Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Annyi országban és helyen fordulunk meg, hogy nem is éreztem különösebben másnak a helyzetet, mint bármikor. Voltak körülöttünk más és más segítők, még engem is kellett vizsgáljon más a pocimmal, pedig olyan orvost talált anno Lewy, aki utazott, ha kellett. Lehet ezért is állok másként a helyzethez, hallottam kint beszélgetni másokat erről a kedves doktornéniről, de engem is gyakran beszélnek ki, furák.
- Rendben - bólintottam is és elfordulva a minitől hátra léptem kettőt. Így ott voltam az ágynál, de mégsem benne az útban. Közben nézett rám is meg a nénire is nagy szemekkel, meg mindenáron meg akarta fogni a köpenye szélét is, amin el is mosolyodtam, főleg mikor látta, hogy nézem és elhúzta a mancsát. - Nem tudom pontosan mitől lehet, talán tényleg csak megfázott. De tudom, hogy fáj neki - mondtam végül, mikor láttam, hogy a nagyobbik részével végzett a dolgoknak a kedvességét pedig jó néven vettem ugyan, de nem mozdultam. Milyen ciki lenne beleszorulni az orvosunk székébe ekkora hassal. Ki se műtenének onnan.
- Nővére van, aki lassan 3 éves lesz, ő meg ugye lassan 2 éves. Jó tesók, szerintem biztos ezután is örülnek majd - meg reméltem is ezt. Én úgy láttam Juliannal is nagyon jól elvannak és Keve brekijeivel is, így nem lehet gond, igaz? Kicsit furcsa volt minden, mióta megtudtuk, hogy ketten lesznek és még fiúk is, de amíg mások nem tudják, szerintem nem is értik, Lewy miért volt olyan görcsös pár napig. Én is éreztem rajta és kicsit azt hittem, rosszat tettünk vele, de én örültem, én szerettem volna már az elejétől kicsiLewyt. Aztán bumm, egyből kettő. Talán ez olyan életbeli csoda, annyi rossz volt előtte, amivel nehezen boldogultam ott hónapokig, lehet ez volt a jó kezdete megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szülihét, szülihétvége. Mindkettő nagyon jól hangzik, de az egy kicsit még sokkal jobban, hogy senki nem ment sehova egész héten. Mindenki itthon volt és néztünk rengeteg mesét, játszottunk, ehettünk együtt, nem csak vacsorát, ha úgy sikerült, de reggelit meg ebédet is, nem beszélve a tízóraikról és az uzsikról. Bár egy ideje ez utóbbi nekem átment alvásba minimum egy brekivel együtt, pedig mindnek illene, mégis van aki helyett én szoktam, mikor van apuci vagy valamelyik mama velem itthon. De ma, azon kívül is, hogy ünnepi, a legünnepibb minden, mert Klara bizony három éves!
Reggel korán már együtt ébresztettük, de csak picike gyertyás sütivel, mert a meglepi még vissza volt. Korán öltöztünk, még sötét volt odakint, hogy aztán a kocsiba csüccsenjünk a kutyusoknak integetve és elinduljunk. Én kicsit furcsán éreztem magam, a kórházon kívül az elmúlt két hónapban sehova nem mozdultam ki, se erőm, se kedvem nem volt. Csak itthon lenni, meg féltem is kicsit. Egy hónaposak a napokban a fiúk,és nem indult minden velük se zökkenőmentesen. Mi van, ha nem szeretnek majd autózni? Vagy sokszor kell megállni?
- Nem lesz baj, hogy ennyire picikkel megyünk?
Meg nem tudok mellettük is ülni, meg Lewy mellett is. Csak éreztem, hogy kicsit feszengek, ahogy elől az övem piszkáltam, de aztán csak a szívecskére néztem és vártam, hogy ébredezzenek az alvásból, már fényben a törpök. Csak óvatosan elfordultam, amennyire ment, hogy tudjak hátrafelé bámészkodni, meg még nem figyeltek - meg szerintem mióta elindultunk - vagy négy fotót is csináltam. Fejenként, minden fél órában. Csodaszépek, a fiúk a hatalmas, szürke szemeikkel, amivel merednek előre, a lánybrekusok meg a csodaboldog mosolyukkal. Megigazgattam a felsőm, ami még elég feszes volt, de legalább nem olyan feltűnően. Mondjuk a két alsó gomb megadta magát, de nem feltűnő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nyilván nem mondtam nagyon újat, de azért örültem, hogy mindketten úgy gondoljuk, nem vagyok ehhez buta, csak a vásárlással nem barátkoztam meg továbbra sem. Más mondjuk, mikor kosarat kell a brekiknek összerakni. Az túl gyorsan és jól is megy már. Néha azért kicsit rosszul is érzem magam, mert szerintem ez nem rám vall, meg van az a mondás a takaróval, hogy ha kicsi ne dugd ki a lábad. Vagy hasonló, nem akarok olyan lenni.
- De nekem nem kell másik. Akkor se kellene, ha lehetne - ráztam a fejem, olyan lendületesen, hogy Aniaval majdnem kociztunk is, nem lett volna kellemes, de éppen elhajolt, hála az égnek. Csináltunk már baleseteket. Múltkor összefejeltek a nagy forgásba meg tánciba, azt lehet elfelejtettük elmesélni a férjecskének. De nem lett baj. Ahogy abból se, hogy olyan lett az életünk, amilyen. Szerettem így, és szerintem nagyon kevés lánynak volt olyan kastélyos táncis ünnepe az esküvőjén, mint nekem, nekünk. Szóval nem hiszem, hogy bármit alulmúlt volna.
- Szeretlek Nyuszó, ajándékok ide vagy oda - vontam picit a vállamon megint, ezt ma már annyit csinálom, ideje lesz belegondolni az izomlázba. Közbe megigazgattam az ölemben forgolódó pöttömöt is, hogy arrébb álljak a papírtól. Én inkább nem írok alá semmit. Jobb az úgy, meg békés és minden. Nem szeretem, ez komoly dolog, nem való nekem. - Szerintem jobb lenne.... Neki, ha hazavinnénk. Sok új dolog lesz, most még utazgatni - néztem kicsit bizalmatlanul magam elé, hogy aztán felnézzek azokba a szép kék szemekbe, majd csak mosolyogva billentsem oldalra a fejem, mielőtt ráncolva a nózim megszólalok.
- Eh - hangzott szinkronban az én számból és Klarcáéból is. - Nincs Bumbi feje, nézd meg, ő se szereti, még le is hajtotta a fejét. Ő Macis nem olyan mint egy rosszul mondott édesség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Volt idő, mikor nem szerettem, és tudom, hogy a férjecskének néha még most sem egyszerű, ettől még a szülinapok igenis szépek és fontosak. Mióta együtt tarthatunk én is máshogy gondolok rá. Már egy ideje nem féltem tőle, hogy valami baj velem lenne vagy az enyémmel, hogy az ront el mindent, pedig nem tudtam az okát sok dolognak a múltból. De jó volt és könnyebb Lewy mellett, szeretem, és éreztem, hogy ő is, mikor nehéz is velem. Ami azért sokszor van. Vagy volt az utóbbi időben szerintem.
- Mert ti nem hintáztok? - tettem fel az egyértelmű és nagyon bután hangzó kijelentésre szánt kérdésem, még ráncoltam is a homlokom, ahogy számolgattam. Nem értettem ki nem akarna. Én sem, ha ők nem. Mármint semmi nem annyira fontos, hogy mosta aztán egyedül belevágjak, amúgy sem szeretem. Főleg a nagy és ismeretlen helyeket egyedül mászkálva. - A vonatozás jól hangzik, az olyan aranyos - meg tudom én is milyen, nem kell nagy dologra gondolnom, ami azért sokat segít a helyzeten. Nem vagyok okos az ismeretlen dolgok előre kitalálásában.
- Akkor jó, én elhiszem - tettem hozzá, bár a végét már hátrafelé mondva, ahogy visszatoltam a cumit a breki szájába, mielőtt eltörik a mécses, mert elrepült és senki nem találja. Nem nézett ki rosszul semmi, nem voltak nyűgösek, de sosem lehet tudni én meg nem akartam rossz kedvet se nekik, se másnak.
- Más? Mire gondolsz? - húzkodtam meg a felsőm visszafordulva, ahogy felé néztem. Voltak kételyeim, meg furcsa volt megint kimozdulni, de erről senki nem tehetett, ez csak úgy benne van az emberben, főleg ha olyan butább fajta, mint én. - Éhesnek éhes vagyok én is, mint Klara, de az nem olyan aggasztó azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azért nem vagyok túl okos, de sejtettem, hogy vannak dolgok, amit nem pár hónapos - éppen kettő - babákra terveztek. Nem is tudom van-e olyan hely, park, játszóház vagy bármi, ami ezt figyelembe veszi. Mármint nekik még az a szép, színes játszós szőnyeg is csak bámulással jó. Általában egymás kezét nyálazzák össze, mint akik éhesek, de más nem történik. Kapálóznak, Jacek a hangját is próbálgatja, meg lehet Lewy idegeit, mert mindig akkor csinálja, mikor ő nincs ott. Így nem hallotta. Csak én.
- Igen, ezt gondoltam - bólintottam párat, bár azért nyilván ha van kis, játszótéri hinta, ha az ölemben vannak, vagy olyan kenguruban, legalább egy, ő azért csak tud, értitek. DE egyelőre ezt nem vezettem elő, inkább csak majd kiestem magamból is, még turkáltam hátra, hogy minden rendben legyen. Megfogtam a repülő cumit, meg levettem az isziskulacs tetejét a minibrekilánynak, csak utána fordultam vissza.
- Van ott valamilyen állat is? Mármint, jó, nem egy állatkert. De tudod például ott a park, mikor szoktunk menni a papiékhoz a Balatonra, sok mókus is van, amiket meg lehet simizni - nem mintha szeretnék mókust kergetni, de arra, ha valamit megnézünk, ami mozog meg hangos, biztos élmény a fiúknak is. Azt már tudom, hogy ahogy telnek a hetek, ezekre már egyre jobban figyelnek. Mondjuk sokat alszanak, főleg nappal, nem hiszem, hogy baj lesz velük. Majd este, de az már nem a hely dolga.
- Üh-üh, nem, igazából itt is csak mikor átutazunk rajta veled, meg mikor régebben versenyen. Szóval úgy nagyon sosem kirándultam sehol, tudod - vonogattam a vállam. Nem voltam ettől rosszabb kedvű vagy vágyakozó, szerettem úgy, ahogy volt az életem akkor, pár apróságot nem véve. De az is mindig olyan jó volt, mikor végül eljutottam valahova, hogy a férjecskével először.
- Csak furcsa, nem voltam sehol egy ideje, tudod, hogy sokszor nem érzem magam jól, mikor népszerű helyre kell menni, most meg egy ideje nem volt...senki, semmi. Tudom, de nem tudom miért - és tényleg így is van. Nehéz, csak jönnek dolgok, sokszor fáradt vagyok és azért, vagy fáj valami és akkor. Nehéz megmondani, lehet tényleg csak hiszti, ahogy mondogatják sokan. - Te is aggódsz? De most min? A hamin kívül - az egyértelmű lett, hogy sarkalatos pont. Éhes voltam, de azért ennyire még nem vagyok türelmetlen, csak megsimiztem a kezét lehetőleg nem belenyúlva semmibe, nem mindig jó macerálni, ha vezet ezt tudom, aztán kicsit a vállának dőltem majd csak visszahelyezkedtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szerintem is élveznék. - A pónik édesek, a pacikra is mindig fel szoktak figyelni, mikor olyan helyen sétálunk akár a faluban, akár Pécsen. Anyáékkal voltunk a közeli nagy terápiás lovardánál és meg is szabadott egyet-egyet simizni, szóval biztosan nagyon tetszene nekik. A fiúk nyilván kicsik, ezt én is tudom, de örülök nagyon, hogy itt vannak. Velünk. És minden a legnagyobb rendben van. Talán kicsit jobban féltem attól, most mi lesz, mint a lányoknál bármikor, és itt nem is a szülésre gondolok, csak arra, hogy fogok én vagy Lewy vagy együtt boldogulni a dologgal. Nehéz volt neki már az elején az, amit a doktornéni mondott a babamozin, utána meg gondolom ő is átgondolta, hogy egy-egy breki is sok mindent igényel, hát kettő egyszerre. Főleg ők. Az egyiküket még nem láttam éjjel aludni, pedig már két hónaposak. Meg még majdnem meg is ette a rongyikáját egyik éjjel, mintha muszáj lenne.
- Igen, sosem egyszerű, tudom, hogy régen is majdnem nevettél rajtam, csak azért még sem, mikor olyanokat mondtam - vontam egyet a vállamon. Nem volt ez rossz érzés így utólag vagy kellemetlen, igazából én is mosolyogtam már rajta. De azért emlékszem a tekintetére, mikor megkérdezte hová mennék szívesen én meg mondtam, hogy a Balatonra. Szóval nem pont ugyan azt ismerjük és láttuk eddig a világból. Azaz mi még keveset a brekikkel, de ezen szeret változtatni mi meg boldogok vagyunk.
- Nem akarok bukni semerre, és remélem azt ők se fognak hami után... azt hiszem elfelejtettem a másik felsőm - gondolkodtam el magamra nézve. Éreztem, hogy túl könnyű volt a hátizsákom, de mindegy is. - Tudom, szeretek is kimozdulni veled, veletek. Jó érzés, csak kicsit megint furcsa, most sok volt, mikor úgy nem ment vagy nem volt jó érzés - vallottam be, mert ha nem is mondtuk ki így volt. Egy időszakban nem voltam semmivel túl jóban, persze a brekik más tészták. Velük igyekeztem így is a legboldogabb lenni, mert ők nagy öröm. De most már nem féltem sok dologtól, amitől akkor még igen.
- Lassan? Miért oda mennyitől kell? - néztem kicsit értetlenül. Mert még picik, tényleg azok, nekem nem mondják hogy nem. Most születtek, meg még tökre nem tudnak sok-sok mindent. Persze járunk, mikor Münchenben vagyunk a foglalkozásokra az ottani oviszerű helyre, Klara szereti is, de az más. Csak pár óra és mehetünk haza. - És ezt muszáj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem aggódtam - már - ezen, én bíztam benne és tudtam, hogy ha ide jövünk, annak oka van. Mindig gondol ránk, jobban is, mint bárki hinné, szerintem az újságírós néniket és bácsikat újra és újra meg tudta lepni. Azt hiszem most ezzel az utolsó pocis dologgal is azt várták, azért voltunk csendesebbek a végén, mert majd megy és jól megmondja, hogy neki ez elég volt. Lehet volt olyan pillanat, még az első hetekben, mikor rájöttem, hogy brekisek vagyunk újra, hogy talán tényleg kitáncol, ha éppen alkalmatlan, de rájöttem, hogy rosszul tettem. És tudom, hogy meg is bántottam ezzel, amit nem akartam. Mindig itt van nekem, nekünk. Szeret, szeretem.
- Nem mondanám, hogy hibáztatlak ezért, igazából van, ami szerintem is elég bután hangzott vagy vicces volt. Ettől még én azt hittem, ez így jó. Nyilván megtanultam mi nem annyira - vonogattam kicsit a vállamat. Tényleg úgy éreztem igyekeztem nagylányabb lenni és ezért sokat tettem, nem csak az anyuskodással a brekik mellett, hanem úgy mindenben, amiben tudtam.
- Bármelyiket, nem emlékszem. De már vagy egy éve nem megyek nélkülük sehova - húztam el a szám, mert vannak balesetek. Leeszem, leeszik, összekenem, összekenik, lepisilnek, lehánynak vagy éppen én magam.... sajnos megtörtént eset, nem tehetek róla, én nem akartam, de nagyon büdi volt ott, és a breki is bukott rám és a szagok, csak uuundi. Ellenben az utazással, az azért nem volt rossz. Mikor azt mondta, minden rendben lesz elmosolyodtam és kicsit megsimogattam a lábát, ahol elértem. Hittem neki és úgy éreztem tényleg most minden békés és jó.
- Hát úgy mennyi...a kor....a brkei...ezek - bólogattam, ahogy folytatta, mert igazából megválaszolta, szóval értette a kérdést. Vagy ha nem is, tudta, hogy nem tetszik és miért. Szeretek otthon lenni velük, mikor velem meg nekünk rajzolnak elsőre, meg énekelnek, táncolnak, labdáznak. Mindent. De igen anyu is mondta, hogy egyszerűbb, ha délelőtt csak kisbrekizek még ők játszhatnak meg tanulhatnak dolgokat, utána meg lehet nagy brekis délután. Vagy hasonlót magyarázott, mai nem hangzott rosszul, de olyan jól se azért.
- Igen tudom, mondta Cel hogy ő és Emma viszik a 2 meg a 3 és 4 éves brekis csoportot. Meg ott vannak Kevééktől is a brekik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Már kezdtem megszokni, hogy minden tortúra, így magamhoz képest emberfeletti türelemről tettem tanúbizonyságot, ahogy ott ácsorogtam kicsit a pocakom simogatva, még a pindúrom vizsgálta a néni. Igazság szerint én észre sem vettem, hogy a tenyerem már megint a minikéimen van, előfordul, hogy teljesen elbambulok és Lewy vagy más szól, hogy megint csinálom. Én tényleg nem akarok idegesítő lenni, néha csak megtörténik. De aztán megtudtam, hogy semmi baj, így mindjárt nagyobb lett a mosolyom is meg nyúltam is Ania felé, aki már szólongatott is engem és elkezdtünk visszaöltözni.
- Azt megkérdezhetem, hogy ez ugye nem olyan,a mitől a másik brekinek...babának is baja lehet? - javítottam ki magam út közben, mert az a furcsa, idős néni nem értette  a kérdéseim és folyton suttogott rólam, hogy beszélek meg egyszer le is bolondozott. Sajnos ő volt a legközelebbi orvos így inkább csendesen vártam, a férjecskének mikor meséltem szerintem ő se volt elragadtatva attól az orvosdoktortól.
- Igen, szép nagyok, ugye? Sok tesó - mondtam széles vigyorral a kicsilányomnak, aki nagyokat tapsolt is mellé. Lelkes és vidám, mint Klara is, mind tudunk azok lenni és örülök, hogy annyira nem tudja bántani őket senki és semmi. Rossz kicsit belegondolni, hogy majd lassan nagyok lesznek és el kell olyan helyre járniuk, mint az óvoda meg az iskola. Én nem akarok brekik nélkül maradni. - De már nagyon várom, szeretek velük lenni, meg együtt csinálhatunk mindent - meséltem neki lelkesen, ahogy lassan minden szépen visszakerült a picikémre és ezzel együtt késznek nyilvánítottam. Fogva a kezét segítettem neki leballagni, de nagyon szerette volna, ha inkább felveszem. Nem lennék megdicsérve, de ezzel a picivel még talán nem lesz baj, így kicsit nyögdécselve de felemeltem, szépen a pocim fölé tolva őt. - Vigyázzunk a lábikóval - mutattam meg neki a kezét a hasamhoz húzva. Okos kislány sokat mesélem, hogy ott vannak a tesók. Másnak nem, másnak nem meséljük.
- Csak néha játszóházba, de most otthon vagyunk, így nem hiszem - ingattam is meg a fejem, aztán megvártam még lesz most már remélhetőleg jó receptünk. Közben Ania már integetett is nagyokat. - Köszönjük szépen és bocsánat, hogy csak időpont nélkül jöttünk, de nem akartam rossz gyógyszert - mondtam kicsit szomorkásan, aztán ha nem volt más hátra el is indultunk a brekivel, mert nekünk még haza is kell érni meg gyógyszertárt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sokszor nem fért bele a buksimba az, amiket mondott. Nem hely volt szűken, bár az is, de rá mindig figyelek, sokkal inkább nem volt vele mit kezdenem. Butaságnak tűnt, mikor azt mondta máshogy érdemelnék dolgokat, vagy szerinte nem tett minket elég boldog ohanává. Mikor úgy nézett ki azokban a nehéz és fájós hónapokban az elmúlt időben. Nem beszéltünk valami sokat, de azért mindig láttam, hogy nem teljesen vagyunk rendben. Utáltam ezt, ha valamin mégis kellene és lehetne változtatni, ezzel kezdeném.
Reméltem. Bíztam benne. Hittem, hogy nem csak elhangzik ez tőlünk, érti mit jelent nekem, nekünk szeretni őt. Hogy ez mennyire fontos és más mint egy szeretlek, egy hiányzol, egy sima fontos vagy. Ez valahogy mind volt és mindnél több.
A néni lassan felírt mindent csak aláírás kellett, meg nekünk a kutyus és majd egy név neki, de abban legalább már kiegeztünk, hogy innen nincs utazgálás máshova, csak vissza a meleg otthonba. A lányokra is ráfér, mert bár nem olyan pindurka, mindjárt egy éves Ania, szerintem neki már ez a nap ahogy van, fárasztó volt. Lelkes a vaukra de olyan laposakat pislog, mint én minden délelőtt tettem, még a pocimban volt.
- Hát eh... nem jó volt az a név - magyaráztam meg de csak egyre ingattam a buksim, már a kislányok is csinálták, annyit látják éppen, szóval hárman elleneztünk minden ötletet és nem jutottunk előrébb. Egyelőre.
- Mi lenne, ha inkább az esti mese alatt beszélnénk meg? - kérdeztem felsóhajtva, hogy mikor már lelkesebben és elánnal indultak meg a nagy mancsok, pórázvégen a szívecske mellett, mi is settenkedjünk utána. Nem akarunk a fura és kicsit morci nénivel maradni. - Berni sem lesz, bármilyen macis - mondtam még mielőtt megigazítottam volna a kislányom az ölemben és a férjecskével az oldalamon eldörmögtem egy Csókolomot és ki is léptem a helyiségből. Nem volt már ott levegő, meg jobb ez így.
Ő pedig jön velünk haza, egy szerető ohanába, olyanba ami nem hagy hátra nagykutyákat se két nap után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mert az emberek nem rosszak, vagy jók, mindenkivel előfordulnak... bajok - vonogattam kicsit a vállam. Még a kísérleti lényeknél sem hittem ebben, különben Lilo se színezgethette volna a rossz meg jó faktort. Egyszerűen vagy ez vagy az lett volna. DE tudott változni. Igaz, hogy talán a fröcskölős nevelés túlzás volt, megtanította a kis kéknek, merre van az élet és hogyan lehet jól ohanáskodni.
Nem is volt fontos a váltóruha, igazából nem is érdekelt annyira, csak furcsa volt minden. Próbáltam úgy tenni, mintha a kezemben tartanám az élet alakulását, de sosem ment. Nem készültem jól semmire, nem tudtam elég jó lenni a kormányzáshoz, aztán mikor meglett Klara nem is akartam. Ania után meg túl sok minden történt velünk, amit rosszul csináltam ha mondogattuk, ha nem. Nem akartam, hogy esetleg szétcsússzon a torony, mint a jengában.
- Az lehet, nem tudom - gondolkodtam, el de aztán csak rámosolyogtam, mert nem fontos ez tényleg, nem is igazán törődnék az öltözködéssel, vagy ha igen úgyis megint rám szólna, hogy ezt ne itt meg ne ott, mintha annyira érdekelne bárkit egy összekent ruha, amit éppen leveszek. Majdnem olyan undi, mint az ovi-suli. Mindenki tudja ez mit jelent. Másokkal lesznek, másokkal játszanak, más nénik vagy bácsik lesznek velük egész nap, azt fogják várni minden nap, hogy oda menjenek. Csak nem tetszik ez az egész. Otthon is tudnak egész nap játszani, én is tanítom őket, beszélni is megtanultak! Akkor meg? Undi.
- De muszáj? - kérdeztem inkább kicsit mérgesen, mint szomorúan, az is voltam, de ez a tény inkább csak nem tetszett, majdnem olyan volt, mint mikor be kellett járni az iskolába, pedig lett volna jobb ötletem. - Abból talán tényleg nem lehet semmi - vontam párat a vállamon.
- Azért biztos örülnének, meg nekik is kellenek barátok - láttam be végül ahogy kiszálltam a kocsiból mikor megálltunk, aztán kinyitottam a hátsó ajtót. Kiemeltem Klarat, aki a lábiain jön majd, meg gondolom apun, majd vártam a babakocsit a fiúknak és Anianak. Nem is volt olyan nagy, mint az ember várná három brekire. Szemben egymással a két babahordó egyik oldalon, a másikon meg csücsülhetett a brekilány és kész. - Ééééés, apuci, hol kezdünk? - totyogtam elé, aztán mikor senki meg semmi nem volt éppen útba fel is nyújtózkodtam hozzá egy puszira legalább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Fogalmam sincs miért van olyan érzésem, mintha megint nem értene velem egyet, de csak tudom valahol mélyen, hogy ez történik. Mondjuk nem baj, én szeretem, hogy nem látok minden rosszat a világból, illetve hiszem, hogy azok nincsenek is, csak olyan nagyzoló pletykák, mint például amiket az újságok sokszor írnak. Volt ott is már sok butaság arról, hogy a Nyuszónak van új családja, meg Boojibooja. Az anyukájáról is rengeteg rosszat tudnak írni, pedig Levendula ha kicsit nehezen is érteti meg magát Lewyvel vagy Helmuttal, nem rossz ember. Az Anyukám sem, hiába voltak döcögőik a Nyuszóval.
- Mondjuk annyira azért nem fontos, csak eszembe jutott. Legfeljebb leveszem a topot és maximum átüt kicsit, vagy az inget alóla, megoldom - nézegettem magamon végig el is húzkodva irányba a felső részem, mert a gombsor pont nem a közepén volt a hasamnak, az egyik oldalon domborult ki a mini Angel, ami végre visszakerült a helyére.
- Nekem azért még mindig nem tetszik - motyogtam, de ezt már kiszálláskor inkább, aztán sóhajtva inkább elkezdtem kiszedni a brekiket, már akikhez volt elég kezem, mert ugye ez nem egyszerű már. Maxi szerint annyit kell szülni, amennyit elbírsz. Igazából a babakocsit tolni elég egy kéz, és abba hárman elférnek, a másikkal tudom fogni Klara kezét, és tökre még babahordozós kenguru sincs rám kötve, pedig! Szóval simán nincs igaza, nekem aztán mondhatja, hogy ez sok. - Akkor talán elmehetünk a lányokkal, gondolom. Ilyenkor mit csinálnak ott?
Nem vagyok nagyon képben, én ugye rendes oviba és suliba jártam, későn jött az erőm és csak nyolcadik után csöppentem ebbe bele, addig minden... más volt és normális. Aztán persze izgalmas volt, és hamar bele is szoktam mindenbe, indítva a kviddiccsel, az emberekkel való barátkozásba, és ami még jött. De nem tudom mennyire leszek boldog, ha lassan kiürül otthon a nappali. Értem, hogy ez csak napközbeni, de eddig ez az én dolgom volt, igazából nem is értek semmi máshoz.
- A körhinta jól hangzik, és Klara dobálásimitálását meg "jabdáit" hallva, azt hiszem oda - nevettem fel kicsit nézve lefelé, aztán bekapcsoltam Aniat a helyére, miután kiemeltem a kocsiból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Rendben - hajtottam le a fejem egy nagyobb levegővétellel. Eszem ágában sem volt vitatkozni, amúgy sem szeretek, én csak meg akartam oldani, ha nem lenne meg. Nem szeretek beteg lenni, olyankor minden nehezebb és rosszabb, arról nem beszélve, hogy mióta a brekiim is itt vannak, mindenki csak fertőzné a másikat és akkor mindenkinek rossz lenne. Nem szeretnék ilyeneket direkt csinálni soha.
- Micsoda? Nem tudom, mármint... én nem vagyok óvós néni, nem is lennék soha, ahhoz még többet kell tanulni, mint bármi máshoz. De nem hiszem, hogy Emma ezért dolgozik velük, vagy Bence tesója. Vagy szerinted igen?
Egy picit jobban megingatott ez most, mint a tény, hogy bizony nekünk oda hordani kéne a babákat. Ez azt is jelentené, hogy akkor új anyukát kapnak? De az kinek jó? Én nem szeretném, ha mást szeretnének ennyire, vagy anyukáznának. Sehogy nem tudtam szimpatizálni a gondolattal, és bár értettem, hogy ez olyan játszóházasság, csak komolyabban, ettől még nem voltam elragadtatva, így csak nagy sóhajjal inkább kivettem a táskám is és magamra akasztva keresztben elkezdtem tolni a brekiket.
- Miért nem? Nagyon ügyes lenne, múltkor mikor átjött Sebby hozott ilyen pici karikákat és próbálgatták, majdnem mindet át sikerült dobnia - meséltem lelkesen, és tökre ki is illant a fejemből, hogy a Pandával megegyeztünk, hogy ezt nem annyira reklámozzuk Lewynek, mert szerinte nem lesz oda érte. Nem értem a mai napig miért, ez nagyon aranyos és édes. Klara szeretne ügyes lenni, mint az apukája, én is inkább rá szeretnék sok dologban hasonlítani, megértem a brekim.
- Nekem tetszik, Aniacska, ne edd azt meg, undiii - el is húztam a papírt a kezéből, amit fogalmam sincs honnan szedett, de tiszta nyálak voltunk. A fogak, legalább béke van és nincs sírás. Mondjuk azt hiszem hoztam azt a hamis fagyasztósat, azt szereti.
- Nem hiszem - mondtam, aztán ahogy sétáltunk az illatokra a hasam jobban morgott, mint Jacek sírni tud. Duh. Úgy csináltam inkább, mint aki nem hallja és sétáltam tovább. - A legpicibbek oda hogy ülnek fel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Sosem késtem még, de tényleg, olyan se volt, hogy nem én voltam az első, aki ideért, hogy vihesse haza a brekijeit. De ma valahogy semmi nem akart sikerülni. Lewyéknek válogatott meccsre edzésük van, onnan azért nem lett volna egyszerű jönni, így nekem kellett, csak az órám tovább tartott, mint gondoltam. Szerintem most először szeretem azt mondani, hogy tanulok, mert jó helyen vagyok. Nagyon kedvesek, szeretem a csoporttársaim is, és nem is annyira nehéz. Nem tudom, talán nem idegeskedek annyit azért, de jól érzem magam még a nehéz tárgyas órákon is. Ma viszont tánctörténelmen kicsit elhúzták az előadást, és fél órás késéssel értem csak át anyához a fiúkért. Mondta hogy szólt az előkészítőbe Levendula, így nem lesz baj, így ugyan most már vagy egy órával később, de itt voltunk a faluban.Még mindig nem vagyok túl penge, így mindig vár minket Cel, ő szokta a lekicsinyített dolgaink, mint a babakocsi is visszanövelni, meg bekötjük a pindúrokat, aztán meg sem állok az előkészítőig.
Kicsit zavarban vagyok, mert azért rosszul érzem magam, meg mi van ha a lányok már sírtak? Én biztos nem szeretném, ha később találkoznánk. Mondjuk az első napjaikon is főleg én sírtam, nem értem én ezt az egészet. Csak sóhajtva hagyom, hogy Jacek kicsit megrágja a kezem, ahogy előre nyúlok, mikor nagyon gügyög, aztán belököm a kerítést, és betolom őket az épületbe. Itt már rutinosan haladunk, aztán az ügyeletes csoportszoba előtt megállok és be is kopogok, majd ha úgy tűnik, hogy szabad benyitok.
- Hahó, nagyon sajnálom, csak kicsit elmaradtunk - kezdtem bele, ahogy elnyitottam az ajtót és beléptem a fiúkat megkerülve. Nem akartam őket takarni, vagy kint hagyni, nem bízom ennyire abban, hogy okosak lesznek, csináltak már baleseteket máshol is, elég Leroyrosszcsontok olykor. Ezért is figyelgettem rájuk, ahogy ránéztem a kislányokra és Emilyre mosolyogtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Lehet igaza volt a Nyuszónak, hogy nem leszünk rossz szülők, ha segítenek nekünk mások. Mert négy breki az négy breki, nem olyan könnyű. Így is nagyon szeretem, és sokkal kevésbé rossz, mint amilyennek tűnhet mindent rendben tartani. Nem mintha a mai nap ezt megmutatná, fáradt vagyok, a fiúk is félkómásak, és biztos a lányok is elfáradtak. Nem akkora gond, legalább a fürdés után mehetünk nagyot aludni, és ha elég ügyesek vagyunk, mire felébredünk holnap, már apuci is otthon lesz. Bár tartanánk már ott, tudom hogy ez fontos és boldog vagyok, mikor az, és tudom, hogy szereti a munkáját. De hiányzik, nehéz egy-két éjjel is így, egyedül. És nem a picik miatt, csak szimplán nem szeretem.
- Hercegek? Ezt lehet, hogy nem lenne jó apucinak is hallani - ingattam is meg a fejem, persze a számra haraptam a mosoly helyett inkább. Tudom, hogy ez veszélyes. Múltkor hozta haza Klara a meghívót, amit rajzolt valamelyik már iskolás fiúnak, akit meg akar hívni a szülinapjára. Hát a Nyuszó nem volt elragadtatva. Nagyon nem. - Igen, nekem tényleg nagy szerencsém van.
Ezt nem csak körülöttem gondolták így, hanem én is. Nagyon sok köszönni valóm van a templomos néniknek meg bácsiknak, a Jézuskának, a Mikulásnak és a Húsvéti nyúlnak is, akik mindezt elhozták nekem. Mert biztos mindenkinek benne van a keze. Még a Fogtündér is lehet, hogy szólt pár jó szót az érdekemben. Sőt, belegondolva egészen biztos, még ha régen is láttuk egymást.
Lassan guggoltam le eltárva a kezeim, hogy elkapjam a szaladó és nevető Aniat, aztán meg fogadjam a nyálas, de hatalmas csókokat tőle is és Klaratól. A nagyobbik lánykám egyből ment a fiúknak is köszönni.
- Nagyon köszönöm, igazából most sem tudtam, csak az órám, meg Lewy most nincs itthon...kicsit olyan minden - vallottam be egy nagy levegővétel után aztán csak álltam ott és néztem a piciket, ahogy örülnek egymásnak. Nem tudom rosszul esett-e hogy nem voltak szomorúak, amiért tovább kellett nélkülem legyenek, vagy sem. De ez azt hiszem ilyen lesz már, olyan hamar akkora nagy brekik lettek, amit el sem tudtam képzelni.
- Igen, nagyok, és kis rosszcsontok, de nagyon szeretem bennük is ezt. Máskor is rád bízzák a maradókat? Vagy valami mást is tanítasz itt ilyenkor? - kérdeztem rá, ha már itt voltunk, nem én járok szülőire, és bár ismerem az ittenieket, annyira nem tudom ki és mit tanít vagy játszik pontosan a lányokkal. Sokan vannak velük, de tudom, hogy vigyáznak rájuk, mert az apuci azt mondta.
- Megállunk? Mármint miben? - néztem rá kicsit megilletődve, nem teljesen értettem a kérdést. Igazság szerint nem tudom mekkora lesz az ohanánk, sosem lehet tudni, mennyit kaphatunk. A fiúk is olyan kis meglepetések voltak. Az időzítéssel is és azzal is, hogy ketten jöttek.