Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

⚫Asztrológia óra⚫

Futva vágok át a folyosókon, és még épp megfogom az ajtót mielőtt teljesen becsukódna az előttem haladók után. - Jó napot! - köszönök halkan, majd szaporán emelkedő mellkassal foglalok helyet az első üres fotelban, és igyekszem csillapítani a zihálásomat. Amióta prefektusként külön lakom évfolyamtársaimtól, nem először fordul elő, hogy futnom kell az órákra. Most is teljes nyugalomban hevertem el az ágyon Lysandert simogatva, amikor a faliórára tekintve hitetlenül realizáltam, hogy nekem bizony már el kellett volna indulnom. Felkaptam a táskámat, amibe szerencsére már be volt készítve ami asztrológiára kell, és végül egy perccel órakezdés előtt, éppenhogy csak, de beestem.

Pár méllyebb lélegzet után körbenézek, és amikor meglátom Angét, átcuccolok mellé. Helyet foglalok a kényelmes fotelban, rámosolygok, mand várok, hogy a professzor belekezdjen a mondandójába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Dina

Szavait hallgatva elmosolyodom, mert eszembe jut, hányszor kaptam már rajta, ahogy végigszundította az órákat. Enyhén félredöntött fejjel nézek rá, és eldöntöm, hogy ezt a választ bizony ő fogja kimondani, én pedig mindent meg fogok próbálni, hogy rávezessem a megoldásra. Ahogy lapozgat a könyvben, adok neki egy kis segítséget.
- Abban ugye egyet érthetünk talán, hogy mindkét esetben a gyógynövényekből kivonjuk a hatóanyagot különböző oldószerek segítségével. A különbséget a két oldószer jelenti, ezeket biztos ismered - nézek rá bíztatóan, és gondolatban sugárzom felé az "alkohol" és "víz" szavakat.

Úgy döntök nem teszem szóvá, hogy az asztalon kettőnk között ott vannak a jegyzeteim, pont kinyitva a kérdéses anyagnál. Bár simán leolvashatná a választ (már ha eszébe jutott persze, de ezt nem tudhatom), mégis inkább gondolkozik, és mivel ezt nem szeretném megváltoztatni, feltűnés nélkül elhúzom a füzetemet, és becsúsztatom a lexikon alá. Had gondolkodjon. Én hiszek benne, hogy rá fog jönni.

Kérdésére kicsit elpirul a fülem hegye, és úgy válaszolok.
- Egyáltalán nincs szivacsból. Mármint, csak a magam nevében beszélhetek, de én például ha jól teljesítek valamiből, az azért van, mert érdekel, és szívesen ásom bele magam a témába - vonok vállat szerényen, és újra az üvegem után nyúlok, hogy igyak pár kortyot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Dina

A válaszán csak pislogok, először nem értem hogy került a képbe olaj. A levezetést hallgatva végül csak elmosolyodom, hiába próbálom visszafogni magam. - Majdnem. - Úgy döntök, először kihangsúlyozom azt amit jól mondott. - Az valóban igaz, hogy az egyik fajta vízzel készül. Melyik ez? Az oldat, - az oldat szót erősen megnyomom - vagy a tinktúra? - itt pedig enyhén megrázom a fejem. - Gondold végig, melyik a legáltalánosabb? - fűzök hozzá még egy kis segítséget, amiből reményeim szerint már ki fogja tudni következtetni.

A problémásabb rész ez után következik. Kicsit megpiszkálom a fülemet, ahogy próbálok rájönni, hogyan tereljem le a vakvágányról, át egy használható gondolatmenetre. Az sem igaz azonban, hogy az ötlete teljesen légből kapott lenne, gondolom illóolajokra, és különféle növényi olajokra is asszociált amikor gondolkodott a válaszon. - Valóban vannak olajos növényi kivonatok, - ismerem el - ám ezeket más módszerekkel nyerik ki. Például a magolajokat sajtolással. Ezeknek viszint nincs közük a tinktúrákhoz. Várj. -  Körbepillantok a könyvtárban, és átsétálok pár polccal odébb, a "Természettudományok muglik szerint" szekcióhoz.

A nyáron találkoztam néhány barátommal a régi sulimból, és nagyon panaszkodtak az új kémiatanárukra. Amikor az egyik dolgozat igazságtalan kérdéseiről beszéltek, említettek valami elegyedési szabályt anyagok között. Mivel érdekesnek tűnt, az első héten kutattam kicsit a dolog után itt, és most azt a könyvet keresem, ami az "Általános Kémia" címet viseli. Rábukkanva visszabaktatok Dinához, menet közben kikeresve a minket érdeklő részt.

- Tessék! - nyújtom felé a könyvet kinyitva, majd rábökök egy bekezdésre, ahol a jód oldódásáról írnak. - Itt le van írva pár oldódási szabály. A növény vízoldékony vegyületeit nem tudnánk kioldani olajjal. Mi az ami még jó lehet, mert a vízhez hasonlóan viselkedik? - a válasz ott van a könyvben, hiszen az alkohol is fel van sorolva oldószerként.

A hajával kapcsolatos kérdésre elnevetem magam. - Na látod, erre viszont tökéletesek az egyes növényi eredetű olajok önmagukban is. Próbálkozz az argánolajjal. Ha jól emlékszem a Leányálomban láttam a múltkor, hogy van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Mei

Vidáman mosolyogva támasztom a falat a pálya szélén, ahogy Meire várok.  A két lábam között a földre van támasztva a seprű alja, és a kezeim között ritmusra jobbra balra döntögetem, ahogy magamban az "I believe I can fly"-t dúdolgatom. Először nem voltam biztos benne, hogy ezzel nem bántom-e meg a seprűmet, de már a második refrénnél tartva határozottan úgy érzem, ő is élvezi. A napsugarak melegítik a bőrömet, és már-már melegem kezd lenni a vastag ruhákban amiket magamra aggattam.

Amikor Mei kilép a pályára, izgatottan szorul össze a gyomrom. Abban az egy pillanatban átsuhannak rajtam különböző képek; ahogy hat arctalan, de egyértelműen eltökélt emberrel összeölelkezve vágunk neki egy meccsnek; ahogy feszülten figyelek rá, hova kéne reppenjek; és végül ahogy egymás nyakába ugrálva örvendünk a győzelemnek egy nehéz meccs után. Gyorsan legörgetek egy hajgumit a csuklómról, és szorosan összefogom a tincseimet, ezzel visszarántva magam a valóságba.

A felszólítására pár pillanatos fáziskéséssel reagálva végigsimítok a nyélen, majd megmarkolom és szépen, finoman én is a levegőbe emelkedek. Nem sietem el a dolgokat, mert tudom, hogy a seprűm nem szereti, ha elbízom magam. A nyári szünetben otthon is rendszeresen gyakoroltam, így nem jöttem ki a gyakorlatból. Erős eltökéltséggel, határozottan ülöm meg a seprűt, és örömmel bólogatok a lány szavaira.
- Ne bánj velem kesztyűs kézzel! - vigyorgok válaszul, hiszen pontosan tudom, hogy játék közben az ellenfél se azért lesz, hogy megkönnyítse a dolgomat. Szorosan mellérepülök, és feszületen figyelem, hogy minél gyorsabban tudjam követni, ha elindul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

⚫Asztrológia óra⚫

Érdeklődve figyelem, ahogy a velem szemben ülő fiú felel. Igyekszem felé tátogni a megoldásokat, de szegény annyira ideges, hogy szinte végig a földet bámulja maga előtt. Szomorúan figyelem ahogy végül megsemmisülve visszahuppan a fotelbe. Amikor a professzor felénk sétál, rendezgetni kezdem az ölemben a tavalyi füzetemet, kerülöm a szemkontaktust, hiszen hiába tudom az anyagot, ilyen kérdések mellett egytalán nem vagyok biztos benne, hogy értékelhetően meg tudnék szólalni. Mint kiderül, nincs okom az aggodalomra, sőt, a játék szónál felkapom a fejem, és csillogó szemekkel nézek körbe, párt keresve.

Ange szinte rögtön lecsap Moonra, így izgatottan állok fel és sétálok el Dinához. - Szia Dina! Van már párod, vagy leszel velem? - kérdem vidáman, fejemet félrebiccentve. - Én szerintem... - kezdek hangosan töprengésbe, majd csak magamban folytatom a gondolatsort. Túl egyszerű lenne ha a saját jegyemet választanám, itt a lehetőség, hogy kipróbáljak egy szerepet! Ezzel a Nyilas kilőve. A Skorpió említése megszólaltat egy kis harangot a fejemben. Teljesen fellelkesít a gondolat, hogy megpróbáljak eljátszani egy teljesen más karaktert, és eldöntöm, hogy a titokzatosságára fogok első sorban rájátszani. - Skorpió leszek! - vigyorodom el, és újra a lányra pillantok. - Na mit szólsz, tudnál mihez kezdeni egy édes-aranyos kis Skorpióval? - jelentőségteljesen forgatom meg a szemeimet az "édes-aranyos" résznél, hogy érezze, nem tervezem megkönnyíteni a dolgát. Talán már bele is helyezkedtem a szerepbe? Na ha nem is, majd most. - motyogok a nemlétező bajuszom alatt, és kíváncsian várom a következő instrukciókat.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Mei
Elkapom a pillanatot amikor Mei kilő, és mögéigazodok, nagyjából három, három és fél méterrel lemaradva. Jólesően kicsit megrázom a fejem, hogy érezzem ahogy a menetszél hátrasöpri a copfomat. Buzgón, vidáman, és talán egy kis bizonyítási vággyal megerősítve magam zuhanok a lány után, megbízva benne (akármit is készül éppen csinál... Hé, nem zavar, hogy túl közel van a föld? Hé!). Látom, hogy meddig kéne zuhannom, de önkéntelenül is kicsivel előbb rántom felfelé a seprűm nyelét, nagyjából egy méterrel a föld felett, és onnan ereszkedek tovább Mei szintjére. Az arcomon már nem látszik vigyor, helyette csak a teljes koncentráció. Zavar, hogy nem tudtam pontosan leutánozni a feladatot, de már nem tudok vele mit csinálni, így igyekszem az előttem repülő lányra figyelni, halvány bosszúságomat félretéve.

Még nincs a seprűm teljesen vízszintben, amikor el kell kezdjem az éles kanyarokat. Ez visszacsempész egy halvány mosolyt az arcomra, hiszen ezt a feladatot rendben végre tudom hajtani, amilyen kicsi vagyok, könnyedén fordulok amerre a lány vezet. A bal kanyar utáni emelkedés meglep, de még épp időben kapom felfelé a seprű orrát, így nem csúszom be Mei alá. Kicsit közelebb megyek, így nagyjából két méterre csökken köztünk a távolság, majd kipirult arccal intek neki, hogy minden rendben, amikor elkapom a  pillantását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Mei
Korai volt a fellélegzés, ahogy összeszedem a gondolataimat, Mei újra nekiindul előttem. Mivel azt hittem, meg fogunk állni, ez váratlanul ér, így mire észbekapok már három-négy méterrel is előttem száguld, nálam 10-20 centivel magasabban. Amennyire csak tudok, rásimulok a seprű nyelére, és így igyekszem közelebb kerülni hozzá - de épp csak a távolságot sikerül tartani. Annyira az alakjára koncentrálok rá, hogy alig veszem észre a ponyvát, és élesen fel kell rántanom a seprűm, hogy ne ütközzek bele, ezzel viszont megint nő a lemaradásom. Ennek köszönhetően viszont jobban tudok reagálni az irányváltoztatásaira is, amire szükségem is van, hiszen a lebukásaimon van még mit csiszolni. Ugyanaz az ösztön, ami az előbb is felrántatta velem a seprűt, most is így tesz, így bő fél méterrel suhanok el a padsor felett. Látom ahogy Mei vészesen közel kerül, és bár azt nem, pontosan hogyan, de valahogy durvábban vált irányt, mint az normális lenne. Ez le is lassítja, így én a seprűre simulva újra felveszem a két-három méteres távolságot.

Látom, ahogy a föld felé kanyarodik, de most nem hagyom megtéveszteni magam, változatlan sebességgel zúgok el mellette amikor ő megáll... Azazhogy, tessék? Fékezek le meglepődve, majd amikor meglátom, hogy egy helyben lebeg, visszafordulok, és megállok vele szemben. Persze, amikor számítok arra, hogy még nincs vége, akkor van vége. Tipikus. Fél kézzel megdörgölöm az orrom hegyét, ami máris kipirosodott, és boldogan mosolyogva fogadom a dícséretét. - Köszönöm! Mondjuk azt szerintem nem láttad, de a hirtelen ereszkedéssel vannak... Problémáim néha. - Nem akarok elhallgatni előle semmit, ha egyszer nem tudtam megcsinálni, ne legyen abban a hitben, hogy tökéletesen végrehajtottam a feladatokat.

- Őszintén szólva fogalmam sincs, - vonok vállat - attól függ milyen pozícióra keresnek majd embert. Szívesen lennék terelő, de nem tudom az én alkatommal mennyire lennék hasznos a csapat számára. A hajtáson is gondolkoztam, mert ott meg jól jöhet, hogy kicsi vagyok és viszonylag fürge, de majd lesz valahogy. Az a fontos, hogy játsszak, az már majdnem hogy mindegy milyen poszton. Jó, mondjuk fogó nem lennék. - Helyesbítek nevetve, és a hideg is kiráz a gondolatra, hogy 150 pontnyi apró aranygömböc elkapása múljon rajtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Mei
Mosolyogva vállat vonok, hiszen számomra természetes, hogy ha segíteni próbál, ne titkoljam el előle a gyengeségeimet. Azon igyekszünk épp javítani nemde? Lebegés közben enyhén jobbra-balra hintázok a seprűn - csípőből -, így amíg beszélgetünk, kicsit újra megkeresem az egyensúlyomat a karcsú nyélen. Felcsillan a szemem, amikor Mei alkalmasnak ítél a terelősdire.
- Én igazából csak azt nem szeretem, hogy ők vannak a figyelem középpontjában, és nagyon nagy felelősség van a vállukon. Mert persze, lehet nyerni akkor is, ha az ellenfél kapja el a cikeszt, de ez nagyon nagyon nehéz. Én nem tudom, hogy el bírnám-e viselni azt amit ez a teher jelent. Terelőként annyival könyebb, hogy nem csak egy van belőlem, jobban megoszlik a figyelem. Így inkább érzem magamnak csapatjátékosnak. - Fejtegetésemet gyorsan lezárom, nem akarom túlragozni, ezzel ő is tisztában van.

Elkapom a felém hajított ütőt, bár nem ott ahol kéne, úgyhogy szerencsétlenkedek vele egy sort, mire végre a markolatánál simul a kezembe. Izgatottan, de mégis erősen gyanakvő szemmel tartom rajta a szemem a gurkón, ahogy balra és felfelé elkanyarodva leírok egy kis félkörívet, ezzel tíz, tizenkét méterre eltávolodva a ládától. Jobb kezemben az ütőt szorítva egy kézzel kapaszkodva lebegek egy helyben, amíg Mei bele nem üt a labdába. Egészen pontosan ütötte felém, de kicsit balrább helyezkedem, hogy jobb kezemre essen a gurkó. Az utolsó pillanatig fogom bal kezemmel a seprűt, majd hirtelen elengedve teljes erőből ütök bele a felém igyekvő labdába. A seprűvel együtt hátratántorodok egy-másfél métert, miközben már bal kezemmel újra megtalálva a nyelet igyekszem megakadályozni, hogy jobbra kipörögjek. Amint újra viszonylag stabilan érzem magam, elindulok arrafelé amerre a gurkót ütöttem. Nem lett valami erős, az ütő tetejével találtam el, így ívesen fölfelé száll, át a láda felett, arrafelé amerről korábban jöttünk, a piros zászlókhoz. Nagyon gyorsan a pálya fölé ér, ezért is indulok meg, hogy közelebb legyek, mire Meinek sikerül utolérnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Mei
Nagyjából a pálya közepénél tartok, amikor a gurkó új pályára terelődik Mei által. Izgatottan süvítek el balra, erősen felfelé, miközben fejben lejátszok egy ütési lehetőséget, és kissé idegesen észlelem, hogy nem a jó oldalamra fog érkezni a labda, szó sem lehet tehát arról, hogy egy kézzel megpróbáljam visszaütni. Nagyjából 20-25 méter magaságban átpasszolom az ütőt a bal kezembe, és irányt változtatva, tompább szögben próbálom keresztezni a gurkó útját. Utolsó pillanatban bukok le egy-másfél métert, és ezt az extra lendületet is felhasználva, két kézzel erősen megmarkolva az ütőt, fogaimat összeszorítva passzolom vissza a labdát.

Szerencsére. Ha nem tartanék a föld felé, az ütés biztosan lelökött volna a seprűmről. Így is megingok, de mivel nem egy helyben próbálok lebegni, hanem haladok, a gravitáció segít a megmaradni a nyélen. Bő tíz métert zuhanok, miközben szorosan rácsavarodok a seprűre, egyszer át is fordulva a tengelyem körül. Éles szögben, rohamos sebességgel közelítek a talajhoz, így mire sikerül felhúznom magam vízszintesbe, már csak 5-6 méterre vagyok a földtől. Hevesen dobogó szívvel fordulok Mei felé, és magam mellett leengedve kirázom a görcsös szorítástól zsibbadó kezeimet. Egyiket a másik után. Kihasználom azt a kevés időt, amíg a másik lányon van a sor, hogy kicsit rendbe szedjem magam, és fejben felkészüljek a következő ütésre. Bedobott a kemény vízbe, és egyfelől örülök, hogy még javarészt meg tudtam ugrani a feladatokat amiket adott, másrészről viszont aggodalmasan húzom össze a szemeimet, ahogy azon gondolkodom, mi jöhet még ezután.