|
|
|
|
|
|
|
|
Szofia Elena Chenkova INAKTÍV
Ombozi Hunterné | BestBrideEver RPG hsz: 182 Összes hsz: 800
|
CicuEnyhe kifejezés az, hogy a lány apja zakkant. Victor Chenkovnak ugyanis két mániája volt az életben: az egyik az ő egyetlen picike lánya, akit most csak és kizárólag valamilyen érthetetlen okból nem említett meg Lewynek, a másik pedig a kviddics. Ez utóbbit a szőke egyáltalán nem tudta hová tenni, de azt igen, hogy miért rajon ennyire az egykori barátjáért. Bojarski igazán megnyerő tudott lenni, ha akart. Ezt Szofi szívesen bármikor, bárhol, bárkinek aláírja. - Miért, nem akad elég nő, aki szívesen hozzád menne? -Érdeklődött mellékesen és sóhajtva húzta közelebb magához a kávéját. Került mindenféle szemkontaktust a hajtóval. Nők... - És nem zakkant, csak kissé... túlgondolja a dolgokat. Szokása. Minket is folyton túlgondolt. A végét már csak valamivel halkabban tette hozzá, mikor a pincérfiú sikeresen vette az útjába gördített akadályokat és lelépett. A lány egyáltalán nem tervezett reagálni a fizetéses fenyegetésre, mert ha bizonyos összegért cserébe megdobálhatja álmai férfiját, hát nincs ami visszatartsa. Persze ezúttal nem tette meg, még a végén kihajítják őket anélkül, hogy bevitte volna a megfelelő koffeinadagot. Akkor a lengyel megtudhatta volna, milyen az, amikor Szofi éppen duzzog. Ebben a pillanatban még kifejezetten finoman és nőiesen viselkedett. Persze a kis fenyegetése nem jött be, ezt már akkor tudta, amikor kiejtette a szavakat a száján. Egyszerűen hiteltelen volt az egész. Annyi baj legyen, ezt a kört most Lewy nyerte. - Nem duzzogok -vont vállat és végre valahára felemelte a tekintetét a kávés pohárról. - Hiányoztál! Ez tény. Bizonyára a lengyel is tisztában van vele, hogy mennyit jelentett és jelent még most is a sárkánylánynak, akkor is, ha ezt egyikük sem mondta ki. Tartották a kapcsolatot, leveleztek, de az nem ugyanaz, mint szemtől szemben állni egymással.
|
|
|
|
|
|
|
Szofia Elena Chenkova INAKTÍV
Ombozi Hunterné | BestBrideEver RPG hsz: 182 Összes hsz: 800
|
CicuA kijelentésre, miszerint a férfi már azt sem képes elviselni, ha egy nőnemű egyed lenyúlja a felsőjét Szofi sokat mondóan a vállán lógó zakóra pillantott, majd visszavezette tekintetét a hajtóra. Az, hogy mi túlgondolni való volt az ő kapcsolatukon nagyon sokáig a szőke számára is egy megoldhatatlan rejtélynek tűnt. Már csak azért is, mert az apja, ha csak tehette pálcával üldözte el a közeléből a még lélegző delikvenseket, ők pedig általában nemigen mertek visszakozni. Vajon ez is szerepet játszhatott benne, hogy a rellonosnak egyetlen komoly kapcsolatot sem sikerült kialakítania? Vagy csak ő volt reménytelenül alkalmatlan a feladatra? Nyilván mindkettő. - Most mit mondjak? -Sóhajtott fel és megforgatta a szemeit. - Apa szeretett úgy gondolni rád, mint a jövendőbeli vejére. Miért lep meg ez téged annyira? Épp most mondtad, hogy zakkant. Kivételes alkalom volt, hogy a lánynak jól jött mindaz, ami a hajtó száját elhagyta és nem próbált meg ellenkezni vele. Nevelhető ő, vagy éppen csak ügyesen tudja forgatni a szavakat. Részletkérdés. Arról, hogy az orosz lány szeretne-e találkozni Lewy családjával vitatkozhattak volna, abban viszont biztos volt, hogy szívesen töltené a karácsonyi szünetet a férfi társaságában. Már csak azért, mert régen látta és hiányzott neki, meg minden... Érthető nem? Nem kell ezen semmit sem túlbonyolítani. - Nem hiszem, hogy édesanyád szívesen látna -hívta fel rá a lengyel figyelmét. Nem mondhatnám, hogy hihetetlenül rossz volt a kapcsolatuk, vagy esetleg minden alkalommal, amikor látták a másikat, akkor megfordult a fejükben a cicaharc gondolata, minden esetre a nő érezhetően nem kedvelte Szofit, a lány pedig ezzel tisztában volt. Mindez magával vonzotta, hogy éreztette is Lewy anyjával, jobb ötlet tőle három lépés távolságban maradnia. Nehogy valami... butaságot csináljon. Véletlenül, természetesen. Mindenkinek van valami hobbija, Lewy embereket lökdös le seprűről, Szofi pedig szereti megfélemlíteni a környezetét. Remek csapat... Halvány mosollyal emelte a szájához a poharat és ivott egy lassú kortyot, miközben tekintete az ablak felé rebbent. Ő is beismerte, Lewy is beismerte. Nem kell tovább ragozni. Mindketten pontosan tudták, mit is jelentenek a másiknak. - Kérek hát! -tette le a csészéjét. - Azért nem rendeltem magamnak, mert a tiédből sokkal jobban esik. A rellonos azonnal levette, hogy Bojarski lazítani akarja a kissé feszültté vált témát és ő nem is ellenkezett.
|
|
|
|
|
|
|
|
Szofia Elena Chenkova INAKTÍV
Ombozi Hunterné | BestBrideEver RPG hsz: 182 Összes hsz: 800
|
CicumHangosan felnevetett a lánykéréses momentumra és majdnem kiköpte a kávéját. Szép is lett volna, ha lépten-nyomon megkéri valaki a kezét, ő pedig strigulázhatta volna a háta mögött hagyott esküvőket. A gondolatra egy pillanat alatt elpárolgott a jókedve és csak aprót rázott a fején. - Nem, de ő kedvel téged. Ennyire egyszerű. Szerintem majdnem fontosabb lettél neki, mint én vagyok. Az orosz férfi nem valószínű, hogy lemondott volna az egyetlen kislányáról bárki kedvéért, de azért a lengyel kviddicssztár egy elég jó opció volt. Plusz pont, hogy egyetlen alkalommal sem szorongatta meg az ő csöppségének csuklóját... és azt említettem már, hogy kviddicssztár? Lewy láthatóan elkomolyodott, amikor Szofi felhozta, hogy az anyukája nem rajong érte különösebben és a szőke már ezerszer megbánta, hogy azonnal kimondta az első gondolatát. A túl nagy szája lesz a veszte... Élesen szívta be a levegőt és kerülte a férfi tekintetét, amilyen bőszen csak tudta. Nem akart sem a lelkébe gázolni, sem pedig olyan témát erőltetni, amiről talán nem kellett volna csevegniük. Legalábbis nem itt és nem most. Szofi tudta, hogy ha Lewy el akarja mondani neki, akkor majd később, amikor készen áll rá, beszél róla. - Értem, sajnálom -felelt végül kissé rezignáltan és ismét a poharával kezdett játszadozni, ez egy remek menekülőútnak tűnt, amíg Bojarski elé nem tolta a tányérját. A sárkánylány fellesett rá a szempillái alól, miközben vágott magának egy apró falatot. Valójában az evés perifériára szorult nála az utóbbi néhány napban... hétben. Kívülről talán csak az első napokban lehetett látni, mennyire darabokban van. Bezárkózott a szobájába, a menyasszonyi ruhát begyűrte a szekrénye aljába -egyáltalán nem érdekelte, hogy elszakad-e- és csak feküdt az ágyon a plafont tanulmányozva. Aztán kimerészkedett és orvul nyakon hajigálta Wardot a könyvével... de ez már egy másik történet. A kérdésre halványan elmosolyodott és miközben válaszolt visszaszolgáltatta a sütit. - Ha megint el mersz tűnni, nem leszünk jóban, Bojarski! -Figyelmeztette egy féloldalas mosollyal. - És tudom, hogy látni szeretnél, különben nem kerestél volna meg. Vagy talán tévedek? Felvont szemöldökkel mérte végig mindazt a hajtóból, amit így, ülve tudott és be kellett vallania, hogy egyáltalán nem volt ellenére a látvány.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|