Zárás

Kamilla egyetlen édes, ártatlan mosollyal húzza el előtte a mézesmadzagot. Látható, pontosan tisztában van azzal amit csinál, és a vele járó kajla élvezetet is hagyja kiülni fiatal vonásaiba. Nem titkolja, sőt még hangot is ad annak, hogy az aduász most kizárólagosan az ő kezében van, azaz ha tetszik Hunternek, ha nem, ő irányít. A Levitás mestertanonc pedig jobb ha elfogadja, nincs választása, csak behódolni tud az ifjú kisasszonynak és meghajolni döntése előtt. Nos tehát akkor, igen vagy nem?
Hunter finoman elmosolyodik, úgy pillant a mellette ülő szőke gamergirlre. Tekintetében benne van: tudja a választ. Bevallhatná, már azelőtt tudta, hogy egyáltalán feltette volna a sorsdöntő kérdést, ami úriember és illemkedvelő személy lévén természetes gesztus volt, de inkább nem teszi. Elég, ha a szemeiben ott van minden.
- Menjünk - mondja sietősen, kiszélesedő vigyorral, és fejével a nagyterem kétszárnyú ajtaja felé bökve felemelkedik a padról. Válla fölött visszapillant Kamillára, majd még engedve a csábításnak, visszahajol az asztal fölé, és egy utolsó krémes süteményért nyúl.
Hogy az este további részében hova sodorja őket az élet, senkitől sem kíván meg briliáns elmét. Az évnyitó ünnepségről kiszabadulva sátrat vernek Farkasék megrúnázott tévéje előtt, hogy egymást túlharsogva reggelig versenyezzenek valami népszerű mugli játékban, chipset esznek és a másikat szekírozva belefeledkeznek a játékba.