36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Farkas Kamilla
Írta: 2017. szeptember 22. 12:58
| Link

Farkas Kamilla

Kisebb megrökönyödés lesz úrrá rajtam, amikor egy törékeny kiscsaj jelenik meg egy zsák labdával, ütővel és egy seprűvel. Fiús zavaromban még azt is elfelejtem, hogy fel kellene ülni a seprűmre. Csak állok ott elcsodálkozva és alaposan felmérem a lány minden porcikáját. Besz**ás, hogy nő létére jobban konyít ezekhez, mint én. Hogy ezt miből szűröm le? Abból a könnyedségből és ügyességből, ahogy felpattan a seprűre és már ott sincs. Ilyenkor olyan gáznak érzem magam. Itt vagyok ma-holnap 21 évesen és azon kívül, hogy tudom, hogyan kell ülni egy seprűn, máshoz nem értek vele. Oké, tudom, hogy az én hibám, hogy ennyire nem érdekelt sose a kviddics. Egy idióta sportnak gondoltam és gondolom most is, aminek semmi értelme nincs. Legalábbis számomra. De ezt itt ki nem merem ejteni a számon, mert a végén valaki megkövez érte. Azt egy nap alatt sikerül leszűrnöm, hogy ebben az iskolában igen sokra tartják ezt a sportot. Elcsodálkozva hallottam, hogy minden háznak külön csapata van. Mivaaan?!
Mivel már elég hülyén érzem magam, hogy csak állok ott, mint egy faszent, így gyorsan seprűre pattanok. Egyébként mi is volt a tervem nekem azzal, hogy kijövök ide? Ja igen, repülni picit, na de mégis hol? Menjek körbe-körbe, mint valami nemnormális? Kizárt. Szóval akkor feljebb kell mennem és kicsit körbe nézni merre van valami olyan hely, ahol senkit nem zavarok és lehet száguldozni, esetleg fák között szlalomozni. Közelebb repülök a lányhoz  mivel, hogy ő talán tud nekem ebbe segíteni. Nem akarom megijeszteni így köhögök egyet mikor közelítek felé. Megtartva a tisztes távolságot „megállok” mellette, majd illedelmes férfihoz illően előbb köszönök neki. – Hali! Bocsánat, hogy megzavarlak itt ütögetés közben, de egy kis információra lenne szükségem... – Ha szóba áll velem és hajlandó válaszolni, akkor majd elmondom miről is van szó.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2017. szeptember 22. 14:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. szeptember 22. 13:25 | Link


Oké, szóval a terv maga az, hogy majd ezeket a kis sárga teniszlabdákat átütögetem a karikákon. Nyilván dobhatnám is, de elég hülyén nézne ki, ha ezeket dobnám. Szóval most gyakorlom a célzóképességem meg az erőt amire amúgy is szükségem van, elég egyértelmű már csak ránézésre is az embernek, hogy nem én vagyok a csapat izompacsirtája ötven kilóval. Lehetnék gurkó is tulajdonképpen, de én hamarabb törnék el mint a vas, szóval nem vagyok. Tulajdonképp nem sokat foglalkozom a sráccal, biztos elleszünk ketten egymás mellett, elég nagy ez a pálya, szóval tökéletesen kiszorul a perifériámból, nem is nagyon figyelek rá, hogy most merre mozoghat, feltételezem, hogy nem szándéka lelökni vagy valami. Bár ki tudja, lehet, hogy egy ismeretlen navinés és most megbosszulja hogy Aidennel kiütöttük Nyestét, és a végén Nyeste mellett kötök ki a gyengélkedőn. Gondolom ott van.
Szóval nem kicsit lepődöm meg mikor elköhinti magát, egy pillanatra meg is rezzenek, az előbb felvonzott teniszlabda pedig most vissza is hullik. Kell egy újabb pillanat, míg felszusszanok, mert hát hiába nem rosszindulatból csinálta, nem igazán számítottam erre.
- Jaj semmi baj semmi baj semmi baj - megrázom fejem, lényegében a felszusszanásom kilégzése közben hadarom el, ahogy leeresztem az ütőt tartó kezem, a másikkal meg fogom a seprű nyelét.
- Mond csak - egy kedvesnek mondható mosollyal az arcomon fordítom felé fejem. Remélem, hogy tényleg kedvesnek tűnik, mert én nem akarok vicsorogni, nincs is okom rá, de a mimikám mindig is egy olyan dolog volt, ami felett nem tudtam uralkodni. Soha. És ez borzasztó, amikor így minden kiül az arcodra, és ha nem mondasz semmit, akkor is átmegy a lényeg. Akkor is ha nem akarod. Megint csak bólogatva hallgatom végig a kérdését, jelezvén, hogy értem és foglalkozom is vele, keresem ám a megoldást fejben.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2017. szeptember 22. 13:49 | Link

Farkas Kamilla

Nem jött be az a tervem, hogy majd köhögök és akkor a csaj nem fog megijedni. Természetesen összerezzent, amin én csak elmosolyodok. Ezek az itteni lányok milyen félősek. A faluban is a szívbajt hoztam a leányzóra, most ő is megrémült egy fél pillanatra. Szerencsére azonban gyorsan túllendülünk a kezdeti rémületen és három gyorsan elmondott "semmi baj" után, már kezdem tényleg elhinni, hogy semmi baj. Ennek köszönhetően közelebb merek merészkedni hozzá és reménykedem benne, hogy ettől nem fog megrémülni majd jól megdobálni a labdácskáival. Természetesen a teniszlabdák látványát nem bírom szó nélkül hagyni és ahelyett, hogy megkérdezném amiért iderepültem hozzá, teszek egy kis kitérőt.
- Ugye tudod, hogy ezt a sportot nem teniszlabdákkal játsszák?! Az egy másik sportág, tenisznek hívják és ahhoz a két lábadon kell állni a talajon, valamint kell hozzá egy partner is. Valamint nem mellesleg az ütőd sem a legideálisabb hozzá. - Teljes komolysággal és beleéléssel magyarázom a lánynak amit úgy fest, hogy nem tud. Természetesen szám szegletében végig ott lapít az a bizonyos csibészes, kisfiús mosolykezdemény, ami a monológom végére teljesen a felszínre tör. Ha eddig nem akart a lány megdobálni, akkor majd most kapok a pici pofikámra. De hát na, ezt nem lehetett kihagyni.
- Egyébként csak azt szerettem volna kérdezni, hogy nem-e tudsz véletlen valami frankó helyet, ahol lehet egy jót száguldozni és ökörködni? - Visszakanyarodom a lényegre, és reménykedem benne, hogy a csaj mond valami okosat és használhatót. Bár így közelről felmérve a terepet, szívesen maradnék vele "dobálgatni". Mivel nem sietek annyira nagyon, sőt, tök szívesen itt dekkolnék vele, így benyúlok a pulcsim zsebébe, majd egy kézzel elővadászok egy szál cigarettát a dobozból. Számba teszem, majd újabb egykezes mutatvánnyal egy öngyújtót is elővarázsolok. A gyújtó kattan, majd a cigi vége pirosan kezd parázslani.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2017. szeptember 22. 14:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. szeptember 22. 14:09 | Link


Nagyon kiszámítható vagyok, tudom tudom, de ennyi kiszámíthatatlan rellonos között azért már lassan ritkaságszámba megy kevésbé rellonosnak számítani. Lehet, hogy ettől válok rellonossá, ez egy paradox. Először összeráncolom kicsit homlokom ahogy magyarázni kezd, leheletnyit oldalra is billentem fejem, hogy mi van, de azért hamar leesik, nem vagyok éppen sem hülye, sem valami világtól elzárkózott full komoly remete, hogy ne értsem a viccet.
- Úr isten, nem mondod? - meglepődöttséget színlelve tátom el szám, ahogy először a már földet ért labda után nézek, majd a kicsit feltartva az ütőt, arra is ránézek. - Nemáááár, pedig eddig azt hittem értek hozzá - eddigre azért már én is elnevetem magam, mint mondtam, nem nagyon tudom uralni az arcizmaim. - Most összetörted az álmaim - jó, itt nyilván most le kéne csorduljon egy könnycsepp, vagy legalább lebiggyesztenem a szám, de egyik sem igazán jön össze, csak tovább vigyorogva megcsóválom a fejem. Nyilván meg is kéne dobálnom, de az túl erőltetett lenne, meg már le is járt az a pár másodperc, amikor aktuális lett volna. Szóval csak visszahúzom magamhoz a labdát, elég könnyű, meg kicsi is, az ilyenekhez már nem kell használnom a kezem. Nyilván kell ahhoz, hogy elkapjam, de ahhoz, hogy a levegőben felreppenjen hozzám, elég csak a fejem használni. Az agyam ami benne van. Érted.
- Száguldozni és ökörködni, oh well - széttárva kezeim mutatok körbe magam körül a levegőben, ha esetleg nem lenne elég egyértelmű, hogy ez a hely erre van egészen pontosan kitalálva. Nyilván repkedhetne a kastély tetején is, de nem hiszem, hogy a vezetőség különösebben jó szemmel nézné. Bár ki tudja, amióta nálam fiatalabb lányok rohangálnak a tanáruk növekedő jóérzésével a hasukban, én már semmin nem lepődnék meg. De azért nem nagyon dobom fel ötletnek, biztos ami biztos. Én meg már csak rossz szemmel sem nézek a parázsló szálra (nem mintha valaha is tettem volna ilyet), hát ha jól esik neki, akkor szívja el, engem igazán nem zavar.
- Szóval, boy - feldobom kicsit a labdát, ami meg is áll a tenyerem felett, apró mozgásokat végezve ingázik, ahogy az elememmel megtartom. - Mit is mondtál a teniszről? - most már nyilván itt az ideje, a bosszú akkor édes ha váratlan meg satöbbi, ahogy meglendítem a kezem, lényegében felé dobom a labdát. Nem pont a fejére célzok, mert elmebeteg éppen nem vagyok még, de a vállára egészen nyugodtan mehet.
 
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2017. szeptember 22. 14:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Farkas Kamilla
Írta: 2017. szeptember 22. 15:12
| Link

Farkas Kamilla

Határozottan tetszik. Tetszik a szitu, a kiscsaj és a stílusa is. Áldom az urat, hogy nem hisztizett be, hanem értette a poént, sőt vissza is vágott valamennyire. A mosolyom egyre csak szélesebb, és érzem, hogy ebből inkább ittmaradás lesz, nem pedig száguldozás. Sőt jobb programot is el tudnék képzelni vele: Közös...száguldozás. - Kérlek bocsásd meg nekem ezt a szörnyű tettemet. Nem szerettelek volna kirángatni a csillámpónikkal teli rózsaszín kis világodból, de valakinek muszáj volt ezt elmondania. Bocsánatodért esedezem, hogy ez én voltam! Meg tudsz nekem bocsájtani? - Kicsit színpadiasra sikerült a válasz, de talán még belefér. Mondjuk mire kimondtam ezeket már bántam, de visszaszívni már nem tudom. Kellemetlen helyzetemben tarkómhoz nyúlok és picit "megvakarom", majd újra helyrerázom magam. Hála az Istennek, de gyorsan túllendülünk ezen és a valódi kérdésemre is választ kapok, ami már igazából érvényét vesztette. Bár nem. Végül is nem lenne rossz tudni a későbbiekre nézve, hogy merre vannak jó helyek. De használható választ sajnos nem sikerült kapnom. Összeráncolt, felvont szemöldökkel nézek rá és arcomról sugárzik, hogy "ez most komoly". Remélem érti majd, hogy mire gondolok, de ez besült. Nők... Mikor már majdnem feladtam, és kezdtem elkönyvelni, hogy na itt egy újabb... meglepő fordulat következett be a beszélgetésünkben. Kérdő vagy talán inkább huncut(?) arccal nézek rá, a szóval boy után.
- Dob az emlékezeted picilány? Nem szeretném újra elismételni, ha nem gond. - A magam 186 centiével szerintem nyugodt lelkiismerettel picilányozhatom le a kiscsajt. Mire a mondat végére értem arra eszmélek, hogy egy labda repül felém. Szerencsémre a leányzó nem tud a legjobban célozni, így a vállam felett repült volna egy a labda, ha nem vagyok elég gyors és kapom el, még mielőtt tovább repült volna. - Hát ez besült... - közlöm egy lenéző tekintet és némi bólogatás közben. Ha harc, hát legyen harc...Kizárt. Lányokat nem bántok. Seprűmet elhúzom oldalra és lassan átrepülök a lány másik oldalára, így kicsit közelebb jutok a pálya közepéhez és azokhoz a nagy karikákhoz amikbe a labdákat ütögetik vagy mi. Párszor feldobom a levegőbe a teniszlabdát, majd egy jól irányzott dobással átdobom az egyik karikán. - Látod, így kell célozni. Taulj ifjú padavan. - A cigi továbbra is ott van kezemben, így szívok egyet belőle.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2017. szeptember 22. 15:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. szeptember 22. 17:47 | Link


- Persze, utólag már könnyű bocsánatot kérned, miután a földbe tiportad a világról alkotott képem - a vigyorom mosollyá szelídül miközben megforgatom szemeim, aztán s kérdésére elismétlem a mozdulatot, némileg látványosabban. - Meggondolom még, hogy megérdemled-e a bocsánatom - mert ha már egy nem létező sérelemről beszélünk, akkor miért is ne szabhatnék nemlétező határokat a megbocsátásom elérésez. Nyilván így megy ez. A látható zavarára, ami bár nem feltűnő, nem is észrevehetetlen, egy leheletnyit fölényesebbé és válik a vigyorom. Nem mondom, hogy akaratlagos válaszreakció, de nem is nagyon ellenkezem ellene, vagy próbálom elnyomni, letagadni, ilyenek. Sajnálom, hogy nem foglalom el az alárendelt, szelíd bárányok szerepét - nem.
- Figyelj, felőlem akár az erdő közepén is száguldozhatsz, engem nem zavar, nem az anyád vagyok - megrázom fejem, miközben megvonogatom vállaim. Ez a hivatalos hely amit ki lehet használni, aztán ki hol intézi el, mindenkinek a maga dolga. Arra is volt már rá példa, hogy a kastély folyosóin mentek végig seprűvel, abból se lett tudtommal semmi, nyilván ha az erdő közepén nekimegy valaminek, akkor is magának csinál gondot, és nem a prefektus aki rátalál. Már ha rátalálnak. Vagy, már ha a prefektust érdekli. Ebben az iskolában lassan már senkit nem érdekel semmi, olyan mintha mindenki navinés lenne, és az összes többi ház csak formaságból létezne, hogy ha valakinek nem tetszik a sárga, akkor válasszon mást.
- Van mikor elfújja a szél a hangokat - visszaül a vigyor a képemre, nem ortó idióta módon, persze. A becézésére megemelem egyik szemöldököm, de még mindig nem sértődtem meg, nem vagyok az a fajta, aki minden második szót magára vesz. El is eresztem a fülem mellett, nem különösebben akarok most méregetésbe bocsátkozni vele, nyilván le tudnám borítani a seprűjéről különösebb megerőltetés nélkül, ha akarnám, de nem akarom. Részben mert az erőmmel való visszaélés lenne, részben meg mert minek? A fejem fordítva egyik oldalról a másikra követem a mozgását, nyilván az kimarad, amikor mögöttem van, mert bagoly az épp nem vagyok, és nem forgolódni sem fogok nekiállni. A tekintetemmel követem a dobását, majd elismerően bólintok a góljára.
- Nem szeretnél kviddicsezni? Jó hajtó lennél - és Mini elköszönésével bizony szükségünk is van egy akármilyen hajtóra, de a jó hajtóknak nagyon örülnénk ám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2017. szeptember 23. 13:49 | Link

Farkas Kamilla

- Mit tehetnék, hogy megbocsájtsd eme rémes tettemet? Bármit megteszek érte! - tökéletes színészhez méltón sikerül előadnom a választ. Gondoltam még hozzá teszem, hogyha kell még a csillagokat is lehozom neki az égről, ne de azért ilyen kijelentésekkel inkább nem dobálózok. A végén még tényleg megkér rá, aztán majd nézhetek bután, hogy ezt mégis miképpen kivitelezzem. Bár ha nagyon akarom biztos, hogy ki tudok találni erre valami alternatívát. Csak van itt valami csillagvizsgáló, vagy akad erre valami varázslat, amivel meg lehet idézni a csillagos eget. Mert olyan nincs a mi világunkban, hogy valamit ne lehetne megoldani egy két pálcamozdulattal. Arra a kijelentésére, hogy nem az anyám hangosan felkacagok. - Ennek kifejezetten örülök, már ha az lennél, akkor engem tuti valami beteg embernek gondolnának most... - Nem fejezem be inkább a gondolatmenetet. Nem szeretném felcsapni a lapjaimat, mert a végén még rájön, hogy igen csak elnyerte a tetszésemet. Amik pedig a fejembe járnak, na az egy épkézláb ember esetében nem a saját anyja kapcsán merül fel. Szóval ezen a témán inkább gyorsan tovább is haladok, még mielőtt belegondolnék itt a dolgokba. Fúj!
Arra a kijelentésére miszerint elfújja a szél a hangokat csak egy mosollyal és egy szemforgatással reagálok. Felesleges tovább húzni ezt a témát úgy gondolom, inkább  lépjünk a következő napirendi pontra. Mondjuk az sem éppen egy olyan dolog, amiről szívesen beszélnék. Közelebb repülök a kis csajhoz, leparkolok mellette úgy, hogy térdünk összeér és szemben helyezkedek el. - Elárulok neked egy nagy titkot, de meg kell ígérned, hogy senkinek nem mondod el. Oké?! - nem suttogok de elég halkan mondom, elég halkan ahhoz, hogy jogos legyen ez a túlzott közelség és a némi testi érintkezés is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. szeptember 25. 14:19 | Link


A következő kérdésre némileg elgondolkodva tekintek rá, nem mondom, hogy nem számítottam erre a fordulatra, mert hát mindig ez szokott jönni az ilyen helyzetekben, de nem is forgattam annyira, hogy most konkrét kárpótlással álljak elő.
- Biztos vagyok benne, hogy kitalálunk valamit - nem hagyok túl nagy szünetet, nem kezdek el ezen gondolkodni, mert nem is komoly, meg mert teljesen hülyén jönnék ki belőle. Szóval csak megvonom párszor a vállam közben, még kacsintok is neki. Annak ellenére, hogy szerintem egyáltalán nem tudok kacsintani, na de semmi baj, próbálkozni azért szabad. A következő, befejezetlen mondatra akaratlanul megemelkednek szemöldökeim, szélesebbé válik a mosolyom. Nem tudom nem észrevenni, valószínűleg az is a célja, meg hát ugye nem vagyok se süket, se vak, sem értelmi fogyatékos, szóval látom ami egyértelmű. Szóval nem is reagálok rá, mert felesleges lenne túltárgyalni, és nem is akarom erőltetni az egész anya-témát. Nem akarok egyelőre sem az ő, sem más szülője lenni, túl fiatal vagyok én még ahhoz, és különösképp a méhem sem igényeli ezt a törődést. Már ha törődésnek lehet ezt nevezni. Szóval nem, semmiképp nincsenek ilyen terveim a közeljövőre.
Reflexből húzódom egy leheletnyit hátra, ahogy hozzáér a lába a lábamhoz. Nem sokat, éppen csak annyit, hogy ne érezzem, meg valószínűleg ő se érezze az én térdem. Nem félelemből teszem, csak berögződés, hogy nem szeretem, ha idegenek érnek hozzám. Mondjuk ez nem csak idegenekre érvényes, mert Livhez is ugyan így viszonyulok, pedig ő még a tanárom is volt, szóval ja. Vannak emberek, akik ebben az állapotban maradnak, vannak emberek, akik nem, tulajdonképp többen vannak akik nem, mint akik igen. A titokra öntudatlanul is megforgatom szemeim, nem elutasítóan, csak egyszerűen megforgatom.
- Nem is ismersz, és ilyen hamar rám bízod a rejtegetnivalóid, ez nem egy túl okos tett - kicsit elhúzva szám csóválom meg fejem beszéd közben, ahogy rá nézek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Farkas Kamilla
Írta: 2017. szeptember 30. 10:59
| Link

Farkas Kamilla

Szimpatikus a kis csaj, nagyon is! Sőt! Fejben már pár dolgot le is futtattam vele kapcsolatban. Azonban azt nem tudom eldönteni, hogy mennyire vevő bizonyos dolgokra. A térd összeérintés akár egy jó próba is lehet arra, hogy mennyire vevő egy idegen férfi közeledésére. Gyorsan kiderül, hogy nem az. Azonnal hátrál egy kicsi, hogy még véletlenül se legyen köztünk semmi testi kontaktus. Erre egy széles mosoly fut át arcomon. Csípem az ilyen csajokat, akikért meg kell esetleg harcolni és nem adják gyorsan magukat. Már csak a kérdés az, hogy megér-e ez a leányzó annyit, hogy én törjem magam miatta?! Erre még aludnom kell.
Nem kíváncsi a titkomra, ami igazából lényegtelen mert úgysem mondtam volna el neki. Szinte biztos vagyok benne, hogy másnap már mindenki transzparensekkel rohangálna a rellonon belül, hogy tüntessenek engem el onnan. Nyilván ez egy kicsit durva túlzás, de biztos, hogy nem lettem volna a zöldek kedven újonca.
- Hát látod, azonnal elnyerted a bizalmamat... De ha nem hát nem! - vonom meg vállam, majd szívok még egy slukkot a cigibe. Egy ügyes mozdulattal eloltom a cipőm talpán, kimorzsolom belőle a maradékot, majd a kabátom zsebébe süllyesztem. Nem szoktam szemetelni. Az tilos! Ezt gyorsan megtanultam egy arborétumban.
- Hát igazán örültem a találkozásnak kisasszony! Remélem még látlak! - biccentek egyet köszönésképpen, majd elhúzom oldalra a seprűt és már ott sem vagyok. Végül csak lesz egy kis száguldozás, amire a legideálisabb helyszínnek az erdő fölötti részt, valamint az iskola tornyait találtam.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2017. szeptember 30. 10:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. január 12. 17:04 | Link

Kevin

Szóval ráparancsoltak, hogy lehetne kicsit szorgalmasabb és gyakorolhatna többet. Ez úgy egyébként nem nagyon hatna - mármint lol, Dia és a parancsok. Erről a szülei is tudnának mesélni. Meg a fodrásza is. (Már nincs fodrásza.) De aztán azt mondták neki, hogy ha legyakorolja a heti x alkalmat, akkor legközelebb megírnak helyette egy házit. Van egy sanda gyanúja, hogy inkább valami szerencsétlennel megíratják, mármint ismerve Kai-t, így oldaná meg a problémát. Isten ments, hogy Kai írja meg az anyagait, pontosan emlékszik a srác arckifejezésére, mikor egyszer nekiültek valami őrült pillanatban mágiatörténet szorgalmit írni. Pontosan ugyanolyan reménytelenül kétségbeesett volt, mint ő.
Tehát most itt van, mellette egy mágiával kilebegtetett, láda, benne gyakorló kvaffokkal. Megbűvölt labdák, amelyek automatikusan, mintha csak valaki dobná őket, megindulnak a karikák felé. Mivel senkit sem sikerült gyakorlásra elcsípnie, a semminél ez is jobb. Hanyagul leül a még ki sem nyitott ládára,
 és mielőtt még felszállna, gyorsan eligazgatja a cipőjének csatjait a biztonság kedvéért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2018. január 12. 17:31 | Link

.:Dia:.

A múltkori vereség miatt kicsit magát ostorozta, hiszen teljesíthetett volna jobban is, de nem értette Fanni döntését, hogy kezdő játékosokat állított be. Jó, nyilván ő is vétett hibákat, míg kapitány volt, és a lány is biztos csak a játék keménységét akarta az újaknak bemutatni -Kevin szerint- de lehet ez túl merész volt. Már mindegy, mint egyszerű, mezei játékosként csak annyit tehetett, hogy gyakorol tüdőt kiköpve, vért izzadva.
A tavaly év vége nem alakult túl fényesen számára, például a kórházban szilveszterezés és a tudat, hogy lehet be se fejezheti a mestertanonci képzést, mivel otthon is egyre nagyobb szükség volt rá.
Végül egy kis gőzkieresztés érdekében lement a pályára, hogy bemelegítsen és tartson magának egy kis edzést, mert azért a hajtó poszt nem épp volt a szíve csücske az előző meccse után, de épp ezért kellett rádolgoznia, hogy valamivel használhatóbb legyen, mint mondjuk legutóbb volt.
Teljes felszerelésben, seprűvel a kezében lépett pályára, bár labda nélkül. Sokat agyalt azon, hol a fenében volt a gyakorló lasztis láda. Ahogy sétált, megpillantott egy a cipőjét babráló zöldet, ami ismerős volt neki a folyosóról meg az előző meccsről, de ha faggatták volna se mondta volna meg a nevét. Talán valami Mia vagy Tiana.
Megállva mellette megbökte a vállát a majdnem kétméteres izomtömeg.
- Szia, bocs', kérhetek egy labdát? - utalgatott a lány ülőalkalmatosságára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. január 12. 17:45 | Link

Kevin

Eleinte fel sem tűnik neki, hogy más is jött gyakorolni, túlságosan lefoglalják a csatok. Van belőlük pár, mert kviddics közben aztán tényleg kell, hogy a cipő rendesen tartsa az ember lábát. Ez is megvan. Már épp kelne fel, és ekkor fut be Kevin is. A nem várt érintésre hátra kapja a fejét. Nem tartozik a cukin alacsony lányok sorába, de még így először elméri a "szemmagasságot", így a szótlanul köszön az ismeretlen vállnak. Aztán feljebb vándorol a tekintete, és szélesen elmosolyodik. Jellegzetesen a semmilyen különösebb szándékkal nem rendelkező gesztusok egyike ez, amit általában minden idegennek készséggel kiosztunk.
- Cssá. Ja bocs, persze. Nem tudtam, hogy melyikek vannak elvarázsolva, szóval kihoztam az egészet. - Felpattan a helyéről, és meglapogatja az említett csomagot. Meg ha már itt tartanak, akkor felpattintja a zárat rajta.
- Ú, te vagy az egyik Eridonos hajtó ugye? - Mintha meccs előtt említette volna Cole-nak, hogy ne hagyják a srácot rádobni, mert könnyen elbambulna az izmain.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2018. január 12. 18:13 | Link

.:Dia:.

A lány mosolya láttán ő is automatikusan elvigyorodott. Nem volt szándékos, amolyan reflex szerűnek mondanám. Kevin egy igazi, kedves izomtömeg volt mindig is.
- Király - hagyta el ajkait az igenlő válasz hallatán s a csatt kipattintásakor lehajolva felnyitotta a ládát és keresett magának egy simát, meg ha már a lány említette, akkor neki egy megbűvölt kvaffot.
Felemelkedve a szemkontaktust tartva odatartotta a lasztit - Ja, az egyik. Jelenleg az egyetlen hajtó srác. Kevin vagyok - ha elvette a lasztit, a sajátját a bal hóna alá szorította és jobb kezét kézfogásra odatartotta. Le is térdelhetett volna kezet csókolni meg ilyesmi, de egyrészt Kevin nem az a fajta, meg ő sem örülne, ha valami nagy tulok a kezét nyalogatná, persze ha lány lenne. Ráadásul nem épp flörtölni jött a pályára, bár lehet ráfért volna már egy nő. Shayleent kezdte lassan elfelejteni, úgy mint crusht. A múltkori balhé óta, hogy összeverekedett Aidennel a meccs végén és utána jól letolták meg minden, kicsit elvette a kedvét a dologtól. Csak úgy érezte Shay kihasználta valamilyen szinten az érzelmeit. Bár emiatt eleget nyalogatta a sebeit. Lassan tovább lépett és nagyobb baja is volt attól, hogy nem volt barátnője.
- Te meg az a színes őrző, aki a karikák mögé búj, nem? - jegyezte meg pimasz mosollyal. Emlékezett a momentumra, vicces volt az tény.
- Egyébként ha gyakorolni akarsz, segíthetek én is, akkor legalább nem kell azokkal a bűvös kvaffokkal szórakoznod, mert elég kiszámíthatóak - ajánlotta fel szolgáltatásait, ezzel talán mindkettejüknek jobb lesz.
- De ne számíts rá, hogy túl profi leszek, eddig inkább terelőként funkcionáltam a csapatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. január 12. 18:36 | Link

Kevin

- Aha, láttam, kicsit meg is könnyebbültem, hogy az első meccsemen csak egy hajtó erősebb dobásaitól kell félnem.
Annyira igaza volt, hogy azt a büntetőt, amit Kai miatt szereztek, jóformán védenie is alig kellett, olyan messziről indította az újoncuk. Azt hitte, hogy onnan maximum csak indítani fogja a támadást. Elfogadja a kézfogást a másiktól, nem tulajdonítva túlzottan nagy jelentőséget a módnak. A lényeg, hogy a gesztus megvolt.
- Én meg Dia, igen az őrző.
Félig nevetős vigyorral idézi fel a gurkós esetet, pedig az ott abban a helyzetben nem volt ám annyira szórakoztató - csak azóta túl sokan mondták, hogy kívülről vicces volt nézni.
- Reménykedtem, hogy a póznát csak nem kerüli meg. De a fogótok visszakapta. - Egy büntetőbe került ugyan, de sajnos-nemsajnos, Kelemen ezzel csak alkalmat adott Kainak arra, hogy kiélje a pályán az agresszív hajlamait. Felderül az ajánlatra, egyedül gyakorolni elég unalmasnak ígérkezett, nem is volt túl lelkes a gondolattól. Társaságban (mint minden) ez is jobb időtöltésnek tűnik.
- Akkor már ketten leszünk, én meg még csak egy meccsen játszottam úgy állecuzámmen. Eddig csak a fiúim kviddicseztek mindig. - Keze ügyébe kerül akkor már a seprű, de még nem száll fel rá, csak tartja, bevárja a másikat.
- Terelő? - Geez. Mondjuk az izmokból igazán tudhatta volna. A srác testalkata eléggé árulkodó. - Az a legmenőbb poszt az összes közül szerintem. Már bocsi, nem izélni akarlak, hogy hajtó vagy vagy ilyesmi.
Utoljára módosította:Eszterházy Diána, 2018. január 12. 18:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2018. január 15. 17:48 | Link

.:Dia:.

Elhúzta a száját, ahogy visszagondolt Kelemen és a gurkó románcára. Nos, annak valahogy nem úgy kellett volna történnie, de hát ilyen ez a sport, sosem tudhatja az ember, hogy mi fog történni a következő pillanatban.
Jobbnak látta előre felkészíteni Diát, hogy ne számítson Kevintől túl nagy hajtói tapasztaltságot meg profizmust, mivel ennek a kisebb hegyomlásnak nem túl sok rutinja volt még a poszton. Jelenleg is még csak gyakorolja.
- Ja, nekem is az előző volt az első meccsem, mint hajtó. A terelés valahogy testhezállóbb, de ez lehet, látszik is - jegyezte meg átlépve seprűje felett.
- A fiúid? Akkor épp itt az ideje, hogy megmutasd, hogy kell kviddicsezni - egy vigyor kíséretében elrúgta magát a földtől, hóna alatt ott vöröslött a gyakorló kvaff s ha Dia is felszállt, nyugodt tempóban a büntető zóna irányába indult. Nem volt túl gyors, könnyedén csatlakozhatott hozzá a rellonos, persze ha akart.
- Jaj már, dehogy veszem izélésnek, én is jobban szeretem a gurkókat pofozni, mint lányokat lelökni a seprűről, de ezt is kiakartam próbálni egyszer. Eddig nem nagyon tetszik - azért vigyorgott, tényleg nem volt egy hirtelen haragú, agresszív típus, aki ott üti a másikat, ahol éri. A meccs után kicsit furcsán is érezte magát, mert ő és az izmai vs. a vékony rellonos lánykák. Igazából semmi olyat nem csinált, ami szabályellenes lett volna, szóval nem is értem, mit aggódott ez a hülye annyit.
- Mit szólnál ahhoz, ha először büntetőket dobnék? -kérdezi útközben, nem siettek sehova, nem volt muszáj lóhalálában odaröppenni, mint a meccseken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. január 15. 18:52 | Link

Kevin

Neki nem olyan kellemetlen emlék ekcsölli, éppen nagyon mérges volt, amiért a fogó megpróbálta ráhúzni a gurkót, szóval ő volt az egyik, aki felhurrogott egyetértően Kai akciójára. Más kérdés, hogy ez a történtek forgatagában egy teljesen mellékes esemény volt, valószínűleg keveseknek tűnt fel. Még egy pillantást vet a széles vállra, mielőtt ő is felpattanna a seprűjére.
- Igen, látszik. - Szélesen elvigyorodik, nem szégyellős, Dia mindig is nagyon könnyen beleállt kisebb (és nagyobb) flörtökbe az ellenkező nem képviselőivel. Különösebben nagyívű céljai sincsenek ezekkel, csak jólesik, egyszerű kommunikációs forma - neki legalábbis. Elemelkedve a földtől, becsatlakozik Kevin mellé.
- A nővérem is terelő a rellonban, kettőnk közül ő jobb ebben a sportban. - A színeshajú lány csak brahiból jelentkezett a csapatba, mert viccesnek hangzott abban a pillanatban. Egyelőre nem bánta meg, igaz, ritkán bán meg bármit.
- Jah, jobb a gurkókkal elvégeztetni a piszkos munkát - hunyorít szórakozottan az eridonosra, elvégre az ő meglátása és tapasztaltai (a testvére játékmodora) alapján a terelőknek ez a lényege. Ezzel lehetne amúgy vitatkozni, biztosan vannak olyanok, akik defenzív módon kezelik a gurkó kérdését, nem pedig támadásra használják.
- Pedig még nem is csináltam semmit, hogy kiérdemeljem.. - biggyeszti le a száját, de nem tartja fenn az arckifejezést olyan sokáig, hogy modorossá váljon. Végül egyik kezét megemeli és maga felé int, mintegy jelzésérzékűen.
- Jöhet. Úgyis van egy sejtésem, hogy az idényben bőven kell majd még büntetőket védenem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2018. április 30. 21:55 | Link

Széplaki Alíz


Végre, végre, végre! Megint itt van és megint a magasba szállhat. Akárhogy is, hiányzott neki a repülés, és az adrenalin, amit a kviddics vált ki belőle. Persze most még szó sincs meccsről. Egyelőre az sem biztos, hogy csapat lesz. De amióta visszatértek az iskolába most először van lehetősége rá, hogy a pályára lépjen és kicsit gyakoroljon, szórakozzon. Szerencsére nem kell egyedül tennie mindezt. Persze megoldotta volna azt is, de Alíz volt olyan kedves és vele jött. Nyeste nem tudja, a másik navis hogy érez a kviddics kapcsán, de a vörösnek már a tudat is mámorító.
A pályára lépve nem is vár sokat. Mivel ma nincs semmi szél, és túl egyszerűnek tűnik a dolog, úgy dönt, megpróbálkozik valami merészebbel. Szemeit lehunyja, jobb kezét előre nyújtja és elképzeli, hogyan támasztja fel a szelet. Hogy a pályán keresztbe szelje a szél, s így ha passzolgatni kezdenek a kvaffal, gyakorlásként akkor legyen némi akadály. Abban persze nem biztos, hogy fent tudja tartani ezt az állapotot hosszú távon, de kezdésnek már azzal is beéri, hogy a hajába kap a szél, és az arcába sodorja. Még mindig összpontosít, de most már kinyitja a szemeit. Seprűjét a lába közé fogja, haját szoros copfba köti, közben Alízra mosolyog. A szél továbbra is lengedez, nem túl erős, a seprűről nem fogja őket lerázni, de a kvaffot eltérítheti az útjáról, ha nem elég erős a dobás. Kezdésnek pont jó lesz.
Felkapja a vörös bőrt a földről, felhajítja magasra, aztán utána veti magát a levegőbe. Miközben a labda után nyúl, visszapillant, hogy Alíz is követi-e, passzolhat-e rögtön, vagy várnia kell még a másikra?

Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2018. július 31. 20:01 | Link

Erzsi
Érkezésünk után nemsokkal


A pálya szélére érve ráérősen sandítok körbe. Az esti, már álmosodó napsütés szürkére színezi a pillantásom, mely módszeresen időzik el a karikákon. Megdöntött fejjel méregetem őket, majd egyet előrelépve lehajolok, és feszes tenyérrel végigsimítok a gyepen. Frissnek tűnik. Finomra nyírt, illatos fű, amellyel biztosan közelebbről is találkozni fogok egy-egy edzés vagy meccs során, mikor épp arccal szántom fel azt a Rellon karikái alatt.
- Nagyobbhoz vagyunk szokva - nézek fel Eszterre míg kiegyenesedem, és összedörzsölöm a kezeimet. - De a gyep jó.
Halk megjegyzésem közben elpillantok a lány feje fölött, vissza a kastély irányába, majd egy lemondó sóhaj kíséretében a mögöttem lebegő iskolai seprűhöz lépek. A mieink még a csomagok között várják, hogy valaki kipakolja őket - mert hát én aztán biztos nem fogok ezzel kínlódni.
Az ingemet a középkategóriájú seprű mellett állva kezdem gombolni, és míg gondolatban az előttem magasodó ódon épületet próbálom a Durmstrangéhoz hasonlítani, elegáns cipőimet is lerúgom.
- Pattanj, öreglány. Te mész elsőnek - nézek vissza Eszterre, és míg kékjeimmel az ő seprűje felé intek, gyorsan belelépek a csak és kizárólag kviddicshez használt fűzős sportcipőbe, amit anyám még indulásunk előtt akasztott a legkisebb bőrönd fülére. Hát most mit mondjak, ismer. - Jöhet egy gurkó is, vagy nem akarsz rögtön a gyengélkedőn kezdeni? - kérdésemet oldalra billenő fejjel, összefutó szemöldökökkel, és kőkemény gondolkodást tettetve folytatom. - Mondjuk most, hogy így elnézlek... egyébként is akkora a fejed, mintha már telibe csűrt volna egy.
Levetett ingemet vigyorogva dobom a feldőlt cipőkre, majd a seprűm mellett várakozó labdatartóhoz hajolva kihívó-kérdőn nézek fel a kiscsicskára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2018. július 31. 20:24 | Link


YOU SHOULD SEE ME IN A CROWN YOUR SILENCE
IS MY FAVOURITE SOUND, WATCH ME MAKE 'EM
BOW ONE BY ONE BY ONE BY ONE-------------

Az öcsém kinyitja a száját, és onnantól mindenki tudja, miért nem kviddicseztem soha iskolai szinten. Ha valaki még nem ismerné eléggé, hát elmondom, azért, mert az öcsém egy nagyszájú, öntelt, beképzelt szarcsimbók, úgy egészen pontosan.
És én egészen jól ellennék itt a padon, pont idesüt a nap, szóval a hátam mögött megtámaszkodva a kezeimen dőlök hátra és fordítom az ég felé a fejem lehunyt szemekkel, csak úgy létezem, próbálom kizárni a világból Richárd irritáló zajait és a többi, de hát ez elég nehéz dolog, ha közben folyamatosan beszél hozzám.
- A te kvalitásaid figyelembe véve egészen biztos vagyok abban, hogy egy gurkó is komoly ellenfelet fog jelenteni, nem kellek mellé még én is - szélesen elmosolyodom, miközben felé fordítom a fejem, rá nézek, és csak egy egészen szolid kis szemöldökfelvonással illetem a vetkőzőshowt. Nyilvánvalóan lett volna felsője, amit felvehetett volna, nyilvánvalóan nem hozott abban a reményben, hogy majd többek között fehér hajú lányok fognak erre járni, és majd a teste látványától elfelejtik a tényt, hogy az öcsém lényegében semmibe nem nézi őket, és tök szarul kviddicsezik (igazából annyira nem kviddicsezik szarul, de így is elég nagy az egója).
- Akkor viszont én fogom vinni a kvaffot - elvigyorodva ugrok fel, és hát nem mondom, hogy szaladok, még azt hinné, hogy van esélye elverni, de elég sebességet szolgáltatok ahhoz, hogy ne tudja elhalászni előlem a kvaffot.
- Adios Muchachos, seggarc - úgy érzem meg kell említenem, hogy csak az öcsémmel beszélek ilyen csúnyán, csak akkor, amikor nem hallja senki, mert amúgy nem vagyok én olyan lány (ezt az utóbbi időben különösen sokszor mondtam már el magam és hangosan is). Levakarhatatlan vigyorral az arcomon kapom fel a seprűmet, majd a labdát a hónom alá csapva szállok fel a karikák szintjére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2018. július 31. 21:21 | Link

Erzsi
Érkezésünk után nemsokkal


A számszegletében bujkáló kis mosolyt azonnal elrejtem, és mint aki nem hallotta mit mondott a másik az előbb, balomat jelzésértékűen a fülemhez emelem, és bután hunyorogva nézek a távolodó Eszter után.
- Hooogy mooondtaaad? Nem értettem! - kiáltom vontatottan, arcomon tökéletesen megkomponált, az évek során jól begyakorolt kétségbeesett vonásokkal, mintha rettentőmód aggódnék, hogy lemaradtam valami fontosról, amit test a testemből, vér a véremből hadovált itt össze nekem a lemenő nap utolsó fényeiben. A szemeimben viszont megcsillan a sátán maga, ahogy pillantásom a lányról a farkaséhes gurkókra esik. A hangom elhalkul, amolyan én kérdeztem, ő nem hallotta! stílusban, amely stratégiát még lázas gyerekkoromból hozom, mikor még nem szívesen hazudtam, főleg nem csípőre tett kezű anyánknak, de azért már itt-ott meg akartam leckéztetni Erzsit. - Kettőt mondtál? Hát jól van, flegmafejpicsanadrág, ha kettő, hát kettő.
Ugyan, ki vagyok én, hogy ellent mondjak egyetlen szem nővéremnek? Mielőtt azonban felszabadítom a vaslabdákat évszázados elnyomásuk alól, vetek egy utolsó ördögi pillantást a kvaffal egérutat nyerő princess felé. Tuti, hogy nőtt a segge. Nem is kérdés. Csak el ne felejtsem emlékeztetni rá, hogy ha egész nap csokoládét zabál, akkor tessék-lássék, itt az eredmény, hamarosan akkora lesz, mint Canada.
Aztán, figyelmemet elvonva Eszter dagadó hátsó feléről, a játékra kezdek összpontosítani, és a következő percben már kattannak is az irgalmatlanul toporzékoló gurkókat helyükön tartó fémpántok, és az ikerpár úgy robban ki az égbe, hogy öröm nézni. Csillogó szemekkel figyelem az útjukat, majd széles vigyorral átvetem lábam a seprűn, és ellökve magam a földtől egy diadalittas kiáltással suhanok is Eszter nyomában.
- Száguldjál, mer' ha elkaplak, akkorát fogsz puffanni, Merlin se rak össze újra! Jól legalábbis... - ordítom utána, hogy a menetszélben hozzá is elérjen a hangom, és egészen a nyélhez simulva gyorsítani kezdek. Nem sokkal van előttem, talán két-három méter lehet közöttünk a távolság, de ahelyett, hogy kinyújtanám a kezem - készülve arra, hogy amint beérem, azzal a lendülettel ki is tudjam billenteni az egyensúlyából -, élvezve a kellemes szelet, szlalomozásra váltok. Közben azon jár az agyam, hogy ha netalántán tényleg telibeverné Esztert az egyik - avagy mindkét gurkó, a gyengélkedőre rohanás előtt mekkorát röhögnék rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 1. 16:24 | Link

Vajda Richárd
#workhard || #justabitlate || #katt



Seprűs pizzafutár vagyok. Mármint tényleg. Nem csak egy átmeneti béna meló, komoly fizuval, jófej főnökkel, meg minden. Nem gondoltam, hogy sikerül ennyire hamar munkát találnom, ráadásul ennyire jót.
Persze azt nem szeretem, amikor van 15 cím, a pizzák pedig lassan készülnek. Az utolsónak a bagolykőit hagytam, mert úgy voltam vele, hogy ott majd tuti megértik. Biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek szüksége van pénzre, annyira csak nem lehet elit suli ez, hogy mindenki készhez kap mindent.
Még szerencse, hogy korábban kviddics csapattag voltam, így könnyedén eljutottam bárhová a pizzás táskával a kezemben a seprű vezetése közben. Nem bajlódtam azzal, hogy a rendes bejáratot használjam, azzal csak felesleges időt vesztegettem volna, ezért az erdő felől közelítettem meg a kviddics pályát.
Ahogy talajt értem, nézegetni kezdtem az ott lévőket, hátha kiszúrom, ki az, aki éhen halni készül. Ahogy belőttem a fiút, egy bájos mosolyt magamra varázsolva léptem közelebb hozzá.
- Vajda Richárd? - kérdeztem, lelesve a nevet a blokkról.
Hozzászólásai ebben a témában
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 20. 23:20 | Link

Zippzhar Masa
#játszunk || #kviddicsezősdi || #katt



Nem terveztem kviddicsezni itt is, de nem bántam meg a jelentkezésem. Igazából amikor megláttam a papírt a klubhelyiségben gondolkodás nélkül felírtam magam, végül még be is válogattak. Ami amúgy nem annyira meglepő, azért megy nekem a sport. Eddig őrző voltam, de ez most lehet változik. A többieknek - a csapatkapitányt leszámítva - nem volt akkora tapasztalata, mint nekem, szóval mozgatható tényező lettem az egyenletben. Amitől csak azért féltem, mert egy terelő pozícióval nem tudom hogy birkóznék meg. Mármint én a 160 centit is csak magassarkúban érem el, kilóra pedig alig vagyok több, mint a két gurkó összesen. Most már csak reménykedem, hogy az újoncok közül ketten is élni fogják a gurkó dobálós dolgot, nem engem raknak oda.
Ahogy kiléptem a pályára, megmarkoltam a seprűmet. Haru küldte, egy újabb prototípus. Egyelőre azt mondtam, hogy hajtóknak valót küldjön, a többit meglátjuk majd.
Masára néztem, aznapi edzőpartneremre, lágyan rámosolyogtam.
- Akkor vágjunk bele. - Így is teszek, pár pillanattal később már a levegőben vagyok.
- Mit szólnál, ha először követnél engem? - kérdezem, ha Masa is felér mellém.
Persze nem egyszerű körözgetésekre gondoltam, hanem komolyabb útvonalat írnék le neki. Igazából mind a kettőnknek gyakorlás volt a mai, nekem vissza, neki pedig belerázódás.
Utoljára módosította:Mei Watts, 2018. október 20. 23:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. október 21. 15:33 | Link

Mei


Vidáman mosolyogva támasztom a falat a pálya szélén, ahogy Meire várok.  A két lábam között a földre van támasztva a seprű alja, és a kezeim között ritmusra jobbra balra döntögetem, ahogy magamban az "I believe I can fly"-t dúdolgatom. Először nem voltam biztos benne, hogy ezzel nem bántom-e meg a seprűmet, de már a második refrénnél tartva határozottan úgy érzem, ő is élvezi. A napsugarak melegítik a bőrömet, és már-már melegem kezd lenni a vastag ruhákban amiket magamra aggattam.

Amikor Mei kilép a pályára, izgatottan szorul össze a gyomrom. Abban az egy pillanatban átsuhannak rajtam különböző képek; ahogy hat arctalan, de egyértelműen eltökélt emberrel összeölelkezve vágunk neki egy meccsnek; ahogy feszülten figyelek rá, hova kéne reppenjek; és végül ahogy egymás nyakába ugrálva örvendünk a győzelemnek egy nehéz meccs után. Gyorsan legörgetek egy hajgumit a csuklómról, és szorosan összefogom a tincseimet, ezzel visszarántva magam a valóságba.

A felszólítására pár pillanatos fáziskéséssel reagálva végigsimítok a nyélen, majd megmarkolom és szépen, finoman én is a levegőbe emelkedek. Nem sietem el a dolgokat, mert tudom, hogy a seprűm nem szereti, ha elbízom magam. A nyári szünetben otthon is rendszeresen gyakoroltam, így nem jöttem ki a gyakorlatból. Erős eltökéltséggel, határozottan ülöm meg a seprűt, és örömmel bólogatok a lány szavaira.
- Ne bánj velem kesztyűs kézzel! - vigyorgok válaszul, hiszen pontosan tudom, hogy játék közben az ellenfél se azért lesz, hogy megkönnyítse a dolgomat. Szorosan mellérepülök, és feszületen figyelem, hogy minél gyorsabban tudjam követni, ha elindul.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 23. 15:20 | Link

Zippzhar Masa
#játszunk || #kviddicsezősdi || #katt



Nem tudom, miért vigyorodok el én is; mert ragadós Masa jókedve, vagy mert feltételezte rólam, hogy kíméletes leszek. Ez utóbbi miatt nem tudom hibáztatni, tényleg inkább simulékony vagyok más esetben, de nem a kviddics pályán.
- Akkor hajrá, nem lesz egy fáklyás menet - feleltem még, mielőtt elindultam.
Nagyjából 20 méter magasan lehettünk, kezdetnek a föld felé nyomtam le a seprű nyelét. Nem élesen, de csak fél méterrel a felszín felett egyenesítettem ki. A nővérem megint kitett magáért, kézzel alig kell irányítanom a drágaságot, ez azt csinálja, amire gondolok.
Folytattam az utamat lent, élesen kanyarodtam jobbra, egy újabb egyenes után ismét jobbra, majd azonnal balra. Még képzeletben sem fejeztem be, már megkezdtem az emelkedést. Nem recsegett a seprűm, de kanyarban nem tudtam megtartani az addigi sebességemet. Felfelé viszont mesésen gyorsult, még pár könnycsepp is kicsordult a szememből emiatt. Kicsit lelassítottam, miközben megtöröltem az arcom, hátranéztem, hogy bírja a Masa az iramot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. október 23. 16:49 | Link

Mei

Elkapom a pillanatot amikor Mei kilő, és mögéigazodok, nagyjából három, három és fél méterrel lemaradva. Jólesően kicsit megrázom a fejem, hogy érezzem ahogy a menetszél hátrasöpri a copfomat. Buzgón, vidáman, és talán egy kis bizonyítási vággyal megerősítve magam zuhanok a lány után, megbízva benne (akármit is készül éppen csinál... Hé, nem zavar, hogy túl közel van a föld? Hé!). Látom, hogy meddig kéne zuhannom, de önkéntelenül is kicsivel előbb rántom felfelé a seprűm nyelét, nagyjából egy méterrel a föld felett, és onnan ereszkedek tovább Mei szintjére. Az arcomon már nem látszik vigyor, helyette csak a teljes koncentráció. Zavar, hogy nem tudtam pontosan leutánozni a feladatot, de már nem tudok vele mit csinálni, így igyekszem az előttem repülő lányra figyelni, halvány bosszúságomat félretéve.

Még nincs a seprűm teljesen vízszintben, amikor el kell kezdjem az éles kanyarokat. Ez visszacsempész egy halvány mosolyt az arcomra, hiszen ezt a feladatot rendben végre tudom hajtani, amilyen kicsi vagyok, könnyedén fordulok amerre a lány vezet. A bal kanyar utáni emelkedés meglep, de még épp időben kapom felfelé a seprű orrát, így nem csúszom be Mei alá. Kicsit közelebb megyek, így nagyjából két méterre csökken köztünk a távolság, majd kipirult arccal intek neki, hogy minden rendben, amikor elkapom a  pillantását.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 23. 18:44 | Link

Zippzhar Masa
#játszunk || #kviddicsezősdi || #katt



Nagyon jó, ez tetszik. Masa említette, hogy az alapok mennek neki, ezt most sikerült is bebizonyítania. Nagyot dobbant a szívem, mert ilyen tehetséges játékossal akár nyerhetünk is. Amerikában nagyon kemény edzéseink voltak, de egyszer sem tudtuk megszerezni a kviddics kupát. Itt muszáj lesz, ebből nem engedek. Keményebb fokozatra kell kapcsolnom, a végén még a tanítvány legyőzi a mestert.
A lelátók felé fordultam, egészen konkrétan a piros zászlók felé vettem az irányt. A ponyva felett repültem át, a lábaim elérték az anyag szélét. Még magamat is tesztelve buktam le, és vettem egy éles kanyart, hogy visszafelé megtegyem ugyanazt az utat, csak már a padok felett. Nem sikerült elsőre, mivel nem akartam összetörni a seprűmet, a jobb kezemet letéve löktem fel magam a levegőbe. Kicsit fájt a csuklóm, de az ilyen sérüléseket megszoktam. Ha most éles meccs lenne, nem használnám azt kivédésre, így csak annyi történt, hogy a ballal irányítottam a seprűt inkább.
Kiérve a lelátótól, ismét a föld felé vettem az irányt, ezek után szerintem lezárhatjuk a követős feladatot. Az előre kikészített labdák környékén lefékeztem, sikerült egészen szépen megállnom a doboz felett.
A háztársam felé fordultam vigyorogva, akkor szólaltam meg, mikor utolért.
- Nagyon szép, úgy tűnik Bojarski prof szépen megtanítja az alapokat. Milyen pozíción is szeretnél játszani? - kérdeztem jókedvűen. Lehet, hogy említette már, de a sport szeretete lehet, hogy kicsit elhomályosította a memóriámat. Na jó, nagyon vártam már erre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. október 23. 20:48 | Link

Mei

Korai volt a fellélegzés, ahogy összeszedem a gondolataimat, Mei újra nekiindul előttem. Mivel azt hittem, meg fogunk állni, ez váratlanul ér, így mire észbekapok már három-négy méterrel is előttem száguld, nálam 10-20 centivel magasabban. Amennyire csak tudok, rásimulok a seprű nyelére, és így igyekszem közelebb kerülni hozzá - de épp csak a távolságot sikerül tartani. Annyira az alakjára koncentrálok rá, hogy alig veszem észre a ponyvát, és élesen fel kell rántanom a seprűm, hogy ne ütközzek bele, ezzel viszont megint nő a lemaradásom. Ennek köszönhetően viszont jobban tudok reagálni az irányváltoztatásaira is, amire szükségem is van, hiszen a lebukásaimon van még mit csiszolni. Ugyanaz az ösztön, ami az előbb is felrántatta velem a seprűt, most is így tesz, így bő fél méterrel suhanok el a padsor felett. Látom ahogy Mei vészesen közel kerül, és bár azt nem, pontosan hogyan, de valahogy durvábban vált irányt, mint az normális lenne. Ez le is lassítja, így én a seprűre simulva újra felveszem a két-három méteres távolságot.

Látom, ahogy a föld felé kanyarodik, de most nem hagyom megtéveszteni magam, változatlan sebességgel zúgok el mellette amikor ő megáll... Azazhogy, tessék? Fékezek le meglepődve, majd amikor meglátom, hogy egy helyben lebeg, visszafordulok, és megállok vele szemben. Persze, amikor számítok arra, hogy még nincs vége, akkor van vége. Tipikus. Fél kézzel megdörgölöm az orrom hegyét, ami máris kipirosodott, és boldogan mosolyogva fogadom a dícséretét. - Köszönöm! Mondjuk azt szerintem nem láttad, de a hirtelen ereszkedéssel vannak... Problémáim néha. - Nem akarok elhallgatni előle semmit, ha egyszer nem tudtam megcsinálni, ne legyen abban a hitben, hogy tökéletesen végrehajtottam a feladatokat.

- Őszintén szólva fogalmam sincs, - vonok vállat - attól függ milyen pozícióra keresnek majd embert. Szívesen lennék terelő, de nem tudom az én alkatommal mennyire lennék hasznos a csapat számára. A hajtáson is gondolkoztam, mert ott meg jól jöhet, hogy kicsi vagyok és viszonylag fürge, de majd lesz valahogy. Az a fontos, hogy játsszak, az már majdnem hogy mindegy milyen poszton. Jó, mondjuk fogó nem lennék. - Helyesbítek nevetve, és a hideg is kiráz a gondolatra, hogy 150 pontnyi apró aranygömböc elkapása múljon rajtam.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 23. 21:29 | Link

Zippzhar Masa
#játszunk || #kviddicsezősdi || #katt



Kicsit elgondolkozva bólintottam, akkor erre figyelni fogok a következő esetekben. Már az is óriási, hogy a kanyarokat ilyen könnyedén tudta követni és nem esett le.
- Köszi, hogy szóltál, sokat segít, ha látjuk a saját hibáinkat - ahogy kimondtam, kicsit elgondolkoztam. Én látom vajon a sajátjaimat? Nem tudnám megmondani. Azt tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, de sosem figyeltem még magamra úgy.
Kicsit félreteszem ezeket a gondolatokat, majd ráérek este kibogozni. Talán még a fémmacskákat is meglátogatom, ki tudja.
Újra vigyorgok, ahogy hallgatom Masát.
- Legyél kicsit optimistább - jelentem ki. - Ha terelő leszel, jól jön majd, hogy ilyen kicsi vagy. Senki nem fog arra gondolni, hogy milyen erősen fogod elküldeni a gurkókat feléjük. A fogók élete amúgy is unalmas. Menekülés, cikeszkergetés, és igazából ezt ismételgetik percenként. Nem túl tuti ha engem kérdezel.
Miközben magyaráztam, felkaptam két terelő ütőt, az egyiket át is passzoltam Masának. Ha válaszolt, megvártam, míg befejezi, aztán elengedtem egyelőre csak egy gurkót.
- Na most akkor ezzel fogunk játszani - mondtam ki a végszót.
Elrúgtam magam a földtől, megpróbáltam elkapni a gurkót az első pár percében, amikor még kicsit lassabb. Ahogy beértem, ütésre emeltem a kezem, kicsit még nekem is fura volt ez a helyzet. Nem igazán gyakoroltam gurkókkal eddig, de egyszer élünk, mindent ki kell próbálni.
A gurkó viszont pont akkor akart megindulni, amikor ütni akartam, így csak a bot végével suhintottam meg. Elég gyenge labda volt, de utólag nem is bántam meg. Nem akartam Masának már az első passznál komoly sérülést okozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. október 23. 23:49 | Link

Mei

Mosolyogva vállat vonok, hiszen számomra természetes, hogy ha segíteni próbál, ne titkoljam el előle a gyengeségeimet. Azon igyekszünk épp javítani nemde? Lebegés közben enyhén jobbra-balra hintázok a seprűn - csípőből -, így amíg beszélgetünk, kicsit újra megkeresem az egyensúlyomat a karcsú nyélen. Felcsillan a szemem, amikor Mei alkalmasnak ítél a terelősdire.
- Én igazából csak azt nem szeretem, hogy ők vannak a figyelem középpontjában, és nagyon nagy felelősség van a vállukon. Mert persze, lehet nyerni akkor is, ha az ellenfél kapja el a cikeszt, de ez nagyon nagyon nehéz. Én nem tudom, hogy el bírnám-e viselni azt amit ez a teher jelent. Terelőként annyival könyebb, hogy nem csak egy van belőlem, jobban megoszlik a figyelem. Így inkább érzem magamnak csapatjátékosnak. - Fejtegetésemet gyorsan lezárom, nem akarom túlragozni, ezzel ő is tisztában van.

Elkapom a felém hajított ütőt, bár nem ott ahol kéne, úgyhogy szerencsétlenkedek vele egy sort, mire végre a markolatánál simul a kezembe. Izgatottan, de mégis erősen gyanakvő szemmel tartom rajta a szemem a gurkón, ahogy balra és felfelé elkanyarodva leírok egy kis félkörívet, ezzel tíz, tizenkét méterre eltávolodva a ládától. Jobb kezemben az ütőt szorítva egy kézzel kapaszkodva lebegek egy helyben, amíg Mei bele nem üt a labdába. Egészen pontosan ütötte felém, de kicsit balrább helyezkedem, hogy jobb kezemre essen a gurkó. Az utolsó pillanatig fogom bal kezemmel a seprűt, majd hirtelen elengedve teljes erőből ütök bele a felém igyekvő labdába. A seprűvel együtt hátratántorodok egy-másfél métert, miközben már bal kezemmel újra megtalálva a nyelet igyekszem megakadályozni, hogy jobbra kipörögjek. Amint újra viszonylag stabilan érzem magam, elindulok arrafelé amerre a gurkót ütöttem. Nem lett valami erős, az ütő tetejével találtam el, így ívesen fölfelé száll, át a láda felett, arrafelé amerről korábban jöttünk, a piros zászlókhoz. Nagyon gyorsan a pálya fölé ér, ezért is indulok meg, hogy közelebb legyek, mire Meinek sikerül utolérnie.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 24. 19:15 | Link

Masa
#játszunk || #kviddicsezősdi || #katt



Nem szálltam vitába, hogy a terelők élete sokszor veszélyesebb. Hiába van ütőjük, elég egyszer rosszul mozdulni, a gyengébb kézzel pedig nehezebb célozni. Ilyenkor nagyobb a felelősség, mert elég egy rossz ütés, és lehet, hogy a csapattársadat találod el. Korábban már láttam ilyet, akármennyire is szerettük az illetőt, Robertnek ki kellett raknia a csapatból.
Persze az összes pozíciónál vannak ilyen nehézségek, mindig el lehet szúrni a dolgokat. Mi azért vagyunk itt, hogy ezeket minél inkább kiküszöböljük. Ráadásul Masának igaza van, ketten könnyebb, mint egyedül.
Megfigyelem, hogyan üt a háztársam, próbálom összehasonlítani az én fejemben lévő alapokkal. Szerencsére őrzőként mindenkit meg kellett figyelnem, így ha másra nem is, erre jó vagyok.
Az egyensúlyérzéke nem a legtökéletesebb, de nem vészes. Azért feljegyzem magamban, hogy később megemlítsem neki.
Kicsit késve indulok meg a gurkó felé, ami eléggé közel ért a zászlóhoz. Lehajolok, próbálom elérni a maximum sebességet, aminek hála végre beértem a lasztit. Két méterrel a zászlón túl, egy pillanatra sikerül elé kerülnöm, de ez is elég. Törzsből fordulok, mindkét kezemet használom az ütés során, a gurkó pedig végre engedelmeskedik az akaratomnak. Vigyorogva támaszkodok meg fél kézzel, eléggé büszke vagyok magamra. De nézzük, Masa mit fog szólni egy erősebb szervához.
Utoljára módosította:Mei Watts, 2018. október 24. 19:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék