* Bejön és kifekszik* Sziasztok!

Jó reggelt! Nyuff!

Szép jó estét!

Szép jó reggelt mindenkinek!

Sárga színe és lyuk rajta tíz!
Spongyabob nadrág!

Shannonból? Az Írország... ugye?

Hű. Biztos lesz jobb idő. Majd, valamikor.

* Betoppan, majd olvas*

* Feles a könyvből, majd folytatja az olvasást*

Párbaj szakkör

És igen! Lesz párbajszakkör. Nagyon örülök neki, hiszen lehet, hogy sikerül rendesen megtanulnom párbajozni. Viszont van valami, ami miatt nagyon nem örülök. Hogy elfogok késni, mert akkor az milyen ciki lenne. Hiszen nem elég, hogy sikeresen összetalálkoztam egy ajtókilinccsel nagy sietésembe, de még a pulcsim is kiszakadt a zsebem mellet. Szerencsére a pálcámat nem hagytam el eddig, de a zoknimat majdnem. Mert dupla zokniba jövök, egyszerűen utálok felvenni cipőt. A padló meg nem koszos, szóval nekem ez így oké, az már más kérdés, hogy vannak, akik ezt furcsának tartják. Mármint, hogy nem veszek fel egyéb lábbelit, csak zoknit. Egy fehéret, és rá egy feketét. Viszont egyetlen egy hátránya van ennek, hogy nagyon csúszik. A nadrágom szürke és melegítő, a pulcsim mg piros és egy kicsit szakadt a zsebénél.
A lehető legügyesebben rohanok be, majd rögtön el is esek. Most, kivételesen a saját lábamban, nem pedig egy rossz kanyar miatt. Kézzel tompítok, azért a reflexeim a helyén vannak. Felállok, megigazítom a copfomat, majd körbenézek. Vagyunk egy páran, annyi szent, viszont nemek tekintetében azt hiszem, a fiúk vannak többségben.
- Jó napot kívánok és sziasztok! - Köszönök, mintha nem most estem volna el. Azt nem tudom, hogy késtem-e, de a pálcám megvan, én is megvagyok, csak lihegek még. Apám, kiestem a formámból, Tüszőfűi holnaptól futás lesz reggelenként. Kéne egy toll ezt felírni.

Nánásy Levendula

Azt hiszem, hogy rosszul döntöttem, hogy végül mégis eljöttem s kinyírathatom magam akár, bár nem biztos. Kicsit izgulok, de végül lenyugszom. Követem Levendulát, majd leveszem a lábaimról a két fekete zoknit, így csak fehér zokni van rajtam. Előveszem a pálcámat, majd bólintok.
- Persze, hogy kész vagyok. Sok sikert, kéz- és lábtörést, - teszem hozzá, már csak megszokásból is. Eléggé meglep, hogy rögtön megátkoz, nyelvemen van a szó, varázsolok is.
- Protego! - Ha sikerül, ha nem, arrébb ugrándozok. Élni akarok még, nem pedig meghalni, mert én élni akarok. Még. És most verhetem ki a fejemből azt a számot, főleg a refrénjét.

Sikerült. Oki, ez tök jó, na akkor most már csak túl kell élnem a többit. Persze, nekem bőven elég, ha csak egy-két átkot kapok be, de akkor is. Sikerült! És jön egy újabb, ne már. Ember, most komolyan?
- Pro-protego! - Kiáltom, az első szótagnál megbicsaklik a hangom, ezért újra mondom. Hát, sose voltam valami jó SVK-ból, így az is csoda, hogy nem az elsőnél lett vége a párbajomnak. Talán fel kéne adnom.

Boldog Új Évet és boldog éjfélt!

Puffancs!?

Csornay Kíra Lotti - 2017.01.01. 00:27


Akkor jóra gondoltam.

Alíz

Szóltam Alíznak, hogy beszélgessünk már a jóslásról, meg, hogy neki mi a tapasztalata ezzel a dologgal kapcsolatban, nekem mi a tapasztalatom, meg ilyenek. Egyszóval egy csajos beszélgetés egy adott dologról, amely mindkettőnket érint, mert mind a ketten tanoncok vagyunk. Bár, szerintem ő jobb jóval, mint én, hiszen én nem vagyok semmiben sem annyira kiemelkedően jó, csak mindennek utána járok, utána olvasok. Igazából mondhatnám azt is, hogy egy példa van előttem, hogy így kellene készülni egy órára, nem pedig úgy, ahogy néha teszem én. Mert van, amikor nem készülök sehogy, vagy nem elég alaposan ahhoz, hogy mondjuk biztonsággal tudjak lefelelni abból. Vagy dolgozatot írni rossz jegy nélkül. Bár, nem is nagyon szoktak lenni dolgozatok, szóval az nem baj nekem.
Fejemben a Me against the world megy a Simple plan-től, miközben keresem a füzetemet. Mire megleltem, elég volt az órára pillantanom, hogy tudjam, késében vagyok. Futva megyek a megbeszélt helyre, a társalkodóba. A pulcsimat cipzározom fel, mikor odaérek. Közben felvettem amúgy a piros pulóveremet. Belépek és megkeresem a szemeimmel a lányt. Késtem pár percet sajnos.
- Szia! - Köszönök neki, majd leülök vele szemben. Kedvenc színeim közé tartozik a piros, így tök jó, hogy van itt kispárna, ami az általam olyannyira kedvelt színben pompázik.
- Hogy vagy? - Azért fő az udvariasság, mosolygok s rá. Nem elmebeteg módon, hanem vidám módon.
- Téged van, ami zavar amúgy? Amit néha napján kivennél a jóslásból? Mert én mondjuk a kártyásokat.

*Benéz biosz tanulás helyett*

De. A biosz jó, csak túl sok. Meg most lett idő tanulni a holnapi három dogára.

A tanár egyetemi szinten adja le. Amivel nem lenne baj, ha nem most kapom meg a tananyag azon részét, amiből írunk.  Két nap volt négy verseny. Ilyenkor hulla az ember.

Egészségedre *amikor meghallja a nevet.*

Ki hogy van ma?

Elesni nehéz a biciklivel igazából. *mikor tanult minden körnél elesett. vagy neki ment valaminek. *

Gratula. Én abban csak a bokámat tudom kitörni.

A magassarkúval max. ölnék. Soha nem vennék fel.

Hé, még nem öltem azzal.  

Hát, még. Ne tessék, nem ölök.

Tessék is megnyugodni.

helló! *beköszön és vigyorog.*

*bekukkant* Helló

Szép jó estét! * néz be egy bögre kakaóval és ül le*

*Bekukkant, hátha van itt valaki*