? Annyira vigyáztam, hogy ne legyen ilyen, és eddig olyan jól is ment. Mi a fene történt tegnap este? Hogyan kerül ez a srác most ide? Ez csak egy lidérces rémálom. Lidérces volna? A testem szerint nem éppen ez a szó illik ide, szerinte ez egy nagyon is szép álom. A vágy ég benne, hogy magam előtt összehúzzam a karjaimat, de valahogy úgy érzem, az nem volna más, csak lebuktatás.
Nem akarok rá gondolni, és ezt nagyon könnyen meg is tudnám tenni, hiszen az aranyszín ládikába elzárhatnám, úgy, hogy akár soha többet ne kerüljön felszínre, mégsem vagyok képes rá, mintha a testem tiltakozna az ellen, hogy feloldozást nyerjen. Ignorálással próbálkozom, még akkor is, ha láthatóan ez annyira se megy, hogy akár csak egyetlen percre is nélkülözni tudjam a figyelmét, és az ezzel járó következményt. De órán vagyunk! Még legalább harminchét és fél percig itt kell lennünk, egy levegőt szívni, ráadásul itt van rajta kívül még húsz ember.
~ Tizenhárom... tizenkettő... tizenegy...~
Az óra bámulása nem segít, mert csak feltűnést kelt, és azt mondják, ha nézzük, csak lassabban telik. Hát a francba is! Ha nem lenne ennyire makacs dolog ez, nem is érdekelne. De makacs dolog, úgy érzem, hogy ez az egész helyzet a fejemre fog nőni, bekebelez, és nem tudok már tenni ellene. Istenem, miért is kell nekem tizennégy évnél idősebbekkel is gyakorlatoznom? Hát nem volt elég az óvoda és az előkészítő? Ott nem fenyeget a veszély, amiről eddig nem is tudtam. És milyen jó volt a tudatlanság.
- Mi a... ?
Majdnem sikítva ugrok arrébb, de még idejében moderálom magam, vagyis, majdnem idejében. Felpillantva végignézek az osztályon, de mindenki a teszttel tölti az idejét, így megengedek magamnak annyit, hogy egy erősebb fejrázással és szemkigúvasztással jelezzem, hogy ezt ne. Nagyon ne. Ellépve tőle, szinte visszamenekülök az asztalhoz, hogy arra támaszkodjak. El fogok ájulni. Nem hiszem el, hogy ez tényleg velem történik.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. november 22. 18:48 Ugrás a poszthoz

Mr. Meurice


Basszus. Basszus. Basszus. Érzem, ahogy a szívem kétszázzal ver, hogy egyszerűen nem kapok levegőt, fulladok, és ki akarok szabadulni innen. Csak ki innen, csak el innen, bármit, csak ne legyek itt, csak ne kelljen most itt lennem. De hát én vagyok a tanár. Miért is vállaltam el? Miért is nem maradtam én az előkészítőnél? Hiszen ott már minden apukát ismerek, meg ismerik Denist, szóval ránéznek, és tudják, hogy a férjem, és én védve vagyok attól, hogy esetleg egy görbe este végén nem megfelelő ágyba zuhanjak. Mert ennek kellene lennie. Mármint, ojj.
Az van, hogy van bennem egy egészséges gát, és bőven elég nekem a tény, hogy ott van Denis és ott van Bernárd. Az egyik a férjem, szeretem, de pont ideálisan nyitott a házasságunk, amiről évek óta azt hittük, hogy nincs is meg, de aztán kiderült, hogy megvan, de mégsem tettünk semmit, szóval lényegében házasok vagyunk, az Edictum szerint mártír vagyok ő meg meleg, és ez így teljesen jó is, mármint, jó, hát nem biztos, hogy ő annyira örül, de tekintve, hogy Denisről van szó, egy paradicsom is jobban felháborodna a feltételezésen, hogy őt vagy zöldségként vagy gyümölcsként kívánják számon tartani. A paradicsom az das, se nem ez, se nem az. Mi a franc? Miért jött ki belőlem a rejtett biológus és mikor kezdtem Denist egy paradicsomhoz hasonlítani? Mi?
Jó, nincs semmi baj, hiszen szorgalmasan dolgozik, csak egy kicsit meglepődtünk, de nem lesz itt semmi, de semmi baj. Miért is lenne? Hiszen, csak egy kis félreértés volt, na és ha szexeltünk egy picikét? Hát jobb családban is megesik. Jaj basszus, most én is belekerültem abba a csapatba, akik a diákjaikkal szexelnek, hát komolyan mondom, nem elég nekem, hogy az állítólag meleg férjemet paradicsomokhoz hasonlítgatom, most még ez is?
Nincs baj, nem történt semmi. Egy kicsit túlreagáltam, kicsit meleg van ebben a teremben, nem? Biztos, hogy kissé kábább voltam, és máshogy hatott, mint, ahogy hatnia kellett volna. Csak ennyi, semmi több. Csak ennyi. Nem. Sosem csak ennyi. Mint, hogy most sem, amikor a lapok kicserélődnek, az első három válasz gyönyörűen lezajlik, majd jön a negyedik, ahol addigra már egy ájulás szélén billegő gyerek néz rám vörös fejjel. ÉS HA LEÍRTA?! Apám mindig azt mondta, hogy csak olyan dolgokat csinálj, amiket fel is mersz vállalni, mondjuk ugyanez az ember ellentmondást nem tűrően kívánt egy vele egykorú férfihoz hozzáadni is. Utóbb ugyan azt mondta, hogy csak azért, hogy Denis lépjen, de mivel Denis az mondta, hogy mindegy, hogy melyikünket vesz el… óóó már emlékszem, ezért még meg se kapta a magáét. Na de csak szépen sorban, előbb ez a hülyegyerek, aztán majd az. És ha ilyen lendületben leszek, lehet, hogy még otthon is szétcsapok.
De most erre nem érek rá, gyorsan két ugrással ott termek a szerencsétlen fiú mellett, eléve tőle a lapot, és végigpillantva rajta mélyen beszívva a levegőt, fujtatok egyet.  
- Ma előbb fejezzük be az órát, ugyanis Mr. Meurice szeretné inkább a következő óráig a büntetését ledolgozni. Szedelőzködjetek.
Nem mozdulok, mert ha arrébb megyek, még a végén kioson a teremből, de nem, óóó nem, ezt most itt rövidre zárjuk nagyon gyorsan.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. november 23. 11:49 Ugrás a poszthoz

Barnabás - De jó látni téged, de tényleg
Kinézetem  

Hogy is fogalmazzam meg finoman? Ha most egy pohár cukros limonádét innék, attól is úgy beállnék, mint Kati néni a dianáscukortól, de tényleg. Hát komolyan mondom, hogy szétzsibbadt az agyam, és bármennyire is mondtam, hogy én ezt egyedül nem vagyok hajlandó végigcsinálni, a végén mégis egyedül mentem, ami azt jelenti, hogy Denis-t annyira, de annyira meg fogom verni, hogy... igen, én ütöm, ő meg nevet, csodás felállás lesz. De a lényeg, hogy éhes vagyok, szomjas vagyok, fáradt vagyok, és amúgy is, mindenki elmehet a... oda.
Ahhoz azonban, hogy egyek is, ne csak igyak, ételnek kellene lennie a hűtőben, ami nincs, mert Jason valahol a fellegek felett van, meg amúgy is férfi, én meg hát ugye a nő, aki vezeti a háztartást, gyereket nevel, próbálja a nem létező, de annál problémásabb szerelmi életét egyben tartani, és még dolgozik is. Hát mikor volt nekem időm bevásárolni? Semmikor. Így hát a problémát elengedve, az apámtól szabadulva, de még mindig úgy, mintha nem lenne agyam se semennyire se, haladok előre, és szánt szándékomban áll, hogy a Benzsay vegyes kínálatát nézzem meg, de aztán egy hatalmas korulás és vége...
~ SÜTI. Sütisütisüti... KÉREK.~
Aham, nos, terhes nem vagyok, de hát a hasam azt fogadja csak el, amihez kedve van, én nem tudok nem azt enni, amit vágyok, és bár csinálhatnék én is, de mi lenne, ha most inkább másét enném? Meg ihatnék egy teát, azt a finom epreset. Úúú igen, az tökéletes lenne. Megpróbálom kihúzni magam, és emberivé változni, hogy aztán amikor úgy érzem, rendben vagyok, belépjek, megjött a díva, ilyen ez. Vidám mosoly, pedig ez ebben az állapotban külön művészet, és már libbenek is tovább, hogy aztán teljesen kipattanjon a szemem, mert olyan szinten rám ripakodik Barnabás, hogy csak pislogni tudok, és azt sem értem, hogy most mi van.
- Héhéhéhé! Egy, Zorka teljesen rendben van, ha a bátyámmal szétmennek, az én asszonyom lesz. Kettő, mi a fene bajod van neked?! Komoly erőfeszítéseimnek hála, még életben vagy. Sőt, Annie még nálam is jobban védett, szóval gyakorlatilag érinthetetlen vagy. És három, mivan? Mit adott és mit kell csinálnom?!
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. november 29. 12:26 Ugrás a poszthoz

Barnabás - De jó látni téged, de tényleg


Olyan nagyon meglep a mozdulat, hogy tényleg befogom és csak nagy szemekkel pislogok rá, mint aki nem érti, hogy most mégis mi a fene történik. Megjegyzem, hogy tényleg nem értem, azonban jegyzőkönyvbe szeretném vetetni, hogy én nem ritkán hallgatok el, szóval nevezzük ezt most ünnepi pillanatnak, de azért ne lovalja bele magát senki, mert Catherine Hope Brightmore, született Payne majd akkor hallgat, amikor ő akarja.
- Igen?
Nem tudtam, hogy ez ennyire titkos, vagy, hogy egyáltalán titkos, mert hát miért is lenne az, elvégre, ez egy teljesen természetes, és véleményem szerint várható dolog volt. Jó, nem várható, de, amikor megértettem a nagy összefüggéseket, akkor azért egyből kiverte nálam a cukiságmérőt, és hát a bátyám eleve kiszokta, szóval ez az egész helyzet csak tovább doppingolt. De most nem tetszik Barnabás reakciója, szóval összehúzva a szemeimet, csípőre vágott kezekkel nézek rá.
- Hé, a bátyám teljesen rendben van, egy nagy mackó, hatalmas szívvel. Az az egész ember szőrből meg szívből áll, szóval igenis jó tanácsadó az, aki őt választja. Különben is, ő egy Payne, nem Brightmore.
Na nem mintha nekem olyan nagy bajom lenne a Brightmore névvel, de mondjuk nekem nem is kell attól tartanom, hogy Denis elkattan, és… ja nem ide. Jobb családban is megesik, hogy hirtelen él a halottnak hitt testvér, és te egészen véletlenül tudtad, de nem mondtad el, majd pár hónap, igen HÓNAP után úgy gondoltad, hogy előrukkolsz ezzel az aprócska, tényleg, szinte lényegtelen információval. Vajon miért nem prankelem meg azzal, hogy terhes vagyok? Eléggé szeretem az életem, maradjunk ennyiben.
- Azt ne mondd, hogy tőle is tartasz… nyugi, nincs itt, Indiában keresi önmagát, vagy mi.
Legutóbb legalábbis ott volt, és azt mondta, hogy nem is nagyon hiszi, hogy ez a helyzet változna. Talán karácsonyra hazajön, de szereti a fűszereket meg a légkört. Én nem szólhatok egy szót se, mert én is elmentem megtalálni önmagam, és ez eléggé jól sikerült. Éppen mondanék neki valami kedveset, de akkor meg a rózsaszínre szól be, és megint megemelkedik a szemöldököm. Szerda van, szerdán pedig kell valami rózsaszínt viselni. Jó, hát lehet, hogy kicsit sok rózsaszín, de attól még szép.
- Ééés kifúj.
Amikor a mondat végére ér, nyugodtan szólalok meg, és ujjaimat összeérintve jelzem neki, hogy ennyi elég is volt, és most akkor én jövök, ha már úgy elég sok mindent feltételez rólam.
- Szerinted a testvéred egy akkora állat, hogy miután tudja, hogy nehézségeid vannak, még beléd is rúg egyet? Ugyan, és, szerintem, ha Payne lesz, erre a szintre akkor se süllyed le, mi inkább összetartóak vagyunk. Én süteményt és teát kívántam, szóval bejöttem ide, ahol ezeket árulják. Manapság egy cseppet bonyolult magánélettel rendelkezem, nem hiszem, hogy még meg kéne koronázni a férjem húgának volt vőlegényével a dolgot. Nem mintha nem illenél be a sorba, de lehet, hogy most egy kicsit rendeznem kellene a soraimat mielőtt kamikaze akciókba kezdek. Szóval, újra a piacon?
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. december 22. 10:08 Ugrás a poszthoz

Barnabás


- Meredek? Ezt csak azért gondolod, mert nem láttad még őket együtt. A bátyám olyan aranyosan néz rá, hogy azt nem is lehet szavakkal leírni. Komolyan mondom neked, ha látnád, elhinnéd, hogy nagyon is lehet, hogy Payne lesz.
Én legalábbis nagyon szurkolok ennek, mert lehet, hogy Zorka egy hurrikán, viszont Jason életébe pont egy olyan nő kell, aki ennyire nagyon intenzív és aktív, akivel nem unatkozik, aki feldobja a mindennapokat. Én őket tökéletesnek képzelem együtt, és nagyon remélem, hogy mind a ketten révbe érnek a másik által. Itt az ideje, hogy Jas és Zorcsi is boldogok legyenek, és az biztos, hogy én teljes mellszélességgel mellettük állok majd.
- Nem lehet kezelni, ha hozzám szól valaki?
Egy kicsit megemelem a szemöldökeimet, és nem tudom eldönteni, hogy most csak nagyon bonyolult vagyok szerinte, vagy szimplán leostobázott. Nagyon remélem, hogy az előbbi, és valljuk be, bár Annie sosem mondta el, hogy ők ketten hogyan találtak egymásra, őszintén, ötletem sincs, hogy hogyan sikerült, de azt viszont látom, hogy ők is jól összeillettek, vagyis hát, illettek volna, ha kitartóbbak, mert nekik meg ilyen “nem értem én a másik nemet” összehangolódásuk van.
- Ja, hogy a nőket? Ne is akard, mi sem értjük magunkat. Valójában elmebetegek vagyunk, csak a jóisten adott nekünk mellet és mosolyt, hogy kiiktassuk a gyanakvásotokat. De nyugi, tényleg mi sem értjük magunkat, olyan, mintha egész életünkben a tinédzser hormonjaink száguldoznának egy végtelen hullámvasúton. Én se kezdenék nővel, veszélyes és bonyolult játék.
Éppen ezért nem érti az ember a leszbikusokat sem, mert ott aztán két nő kerül bele ebbe a végtelen spirálba, ami talán még veszélyesebb, mint egy ellentétes nemű felállás. De nem tudom, nem ismerem belülről a dolgot, csak magamból indulhatok ki, és azt tudom, hogy én nem akarok magammal lenni.
- Engem nem zavar, ha maradsz. Mármint, nem sok alkalmunk volt beszélgetni addig, amíg úgy volt, hogy rokonok leszünk, de most ebben az átmeneti állapotban, amikor még nem tudjuk, hogy végül azok leszünk-e, szóval, nincs kedved meginni valamit?
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 7. 09:13 Ugrás a poszthoz

Börni Love
Kinézetem


Francia vagyok. Mármint részben persze, anyám révén, akivel amúgy egyáltalán nincs jó viszonyom, de azért néha tudunk egymáshoz jól is szólni, csak inkább nem. És vicces, de apás gyerek vagyok, ami meg azért érdekes, mert ez az ember simán elárult, és férjhez kényszerített, és ha Denis nem lett volna, akkor egy öreg, perverz ember felesége lennék, és biztos, hogy már gyerekeket nevelnék. Brrr. Szóval a dolgok jól sültek el, de azért annyira mégsem, hogy teljesen nyugodt legyen a világ. Viszont vannak dolgok, mint például a házasságom meglétének ténye, melyet eddig nem hoztam felszínre, főleg, mert amikor megismerkedtünk, úgy volt, hogy el vagyok válva. Aztán meg távol volt, aztán meg most van. Nem csak a férfiak halnak korán a nők hülyeségei miatt, de úgy érzem, hogy egyes nők is, a saját hülyeségük miatt. Ilyen vagyok én is.
- Egy kicsit zavarod volt a vége.
Ismerem be, miközben közelebb húzódok hozzá, hogy egy biciklis el tudjon haladni mellettünk. Aztán persze visszamehetnék arrébb, de miért is kéne? Végül is, az is lehet, hogy ez az utolsó alkalmunk, és azt, ha tudjuk, ki kell használnunk.

Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 7. 09:43 Ugrás a poszthoz

Börni Love


- Oscar-ra? Szerintem nem ezt a filmet kellene választaniuk. Ki fogják szórni a rostán, hidd el nekem.
Pedig nincs bajom amúgy a horrorral, mert olyankor legálisan bújhatsz a másikhoz, és félhetsz, és megvédhet, de hát, ha éppen valami nagyon nagy gebasz van, akkor arra tudsz csak gondolni, hogy nagyon nagy gebasz van.
- Próbálkozik az ember.
Felelem, miközben felpillantok, és orromon akaratlan is beszökik a cigaretta fütje.
~ Oh, dohányzik? ~
Emlékszem, hogy azt mondta, hogy leszokik, de nem tette, vagy talán azt mondta, hogy leszokott? Igen, mintha azt mondta volna, hogy ez meg is történt. De hát, nem. Pedig az mondta. Szóvaaal...
- Házas vagyok.
Jelentem ki olyan hirtelen, mintha éppen csak most világosodtam volna meg. De nem, ezt én már egy ideje tudom. Olyan szinten kiszakad belőlem, és utána olyan mély felszabadulással sóhajtok, hogy többen felénk fordulnak. Végre, kint van.
- Én azt hittem, hogy nem vagyok, de aztán kiderült, hogy de, és Denis azt hitte, hogy már elvált tőlem, de kiderült, hogy nem, mert nem adta be a papírokat, és aztán az egész feledésbe merült, és valahogy úgy elmaradt, és még az vagyok. Házas vagyok. És egy szörnyeteg, amiért erről nem szóltam, de úgy szeretek veled lenni, és olyan jó, hogy visszajöttél, és aztán ott volt a gyűrű, és én majdnem elájultam. El is akartam, de aztán valójában nagyon mérges voltam rád, és... el kellett volna mondanom.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 7. 10:21 Ugrás a poszthoz

Börni Love


Meglepődök, leginkább azon, hogy ő nem lepődik meg, és a nahát, az bizony máskor nagyon jól esne a hidrogénezett agyamnak, mert szeretem, ha butának néznek. Komolyan, az ember olyan nagyon sokat tud spórolni azzal, ha az emberek feltételezik róla, hogy nem a legélesebb kés a fiókban, hogy az hihetetlen. Pár ember, köztük persze Bernárd is, tudhatja, hogy azért nem vagyok olyan butuska, mint, amilyennek magamat mutatom, ez pusztán egy stratégia. És milyen jól működik! Erre meg itt teljesen összezavar.
- Igen, de, elválhattam, vagy viselhetném anyám nevét, vagy bármi, de nem, mert nekem férjem van. Igazából a legjobb barátom, de nem élünk együtt, szóval, ez igazából nem is rendes házasság. De elég jól jártam vele.
Hirtelen olyan sok mindent lenne kedvem mesélni róla, hogy Denis-szel milyen sok mindent megéltünk, hogy megátkoztak, hogy majdnem megölt, hogy azért tanultam okklumenciát, hogy ne csukják le, hogy mi tényleg örömben és bánatban is együtt vagyunk, de valahogy nem érzem illőnek, hogy most erről beszéljünk.
- Tényleg nem haragszol? Elmondtam volna, ha tudom, hogy még mindig házas vagyok. Most meg olyan nagyon rosszul jön ki, és féltem, hogy így, elromlik valami.
Mert azt nem szeretném. Jól érzem magam vele, olyan férfi, akivel szeretek lenni. És bár feleségül nem akar venni, és ez az egész így nagyon is kellemes nekünk, fogalmam sincs, hogy neki mi fér bele és mi nem. Ezek szerint a tény, hogy férjnél vagyok, igen.
- Szóval nem szoktál le.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 14. 08:26 Ugrás a poszthoz

Börni Love


Aranyos, ahogy megpróbálja, de lássuk be, esélytelen. Felkacagok, amikor a "rémesen francia" kifejezés elhagyja a száját. Valóban így van. Rémesen francia. Olyan nagyon, hogy egészen biztos vagyok benne, az apám valamire nagyon rá volt függve, amikor az anyámmal összejött. Valahogy neki mindig fura választásai voltak. Az első felesége nagyon furcsa, aztán Jasonék anyja szerintem aranyos, a miénk, hát ő nagyon francia, Willéké nagyon normális és nagyon nagy szerelem is volt, Editéké különleges, majd megint a furcsa dominált. Néha apám olyan, mint egy fékevesztett őrült.
- Mindig nagyon riasztó, amikor valaki Catherine-nek hív.
Motyogom, mert valljuk be, tényleg az. Vannak dolgok, amiket nem szeretek, ilyen a nevem is. Még Denis is, mikor "Payne"-ezik, rögtön rávágom, hogy "Brightmore vagyok", és valljuk be, nyomokban tök jó is vagyok benne, hogy Brightmore legyek, máskor meg annyira az anyám vagyok, hogy akár az ő nevét is viselhetném, de nem, akkor inkább legyen névtelen. Nagyon névtelen.
- Nem is tudom. Sokan nagyon furcsán néznek ránk, és valahogy nem értik, sőt, ítélkeznek. Ez nem zavar, nevetni szoktam rajtuk, de nálad más a helyzet, nem szerettem volna, hogy rosszul jöjjön ki a dolog.
De persze, ahogy annak lennie kell, rosszul jöttek ki. Komolyan mondom, ha valamit el lehet rontani, én kiváló példa vagyok rá, hogy hogyan is kell azt rosszul csinálni. Mintha ez lenne a legnagyobb képességem. Közelebb bújok hozzá, és vágyakozva pillantok fel rá.
- Mesélj nekem róla, nagyon szeretném megismerni a történetét.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 17. 11:29 Ugrás a poszthoz

Börni Love


A kényes kisasszonyok, mint amilyen én is vagyok, nem tagadom, bár szeretnek csókolózni, nem szeretnek akárkivel. Vele kimondottan szeretek, mert pont úgy csókol, hogy az számomra tökéletes legyen, olyan térdremegősen, jól esősen, és amikor magához húz, nem tudom megállni, hogy ne kuncogjak kissé. Annyira szeretem, hogy van, és annyira szeretem a tényt, hogy az enyém, hogy arra szavak sincsenek. Még akkor is, ha máshoz köt az eskü, legnagyobb szerencsémre a házasságom, tökéletes. Nem megyünk egymás idegeire, de Denis mindörökké a legjobb barátom, legcsodásabb szerelmem marad. Olyan tökéletes az életem, hogy néha komolyan gyanakszom arra, hogy valójában egy eltévedt, részeg unikornis telibe hányta az egészet és most azért van csillámvilág. Isten mentsen attól, hogy panaszkodjam, csak úgy eszembe jutott a tény. Éppen ezért a csók, mely amúgy emberek között teljesen természetes, most még jobban esik és még boldogabbá tesz, és attól még, hogy a köznyelvben "szerető", egyáltalán nem mondanám annak, habár az ablakon mászott be, de azért az ajtón engedtem ki.
- A nagy szerelem?
Pillantok fel rá kérdőn, bujkáló mosollyal. Aggódom az erőszakos apa és a múlt idő használatának kettőse miatt. Habár ott, ahol belebeszélek a történetbe még indokolt a múlt, de valahogy félek azt meghallani, hogy az az ember, akiről Bernárd ilyen szép hangon és tekintettel beszél, már teljes egészében múlt időt kapjon. Neki élnie kell. Azonban... mi van, ha nem él? Furcsa vágyat érzek az iránt, hogy megismerjem a lányt, ez a különös csodalényt, aki ekkora hatással volt rá. Figyelmesen nézem őt, ahogy haladunk, és várom a történet folytatását. Romantikus alkat révén pedig, szeressem bármennyire is a vele töltött időt, bármikor azt tudom mondani, hogy eddig tartott a közös út, neked pedig a másik mellett van a helyed. Csak, éljen. Csak legyen még remény.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. február 20. 08:07 Ugrás a poszthoz

Brightmore


Nem is tudom, hogy nevessek-e, vagy éppen dühös legyek, esetleg sírjak. Mondjuk, mindegyik teljesen jogos lenne, egyrészt, másrészt pedig hozzám illő, hiszen ahogy az én hangulatom változni képes, úgy nem változik semmi más sem. Mos, ahogy a tanári felé haladok, még nem döntöttem el, hogy igazán melyiket is szeretném. Talán mindegyiket egyszerre, de az biztos, hogy Brightmore meg fog halni, mert megölöm, esküszöm. Lassan azért fogom festeni a hajam, mert megőszülök tőle. Fun fact, a múltkor láttam egy őszes csillanást benne, így most az egész hajam hidrogénszőke, melyet drámai hullámokkal bolondítottam meg, és mely így csak a hátam felső harmadát takarja. Imádok szőke lenni, de a vörös az én örök szerelmem.
- BRIGHTMORE!
Tudtam én, hogy itt van! Jó, láttam erre jönni, és nem volt kedvem a folyosón találkozni vele, éppen ezért meghagytam az a béke illúziójába ringató három percet neki, amíg visszaér, lepakol, leül, és azt hiszi, hogy ez a mai is csak egy unalmas nap. Hát nem az kisbarátom, el kell, hogy mondjam neked, nem az. A szememben lévő bosszús csillanást szerintem jobban ismeri, mint én magam, és bár látom, hogy mások is vannak bent, most fontos, hogy rá koncentráljak csak, mert különben elszáll a dühöm, amit érzek iránta. Így is komoly problémáim vannak, mert a hullámzás a "ki tekerem a nyakad, te gyökér"-től egészen a "de szexik vagyunk ma is"-ig terjednek, és elég nehéz koncentrálni, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy szeresse vagy gyűlölje. Esküszöm, hogy a Netflix összes nőknek szóló romantikus filme vagyok egy személyben ilyenkor.
- Ez mi?!
Az asztalára csapok egy láthatóan más kezéből kitépett dolgozatot, de már javítva volt, és az aki a mennydörgőhöz hasonlított. ENGEM?! Nem vagyok olyan, mint egy magyar mennydörgő, csak szólok.
- Négy pont? NÉGY? Én neked csak NÉGY PONTOT ÉREK?!
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. február 21. 14:16 Ugrás a poszthoz

Brightmore


- Rohadtul vicces fiúnak gondolod magad, ugye Brightmore?
Mert valljuk be, az. De jelen pillanatban, itt és most, rohadtul irritál. Ez a szép a szerelemben, hogy megőrülsz a másikért, majd a másiktól. Hát nem csodálatos, ahogy az őrület szélén egyensúlyozva, állandóan karban tartja az agyad és a figyelmed? Nem, egy pillanatig sem lankad. Pedig vannak helyzetek, amikor remek lenne. Mint most, amikor ki vannak élezve a receptoraim arra, hogy miként cselekedik, és amint meghallom a szemtelenséget a hangjában, úgy vágom tarkón. Nem nagyon, de érzékletesen. Mielőtt bárki megsajnálná, szereti, és ha nem, akkor majd megszereti ezt a bánásmódot.
- Öt pont? ÖT! Istenem, mekkora szerencsés ember vagyok, hogy ilyen csodálatosan nagylelkű férjem van nekem, hát az öt pont, az valami frenetikusan fantasztikus. Komolyan Denis, hát most volt egy mini orgazmusom, a négy még csak a vágyat keltette fel, de az öt… na az feltette az í-re a pontot.
Jó, hát az ilyen dolgokat akár kettesben is megbeszélhetnénk, de olyan mindegy, mert ebben a kastélyban mindenhol van egy szem, ami mindent lát, meg egy fül, ami mindent hall, csak azt tudnám, hogy mégis hogyan tud közlekedni, mert az orra már biztos hatalmasra dagadt attól, hogy mennyi mindenbe beleütötte már.
- Ó nem? És akkor mégis mi vagyok Denis? Melyik imádott sárkányhoz hasonlítod a hárpia feleségedet? Ez a megoldás, ugye? A feleséged nem is sárkány, hanem hárpia.
Bosszúsan fonom össze magam előtt a kezeimet, mert az biztos, hogy mondjuk vele ellentétben Reményi Tivadar nem azzal szórakoztatja a diákjait, hogy a feleségét írja bele a vizsgájába. Milyen ízléstelenség már, de tényleg! Méghogy én sárkány! A felháborodáson túl jelen pillanatban egyáltalán nem kívánom meglátni a romantikus összefüggést, mely szerint a legjobban a sárkányokat szereti, és én vagyok az ő sárkánya. Jelen pillanatban csak kapja be, keresztbe, de tövig. Köszönöm szépen.  
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. március 3. 22:55 Ugrás a poszthoz

Brightmore


- Az élet veled, az fáj.
Közlöm sértetten, és ha valamit, hát akkor az orgazmus okozására tett mindennemű kijelentését tudom profi módon üveges, de mégis szánakozó tekintettel, és olyan fa arccal lereagálni, hogy annak receptjéért a porcelánbabák sírva könyörögnek. Millió érzés van bennem, ő pedig ezt pontosan tudja, ismer, és ezt imádom benne, meg azt, amikor spontán. Na nem olyankor, amikor Belián "lerendezéséről" beszél, mert olyankor túl vizuális vagyok, és az, ha a férjem mással van, nem zavar, hiszen én se csak vele vagyok, de valahogy vannak olyan dolgok, amiket nem szeretnék belevinni az életünkbe. Ilyen az a kép, hogy férfiakkal van együtt. Nem, nem vagyok elítélő, egyáltalán nem, csak ne az én férjemmel, mert Denis az enyém, és a kis beteges birtoklásvágyamat felpiszkálja. És itt szeretném megjegyezni, minden ember - és állatvédő szervezetnek, akik már felfegyverkezve rúgnák rám az ajtót, hogy ez a beteges birtoklás ez benne is benne van. Igen, a mi kötelékeink erősek, biztos alapokon nyugszanak, biztosabbakon, mint sok más házasság. Jó, hát az nem titok, hogy Reményiék a favoritok, szeretnék én is olyan jó nő lenni, mint Emma, és csak remélni tudom, hogy ennyi évtized után Denis még mindig humoránál lesz.
Szólásra nyitnám a szám, de ekkor három dolog történik. Egy beszólás, egy csípőmnél finoman arrébb tessékelés - sosem voltam az a fajta lány, aki akkor se feltűnő, ha beáll egy tv elé, szóval megértem -, és egy visszaszólás. Hirtelen olyan sokszor szerepel az orgazmus és a merevség, hogy már nekem is hátra kell fordulnom, hogy megnézzem, mégis mi a fene van most akkor, és szembe találom magam Hellával. Igen, én tudom a kollégáim nevét. Hát basszus, tök nehéz úgy pletykálni, hogy az arc + név + ki-kivel szentháromság nincs meg. Nem azért tudom a diákjaim nevét, mert annyira jók, hanem mert a pezsgő kis életük olyan mókás. Nekem is volt ilyen, és mi lett a vége, a férjem körbeorgazmusozza a tanárit, meg nyomorult minimál pontokért hasonlíttat engem sárkányokhoz. Éljetek gyerekek, és sose legyetek olyan elkeseredettek, hogy engedtek az aranyvérű apukátoknak. Akkor sem, ha életetek nagy szerelméhez kell hozzámennetek.
- Ja igen, meg foglak ölni. Hamarabb, mint terveztem, de most egy picit kizökkentettél, össze kell szednem magam, rendesen öregszem.
Nem, valójában nem tudok napirendre térni afelett a kép felett, ami megjelent a fejemben, ahogy Hella férfiasan megfektet egy férfit, aki meg nőiesen megpróbál viszakozni és, hogy ki és hol merev, nos, abba már bele se merek gondolni. Hát ez... na ez durva volt.
- Mi a franc?
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. április 18. 14:37 Ugrás a poszthoz

Zozika

Megemelem a szemöldökömet, miközben felé haladok, és arra törekszem, hogy az életmentő kávét ne löttyintsem ki, ez egy nagyon fontos feladat, meghatározza a napot, úgyám.
- Szerintem az Espresso-t mi tartjuk fenn.
Egy hatalmas, tripla csodát adok át neki, mielőtt a sajátomba kortyolnék. Látszik, hogy némiképp fáradtra sikerült csak pihennem magam, de hát ilyen az, ha az ember áldozatokat hoz a családjáért.
- Nem könnyű egy férfit egész éjjel lefoglalni úgy, hogy ne jöjjön rá, hogy azért teszed, mert a húga a bátyáddal sütöget, amire instant agyvérzést kap. Terveim között szerepel idővel egy saját gyermek, aki remélhetőleg Brightmore, szóval Denis egyes funkcióinak működnie kell még egy ideig.
Komolyan, a mi családjaink olyanok, mintha a Trónok Harcában lennénk. Mindenki mindenkivel, és közben mégse senki senkivel, de talán esetleg valaki lehetne valakivel. Egy nap megírom a könyvemet erről, és nem ezzel fogok sok pénzt kaszálni, hanem a kiegészítő kötetekkel, a ki kicsodákkal.
- Este csináltam sablonokat, megnézed, hogy mindegyik gyerekekre illeszthető-e?
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. április 18. 15:03 Ugrás a poszthoz

Zozika

- Pedig, tegnap este felülmúltam önmagam.
Még egy büszke vigyort is megengedek, mert valóban az ilyenek közöttünk nem tabutémák, hát csak meg kell nézni, hogy milyen bonyolult az egész minket körülvevő környezet. Hozzám ebből egyértelműen Zorka áll a legközelebb. A nővérem kattant, a gyerekét is itt hagyta, a Ariana a panzióval van elfoglalva, Helena szent, Edit meg nem is tudom, hogy mikor ment férjhez, elképesztő, hogy már nagykorú, a többiek viszont még picik. Szóval egészen Zorkáig nem találtam a helyem, és ha a bátyám egy idióta, és nem cselekszik, hogy nőül vegye, akkor bizisten, hogy elválok, és elveszem én.
- Hát... én is sok jobb programot tudtam volna mára, de olyan kedves volt. Öregszem, mert néha erős vágyat érzek rá, hogy olyan nagymamásan megcsipkedjem az arcát. Ami meg a segge védését illeti, Denis túlzottan kemény vele, Annie kéri, hogy ne szóljon bele az életébe, Barni meg nem hiszem, hogy feszkót akarna, de ráparázik, amit Denis élvez, és ... miért nincsenek nekünk normális rokonaink?
Nagyon nem értem ezeket a bonyolult rendszereket, amikkel működünk. A kérdésre felnevetek, és már szólni is szeretnék, amikor reflektál, én meg egy "buh" kíséretében nézek rá.
- Hát ez az, ettől féltem. És ez már egy szűkített verzió. Kellene egy kerek fejű gyerek, de egy se rémlik most. Mindegyik olyan normális alkatú. Nem etetik ezeket a kölyköket rendesen? Szóval akkor azt ne ajánljam fel. Na és ez? Nem túl díszes?
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. április 22. 18:50 Ugrás a poszthoz

Zozika

Nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magam. Szeretem Zorkát, olyan személyisége van, amilyet szerettem volna mindig is Jason mellett tudni. Vidám, bolond, és teljes mértékben nem normális. Ilyen kell mellé, olyan, akivel az én nagy maci bátyám jól érzi magát. Zorka tökéletes, és szeretem azt gondolni, hogy én is hozzájárultam ahhoz, hogy összejöjjenek. Várom a következő szinteket, a házasságot, a kisembereket, akik szőkék lesznek, és hatalmas hajkoronával rendelkeznek majd. Nevetésemet a kedvesre reflektálása csillapítja, és egy kicsit megemelem a szemöldökeimet.
- Szörnyűek vagytok. Barni tök önbizalomhiányos, én nem piszkálnám azért, mert végre tököt növesztett, és tett valamit a boldogsága érdekében. Nem mondta el, mert biztos félt a kudarctól, vagy a túl erős kritikától.
Én megértem őt, legalábbis én ezekre gondoltam, amikor kiderült, hogy helyettes lett, és ezt nem mondta el senkinek. Azt nem mondhatjuk, hogy Zorka azért nem tudta, mert folyamatosan Jason-nel lóg, mert nem, hanem egyszerűen, ha az ember ezt elbukja, akkor nem szívesen osztja meg. Még mindig könnyebb eltusolni a sikertelenséget, és örülni a sikernek.
- Szereti.
Pillantok rá teljesen nyugodtan, finoman mosolyogva. Arra a lányra amúgy is rá van írva, hogy odáig van a srácért, de történetesen még el is mondta. Ahogy azt is, hogy:
- Nem akar mást, csak, hogy minden normális legyen közöttük, hogy ne azon görcsöljön Barni, hogy mi volt a múltban, és, hogy egy kis időt együtt tudjon vele tölteni. Azt mondta, hogy nem fog semmi félreérthetőt és kellemetlent tenni. Denisnek be kell látnia, hogy a húga, nos ivarérett, felnőtt nő, akinek vannak érzései és gondolatai, és aki el tudja dönteni, hogy mi a jó neki. Nem kell megmentenie, mert nem igényli. De persze, ezt magyarázhatod, nem fogja megérteni. Persze mindegyik makacs, mondhatsz nekik bármit. Az egyik fejjel megy a falnak, a másik meg követi. Nem is kell nekem gyerek, rajtuk kiélhetem magam.
Vicces? Nem, tényleg így van. Minél több Brightmore van a közeledben, annál nagyobb kedved van elővenni az anyai szigort. Sokszor szeretném megcsapkodni őket.
- Szerencsétlen Karola, te aztán nagyon kedves vagy vele. Azért neki ne mond, de értem, hogy mire gondolsz, ha jön valaki, akkor majd a feje határozza meg a mennyiséget. Nálad mit lehet csinálni kedves minimalizmus kisasszony?
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. május 7. 13:33 Ugrás a poszthoz

Zozika

- Meg fogsz valaha neki bocsátani?
Mondjuk lehet, hogy Barninak ahhoz valami eszméletlenül nagy baromságot kellene csinálnia, vagy valami olyanba kellene véletlenül keverednie... óóó nem, nem szabad nekem ebbe belegondolni jobban, mert még a végén kitalálok itt valami őrültséget. Denis szokta erre azt mondani, hogy néha jó lenne, ha képes lennék megállni. De rólam van szó. Hogy én ne agyaljak? Ugyan, kérlek. De most erőt veszek magamon, és megpróbálom nem kibékíteni a testvéreket. Megoldják. Különben is, ha Jason végre összeszedi magát, és mondjuk tesz lépéseket, akkor mi mind rokonok leszünk, és ha én is közben beleavatkozom, abból lehetnek nagyon szar családi ebédek is. A célom pedig a világbéke, a boldogság, és egy csomó nyálas szépségkirálynős gondolat.
- Csak ne a gyerek előtt mondd, mert szerencsétlen teljesen kibukik. Mostanában olyan hamar jönnek ezek a hormonális hisztériák, hogy az ember csak néz, és nem is érti, hogy igazán mi a fene bajuk van ezeknek a kölyköknek. Meg ez a korai érés, komolyan mondom neked, sírba visznek.
A kettő bé még nem is, de a három a, hát komolyan mondom, a zöme tizenegy éves, de egyszerűen néha annyira zavarba jövök tőlük, hogy szívem szerint némító bűbájt tolnék rájuk. Vagy sóbálvány átkot, majd jól kihiperventillálnám magam. A múltkor is, a tizenegy éves, komolyan annyi Kustus Annamari közölte velem, hogy van jó pár szexi tanárbácsi. Mondjuk lehet, hogy az anyjától hallotta ezt, de ne. Csak simán ne. Helyette inkább nézem azt a sok mindent, amit Zorka kitalált. Hogyan van ennek a nőnek ennyi képzelőereje? Egy szemet fel is veszek, és megrázogatom kissé, így test nélkül olyan para, ahogy az a fekete karika mozdul. Pedig valljuk be, semmi köze az igazi szemekhez.
- Mi is festünk tojást? Hátha meglocsolnak. Mondjuk remélem nem vödörrel. Travis meg Will, sőt szerintem akkor Jason is benne volt, egyszer kitalálták, hogy összeterelnek minket lányokat, és akkor egyszerre kapjuk az áldást, csakhogy mi máshol vártuk őket, és apám mostani feleségét sikerült három vödör vízzel telibe kapniuk. Csóró annyira megfázott, hogy egész héten gőzölgött a füle meg az orra a bájitalos gyógyteától.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. május 9. 13:28 Ugrás a poszthoz

Zozika

- Nekem miért nincsenek ilyen testvéreim? Travis elvan a maga világában, Jason, Will, Milan normális, Ariana és Helena szintén. A legnagyobb ajándékot Jeannie adta, amikor betört hozzánk és otthagyta Archibaldot, mert rájött, hogy az anyaság az nem vicces.
Tegyük hozzá, hogy az elmúlt két évben nem is kérdezte, hogy én életben tartom-e a gyerekét. Természetesen igen, de ez nem segít. Kértem Jasont, hogy vesse be az ikerizéjét, és mondja meg Jen-nek, hogy kapja be, de ha meg is kapta az üzenetet, nem foglalkozott vele.
- Te Zorka, kéne kötnünk egy házassági szerződést. Archibald elveszi Karolát. Hány éves is most pontosan?
Nem baj, ha egy picit idősebb a lány, mondjuk nyilván a fiúnál szerencsésebb, mert a fiúk felnőttként is tök hülyék. Például Jason, aki most már igazán  meggyűrűzhetné Zorkát, mert ha nem teszi, esküszöm, hogy megteszem én. Apám kifutna a világból, hogy elveszít egy kiváló trófát, mert, hogy Denist annak tartja, és kíván minél több gyermeket nekünk. Ezek elképesztően mókás beszélgetések tudnak lenni, néha direkt kisebb ruhát veszek fel, vagy émelygést szimulálok, mert vicces látni a család arcát. Azt mondják, hogy addig jár a korsó a kútra.. na igen, minden esélyem megvan rá, hogy a karma arcon köp egy nap. Jen első akciója óta már a konyhába is óvatosabban megyek be.
- Remélem nálunk leszel húsvét hétfőn.
Somolygok rá, és közben abban is reménykedem, hogy Jason azt hiszi, jó ötlet Zorkát telibe locsolni. Azt hiszem, elért a változó kor, kezdek átmenni a nénikbe, akik képesek az árokparton derékszögbe állítani a padot ha kell, csak jól lássák, ahogy a Kati veri a Sanyit.
- Alkohol? Szabad a testvéred gyermekközpontú rendezvényén ezt a szót kimondani? Kétszer is.
A kijelentésnél már lehalkítom a hangom, mintha valami nagyon riasztót kérdeznék, és olyan kis butuskán nézek rá, mintha ne lenne agyam. Pedig van. Annak, akit kedvelek. Például őt.
- Kár, hogy senki se házasodik, úgy szerveznék esküvőt. Mivel már házas asszony vagyok, szervezhetek. De Edit óta senki se házasodott. Minek ennyi testvér, ha mind mamlasz?
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. május 22. 16:24 Ugrás a poszthoz

Zozika

- Óóó, hát láttad, hogy milyen család jár Jasonnel. De ne idegeskedj ezen, mindenkinek van házassági szerződése, mindegyik kb ugyanazt tartalmazza, ha elválsz, akkor a házasság előtti vagyonodat veheted ki, meg annak a felét, amit együtt teremtettetek meg. Kivéve a házat. Az apám mindenkinek házat vesz nászajándékba. Szóval ha nem akartok a Tündérmanó elején maradni, hanem máshová költöztök, akkor ő veszi a házat, és ha elváltok, a ház Jasoné marad. Ha nem kell a ház... hm, nem is tudom, hogy akkor mi van. Majd megkérdezzük Editet. Nekik se lett saját házuk, mert tudod, a Radetzky-k mind egy kupacon laknak.
Editnek gondolom semmi újdonságot nem jelent, de például nekem Isten mentsen, hogy együtt kéne élnem mindenkivel. Tökre élvezem azt, hogy Jason-nel meg Annie-vel vagyok. Sőt, Jason gyakorlatilag már Zorkánál lakik, nagyon ritkán látom otthon, így még kényelmesebb, egyre több a nőiesség a házban. Nem mintha eddig ne ez lett volna a divat.
- Akkor csak kicsit idősebb, teljesen belefér. Majd megbeszéljük a részleteket.
Még kacsintok is hozzá. Mondjuk a fene se tudja, hogy most mi lesz majd. Mármint, ha Andrássy asszony meghal vagy nyugdíjba megy, akkor gondolom lesz majd egy új házasságszerző. Nem mintha láttam volna nála gyakornokot. De sosem tudhatja, hogy mikor jön egy szívroham, vagy esetleg mikor öli meg az egyik jelölt a kapott pár miatt. Mai zaklatott világunkban nem mindenkinek juthat egy Jason vagy egy Denis, habár, nálunk elég necces volt az ugye, hogy mind a két fél eljut-e idáig élve, most meg olyan felnőttesek és kedvesek vagyunk, hogy gyakorlatilag hányni tudnék magunktól. Imádom!
- Miért, ha én hozom, akkor nincs?
Kacsintok és a pohár karimája felett rámosolygok. Helló helló, nem mondta senki, hogy én ártatlan vagyok. Rendben, egy fokkal jobban tartok a bátyjától, de ő a testvére, szóval neki szabad, én meg elég bonyolult, hogy végül is ki vagyok, ha végigvesszük az opciókat. Szerencsétlen Barnabás. Én azért sajnálom, nem lesznek könnyű hetei, ahogy nem is voltak azok.
- Merlin menten meg minket, és este menjünk el inni, mozduljunk ki, éljünk.
Nem mintha most ne élnénk, és nem mintha a mai nap után még kedvünk lenne bármi máshoz, mint eljutni az ágyig, és egy nagyon nagyot aludni. Egy igazán nagyot. De most koncentráljunk, mert indul a buli.


Love Love Love
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. augusztus 17. 20:56 Ugrás a poszthoz

Bontovich úrfi

Végre az utolsó óránál vagyunk. Imádok tanítani, de ez az év valahogy annyira mozgalmas volt, hogy azt elmondani nem tudom. Az én életem többnyire stagnált, de nem is baj, mert a környezetemben mindenki tett róla, hogy halálra izguljam magam, nap nap után. Ennyi szerelmi drámát követően én már csak pihenni szeretnék, így még a vizsgáimat is, terveim szerint koránra tervezem, hogy aztán pihenhessek. Tökéletes. És nagyon igényelt is. Most csak ketten maradtunk Archieval, mindenki elköltözött, így új napirendet is kell kialakítanunk.
- Törekedjünk hát arra kedveseim,  hogy a vizsgaidőszak alatt csak egyszer kelljen találkoznunk. Mindenkinek kellemes vizsgaidőszakot, és jó pihenést kívánok.
A diákok szedelőzködni kezdenek, míg én 8a hátsó padokhoz lépve, érdeklődve pillantok a fiúra.
- Egy óra alatt nem lehet nyolc évet behozni. Bár, ha értesüléseim helyesek, önnek nincsenek önismereti problémái.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. augusztus 17. 20:58 Ugrás a poszthoz

Bontovich úrfi


- Ettől valahogy nem félek.
Felelem mosolyogva, felülve az előtte lévő székre, lábaimat szorosan egymás mellé zárva, és a térdemre hajolva, kicsit előredőlök. Szemeimet összehúzva, gyanúsan mérem végig a fiút.
- Bontovich Miksa… azt hiszem, egyszerűbb, ha az igazat hallom, a ködösítést meghagyom a hiszékeny tizenéveseknek. Mind a ketten jobban járunk így
Biztos vagyok benne, hogy sunyi kis mellékbeszéléssel terelne el, de ebben az életszakaszban és évszakaszban sokkal jobban kedvelem az őszinteséget.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. augusztus 17. 21:00 Ugrás a poszthoz

Bontovich úrfi

- Elena biztosan nem bánna egy újabb skalpot.
Felelem ösztönösen, aztán megint gyanúsan végigmérem.
- Ja, mármint engem? Ez kedves. El kell ismernem, hogy ön éppen olyan bájos, mint amilyennek mondják.
Ez pedig imponáló, valljuk be, igazán imponáló. Nagyon tetszik az, amit mond, és ahogy mondja. Áh, fene egye meg.
- Hány éves?
Teszem fel a kérdést, és legyünk őszinték, a legkevésbé sem szeretném elküldeni. Ebből baj lesz, nagy nagy baj. Főleg, hogy tudom, hogy a tekintetemmel is, a testemmel is flörtölök, mert szeretem kívánatosnak érezni magam.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. augusztus 17. 21:02 Ugrás a poszthoz

Bontovich úrfi

- Szeretem a bájos szót. Amiket szeretek, vagy amik szimpatikusak, azokra használom ezt. Buzis, de kedvesen buzis.
Villantom meg angyali mosolyomat, mert hát nem akartam én őt lebuzizni, eszem ágában sincs, hát hallottam én róla már nagyon sok minden, és azok alapján semmi sincs távolabb tőle, mint az, hogy meleg legyen. A huszonegyre reagálnék, de folytatja, és engem elkap a nevetés, ahogy belegondolok ebbe a lehetőségbe.
- Úristen, ne. Csak ne. Most ugye arra gyúrunk, hogy szex legyen, és nem arra, hogy lelankadjon az érdeklődésem. Nem bírom az olyanokat, akiket már megsajnálni se tudok, annyira szerencsétlenek. Szóval huszonegy. Tájékoztatásul közlöm, hogy huszonnégy éves vagyok, ha még így is áll a dolog.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. augusztus 17. 21:04 Ugrás a poszthoz

Bontovich úrfi

- Ennyire rosszul tartom magam?
Mert azért valljuk be, eléggé meglepődött a koromon. Fiatalon házasodtam, nem csúsztam sehol a tanulmányaimmal, egyenesen mentem divattervezőnek, majd tanulok most tanárnak. Szóval egészen rendben vagyok atekintetben, hogy hol kelllene lennem, erre úgy néz rám, mintha egy tizest rádobna még.
- Mert így mutatom ki a dominanciámat a diákok felett. Meg aztán van valami izgalma a magázódásnak. Bevallom, izgató.
Nekem legalábbis nagyon tetszik ez a megoldás kicsit közelebb hajolva, szinte suttogva közlöm vele a tényt, hogy imádom a magázódást, és még fel is képes tüzelni.
- Bizony, hogy úgy vannak. Érdekelnek a részletek. Mi volt még a listán, hogyan képzeli az eseményt. Bárhol, vagy konkrét helyen. Mit nyerek én ebből?
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. augusztus 17. 21:06 Ugrás a poszthoz

Bontovich úrfi

- Nagyon sok mindent szeretek, például ezt is. De nem vagyok feltétlenül irányító típus.
A fene se hitte volna, hogy ilyesmiről fogok beszélgetni az utolsó tanítási napon, de hát ez a vége, mármint tényleg, végre vége ennek a tanévnek, és én megpihenhetek. Aki akart elköltözött, kiküldetésre ment, megházasodott vagy éppen elvált a környezetemben. Lettek új gyerekek, és váltottak is, volt, aki az oviból ment előkészítőbe, mások onnan a Bagolykőbe. Szép körök voltak itt.
- Van. Minden, amit felsorolt, van. Olyan tűsarkúm van, amivel meg lehet ölni embereket, mert olyan vékonnyá válik a sarka, mint egy penge. Eszméletlen.
Persze nagyon különleges alkalomnak kell lennie. Vagyis abba, amit ő kér, nem fér bele az, hogy erre felkészüljön. Elnevetem magam azon, hogy mennyire őszinte, és könnyedén közelebb hajolok hozzá, egészen közelről nézve a szemébe, és végül aprót biccentek a fejemmel a tanári asztal felé.
- Ott.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. augusztus 17. 21:09 Ugrás a poszthoz

Bontovich úr


Nem vagyok normális, ez egészen biztos, de a férjem megint ki tudja meddig van távol, magányosnak érzem magam sokszor, Miksa pedig ma hivatalosan is teljesítette tanulmányi kötelezettségeit, vagyis pár napon belül levizsgázik, és vége, így ez nem bűn.
Engedelmesen simulok az érintésébe, viszonzom, de nem mélyítem el a csókot, nem is hevítem, egyelőre hagyom, hogy ő domináljon, elvégre ez az ő bakancslistája, ő akarja teljesíteni, nekem pedig megtiszteltetés, hogy szerepelek rajta. Kedvelem az olyan embereket, akik ki tudják mondani, hogy mit akarnak. Minden lacafaca nélkül.
Elhúzódva tőle rámosolyog, majd lecsusszanva az asztalról, a csípőmet finoman ringatva, elkezdem kigombolni a nyáriruhám végtelen számú gombját, miközben lassan a tanári asztal felé hátrálok.

Utoljára módosította:Catherine Hope Brightmore, 2022. augusztus 17. 21:10
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. augusztus 17. 21:12 Ugrás a poszthoz

Bontovich úr

Egészen biztos vagyok benne, hogy pokolra fogok jutni. Teljesen biztos. De ebben a pillanatban valahogy a legkevésbé sem érdekel, mert akarom, hogy megtörténjen. Terveim szerint nem maradok örökre Bagolyköves tanár, de most mégis akként és nőként is egyszerre éri fenekem a tanári asztalt, hogy heves lelkesedéssel viszonozzam a csókot, amit kezdeményezett, miközben az ingét gombolom. Nem kell mondanom, érzem, hogy teljes diszkréció lesz a részéről is. Ezt csak ő tudja és én tudom, senki más. Ez pedig így tökéletes. Ahogy az időzítés is, minden szempontból most kellett megtörténnie. Egyszerűen felvillanyoz, vággyal tölt el, és akarom, nagyon akarom. Létezik a tökéletes pillanat, ez az.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. augusztus 17. 21:15 Ugrás a poszthoz

Bontovich úrfi

#Mi meg nem esik?
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. augusztus 17. 21:16 Ugrás a poszthoz

Bontovich úr

#rosszalkodósi
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. augusztus 17. 21:19 Ugrás a poszthoz

Bontovich úrfi

#Nem megbánósan
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Catherine Hope Brightmore összes hozzászólása (412 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 13 14 » Fel