Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Cory

Utálja a tavaszt.
Jogos lenne a kérdés, mit nem utál rellonosunk, erre lehetne mondani a magányt, a lépcsőről leesős pillanatokat, és az az őszt. Egy hónappal ezelőtt talán még Zephyrinet is ide sorolta volna, de a február tizenharmadikai legdurvább, és egyben utolsó veszekedésük után nem Párizs, nem a napfény illatú bőrének emléke jutott eszébe, hanem az, hogy... Mindegy.
Míg gondolataival viaskodott, Jeremy vonásai sziklaszilárdak maradtak. Az igazán szemfülesek láthatták, hogy állkapcsa megfeszül, de csak ennyit engedett meg.
Egyik karja oldaltáskája pántján nyugszik, melyben kettő füzetet és pár könyvet tartott, másik teste mellett lógott. Nyugodt, kimért léptekkel tört utat magának a diákokkal, kiabálással és vadul cikázó papírrepülőkkel teli folyosón. Az egyik mágikus papírdarab túl közel ért hozzá, így terelő reflexeinek köszönhetően elkapta, félkézzel összegyűrte, majd a falhoz dobta.
- Gátolja a közlekedést, nem szabad. - mondta unott, érzéketlen hanggal egy navinés gólyának. Valami rángásszerű mosolyt csikart ki magából, amikor a fiú majdnem elsírta magát, majd folytatta útját.
A Zsivaj fokozatosan elhalt, ő pedig lehajolt egy gyűrött bájitaltan puskáért, hogy szemügyre vehesse. Ujjaival kisimította a vonalazott pergamenről letépett sarkot. Egy vöröses folt elmaszatolta a felét, de halovány, elégedett mosoly ült ki arcára, mikor felismerte a receptet.
Ennél sokkal elegánsabb, kreatívabb módja is van a csalásnak, ő már csak tudja. Keze ökölbe szorul, a sárgás-vöröses lap ropogott egy kicsit, szálai megtörtek, majd egy íves dobás után a kukában landolt.
Lucával is leveleztek, nem is akárhogy!
Luca. Nem tudta hová tenni, mit gondol, és mit érez a lányról. Meggyőződése volt, hogy az érzelmi manipulálással kavarta meg így, hogy ilyen őrült ötletei támadjanak. Megfenyegetni egy levitást, hogy elvarázsolt origamikkal üzenhessen? Na, ez stílus.
Észre sem vette, de társasága volt, kettő.. Az egyik négy lábú volt, minden gond okozója. Legalább is ekkor ezt gondolta.
A csörrenésre kapta fel a fejét, de már késő volt. Az állványról rádőlő páncél pár centivel lehetett magasabb nála, elvesztette egyensúlyát, majd elterült. A nyaka mellett hangosan koppant sisakjának hegyes része.
Megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait, majd felkészült, hogy leszidja az okozóját, mikor a képébe ugrott egy huskykölyök.
Próbált védekezni, de nem ment. Megvárta, amíg a gazdi levette róla, mert ha egyszer ő hozzányúl, a folyosó másik végén végzi szegény állat.
A segítő (ártó?) kezek felé fordult, majd meglátta a lányt.
Barna szem, barna haj, olyan ártatlan tekintet, amilyet nem mindig lát az ember. Egy pillanatra haragudni sem tudott, csak vigyorgott, ahogyan a lány egyik kezében a páncél karját fogja, a másikkal pedig kutyáját próbálta visszafogni az újabb ugrándozásokról Jeremyn.
Majd visszatért az eredeti személyisége.
- Gratulálok. - kissé gúnyosan, akaratlanul, de igen erős brit akcentussal intézte a mondatot huligán felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Ace… - Jeremy hátába belenyilallt a fájdalom, így miután oldalra lökte magáról A súlyos páncélt, csak félig felkönyökölt, és úgy maradt. Nem akarta bevallani a lánynak, ő bizony itt ragadt.
Hogy nézne ki, hogy egy kis pöttöm lány húzza fel őt? Na, azt nem.
Rettentően jól szórakozott a lányon, ahogy szégyenlősen elkapta a tekintetét előle. Pedig Jeremy imádta, amikor valaki a szemeit bámulja, szinte le lehet olvasni „Milyen kék szeme!” Legalább is ő mindig ezt értelmezte belőle. A kis véreb gazdija olyan lány hatását keltette, aki álomvilágban élt, a szülei kinéztek már neki párt, és mindig eltávolították a közeléből a bajos fiúkat.
A bajos fiúk kategóriába Jeremy is sokszor beletartozott, legalább is a Roxforban annak tartották. Emlékezett még, amikor a Hugrabug házvezetője megkereste, és alaposan leszidta, hogy mennyire megsiratta az egyik diáklányát. Az nem az ő hibája volt, a csaj nem volt elég érdekes.
Szándékosan bámulta a lányt, amolyan csibészes mosollyal, amit olyan gyakran használt anno. Kedvenc szórakozása volt, hogy mennyi idő alatt pirul el a lány, miután észreveszi, hogy őt nézi.
Elvette a kutyát Jeremyről, majd angolul szólalt meg. Nagyon ismerős volt, de Jeremynek mindig is problémája volt a nevekkel
- Nem gond… Ami azt illeti, - nem igazán akarta a lány szemébe mondani, hogy egy rendkívül érzékeny ponton találta el a páncél térdrésze, és legszívesebben csak összegörnyedne, és hintázna, amíg el nem múlik a fájdalom – nem, nem igazán fáj.
Kicsikart magából egy, Jer-féle fogvillantós mosolyt és sikerült lepleznie a hangján, hogy hangja meglehetősen vékonyabb akart lenni. Mindezt angolul mondta, hogy a lány megértse. Akkor látta a felismerés szikráját, azokban az őzike szemekben. Kissé meglepődött, amikor meghallotta a vezetéknevét és a posztját, mivel ez két dolgot jelenthetett. Az egyik ház kémkedik utána, vagy egy Roxfortossal van dolga. Az utóbbira szavazott, és elkezdett kutatni az emlékeiben egy fiatalabb lány után, aki nem mardekáros, és valamiért ismerte.
Szeme elkerekedett, kissé pimasz, szemrehányó pillantást vetett a lánya.
- A navinés, aki felpofozott a meccs után, mi? – épp indult volna a tusolóba, amikor a lány ráállt a gyakorlólabdákat tartó dobozra, és amilyen gyorsan csak tudott, véghez vitte amit akart. – Cor… Cory… Cornelia? Hajtó. – nevet a lányra, majd bal kezével végigsimítja arcát, szinte megfájdult az emléktől a nyoma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Nem. – kicsit meghökkent Cornelia felháborodott kérdésén, nem gondolta volna, hogy ennyire védi a kiskutyája lelki világát. A fiú szemében plusz pont volt a fajta választása, a huskykat még ő is elfogadhatónak találta. – Egész jó kis név. - Óvatosan, bal kezét Ace felé tolta a hűvös kőpadlón. Megállította a kis krapek orra előtt, hogy megszagolhassa. Pár centi választotta el a lány kezétől, és fel sem kellett néznie, hogy lássa, teljesen elvörösödik Cory. Hiába, mindent valamilyen okból tett, érdekelte is, hogy a kutya mit gondol róla. Közben Ace elkezdte nyalogatni az ujjait, amit pár másodpercig mosolyogva figyelt, majd végigsimított kobakján, és visszahúzta teljes karját.
- Jó lenne, ha nem tennéd, ez itt nem divat. – a lehető legönfeledtebb nevetést préselte ki magából. Ő igazán mindent megtett, csak hogy magát szórakoztassa Cory reakcióinak láttán.
Lazára vette a formát, kezeit tarkóján átkulcsolta, és úgy bámulta a plafont. A tavaszi időjárásnak köszönhetően sárgás napfény szűrődött be a festett üvegablakokon. Behunyta szemét, mélyeket lélegzett. Csak néha nyitotta fel egyik szemét, hogy kikukucskáljon. Jól sejtette, a lány többször is ránéz. „Ugyan már, ki állna ellen Jeremynek?” Gondolta. Egy egoista szabványmosoly ült ki arcára.
- Tudom, csak szoknod kell a házak nevét. – meglehetősen különös hangzása volt a házaknak, ezt ő is így gondolja, de igen komoly problémái voltak, amikor nem jutott eszébe, melyik ház a legjobb, mikor egy csapat kiabáló csörtető rellonos megállította az aznapi kviddicsgyőzelem után.
Teljes siker, hölgyekurak, paradicsomvörös lett a lányka, és már nem tudja másra fogni, ez biztos. Jeremy a mellette elterült fekete fehér szőrcsomót felemelte, és a mellkasára rakta. Figyelte, ahogy szuszog, kíváncsi szemei csillognak. Persze ő ebből csak annyit fogott fel, hogy a Coryhoz vezető ajtó kulcsa ez a kis dög.
A vigyor grimaszba rándult, amikor az alapból is sérült térdét megüti Cornelia.
- Ugh…. Nem, visszavonultam, csak hébe-hóba töröm össze az embereket, csak kihasználom őket, tudod, mint az az osztálytársad. Hogy hívták? Rebecca? – biztos volt benne, hogy valami r betűvel, de hogy mi volt, azt nem tudta. – Okos lány volt, jó házidolgozatokat írt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Kihagynám. – képzeletbeli csókot dobva köszönte meg az ajánlatot, mi szerint újra ráborítja a páncélt. Könyöke, térde még mindig sajgott, de úgy érezte, képes lenne talpraállni.
Lábujjait megmozgatta cipőjében, miközben a következő lépésen gondolkozott. Keze, mellyel könyökölt, dobolt maga mellett, mindig is csinált valami ilyesmit, ha gondolkozott. Hol a pennával kopog a padon, hogy egy ujjal, vagy mindegyikkel ütögeti az asztallapot. Innen látszik, hogy valami nagyon leköti.
Fél perccel később már mellkasán piheg a pöttöm husky, világoskék szemeivel félősen Jeremyébe nézve. Egy apró mosolyra készteti a gondolat, hogy megegyezik a szín. A fülei között összeborzolta a szőrét, amire ez játékos vakkantást kapott, majd mikor a fiú elhúzta kezét, utánakapott, hogy ne hagyja abba. Úgy tűnik, megnyerte a kutyát, most jön a lány. Olyan ez, mint a 101 kiskutyában, csak rellonosunknak ebre sincs szüksége a hódításhoz. És macskára sincs. Ezt megtanulta.
Cornelia végzett a pakolgatással Jernek viszont nem volt lelkiismeret furdalása attól, hogy hagyta dolgozni a hölgyet. Két okból. Az ő kedvence lökte fel a páncélt, ő dolga. Másodrészt, le kellett hajolnia a darabokért, amit ez a dög rendkívül élvezett. Félreértések elkerülése végett, a dög megszólítás most nem a négylábú nyálgépnek szólt.
- Ilyen embereket? – elégedett vigyorral nézett végig magán, majd Cornelia szeméhez intézte a választ. – Valóban beengedtek, nem vagyok rossz, csak élelmes. Itt én prefektus vagyok, tudod. Szóval mondhatnám, vannak nálam sokkal rosszabbak is. – egy fogcsattintás, és egy szemöldökrándulás talán elég volt ahhoz, hogy nevetésre bírja végre a navinést. Egy kicsit piroska és a farkas érzést keltett az előbbi állkapocsteszt, és Cory paradicsomvörös arca.
Érezte a lányon, hogy fél hozzáérni. Mivel egyre kellemetlenebb helyzetbe akarta hozni, aljas tervet eszelt ki ellene.
- Valóban, lehet el kéne egy kis segítség. – nyújtotta ki karját Cory felé, majd biztosan megragadta, és miután felállt, még közelebb húzta magát hozzá. Pár másodpercig úgy maradt, lenézett a kutyára és a gazdájára, majd hátrált, és felszedte a táskáját. – Még találkozunk. – sokat sejtető mosollyal fordított hátat neki, majd elsétált. Fejében még egy utolsó mondatot intézett a lányhoz.
Kedvelni fogsz engem, Cornelia. És én egy ideig hagyom, hogy azt tettesd, ez nincs így már most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Még mindig utálta ezt az évszakot.
Táska nélkül szelte az utcák macskaköves járdáit, a legtöbb ember kikerülte, nem kellett ezzel foglalkoznia.
Fejében leülepedtek a reggel kavargó gondolatok, melyek a müzlije fogyasztása közben törtek rá. Hova tovább, mit fog tanulni, hogy fog menni a VAV, ilyesmi. Néha jól esett átlag diákként gondolkozni, nem prefektusként, és önjelölt főgonoszként.
A nap narancsosra festette a felhőket, melyek egyre jobban besűrűsödtek a kastély, és a falu fölött. Hűvös szél kanyargott a szűk utcában, felkapva a foltos, megsárgult lapokat, melyek egy lehetetlen pózban ülő mosolygó nőt ábrázoltak. „Vár a Mirákulum!” Hirdette a lap, ám ez már két hónapja volt esedékes. Szinte minden diák erről beszélt, hogy milyen jó lenne elmenni és megnézni, ő meg csak ült, és arra gondolt, minek ekkora felhajtás? Csak pár mágikus lény, meg ugráló emberek. Otthon is maradt, és hamar elnyomta az álom.
Ugyanez történt tegnap is ivott egy kis fájdalomcsillapító bájitalt, majd elnyomta az álom a bűbájtan tankönyv felett. Elliottal ugyan gyorsan haladtak, csak nagy ritkán kereste fel a srácot segítségét, főleg azok után, ami történt. Csizmája alatt megcsikordult valami, amiről kiderült, hogy egy előkészítős mozgó faunikornisa volt. Talpába állt a szarv, ami nem kicsit feldühítette rellonosunkat, aki fél lábon ugrálva kihűúzta, majd félredobta a kacatot. Mintha egy kétségbeesett nyerítést is hallott volna zuhanása közben. Egy vörös hajú fiú utána vetődött, egyenesen egy latyakkupacba, és ezzel Jeremy szemében elnyerte méltó büntetését. Továbbindult, bár úgy érezte, ennyi idő bőven elég volt az emberek között, mikor meglátta Corneliát. Nem is tudja, hogy hívják, de nem is igazán érdekelte. Csak az, hogy folytathatja a játékát az őzikeszemű, tisztaerkölcsű lánykával.
Tenyereit összedörzsölte, majd hangtalanul a lány mögött termett. Angolul szólalt meg, nyugodt, mély hangon, amiben érződött, hogy mosoly húzódott szájára.
- Édesszájúak vagyunk, mi? – a kirakat üvegének tükröződésén megvillant egy Jermosoly, majd a világoskék szemek. Leguggolt Acehez, és megsimogatta a kutyát. Úgy tűnt, a kis dög megkedvelte, mivel nagy farkcsóválás közepette nyalogatta a fiú kézfejét. Felegyenesedett, nadrágjába törölte kezét, és Cornelia mellé állt. Rásandított, hogy lássa, már elvörösödött-e a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Közel érve a lányhoz, érezte hajának finom illatát, olyan volt, mint… mint, a természet. Nem, nem rothadt levelekről, és többnapos dögökről volt szó, hanem egy almák súlya alatt roskadozó fáé, vagy, vagy… Nem volt jó az ilyenek leírásában Jeremy, jó illata volt, és kész. Még egy utolsót szippantott ebből az amortentiával felérő levegőből.
Ace vidáman fogadta, onnan vigyorgott fel a lányra kérdése hallatán.
- Nem mindenhol, csak téged követlek. – elnevette magát, egész önfeledtre sikerült, majd térdére támaszkodva felállt mellé, hogy lehajthassa fejét. Viccesnek találta a helyzetet nagyon is, ahogy „fordult a kocka”. Félt tőle a lány. Nem is, tartott tőle. Valóban ő volt a rosszfiú a szemében, csakhogy egy dologgal nem számolt, a végén mindig a rosszfiúké a nő, akármennyire is próbálják ezt megmásítani a filmek, ő saját tapasztalatból tudja.
- Ó igen. Nagyon. – Vicceskedve mondta, még mindig nem olyan ember, aki elkezd nyavalyogni egy lánynak. Volt benne, méltóság, tartás. Legalább is ezt gondolta, emiatt nem lehet. – Igazából nem annyira, A gurkók után meg sem kottyan egy páncél.
Egy rendkívül olcsó hajbatúrós trükköt vetett be. Á, igen, látta a halvány pírt a lányon, ami számára már félig győzelem volt.
- Én sosem szerettem az ilyesmit, valahogy olyan… Mindegyik vagy kemény, vagy beragad a fogaid közé, vagy túl édes. – Jeremy valóban olyan klisés mogorva ember volt, hogy inkább evett meg egy citromot, mint egy krémest. Távol állt tőle a cukrászda, szinte egyszer sem ját olyan létesítményben, maximum randikra hívta el a lányokat, amiket nyaranta sikerült egy limonádéval átvészelni, és nem kérni semmi mást. - Egyébként Jeremy vagyok. – rövid szünetet tartott, majd folytatta. – A múltkor csak a vezetéknevem tudtad.
Felnézett az égre, a vöröses fodrozódó felhőkre, próbálta eldönteni, esni fog-e holnap, vagy akár este. Arra jutott, hogy elég esélyes a dolog, majd támadt egy ötlete.
-…Tényleg olyan rossz hírem volt a Roxfortban? – egy próbát megért az, hogy eljátssza a „gonosz vagyok, de legbelül egy érző lélek lapul” kártyát. Szomorkás mosolyt húzott arcára, miközben a semmibe bámult.
Már csak a reakcióra várt. Össze húzta vékony kabátját magán, ugyanis egyre erősebb széllöketek ostromolták a járókelőket. Szívesen visszahúzódott volna a szobájába olvasni, vagy az iskola edzőtermében erősíteni, de még nem végzett a szórakozással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ugyan, mintha nem örülnél nekem. – egy kis beképzeltség még nem a világ, kicsúszott a száján. Felhúzta szemöldökét, a kérdő tekintetet valójában a kirakat üvegén álldogáló képmásának címezte.
„Valóban? Tényleg?”
Valami sóhajszerűt is produkált, ha már becsmérli önmagát, kicsit lazított a nyakában lévő szürke sálon. A szél az arcába fújt, az erős szél csípte az arcát, de ez nem gátolta a vigyorgásban.
- Honnan tudod? – kezdte valóban játékosra venni a hangnemet. – Sosem tudhatod, míg meg nem bizonyosodsz róla… Tudtam én, hogy volt valami fura abban, ahogy felvetted rólam Acet. – hangosan felnevetett, egy elsétáló hölgy rájuk is nézett, Jeremy viszont egy olyan pillantást intézett felé, amitől rögtön vissza is rántotta a fejét, és megszaporázta lépteit. Mindezt egy másodperc alatt vitte véghez, míg a lány valami mással volt elfoglalva. Jó, még képes ilyenekre, nem jött ki a gyakorlatból.  
Egy csapat levitás diák nevetgélve szaladt be a boltba, és rávetették magukat az egyik új termékre. Valami színváltós nyalóka volt, aminek spirálszerű mintái folyamatosan kavarogtak. Az egyik lány hihetetlenül nevetséges grimaszolásba kezdett, amikor méregzöldbe váltott át az édesség, bizonyára az íze is változik, így gyorsan kell elfogyasztani.
- És, - közelebb hajolt a lányhoz, hangját lehalkította közben – neked melyik a kedvenced? Az? – úgy tűnt, mintha a mutatás miatt ment volna közelebb, de csak zavarba akarta hozni a közelségével. Olyan vicces az ártatlansága, hogy akárhányszor a lányra gondol, nevethetnékje támad. Ami azt illeti, egész sokszor támadt nevethetnékje… Őszintén, én, mint külső szemlélő úgy gondolom, nem tudta eldönteni, hogy miért van ez. De térjünk vissza rellonosunkhoz, aki eközben visszalépett, és a kutyát figyelte, ahogy elvan magával.
- Biztos kíváncsi voltál rá azért. – egy kicsit meghökkent a válaszon, olyan… olyan ellenséges volt.
Minden elismerését elnyerte Cory, legutolsó válaszával. Ettől mindenkinek meglágyult a szíve, akármilyen ellenséges volt. De nem neki. Átlátott a klisén, és ez nagyon megtetszett Jeremynek. Hitetlenkedő arckifejezéssel fordult a lányhoz.-
- Ne vágjak? Komolyan? A legtöbb lánynak ez bejön… Persze te nem vagy olyan, mint a legtöbb lány. – félig nevetve jegyezte meg neki.
Kezdte valóban érdekelni, milyen is ez a lány valójában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Legbelül jó jelnek vette Cory némaságát. A Hallgatás, beleegyezés. Legalább is ő annak veszi, és használja is. Csak tudná, mi gátolja a lányt abban, hogy ezt elmondja? Biztos csinált már ilyet… Vagy nem.
 Most így végiggondolva fenn állt annak az esélye, hogy a lánynak még senki sem tetszett. No, nem úgy értendő, hogy a saját neméhez vonzódik… bár ez a gondolat is megmozgatta a fiú fantáziáját, azok a nézések, és mozdulatok ezt elég erősen megcáfolták. Egyszerűen ez a lány olyan, mint egy furcsa, modern apáca. Kár lenne érte.
- Hó, hó, nyugalom… - olyan arcot vágott, amiről a lány játszi könnyedséggel leolvassa, „csak tagadod aranyom, tudom én. – Nem kérem, köszönöm. Eléldegélek a merényleteid nélkül is, az első bőven elég volt. – tényleg nevetett, őszintén, nem csak úgy.
Pislogott egyet, meglepte saját maga, mindig ez történik, ha nem az akaratának megfelelő dolgok történnek. Keze ökölbe szorul, Cornelia vagy látja, vagy nem.
- Valóban, semmi más. – szemforgatás, ugyanaz a nézés. Viszont arca hihetetlen grimaszba rándult, amikor meghallotta az utált édesség nevét. Majdnem öklendezi is kezdett. – A medvecukor? – köpi a szavakat, majd vicceskedőre veszi a formát – Azt hittem, csak mítosz az, hogy egyesek szeretik.
Egy pillanatra elakadt a lány nyugodt lélegzetvétele. Ez az apró szünet Jeremy fejében győzelmi fanfárok ezrével ért fel, ugyanis valóban hatással van rá, akármilyen aljas módszerekkel is vette rá a beismerésre.
És akkor megkapta azt, amit kosárnak hívnak. Mármint, egyesek biztos, ő nemigen.
Kissé lesokkolta a tény, hogy Cornelia nem teszi-veszi magát erre a válaszra, hanem visszavág… Kiderült éles nyelve van a lánykának, ha nagyon kell. Öt másodpercig teljesen lefagyott, ami elég idő volt arra, hogy a lány elinduljon Aceszel, és még hátra is mosolyogjon azzal a tökéletes fogsorral, és mogyoróbarna szempárjával.
 Nyelt egy nagyot rellonosunk, erőt vett magán, és pár lépéssel be is érte Coryt.
- Uhm. Lehet, hogy csak rosszul ítéltél meg. Szerintem ha adsz egy kis időt, a végén még akár barátság is lehet belőle.
Esze ágában sem volt mást mondani neki, mielőtt még jobban sokkolja a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Kezdte úgy érezni, köszöni szépen, elég volt mára az emberekből. Csak Coryból nem… Mert ugye kíváncsi arra, mi sül ki ebből. Továbbra is ostromolja a lánykát a Jermosolyokkal, és azokkal a pillantásokkal. Ha a lány helyében lett volna, le sem tudta volna venni magáról a szemét. És a kezét, de az mellékes, azzal várhatnak. De valami elromlotta lányban bizonyára, ugyanis csak lopva pillantott fel, amikor azt hitte, nem látja.
A lány mesés válasza után csöndben marad egy ideig, mintha valamit még mondani akart volna a lány valamit. De csak nézett azokkal a gesztenyebarna szemekkel a kutyájára. Olyan csillogás, szeretet volt benne, amit Jeremy még sosem érzett, vagy lett volna képes érezni egy kutya iránt. Belefeledkezett a pillanatba, homlokráncolva figyelte a jelenetet, majd mikor felnézett a lány, felöltötte a lányhoz használt „csábító” maszkját, majd válaszolt.
- Nem minden mesebéli gonosz gonosz igazán… - kicsit elkalandoztak gondolatai, párhuzamot húzott a mesél és a valóság között. Kiskorában imádta ám az ilyesmiket, mostanra viszont egy része teljesen feledésbe merült. Kezeit mélyen zsebeibe dugta, lassan mozgatni kezdte őket, hogy átmelegedjenek.
Pillanatok alatt beéri a lányt, felteszi a kérdést, amire ahogyan várta, igenlő válasz érkezett. Azon a kijelentésen, hogy nem annyira rossz ember, viszont majdnem elröhögte magát. Milyen kis jóhiszemű, ártatlan, naiv… aranyos.
Vigyorgott, már csak azért is, mert egészen biztos, más elképzelésük van a barátságról. Mármint, Jeremy fogalma sokkal khm, tágabb, szabadosabb, mint a köszönés, egymásra mosolygás, ilyesmi. Gyomrát langyos, sima érzés töltötte el, mikor rámosolygott a lány. –Kizökkent lépéseinek ritmusából, és többé nem volt az a kimért lépdelés, amilyen mindig volt. Miért?
A lány keze elindul az övé delé, ő pedig mosolyra húzta ajkai. Összeért kezük, és csak akkor esett le neki, nem beadta a derekát a hölgyemény, csak a pórázt akarja áradni. Magában bosszankodva, de elfogadta.
- Valóban, a kisöreg egész aranyos volt már akkor is… - mosolygott a kutya felé, majd a Coryra. Még mindig nem gondolt semmit az állatról, csak egy eszközként tekintett rá. Egy nagyon hasznos eszközként. – Mióta van meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A tükör elé állva végigmérte magát, majd felsóhajtott. Tökéletes volt kinézete, mint mindig, de ezúttal több kellett volna. Ez a lány különleges, érte igenis meg kell erőltetni magát, nem úgy, mint a többinél. Általában egy is fő szempont nála, de nem erőlteti meg különösebben magát, ha csak szórakozásból teszi mindezt.
Megigazította sálját, enyhén oldalra döntötte fejét, majd bólintott egyet, és útnak indult. A téli éjszakákhoz képest sokkal melegebb volt, élvezte a körülötte lengő langymeleg fuvallatot, és a friss virágoktól terhes levegőt…
Ami azt illeti, kezdte megkedvelni ezt a vidám, szivárvánnyal és cukorral teli évszakot. Kicsit bosszankodik ezen a tényen. Nem szokott így változni. Ez nem igaz, Magyarországra is csak hirtelen felindulásból (égy évig tartó felindulásból) indult el.
A kastélyba felérve nagy lökéssel kinyitotta a kaput, majd belépett. A takarodó, ha már életbe is lépett volna, nem vonatkozott volna rá, hiszen mestertanonc. Tavaly pedig prefektus volt, így a bagolykő szabályai szinte nem is vonatkoztak rá ittléte alatt.
A navine portréja előtt ott állt a barnahajú szépség, és a legjobb, hogy csak rá vált. Arcaik szinte kivirágoztak, mikor tekintetük találkozott. Jeremy sietve köszönt neki egyet, Cornelia mellé fordult, majd elindultak az étterem felé.
Út közben a fiú feloldotta a hangulatot egy kis viccelődéssel, elmesélte, mi történt a találkozásuk után, majd az újdonsült navinést kérdezte erről. Mire befejezték, már meg is érkeztek. kiválasztottak egy asztalt, majd leültek egymással szemben.
- Huhh… - fújta ki lassan a levegőt elgondolkozva, miközben az kínálatot figyelte. – Neked van ötleted mit eszel? – nézett fel érdeklődve Cory őzikebarna szemeibe, majd elmosolyodott. Élvezet volt nézni az arcát, amiről az ártatlanság sugárzott… Erre használják a ma született bárány kifejezést.
Mutatóujja az asztal tetején kopogott halkan, de ütemesen, fezesen. Hazudnék, ha azt mondanám, rellonos Casanovánk teljesen nyugodt volt. Igenis tétje volt ennek az alkalomnak, így próbált minél kedélyesebb, minél nyaltabb lenni, már amennyire ez lehetséges egy Jeremytől.
- És, - megköszörülte a torkát tekintetét újra ráemelte. – vannak testvéreid?