Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A nő hirtelen értelmezni sem tudta mindazt, amit hallott. A házasság, mint olyan szinte már szóba sem jött otthont, tekintetbe véve, milyen csúfos véget ért a legutóbbi próbálkozása. Tekintetét továbbra is valahová a férfi háta mögé a falra szegezte. Most az ikrek voltak az elsők, Chris és Natasha minden idejét és enegiáját felemésztették, ez lehetett az oka, hogy még csak meg sem fordult a gondolat a fejében, pedig logikus nem igaz? Minden valamire való aranyvérű család elvárná, ahogyan igazából az övének is el kellene. Hunter családja nem olyan, mint az övé. Ők kész tények elé állították a fiukat és ez rettenetesen zavarta Szofit.
Lassan vezette vissza a tekintetét és élesen beszívta a levegőt, mielőtt megszólalt volna.
- Mit feleltél?
Náluk minden másképpen működött, elvégre az orosz lány apja hírhedt bűnöző, az anyja pedig azóta nem erőlteti a témát, hogy a szőkeség megszökött a saját esküvőjéről -aranyvér ide, vagy oda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Aprót bólintott a válasz hallatán. Szofi úgy gondolta, hogy ő is hasonlóan reagált volna, ha a szülei megemlítik neki a házasságot. Valahol hihetetlenül szerencsésnek érezte magát ebben a pillanatban, amiért az apja relatíve messze tartózkodik.
- Tudod, hogy én nem vagyok oda az ötletért -végre felvette a szemkontaktust Hunterrel. - Ami Nikoval történt, az elég volt. Egy papír semmit sem ér és semmi sem fog megváltozni tőle.
Ebben teljesen biztos volt. Ők ketten most remek párost alkottak így, ebben a formában. Szofi szinte biztos volt benne, ha esküvőre kerülne a sor, ő elbizonytalanodna és távolságtartóvá válna, az pedig mindent tönkre tenne.
- Mikor történt ez?
A lány próbált a fejében számolgatni; az utóbbi időben kifejezetten sokat voltak együtt és ő egészen a mai ebédig észre sem vette, hogy valami nincsen rendben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szofiban felmerült a kérdés, hogy Hunter vajon miért nem hozta fel hamarabb a témát és, ha ő most nem kérdez rá, akkor vajon meddig halogatta volna? Talán semmi jelentősége nem volt, elvégre pontosan ugyanazt akarták mindketten, őt mégis zavarta a dolog. Átfutott az agyán, hogy talán a levitás nem bízik meg benne, de elhessegette a gondolatot.
Halványan elmosolyodott.
- Ezra is hallotta?
Nem volt tulajdonképpen lényeges, de Szofit érdekelte volna, mit szólt a férfi testvére ehhez az egészhez. Úgy gondolta, ők ketten különösen jóban lettek, mióta a kicsik megszülettek.
Szofi felsóhajtott és az ajtó irányába pillantott, ahol nem olyan régen távoztak. A napjai nagy részét velük töltötte, de ez hamarosan meg fog változni és talán itt volt az ideje, hogy ő is kiterítse a kártyáit.
- Egy család vagyunk, papír nélkül is -fordult vissza a férfi felé. - Mondanom kell valamit -beharapta az ajkát, de nem szakította meg a szemkontaktust. - Megkerestek az egyik színházból és munkát ajánlottak.
A nő tartott a reakciótól, mert ez azt jelentette, hogy a kicsik mellé keresni kell valamit és látta a gyermekei apján, hogy már attól sem boldog, ha az édesanyjára bízzák őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bár nem várta, hogy a szüleivel szembe menjen, Szofi azért eleresztett egy megkönnyebbült sóhajt, amiért Ezra legalább az öccse felé kifejezte a véleményét. Ebben a helyzetben egyiküknek sem volt éppen könnyű és a nő jelenleg úgy érezte, hogy viszonylag hosszú ideig nem szeretne összefutni Hunter szüleivel.
- Azt hiszem, igaza van. Mint mindig.
Ezra sokkal meggondoltabb volt, mint ők ketten együtt véve. Egyetlen egy alkalommal előfordult, hogy Szofi egyedül volt otthon a kicsikkel és pánikba esett, ezért Ezrát hívta. Ezt persze utána nem mondta el sem a levitásnak, sem az édesanyjának. A lényeg, hogy képes volt feltétel nélkül bízni a férfiben.
- Nagyon jó ajánlat... mondhatni visszautasíthatatlan -zavarában felnevetett és az ujjaival kezdett babrálni. - Valójában, egy hónap múlva kellene elkezdenem a próbákat.
A szőkeség maga sem tudta egészen pontosan, hogy jó ölet-e most elkezdeni dolgozni, amikor a kicsik még az első évüket sem töltötték be, de tudta, hogy ennél jobb ajánlatot valószínűleg nem fog kapni többé.
- Mit gondolsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hunter érintése egy pillanatra melegséggel töltötte el, de ez gyorsan elillant. Fogalma sem volt róla, hogyan jutnak majd egyről a kettőre és ebben a pillanatban rettenetesen félt a jövőtől. Túl sok dolog forgott most kockán, túl könnyű lett volna innen elbukni. Hálás volt, amiért a férfi nem utasította el azonnal a felvetését, de valahol a lelke mélyén pontosan ezt szerette volna. Az egyik pillanatban még indokokat gyűjtött, hogy belevágjon, a másikban pedig azon rugózott, miért kellene elutasítani. Mert hiába maradna Pesten, a próbák rengeteg idejét felemésztenék. De nem fognak rá még éveket várni, amíg a kicsik óvodába kerülnek.
- Még ne döntsük ezt el, jó? -Megfordította a kezét és ujjaival Hunterbe kapaszkodott, mintha az élete múlna a férfin. Tekintete az övét kutatta és Szofi kékségeiben jól láthatóan ott ült a kétely. - Van még időnk.
Nem akart különválni tőlük, nem akarta, hogy a gyermekeik csak néha-néha lássák az apjukat és az anyjukat. Kellett lennie ennél jobb megoldásnak is.
Szofi jelzett a pincérnek, majd cinkos mosollyal visszafordult gyermekei apja felé.
- Mehetünk? Csak a miénk a délután.

//Köszönöm //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Az utóbbi időszakban Natasha egyre gyorsabban és gyorsabban kúszott, néhány napja pedig megpróbálkozott felállni, de abban a pillanatban, ahogy eleresztette a konyhaszék ülőfelületét lecsüccsent a földre és lélektépő sírásba kezdett. Szofi épp ezért szinte megállás nélkül a nyomában volt az elmúlt néhány napban.
Most is két kezét maga elé tartva követte a kicsit, aki vidáman kacarászott az édesanyja nagy sietsége láttán, miközben az orosz nő a szeme sarkából átlesett a másik apróságra, aki úgy bűvölte a szekrényt, mintha legalábbis az élete múlott volna rajta.
Natasha felkacagott, ahogy az édesanyja utolérte és a karjába kapta, apró pufók ujjacskáit máris az övéhez nagyon hasonló szőke hullámok közé vezette, amíg Szofi a levitás felé fordult.
- Ismerem, legalábbis láttam már -bólintott aprót. - Mi történt vele?
A kislány megrántotta a nő haját, aki erre felszisszent, de nem fordult el Huntertől. Tisztában volt vele, hogy a férfi mennyire a lelkén viseli a ház tagjainak sorsát, főleg azóta, hogy ő lett a prefektusuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szofi mindössze egy bólintással vette tudomásul azt, amit Hunter mondott és közben azon munkálkodott, hogy kiszabadítsa egy tincsét Natasha ujjacskái közül, aki úgy belegabalyodott, hogy a nőben felmerült, inkább levágja ollóval az a nyavalyás hullámot.
- Remélem hamarosan jobban lesz -jegyezte meg azért.
Natasha lekönyörögte magát az édesanyja karjaiból, de mielőtt a szőkeség felkészülhetett volna az újabb maratonra leült az építő kockák közé és azok összecsattogtatásával kezdett foglalkozni. Készségfejlesztő, mi?
- Hogy micsoda?
A nő nem volt benne teljesen biztos, hogy jól hall. Hunter szerette ezt csinálni, legalábbis Szofinak nagyon úgy tűnt, hogy élvezi. Annyi mindenről lemondott már a kedvükért és a nőnek igazán komoly lelkiismeret furdalása volt, elvégre ő vállalta az ikreket. Az ő döntése volt.
- Miért, Hunter? -Óceánjai komolyan fúródtak a férfiébe, miközben megtámaszkodott mellette a kanapé háttámláján.
Nem biztos, hogy hallani akarta a választ. A színház kérdés még mindig ott lebegett közöttük és Szofi napról napra frusztráltabb lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szofi képtelen azonnal reagálni mindarra, amit hallott. Hunter élete egyik legfontosabb szereplője lett az elmúlt időszakban, mindaz amin keresztül mentek, mikor megtudták, hogy a nő terhes mára már a semmibe veszett. Nem számított az a mérhetetlen fájdalom, az elkeseredés és a kétségbeesés, mert az ikrek érkezésével az életük teljesen új értelmet nyert. Család lettek. Igazi család. Valami olyasmi, ami a lánynak sohasem adatott meg és valójában bármit megtett volna azért, hogy megóvja a kis világukat.
- Mi rendben vagyunk, elbírok egyedük velük és tudod, hogy mennyire nyugodtak. Nem kell ezt tenned, ha nem szeretnéd, Hunter -rázott aprót a fején. - Szeretném, ha itt lennél velünk, de nem szeretném, hogy mindent feladj értük... értünk.
A hangja nagyon őszintén csengett, miközben lecsüccsent a férfi mellé a padlóra. A combjuk összeért. Natasha kihasználva az anyja közelségét máris nekilódult, hogy felmásszon rá.
Szofi automatikusan odanyújtotta neki a kezét, de közben a levitás felé fordult és levegővétel nélkül kutatta az arcát. Már bánta, hogy akkor megemlítette a munkalehetőséget, de valahol a lelke mélyén igenis vágyott rá, hogy ismét táncolhasson, talán ez az utolsó esélye.
- Igazságtalan lenne -hárított azonnal és szabad keze ujjai a férfié köré fonódtak. - Azt szeretném, ha család lehetnénk. Minél több időt akarok tölteni az ikrekkel és veled. Ha ehhez az kell, hogy feladjam a táncot, akkor képes vagyok megtenni.
Sohasem gondolta volna  szőkeség, de igenis a család lett az első az életében. Minden más -az iskolai évek, a balett, az elmúlt szerelmek- a semmibe veszett.