Luca.- Nincs jó kedvem, kérlek ne szólj vissza - megfordult, de erre már nem érkezett kontra, ugyanis a hercegnő meglátta Jeremy arcát. A reakció alapján rosszabb, mint gondolta. Ez nagyon nem jó. Elhúzta a száját, mire felnyílt az egyik ajkán lévő seb, és megjelent a fémes íz a nyelve hegyén, majd betöltötte az egész száját.
Valamiért Luca mindig, még a kitörése után is úgy nézett ki, mint akinek mindene megvan, és teljesen boldog. Vagy jó színész, vagy valóban így van. Most ott van neki Vince, a kviddics, és minden más is.
Jeremynek mi jutott? Van egy lány. Teljesen belezúgott, olyan erős érzelmei vannak iránt,a mint talán senki felé eddig. Képes lenne mindenét odaadni érte, és a bálon, meg Párisban is úgy tűnt, ez kölcsönös. De az a kínos csönd olyan éket vert a fiú gondolataiba, ami folyton-folyvást felbukkan, és lassanként lerombolja az egoját. Miért nem érez Zeph úgy iránta, mint ő felé? Bizonyára nem jó neki. De akkor azok a mondatok, tettek mik voltak? Nos, bizonyára a sok szörnyű tettéért kapja ezt az egészet a sorstól. Megrázta fejét, hogy visszatérjen a jelen helyzetbe. Ez azt jelentette, hogy fejét újra átadta a néma, vörös, zúgó zsibadt fájdalomnak, ami a fejében pulzált. Az orrán fájdalmas volt levegőt venni, így halkan még zihált is, amik közé halk sziszegések vegyültek minden egyes mozdulatnál.
Ha nem lett volna ezer baja, még viccesnek is találta volna a z árnyékos sarokban lévő meghitt sebtörölgetést.
- Nekimentem az ajtónak... Szerinted? Az, hogy kivel és miért, majd később megbeszéljük - sürgette Lucát, hogy segítsen. De nem volt idő, valami kicsúszott a lány száján. - Te mi vagy? Mit teszel az emberekkel? Mielőtt találkoztam veled, éltem az életem, ahogy szerettem volna, a érzelmeim teljes kontrollálásával. Aztán jöttél, a pályán egyszer még őszintén is nevettem, majd következett a bőgés, amiből valamiért rám tragadt a dühöd, az elkeseredettséged. Az uralmad alá vettél engem, jött Zeph, és olyanokat érzek, amiket eddig még soha. Most meg ez. Minden miattad van. - a helyzethez képest nyugodtan mondta ki a bántó, és annak is szánt szavakat. - De igen. Kérlek.
A zsebkendő minden érintkezésénél fájdalmas grimasz vonaglott végig arcát, figyelte, ahogy a szeme körül járó, arcán fel-le járó fehér anyag elszíneződik. Majd mintha kiszívták volna belőle, eltűnt a fájdalom. Külsőleg csak az változott, hogy nem vágott pofákat közben. Közelebb lépett a lányhoz, hogy jobban lássa a szegényes fáklyafényben így, falnak vetett háttal, a tiszta ruhájával újra csak egy szó jutott róla eszébe. Hercegnő. Az elkényeztetett fruska. Lehetséges, hogy legbelül nem ilyen volt, de ebben a pillanatban pontosan ilyennek tűnt.
A sima bőrén, egy vörös foltot fedezett fel Jeremy, majd mikor odanyúlt, hogy megnézze, a lán karján elkente a vércseppet véletlenül, az ő vére volt, még amikor megfogta a lány kezét és idehúzta.
Ez számára egy jel volt. Ő csak belerondít a lány életébe. mindkettőjüknek egy dolog lenne a legjobb, soha nem találkozni. Neki ott van Vince, Jeremynek pedig.... Talán Ő.
Általában nem kenyerem, kevesen látták még milyen amikor negatív vagyok.