Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az elmúlt évek során anyja elég sokszor nekiszegezte a kérdés: mi lesz belőled, lányom? Merre tovább? Mit akarsz csinálni? És ő mindig ugyanazt felelte, hogy nem tudja.
Miért kell ezt ilyen hamar kitalálni egyáltalán? Miért kell gondolkodni rajta, miért nincs valaki, aki pontosan meg tudná határozni, hogy neki ezt kellene csinálnia? Persze ezalatt nem az anyjára gondolt. Neki fogalma sem volt róla, hogy mi való Ellának, maga mellé akarta venni a minisztériumba, amitől a lánynak minden szál haja az égnek állt.
- Nie wiem - felelte ösztönösen a már olyan sokat hallott kérdésre, méghozzá ennélfogva anyai anyanyelvén. Aztán persze viszonylag gyorsan hozzáfűzte: - Mármint nem tudom. El kéne döntenem pedig lassan, hogy merre menjek tovább. Érdekel a sárkánykutatás is, de talán csak azért, hogy bosszantsam anyámat vele.
Valóban nagyon érdekelték őt a varázslatos, veszedelmes bestiák, de nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy ha Véda nyomába szegődne, anyját ez mennyire bosszantaná, és egy pillanattal később már nem is a sárkányokon merengett, hanem azon, hogy milyen arcot vágna hozzá.
Szerencsére közben megérkeztek az elektromos lépcsőhöz, Torma pedig szerzett jegyeket. Ella kikapta a kezéből az egyiket és lelkesen megforgatta kezében.
- Imádom a jegyeket!
Pontosan követte a srác utasítását, követte őt a fura hangot kiadó gépezetig, ahova be kellett a papírt dugni. Mikor kihúzta, meglepődve látta, hogy az nem lett lyukas, így ismét bedugta, majd újra, de továbbra sem volt rajta egy fia lyuk sem.
- Te, ez szerintem elromlott. - De az egyik ellenőr megunta a szerencsétlenkedését, és odalépett hozzá megnézni, mi a baj.
Ella idétlenül rávigyorgott mindenkire, miután kiderült, hogy jó lesz a jegy így is, majd sietett útitársa után.
- Hogy ezek milyen mogorvák! - csóválta a fejét, majd visszavigyorgott a srácra, mikor az kérdést intézett felé. - Rémes!
Rövidesen lent voltak a peronon, ahová befutott egy a földalatti vasútból, melyről jókora tömeg tolakodott lefelé, majd hasonló vissza, köztük a két bagolykövessel.
Ella bizonytalanul nézelődött maga körül, hol kapaszkodhatna meg, mire a szerkezet meglódult alattuk, ő pedig gyorsan a társa után kapott, mielőtt elesik, és megkapaszkodott benne.
- Már kapaszkodom, már kapaszkodom! - vigyorgott rá, bár sanszos volt, hogy feltűnt neki, hogy Ella kapaszkodik, elvégre benne tette. - Nem félek. Mitől félnék?
Megrázta fejét, éppen akkor, mikor oldalt kinézve tökéletes feketeségbe száguldottak.
- Elektromos kukac! Ez egy elektromos kukac! - kiabált, több mugli igen meglepett pillantását vonva magára. Valamiért úgy képzelte, a metró éppen most túrja magának az alagutat, és ez végső soron nagyon szórakoztató gondolat volt.
- Tényleg.. te hová is mész? Mármint azután, hogy engem elkísértél. - Széles, lelkes mosoly, kedves pislogás, miközben két kézzel karolt a másikba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szilveszter este volt, Ella pedig épp a hatszázadik kávéját kortyolta körülbelül, legalábbis ugribugri, kerge-berge nyurga-burga módon, mintha fejében őrült muzsikára rótta volna eszement tömegek táncukat, úgy mozgott, kerülgette az embereket, és akinek mégis nekiment, attól nevetve bocsánatot kért, majd ment tovább.
Pedig aztán kicsit sem volt ekkora buli a faluban. A téren sokan jártak-keltek, muzsikazene szólt, és egy-két árus is kivonult portékáival, hogy színes füstöt okádó dudákat, apró kis petárdákat - de nem azokat a veszélyes és teljesen béna mugli fajtákat - színes fejfedőket, és kiegészítőket áruljanak. Volt olyan álarc is, mely rövid időre viselője hangját is elváltoztatta, hogy azt az állatot idézze, melyet a maszk megformált. Nyilvánvalóan páran túl hamar szerezték be a farsangi cuccokat is, a lényeg, hogy volt minden. Persze enni és innivaló is.
Kávéjával végezve, az üres csészét elhajítva - mely egy rajta hagyott bűbájnak hála nyomban gombává változott a földön - már fel is kapott egy pohár pezsegő italt, és kicsit többet is adva fizetségül - Véda pénze volt, nem az övé - már suhant is tovább.
A tér felett mágikus számok ragyogtak, melyeket bárhonnét is néztek az ünnepségre érkezők, mind ugyanúgy láthatták: 2014.
Ella alig győzött nézelődni, pedig nem most először látott hasonlót, de mégiscsak ez volt az első, melyet ebben az országban csodálhatott meg. Ráadásul közelről, ugyanis ezeddig lengyelben anyja nemigen engedte sehová az éjszaka közepén, Véda azonban ha próbált is szigorú lenni, nem fogta olyan rövid pórázon keresztlányát, hogy az ne tudja kiszórakozni magát.
Nem sok volt már hátra ebből az évből, és Ellának minden oka megvolt az ünneplésre. Lezárta élete egy szakaszát, és most minden egyszerűen csak fantasztikus volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az még egy dolog volt, hogy ő nem figyelt oda, kinek vagy minek megy neki a nagy ugrabugrálás közepette, mert a legtöbb emberben benne volt egy bizonyos ösztön, hogy ha egy kiszámíthatatlanul mozgó valamit, vagy ezesetben valakit pillantanak meg, gyorsan kitérjenek az útjából, esetleg rászóljanak, hogy héhé, vigyázz, de mindenképpen felmerült bennük egyfajta védekezési ösztön, vagy reflex.
Ha azonban épp úgy esett - és most úgy esett -, hogy valakinek nem tűnt fel az ottléte, mert hasonlóképp nem figyelt oda, akkor minden esély megvolt a karambolra. Ella épp a zenére mozgott jobbra-balra, és szemét behunyva, mosolyogva örült az estének, mikor valaki úgy nekiment, hogy minden próbálkozása ellenére szinte zuhanórepülést mutatott be a talaj irányába. Egy-két másik emberben azért sikerült megkapaszkodnia közben, és azokat is kicsit megtaszítani, hogy meglegyen a dominó-effektus, melyet mindig is ki akart próbálni, aztán már csak arra eszmélt, hogy valaki nyújtja felé a kezét, és a bocsánatát kéri.
Ella rávigyorgott, először az illető kezére - nem mintha azt mókásnak találta volna, csak a helyzeten máris muszáj volt derülnie egy jót -, majd miközben sajátját belehelyezte, felpillantott a másikra is.
- Persze, jobban, mint jól! Most már megvan a kellő löket, hála neked!
A segítő kezet elfogadva felkecmergett, majd megvizsgálta, és leporolta magát. A nadrágja kiszakadt a térdénél, de kicsit össze is koszolta magát, de hát annyi baj legyen.
- Amúgy nem kell ám fellökj, legközelebb csak nyugodtan bökj oldalba, vagy ilyesmi - nevetgélt tovább, majd az egy hirtelen fényvillanást látva felpillantott a tér felett lebegő számokra ismét. Azok fényesebben ragyogtak most kicsit, és már egy visszaszámlálást mutattak. Percek voltak hátra már csak az óévből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A tömeg egyre hangosabb volt, szólt a zene, az emberek nevettek, és táncoltak, persze nem nagyvárosi őrültek módjára - Ellát szinte ki is nézték maguk közül, főleg azután, hogy kis híján lyukat ütött az ünneplők tömegében, mikor eltaknyolt a kövön (némi segítség hatására). Aztán a számláló változott, a tömeg pedig poharakkal felvértezve várta, hogy nullába forduljon a színes, csillogó varázslat a fejük felett.
- Igazad lehet, most kicsit húú meg haa - nevetett, miközben, hogy nehogy felboruljon, belekarolt a másikba. Így biztosabb volt.
Másik kezébe valahonnét beleakadt egy újabb pohár pezsegős lötty is, és ekkor eszébe jutott, hogy a másikkal fogalma sincs, mi történhetett. Vélhetően elrepült vele együtt, mikor a földön kötött ki. Vagy lehet, hogy még előtte megitta, csak fel sem tűnt neki? Kezdett elmosódni körülötte minden, és a térdében égő fájdalom is furcsamód az egész őrület részévé vált, együtt lüktetett a másodpercekkel, melyeket az éjszakába harsogtak innen-onnan.
- Imáádok táncolni! - nevetett rá boldogan, jól kifejezve, hogy de, nagyon is van kedve hozzá, és bizony az újévet nem is szerette volna szívesebben indítani egyébbel, mint tánccal kifulladásig.
Kicsit odébb egy túl hamar elsült petárda robbant, máshol dudák szóltak, egyfajta előzenekarként az éjfélt követő hangzavarnak. Hét.
Szélesen vigyorogva, a szemében tükröződő fényekkel nézelődött a Szendrei lány, és bár a zene közben elhallgatott, ő tovább mozgott, nem bírt magával, és persze rángatta a másikat is ennek megfelelően. Öt.
A tömeg már egy emberként számolt, és bár Ella a számolásba már egész kiskorában belejött, most valahogy ő is örömét lelte abban, ha azt kibálhatja, hogy Három. Kettő. Egy.
Dudák harsogtak, színes ködfelhőbe vonva az ünneplőket, és az égen ragyogó, szikrákat hányó, szinte táncoló számokat felett tűzijáték robbant.
Ella pedig szembefordult a sráccal, és megkapaszkodva ruhájában rántotta oda magát hozzá, és csókolta szájon.
Majd néhány másodperc után eleresztette, és fülig éri vigyorral a magasba lendítette karjait. A kezében tartott pohár tartalma rövid úton távozott az ünneplő tömegbe, de valószínűleg senki sem bánta, még Ella sem, mert annyi még épp maradt benne, mellyel koccinthatott.
- Boldog... hikk! Új évet.. öhm.. mit is mondtál, hogy hívnak?
Vidáman ránevetett, kinyújtotta felé poharát, majd azon is jót kacagott, hogy abban szinte csak egy fél korty lötyögött.
Nem baj, minden nagyon klassz volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kavargott a tömeg, többen pálcájukat emelve lőttek szikraesőt az égbe, és a dudaszó valószínűleg az összes pixit kikergette a falu valamennyi padlásáról, de hogy ebben a percben senki nem aludt a környéken, az biztos volt.
Ella pedig gondolkodás nélkül cselekedett, és nemhogy hagyta magát megcsókolni, de ő maga ugrott rá szegény srácra, aki szerencsére nem ellenkezett, így a néhány másodperces összeölelkezés nem azzal végződött, hogy Ella megint a földön találta magát. Bár amilyen jókedvű volt, az sem zavarta volna különösebben.
Koccintottak, és eltüntették poharaik megmaradt tartalmát is, majd egy újabb gomba párossal gazdagították az utcaképet. Okos ötlet volt, Ella talán még le is állt volna elismerően bólintani a szellemi atyának, aki ezeket a poharakat megálmodta, de nem volt abban az állapotban, hogy megállhatott volna.
- Jóó, de mi van, ha mondjuk Elemérnek akarlak hívni? Vagy nem, várj.. - felemelte az ujját, hogy ezzel is türelemre intse, hogy na majd most mindjárt megmondja a tutit, de végül csak majdnem nekiesett valakinek. Úgy tűnt, jobb lesz, ha inkább mozgásban marad.
- Ne, mégse várj, és még neeee..! Ne kísérj hazaa! Véda tisztára ki lesz borulva, ha megint felébresztem..
Megfogta Elemér - vagy mi is lehet a neve? - kezét, mert bizony a másik alternatíva sokkalta jobban érdekelte. Még csak néhány perce volt 2015, szóval..
- Vevő vagyok a szépre, jóra, mókásra, minden, mi jó, jöhet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Pörgés-forgás, vidámság, hangzavar és örömkiáltások, melyek az éjfélt követően csak még nagyobb lendülettel borítják fel az éjszaka nyugalmát, zavarják fel csendes, sötét állóvizét, és forgatják az egészet egy nyüzsgő, színes kavalkáddá. Elmúlt az előző év, és már itt volt egy újabb, ezek voltak a 2015-ös Bogolyfalva első pillanatai, akárcsak a benne ünneplő tömegeké, köztük Ellával, aki boldogan kalimpálva intett búcsút az óévnek, és köszöntötte az újabbat, a legjobbakat várva tőle.
És az sem volt éppenséggel kevésbé örömteli, hogy belebotlott valakibe, akivel együtt örülhetett. Persze valójában a srác volt az, aki őbelé botlott, de ez igazán nem számított. Sem pedig a neve, mert Ella komolyan tartott tőle, hogy úgysem tudná megjegyezni most. Jó volt az Elemér.
És persze az éjfél volt a tetőpontja a szilveszternek, de ez nem jelentette, hogy ne folytatódna az este, a buli kifulladásig tart. Vagy rosszullétig, de Ella az előbbire épített.
És Elemér szépet ígért neki, előtte pedig táncolni hívta. Még szép, hogy nem fogja hagyni, hogy hazakísérje. Követte hát arra, amerre a fiú húzta, közben szökdécselt, forgolódott, kerülgette az embereket, és akinek nekiment, attól nevetve kért bocsánatot.
Aztán megálltak az ünneplők táncoló, hömpölygő tömege mellett, egy ragyogó kristályokat árusító stand mellett, melyet Ella elképzelni sem tudott, miért állíthattak fel, de olyan nagyon nem is akart ezen elmélkedni, csak csodálta a fényeket, színeket, és hagyta, hogy összefűződjenek ujjaik.
Ajkába harapott, mikor megérezte a füléhez hajoló srác meleg leheletét, szavaira pedig elnevette magát. Kicsit meg is görnyedt, aztán a másik felé fordult, és belekapaszkodott. Kavargott vele a világ, és egyszerre úgy érezte, ha elereszti őt, biztosan eltaknyol az utca kövén. Már megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megrántotta vállát, és lazán elvigyorodott, mutatva, hogy mennyire mindegy minden. Talán kérdéses volt még a jövője, de inkább legyen az, mintsem betonbiztosan egy olyan, amire nem vágyik. És amit az anyja elképzelt neki, az éppen ilyen volt. A háta közepére se.
- Majd lesz valahogy. Amúgy lengyel. Félig az vagyok, anyai ágon, és ott nőttem fel, csak nemrég jöttem el ide. Mármint Bogolyfalvára.
Merthogy az "ide" az folyamatosan változott, ahogy haladtak előre, először a mozgólépcsőt, és a lyukasztókat (melyek nem is lyukasztottak) hátrahagyva, majd felszállva az egyik földalatti vasútra. Ella nem győzött csodálkozni a sok lehetetlen dolgon. Furcsa tapasztalatok érték, de igyekezett lépést tartani Tormával, mert amíg nem tud hoppanálni, bizony kénytelen lesz mugli módon eljutni Budanekeresdre.
Az utasok közt többen értetlenül, döbbenten pillantottak a párosra, a vigyorgó, hangoskodó Ellára és szegény srácra, aki kezdte a lány hajszínét felölteni az arcára. Aztán együtt nevettek, de érezhetően nem ugyanazért. Ellát rendkívül szórakoztatta a helyzet, kapaszkodott a srácba, és közben nem győzött hangot adni elképedésének.
- Ez szööörnyűű!
Közben a srác a füléhez hajolt és úgy válaszolt már inkább a kérdésre, láthatóan nem akart még nagyobb felhajtást, és ez nem kerülte el Ella figyelmét. Elvigyorodott.
- Bocsánat, hol kell leszállni, ha Budanekeresdre megyünk? - kiabált a mellette álló nőnek, aki azonban csak látható értetlenkedéssel válaszolt, ráadásul addigra Ella már kifelé nézett a szerelvényből, követve Tormát.
- Tudom én! Gyere! - azzal megragadta a karját, és már húzta is maga után. A fejük felett Széll Kálmán tér volt kiírva, ami nagyjából semmit se mondott Ellának, de ha rossz helyen vannak, legfeljebb visszajönnek ide.
A tömeggel együtt a mozgólépcsőkhöz vergődtek, Ella pedig tovább kapaszkodott útitársába, valahogy kényelmesebb volt benne kapaszkodni, mint a mugli ketyere mozgó gumifogójába.
Mikor aztán kiértek a felszínre, és természetesen ott sem látott Ella semmit, ami segíthetne, merre tovább, letette cókmókját és ráült.
- Szerinted már eltévedtünk? Vagy még nem teljesen? Most már szerzünk kávét? - Persze a legfontosabb kérdést hagyta a végére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A pletykák olyan dolgok, melyekről vagy suttog az ember, és terjeszti őket véges-végtelen, vagy utánuk jár, hogy vajh' igazak-e, vagy pedig csak egy félnótás festmény fondorlatos füllentése.
És hát valljuk be, Ella sokkal izgalmasabbnak tartotta, ha megnézi magának a dolgokat, és belecsöppen esetleg egy-egy kínosabb szituációba ezáltal, mint csupán beszélni róluk valakivel. A száját bárki tudja jártatni, de keveseknek van mersze megnézni, mi a helyzet.
Ella pedig mindkettőt szerette csinálni, jobbára szimultán, így aztán, mikor hírét vette egy folyosószakasznak, amint nem lehet végigmenni anélkül, hogy valami váratlan ne történne, félredobta a könyveit, amiket csak azért rakott maga elé, hogy félredobhassa, és már suhant is az emlegetett irányba. Megpróbálta magával rángatni több évfolyamtársát is, ám azok úgy néztek rá, mint sült bolondra (tehát, mint általában), és a VAV-ra hivatkozva passzolták a kivételes lehetőséget, hogy a vöröslő hajú lánnyal szórakozzanak. Sebaj, úgy kell nekik, a lány biztos volt benne, hogy nem marad egyedül.
Az pedig nem nagyon jutott eszébe, hogy lehet neki sem ártana komolyabban vennie a vizsgát, mely a küszöbön állt, egyszerűen azért, mert mindenki azt várta tőle, hogy így tegyen. Helyette inkább arra fókuszált, hogy bizony ott fekszik valaki a folyosó közepén, kezét-lábát szétvetve, mint akinek egyszercsak egyébe jutott, hogy elfáradt, és ledőlt a kőre, ott, ahol épp állt.
Közelebb érve már gyanúsan fénylett a folyosó, de addigra a közelebb már annyira közel volt, hogy Ella mindkét karjával csapkodva próbálta megőrizni egyensúlyát, ahogy a jégre érve egyszerűen tovacsúszott.
- Hellóóó...! - integetett a srácnak, miközben elcsúszott mellette.
Aztán a hátsóján csattant, amit elfojtott jajdulás kísért. Persze kellett neki rázni a kacsóját, azzal nem őrizhette meg az egyensúlyát. Mindenesetre a hideg jégen ülve igazoltnak tekintette a pletykát. Itt valami tényleg történt.
- Szerintem eltört valamim. Szerinted eltört valamim? - úgy döntött, mozdulatlanul várja meg az eredményt, biztos, ami biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Most persze korholta magát rendesen. Kellett neki idejönnie keresni a bajt. Persze, ha mondjuk kiváló lenne jóslástanból, és előre látta volna, hogy bizony le fogja teszteli a fenéktűrő képességét a folyosónak, akkor is jött volna, bízva benne, hogy talán nem jön be a saját jóslata, szóval igazából se tapasztalat, se előrelátás nem lett volna elég, ha egyszer egy olyan folyosóról hall pletykát Ella, amelyen biztosan történik valami.
Persze nem feltétlenül gondolt arra, hogy az a valami fájhat is, főleg nem annyira, mint most, ahogy a földön ülve, mozdulatlanságba merevedve latolgatta esélyeit, hogy vajon lesz-e valaki olyan aranyos, hogy felcipelje a gyenguszra, ha netán neki ez nem jön össze magától.
A srác, aki hasonló helyzetben lehetett, legalábbis a fekvését elnézve, nem bizonyult túl segítőkésznek. Bár azt nagyon ügyesen észrevette, hogy Ellának fájt a leérkezés.
- Azt hiszem... bár a jég kezdi kicsit elzsibbasztani. Vagy lehet, hogy az az eséstől van?
Még néhány pillanatig ült ott mozdulatlanul, aztán megtámaszkodott, és oldalra fordult, hogy felnyomja magát. Felszisszent, és fájdalmasan grimaszolt, majd rögtön utána jót kacagott saját magán és szerencsétlenségén.
Aztán elindult szép lassan visszafelé a földön fekvő felé, és óvatosan leereszkedett mellé. Ám mivel a hátsójára való ereszkedést "auauauau"-val kommentálta, inkább hasrafordult, és úgy feküdt le a jégre.
- Így se sokkal jobb - nevetgélt.
- És te? Megmaradsz? Ha fáj valahol, csak szólj, van kéznél némi jég. - Lelkes vigyorgás, mert az persze nem hiányozhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem, nem ordított, az tény, és a fájdalom sem szúró volt, inkább tompa, sajgó, de még így is rettentően kellemetlen. Nem volt ugyan tapasztalata csonttöréssel, így a különbséget sem tudta volna megmondani még, ezért is kérdezte meg, hogy hátha más szemszögéből nézve egyértelműbb a dolog. Mondjuk, ha valamelyik tagja nem úgy áll, mint kéne, nem biztos, hogy ő észreveszi. Eddig csak össze-vissza ütötte magát (de azt gyakran), súlyosabb sérülést nem szenvedett, így minden alkalommal eszébe ötlött, hátha most épp súlyos, csak nem tűnik fel neki. Ki tudja?
- Ezek szerint neked sem tört el semmid - állapította meg nagy okosan.
Bár, ha így történt volna, és szerencsétlen ordítana, mint a fába szorult féreg, úgy Ella is hamarabb észlelte volna őt, és talán nem fut rá olyan lelkesen a jégre, hogy zakózzon egyet rajta. De persze nem kívánta, hogy a másiknak törött legyen valamilye, mert az gonosz dolog lett volna.
Ő pedig tartózkodott a gonosz dolgoktól, még le is feküdt a srác mellé, szolidaritásból, meg azért, mert még nem volt kedve továbbmenni. És hát, most, hogy megtapasztalta, tényleg olyan ez a folyosó, mint amilyennek leírták, már csak az érdekelte, vajon szegény másik áldozat mit kereshet itt.
- Most már ééértem - nevetett. - Tetszik a stratégiád, nagyon megtévesztő. Jól be is dőltem, mert egy pillanatig úgy tűnt, jól helyben hagytad magad. Amúgy ugye nem baj, ha csatlakozom?
Nem mintha igazi választási lehetőség elé állította volna, mert nem igazán érezte még késznek magát a távozásra, legfeljebb kicsit odébb szenved tovább. Nem gond, arrébb tudott csúszni-mászni, ha kell, a jég segít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A kiterült srác végül felhagyott az egyébként Ella által is preferált, rendkívül megtévesztő taktikájával, miszerint a földön fekve pihenjen egy kicsit, és felült, sőt, nem sokkal ezután odáig merészkedett, hogy fel is állt.
Ella egy rövid ideig még maradt, mert az ő természetesen szintén szándékos és előre megfontolt, valamint eltervezett borulása még kívánt némi pihenőt, és amúgy is jó volt kicsit még heverészni és lóbálni a lábait.
- Tanítanod kéne, komolyan. Mondjuk reptant. Megtaníthatnád, hogy essünk le kviddics közben úgy a seprűről direkte, hogy ne fájjon annyira, de úgy látszódjon, mintha az ellenfél lökött volna le, és taadaaa: büntető! Persze nekünk.
Miközben elméletét ecsetelte, egyedül maradt a földön fekve, de aztán egy segítő kéz került a látókörébe, amit a további lelkes vigyorgásával fogadott el.
- Auauau.. jól van, semmi baj, nem fáj ám! Direkt csinálok úgy, hátha megsajnálsz, és elhalmozol minden földi jóval.
Ő is talpon volt, először kicsit bizonytalanul, de aztán egész stabilan megállva a jégen. Természetesen tetszett neki az ötlet. Naná! Csak a normális emberek mennének egy ekkora taknyolás után a lehető legtávolabb a baleset helyszínéről, de Ella minden volt, csak normális nem. És szerette körülvenni magát olyanokkal, akik osztoztak a hülyeség ősi tudásában.
- És neked, hogy meddig maradnak még azok? - kérdezte széles vigyorral arcán, aztán persze belecsimpaszkodott az idegenbe (valahogy a nevek sosem kerülnek elő elsőre), és már rántotta is magával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ella kuncogott egy sort, mert persze rögtön vizualizálta fejben a közveszélyes seprűs képét. Az alak cikcakkban repült, és mintha pinballt játszott volna, sorra nekiment a körülötte repkedőknek és azok úgy potyogtak az égből, mint alma éréskor.
- Azt nem is mondtam, hogy repkedj - rázta meg a fejét. - Csak azt, hogy tanítanod kéne az esést. A lovaglást bízd a profikra.
Nem tudta persze, hogy miben is áll az alkalmatlansága, elvégre nem látott bele a másik fejébe, és az előbbi képzelgése nyilván némi túlzással bírt, de nem is igazán számított. Egy percig sem gondolta komolyan, amit mondott.
- Aha - bólintott a kérdésre. - Hajtó vagyok!
Miután ő is felállt, Ella az oldalára kerülő kézre pillantott, és az az újabb idétlen gondolata támadt, hogy a piros bőrlabdát is valahogy így kell megfogni, ráadásul ő maga a hajával egész kvaffos árnyalatú volt. Szóval most a srác lesz a hajtó, ő meg a labdája, és nincs más, mint kilőni!
Persze más kérdés, hogy Ella meglehetősen gurkósra vette a figurát, mert nem szépen nyugton hagyta magát vezetni, hanem úgy rántotta maga után szerencsétlen srácot, hogy az ismét majdnem elzúgott. De legalábbis meglepte az indulás, amit szóvá is tett, Ella pedig jót kacagott rajta.
- Hát nem én, az biztos!
Persze hallgatott a jó szóra, mert feleslegesen bénázni nem akart. Ha egy jókora csúszás után mégis elzúgnak, hát legyen, de ne úgy, hogy még el sem indultak.
Szóval kicsúszkáltak óvatosan a jégfolt szélére, ahol Ella elengedte a srácot, hogy kicsit rákészüljön a nagy attrakcióra. Ez nagyjából kimerült néhány apró kis ugrálásban, és a mellé kötelező vigyorgásban.
- Na, egyszerre, vagy külön-külön? - kérdezte. - Ha egyszerre megyünk, és mindketten ott maradunk, az mondjuk nem jó, mert akkor nem tudsz elhalmozni a földi jókkal.
Ami ugye fontos szempont volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Vizuális input. Ellának mondjuk nem nagyon kellett ilyesmi, a képzelete kiválóan szuperált, talán kicsit jobban is a kelleténél. Így persze kicsit színesebben, és izgalmasabban játszódtak le a fejében a dolgok, mint ahogy most is elképzelt egy karatézó párost, amint repkednek mindenfelé miközben hadonásznak, és minden egyes ütést színes fények és szikrák kísértek. Jó volt ez így, kirajzolta jellegzetes vigyorát arcára.
- Még csak két meccsem volt, és eddig mindkétszer megúsztam esés nélkül - újságolta nagy lelkesen. - Igaz, az előtte való felkészüléseim közben többször lezuhantam, mert meg akartam tanulni hátrafelé ülve megülni a seprűt.
Egészen kiváló ötletnek tűnt az első nagyobb esésig. Igazából még utána is, csak elment az idő az irányíthatatlanul össze-vissza repkedő repjárgány kergetésével fél lábon ugrálva. Merthogy a másik lába épp fájt.
- Gondold el, mekkora technika - folytatta, miközben már a pálya szélén voltak, és a srác nagyban latolgatta az esélyeiket. - Az ellenfél azt hiszi, ha meglát, hogy arra repülsz, miközben meg nem is! És az őrző is azt hiszi, hogy távolodsz épp tőle, és nem figyel ezért rád, aztán bumm! Benn a gól. Bár azt még nem találtam ki, hogyan is kéne hátrafelé dobni.
Közben derékban kifacsarodott, próbált hátrafelé nézni, de persze nem annyira sikerült, mint az ideális lett volna egy jó rádobás érdekében.
Végül ott álltak a jégpálya szélén, készen a csúszásra, már csak a taktika megbeszélése volt hátra. Aztán jöhet a feketeleves.
- Kipárnázó bűbáj, ez jó, ez jó - bólogatott a felvetésekre reagálva, de aztán rámeredt a srácra.
- Na! Ezt úgy mondod, mintha a mugli autóversenyzők mind meg tudnák meguk szerelni azt a micsodát - nevetgélt. Persze a dolog nem egészen volt ugyanaz, és Ella fel is vette a kviddicses órát, de egy dolog tanulni valamit, és tudni is azt.
- Így sokkal érdekesebb lesz, majd meglátod. - Eldőlt a dolog, ha ő nem vállalja be, akkor legalább lesz valaki, aki segítségért szaladhat Ellának, na meg ugye a földi jók.
Aztán mielőtt nekiveselkedtek volna, kihallotta a srác hangjából, hogy mintha kicsit elkalandozna jelenlegi tervüktől. Szavait aztán mivel mással, vigyorral fogadta.
- Ó tényleg! - mondta. - Pedig már majdnem elneveztelek valahogy! De a Kornél megteszi. Olyan kornélos fejed van.
Mondjuk volt benne valami, lehet tényleg nem árt tudni, kivel készül az ember valami nyaktörő ostobaságra.
- Érj utol, és megmondom az enyém! - rikkantotta hirtelen ötlettel, majd nekilódult és rászaladt a jégre, karjait szétcsapva kezdett vitorlázni a síkos folyosón.
Még nem esett el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Egyelőre csak azt sikerült kitalálnom, hogy ne csináljam - vigyorgott még egyet elképzelésének ecsetelését követően.
Igazából nem is volt valódi komoly cselkifejlesztős szándéka a dologgal, egyszerűen csak akart valami olyasmit művelni, amivel jó eséllyel még senki sem próbálkozott. És hátrafelé repülni seprűn.. nos, ez olyan fajta őrültségnek tűnt, ami legfeljebb gondolat-szinten merülhetett eddig fel, és persze csak poénból, nem komoly szándékkal a megvalósítását illetően.
Mikor aztán mindketten készen voltak az indulásra, és természetesen szándékos vakmerőségből, és az izgalmak fokozása érdekében, és nem azért, mert egy egyszerű bűbájt nem ismertek, úgy döntöttek, hogy nem védekeznek. Mármint nem látják el párnázó bűbájjal a túlsó véget.
Ella aztán neki is lódult, és hosszú lábainak köszönhetően alaposan fel is gyorsult, mikor a jégre ért. Még hallotta, hogy a srác - azazhogy Kornél - utána kiált egy "hé te" megszólítást, aztán arcába vágott a menetszél, a jégről felszálló hideg levegő, és a folyosó faláról rákiabáló festmények zaja töltötte be fülét.
Némelyek biztatták, mások azt remélték lelkesen, hogy ismét elvágódik, és páran szóvá tették aggályaikat az épelméjűségével kapcsolatban. Ellának egyik sem számított igazán, úgy érezte repül, csak persze lényegesen lassabban, mint szerette volna, és sokkal kevésbé biztosan. Valahogy a lábai közé kapott seprűben jobban megbízott, mint a lába alatt csillogó jégben.
Aztán az egész odalett, mikor vállát apró bökés érte, Kornél pedig elsuhant mellette. Megelőzte! Na nem! Az meg hogy lehet?
- Jössz vissza!
Azon nyomban utána kapott, hogy visszarántsa, nem igazán gondolva végig ennek következményeit, mert bizony míg ő ezáltal előre, Kornél kissé visszafelé rándult. És bár egyébként nem biztos, hogy elég erős lett volna hozzá, hogy visszatartsa a srácot, a jégen aligha vetette meg biztosan a lábát.
Ahogy Ella sem, aki már érezte is, hogy csábítja őt a gravitáció. Jobb híján tovább csimpaszkodott áldozatába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Persze úgy alapvetően Ella nem volt az a versengős típus. Nem a győzelem érdekelte, hanem a szórakozás, ami elvezet odáig, és a kviddics csapathoz is ilyen szellemben csatlakozott. Jó mókának tűnt, és persze olyan életveszélyes marhaságnak, amit anyja még talán ennél is becsmérlőbben fogalmazott volna meg. Mindegy volt, hogy győztek-e vagy sem (persze azért a csapattársai kedvéért igyekezett az előbbit elérni), ő csak jól akarta érezni magát.
Akárcsak most. Jó móka volt rászaladni a jégre, és bizonytalanul suhanni, annak lehetőségét kockáztatva, hogy össze-vissza töri magát, és az csak a pláne volt a dologban, hogy a nevének megosztását Kornél győzelméhez kötötte. Nem mintha annyira titkolni akarta volna, egyszerűen csak így jött ki, és mókás volt így.
És most Kornél lazán beelőzte, ami megrövidítette a mókát. Mivel fogja tovább húzni, ha máris el kell árulja a nevét? Nem mintha különösebben elgondolkodott volna ezen, úgy tényleg, csak egy pillanat töredéke volt, ahogy utána nyúlt, és a srác minden ellenkezése ellenére belecsimpaszkodott.
Átsuhant az agyán, hogy ebből bizony így zakó lesz, de csak azután realizálódott benne a gondolat igazán, mikor belegabalyodva a másikba fordult vele egyet a világ.
Tüdejébe szorult a levegő, és furcsa, nyikkanó hangot hallatott, pedig nagyrészt sikerült elkerülnie a jeget, esését jórészt felfogta szerencsétlen Kornél, aki olyat puffant, hogy több portréalak "Úúúh"-zott, és elfordult, vagy a szeme elé kapta kezét.
- Aauuhuuhu - jegyezte meg Ella egyszerre grimaszolva és nevetve.
Félig a jégen volt, félig Kornélra borulva, egyik keze pedig beszorult a srác alá. Az egy picit fájt.
- Nyertél - vigyorgott az arcába mindennek ellenére. - Ella vagyok. És hát nyújtanék én kezet, de rajta fekszel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem volt épp kényelmes így feküdni. A jég hideg volt, a keze pedig nem annyira élvezte azt a szöget, melyben állt. De legalább folyamatosan zsibbadt elfele.
Ella mindeközben kitartóan - kissé ugyan grimaszolva még a fájdalomtól - vigyorgott Kornélra, narancsos-vörös haja a srác vállára borult, ahogy felette, félig rajta feküdve megtámaszkodott. Közben a festett alakok nem győztek szörnyülködni rajtuk, de ez a lányt a legkevésbé sem foglalkoztatta. Hogy ki mit gondolt róla, abszolút nem számított, vagyis.. talán csak egy esetben. De nem kalandozott el, zsibbadó karja, és az esés okozta tompa fájdalom a jelenben tartotta, és persze a srác szavai is, amiken szintén csak derülni tudott.
- Mélyen meg vagyok tisztelve, egész padlóra kerültem a megtiszteltetésben - szólt. - Illetve majdnem.
Elvégre a padló, és Ella között volt némi jég- és Kornél réteg is. Előbbi pedig nem nagyon mutatott egyelőre hajlandóságot arra, hogy ezen változtasson. Stratégiai pihenőt tartott, nyilván.
Ella erre megint csak élénk nevetgéléssel felelt.
- Ó, rendben van - bólintott. - Már úgyis alig érzem.
Persze nem a fájdalom enyhült, csupán lassan már annyira elzsibbadt a karja, hogy nem tudtak az idegpályái érvényesülni.
De ha már Kornél ilyen kedvesen felajánlotta, hogy a vendége lehet, lábát átvetette rajta, és kicsit jobban rámászott, le a jégről, mert az még mindig hideg volt, és nem akart felfázni a Rellon elleni meccs előtt. Nem mintha ne lett volna valami gyorsan ható bájital a gyengélkedőn ilyen esetekre, de Ella mindig is elkerülte a gyógyítókat, és ezt a jó szokását meg kívánta őrizni a jövőben.
- Ó, sajnálom! - szólt aztán színpadiasan, balját Kornél vállára téve. - De legalább elmondhatod most magadról, hogy extrém körülmények közt is próbáltad.
Persze csupán a fekvést. Arról volt szó elvégre.