Sikerült feloldania a hangulatot, nem ez volt az első randija, tudta, mit kell tennie. De mégis, ő Cornelia, és Cornelia jó dolog… Mármint… Nézzük el ezt a rendkívül érdekes fogalmazást Jeremynek, hiszen még fél bevallani magának, mit is érez. Kis buta.
Közel volt a lányhoz séta közben, maga miatt is, no meg hogy biztonságban érezze magán az angyali tünemény mellette, a sötét éjszakában. Még az öltözködéséről is a szeplőtlenség árulkodott, no meg a jólneveltség. Kezdett kíváncsi lenni rellonosunk, mégis milyen családból származik kiszemeltje.
Kellemes meleg fogadta az étteremben, és étvágygerjesztő illatok keringtek a levegőben. Az asztalhoz lépett, majd kihúzta a lánynak a szépet. Meg akarta mutatni, ő is tud ám illedelmes lenni, pedig nem ezüstkanállal a kezében született. A szülei jól kerestek, megvolt mindenük, ami kellett, de mégis a felső középosztályba lehetett volna sorolni őket. Egy kicsit tartott a társadalmi különbség miatt, de aranyvérű volt, nem híres varázslóvér sarja, de szülei varázslók voltak.
Nézegette az étlapot, és mögüle pillantgatott Cory felé. Szegény ráncolta homlokát, mivel az egész angolul volt. Mély, nyugodt hanggal szólt hozzá, miután letette az asztalra a kínálatot.
- Segítsek fordítani?... Falatkák? Jó, megnézem. – ujja végigsiklott a cirkalmas betűvel íródott sorokon, és megállapodott egyen. – Van itt tapas, van, halrudacska, és… - hirtelen elvigyorodott, felemelte fejét, és nevetve intézte hozzá a további szavakat. – Esetleg dínófalatkák? Legutoljára másodikban ettem olyat. Pedig milyen finom.
Hangjában nosztalgiázás csendült fel, és valóban, kedve lett volna megkóstolni. Conny mellett nem nagyon érdekelte, mit is gondolnak róla, így nagyon könnyen belement volna a dologba.
- Inni mit kérsz? – felsorolta az összeset a lapról, az árakat ügyesen kihagyva, jó sok spórolt pénze van, és ha valamikor, akkor most kell nagyvonalúnak lenni.
Gyorsan leadta az italrendelés, végignézett magán, leemelt és elpöckölt egy szöszt a válláról, majd mélyen az előtte ülő barna szemeibe nézett, és hallgatta válaszát, majd kérdését.
- Mondd csak… Milyen családban élsz? Az én szüleim varázslók, roxfortos végzős évükben ismerkedtek meg. Hétköznapi család vagyunk, két gyere, én és a bátyám nem szenvedtünk hiányt sem anyagiakban, sem szeretetben, de belé több empátia szorult, mint belém. Viszont anya szemeit csak én örököltem, az övéi barnák. – barátságos mosollyal tartott szünetet, majd folytatta. –Ami azt illeti úgy nevelkedtem, hogy egy van, aztán kiderült, hogy anya előző… kapcsolatából született egy nálam idősebb lány, aki történetesen itt tanul. Eredetileg azért jöttem, hogy megismerjem. Tudod, a család sokat jelent nekem. – szórakozottan forgatta az asztalon lévő poháralátétet. – Miből tudod, hogy valakinek több testvére is van? Rendkívül jó emberismerő vagy…
Csak nevetni tudott, de azt kegyetlenül. Hasa remegett, és csak kissé tudta moderálni hangerejét. Nem voltak sokan, ő pedig ízlésesen nevetett, nem ordenáré módon röfögött. A lány zavartsága kikényszerítette belőle, és még így próbált válaszolni.
- Olyan barátokat, mint te, vagy mint a többiek? – megtörölte a szemét, kissé csitult nevetése. – Még nem voltam itt, te vagy az első, akit ide hozok randira.
Közel volt a lányhoz séta közben, maga miatt is, no meg hogy biztonságban érezze magán az angyali tünemény mellette, a sötét éjszakában. Még az öltözködéséről is a szeplőtlenség árulkodott, no meg a jólneveltség. Kezdett kíváncsi lenni rellonosunk, mégis milyen családból származik kiszemeltje.
Kellemes meleg fogadta az étteremben, és étvágygerjesztő illatok keringtek a levegőben. Az asztalhoz lépett, majd kihúzta a lánynak a szépet. Meg akarta mutatni, ő is tud ám illedelmes lenni, pedig nem ezüstkanállal a kezében született. A szülei jól kerestek, megvolt mindenük, ami kellett, de mégis a felső középosztályba lehetett volna sorolni őket. Egy kicsit tartott a társadalmi különbség miatt, de aranyvérű volt, nem híres varázslóvér sarja, de szülei varázslók voltak.
Nézegette az étlapot, és mögüle pillantgatott Cory felé. Szegény ráncolta homlokát, mivel az egész angolul volt. Mély, nyugodt hanggal szólt hozzá, miután letette az asztalra a kínálatot.
- Segítsek fordítani?... Falatkák? Jó, megnézem. – ujja végigsiklott a cirkalmas betűvel íródott sorokon, és megállapodott egyen. – Van itt tapas, van, halrudacska, és… - hirtelen elvigyorodott, felemelte fejét, és nevetve intézte hozzá a további szavakat. – Esetleg dínófalatkák? Legutoljára másodikban ettem olyat. Pedig milyen finom.
Hangjában nosztalgiázás csendült fel, és valóban, kedve lett volna megkóstolni. Conny mellett nem nagyon érdekelte, mit is gondolnak róla, így nagyon könnyen belement volna a dologba.
- Inni mit kérsz? – felsorolta az összeset a lapról, az árakat ügyesen kihagyva, jó sok spórolt pénze van, és ha valamikor, akkor most kell nagyvonalúnak lenni.
Gyorsan leadta az italrendelés, végignézett magán, leemelt és elpöckölt egy szöszt a válláról, majd mélyen az előtte ülő barna szemeibe nézett, és hallgatta válaszát, majd kérdését.
- Mondd csak… Milyen családban élsz? Az én szüleim varázslók, roxfortos végzős évükben ismerkedtek meg. Hétköznapi család vagyunk, két gyere, én és a bátyám nem szenvedtünk hiányt sem anyagiakban, sem szeretetben, de belé több empátia szorult, mint belém. Viszont anya szemeit csak én örököltem, az övéi barnák. – barátságos mosollyal tartott szünetet, majd folytatta. –Ami azt illeti úgy nevelkedtem, hogy egy van, aztán kiderült, hogy anya előző… kapcsolatából született egy nálam idősebb lány, aki történetesen itt tanul. Eredetileg azért jöttem, hogy megismerjem. Tudod, a család sokat jelent nekem. – szórakozottan forgatta az asztalon lévő poháralátétet. – Miből tudod, hogy valakinek több testvére is van? Rendkívül jó emberismerő vagy…
Csak nevetni tudott, de azt kegyetlenül. Hasa remegett, és csak kissé tudta moderálni hangerejét. Nem voltak sokan, ő pedig ízlésesen nevetett, nem ordenáré módon röfögött. A lány zavartsága kikényszerítette belőle, és még így próbált válaszolni.
- Olyan barátokat, mint te, vagy mint a többiek? – megtörölte a szemét, kissé csitult nevetése. – Még nem voltam itt, te vagy az első, akit ide hozok randira.