Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Fekve Kornél

Habár nem volt egészen helytálló, hogy Ella Kornéltól esett hanyatt, elvégre első körben éppen fordítva történt, de aztán ő is kiterült, pontosabban ráterült a másikra, így elégedett volt a pontozással. Kilenc és fél! Az már valami. Igaz, hogy lehetett akár a százból is, de a Szendrei leányzó hajlott rá, hogy tízes skálában gondolkodjon, ahogy ilyen versenyszámoknál szokás.
Ha a karja nem bánta volna, már fel is állt volna fogadni az ovációt (bár a festmények csak kis része szórakozott jól rajtuk), de igazságtalan lett volna elvárni szegény fiútól, hogy ekkora zakó után felpattanjon ünnepelni vele. Mégiscsak felfogta az ő esését is. De azért Ella nem várt tétlenül addig sem, helyezkedett, és igyekezett nem beletérdelni semmi kényesbe, míg Kornél előadta a nagy tervet, hogy hogyan is tovább. Bár annyira nem tűnt sürgősnek neki.
- Pihenhetünk azután, hogy visszakaptam a karom? - Nem volt bosszús, csupán kicsit kezdte aggasztani a zsibbadás, amit a karja helyén érzett.
Kornélé még mindig a hátán pihent, ami nem zavarta, elvégre elég kicsi intim szférát tudhatott a magáénak, és ő maga is szívesen érintkezett másokkal, karolt beléjük, fogta meg a kezük, vagy épp esett rájuk.
- A csodás mindenséged szeretné mindkét kezem innen megtapasztalni - tette hozzá, miközben szabad kezével megpaskolta kicsit Kornél mellkasát.
Aztán úgy helyezkedett, hogy mindkét térde Kornél jobb és bal oldalán legyen a jégen, majd feltolta csípőjét, és szabad kezével is támasztékot keresett, hogy elemelkedjen annyira, hogy elég helye legyen a másiknak is mozogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Fekve Kornél

Kornél előbb kiterült, majd jót derült. Ella nem is igazán értette, min nevet, de azért vele nevetett, neki ehhez nem kellett komoly indok. A helyzetük jelenleg pedig abszolút megkívánta, hogy hangot adjanak örömüknek, hogy  így összezúzhatták magukat. Persze a lány könnyen volt, őt felfogta Kornél, és csak a keze volt szorult helyzetben (de az szó szerint), de már az sem sokáig.
- Na mi az, mi tetszik? - kérdezte vigyorogva, miután áthelyezkedett a soron következő manőverhez.
Alig félreérthető pozícióba kerültek így, ráadásul el sem tudott volna húzódni az alatta fekvő sráctól, amíg a keze alatta volt. A jégen térdelt, leggingsén, melyre shortot húzott, szokásos öltözéke gyanánt, átütött a hideg. Valószínűleg szegény srácnak sem lehetett olyan jó rajta feküdni. Bár, mikor az előbb belébotlott, akkor is épp így feküdt, csak akkor még egymaga. Talán csak Ella volt érzékenyebb a hidegre.
- Na hajrá! - biztatta.
És akkor végre enyhülést érzett, a nyomás megszűnt, és karja kiszabadult, és már el is slisszant eddigi börtönéből, a jég és Kornél háta közti résből. - Éljeen!
Nem azért, mintha irigy lett volna, de saját, tagjai már úgy hozzánőttek, és nem szeretett volna tőlük megválni. Így aztán örömmel fogadta zsibbadó karját, és jól megrázogatta-lóbálta, hogy visszatérjen belé az élet. És a fájdalom. Mert jött az is.
- Asszem' az enyém is - szívta a fogát, majd ígéretének eleget téve Kornél csodás mindenségére - vállaira - helyezte mindkét kezét, csípőjével pedig hátraereszkedett, rá a srácra.
- Megmaradsz azért? Mehetünk a gyengélkedőre? - kérdezte vidoran, mintha a legjobb buli lenne felkeresni a gyógyítókat, miután össze-vissza zúzták magukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Mindent összevetve, nem volt ez olyan rossz. A karja fájt ugyan Ellának, és fázott a térde, de Kornél kényelmes volt, és éppenséggel visszataszítónak sem találta őt a lány, a remek mókáról nem is beszélve, ami ide juttatta őket. Szóval nem volt oka panaszkodni, és úgy tűnt, Kornél sem elégedetlen a sorsával. De azért csak nem árthat, ha helyre teszik őket, ha valamilyük esetleg nem úgy nézne ki, mint kéne.
Ella még rázogatta kicsit karját, miközben az alatta fekvő srácra sandított. Sejtelmesen mosolygott rá.
- Értem én, értem - mondta. - Szóval mazochista nem vagy. Pedig majdnem azt hittem, direkt vágtad hanyatt magad az előbb.
Most már, hogy karja szabad volt, felegyenesedhetett, így éppen derékszögben helyezkedett el Kornélon, mintha csak meglovagolná. No persze a srác kicsit sem emlékeztetett lóra, és egyébként is a hátán volt, szóval.. és félreérteni pedig nem kell a dolgot.
- Pedig csálén is jól mutatnál - nevetett rá, mikor Kornél önmagával való viaskodása után a gyengélkedőre szavazott a tovább fekvés ellenében.
Megfogta a srác egyik fülét, és visszahajtotta, majd másik kezével az orra hegyét nyomta el oldalirányban.
- Tessék, csálé, és mégis menő! - vigyorgott lelkesen, de csak míg nem kezdte el újraéledt karjában érezni a fájdalmat. Akkor aztán grimasz jelent meg arcán, ami kicsit csáléra húzta szája sarkát. - Na jó, mégiscsak menjünk gyengélkedni.
Felhagyott Kornél arcának molesztálásával, és oldalt lefordult róla, majd fájdalmasan nevetgélve és auzva lábra kecmergett, hogy aztán kezét nyújtsa sorstársa felé. Habár nem volt teljesen biztos benne, hogy a jégen egyensúlyozva sikeres lehet a manőver. A végén még megint jégre teszik magukat.
- Vizsgára? - kérdezte meghökkenve közben. Nem értette, miért kéne eltitkolni a balesetük körülményeit. - Pedig úgy megnézném a képét a gyógyítónak, mit szól hozzá, mit műveltünk!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kornél

Az Ella alatt kiterült Kornél minden fájdalma ellenére folytatta a lánnyal a flörtölést, ami már önmagában is nagyon szórakoztató lett volna, hát még így, szóval a vöröshajú vidáman viszonozta a mosolyt.
- Nem ezen múlik, hogy még szimpatikusabb légy - mondta neki kacéran. - És a cool faktorodat hogy befolyásolja az alattad lévő cold faktor amúgy?
Jót derült saját kis szellemességén, de aztán jöhetett a lekecmergéses akció, és az azt követő - remélhetőleg sikeres - jégről való letámolygás is, hogy az a cold-faktor helyrebillenjen, meg ők is egyenesbe kerüljenek, vagyis inkább merőlegesbe.
Kornél persze adta a kemény gyereket, és nem fogadta el Ella segítségét, ami talán nem is volt rossz ötlet tőle, mert szerencsétlenje már a saját lábában is majdnem elesett, pedig csak kinyújtotta pracliját a srác felé. Ha megpróbálta volna felhúzni, lehet csak megint a földön kötnek ki, ezúttal talán fordított helyzetben. Habár az is nagyon vicces lett volna, belátta, hogy a testük annyira nem vágyik ilyen kalandokra, legalábbis biztos nem a kemény kőre fagyott kemény (és hideg) jégen.
- Ennek már mindegy - legyintett is a szóban forgó kezével, amit persze egy fájdalmas szisszenéssel kommentált, majd nevetett egyet saját hülyeségén. Ha eddig csak beütötte, most már talán meg is rántotta.
Kornélt követve csúszkálva-egyensúlyozva, majd az ablakok mellett megtámaszkodva indult le a jégről. Nem mozogtak túl magabiztosan, de legalább mozogtak, szóval olyan nagy bajuk nem eshetett.
- Szerintem mondjuk azt, hogy seprűs üldözésben vettünk részt, átkokat lődöztek ránk, de mi viszonoztuk a támadásokat, hősiesen száguldoztunk, majd utolsó erőnkkel még épp le tudtunk itt zuhanni. Egy kicsit összetörtük magunkat, de legalább megmenekült a világ! Vagy legalábbis a falu. Na? Így se nem vizsgáról elkésők, se nem bolondok nem vagyunk, hanem hősök! De üldözők helyett lehetett a nyomunkban sárkány is, az még menőbb...
Annyira lelkesen magyarázott, hogy egy pillanatra elbambult, ami épp elégnek bizonyult ahhoz, hogy kicsússzon a lába alól a talaj, és előreessen, rá szegény Kornélra. Megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kornél

Nem, Ella nem látta a Frozent, sőt, igazándiból az utolsó dízni mese, amit látott, a Lilo és Stitch volt, az is vagy tíz éve esett meg, és már csak arra emlékezett belőle, hogy neki is kell egy űrből jött szuperkutya.
- Jó neked, én kicsit fázós vagyok - dünnyögte válaszképpen, mielőtt útnak indultak le a jégről.
Persze közben tovább folyt a csevej, a Szendrei lány nem akart egy unalmas mesével beállítani a gyengélkedőre, elvégre minek törték össze magukat, ha nem azért, hogy e lehető legtöbb mókát profitálják belőle? És az ilyesmibe az utómóka is beletartozott. Ha majd már ismerni is fogja a javasasszonyt vagy gyógyítót a gyenguszon, akár célirányos balesetekbe is keveredhet a szórakozás kedvéért. Egy-két csontot érdemes feláldozni a móka szent oltárán.
Kornélnak ráadásul láthatóan tetszett a felvázolt történet, csak aztán kicsit félbemaradt a tervezés, mikor a lány előreborult. Már gyakorlottan kapálózott, és tátotta el a száját egy jaj-ra, és ezúttal Kornél is felkészült az ütközésre.
Ella elakadt benne, megragadta, lába kicsúszott alóla, és úgy lógott szegény srácon, mint valami döglött hal.
- Jajjajj - jegyezte meg, mert bár nem vágyott rá nagyon, jobb lett volna túlesni a dolgon, és nem az elesés és el-nem-esés közt ingázni. Reménytelenül kapaszkodott, Kornél pedig a párkányban.
- Asszem' nem kellenek ide sötét varázslók, rátörök én az életünkre egymagam is - nevette végül el magát, tovább csimpaszkodva. - Kapaszkodsz..? Felhúzom magam.
Nem várta meg a választ, mert már nem volt rá ideje, hisz vészesen csúszott lefelé, így aztán felhúzta egyik lábát, és megvetette a jégen, majd továbbra is Kornélban kapaszkodva felhúzta magát a kissé bizonytalan helyzetéből, rá a másik hátára.
Persze nem mászott rá, bár legszívesebben így szabadult volna a jégről, mert most már kicsit kezdte kevésbé élvezni a rajta tartózkodást. Az még jó, ha csúszik, de ne legyen ilyen hideg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kornél

Ismét talpon! Legalábbis egyelőre, és bár jó móka volt kiterülni is, most már kezdett kellemetlenné és ami nagyobb baj, unalmassá válni. Ella szerette a változatosságot, ezért nem akart megint Kornélra esni, az a minimum, hogy ezúttal ő legyen alul, ha már földre kerülnek.
De a srác jól megkapaszkodott, és Ella is sikeresen belé csimpaszkodott, szóval úgy tűnt, van remény, hogy még lekerülnek a pályáról egyben, ha nem is teljesen épen, és nem a személyzetnek kell majd lekaparni őket a jégről.
A Kornélon lógásnak azonban volt egy-két problémásabb részlete. Attól most eltekintve, hogy szegény majd belepusztult, hogy az amúgy nem túl súlyos egyéniséget a hátán kihúzza a csúszásmentes talajra, és közben hangot is adott a tagjaiba nyilalló fájdalomnak, Ella azt a kezét is bevetette a kapaszkodáshoz - elvégre csak az a kettő volt neki - amit jól beütött. Más szóval neki is fájt az utolsó egy-két lépés, még ha nem is küzdött érte különösebben. De lelkesen szurkolt Kornélnak, hogy ne essen össze, az is számít azért, nem?
Végül csak megmenekültek, és Ella is lelkesen megpaskolta a folyosó kövét örömében (a fájós kezével persze, meg a sok eszével), meg persze azért, hogy nehogy csak Kornél köszönje meg a járólapnak, hogy ott van végre a talpuk alatt, hanem ő is. Hátha később még emlékszik rá a kő és lesz olyan aranyos, és nem csúszik ki alóla, ha valaki rókát tesz rá, mert rossz reggele van, vagy csak leönti töklével, mert rájön, hogy mégse finom az, hiába issza mindenki más.
Persze, hogy elkalandozott máris, inkább, minthogy a fájdalomra koncentráljon. De előbb-utóbb vissza kellett térni a valóságba, hiszen nem volt egyedül, és nem is Keith-szel volt. Egy pillanatra még azért elkalandozva maradt.
- Mi? Ja! A gyengélked... öööö, fogalmam sincs. - Pedig tudta, vagyis egyszer már tudta, de most elfelejtette. Illetve nem tudta, innét hogy kell arra eljutni.
Megrántotta vállát, derűsen odalépett Kornélhoz, és belékarolt. Ezúttal a jobbik kezével.
- Azt hiszem, erre. De ha mégse, előbb-utóbb csak belebotlunk, nem? - Azzal már húzta is magával, hátrahagyva a csúszós folyosót és annak minden örömét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amúgy is jellemző volt, hogy nem tud dolgokat, de ma Ella vélhetően rekordot döntött a nem-tudással. Fogalma sem volt róla, hol van, merre megy, mi ez itt, mi az, és azt meg miért csinálja az az ember ott, amit.
Arról sem nagyon volt elképzelése, hogy vajon gyakori név-e az övé lengyelben, de valahogy úgy gondolta, nem valószínű. Tekintve, hogy nem lengyel nevet kapott. Lehet akkoriban még nem anyja volt a családban a főnök, hanem Ella magyar származású apja. De nem tudta, szóval csak a vállát rántotta meg, és Tormácska további érdeklődését hallva is csak vigyorgott rá. Nem volt abban a helyzetben, hogy ilyesmiket megítéljen, szeretik-e ott a magyart vagy sem. Ő mindenkivel elvolt, még azzal is, aki kikerülte az utca túlfelére sietve. A lelkes integetés-vigyorgás neki is kijárt.
Végül a földalatti robogás véget ért, és bármilyen újszerű és érdekes volt, a vörös sokkal jobban élvezte a szabad levegőn ücsörgést, mint az emberek közt heringekként összeverődve kapaszkodást egy sötét lyukban száguldva. Így visszagondolva szörnyűnek találta az utazást.
Kávéért nyavajgott, mire a srác elirányította és meghagyta, hogy neki is hozzon. Ella bólintott, majd felpattant, és félig szökellve, félig futva odatolakodott a bódéhoz. Egy pillanattal később aztán visszaóbégadott:
- VAN NÁLAD MUGLI PÉNZ??
De aztán megtalálta a Védától kölcsönlopottkért bankót, úgyhogy mielőtt Torma bármit szólhatott volna, integetett neki vele, hogy már nem kell, megoldotta. Néhányan azért még értetlenül bámultak rá néhány percig, de aztán lassan mindenki ment a dolgára, Ella pedig visszabattyogott a két kávéval a cókmókjukhoz.
Mire letette a fenekét, már kortyolta is, de aztán fintorba húzódott az arca.
- Eltévedtünk, és még a kávé is hideg! - csak egy pillanatnyi bosszúság ragadt meg arcán, aztán felderült, mert eszébe jutott, hogy ő boszorkány, és legalább az egyik problémán segíteni tud: felmelegítheti a kávét.
Előrántotta pálcáját, és azzal a lendülettel ki is billent alóla a táskája, amin ült, mire kezét-lábát lóbálva kiterült a betonon.
- Au - jegyezte meg, aztán meglepetten pislogott párat. Egy sárga járműszerűség materializálódott előttük.
Még forgott fémkereke, mely alá bizony sínt képzelt volna az átlag, de ez csak úgy állt ott, mintha a legtermészetesebb dolog volna a tér közepén megállni egy ilyennel.
A muglik nem vették észre, vagy elsiklott a tekintetük mellette, mert egyébként is sok hasonló jármű volt a környéken (igaz, azok síneken, és nem egy nagy placcon, ahol emberek mászkálnak).
Egy alul sárga, felül, ablakait keretezve fehér vonatszerelvény-szerűség volt, illetve, ahogy az lassan eszébe jutott Ellának, egy villamos, rajta egy hetes számmal. Kinyíló ajtaja mögött egy kellemes mosolyú férfi jelent meg, szépen vasalt egyenruhában, és büszkén emelkedett hangon a tudtukra adta, hogy ez bizony a szegedi 7-es varázslójárat, mely elviszi őket az országon belül ahova csak kívánják.
Ella arca megint felderült (illetve visszatért szokott állapotába), és még mindig a betonon csücsülve útitársa felé perdült.
- Na mit szólsz, milyen jó vagyok? Rendeltem magunknak fuvart!
Felszálltak, és kifizették a jegyet, és már préselődtek is bele az ülésbe, hogy aztán egy másodperc múlva előrezuhanjanak. Mint kiderült, Budanekeresd egy köpésre volt. Ella gyors búcsút vett: megölelgette Tormát, aztán már ugrott is le a villamosról, és elraktározta az elméjében, hogy legközelebb hamarabb kell majd átesnie a táskáján, ha el akar valahova jutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kivételesen a kastélyban érte az este. Pedig ahogy letudta a vizsgáit, már szaladt is a faluba, minél távolabb a kastélybéli légkörtől. Amit pedig imádott. Csak egy ideje.. nem annyira. Egyik éjjel még azon is elgondolkodott, miközben hazafelé bandukolt az utcán, hogy talán vissza is mehetne.. Lengyelbe. Persze rögtön ki is röhögte magát ezért a képtelen és nevetséges gondolatért. De felmerült benne, és ez ijesztő volt.
A mai napon pár holmijáért ugrott csak fel, vagyis, igazából Véda cuccai voltak, amiket lenyúlt tőle, és nagynénje persze visszakérte őket. Pakolgatott-keresgélt, próbálgatta a begyűjtő bűbáját, de valahogy semmi ereje nem volt a varázslatainak. Végül sóhajtott egyet és eldobta magát az ágyán.
Plafonbámulás. A legjobb. De Ellának nem volt szokása bámulnia a plafont, ő pörgésre született, bizonyára búgócsiga dns került belé véletlenül. Vagy szélütést kapott egy tornádótól kiskorában. Bárhogy is, újabban nem lehetett ráismerni. Nem volt önmaga.
Valamit ki kellene találnia. Valami őrültséget. Valamit, ami előrerántja a mába, ami meglöki, ami elsodorja és felpiszkálja a benne tomboló tüzet. Persze nem azt a tüzet. De valamit robbantania kellene, akár szó szerint, mert ha tovább gondolkodik, biztosan beleőrül. És csak járt az agya, és nem értette, miért történik ez az egész. Mintha az összes energia, ami egyébként pezsegni szokott benne, most ott tobzódna a fejében, hogy teljesen kikészítsék őt.
Megdörgölte szemét, nyöszörgött egyet, és ekkor meghallotta. Kaparászás, apró, de éles kopogás. Kinyitotta a szemét, pislogott párat, hogy tisztuljon a megnyomorgatott szeme miatt kissé elhomályosult kép, de már a körvonalaiból látta, hogy az ablakban egy bagoly ül. Nyilván rá várt, hacsak nem volt valamelyik szobatársa az ágya alatt bujkálva.
Az üzenet egyszerű volt és lényegre törő, tartalmazta a falu, a kilógás, és a most szavakat is, az aláírás pedig Kornélé volt, így Ella rácsapta az ablakot szegény madárkára, miután rányomott egy OK-ot az üzenetre, és már rohant is ki a szobából, le a klubhelyiségbe, ki a folyosóra, le a lépcsőn, és közben nem gondolt semmire.
Az se zavarta, hogy így most várhat egy ideig, mire a srác is felbukkan, hacsak nem vette biztosra, hogy a lány válasza igen lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Úgy tűnt, Kornél biztosra ment. Vagy csak Ellától függetlenül így is, úgy is lelógott volna. Valószínűleg a válaszbagoly is majd csak holnap reggel találja meg, miután már túl lesznek ezen az éjszakán. De ne rohanjunk úgy előre. Még azt se tudni, hol találja majd a reggel és a bagoly őket.
Nem igazán figyelt oda, hogy hangtalan legyen, beleolvadjon az árnyékokba, minél előbb le akart érni a kastély bejáratához, mintha az élete függött volna tőle, hogy mihamarabb kitegye a lábát az épületből. Csak a vak szerencsének, vagy valami nagyobb rendbontónak a kastély másik végében köszönhette, hogy nem botlott bele egyetlen prefektusba, vagy tanárba se. Lefékezett, és térdére támasztotta kezeit. Zihálását kissé visszhangozva közvetítette az üresen álló csarnok. Azaz, majdnem üresen.
Már épp elkezdett volna forgolódni, kitalálni, merről fog érkezni bűntársa, mikor megpillantotta a sötétben eddig várakozó Kornélt, aki meglátva őt nekiállt széles mozdulatokkal biztonságos útvonalat rajzolni neki felé.
Ella odalibbent mellé, arcára nyomban kiült vigyora. Már hetek óta nem csinált ilyet a szája.
- De mennyire, hogy fel! - bólogatott a kérdésre. - A faluba kommandózunk? Lesz akadálypálya? Az ellenség tud már az érkezésünkről?
Random jutottak eszébe a lehető leghülyébb kérdések, miközben a bejárati kapuhoz osont Kornéllal. Most, hogy már itt volt, és feje kiürülhetett a mellékes és rettentően zavaró, fájó gondolatoktól, már a játék részeként odafigyelt arra, hogy hangtalan osonjon, hangját is suttogóra vette, és igyekezett nem belerúgni több lovagi páncélba. Igen, mert egyet majdnem felborított Kornél felé lépdelve az imént.
Pálcát húzott, és a zárra irányította.
- Alahomora! - Kattanás hallatszott, a vörös pedig megrántotta az ajtót, ami nyikorogva kinyílt. Napközben sosem tűnt fel, hogy ilyen hangos lenne. Összeszorította fogait, és próbálta óvatosan mozgatni a szárnyat, de az ettől persze csak még elkínzottabban nyikordult meg.
- Szerintem most kéne egy kicsit futni, mit gondolsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ott volt, ahol lennie kellett. Persze az ott folyamatosan változott, hiszen mozgásban voltak, ez inkább a helyzetre, kis kalandjukra, mintsem annak helyszínére vonatkozott. Bele akart feledkezni a mókába, bármit is tervezett Kornél, így készséggel követte, sőt, elébe is rohant, máris nyilvánvaló ostobaságokat kérdezett. Persze a srác partner volt ebben is.
Ella összehúzta szemöldökét, és rettentő komoly ábrázatot erőltetve arcára bólintott.
- Szép volt, katona - mondta. - Erdőt, és ellenséges jelvényest kikerülni, irány dél, délnyugat!
Igazság szerint nem gondolt bele, hogy a falu milyen égtájban helyezkedik el a kastélyhoz képest, szóval akár totális marhaságot is mondhatott, de mivel Kornél jelentése sem lehetett sokkal közelebb a valósághoz, nem nagyon zavartatta magát, inkább lelkesen vigyorgott, és akcióba lendült.
Néhány pillanattal később már úgy futott, ahogy a lába bírta, haja vadul lobogott mögötte, arcába hűs esti levegő csapott. Hidegebb volt, mint napközben, erre nem teljesen készült fel, ami a felöltözését illette, de még inkább amiatt aggódott, hogy meghallották a kastélyban, hogy valaki kinyitotta a kaput.
Hátrakapta tekintetét, megnézni, Kornél követi-e.
- Elterelő hadművelet! - kurjantotta, és megragadta a srác kezét, majd elrántotta balra. Aztán jobbra. Majd hirtelen lefékezett vele, belecsimpaszkodott, és megint húzni kezdte valamerre. - Jól összezavarjuk őket!
Kacagott, és egyre inkább belelovalta magát a játékba. Mivel sportolt, így ő jól bírta a megerőltető futást, de aztán eszébe jutott, hogy talán Kornél nincs hozzászokva. Megtorpantak egy vastagabb fa közelében, ami mögé behúzta bűntársát, majd kilesett mögüle.
- Sehol senki - közölte kissé zilálva, majd visszafordult Kornélhoz és rávigyorgott. - Leráztuk őket!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ella baromi jót nevetett futás közben, ahogy elképzelte, a kastély ablakából kitekintve hogy nézhetnek ki, ahogy mindenféle valós logikát mellőzve, a teljesen nyílt terepen kacsáznak, és tébolyultak módjára keringenek jobbra-balra. Persze egyáltalán nem zavarta, vagy egyáltalán érdekelte, ki nézi őt hülyének, sőt, imádta azokat a gondolkodóba eső, bizonytalan tekinteteket, mikor valaki nem tudta eldönteni, hogy sajnálja őt, vagy röhögjön rajta.
Ez kellett, most különösen szüksége volt rá. Kornél pedig remekül adta alá a lovat, épp csak nem kezdett el nyihaházni rohanás közben. Bár egy részen galoppolt is, úgy rángatta maga után a srácot.
- Olyan jó, hogy már én sem tudom magunkat nyomon követni! - nevetett tovább, főleg mert volt is benne igazság, már nem is tudta, épp merrefelé rohannak.
Jó is volt, hogy ráakadtak a fára, legalább körülnézhetett, hogy merre sodródtak el a faluba levezető úttól. Érezte, és hallotta is a szuszogásából, hogy Kornél közvetlen mögötte áll, és bár nagyon próbálta leplezni, látszott rajta, hogy megérezte kicsit a rohanást.
Ella felé fordult teljesen, és visszavigyorgott rá. Hátát a fának vetette, míg ő is szusszant egyet, de tekintetét nem vette le a másikról. Igazából tényleg fogalma sem volt róla, hogy mit is keres itt, az éjszaka közepén. Véda felmondásával odalett a protekciója is (nem mintha valójában lett volna ilyesmije, de jó volt korábban azt képzelni, hogy lehetne), most nem nagyon volt senki, aki elnéző lett volna vele. De valójában nem is igazán érdekelte. Jó volt most. Jobb, mint odafent. Jobb, mint reggel. Vagy mint tegnap. És múlt héten. Ha elkapják őket, akkor is megérte.
- Szóval mi a terv, katona? Meghív egy italra, ha leértünk? - Naná, hogy egy knút se volt nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ella eltátotta a száját, mint aki nagyon elborzad azon, hogy most majd tényleg csúnyán le fognak bukni. Ha lett volna hó, nos, akkor tényleg elég jogos gondolat lett volna a nyomtalanítás, így viszont kicsit túlzás lett volna feltételezni, hogy miattuk majd nyomolvasásba kezdenek az egész kastély körül, felmérve, hogy melyik lábnyom származik öt perccel ezelőttről, és melyik négy órával korábbról, amikor még nem volt tilos a kint császkálás.
- Nincs idő rá, katona! De ettől kezdve hátrálva haladunk, hogy úgy tűnjön, mintha nem arra mennénk, hanem arról jönnénk.
Lelkesen rávigyorgott Kornélra, mintha ő találta volna fel az imént a spanyol viaszt, és büszkén megemelte állát is. Ilyen egy jó ezredes, mindig van bé terve.
És a hallottakból ítélve Kornél is fel volt készülve, szavaira Ella tovább vigyorgott rá, és jobbjával végigsimított az állán, és nyakán kissé, enyhén vonva maga felé őt.
- Tetszik az elkötelezettséged.
Mielőtt még azonban megmutathatta volna, mennyire, Kornél arrébb rántotta őt kissé, hogy a fa eltakarja őket egy közeledő fényforrás elől. Ella is elrántotta tekintetét abba az irányba, és bár a dolog komoly büntetéssel kecsegtetett, aggodalom helyett inkább izgalom fogta el, belekapaszkodott Kornélba, és a füléhez hajolt.
- Jöhet a cé terv - suttogta. - Be a fák közé! De maradjunk a szélén az erdőnek, nehogy megegyen valami.. izé.
Azzal megfogta a másik kezét, összekulcsolva vele ujjait, és már húzta is magával, be a sötét rengetegbe. Nem tűnt túl jó ötletnek, de ha kimennek a nyílt terepre, nincs az a vaksi prefektus, vagy tanár, aki ne szúrná ki őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A fához simultak, amennyire tudtak, meglapultak mögötte, de nem voltak tökéletes takarásban, szóval a fedezék kissé alul teljesített. Menni kellett.
Ella jót kuncogott a srác szavain, mielőtt a fák közé rántotta volna őt. Úgy látszott, tényleg nagyon dühíti a prefi felbukkanása. Még igazán a kaland elején jártak, szóval kár is lett volna máris lefújni.
- Ennyi érzelmet még nem is láttam belőled kitörni eddig! - szólt hátra fojtott hangon, ahogy fától fáig osonva igyekeztek minél távolabb kerülni az előbbi fényforrás és a végén található prefektus közeléből. Ha meg is hallotta a mozgásukat, nem indult utánuk. Valószínűleg nem lehetett olyan jó meló ez, hogy megérje megkockáztatni, hogy valami rémség mocorog az erdőben, és nem rendetlenkedő diákok.
- Kitűnő felderítőmunka, katona! - dicsérte meg ismét Kornélt, ahogy hosszú lábain előreszökellt a mondott irányba.
Egy pillanatra sem engedte el bűntársa kezét, melynek, és gyors kitérő manővereinek hála a fák elől, rendre belevezette szegényt a susnyásba, árkon, bokron keresztül rángatta magával. Nem akarta ugyanis elhagyni, egy pillanatig sem akart magára maradni. Magára és a gondolataira.
Végül tényleg megérkeztek oda, ahova kellett, a sötét, kihalt úton találták magukat, melynek végében távoli fények pislákoltak.
- Ott vagy három tucat prefektus van, vagy a falu. - lehelte, majd előrehajolva kifújta magát. Az erdőben futkosás jó móka volt, de fárasztó is.
- Vagy a falu, ahol három tucat prefektus vár minket. De ez tűnik a legvalószínűtlenebbnek, hacsak nem csapatépítő tréningen vannak lent.
Miután nagy okosan kifejtette teóriáját, megszorította Kornél kezét - még most sem engedte el -, és megvillantotta a csillagok fényében vigyorát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Kornél nem keltette azt a tipikus kemény legény és számíthatsz-rá-ha-baj-van srác benyomást, sem első, sem második pillantásra nem volt minden lány álma, de Ella mégis úgy csüngött rajta, mint macska a függönyön. Talán kicsit kevésbé agresszíven, de hasonló lelkesedéssel. Szüksége volt most rá, akár beismerte magának, akár nem, és nála jobb figyelemelterelője nem is lehetett volna.
És mivel abszolút rá és a vele töltött időre akart koncentrálni, hogy semmi se maradjon a figyelméből szabadon, látszólag nagyjából a fülig szerelmes tizenéves kislány szintjére került, ahogy a másikba kapaszkodva, az útra nem is figyelve baktatott mellette az úton. Nevetgélt a poénjain, még akkor is, mikor az legfeljebb egy mosolyt ért volna meg, és gondolatban vagy az itt és most körül, vagy kicsivel előrébb járt, mikor már ott lesznek a nem-prefi bulin, és tovább javítják a hangulatukat. Ki akart kapcsolni, és nála ez a túlpörgetést jelentette.
- Így görbülj meg? - kérdezte, és Kornél orra elé dugta ujját, teljesen behajlítva. - Most már eskü sajnálni fogom, ha nem lesz ott egy prefi se!
Tényleg jó bulinak tűnt, feltéve persze, ha megússzák a dolgot, de ha már Kornél ígérget is, az valami, az olyan, amire érdemes figyelni, nem szokása ugyanis ilyesmiket csinálni.
Persze nem vette őt teljesen komolyan, jól meg is csípte az orra hegyét, ha már ott járt, aztán vigyorogva lelkendezett tovább.
- Gondold el, ma velük bulizunk, holnap meg már a prefektusi fürdőt is használhatjuk. És van ám más előnye is haverkodni velük - ecsetelte tovább, majd hirtelen újabb abszurd ötlete támadt, és vihogva folytatta: - Sőt, szerintem jelentkezhetnél prefinek! És akkor megúszhatunk mindent!
Persze nem gondolta komolyan. Sőt, nevetnie kellett, hangosabban is, mint a jelenlegi tilosban járásuk mellett bölcs lett volna. Na de Kornél, mint prefektus? Ennél viccesebb ötlete ma már nem is lesz.
Kíváncsian pislogott vissza rá, és kezdte a srác ajánlatát mérlegelni. Egész hatásosan előadta, hogy mennyire logikus és a lehető legbiztonságosabb megoldás is ez, de Ellát ennyire azért nem ejtették fejre. Jó, párszor lefelejt ezt-azt, de tudta, mikor akarja egy srác az ágyba csábítani.
- Hacsak nem vették ki a prefik az összes szobát.. oké - felelte.
Mindegy mi történik, míg történik valami. Talán ennél jobb nem is kell. Vagy épp ez az, amire most szüksége van. Határozottan ez az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Habár a faluba érve Ella már sokkal bátrabban bánt a hangjával, mégsem csaptak különösebben nagy zajt, ahogy végigsétáltak a kihalt utcán, a pislákoló fényben csillogó macskaköveken botladozva. Legalábbis a navinés lány botladozott eleget, mert nem nagyon figyelt oda, merre lép, a srácon csüngött inkább, és időről-időre rántott rajta egyet, hogy továbbra is belé kapaszkodva felugorhasson egy-egy padra, vagy a szökőkút peremén táncoljon végig, meg-megcsúszva, nevetve. Azt se bánta volna, ha beleborulnak a vízbe, miben különbözne az attól, mintha leisszák magukat?
- Legyél prefektuuuuuuus, naaa! Biztos iszonyú menő a fürdőjük! - nyúzta tovább Kornélt, miközben tényleg majdnem vett egy fürdőt a kútban.
De végül ehelyett csak sikerült irányba állniuk, és eljutniuk a csárdáig. És ahogy benyitottak, a viszonylagos csönd úgy robbant semmivé, hogy Ella egy pillanatig úgy érezte, mintha eddig siket lett volna.
A csárda tele volt vendégekkel, a késői óra ellenére, vagy épp azért. Prefektus persze egy se volt köztük, vagy csak középkorú, szakállas férfiaknak, és masszív alkoholistáknak álcázták magukat, annyira komolyan vették a munkájukat. Vagy épp annyira elegük lett volna belőle? Mindegy, Ella úgyse nagyon gondolt tovább a prefikre, legfeljebb a fürdőjük járt még a fejében.
- Keresek asztalt! Hozz kéket! Vagy mályvaszínűt. Jaj nem is, a neonzöldet! De füstölögjön ám! - azzal eleresztette Kornélt (vagy inkább irányba lökte a pult felé), ő pedig az asztalok közt szlalomozva keresgélt.
Megbökdösött pár vendéget, akik már kevésbé tűntek ébernek, de aztán a fenyegető mozdulatokra tovább is slisszant.
Egész a csárda végében lelt egy asztalt, amelynél ugyan ült egy kissé fura szagú, ránézésre félóriás fazon, de mivel az asztalra borulva hortyogott, Ella úgy találta, itt jó lesz. Kirántott egy széket a szemben lévő asztaltársaság egyik tagja alól, aki úgyis félig az asztalon volt inkább, és így már Kornélnak is volt helye a kis (félig foglalt) asztalnál.
Ahogy ezzel megvolt, lelkesen integetett a srácnak, mint jó repülésirányító.