36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Zippzhar Mária Stella összes hozzászólása (1281 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 32 ... 40 41 [42] 43 » Le
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. október 6. 00:10 Ugrás a poszthoz


előszülinapia × játszótér, éjszaka

Bár az elején könnyen jön az infó, pontosan az, olyan, és annyi ami számomra szükséges, a dolgok hirtelen vesznek - számomra - váratlan fordulatot. Tisztázzuk, tudom, mi az a Kámasz... az, csupán eddig vicceken kívül sosem jött velem szembe, pláne nem ennyire... vizuálisan. Az arcok miatt azonban rögtön felismerem, hogy az egymásba fonódó vonalak személyeket ábrázolnak, így természetesen zavarba is jövök. Elrugaszkodok a játszókáról, hogy talajt foghassak. Guggolásba érkezem, tenyeremmel támaszkodok meg a földön, és még úgy, labdaformámban pirítok rá. - CSONGOR! - bámulom morcosan, miközben elhangzik újabb, sokat sejtető mondata. Sokat sejtet, igenám, csak éppen nem számomra. - Akkor meg pláne nem éri meg egy ilyen - duzzogok, és lehuppanok a fenekemre, kinyúlva az üveg felé. - Még mindig finom.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. október 6. 00:32 Ugrás a poszthoz


előszülinapia × játszótér, éjszaka

Hiszi vagy sem, nem a makiMasarémember a legfurább dolog amit valaha láttam, és jelenleg nagyobb problémám van, így ha egy pillanatra el is kapom, elengedem a füle- lelki fülem mellett. Megforgatom a szemem volt kviddicscsapatom nevére, de egy halvány mosolyt nem tudok letörölni az arcomról - elvégre velük állhattam utoljára pályára. - Hiányzik. - Nem mélyedhetek el azonban a múlton való merengésekben, sőt, ha most innék, nagy valószínűséggel megfulladnék magamban köhécselve. Ó. De hát iszom! Ami azt jelenti, hogy pontosan ez is történik.
A várható kiköpés előtti utolsó pillanatban nyelem le a kortyot, de a zavar, amit szavai és önkéntelen reflexeim okoznak a fejemben már elég nagy ahhoz, hogy legyőzzék egyéb képességeimet. Kicsit kellemetlenebbül szakítom meg a mentális kapcsolatot a megszokottnál, de ugyan ki mondta, hogy a dezertőrök feladata csupa móka és kacsahápogás? - Bocs - szorítom tenyerem egy pillanatra halántékomra, majd azt megrázva ölelem magamhoz az üveget, mint valami plüssállatot. - Miért teszed ezt velem? - kérdem panaszos hangon, egészen hasonlítva egy delíriumból ébredező lecsúszott alkoholistához.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. október 6. 00:50 Ugrás a poszthoz


előszülinapia × játszótér, éjszaka

- De vagy ezret helyettesítettél ezekkel a hihizésekkel - duzzogok tovább, egyelőre megállva, hogy nyelvet is öltsek. - Én arra gondoltam, hogy majd valami olyan ötletet mondasz, ami a valóságban is megvalósítható! - nyöszörgök. Hiszen ugye, az én felfogásom szerint, a Csongi által leírtak maximum egy tragikomédiában valósulhatnának meg. Fehérneműt szülinapra?
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. október 6. 01:12 Ugrás a poszthoz


előszülinapia × játszótér, éjszaka

Sóhajtva nyúlok fel, hogy megpatpatoljam Csongi buksiját, amint megjelenik száján a grimasz. Oké, hogy ő szadizik engem, de én képtelen vagyok haragot tartani vele szemben, ezen nincs mit szépíteni. Elégedetlenül dünnyögve fogom a likőrös üveget, és csak harmadik-negyedik finom húzásra engedem végül is át neki. - Jó, sütö- - kezdenék bele a bólogatásba szavába vágva, de ahogy meglátja az arcomra kiülő lelkesedést, már helyesbít is. Kiérdemli azt a lenyűgözetlen fejet amit erre kap, én mondom, száz százalékban kiérdemli! A vidámpark mondjuk jó ötlet... de ezt nem fogom elmondani neki. Hihi. Komoly jelentés nélküli hümmögéssel vetem magam hanyatt, szusszanva picit a hirtelen jött túl sok információ után.
- Olyan fura, hogy nem lesz több LLG-m - szólalok meg végül halkan, ha ő addig nem teszi.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2020. október 6. 01:13
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. október 6. 01:30 Ugrás a poszthoz


előszülinapia × játszótér, éjszaka

- Nem, akkor nem sütök. - Már mindegy, ez a hajó elment, elúszott, elsüllyedt, kilőtték. És különben is, hé, részt vettem azon a cukrászdás képzésen is, bájitalokat is tök ügyesen főzök, hát receptet követni miért ne tudnék? Hát hihhetetlen. - IGEN - üvöltök fel az ötlet hallatán, majd gyorsan a számra csapom a kezem, ahogy rájövök, ez talán kicsit hangosabbra sikeredett az ajánlottnál. - Szólok én, szólok, csak magasra! - adom ki a parancsot, jó kapitányként, és még szinte rá sem vetődök a fekete műanyagra, már látom magam szállni a felhők között. Hajtani kezdem magam, de nagyjából két bedőlés után abbahagyom, és csupán lábaimat lógázva várom a fiút magam mögé. Apropó... Itt az ideje egy újabb boldog szülinapotnak.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. október 26. 18:44 Ugrás a poszthoz



Elégedetten döntöm hátra a fejem, örülve a sikeremnek, annak, hogy megnevettettem a lányt. A művelet természetesen apró koccal jár, de már szinte fel sem veszem, én megszoktam, a falnak meg hát... nem fáj.
- Á az a baj tudod, ez nem jön parancsra, csak ha épp olyan a kedv, az idő, a hangulat, meg a cicabajusz meredeksége. - Még bólogatok is mellé, nagyon komoly megfigyelések övezik ezeket a kijelentéseket kérem!
Lehet, hogy Lau nem lenne rám büszke, ha tudná mi történt, sőt lehet, hogy még a részlehajlósága ellenére is furcsán nézne rám egy kicsit. De nem tudja, és én annak érdekében, hogy ez így is maradjon, finoman terelgetem odébb a figyelmet a kényes témáról. Kábé olyan finoman, mint ahogy az elefánt simogatja a bolhákat, de tőlem ugyan mit vártunk?
- Lehet, hogy akartak egy esélyt adni? - vetem fel, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy engem meggyőzne ez a magyarázat. - Kevésbé mertem veszélyes lenni... - dünnyögöm magam elé, hunyorogva, mintha épp a régi önmagamat nézném az összehúzott réseken keresztül.
Nem is vagyok benne biztos, hogy felfogom, mennyit jelentek számára, vagy hogy épp mit jelent az, hogy pont egy hozzám hasonló tichy-touchy lány jár a nyakára. Továbbmegyek, az is könnyedén elképzelhető, hogy én sosem fogom megérteni a helyzetet, és csak... Adom önmagam. Egy kicsit figyelmesebb önmagam, ez igaz, de végső soron önmagam. Most azonban, ahogy félszegen vallomást tesz, valószínűleg a nyakába ugranék, ha nem lennék ennyire álomittas. - Szeretnéd, ha úgy lófrálnék a folyosókon, hogy elkaphass? És akkor még a büntetésemet is felügyelheted, az is idő - somolygok, ám a huncutság el is illan a szememből, és szimplán lágyan nyújtom kicsit előbbre a nyakam, mint egy teknősbéka. - Csak viccelek. Nincs akadálya, nem? Bármikor kitalálhatunk valami programot, kergethetünk szöcskéket a réten, elmehetünk a fürdőbe, kimehetünk az erdőbe sétálni Benitoval... A végén még sok is lesz belőlem. - Olyan ez mint amikor meghúzod a kart a csokiautomatán, és eltörik, ami miatt minden az öledbe potyog, szóval meg kell enni, de az meg már instant gyomorrontás.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. november 29. 03:26 Ugrás a poszthoz


Észre sem vettem igazán, hogy gondolataim a számon is kiszöktek. Vicces, hogy pont Jolcsi nénnye neve mellé nem biggyesztem oda a jelzőt - na nem úgy most -, ellenben a velem szemben ülő lányt mindenféle lelkifurdi nélkül ugratom ezzel. Nem mondhatnám átgondolt tervezés eredményének, de ha tudnám, hogy mik járnak a fejében, valószínűleg innentől kezdve mindig, csakazértis alapon, egy elsős előkészítős utánozhatatlan duzzogó ábrázatával nénizném le. Nem is vagyok olyan nagyon meghökkentően különlegesen ártatlan. Csakazértis.
- Hjajh, ha Jolika ezt meghallaná, azt hiszem bajban lennénk - harapom be a szám szélét, hogy elfojtsam vele a kitörni készülő vigyort. Lelki szemeim előtt már látom a papucsát lengetve felénk sprintelő átkozódó szitkozódó morgolódó nénit, és azt hiszem ha ez tényleg valóra is válna, ott nem kéne küzdenem a nevetés lent tartásával. Ott halál komolyan futnék az életemért.
Valahol keresem a könnyebb utat, a módszert amivel majd kevésbé sérülök még a legrosszabb esetben is, plusz a makacsságom miatt érzem, nem is lenne egyszerű a levélírásról lebeszélni. Legalább megpróbálni! Ha nagyon rossz úgyis kidobom, összegyűröm, elégetem, szétcincálom, átsatírozom a nevet... Persze nem ebben a sorrendben, mert az nem lenne éppen praktikus. Szavai nyomán az én arcom is változik, mintha csak ezt akarta volna, tekintetemet zavartan kapom el, fülcimpámat morzsolgatni kezdem, hogy elűzzem mocorgási kényszerem. Nem, nem tudnék így beszélni mint most ő, nem lenne annyi erőm, hogy a semmiből ilyen gondolatokat fogalmazzak meg. - Értelek. Csakhogy még mindig lehet, hogy jobb egy szépen megírt levél, és oké, mondjuk, hogy szomorú levél lesz, de még mindig jobb, mint egy se eleje se vége mód elhadart katyvasz, amiből csak annyit lehet kihámozni, hogy felfedezték Amerikát, miközben India kasztrendszeréről akartam beszélni. - Ártatlan mégis érzékletes hasonlat.
Felsóhajtok, a feltett kérdésre csak megrázom a fejem. Az elutasítás gondolatára kényelmetlenül kezdek ficeregni, szavai miatt összeugrik a gyomrom, hirtelen már a korábban elfogyasztott ital sem esik olyan jól, túl édes, túl savanyú, túl... Nem ezen kéne rágódnom. - Lehet - motyogom csupán titokzatosan, de összeszorított számon talán jól látszik, hogy ennél nagyobb beismeréseket ma már nem fogunk tőlem hallani. Idő kell még, legfőképp egymagamban arra, hogy leülepedjenek a hallottak, hogy megrághassam Lili véleményét, ami olyannyira különbözik a sajátomtól, melynek kiegészítésére használnám.
- Köszönöm, hogy meghallgattál, és a tanácsokat - nézek fel végül pár pillanatnyi csendes őrlődést követően. Mosoly most sem ül az arcomon, látszik, hogy kavarognak a gondolataim, úgy kergetik egymást mint a snake-es kígyó a farkát. Ettől függetlenül vállam nem olyan merev, lábaim lazábban vannak magam alá pakolva, úgy összeségében elmondható, hogy csökkent bennem kicsit a feszültség - hiszen ha még elhatározás nem is született, legbelül már tudom, hogy mit kellene cselekedjek.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. november 29. 03:41 Ugrás a poszthoz



Olyannyira belemerülök a kismacska kényeztetésébe, hogy nyelvem egészen kidugva marad, füleim pedig mintha süket lennék klapp, bezárulnak a külvilág számára. Se hall, se lát Dömötööör, buta volt mint hat ökör kezdenék el énekelni ha észrevenném mennyire elbambultam itt. A közeledő lépteket elnyomja az éjszaka csendje, no meg a figyelmem eltereltsége, így aztán nem csoda, hogy a magasba szökkenek, mikor hirtelen megszólítanak. Ügyetlenkedve nyerem vissza egyensúlyomat - rátapostam a saját lábamra na -, mindeközben biztos kezekkel tartva a kisállatot fordulok immár teljesen az ablak fénykörébe lépő lány felé. - Ema - harapom el egészen a nevét, meglepetten, csodálkozva. A bocsánatkérésre enyhén félredöntöm a fejem, ugyanis nem nagyon tudom azt hová tenni, ám úgy döntök inkább rá se kérdezek, mert csak vitaalapot szolgáltathatnék vele. Az meg van így is bőven, minek tetézni?
- Nos, inkább ő talált meg engem, mintsem én őt - kezdek bele a válaszba, arcom pedig érezhetően ellágyul, ahogy lepillantok a kis feketére. - Aztán amíg a szagolgatásommal volt elfoglalva, cselesen felvettem. A tiéd? - kérdezek rá végül arra, amit sejtek a hitetlenkedés óta, bár azt egyelőre nem tudom mit fogok csinálni, ha igennel felel. Odaadjam és meneküljek? Neem, nem, ez gyerekes hozzáállás, mégis mit tehetne velem Emma a folyosó kellős közepén? Éjszaka...? Amikor senki sem jár erre...? Ah, nem, Emma is csak Emma, üldözöm el a rémképeket, amiket fantáziám erősít fel igazán, nem is az emlékek. Picit közelebb lépek, mellkasom kidüllesztve tartom közelebb a kis bundást, hogy könnyű legyen elvennie, ha szeretné. Azután nem tudom mi lesz, hogy lesz, felkóricálok a csillagvizsgálóba, esetleg visszamegyek a körletbe, és ott fekszem ki a kilátóban a pokrócok közé... Az ágyam még mindig nem vonz, de mindenki szerencséjére a rosszalkodás sem.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. november 29. 04:13 Ugrás a poszthoz



Pislognom kell egy pillanatig, hogy biztosan ne essek bele a csapdába, amit Lau valószínűleg még csak nem is tudatosan állított nekem. Képes lettem volna habozás nélkül elismerni, hogy veszélyes vagyok? Óh igen, már csak azért is, mert jól hangzik az, hogy "Masa a veszélyes" meg a "Veszélyes Masa", de még épp időben bevillan, hogy eredetileg mintha nem pontosan így értettem volna.
- Neeeem - nevetek fel végül amikor rájövök mit kavartunk meg. - Úgy értem még a prefektusi kinevezés előtt voltam visszafogottabb, aztán... elromlottam? - mondandóm vége kérdésbe megy át, és mint valami cuki kisállat, oldalra biccentem a fejem, mintha így fülemen keresztül a fejembe szállna a válasz a kérdésemre.
Annyira... Annyira nem is vicc a felvetésem, egy-két büntivel több vagy kevesebb nekem már tényleg nem igazán oszt vagy szoroz. Próbára tenném a tanári és prefektusi kar kreativitását? Mondanám, hogy igen, de az a baj, hogy ennyire még nem vagyok nagymenő szabályszegő. Nem is tervezek az lenni igazából.
- De várj, a mestertanoncoknak sem szabad, csak őket a prefik nem büntethetik meg csak tanárok, nem? - próbálom visszaidézni emlékeimet, amik alapján én bizony találkoztam már MT-kkel takarodó után, és általában a tanárokhoz is lettek kísérve. - Várj, inkább hagyj meg abban a hitben, hogy nem szabad, mert ha kiderülne, hogy akkor és oda megyek ahová akarok, azt hiszem nagy bajban lenne a kastély. - Mosolygok, látszik, hogy viccelek, de a kérés komoly. Van amit jobb nem tudni, hiszen ha járkálni akarok, akkor így is fogok, vállalva a büntetést, ami ezek szerint vagy érkezik majd, vagy nem.
- Abban biztos lehetsz, hogy szívesen sétálok veled - vigyorgok mindentől függetlenül hát. - Majd azt mondom neked, hogy tanár vagyok, és el kell hinned, akkor pedig már biztosan nem büntethetsz. - Ördögi csodaterv, én mondom.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. december 8. 20:45 Ugrás a poszthoz



Jó azért meg kell hagynunk, hogy a veszélyességnek is több fokozata van. Én például legveszélyesebb hangulatomban sem vagyok olyan para mint egy mérgező csápokkal és bénító pillantással felszerelt fúriafűz, ellenben magasan lekörözöm a házukat magukon hordó legmuglibb-legártalmatlanabb éticsigákat. Már ez nem egy sértés akart lenni csigucik, ne támadjatok meg a... Az éles kis házaitokkal(?) vagy a csikis nyálkátokkal, mert biztos tudtok ti is nagyon kellemetlenek lenni, de el kell ismernetek, hogy van azért egy... Rangsor.
- Anya azt mondta a kamaszkor - kotyogok közbe ártatlan fejjel, és olyan angyali hanggal, hogy szinte látom Brigiék szüleit ahogy töltik ki az adoptációs formanyomtatványokat. Finoman küldöm a jeleket Launak, hogy neeeeem, a bátorítás nem jó ötlet, nagyon nem jó ötlet, és szerencsére veszi is a lapot, megóvva a kastélyt mindenestés garázdálkodásaimtól. Viccelek, vasárnap azért pihennék én is. Vagy hétfőn. Kedden. Valamikor egész biztos. - És ugyebár nem akarnám, hogy meg kelljen büntetned, mert nem szeretnél - toldom még meg nyomatékosan, csak hogy biztosan rögzítsük a dolgokat.
Én teljes nyugiban örvendek a nyugalomnak, ami bennünket körülvesz, és bizony eszembe sem jut elgondolkodni azon, hogy lehet, hogy már elszaladt az idő annyira, hogy társaságot kellett volna kapnunk. - Eh - kapom fel a fejem egy fokkal éberebben, és körülnézve próbálom megállapítani amit már amúgy is tudunk. - Szerintem - kezdem lassan - utóbbi. - Nos. Magamnál annyira nem lenne meglepő, de hogy Lau is eltévessze a helyszíneket? Somolygok magunkon, azonban biztos ami biztos lekászálódok az ablakpárkányból, hogy aztán bolha-elefánt szökdelléssel kis vért juttathassak lábaimba. - Akkor van kedved ellógni a többi részét is? - kérdezem vigyorogva, majd válaszától függetlenül, fütyörészve indulok meg a folyosón. Persze csak a szám nagy, a belső levitásom nem hagyja a restséget, egy gyors órarend-csekk után ellenkezés nélkül kanyarodok rá a tanteremhez vezető folyosóra, hogy ott aztán heves szabadkozások közepette kapcsolódhassunk be az aznapi fejtágításba.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. január 4. 21:03 Ugrás a poszthoz


Azt szokták mondani, azt lehet megijeszteni, akinek bűntudata is van - nos ha az nem is, de még mindig kellemetlen visszagondolni a történtekre. Mégsem panaszkodhatok, az elég durva álszentség lenne, de ami igaz, az igaz. Nem tudom benne hogyan csapódtak le az elmúlt hónapok. Nem akar azonban megenni, macskáját sem ragadja vissza úgy, mintha leprás lennék, így hát valamivel kényelmesebben, nyugodtabban nyúlok ismét a feketeség álla alá, hogy azt cirógatva még hangosabb dorombolásra késztethessem. - Mint minden macska - szúrom közbe elmosolyodva az igaznak érzett gondolatot. Lysander is ezt csinálja állandóan, bóklászik a toronyban, és mint valami szellem egyszer csak felbukkan az ember háta mögött. Domca macskájával folyton összeveszekszik, az egyik hangosabban fúj mint a másik, és bár szerencsére még egymásnak nem ugrottak, azért álltunk már fölöttük tanécstalan fejjel. Azaz álltam én tanácstalan fejjel, és Domca mellettem két fejjel magasabban szintén tanácstalanul. Mikor is fog elérkezni az a beígért növekedés? Siethetne.
- Még szerencse, hogy megtaláltad - pislogok fel egy pillanatra, majd már hajtom is vissza a fejem a bundáshoz. - Még a hálóból oké, hogy kiszökik, de azért az már para, ha a körletből is kicsászkál. - Lys legalább ebben a tekintetben jó fiú. Legalábbis amennyire tudom...
- Jó lesz az négynek iiis - nevetek magamban, és mintha velem egy véleményen lenne, a kis éjfekete hercegnő elégedetten ásít egy hatalmasat. Megmosolygom, és csak azután válaszolok a feltett kérdésre, visszadőlve a hűvös kőfalnak. - Minden a legjobban van, hamarosan itt a szünet is, a torony még tele van káoszban magolókkal, de hát ez ilyenkor még... érthető. Hogy mennek a vizsgáid? Rendben lesz minden? - érdeklődök, s hangom mögé érthető az is, hogy ha valamihez kellene, szívesen ajánlom segítségem. Nem ismeretlen már tőlem a korrepetálás, bár nem én vagyok benne a legjobb.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. március 19. 20:03 Ugrás a poszthoz


Somolygok a bajszom alatt, de nem ellenkezek; két percnyi ismerettség után nem fogok leírni egy kis fekete jószágot. Ha a gazdája azt mondja problémás, hát ki vagyok én, hogy ne higgyek neki - bár a rossz nyelvek szerint valahol minden macskával gond van.
- Mert macska - vonok vállat beletörődve, elvégre kéne bármi ami jobban leírja a jellemét, mint ez az egy két szó? - Szerezz be ilyen nyomkövetőset, ami kis kütyübe küldi a jelet, és a pittyegő radaron láthatod, hogy merre van, és közeledsz-e már. Tudod, mint a repülős, meg a háborús filmekben. - Valahogy automatikusnak veszem, hogy Emma ismerni fogja a referenciámat, pedig aztán ki tudja.
Felkuncogok az éjszakában, hangom ide-oda pattan a csendes folyosó kihűlt kövei között. Én nem is tudom, hogy stresszes fajtának mondanám-e magam, inkább az vagyok, aki ráparázik, látszik rajta, hogy falfehéren magolja az utolsó percben is a könyveket, majd bejön, és kiszambázik a teremből széles vigyorral, hogy: "há' tök cuki volt a nénibácsi, sima liba". Aztán megpukok. - Tudom, hogy ez rosszul fog hangzani, de szeretem a vizsgaidőszakokat - harapom be a szám, hogy elkerüljem a vigyort. Alulról nézek fel, zsivány fejjel, s egy aprócska vállvonás kíséretében hozzáfűzöm - tiszta adrenalinhullámvasút az egész, ráadásul még nem sült el félévem kifejezetten rosszul.
Tudom, tudom, ne igyunk előre a maci bőrére, de valahogy nem érzem azt, hogy az elkövetkezendő vizsgaidőszakok döntenének majd le a lábamról. Annál is inkább kérdése, ami kissé hirtelen ér, s hirtelen nem is tudom mit válaszoljak. - Igen. Igen. - Nos. Bőbeszédű vagyok ma este. Pislogok, pislogok, hallom, ahogy a vámpírtücskök (a simák már alszanak ilyenkor) ciripelnek kint és bent is, de hm. Megvakarom a tarkóm, köhintek egy aprót, és ha nem hallanám meg a közeledő lépteket a folyosó végéről, még lehet, hogy ki is fejteném kicsit jobban, félredobva a hangyaantennányi tartásomat a másik lánnyal szemben. - Gyere gyere gyere - tátogom felé, és mint aki nindzskiképzést kapott iramodok meg a lehető leghalkabban a folyosón.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. május 7. 17:11 Ugrás a poszthoz


csiribú | csiribá

Magamban poroszkálok a téren, pénztárcámat jó mélyre süllyesztve zsákomban. Attól félek, hogy ha elővenném, mind elköltődne erre, arra, így inkább csak kiélvezem az arcomat simogató napsugarakat, és kergetem a saját magam elől menekülni próbáló árnyékomat. Orromat meg-megcsapja a különböző standokon árult ételek, hozzávalók illata, és tudom, hogy lassan kezdek eljutni arra a pontra, hogy ha tovább ácsorgok a gyümölcsök között, akkor bizony vásárolni is fogok, így inkább tovább rúgom a port az csecsebecsék felé. Elhaladok a boszorkány mellett, akitől már több ízben is vettem ezt-azt, a sort a Launak szánt medúzás szélcsengő kezdte meg, de lett azóta egészen apró rókafigurám, sőt, anyának is innen vettem születésnapjára napraforgós kitűzőt. Széles mosollyal köszönök, de mivel éppen vásárlója van, most nem állok meg, kavicsok csikordulnak a talpam alatt, ahogy kikerülök egy anyja kezét hirtelen elengedő minihurrikánt. Hát, ez elszaladt, konstatálom, a nő arcának megnyúlásából ítélve pedig pontosan az édességes bódé felé. Megkordul a gyomrom, így inkább nem is képzelem magam elé a cukorkákkal, csokikkal, kekszekkel megrakodott padokat, fejemet megrázva szökdécselek tovább a piactér kevésbé guszta részéhez. Az igazság az, hogy szívesen kísérleteznék különféle főzetekkel órákon kívül is, de egyrészt nem merném kipróbálni milyen hatásuk van, másrészt a bájitalalapanyagok... Pofátlanul drágák tudnak lenni. Szóval inkább igyekszem kifőzőcskézni magam Rudi bácsi óráin, és ha kísérletezni támad kedvem, a teakonyhában élem ki e vágyat, ennek általában a levitások is örülni szoktak. Ki utasítana vissza egy kis ingyenkaját, mi? (Azt leszámítva persze, aki egyszer már besárgult a füves sütimtől.)
Ismerős szőke kobak bukkan fel előttem, ahogy kikerülöm a gödröt, amiben korábban kétszer már hasraestem. Mielőtt azonban gyorsítanék, hogy beérjem, vigyorogva megköszönöm a rövid tapsot a bácsinak, aki eddig mindkét esésemnél jelen volt, és most velem együtt Üdvözli fejlődésemet. - Lau! - szaporázom meg lépteimet, átfurakodva magam az embereken. Nincsenek ám sokan, csak valahogy senki sem az én tempómban szeret közlekedni. - Szia - bukkanok ki egy férfi háta mögül, s szatyromat magam elé húzva beállok mellé csodálni a virágokat. - Van valakinek valamilye, amiről megfeledkeztem? - húzom össze szemöldököm, rögtön picit ijedtebben kutatva emlékezetemben szülinapok és névnapok után.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2021. május 7. 17:11
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. június 28. 14:47 Ugrás a poszthoz


Bristol; április első hétvégéje
🌪️ Tutshill Tornados 🌪️ × 🐠 Lechia Gdańsk 🐠

Minél több kék sál, felfestett szélörvény vagy kócosra borzolt frizura mellett haladunk el, annál durcásabb kifejezés költözik az arcomra. Még a hátizsákom elejére bűvölt aranyhalacska is egyre kisebbre húzza magát össze, attól tartok, hogy ha a varrás nem szabna neki gátat, már valahol a hátamhoz lenne lapulva, távol a másik csapat szurkolóitól. A recepción viaskodik bennem a levitás és a lechia-drukker, előbbi énem miatt szívesen zsebre vágnék egy marék kék zsírpapírba csomagolt cukorkát, utóbbi kikéri magának, hogy nincs egy narancssárga tál is kirakva az egyenlőség jegyében. Egészen sokáig tudom magam türtőztetni, de végül az édesszáj a levita felé billenti a mérleg nyelvét, így amikor a kedves mosolyú - de kékre festett bajuszú(!) - bácsi elfordul, hogy leakassza a kulcsainkat, elcsenek pár szemet a tálkából.
Majd átbűbájolom őket narancssárgára, hah.
- De hát tök igazuk van! Miért várjon a karikáknál, ha támadhat ő is a többi hajtóval? - használom ki, hogy úgy ajnározhatom a vendégcsapatot, hogy azt a körülöttünk lévők nem értik. - Ez egy csel - bólogatok határozottan - egy csodacsel. Ha nem lenne megtiltva, hogy a többi poszton játszó hozzáérjen a kvaffhoz, akkor mehetne mindenki, de hát meg van tiltva, és hát biztosan nem véletlenül van megtiltva, mert azért tiltották meg, mert tudták, milyen jó kis előnyük lenne belőle. Ezért megtiltották.
Talpam alatt besüpped a szőnyeg, ahogy a lépcsőről felérünk az emelet folyosójára, így bár cikcakkozok előre pár hosszabb lépést, végül visszafordulok, hogy bevárjam Henriket. Szerintem nem túlzás azt mondani, hogy hetek óta vudubabákat és gyertyákat éget- nem, vudu babákat szurkálok, és gyertyákat égetek azért, hogy az aranyhalak nyerhessenek ma, de nem igazán találok magamon kívül olyanokat, akik osztanák rajongásomat. Ami szomorú. És bár egy szomorú aranyhal még cukibb, mint egy vidám, ma este vidám aranyhalakkal kéne megtelnie a kviddicsstadionnak, én mondom. Az ajtó elé érve pánikban keresem zsebeimben a kulcsot, mire rájövök, hogy nem is én tettem el őket, így azonban az ujjaim közé akadó cukorkák új kérdést vetnek fel bennem. - Vajon, ha- úúúúúúúúúúú - oké. A kérdés marad kérdés, ahogy figyelmem már a szobára összpontosulhat, a felfedezés izgalma pedig hirtelen elfeledteti a galádan ördögi gonoszan démoni botrányos muhaha tervemet, ami nyilván ismét eszembe fog jutni, csak előtte mindent meg kell csodálni legalább öt oldalról.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. június 28. 16:08 Ugrás a poszthoz


Bristol; április első hétvégéje
🌪️ Tutshill Tornados 🌪️ × 🐠 Lechia Gdańsk 🐠

Ez galádság. Igaz, hogy technikailag valahonnan nézve igaz, de akkor is csúnya dolog felemlegetni a régi, ifjú és felelőtlen énem balgaságának következményeit. Ciccenek, s magamat felszívva emelem előre karjaimat, demonstrálóan. - Oké, de vannak a jó fajta cselek, - legyintgetek balommal - meg a cseles fajta cselek, - majd jobbommal - amik jónak indultak, csak... csak aztán végül nem csak az ellenfél csapatát zavarták meg, hanem a izé saját oldalt is. Khm. - Szép mentés? Én szép mentésnek mondanám.
- Jó, de mindegy, hogy hány gólt dob a csapat, ha mellette a másik csapat is tud ugyanannyit dobni. Átívelhetnek a pályán húsz dobást is, ha mellette - és itt vesz jobb karom furcsán kígyózó mozdulatot, kísértetiesen hasonlítva arra, amikor hínárok lebegnek a patak alján - emberfölényben ugyanúgy be tudnak dobni huszat. Illetve persze, ötöt is elég, ha mellette a fogó elkapja a cikeszt. Nem. Hatot. Hagyj. - Vagy négyet? Bip, bip, ha nem látom magam előtt a tabellát, nem megy csípőből a számolás.
Minden bosszúságomat elfelejtve lejtek körbe a szobában, csípőmmel megzörgetve a komódot, kislábujjammal fájdalmasan megsimogatva az ágy vártnál kijjebb kezdődő sarkát. Az ablakhoz lépnék oda, hogy a függönyt behúzva eltüntessem a szemközti ház ablakából lógó óriási horgolt(?) tornádót, ám a provokáló szólamra kénytelen vagyok megfordulni, orcáimat duzzogva összehúzni, szemeimet csíkká sunyítani. - Nem fogunk veszteni, nem mondhatod, hogy veszteni fogunk, amikor még el se kezdtük, még az is lehet, hogy a tornádók nem érnek oda a stadionba időben, mert... viharba... kerülnek. - A Tutshill és Bristol közti 29 km-en. Mielőtt túlságosan valószínűtlenné tenném az érvelésem, inkább a cukorkákat rángatom elő, hogy aztán diadalittas tekintettel, toppantva prezentálhassam az évszázad ötletét. - Átszínezem őket, és megdobá- visszateszem a tálba a kékek tetejére. - Büszke. Angyali. Masa.
Megkérdezném, hogy teljesen véletlenül nem ismer-e olyan bűbájt, amitől minden benarancsárgul, amihez csak utána hozzáérnek, de attól tartok, lebeszélne. Kár, hogy varázsigéket nem lehet guglizni.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. június 28. 17:00 Ugrás a poszthoz


Bristol; április első hétvégéje
🌪️ Tutshill Tornados 🌪️ × 🐠 Lechia Gdańsk 🐠

Hatalmas küzdelmek árán sikerül annyira megzaboláznom a büszkeségemet, hogy kidünnyöghessek egy megerősítést a visszakérdezésre, de azért arckifejezésem kétséget sem hagy afelől, hogy ez még mindig nem életem ötlete. Mondjuk tény, hogy a gurkótutujgatás sem volt az, de késő eb, bánat gondolat. Nem csoda, hogy összekavarodok, hiszen nehéz egy csapat ellen beszélni, ha igazából az égvilágon semmi bajom nincs a tornádókkal. Csak éppen... csak éppen annyi, hogy a halacskákat próbálják lesöpörni a porondról. Úgyhogy menjenek már haza, naaa.
Nevetés csillan meg a szemem sarkában, és bazsalyogva bölcsen hallgatok arról, hogy eredetileg a vudubaba párhuzamig kívántam visszanyúlni. - Awwww - húzódik a szám mosolyra, csak hogy egy pillanatnyi zazera törje meg az ellágyzlt kifejezést. - Várj - kezd leesni mit is mondott, de visszatör az öröm, így nem tudom megállni az újabb mosolyt. A vigyort eltüntetve ismét szigorú vonásokat biggyesztek magamra, de ezek sem tartanak sokkal tovább, így nevető tekintettel, de kényszerűen, remegve összeszorított ajkakkal préselem ki a tiltakozásomat. - Az aranyhalak nem gyengébbek a tornádóknál - ahogy rájövök ez hogy hangzott már visszakozás nélkül nevetek fel, és túrok a hajamba, feladva. - Hát ez még rosszabbul hangzik, miért nem tudtak legalább gömbhalcápák lenni?! - Költői kérdés volt Henrik, költői. - Nem lesz itt semmiféle vereség, amit viselnem kéne! - emelem fel kicsit a hangerőt, de a mögötte megbújó nevetés nem támadást sugall. - Nem-e? - pislogok nagyon szépen kedvesen, és egy fél lépést hátrálva pálcám után kezdek nyújtózkodni. A hátizsákom oldalsó pántjából kibújtatva kihívó tekintettel szegezem azt a pár darab cukorkára, és ugrásra kész testtartásban intek feléjük egy-egy egyszerű trullussal.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. június 28. 18:29 Ugrás a poszthoz


Bristol; április első hétvégéje
🌪️ Tutshill Tornados 🌪️ × 🐠 Lechia Gdańsk 🐠

Engedjétek meg, hogy bemutassam életem cselét. Hiszen elvégre ez az egész helyzet tökéletesen meg volt komponálva, a szavak úgy és akkor hangzottak el, ahogy és amikor én azt szerettem volna, a mozdulatok pedig mind úgy játszódtak le, ahogyan én azt terveztem. - Az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy gyengébbek - motyogom csapatom nevében is sértetten, és még a kabalájukon is kénytelen vagyok kissé kiakadni... na nem mintha egyébként ne találnám halálcukinak, és ne pont emiatt akadt volna meg rajtuk a tekintetem először. Khm. - Henrik - mordulok fel fenyegetően, és még az ujjam is felemelem, mint ahogy a tanító szidja le a gyerekeket. Furcsa helyzet mi? - Ugyanannyira létezik, mint az, hogy ma este a tornádók veszítsenek - hümmögök fel elégedetten az elmés, pompás, intellektuális potenciáltól dagadó, a visszavágások között büszke csillagként ragyogó riposzton. Mármint természetesen a sajátomon, mielőtt bárki félreértené.
Szóval a csel. Elkalandoztam. Ám a szám szegeltében megbújó mosoly nagyon is sokat sejtet, ahogy visszakérdezek kihívó hangon - mert különben mi lesz?
Nem is kell sokat várnom a válaszra, még szinte ideje sincs átváltani a cukorkáknak kékből narancssárgába, már rögtön KÉT vereséget akarnak a nyakamba varrni az egy helyett. Elakad a szavam, ahogy tátogva (mint egy aranyhal - érzed a párhuzamot?) próbálom túltenni magam ezen a húzáson, majd mielőtt meggondolhatnám magam, elhajítom felé az egyik cukorkát. Narancssárga cukorkát. - Mert különben mi lesz? - oldalazok közelebb önkéntelenül vigyorodva el újra, és útjára indítok még pár szemet a legkülönbözőbb testhelyzetekből. Ja, hogy mi volt a csel? Hát, minél közelebb megyek, annál kevesebb ideje van kitérni, szóval közelebb megyek, és úgy dobálózok. Csel. Csel ez a javából.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. június 28. 20:31 Ugrás a poszthoz


Bristol; április első hétvégéje
🌪️ Tutshill Tornados 🌪️ × 🐠 Lechia Gdańsk 🐠

Csúnyán nézek. Nagyon, nagyon csúnyán. Nem jelenthető ki, hogy nem él... mit is mondtam, rókahalgömb? Mindegy, szóval nem jelenthető ki, hogy nem él ilyen állat sehol a világon, amíg nem jártunk mindenhol! Arról nem is beszélve, hogy a muglik számára a mi világunk lényei sem léteznek, mi van akkor, ha van egy olyan plusz világ, amelyikről meg a varázsvilág nem tud? Lehet, hogy pont a gömbnaphalak élnek ott. Lehet. Ugyanannyira valószínű, mint bármi más. Na persze, a halak mai győzelme még mindig sokkal esélyesebb, és meg is fog valósulni.
- Bajba? - pislogok ártatlanul, ismerkedve a cukorkákkal, mielőtt gyors búcsút veszek tőlük. Táskámat elővigyázatosságból az ablak alá hajítom - koppan is a kulacs -, majd szinte rögtön veszem is a következő cukorkát, és most bizony már nincs megállás. - Ne csalj! - szólom meg a pálcahasználatért jóízűen nevetve, de én akkor sem használom a magamét. Mindannyian jobban járunk, ha nem tudjuk meg, mi rossz történhetne, nem igaz?
Közelebb szökkenek, de ahelyett, hogy a helyzet nekem kedvezne, hirtelen a világ fejjel lefelé találja magát. Reflexből próbálom magam összehúzni (még ennél is kisebbre hová?), hogy ne legyen olyan egyszerű dolga, de hiába, a kapálózás sem billenti ki a mozdulat egyszerűségéből. - Héé - rándulok össze, vinnyogva tiltakozva, lábaim magasba emelkedve kalimpálnak tovább, hátha elrúghatom a fenyegetést beváltani tervező kezet. - Követelem, hogy tegyél le - nevetek, de igazából azonnal taktikát is váltok - kérlek tegyél le? - a vérszegény diktátorutánzatot is bevetném, de nem szolgálná érdekeimet az erőltetett kiáltás helyett torkomon kiszökő csipogás és visítás határán álló gyönge hang. Ehelyett visszatérhetünk a cselhez.
Hátbadobom.
Két vagy három szem cukorka ha maradt a markomban, most ezt az egészet elszórom rá, közvetlen közelről. - Győztem - hangzik a diadalittas kinyilatkozatás, és helyzetemmel immár egészen kibékülve ernyedek el. Elvégre... Győztem. Kuncogok - kérdés meddig. - Na ez a csel, ez, EZ, EZ CSEL HENRIK, EZ.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. július 11. 20:17 Ugrás a poszthoz

https://discord.gg/yv3gJ5Nw

 gyere Cheesy
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. július 18. 19:20 Ugrás a poszthoz


Bristol; április első hétvégéje

Azt hiszem kezdek nőiesebben viselkedni: - Tudnod kellett volna! - nevetem el magam, ezzel egyúttal jelezve is, hogy túlkarikaturizált alakításom nem sértődöttségem jele, csupán megelőzi az incselkedő nyelvöltést, és a következő támadássorozatot. Hánykolódva fogadom a paskolásokat, hatásukra össze-összehúzódva ficergek, de megfelelő memóriakártya hiányában csak az egyik rendszerparancs fut le: diadalittasan kezdem ünnepelni magam szóban, és csupán fizikailag van érkezésem reagálni a hátsó felemet ért méltatlan abuzálásra. Oké, ez nagyon rosszul hangzott.
- Igen - szakítom meg mámoros szólamomat hamisítatlan tejbetök-hanggal, majd pillanatokon belül már ismét skandálásra adnám a fejem. AdNÁM, igen. Így inkább tiltakozásomat adom végre tudtára megugrásommal egy felvikkantó - hééé - kíséretében. Rövid kacajomat érezheti megremegni vállán mielőtt helyzetemet elfogadva (hah, nevah evah) nekiállnék mutatóujjaimmal derekát bökdösni. Bőven nem fájdalmasan, inkább csak azért, hogy megnyugtathassam magam, hogy nem hagytam magam. Ami igazából nem igaz, mert hagyom, de ez megteremti azt az illúziót, hogy nem hagyom. Hahhh.
- Hova megyünk? - kerít sejtelmébe a kíváncsiság, de hiába próbálom gyanakodva elforgatni magam, még épp csak felfogom, hogy magunk mögött marad egy ajtófélfa, már odébb is vagyok helyezve. Artikulálatlan, bizonytalan hangok szöknek ki belőlem, ahogy ismét megfordul körülöttem a világ, és bizony egy eltúlzott, drámai nyöszörgés sem maradhat el, amint padl- akarom mondani paplant fogok. Mivel a felém kerülő Kedves habozás nélkül folyamodik galád módszerekhez, légvédelmi sziréna mintájára lassan erősödő visítás tör fel belőlem szinte azonnal. - HENRIK - vinnyogom két nyüszítés között, magamat minél jobban összehúzva próbálok elficánkolni balja elől. Mindkét kezemmel odakapok, hogy próbáljak ráfogni ujjaira, kócosra rendeződött tincseim alól nevetéstől könnyes szemmel, kipirultan pihegek rá. - Mit szólnál egy döntetlenhez? - kérek kegyelmet alkudozva, s bár a nevetés ráz, számat csücsörítve hajtom fejem felfelé, felajánlva a békítést.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. július 23. 19:33 Ugrás a poszthoz


Bristol; április első hétvégéje

Elgondolkodom, szinte látni lehet a homlokomra kiülő izzadtságcseppeket, amik nélkül manapság már igazán már nem is érdemes töprengeni. Lázasan tekeregnek a kerekek, csikorgó nyikorgó hangjuk légvédelmi szirénaként figyelmeztet rá, hogy valami csodálatosan tökéletes dologgal kéne előállnom, amivel magam előnyére fordíthatom a helyzetet. Izé, gumipók! Öt alkalmas masszázskupon! Tíz? Kétséges - ööö - zés hallatiszik csupán, ahogy próbálok előrukkolni a megfelelő válasszal, miért is érdemelném meg én a győzelmet, de tovább nem is jutok, hiszen kirántják alólam a nem létező talajt is. Szégyen gyalázat, hogy gerincre lett- nem. Nem Masa, az más.
Olyan gyászos az a fehér zászló, de olyan... csoda, hogy nem rögtön szürkének könyveli el az ember. Hírnevemhez híven cselem ismét valamiképp ellenem fordult, a tökéletes tervezésből a könyörgésig juttatva engem. Most mégsem kapom fel úgy a vizet, mint egy kviddicsmeccsen tenném, részben azért, mert sikerélményem igenis volt, mielőtt hátast dobott volna a kocka, részben pedig azért, mert... el kell ismerni, azért így sem jártam rosszul. Békítési technikám is ezért egyedülálló - más esetben nem hiszem, hogy puszival csókkal próbálnám megvesztegetni a másik felet, maximum ha egy tizenhárom kívánságot teljesítő hupilila pöttyös aranyhalról van szó. De ehhh, akkor sem biztos.
Végigkövetem pillantásommal, ahogy tekintete végigvándorol arcomon, csücsörítésem pedig folyamatosan változva meg-megremeg, ahogy ezt látva különböző mértékig vagyok képes visszafogni mosolyom. Végül még egy pirinyót döntök államon, hogy ajkaink találkozhassanak, s csábító(nak szánt)ra kényszerített izmaim ellazulhassanak. Ujjaim finoman elhúzódnak Henrik kézfejétől, bízva abban, hogy most már nem lendül majd támadásba, s kettőnk közül húzom ki őket oldalra, menet közben végigsimítva velük a férfi oldalán. Tenyereim végül hátán, lapockái magasságában állapodnak meg, és bár tenyerének első mozdulatára még túlérzékenyen rezzenek meg, már egészen máshogy reagálok finom szorítására. Hasam önkéntelenül húzom be, míg mellkasom a hirtelen levegővétellel megemelkedik, a lassan terjedő kába bizsergés pedig lassan végigfut idegeimen. Hümmögök pár hangot, miközben elnyílnak ajkaim, habozás nélkül viszonzom az elmélyülő csókot, ösztönösen mozdulva úgy, ahogy korábban hasonlóan máskor. Tenyereim lassan siklanak le Henrik derekához és vissza, közel a gerinchez - pontosan azért, hiszen tudom, hogy az milyen jó érzés tud lenni.
Ficergek kicsit - korábban védekezésképp szinte egymásra zárt lábaim most kényelmesebben csúsznak le egymás mellé, nem is csupán a kényelemnek, de a rám nehezedő test nyomásának is engedve. Gondolataim között csupán elégedettség, puha, könnyű boldogság és odaadás dorombol, élvezem, ahogy légvételeink összehangolódnak, szívdobogásom pedig begyorsul, mintha remegve szeretne kiszabadulni bordáim közül. A legjobb helyen vagyok, és élvezem - sugallja minden porcikám, de a fel-felkapó vágyat egyelőre megpróbálom magam előtt is elmismásolni - szégyen-nemszégyen: elárul a saját testem, ahogy alsó ajkára szívva nyújtózok ki alatta.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. július 23. 20:58 Ugrás a poszthoz


Bristol; április első hétvégéje

Most nem állok le magammal vitatkozni, hogy "ezt talán mégsem kéne", most nem húzom be nyakam rögtön és legfőképpen nem félemlítem meg saját magamat szemenszedett képtelen gondolatokkal - de vajon rosszul kéne éreznem magam amiért nem érzem rosszul magam? Nem. Válaszol rögtön belső hangom, és ez a bizonyos hang gyanúsan ismerős baritonon zeng. Nem - ismétlem meg magamban ezúttal úgy, mint akinek válláról nem csupán sziklát, de sziklákat köpködő vulkánokat söpörtek le, és hirtelen olyan egyszerűnek tűnik ez a felfogás. Oké, mindenki megmondta, hogy az a természetes, ha az ember kíván másokat, de ezt nehéz és zavarbaejtő elfogadni. Igaz ami igaz, zavarbaejtőnek most is zavarbaejtő, de ahogy Henrik ajkai nyomán szapora libabőr fut végig nyakam ívén, hirtelen nagyon egyszerűvé válik az értékítélet: hogy ami ilyen jó, az egyszerűen nem lehet rossz.
Egy megremegés és sóhaj az, amivel végül zöld utat engedek a dolgok további alakulásának. Kétségeimet (jobban mondva csupán azt az egyet) elengedve végül úgy mozdulok, ahogy érintéseivel kéri, térdem zavarba ejtő lassúsággal emelkedik el az ágyneműtől. Idegenül zsibongó karjaim felhúzom, pirosas színt kapott ujjaim puhán fúrják be magukat a barna tincsek közé, hogy eljátszhassanak a tarkónál fodrozódó selymes szálakkal. A plafon lassan elhomályosul, hála annak, hogy szemhéjaim félárbócra ereszkednek. Aztán lassan már nem is igen fogom fel merre nézek, csak érzek: fejem lazán hátrabukik, ezzel az enyhén szakadozott mozdulattal szolgáltatva ki nyakam Henrik minden kényének-kedvének. Elakadó lélegzetemmel önkéntelenül is jelzem: megéreztem, és bizony nincsenek ellenemre a bőröm felszínén játszó fogak, sőt... Bár a fülem tövéig fut le izgatottságom színpompás bizonyítéka, lábaimat immár magamtól vonom feljebb, és könyökeimet is kissé oldalasra húzom feljebb sikló ujjai elől, hogy tenyere akadálytalanul érhesse el mellemet. Henrik. A mellemet. Henrikamellemet. Ajkamba harapva (lehetséges meglepődni azon, hogy még a kényszercselekvésem is mennyire durván kéjes érzés lett hirtelen?) hunyom le pilláimat egy hosszú, szusszanással kísért pislogásra, telítődve a rengeteg mámoros érintéssel. Rövid körmeim cirógatják a fejbőrt, és pár tincset finoman elfelé is húzok-simítok... Bocsánat, azt mondtam, telítődve? Nem-nem-nem-nem, kérlek folytasd.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. július 24. 21:17 Ugrás a poszthoz


Bristol; április első hétvégéje

Figyelem! A most következő tartalom megtekintése csak annak ajánlott, aki szeretné azt látni.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2021. július 24. 22:31
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. július 24. 22:30 Ugrás a poszthoz


Bristol; április első hétvégéje

Figyelem! A most következő tartalom megtekintése csak annak ajánlott, aki szeretné azt látni.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2021. július 24. 22:54
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. augusztus 24. 00:30 Ugrás a poszthoz


Bristol; április első hétvégéje

Figyelem! A most következő tartalom megtekintése csak annak ajánlott, aki szeretné azt látni.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. augusztus 24. 01:03 Ugrás a poszthoz


csiribú | csiribá

- Hupsz - kommentálom a földre pottyanó zacskók zizzenését. Tőlem ez még nem is lenne szokatlan, előfordul, hogy elbambulok, és elejtek ezt azt, de Lautól már némiképp váratlanabb a dolog. Gondolkodás nélkül guggolok hát le, hogy szatyromat oldalra tolva kezdjek el nyúlkálni a vásárolt holmik után, nem is igazán figyelve oda, hogy mit ragadok meg. Tekintetem vissza-visszaugrik a lány arcára, a vonásaiban pislákoló zavartság érdekesebbnek tűnik holmi tárgyaknál. Hjaj, mikor tanulom már meg mire kell igazán figyelni, és mire nem? És még én akartam mesterdetektívnek tanulni... - Hm? - hümmögök kérdőn a céltalannak tűnő habogásra - hm? - újra és újra - hm? - némelyik hang elvész a piac zsivajában, mások talán elérnek a navinésig. - Mi? - értelmesen nézhetünk ki. Az egyik össze-vissza terelgeti maga előtt a hangokat, a másiknak a kultúrált visszakérdezés sem igazán megy. - Hát - kezdeném a magyarázatot a virágstand és a vásárlás, valamint a szülinévnapok között, fent sem igazán akadva azon, hogy esetleg túlontúl hirtelen volt a gondolatmenetem számára. Oké, napjában legalább háromszor négyszer ejtek mély gondolkodásba embereket, akik nem értik, hogyan jutottam el oda, amit kiejtek a számon, szóval nem para, meg van szokva.
De Lautól? Váratlan.
- Áááá, dekorálsz, szépítesz - mosolyodok el megvilágosodva. Tekintetem felragyog, ahogy elképzelem a cuki kicsi házat nem csak kívül, de belül is megtelve virágokkal, növényekkel, és hát botanikát tanulok, az ég szerelmére, az arcomra van írva lelkesedésem. - Segíthetek megtervezni? - pislogok kiskutyaszemekkel, és fejben már tovább is pörgetem. - De akkor inkább cserepeset is nem? Hogy sokáig legyen jó, és akkor olyat ami tisztítja a levegőt, meg ami barátkozik a vizeddel, meg nem mérgező Beninek... - kész, engem teljesen elvesztett mára az emberi nem. Meg sem hallom szinte, hogy visszakérdez, csak a földön guggolva szorongatom a csomagját, oda sem figyelve. - Ezeket is otthonra vetted? - utalok rájuk, de ahelyett, hogy kinyitnám, inkább megkérdezem előbb. Inkább választom azt, hogy figyelem, ahogy Lau arcán játszanak az érzelmek, mint hogy megszemlélhessem magamnak a vásárolt dolgokat - no meg amúgy nem adott rá engedélyt hogy turkáljak, csak segíteni szerettem volna, szóval nem lenne szép dolog... Majd kíváncsiskodok, ha azt mondja, hogy persze Masa, nézz meg mindent, hajts ki mindent, tetvéssz át mindent. Majd akkor. Csak mondd már, te lány!
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. augusztus 29. 01:33 Ugrás a poszthoz


Bristol; április első hétvégéje

Figyelem! A most következő tartalom megtekintése csak annak ajánlott, aki szeretné azt látni.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. szeptember 11. 23:35 Ugrás a poszthoz


less ránk ha mersz

Műsor nélkül enni a nagyteremben olyan, mint macarenát táncolni mozdulatlanul - lehet, de minek. A stílus, a báj, a kellem, a kisugárzás, a jelmez, minden a helyén van, ahogy polgárpukkasztó mozdulattal kicsapom magunk előtt az ajtót - ez valahogy úgy nézhet ki, hogy a jellegzetesen apró T-rex mancsok miatt inkább hasalok neki a fának lábujjhegyen tipegve, és csuklik hátra a jelmezem nyaka, de szerencsére ezt a részét még viszonylag kevesen nézik végig az előadásunknak. Azt hittem, majd pillanatok alatt csend lesz, és bírósági kalapácsot megszégyenítő módon dobbanunk majd be szárnysegédemmel (nem raboltam el, eskü), de igazából kell pár pillanat, amíg a nevetés végigfut az asztalokon, és felhívja ránk a legmesszebb ülők figyelmét is.
A megbűvölt hangszóró a hátamon ezt a pillanatot választja arra, hogy megkezdje működését - szinte tökéletes, bár azt nem állítanám, hogy sok mindent hallanék innentől kezdve a körülöttem lévőkből. Egy hirtelen oldalra pillantással a két kicsi lyukon át ellenőrzöm, hogy eridonos pajtim felkészült-e (ezt a bizonyos kilencven fokos fordulatot dínófejem jelentős fáziskéséssel nyekli utánam, de lesz ez még így se), majd elkezdek pattogni a számra, ahogy gyakoroltuk. Igazából megtehetném, hogy ordítom a zenét, de nem rontom a hangommal az élvezeti értéket. Szívesen mutogatnám közönségünknek, hogy ugyan tapsoljanak már, de hát kellett nekünk T-rex jelmez, ugye.
De amúgy... élvezem, végre nem látszom egy gnóm és felmosószőrű padlócirkáló szerelemgyerekének - vajon most mi vagyunk a legmagasabbak Gracie-vel? És jobbra tuc tuc pám pám, és balra tuc tuc pom pom, és hullám előre, hullám hátra, sorba rendeeeee- Oh, ne haragudj, hogy rádlépt- nem léptem rád? Oh, akkor bocsi jelmez! Mondjuk vissza is kéne tudnunk vinni. Egyben. Nem meggyalázva. Remélem nem dobál meg minket senki paradicsommal, így jut eszembe...
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. szeptember 21. 21:49 Ugrás a poszthoz


less ránk ha mersz

Állítólag a hülye ötletek idővel megritkulnak, ahogy nő fel az ember, tanulja meg mi helyes és mi nem, ismeri meg saját, és környezete határait, vágyait. Szerintem erről az engem tervező angyaloknak és démonoknak (leginkább démonoknak) elfelejtettek értesítőt küldeni - lehet én voltam a vizsgamunkája egy párosnak (tuti buktak) -, mert olybá tűnik az évek előrehaladtával csak a lehetőségeim kezdenek szélesedni, mellé nem tűnik el a gyermeki rosszalkodhatnék. Mit lehet mit tenni, ugyebár jobb kint mint bent, és ezt önhatalmúlag az ötletekre is szeretném vonatkoztatni, köszönöm, úgyhogy ki kellett adnom magamból - ó és akkor még csak a gondolatfonalantyúrül beszélek, te kis huncut. AZTÁN JÖTT A MEGVALÓSÍTÁS. Dam dam daaaaaaaaaaaaaaaaam, bizony.
Príma felkészülés, príma jelentét, ha tanár lennék, most csillagos ötöst adnék magunknak, amiért teljes létszámban megjelentünk az alkalmon. Ráadásul nem hagytuk a körletben a jelmezünket, nem felejtettük el a lépéseket, és... És még a bátorságunk sem szállt inába. Büszkén pislogok Gracie felé, ahogy a tánc hevében éppen úgy jön ki a lépés, de tényleg, az a kezét mellkasára szorító, elvizesedő szemű, szőke copfos nő gif mintha engem ábrázolna, ahogy a kis pattogását, sürgését forgását figyelem. Megnyugtat a tudat, hogy majd amikor itthagyom a kastélyt, és dolgozni (fúj) kezdek a felnőttek (fúj) unalmas (fúj) és komoly (FÚJ) világában, a diákok élete nem marad feldobatlanul.
Szélesre tárt karokkal (t-rex tekintetben ez azt jelenti, hogy az egymástól jó fél méterre lebegő kis kacsok nagyjából két centit elmozdulnak még kifelé) torpanok meg a szám végén, és picit még mindig rugózva próbálom elkapni partnerem in krájm adrenalintól csillogó pillantását, hogy viszonylag egyszerre hajolhassunk meg hálás közönségünk felé. Hozzá tudnék szokni ehhez a műsor dolgohoz.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. szeptember 30. 16:52 Ugrás a poszthoz


csiribú | csiribá

Igazság szerint érzékelem a zavart, a kapkodást, de nem jövök rá, hogy ezeket én váltottam ki a lányból. Itt vagyunk a nyüzsgő, zsizsegő, élő és szinte már lélegző piactér közepén, ahol úton-útfélen megszólítanak az idegenek, nekedmennek, lökdösődnek, szóval nem csodálkozom, ha ez esetleg frusztrálttá teszi a navinést - nekem ennyi épp elég ahhoz, hogy ne gondoljam, hogy esetleg meg szeretne támadni, vagy hogy nehezményezné a segítő szándékom. Türelmesen várom hát, amíg magában rendezi a kérdőjeleit, a kérdésem feltevése után kissé arrébb is húzódom, hogy inkább én legyek a járókelőkhöz közelebb. Trükkös, visszakérdez, és csak akkor pislogok és nézem meg közelebbről választását. - Nem tudom, nem néztem, csak általánosságban mondtam, hogy lehet olyan ami nem jó - tekintetem közben pásztázza a szatyrot - őszintén szólva megfogtál, nem tudom mi mérgező egy elemi lénynek, vagy mi nem. Tudod, hogy a lénytan... - felhorkanok - sosem volt az erősségem.
Tincseim végét rágcsáló szamarak az állatkertben, talárom ujját lángra lobbantó durrfarkú szurcsókok, rovarok, bogarak, pókok, sáskák, szöcskék, rám bízott csigák, nemnemnem, most is csak azért van még felvéve az LLG, nehogy azon múljon az évfolyamelsőségem. - Micsoda? - kérdezek vissza, ugyanis pont a keresett termék előtt sír fel mellettem egy babuj a kocsiban, ami az egyébként sem túl magas hangerő mellett nem könnyíti meg a dolgom. - Pali bácsi! - bólintok megvilágosodva, és miután két-három gyors pattogással kikukkantok a tömeg fölött, és ellenőrzöm merrefelé állok, karjaimat magam elé lökve indulok meg előre. - Kövess, kövess, itt lesz rögtön - nyugtatom. Megtehetném, hogy itt el is hallgatok, hogy ne kelljen kiabálni, de nem, az nem én lennék, így hát újabb kérdés következik - csak nem főzöl valamit? - félreértés ne essék, itt már bájitalban gondolkodom. Ha máshogy nem is, tudat alatt regisztráltam én azokat a hozzávalókat, így a kis szakirányom jelez, hogy hasznát vehetném - épp csak egyelőre nem jutottam odáig gondoltaban. Ma nem a detektív-agysejtjeim vannak a főparancsnokiban.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Zippzhar Mária Stella összes hozzászólása (1281 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 32 ... 40 41 [42] 43 » Fel