Elmélázva figyelte Noelt a hintában, miközben a lány azt mondta, ennek így kell lennie, szeretnie kell. Kicsit furán hatott a dolog Jeremynek címezve. Meg kell szokni, hogy nem mindenki tartja gorombának a családján kívül. Ez volt a valódi személyisége, amiért gyakran átkozta magát. Sokkal könnyebb lett volna midnen, ha valóban az, aminek mutatja magát. Az eszközeiről nem mondott le, még mindig használja őket, de.... valahogy nem az igazi.
- Tudod, én is szőke voltam kiskoromban. Otthon van egy rakat kép,, amin még az vagyok, de azt sosem szabad megpillantanod. - gúnyosan komolyan mondta a dolgot, mintha ezen múlna minden. Az igaz volt, nem akarja, hogy fény derüljön a kátban táncolós mozgóképekre. Jobb lábával szórakozottan rugdosott aprókat a gumiburkolatra, majd figyelte, ahogy visszapattan. Felkapta fejét a lány válaszára. Igen, erre számítani lehetett, mindenki fehér. Számára nem okozott gondot, ám Zephnek igen kényelmetlen lehettek a bámuló tekintetek. Nos, legalább figyeltek rá, és ha jól tudta Jeremy, ez az egy dolog, amire igazán vágyik a lány. Nem örült ennek, nem akarta, hogy más is figyeljen rá, csak hogy az övé legyen, akármilyen önző, gyerekes dolog is ez. Még arról sem volt szó, hogy járnának, de már ilyen, érzelmektől terhes gondolatok úszkáltak az agyában.
- Jól tetted, Askim több egy egyszerű macskánál, akit csak nyomorgatni tartanak. Na igen... Volt egy jó kis alkalom, megláttam, te ugrottál be, megvettem, nem nagyon töprengtem a dolgom. Jól tetted, hogy, elfogadtad. - kissé aggódott, hogy miként fogják őt fogadni ott. - És, mit mondtál nekik? Egy pénzes, elbűvölő brit úriember? - felszegte fejét, majd kihúzta magát, hogy viccet csináljon a kérdésből. Próbált mosolyt, vagy nevetést kicsalni a lányból, minden szava, minden szava, minden mozdulata ezért volt.
- Már alig várom - vigyorgott a lányra.
- Tudod, én is szőke voltam kiskoromban. Otthon van egy rakat kép,, amin még az vagyok, de azt sosem szabad megpillantanod. - gúnyosan komolyan mondta a dolgot, mintha ezen múlna minden. Az igaz volt, nem akarja, hogy fény derüljön a kátban táncolós mozgóképekre. Jobb lábával szórakozottan rugdosott aprókat a gumiburkolatra, majd figyelte, ahogy visszapattan. Felkapta fejét a lány válaszára. Igen, erre számítani lehetett, mindenki fehér. Számára nem okozott gondot, ám Zephnek igen kényelmetlen lehettek a bámuló tekintetek. Nos, legalább figyeltek rá, és ha jól tudta Jeremy, ez az egy dolog, amire igazán vágyik a lány. Nem örült ennek, nem akarta, hogy más is figyeljen rá, csak hogy az övé legyen, akármilyen önző, gyerekes dolog is ez. Még arról sem volt szó, hogy járnának, de már ilyen, érzelmektől terhes gondolatok úszkáltak az agyában.
- Jól tetted, Askim több egy egyszerű macskánál, akit csak nyomorgatni tartanak. Na igen... Volt egy jó kis alkalom, megláttam, te ugrottál be, megvettem, nem nagyon töprengtem a dolgom. Jól tetted, hogy, elfogadtad. - kissé aggódott, hogy miként fogják őt fogadni ott. - És, mit mondtál nekik? Egy pénzes, elbűvölő brit úriember? - felszegte fejét, majd kihúzta magát, hogy viccet csináljon a kérdésből. Próbált mosolyt, vagy nevetést kicsalni a lányból, minden szava, minden szava, minden mozdulata ezért volt.
- Már alig várom - vigyorgott a lányra.
