Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Senkit nem illik siettetni, de Majánál ez szükséges. Lévén néha milyen lassú, még a végén elfelejti mit is akart és ott marad és vár. Na jó, nem kell túlzásokba esni, de még bármit is ki lehet a navinésből nézni. Most viszont kifejezetten összeszedett, amivel saját magát is meglepte. Határozottan furcsa volt neki ez, de jól érezte így magát.
Miközben megfordult párszor, mikor éppen arra felé dőlt próbált valamit leolvasni a Drága arcáról, de ez valahogy nem volt egyszerű. Sok felé akart figyelni. Nem akart felborulni, elszédülni és félrebeszélni se, szóval tényleg maradt annál, hogy szóban várta, sikerült-e vagy sem meglepni. Azért remélte, hogy igen. Ahogy pedig választ kapott hatalmas mosollyal figyelt rá még picit oldalra billentette a fejét.
- Szerintem is csini, mondtam, látod! – Túlzás lenne azt mondani, sőt, nem evilági, hogy Maja biztos volt a dolgában, de a siker az siker. Azt meg melyik sportoló nem szereti? - Én is téged.
Örült, hogy ilyennek látta Lewyt. Szerette akkor is, ha rámorrant, vagy mikor éppen csak nagy komolyan nézett rá, de mikor mosolygott, vagy nevetett, az nyilván sokkal szívderítőbb. És csak jó. Aztán a kérdéssel nem annyira számoló Maja egy pillanatra zavartan pislogott, még vigyorogva azért megint lett egy kis színe is, végül felemelve kezeit karolta át a nyakát és puszilta meg.
- Nem, de érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Büszkén vigyorodott el, aztán csak elgondolkodott pár pillanatra. Igazság szerint csak próbált valami válaszra koncentrálni. Meg helyes szórendet tenni a gondolatai között. A vásárlás az ő esetében sosem egyszerű, nem igazán szokott különösebb funkció nélküli keresgélésbe csapni, most mégis így volt. Végül a tanácstalanságából azonban csak kihúzták.
- Hááát, tulajdonképpen egyedül, de nehéz volt dönteni melyikek a legszebbek, abban segítettek. - Merthogy több is bizony próba alá került, csak elképzelése nem volt ott és akkor, hogy melyik lenne a tökéletes. Bizony igyekezett azt a darabot megtalálni.
Csak hagyta magát közelebb vonni, miközben Lewy hátán és tarkóján simított végig. A száját összepréselve fojtott vissza egy kisebb nyögést, aztán sóhajtva vigyorgott rá. Hát, gondolni... nem sok dolgot, a feje nagyjából üresjárat jelenleg, arra kár szót is pazarolni. A szíve majd kiugrik a helyéről azt tudja, és nyelt is egy nagyot, végül csak annyira húzódott el, hogy megkereshesse ajkaival a lengyelét. Már egész kis kezdeményező volt ebben az utóbbi időben, most azonban nem is nagyon akarta ereszteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Igazán fontosnak nem érezte a ruha beszerzési kérdését, így nem is nagyon tudott mit kezdeni a kérdéssel. Persze nem hallgatott először, csak képtelen volt rendes feleletet adni. Aztán hagyta is már. Mosolygott, boldog volt, de ez a reakciója is bőven elégnek bizonyult. Nem nagyon volt már képes igazán a beszéddel törődni, és bár ez máskor is megesett, most egészen más okai akadtak. A teljes figyelmét lekötötte Lewy és valahogy meg sem próbált másra koncentrálni, mint minden apró csók, vagy érintés. Mikor már az utolsó, leheletnyi helyet is le akarta köztük csökkenteni a lengyel, akkor Maja egész testén érezte, ahogy végigszalad a libabőr.
Nem engedte el és jelét sem adta, hogy ezt szeretné, éppen ellenkezőleg. Amennyire tudta szorította magához még vége nem szakadt a csóknak. Ahogy a hajába túrt kipréselte a tüdejéből az összes maradék levegőt egy sóhajba sűrítve, majd felnevetve kapaszkodott belé, ahogy a karjaiba került. Egy percre sem vette le róla a szemeit a szobáig, ott is csak éppen annyira még figyelte, ahogy az ajtó becsukódik. Ezzel egyidejűleg valahogy nála is minden más kizárult, csak ketten maradtak, egymásnak.

~

Valami más, valami új, valami boldogság. Nem tudta, de nem is akarta ott és akkor behatárolni, egyszerűen csak élni akarta a percet. Rengeteg pillanat volt már, amiért mindent odaadna, hogy az övé maradhasson Lewyvel kapcsolatban, és most eszmélt rá arra, hogy azok még nem is teljesek és véglegesek. Még mindig van olyan, amitől csak még szebb minden. Az arcáig húzott takarót lejjebb tolta, hogy a szájának szabad útja lehessen végre levegő után, nem sikerült egyelőre normálisan venni újra. Még mindig ütemtelenül, össze és vissza kalapált a szíve, ahogy feküdt a vőlegénye mellett. Oldalra fordította a fejét, hogy azokba a szép, kék szemekbe nézhessen, aztán lassan görbült felfelé a szája a simogatásra és a látványra.
- Én is nagyon Szívecske. - Húzódott közelebb, hogy végighúzza a mutatóujját a vőlegénye arcán, aztán a tenyerébe fogja egy pillanatra. Közelebb csúszott, aztán lehunyt szemmel bújt hozzá.
- Így maradhatunk? - Buta kérdés volt, ő is elvigyorodott, de nem akart volna elmozdulni, bár mondjuk az éhség biztos kiszólította volna, meg egy zuhany se ártott volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Pár pillanati kicsit úgy érezte magát, mintha valakit, aki soha életében nem mozgott, sportolt hirtelen egy egész olimpiai felkészítés alá vetettek. Na nem teljesen így véve, csak nehezen sikerült összekapni magát. Bár ez határozottan kellemesebb volt, mint a hasonlata lenne. Az első alkalom minden módon, minden sallang és elvárás mentesen a maga részéről. Agyában a kerekek azért működtek már, miközben belülről harapdálta finoman a száját, de ahhoz képest, ahogy lehet erre reagálnia kéne könnyedén vett mindent. A vőlegénye mellett biztonságban érezte magát és egy pillanatig sem ingott ebben meg. Boldog, örül, szereti és meg is könnyebbült, ahogy Lewyre nézve azt látta ő is vidám. Látta a reakciót ő is szélesebben mosolyodott el, majd kisvártatva bólogatással egyetemben felelt.
- Ühhüm. Teljesen egyben meg rendben vagyok, nem adtál el tevékért se… szóval azt hiszem nincs okom panaszra. - A tevés résznél viszont már csak nevetgélt a dolgon. Meg azért nem olyan könnyű ám kiiktatni sem a saját véleménye szerint, ezt már nem tette hozzá. Ezen kívül viszont be kell vallani néha pofon egyszerű a kis rendszerét megzavarni, vagy éppen átmenetileg fagyasztani. De már egész jól fejlődik, szinte már stimmel a korához minden kis aprósággal. Furcsa volt még, meg azért egy egészen picit az, hogy zavarban volt halványan jelenlétét tette.
- Mivel általában két óránként éhes is vagyok, megállni se tudnám, hogy ne szóljak… - És ez sajnos hatalmas igazság, viszont most valahogy ezzel nem volt képes ennél behatóbban foglalkozni. Sokkal jobban tetszett neki, hogy most nem egy félig jegesmaci félig embert ölelgethet maga mellett és a fenntartásoknak sem érezte halvány füstjét sem. Végigsimított a mellkasán, aztán egy puszi erejéig megemelte a fejét, de vissza is borult. Lusta ő ahhoz, hogy ezután itt pörögjön, az ráér később is. - Imádlak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egyre jobban tudott örülni annak, hogy erőltette legalább egy kicsit a szülinap ünneplésének lehetőségét. Igazság szerint már az elején se akarta elhinni, hogy ez is ugyan olyan nap kell legyen, mint a többi. Úgy nem, hogy ebbe a körforgásba bizony már itt van ő is. A nyugodt és lusta alapvető mozzanatai mellett kifejezetten lelkes és aktív tud lenni, ha arról van szó. Elég csak belegondolni mi lenne most, ha annak idején nem fogja magát és totyog be a kollégiumba a madártejjel…
- Úhm, jól hangzik, de ráér. Bááár ha te is ennél, akkor ehetünk. Ú és torta, kíváncsi vagyok mennyire ízlik majd - vigyorodott el mindeközben. Igazság szerint tényleg nagyon az, a saját véleményét ismeri róla, meg hát ugye Vesznáét tekintve, hogy azért nem hagyták totálisan magára. Mondjuk az anyukája kezdi elhinni, hogy nem fog egy egész házat leégetni, ha a konyhába megy. A puszi után csak nyünnyögött Lewyn fekve még, aztán a kérdésen kicsit elgondolkodva grimaszolgatott. Aztán a kezét felemelve a hüvelyk és mutatóujjával szemléltetett is még beszélt.
- Talán egy ilyen kicsit… - kezdett bele, de végül csak elnevette magát. - Igen, de azért még maradt energiám.
Kicsit felfelé emelve a fejét figyelte a kapott puszi után. Nem igazán akaródzott ennél többet mozogni, valahogy nem volt indíttatása ebből az éppen legjobb pillanatból kiszakadni. De ki hibáztatná ezért? Az ujjbegyeit sétáltatta fel s alá a lengyel karján, még meg nem állt a mozdulatban a hallottakra. Érdeklődve emelkedett meg, hogy a kezén támaszkova figyelhessen rá.
- Nekem tartozol? Mivel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy pillanatig csak lustán mocorgott, aztán végül legalább pár bólintást megejtett, hogy beleegyezően pihegjen tovább. Igazság szerint az egyik kedvenc elfoglaltságát űzheti jelenleg is, miért akarna mást? Ez még az evést is tökre képes felülírni, bármikor. Étel nélkül amúgy is elég sokáig bírja a normál ember, meg a normáltalan is viszonylag. De a tortára azért kíváncsian csillantak a szemei.
- Ühhüm, remélem. Küüülönben anyu is boldog szülinapot kíván. Csak ezt valahogy elfelejtettem út közben…
Tökre érthető indokai voltak, hogy onnantól ahogy belépett eszében sem volt ez. Bár ő azért nem szeret aranyhalat játszani. Másfelől meg ez azért elég érdekes, kezdi azt hinni Maja, hogy elült minden és most már tééényleg csak mindenből a jó maradt. Bár azért még van pár dolog, ami biztos nem hoz majd felüdülést. De ez is az egésszel jár.
- Bizony, még úgy két-három koreográfiát le tudnék táncolni is, ha akarok.
Vezette elő nagy meggyőződésével, sőt, egy pillanatra arrébb is csusszant, hogy Lewy mellett és ne rajta kezdjen el ficeregve szemléltetni is, aztán nevetve karolta át újra. Fekve nem igazán mutat jól a legtöbb mozdulat, legalábbis azok biztos nem, amik nem járnak valami akrobatikus dologgal.
- Hááát jó - mondta, miközben félrebillentett fejjel figyelte a kotorászást. Nem igazán sikerült nagyon messzemenő gondolatokba vetnie magát, így totál üresben bambult maga elé, még az a bizonyos dobozka elé nem került. Mosolyogva sütötte le a szemét, aztán mikor kinyitotta nyúlt csak a dobozka felé. Még jó, hogy ezzel nem úgy kezdi, mint a kindertojással, hogy fogja, megrázza mi van benne, aztán nekiesik, mintha az utolsó darab lenne a földön. Khm. A kezdeti mozdulat megvolt hozzá, hogy úgy tegyen, de végül nem rázta meg. De most nagyon aranyosan csak tartogatta kicsit, aztán a lengyelre pillantott és visszafekve hozzá kettejük közé tartva nyitotta ki.
- Hűűűű, de gyönyörű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sokszor mondják, hogy az élet egyszer felvisz, máskor leejt és Maja ezt pontosan érezte az elmúlt tanévben. Nem csak időnként, de volt, hogy egyik nap még a fellegekben járt, a következőn meg azt hitte két úthenger is áthalad rajta. Utóbbi időszakokat sosem szerette, próbált optimista maradni, amit úgy szeret és viszonylag sikerülni is szokott. Érezte, tudta, hogy Lewy nincs és nem volt túl jó passzban, aminek ő sem örült, és bármit megtett volna, hogy ne így legyen, de egyelőre csak ott lenni tudott, ennél tovább nem értek a kacsói. Most az optimizmusán felül nagy izgalommal és lelkesedéssel azonban újra szurkolóba készül váltani ezt erősítve. Kivételesen nem is egyedül, hanem az egyik ház és évfolyamtársa, Viki társaságában. Ő is hajtó a navine csapatában, az elmúlt tanévben már kiszurkolt nekik egy győzelmet és tudja, hogy ügyeskedik a Kornai lány a seprűn. Kicsit ilyenkor hiányzik neki a kapitányi szerepkör, hogy azzal a pár emberrel olyan jól elvolt, pedig nem is szereti a sok emberes dolgokat. A múltkori pályán történtek után pedig Lucáék ellen kicsit megingott abban, hogy mennyire megy neki más csapatokba a beilleszkedés.
- Nem-nem, a másik arra!
Már a csuklójukon a karszalaggal kapja el Viki kezét, akit elirányítottak a nagyobb tömeg után majdnem, de ők nem arra mennek. Maja legalább itt már ismeri a járást. Maga után vonja a navinést, miközben szemei már a pályát figyelik, kik vannak már kint. Illetve hát egy embert keres a legjobban, a vőlegényét.
- Voltál már kupameccsen? Vagy ez az első? Mennyire ismered a csapatot amúgy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kivételesen nagyon nem ment az ártatlan és értetlen tekintet egyszeri fenntartása, ugyanis sikerült pontosan felfognia Lewy reagálását, bár azért kivárta, hogy lett ilyen vicces. De azzal egyidejűleg, ahogy beszélt, Maja csak felhúzta magán a takarót, hogy már csak a feje búbja látszódjon ki, miközben elnyújtottan vinnyogott kicsit. Aztán mikor már a szavak jöttek kilesett alóla kicsit zavarban ahogy ebbe belegondolt úgy jobban.
- Ahjjjjjjjjjjjj….nem, nem, nem….nem így, nem, nem, mármint mikor megjöttem kellett volna.
Végül kifújta a bent tartott levegőt, aztán inkább csak nyugton maradt. Legalábbis viszonylag, a kis táncszemléltetés egy amolyan kivételként be lett iktatva, de ezzel se akart túlzásba esni, nem a nagy pattogás híve pillanatnyilag, sokkal-sokkal jobb dolga van annál. Apró nevetéssel rázta meg a fejét, hogy esze ágában sincs ilyet elkövetni, viszont nagyon kíváncsi lett.
- Pediiiig biztos menő szobáskoreográfiát lehetne csinálni lustáknak. Mármint így… mindegy.
Nagyon szépen pillogott a kutakodás és a doboz érkezése pillanataiban, aztán azzal együtt borult vissza a puha ágyikóba. Pillanatnyilag az sem zavarta, hogy a haja mindenfelé volt, és ő maga is húzta, ahogy éppen rosszul ráfeküdt. Egy pillanatra meg is emelkedett a csípőjével és a felsőtestével, aztán teljes figyelmét a vőlegényének szentelte. Igazából itt ő a szülinapod, nem Majának kéne bármit kapni, de tuuudja, hogy vannak, amik nem képezik vita tárgyát. Vagyis például az előkerült gyűrű ilyen. Már a teaházban tisztázták, hogy ez mindenképpen jön. Bár azt nem, hogy Maja lát, a kis ékszer meg győz. De így van bizony.
- Ú nagyon-nagyon. Csoda szép, tiarááááás. - nyünnyögte, ahogy az ujjával meg is tapizta. Eközben a lengyelre pillantott, majd vissza az ékszerre, csak olyan biztosítéknak, hogy azért még minden a helyén van. Még mindig nehéz volt azért teljesen elhinnie, hogy ez a minden jó van neki. Ő már attól nagyon boldog volt, hogy itt szuszoghat mellette. Aztán egy kicsit rövidebb csók kíséretében takaróstól felcsücsült és rávigyorgott a száját harapdálva, nyújtva felé a kezét.
- Felhúzod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szerencsére nincs nagy baj, és elég hamar túllép Maja az ijedelmén, a szavak nélkül is érzékelte, hogy nincs itt ártó szándék. Ez azért elég nagy megkönnyebbülés, meg meg is könnyíti a dolgát legalább. Pár pillantással jelzi, hogy nincs harag, aztán nagyot fújtatva hagyja félbe a pakolászást, hogy a jelmezeket figyelje, amire a megjegyzés érkezett. Igyekszik úgy tenni, mint aki értette a hasonlatot, pedig amúgy halvány lila füstje sincs hol játszhat az a Chanel, és miért fontos, hogy ötös a mezszáma.
- Ühhüm, ja, persze, olyan. Ő a 626-os kísérleti lény, nem pedig izé.
Nevetett, esze ágában sem volt komolyan javítani, csak hátha így be lehet azonosítani. Bár arra a navinés lány egyáltalán nem gondolt hogy a Stitch megnevezés soookkal könnyebbé tette volna az életüket. Neki túl evidens, hogy ez is ő. Közben a seprűkre pillogott ő is, de csak azon gondolkodott eközben, hogy reményei szerint semmit nem tört össze, bár elég stram példányok azért. Végül elfogadta a segítő kezet, amivel térdelésig keverte magát.
- Köszönöm. Ugye? Szörnyű mit meg nem engednek maguknak... - porolta le magát közben amennyire lehetett. Igazság szerint a lába csak egy egészen kicsit szúrt, de azért érezte, hogy jobb lesz neki valami fásli később, ha már ilyet taknyolt ügyességében. Közben figyelte ahogy az idegen a jelmezeket szemlélve mellé telepszik, ezen elmosolyodott. A kérdésre meg hitetlenül rázta a fejét.
- Micsoda kérdés ez! Nem csak tudok, szeretek is. - Míg válaszolt persze nem lépett át a tényen, hogy mit ajánlott fel. Kicsit értetlenül pislogott, hiszen ilyet se hallott még. Mármint nem ismeretlentől, mert voltak már körülötte meredek húzások. Végül kiszélesedett vigyorrá a mosolya, majd bólogatva préselte össze ajkait és a Stitches jelmez után nyúlt. Ezt nem hagyhatja itt magára, hát érték és még elviszik még repked.
- A bokám azért köszöni, túléli, de benne lennék, ah, szeretném, jó lenne. De... ezt nem akarom csak úgy itt hagyni. Mi van ha lenyúlják a... pockok - nézett kétségbeesetten a férfire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annak ellenére, hogy idegen ország, idegen hely és tömeg is van, tényleg olyan kivételes esemény az ilyen, ami Majába kellő erőt és bátorságot önt mindig. Szerencsére a korai időszak óta már egészen jól kitapasztalta, hogy kerülheti el, amit nem szeret. Például a beszélgetést az idős bácsikkal, kihez tartozik ő és kinek szurkol, meg miért. Vagy a pattogó lányokkal, akik vegyes visszajelzéseket küldtek felé. Meg kell hagyni, van, amit még mindig nem szeret úgy. Most azonban az egy kis plusz boldogság neki, hogy nem egyedül érkezett, így azért mégis nagyobb buli ez, nem? Rá is néz a lányra, miközben a kezét szorongatva ér el lassan a helyükre, ahonnan elég pazarul be lehet látni a pályát.
- Én is így voltam, amíg el nem kerültem a Viperákhoz. Szóval ismerős - mosolyodott el közben. A napszemüvegét feltolta a fejére, aztán lecsücsült, várva Vikit maga mellé. Egy kicsit elszakad tőle, ahogy meglátta felbukkanni a hazaiakat, és egészen elvigyorodott a hajtóhármast figyelve. Nagyjából ekkor kapta meg a kérdést is. - Tényleg, te gondolkodtál már, hogyan tovább a kviddiccsel? Vagy csak hobbi lesz?
- Hááááát, őőő, annyira talán nem. - De. Valójában nagyon is, ha azt nézzük, hogy mióta az első meccsre kitotyogott, mint barátnő, szinte az összes hazain megjelent, még azon is, ami hét közben volt. Ejnye, Maja. Viszont azt nem tudta megállapítani, hogy mihez képest sok vagy kevés ez. Lehetett volna, néha szeretne is, több meccsen kint, vagy éppen edzésen, de így se kevés, amit itt végéig izgul.
- A hazaiaknak, ők jönnek ott oldalt éppen, látod? Az a kettő, aki ott beszélget a terelő páros, a magányosan ácsorgó az őrző, előttünk a furán menő a fogójuk, elég vicces alak. Éééés ott jönnek a hajtók, na ők nagyon-nagyon-nagyon jók. - Hallható volt a hangján, hogy nem csak úgy egyszerűen képben van, de egészen izgatott lett, mikor elért a mondandója végéhez. Aztán a kezére pillantva piszkálgatta a gyűrűjét, végül a táskáját az ölébe húzva dőlt hátra. Várva a kezdést, ami úgy nézett ki éppen meg is történik, hiszen mindenki megérkezett.
- Remélem sikerül nekik, innen már csak a döntő van vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyokat pislogva bukkant elő a takaró alól, és amikor Lewy suttogni kezdett neki csak összehúzta magát. Inkább nem szólt semmit, összecsukta a száját, mielőtt mééég jobban bármibe belekeveredik, akkor is, ha ezen a kedvese igen jót szórakozott. Bármennyire tisztában van ezzel, ő mindig képes újra és újra zavarba jönni, vagy egyszerűen csak elveszni a dolgokban. Ez nem olyan, amit ki lehet nőni, vagy el lehet hagyni. Egyszerűen belé van kódolva és ezzel együtt kell élni. Aztán fellélegezve pillogott minden felé, még el is mosolyodott, hogy jól van az úgy, nem tervezett ettől lelkileg összeomlani, de azért mégsem úgy értette és ennek muszáj volt hangot adni. Nem hanghatást, azon átlépett, mielőtt visszatér.
- Helyes, mert szerintem is. Különben már elég régen csináltam egyedül koreográfiát vagy bármit, a legtöbbet betanítják, mert túl sok a kötelező elem és így néha elég uncsi is jelenleg. Szóval a kreativitásom csak várja, hogy hopp, előhívják.
Mormogta végül végig, kicsit el is terelve a saját gondolatait más irányba. Nem nagyon akart idáig belegondolni, de rá kellett jönnie, hogy jórészt csak ez a hobbija volt, ami neki inkább magát az életét tette ki, ezt szerette, ezt imádta. Nem volt más opció vagy más személy. Most pedig rájött, hogy igazából egész más az, az szenvedély és életforma. Az meg, amit ragaszkodás és szeretet címen valóban adni tud, mindet borítja adagonként a mellette fekvőre. A gyűrűt figyelve kezdett visszatérni a kalandozásból, majd fel is ült átmenetileg.
- Tényleg? Pedig azt hittem magadnak vetted… - megforgatta a szemeit, de a nevetést visszafojtotta végül. A tekintete a kezeiken ragadt még oldalra billentette a buksiját, és úgy vigyorodott el.
- Olyan nagy és értékes dolog, amire vigyáznom kellene, egyelőre nincs raktáron több, ugye? - Aggodalmasnak hathat a kérdése, az is. Ismerve magát erre a kijelentésre azért elég sok rémkép csúszott elé, annak kapcsán mi van, ha elhagyja, leesik, elfelejti valahol visszavenni és ott felejti. Totál káosz tud lenni, borzasztó. Ennek ellenére, vagy pont emiatt, különös figyelmet szentel most is pár percig neki. Aztán arrébb araszol, még összeütközik a lábuk aztán vigyorogva fekszik rá szerencsétlenre, hogy átkarolva szuszogjon tovább csak úgy.
- Azért Stitch is kényelmes, de ííígy jobb. - Kicsit motyogott, de a nevetést visszatartva meg sem moccant.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahogy a megeredő nyelvére féket tett és a gondolatai között lavírozott, úgy a szobában nézett körbe újra és újra. Igazából öltözködésnél már ezt-azt megnézett, de még mindig furcsa volt neki. Az évek alatt elégszer került új helyre ahhoz, hogy a szobáit csak részletekben sajátítsa ki. Van egy-egy falrész, ami tele van nála képekkel, emlékekkel. Meg dobozok és ládikák, ugyan ezen célra. De mind készen arra, hogy megint tovább álljon velük valamerre. Tudta, hogy nem ez az egyetlen otthona Lewynek, mégis ő úgy tekintett rá, hiszen pontosan olyan sajátosnak látta. Azon kívül pedig megosztott vele, ami olyan hidegrázósan, de kellemesen fura volt. Ezt a helyet már örökre a buksijába véste ma, és nem csak azért, amit látott.
- Nem úgy értettem, csak azért azt hiszem mindketten tudjuk, hogy a figyelmem néha naaaagyon véges, és a drága vagy amúgy értékes dolgokra meg szeretnék vigyázni. A kettő meg ütheti egymást.
Lebiggyesztett ajkakkal figyelte a saját magára tekergetett takarót, de aztán mosolyogva pillogott és kényelmesedett el a vőlegényén. Nem, egy percig sem érdekelte, hogy ennek örül, vagy nem, vagy esetleg zavarja-e. Csak ez így jó és pont.
- Hát, valóban, ő puha, meg sokkal-sokkal kékebb, meg jó nagyok a fülei is. És durvábban vicsorog, meg van olyan kis farkincája. Bár a haja ugyan úgy tud össze-vissza állni, az mondjuk ari. - Természetesen mindeközben kicsit felemelte a fejét, hogy a kékekbe bámulva magyarázhasson, még a mellkasát simizve kicsit összevonta a szemöldökét. Már persze a számára költői értelmet kapott kérdésre.
- Kéne? - Mert ami azt illeti, számára a további lustálkodás - az evési kényszert is leküzdve - nagyon szimpatikusnak tűnt. Az öltözködés meg, magához képest is alul volt… takarva, pedig nem szokott túlzásba esni otthon sem. Aztán végül a szomorú kiskutya tekintetével nyomott egy csókot a kockákra és leküzdötte magát róla, meg az ágyról, hogy közelebb piszkálva a táskáját úgy tegyen, mint aki ezzel most nagyon foglalkozik. - Hááát jó, ha azt mondod, apu.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mindazok ellenére, hogy valóban tisztában voltak mindketten azzal, Majától a legtöbb esetben mi várható, sokkal nyugodtabb volt így a navinés lelke. Ő nagyon rosszul érezné magát, és biztosan tiszta lelkibeteg lenne, ha bármit, amit kapott, elhagyna, elfelejtene, elveszítene vagy valaki elvenné tőle. Soha nem volt a drága holmik híve, ha őszinte akar lenni, a legértékesebb dolgai otthon voltak és valahogy a mindannapjaihoz kötődtek, nem volt bennük semmi extra. Nem is vágyott másra. Most meg azért teljesen máshogy kell állni ehhez, ha szépen fel akarja venni a fonalat. Szereti Lewyt, akkor is szeretné, ha nem lenne befutott sztár, mert őt ez nem érdekli. Bár azt nem tudhatja, akkor is ilyen lenne-e.
- Jó, de Stitch ilyen… máshogy elvetemült. Tuuudom, hogy te se vagy semmi, de érted, na. Nem szereted a fogorvosokat? – Ez egy komoly kérdés, mármint tényleg érdekelte, még a fejét is oldalra billentette, ahogy kérdezte. Közben viszont már ahhoz gyűjtötte az erőt, hogy feltápászkodjon, vagy legalábbis elkezdjen. Bár elég látványos „én bizony nem akarom ezt” produkciót nyújtott mellé. Egy pár pillanatig csak grimaszolt, de mire lehajolt volna, hogy előhúzza a kiszemelt fehérneműt, már érezte a kart magán, vigyorogva nézett a kedvesére, aztán beharapva ajkait borult vissza az ágyba engedelmesen.
- Nem iiiis. - Részben valós tiltakozás volt ez a részéről, mert egyáltalán nem érezte úgy, hogy olyan nagyon rossz dolgot tenne, másrészt érezte mennyire komoly ez, így csak viselte a dolgot, közben átkarolta, hogy hozzábújhasson. - Szeretlek, édes vagy.
Susogta, miközben kicsit elhúzódott, hogy egyik kezével megkeresse a lengyel arcát, aztán miután végigsimított rajta egész közel húzódjon, végül egy vigyorgós kör után összeérintette a nózijukat, majd mielőtt bandzsit és átmegy teljesen abnormálisba inkább megcsókolta.
- Ééés te vagy a szülinapos, szóóval szeretném tudni mit szeretnél még csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Fontolgatta már, hogy ideje megint összecsukni a száját és inkább visszatérni a hallgatáshoz, ami hónapokkal ezelőtt még nagyon jó és hasznos barátja volt, de nem sikerült tökéletesen. Bár legalább a kis szörnyike kivesézéséről letett. Szereti azt a kis kékséget, de be kell vallania, hogy Lewyt sokkal, de sokkal jobban, így vélhetően előbb vagy utóbb átcsapott volna a dolog, valami egészen bizarr dicsérgetésbe részéről, az pedig most várhatott, igazán.
- Csúnyák, hogy ilyenek. Én mondjuk egyik orvost se kedvelem, mindegyik olyan csúnyán tud nézni, ráadásul tökre nem hiszik el az embernek, amit mond. Meg elég félelmetesek is.
Miközben beszélt akaratlanul is a drága fogait vizslatta, már amennyit látott belőle, de aztán a tekintete talált magának más érdekességet helyette. Hogy még a fogakon is így le tud ragadni, az művészet. Bár ezen kívül komolyan gondolta, amit eldünnyögött. Igazság szerint tényleg nagyon nem csípi az orvosokat, a gyógyítókat se. Mindkét világban barbárnak és agresszívnak érzékelte őket eddig. Mikor az anyja muszájból elrángatja egyikhez vagy másikhoz, meg ugye a versenyigazolásokhoz is kell, elviseli, de semmi több, ha lehet.
Közben elég gyorsan változnak a hol itt, hol ott viszonyok, ami azért elég mókás és őt kellően szórakoztatja. Még az ellenkezés is, hát, ha nem akar az lenni, akkor nem. Ettől még Maja nem fog nagy problémázás közepette ellenkezni. Kicsit eligazgatta a haját a csók előtt, aztán inkább megérdeklődte mi legyen.
- Háááát, nagyon vonzó kisajátítani az ágyadat is, de igazából most én is ennék. - Őszintének mindig őszinte, így most is, látványosan megsimizte a takarón át a pociját, aztán felülve pillogott a táskája felé, hogy na akkor ennek még egyszer neki kéne futni. Az ágy szélére csúszva előhalászta az előbb kinézett bugyit, meg kihúzott egy pólót.
- Ühhüm, fél pillanat és mehetünk. - Viszonylag gyorsan véghez vitte ezt a sok ruhafelhúzást, aztán a haját felkötve battyogott Lewyhez, hogy átkarolja, majd elindult kifelé, bár egyelőre eléggé vakon volt. A kezére pillogott, hiszen bármennyire is próbálta természetesnek venni, azért még új volt, hogy ott virított az a gyűrű. Egyébként se viszi túlzásba, ha nincs alkalom az ékszereket, de egyre több állandó kiegészítője lesz most már, amiket meg büszkén visel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tulajdonképpen nagyon csinos fogai vannak a kviddicses szupersztárnak, szóval nem is nagyon érti az orvosokat. Mááármint oké, ezek ajánlgatnak mindent, mint a fogszabályzó és társaik. Közben Maja persze fejben kicsit eltévedt és billegtetve a fejét hümmögött még, magában énekelte, hogy ’mossad meg a fogad reggel és este, hogy ne lyukadjon ki, kár lenne érte. 3 perc az egész, látod nem komoly, mindenkinek jár a Hollywood mosoly! Sőt, a végét már majdnem érthetően motyogta, el is nevette magát közben. De ez nem tartott sokáig lebiggyesztett ajkakkal csúszott közelebb és lehelt csókot az ajkaira, még bele is borzongott a ténybe, nem akart volna ilyennek sokszor tanúja lenni, pedig ismeri a kviddicset, elééég jól.
- Azt nagyon jól tették.
Közben erőt vett magán és a programot hallgatva rá is szánta magát a mozgásra, meg a ruhakeresésre és végül az öltözésre is. Hogy mik vannak! Lassan sietett (már ha létezik ilyen), aztán kiküzdötte a haját a felső alól, összekötötte és minden rendben is volt. Kibotorkált kissé bizonytalanul Lewy mögött, mert amúgy is béna tájékozódó, nem még idegen helyen és sötétben. Aztán a konyhába érve kis idő után talált magának egy szimpatikus helyet és lecsüccsenve nézte végig a pakolászást.
- ú, ezt itt. - Azzal a lendületével le is lopott egy epret a tortáról a lehető legnagyobb vigyorral, és igyekezett a tejszínhabbal nem leenni magát közben. Ez már túl sok koncentrációt igényelt. Szerencsétlen torta a végét járta a kés után, de ezt cseppet sem sajnálta, ez volt a sorsa.
- Meeg talán valamit inni, de ráér, előbb kóóóstold meg. - Azzal az egyik tányért meg villát felé tolta, hogy na, ugyan már, hajrá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Eléggé sűrű napot tervezett ma be magának Maja, de ha valamit nagyon szeretne, nos, az még a lustizási kényszerét is igen hamar képes felülírni. Lewy már a csapattal van, hiszen késő délután nagy meccs várható, amire az egyik háztársával együtt készül kimenni. Ez is valami új, ami azt illeti remekül megvolt egyedül is, meg az első alkalmak óta viszonylag az idegeneket is elviselte. Ők pedig, hát megszólítgatták, bár nem mondhatná, hogy mindig értette is, mit kérdeznek, de ha igen, akkor még néha válaszolni is sikerült valamit. Ennyit a nyelvtudásról. Most azonban sokkal fontosabb feladata van, méghozzá a legjobb barátnőjével kapcsolatban.
Lettinek már előre üzent és megbeszélték, hogy bizony ez most nem volna jó "otthon" megejteni, mert hát milyen meglepi az, ami kiszimatolható? Kicsit korábban érkezett a megbeszéltnél, izgult is, mert elég égen látta már Riri nővérét. Mondjuk jó, úgy néz ki mint Vivi, őt meg majdnem minden nap látja, mikor erre jár, de az mégsem ugyan az! Az ikrek pedig, a kislány határozottan az anyukájára ütött. Nagyon imádnivaló, szeret a két kicsivel foglalkozni Maja. Ririvel gyakran énekelnek nekik, meg játszanak velük. Aranyosak. Még ezeken gondolkozik a kardigánját a széktámlára teríti, majd egy eldugott sarokba kuporodik, hogy a bejárattól látszódjon azét, merre van, de ne legyenek középpontban, mert azt nagyon nem kedveli. A kínálatot nézegetve várakozik a szőkeségre, miközben azon gondolkodik mi lenne a tökéletes ajándék Ririnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az elképzeléstől is próbál mereven elzárkózni, hogy esetleg valami nagyon-nagyon-nagyon komoly történik egyszer odafent a magasban. Olyan, amihez kevés egy csúnyán nézős doktor néni vagy éppen bácsi; esetleg a varázsvilág legtöbb csodája is. Ez elborzasztó és marhára lehangoló is, ami most biztosan nem a legjobb lenne. Próbál ó lelkes maradni, de egyre több olyan jut néha eszébe, amitől inkább megrémül, mintsem örül, hogy hopp, ilyen is van. Bár most talán a helyzetnek, vagy az igyekvésnek hála, a koncentrációja nem tud erre kiterjedni, így minden porcikájában boldogan lépeget mezítláb a padlón egészen a konyháig. Egy tanácstalan sóhaj kíséretében ráncolta össze a homlokát és pillogott Lewyre. A kacsíntásra szélesen elvigyorodott a fogait is megvillantva, csak aztán kezdett bele.
- Hátőőőizé. Epret már csóriztam. Kóla, pezsgő? De azt csak saját felelősségre adhatsz, mert aludni akkor tuti nem fogok, és akkor te se tudsz.
Milyen kis okod okfejtések hagyják el néha Maja száját, az az igazán meglepő. Bár előbbi felpörgeti, utóbbival még mindig nem tudja hányadán áll. Olyan ritkán van ilyenekhez köze alapesetben. Bár Lotti meg mindig azt mondja, hogy egyszer mindent el kell kezdeni. Sosem érti igazán. Látványosan bizergálja az asztalt aztán végül, ha nagyon kell, rábök a kólára. Amúgy is, ha Lewy csak eszik, így a jó.
- Boldog születésnapot még egyszer.
Közben mosolyogva figyelte, ahogy megérkezik mellé, majd segítve magukon emelkedett meg, hogy az ölébe ülve lóbálhassa a lábait. Közelebb húzta a másik tányért és a villát, aztán az első falat után rábökte volna az egyik fél eprecskét, ha az nem csúszkált volna arrébb minden alkalommal. Kezdte feladni ezt az együnk szépen villával dolgot, végül nem zavartatta magát és kézzel megfogta, aztán hám, elpusztult. Lenyalta az ujjáról a tejszínt aztán a drágára pillogott, mert büszke volt magára. Azt mondjuk csak remélte nem lélekkímélő dicséret ez. Hitte, hogy nem az. Szeretettel készült, az meg finom dolog, ugye?
- Szeretsz itt lenni Münchenben? Vagy hiányzik Lengyelország? Mármint... hol a legjobb lenni? - Nem csak üres fecsegésnek szánja, tényleg érdekli Maját a dolog. Jól körülnéz, kíváncsi, vannak dolgok, amiket nem igazán tud még, pedig szeretne Róla. Ő nem különösebben volt soha röghöz kötve, mindig volt egy hely, ami az "otthon" jelentést kapta, de... de itt mintha több is lenne, közben meg egy igazi se?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az már biztos, hogy a mai sem lesz az a nap, mikor Maja egy kicsit összekapva magát határozott nőként elkezd válaszolgatni, úgy bármire. De semmi gond, majd egyszer annak is eljön az ideje, hogy valamiben teljes bizonyossággal, riadalom és megállás nélkül döntsön. Vagy legalábbis ezt az utópikus célt kitűzte már ő is magában, egyelőre elég gyérül áll viszont. Az már sokkal jobban ment, hogy kedveskedjen, így a köszöntés is. Szóval csak szépen kivárta, még minden a helyére kerül. A torta a tányérra, a villa a kézbe, ő meg Lewy ölébe. Hát, ha valaki mondjuk az év első napján ezt mondja neki – nem pedig azt, amit akkor kapott – vélhetően csak még inkább elsírja magát, és megkéri az illetőt ne beszéljen zöldséget meg gyümölcsöt, nem a piacon vannak.
- Ez érthető, ahol sokat van az ember, az azért mély nyomot tud hagyni. - És ezzel valahogy ő is így volt, közben az epren nyammogva elvette egy teliszájat összecsukós nagy mosollyal a felajánlott gyümölcsöt. Nagyjából egy hörcsög is megirigyelte volna, ahogy a tömött pofival próbált vigyorogni. És az evésnek hála, meg mert átment az alatta ülő motyogóba csak pillogott, kicsit München után. Nem süket csak… furán hangzott az egész végül. - Hm?
Aztán el is gondolkodott, mert mint mindenben, ebben sem tudna dönteni. Aztán sóhajtva nyelte le az utolsó falatot és az egyik kezével a poháron dobolt, a másikkal beletúrt Lewy hajába, de csak egy kicsit.
- Nem igazán tudom már. A suliban nem érzem se otthon, se feltétlenül jól magam. Az egyszerűen eddig egy szükséges plusz volt. Pécs nagyon jó hely, de mióta ott lakunk, azóta ingázok még többet városok, házak, emberek között. Tihany az volt, de az már csak múlt idő. Szóval csak így van valahol biztos…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Figyelte, ahogy a pohár lassan közelebb csusszan az asztalon, miközben húzta, aztán ivás helyett inkább villáért nyúlt és viszonylag kulturáltan próbált enni. Amúgy tényleg nagyon szépen és illedelmesen szokott, rá lett nevelve, csak nem, mikor egyedül van sem szokta magát visszafogni. És egyre megdöbbentőbb, hogy Lewy mellett se kellett kénszeresen megfelelni, túlzottan alkalmazkodni újhoz, vagy éppen változni. Ezért, ha sosem mondta, akkor is hálás volt. Tényleg, akárhányszor hallotta, hogy nem baj, hogy ilyen, vagy, hogy tudja és nem zavarja, a lelke mindig nyugodtabb lett a szíve meg egy nagyobbat dobbant. Még a hörcsög jelzőre is csak szenvelgett egy kört, aztán inkább lenyelte a falatot, és a villával a tortának állt neki.
- Ühhüüüm - nyújtotta el a hangadást, miközben már meg is kezdte a hajtaperoláshoz mozdulást. - Szeretlek, és nem szeretem, mikor nem lehetek veled, de nem lóghatok rajtad folyton. Milyen fura lenne már.
Még grimaszolni is próbált kicsit, bár egyáltalán nem gondolta komolyan, ami azt illeti ő képes lett volna csak úgy bárhol és mindenhol ott lenni, ha nincsenek olyan fölösleges kötelességei, mint az iskolába járás. Hogy ki találta ezt ki? Szörnyű. Másfelől eléggé rá is szokott, ha elég konkrétak akarunk lenni, hogy Lewy van, szeretet van, boldogság van, ölelés van és minden.
- Még csak végig se nyeh - a hanghatás mellé nyelvét kidugva nyalt a levegőbe látványosan a buksija mellett - nyaltam, hogy olyan legyen. De megmosom neked szívesen, ha akkora proooobléma.
Vigyorgott rá angyalian, különben tényleg képes lett volna rá, borzalmas mik fel nem merülnek benne. Aztán szépen lassan picit elkomolyodott, mert szomorúnak nem mondaná magát, de azért annyira nem is jó, amiket most így kimondva magában is tisztázott.
- Hogy akkor már ketten keressük hol van az otthon? - Mennyire kis kompatibilis emberek léteznek, hihetetlen. Nevetgélve kérdezte, mert nem akart valahogy erről negatívat kerekíteni. - Vigyázz az ilyenekkel, mert egyszer megjelenek és bumm, nem tudsz kidobni… mondjuk jó, erős vagy, ez lehet fizikailag megkérdőjelezhető… de azért mindent megtennék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mondhatta volna, hogy furcsán érzi magát, de ez jelenleg kicsit sem igaz a helyzetére. Bár nem éppen a legmenőbb ember a társalgásban, azért, ha nem sokan, é nem rossz emberek kerülnek mellé, egy idő után megy az. Itt is ez a helyzet. Ismeri már a háztársát, szurkolt nekik, járt az öltözőben gratulálni az egyik meccsük után, szóval azért nem csak úgy lézengenek itt.
- Iiigen, a kiscsapatnál, ifi tudod. Még októberben kaptam a lehetőséget, amivel éltem, ezért is nem maradhattam kapitányként a navinében.
Amit amúgy őszintén sajnált is, ez hallatszott a hangján. Szerette a csapatot, onnan indult minden, azért ez minden emberben mély nyomot hagyna, pláne Majában. Lévén nehezen visel minden újat, azt meg sikerült megszokni és meg is szeretni. De ilyen ez, nem hozott rossz döntést, tudja ő, sokat fejlődött és a lehetőségei is megszaporodtak, mondjuk nem is könnyű.
- Ugyan, én se gondoltam, hogy bármi van bennem, mikor hirtelen belecsöppentem a javába, aztán a munka meghozta a gyümölcsét. A tehetség is kevés, ha valaki nem akarja eléggé.
Mintha olyan bölcs lenen, pedig nem, csak ezt belé is annyit táplálták már, ne adja fel, hogy megragadt. Bár nem a kviddics terén, ott ilyen mély gondolatok sosem gyötörték, de a tánc… az túl sok álmatlan éjszakát követelt tőle már. Közben bemutatta a csapat apraját és nagyját. Mire pedig kifejezte vágyait, a sípszó is elhangzott, mire egyből keményen oda is tették magukat a hajtók. Az első pontok is megestek mindkét oldalról, szoros kezdésnek tűnt, és mintha a hazaiak terelői aludnának, vagy az öltözőben felejtették volna magukat, csak lebegtek.
- Remélem, hogy az lesz, mert ez a kezdés nagyon elszomorító, sokkal jobban szoktak teperni… - Maja az arcát a kezébe temetve fújtatott, mikor a gurkókat elvesztette tekintetével. Bah, amúgy mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem akarná kikaparni annak a játékosnak a szemét is, aki csak csúnyán néz. Aztán mire felnézett ígéretes támadásban voltak Lewyék, amit a lengyel értékesített is ő pedig egyből fel is pattant éljenezni a környezettel együtt. A kviddicses hullámvasút elindult.
- Ú, láttad ugye? Imádom. - Már nem a gólt, nyilván a vőlegényét, de az neki tökre fel se tűnt, hogy erre nem is utalt, csak beszél itt össze meg vissza. - Van amúgy kedvenced köztük? Vagy ennyire nem néztél még utánuk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- De most miért nézel így? Ne nézz így… - mondja már majdnem kétségbeesetten. Pedig nem akart ő rosszat mondani, és most rávágná, hogy nem, nem érti. De, az olyan rossz. Sosem tudja ő maga sem, mit szeretne, pláne nem mit akar, így ezeket olyan nehéz kipréselnie magából szavak formájában. Nem is foglalkozott vele, hogy ragacsos vagy tejszínes a keze, csak mikor megállt a mozdulatban, hogy megsimítsa az arcát, a haja után nem akarta, csak na, úgy sikerült. Így inkább elhúzta, aztán sóhajtva mosolygott rá. - Én szeretnék a világon a legeslegjobban veled lenni minden percben, de így is van egy csomó dolgod, ami mind-mind sokkal fontosabb. Ha mindig ott lennék, most még csak a terhedre lennék, ha nem is mondod.
Mert ezzel még Maja is tisztában van, hogy félre löködne pár dolgot a drága, ha arról van szó, a navinés lányka meg aztán mindent képes arrébb pakolni, vagy majdnem mindent, de ez nem így működik. Sajnos. Ezt még neki is realizálnia kell. Ennek ellenére azért azt a boldogságot, amiben most úszkál, így sem sikerült letörni.
- Boldogulsz? De szívesen mosom meg, tök buli lehet, meg ha már összekentem… Visszaadni? Naaaaaaa.
Próbált egy picit elhúzódni nevetve, de már mindegy volt, csak átkarolta a nyakát, és amíg éppen nem volt a szája elfoglalva mással közelebb hajolt, hogy megcsókolhassa. Csókból születik a boldogság s abból, hogy valaki gondol rád.
- Hát azért nem lenne jó úgy járni, mint múltkor. Egyszer elfogynak a ruháim, muszáj hazamenni… Hát nem nálad lakom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit megrázta a fejét, mert attól, hogy valamit szeretnének, nem jöhet rögtön. Ezt ő sajnos nagyon jól ismeri, azt is, milyen mikor az a majd se jön el. Legalábbis nem a jó értelemben. Talán azt lehetne mondani, hogy a nyugodtsága mellé ettől még van némi türelmetlensége, de nem most és nem ebben. Nem akar rosszat, és tart tőle, ha valami hiba csúszik a folyamatba, vagy elszúr valamit, akkor baj lesz.
- De ha vannak, nem lehet őket csak úgy betenni a fiókba, becsukni azt és eldobni a kulcsot. Hú, mondjuk bárcsak lenne ilyen, de nincs. - Az a pillanatnyi kitérője hirtelen nagyon sok dolgot lezárna magában és az életében. Csak betenné mondjuk a gyógynövénytan óra látogatását és többet ki se venné. -  És ezentúl is ott leszek, tudod te is. Fontos vagy nekem. Viszont ami engem illet, fele ennyi dolgom sincs. Vagy jó, mondjuk a fele, de ismersz…
Lesütötte a szemeit, aztán át is lépett ezen. Azért nem teljesen igaz ez, ha úgy rendesen tartana minden kötelességet és hobbit számon, rájönne, hogy marhára nincs annyi ideje, mint hiszi, de ez korábban sosem tűnt fel neki. Hiszen nem kellett mire legyen. Nincs nagy szociális élete, és Lewy előtt nem is volt kire szánni. Aztán… Nem igazán van még képben, hogy tud ez jól működni, de nem is akar például az iskolarésszel foglalkozni. Sokkal inkább a vőlegényével.
- Úúú, jó. A pancsi jó. - Ennél többre nem futotta, mert már egészen másra figyelt, nagy nehezen akart csak elszakadni, csak vigyorgott, még végül felvetette a problémáit. A reagálás meg is lepte, meg nem is. Tény, hogy bárminek a legnagyobb akadálya Vesznától indul, aki jelenleg úgy érzi Maja, a rosszullét és a klinikai halál beállta között fog ingázni pár napon belül. Viszont az is, hogy fogalma sem volt, hogy állna ehhez Lewy. Hát nem olyan régen még ott tartottak, hogy senki nem tudja, hol is lakik igazán. Nem még közösen menjen. - Még?
De a figyelme elég hamar elterelődött, megint sikerül nagyon elcsendesednie, ami hirtelen jön és megy nála, pláne ma. Aztán a hirtelen váltást érezte, hogy az asztal széle a hátának feszül, bár nem volt különösebben zavaró. Az első érintésre csak beharapta az alsó ajkát, aztán lévén enyhén – vagy nem is annyira enyhén – csiklandós, hamar kacagni kezdett. Finoman a lengyel hajába túrt, majd végigsimított annak tarkóján. Mintha játék lenne az egész, lehet, hogy az is. Fogalma sincs, de tetszik neki, vicces.
- Most ragad az egész hasam… szörnyű vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felvillanyozódott teljesen és ezer wattos vigyort villantott a viszont kijelentésre, legalább ebben biztosan egyet tudnak érteni. Nem félt tőle, hogy másban előbb-utóbb nem, csak inkább jó ez így, amúgy sem a nagy, komoly beszélgetéseket kell most lefolytatni, érzi ő. Meg nem mellesleg túl komolytalan ehhez. Szülinap van, ő meg kívánságokat akar teljesíteni, vagyis próbál, nyilván van, amihez tuti kevés lenne. Nem baj.
- Csak furcsa volt, nem megcáfolni akartam ám. Nem tudtam, hogy már eszedbe jutott-e valami módon.
Aprót rántott a vállán a dologra, valóban nincs képben szinte soha, mi jár Lewy fejében, pedig úgy fordul velük néha a világ, hogy nem tuja mellette merre van az előre, vagy a balra. Bár ezek leginkább szórakoztatják, vagy boldoggá teszik, vagy jó értelemben meg is lepik - mikor és mi. Kicsit elgondolkodott azért azon, hogy eddig hosszabb távon az anyukáján kívül csak Ririvel lakott együtt, aki el is viselte őt, azért nem nagyon tudja ebből eldönteni mikor és mi ideális.
- Igazából… de. Viccesnek tűnik. De ettől még az vagy. - Nem tehet róla, de nem tudott rá, az arcára, a tekintetére figyelni, teljesen elvonta azt a keze, ami éppen szemléltette is, aminek hangot adott. Aztán nagyobbacskát nyelve nézett fel, még levegőt is máshogy vett talán, mint addig. Nagyon szépen tudott pillogni, mikor éppen nem nagyon tudta hogyan, meg mi jöjjön ki a száján. Mármint szavakon kívül. Magánhangzók mellé mássalhangzókkal vegyítve. - Öhm, üh… hát nem tudom, de most már úgy is ragadok. Szóval… szeretnéd?
Kicsit bátortalan volt a kérdés, csak a végére sikerült újra mosolyognia, ahogy végigsimított a vőlegénye alkarján. Nem voltak fenntartásai, ha kettesben voltak, akkor meg még annyira a zavartsága is kezelhető volt. De azért érezte ismeretlen terepen mennyire nehéz lavírozni. Pedig érdeklődő volt, nem csak segítőkész elég sokszor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egyetértően bólogatott, most valahogy egyébként sem tudott volna ehhez hozzátenni vagy éppen elvenni belőle. Ez azért olyan dolog volt, ami csak nem dőlhet el egyik percről a másikra - bár sok dologról hitte már ezt, aztán bumm. Azért jó alaposan megjegyezte a dolgot, de egyelőre még nem tudott különösebben átgondoltat nyilatkozni, és úgy is volt vele, hogy lesz erre még idő. Kicsit azért a meglepődése megmaradt, de emésztgetve alábbhagyott. Illetve teljesen kikapcsolt a buksi, a kerekek kihagytak pár fordulatot, mire a beszédig ért. Baj az nem volt, csak Majánál a szokásos pause gomb aktiválódott, és mintha lassítva esne bele egy eseménybe. De ott van, jelen van, érzékeli.
- Én sem… - ingatta meg rosszallóan a buksiját, de nem tartott ez olyan sokáig. A mellkasában való dübörgés minden próbálkozását elnyomta, kicsit a már jól ismert bambaság ült ki az arcára, aztán közelebb húzódott, immáron szemben vele. Pár pillanatig hezitálva hol Lewy szemébe nézet, hol a kviddicses vállán pihenő saját kezére, végül picit megemelkedve egészen közel csúszott, a homlokát az övének döntötte, aztán csak vigyorogva simult hozzá úgy karolta át a nyakát és adott egy rövid csókot neki.
- Nem részletkérdés, komolyan mondtam. Maaajd, ha elfogy a kívánságot teljesítő tündérporadagom, szólok, jó? - Igen, ez Maja nyelvén felért azzal, hogy most legalább biztos volt magában és abban is, hogy ezzel teljesen jól van. Szusszant egyet, aztán picit félrebillentette a fejét, tudja ő is, hogy nehéz vele. Biztos elég bizarr lehet, ha valami újabb dolog jön jó lassan boothol be, pedig igekszik.
- De én is kérek még a tejszínből!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Próbálkozik ő, bárki bármit is mondjon, egyszerűen csak néha erején, de inkább gyakorlati tudásán felüli minden, ami éri őt. Két szusszanás között próbálta az agyát sebességbe tenni és valahogy a testi reakcióival összehangolni, de rövid úton belátta, tuti gyárihibás. Egyszerűen nem ment ilyenek mellett a gondolkodás, persze amúgy sem szereti ezt a tevékenységet nagyon űzni, de most elővette volna, hogy ne csináljon bajt. Aztán… Legalább nem keseredett el a ténytől, kapacitása se volt rá mondjuk. A csók után csak figyelmesen várta a már előre megérzett helyesbítést, aztán inkább csak lehunyta a szemeit és úgy pillogott, mint aki minimum most törte össze a nagyi nyolc generáció óta öröklődő étkészletét. Pedig csak egyszerűen tényleg jót akart és adni, de ilyenkor mindig jön a friss szellő ébreszteni. Hogy ne. Nem szereti ezt a szót, egyre jobban érzi.
- De miért nem akarsz önmagad lenni? Én sem szeretem, ha azt kell végig nézned mennyire béna vagyok, vagy éppen lusta, vagy elkeseredett, mégis azt mondod nem baj.
Legalább azzal felhagyott, hogy meggyőzze, ő itt van és bármihez szívesen asszisztál. Viszont azzal akadtak fenntartásai, hogy miért ne lehetne önmaga. Ő sosem akarta azt, hogy miatta más legyen, és ez azért most megütötte a buksiját. Csak akkor mosolyodott el jó szélesen újra, mikor a hab a kacsójára került. De mielőtt valami kismacska módjára lenyalta volna, inkább a másik kezét oda húzva az ujjával kanalazta fel. Elég jól elvolt vele, evés közben amúgy sem illik beszélni, meg a hallgatásban, ha csak Lewy mellett nem nyílt ki a csap, igen jó.
- Köszönöm, te nem kérsz? - Tolta felé a kezét, mert még maradt egy kicsi azért, aztán hirtelen nézett a plafonhoz valami hihetetlen rémült arccal. - Bakker. Elfelejtettem. Úúúú, mindjárt, várj.
Azzal a lendülettel mászott ki az öléből, és indult - volna - el, csak előbb még megfordult, hogy a kóláért nyúlva igyon egyet, aztán a pólójába törölgetve a kezét kicsit bizonytalanul bebotorkált a szobába és kihalászta a táskájából az ajándékdobozt, majd vissza szökdécselve beforgott a konyhába és Lewy ölébe tette vigyorogva a csomagot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Plüss? Ruha? Ékszer? Maja kicsit tanácstalan volt, de nem azért, mert ne lett volna ötlete, vagy éppen elképzelése, mi az, aminek Riri tutira nagyon örülne. Egyszerűen tudta, hogy olyat szeretne, ami nagyon rá vall majd, és nem bírt ellavírozni a rengeteg felmerült között. Letti tűnt a legjobb megoldásnak, ő nem javasolna semmi cicásat, és kicsit Majában felmerült az is, hogy lévén anyuka, van egy szép kislánya, lehet jobb ebben a bulidologban, mint bárki hinné. És no lám, a gondolat végére meg is érkezik a nő, akinek boldogan int Maja.
- Hááát, szerintem megrendeljük, beszélünk, eszünk, aztán beszélünk tovább. Evés közben nem igen lehet beszélni... bár de, lehet, csak na, tudod olyan illem izé.
Még a sütikínálatot böngészte, vigyorogva lóbálta a keresztbe tett lábai közül felül lévőt. Elé kúszott a kép, mi is Ririke legnagyobb vágya. Gyakorlatilag elég lenne Kevére kötni egy nagy, rózsaszín masnit, odatolni mondjuk Nappali elé a Király utcában, és a legjobb barátnője ott olvadna bele egy székbe boldogságában. Annak a pár év korkülönbségnek ellenére is nagyon hasonlítottak a szőkével ebben. Ha egyszer valakiért elkezdenek rajongani, majd őt rajongva szeretni, onnantól teljes boldogságfaktor minden pillanat.
- Azon gondolkodtam hogy minek örülne jobban, ha itt a környéken szerveznénk le, vagy ha utazás is lenne benne. Az úgy izgi is, meg minden. Mármint nem kell nagy dologra gondolni. Esetleg Pécsre, hozzánk. Anyu meg anyukátok úgy is nagyon jóban van, még ő se morogna, ha úgy alakul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Technikailag majdnem lehetetlen lett volna, hogy most megnézze a saját nyakát tükör nélkül, így próbálta csak a hallottakból elhinni a probléma forrását. Bár ami azt illeti, ő megpróbálta volna szívesen, de csak a vállára volt képes pillantani, aztán csak vissza a drágára. Továbbra is a magába fordult kiskutya szemekkel meredt, de azért elmosolyodott egy picit. Elhiszi ő, de egyszerűen képtelen ezen fennakadni, haragudni, vagy problémázni. Nem is érti miért kellene.
- Nem is gondoltam, hogy egyenlő, csak nem hiszem, hogy ha nekem elnézel lassan bármit, nekem ilyenekből nagy gondot kéne csinálni. Nem bántottál, nem tettél semmi rosszat...
Már persze erre értendően, igazság szerint Maja próbálta megértetni, hogy nem tett benne szerinte kárt. De nem próbálkozott tovább, inkább szépen elcsendesedett a habba felejtkezve. Egészen addig, amíg nem jött a megvilágosodás. Ajándék! Nem is nagyon volt ideje magára figyelni, vagy bármire, csak szedte a lábikóit, aztán sietett is vissza. Megirigyelnék néha a random felmerülő aktivitását, ebben egészen biztos.
- Na, csssss. De, jó ez így. - Nem nagyon szereti, ha nem örülnek, vagyis inkább csak nem nagyon akarják a kis apróságait. Bár itt nem ez a helyzet és nem is apróság, egyszerűen csak szeretetből jött és azon van, hogy úgy is adja. Ehhez pedig fölösleges a plusz kör holmi "nem kellett volna" körítéssel. Vigyorogva figyelte a bontogatás még közelebb araszolt, meg persze Lewy arcát, aztán mikor a várt reakció is megjött, tenyereit összeszorítva emelte az arcához és vigyorgott rá. Úúúú, örül és tetszik, totálisan célt ért.
Aztán nagy boldogan sétált oda, belecsókolt a hajába. Igen, az a tejszínes dolog őt nem hatotta meg, majd szépen visszacsücsült az ölébe, vele szembe, közelebb csúszva átkarolta a nyakát aztán kicsit bambán meredt rá.
- Azért finom lett a hajad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Veszna említésére csak egy pillanatra elhúzta a száját és gondolkodóba is esett. Persze, nagyon sok dolgot tudna ő is felidézni, mai az édesanyja számára világi probléma, mégsem teszi. Kicsit kezdett úgy lenni mindennel, hogy ez a kettejük dolga kellene legyen. Nem azért mert elzárkózna, nem azért mert ne viselné el a szülőanyját, egyszerűen csak így tűnt normálisnak. Nekik kell a másikkal lenni, létezni. Ehhez azért vannak elképzelései, de azt is tudja, hogy az anyukája elég erős tényező, hiába majdnem tizenhét éves. Neki ezzel még semmit nem mondtak, sőt, eléggé el tudja képzelni, mi vár majd rád.
- De nem ő kell, hogy veled legyen, hanem én. Én meg örülök, ha neked jó.
Mert tényleg így van, és ezt nem tudja már másként kifejezni, vagy elmondani. Egyszerűen csak nem. És bár mielőtt a tejszínfelajánlás célba ért volna, ő elsuhant, a visszatérése jóval kellemesebbre sikerült. Önmagát is meg sikerült lepni, hogy ez ilyen lett. Bár a buksijában kicsit elkalandozott a tényen, hogy talán egy kicsit össze kéne szedje magát végre.
- Csak egy kicsit? Milyen más? - Nagyon nagy vigyorral érdeklődött, végül egy kicsit halványult, miközben rábólintott a végére. Hát ha így akarja. Bár igazából most már túl kíváncsi volt ahhoz, hogy teljesen csendben maradjon láthatóan. - Szeretlek Szívecske, mi legyen akkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Fuh, huh, bruh és eh, na meg egy kis beh. Mindezen hanghatások kíséretében indult Maja reggele az új tanév egyik első heti tanítási napján. Egyszerűen képtelen volt jó pofit vágni a naphoz, mosolyogni, vagy akár csak egy kicsit is élvezni a dolgot. Nyűgnek érezte, fájt a feje előre és a legutolsó dolog, amire vágyott, az a tanóra volt. Amiből mára vagy hat is kijutott volna. Éppen a nagyterem előtti folyosó egyik ablakpárkányán fetrengett, mikor megjelent Alíz és Verocs. Nagy mosollyal integetett nekik, aztán megigazítva a fülecskés hajpántját felpattant és odafutott hozzájuk, hogy nem túl boldogan, de csatlakozzon a terem felé vezető úthoz.
- Ú, amúgy milyen óránk is lesz?
Kicsit kínos kérdés, de nem meglepő tőle, na, erre azért lehet számítani. Még így az elején sincsen képben, ez később se fog változni. Egy dologban mondjuk biztos, ez nem Repüléstan lesz. Annak időpontjait ha nem írta le neki Lewy hatszázhuszonnyolc helyre, akkor egyre sem. Reggel a táskájába bedobott pár csomag színesceruzát és filctollat, radírt, meg még pár apróságot, aztán felkapta a papírhalmazt is az asztaláról. Na, senki ne ijedjen meg, ez mind színezőből meg rajzfüzetből állt inkább. Így már mindjárt nem olyan meglepő, hog készült, merthogy nem is tette. Nagyot sóhajtva figyelte ezeket a holmikat, még a szöszi felé nézett, aztán a barnaságra.
- Ülünk hátra, egymás mellé, ugye? Hoztam pár dolgot, ha eseeetleg unalmas lenne.
Vetette fel, bár igazából biztos benne, hogy nem lesz érdekes, sőt, előre nagy összeget tenne rá, hogy az első tíz percben felavatja az új pacis színezőjét. Megesik, a legjobbakkal is. Idő közben sikerült a terembe is beverekednie magát, a csajokkal együtt és egyből le is csapott a szimpatikus padsorra a maga részéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mosolyogva bújt csak még egy kicsit, meg még egy kicsit, meg még egy kicsit jobban bele abba az utolsó ölelésbe, mielőtt elszelelt. Igazság szerint, ha nem ilyen ultra-hiper-mega-giga fontos dolgot felejtett volna el, lehet nem jut eszébe rohangálni. De így azért pörgették őt a gondolatai is, ami nem volt sűrű eset, így inkább igyekezett élni ezen ritka alkalommal. Boldog volt, hogy minden ennyire szépen sikerült, és hogy végre ha jól számolgat magában minden előre tervezett meg nem is ajándékként átadásra került. A lelkiismerete elismerően simogatta Maja buksiját, hogy ügyes volt, pedig máskor is az ám, de azért jól esik neki, hogy tényleg nem rontott úgy el semmit. Pedig azon azért izgult kicsit, hogy a tortát fel ne kenje a földre idefelé, vagy össze ne törje a bögrét.
- A kicsi pont elég nekem. - Nem egy nagyravágyó lányka, tény, és nagyon kis minimálissal beéri, bár van amiből el tudna viselni még. Néha nyünnyög a kismanó a fejében is, hogy: Karolj, ölelj, szeress, etess méééég, és ne hagyj el. Viszont egy picit sikerült megint a zavarba jött Majával szembe találkozni, hogy ő maga is a kék szempárt kereste a válaszra. Nem nevetett vele, inkább csak úgy kezdte érezni, hogy ezen a máson nem most kell törnie a fejét, mert biztos, hogy megint belemászik valamibe. De azért még beszéd közben a becézés után egy percre bele mert kontárkodni, hogy gyors puszit nyomjon az ajkaira, aztán vigyorogva figyelje.
- Iiiigen, most már a kezem is olyan, mintha sziruppal kenegetném testápoló helyett. - Engedelmesen és segítőkészen mászott arrébb, aztán a felszólításra átkecmergett - mert minek átlépni, könnyebb mászni rajta - a köztes széken, hogy kövesse őt. Csak előbb még a kóla, mi más! Na de a fontossági sorrendbe miután ivott villámgyorsan alulra csúszott és Lewy került legeslegelőre.
- Azért itt el fogok tévedni előbb vagy utóbb. - Jegyezte meg ahogy nézelődne, ha többet látna. Otthon is képes néha magát Veszna szobája előtt felejteni, bár az inkább attól van, hogy nem tudja miért indult. Itt csak a hova a probléma, jó az.