Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Talán egy egészen kicsit túlzásba vitte és túl is agyalta a virágtémát, nagyot is sóhajtott mire a végére ért és igazából be is fejezte, tényleg. Egy-két dologban nagyon el tud vele szaladni a pacika, amit ő maga is nehezményez és általában lövése sincs mások mit gondolnak róla. Ő néha úgy van vele, hogy már nem hallgatná magát. Megesik.
- Ne is, még a végén nekem már nem marad ölelgetnivaló - húzta el a száját látványosan grimaszolgatva. Nem lett volna ínyére a dolog, nyilván nem az a lány, aki ettől nagy drámába vágja magát, attól még egy virág is bántotta volna biztosan a lelkét, ha lecserélődik. És mindjárt elindult benne a felismerés is, hogy micsoda dolgok tudnák zavarni, ha már egy virágra is képes lenne féltékenynek lenni. Bár ezt így ebben a formában nem ismerné el. A maradék részére Lewy mondandójának csak egy kínos vigyorra futotta. Nem is a harapástól tartott. Egy harapás amúgy se a világ vége. Csak egy picit próbál abnormálisból visszaváltani. Nem Lewyn akar félig fetrengeni, ölelgetve őt egy teázó hátsó sarkában.
- A lassút azt hiszem eddig se - igen bátorítóan tette hozzá, de csak őszinte volt. Hallott már cifrákat az anyjától, de határozottan könnyebb volt már a helyzet az elmúlt hetekben. Bár most, hogy nem igen volt hajlandó még hazamenni, kezd kételkedni megint. – Szerintem kedvel, csak nem akar, ezért úgy tesz, mintha nem.
Felnézett a kviddicsesre, aztán megrántotta a vállát. Igazából igyekszik nem a tűzvonalban lenni, de valahogy tesz róla Veszna is, hogy rendszeresen oda kerüljön. Nagyon nagy kérés lehet, hogy hagyja egy kicsit önállóan élni. Ilyenkor mindig jön a „de még én felelek érted”, aztán a szokott anya-lánya vita és egymás fejéhez van vágva a fél Háború és béke mennyiségében minden.
- Igen, anyu régen ezért nem engedte az állatos meséket. Mert, hogy akkor tuti szeretnék majd és hurrdurr. Ooo van az a cuki plüssrépája! Ahj, annyira aranyos. Meg imádom a galambokat is benne, nagyon viccesek.
A galambos részt már nem úszta meg szárazon, sőt, szó szerint igen nedvesen érte, hiszen a teája negyede, vagy fele, már az ölében és a lábán volt. Mély levegőt véve törölgette magát, fel sem nézett elsőre, csak érzékelte, hogy a barátja is matat, aztán meg, hogy segít. Aztán nagy gondterhelten nézett a plafonra, végül meg Rá és elnevette magát úgy bólogatott.
- Látod, ezért jöttem el. Most lehet te is tocsognál, vagy rosszabb, csak te, amilyen béna vagyok. De jobban jártunk volna, ha inkább megharapsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Hatalmasra nyílt szemekkel bambult, még Lewy beszélt, szabályosan kihagyta a pislogást is, és amolyan csodálkozást próbált magára erőlködni, de az a baj, hogy nem mondhatná, hogy meglepik ezek. A legnagyobb öröme az lett volna az anyukájának, ha még legalább egy évig nem kerülnek olyan beszélgetésekhez kettesben, amik felszaporodtak az elmúlt fél évben. Maja fel fog nőni, vagy már rajta is van ezen az úton, ha akarja Veszna, ha nem. Közben csak vigyorogva rázta a fejét.
- Azért ott egy picit én is hibás vagyok, ha nem egyszerre borítok rá már jó sok dolgot, amiről… kicsit lemaradt, lett volna ideje emésztgetni. Különben meg… nyugodtan felkísérhetsz bármikor, neeeem is értem mi ezzel a gond. Csak kicsit más sorrendben élünk.
Szemeit megforgatva nevetgélt a dolgon, de tényleg így van ez. Nem egészen olyan ütemű volt ez, mint amit Lewy felvázolt, vagy ezen felül az anyukája, vagy a környezete elképzelt. Azonban ez a navinést egy pindurit sem foglalkoztatta, ő nagyon jól érezte magát így, és nem is igazán tudta volna elképzelni úgy magukat, valahogy csak nem. Bár az is érdekes, hogy hogy tarthatnak az animációsfilmeknél. - Hihi, iigen. Én is hazavinném.
Aztán Maja elgondolkodott, hogy mennyiszer kapta meg, hogy nem tudna gondoskodni semmiről rendesen, holott ez nem igaz, egyszerűen csak nem mindenre akar szánni. Nem teljesen debil, csak lusta és egy kicsit kattant. Akit szeret, azzal törődik, jó sokat, és minden idejét és lelkesedését be tudja áldozni. Csak nem hagyják bizonyítani.
- Csak hogy béndzsa vagyok, elmúlik - és ez biztos, csak idő kérdése. Közben a hasán és a combja felső részén sikerült elhárítania a problémát, már csak egy egészen kicsit érződött az anyagba ivódott folyadék, de annyi kell. Ha visszament úgy is az lesz az első, hogy megszabadul ettől a garnitúra ruhától. És jobb esetben felvesz valami mást.
- Ugyan, szerintem a furcsa szót mi már rég elengedtük… - a maga részéről ezt biztosan megtette. Meg szokott lepődni, vagy ha úgy tetszik kicsit lassabban dolgozza fel az infókat néha, de magán kívül nem sok mindenkire és nem sok mindenre szokta használni. Aztán elvigyorodott a puszira, és a szabad kezével egy pillanatra Lewy felsője felé kapott, de csak a nyakkendőbe kapaszkodott egy egészen picit. Oldalra billentett fejjel vigyorgott még ki nem csikart valami mondatot magából.
- Ha ez jár, lehet előbb leöntöm magam, szólhattál volna…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem fontos, nagylány vagyok, odatalálok egyedül is, különben is, amennyit én itt császkálok nem lenne valami sok alkalom erre. Ha véletlenül bemegy… mármint…  - kínos mosoly, remek kezdés. - Mikor elmegyek órára, akkor meg Alízzal, Lottival, Nikoval vagy Ririvel brancsolok oda-vissza.
Zárja végül le, na nem mintha azzal a kezdéssel nem lenne már vélhetően totálisan tisztában a barátja, azért kimondva még mindig elég csúnyán hangzik és nem is jó dolognak. Bár tényleg csak akkor csinálja, ha szükséges. Mikor fáj a feje, mikor nem tud felkelni, mikor beteg, mikor inkább hajtogat vagy fest, mikor fontos candy crush pályán kell túllépnie… szóval nagyon jó indokai szoktak lenni, miért nincs ott mondjuk bájitaltanon. Vagy éppen gondoznia kell az aktuális kiskedvencét, most éppen a szomszéd lány görénye szokott néha átszökni hozzájuk, akivel ő tök jól megvan napközben. Most azonban még a kutyus gondolatával is eljátszott, szereti őket, nagyon de… még egy embernek se egészséges az időbeosztása, nem még egy embernek kiskedvenccel. Pedig ő Boltot tényleg hazahozná, vagy Max, ó, igen, őt is a kiskedvencek közül. Valamit mindenképpen.
Ezek mellett őszinteségében közölte pár sóhajjal, hogy milyen béna tud lenni, ami hát tény. Bár így is képes meglepetéseket okozni, még ha vannak előre sejthető esetek is. Mondjuk, ha teljesen kiszámítható lenne, nem ő volna. A válaszra azonban csillogó szemekkel pillogott fel. Pár pillanatig még a törölgetéssel foglalkozott, de végül feladva mosolygott rá nagyon-nagyon szépen, aztán ajkait harapdálva húzta fel a vállait és billentette oldalra a fejét. Már attól is ilyen vuh, huss és pöcc varázsütésre szokott boldoggá válni, mikor éppen megjegyezi, hogy ő is oda van érte, vagy mennyire kedveli meg hasonlók, de most ez úgy még jobban. És csak jó.
- Én is szeretlek, pont ezért utálok bénázni - lebiggyesztett ajkakkal közölte, de aztán az iménti boldogsága tért vissza és ragadt rá a pofijára. Már így kapta el pillanatokkal később azt a csini nyakkendőt is, amit el is nézegetett kicsit egészen a csókig, amit viszonozva nyújtott el egy picit, hogy aztán megrázza a fejét rosszallóan.
- Ez butaság, minden érdekel általában, tudod te is. Abban meg majdnem biztos vagyok, hogy előbb-utóbb ezt sikerül megismételnem. - Teljesen természetesen jelentette mindezt ki, hiszen sosem fog tudni kezeskedni, hogy nem viszi el a hév és veszti el a kontrollt kezei felett. Aztán bumm. Tea, üdítő, fagyi, jégkása vagy éppen ketchup. Ez utóbbi az ember legnagyobb ellensége, merné állítani. Közben megrázta a fejét, hogy nem, ő bizony nem szeretné ezt gyakorolni itt ma. Aztán a lábikóján lévő kézre tette a sajátját és ujjaival dobolt rajta még beszélt.
- Ühm… nem is tudom. Leginkább semmi, anya várna haza, de úúúgy kábé ennyi. - Persze ez nem volt teljesen igaz, ötletei, mint mindig, most is lettek volna, hiszen mikor szabadidő van és se meccse, se fellépése, se éppen más fontos esemény, akkor két dolog van vele: vagy egyedül csücsikél otthon és fest, kockul, vegetál ; vagy menne valamerre kirándulni, pancsizni, nézelődni, csak lenni. Egyelőre fogalma nem volt mennyire lesz kedve vizsgaidőszak után bármihez.
- Hááááát - elvigyorodott, csak aztán folytatta. - Ez tök egyértelmű. De csak ha nincs vizsgád, vagy akármi dolgod…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ühm, más irányába vagy a sajátomba?
Aggódva pillogott fel, hát mert valljuk be az önveszélyesség egy dolog, de néha a köz is megérezheti Maja nem éppen szerencsés mivoltának erejét. Bár nyilván csak hirtelen szaladt ez ki a száján, elgondolkodtatta őt magát is. Talán, ha picit jobban odafigyel és koncentrál, mint képes egy meccsen vagy versenyen, akkor könnyebb lenne az élete. Talán, majd egyszer kipróbálhatná igazán. Bár a meccseken azért sérül, mondjuk hozzá lehet tenni, ott azért ez bőőőven benne van a pakliban, de még a táncnál is. Sajnabajna.
Közben a kevésbé ragacsos és meg is törölgetett kezével nem bírta ki, hogy ne szántsa végig a lengyel haját. Vigyorogva igazgatta elől a tincseket, ezután csak pillogott rá. Úgy szeretne így maradni, szereti, ha közel van, ha ott tudja maga mellett. Nem nagyon volt fogalma korábban arról, hogy erre mennyire szüksége van, most pedig, hogy már tudja magáról Maja kicsit furcsának is éli meg. Egy ideje már nagyon pontosan be tudja határolni mit is érez, vagy éppen mennyire és hogyan, ennek ellenére még ő is ütközik néha saját falba, hogy a kifejezés ne legyen béna vagy sok. Mindkettő kinézhető a lánykából.
- Bezzeg mikor én mondtam ezt… - ingatta nevetve a buksiját, bár neki esze ágában sem volt ebbe beleszólni. Lewy nagyfiú és úgyis jobban tudja mi és hogyan a jó, hitt ebben és jónak találta ezt így. Bízott a barátja döntéseiben, még akkor is, ha néha érezte, hogy talán leszakadhatna szerencsétlenről, mert, ha őszinte akart lenni, több időt töltött vele, nála… mint otthon és a kastélyban összesen. Ejh-ejh.
- Mikor mész el? - Kicsit elkomorodott, bár nem volt baja vele, de az ilyen mindig olyan rossz érzéseket keltett benne. Mondjuk az is, mikor neki kellett elköszönnie, hogy vissza kell menni a suliba, vagy éppen meccsre valamerre az országban. - Tényleg?  Mármint…
Igen, az anyja nem fog tapsolni, vélhetően attól sem, amit Maja már megtervezett a hazaugrik pár dologért és megy is tovább terveiből. Tudja, hogy nem rázhatja le ennyivel, és amúgy részben rosszul is érzi magát, hogy egyedül hagyja őt. Korábban ilyen hosszú időn át sosem fordult elő, hogy ennyire hanyagolta volna. Most sem akarja, csak nehéz. Nincsenek egy állásponton és ez csak vitát szül.
- Úúú, mármint a teás cukorból? - A fejét Lewyének döntve vigyorgott, miközben a bögrére mutatott. - Igen. Szabad? Én is adok szívesen, bár a fele már rajtam kötött ki, azt nem tudom odaadni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Csak egyetértően tudott a megállapításra Maja bólogatni, ő sem nagyon tudta elhinni. Azt meg még kevésbé, amit itt emberfeletti erővel produkált. Néha már olyan erősen érezte a vég közeledtét, hogy rendesen maga elé hallucinált embereket, és nem éppen a számára kedveseket. Egy pillanatra el is komorodott, de szerencsére a táskájába volt bújva, így mire kikeveredett, már mosolyogva pillogott a szőkére és a kutyára. Nehéz vizsgák is akadtak, amikre kevésbé emlékszik pozitívan, az Önismeret egyenesen fizikai és lelki sokkot okozott szerencsétlennek. Persze erről se a néni, se más nem tehet. Az általános iskolában már megtanulta, hogy ezt jól el kell hallgassa – ha ez nem is normális – különben csak felhasználják ellene, legyen szó társakról, vagy éppen tanárokról. Nem volt sosem az a diák, akinek könnyítették volna a dolgát.
- Tényleg, Riri is imádja a kutyusokat, ha feljön, ő is tökre fog örülni neki. Felüdülés neki is, a nővére, tudod a Sárkánytan tanárnő, kicsit fura.  - Maja kicsit fenntartásokkal kezeli Vivit, így a mondandójába is nehezen kezdett bele. Nagyon szereti a nőt, és egy plusz anyu simán neki, mégis néha rémületbe kerül attól, amit előhoz. - Mindenféle macskát gyűjt, tele van velük a fél ház. Egy-kettő még aranyos, de nála van vagy négy, öt. Múltkor kettőt majdnem nekem is adott, úgy meglepődtem, hogy annyit tudtam csak kérdezni, hogy garanciásak-e?
Nevetve fejezte be a sztorit, miközben a pocija simogatásával felhagyva legyintett. Tökre igaza van a barátnőjének. Két plusz körbe az edzésen eddig sem halt bele, szóval megoldja majd. De azért nyilván ad magára, hát mégis csak csinos lány akar lenni! Ahhoz meg lehet nem kéne féktelenül eszizni, főleg a mekis cuccokat, ha hazatéved. Bár zsírszegény tejszínnel eszi az édességeket legalább!
- Az, örülök. Tudod, nagyon szeretem, azt hiszem tééényleg nagyon. Tökre szoktam aggódni, mint nálatok is, nehogy valami nagyobb baja legyen. Nem egy sakkbajnokkal kerültem össze…
Pillanatra elhúzta a száját. Nem mert bánta, csak érzékeltetve a kviddics extremitását, amit már mindketten jól tudnak Alízzal. Volt a lány felett kapitány, bár csak rövid ideig, mindketten otthon vannak ebben a remek témában. - Különben, ha már kviddics, hatalmas gratuláció! Az ezüst megint megvolt, és nem sokon múlt. És azt hallottam a folyosón, te vagy az év felfedezettje is!
Böki meg játékosan a leányzó lábát még rávigyorog, nagy dolog ez, büszke, hogy ilyen ügyes Lizus. Közben megérdeklődte a terveket, amire a válaszok totálisan érthetőek voltak meggyőződve erről bólogatott hát. Aztán viszont jött a totális agybaj és vihogva érzékelte az igen érdekes kérdést.
- Hogy mit kerestem? Hát nem társat… ha azt mondanám, mostohaapát, az meg nagyon furi lenne. Anyunak az ilyen profilja ez, csak szeretem tudni mi a helyzet, mert magától nem mondja. Aztán nézelődtem és van az a mestertanonc, valami Balázs. Egyszer láttam a klubhelyiségben. Na, őt.
Mondja nagy vidáman, mintha legalábbis valami totálisan mókás dolog lenne, holott a történet eleje miatt inkább szégyellhetné magát. Turkálni a Veszna magánéletében? Ejnye Maja. De ki ne értené meg? Itt van ennyi idősen, egyszerre szeretné, ha az anyukája mellett lenne valaki, hogy ne érezze magát rosszul, mikor helyette Lewyt választja; és önző módon ott a másik oldal, hogy ne lépjen senki az életükbe, aki nem jó nekik.
- Csak eszembe jutott, jó buli lehet, hátha kifogsz egy szőke herceget! Igazán megérdemelnéd. Bár szerintem egy barna se lenne rossz melletted. Olyasmi, mint a volt prefitársad.
Ezerwattos vigyorral emelgette meg kicsit a szemöldökét Maja, majd egy haribo béka után nyúlt, és nyammogni kezdett rajta. Annyit beszélt, majdnem kihűlt a gyomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

„Páwafiúk”. Vigyorogva fojtotta vissza a nevetést, kezdte megszokni már, hogy ez a megszólítás maradt szerencsétlenekre, akik táncon körülvették. Jó, nem mintha nagy elánnal tudna mindegyikük esetén ellenkezni, mert sajnos nem, tényleg vannak köztük olyanok, akikből éppen azt is kinézi ő maga is, hogy egyszer elkéri a szájfényét. De amúgy normálisabbak szoktak lenni, és attól, hogy táncolnak, még némelyik ugyan az a tuskó, macsózó, ami totál idegszálhasító. Maja sosem fogja megérteni egyik pasitípust se, de vélhetően erre nem is igen van szüksége, jól megél ezen édes tudatlanságban.
- Naaaa, én szeretem, hogy ilyen turizható, deeee… nem mondom, hogy nem fér rád.
Felhagyott a buzerálással, majd belepuszilt a hajába és kicsit arrébb húzódva nyújtózott el egy kekszért, miután kibeszélte az aktuális aggályát és nemtetszését. Bár tény, ha neki se lenne muszáj, ő is még több órát, lehetőséget hagyna ki. Pedig ez nagyon nem jó. Kezdi belátni, és nem csak mert rohadt nehéz így eredményesen vizsgázni, de ahogy eléjük tolják lassan, hogy utolsó két év és hova tovább? Teljesen el tudna veszni. Vannak álmai, tervei, céljai. De fogalma sincs, hogy fog ez összejönni, ráadásul mint minden, ez is áldozatokkal járna. Megértően bólogatott közben, nagyon sűrűnek hangzott a dolog, és igazából majd a tavasz neki is ilyen lesz tánc terén. Addigra a bajnokság lassan zár, de az élet ott meg elkezdődik. Meleg váltás lesz.
- Nem is attól tartok, hogy neked nem oké, inkább, hogy nálad ragadok… Aminek én hiába tudok fene mód örülni, anya kevésbé. És egyre rosszabb érzés, hogy képtelenek vagyunk néha kibékülni. - Hát, átgondolva ez a helyzet. Őszintén beszélt, és tényleg nagyon a kis lelkecskéjére tudja venni, ha úgy érzi valamit ő okozott, vagy valaki miatta szomorú, esetleg mérges. Veszna talán minden volt és közben semmi. - Szóval előbb szerintem pár napot anyuval szervezek valamit, de aztán a tiéd vagyok. Teljesen egészben. Ühm. Van itt még valami…
Beharapta az alsó ajkát, aztán oldalra billentett fejjel látszott rajta, hogy nagyon koncentrál. Igazából nem volt ezen ennyi agyalni való, ez a pár pillanat is csak azért volt, mert közben belekortyolt Lewy teájába is. Ami amúgy nagyon finom lett, nem ódzkodik ő az édestől, sőt. Csoda, hogy még nem cukorbeteg.
- A szülinapodon is Münchenben leszel még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Maja néha maga sem tudja mi az, ami igazából aggasztja, vagy csak szimplán kicsit fél tőle mit hozhat. Néhány esetben talán mindkettő. Amennyire ott akart volna lenni Lewyvel olykor minden percben, máskor annyira előtte volt az anyja rosszallása, hogy ez nem helyes. Jó, nyilván nem ebben a formában, Veszna sem azt szeretné, ha egyedül ücsörögne magányába fordulva a szobájában, egyszerűen még mindig nem akarja elengedni és azt sem, hogy valami rosszul süljön el. Mert hát mit is tapasztaltak eddig kettecskén? Ha valaki eljutott odáig az életükbe, hogy annak a napi részese lett, előbb utóbb ki is sétált. Maja igyekszik ezekre nem emlékezni, amennyire teheti. Kicsit mélázva hallgatott, végül nem is reagált már. Beleivott a kapott teába, aztán óvatosan letette. Pici hezitálás után átkarolta a kviddicses vállait, majd a karjához bújt.
- Ó, ühhüm, érthető. - Még egy kicsit bólogatott is mellé, tudja mi a helyzet, igazából csak azzal nem nagyon van rendben, hogy mi lehet a gond egy szülinappal. Mármint ez hazugság, magának is be kell látnia, azután a bizonyos csalódos szülinap után ő sem ünnepelte a sajátjait valami nagy elánnal. Bárkit a legnagyobb örömmel lepett meg, vigyorgott, ajándékozott, jöttek a lufik. De A sajátja. Leginkább az anyukája megköszöntötte, ettek egy szelet sütit és kész. Mióta ismeri a barátnőit ők is megköszöntik és nagyjából ebben ki is merült ez. Nem nagyon szerette, hogy emlékeztetik dolgokra. Idén, vagyis a legutóbbin, ami már tavaly volt egészen elmúlt ez a kényszer. Volt torta és Ririéknél összeültek kicsit. Mosolyogva nézett fel rá, bár azt hitte egyértelmű miért. - Szerettem volna tudni, hol találom meg a szülinapost. De ha nem akarod, vagy nem olyan jó ez, akkor annyira nem fontos ám nekem mindenbe belemászni. Nem ünnepled? Nem ismerek olyat, aki nem bírja a szülinapját…
És bármilyen meglepő, még ő sem hiszi el magának, hogyha Lewy azt mondaná, engedjék el ezt a szülinap dolgot, hogy távol maradna. Biztos nem így lesz, de finomítani tud a saját kis letámadásain. Viszont a vége meg nem egészen igaz, elég lenne néha tükörbe pillognia. Végül az asztal felé fordult kicsit elhúzódva.
- Kérsz a kekszből?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem akarta ennyire elhúzni a témát ebbe az irányba, talán egy hangyányit meg is bánta, hogy így kihozta, mert most úgy érzi nem túl vidám az egész. Aprót sóhajt, alig halhatóan, aztán még mindig nem engedi el a drágát, csak kicsit hátrébb húzódik, hogy lássa az arcát, aztán rámosolyogva bambulja egy kicsit, még vigyorogni nem kezd és megrázza a fejét.
- Ez vicces, mert anya meg mindig azt mondja, hogy a legtöbb dolog annál jobb, minél idősebb. De leeeehet ő sem erre gondol. - Talán kicsit elterelni akar, talán nem, de egy biztos kevésbé feszélyezi a kor ténye, mint talán kéne. Ezt már egy jó ideje érzi, de eddig próbált csak nem is gondolni rá. Bár néha Veszna tesz róla, hogy jól az eszébe vésse. - Nem kell, nem az én szülinapom, hogy itt döntsek, butus. Amit te szeretnél csinálni, ez a szülinap lényege tulajdonképpen. Ha te aznap éppen aludni akarsz, akkor az a program, ha meg edzeni akkor az. Okés? Különben nem gondoltam ám semmi nagyra, csak köszöntés, slusszpassz.
Vagy legalábbis hamar meggyőzte magát, hogy tényleg ennyiben kimerüljön. Majának nem is az alkalom, vagy a lehetőség a fontos, inkább az, hogy adhasson egy kicsit, erre valami oknál fogva folyamatos kényszere van, és nem igazán akaródzik leszokni róla. Csak reméli, hogy nem lesz ebből sosem nagyobb gubanc, annak senki sem örülne. Arra rá sem kérdezett mi az, amiről nem akar tudni, lehet jobb is így, inkább a kekszet majszolta. Ez a sok cukros cucc legalább már azt elérte, hogy energia költözzön bele, még ha nem is teljes töltettel.
- Hűűűűűűűűűűűűvuuuuuuvuuuu. - Vigyorogva visongott, próbálva visszafogottan mindezt, miközben elengedte és a hozzá közelebbi kezét Lewynek a saját ölébe húzta és ott szorongatta. Igazából Majánál így valami titkos boldogságforrás hirtelen teljes eresztést kapott a kijelentéstől. Örült, na, nagyon is. - Juuuuu... De jó! Ühm... biztos van olyan, ami nem ütközik semmivel. Kérek neked is belépőt. Még sosem jött velem anyán meg Ririn kívül senki...
Ez most egyszerre gondolkoztatta el és ijesztette meg egy picit. Nem lett lámpalázas, csak milyen nyomin hangzik már, hogy ennyien voltak kíváncsiak rá az évek alatt úgy folyamatában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Zója néni 🙈
ruci | március

Vége van, hivatalosan is elfogyott - legalábbis Maja számára - a vizsgázási kötelezettség száma az elmúlt héten. Most azonban újra azt a nyomást érzi a mellkasán mint az elején, ajkai remegnek és a szeme sarkában is könnycsepp bujkál, pedig nem is történt semmi rossz! Már klasszikus értelemben, sőt, inkább boldognak kéne lennie. Nem is érti mi okozta, hogy kicsit olyan változékony lett. Olyan jól érezte magát már éppen Lewyvel, de el kellett jönnie összepakolni, hogy a téli holmijait hazapakolja a szünetben. Meg kicsit ott is ragadt és ha nem megy haza az anyukájához, vér fog folyni. Ebben nagyon-nagyon biztos. Ez ijesztő, mintsem elszomorító, az a helyzet. Bármennyire igyekezett, nagyjából a mai napig sikerült a gondolataiból kiűzni azt a bizonyos önismeret vizsgát csupán. Mély levegőt vett, végül az órájára pillantva vette tudomásul, hogy bizony délután lett. Így szó nélkül hagyta félbe a pakolást, felkapta a kabiját és a hátizsákját, majd a poharat a kezébe fogta és elindult ki a kastélyból.
Nem találkozóra sietett, legalábbis nem a klasszikus értelemben. A lehető legnagyobb megerőltetésébe került, de kiderítette, hogy hol lelhető fel Mácsai tanárnő ebben az időszakban a legtöbbször: a játszótéren. Összeszedte magát, mert annak ellenére, hogy mennyire könnyed és kreatív iskolakerülő, nagyon rossz érzése volt, hogy sírt a nő előtt és el is rohant. Lebiggyesztett szájjal kezdte elérni a padokat és figyelt, hátha meglátja Zóját. A haját felkötötte amennyire sikerült, bár egy-egy tincs így is megszökött és arca körül, vagy a vállán pihent, miközben nézelődve került meg egy padot, amin hevert egy női táska. Megtorpant kicsit, két kézzel kezdte a Stitches műanyagkulacsot szorongatni, majd a szívószálat piszkálgatva emelte fel az éppen földbe fúrt tekintetét. Egyszerre akarta tudni, megtalálta-e, akit keresett és nem. Megint itt áll a bizonytalan Majácska és azt se tudja mit kezdjen magával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Zója néni 🙈
ruci | március

Nem érezte magát valami rendben, de volt már így máskor is, így nem akart ebből nagy ügyet csinálni. Csak ugye neki van az a fránya lelkiismeret nevű kis plusza, ami másoknál sokszor hiányzik. Ez meg nem hagyja annyiszor békén, mint szeretné. Bár még így is többet néz el neki, mint kellene vélhetően. Miközben lépdel még az se készteti mosolyra, ahogy arra gondol, hogy már előre kitalálta mit csinál majd Lewy szülinapjára, vagy, hogy találkozott Benjivel, aki nagyon-nagyon rendes volt vele, éppen tegnap. És itt ér a kör ismét az ominózus család gondhoz. Utálja, hogy van ez az egész, néha olyan csúnya dolgokat tud kívánni, amit jobb, ha ki se mond hangosan ezzel kapcsolatban.
Mély sóhaj hagyja el az ajkait, amikor felemeli a fejét és tekintete találkozik a nőével, kínos, zavart pillantásokkal ragad belé a szó a köszöntésre, aztán a kérdés után sikerül abbahagynia a poháron való dobolást.
- Csókolom… én… Sajnálom.
Válasz helyett inkább kezdett azzal, amiért részben idekeveredett, lehet a szerencse is kellett ehhez, de úgy érzi azért megérte a dolog. Kisvártatva végül a padhoz lép és lecsüccsenve zárja össze térdeit a cipőjével a földet piszkálgatva.
- Jobban már, nem akartam kiszaladni, tényleg sajnálom. Nem tudom mi történt pontosan… Ígérem jobban figyelek majd mindenre.
Vagy inkább csak halvány remény, hogy elhitesse magával is, pedig aki egy kicsit is jártas a háttéranyagában, vagy hall pletykákat, vagy olvas újságot, van, amiről többet és jobban is tud, mint Maja maga. Kellemetlen. Nem csak zavarban volt, de egészen kelletlennek is érezte a szituációt. Nem nagyon szeret csak úgy beszélgetni se, és nehezen tudja mit mondhatna még. Közben a gyerekekre pillant, próbálkozik ő, tényleg.
- Ők a gyermekei?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Zója néni 🙈
ruci | március

Érzékenyen érinti. Talán egy kicsit túlzásnak érzi visszamenőleg már a kitörését, de még mindig nem nagyon tudna mit kezdeni azzal a bizonyos kérdéssel. Olyan kellemetlen szúrást kelt a szívében és a fejében egyszerre. Mintha a lelki fájdalomhoz fizikai tüneteket rendelne szép lassan a szervezete, csak hogy észhez terítse. Pedig eddig éppen eleget ostorozta magát, most meg hiába próbálkozik, őt lökték el, megint. Ez valami Czettner tulajdonság lehet, örül, hogy ő nem örökölte. Illetve ezt meri remélni mélyen magában.
- Gondolom, és nem akartam gondot okozni. Csak…ahj. Megtörtént.
Megvonta kicsit félszegen a vállát, legalább a bocsánatkéréseket mellőzte a továbbiakban. Pedig, ha kellett volna, elmondja még kismilliószor, hogy azzal hátha rendbe hozhat mindent. Abban sem volt most már biztos, pontosan mit rontott el, csak valami nem volt helyén. Szemeit egyelőre inkább a kicsiken járatta, félve pillogott csak Zója felé. Nem a nőtől tartott, inkább a beszélgetés volt neki nehézkes, mint úgy mindig.
- Nagyon aranyosak. Láttam mostanában sok kisgyereket erre, elég népes a falu az előkészítőn kívül is.
Kicsit bátrabban beszélt már, próbált úgy tekinteni erre is, mintha csak valami könnyed időjárásról lenne szó, de már ezzel is magát vonta bele. Hiszen milyen kisgyereket látott legutóbb? Az újonnan „szerzett” egyik testvérének a lányát. Az unokahúga, aki mellesleg tényleg egy kis tündér volt, és… egy rossz szava sem lehetne rá, nincs is, csak, nem nagyon viszi vissza oda a lába. Már sehova. Kicsit megfáradt próbálkozó, Benji biztatása ellenére is. A cipőre nézve halványan elmosolyodott, most először, aztán belekortyolt a kulacsába.
- Nem tudom, mármint nem tudom hogyan… - Tanácstalanul nézett Zójára, aztán ahogy a kisgyerekek mintha visszatekintettek volna rá, ahogy odafordult összepréselve a száját elfojtotta a sírást. Elszámolt magában úgy tízig, aztán levegőt véve a földet nézte, úgy kezdtek kibukni belőle a szavak.
- Nekem anya volt a családom eddig, meg a nagyiék. Hiába szerettem volna apát, testvért, bármit, amivel nem lógok ki, nem csúfolnak… ennyi jutott. Nem mondom, hogy könnyen, de megszoktam és megszerettem. Most meg… hirtelen minden előkerült, itt van egy karnyújtásnyira. De mindenkin csak azt érzem, hogy én vagyok az ő és a saját problémám forrása is. Nem szeretnek… nem is fognak, talán jó így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Zója néni 🙈
ruci | március

Hálás tekintettel díjazza a választ, és próbálja el is hinni ezt. Tény, másokat azért nem zavart legalább meg, a saját kis műsora is szerencsére köztük maradt többnyire, még páran észlelték, de szerencsére nem túl sokan. Nem szeret idegeneknek magyarázkodni, vagy úgy bármit velük. Nagyon rossz tulajdonsága ez az elzárkózás, de ha egy fal felépült, nehéz rombolás és durvaság nélkül leküzdeni. Mert ugye ki az, aki csak úgy képes megkerülni? túl sokat agyal butaságokon.
- Ühhüm, jobb így a suliból is lejönni hétvégén azért, hogy nem csak morgós nénik meg bácsik figyelgetnek.
És tényleg, ezzel nem lehet vitázni. Persze Majának semmi gondja az idősekkel, meg úgy az otthoni szomszédain kívül kevéssel akad kontaktusa, meg a hétvégézései is hullámzóak, éppen hol történnek. De azért tudja, hogy ez így van.
- Nem? - Kissé bizonytalanul formálja ezt az egyszerű kérdést, még ha ő is érzi, hogy már csak költői. Szeretné azt hinni, nincs igaza, de túl sok ellenállás az neki, amit látott és tapasztalt. Az apja már több, mint tíz éve kilépett az életéből szó nélkül, és jelen állásban lehet szeretné, ha ez a helyzet továbbra is megmaradna inkább a békesség érdekében. A többiek meg nyilván, ahogy ő kiakadt az elején, bennük is felfordult valami. De mindenki máshogy éli meg, talán.
- Nem tudom, semmit nem kértem, sőt, igazából legalább annyira nem akartam ezt, mikor kiderült, mint ők. De egyszerűen nem tudok úgy tenni, mintha nem lenne négy testvérem, akik felbukkantak a semmiből. Illetve... itt voltak az orrom előtt...
Érezhetően fájdalmas pont ez is neki, hogy a sors ilyen fura, vagy kevésbé az, ki tudja, tréfát űzött vele. Nagy sóhajjal néz immáron a nőre és próbálja kicsit rendezgetni saját sorait, szabad kezével meg a padot kaparássza idegesen. Nem tudja mi a válasz, mi a jó válasz a kérdésre. Határozatlan mozdulattal vonja meg a vállát, tanácstalan nem pedig érdektelen. Luca hol akaratlanul, hol akarva kerüli és látványosan nézi levegőnek, ami fáj Majának. Zoé próbálkozik, de nem várhat tőle se mindent, Zora pedig... ő teljes vakfolt neki még.
- Van aki észrevette, van aki nem hiszem. Nem szeretek az emberekkel kezdeményezni, de én megkerestem őket, odamentem, ettől sem lett jobb. Tegnap találkoztam a... bátyámmal. Ő rendes volt, a többiekhez képest furcsa is. Érdeklődött, mesélt. Úgy tűnt, hogy talán örül is, az azért jól esett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Maja hatalmas lelkesedéssel halmólja a szekrényben maradt utolsó darabokat egy nagyobb dobozba, miközben méregeti a szobát. Szereti az ágyukkal szemben lévő falat, amit Ririvel pingáltak ki. Emlékszik, hogy tiszta festék volt mindenki az orruk hegyétől a talpukig, még a köldökük is, amit nem is értettek. Annyit szótáraztak, hogy a létező legtöbb nyelven megtalálják az áfonya szót és felírhassák, hogy majdnem beleőszültek. Ezért komolyan járt volna egy kiváló nekik valamelyik tárgyból, esetleg mugliismeretből, de mindenki előtt rejtve maradt ezen nagyszerű tehetségük. Szomorkásan pillogott a két jelmezre, ami bent ragadt a szekrény aljába. Vigyorogva húzta magához a kis szörnyikéset, aztán összehajtva a pacisra tette. Pár dolgot bent hagyott a vállfán lógva, majd az utódjának biztosan jó lesz. Nagy sóhajjal tápászkodott fel, aztán a derekára kötötte a pulóverét és felemelte a dobozt, hogy elinduljon le a faluba. Ekkor még kiszúrta, hogy a két seprű, amiket még Riri apukájától kaptak is itt maradt, gyorsan még felkapta, a karjával az oldalához szorítva őket fogott meg mindent, majd egy utolsó pillantássorozat után elhagyta a körletet. A navinét. A volt szobáját.
Nem is igazán tudja, mikor sikerült eldöntenie, hogy kiköltözik, azt se, hogy ezt az anyukája mennyire értékelte, de megtörtént. Pár holmi már ott van a Szendrei házban, megint másik adag Lewynél, a többi meg még otthon. Fogalma sincs, hogy ebből pontosan mi fog kisülni, az első terv, hogy a faluban Ririkééknél lesz. De ez a helyzetét tekintve elég képlékeny. Mindenki számára biztos elég nyilvánvaló hol lenne legszívesebben. Ahogy pedig a dobozba pillant egy picit el is komorodik. Veszteség, talán, de nem bírta már a kastélyban a szomszédságot, folyton valaki eláztatta a folyosót és más házak diákjait találta a szobájában. Nem bírja az ilyen dolgokat. Nyugalom, megszokottság és kevesebb furcsaság kell neki.
Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette szinte, hogy átballagott a folyosókon, majd a rét füvét taposta már lábikóival. Nem is figyelt nagyon, hová lép, így a nagyobb vakondtúrást se szúrta ki, szerencsétlenül lépve pedig belerúgott, kibillent, megbicsaklott a lába és fenékre huppant. A seprűk kizuhantak karjai szorításából, a doboz pedig kiborult, a legfelső két jelmezzel együtt, amik úgy terültek ki, mintha piknikező plédek lennének. Az égnek emelte tekintetét, majd a karjaira támaszkodva kapkodni kezdte az apróságokat vissza a dobozba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Maja szereti a rózsaszínt, nagyon is, és az, hogy néha egy-egy szóval is, nem még mondattal, a hasonlóan csinos felhők közé lehet őt lőni eléggé boldoggá is teszi. Ilyenkor nincs ott a vállacskáján a teher és szomorúság a suli miatt, vagy meccs miatt, vagy a tánc miatt, tényleg, szinte súlytalanul pöcköl el mindent a környékről. Más azt mondhatná egészségtelenül függene ezen az érzésen, ha intenzívebben gyakorolta volna mostanában, és igaza lenne. De Maja amúgy sem volt soha átlagos és ezután sem a normális felé evickél vélhetően.
- Azt hittem ennél nehezebb kérést kell teljesítenem. - Tényleg elgondolkodott ezen pár pillanatra, ahogy pedig ki is mondta próbálta nagyon komolyan tenni, de persze képtelen volt visszavenni a viruló arcából. Kétségkívül nem szándékozott itt elszomorodni, még színészi tehetséget csillogtatva se. Bólogatott aztán, persze, hogy érti, ugyan így érzi, bár anélkül is, hogy neki szülinapja lenne. Bár Maja az alkalom teremtésében nagyon kis király(nő) tud lenni, ha arról van szó. Megünnepeli ő az udvarra ültetett tulipánok egy hetes fordulóját is, ha kell így, kettesben.
Mindezek ellenére viszont a totális robbanást persze a tánc említése hozta meg, aminek hála Maja már csak mozgolódott, cselekedett, de nem is igazán figyelt mit, csak ami tőle teljesen természetesen jött. Bár tudta volna még hova fokozni, amilyen kis igényes néha, de egyelőre lefoglalta a beszélőkéje. Elmosolyodott, egy puszi erejéig befogta a száját, hogy közelebb hajolva megejthesse, aztán abból lett kettő vagy három.
- Hááát, azért az nem igaz, hogy ne támogatnál. Nekem az is sokat jelentett, hogy karácsony után ott voltál az első meccsen, amin kezdő voltam… - Próbálta gyorsan rendbe tenni a dolgot, hiszen benne azért semmi negatív nincs ezzel. Nem támaszt elvárásokat, miért tenné? Fordított helyzetben Maja természetéből adódóan teszi ezt, meg eleve rajongó volt, az, hogy most nem csak egyszerűen, hanem a párjaként izgul ott és drukkol, örül vagy éppen sír majdnem, ha olyan a helyzet csak hozzátett. – De nagyon boldoggá teszel ezzel, szóóóval elintézem, jó lesz, meglátod.
Amint befejezte még megitta a ki nem lötyögtetett saját tearészét, aztán mire letette a bögrét a szabad kezével, Lewy már beszélt is. Persze továbbra is nagy vidáman figyelte, még ha meg is akadt a kérdés értelmezésében időlegesen. Az előbb gondolkozunk, aztán beszélünk pedig nem az erőssége, valahogy csak nem. Ahhoz kellően egyértelműen kell neki fogalmazni. Az első keresztneve kapcsán is tudott volna éppenséggel regélni…
- Ühm, egyszer, mert az volt a helyzet, hogy nem éltem vele nagy boldogságban. De nagy felháborodás mellett közölték, hogy ez nem olyan dolog, mintha új télikabátot vennék. - Ami lássuk be érthető kérés lett volna Maja részéről, arra az emberre emlékezteti minden nap, aki több, mint tíz éve felé se nézett, nem érdeklődött. Lemondott róla. Persze a vétózás is. - Mire gondolsz pontosan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Mintha párszor ez már felmerült volna, de sosem tudott kiigazodni, a pizsik között. Mi csini, mi csinibb, mi a jó, meg mi nem. Ez akkor is magas volt neki, mikor az első alkalommal megígérte, hogy majd beszerez párat, és mikor Lotti be akart segíteni a választásba vásárlásnál. A legnagyobb problémát az okozta, kinek a szemszögéből kell nézni. Bár ez legyen élete legnagyobb problémája! Táncost nem kérünk fel csak úgy keringőzni!
- Szeretnéd? - Meglepően lelkesen és izgatottan kérdezett vissza, hát ez Maján pont nem múlik, és mindenki döntse el magában, hogy ez mennyire megfelelő és átgondolt tőle. Különben amennyire szeret Lewy kedvében járni, ha azt kérné, hogy fél lábon ugráljon át valami kiskerten, közben meg a lengyel himnuszt énekelje - jó a kiejtéssel lenne gond, bőőőven -, megtenné. Sőt, most, hogy így gondolkodik, elég komoly buli lenne. Most képzeletben ad is magának egy pacsit ezért, persze nagyon figyelmesen igyekszik idekoncentrálni.
- Tudom, de néha azon is csodálkozom, hogy van időd leülni, annyi mindenben benne vagy, nem akarlak én is leterhelni. Már ennél jobban… - Mert ugye be kell vallania, hogy abból azért nem szeretne lejjebb adni, amennyit a barátján lóg szerény személyével. - De majd fogok egy naptárt és beírogatom mi fontosabb, teszek mellé napocskát, vagy hasonló, jó?
Igazából így is tud szelektálni, másrészről még ő maga sem tudja sokszor eldönteni minek és mekkora súlya van. Legutóbb is gyakorlatilag a csapattal kiharcolták, hogy bárhogy alakuljon tovább, már biztos legalább az ezüst, és ez nagy dolog, de ő is csak utólag eszmélt. Másfelől, azért a kviddics Majának még mindig a tánc mögé tud szorulni, és ezt meg nem szívesen hangoztatja. Csak ott van, érezni, látni és kész.
- Te sem? - Elvigyorodott, pedig ennek elsőre nem, csak másodikra látta értelmét. Kivárta még a csésze visszakerül a helyére, még a tekintetével is azt követte le, csak aztán figyelte oldalra billentett buksival a lengyelt. A kezét még mindig nem engedte el, lassan úgy ragaszkodik néha hozzá, mintha haza akarná vinni. Pedig azt hinné az ember az őrült rajongó státuszt ugrotta. Aztán persze ennyi idő alatt sikerült összekanalaznia pár összefüggést - milyen jó, hogy van egy „Keveelveszenyémaneveis” mániás barátnője. Jól állna neked.- Szeretnéd, ha viselném a nevedet? Mármint, ha Bojarski lennék?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Zója néni 🙈
ruci | március

Eléggé magába volt azért roskadva, még ha ezt be sem akarta ismerni. Zója eszmefuttatására csak bólintott párat egyetértően, úgy gondolta bizonyosan igaza van, egyrészt mert jobban is ismerheti a helyet, másrészt logikusnak tűnt az egész, de bármennyire is érezte volna magát jobban, ha erről beszélnek, képtelen volt így a többihez képest „semmiről”. Viaskodott is, mert azért az ilyet nem szívesen teregeti ki az ember. Mi lett első alkalommal is? Az az ember, akinek először beszélt majdnem két évre rá kiderült, hogy a testvére. Ez se segít sokat a tanárai és az idegenek felé fektetendő bizalom kialakításában. Sajnálatos.
- Kicsit sem voltam… erős. Én is el akartam kerülni őket, ahogy azt tették velem. Csak akik valamennyire ismerték a helyzetet egy kicsit közelebb lökögettek hozzájuk, azt hiszem. Nincs ebben semmi csodálatra méltó. Legszívesebben a takaróm alatt sírtam volna, mikor kiderült és ki se jöttem volna onnan többet. Lehet ez is volt pár napig, kicsit összefolyt az az időszak…
Vallotta be végül őszintén szomorkásan keresve a nő tekintetét, de aztán el is vette róla, ahogy találkozott a kék szemekkel. Ahj, fene nehéz ez, így is hol úgy érzi túl sokat beszél, hol pedig azt, hogy inkább panaszkodik. Ettől meg rossz érzése van a pocijában, olyan görcsös, kellemetlen, elgondolkodtató. Próbál az apró, és lehet, hogy igencsak idegesítő pótcselekvéseivel leállni, így ölébe húzza a szabad kezét is, a poháron való dobolást pedig abbahagyja. Kissé talán zavart is, de a lelke jobban fogja magát érezni, hogy ha el is szúrta a vizsgadolgot, megpróbált javítani. Kezdi úgy érezni, hogy lassan fél év alatt nagyot fordult vele a világ, és nem is biztos, hogy negatív, hogy néha kicsit önálló, nyit és mer lépni. Csak ijesztő.
- Benjire? Nem tudom, tényleg azon járt a fejem közben is, és lehet azóta is, hogy talán csak kedves és nem akarta azt mutatni, hogy teher vagyok. De ettől még lehet a háta közepére se kívánna másként. Van családja, van egy kislánya is, nagyon aranyos, Legrának hívják.
Igen, ezzel kicsit jobban belement abba, hogy tulajdonképpen már az unokahúgával is találkozott és a sógornőjével, csak a bátyja nélkül. Fel volt pörögve a Lewys hétvége után és esztelenül rohant a hülyeségbe a saját megállapítása szerint akkor. Figyelte, miközben mutogatott az önismeret tanárnő, de ha őszinte kell legyen eléggé elveszett a szavak és a mutogatás párosában, ez kicsit túlterhelte az amúgy sem túl hasznos fejét.
- Az energiáim azért nem féltem, kaptam egy csomó jót is, éppen valahogy ezzel egy időben. Kompenzál az élet, vagy ki tudja. - Próbálta ő is pozitívra fordítani, mert a helyzet és a látszat ellenére bizony Maja elég optimistán áll a világhoz általában. – Azt mondta, még találkozunk, szóval bízom benne, hogy valahogy lesz. Már egy kicsivel jobb, mint előtte ezzel is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Türelmesen és érdeklődve várta a választ, amennyire tőle tellett, de azért nagyon fúrta az oldalát már a kíváncsiság, hogy most mi is fog jönni. Az túlzás, hogy mindig, de az esetek többségében, ha nem is jött a „de ne”, egy „de” mindig volt. Most pedig nem igazán örült volna, ha megint visszatáncikálnak ebből a jókedvből, bármennyire is szeressen táncolni. De aztán ahogy elkezdte egészen elvigyorodott, kitartóan űzi ezt éppen. Figyelemmel kísérte ahogy lebukik a feje és nevetni kezd, csak ezek után szólalt meg. A kezét a kviddicses arcához emelte és végigsimított rajta közben.
- Eléggé? Akkor jó. - Nagyon szépen pislogott rá, majd visszahúzta a kezeit. Jegyezte is a dolgot a kis listáján fejben, igazából már az előbb, de ezek szerint le se kell onnan vennie, milyen praktikusan sikerült döntenie. Lecsúszott helytakarékossági okokból pár igen lényegtelen dolog, ahogy az lenni szokott, de ezzel mit sem törődik. Azzal már annál inkább, hogy ebből így már lehet építkezni szülinap terén, szóval hé, mégse volt lehetetlen vállalkozás!
Az már annál inkább, hogy még pluszabb időpontokat sajtoljon ki szerencsétlenből a saját javára. Nem érezte magát hátrányban, ahogy nem is vette zokon, hogy nem körülötte forog kizárólag Lewy világa, mert erre sosem vágyott. Tiszteli és szereti a játék iránti szenvedélyét és elkötelezettségét, és még Maja szerint is így van rendben ez, csak sajnálja, hogy így túlterheli magát. Bár ennek kapcsán egyiküknek se kell a szomszédba menni. Maja mióta az eszét tudja ingázik iskola-tánc-élet között, amibe pár éve ott a kviddics is, most meg már szerelme meg pár barát is. A párjának meg még erre jön hatszázhuszonöt millió dolog. De komolyan gondolta a naptárat, így ez vélhetően megvalósításra is fog kerülni, ha nem megy ki a buksijából az újabb hirtelen hullámot követően. Isten lássa lelkét, próbál nagyon koncentrálni, de azért meg van illetődve most, Lewy csak erre is építhetne külön gazdaságot néha, ez más kérdés.
- Ez egy kicsit tényleg bonyolult, de azt hiszem értem - vagy legalábbis mindent megtesz ennek érdekében. Magában még mondogatja kicsit, de ez igazából arra jó, hogy rögzüljön, meg az elmagyarázás alapján fel is fogja. Nem, tényleg nem veszünk csak úgy új nagykabátot évente, ahogy azt mondták neki be kell ruházni tartósra. De már fájni fog a feje a sok hasonlattól lassan. Ajánlat… Majából éppen csak ki nem bukik, hogy arra, hogy kell felelni? Meg meddig gondolkozzon? Nem gondolkozik, az nem sok jót hoz és nem is a kedvenc elfoglaltsága.
- Nem tudom ezen kell-e egyáltalán úgy igazán gondolkodnom…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Új pizsi. Bár felvilágosították már, hogy azt nem feltétlenül kéne így becézgesse, mindegy is. Lassan már túl könnyűnek érezte ezt a beszélgetést, ami ugyan meglepte, de nagyon örült is neki. Tudta, hogy legalább innentől talál magának motivációt minél előbb átesni a maradék vizsgán, nem pedig belehalni még inkább. Bár azért ezt néha volt tárgy, ami kikövetelte volna. Elkezdett közben gondolkodni, ha vége ennek, mik és mikor jönnek, de ehhez majd valamikor több időt és energiát kell kisajtolnia magából, akkor az a naptár is menni fog, mint a karikacsapás. Szerencsére annyira sok fontos dolgot nem kéne belefirkálni, bár mindenki jobban jár, ha nem is hagy Majának benen több teret. Képes lenne feltüntetni a kaktuszok emléknapját is példának okáért. Ami úgy nem biztos, hogy a legkiemelkedőbb esemény. De azt előre tudja, hogy szívesen fog ezzel foglalatoskodni.
Ellenben ezen kívül eléggé megálltak az agyában a fogaskerekek és leginkább miután felfogta a témát minimálisakat fordultak még próbálta lekövetni mi fog kijönni az újonnan szerzett információk halmazából. Vigyorogva rázta meg a fejét, ellenkezve kicsit, hogy nehogy ezzel úgy érezze gond van. Ha kettejük közül valakiből folyik a baromság, hát az inkább Maja, és ezt a lány is jól tudja.
- Nem rossz, csak fura, de az nem baj - mert tényleg nem az. Maja meg nehéz eset. Tömören ennyivel képes hozzájárulni, látja, hogy nem éppen a legotthonosabban toporog a Drága, ami mosolyra készteti és egy kis aggodalomra is. Már éppen azt hitte érti, de most egy picit azért nagy szemekkel meredt rá, hogy hogy másként gondolhatja azt, amit mondott. Lehet, ha más lány ül itt, már Lewy kezét kérték volna meg, vagy rosszabb, szerencsétlen már hallgathatná milyen virágot kér a csokrába a hölgyemény, kit szeretne meghívni és hova menjenek mindezt megtartani. Maja mindeközben fejben a kérdés elhangzásakor kis, cuki pillangókat kergetett. És azon gondolkodott, hogy lehet-e mást mondani egyáltalán, mint ami már ott volt bizony benne.
- Szeretlek - A mosoly úgy maradt az arcán, aztán bátortalanul megszorította Lewy kezét. Vett egy nagy levegőt, majd elhúzva lecsökkentve a távolságot átkarolta a nyakát és magához húzva bújt a vállába, éppen csak annyira beszélt hangosan, hogy mindegyik szavát hallja a lengyel. Aztán legalább negyvenszer elhangzik a válasza is, mert mért ne, mielőtt végre befogja a kis száját így vagy úgy. - Igen, igen, igen, igen…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Furák, ez határozottan elmondható róluk külön-külön, de együtt is. Ez azonban sosem kapott Majánál negatív vagy éppen kiugró értelmezést. Így szerette ezt az egészet, különben csak elég újra és újra belegondolnia hogyan indított nála, utólag belegondolva elég cikis és idegesítő vinnyogáson eset túl, amit nem is tudott honnan szedett. És magától beszélt, nem is keveset. Bár utána hazáig remegett, hogy hű és há, de minden percért hálás, azóta is. Aki egy kicsit is ismerte őt, az meg pontosan tudta, hogy hiába fordultak Maja körül száznyolcvan fokot a dolgok, mit sem hagyott eközben el magából. Sok jó jött, ami a rossz mellett tartotta benne a lelket és nem is igazán tudja, hogy képes ezek mellett is ilyen őszinte örömre.
- Csak maradj ilyen fura, én szeretem ezt.
Mert bizony az van, nem erőltetett, nem kedveskedő, hanem magától elindult mosoly és boldogság az, amivel jutalmazni tudja az ölelésen kívül. Igazság szerint nem is nagyon jön ki több dolog a szájacskáján, csak egy apró sóhaj, miután végre levegőt hajlandó venni újra az igenek között. Nem akart kétséget hagyni, ami lássuk be Majánál máskor megesik. Bizonytalankodik, elveszik a saját mondataiban, és néha még térben és időben is. Azon rövid, pár tételes listán van ez is, mikor a bizonytalankodása fölé kerekedett az, hogy érzelmileg hol is áll. Zavartan vigyorgott bele a zakkant jelző miatt a csókba, aztán viszonozta, szinte el sem akart szakadni. Lehet, ha nem ülnének már éppen egy helyben ugrálgatna, de így viszonylag kivitelezhetetlen ezért csak a fejével billeg kicsit, aztán felnevetve még egy gyors puszit nyom Lewy ajkaira.
- Velem? Egyszerűbb? - Itt leginkább a két szó egy mondatba kerülésének nehezen értelmezhetősége volt még szerinte is a gond, de értette, viszont gondolkodva csücsörített kicsit, próbált valami értelmeset kipréselni magából. - Én nem hiányolom ám, az csak olyan plusz. Persze szép meg minden…
De nem is ért hozzá, szóval hallgat inkább, és azzal foglalkozik, ami jó és megy. Mondjuk azzal, hogy úgy tapad rá szerencsétlenre megint, mint a rágó. Közelebb hajolt, hogy aztán a vigyorgást abbahagyva csókolja meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A gondolatai távoli mezőkre, pillangókra kalandoztak, miközben elfelejtette azt az aprócska tényt, hogy a lába előtt nem feltétlenül olyan sima az út, mint azt a buksijában elképzelte. Nagy sóhajokkal vette tudomásul a tényt, hogy teljes döntésképtelenséggel vonul valami új felé, ami legalább nem teljesen az, és így sikerült is a lábainak cserbenhagyni őt.
Hanghatás mentesen esett a hátsó felére, miközben hullottak a holmik, mintha zsibvásárt készülne tartani. Pedig nem igazán volt szándékában, vagy legalábbis nem itt és nem most és nem ezekkel a dolgokkal. Szóval csak nem, érthető, ugye? Kicsit sután kezdett kapkodni a holmik után, mikor ijedten rezzent össze és a kezét látványosan a mellkasához kapta. Jézus ereje, Krisztus a kereszten!
- Megijesztettél. - Ha nem lett volna egyértelmű a csodás reakció, azért még oda is bökte kicsit vérszegényen, átlibbenve a farsang témán. Az emberek olyan kis szűk látókörűek. Mikor és mi volt ez a jelmez: volt már pizsi, ment már benne Ririvel meccsre ki, használták navinés beöltözős bulin. Egy állandó volt, Maja mindig kis, kék szörnyike akart lenni, de néha ebben meggátolták. A pacis jelmez már viccesebb történet. Azt egyszer fogadásból Niko vagy Keve viselte, már nem is emlékszik melyikük, de érthető okokból végül a két lányra maradt. Kicsit nagy, de azért aranyos, szóval elfér.Legalábbis eddig elfért. az ilyen közös holmikat mind Védáékhoz, a padlásrészbe száműzték, ahol Riri az egész szintet kisajátította magának, és eredetileg Majának. Deee ez még egy későbbi történet lesz.
- Költözés, és mért ne lehetne március végén felvenni? Hm?
Pillantott fel, most már szemügyre véve kivel is van dolga, és meg nem tudja mondani pontosan honnan, de ismerős volt neki az arc. Kevés helyen jár sokszor, így hamar leszűkül a kör, de szinte biztos, hogy nem az iskolából. Nem ebből, nem az övéből... Beharapta az alsó ajkát, aztán térdeire fordulva kezdett felegyenesedni, miután már csak a seprűk és a jelmezek hevertek szanaszét.
- Ismerjük mi egymást? Különben, ühhüm, szerencsére nem lett baj. Buta pocoktúrás. Az ő hibája, kinőtt ide elém.
Dörmög kicsit, láthatóan teljesen komolyan gondolva az egészet, mondjuk kicsit kellemetlen hogy a bénaságát végignézve még a butaságát is ráönti szerencsétlenre. Megesik, no.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Pámpárám. Valakinek születésnapja van ma, bizony! Akkor is, ha ennek lehet Maja jobban örül, és lehet jobban készül, de bizony nem a sajátja. Az mééég egyelőre odébb van, de ez most mit sem számít. Az egyik kezében szorongatja a fura pálcikákat, félig pedig a kisebb fehér dobozt, amit a másikkal tart stabilan. Úgy tervezte, hogy pontosan kis éjféli meglepi lesz, de kicsit csúszik. Négy perce kevereg az utcában, de végre megvan, merre is kell menni. Ez is valami. Sötétben nehéz ám tájékozódni! Ennek ellenére a piros masni nagyon szépen vigyorgott a csuklóján és a derekán is, bár az ajándék nem ő volt, de azért járt a csomag mellé.
Ami a dobozkát illeti bizony torta pihen benne, aminek lehet a látványa is cukormérgezést okoz, annyi tejszín meg krém van némi eperrel - az egészséges! - spékelve. Tekintetével próbált a lába elé nézni, közben néha a fekete sporttáska pántjára pillogva, ami keresztben pihent rajta. Mikor megérkezett letette a dobozt, a táskát, előhúzott a zsebéből egy doboz gyufát és meggyújtotta a kis csillagszórót kopogás után. Kiemelte a tortát tálcástól, ezerwattos vigyor és a meglepeeetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Pár pillanatig izgatottan bámulta az ajtót, mire végre úgy tűnt, hogy végre ki is nyílik! Ha lett volna szabad két keze tapsikolni, már megtette volna, vagy a nyakába borul. Helyette csak a tortával egyensúlyozott egyikkel, a másikkal meg kicsit lóbálta a félig leamortizálódott csillagszórót. Szerencsétlennek nem sok esélyt hagyott a nap túlélésére, de ez volt a dolga.
- Gyorsan kívánj valamit, mert leég! - Nem akart ő parancsolni, csak látva a helyzetet ezt gyorsan minden elé kellett helyezni, azon meg csak nevetett, hogy nem normálisnak lett titulálva. - Boldog születésnapot, szívecske!
Mert ugye erre ez a kis... na jó, Maja azért így se csinált kicsit, de viszonylag visszafogott ahhoz képest, amit levághatott volna. Felé tartotta a mosolygós epres minitortát, amit bizony - kisebb segítséggel - ő csinált ám! Aztán várta, hogy feldolgozza a sokkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kellett-nem kellett. Csak egy pillanatra rosszallóan ingatta a fejét Maja, aztán inkább átadta a tortát, jobb a biztonság, ő is érezte. Gyorsan felkapta a széthajtogatott dobozt meg a táskáját, aztán be is libbent az ajtón. Amíg lepakolt, Maja is így tett és a kardigán szerű felsőjét kikötve zuttyant a táskája a fal mellett. Törékenyt régóta nem hord magánál, mert miindig megfeledkezik róla!
- Igenis, apu - motyogta, de mire felnézett, már ott állt mellette, amire csak rávigyorogva bújt hozzá. - Deee nem volt semmi baj, szépen idejöttem, nem kalandoztam...annyit. Hiányoztál. Nagyon.
És tényleg így volt, ügyeskedett viszonylag. Közben szembefordult vele teljesen, hogy átkarolva a nyakát közelebb húzza magához. Aztán mikor már összeértek a nóziik Maja elnevette magát, végül még egyszer elmormogta a boldog szülinapot és megcsókolta.
- Én csináltam ám, szóóval muszáj leszel enni belőle!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maja máskor sem zavartatja magát sehol, talán kéne, de most nem is nagyon forogtak azok a fogaskerekek odafent, így ez fel sem merült benne. Kicsit lebiggyesztette az ajkait, de aztán nem tartott ez olyan sokáig, csak bólintott. Ő igyekszik majd, miiint mindig ugye. Kisebb vagy nagyobb sikerekkel. - Öhm, nem, nem fog elszaladni, szóval az úgy is megvár.
Nem mintha Maja ne várná fordított esetben, de azért mégis csak elég nagy képtelenség lenne, hogy fogja magát a torta és kiszaladjon meginni pár italkát. Bár aztán ki tudja... Lehet kettőt pislog és eltűnik.
Mosolyogva préselte össze ajkait egy apró sóhajt követően, még kezeivel előbb Lewy tarkóját cirógatta aztán a haját. Egy picit még a fejét is félrebillentette, bár ez egyáltalán nem volt szándékos a figyelme ugyanis a kérdés helyett kicsit másfelé tévedt el. A lejjebb csúszó kezekkel hirtelen nem nagyon tudott mit kezdeni, ez volt nála az a "de ne" talán, ha akarta volna mondani. Deeee jól megvolt így jelenleg.
- Hm? Öhm uu unalmas picit, de az elmulasztható. - Ebben legalább biztos volt, másban annyira már nem. Közben nem húzódott el csak baljával az arca irányába nyúlt, ahol a masni pihent a kezén, na meg ugye ott van egy a derekán is. Szereti a masnikat. Aztán elvigyorodott. - Ha ajándékot nem is akartál kicsomagolni, ezeket leszedhetnéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Majácska a köszöntés után igyekezett magát összeszedni, mert eredetileg mégis csak úgy tervezte, hogy ez a köszöntés nem fél percből áll és az emberek előbb esznek aztán… aztán köszönetet nyilvánítanak. Na, ez valahogy, mint mindig, most is felfordult kicsit. Miután kifejtette, hogy egyáltalán nincs ellenére a dolog picit ő is lazábban kezelte ezt az egészet. Ami azt illeti legalább annyira boldog volt, hogy a karjaiban lehetett és minden újabb csókot feltöltődésnek érzett. Kezdi érezni mennyire hiányolja minden újabb nappal, amikor nem látja és nem csak őt, de minden apróságot is, és ez bizony nehéz.
- Háát, már igen? – Elég furcsára sikerült ez, ő se tudja, hogy kijelenti vagy kérdezi-e, de képtelen volt csúnyán nézni rá, pedig nagyon akart, már a homlokán is megjelentek azok a ráncocskák, de aztán huss, minden gondolattal együtt lazán kitessékelte az ajtón ezeket Lewy nála. Egy sóhaj után saját ajkait harapdálva pillogott rá. - Öhh. Ez… ez…
Már éppen hiánycikk volt a zavarba jövetel mostanában, vagy legalábbis az, ami ilyen belepirulósan jár. Majáról, ha nem is volt nyilvánvaló, de voltak nála is pontok, amikor az agya úgy teljesen lekapcsolva veszett el, és minden más után ment, ami benne volt. Felemelve a mutatóujját kettejük közé húzva, aztán a csitítás után el is húzta. Különben is, egyszer már igent mondott egy nagyobb kérdésre, ha az nem volt egyértelmű, mi az.
- Cssss. Egyébként hoztam csini pizsit is ám… Szóval át. - Ezt már egészen halkan tette hozzá, aztán közelebb hajolt, hogy egy rövid csókot nyomjon az ajkaira, miközben a repülő masni után pillantott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Félszegen mosolygott, és mikor a hihetetlen érdekessé vált pontra pillantott el inkább a falra, csak akkor vigyorodott el egy picit. Ő annyira nem volt oda érte, mikor így elönti a meleg és új színben pompázhat, mert a vér felszalad az arcába, hogy jelezze, valami kicsi - vagy nagyon -  más éppen. Az arcához érő ujj felé döntötte egy picit a fejét, aztán nézett vissza csak Rá. Látható csalódottsággal pillogott, mikor véget ért a csók. Élvezte, szereti és ez csak úgy jó, olyan, amit nem szívesen enged el.
- Hoztam csini hálóruhát. - Másképpen már nem igazán tudta volna elmondani, kicsit furcsa is volt neki ez, általában ő az értetlenkedő, most mégis olyan volt, mintha a vőlegénye tenné ezt. - Azt mondtad, ha ünnepelni akarnál, ezt szeretnéd. Én meg ünnepelni akarok veled.
Magyarázta is meg a dolgot menten, bár nem szorult volna arra, ezt ő is tudja. Kivételesen minden bizonytalanságot és kétkedést mellőzött belőle, és éppen csak addig kerülte el a tekintete Lewyét, még a táskájára nézett, majd vissza. Abban volt, meg még hozott pár ruhát, már kezd felkészült lenni rá, hogy ha bárhova érkezik hozzá, onnan nem megy sehova egy pár napig… hétig. Végül csak hozzábújt és egy puszit adott a vállába. Mindig kívánságteljesítős tündér akart lenni szülinapokon, most legalább lehetőség is van. Bár a tortát nem tudta milyen legyen, de az eper jó döntésnek bizonyult végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A bambulása inkább időnyerés volt saját magának, még a kerekek megfelelő ütembe nem jöttek a buksijában. Ez nála időigényesebb folyamat, igazán előfordul. Nem volt hiányérzete, vagy nem kutatott, keresett semmit, csak az a pár pillanat úgy kellett neki, de mintha meg sem történt volna szentelte aztán minden figyelmét a kviddicsesnek. Aztán somolyogva harapdálta a száját még kereste a jó szavakat végül azonban nem törte magát tovább.
- Hááát, szép, úúgy eléggé nagyon csini. Megmutassam most?
Még megerősítésként a jelzőknél bólintott is, a kérdés után pedig csak kíváncsian várta, hogy ezzel mit is akar. Benne fel sem merült, hogy esetleg baj lehetne, vagy nem ugyan azt értenék alatta, kivételesen eléggé igyekezett, szóval nagy baj nem lehet. Annyira.
- Nem tudom, bármit, szóval azt csinálunk, amihez kedved van, ezért is jöttem, na. Szóval, mi a kívánság?
Kicsit hintázott a sarkain az ölelésben miközben beszélt, aztán nevetve pillogott a tortára is, meg rá is. Hát az utolsóban egészen biztos volt, hogy szeretné, hogy maradna. Ez gondolatolvasói képességek nélkül is egyértelmű lett abból, ahogy kapaszkodott szerelmébe. Plusz még csinálta az édességet, folyamatosan kóstolgatott meg evett, így a torta nem neki lenne nagyobb élmény, éppen ezért döntse csak el Lewy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kifejezetten közlékeny volt mostanra már, bár ez nem hozta meg a határozottságát vagy a döntésképsségét, oda se neki. Nem különösebben zavarta ezek hiánya sosem, eddig legalábbis. Most elég furcsán nézett, hogy így rá van hagyva és csak megrázta a fejét végül. Ráerőltetni? Vélhetően, ha egy ruhaarab akkora problémát okozna, nem hozta volna ide és nem is csicseregne róla. Neki ez legalábbis nyilvánvaló.
- De nem is teszed. Egyébként már felpróbáltam és kényelmes meg minden szóval csak a megmutizásra vár ott bent.
Mutatott egy pillanatra a táskára, minden továbbit meg megtartott magban. Az egy dolog, hogy persze igen csinos, sőt, egy ilyen, de azért nagyon furcsa volt neki. De egyszer mindent el kell kezdeni valahol. Aztán még mielőtt a nevetésen túl bármit reagálhatott volna igencsak lefoglalta Lewy, így már csak a felszólításra eszmélt. Aztán nagy lelkesen csókot nyomott a lengyel arcára miközben elhúzódott tőle, ha így ácsorog itt tovább, abból semmi nem lesz.
- Jóóóóóó!
Szépen levette a piros felsőt, ami a hidegtől ugyan óvta, de itt már közel sem voltak ilyen gondjai, aztán a táskáért nyúlva totyogott beljebb báár kicsit bizonytalanul. Házon belül sem illik eltévedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Másodikra meglett volna - vagy majdnem, de mindent megtenne az ügy érdekében más esetben. Aztán lassan elindult a kínos incidensre válaszul adott mosolyával együtt az új irányba, aztán mielőtt benyitott volna még hátrapillantott. Mert ugye azon túl, hogy azt el kell ismerni, ha elküldték volna tájfutónak, sosem kerül elő, ettől még fegyelmezni tudja magát. Ha akarja.
- Nem iiis szoktam bizergálni semmit… - amit persze még ő sem hisz el, bár tényleg mindig moderálja magát és nem tesz semmit tönkre. Meg figyel arra, hogy nyoma se legyen, ha valamit összetapizott.
Aztán utána a vízözön címen vonult be a szobába éés kereste meg az ágyat, hogy letegye rá a táskát, nyilván képtelen lett volna arra koncentrálni, amiért bement, szóval pár percig nézelődés ment meg nagy vigyorgások közt fedezte fel a szobát. Végül a táskájában kutakodott, hogy a nem kellő holmikat arrébb túrva kihúzza a leginkább fehérneműnek is beillő szettet. Ezen mondjuk nem akadt annyira fent, volt fellépőruhája, amihez képest ebben volt anyag. Megesik.
Viszonylag hamar kihámozta magát a fekete ruhájából, az öltözködéssel sem volt baj. Egy darabig még igazgatta a felső részt, aztán a haját, amibe úgy húsz vagy harminc alkalommal azért elakadt, mint mindig, végül a rendesnek kevésbé nevezhető táskájába eltette, ami nem kell és egy szimpatikus sarokba helyezte egy jól irányzott lendítéssel. Na, gyors munka.
- Amúgy kéészen vagyok. - Fogalma sincs meddig öltözködött, de végül kidugta a buksiját az ajtón és vigyorgva pillogott még beszélt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy pillanatra elhúzta a száját a megkímélés szóra, de aztán csak bebattyogott a szobába inkább. Na szép, bár ő is tisztában van remek készségeivel, azért igazán elhihetik, hogy mindent elkövet a legtöbb esetben. Például a címre milyen szépen idetalált! És a szomszédot itt fel sem verte az éjszaka közepén! A fejlődés fél év alatt megkérdőjelezhetetlen!
Bár komolyan nem akart semmit bántani, azért pár fényképnél elidőzve fogdosott, deee semmit nem mozdított el, szerencsére. Nem tudta megjegyezni mi és hogy van, képtelenség lett volna letagadni. Mindegy is, inkább átöltözött. Nem akart sokat időzni se vele, bár nem kapkodta el a dolgot. Végül aztán utolsó simításokon is túlesve a ruha terén az ajtóhoz indult. Még kicsit ujjaival bontogatta az összeakadt hajtincseit, ahogy kinyitotta, és mikor Lewy ránézett vigyorogva egyenesedett fel.
- Nem terveztem… - aztán kisétizett. A kezeit az égnek emelve fordult körbe maga körül egyszer vagy kétszer, el is nevette magát. Bár mikor elindult még próbálta komolyan venni a dolgot, mégis csak ilyen Majás lett belőle. Megesik. A kék anyag eléggé stimmelt a navinésre, így nem libbent a pörgéskor olyan nagyot, igazgatnia se kellett legalább maga után.
- Tetszik? - Érkezett meg a legfontosabb kérdés és amire a leginkább kíváncsi volt, ha már eddig nem tudta eldönteni mi a csini meg mi nem, ideje lesz beletanulni. Közben el is indult Lewy felé, hogy lecsökkentse a távolságot kettejük között.