36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. október 25. 12:10 | Link

Mei

Nagyjából a pálya közepénél tartok, amikor a gurkó új pályára terelődik Mei által. Izgatottan süvítek el balra, erősen felfelé, miközben fejben lejátszok egy ütési lehetőséget, és kissé idegesen észlelem, hogy nem a jó oldalamra fog érkezni a labda, szó sem lehet tehát arról, hogy egy kézzel megpróbáljam visszaütni. Nagyjából 20-25 méter magaságban átpasszolom az ütőt a bal kezembe, és irányt változtatva, tompább szögben próbálom keresztezni a gurkó útját. Utolsó pillanatban bukok le egy-másfél métert, és ezt az extra lendületet is felhasználva, két kézzel erősen megmarkolva az ütőt, fogaimat összeszorítva passzolom vissza a labdát.

Szerencsére. Ha nem tartanék a föld felé, az ütés biztosan lelökött volna a seprűmről. Így is megingok, de mivel nem egy helyben próbálok lebegni, hanem haladok, a gravitáció segít a megmaradni a nyélen. Bő tíz métert zuhanok, miközben szorosan rácsavarodok a seprűre, egyszer át is fordulva a tengelyem körül. Éles szögben, rohamos sebességgel közelítek a talajhoz, így mire sikerül felhúznom magam vízszintesbe, már csak 5-6 méterre vagyok a földtől. Hevesen dobogó szívvel fordulok Mei felé, és magam mellett leengedve kirázom a görcsös szorítástól zsibbadó kezeimet. Egyiket a másik után. Kihasználom azt a kevés időt, amíg a másik lányon van a sor, hogy kicsit rendbe szedjem magam, és fejben felkészüljek a következő ütésre. Bedobott a kemény vízbe, és egyfelől örülök, hogy még javarészt meg tudtam ugrani a feladatokat amiket adott, másrészről viszont aggodalmasan húzom össze a szemeimet, ahogy azon gondolkodom, mi jöhet még ezután.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 27. 16:54 | Link

Masa
#játszunk || #kviddicsezősdi || #katt



Megijedtem. De tényleg, több másodpercre csak ülök a seprűn és semmire sem tudok gondolni, csak arra, hogy mennyire veszélyeztettem a társamat. Nem szokásom másra gondolni a pályán, mint a kviddicsre és a nyerésre, de ahogy láttam Masát zuhanó repülésben, semmit nem hallottam, csak az épp kiszakadni akaró szívem dobogását. Mit fogok mondani Eleonorenak, ha megsérül?
Lassan kifújom a levegőt, ahogy helyrehozza a helyzetét. Még sem kell beszélnem Ms. Anyatigrissel, ami király. De azért sütit fogok sütni a prefektus lánynak, ha itt végeztünk, az is tuti.
Mielőtt újra erősebb passzal próbálkoznánk, már a fejemben van a terv. A passz nem volt tökéletes, de kellően erős. Ha mások is lennének a pályán, félthetnénk őket. Csak egy kis korrigálás kell nekem, eltávolodok a zászlóktól nagyjából öt méterre, oda, ahol sejtem a vas célját. Itt most nyugodtan kivárhatok, senki nem fogja elhalászni előlem. Jobb is, mert így - még ha kicsit -, de veszít a sebességéből az ütnivaló. Mindenesetre felkészülök, hogy nagy lesz a becsapódás, a fájó csuklóm miatt nem megy annyira könnyen. Nem ütök a labdába először, csak falat állítok, hogy lelassuljon. Már egy fokkal nyugodtabban kezdem terelgetni, egyre közelebb érek a lányhoz. Alig öt méterre vagyok tőle, amikor jóval Masa feje felé ütöm a gurkót, de már csak a nem sérült kezemmel, gyengédebben. Így még van ideje reagálni, még ha nem is túl sok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. október 27. 23:58 | Link

Mei

Nincs sok időm kifújni magam, szapora szívverések közepette biccentem oldalra a fejem és próbálom kitalálni mi ütött a lányba. Ahelyett, hogy megküldené a gurkót, ahogy eddig, csak pofozgatja, nem is, terelgeti felém. Most mi történik? Teljes zavarodottságban lebegek és bámulom ahogy egyre közelebb ér. Most akkor vége? Beszélni akar velem? Meddig jön még? A gondolataim egymást kergetik a fejemben, én pedig csak várom, hogy történjen valami, akármi amivel tudom, hogy mit kéne kezdenem.
Mei változatlan sebességgel halad felém, és ösztönből, vagy csak véletlen megérzésből, de gyanakodva hátrébb kezdek lassan húzódni. Úgy logikázok, hogy ha beszélni akarna velem, intene, vagy legalábbis a ládához menne a gurkóval, nem hozzám, így feszülten figyelem, hogy mire készülhet. Át akarja adni? Pörgök tovább, és vonakodva, de mégiscsak megállok, várok, hogy mit tesz.

Sikeresen meggyőzöm magam, hogy váltani szeretne velem pár szót, ezért csökkenteni kezdem kettőnk közt a távolságot. Ekkor el is lövi a gurkót, ami pár pillanattal később magasan elszáguld felettem. Biztos nem akarta, hogy zavarjon, majd visszajön... - vélelkedek magamban, és begyorsítva odareppenek Mei mellé, így, hogy immár nem kell tartanom attól, hogy belállok egy csapásának útjába. - Igen? - nézek rá kérdőn, nagyjából egy méteres távolságból. Gondolom a korábbi "mutatványom" miatt akar váltani velem pár szót, esetleg megdorgálni, hogy vigyázzak jobban. Mindeközben fél szememet a gurkón tartom, ami sebesen átér a pálya végéhez, majd cikázva "feltérképezi a területet", lassan kanyarogva felénk. Felemelem az ütőmet, hiszen ez után én jövök majd az ütéssel, de ha a gurkó tartja a jelenlegi tempóját, bőven lesz időnk pár mondatot váltani.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 28. 19:29 | Link

Masa
#játszunk || #kviddicsezősdi || #katt



Ahogy közelebb jön Masa, nem tudok ellene tenni, kirobban belőlem a nevetés. Hát azt nem mondanám, hogy egy hullámhosszon vagyunk, vagyis telepaták még nem lettünk. Vagyis a prefektus tuti nem.
Kell pár másodperc, mire meg tudok szólalni, még a könnyeim is kicsordultak. Letörölöm, aztán vigyorogva nézek rá.
- Csak azt akartam tesztelni, hogy mennyire gyorsak a reakcióid - nyögöm ki végül. - Van, amikor nem fogsz tudni felkészülni a gurkó érkezésére, olyankor gyorsabban kell cselekedni.
Magyarázatom közben a vasat keresem a tekintetemmel. Néha olyan békésnek tűnik, csak úgy száll a levegőben, mint aki nem akar bántani.
- Mit szólsz egy olyan variációhoz, ahol egymás között passzolgatjuk a gurkót? Innentől, a pálya végéig - ismertetem az ötleteimet, hogy most teljesen tiszta legyen, mit is szeretnék.
Kezemmel egyébként a gyűrűk felé mutatok, amik messzebb vannak tőlünk. Nem egy egész pályás mutatvány lesz ez, hiszen alig vagyunk 5 méterrel beljebb a felezőtől, de maximum visszafelé is megismételjük, ha valami fennakadás lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. november 8. 22:26 | Link

Mei


Érzem ahogy a szélcsípte arcom tovább pirosodik, és ezúttal nem a magaslati levegő miatt. Mégsem kellett volna bevárni, gondolom magamban, ahogy az ütős kezemmel az arcom eltakarva pukkan ki belőlem is a nevetés.
- Bocsi! Nem voltam biztos benne, úgyhogy gondoltam… Nem, igazából nem tudom mit gondoltam, de akkor legközelebb majd nem gondolkodok, csak ütök.
Nyoma sincs a kezdeti zavaromnak, hiszen látom, hogy Mei sem dorgálásból, hanem láthatóan jól szórakozva (az most mellékes, hogy rajtam) mondja amit mond. Bólintok a felvetésre, de nem állhatom meg, hogy hozzá ne tegyem mosolyogva-szemforgatva:
- Most megpróbálom nem azt hinni, hogy beszélni szeretnél.

Még szinte be sem fejeztem a mondatot, amikor a gurkó nagyjából tíz méter távolságba ér tőlünk. Hirtelen kilőve indulok meg felé, egy pillanatra hátralesve, Mei hogy reagálta le az indulásomat. Pár pillanat múlva elérem a vaslabdát, és picit túl is repülök rajta. A nem teljes sebességgel közlekedő labdát egy éles kanyarban visszafordulva megközelítem, és egy gyenge, barátságos passzal megküldöm nagyjából Mei irányába. Én magam is elindulok a karikák felé, széltében igyekszem a lánytól kicsit eltávolodni, hogy legyen helyünk az ütésekre. Ha minden jól megy, igyekszem olyan 14-15 méterre, kicsit átlósan lemaradva követni a lányt, és felkészülni az érkező labdára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2018. december 12. 19:03 | Link

Legjobb

Bár a franciák nem díjazták ezt a sportot, az óriás szavaival élve, nőietlennek tartották, én mégis elmondhatom, konyítok valamit hozzá. Holott se apám, se anyám nem tett szert kellő tapasztalatra a kviddics terén. Anyu valami Lyráról mesélt, akinél jobb terelőt nem ismert, meg mesélte, hogy ő is volt terelő valamilyen dilis meccsen. Apu meg rendszeresen elvisz minket a világkupára, én meg egyszerűen szerelmes vagyok.
Gondolom, a rellonosok se fognak nagyon meglincselni, ha kölcsönlopok pár dolgot, mert azok mégis csak jobbak, mint az itteni szertárból vihetőek. Egyedül a seprűm a sajátom, azt meg persze Várffyéktól szereztük be, meg is fizetve érte az árát, de egy cseppet sem bánom, mert egyszerűen olyan, mintha nekem készítették volna.
Kinyitva a ládát, ki is engedem a gurkót, majd egy bűbájt szórok rá, hogy csak félpályáig tudjon repülni, mert annyi nekem bőven elég. Az ütővel nem igazán vagyok megelégedve, elsőre nem is nagyon esik kézre, mégis megkezdem a gyakorlást, mert igen, be akarok kerülni a bajnok csapatba, mert az megtiszteltetés, és gyanítom, nem is vesznek be akárkit. Fent száguldozva, épp időben veszem észre, hogy a gurkó a pálya széle felé repül, ahol valakit vélek felfedezni, így minél gyorsabbra kapcsolva, próbálom elérni, hogy ne is találja telibe az illetőt. Amint kellően földközelbe kerülök, el is kapom a zuhanó gurkót, bár a lendületnek köszönhetően, esek is egyet, de hát ez még belefér.
- Elnézést, nem gondoltam, hogy még ilyenkor is sétál itt kint valaki - húzom el a szám, hisz sötét van aránylag, meg túl meleg sincs, az emberek már ilyenkor visszamenekülnek a kastélyba.
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund , 2018. december 12. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. december 12. 19:33 | Link

Charlotte Elisabeth Felagund

Fogalmam sincs, hogy mi vitt a kviddicspályára. Mentem, amerre a lábam vitt, és egyszer csak ide jutottam. Ugyan már viszonylag késő volt, mégis meglepett, hogy csak egy ember gyakorol, hiszen közeledtek a válogatók, ilyenkor pedig ki kell használni minden időt a gyakorlásra. Legalábbis azoknak, akik komolyan gondolják. Az én időmben még nagyobb volt a verseny, úgy látszik, most már bárki csapattag lehet, nem érzik szükségét a gyakorlásnak. Vagy talán veszített a kviddics a népszerűségéből? Szomorú, ha ez a helyzet.
Nem sokáig nézhettem zavartalanul az egyetlen pályán lévő játékost, hiszen a gurkó becélzott. Már éppen készültem, hogy egy laza varázslattal hárítsam a támadást, de megelőztek: a gyakorló lány gyorsan kapcsolt, és még időben rávetette magát a gurkóra.
- Úgy látom, hogy nem félsz a gurkótól. - az igazán nagy játékosok erre mind képes voltak, hiszen lehetett olyan szituáció, hogy valaki azzal vihette előre a csapatát, ha bekapott egy találatot. Persze itt az iskolában a taktikai éretlenség megnyilvánulásaként rengeteg olyan meccset láttam már, ahol semmi más nem volt a cél, csak az, hogy mindenáron elkerüljék a találatot, és kaotikus gurkócsapkodás alakult ki.      
Ekkora már felismertem, hogy az egyik diákom - méghozzá a vén trottyos Felának az unokája - hatástalanította a vaslabdát.
- Jól gondolom, hogy szeretnél bekerülni a csapatba? - erre minden esélye megvolt, ha még ilyenkor is képes gyakorolni. Ezt persze neki még nem mondtam, hiszen ahhoz még túl keveset láttam, hogy rászolgáljon a dicséretre. A hozzáállása mindenesetre példásnak tűnt, ez pedig már egy olyan alap volt, amire lehetett építkezni. Csapatkapitányként anno nagyon odafigyeltem arra a potenciális játékosoknál, hogy megfelelő legyen a hozzáállásuk, legyen bennük kellő elszántság, kitartás. Enélkül esélyük sem volt bekerülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2018. december 12. 19:57 | Link

Legjobb

Nem mondanám, hogy a világ legkellemesebb érzése a földbe csapódni, de ez is olyasmi, amit el kell viselni, mert egy meccsen örülhetek, ha ennyivel megúszom. Amúgy se vagyok egy nyafogós lány, a körmeim se féltem, ha így lenne, akkor inkább varrókörre járnék, vagy valami divat cuccra. Ezek viszont egyáltalán nem érdekelnek, a divatot meg amúgy se követem. Megvan a magam stílusa, és nem fogok másokat majmolni, csak hogy valakinek tűnjek.
- Nem bizony - vigyorodok el magabiztosan, mert ezt határozottan állíthatom. Nem, nem vagyok rendíthetetlen, meg van a saját magam kis félelem listája, de a gurkók nem tartoznak bele.
- Persze, már mikor jöttem, tudtam, hogy az első dolgaim közé fog tartozni, csak... nem igazán volt időm ráedzeni. A Beauxbatonsban nem volt kviddics csapat - húzom el a szám, mert konkrétan azt sem értem, hogy azok a dísz.... trimágus tusára minek neveztek be, a második körnél tovább még sose jutott senki.
- És professzornak nem hiányzik? Nem szeretné ráncba szedni ezt az egész kviddics dolgot itt? Ahogy látom, egész hanyatlóban van. Apu mesélte, hogy mikor idejárt, még az edzéseket is rengetegen nézték, és nem volt olyan, hogy kongott volna a pálya. Ez azért elkeserítő kicsit - vágok egy grimaszt, közben azért visszahelyezem a labdát a ládába.
- Vagy nem tetszik felszállni Ön is? - pillantok rá még félbehagyva a mozzanatot.
- Bár lehet, Önnek ez állna inkább kézre - dobom hirtelen oda a kvaffot, csak hogy megbizonyosodjak róla, a reflexei még a régiek-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. december 12. 21:26 | Link

Charlotte Elisabeth Felagund

A Rellon kviddicscsapata sorozatban nyerte a bajnokságokat az elmúlt években. És ennek a csapatnak én raktam az alapjait. De mostanra már elballagott mindenki, akikkel együtt  játszottam, azt se tudtam hirtelen, hogy ki a csapatkapitány.  
- Ki most a csapatkapitány? - kérdeztem meg. Az én helyemet Mínea vette át, de hogy utánunk ki következett, azt most meg nem mondtam volna. Nem kerestek mostanában a csapattól, pedig megtehették volna, hiszen mindig jól jönnek egy legenda tanácsai.    
- Akkora baj még nincs, hogy nekem kelljen ráncba szednem a kviddicset. Vagy rosszul gondolom? - ha reménytelen lesz a helyzet, úgyis szólnak majd, aztán vagy lesz kedvem megoldani, vagy nem.
A felém dobott kvaffot ösztönösen kaptam el. Rögtön feltörtek bennem a régi emlékek, innentől már nem volt kérdés, hogy felszállok-e. Csettintettem, és a seprűm megjelent.
- Óh, látom te is tudod, milyen egy igazi seprű. Bár az iskolai meccseken úgyis egyenseprűket kell használni. - elmosolyodtam, amikor feltűnt, hogy Charlotte is a családom modelljét használja.
A pálya közepén szálltam fel, kezemben a kvaffal. Megelevenedett bennem a pillanat, amikor félpályáról dobtam gólt. Menne ez most is! Kettőt tapsoltam, mire a pálya világítása felkapcsolt. Aztán elresztettem a kvaffot, a bal karikát célozva. Vártam... és gól! A kvaff áthaladt a karikán. Éppen úgy, mint ahogyan az év gólját szereztem annak idején, leszámítva, hogy most őrző eszén nem kellett túljárnom.
- Kis edzés után beférnék bármelyik csapatba. - állapítottam meg.
- Gyerünk Felagund, most te jössz! - a lányon volt a sor, hogy megmutassa, mit tud.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2018. december 14. 17:01 | Link

Legjobb

- Fogalmam sincs. Csak egy régi felhívást láttam, amin valami Allan Colton Fisher, meg Minea neve volt. Azóta semmi. Lehet, idén nem is lesz csapat? - ami azért elkeserítő lenne, mert nem lehetek ennyire peches. Azt tudom, hogy a két akkori delikvens már elballagott, nem volt nehéz ennek utána nézni.
- Szerintem nem ártana. Szeretném, ha nem kongana ez a pálya, és nem merülne feledésbe az egész sportág... meg hát most nézze meg, az egyik bajnok, repüléstant tanít - forgatom meg a szemem, mert számomra ez is elkeserítő. Mintha csupán ennyire becsülnék mindazt, amit eddig letett az asztalra. Tanítsa meg a gólyáknak, hogy ne essenek le a seprűről, amit egyébként egy jó érzésű szülő, már azelőtt megtanít neki otthon, mielőtt idekerülne. Vagy ez csak nálunk volt így? Mert akkor újfent kijelenthetem, piszok mázlista vagyok.
- Igen, apám ragaszkodott ehhez a seprűhöz, ha már mindenképp azt akartam. De szerintem ez is olyan, mint a pálca, egy csomót kipróbáltam, ez lett az igazi - vonok vállat, mert azóta én ezt is úgy tartom, hogy a seprű válassza meg, ki üljön rá.
Utána persze felhívtam keringőre, hisz ki nem hagynám az alkalmat, hogy együtt repkedjek kicsit Várffy Róberttel. Csalódnom nem is kell benne, már az első alkalommal úgy dob a karikára, hogy azon csak nézek. Persze, ő hajtó volt éveken keresztül, biztos rengeteg időt töltött azzal, hogy fejlessze magát.
- Tartalékosnak mindenképp - vigyorodok el, mert túl magas az a labda ahhoz, hogy én ne csapjam le.
És egyből megyek is a kvaffért, hogy aztán azzal a kezemben, megcélozzam a bal szélső karikát, és mielőtt megkerülném, dobjam át rajta. Direkt úgy mérem be a helyzetet, hogy amint a karika mögé érek, el is tudjam kapni, hiába nem teljesen szabályos, ez most amúgy se vérre megy.
- Terelőnek készülök ám - osztom meg vele azért nagyokat pislogva, csak hogy ne várjon tőlem ma este fejedelmi manővereket.
ÉS passzolom is neki a labdát, gondolva, hogy úgyis rá fog jönni, kicsit a kvaff elé kell jönnie, lévén én olyan nagyot nem tudok dobni. Aztán oda is repülök mellé.
- Mit tud még?
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. december 15. 13:50 | Link

Charlotte Elisabeth Felagund

Némán, szomorúan vettem tudomásul, hogy megszűnhet a Rellon kviddicscsapata. A többi háznál ezek szerint ennél csak rosszabb lehet a helyzet. Hiába, ha nincsenek karakán, felkészült vezetők, akik legalább ezredannyira olyanok, mint én, akkor nem lesznek csapatok.
- Miért veszíthetett ekkorát a kviddics a népszerűségéből? Itt valami mélyen gyökerező probléma lehet. De ezt nem most fogom kideríteni. - zártam le a témát. Igazából, ha más felkért személy nincs, a mindenkori repüléstan tanár az, akinek ezzel hivatalból foglalkoznia kellene véleményem szerint. Szóval nekem semmi közöm a dologhoz, bármennyire is elszomorít.
A kis csaj megengedett magának egy pikírt beszólást, amit nem vettem jó néven. Oké, leálltam vele egyet játszatni, de attól még nem lettünk haverok, akik között ez elmegy. Rajtam csak ne poénkodjon. Egy szúrós tekintettel jeleztem, hogy a megjegyzése egyáltalán nem volt vicces. A következő ilyenért már büntetőmunka és pontlevonás járna.
- Hm, nem vagy terelő alkat. Mostanában minden kislány terelő akar lenni.- nevettem. Voltak persze példák, hogy törékeny testalkatú lányok helytálltak ezen a poszton. De, hogy az iskolai bajnokságban miért vált tendenciává az ilyen terelők jelenléte, az számomra rejtély.
- Emlékeim szerint Scarlett Conroy is erőteljesen gondolkozott, hogy terelő legyen, de én inkább a hajtóság felé terelgettem, és kiváló játékos is lett belőle a poszton. - a volt csapattársaimra szívesen emlékeztem vissza, pláne a hajtótársaimra, hiszen nagy összhangban kellett lennünk, a szerepkörünk ezt megkövetelte.
- Nem vagy ügyetlen a kvaffal. - szóltam, miután begyűjtöttem a passzt. Nem akartam persze lebeszélni a terelőségről, de nem éreztem testhezállónak a számára, hogy egy vasgolyót ütlegeljen.
- Ha bemutatnám a teljes repertoáromat, akkor egy darabig itt lennénk. Most az az érdekes, hogy te mit tudsz, te akarsz bekerülni a csapatban. - fölöslegesen nem kívántam produkálni magamat, hiszen nem voltak nézők, akiket szórakoztathattam volna a zseniális kviddicstrükkjeimmel.
- Ragadd meg az ütődet, repülj a kezdőkör fölé, és készülj! - kitaláltam egy kis próbát, amivel Charlotte bizonyíthatta, hogy nem csak készül a terelősségre, hanem alkalmas is rá.
Mikor a lány készen állt, megindítottam felé egy gurkót szemből. Aztán kis szünetekkel egyet hátulról, majd alulról, végül felülről is. Négy gurkó haladt felé, és még arra is ügyeltem, hogy egyre nehezedjen a dolog: az utolsó két gurkó már szinte egyszerre fog odaérni hozzá. Ha ezt megoldja, akkor már elhiszem, hogy van keresnivalója terelőként. Ha meg nem oldja meg, akkor leszek annyira rendes, hogy elvigyem gyengélkedőre.
            
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Apfelbaum Balázs
INAKTÍV


Eeyore of Bagolykő
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 16
Írta: 2018. december 17. 10:01 | Link

# L I Z A



Tegnap azt mondta egy srác, hogy nálam bénább varázslótanoncot életében nem látott, pedig már öt éve ül a Bagolykő iskolapadjaiban. Sápadtságomtól vérvörösnek tűnő ajkaim bizony, bizony görbülni kezdtek, majd’ elbőgtem magam, de végül egy keservesen megjátszott mosoly kíséretében távoztam a helyszínről. Hogy mi történt? Nem mondom el. Szerencsétlen vagyok mostanság. Mit jelent a mostanság? Hát, olyan… tizenöt éve tart ez az állapot, de oly’ sokszor mondják, hogy egyszer majd kinövöm. Habár, egyre kevésbé hiszek ebben a sztoriban.
Lábaimat egymás elé pakolászva közelítek a kviddicspálya felé, hogy később elmondhassam az órán; én gyakoroltam, én ezt szeretném, aztán megnyerjük a kviddics kupát, gyönyörű lányok vesznek körül, és isszák minden szavam, miközben én csak kevélyen ücsörgök a gurkókból összeállított trónomon, és kajánul mosolyogva eszem egy vöröses hajú lány kezéből a szőlőfürtöket.
*BOING* Ez fájt, erre nem számítottam. Nekimentem az egyik lelátó faoszlopának, igen. Mi máshoz vezetett volna az újabb képzelgésem? Költői kérdés. Dazönt mettör. Ne is foglalkozz vele. Orromhoz nyúlok, ami a szokásosnál is jobban sajog, és egy-egy csepp vér is kifolyik belőle, így textil zsebkendőmet veszem ujjaim közé, és nyomom zúzódott orromhoz, miközben észre kell vegyem; nem vagyok egyedül. Sőt… itt valami buli féleséggel egybekötött edzés van. Zöld színek. Ez biztosan a Rellon edzése. Túlbuzgó lányok szurkoló dalokat kántálnak, és egy sráctól olvadoznak.
A zsebkendőt orromhoz nyomva ülök hát le egy padra. Kicsit megpihenek.
Utoljára módosította:Apfelbaum Balázs, 2018. december 17. 10:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vicsek Liza
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 48
Írta: 2018. december 17. 12:36 | Link

_______°8°_______
Bumm Balázs

Mugliszármazása lévén Lizának minden új volt, de a sport, ha nem elvarázsolt, repülő seprűn ülve, veszélyes vasgolyókat kerülgetve zajlott is, távol állt tőle. Nem azért, mert nem szeretett volna versenyezni akár, odahaza a focitól a röpin át a váltófutásig kipróbálta magát mindenben, és egyéni sportágakkal is kísérletezett, de még a sakkban is képes volt lesérülni, és emelett még el is bénázni az egészet.
Mikor tesiórán csapatot kellett választani, inkább az emberhátrányt választották, mint őt, ezért egy idő után a tanár őt tette meg rendszeresen az egyik csapatkapitánynak. De ilyenkor is mindig minden félrement, ezért végül hanyagolta a dolgot.
Lizát persze sose kedvtelenítette el mindez, úgy volt vele, hogy egyszerűen csak még nem találta meg a neki valót. Ezért is döntött úgy, hogy kinéz a pályára, hogy tanúja legyen a mágusvilág legnépszerűbb, és jobbára egyetlennek tűnő sportjának, a kviddicsnek. Amit seprűn lovagolva játszottak, és ha ez az életveszély-faktor esetleg valakinek még kevés lett volna, jó eséllyel lehetett súlyos sérüléseket szenvedni, nem csak a földbe csapódva, és ráadásul még teljesen szabályosan is. Ezen felül dobálózni kellett, meg egy igen kicsi, de fényes, ráadásul szárnyas jószágot elcsípni. Valahogy olyan bugyutának tűnt az egész, hogy Liza mindenképp tudni akarta, miért olyan jó móka. Nem mintha nem előlegezte volna meg neki, hogy tutira az, és muszáj kipróbálnia, de néha nem ártott legalább a látszatát keltenie az ésszerűségnek.
Szóval a lelátók mellett lépdelt épp, mikor meghallott a sarkon túl egy koppanást. Nem olyannak tűnt, mintha valaki seprűn ülve beleállt volna a földbe, és fazonra nyalta volna a füvet, sokkal inkább olyannak, mint mikor ő fejel le valamit, mikor nem figyel oda, hova tart épp.
Aztán meglátta az orrát markolászó fiút egy padra leülni, és az ujjai közül előbukkanó vöröslést. Elsőre fel se fogta teljesen a dolgot, csak addig jutott el, hogy nyilván úgy járhatott, mint ő szokott, ezért még volt ideje kibökni, hogy:
 - Óó, jól vagy?
Aztán ráébredt, hogy vért lát a zsebkendőn, szóval azzal a lendülettel össze is csuklott alatta térde, és máris a földön találta magát, amit senki se nyalt fel előtte, szóval ővé volt a megtiszteltetés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apfelbaum Balázs
INAKTÍV


Eeyore of Bagolykő
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 16
Írta: 2018. december 17. 12:54 | Link

# L I Z A



Érzem az orrom nagyon erős lüktetését, és egy-egy pillanatra el is veszítem a lélekjelenlétem, amikor eszembe jut, hogy vérzek. De mivel hetente ez többször is megtörténik, nem kellene annyira szokatlannak lennie. Hm, mindig vannak olyan dolgok az ember életében, amikkel egyszerűen nem tud megbarátkozni. Szám ismét *BIGGY* legörbül, miközben egyre szaporábban veszem a levegőt, és már éppen a sírás szélén vagyok, amikor egy csapat lány elsétál mellettem. Zöldek. Mosolyogva mutogat rám az egyik hosszú ropi ujjával, mire az összes rám néz, én pedig szánalmasan mosolyogva mutatom nekik hüvelykujjamat, hogy mutassam minden a legnagyobb rendben, köszönöm a figyelmet. Milyen aranyosak, biztosan csak fel akarnak vidítani. Ezért a szám görbülése széles vigyorba vált át.
- Királyok vagytok, csajok – feszítem meg még egyszer „okézó” ujjam.
Ez a Bagolykő egy csoda. Nem sokban különbözik az eddigi iskoláimtól – igen, mert több is volt –, ugyanis itt is sokan figyelnek rám. Hamarosan barátokat fogok végre szerezni. Még nem nagyon volt egy sem, de Apu szerint a barátszerzés nagyon nehéz szakma, főleg egy ilyen különleges Bazsimazsinak, mint amilyen én is vagyok. A nevető lányok szemüket forgatva tovább is állnak, miközben majdnem elengedem bal kezemmel az orromat, így hogy megállítsam a folyamatot, véletlenül rámarkolok az orrnyergemre, és újabb vér adag indul meg fitos szaglószervemből.
- De rohadtul fáj… - suttogom elcsukló hangon egy könnycsepp kíséretében.
Ekkor egy kérdés majd rögvest utána egy puffanás zavar meg haláltusámban. Értetlenül kapom fel barna kobakomat, hogy szemügyre vegyem az érkezőt. Egy lány ájult a földre a látványomtól. Mármint biztosan nem tőlem, de a vérző horror orr nem segít bájos külsőmön. Mondjuk, a fél arcomat eltakaró egyre vörösödő zsebkendőmtől nem is lehet látni belőlem semmit. Csak úgy nézhetek ki, mint a Kviddicspálya Fantomja.
- Tyű, te aztán nem bírod a vért – állapítom meg a nyilvánvalót, és a lány hóna alá kapok szabad kezemmel, hogy felsegítsem. Remélem, hogy még magánál van. Keresni kezdem zöld szemeimmel az ő tekintetét, elvégre nem lenne rossz, ha végül semmi baj nem lenne. Egy újabb halk hahó hagyja el ajkaimat, és egy pici pofont adok a lány arcára, csak amolyan „kérlek, ébredj fel” jelentést hordozva.
Utoljára módosította:Apfelbaum Balázs, 2018. december 17. 12:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vicsek Liza
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 48
Máris a tizedik!?
Írta: 2018. december 22. 18:07
| Link

_______°10°_______
Bumm Balázs

Liza boszorkány-pályafutása első felborulását produkálta, és semmilyen segédeszközre (varázspálcára, repülő seprűre, elvarázsolt akármicsodára) nem volt szüksége a bravúr bemutatására, de szerencsére nem is volt túl nagy nézőközönsége, így volt oka remélni, hogy nem fogják már az első itt töltött hetében halálra cikizni. Csupán az az egy szerencsétlen látta, aki szintén valami hasonlót hozott össze, és aztán ahelyett, hogy kinevette volna a lányt, még fel is támogatta az eltaknyolás helyszínéről, a földről. Mikor ismét kezdett tisztulni a tudata, érezte, hogy arcát kicsit szúrja is valami.
 - Köszi.. - lehelte kicsit zavaros fejjel még, és megkapaszkodott a legközelebbi szilárdnak tűnő dologban, ami történetesen a srác nyaka volt.
 - Jézusom! - sikoltotta, és ijedten eleresztette, mikor rádöbbent, mit csinál, és azzal a lendülettel véletlenül orrba is vágta szegény fiút, ami biztosan nagyon hiányozhatott most neki.
Liza arrébb tántorodott, és a lelátó egyik oszlopába kapaszkodva, szemét becsukva kalimpált szabad kezével a másik irányába, miközben arca rákvörösre színeződött.
 - Ne haragudj, ne haragudj, bocsánat, véletlenül volt, bocsiii! - hadarta, és még hozzátette a biztonság kedvéért: - Bocsánat!
Ha ennél is bénább lett volna, talán agyon is veri szegényt, pedig ő igazán jó akarattal közeledett, csak nem az nem volt benne a pakliban, hogy bár nem ő vérzik, mégis ő kerül elsőként földre. Nem merte kinyitni a szemét, mert attól tartott, hogy bizony még rosszabb a helyzet, mint mielőtt elalélt volna, ami valóban, tényleg a vér látványának volt köszönhető, és nem annak, hogy olyan rettenetesen helyes lett volna ez a fiú. Bár még az is lehetett, Liza odáig nem jutott el, hogy ezt az információt is feldolgozza, mert a rendszere lefagyott a sok piros láttán.
 - Nagyon vérzik..? - kérdezte bizonytalan hangon, remélve, hogy nemleges lesz a válasz. - Bírom én a vért amúgy, nagyon jó dolog, sőt, egyenesen szeretem.. de csak akkor, ha belül van. Úgy nagyon szép. Meg jó. A vér belülre való, tudod. Persze, biztosa tudod, nem direkt tetted ki, ugye, hehe.
Eléggé zavarban volt, kínosan is érezte magát, és ilyenkor be nem állt a szája. Mondjuk ez egyébként is előfordult vele gyakran.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2019. február 10. 10:56 | Link


Na, jó, kijelenthető, hogy nem vagyok egészen normális. Ki a fene kezd el ilyenkor seprűlovagolni, hmm? Hideg van, meg egyébként is sok házi van, lassan itt az év vége, jó lenne bepótolni néhány dolgot, nem beszélve az elmaradt beszélgetéssel a HV felől. Nehezményezték a kékek, hogy picit megrajzoltam a falukat, amikor a farsangra elmentem hozzájuk. Pedig szerintem igazán cuki főnixet rajzoltam, ahogy egy szfinx feje tetején üldögél. Jó, talán a póráz nem kellett volna, de úgy volt vicces, anélkül unalmas lett volna az egész. Na, mindegy… Ráadásul csak Dennissel – igen Brightmore – sikerült összefutnom, aki végül is nem tudni miért, de megszórta valami melegítőbűbájjal a ruhám. Igaz, azóta viszket, mint a fene, úgyhogy gondolom miért nem kért ellenszolgáltatást. Egyelőre nem zavar annyira, mint amennyire melegít a ruha, úgyhogy nagy lendülettel fordulok be a kviddicspályára. A jól SEP-R9-es ugyan nem a legújabb seprű a világon – van vagy 6 éves a konstrukció, de az enyém! -, de ide pont elég lesz. Szóval az történt, hogy Bojarski beszólt reptanon – észrevettem ám, hogy állandóan őt emlegetem, talán nem véletlen?! – hogy a repülési sebességem hagy némi kívánnivalót az életkoromhoz képest. A fordulóim pedig egy balra hátrafelé betolató csigához hasonló, nemigen fogok valaha is a piros segítségére válni. Nem-e? Na, majd megmutatom, hogy ki a csiga, miszter! Látok egy darab emberkét üldögélni a lelátón, mintha olvasna valamit, de innen nem látom jól, szóval tök mindegy, zavarni csak nem fog. Ráülök a seprűre, majd felreppenek, és elmegyek „vendég” gyűrűkig, finoman átrepülve a középsőn. Jó kicsit viszem a szélét, de nagy gondot nem okoz. Aztán teljes sebességgel, ráfeküdve a seprűre húzok a ”hazai” körök felé. Élvezem, ahogy tépi a szél az arcomat, hunyorítva üzemeltetem a vékonynak tűnő, de nagyon felszerelt seprűmet. Azt merészelem kigondolni, hogy átmegyek a karikán, így csutkagázzal és lesz, ami lesz. Ahogy közeledik a karika, egyre nagyobb hülyeségnek tartom, de nekem senki ne mondja, hogy béna vagyok, még ha burkoltan fogalmaz is. Legnagyobb meglepetésemre sikerül a manőver, viszont sokáig nem tudok neki örülni, mert kirepülök a térképről. Nagyot fékezek és sajnálattal konstatálom, hogy elhagytam a pálya területét. Ugye felfelé végtelen, de oldalra már nem. A lelátót ki tudtam kerülni, de kisodródtam. Visszasietek és megpróbálom újra, mert amúgy rohadtul tetszett. Majdnem szültem egy barna elefántot, de megérte, mert pörgök tőle, mint a… ami nagyon pörög, úgy! Szóval újra ráfeszülök a hosszúkás sportszerre és rákapcsolom a maximumot, újra sikerül, de most már figyelek a fékezésre is. Sajnos jobban kéne, mert most elkerülhetetlen lesz az ütközés a lelátóval.
- Vigyázz! – kiáltom el magam, bár nem tudom, hogy meddig jutok el benne, amikor belecsapódok az azóta máshova ülő boszorkány – hosszú haja volt, így lánynak képzelem – karjaiba. Szerencsére azért végig fékeztem, de gyakorlatilag ráesek. Azonnal odébb gurulok és össze-vissza ütöm magam, mert hát a lelátó nem éppen egyenes útból van. Nyögök és érzem, hogy biztos lett némi bajom, de azonnal a másik felé pillantok. Mivel kettőt látok belőle, így nem tudom, hogy ki az, de mivel még nem átkozott le, talán szerencsém van.
- Minden oké? – kérdezem a kettős jelenség közepébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2019. március 11. 22:39 | Link

Bence

Mivel nem igazán érdekel a kviddics, így a pályát se nagyon láttam még. Így ma gondoltam egyet és a nézőtérre megyek ki tanulni egy kis ÁVT-t, hisz lassan itt a VAV és jól kellene teljesíteni. Amint megérkezem a nézőtérre, lenézek a pályára és megszemlélem a varázsvilág legnagyobb sportjának pályáját. Karikák, melyeket védeni kell, vagy bedobni a labdákat, meg persze ott a cikesz. Miután egy mondatban összefoglaltam a sportot, keresek középtájt egy ülőhelyet és a könyvemet az ölembe helyezve odalapozok a nehezebb varázslatokhoz, hogy a fejembe véssem őket.
Felpillantok egy másodpercre, amikor belép egy szőke srác. Kicsit mintha hasonlítana Bencére, de innen nem látom elég jól. Nála egy seprű, gondolom Lewy beszólása miatt szeretne bizonyítani. Most szóljak neki vagy nem? Á, inkább hagyom gyakorolni, meg nekem is tanulni kell, majd mikor kimegy, akkor odaszaladok hozzá, mert nem ártana megbeszélni a dolgokat. Csak kerülgetjük egymást, mint a forró kását, és semmi sem történik. Kicsit megrázom a fejem, hogy jobban tudjak koncentrálni, de önkéntelenül is őt figyelem. Elrepül a karikákhoz, majd a másik felé kezd száguldani, és sikerül is a manőver, de kirepül a pályáról. Utána visszamegy az előző helyére és megint max sebességre kapcsol, de most nem tud időben fékezni, így a karjaim közé repül, onnan pedig legurul a lépcsőn. Elhúzom a szám, azért ez fájhatott rendesen. Aztán megkérdezi, hogy minden oké-e, amikor elpattan valami.
- Hú, hát én megvagyok, de te nem nézel ki túl jól. - Odalépek hozzá, majd a bal kezemet nyújtva felhúzom, hogy leüljön. Lecsüccsenek mellé, majd felé fordulok, és megsimítom kissé borostás arcát. Elakad a lélegzetem, ajkaim szétnyílnak, és mélyen a szemébe nézek egy végtelennek tűnő pillanatig. Majd lesütöm a szemem, a kezem az ölembe teszem és az alsó ajkam kezdem el harapdálni.
- Figyelj... Tudom, hogy fontosabb dolgod van, de beszéljük meg légyszi, hogy most mi lesz velünk. - A kezeimbe fogom kezeit és újra elveszek a szemeiben. Kutatón vizslatom, a legilimencia sajnos nem megy, pedig most minden pénzt megadnék azért, hogy tudjam, mire gondol. Persze a fájdalmon kívül, amit a gurulásával szerzett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2019. április 5. 12:58 | Link


Kellett nekem keménykedni. Legalább megtudtam, hogy nem vagyok még elég pro ahhoz, hogy ilyenekkel próbálkozzak. Pedig milyen szépen indult! Az első próbálkozásom olyan tökéletes lett, hogy el is hittem, hogy milyen egyszerű is ez. Vajon mi lehetett a hiba? Szél, vagy látási viszonyok? Nyilván az, hogy még nem vagyok tökéletesen ura a seprűnek.Szegény lányból meg palacsintát csinálok, így nem csak én kerülhetek be a gyengélkedőre, hanem más is. Mindig a vétlen áldozat szívja meg jobban, ez esetben a szerencse kivételt tett. kezd helyreállni a látásom, miközben felhúz Nóri. Mert hát persze, ki más is lehetne? Én már nem hiszek a véletlenekben, és a fülem nem sérült meg, nagyon is emlékszem a hangjára, főleg a legutóbbi beszélgetésünkre az erkélyen. Mondhatnám, hogy nem volt kínos, de nem igazán szoktam hazudni. Azóta nem is találkoztunk és nem is volt lehetőségünk sem beszélni. Igaz, valahogy nem is akartam, mert úgy jobb, ha nem zaklatjuk a másikat, ha már én voltam az, aki miatt az egész helyzet kialakult.
- Megmaradok. Örülök, hogy neked nem lett komolyabb bajod - mondom őszintén, de nem sokáig őszintézhetek, mert megsimítja az arcomat. Természetes, hogy elpirulok, ég a Bence ég, főleg, hogy még a szemeimbe is fúrja a tekintetét.
- Komolyan minden oké - talán azt nézi, hogy hazudok-e, pedig igen. Eléggé fáj sok helyen, de a szívem jobban szorít most, minthogy a fizikai részeimmel komolyabban tudjak foglalkozni. Aztán olyat kérdez, hogy megáll az a bizonyos ütő a szívemben. Ha ez nem lenne elég, még megfogja a kezeimet is, így esélyem sincs mondjuk gyorsan elrohanni. Nyilván ez lehet az oka a kézfogásnak is, gondolom.
- Márhogy izé, úgy? - őszintén megmondva az igazat, az utolsó eset óta én nem gondolkozom már kettőnkben. Elég pofátlanság lett volna mondjuk másnap odaállítani részemről, hogy "akkor minden oké, igaz?". Sóhajtok egy hangosat és lassan kihúzom a kezeim az övéi közül.
- Hát, a múltkori után én úgy voltam, hogy lezártuk és már nem akarod, amit tökre megértek, de lehet, hogy tévedtem? - harapom be most már én is az ajkaim. Ekkor eszembe jut Masa, hogy talán, ha ő itt lenne, biztos ki tudna segíteni okos dolgokkal, meg tanácsokkal. Jaja, ő még a lyukat is kibeszéli a fekete lyukból és csak egy fekete... marad. Most jó lenne, ha itt lenne, de még jobb, ha én nem lennék itt. Biztos jól el tudnának beszélgetni egymással. Karba fonom a kezeimet és szomorúan nézek Nórira.
- Szerintem nem lenne jó ötlet folytatni, vagy ilyesmi, én nem tudnék teljesen felszabadulni az előzmények miatt. De szerinted van értelme? Vagy csak miattam kérdezed? Biztos van már egy csomó pasid, olvastam az Edictumban valami ilyesmit... - vonok vállat és terelek, mint egy nagyon skilles juhász. Olyan menő juhász, aki három falu juhait egy kutyával terelgeti libasorba. Szóval nagyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 28. 12:12 | Link

Várkonyi Lana
Már tegnap este is le akartam jönni a pályára, de mire összepakoltam mindent és végeztem a tanulnivalókkal, már csak titokban lóghattam volna ki a pályára, ám amióta Laura prefektus lett, igazán nem szeretnék szabályt szegni. Ő látta volna, ahogy kiszaladok játszani és a szabály szerint meg kellett volna büntetnie, ami elég furcsa lett volna, és nem én leszek az, aki kellemetlen helyzetbe sodrom. Legalábbis nem direkt, hiszen én nagyon örülök, hogy ezt is elérte. Viszont hiába voltam boldog miatta, a Navine csapatért egészen aggódtam. A csapakapitányunk elballagott és se őrzőnk, se fogónk nincs. Én alapból hajtó poszton játszom, de ha kell megtanulok én bármit, csak meccsezni tudjunk. Lehetőségből nincs sok, vagy gyorsan toborzunk még pár lelkes háztagot, vagy más házakból szerzünk embereket. Végső esetben, én megyek át egy másik csapatba, de szerintem az már teljesen más érzés. Itt a többiekért is játszom, és bár biztos vagyok benne, hogy máshol is befogadnának, mint játékost és mint embert egyaránt, de furcsa érzés lenne. Szerencsére a terelőkkel még jól állunk, de ha én átmegyek más posztra, akkor csak két hajtónk marad, amitől úgy tűnik, sehogy sincs meg a hét ember. Mindenesetre az esetleges újoncoknak tetszetős a hajtó poszt, hiszen rájuk irányul a legtöbb figyelem, mégsem múlik annyira sok rajtuk, mint a többi emberen, én pedig kész vagyok bármire a kviddicsért, még posztváltásra is. Az utolsó órám után rohantam a táskámért, amit előző este gondosan összekészítettem, és azt megragadva meg sem álltam az öltözőkig. Nagyon igyekeztem és bár nem volt senki, akivel játszhattam volna, próbáltam lelkileg felkészülni arra, hogy most nem a begyakorolt metódus szerint fogok dolgozni. Felkaptam a seprűm és mély levegőt véve kiléptem a tűző napra. Valamennyire mindegyik poszt vonz, de ha hajtó nem lehetek, akkor leginkább a fogó tetszik. Az őrző feladatkörét amúgy sem tudom egyedül gyakorolni, így azt mára passzoltam. Felszálltam a seprűmmel és amíg bemelegítő köröket tettem, átgondoltam mivel is lenne érdemes kezdeni. Végül arra jutottam, hogy nem állok neki rögtön cikeszt kergetni, inkább elkezdek cseleket gyakorolni. Hajtóként nem volt sokféle ilyen trükk, de például cikkcakkban repülni imádtam és egészen jól meg is tanultam. Talán a Vronszkij-műbukással kellene először megismerkednem. Sokszor láttam már és ha meg is sérülök, a gyengélkedőre csak eljutok valahogy. Elégszer ültem már seprűn ahhoz, hogy meredeken repüljek lefelé, de olyankor nem szoktam megvárni, hogy kellően közel kerüljek a talajhoz. Magasra repültem és egy nagyon mély levegő után megindultam lefelé. Menetszél csapott az arcomba, éreztem, hogy gyors lesz nekem ez a tempó, főleg elsőre, ilyen fiatalon. Még apám is előttem volt, amint idegesen a fejét rázza, mikor értesítik, hogy a gyengélkedőn fekszem és szitkozódva meséli anyámnak, bizonygatva, hogy ő előre figyelmeztetett. Egyszerűen nem sérülhetek meg, mert ők azt sikernek könyvelnék el, valószínűleg el is tiltanának. Veszélyesen közeledtem a földhöz és már csak megszokásból felrántottam volna a seprűm nyelét, de nagyobb volt bennem a dac, hiszen az nem történhet meg, hogy nem sikerül. Most van lehetőségem elrontani, a meccseken nem szabad, ott a legjobb formámat kell nyújtani. Csak centik választottak el a földtől, mire megfordítottam a seprűm. Óriási ívben kanyarodtam, a szél pedig igazán tesztelte az egyensúlyom, és hiába  kapaszkodtam erősen a nyélbe, a legésszerűbbnek mégis az tűnt, ha lelassítom az eszközöm. A sarkamat a földre tettem és hátamat is kihúztam. Lassan megálltam, majd leszálltam a seprűről és leültem a földre, miközben próbáltam csillapítani a zihálásomat. Biztos voltam benne, hogy amint a légzésem visszatér az elfogadható ütemre, újra felülök a tárgyra és addig próbálom a műbukást, amíg nem sikerül. Meglepődve vettem észre, hogy nem messze a bejáratnál landoltam, így elszaladtam az oda elhelyezett táskámig és kivettem belőle a vizem, hogy legalább ezzel is segítsek magamon és hamarabb visszaszállhassak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. április 28. 15:15 | Link

Nérel Danka


A hét ezen napja általában laza és gyorsan véget érő nap a nő számára. Éppen ezért is volt ideje meglátogatni férjét az otthon maradt ebédjével. Általában az ilyesmit manókkal oldják meg, de most, hogy van egy kis szabad ideje, az égért se lenne hajlandó elmulasztani, hogy újra lássa kedvesét az osztályteremben. Régen ez a környezet annyira természetes volt számára. Látni, ahogy a sötét, rövid tincsek beleolvadnak a tanári asztal mögötti barna falba, vagy hogy valami csillagtérképekhez kapcsolódó lap biztos ott lapul férje kezében, vagy a közvetlen közelében. Rengeteg időt töltöttek el együtt az üres tanteremben anno. Megbeszélték a következő lépéseket, összeállították a dolgozatkérdéseket, amiket csak néha adott ki egy-egy jó barátnak, s ott voltak azok a néhány pillanatnyi furcsa összenézések is, amik talán tudat alatt előjelei voltak szerelmüknek.
Jó is volt Lalának egy kis nosztalgia, meg néhány édes csók, azonban nem akart sokáig maradni, zavarni kedvesét a munkában, így hamar elbúcsúzott, s csak egy utolsó pillantást vetett még utoljára, kíváncsiságból, hogy vajon most is találni fog-e csillagtérképet Várkonyi keze ügyében.
A kviddicspálya felé ment ki, gondolva, hogy ha már amúgy is hangulatban van, miért ne időzne el egy kicsit odakinn, ahol régen öt teljes évig nyelte a homokot, mert bizony ő aztán híres volt arról, hogy folyton leesett a seprűjéről. Ezt mostanra már kinőtte. Legalábbis Kanadában már általában fenn maradt a seprűn. Bár ez sem jelentette azt, hogy kevésbé lett volna vakmerő, inkább csak, hogy a rutin végett már képes kihozni a legjobbat a helyzetből, hogy csontjai épek maradjanak és a lába se érje a talajt meccs közbe, mert az kizáráshoz vezetne.
Meglepetésére azonban mikor odaért a pályához, nem üresen találta a játékteret. Egy fialat lányt pillantott meg, ahogy zuhanórepülésben közeledett a föld felé.
~ Csak nem Vronszkij? ~ vigyorodott el a felismeréstől a nő, s karba font kezekkel nézte, hogyan is sikerült a manőver. Emlékezett, hogy mikor régen ő tanulta, iszonyatosan félelmetesnek tűnt, pláne, mikor tényleg nekivágódott a földnek.
- Nem is volt rossz! - kiáltotta oda a lánynak, mert hát nem Lala lenne, ha csak úgy szó nélkül el tudna menni. - De a feljövetelt még gyakorolni kellene, ha így leteszed a lábad azonnal kizárnak - teszi még hozzá, mosolyogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 28. 21:10 | Link

Várkonyi Lana
A fűben ülve, merengtem az előző gyakorlaton, miközben idegesen rágtam a szám. Ebben csak akkor álltam meg, amikor nagyot kortyoltam az üvegemből, amit végül egy gyors mozdulattal magam mögé hajítottam. Nagyon nem tetszett nekem, ahogy a szülei intelmek beleférkőztek a fejembe és nem tudtam tőlük rendesen koncentrálni. Már igazán el kellene mondanom nekik a terveimet, különben csak rosszabb lesz és a végén annak fogok ártani, amiért csinálom ezt az egész titkolózós dolgot; a kviddicsnek. Picit összerándultam, amint meghallottam egy hangot magam mellől, de nem a félelemtől, inkább csak a meglepetés ereje miatt. Nem számítottam társra, de ha mégis akadt, akkor egyáltalán nem sajnáltam. Kezemben a seprűmmel álltam fel a földről és a nőre mosolyogtam.
- Köszönöm szépen, de nem egészen így terveztem. Nem hiába nem akarta senki megtanítani - mondtam, miután kicsit megkönnyebbültem, hogy nem akarnak elküldeni a pályáról. Közelebb léptem a hölgyhöz és felé nyújtottam az üres kezem, mintegy bemutatkozásként.
- Én Danka vagyok. Maga is játékos? - tettem fel végül a kérdést, ami azóta foglalkoztatott, hogy észleltem a jelenlétét. Igazán jól jönne egy felnőtt, aki fel tudja sorakoztatni az érveit a kviddics mellett, mert nekem még nem sikerült meggyőzni a családomat, hogy nekem ez jó. Illetve irtózatosan örülnék valakinek, aki el tudná mondani, hogyan verjek ki mindent a fejemből játék közben, vagy csak szimplán tippeket adna nekem, mert jelenleg kicsit bepánikoltam, úgy mindentől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. április 29. 23:55 | Link

Nérel Danka


- Nem is csodálom, fiatal vagy ez pedig egy elég veszélyes mutatvány, amikor én tanultam minimum háromszor telibe kaptam a földet. - Bár akkor iszonyatosan fájdalmas élmény volt, mára már Lala számára csak kellemes múlttá törpült, ahogy minden más is a Bagolyköves Kviddiccsel kapcsolatban. Hiába volt néha csontot ropogtató ez a sport, itt lopta be magát a nő szívébe, második szerelmeként Várkonyi után.
A lány szavaira azonban szelíd mosolygása kikerekedett szemű, rémült pofára torzult s ahelyett, hogy megfogta volna a lány kezét inkább lépett egy lépést hátra.
- Merlinre mondom te lány! Még nem múltam huszonhárom, ne magázz vagy fellógatlak valahová olyan rellonossan ahogy itt szokás - a vége nem sikerült olyan komollyá, amint tervezte, mert bizony ő is elnevette magát, s bepótolva az előbbi kihagyást megrázta a lány kezét.
- Vé..Várkonyi Lala vagyok. Nagyon sokáig játszottam. Itt öt évet, Kanadában meg nagyjából egyet vagy kettőt - darálta le élete sporthoz köthető szakaszait gyorsan, majd állával a lány felé bökött.
- Benned a jövő bajnokát tisztelhetem? Aki hobbi szinten játszik, az nem szokott maga gyakorolni. - vigyorodott el. Legalábbis ez volt az ő tapasztalata. Ugyan sokat változott a csapat az öt év alatt, az emberek jöttek és mentek, ám kevesen maradtak a szakmában iskola után is. Azonban akik utána is űzték, azok javáról már lerítt az iskolában is. Persze mindig volt kivétel. Mondjuk ő. A családja nem nézte jó szemmel, a férje féltette, s a végén csak tanári szak lett belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 30. 13:36 | Link

Várkonyi Lana
- Azt akartam elkerülni. De muszáj lesz összeszednem magam - bizonygattam már inkább magamnak, mint a nőnek. Mostanában nagyon nem érzem magam egésznek, és ez nem csak a feledékenységemből eredő furcsaság. Már egy másfél hete legalább folyamatosan ugyanazt álmodom. Anyám szipog a fejemben, ahogy apával a fejüket fogják és nem értik, hová lett az ő udvarias kislányuk, aki minden szabályt betartott és az álomhivatásában nem töri ripittyára magát. Az álmok után már nem tudtam visszaaludni, forgólodtam, de a többieket sem akartam felkelteni. Valószínűleg az előttem álló hölgy nem értette, mire is célzok azzal, hogy igykeznem kell megtanulni több mindent, de ha megkérdezi, én szívesen elmondom. Kicsit megijedtem a nő gyors mozdulataitól, azt hittem valamivel megbántottam, de nekem azt tanították, hogy minden felnőttet magázunk, amíg meg nem engedi ennek elfelejtését. Bár hozzá kellene szoknom, hogy a varázsvilágban mindenki elfogadóbb, mint a muglik között.
- Jaj, bocsáss meg a magázódásért! Akkor hozzám hasonlóan te is imádhatod a kviddicset! Milyen poszton játszottál? - kérdezősködtem tovább. A sporttal kapcsolatban mindig volt kérdésem, de ezt otthon nem tolerálták, más viszont nem jöhetett képbe, hiszen mindegyik játékos ismerősömet apa révén ismertem meg, és simán kinézem az én nyugodt apámból, hogy pálcát ránt miattam.
- Ha nem is a bajnokot, azért játékosnak szeretnék továbbtanulni, és nagy csapatban is játszani. De ez nagyon komplikált - ráztam a fejem szomorúan. Rengeteg kényszerképzetem volt azzal kapcsolatban, hogyha meg is mondom a szüleimnek és valamiért elfogadják, akkor apa közhírré téteti, hogy az ő lányának senki nem ajánlhat szerződést. Akárhová is igazolok, nekik biztosan szembe kell nézniük apám haragjával, ezért a legjobb szeretnék lenni, hogy ne csak nekem, de nekik is megérje a helyzet. Azt sem tudom, mi a jó döntés a jelenlegi esetben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. május 1. 22:08 | Link

Nérel Danka


- A gyakorlás sok áldozattal jár - felel, jelezve, hogy Danka nem biztos, hogy el fogja tudni kerülni a sérüléseket ha ilyen mutatványokat akar elsajátítani. Persze aztán ki tudja, lehet úgy is sikerül, elvégre minden ember más.
Miután sikerült kiküszöbölniük a magázást, mosolyogva kezd bólogatni.
- Bizony, a második szerelmem a sport a férjem után. Hajtó voltam. Nem túl különleges poszt, de ott lehetett a legtöbb izgalmat megkapni. Na és te? Milyen poszton játszol? - bár azt sejti, hogy nem őrző akar lenni a lányka ilyen földközeli mozdulatokkal, hanem inkább hajtó vagy fogó.
Danka tervei megmelengetik a nő szívét, csak a vége az, amitől elhúzza a száját. - A komplikált szóval kezdődnek az álmok szétrombolásai - figyelmeztette a lányt.
- Én csak tudom, meddig dédelgettem azt az álmot, hogy profi kviddicses leszek... aztán máshogy hozta az élet. Viszont ha te ezt akarod mindennél jobban, akkor ne hagyd, hogy elvegyék tőled. Fájni fog az út és nagyon kemény lesz. De megéri. Ritkán hálás ez a sport, de ha épp azzá válik, akkor úgy érzed a világ most lett tényleg kerek. - mosolyodott el, majd körbenézett, keresve a kvaffot, mert olyan jó volna a kezébe venni újra, kicsit dobálgatni, egyik kezéből a másikba átpasszolni. Mikor megpillantja a földön felcsillan a szeme és rögvest fel is kapja, hogy alacsony dobásokkal szórakoztassa el magát.
- Ha van időd játszhatnánk egy kicsit, jó volna - kacsint a másikra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 6. 10:48 | Link

Várkonyi Lana
- Néha csak az a vágyam, hogy következmények nélkül széttörhessem magam a seprűn - szaladt ki a számon az őszinte vallomás. A legtöbben őrültnek tartanának emiatt, és mivel a nő sem tudja, mire célzok, valószínűleg úgy szemléli, hogy félek a sérüléstől. Attól egyáltalán nem, a szüleim reakciójától félek. És szerintem az már elég beteg, hogy félek a saját szüleimtől. Ennek tényleg véget kellene vetni, mert így nagyon nem lesz jó vége.
- Én is hajtó vagyok. Legalábbis még. A házam csapatában kicsit kevesen lettünk hirtelen, a hajtó poszt pedig a legtetszetősebb az újak számára. Még nem tudom, hogy én megtarthatom-e a posztomat, de ha nem akkor azt hiszem fogó leszek - próbáltam elmagyarázni, de valahol út közben én is belekavarodtam. Undi ez a káosz, ami mostanában körülvesz. Majdnem mindent másokért teszek, még a kviddicsben is, pedig az igazán az én helyem. Az a hely, ahol úgy igazán kiadhatok mindent, és úgy érzem, egy kicsit legalább fontos vagyok, mégis annyian akarják ezt irányítani. Mintha a többiek nem is látnák, hogy nekem ez egyszerűen jó. Mindent jobban akarnak tudni, és ilyenkor én úgy szégyellem magam, mert mérges vagyok rájuk. Tudom, hogy csak védeni akarnak, de ez már pont az ellentéte. Annyira féltenek, hogy néha én félek tőlük, holott ők nem bántanak.
- A szüleim azóta el akarnak tiltani a sporttól, amióta elkezdtem. Akkor még elviselhető volt, hiszen csak hobbiként tekintettem rá, de már félek elmondani nekik bármit a kviddicsről. A terveimről sem tudnak, pedig olyan nehéz tartanom a szám - ráztam a fejem, kicsit kétségbeesetten. Erről csak Laura és Mei tud, miután utálok erről beszélni. A legtöbben nem is vennének komolyan, vagy apáéknak adnának igazat, arra meg nekem nincs szükségem. Lalának is csak azért mertem elmondani, mert ő is elmesélte, mi történt vele. Boldogabban fedeztem fel, hogy időközben a kvaffot vette kézbe.
- Időm, mint a tenger - mosolyodtam el halványan a felvetésére. - Elszaladok neked egy seprűért - ajánlottam fel, majd válaszát meg sem várva futottam az említett tárgyért. A seprűk egymásba gabalyodva álltak az egyik sarokban. Kicsit mérges is voltam azért, hogy ki képes így itt hagyni ezeket a csodákat, de egy gyors rendezés után elő is kerítettem egy egészen szép darabot. Visszamentem Lalához, akit expedícióm során a pályán hagytam és a kezébe nyomtam az eszközt. Minden készen állt egy jó játékra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. május 10. 22:50 | Link

Nérel Danka


- Kiváló álom, tessék megvalósítani! - kuncog a lány, mert bizony az ilyen vakmerőség mindig régi önmagára emlékeztetik Lalát. No nem mintha most már nem volna vakmerő. Csak máshogy, átalakult ez a tulajdonsága, kicsit szelídebb, de ugyanúgy jelenlévő jellemvonássá.
- Akkor vagy navinés vagy vagy levitás - tippel egyet, kezeit összekulcsolva, és mutatóujjait a lány felé szegezve. Rémlett neki, hogy a házak már akkor szűkösen álltak játékossal amikor ő itt volt, sőt volt, hogy az egyik tanévbe az egyik ház nem játszott a kupáért. Saccra talán a levita volt az.
Lala könnyedén beszél az életéről, számára nincsenek tabuk se idegenek se barátok előtt. Ezért mesél olyan könnyedén el bármit. Az pedig nem is tűnik fel neki, hogy a másik mennyire bizalmas dologba avatta épp be, mikor elmeséli a családi drámáját a kviddiccsel.
- Az enyémek se nézték jó szemmel, hogy játszok. "Aranyvérűként kutya kötelességed mindig jól nevelten viselkedni nem pedig bohóckodni a pályán" - utánozta apját azon a fennhéjázóan gőgös hangján, amit Lala biztosra vesz, hogy ilyen elit aranyvérű iskolában külön tantárgy keretein belül sajátítanak el az oda járók.
- Azonban én mindig is lázadó voltam. Eridonos. Nagyszájú, direkt rá is játszottam, hogy még inkább kihozzam őket a sodrukból. Persze ez nem követendő példa. Viszont le kellene ülnöd megbeszélni velük a dolgot. A szülők támogatják a gyerekeiket, csak kell nekik egy kis nógatás az elején.
Ezután elterelődik a téma a játékra, a lány pedig nagy lelkesedéssel bólogat, amikor Danka elfut neki seprűért. Igaz tavaszi ruhácskában van, azonban mit neki, maximum kicsit megtépi alul, hogy kényelmes legyen.
- Uhh a jó kis Bagolyköves seprűk, egek, de rég fogtam már ilyet - kicsit megforgatja kezei között, megnézegeti, mint a régi barátok szokták egymást, hogy felfedezzék, mi változott a másikon az évek múlásával.
- Na gyerünk fel a levegőbe, viszek kvaffot! - kapja fel a labdát és már át is dobja egyik lábát a seprűn, hogy felemelkedhessen vele a magasba.
- Mesélj, hogy vennéd el tőlem a labdát?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. július 5. 22:21 | Link




Szép esténk volt, kellemes korai nyári idővel, szél nélkül. Se túl hideg, se túl meleg nem volt, kell ennél jobb idő egy kis repkedéshez? Persze, mikor eszembe jutott, hogy kedvem lenne hozzá, már rég takarodó volt, de persze ez nem gátolt meg abban, hogy ne tartsak egy kis esti szálldosást a seprűvel. Kényelmesen felöltözve, sport ruházatban közelítettem meg a kviddics pálya felé vezető utat. Nagy szerencsém volt, mert senkivel sem találkoztam út közben, legalábbis egy pisszenést sem hallottam, nyugodt tempóban érkezhettem meg az úti célom felé. A kviddicspályára érve rögtön a szertárba vezetett az utam, ahol egy "alohomora" varázsige segítségével be is jutottam a helyiségbe. Nem őrizték túl szigorúan ezt a területet, hiszen, ki lenne az az őrült, aki éjszaka áll neki seprűt elkötve repkedni?
Gyorsan ki is választottam egy általam preferált járgányt, majd kivonultam vele a pályára. Nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű dolgom lesz, bíztam benne, hogy az este további része is ilyen zökkenőmentesen fog telni. Nagyon untam a suli tanulás részét, kivéve azokat a tárgyakat, amelyek egyébként is érdekeltek, így próbáltam feldobni a napjaim egy kis szórakozással, ami hol szabályellenes volt, hol pedig megengedett. Persze az előbbi mindig is izgalmasabb volt számomra... Ez az este is az izgalmakról szólt, hogy kicsit kizökkenhessek a szürke hétköznapokból, érezhessem azt, hogy végre élek, önmagam vagyok. Nem is láttam ebben semmi kivetnivalót, mindezt csupán magamért tettem. Miután kivittem az általam választott seprűt a pályára, minden vágyam az volt, hogy végre repülhessek vele. Vártam, hogy átjárja testemet az adrenalin, hogy végre történjen valami, ami kibillenthet a monotonitásból.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. július 5. 22:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 13. 20:10 | Link

Eszter
Kinézetem
Zeném

Kicsit úgy érzem, hogy vissza kell rázódnom abba a ténybe, hogy megint járhatok iskolába. Tök jól elvoltam a lovaglással, a tánccal, a korcsolyával és azzal a minimális színházzal, amit csinálok. Olyan voltam, mint egy dolgozó felnőtt. Határidők, elintéznivalók, bevásárlás, és amikor éppen szerencsém volt, akkor nem csak Mimi várt otthon. Teljesen boldog voltam, és ennek következtében - sajnos -, egy betűt sem tanultam. Az iskolaelsőtől pedig ez eléggé szánalmas teljesítmény.
Idén végzek. Még mindig hihetetlen. Hogy hova adtam be a jelentkezésem? Sehova. Hogy hova fogom? Nem tudom. Hogy beadom-e egyáltalán? Azt sem tudom. Tanulnom kellene, nyilván, de egyre csak az lebeg a szemem előtt, amit Ariana a nyílt napon mondott, közvetlenül az után, hogy hazugnak nevezett: Hogy ő is kihagyott egy évet. Nincs abban semmi, kicsit megismered magad, utazgatsz, tapasztalatot szerzel. Az elmúlt hetek tanulsága alapján, képes lennék iskola nélkül is hasznos lenni. Viszont az olyan furcsa lenne, nem? Ha nem tanulnék tovább.
Vissza kell rázódnom, hogy tisztán lássak, vajon tényleg vágyom-e arra a bizonyos hirtelen jött szabadságra, vagy csupán csak illúzió. A fülesemet bedugom, miután bemelegítettem, felhangosítom a zenét, nyújtózom egyet, aztán nekiindulok. Olykor, ha kijövök ide, képes vagyok teljesen elveszni a távokban, és csak menni, kifulladásig. Kikapcsolok és újratervezek. Ez a célom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. július 13. 20:40 | Link

L I L I Á N A
x queenie


Vészesen közeleg az első meccs, a tanév közepénél járunk nagyjából, ugyanakkor a nyári fürdőruhás projektek a csúcspontjukat élik, szóval az élet ezen pontján már az lenne a furcsa, ha az ember nem itt, vagy egy edzőteremben találna rám. Most is épp a levezető körökre készülök rá, a másnapi izomlázat eltörlő futásra, ami után boldogan és felfrissülve vehetek egy hideg zuhanyt, este hat előtt bevacsorázhatom a megfelelő fehérje és vitamin adagot, skin care, minden egyéb, amit egy jó instagram oldalon stalkolhatnak az olyan lányok, mint--
Lili.
Mármint, biztos vagyok benne, hogy Lili mindezekről önmagától is tud már mindent, ettől függetlenül némi csalódással tölt el a ténye, hogy már valóban sehol nem tudok megszabadulni tőle. Épp csak egy pillanatra emelkedik meg szemöldököm, ahogy újrakötöm hajam, fülembe dugom a két vezeték nélküli fülhallgatót, amik majd épp úgy fogják kizárni legjobb barátnőm jelenlétét is, mint bármi más, zavaró tényezőt a világban, és kezdek neki nyújtani.
Alapvetően egyetlen, ám annál jelentősebb dologra jöttem rá az életben: ha egyszerűen figyelmen kívül hagyom az Univerzumban folytatott egzisztenciáját, egy sokkal nyugodtabb és boldogabb élet áll előttem. Ha nem foglalkozok vele, egy sokkal nyugodtabb és boldogabb futás áll előttem. Ha indulásból leszarok bármit, ami hozzá köthető, sokkal több időm és energiám jut magamra, ebből kiindulva pedig, miért is szeretnék bármit kezdeni vele? Arról már réges rég lemondtam, hogy esetleg, valami Isteni csoda folytán megérti, mi a problémám azzal, hogy a testvérem szarik az életemre, ahogy arról is, hogy így, röpke egy év után, képes lesz kilátni a fejében szivacsossá vált rózsaszín ködből, és végre felnőni (nem, itt nem feltétlen arról beszélek, hogy kinőni a szerelemből, egyszerűen csak kidughatná a fejét a seggéből - bár erősen kételkedem a szerelem erejében, mióta az első adandó alkalommal ment és lesmárolt mással, lapozzunk). Kiropogtatom a nyakam, beroppantom a vállam és az ujjaim, megvárom, míg a pálya másik oldalára ér, hogy még véletlenül se zavarjuk egymás útját, majd csak utána indulok el jó magam is.
Nem foglalkozom vele. Szentül hiszem, hogy ha nem foglalkozom vele, abból nem lehet semmi baj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 13. 20:54 | Link

Eszter

Hogy mikor veszem őt észre? Abban a pillanatban, ahogy futni kezd. Valami megmozdul, én pedig ösztönösen oda kapom a fejem. Ismerem őt, minden mozzanatát, pontosan tudom, hogy ő az.
~ Sógornőm. ~
A gondolatra akaratlanul is mosoly húzódik az ajkaimra. Furcsa, hogy vele szemben nem tudok Lili lenni, nem tudok elnéző lenni, vele szemben vállaltan "Liliána" vagyok. Sosem szerettem, mert durván hangzik. Liliána. Az ó szájából pedig szinte sértésnek. Nem mondhatja senki, hogy nem voltam vele kedves. Az voltam, mint mindenkivel. Olyan voltam, amilyen lenni szoktam, és ezért cserébe lenézett. Gyengének és jellemtelennek nevezett, nem egy alkalommal. Sosem felejtem el neki, hogy milyen gondosan választottam ki a születésnapi ajándékát, és hogy mennyire rosszul esett az a beszélgetés vele, hogy szó szerint elmenekültem onnan, hogy a közelébe se kelljen lennem.
Kerget vagy kergetem? Olyan, mintha üldöznénk egymást, és ebben az esetben minden csak nézőpont kérdése. Nem akarom, hogy elkapjon, nem akarom elkapni. Nem akarom, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, csak fussuk le a köreinket, ki-ki amennyit bevállalt, és menjünk. De hogy ez vajon tényleg működhet-e? Nem hiszem. Akik egyszer rivalizáltak, márpedig mi megtettük, még ha nem is mondta ki egyikünk sosem, hiszen Ricsi kegyeiért küzdöttünk, azok nem képesek feladni addig, amíg a másik nem teszi, és ki tudja, hogy hány kört fogunk így megtenni. Négynél többre nem terveztem ma, de félek, hogy az kevés lesz.
A következő szám kezdődik el, Adele, én pedig felhangosítom a karcos hangját, hogy még több motivációt adjon nekem arra, hogy többet bírjak, mint ő, többet, mint Eszter. És félreértés ne essék, én nem akarok vele rosszba lenni, de nem fogok megint próbálkozni. Úgysem érti meg, és úgysem értem meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék