Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Zója néni 🙈
ruci | március

Maja próbált figyelni és ezzel együtt minden figyelmét a tanárnőnek szentelni, de akaratlanul is elkalandozott. Néha úgy érezte az egészet rossz helyen, rosszkor és rossz módon próbálta megfogni, valahol pedig igaza is volt. Mindenkinek megvolt a saját problémája a helyzetben, de ahogy őket, úgy Maját is a magáé kötötte le. Egyszerre érezte magát ettől problémakerülőnek és elesettnek.
Nem volt kellemes, élvezetes sem. Nem nagyon tudott mit mondani inkább csak kapkodta a fejét, valami fix pontot keresve, ahogy az életében is teszi. Az öleléstől kicsit zavarba jött, egy pillanatra talán a meglepődés miatt összébb is húzta magát.
- De. Jól is éreztem magam, nem csak ott, de magától az új helyzettől is, pedig azokat amúgy is szeretem kerülni.
Elhúzta a száját egy pillanatra, hiszen ez nem mindig előnyös, sőt, sokszor érzi, hogy ezért sikerül olyan bénán reagálnia valami újra, valami másra. De intenzíven próbálkozik legalább. Sóhajt egy nagyot, majd a szájával megkeresi a szívószálat, hogy italából kortyoljon. A kérdésre kissé tanácstalanul pillantott a nőre, aztán rázta a buksiját is.
- Tényleg köztünk marad? - Bizonytalan volt, hangjában és tekintetében egyaránt érződött mindez, de a megerősítés elég neki, most úgy érzi. Összeszedve magát kezdett bele végül.
- Nem igazán tudom, szerintem talán nincs egyensúly. Most sok dolog van, ami boldoggá tesz. Anyu támogat, jól megy a tánc és a kviddics... Szeretnek. Megkérték a kezem. De mi van, ha ezt meg sem érdemlem? Vagy ha elmúlik és a többi se jön rendbe?
Talán ott, vizsgakor jött rá először, hogy azt a keveset, ami neki a családot jelenti, egyszer el is veszheti. Az optimista lánykánál félig kiürült az a pohár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Erősen el kellett néha gondolkodnia, hogy mindez valóság-e, olykor csipkedte volna magát, mint mikor berángatta őt az ablakon, hogy nem-e alszik. És nem, nem álom. Nagyon-nagyon értékelt minden erőfeszítést, érezte és érzékelte, hogy mindig figyel rá és vigyáz is, sőt. Egyszer-egyszer átszaladt a buksiján az is, vajon ez így rendben van-e, megérdemli-e, de nem firtatta, nem merte. Szeret optimista maradni, ezzel pedig biztosan ledöntögetné a kis kastélyt, amiben éppen topog. Be kellett látnia, hogy hercegnő lett a herceg mellett, hiába nem igényelt nagyon semmit, rengeteget kapott. És minden újabb puszival ezt is köszönte.
- Nem is igaz! Miért csinálnám? Utána meg, ha véletlenül valami finom, nyalogatnám a kezem és furának néznének. Nagyooon.
Döntötte oldalra a fejét és még nyomatékosan bólintott is a saját szavaihoz, mintha ez bizony a világ legnagyobb gondja lenne éppen. Bár nézték már őt ki, nem itt lepődne meg elsőre, de próbál kulturáltan mutatkozni, ha lehet. A hajról már nem is nyilatkozott csak nevetve megrázta rá a fejét. Szereti, de azért egészben jobban, csak vannak ilyen pillanatok. Bele se gondol, mi lenne, ha nem lenne! Megosztotta aggályait a hellyel kapcsolatban, ami tekintve, hogy mennyit utazgatott eddig is tényleg csak abból állt, hogy képes elveszni két szoba között is, itt meg már több a helyiség. Elhúzta a száját. Csak nem… azért ne bízza el magát senki, Maja nem ennyire magabiztos, még így sem. Ha csak nem tipeg pingvinként Lewy árnyékában minden mozdulatnál. Úgy bizonyosan nem sikerülne.
Néma csendben nézte végig, ahogy repül a póló, aztán már csak arra vezette fel a földről a tekintetét a lengyelen keresztül a tekintetéig, hogy hozzászólt. Vigyorogva totyogott oda, hogy megölelje, aztán rázta a fejét is.
- Dehogy. - Azzal kibújt a pólóból előbb, majd a szétkuszálódott hajából kiszedte a hajgumit, még valahogy azt majd fel kell kötni, hogy ne szenvedje csurom vizesre. A ragadós hasát tapizta aztán a haját eltolva meglátta a nyakát a tükörben, amiről a vőlegénye már beszélt. - Ümmm… szívecske, ez..ek meddig maradnak meg?
Szakértői gondolatai lehetnek, ha ezt így kérdezi, hát na, nem volt még szerencséje ehhez, és próbálta elfojtani a nevetést, ahogy eszébe jutott az anyukája arca ennek láttán. Bár azzal a lendülettel el is szégyellte magát. Vissza is fordult már közben a pancsi felé, hogy is áll, hogy aztán a hajával bíbelődjön. Majd nézelődni kezdett.
- Úúúú, milyen samponod van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lesütve a szemeit hallgatta a megállapítás, ami nyílt titokként működött köztük. Maja sosem próbált más lenni, a viselkedését néha próbálja kordában tartani, de azóta, hogy néha elszaladt vele a ló és elmesélte például a házitücsök tartását, nem nagyon volt mit rejtegetni. Talán a legeslegelején kicsit félt, hogy túl kicsi, túl gyerekes és túl sok ő bárkinek, de boldog, hogy ezzel együtt van jól és nem kell olyannak lennie, mint azoknak a tipegős, csacsogós és rosszindulatú lányoknak, akiket Ririvel a legtöbbször furcsán méregetnek.
Mire ebből feleszmélt már vetkőzött is és a tükörben kiszúrt vörös, már-már lilás foltokat bámulta. Hát, festeni se lehetett volna szebbet? Vagy ezekre mit is tudhatna mondani, maga sem tudja. A kapott csókra elvigyorodott és a közelebbi kezével végigsimított Lewy arcán, aztán a látványos csodálkozását abbahagyva figyelt rá.
- Mondjuk, nincs baj velük… de 10 nap? Te titokban valami komoly ragadozó is vagy? - Persze viccnek szánta, de nem nagyon volt hova tennie, hogy ez miért lehetett olyan élvezetes. Vagyis talán mégis, csak nehéz volt kipuzzlezni mindent. És bár ki nem mondta, elgondolkodott, hogy ezt így mennyire kéne egyesek képébe tolni. „Nézd, Anyu, mik vannak rajtam! Vicces, ugyi?” Engedjük el, mert képes lenne rá.
- Azt hittem valami mentolos lesz, deee ez is rád vall. - Azzal a lendülettel, amivel felé fordult nyújtotta a kacsóját a samponért, és az volt az első, hogy kipattintva a kupakot megszagolta. Számára ez tökre természetes. Sőt, ha nem sampont kap a kezébe, lehet már telenyomta volna a kádat és habzana minden. Hupszi. Bár az tuti, hogy nem nagyon szokta zavartatni magát, pancsizott már az unokatesói tusfürdőivel is, mikor náluk aludt, de otthon maradt pár dolog, mondjuk tök fura volt pasis szaggal aludnia. A haja más kérdés, azon nem viselné jól.
- Ú, nem, ez szerintem jó. Nem szeretem a hideget, nem vagyok én jegesmaci - pillantott rá vigyorogva, majd az idő közben vízbe dugott mutatóujjával kicsit kavargatta a vizet végül felegyenesedett, hogy odatipegve kicsit felnyújtózva csókot adjon neki, és mikor eltávolodott pillogott a hajára. - Akkor segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nehéz volt majdnem egy éve az a bizonyos átállás. Más az edzéstempó, sokkal komolyabban vesznek mindent és mindenkit, ráadásul az a csapat nem csak úgy összeállt, hogy legyen, aki ide bekerült mind úgy választották ki, vagy keményen tepert érte. Csapatnak csapat, szereti is nagyon Maja, de azért a navinésekkel is így volt.
- Megérte, teljesen. Szóval, ha ezt szeretnéd esetleg később, szerintem annak sincs akadálya. Nekem is sikerült, pedig én se voltam egyszerű történet…
Mindig kis pozitívan áll mások sorsához is, itt sincs ez másként. Tényleg nem tartja magát kiemelkedő tehetségnek, ügyesebb volt, mint mások és jobban akarta. Ő váltig állítja, hogy a munkája eredménye az, hogy ott van, ahol. Ez sem a legfelsőbb szint, de fél lépcső a profiktól. Nem is igazán tudja, az-e a cél, vagy csak ennyire szereti.
Tekintete sokat cikázott a pályán, amit részben a tempó követelt ki, de annak ellenére ki és mi érdekelte, olykor felpillantott az elkülönült fogópárosra is, mi lehet a helyzet. Sajnos nem volt tökéletes szeme sosem a cikeszhez, így nem sokat tudott, pláne innen, megállapítani. De nagyon-nagyon drukkolt.
- Csel? Igen, az is. Deeee igazából én a hajtóra gondoltam, mármint Rá, nézd - mutogatna nagyban, de ahogy éppen harcolnak folyton változik a helyzet. Azonban Lewy a többiekhez képest feljebb emelkedik, ekkor sikerül belőnie őt a háztársának. Széles mosollyal kezd aztán a további magyarázatba. - Ő a vőlegényem, innen ismerem őket jobban.
Furcsa volt így kimondva a dolog neki. Boldog volt és büszke, de nem szeretett sosem villogni és nehezen is közölt nagy dolgokat emberekkel, ez viszont úgy adta magát, mert hát nyilván nem fog megülni tudni a fenekén, ha bármi olyat lát.
- Igen, azok, szépen tudnak összejátszani. Sebastian Sieger a legidősebb hármuk közül, ő dobta az imént a pontot, aztán Lewy, a barátom - jegyezte meg, ahogy a pályára figyelt közben és a folytatás helyett felszisszenve pattant lábra és nézett előre mi történt. Illetve kivel történt. Egyszerre bosszankodott és sóhajtott nagyot látva, hogy a harmadik, még nem említett hajtó alatt bolondult meg a seprű éppen. Hát ezt Mats megjárta. - Ú, szerencsétlen. Azt jól benézték a terelők. Emlékszem anno a suliban voltak ilyen bakik, csak ott még bénácskábbak is voltunk és néha kettő is jött.
Képtelen volt beszéd közben a lányra nézni, még a kacsója is remegett kicsit mikor visszaült, hogy vajon még mi jöhet? Egyszerre élvezi és nem néha a meccseket, már ő se igazodik ki ezen. Közben a Berlini csapat ennek hála eléggé magára talált és szép támadásvezetésekbe kezdtek. Maja meg csak egyre többet grimaszolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Tisztára, mint egy vámpír. Bizarr, de azért nem baj, szeretlek.
Mosolygósan figyelte, miközben visszahúzta a kezét. Pár pillanatig a saját tenyerébe nézett a puszi helyére, ki is szélesedett az az induló görbület és egész vigyorgós lett a végére. Mire felnézett pedig a határozottan vidám és már-már elégedett lengyellel találta magát szemben, bár ez kicsit sem zavarta. Minden alkalmat imádott, amikor nem a dörmögés és a nemek voltak terítéken. Mondjuk volt ideje azokba is belebolondulni, de azért azokat nem hiányolja úgy, érthető okokból. Bár úgy mindennel együtt működött és volt jó ez.
- Mindent értek, de nagyon jó illata van, megszagiztam. Nekem ajánlottak múltkor málnást, de nem volt szívem lecserélni a vaníliást, szóval… nem tudok nagyon mit csinálni, azt szeretem. Nem szeretek semmit így újra cserélgetni.
Figyelte, ahogy a drága elintéz mindent, addig befejezte a haja minimális menekítését, de hamar rájött, hogy úgyis vizes lesz egy része, szóval annyira mindegy ennek. Azért felkötötte lófarokba legalább és hagyta a fenébe, majd megszárad, vagy valami. Amúgy is a víz is készen volt, szóval minden a lehető legnagyobb rendben ment. A csók után vigyorogva bólogatott, hogy aztán kövesse és immáron minden fölösleges plusz ruhadarab nélkül a vízbe kerüljön és eltüntesse a ragacsot, elsősorban. Amúgy is szereti a fürcsizést, felfrissítő és tisztának lenni olyaaaan jó.
- Vagy őszülsz, vagy kicsit több tejszínhabos ragacs került a hajadba, mint akartam - mondta felnevetve és pár pillanatig Lewy arcát figyelve. Utána a száját harapdálva mosakodott le, de aztán nem sokkal később a sampont vizslatta már. Legalább mindig képes valami lehetetlenül értelmetlen dologért is lelkesedni. - Úú, megfordulsz? Vagy maradhatsz is, mindegy. Megmosom én a hajad, jóó lesz!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem akarta ő piszkálni, vagy bántani, és szerencsére ebből sosem sikerült még rosszul kijönnie. Szerinte ez vicces és valahol aranyos is, így bátorkodik sokszor ezen buta dolgokra rákérdezni, vagy élni lehetetlen gyanúperekkel. Megesik. Mint az is, hogy egy sampon szaglászása több koncentrációt ölel fel, mint bármi más, így az ember a neki szánt szavakból lecsúszik párról. Mint aki figyelt, úgy mosolygott meggyőzően a puszi után, aztán széles vigyorral helyeselt. Hát nem is fogja, túl jó az úgy.
- Akkor már ketten vagyunk, szerintem megszavaztuk, hogy maradjon.
Közben sikerült dűlőre jusson a hajával, legalábbis részlegesen. Nem fog mindenfelé lógni, de azért megmenekülni nem így fog a világ, meg ahhoz hiányzik mellőle még két pindúr pandúr. Pedig a cukor, só és minden mi jó, az benne is megvan. És ha ezt z idiótasági faktorát nézzük az X vegyszer is beüthetett. Vagy csak sokat hagyta őt Veszna a napon a Balatonnál mikor kicsi volt.
Közben nagy igyekezettel szedte le a ragacsos foltokat a kezéről, meg a karjáról, ahol még össze sikerült magát kencizni, végül a hasáról is, ahol kicsit tovább tartott az önsimogató művelet. Egészen addig nem érezte magát zavarban, még nem lett az az érzése, hogy figyelik. Mármint persze Lewy, mikor észrevette csak zavartan elmosolyodott és inkább a haját hozta szóba, még végzett.
- Ühm, hümm, hát jóóóó. - Nagy szemekkel figyelte a reakciót, és tényleg nem akart jobban nevetni, de képtelen volt. Képes volt néha egy tüdőbeteg ötéves szintjén hörögni a nevetéstől, de ez szerencsére nem lett az az alkalom, így is nehéz volt abbahagyni. De mire megfordult sikerült. Megfogta a flakont, lábait maga alá húzva csücsült a sarkára, ahogy közelebb csúszott. Közelebb hajolt és a vállába adott puszi után még suttogott kicsit, ahogy kinyomta a sampont a kezecskéjébe. – Pedig ez is jól áll nagyon.
Miután a flakont letéve felszabadult az egyik keze bevizezte a hajt haját, majd a sampont kezdte belemasszírozni. A megjegyzésen egy picit elgondolkodott. Hát mi az hogy lehetetlen? Ha őszintének kéne lenni, nála ez nem mindig létezik, a képtelenségek kereszttüzében él. Eleve a létezése is megkérdőjelezhető néha. Amúgy is, állítólag a Jetiburgert megenni fél óra alatt is az… Maja megoldaná, valahogy tuti.
- De most miért? Minden lehetséges, csak akarni kell. Kész. Pont. Ennyi. - Hát le kellett szögezze, nem mintha olyan nagyon komolyan tudna fecserészni, ezt is inkább vidáman és kicsit dallamosan sikerült, miközben lassan sikerült teljesen összehaboznia a haját, meg kicsit a saját karját is, és Lewy hátát, vállát… szóval nem annyira figyelt, upszi. De nem zavarta ez őt annyira. Mikor végzett leöblítve a kezét átnyúlt a karjai alatt és átölelte, a válla felett áthajolva, hogy ránézzen, mikor beszél. - Hát nem tudom, lehet legközelebb már nem ennyire bénán mosnám a hajad. Az baj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem akart ő parancsoló vagy kioktató lenni, csak tisztázta, hogy mi fán terem a kék jelmeze, amivel kelne és feküdne a legtöbbször. A Stitch megnevezésre megkapta már a „Milyen pokémon az?” visszakérdést is egyszer, azóta kicsit frusztrálja, ha valakinek nem tök nyilvánvaló. Bár az kicsit felvillanyozta, hogy úgy nézett ki nem ijedt meg tőle az új ismerőse, és mintha ismerős is lett volna neki Legalábbis ő ezt remélte még ránézett férfire.
- Olyasmi, igen. Játszom is egy ificsapatban. - Válaszolta nagy boldogan és a pacsit is örömmel viszonozta. Bár egy pillanatra megszokásból utána csettintve rántotta oldalra a kezét. Berögzülés, így örülnek a csapattársakkal egy-egy szebb csel után, olykor meg köszöntésnek is jó. - Te is? Játszol is?
Őszinte érdeklődés csillant a szemében, miközben végigsimítva bokáján megállapította, hogy minden rendben lesz, csak az ijedelem volt nagy, bár inkább az ömlő cuccokra, mint a testi épségére. Ezért lehet, hogy egyszer valaki kitekeri a nyakát. Mondjuk az edző, vagy a koreográfus, vagy Veszna és Lewy közös erővel. Ennek a gondolatnak a végére és belegondolva a poskokba együttesen mozdultak ajkai grimaszba és szomorodott el egy pillanatra. Gonosz lényecskék. Aggodalma nem sökkent valami sokat, így az ötletre hatalmas szemekkel pislogott, beszédre nyitott száját meg nyitva felejtette. Ezt komolyan más ajánlotta fel? Na, nem pipált még ilyet. Mikor bebootholta fejben, mi is történt. Egy vicsornak beillő, már-már 626 fénykorára emlékeztető vigyorral nézett fel.
- Jó! Stitch az enyém, de kettőt nem tudok egymásra venni… szóóóóval… - Sokatmondó pillantások kereszttüzében ingatta fejét az unikornisjelmez és a férfi között. Iiigen, ő most jelzi, hogy jelmez plusz új ismerős plusz ötlet az egyenlő egy Stitch barát, két lábon sétáló, színes sörényes egyszarvúval, aki pacsit is jól ad! A dobozra és a további tartalomra meredt, hogy de azzal mégis mi lesz így? Kicsit megijedt, tudja, hogy a kastélyban a manók is lopósak, vajon az ilyen pockok csak a jelmezekre? Kicsit körömrágós aggodalmában dobolt az ajkain, aztán sóhajtva bújt a jelmezbe lassacskán, várva, hogy csatlakozzon a tevékenységhez őőő, hogy hívják? Amúgy rájött, hogy ő sem mutatkozott be.
- Ahj, amúgy Maja vagyok, csak illetlen és feledékeny. Te pedig…? - Persze a kérdés közben félig mancsban, félig a sportcipőben ácsorgott, de végül belebújt a ruha másik felébe is. A derekán pihenő pulcsival meg leterítette a dobozt. Elrettentés kérem, elrettentés! A fekete biztos elijeszti a lényeket. A jelmezt viszont fel kell venni, még kiszagolják! De legalább készen állt és a két seprűt felvéve figyelte a férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A sampon kérdése ahogy jött, úgy ment is, hiszen elég hamar sikerült túllendülni mindenkinek a felmerült lehetőségen. Maja amúgy sem nagy pártolója ilyen szemszögből az újításoknak, és láthatóan ebben most támogatása is van. Boldogság és csokiszökőkút. Nagyjából a helyzet ezzel jól leírható. A pancsira koncentrált, jól is tette, lehet, hogy hamar a lengyel színek élénkebbikében pompázott volna, ha leragad azon, ahogy nézve van mindeközben. Így csak a száját harapdálva végzett és inkább már a segítéssel akart foglalkozni. Már-már túl rendes is néha, csoda, hogy ettől még nem kapott senki és soha idegbajt.
- Psssszt. Cssss. Csak jó, és kész. - Na, nem mintha ő ne tudná, hogy többek közt ez is nagyon fura a részéről, de nem nagyon akarja megtalálni, megkeresni, vagy éppen felismerni az összefüggéseket, pedig mostanra elég sok lett, hogy bizonyos dolgokra ráébredjen esetleg. De lehet, hogy ez a homály tartja fenn a lelkében az egyensúlyt és teszi őt ennyire önfeledté. Ki akarná ebben gátolni? De ma már legalább másodjára tesz kijelentést bizonytalankodás helyett. Nem is tudja mi volt a kólában.
Ahogy végzet a habos műveletekkel kicsit elhanyagolta, persze csak időlegesen, a hajkérdést, és inkább ráragadt szerencsétlenre, mint valami rágó. A habra, ami rá került csak grimaszolt egy kicsit, aztán huncut mosollyal hümmögött kicsit a kérdésre. De mielőtt felelt volna, egészen közel hajolt, aztán egy kis puszi kíséretében úgy forgatta a fejét és tolta Lewy pofijába, hogy a habbal biztosan megosztozzanak. Hát na, így volt fair.
- Nem tudom, Drága. Nem vagyok jós. De esetleg lehetne. - Bár azért, ha akarná, se tudná rejtegetni, hogy ő ezzel mennyire jól elvan és teljesen jól viselhetőnek is tartja, sőt, valahol annál is többi. De persze mikor mondana ellent, ha azt mondják neki inkább ne? Nem itt kezdené, ha nem is repesne az örömtől. Közben elkezdte leöblíteni a habot mindenről és mindenkiről, pedig látványosan nehezen hagyta abba az ölelgetést, megesik. Ahogy lassan haladt még a hajába is beleszagolt egy pillanatra. - Nem muszáj, nem azért mondtam ám. Éééés mindjárt visszafordulhatsz, ú, jó illata van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elvigyorodva masszírozott még utoljára a buksijába egy kevés habot, ahogy rá lett hagyva a haj kérdése. Igazság szerint semmilyen ambíciója nem volt ezt nagyon védeni vagy támadni, ő tényleg csak egy egyszerű megjegyzésnek szánta, amivel az ég világon semmi gondja. Ha kékült volna a haja, Maját az sem ejti túlságosan kétségbe. Bár lehet, ha mondjuk eléggé levágatja az kicsit szíven üti, meeeert szereti így, ahogy egyébként hordja. De szerencséje ilyen előszél még nem érkezett.
A nagy ölelgetés közben volt ideje azzal foglalatoskodni, hogy ne hagyja magát csak úgy összehabozni és nevetve adta mindezt vissza, ellenben a kérdésre egy picit elhallgatva törölgette a habot félre. Azért még mindig érezte, hogy néha elkapja a bizonytalanság, hogy bármikor hozhat jó döntést, de most az egyszer csak úgy, ahogy esik, úgy puffan alapon motyogott valami választ, hogy aztán látványosan megszabadítsa a lengyel haját és vállait, na meg a hátát is a habtól.
- Hát… egy picit. Ühhüm, igen. - Nagyon kellett magában egyezkednie, hogy ne folytatódjon ez megint a „de csak ha te is” lényegű kis litániáival, de végül nem így lett. Mikor végzet visszahúzódott mögé, az egyik kezével újra átkarolta és a kockákon dobolva hajolt a pofija mellé a másik oldalról. A szabad kezével közben a vízből kimert habot maga elé tartva fújta szét. Az meg csak úgy repdesett minden irányba. Még szerencsétlen Lewy arcába is, ezt nem is bírta sokáig nevetés nélkül. - Bocsi. Kipróbálod?
Ezután a másik kezével is megfogta, aztán két puszi után dúdolgatva léptetgette az ujjait, még ahogy szembe találkoztak a kacsói, összefűzte azokat. Ha már nem volt semmi ellenvetés ő így nagyon jól érezte magát.
- De ahhoz amúgy egy helyen kell lennünk pancsiidőben, meg olyan helyen, ahol lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A nagy ölelgetés közben teljesen elfelejtette szinte hol van és csak Lewy vállára borulva szuszogott az ujjai dobolgatásával szinkronban. Nem nagyon akaródzott mozdulni semerre, és az sem zavarta, hogy a víz lassan kihűlt, vagy hogy itt-ott még habos lett újra. Világi problémák máskor, most viszont csak kiélvezte a pillanatot addig, amíg nem jött a következő kis akciója. Ahogy össze-vissza szállingóztak a habcsomók, nevetve figyelte, aztán a reakcióra látványosan biggyesztette le a száját. Hogy van ez, pedig ő aztán nem akart rosszat. Persze, nem vette magára egy pillanatig sem, de nem hagyhatta csak úgy szó nélkül.
- Nem? Naaaaa, és ha adok két puszit? Három? - Néha már saját magával alkudozott a navinés, ennek ellenére ő ezt nagyon élvezte. Annyira más volt bármiről, legyen az komoly vagy sem beszélgetni Lewyvel, mint úgy bárkivel. Oké hogy volt neki 4-5 barátja, de ebben kimerítette azt a szociális kört, akik a hangját is hallották valaha egy köszönésnél vagy egyszavas válasznál többször. És bármennyire kívül esett ez a szokásain, szeretett mellette csicseregni. Valahogy kihozta belőle ezt is.
- Ühmhüm. Szerintem tudod, hogy mennyire örülnék, ha veled lehetnék úgy majdnem mindig. De venni? Még egy lakást? Nem sok az egy kicsit? - Vagy kicsit nagyon. Majának ez még mindig furcsa és újra meg újra rájön, hogy ő ebben nagyon nem kompetens. Az egyetlen háza, ami valaha volt egy Pónipalota a szobájában még hét vagy nyolc évesen. Szóval érzékelni lehet, hogy áll ehhez. - Kutyuuust? Igazi kutyuuust?
A végére már egészen lelkesen mocorgott Lewy mögött, mert ezzel legalább hamar elterelődött a korábbi gondolata. A tényekről viszont nem. A helyzet az, hogy nem igazán vannak magyarázatai – ő úgy érzi nem is kell, csak szeret és ez ezzel jár -, mit és miért dönt el ilyen könnyen. De ideje lenne ebbe Vesznát is beavatni. Lassan, de biztosan.
- És ami azt illeti, amúgy is meg kéne anyával pár dolgot beszélni, azért, ha esetleg elpakolnék otthonról előbb észre venné, és kiakadna, mint ezt. - Felemelte a kacsóját a gyűrűre utalva, merthogy ezzel is lesz egy kör, akkor már minden jót oda neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Rajtam nem múlik… - Hatalmas lelkesedéssel és vigyorral csökkentette le a távolságot és támadta le az első, a második, a harmadik… nem is nagyon lehetett egyikről a másikra térni számolásban a puszik között. Aztán mikor úgy nála valahogy kijött a négy - nem matekzseni, köszönjük - kicsit elhúzódott, hogy figyelje mi is a helyzet. Ő szereti ezt csinálni. Csak kedveskedni, úgy létezni, adni, szeretni. Egyszerűen alkalom kell hozzá. Lehet néha kicsit direkt is érzi a viccet komolynak, hogy aztán ha kell, ha nem törlesszen. Tényleg nincs nála talán minden rendben, de sebaj.
- Sok pénzt költesz el, lehetetlen vásárlásmániás van. Vagy olyasmi. Van ilyen? Nem, nem úgy nézel ki. Tudom, hogy nem zavar, csak… - rántotta meg a vállát kicsit tanácstalanul pillogva maga elé. Fogalma sincs mit mondjon, vagy sem. Persze nem az ő dolga ez, meg egyszerűen idegen tőle. De ha Lewy ezt szeretné, akkor ő is. Ez így teljesen működőképesnek tűnik neki. - Semmi! Ő marad, velem, mindig. Mármint Ő is. Dededede…. Tényleg? Mikor? Milyen? Jahj, olyan édesek, úgy tudnak nézni, meg mikor jönnek kuncsorogni, ha éhesek vagy csak szeresd őket.
Még nagy hévvel kifejtette az elképzeléseit kicsit még mutogatott is a kezével, a fene se érti néha az önkéntelen mozgásait. Ezek akkorra abba is maradtak, mire az anyukája az eszébe jutott. Ez nem lesz rövid menet. De túl kell esni, mindig mindent meg tudtak beszélni, még ha volt egy kisebb vita is. Mi baj lehet? Toronyba zárja, most igazán?
- A bizonyítványomon? Mármint sok dologra számít rémképek formájában, így leginkább csak a tempón szokott puffogni, de ettől még engem is levert a víz! Különben, ha a mai nap is számít, akkor sem feltétlenül a költözés vinné a prímet nála szerintem…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A puszikon gyorsan túlesve a kerekek már nála is inkább azon a bizonyos otthon témán pörögtek. Hiába volt gyakorlatilag egy hivatalos lakhelye, azt sem tudta otthonnak kimondani. Erre itt van Lewy, akinek meg követni sem tudja pontosan mennyi van, de több is, és ki tudja, hogy vélekedik. Bár, ha jön újabb, nyilván nincs mélységes elköteleződése neki se. Tök fura, hogy otthontalanok, közben meg mégsem annyira.
- Nem akarok beleszólni, a te dolgod. - Gyorsan ezt máig úgy hozzátette, nem vette rossz néven, csak egyszerűen tőle távol állt ez, így érezte, megesik. - De ha ez boldoggá tesz, nekem nincs vele gondom.
Komolyan gondolta még mosolyogva az egyik kezét felcsúsztatva maga felé próbálta fordítani Lewy fejét, hogy egy rövid csókot leheljen az ajkaira. A kutyus kapcsán már sokkal jobb volt az összhang, de hát na, nem lehetnek egyformák, valószínűleg akkor nem is viselnék jól egymást. Sőt, biztosan nem. Jó ez így, teljesen. Bólogatott az információk hallatán, hogy jegyezte, szélesen vigyorogva pedig az imitálást is befejezte még fel is nevetett kicsit. Valahogy el tudja képzelni, ahogy a Drága körül ott rohangál egy kölyök és ezt mindketten mennyire élvezik. Csak úgy cuki és aranyos, és jahj, szóval érzi, hogy ez valami jó ötlet. Még akkor is, ha sok dolog elmondható, de a szabadidő megléte nem.
- Hát… - Még mielőtt válaszolhatott volna sorolni kezdte az opciókat a lengyel, Maja pedig a szemeit lehunyva szorította össze a száját pár pillanatig mert hát igen. Ez a hármas kombináció minden anyuka legszebb álma, nem? Ebben a sorrendben, egy nap eseménybeszámolójaként.
- Úgy egyben az egész? Eddig sem tapsolt és gratulált semmihez kisebb infarktus nélkül. De most agyi embóliája is lesz vagy mi az. Szerintem a gyűrű lesz a legnehezebb. Deee vetekszik az esti programmal, iiigen. De szerintem sem a rossz kategória ez…
Kicsit zavartan motyogta a végét, egyáltalán nem volt vele gondja, sőt, csak így beszélni róla, ht ez is új volt. Aztán megtámasztotta az állát a hajtó vállán, úgy nézett előrefelé. Mintha valami érdekes lett volna a falon, pedig csak gondolkodott.
- Majd kevesebbet mászkálok sötétben egyedül, ígérem. De azt hiszem, ha hazamentem ezeken túl kell esnem tényleg. Utána majd minden szép és jó lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maja világ életében - jó, az elmúlt több, mint tizenhat évében - próbált a legkisebb problémaforrásként működni, alkalmazkodni, és mindenki más számára a jót elérni. Kisebb vagy nagyobb sikerekkel, ez működött is. Aztán jött a tánc meg a kviddics és egy minimális akaratot felszedett, ami azóta néha tudálékosan előbukik belőle, aztán persze rögvest megbánja. Itt is ez a helyzet, de a csókkal lezártnak tekintette az egészet. Esze ágában sincs bajt kavarni ezzel. Inkább gondol sok, cuki kiskutyára és vigyorog idiótán maga elé, ahogy elképzeli, ahogy egy kergeti a farkincáját körbe-körbe, egy másik meg átesik a saját lábán. Remekül elszórakoztatja őt a saját képzelőereje. Egészen addig, még kicsit meg nem komolyodik a téma.
- Nem kell, megoldom én, nagylány vagyok úgyis tőlem szeretné hallani. Vagyis fogja is, néha nem igazán tudom, hogy minek örül egyáltalán. De már veled is egész jól áll, szóval ezekkel is rendben lesz… egyszer. - Ő mindig úgy van vele, hogy van előrébb, fogalma sincs mit hoz a másnap, vagy mi lesz pár óra múlva, de szeret hinni benne, hogy valami szép vár rá, legalább ott. Bár hosszú ideje a jelenre se lehet panasza, sőt. - Majd később úgyis összefuttok, azt hiszem az bőven elég lesz. Bár elgondolkodtató, hogy akkor a nagyiékkal szövetkezem kicsit inkább.
Ez pedig távolról is sejthető. Hirtelen belegondolt, hogy amint vissza fogja kapcsolni a telefonját, az lassan megy át rivallóba az értesítéshangoktól. El bírja képzelni, hogy Veszna már kétszer eltemette, négyszer kapott agybajt, hogy melyik lehet itt a legközelebbi kórház és akkor ezek után jöhetnek a továbbiak, ha célba ért… Javíthatatlan egy gyerekes szülő.
- Mééég nem, de majd biztos fogok, nem szeretem a hideget. Nem is értem te hogy vagy vele nagy barátságban…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tudta, hogy mi a maga dolga, és úgy is állt ehhez hozzá. Lehet sokszor elhúzta volna a fenekét a szekrénybe zárkózva ahelyett, hogy az anyukájával ezt vagy azt meg kelljen beszélni, de nem is igazán értette. Korábban tényleg bármit megbeszéltek, aztán egyszer csak úgy érezte, hogy megbántja Vesznát, vagy éppen haragszik rá a szavaiért és ehhez nem sok kedve volt. De ez ezzel is jár, túl kell esni rajta mint a csúúnya vizsgákon. Azok is milyen jól sikerültek. Van még remény!
Egy nagy mosollyal az arcán szorította meg abban az ölelésben még egy kicsit jobban a drágát, hogy aztán a vállán pihentetve a buksiját lehunyja a szemét és ott szuszogjon kicsit. A mozgásra felemelte a buksiját, elengedte őt és arrébb húzódott, megszabadult a maradék habtól, aztán a törcsiért nyúlva ő is kiszállt és magára tekerte azt.
- Ühhüm, egy kicsit elfáradtam. Eléggé az van már. - Vagy annál egy hangyányit jobban is, de ezt nem kívánta részletezni. Inkább csak az ajkát beharapva nyúlt a lengyel keze után, hogy amint kicsit szárazabbak voltak kövesse vissza a szobába. Mikor pedig minden és mindenki a helyére került, mint a gazdátlan kiskutyák szoktak a szeretetért koldulni, úgy fészkelte magát Lewy karjaiba és aludt el. Volt mit kipihenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még egy megálló, még egy sarok, még egy szűk utca. Majában_nincs_beépített_GPS. Ez egy olyan hiánycikként funkcionáló, jelenleg nagyon zavaró tényező, ami lehet az élete kétharmadát megkönnyítené, vagy korábban tette volna. De semmi gond. Igazság szerint már sokkal vidámabb megint, volt két elég viharos, aztán csendes napja otthon. De a nagyon fura kérdések, kijelentések, kérések, majd könyörgések után most újra süt a nap. Kint is, bent is. Bár enyhén érzi a napi reszkírozást arról, hogy miért nem jó neki otthon, a fenekén még úgy.... pár évig? Ha Vesznán múlna, még legalább 25 éves koráig. Nagy sóhajtva veszi az epres-áfonyás shake szívószálát a szájába, hogy belekortyoljon, miközben a táskáit kivételesen a kezében fogva lóbálja.
Pontosan úgy érezte magát mint Szenilla a Némóban, mikor a kék halacska mondogatja magában, hogy el ne felejtse: P Sherman, 42 Wallaby Way, Sydney. Ez a cím Majában is olyannyira megragadt, hogy álmából felkeltve is. Durva, hogy a sajátja előtt. Viszont most rendes nagylány volt, és jó sokszor mondogatta, hova igyekszik, megnézte még a google mapsen is a telefonján. Rohadt hasznos dolgok vannak rajta, szeret mugli származású lenni. Mugli is.
Most itt ácsorog, megtalálva a házat kicsit hezitálva a kapuban, de aztán csak eljut az ajtóig, hogy bekopogjon. Körbenézve túl sok mindent nem sikerül memorizálnia, remek, kénytelen lesz arról megjegyezni, hogy jutott ide, hogy volt két villanyoszlop, amiből egy bántotta, a másikon meg volt valami kék felfestés. Háromszor - pontosan bizony, mint az Ózban a lányka a rubincipő összekoccolással - fordult jobbra, meg volt egy bolt. Meg egy néni két fura macskával, bár az reméli nem alaptartozék ott egy utcával lejjebb. Viszont elég meredek a hely, az is érdekes, hogy a néni nem gurult még le azzal a gonosz, lendületes megindulásával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az a tény nem tette Maját túl boldoggá, hogy egyre fogytak a napok a szünetből, és közeledett a tanévkezdés. Mindig eléggé kétkedve és kedvetlenül vette ezt tudomásul és afölött se tudott elmenni, amit az állatkertben megtudott. Hát nem repdesett a rózsaszín felhők között örömében, de persze igyekezett rossz szót sem szólni. A legtöbb dologban próbált ő nagyon megértő és támogató lenni, de csak sikerült megkapargatni a komfortzónáitól legtávolabb eső területeket is. Nem mindig könnyen emészthetően. Suli, eh. Inkább az ajtóban toporogva várt gondolkodás helyett, ahogy nyílt, vigyorogva tolta fel a napszemüveget a buksijára szabad kezével, de nagyjából azzal a lendülettel le is fagyott.
- He? - Ennyire tellett hanghatásilag, amihez egy „mi van?” grimasz is párosult, nagy bambi szemek és értetlen pislogás társaságában. Nem tudta eldönteni, hogy megijedt, meglepődött vagy ledöbbent inkább. Mármint ez nagyon furán hangzott, mármint úgy mindenhogy. Ezzel a szóval ő nem úgy állt, mint az apuval. Érthető okokból. Aztán a befelé invitálás közben kiszúrta a fehér szőrcsomót. A fejét oldalra billentve vinnyogott fel és kapta fel a kezeit a szája elé.
- Úúúúúr Iiiisten. Deeeee cuuuukiiiii vagy, egyelek meg. - Nagyjából itt veszett el Maja egy időre az értelmi zónából, elindult befelé, de a táskáit csak letette aztán egyből a kutyust figyelte. Nem feledkezett meg a Drágáról - csak de, illetve a köszönésről inkább -, közelebb hajolt, hogy megcsókolja, de még így is a kicsit szemlélte. A kezét a nózijához tartotta, hogy megszimatolhassa, de már egyből tapizta volna szegénykét. – Hazahoztad? Végleg? És a tiéd? És marad? Mi a neve?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lehet hozzá kellene szoknia, hogy minden egyes alkalommal éri valami új, valami meglepetés, bárhova is toppanjon be Lewy miatt. Ezt persze tudta ő a legnagyobb pozitivitással értékelni, még akkor is, ha sokkal jobban szeretett mindig, mindent ugyan olyannak megtartani és abban lubickolni. Ha érezte, hogy át kell lépni a kiskapun egy másik kertbe, már nem volt ennyire se biztos magában. Ettől is volt az a kicsit ijedt buksi, de a felismeréstől teljesen elszállt.
- Apa? És Anya? - Kissé hitetlen tekintettel mutatott a lengyelre, majd magára aztán zavartan nevetett. Ezt aranyosnak találta, de leginkább még fel kellett volna dolgozza. Aztán viszont ahogy közelebbi ismeretségbe került a kis szőrcsomóval már mindjárt nem volt semmivel gond. Ez is olyan első látásra szerelem. Hát milyen cuki fülei vannak, meg a nózija ahogy a kézfejének nyomta azt olyan édeske volt. Még az se zavarta, ahogy kapálózva karmolászott, észre se vette. - Haza? Lett egy közös gyerekünk?
A kérdés nem azért volt, mert nem értette, inkább csak nagyon érdekelte, hogy akkor itt marad is, ez olyan otthonszerű-e már. Érezte, hogy nem lesz sok idő, mire amit kitalált meg is valósítja. Közben inkább vigyorogva Voltra nézett meg nyünnyögött neki. Mintha egy kicsit idióta módon állt volna át erre, de sebaj. A név hallatán vigyorogva pillogott a lengyelre, aztán fél karral átölelve húzódott oda hozzá, kicsit hosszabban, mint az előbb a puszi sikerült.
- Igeeeen. Hát milyen kérdés ez! - Azzal a kutyus mellső lábai alá nyúlt, hogy magához húzva, egyik kezével alulról támasztva, a másikkal magához szorítva vegye ölbe. A művelet közben sikeresen állon nyalta őt a kicsike, amire vigyorogva nyomta a pofiját az övének. Nem túl praktikusan a kibontott haja megint útban van, egy mancs bele is akadt, de rutinosan szabadította ki. Igazság szerint nem nagyon szokta a hajhúzás zavarni, ha a Szívecske ráfekszik se nyervog miatta, majd kiszabadul, mi abban a nagy kaland? - Sziamia te drágaság…
Pillanatok alatt huszadrangúvá vált szerencsétlen lakás sorsa, pedig ő tényleg úgy indult neki, hogy jól megnézi. Vagy hasonló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem szeretett volna úgy érdeklődni, hogy azzal negatívnak tűnjön és remélte is, hogy nem volt ezzel baj, bár csak akkor zuttyant le a kő a szívecskéjéről, mikor már válaszolt neki a kviddicssztár. Vigyorogva hümmögött csak kicsit, aztán kisvártatva az egyik mancsocskát a kezébe fogva nézett fel a kék szemekbe szépen pislogva is. Kifejezetten aranyos tudott lenni, mikor éppen elkapta az öt perc, bár itt nem is akárhogy sikerült ennek megtörténnie.
- Akkor… szóval nekünk van. – Próbálkozott ezúttal nem kérdezni, inkább kijelenteni, pedig nem nagyon szokott ő ilyet, érződött is. Pedig örült neki, sőt, kutyaaaa, aranyos, biztos benne, hogy már mindketten most imádják a kis fehérkét. Kell ennél több? Jó mondjuk biztos otthon, a szerető szülők jobb esetben csak egy része az egésznek. Különben is nagyon szomorú lenne belegondolni, hogy szegény Voltnak is esetleg csak egy szülő jutna. Vagy egy, meg egy hétvégi. Egyik sem túl szimpatikus. Mikor magához vette, rögtön ki is élte ezt a szeretetnyilvánítási kényszerét és megszorongatta kicsit még hintázva és billegve is vele.
- Mire kellett vigyázni? Figyelek, nem szorítom erősen, és nézd, ő is tökre kis aranyos… - Azzal a lendülettel pedig hagyta is, hogy finoman a kacsójára harapjon az eb. Alapvetően a kölyök kutyusoktól sosem látta még, hogy nagyot harapnának, meg hogy erősen, ez most sem fordult elő. Vigyorogva figyelte, ahogy hamar rá is unt a kicsike, aztán a fejével bökdösi csak Maját kicsit.
- Nagyon, jahj, de mért nem szóltál? Akkor már jövök előbb is!
Kivéve, hogy akkor Veszna kitér a hitéből, de ez egy részletkérdés jelenleg. Picit oldalra fordult, hátha lát valamennyit Lewyből. Vele se sikerült az utóbbi pár napban olyan sokat lenni, és ezt nem szerette, nagyon nem. De azért még némi figyelme megmaradt a kutyustól függetlenül is, amit teljesen neki tudott szegezni.
- Hogy állsz a pakolással? Megmutatod a házat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Biztosan számíthatott volna valami pluszra, ha már idetotyog ma, de nem így volt. Kellemesen meglepődött így utólag belátva, sőt, kifejezetten nagy öröm tódult a buksijába idő közben, a kapott puszira pedig csak szélesebb mosollyal jártatta a tekintetét Volt és Lewy között. Mindkettőjükért odavolt meg vissza, ez tagadhatatlan volt, de most a megosztott figyelemdolgot se ártott gyakorolnia, amivel amúgy is voltak gondjai.
- Te, figyusz, ugye emlékszel még, hogy volt egy saját házilegyem, akinek köszöngettem; meg tücsköt simogattam, még velem lakott pár napig? Szerinted ezek után majd kiszaladok? Bár, ha te is macskát hozol… még az is lehet.
Elég bizarr módon jutott eszébe Vivi, és hányszor próbálta már rábeszélni őt a barátnőjével arra, mennyire jó dolog egy cica, és hogy tartsanak, mert fun. Nevetett, de tényleg nagyon értékelte, hogy semmi macska. Nem tudott volna azzal itt is mit kezdeni, meg hé, nézzünk rá erre a csöppre. Hát mennyivel cukibb már. Olyan kis édes, ahogy kalimpál a mancsaival, odanyomja a buksiját, vagy éppen nyaldos össze meg vissza.
- Nem. Mármint nem volt fura telefonhívás, nem vasalta ki a fekete ruháját és még a vezetékneveden se hívott. Szóval határozottan nem, bár sok fura dolog jutott mostanában eszébe. A legnagyobb baj inkább az, ahogy velem viselkedik. Eldugta az összes bőröndöt, mikor meg pakolni kezdtem, beállt a szekrény elé, és rakta vissza a cuccaim… de minek?
Maja már egészen átesett az első értetlenkedős sokkon így viszonylag könnyen mondja a dolgokat, kicsit talán gügyög is benne, lévén a kutyussal akart kommunikálni, csak ez az infó még közlésre várt. Oké, nem sok ideje volt bármerre elnézni, így mikor felemelte a fejét és befelé nézett észlelte még a káoszban lévő rendet.
- Jó, menjünk. Tudom, nem is nehéz. - Összeráncolt homlokkal pillantott rá, mintha a navinésnek nem kellene heti két edzésen valakit emelgetni koreográfia vonzataként is. Határozottan pehelysúlyú egy kutyus ehhez. - Ha meg megunt, majd megkapargat és leteszem. Addig a lábikói jól vannak rajtam.
Lassan elindult Lewy után, ha mutatta az utat, most már rá figyelve inkább, meg úgy az egészre. Egy nagyobb sóhajjal nyugtázta azért a lakás tényét. Rájött már, hogy jobb, ha csendben bólogat, mert ő az okosabb kettejük közül, biztosan jól döntött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az örömtől nem tudott volna oda és vissza lenni, ha ez a négylábú a kisebb, dorombolós, csomóköhögős fajta. Valahogy annyira nem volt velük kompetens. Hiába szereti a nagymacskákat mondjuk elnézegetni az állatkertben, nem ugyan az.Helyeslően bólogatott a mondandóra, legalábbis a macska tiltása opció ezt váltotta ki, a másik felett kicsit értetlenül állt.
- Ne is, furák. De ha már nem itt laksz, minket miért érdekelne, itt mi van?
Az a nála alapból ritkán, az elmúlt időben viszont elég sokszor előkerült többesszám már nem is volt olyan fura. Sokkal rosszabbra számított az elején, milyen lesz ilyenekhez hozzászokni. Bár mondjuk a kezdeti anyu-apuzás még most sikerült leülepedjen. Mindent a maga idejében persze.
Veszna is ezzel a tanáccsal élne, csak szerinte Majának rossz az időbeosztása, már ami a haladását illeti. Még legalább tíz évig nem szerette volna, ha ilyen „család” és „gyűrű”, valamint „igen” és „nála lenni” vagy „lakni” kifejezések elhangzanak a konyhájukban. Most azonban a kézen lévő ékszerre pillogva, lefehéredve szorította el Maja kezét, még mindent - lehet meg is bánta ezt - ki nem húzott belőle.
- Áhh, ez akkor még szóba se jött, utána említettem, hogy átjönnék, azt inkább hagyjuk is… - Maja elég lemondóan sóhajtott, de előtte még megforgatta a szemeit, mikor elképzelte újra azt az arcot. Pedig tényleg nem mondott semmi rosszat! Bár arra lehet kitért, hogy mikor lehet szeretne többet Lewyvel lenni, és ez már túl sok dologgal egyenlő az anyjánál. - De az igazi halálközeli élmént akkor élte meg mikor a gyűrűt megnézte. Utána folyamatosan buta kérdésekkel jött, hogy miért, muszáj-e, történt-e valami… ami azért rosszul esett, nem is értem.
Azzal végre levegőt is vett, nem csak beszélt, megint kinyílt a csap, de idő előtt visszazárta és a kutyussal gügyögve foglalta el magát. Szépen lassan haladt, néha megtorpanva nézte mi és merre az elmondottakból. És nagyjából addig bírta Volt, ekkor kapálózni kezdett lefelé tekintgetve, maja pedig leguggolva tette talpra még megsimizve a fejét utoljára.
- Firkálni? Ooooké, bár azt nem szoktam, csak festeni – jegyezte meg kinyújtva a nyelvét is mellé, kicsit rázva a fejét. Az komoly művészet. Lehet még a végén inkább hajtogat oda egy nagy Voltot és azt ragasztja ki. Ugye a jövőbe senki nem lát ki és hol lesz, na meg mit csinál hónapok múlva. - Konyha, szoba, fürdő, vettem. Ez talán nem olyan eltéveszthető. Jóóóól, ettem, aludtam, itt vagy velem, teljesen jó minden. Bár mindjárt év eleje és ehh. Tényleg, hogy állsz… azzal?
Nem, nyilván nincs túl kellemes meggyőződése a tanári szakmáról, meg eleve az oktatáshoz köthető, de tényleg érdekli, meg szurkolt, csak, nehéznek tűnik elfogadni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak megrántotta a vállát a dologra, nem különösebben esett kétségbe vagy nyugtalankodott rajta, ha előre is gondolkodott, azt teljes pozitivitással próbálta tenni. Persze amennyire bizonyos helyzetekben lehetett. Eddig két vagy három alkalom volt, mikor kilátástalannak és negatívnak látott maga előtt bármilyen képet, azokra pedig egyáltalán nem emlékszik vissza szívesen. Sötét napok. Az anyukájával ennél azért világosabb időket élt, bár nem túl kellemeset.
- Igen? Elhiszem, de akkor is, anyuval sosem voltam sokáig rosszban, vagy nem csinált úgy legalább, mintha örökre haragudna. Miért mondana ilyet az anyukád? De nem is vagy az, dehogy fogsz. – Határozottan rázta a fejét a kijelentésekre, még ha realitást kellett is volna mögé tegyen, akkor se kerülne. Maja nem akarta, nem is látta ezeket Lewyben. Vagy amit éppen igen, azzal együtt szerette. Senki sem csak fekete vagy fehér. - A turbános bácsik, akiknél a képernyőre kell tenni a kezedet, és feltöltenek? Vagy az az asztrotv?
És igen, valahol itt lehetett volna gyanús, ha nem Majáról lenne szó a sztori. Érthetetlen okból tapizta ő már a TV képernyőjét, de hogy abból nem lett szerencsésebb, meg az éppen eséstől bezúzott popsiját se távgyógyította meg, az tuti. Mindenesetre Az ajkait harapdálva emésztgette a tényeket, a saját anyja is fura, de a lengyelé sem tűnik éppen olyan mintába illőnek. Mindeközben szemével a fehér eltűnő szőrcsomót követte, ahogy pedig elveszett a vőlegényéhez fordult vigyorgósan. Bólintott, de akkor se firka, na.
- Igen, arra gondoltam. Az baj? Mármint… ilyenkor nem az szokott lenni, hogy nehéz kitalálni mit taníts? - Nem ért hozzá, a grimaszt meg igyekszik kerülni, de ettől még érdekli mi a helyzet, hát hogy ne lenne kíváncsi? Viszonozva a csókot nyújtózkodott fel, hogy a kezeit a kviddicses vállán pihentetve figyelje az arcát.
- Nem, nem akarok, nagyon rossz volt igazából. Mármint Veled voltam jó sok napot, aztán hirtelen elfogyott… ez nem. - A mondandója végére kicsit leszegte a buksiját, pedig nem volt rossz kedve, csak rájött már elég sokszor, hogy nehéz mikor hiányzik neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hirtelen annyira jól sikerült lefoglalni a gondolatait, hogy a nagy ezotv kontra asztrotv harcban nem is tudta már ki áll nála nyerésre. Mondjuk meg kell hagyni, ezen a színvonalon maradva lenne még pár adó, amit fel tudna sorolni. A kanálhajlítós dologra felnevetett, aztán tudatlanul megrázta a fejét és még a vállát is megemelte. Lövése se volt a mentalistákat melyikbe szuszakolták be. Durva, hogy mik vannak, és hogy erre vevők, vagy legalábbis zizik annyira, mint Maja, aki egyszer leült és belenézett ebbe a kínálatba. Bár leginkább tág pupillákkal meredt a TV-re hogy, jézike, mi folyik itt? Még ő is!
- Én sosem tudtam megkülönböztetni. Mondjuk a másik furi dolog az, ami ilyen művészettel foglalkozik. Filmek, galériák, elvont alkotók. Anya mindig ilyen izékkel foglalkozik. Én olyankor alszom mellette mondjuk. Marha uncsi, meg néha a hajam égnek áll, hogy képesek két totál különböző Vasarely művet összekeverni!
Még egy sziszegő hanghatást is hozzátett. Aztán észrevéve magát nagy szemeket meresztett. Nem azért, mert sokat beszélt, hanem mert észlelte, hogy miről. Ilyenkor mindig olyan kellemetlenül érezte magát, ebben nem volt olyan buta, mint másban, csak erre meg nem kíváncsiak. Viszont mielőtt kihűl a gyomra, inkább érdeklődött és kiélvezte az ölelést. Vigyorogva végigsimított a Drága arcán, aztán egy hosszabb csókkal inkább elhessegette az iskola témát. Maaajd máskor.
- Volt olyan, hogy valahova jöttem hozzád és végül nem ragadtam ott? - A buksiját félrebillentette, miközben kérdezett és elhúzta kezeit az arcáról. Mosolygott, igazából cseppet sem bánta, hogy mindig így alakult. Bár az egyre furcsábbnak bizonyult, hogy lassan „elfogyott a ruhám” távlatokban sikerült kivitelezni ezeket. - Szeretnék maradni…
Beharapva az ajkát akart volna még talán mondani valamit, mikor érezte a picurkát a lábánál, lepillantva rá pedig annyira cukin nézett felé, hogy hát nem lehetett nem rá figyelni. Talán még egy kicsit direkt is csinálják ezt a kutyák, nem? Visszafordult aztán végül… és nagy vigyorogva gondolkodott el.
- Ühm, valami mesét mondtál, befejeztétek már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Talán egy hangyányit sikerült magát elragadtatnia, amin ő lepődött meg a legjobban. Ennek ellenére igyekezett a legkisebb feltűnéssel zavartatni magát, hiszen nem volt baj, csak ő generált magának. Milyen meglepő ez is. Elmosolyodott, azt viszont nem igazán tudta, hogy ezt tényleg folytatnia kéne-e, nem igazán könnyed tízperces csevej témája általában, ő is csak akkor állt rá, mikor kényszerből belökték emberek közé, és annyira ciki volt már a hatodik ember, aki némának nézte, hogy inkább beszélt.
- Az azért túlzás csak… van, amikor még én is tudok valamit, és mások a buták, az pedig bosszantó, ha ilyen alapvető. Vagy lehet csak nekem az. A művészet közel áll hozzám, anyu sokat rángatott minden irányba, de ettől még ennél többet azt hiszem nem tudok mondani.
Ó, de, menne az egy kis megerőltetéssel, vagy ha megint látna valamit, amiről eszébe jut. Viszont jobb az, ha ő hallgathatja, vagyis ezt szereti, inkább kiélvezi így az együtt töltött időt. Ki tudja mennyi alkalma lesz, ha Veszna komolyan veszi ezt a testőrködést és a végén a szobáját is lelakatolja, nem még a szekrényt. Pedig, Maja már magától is egyre többet indul neki és köt ki a lengyellel, komoly szándék vagy cél nélkül, amit nem nagyon lehet hová tenni.
- Szeretlek, nem is szeretnék… általában muszáj. Edzés, meccs, próba, verseny, suli… anya. Nehéz úgy, hogy mindenhez máshol kell lennem, majd máshova „haza” menni.
Kicsit lebiggyesztette a száját, de nem volt rossz kedve, csak szemléltette az állapotot. Mosolyra húzódtak ajkai, egy sóhajjal pedig lehunyta a szemét az ajkain végig húzódó simítás erejéig. Érzékelte a kis Voltot, hamar el is vitte a figyelmét.
- Ú, jól hangzik. Ühhüm, de segíthetek pakolni is, vagy ahogy gondolod. Volt gondolom haaaatalmas segítő jobb. - Az elnyújtott szóban minden benne volt, így az, hogy felnevetett már csak tetézte az elképzelését. Valamiért inkább hátráltatónak látta a kutyát, aki odatipeg, finoman megharapdálja a cipőt, hogy „hé, tedd le azt a pólót, menjünk labdázni”. Közben el is indult a kanapé felé, félig Lewy irányába gügyögve, bár nyilván az ebnek szólt az még, csak aztán a lengyelnek.
- Persze, ráérek, tiéd az összes létező időm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

ruci | NE ajándékozz élő állatot 🐰

Szomorúan vette tudomásul, hogy mióta Lucával beszélő viszonyban vannak - nem, nem a lány tényét -, sokat hall róla mennyi kutyus, cica, újabban kisebb rágcsálók is náluk kötnek ki a menhelyen. Felelőtlenül magukhoz vesznek emberek állatokat, akiket aztán elhagynak. Hát hol itt az igazság? Nem ismerik az Ohana szabályait? Maja képtelen lenne valaha csak egy legyet is magára hagyni, ha az már az övé volt, akár csak kettő percre is. Azóta pedig, hogy Volt az életükbe csöppent Lewyvel különösen nehezen viseli, mi mindenre képesek az emberek, hogy mennyire hanyagok és nincs bennük elég szeretet a kis édesek felé. Nagy sóhajjal ballagott ki a térre Alíz, a többi DÖKös társa és az örök mamijuk társaságában.
- Persze! Segítesz Szöszi? - Barátnőjét kereste maga körül, aztán mikor meglelte mosolyogva pillantott rá, segít-e ebben a feladatban. el is vette a plakátot és megindult annak új célja felé. Talpig Stitchben olyan kis vidám volt, meg ünnepek, egy kis szünet és a vőlegényére ragadhat megint. Már arra az időre, mikor éppen őt nem nyírja ki az élete, Maját meg az aktuális hülyesége.
- Képzeld voltam a menhelyen múltkor beszélgetni Lucával, és láttam, hogy már két kidobott nyuszit is összeszedtek. Annyira szomorúak voltak azok a tapsik. Miért ilyen kegyetlenek az emberek?
Nézett szomorkásan a barátnőjére, miközben kicsit elmélázott ezen. Sokszor nem értette hogy van annyi rossz a világban, pláne olyan, amihez emberi szív nem lehetne elég erős. Végig lehet ezt nézni nem szomorúan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha van valami, amivel esetleg villogni tudna a tánc mellett, az sem a kviddics elsőként, hiába van vele képben, hanem a művészet. Legyen az festészet, vagy egyéb ág, mint a zene. Ennek ellenére sosem teszi, és ez bizonyosan nem most fog megváltozni. Talán van az a hely és idő, mikor igen. Kicsit feszengve pillogott a dicséretre vagy megszólásra, hirtelen nem tudta eldönteni, de azért érezte az elismerést így aprót szusszant és bocsánatkérős mosolyt eresztett meg, hogy aztán a tincseit eltűrje. Nem zavarta, szerette bármi módon, ha a hajában matatott, és ilyenkor még az se érdekelte, ha ezután húsz perccel hosszabb fésülködésen kell átessen mert tiszta kóc lesz.
- Igazából én sem, és nem is tudom mi lenne a jó, de ez így szerintem nem az. Mármint érted, nem azzal van a baj, hogy van dolgunk, az normális, csak, hogy mégis ilyen rosszul jön ki. Tökre mindegy hogy most egy hét, vagy két nap, mindkettőnél tökre hiányzol nekem is.
Beszéd közben inkább a kutyus felé pillogott, meg úgy félre, kicsit lehet zavarban volt a saját okfejtésétől, pedig nem volt abban semmi rossz. Csak kimondták végre, hogy valami nem patent még. A végére emelte fel a buksiját és veszett bele a kékjeibe mosolygósan pár pillanatra.
Még választ kapott és Ők elhelyezkedtek, gyorsan visszatotyogott a shakeért és ledobta a cipőit, hogy a Minnie egeres zoknijában visszatipegve a kutyus másik oldalára huppanjon a lábait maga alá húzva. Megsimogatta a puhaság buksiját, még fél szemmel már a mesét követte.
- Akkor majd később segítek. Te meg milyen ügyes vagy, legalább megdicsért érte, hogy elvitted?
Igen, bizony ezt az érdemi szóáradatot Voltnak szánta, mit sem törődve vele milyen fura, hogy akiről éppen szó van centikre eszik tőlük. - Ú, jó étvágyat!
Eszmélt, hogy ez elmaradt, aztán míg a mese betéve tudott forgatókönyvét motyogta - sikeresen lespoilerezett két sort előre - a kis kutyika életre kelt. A lányka karjaiban kapaszkodva mellső lábaival felnyújtózott a nyakáig és a megkötött sál egyik felére harapva bontotta le és húzta el. Na szép, tolvajjal van dolog. Nevetve rázta a fejét, de szót sem szólva hagyta, hogy a mancsaival játsszon vele és az ölébe húzódjon. Legalább a kajáról le bírta venni a szemét. Látta ám hogy pillogott.
- Volt már evett?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nehéz volt számára elképzelni, hogy bármilyen helyzet előkerüljön, amiben esetleg nem csak ő tanácstalan. Valamiért abban a hitben létezett eddig, hogy Lewy mindig tudja merre van és ezzel ő a lehető legmagasabb szinteken elégedett is volt. Miért ne lett volna? Ő még a saját maga teremtette világban is elveszett néha, bár egyre kevesebbszer, és a döntési helyzeteket is viszonylag nehezen viseli. Életében talán négy vagy öt alkalom volt, mikor nagyobb hezitálás nélkül képes volt kitérés nélkül választ adni. Például az ujján is pihenő gyűrű ügyében is.
- De Te mit szeretnél? - Nézett rá, valami olyan választ várva, amivel előrébb jut. Maja esetében mindig nyilvánvaló, hogy mindig másoknak akar jót, de mostanság két szék közt a pad alá zuhanástól fél. Ez pedig el is bizonytalanítja még jobban, és valahol kicsit észhez is térítette, hogy mozdulni kell valahogy. - Szerintem már átesett azon, most a szívéhez szokott kapkodni, nem pedig a fejéhez. De nem boldogtalan vagy elkeseredett, csak nehezen fogadja el és nem is akarja. Bár gondolom ez normális az anyáknál...
Lehet, hogy egy picit tényleg erősebb befolyással van rá Lewy, mint azt gondolná és ezt Veszna is remekül érzékeli, de Majának ettől nagy az öröme, és ő sem akarhatja letörni. És ahogy másban, itt is valahogy azt szeretné, ha a kviddicssztár boldog lenne, nem pedig örök ingázást és hogy sehogy se legyen jó. Valahogy annak kell lennie, mindig van egy jó. Olyan nincs, hogy nem.
- Tetszett neki, ha olyan jól nézne ki egy cipő, én is elrohannék vele! A múltkor el is gondolkoztam egy rózsaszín Air Max-en. De inkább hazamentem és ettem egy fagyit.
Aztán ezzel abba is hagyta a csacsogást és inkább a mesére koncentrált az egyik kezével pedig Volt fülét piszkálgatta, aztán megvakargatva a buksiját hagyta, hogy lassan megsemmisítse azt a kis kiegészítőjét. Legalább öröme van kicsinek is! Mindenkinek boldogságot kampányt indíthatna lassan a navinés. Bólogatott aztán az etetésre és mosolyogva tapadt nagy szemekkel a mesére. Bírta azt a nagy vörös loboncot, bár neki sosem kellett volna. Az már a túúúl feltűnő kategória. De az biztos, hogy a főszereplő elég talpraesett lányka. Irigylésre méltó.
- Nem kell ám sietni, ráérünk, vagyis ő még egy kicsit, én meg aztán nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tudja? Tudja. Majának olyan érzése van sokszor, mintha egy hatalmas, minden kérdéssel teli szobában magára maradna, és amíg nem ad válaszokat, amik egyértelműek és döntéseknek bizonyulnak, nem szabadul. Ettől el szokta más esetben fogni a pánik is és nagyon örül, hogy csak egyedül maradva minden elmúlik. Most azonban elkerülhetetlenként lebeg szemei előtt ez az egész. Nem is akar kibújni alóla, és bármennyire próbált legalább hárítani kicsit, csak rá maradt.  Bólintott egy aprót, egyelőre szó nélkül, aztán a meséről a szemei Voltra keveredtek. A kicsike mosolyra késztette és addig is egy sóhaj kíséretében nem hagyta leblokkolni. A kutyitól távolabbi lábát, hiszen csak az volt éppen szabad, felhúzta, aztán a fejét a térdére hajtva karolta át, hogy oldalra fordulva Lewyt figyelje. Ő néha tényleg az, akinél az önálló véleményhez kell a harapófogó, de ahhoz, hogy valamit, amiben nem csak ő érintett eldöntsön… hát ő se tudja mi.
- Valószínűleg ő is szereti a kéket, vagy fázott a talpa. Bármi lehet. - Valóban, ki tudja mi járhat a fehérke buksijában. Lazán a vállát is megmondta a jelzőre meg csak felkuncogott. Nem is érti, hát szerinte aztán tök normális néha miket művel. - Hát csini volt, na. A fagyi meg finom, kárpótolt hamar.
Közben a sál lassan majdnem az utolsó centikig merő nyál volt, ráadásul az új gyerkőc szájában, amire egy percre még Maja is megijedt talán, vagy meglepődött. Visszahúzkodva tőle kicsit körbetekerte a mancsán, így nem tudott annyit elhúzni és fulladozni se szerencsétlen. Az nem zavarta, amit csinál, de nem viselné jól a lelke, ha itt miatta kapna sokkot, illetve ne kapna levegőt. Hazudna, ha azt mondaná a mesével foglalkozott, az agyacskája dolgozott, az egyik kezét a kutyus nyalogatta meg rágcsálta vidáman a másikkal meg még mindig a lábát szorongatta. Látta, hogy a vőlegénye végzett, a kérdésre megrázta a fejét aztán. - Ebédeltessünk, már biztos nagyon éhes, az evés fontos…
Látta már jó párszor a Meridát, hogy a konyhába menet fejből is befejezze nekik akár szó szerint is, szóval nem lesz nagy hiányérzet. Mondjuk egy Lilo és Stitchnél már tuti nem állna fel ennyivel, szörnyű. Lassan összekapta magát és fel is pattant, hogy a konyhába vegye az irányt a kis Ohanával. Kiérve körülnézett a tálka után és ha megtalálta, vagy kisegítették magához is vette, hogy hamarosan finomságot pakoljanak bele Voltnak.
- Szeretném én is – dobolt kicsit zavartan a pulton, még a kviddicsesre pillantott. Iiigen, bizony nem engedte el a költözködés témát, csak most teljesen randomra és értelmetlenre sikerült így mindez. Bár Majánál mikor van helyén?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

ruci | NE ajándékozz élő állatot 🐰

Valahol Majában egyszerre dőlt meg az „ő nem tud komoly lenni” és a „nem maradhat mindig gyerek” tézis egyszerre. Olyan ügy mellé keveredve, ami ennyire megmozgatta őt és el is keserítette, egyből tudott nagylány lenni és a legjobbat nyújtani. Persze a DÖK-ben amúgy is igyekszik, de az állatkák, hát a cukikák aztán nagyon motiválóak. Szeret Annevel és a többiekkel működni, ez a második közösség, ahol képes volt kinyitni a szájacskáját és nem elhúzódni a több embertől. Fura. De ezek mellé elég csak ránézni, a ruha, a viselkedés, a gondolatok. Örök cukiság, mit komoly gond ide. Szóval Maja.
- Ahha, tartsd kicsit jobbra, úgy nem lesz annyira ferde, kicsit csálén áll a fa. - Megfigyelte már a növény törzsét, nem volt ezzel gond, közben vigyorogva húzta elő a kis ragacsot, ami fent fogja bizony tartani a plakátokat, de így a fáknak se lesz rossz. Mindenki jól jár, a navinés lány meg lassan már tiszta greenpeace aktivistává válik. - Igen, nem ezt érdemelik, senki nem érdemeli, hogy elhagyják…
Szomorú szemekkel pillogott barátnője felé, ezt pontosan tudja mindketten mennyire át tudják érezni. Sóhajtva bólogatott, ő is így gondolja, ezért bizony büntetés járna. A kis kartondobozokból feltornyozott „asztal” mellé lépett, hogy újabb plakátot vegyen el, a táskáját pedig odébb tessékelje, mikor újabb embereket látott közeledni. Illedelmesen köszöntötte az első megérkező úriembert (Hunter), mielőtt megint a szöszire pillantott nevetve.
- Igen, hangosan. De nem baj, igazad van. Sok a rossz, nem is szeretem ezt így… Én hiszek benne, hogy majd eljön a jó is, tudod a nagy számok törvénye…vagy hogy mondják.
Azonban mielőtt jobban belemehetett volna meghallotta a nyuszis kérdést, meglepődve fordult és nézett fel a hang tulajdonosára.
- Megesküdnél mindenre, ami szent? Szeretnéd eléggé? - Gyanakvóan méregette őt a kérdés közben, hiába volt a hangja kicsit félénk Majának. Nem az a nagy társalgó. Aztán egy halvány mosollyal támaszkodott meg a dobozokon, lenyúlva a táskájába kihúzott pár hajtogatott nyuszit.
- Én lennék a legboldogabb, ha minden nyuszika, vagy csibe, vagy tengerimalac jó kezekbe és szeretetbe kerülne… de nem mindig valós az ígéret - jegyezte meg lebiggyesztett ajkakkal. Közben Bálint kezei felé nyújtott egy rózsaszín meg egy kék origamis nyuszit. Közben az érkező szőke lánynak is intett és ő is kapott rózsaszín nyuszikát, meg érdeklődő pillantásokat az állatkája kapcsán. Aztán szavait már mindkettejüknek szánta.
- Tessék, győzzünk meg másokat is, hogy haláluk napjáig vigyázni kell rájuk!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Lehet, vagy csak az illat tetszett neki. Mikor kisebb voltam, volt egy samponom - valami gyümölcsös, úgy éreztem magam, mint egy két lábon járó saláta, még én is megrágcsáltam a hajam.
Talán más esetben kicsit jobban beleesik a mese varázsába és teljes áhítattal bámulja azt, most azonban nem ez a helyzet. Elvarazsolta őt a kiskutyus és nem nagyon volt hajlandósága rá egy darabig, hogy másra koncentráljon. Mondjuk lehet a csöpi is közrejátszott ebben, hiszen a buksiját Maja ölébe helyezte, úgy nyammogott a sálon. A combját össze is nyálazta az eb, de nem törődött ezzel különösen sokáig, nem volt egy 'jaj, koszos lettem, vidd innen' lány, sőt. Vélhetően hármuk közül maximum Volt lepődött volna meg egyedül, mikor Maja elhasal mellette a kertben, majd heves hempergésbe kezd vele sznkronban. Megeshet. Megfog, elég biztos.
Óvatosan húzkodta el a sálat, nem akart ő haragot, de azért bajt se, a művelet végén pedig pont a puszira figyelt fel. Kicsit eszelős vigyorral villogott válaszként, tudta ám, hogy jót csinált, és örült is, hogy mindenkinek megfelelt. Na meg a puszinak is. Nagyon.
Ügyesen csusszant ki zoknisan, ismerkedve a konyhába, aztán viszonylag gyorsan meglelte az első lényegi elemet: Volt edénykéjét. Kezébe véve azt vetette fel, ami mostanra összeállt a buksijában. Megvárta még az étel belekerül, aztán a már látványosan várakozó szőrmók felé tipegett vele, aki szinte abban a pillanatban le is csapott rá, ahogy a tál talajt ért. Kis édes. Csóválta a farkát, rázta a popsiját, sőt, még vakkantott is két falat között. Nem lehetett nem szerelmesnek lenni belé.
Bár nem ugyan ilyen okokból, de ez utóbbi kijelentéssel a vőlegénye kapcsán is előszeretettel élt. Belesimulva a karolásba mosolyodott el, aztán bólintott párat.
- Nem tudom milyen lenne, milyen lesz... de szeretném. Olyan jó mikor ott vagy, megnyugtató és tudom, hogy akkor nem lehet gond. - Megvonta kicsit a vállát, ki nem mondta, de tudta ő is hogy biztonság érzete van, ez pedig sokat jelent annak, aki eddig kevés emberre támaszkodhatott úgy igazán.
- Én csípem, ha sok jut belőled - vigyorogva billegett kicsit a karok között. Tekintete a kis ebre siklott, azért azt is el tudná még ez mellett nagyon is viselni, hogy mikor vége minden kötelező napi dolognak, vele is összefuthasson. Csak jó lenne, ezt érzi, hisz benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megesik vele, hogy néha túlzásba esik mesélés terén, de ez az egyik véglet, amit Lewy előtt produkál, a másikban jó, ha kettő vagy három szót bárkinek összetesz magával kapcsolatban. Nem is igazán sikerül néha ezt hova tegye, de most túl elfoglalt is ezt kielemezni. Felkacagott a simogatásra, néhány ponton akaratlanul is csiklandós és ez olykor csak hopp, érzékenyebb, mint kéne.
- Hát, aminek jó illata van, az általában finom is, neked meg nagyon jó van, szóval biztos az vagy te is.
Teljesen logikusnak tűnt és hibátlannak az egész, ahogy a végére ért. Még bólintott is a saját mondandója végén, hogy ő bizony ezzel nagyon egyetért. Nyilván így van, hiszen ő rakta össze ezt az összefüggést. Még egy utolsót simított a kicsi buksiján, aztán nekiindult a konyhának.
Bár nem mondhatná, hogy bármiféle gyakorlata lenne a dologban, vagy hogy valaha kapott a kezébe komolyabb felelősséget pályán és fellépésen kívül, nem tűnt olyan nehéznek. Legalábbis még. Tette a dolgát abból, ami rá maradt és élvezettel csinálta. Csak ez az etetősdi is teljesen fel bírta őt dobni, tényleg nem kell neki sok. Lehet ha idejön és kapott volna egy csomag gumicukrot ugyan ilyen lelkes és boldog lenne, csak most kicsit jobban és kicsit szerelmesebben. Úgy kétfelé. True story.
- Tudom. Szeretlek.
Annak ellenére, hogy egész jól sikerült magban dűlőre jutni, azzal hadilábon állt, ez a gyakorlatban miként tud zajlani. És nem a konkrét együttlakás része, hanem úgy az odáig eljutás. Főleg az anyukája. Aki a hétvégézéseit is úgy díjazta, mintha minimum világ ellenes bűncselekményt és felségsértést készülne Maja elkövetni. Aztán kicsit megnyugodott, a hétvégékből viszont heteket csinált végül a navinés, és azóta… hát.
- Saját szobát? Mihez? Nem maradhatok veled? Ígérem többet nem kerül a hajam az arcodba reggelre! Megpróbálom legalábbis… Becsszó! - A kisujját feltartott egy pillanatra meggyőzően bólogatva is. Bár ezt annyira nem szánta ő se komolynak, de tényleg nem érdekelte a külön szoba dolog. Nyilván, ha vele akar lenni, akkor az úgy értendő, hogy V_E_L_E, nem csak nála.
- Nézzük meg! Milyen színű? Ott már kipakoltál?