36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Catherine Hope Brightmore összes hozzászólása (412 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 » Le
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. április 27. 13:07 Ugrás a poszthoz

Zorka


- Nem tudom, talán mert nem tudom, hogy ki az. Jason a kedvencem, utálom, ha nem tudom, hogy rendben van-e. Hülyeség.
Forgatom meg a szemem legyintve, de ugyanakkor nagyon elégedetten is. Gondolkozz csak ezen. Vigyorogva kapom el Zorkát és közelebb húzva, megforgatom nevetve.
- Régebben itt dolgoztam, szerintem ennyi fiatal akkor nem járt ide. Mondjuk ennyi fiatal nem is lakott itt.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. április 27. 13:33 Ugrás a poszthoz

Zorka


Pislogva nézek rá, úgy, mint aki szellemet látott, főleg, amikor elhangzik a szőke neve.
- Nem szerettem Opheliát.
Felelem teljesen őszintén. Nem illettek össze, nekem nem. Én mást szeretnék mellé.
- Olyan, aki megnevetteti. Aki aranyosak tartja, hogy nem egy állat, hiába magas és széles. Aki elviseli a sárkánymániáját. Aki őszinte.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. április 27. 19:25 Ugrás a poszthoz

Zorka


- Fogalmam sincs, de remélem, hogy most már vége.
Csak zárjuk le azt a fejezetet, és kezdjünk tiszta lapot. Nem kívánok neki rosszat, legyen boldog, de valahol messze, és Jason legyen boldog, mert ha valaki, ő igazán megérdemli.
- Rendbeeeeen, de ha nem ilyen a lány, akkor ígérd meg, hogy kicsináljuk még azelőtt, hogy megszeretné.
Mert tudom, hogy a bátyám kész kitartóan és teljes szívéből szeretni, akkor is, ha ezt nem viszonozzák semennyire sem.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. április 27. 20:45 Ugrás a poszthoz

Zorka


- Simán, és lesz egy nagyon jó sztorink. Mondjuk, hogy kirándultunk a hegyekben.
Mondjuk nekem is a saras-véres kettős ugrott be azonnal, de ez egy mellékes tény, a hegyekben lettünk sarasak és kész.
- Lehetne olyan, mint a nagy ő. Beválasztunk tíz lányt, ő elmegy mindenféle randikra, meg csináltatunk velük feladatokat, és minden héten hazaküldünk valakit. Rózsaceremónia meg minden.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. április 27. 20:54 Ugrás a poszthoz

Zorka


- Csak egy percet? Nem kevés az?
Bár, ha emlékeim nem csalnak, márpedig nem csalnak, én is egy perc alatt ráizgultam Denisre, aztán nézd meg mi lett belőle, egy kellemes egyéjszakásból házasság, manapság az embernek nagyon kell vigyáznia, hogy mit művel egy percben, mert kettőt pislog, és bumm feleséggé válik.
- Ha mondjuk ott állnál vele szemben. Te el tudnád dönteni egy perc alatt, hogy ő kell? Képzeld csak el, jön feléd, a haja lobog a szélben, előbukkan egy rózsaszín hajcsat, amire nem is gondolt senki, de Joy Payne belerejtette a bozontos hajzuhatagba, lenéz rád, te fel, és elég ennyi?
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. április 27. 21:07 Ugrás a poszthoz

Zorka


Elégedett vigyorral az ajkaimon nézem azt, ahogy elviharzik, és pörgök is egyet örömömben. Rossz vagyok! Vagy éppen jó. Jó, igen. Egy igazi tündérkeresztanya. Bizony. Csodálatos képességeimnek hála Zorka ráébredt. Mackótestvért gondoltam a könnyebb falatnak, de ha Zorka ennyire könnyen megvan, akkor mi lesz a medvével? Óóó jaj.
- Azt mondják, hogy azért adták a Hope nevet, mert az Evilt akkor még nem lehetett, amikor születtem.
Felelem nyugodtan, és én inkább még egy alamuszi italt iszok, hogy hasson, sőt, még a telefonom is előkapom, és csücsörítve dobom ki a melleim egy kép erejéig, majd a képet szépen továbbítom Denisnek.
- Remélem megpukkad. Éppen haragszom rá, mert átvert, de a hétvégén apám családi ebédet szervez, szóval meg kell adnom magam neki. Szép dolog a házasság.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. április 27. 21:20 Ugrás a poszthoz

Zorka


- Szóval jól láttam, hogy nem is vagy te annyira lelkes a randevú iránt. Nem vagy te olyan hülye gyerek, Payne.
Veregetem magam vállon, mint, aki megérdemli a dolgot, aztán a kérdésre felnevetek.
- A normális kapcsolatok? Mert arról nem tudok nyilatkozni. Az enyém egy speciális eset, amit igazából nem nagyon cserélnék el. Én élvezem a megvívott csatáinkat, és nem vagyok benne biztos, hogy egy olyanra, amit a közvélemény normálisnak tart, alkalmas lennék.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. április 28. 10:52 Ugrás a poszthoz

Zorka


- Néha nem tudom, hogy hol a határ, ezért könnyen belegázolok az emberek érzéseibe.
Vonom meg a vállam, de az arcomon látszik, hogy érzem én, hogy túllőttem a célon. Nem szándékosan, csak Jason... Ha nem lenne a testvérem, akkor valószínűleg hozzákötöttem volna az életem, annyira szeretem őt.
- Igyunk valami szívószálasat, hogy üssön egy nagyot. Két dupla véla mámort kérek.
Az majd segít, tudom én. A gondolatra, hogy Denis féltékeny lenne, lehúzom a számát. Nem hiszem, de arra, hogy ő tenné, felnevetek.
- Csináljuk! Vagy lelkes lesz, vagy kiakad, hogy a Bánkik mindent elvesznek tőle.
Beállítom a selfie módot megint, és egész közel húzódva, Zorka felé csücsörítek.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. április 28. 11:47 Ugrás a poszthoz

Zorka


- Hát akkor... szívesen?
Kérdezem egy kicsit zavartan, az orromon is megjelenik pár ránc, hogy hát akkor, ez mégsem olyan rossz, nem? Áh, de, én is utáltam például az elején, amikor rájöttem, hogy szerelmes vagyok, aztán, az tényleg elmúlt, és helyette valamik sokkal erősebb lett, valami sokkal mélyebb és csodálatosabb. De tudom, hogy nem mindenki lehet olyan szerencsés, és ugyanakkor nagyon remélem, hogy Zorka szerencsésebb lesz, mint én voltam. Azt hiszem, imádnám, ha a bátyám mellett kötne ki végül.
- Ahh, de jól sikerült. Ez olyan családi albumba való! Majd mutogathatjuk az unokáknak, hogy mennyire szexik voltunk. Amúgy meg, óóóóóvatosan ezzel a cuccal, úgy a fejedbe szál, hogy nem jutsz haza se, ha kapkodsz vele.
Mondjuk egy felé lakunk, és mondjuk nem kellett volna duplát kérni. Átküldöm előbb neki, aztán Denisnek a képet, és a műveletre elégedetten emelem a poharamat.
- Igyunk aaaa mellekre!
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. április 28. 12:19 Ugrás a poszthoz

Zorka


- ALBUMBORÍTÓ!
Kiáltom el magam vidáman, és le is húzom az italom felét. Mit is mondtam? Ja igen, vigyázni kellene vele. Hát jó, de... én az elején cseresznyés kicsi alkoholt ittam csak, szóval. Nos, ha most valaki megkérdezné a véleményem, az valahogy úgy hangozna, hogy "kurrrrvamindegy", de úrilány így nem beszél, szóval csak vigyorgó vadalma vagyok.
- Szerintem is, olyan, akit a pasik meg akarnának kapni, de csak mosolyogna, mert tudja, hogy elérhetetlen. Én sunyi leszbi lennék szerintem, aki egy férfival él kapcsolatban, de nőkre vágyik. Viszont, amúgy se lehetnénk egy pár, mert szerintem mind a ketten inkább nőies leszbik lennénk.
Mutatóujjammal ütögetve az állam gondolkozom az eseten, de nagyon úgy érzem, hogy ez lenne a szitu.
- Oké, ha leszbikus lennél. Ki lenne a nőd?
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. április 28. 12:37 Ugrás a poszthoz

Zorka


Olyan váratlanul jön a felkiáltása, hogy riadtan nézek körül, merre van a bátyám, végül azonban leesik, hogy ez a kérdésre adott válasza, és felszakad belőlem a visítva röhögés.
- BASZKI, TITEKET AZ ÉG IS EGYMÁSNAK TEREMTETT!
Sírok, rendesen folyik végig a könny az arcomon, de közben nevetek sőt, pörgök a széken, és imádom.
- Jaj, lehet, hogy lassan haza kéne mennünk? Ki fognak tenni minket. PEDIG SOKAT FIZETEK ÁM!
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. augusztus 12. 16:26 Ugrás a poszthoz

Mr. Meurice
Kinézetem


Valljuk be, kevés dolog tud egy nőt ragyogóvá és egész nap boldoggá tenni, szóval a vak is láthatja, hogy ez a nő köszöni szépen, teljesen rendben van, és nem érzi úgy magát, mint, aki éppen dührohamot készül kapni. Sőt mi több, ma reggel két béka előtt is megálltam, hogy átengedjem őket az úton. Ezek szerint eső lesz, még jó, hogy készültem erre az alkalomra is. Talán, igen, már egészen érződik a levegő fülledtségében. Nem baj, egy kis eső sosem rossz, még akkor sem, ha a párától utána begöndörödik a hajam. Vannak ilyen napok is, nem? Teljességgel és totálisan nyugodtan, szinte dalolászva sétálok a folyosón, kezemben a kávémmal. másikon a talárommal, mert valljuk be, nincs kedvem ezt a halálosan komor cuccot hordani, és csak akkor van rajtam, amikor ellenőriznek. Így hát békésen csattogok be az osztály után egy jó fél perccel, talán eggyel is, hogy aztán a cuccaimat lepakoljam, és szokásos mosolyommal felpillantsak rájuk. Aztán... káromkodás. Francia káromkodás.
- Kiváló próbálkozás, de félig francia vagyok, és ott nevelkedtem, szóval ez nem jött be.
Mondjuk nem ismerős a hang, szóval nem tudnám azt mondani, hogy Somogyi Zente gratulálok, megnyertél magadnak egy jó kis büntetést, így hát a fiúról továbbsiklik a tekintetem, és bár ne hallottam volna meg, hiszen ahogy siklok békésen az arcok között, egyszer csak ott van, ő. Hát egy baromira nem vicces. Annyira nem, hogy olyan döbbenten nézek rá, hogy eltelik jó pár másodperc, mire szólni tudok, akkor se biztos, hogy nem egy kicsit magasabb hangszínen, mint, ahogy kellene. Bár valljuk be, az én kissé mély, füstösen dorombolós hangomnál minden csak magasabban van jelen pillanatban. Tegnap is volt pár ilyen pillanat, csak a ciki az, hogy ez vele történt.
- Új diák?
Teszem fel végül a kérdést miközben nyugalmat erőltetek magamra. Ó nem, az nem csak filmes túlzás, amikor hirtelen beugranak az emlékképek. Nekem is azonnal jön egy "ez történt korábban" vetítés, amitől határozottan érzem, hogy elpirulok. Mindazonáltal, ma lapostalpút húztam, szóval komolytalanul alacsony alkatommal állok vele szemben, és elvileg meg készülök büntetni. Mivan? Merlinke kérlek, ébressz fel.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. augusztus 17. 16:32 Ugrás a poszthoz

Mr. Meurice


Jaaaaj Cath mit csináltál már megint? A fene essen beléd, hogy annyira képtelen vagy felnőtt lenni. Mások is nevelnek gyereket, sőt olyanok is vannak, akik nem a sajátjukat, mint te. Másokat is szájára veszi a falu, mert a férje nyíltan csalja, vagy mert elszeparálódva élnek, vagy az Edictum, hát most mit mondasz erre, egy pletykalap, ami téged is a szájára vett. Gonosz dolgokat mondott? Igen. Van benne igazság? Van. Félsz attól, hogy mi lesz Denis-szel? Igen. De akkor sem kell ostobaságokat csinálni. Nem kellene náladnál fiatalabbakkal lefeküdni, mert tanárként, egy viszonylag állandó jelenlevőkkel teli településen, még a végén kiderül, hogy a diákod. Basztikuli, hát éppen most derült ki.
Hiszen itt nézek szembe vele, miközben agyamban a korholás legkülönfélébb módjai vad táncot járnak a múlt éjjel édes képeivel. Annyira puha a haja, hiába ér hozzá állandóan, nem zsírosodik. A hangja parancsoló volt, de közben izgató, és egy-egy mozdulat oly élesen hasít belém, hogy a mostani tekintetével együtt érezhetően elindít a testemben valamit. A vágyat. Ezt leplezendő, flegmán magam előtt karba fonom kezeimet, és úgy pillantok le rá.
- Olyasmi.
Reflektálok én is, hiszen valóban, az első tanévem végén járok, már, ami a hivatalos itt oktatást jelenti. Ugyan, csak óraadó vagyok és gyakorló tanár, hiszen az én világom az előkészítőben van, mégis, fontosnak tartom a Bagolyköves vonalat is, és munkámra igényes vagyok, tisztelettel viseltetek az iskola szabályai iránt. Már, amikor tudok róla, és nem éppen egy diákkal töltöm az éjszakát.
- A kezdő tanár szerencséje, hogy még nincs kiégve. Rengeteg kiváló büntetőmunka közül kell kiválasztanom a megfelelőt. Óra után ne siessen el.
De, azt kellene, engedni messzire, mert érezhetően mély nyomot hagyott a tegnapi mutatványa, hiszen még mindig nem érezm úgy, hogy leengedhetem a karjaimat. Mint egy duzzogó kislány, aki nem azt a Barbie-t kapta, amit akart. Tekintetemmel az övét keresem, hogy lássam megértette-e, és ha igen, elfordulok tőle. Nagy levegő. Elég edzett vagy te ehhez, kemény vagy, és meg tudod csinálni.
- Folytassuk. A mai napon érzelmeink nevelhetőségéről fogunk szót ejteni, melyet egy teszttel kezdünk. A lapokat kitöltést követőnem cseréljétek ki egymással. Minden második minden elsővel, majd kiértékeljük.
Én pedig csendben reménykedem, hogy a kicsengetés sosem jön el. Vajon, ha valakit már egyszer ez a Lady Storm elővett, akkor ő onnantól mentesül a figyelmétől? Remélem, hogy igen.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. szeptember 29. 21:41 Ugrás a poszthoz

Mr. Meurice


Régen volt már az, amikor egyetlen szó tökéletesen pontos kiejtésétől az egész világom megremegett, majd összeomlott, miközben egy négyéves gyerek módjára, hangosan és lelkesen kiáltotta volna, hogy "mégegyszer", úgy tűnik, ma mégis ezzel van dolgunk, hiszen szinte érzem, ahogy a bőröm felizzik, miközben a szégyen és a szenvedély vív egymással csatát. Hogyan?! Mégis, hogyan lehettem annyira ostoba, hogy lefeküdtem egy diákkal? Kiskorú? Istenem, ebben az évfolyamban bármi lehet. És, ha az? Akkor mégis mi a francot csinálok majd? Annyira vigyáztam, hogy ne legyen ilyen, és eddig olyan jól is ment. Mi a fene történt tegnap este? Hogyan kerül ez a srác most ide? Ez csak egy lidérces rémálom. Lidérces volna? A testem szerint nem éppen ez a szó illik ide, szerinte ez egy nagyon is szép álom. A vágy ég benne, hogy magam előtt összehúzzam a karjaimat, de valahogy úgy érzem, az nem volna más, csak lebuktatás.
Nem akarok rá gondolni, és ezt nagyon könnyen meg is tudnám tenni, hiszen az aranyszín ládikába elzárhatnám, úgy, hogy akár soha többet ne kerüljön felszínre, mégsem vagyok képes rá, mintha a testem tiltakozna az ellen, hogy feloldozást nyerjen. Ignorálással próbálkozom, még akkor is, ha láthatóan ez annyira se megy, hogy akár csak egyetlen percre is nélkülözni tudjam a figyelmét, és az ezzel járó következményt. De órán vagyunk! Még legalább harminchét és fél percig itt kell lennünk, egy levegőt szívni, ráadásul itt van rajta kívül még húsz ember.
~ Tizenhárom... tizenkettő... tizenegy...~
Az óra bámulása nem segít, mert csak feltűnést kelt, és azt mondják, ha nézzük, csak lassabban telik. Hát a francba is! Ha nem lenne ennyire makacs dolog ez, nem is érdekelne. De makacs dolog, úgy érzem, hogy ez az egész helyzet a fejemre fog nőni, bekebelez, és nem tudok már tenni ellene. Istenem, miért is kell nekem tizennégy évnél idősebbekkel is gyakorlatoznom? Hát nem volt elég az óvoda és az előkészítő? Ott nem fenyeget a veszély, amiről eddig nem is tudtam. És milyen jó volt a tudatlanság.
- Mi a... ?
Majdnem sikítva ugrok arrébb, de még idejében moderálom magam, vagyis, majdnem idejében. Felpillantva végignézek az osztályon, de mindenki a teszttel tölti az idejét, így megengedek magamnak annyit, hogy egy erősebb fejrázással és szemkigúvasztással jelezzem, hogy ezt ne. Nagyon ne. Ellépve tőle, szinte visszamenekülök az asztalhoz, hogy arra támaszkodjak. El fogok ájulni. Nem hiszem el, hogy ez tényleg velem történik.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. november 22. 18:48 Ugrás a poszthoz

Mr. Meurice


Basszus. Basszus. Basszus. Érzem, ahogy a szívem kétszázzal ver, hogy egyszerűen nem kapok levegőt, fulladok, és ki akarok szabadulni innen. Csak ki innen, csak el innen, bármit, csak ne legyek itt, csak ne kelljen most itt lennem. De hát én vagyok a tanár. Miért is vállaltam el? Miért is nem maradtam én az előkészítőnél? Hiszen ott már minden apukát ismerek, meg ismerik Denist, szóval ránéznek, és tudják, hogy a férjem, és én védve vagyok attól, hogy esetleg egy görbe este végén nem megfelelő ágyba zuhanjak. Mert ennek kellene lennie. Mármint, ojj.
Az van, hogy van bennem egy egészséges gát, és bőven elég nekem a tény, hogy ott van Denis és ott van Bernárd. Az egyik a férjem, szeretem, de pont ideálisan nyitott a házasságunk, amiről évek óta azt hittük, hogy nincs is meg, de aztán kiderült, hogy megvan, de mégsem tettünk semmit, szóval lényegében házasok vagyunk, az Edictum szerint mártír vagyok ő meg meleg, és ez így teljesen jó is, mármint, jó, hát nem biztos, hogy ő annyira örül, de tekintve, hogy Denisről van szó, egy paradicsom is jobban felháborodna a feltételezésen, hogy őt vagy zöldségként vagy gyümölcsként kívánják számon tartani. A paradicsom az das, se nem ez, se nem az. Mi a franc? Miért jött ki belőlem a rejtett biológus és mikor kezdtem Denist egy paradicsomhoz hasonlítani? Mi?
Jó, nincs semmi baj, hiszen szorgalmasan dolgozik, csak egy kicsit meglepődtünk, de nem lesz itt semmi, de semmi baj. Miért is lenne? Hiszen, csak egy kis félreértés volt, na és ha szexeltünk egy picikét? Hát jobb családban is megesik. Jaj basszus, most én is belekerültem abba a csapatba, akik a diákjaikkal szexelnek, hát komolyan mondom, nem elég nekem, hogy az állítólag meleg férjemet paradicsomokhoz hasonlítgatom, most még ez is?
Nincs baj, nem történt semmi. Egy kicsit túlreagáltam, kicsit meleg van ebben a teremben, nem? Biztos, hogy kissé kábább voltam, és máshogy hatott, mint, ahogy hatnia kellett volna. Csak ennyi, semmi több. Csak ennyi. Nem. Sosem csak ennyi. Mint, hogy most sem, amikor a lapok kicserélődnek, az első három válasz gyönyörűen lezajlik, majd jön a negyedik, ahol addigra már egy ájulás szélén billegő gyerek néz rám vörös fejjel. ÉS HA LEÍRTA?! Apám mindig azt mondta, hogy csak olyan dolgokat csinálj, amiket fel is mersz vállalni, mondjuk ugyanez az ember ellentmondást nem tűrően kívánt egy vele egykorú férfihoz hozzáadni is. Utóbb ugyan azt mondta, hogy csak azért, hogy Denis lépjen, de mivel Denis az mondta, hogy mindegy, hogy melyikünket vesz el… óóó már emlékszem, ezért még meg se kapta a magáét. Na de csak szépen sorban, előbb ez a hülyegyerek, aztán majd az. És ha ilyen lendületben leszek, lehet, hogy még otthon is szétcsapok.
De most erre nem érek rá, gyorsan két ugrással ott termek a szerencsétlen fiú mellett, eléve tőle a lapot, és végigpillantva rajta mélyen beszívva a levegőt, fujtatok egyet.  
- Ma előbb fejezzük be az órát, ugyanis Mr. Meurice szeretné inkább a következő óráig a büntetését ledolgozni. Szedelőzködjetek.
Nem mozdulok, mert ha arrébb megyek, még a végén kioson a teremből, de nem, óóó nem, ezt most itt rövidre zárjuk nagyon gyorsan.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. november 23. 11:49 Ugrás a poszthoz

Barnabás - De jó látni téged, de tényleg
Kinézetem  

Hogy is fogalmazzam meg finoman? Ha most egy pohár cukros limonádét innék, attól is úgy beállnék, mint Kati néni a dianáscukortól, de tényleg. Hát komolyan mondom, hogy szétzsibbadt az agyam, és bármennyire is mondtam, hogy én ezt egyedül nem vagyok hajlandó végigcsinálni, a végén mégis egyedül mentem, ami azt jelenti, hogy Denis-t annyira, de annyira meg fogom verni, hogy... igen, én ütöm, ő meg nevet, csodás felállás lesz. De a lényeg, hogy éhes vagyok, szomjas vagyok, fáradt vagyok, és amúgy is, mindenki elmehet a... oda.
Ahhoz azonban, hogy egyek is, ne csak igyak, ételnek kellene lennie a hűtőben, ami nincs, mert Jason valahol a fellegek felett van, meg amúgy is férfi, én meg hát ugye a nő, aki vezeti a háztartást, gyereket nevel, próbálja a nem létező, de annál problémásabb szerelmi életét egyben tartani, és még dolgozik is. Hát mikor volt nekem időm bevásárolni? Semmikor. Így hát a problémát elengedve, az apámtól szabadulva, de még mindig úgy, mintha nem lenne agyam se semennyire se, haladok előre, és szánt szándékomban áll, hogy a Benzsay vegyes kínálatát nézzem meg, de aztán egy hatalmas korulás és vége...
~ SÜTI. Sütisütisüti... KÉREK.~
Aham, nos, terhes nem vagyok, de hát a hasam azt fogadja csak el, amihez kedve van, én nem tudok nem azt enni, amit vágyok, és bár csinálhatnék én is, de mi lenne, ha most inkább másét enném? Meg ihatnék egy teát, azt a finom epreset. Úúú igen, az tökéletes lenne. Megpróbálom kihúzni magam, és emberivé változni, hogy aztán amikor úgy érzem, rendben vagyok, belépjek, megjött a díva, ilyen ez. Vidám mosoly, pedig ez ebben az állapotban külön művészet, és már libbenek is tovább, hogy aztán teljesen kipattanjon a szemem, mert olyan szinten rám ripakodik Barnabás, hogy csak pislogni tudok, és azt sem értem, hogy most mi van.
- Héhéhéhé! Egy, Zorka teljesen rendben van, ha a bátyámmal szétmennek, az én asszonyom lesz. Kettő, mi a fene bajod van neked?! Komoly erőfeszítéseimnek hála, még életben vagy. Sőt, Annie még nálam is jobban védett, szóval gyakorlatilag érinthetetlen vagy. És három, mivan? Mit adott és mit kell csinálnom?!
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. november 29. 12:26 Ugrás a poszthoz

Barnabás - De jó látni téged, de tényleg


Olyan nagyon meglep a mozdulat, hogy tényleg befogom és csak nagy szemekkel pislogok rá, mint aki nem érti, hogy most mégis mi a fene történik. Megjegyzem, hogy tényleg nem értem, azonban jegyzőkönyvbe szeretném vetetni, hogy én nem ritkán hallgatok el, szóval nevezzük ezt most ünnepi pillanatnak, de azért ne lovalja bele magát senki, mert Catherine Hope Brightmore, született Payne majd akkor hallgat, amikor ő akarja.
- Igen?
Nem tudtam, hogy ez ennyire titkos, vagy, hogy egyáltalán titkos, mert hát miért is lenne az, elvégre, ez egy teljesen természetes, és véleményem szerint várható dolog volt. Jó, nem várható, de, amikor megértettem a nagy összefüggéseket, akkor azért egyből kiverte nálam a cukiságmérőt, és hát a bátyám eleve kiszokta, szóval ez az egész helyzet csak tovább doppingolt. De most nem tetszik Barnabás reakciója, szóval összehúzva a szemeimet, csípőre vágott kezekkel nézek rá.
- Hé, a bátyám teljesen rendben van, egy nagy mackó, hatalmas szívvel. Az az egész ember szőrből meg szívből áll, szóval igenis jó tanácsadó az, aki őt választja. Különben is, ő egy Payne, nem Brightmore.
Na nem mintha nekem olyan nagy bajom lenne a Brightmore névvel, de mondjuk nekem nem is kell attól tartanom, hogy Denis elkattan, és… ja nem ide. Jobb családban is megesik, hogy hirtelen él a halottnak hitt testvér, és te egészen véletlenül tudtad, de nem mondtad el, majd pár hónap, igen HÓNAP után úgy gondoltad, hogy előrukkolsz ezzel az aprócska, tényleg, szinte lényegtelen információval. Vajon miért nem prankelem meg azzal, hogy terhes vagyok? Eléggé szeretem az életem, maradjunk ennyiben.
- Azt ne mondd, hogy tőle is tartasz… nyugi, nincs itt, Indiában keresi önmagát, vagy mi.
Legutóbb legalábbis ott volt, és azt mondta, hogy nem is nagyon hiszi, hogy ez a helyzet változna. Talán karácsonyra hazajön, de szereti a fűszereket meg a légkört. Én nem szólhatok egy szót se, mert én is elmentem megtalálni önmagam, és ez eléggé jól sikerült. Éppen mondanék neki valami kedveset, de akkor meg a rózsaszínre szól be, és megint megemelkedik a szemöldököm. Szerda van, szerdán pedig kell valami rózsaszínt viselni. Jó, hát lehet, hogy kicsit sok rózsaszín, de attól még szép.
- Ééés kifúj.
Amikor a mondat végére ér, nyugodtan szólalok meg, és ujjaimat összeérintve jelzem neki, hogy ennyi elég is volt, és most akkor én jövök, ha már úgy elég sok mindent feltételez rólam.
- Szerinted a testvéred egy akkora állat, hogy miután tudja, hogy nehézségeid vannak, még beléd is rúg egyet? Ugyan, és, szerintem, ha Payne lesz, erre a szintre akkor se süllyed le, mi inkább összetartóak vagyunk. Én süteményt és teát kívántam, szóval bejöttem ide, ahol ezeket árulják. Manapság egy cseppet bonyolult magánélettel rendelkezem, nem hiszem, hogy még meg kéne koronázni a férjem húgának volt vőlegényével a dolgot. Nem mintha nem illenél be a sorba, de lehet, hogy most egy kicsit rendeznem kellene a soraimat mielőtt kamikaze akciókba kezdek. Szóval, újra a piacon?
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. december 22. 10:08 Ugrás a poszthoz

Barnabás


- Meredek? Ezt csak azért gondolod, mert nem láttad még őket együtt. A bátyám olyan aranyosan néz rá, hogy azt nem is lehet szavakkal leírni. Komolyan mondom neked, ha látnád, elhinnéd, hogy nagyon is lehet, hogy Payne lesz.
Én legalábbis nagyon szurkolok ennek, mert lehet, hogy Zorka egy hurrikán, viszont Jason életébe pont egy olyan nő kell, aki ennyire nagyon intenzív és aktív, akivel nem unatkozik, aki feldobja a mindennapokat. Én őket tökéletesnek képzelem együtt, és nagyon remélem, hogy mind a ketten révbe érnek a másik által. Itt az ideje, hogy Jas és Zorcsi is boldogok legyenek, és az biztos, hogy én teljes mellszélességgel mellettük állok majd.
- Nem lehet kezelni, ha hozzám szól valaki?
Egy kicsit megemelem a szemöldökeimet, és nem tudom eldönteni, hogy most csak nagyon bonyolult vagyok szerinte, vagy szimplán leostobázott. Nagyon remélem, hogy az előbbi, és valljuk be, bár Annie sosem mondta el, hogy ők ketten hogyan találtak egymásra, őszintén, ötletem sincs, hogy hogyan sikerült, de azt viszont látom, hogy ők is jól összeillettek, vagyis hát, illettek volna, ha kitartóbbak, mert nekik meg ilyen “nem értem én a másik nemet” összehangolódásuk van.
- Ja, hogy a nőket? Ne is akard, mi sem értjük magunkat. Valójában elmebetegek vagyunk, csak a jóisten adott nekünk mellet és mosolyt, hogy kiiktassuk a gyanakvásotokat. De nyugi, tényleg mi sem értjük magunkat, olyan, mintha egész életünkben a tinédzser hormonjaink száguldoznának egy végtelen hullámvasúton. Én se kezdenék nővel, veszélyes és bonyolult játék.
Éppen ezért nem érti az ember a leszbikusokat sem, mert ott aztán két nő kerül bele ebbe a végtelen spirálba, ami talán még veszélyesebb, mint egy ellentétes nemű felállás. De nem tudom, nem ismerem belülről a dolgot, csak magamból indulhatok ki, és azt tudom, hogy én nem akarok magammal lenni.
- Engem nem zavar, ha maradsz. Mármint, nem sok alkalmunk volt beszélgetni addig, amíg úgy volt, hogy rokonok leszünk, de most ebben az átmeneti állapotban, amikor még nem tudjuk, hogy végül azok leszünk-e, szóval, nincs kedved meginni valamit?
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 7. 09:13 Ugrás a poszthoz

Börni Love
Kinézetem


Francia vagyok. Mármint részben persze, anyám révén, akivel amúgy egyáltalán nincs jó viszonyom, de azért néha tudunk egymáshoz jól is szólni, csak inkább nem. És vicces, de apás gyerek vagyok, ami meg azért érdekes, mert ez az ember simán elárult, és férjhez kényszerített, és ha Denis nem lett volna, akkor egy öreg, perverz ember felesége lennék, és biztos, hogy már gyerekeket nevelnék. Brrr. Szóval a dolgok jól sültek el, de azért annyira mégsem, hogy teljesen nyugodt legyen a világ. Viszont vannak dolgok, mint például a házasságom meglétének ténye, melyet eddig nem hoztam felszínre, főleg, mert amikor megismerkedtünk, úgy volt, hogy el vagyok válva. Aztán meg távol volt, aztán meg most van. Nem csak a férfiak halnak korán a nők hülyeségei miatt, de úgy érzem, hogy egyes nők is, a saját hülyeségük miatt. Ilyen vagyok én is.
- Egy kicsit zavarod volt a vége.
Ismerem be, miközben közelebb húzódok hozzá, hogy egy biciklis el tudjon haladni mellettünk. Aztán persze visszamehetnék arrébb, de miért is kéne? Végül is, az is lehet, hogy ez az utolsó alkalmunk, és azt, ha tudjuk, ki kell használnunk.

Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 7. 09:43 Ugrás a poszthoz

Börni Love


- Oscar-ra? Szerintem nem ezt a filmet kellene választaniuk. Ki fogják szórni a rostán, hidd el nekem.
Pedig nincs bajom amúgy a horrorral, mert olyankor legálisan bújhatsz a másikhoz, és félhetsz, és megvédhet, de hát, ha éppen valami nagyon nagy gebasz van, akkor arra tudsz csak gondolni, hogy nagyon nagy gebasz van.
- Próbálkozik az ember.
Felelem, miközben felpillantok, és orromon akaratlan is beszökik a cigaretta fütje.
~ Oh, dohányzik? ~
Emlékszem, hogy azt mondta, hogy leszokik, de nem tette, vagy talán azt mondta, hogy leszokott? Igen, mintha azt mondta volna, hogy ez meg is történt. De hát, nem. Pedig az mondta. Szóvaaal...
- Házas vagyok.
Jelentem ki olyan hirtelen, mintha éppen csak most világosodtam volna meg. De nem, ezt én már egy ideje tudom. Olyan szinten kiszakad belőlem, és utána olyan mély felszabadulással sóhajtok, hogy többen felénk fordulnak. Végre, kint van.
- Én azt hittem, hogy nem vagyok, de aztán kiderült, hogy de, és Denis azt hitte, hogy már elvált tőlem, de kiderült, hogy nem, mert nem adta be a papírokat, és aztán az egész feledésbe merült, és valahogy úgy elmaradt, és még az vagyok. Házas vagyok. És egy szörnyeteg, amiért erről nem szóltam, de úgy szeretek veled lenni, és olyan jó, hogy visszajöttél, és aztán ott volt a gyűrű, és én majdnem elájultam. El is akartam, de aztán valójában nagyon mérges voltam rád, és... el kellett volna mondanom.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 7. 10:21 Ugrás a poszthoz

Börni Love


Meglepődök, leginkább azon, hogy ő nem lepődik meg, és a nahát, az bizony máskor nagyon jól esne a hidrogénezett agyamnak, mert szeretem, ha butának néznek. Komolyan, az ember olyan nagyon sokat tud spórolni azzal, ha az emberek feltételezik róla, hogy nem a legélesebb kés a fiókban, hogy az hihetetlen. Pár ember, köztük persze Bernárd is, tudhatja, hogy azért nem vagyok olyan butuska, mint, amilyennek magamat mutatom, ez pusztán egy stratégia. És milyen jól működik! Erre meg itt teljesen összezavar.
- Igen, de, elválhattam, vagy viselhetném anyám nevét, vagy bármi, de nem, mert nekem férjem van. Igazából a legjobb barátom, de nem élünk együtt, szóval, ez igazából nem is rendes házasság. De elég jól jártam vele.
Hirtelen olyan sok mindent lenne kedvem mesélni róla, hogy Denis-szel milyen sok mindent megéltünk, hogy megátkoztak, hogy majdnem megölt, hogy azért tanultam okklumenciát, hogy ne csukják le, hogy mi tényleg örömben és bánatban is együtt vagyunk, de valahogy nem érzem illőnek, hogy most erről beszéljünk.
- Tényleg nem haragszol? Elmondtam volna, ha tudom, hogy még mindig házas vagyok. Most meg olyan nagyon rosszul jön ki, és féltem, hogy így, elromlik valami.
Mert azt nem szeretném. Jól érzem magam vele, olyan férfi, akivel szeretek lenni. És bár feleségül nem akar venni, és ez az egész így nagyon is kellemes nekünk, fogalmam sincs, hogy neki mi fér bele és mi nem. Ezek szerint a tény, hogy férjnél vagyok, igen.
- Szóval nem szoktál le.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 14. 08:26 Ugrás a poszthoz

Börni Love


Aranyos, ahogy megpróbálja, de lássuk be, esélytelen. Felkacagok, amikor a "rémesen francia" kifejezés elhagyja a száját. Valóban így van. Rémesen francia. Olyan nagyon, hogy egészen biztos vagyok benne, az apám valamire nagyon rá volt függve, amikor az anyámmal összejött. Valahogy neki mindig fura választásai voltak. Az első felesége nagyon furcsa, aztán Jasonék anyja szerintem aranyos, a miénk, hát ő nagyon francia, Willéké nagyon normális és nagyon nagy szerelem is volt, Editéké különleges, majd megint a furcsa dominált. Néha apám olyan, mint egy fékevesztett őrült.
- Mindig nagyon riasztó, amikor valaki Catherine-nek hív.
Motyogom, mert valljuk be, tényleg az. Vannak dolgok, amiket nem szeretek, ilyen a nevem is. Még Denis is, mikor "Payne"-ezik, rögtön rávágom, hogy "Brightmore vagyok", és valljuk be, nyomokban tök jó is vagyok benne, hogy Brightmore legyek, máskor meg annyira az anyám vagyok, hogy akár az ő nevét is viselhetném, de nem, akkor inkább legyen névtelen. Nagyon névtelen.
- Nem is tudom. Sokan nagyon furcsán néznek ránk, és valahogy nem értik, sőt, ítélkeznek. Ez nem zavar, nevetni szoktam rajtuk, de nálad más a helyzet, nem szerettem volna, hogy rosszul jöjjön ki a dolog.
De persze, ahogy annak lennie kell, rosszul jöttek ki. Komolyan mondom, ha valamit el lehet rontani, én kiváló példa vagyok rá, hogy hogyan is kell azt rosszul csinálni. Mintha ez lenne a legnagyobb képességem. Közelebb bújok hozzá, és vágyakozva pillantok fel rá.
- Mesélj nekem róla, nagyon szeretném megismerni a történetét.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 17. 11:29 Ugrás a poszthoz

Börni Love


A kényes kisasszonyok, mint amilyen én is vagyok, nem tagadom, bár szeretnek csókolózni, nem szeretnek akárkivel. Vele kimondottan szeretek, mert pont úgy csókol, hogy az számomra tökéletes legyen, olyan térdremegősen, jól esősen, és amikor magához húz, nem tudom megállni, hogy ne kuncogjak kissé. Annyira szeretem, hogy van, és annyira szeretem a tényt, hogy az enyém, hogy arra szavak sincsenek. Még akkor is, ha máshoz köt az eskü, legnagyobb szerencsémre a házasságom, tökéletes. Nem megyünk egymás idegeire, de Denis mindörökké a legjobb barátom, legcsodásabb szerelmem marad. Olyan tökéletes az életem, hogy néha komolyan gyanakszom arra, hogy valójában egy eltévedt, részeg unikornis telibe hányta az egészet és most azért van csillámvilág. Isten mentsen attól, hogy panaszkodjam, csak úgy eszembe jutott a tény. Éppen ezért a csók, mely amúgy emberek között teljesen természetes, most még jobban esik és még boldogabbá tesz, és attól még, hogy a köznyelvben "szerető", egyáltalán nem mondanám annak, habár az ablakon mászott be, de azért az ajtón engedtem ki.
- A nagy szerelem?
Pillantok fel rá kérdőn, bujkáló mosollyal. Aggódom az erőszakos apa és a múlt idő használatának kettőse miatt. Habár ott, ahol belebeszélek a történetbe még indokolt a múlt, de valahogy félek azt meghallani, hogy az az ember, akiről Bernárd ilyen szép hangon és tekintettel beszél, már teljes egészében múlt időt kapjon. Neki élnie kell. Azonban... mi van, ha nem él? Furcsa vágyat érzek az iránt, hogy megismerjem a lányt, ez a különös csodalényt, aki ekkora hatással volt rá. Figyelmesen nézem őt, ahogy haladunk, és várom a történet folytatását. Romantikus alkat révén pedig, szeressem bármennyire is a vele töltött időt, bármikor azt tudom mondani, hogy eddig tartott a közös út, neked pedig a másik mellett van a helyed. Csak, éljen. Csak legyen még remény.
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. február 20. 08:07 Ugrás a poszthoz

Brightmore


Nem is tudom, hogy nevessek-e, vagy éppen dühös legyek, esetleg sírjak. Mondjuk, mindegyik teljesen jogos lenne, egyrészt, másrészt pedig hozzám illő, hiszen ahogy az én hangulatom változni képes, úgy nem változik semmi más sem. Mos, ahogy a tanári felé haladok, még nem döntöttem el, hogy igazán melyiket is szeretném. Talán mindegyiket egyszerre, de az biztos, hogy Brightmore meg fog halni, mert megölöm, esküszöm. Lassan azért fogom festeni a hajam, mert megőszülök tőle. Fun fact, a múltkor láttam egy őszes csillanást benne, így most az egész hajam hidrogénszőke, melyet drámai hullámokkal bolondítottam meg, és mely így csak a hátam felső harmadát takarja. Imádok szőke lenni, de a vörös az én örök szerelmem.
- BRIGHTMORE!
Tudtam én, hogy itt van! Jó, láttam erre jönni, és nem volt kedvem a folyosón találkozni vele, éppen ezért meghagytam az a béke illúziójába ringató három percet neki, amíg visszaér, lepakol, leül, és azt hiszi, hogy ez a mai is csak egy unalmas nap. Hát nem az kisbarátom, el kell, hogy mondjam neked, nem az. A szememben lévő bosszús csillanást szerintem jobban ismeri, mint én magam, és bár látom, hogy mások is vannak bent, most fontos, hogy rá koncentráljak csak, mert különben elszáll a dühöm, amit érzek iránta. Így is komoly problémáim vannak, mert a hullámzás a "ki tekerem a nyakad, te gyökér"-től egészen a "de szexik vagyunk ma is"-ig terjednek, és elég nehéz koncentrálni, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy szeresse vagy gyűlölje. Esküszöm, hogy a Netflix összes nőknek szóló romantikus filme vagyok egy személyben ilyenkor.
- Ez mi?!
Az asztalára csapok egy láthatóan más kezéből kitépett dolgozatot, de már javítva volt, és az aki a mennydörgőhöz hasonlított. ENGEM?! Nem vagyok olyan, mint egy magyar mennydörgő, csak szólok.
- Négy pont? NÉGY? Én neked csak NÉGY PONTOT ÉREK?!
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. február 21. 14:16 Ugrás a poszthoz

Brightmore


- Rohadtul vicces fiúnak gondolod magad, ugye Brightmore?
Mert valljuk be, az. De jelen pillanatban, itt és most, rohadtul irritál. Ez a szép a szerelemben, hogy megőrülsz a másikért, majd a másiktól. Hát nem csodálatos, ahogy az őrület szélén egyensúlyozva, állandóan karban tartja az agyad és a figyelmed? Nem, egy pillanatig sem lankad. Pedig vannak helyzetek, amikor remek lenne. Mint most, amikor ki vannak élezve a receptoraim arra, hogy miként cselekedik, és amint meghallom a szemtelenséget a hangjában, úgy vágom tarkón. Nem nagyon, de érzékletesen. Mielőtt bárki megsajnálná, szereti, és ha nem, akkor majd megszereti ezt a bánásmódot.
- Öt pont? ÖT! Istenem, mekkora szerencsés ember vagyok, hogy ilyen csodálatosan nagylelkű férjem van nekem, hát az öt pont, az valami frenetikusan fantasztikus. Komolyan Denis, hát most volt egy mini orgazmusom, a négy még csak a vágyat keltette fel, de az öt… na az feltette az í-re a pontot.
Jó, hát az ilyen dolgokat akár kettesben is megbeszélhetnénk, de olyan mindegy, mert ebben a kastélyban mindenhol van egy szem, ami mindent lát, meg egy fül, ami mindent hall, csak azt tudnám, hogy mégis hogyan tud közlekedni, mert az orra már biztos hatalmasra dagadt attól, hogy mennyi mindenbe beleütötte már.
- Ó nem? És akkor mégis mi vagyok Denis? Melyik imádott sárkányhoz hasonlítod a hárpia feleségedet? Ez a megoldás, ugye? A feleséged nem is sárkány, hanem hárpia.
Bosszúsan fonom össze magam előtt a kezeimet, mert az biztos, hogy mondjuk vele ellentétben Reményi Tivadar nem azzal szórakoztatja a diákjait, hogy a feleségét írja bele a vizsgájába. Milyen ízléstelenség már, de tényleg! Méghogy én sárkány! A felháborodáson túl jelen pillanatban egyáltalán nem kívánom meglátni a romantikus összefüggést, mely szerint a legjobban a sárkányokat szereti, és én vagyok az ő sárkánya. Jelen pillanatban csak kapja be, keresztbe, de tövig. Köszönöm szépen.  
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. március 3. 22:55 Ugrás a poszthoz

Brightmore


- Az élet veled, az fáj.
Közlöm sértetten, és ha valamit, hát akkor az orgazmus okozására tett mindennemű kijelentését tudom profi módon üveges, de mégis szánakozó tekintettel, és olyan fa arccal lereagálni, hogy annak receptjéért a porcelánbabák sírva könyörögnek. Millió érzés van bennem, ő pedig ezt pontosan tudja, ismer, és ezt imádom benne, meg azt, amikor spontán. Na nem olyankor, amikor Belián "lerendezéséről" beszél, mert olyankor túl vizuális vagyok, és az, ha a férjem mással van, nem zavar, hiszen én se csak vele vagyok, de valahogy vannak olyan dolgok, amiket nem szeretnék belevinni az életünkbe. Ilyen az a kép, hogy férfiakkal van együtt. Nem, nem vagyok elítélő, egyáltalán nem, csak ne az én férjemmel, mert Denis az enyém, és a kis beteges birtoklásvágyamat felpiszkálja. És itt szeretném megjegyezni, minden ember - és állatvédő szervezetnek, akik már felfegyverkezve rúgnák rám az ajtót, hogy ez a beteges birtoklás ez benne is benne van. Igen, a mi kötelékeink erősek, biztos alapokon nyugszanak, biztosabbakon, mint sok más házasság. Jó, hát az nem titok, hogy Reményiék a favoritok, szeretnék én is olyan jó nő lenni, mint Emma, és csak remélni tudom, hogy ennyi évtized után Denis még mindig humoránál lesz.
Szólásra nyitnám a szám, de ekkor három dolog történik. Egy beszólás, egy csípőmnél finoman arrébb tessékelés - sosem voltam az a fajta lány, aki akkor se feltűnő, ha beáll egy tv elé, szóval megértem -, és egy visszaszólás. Hirtelen olyan sokszor szerepel az orgazmus és a merevség, hogy már nekem is hátra kell fordulnom, hogy megnézzem, mégis mi a fene van most akkor, és szembe találom magam Hellával. Igen, én tudom a kollégáim nevét. Hát basszus, tök nehéz úgy pletykálni, hogy az arc + név + ki-kivel szentháromság nincs meg. Nem azért tudom a diákjaim nevét, mert annyira jók, hanem mert a pezsgő kis életük olyan mókás. Nekem is volt ilyen, és mi lett a vége, a férjem körbeorgazmusozza a tanárit, meg nyomorult minimál pontokért hasonlíttat engem sárkányokhoz. Éljetek gyerekek, és sose legyetek olyan elkeseredettek, hogy engedtek az aranyvérű apukátoknak. Akkor sem, ha életetek nagy szerelméhez kell hozzámennetek.
- Ja igen, meg foglak ölni. Hamarabb, mint terveztem, de most egy picit kizökkentettél, össze kell szednem magam, rendesen öregszem.
Nem, valójában nem tudok napirendre térni afelett a kép felett, ami megjelent a fejemben, ahogy Hella férfiasan megfektet egy férfit, aki meg nőiesen megpróbál viszakozni és, hogy ki és hol merev, nos, abba már bele se merek gondolni. Hát ez... na ez durva volt.
- Mi a franc?
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. április 18. 14:37 Ugrás a poszthoz

Zozika

Megemelem a szemöldökömet, miközben felé haladok, és arra törekszem, hogy az életmentő kávét ne löttyintsem ki, ez egy nagyon fontos feladat, meghatározza a napot, úgyám.
- Szerintem az Espresso-t mi tartjuk fenn.
Egy hatalmas, tripla csodát adok át neki, mielőtt a sajátomba kortyolnék. Látszik, hogy némiképp fáradtra sikerült csak pihennem magam, de hát ilyen az, ha az ember áldozatokat hoz a családjáért.
- Nem könnyű egy férfit egész éjjel lefoglalni úgy, hogy ne jöjjön rá, hogy azért teszed, mert a húga a bátyáddal sütöget, amire instant agyvérzést kap. Terveim között szerepel idővel egy saját gyermek, aki remélhetőleg Brightmore, szóval Denis egyes funkcióinak működnie kell még egy ideig.
Komolyan, a mi családjaink olyanok, mintha a Trónok Harcában lennénk. Mindenki mindenkivel, és közben mégse senki senkivel, de talán esetleg valaki lehetne valakivel. Egy nap megírom a könyvemet erről, és nem ezzel fogok sok pénzt kaszálni, hanem a kiegészítő kötetekkel, a ki kicsodákkal.
- Este csináltam sablonokat, megnézed, hogy mindegyik gyerekekre illeszthető-e?
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. április 18. 15:03 Ugrás a poszthoz

Zozika

- Pedig, tegnap este felülmúltam önmagam.
Még egy büszke vigyort is megengedek, mert valóban az ilyenek közöttünk nem tabutémák, hát csak meg kell nézni, hogy milyen bonyolult az egész minket körülvevő környezet. Hozzám ebből egyértelműen Zorka áll a legközelebb. A nővérem kattant, a gyerekét is itt hagyta, a Ariana a panzióval van elfoglalva, Helena szent, Edit meg nem is tudom, hogy mikor ment férjhez, elképesztő, hogy már nagykorú, a többiek viszont még picik. Szóval egészen Zorkáig nem találtam a helyem, és ha a bátyám egy idióta, és nem cselekszik, hogy nőül vegye, akkor bizisten, hogy elválok, és elveszem én.
- Hát... én is sok jobb programot tudtam volna mára, de olyan kedves volt. Öregszem, mert néha erős vágyat érzek rá, hogy olyan nagymamásan megcsipkedjem az arcát. Ami meg a segge védését illeti, Denis túlzottan kemény vele, Annie kéri, hogy ne szóljon bele az életébe, Barni meg nem hiszem, hogy feszkót akarna, de ráparázik, amit Denis élvez, és ... miért nincsenek nekünk normális rokonaink?
Nagyon nem értem ezeket a bonyolult rendszereket, amikkel működünk. A kérdésre felnevetek, és már szólni is szeretnék, amikor reflektál, én meg egy "buh" kíséretében nézek rá.
- Hát ez az, ettől féltem. És ez már egy szűkített verzió. Kellene egy kerek fejű gyerek, de egy se rémlik most. Mindegyik olyan normális alkatú. Nem etetik ezeket a kölyköket rendesen? Szóval akkor azt ne ajánljam fel. Na és ez? Nem túl díszes?
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. április 22. 18:50 Ugrás a poszthoz

Zozika

Nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magam. Szeretem Zorkát, olyan személyisége van, amilyet szerettem volna mindig is Jason mellett tudni. Vidám, bolond, és teljes mértékben nem normális. Ilyen kell mellé, olyan, akivel az én nagy maci bátyám jól érzi magát. Zorka tökéletes, és szeretem azt gondolni, hogy én is hozzájárultam ahhoz, hogy összejöjjenek. Várom a következő szinteket, a házasságot, a kisembereket, akik szőkék lesznek, és hatalmas hajkoronával rendelkeznek majd. Nevetésemet a kedvesre reflektálása csillapítja, és egy kicsit megemelem a szemöldökeimet.
- Szörnyűek vagytok. Barni tök önbizalomhiányos, én nem piszkálnám azért, mert végre tököt növesztett, és tett valamit a boldogsága érdekében. Nem mondta el, mert biztos félt a kudarctól, vagy a túl erős kritikától.
Én megértem őt, legalábbis én ezekre gondoltam, amikor kiderült, hogy helyettes lett, és ezt nem mondta el senkinek. Azt nem mondhatjuk, hogy Zorka azért nem tudta, mert folyamatosan Jason-nel lóg, mert nem, hanem egyszerűen, ha az ember ezt elbukja, akkor nem szívesen osztja meg. Még mindig könnyebb eltusolni a sikertelenséget, és örülni a sikernek.
- Szereti.
Pillantok rá teljesen nyugodtan, finoman mosolyogva. Arra a lányra amúgy is rá van írva, hogy odáig van a srácért, de történetesen még el is mondta. Ahogy azt is, hogy:
- Nem akar mást, csak, hogy minden normális legyen közöttük, hogy ne azon görcsöljön Barni, hogy mi volt a múltban, és, hogy egy kis időt együtt tudjon vele tölteni. Azt mondta, hogy nem fog semmi félreérthetőt és kellemetlent tenni. Denisnek be kell látnia, hogy a húga, nos ivarérett, felnőtt nő, akinek vannak érzései és gondolatai, és aki el tudja dönteni, hogy mi a jó neki. Nem kell megmentenie, mert nem igényli. De persze, ezt magyarázhatod, nem fogja megérteni. Persze mindegyik makacs, mondhatsz nekik bármit. Az egyik fejjel megy a falnak, a másik meg követi. Nem is kell nekem gyerek, rajtuk kiélhetem magam.
Vicces? Nem, tényleg így van. Minél több Brightmore van a közeledben, annál nagyobb kedved van elővenni az anyai szigort. Sokszor szeretném megcsapkodni őket.
- Szerencsétlen Karola, te aztán nagyon kedves vagy vele. Azért neki ne mond, de értem, hogy mire gondolsz, ha jön valaki, akkor majd a feje határozza meg a mennyiséget. Nálad mit lehet csinálni kedves minimalizmus kisasszony?
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. május 7. 13:33 Ugrás a poszthoz

Zozika

- Meg fogsz valaha neki bocsátani?
Mondjuk lehet, hogy Barninak ahhoz valami eszméletlenül nagy baromságot kellene csinálnia, vagy valami olyanba kellene véletlenül keverednie... óóó nem, nem szabad nekem ebbe belegondolni jobban, mert még a végén kitalálok itt valami őrültséget. Denis szokta erre azt mondani, hogy néha jó lenne, ha képes lennék megállni. De rólam van szó. Hogy én ne agyaljak? Ugyan, kérlek. De most erőt veszek magamon, és megpróbálom nem kibékíteni a testvéreket. Megoldják. Különben is, ha Jason végre összeszedi magát, és mondjuk tesz lépéseket, akkor mi mind rokonok leszünk, és ha én is közben beleavatkozom, abból lehetnek nagyon szar családi ebédek is. A célom pedig a világbéke, a boldogság, és egy csomó nyálas szépségkirálynős gondolat.
- Csak ne a gyerek előtt mondd, mert szerencsétlen teljesen kibukik. Mostanában olyan hamar jönnek ezek a hormonális hisztériák, hogy az ember csak néz, és nem is érti, hogy igazán mi a fene bajuk van ezeknek a kölyköknek. Meg ez a korai érés, komolyan mondom neked, sírba visznek.
A kettő bé még nem is, de a három a, hát komolyan mondom, a zöme tizenegy éves, de egyszerűen néha annyira zavarba jövök tőlük, hogy szívem szerint némító bűbájt tolnék rájuk. Vagy sóbálvány átkot, majd jól kihiperventillálnám magam. A múltkor is, a tizenegy éves, komolyan annyi Kustus Annamari közölte velem, hogy van jó pár szexi tanárbácsi. Mondjuk lehet, hogy az anyjától hallotta ezt, de ne. Csak simán ne. Helyette inkább nézem azt a sok mindent, amit Zorka kitalált. Hogyan van ennek a nőnek ennyi képzelőereje? Egy szemet fel is veszek, és megrázogatom kissé, így test nélkül olyan para, ahogy az a fekete karika mozdul. Pedig valljuk be, semmi köze az igazi szemekhez.
- Mi is festünk tojást? Hátha meglocsolnak. Mondjuk remélem nem vödörrel. Travis meg Will, sőt szerintem akkor Jason is benne volt, egyszer kitalálták, hogy összeterelnek minket lányokat, és akkor egyszerre kapjuk az áldást, csakhogy mi máshol vártuk őket, és apám mostani feleségét sikerült három vödör vízzel telibe kapniuk. Csóró annyira megfázott, hogy egész héten gőzölgött a füle meg az orra a bájitalos gyógyteától.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Catherine Hope Brightmore összes hozzászólása (412 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 » Fel