Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyik láb a másik után. Újra, meg újra.
Ebben a pillanatban ez a monotonitás tartotta életben a lányt, miközben igyekezett szabályosan lélegezni és kerülgetni az innen-onnan elé kerülő testeket. A hideg levegőtől eleinte borzongott, de ahogy sikerült egyre jobb tempót diktálnia már el is felejtette, mennyire fázik. Csak futott és az agya erre az egy tevékenységre volt hajlandó koncentrálni. Az elmúlt napokban túl sok minden változott meg körülötte és úgy érezte, nem bírja tovább cérnával, így tehát elhagyta a kastélyt, mielőtt merő véletlenségből megtámad egy elsőst. Vagy esetleg Wardot, ő úgyis mindig kéznél volt, bár Szofi kissé sajnálta a múltkori könyves akciója után. Beismerte már, csúnya dolog volt, de a férfinek számolnia kellett volna a következményekkel, amikor egy ilyen információt megosztott a szőkével. Tudhatta volna, hogy Szofi nem fogja visszafogni magát.
Szeretett reggelente futni, ilyenkor kevesen járták már az utcákat és senki sem zavarta meg gondolkodás közben. Odabent felesleges lett volna a köröket rónia, attól nem látott volna tisztábban, nem nyugodtak volna meg a háborgó gondolatai. Számolta az indulása óta eltelt időt és közben igyekezett egyenletesen szedni a levegőt. A tüdeje égve tiltakozott a fizikai munka ellen –nyilván kezdett kiesni a gyakorlatból. Ha ezt a többi táncos látta volna, biztosan térdüket csapkodva röhögtek volna a lányon. Épp ezért, Szofi nem állt meg. Ilyenkor nem szabad megállni.
A falu szíve felé vette az irányt –tehát a teret célozta meg. Már csak azért is, mert ott egy rakással pad várta, hogy ő lehuppanjon rá és a szép szemeit az égre függesztve várja a csodát. Őszintén, arra most igazán nagy szüksége lett volna.
Az orvtámadásra Szofi felugrott és kevésen múlott, hogy lendületből ne küldje meg az illetőt egy jobbossal. Hogy mi tartotta vissza? Egy röpke pillanatig csak döbbenten szemlélte a vele szemben álló lengyelt, mielőtt kibukott volna belőle a kérdés.
- Bojarski, te meg mi a francot keresel itt?
Vélhetőleg nem ez volt a legjobb első mondat, amivel ennyi idő elteltével a rellonos lány indíthatott és nyilván nem volt joga ilyen számon kérő felhanggal megtoldania. Egyelőre azonban képtelen volt másra. Csak figyelte a férfit és a szíve ki szeretett volna ugrani a bordái közül.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az, hogy Szofia sokkos állapotban leledzett elég enyhe kifejezés mindarra, amit ebben a pillanatban érzett. Mert Lewynek egyáltalán nem volt joga ott állni vele szemben és ennyire jól kinéznie, miközben  ő futó cuccban, kistányérnyi szemekkel pillogott rá, akár egy tinilány, amikor először látja élőben a kedvenc kviddicsjátékosát… szóval, igen. Szofi éppen úgy nézett Lewyre, ahogyan a nők általában véve néznek rá. Valószínűleg a férfit egyáltalán nem lepte meg az arckifejezés, sokkal inkább megdöbbentő lehetett, hogy mindezt éppen a szőkétől látja, aki vélhetőleg sohasem nézett még rá így.
- Szólhattál volna, hogy jössz! –szűkült össze a lány tekintete egy hajszálnyit és szándékosan nem reagált a férfi megjegyzésére. - Ölelést meg majd akkor kapsz, ha szépen viseled magadat. –tette még hozzá nevetve és összefűzte a karjait a mellkasa előtt.  
Nem kellett volna ennyire meglepődnie azon, hogy Lewy egyszer csak felbukkan a semmiből. A lány már megtapasztalta, hogy ehhez igazán nagy tehetsége van a hajtónak és soha eszébe sem jutott volna a szemére vetni.
A lány hirtelen nagyon kevésnek érezte a ruhát, ami éppen rajta volt és nem, ennek semmi köze sem volt a férfi tekintetéhez, ami jól észrevehetően végigsiklott rajta. Illett volna már hozzászoknia, nem igaz?
- Úgysem mennél haza, még csak most találtál meg! –ingatta a fejét a szőke egy apró, édes mosollyal és copfjai táncot jártak a háta mögött.
Engedélyezett magának egy hosszú pillanatot, hogy ő is felmérje, mennyit változott Lewy, mióta utoljára látták egymást. Semmit. És tényleg ez volt a legjobb szó. Talán izmosabb lett és persze férfiasabb, de ha mindezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor ugyanaz az ember állt előtte, aki egy pillanat alatt lekapta a lábáról akkor nyáron, annak ellenére, hogy Szofi teljesen sötét volt a sporthoz és egyáltalán fogalma sem volt róla, hogy kivel áll szemben.
Talán az emlék hatására, talán azért, mert annyira hiányzott neki –talán… esetleg-, Szofi gyors mozdulattal lépett előre és fonta a karjait a hajtó nyaka köré. Arcát Lewy nyakába fúrta, beszívta az illatát és csak egészen halkan bukott ki belőle a vallomás, de a férfinek hallania kellett.
- Hiányoztál, kapitány!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az első kijelentéssel a szőkének egyet kellett értenie. Ha Lewy szólt volna arról, hogy spontán kiruccanást tervez a faluba, a lány semmiképpen sem tette volna ki a lábát a kastélyból legalább egy hétig. Már csak biztos, ami biztos alapon. Pontosan tudta, mit képes kiváltani belőle ez a férfi és most valahogy egyáltalán nem volt szüksége egy újabb problémára az életében, mert bár Lewy sokat jelentett neki, már így is túl sokan lebzseltek körülötte, akik sokat jelentettek.
Az arckifejezését látva a lány felnevetett és megforgatta a szemeit.
- Pedig éppen kérni akartam! –sóhajtott fel csalódottságot mímelve és a férfi tekintetét kereste. - Nem tudom, melyikünknek lenne kínosabb… egyébként. –beharapta az alsó ajkát és igyekezett elnyomni a mosolyát. Ez mégiscsak egy igazán komoly téma volt, nemde?
A lány kicsit sem titkolt szándékkal mérte végig Lewyt, miközben még egy kicsit a fejét is félrebillentette, mintha csak nagyobb koncentrációt akarna fordítani a hajtó minden egyes négyzetcentiméterére. Nem mintha, nem látta volna még őt… mindenféle szemszögből, de azóta túl hosszú idő telt el és illik feleleveníteni a szép emlékeket, vagy nem?
Ismerte már annyira, hogy tudja, amikor hátat fordítással fenyegetőzik, akkor azt komolyan is gondolja, de Szof nem bírta ki, hogy ne csapja le ezt a túlzottan magas labdát. Elvégre, remek tanára volt!
- Azt hiszem, akkor még jobban tetszene a kilátás. –szúrta oda vigyorogva.
Aztán egyik pillanatról a másikra már a férfi nyakában találta magát és ő sem volt teljesen biztos benne, hogyan került oda. Vagy éppen miért. Mert tény, hogy rettentően hiányzott már neki Lewy, minden porcikájával együtt, de talán nem ez volt a legjobb módja, hogy a tudomására hozza. Elvégre, nem rég még majdnem férjhez ment –aztán lekapta Baileyt és angolosan távozott. Miért keveredik máris az exe karjai közé? A szőke valamiért vonzotta a bajt, mint a mágnes, de már egészen hozzá szokott.
Ahogy a hajtó letette, ő elhúzódott egy kicsit tőle, de nem eresztette el. Épp csak annyit hátrált, hogy felnézhessen a kékségeibe.
- Majdnem férjhez mentem… konkrétan az esküvőmről léptem le, de egyébként csodásan vagyok. –forgatta meg a szemeit egy keserű mosollyal. - De neked nem kellene itt lenned. –sikeresen visszacsatolt az első döbbenetéhez. - Szóval csicseregj, madárkám! Mi vett rá, hogy az isteni magasságokból leereszkedj az egyszerű halandók közé? –nevetett a lány, de közben tekintete komolyan fürkészte a férfiét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Oké, hatvan negyven. –emelte maga elé a kezeit megadóan a lány egy széles mosollyal.
Sohasem szeretett, sőt meg sem próbált vitatkozni Lewyvel. Túl fiatal volt még hozzá, hogy képesnek érezze magát az önálló döntések meghozatalára és egyébként is, a férfi után akármeddig elment volna. Ez bizonyára hiba volt, mint később kiderült, hatalmas hiba, hiszen a kapcsolatuk fél év után semmivé vált, Szofi mégsem vallotta volna be soha senkinek, hogy létezett olyan férfi, aki még az ő fejét is képes volt elcsavarni.
Csak egy nevetéssel reagált a megforduló beszólására adott reakcióval. Igen, a lány megváltozott, felnőtt és már teljesen más elvek szerint éli az életét. Hiba lett volna részéről, ha továbbra is megvezethető és naiv marad, mert rávillan két gyönyörűséges kék szempár és a tulajdonosuk esetleg belopja magát a szívébe. Az ő szíve a múltban történtek után mindenki előtt zárva marad, köszöni szépen. Elég volt a megpróbáltatásokból.
Igencsak jól sikerült elterelnie a szőkének a témát, amikor Lewy nyakában kötött ki, csak arra nem volt felkészülve, hogy máris a csodás esküvőjének részleteiről tárgyalhatnak már. A titkos szertartás nem a lány ötlete volt, ő mindig nagy, családi szertartást szeretett volna és biztos akart lenni benne, hogy hozzá akar menni ahhoz a bizonyos férfihez.
- Miért, megszöktettél volna, Cica?
A kézmozdulat elől nevetve húzta hátra fejét, de továbbra sem tervezte elengedni Lewyt. Na nem, még csak most sikerült megtapogatnia, nincs az az isten, hogy ő most eleressze.
A következő mondattal sikerült a hajtónak elérnie, hogy a szőke egy hosszúnak tűnő másodpercre lefagyjon. Tekintete csak kapaszkodott Lewyébe és már majdnem ott tartott, hogy elveti minden tervét, ami a nyugodt életére irányult, amikor végre összeszedte magát. Megvillantott egy ezer wattos mosolyt és kicsivel csökkentette a kettejük között lévő távot.
- A te gyengéid sokkal jobban tetszenek. –vette egészen halkra a hangját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A helyzet kifejezetten nevetséges volt, ezt a szőke is pontosan tudta, elvégre éppen úgy kapaszkodott az exébe, mintha az élete múlott volna rajta, miközben azt ecsetelte, hogy nem olyan régen futott el a saját esküvője elől. Azóta a nap óta folyton azon merengett, hogy vajon helyes döntést hozott-e? Napokon keresztül emésztette magát, felmerült benne, hogy esélyt is adhatott volna a kapcsolatuknak, ezután pedig azonnal emlékeztette magát mindarra, ami a nyáron történt. Ward azóta is emiatt az eset miatt volt felbérelve, hogy folyton lesse a lány lépteit, ami persze Szofit szinte már egyáltalán nem zavarta, de azért sajnálta egy kicsit a férfit. Teljesen feleslegese volt a sarkában.
A lány felpillantott Lewyre és tudta, hogy a kérdésnek most komoly jelentősége van, mert a férfi nem engedte el a tekintetét. Túl jól ismerte már a lányt, akiben először felrémlett, hogy esetleg elüti a helyzetet. Nehezére esett az érzelmeiről beszélni, most mégis meg kellett tennie. Nem magáért, kettejükért.
- Szerettem volna. –kerülte meg egy kicsit a kérdést, de ez nem változtatott mindazon, ami a mondandója mögött rejtőzött.
Sohasem titkolta, hogy bár a távolság és a különbőzé életcélok egyre messzebbre lökték őket egymástól –ez pedig egyértelműen a kapcsolatuk halálát jelentette–, ő mindig érzett valamit Lewy iránt. Ezt jó mélyre rejtette magában, sohasem beszélt a kviddicsjátékosról, sőt még a sportot is a lehető legmesszebb elkerülte. A szőke lezárta a múltat… vagy mégsem?
Most, ahogy a másik kékségeit figyelte, pontosan tudta, hogy ami közöttünk van, valószínűleg nem lezárható dolog. Lewy körülbelül fél évig képezte az élete szerves részét és akkor a távolság nem tűnt akadálynak, inkább csak egy bosszantó tényezőnek.
Zeusz és a hóbortjai. A lány édes mosollyal figyelte, ahogy a hajtó az egyik fonatával kezdett játszadozni és kezei valamiképpen Lewy vállára siklottak.
- Hagyd békén a magasságomat! A jó dolgokból mindig csak keveset adnak. –nevetett fel Szof, miközben megforgatta a szemeit. - Szóval hozzám jöttél… és ezt el is kellene, hogy higgyem? –húzta a férfit mosolyogva, miközben jobbjával óvatosan megérintette az arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A helyzet az volt, hogy Szofi minden egyes szóval egyet tudott érteni, ami elhagyta a férfi száját –különösen a katasztrófa és az életképtelen jelzőkkel. Mégis, melyik menyasszony tölti azzal az esküvője napját, hogy egy másik sráccal csókolózik, majd szimplán lelép a helyszínről? Ahol egyébként már mindenki jelen van, akire csak szükség lehet és egyedül a menyasszonyt várják –aki addigra már árkon-bokron túl jár. Nem, nem ez volt a hiba. A hiba igent mondani volt, minden bizonnyal.
- Nem igazán tudtam, hogyan is kellene megfogalmaznom. Tudod, az exem vagy meg ilyenek… nem kérhettem, hogy pattanj fel a fehér lovadra és nyargalj el értem, hogy aztán felmássz a fonatomon a toronyba és végül vidáman dalolászva ellovagoljunk a naplementébe. –ingatta a fejét bizonytalanul a szöszi.
A lány teljes lelki nyugalommal viccelte el a helyzetet, ahogyan az várható volt. Mégis mit kellett volna mondania? Hogy órákat ült az íróasztala felett a szertartást megelőző napon és folyton újrafogalmazta a levelét, amit a férfinek szánt, miközben dühös volt magára, a világra, meg úgy általánosságba véve mindenre és mindenkire, ami és aki szerepet játszott benne, hogy Szofia idáig jutott.
A szőke fonattal a kezében Lewy kifejezetten mókás látványt nyújtott, de ezt Szofi csak némi késéssel realizálta magában. Az egész helyzet nevetséges volt és talán ebben a pillanatban egy külső szemlélő számára átlagosnak tűnhettek, ha valaki ismerte a történetüket már kicsit sem volt egyszerű a helyzet.
- Belőlem minden rosszat spóroltak ki. Szóval igen, te kaptad! –állította határozottan és csak ekkor tűnt fel neki, a hajtó mennyire közel is van hozzá. - Egyetemen. Te.
Szofi próbálta feldolgozni az információt és közben úgy tenni, mintha nem vette volna észre, hogy távolabb kellene húzódnia. Nem volt kedve hozzá, ennyi.
- Nem, fűt a romantika. –kacagott fel és próbálta elkapni azt a kék tekintetet, hátha olvashat benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Oké, Bojarski, fogtam! Legközelebb, ha bajba kerülök, te leszel az első, akit megkeresek. Jó lesz így? –érdeklődött a lány felvont szemöldökkel, de azért engedélyezett magának egy aprócska mosolyt.
Így jobban belegondolva, mindenképpen el kellett volna küldenie akkor azt a levelet. Milyen szépen is mutattak volna ők ketten, ahogy Lewy a lány fátylát fogva lökdösi ki maga előtt a teremből, miközben azt szajkózza, hogy hogyan lehet valaki ennyire ostoba, a szőke pedig nem győz bocsánatot kérni és Hunterbe kapaszkodva botladozik a fehér magas sarújában. Igen, ennek a sztorinak így kellett volna lejátszódnia.
Hajszálnyival összébb szűkült a lány tekintete, amikor az egyetemre terelődött a szót. Még, hogy lengyel srác egyetemen? Mi van, megölt valakit egy meccsen és élete végéig eltiltották? Mert nincsen az az isten, hogy ez a félisten itt magától jött el egészen Magyarországig.
- Kit löktél le a seprűjéről? –bukott ki belőle végül a kérdés nagy komolyan.
Szofi hazudott volna, ha azt mondja, hogy végigkövette Lewy pályafutását. Tett ugyan egy féléves kirándulást a sport világában, amikor ők ketten egy párt alkottak, de az már nagyon régen volt és a lány már csak elvből is kerülte a kviddicspályákat, mióta ők ketten könnyes búcsút vettek egymástól. Nem a férfi miatt, dehogy is! Hogyan is gondolhatja ezt bárki…
A lány még mondani készült valamit, de mindez benne akadt, amikor ugyan csak felszínesen, de Lewy ajkai érintették az övéit. Szüksége volt egy röpke pillanatra, hogy felfogja, mit is mondott neki a férfi és megérezze a vállára terített zakót.
Aztán arra jutott, hogy ha harc, hát legyen harc.
- Igen, ehhez nagyon értek.
A beismerést tett követte és a lány a felsőjénél fogva húzta magához a hajtót. Az ő ajkai már nem csak súrolták Lewyét. Csókja követelőző volt, mintha be akarta volna pótolni a külön töltött időszak minden egyes pillanatát. Amennyiben a férfi nem húzódott el tőle a nyaka köré font karjaival húzta közelebb és simult hozzá, amennyire ez csak lehetséges volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lewyvel szemben nehezen került ki győztesen az ember és Szofinak most egyáltalán nem akaródzott hosszas vitákba bocsátkoznia a meg sem történt esküvőjével kapcsolatban. Tényleg, miért is beszélgettek erről ők ketten? Már régen ejteniük kellett volna a témát, elvégre éppen az egyikük majdnem esküvőjéről volt szó. Nem morbid kicsit a helyzet?
Aztán a lány természetesen azonnal ráhibázott a történtekre és vigyorogva figyelte, ahogyan a hajtó megpróbálta kimagyarázni magát. Egy másodpercig sem hitt benne, hogy Lewy megváltozott volna a legutóbbi találkozásuk óta, így aztán már szinte meg sem lepte, hogy valakit megint sikerült majdnem eltennie láb alól. A szokás hatalma… minek volt az a szerencsétlen útban?
- Megértelek, biztosan jogos volt. –bólogatott hevesen egy féloldalas mosollyal, mintha halvány ibolyája is lett volna arról, miről szól a kviddics pontosan.
Oké, talán volt valami fogalma a játékról, az alapszabályok kis hányadát –a fontosabb hányadát- tökéletesen értette és szívesen nézegette a lengyelt a levegőben, miközben embereket tesz mozgásképtelenné, de ez vélhetőleg édes kevés volt hozzá, hogy komolyabb következtetéseket vonjon le a játékkal kapcsolatban.
Aztán az események felgyorsultak és Szof arra eszmélt, hogy konkrétan az exével vív éppen csókcsatát és valahol a lelke mélyén tisztában volt vele, hogy ennek illene nagyon gyorsan véget vetnie, de magasról tett a kis vészcsengőre. Akkor bezzeg nem csengetett, amikor kellett volna… a szemétláda! Pedig bőven lett volna alkalma ráébreszteni a szőkét, hogy hülyeséget csinál. Most éppen nem érezte úgy, hogy ilyen alkalom van.
Elhúzódott Lewytől, hogy levegőért kapjon, de homlokát az övének döntötte. Egyáltalán nem akaródzott neki megszakítani ezt a törékenynek tűnő valamit, ami hirtelen kettejük között szövődött.
- Talán csak egy cseppet. –nevetett fel halkan és egy sokkal lágyabb, rövid csókot adott a hajtónak. - Máskor ne várass ilyen sokáig! –javasolta távolabb húzódva.
A szíve hevesebben vert, mint az feltétlenül szükséges lett volna és a szőke szinte teljesen biztos volt benne, hogy még a férfinek is hallania kell, hiába álltak ebben a pillanatban viszonylag távol egymástól –már az előzőekhez képest. Szof keze a férfi dereka köré fonódott és fejét a mellkasának támasztotta.
- Utálom, hogy így összezavarsz, Lewy! –bukott ki belőle a vallomás, de azért nem moccant.
Mert bármennyire is utálta ezt a helyzetet, imádta a kapcsolatuk minden egyes pillanatát.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A szőkét már egyáltalán nem tudta meglepni mindaz, amit Lewy mondott. A férfi sohasem volt könnyű eset és nem arról volt híres, hogy meghúzza magát a háttérben, várja a csodát és közben imákat mormol, hátha akkor senki sem löki le a seprűjéről. Nem, ő a tettek embere volt és az üss, vagy téged ütnek elv alapján, inkább cselekedett, mint kivárt. Legyünk őszinték, ebben nagyon hasonlítottak egymásra.  Szofi sem éppen a visszafogottságáról volt híres.
Mivel a lány már azon túllépett, hogy a csenője totálkáros lett, úgy tett, mintha egyáltalán nem lenne tudatában, mekkora hülyeséget is csinál éppen. Elvégre, hé! Az exével csókolózott a falu közepén, mikor még csak most pattant meg az esküvőjéről. Igen, valószínűleg ez volt a világ legtermészetesebb dolga… Minden exmenyasszony így csinálja, nem?
Tegyük azért hozzá, hogy a szőke menekülésében komoly szerepe volt Lewynek is, bár a tény, hogy az apja nem véletlenül küldött utána egy testőrt –akinek most biztosan megduplázza a bérét-, elég beszédes volt.
Elmosolyodott, ahogy a lengyel ujjai végigsiklottak az arcán és csak nagyon halkan szólalt meg. Vajon hányan figyelhették őket ebben a pillanatban és ebből hányan ismerték fel legalább az egyiküket?
- Tőled sohasem volt könnyű megszabadulni… nem mintha meg akartam volna. –a végét már szinte suttogva tette hozzá.
Mindaz, ami kettejük között történt a múltban és történik most, túl bonyolult volt ahhoz, hogy Szofia megpróbálja megérteni. Igaz, hogy az apja odáig meg vissza volt a boldogságtól, amiért egy kviddicssztárral találkozgat a lánya és talán ez volt az egyetlen olyan kapcsolata, amit még az édesanyja sem ellenzett, a szőke akkor sem értette igazán, mi is folyik közöttük.
Jóleső borzongás futott végig a gerincén, ahogy Lewy belepuszilt a nyakába. El kellett ismernie, ebben tényleg nagyon jó volt, még akkor is, ha ebben a pillanatban részben Szofi szövegét lopta. Mindenki ért valamihez…
A kérdésre csak felsóhajtott.
- Fogalmam sincsen. –elhúzódott picit, hogy a férfi szemeibe nézhessen. - Mondd meg te, te jöttél vissza!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A lány nem akart reagálni rá, de valahol a lelke mélyén hihetetlenül büszke volt magára, hogy sikerült meglepnie a hajtót. A csók talán hiba volt, talán nem, minden esetre nem ez volt az a pillanat, amikor a szőke el akart ezt dönteni. Jól érezte magát Lewy társaságában, mert bár sohasem mondta volna ki hangosan, azért hiányzott neki a kissé erőszakos kviddicsjátékos, még akkor is, ha mániája volt, hogy emberekben tegyen kárt a levegőben.
Nevetve vette csak tudomásul, hogy a férfi tulajdonképpen elrejtette őt az utcát átszelő kíváncsi szempárok elől és készségesen belebújt a zakóba. Semmiféle akadályát sem látta, hogy ők ketten most ellibbenjenek a cukrászdába  és magukba lapátoljanak némi felesleges kalóriát.
-Menjünk -bólintott aprót a lány, miközben összefűzte a kezeit a mellkasa előtt, így kifejezve nemtetszését. - Ki elől takargatsz ennyire?
Igazán érdekelte volna, hogy vajon miért csomagolt be őt a hajtó úgy, mint egy karácsonyi ajándékot, miközben igazán nem viselt kevés ruhát. Futott, ezt a sportot pedig nem túl kényelmes térdig érő kabátban űzni és biztos volt benne, hogy azért a férfinek is jobban tetszett ez a látvány.
- Gyere, együnk egy sütit! –intett a lány a cukrászda felé a fejével és, ha Lewy nem ellenkezett, akkor meg is indult a megfelelő irányba.
Amikor legutóbb itt járt még csak az esküvőjét tervezgette és közben Arlennel cseverészett arról, miért is nem lenne jó ötlet Niko elé állni a ténnyel, hogy nem minden úgy van, ahogyan ő azt gondolja. Akkor azt ígérte, hogy segít ezt a problémát megoldani, de már látta, hogy az sem változtatott volna sokat a helyzeten, ha ő beleszól. A fiú nem arról volt híres, hogy mások irányíthatják.
Menet közben a kövezetet bámulta maga előtt és próbálta felidézni az első gondolatát, miszerint miért is hiba beülni bárhová azzal az exével, akivel pár perccel ezelőtt még csókolózott. Hirtelenjében elég sok ellenérvet tudott volna felsorolni.
Előre ment az ajtóban és a szokásos, szélre eső asztalához csüccsent le –ahová egyébként minden alkalommal, amikor itt járt. Mielőtt leült volna kigombolta a zakót és az ujjait kibújtatta belőle a karjait, mert csak azért sem lehet mindig Bojarskinak igaza.
- Mit is kellene megbeszélnünk egészen pontosan?
A kérdést egy komoly pillantással toldotta meg és már csak azért sem tervezte elengedni a férfi tekintetét, amiért az sem tette odakint a téren. Mert akkor elüti a helyzetet és a lány sohasem fogja megtudni, hogy pontosan mi is van velük.
Egy pincér feléjük indult –konkrétan az, amelyik a múltkor, mikor Ildával itt volt annyira bámulta– és Szof akaratlanul is engedélyezett magának egy aprócska mosolyt. Ez valahogy nem az ő napja…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ahogy leültek az asztalhoz és Lewy túltette magát a ki-mennyi-ruhát-visel mizérián, Szofi már ki is bújt a felsőből, mintha legalábbis az élete múlott volna rajta, hogy ő most ország világ előtt megmutathassa az alakját. Persze, erről szó sem volt, azért a vállán hagyta a zakót, de egyszerűen kényelmesebb volt így, mint a túlméretezett ruhadarabban élet-halál harcot vívni a villával és a csészével.
Csak megforgatta a szemeit, amikor a hajtó közölte vele, hogy egyszerűen képtelenség, hogy valaki ennyire borzasztóan viselkedjen, mint Szofi. Ennek az lehetett az oka, hogy a férfi nem ismerte a nemet. Minden egyes nő, aki a két méteres körzetébe került a lába előtt hevert és a szőke tisztában volt vele, hogy a lengyelnek még meg kell tanulnia, hogyan is illene kezelni, ha valaki nem úgy cselekszik, ahogyan azt elvárnánk. Például nem lökjük le a seprűről, csak mert nem ott van, ahol szerintünk lennie kellene.
- Sohasem zavart, hogy ennyire borzalmasan neveletlen vagyok -jegyezte meg a lány egy apró mosoly kíséretében és lepillantott az asztallapon összekulcsolt ujjaira. -Nem emlékszem, hogy bármikor is balhéztam volna veled. Én mindig jó kislány voltam. Vagy tévedek?
Felvont szemöldökkel lesett fel Lewyre a szempillái alól és engedélyezett magának egy féloldalas mosolyt. A kapcsolatuk talán nem volt éppen a legtökéletesebb, elég ritkán volt alkalmuk találkozni az ominózus nyár után, ennek ellenére a szőke sohasem vetette ezt a férfi szemére. Mindkettejüknek dolga volt, Lewy játszott, Szofi pedig párhuzamosan végezte az iskolát Franciaországban és táncolt a moszkvai balettben. Összeegyeztethetetlen életmódot folytattak, ennyi az egész.
Szofia felnevetett, ahogy a pincérfiú -miután sikeresen lepakolta eléjük az étlapot és még csak a lábában sem botlott meg visszafelé menet- visszafelé iszkolt és kissé félrebiccentett fejjel végigmérte hátulról. Nem, nem Lewyt akarta idegesíteni.
- Most nem tudom mi bajod van vele... Olyan kis helyes!
Értetlenséget mímelve, hatalmas szemekkel pillogott Lewyre, de közben alig tudta visszafojtani a mosolyát.
- Amúgy meg, miért zavar, ha megnéznek?
A kérdés nagyon komolyan foglalkoztatta Szofit, de úgy tett, mintha csak mellékesen vetette volna oda, tekintete már a sütemények neveit pásztázta és csak a szeme sarkából figyelte a férfi reakcióját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Rettenetesen szégyellem –adta meg magát a lány egy görbület kíséretében. - Mondd, meg tudsz nekem bocsájtani?
Persze, hogy még neki kellett bocsánatot kérnie. Nehogy már egyszer ebben az életben ne Bojarskinak legyen igaza! Szofi már ezt sem szívta mellre, ahogyan igazából semmit sem, amit a férfi tett; részben azért, mert túl jól ismerte, részben pedig azért, mert közel állt a szívéhez és a szőkének nem volt kenyere megbántani azokat az embereket, akik fontosak a számára.
A pincérfiú kibotladozott hozzájuk –igen, ez volt a legjobb szó– és miután sikeresen teljesítette a küldetését vissza is egyensúlyozta magát a pulthoz. Szofi persze nem tudta szó nélkül hagyni Lewy megjegyzését. Tekintete nevetve kutatta a férfiét, aki csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy hát neki nem az esete a srác.
- Pedig aranyos –rántotta meg a vállát, tovább játszva a kis játékot. Kicsit sem érdekelte, hogy az a fiú aranyos-e. - Nem tudom, mi a problémád vele!
A lány tekintete nevetéstől csillogott, ahogy visszafordult az étlap felé, hogy valamiféle elhatározásra jusson. Koffeinre volt szüksége, méghozzá minél nagyobb dózisban. Nyilvánvalóan függő, de ezt az életben be nem ismerte volna. Mióta ide költözött és kiengedték a szanatóriumból úgy döntötte magába a kávét, mintha az élete múlott volna rajta. Jobb ez, mint az anorexia nem? Na, akkor le lehet szállni!
Szofi megpróbálta bevetni a szembe-nézős-trükköt, de Lewy elfordult. Persze, hogy ismerte. Persze, hogy nem fog beleesni a saját csapdájába. Hát milyen világot élünk, ha már valaki a volt barátját nem kérheti arra, hogy őszinte választ adjon?
A rellonos egy pillanatig félrebiccentett fejjel méregette a férfit.
- Igen, pont úgy nézel ki –döntötte el. A pincérke feléjük nézett, mintha nem tudta volna eldönteni, hogy odamerészkedhet-e felvenni a rendelést. - Egyrészt hagyd abba a dobolást! –ujjai reflexszerűen csúsztak a férfiére, hogy megakadályozza a tevékenységében. - Másrészt, hagyd ki ebből apámat! Ő valószínűleg senkit sem kedvelne…
Félbehagyta a mondatot, mert melléjük lépett a srác, hogy felvegye a rendelésüket. Valószínűleg ez volt a szőke szerencséje, mert a végén még elkotyogta volna, hogy Lewyn kívül senkit sem díjazott az apja és nem állt szándékában legyezgetni a hajtó amúgy is túl nagyra nőtt egoját.
- Egy karamellás lattet kérek! –adta le gyorsan a rendelést, de közben a lengyelt figyelte.
Szofi nem volt a legilimencia mestere, bár most szívesen figyelmeztette volna Lewyt, hogyha valamilyen érthetetlen okból kifolyólag behúz egyet a kissé összezavarodott srácnak, akkor a lány a nyakába önti a kávéját.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szofi a pincér testi épségének fenyegetésére tett megjegyzést igyekezett figyelmen kívül hagyni. Ha minden egyes ilyen és ehhez rettentő módon hasonló kijelentésre ugrott volna, már elég régen megszakadt volna kettejük között a kapcsolat. Valószínűleg most nem itt csücsülnének és folytatnának egy békés diskurzust arról, mi lenne a legjobb módja szerencsétlen mit sem sejtő srác néhány napnyi ágynyugalomra kényszerítésének.
- De nincsen -emlékeztette azért Lewyt, nehogy alkalma legyen megfeledkezni erről az aprócska tényről.
A rellonos megpróbálta a már jól ismert játékot bevetni a hajtó ellen -természetesen teljesen esélytelenül. Kikerülte a témát, Szof pedig felsóhajtott. Nem akart semmi olyasmit sem kikényszeríteni Lewyből, amiről ő maga nem beszél szívesen, ezért megelégedett azzal a válasszal, amit kapott és közben azért megjelent egy aprócska mosoly az ajkain. Talán Bojarski sikeresen vette az akadályt és amennyire lehetséges volt, elkerülte a témát, de ezzel sokkal többet árult el a szőkének, mint amennyit valószínűsíthetően szeretett volna.
Közben befutott melléjük a pincérsrác, akire Lewy akár úgy is tekinthetne, ha éppen nem állna szándékában lekapni a fejét és nem okozott volna neki komoly sérüléseket gondolatban már legalább tíz különféle módon, mint a nap hősére. Ugyanis elvette a lehetőséget Szofitól, hogy tovább csavarja a témát és újabb kérdésekkel bombázza a lengyelt az itt tartózkodásának okáról.
Aztán Lewy olyat mondott, amitől a szőke lány úgy, ahogy volt mozdulatlanná dermedt. Ujjai még mindig a férfién pihentek, tekintete valahová a távolba meredt és szeretett volna átugrani az asztalon, hogy agyon csapja a volt barátját.
Aztán csak vett egy mély lélegzetet és Lewyre fókuszált.
- Hogy mit csináltál?
A helyzet több okból is aggasztó volt. Egyrészt, az apja úgy nézett a férfire, mint valami görög félistenre, aki csak és kizárólag azért szállt le a mennyekből, hogy az ő kicsi lányával legyen. Másrészt, bizonyára még erre irányuló megjegyzéseket is tett. Harmadrészt, egészen biztosan beszélt a lányát fenyegető sötét erőkről -nevezetesen az exvőlegényéről.
Két opció maradt; vagy most azonnal megnyílik alatta a föld, vagy pedig láthatatlanná válik. Mindkettőre kevés esély volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Valamilyen megfejthetetlen úton kibukott, hogy a lengyel kviddicses meg a szőke apja a nem is olyan távoli múltban jókedvűen eliszogattak, amiről a lánynak a leghalványabb fogalma sem volt. Nem szerette, ha titkolóznak előle, pláne akkor nem, ha ezt az édesapja és egykori barátja tették. Jelen pillanatban ez kevésbé volt Lewy hibája és inkább Victoré, de az most édes mindegy, ugyanis a szőke komolyan fontolgatta, hogy köddé váljon. Túl jól ismerte az apját.
-Miről beszéltetek? -tekintete hajszálnyival összébb szűkült és komolyan méregette a hajtót, miközben újra felrémlett benne, hogy talán jobban járna, ha elnyelné a föld.
Miért volt az apjának mániája, hogy beleszóljon az ő egyetlen kicsi lányának az életébe? Ha pedig tényleg csak és kizárólag a meccs miatt ment ki, akkor miért nem hívta el Szofit is? Ja, persze, mert utálja a kviddicset.
Szofi felnevetett és látványosan félrepillogott, mintha ezzel is bizonyítani akarná, hogy ő egyáltalán nem akar komoly károkat okozni a férfiben -dehogynem!
Igyekezett tudatosítani magában, hogy nem Lewy hibája a kialakult helyzet, nem ő kereste meg az orosz lány apját, sőt még csak nem is ő hívta meg, hogy igyanak valamit, egyszerűen csak rosszakor volt rossz helyen -eléggé. Ennek ellenére nem tudta elnyomni magában a gondolatot, hogy a hajtó most rettentő módon élvezi, hogy ő olyan fejet vág, mint egy légszomjas fóka.
- Hagyd már! -figyelmeztette, amikor a pincérfiú egy óvatlan mozdulattal majdnem a lány öklébe pakolta a lattet. Úgyse rossz ébresztő, de valahogy nem akart a gyengélkedőn kikötni. A fiú vörös képpel állt odébb, a szőke meg felsóhajtott. - Ha miattad az ölembe önti, akkor esküszöm hozzád vágom a pitédet!
A helyzet az volt, hogy Szofi még így is szívesen bemutatta volna a lengyelnek közelről azt az édességet, de egyelőre türtőztette magát. Mert, hogy ő finom nő meg minden... Jól nevelt lány... Meg ilyenek.
- Úgy utállak titeket, komolyan! Legközelebb szünetben elmegyek és iszok valamit a szüleiddel. Csak úgy, szívjóságból.
Mélyet sóhajtott, miközben kavargatni kezdte a kávéját. Persze esze ágában sem volt odamenni, Lewy szülei még csak különösebben nem is rajongtak érte. Bárcsak ugyanezt elmondhatná a saját apjáról is!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő