Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kíváncsi vagyok, hogy ma milyen lesz. Általában nagyon ad magára, de az utóbbi hetek eléggé megfárasztották Lyt, gondolom az elvárások, na meg a Levita hírnevén sem eshet csorba. Bár szívesen az orra alá dörgölném a házpont állást, de már megtettem Izánál, így már nem olyan jó muri. Főleg a szöszke reakciója, ahol nem ismerte el a vereséget, hanem majd a vizsgákat ők nyerik. Kérdem én, azt hol jegyzik? Mindegy, Iza már csak ilyen…
Ly éppen csak késik – ami amúgy nem szokása, de bőven belefér -, és máris felpattanok, ahogy meglátom, a széke mellé lépve viszonozom a viszontlátás mosolyát.
- Szia Ly! – köszönök vissza és természetesen a köszönő puszi is megy az ő arcára. Na, nem úgy, mint a kézfejére az első találkozáskor, bár tény, hogy az is szórakoztató volt a maga módján. Most csak kap egy finomat, abból a kevés fajtából, ami ritkán jellemző rám, de tényleg szeretném, ha akaratunk ellenére összeköt majd minket a sors apáink által, én legyek a legkevésbé rossz az egészben. Igen, ilyen áldozatra is képes vagyok, mert pontosan tudom, hogy mit érezhet.
Kihúzom neki a széket, és a feneke alá teszem, ahogy leül, majd én is helyet foglalok. Miközben az étlapot kezdi böngészni, azonnal a tárgyra tér, pedig most jó lett volna egy kicsit másról is beszélgetni. Kábé mindegy miről, mert ez a téma… hát, nem a szívem csücske. De akkor legyünk gyorsan túl rajta.
- Persze, már nagyon vártam. Nos, neked mik az elképzeléseid, hogy húzzuk még az elkerülhetetlent? Gondolom, most nem szeretnél még megházasodni, bármennyire vonzó lehetőség is vagyok – most nem arrogánsan, hanem némi öniróniával(!) a hangomban és mosolyogva szólok. Remélem, értékeli, és amíg el nem felejtem…
- A virág természetesen a tiéd – teszem hozzá, bár nem hiszem, hogy nem tudná, de így illik. Jó ez az etikett: mindent magyarázz meg, ami egyértelmű.
- Amúgy minden oké veled? Kissé nyúzott vagy – én már látom, hogy a pincér megáll a lépcső alján, de még intek finoman a fejemmel, hogy ne jöjjön. Hagyjuk egy kicsit szusszanni Lyt, majd amikor már látszólag kiválasztotta amit szeretne, bólintok a pincérnek, aki el is indul felénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Viszonzom a mosolyt, természetesen nem lepődtem meg. Lyra sincs oda az esküvőért és még nem érzem magunkat annyira érettnek arra, hogy el tudjuk játszani a szerepünket, vélhetően valamelyikünk kiakadna és elrontaná. Valószínűleg én, még akkor is, ha mindig is hangsúlyozom, hogy én járnék jobban kettőnk közül.
- Majd én meggyőzöm apádat, hogy muszáj mestertanoncnak maradnod, mert a Farkas család nem vesz el egy alulképzett lányt, vagy ilyesmi – vonom meg a vállam fintorogva, mert semmi esetre sem Ly képességei ellen irányultak a szavaim, csak kell valami, amivel húzhatjuk még egy kicsit, és tényleg nem sok lenne az a három év.
- Mármint szerintem okos vagy, csak ha kell, ezt mondom – teszem le a nagyesküt és meggyőző akarok lenni a számára is, hogy nem akarom fikázni. Persze felhívom a figyelmét a virágra, ha már beszereztem neki és meg is kapom érte a dicséretet, ami nekem jár. A nyúzott arcára is kitérek, mert egyébként szép pofija van, de most eléggé karikásak a szemei és látszik, hogy nincs jó formában.
- Iza is ilyen akkor? Komolyan, ti prefik nem gondolkodtatok még azon, hogy néha lógjatok? Túlhajszoljátok magatokat a kötelesség jegyében, de kérdem én, minek? Jobb lesz attól neked? Kétlem – kérdezem a szemeibe nézve, még komolyan is. Sosem értettem ezt a nagy kötelességtudatot a levitás prefiknél. Azért nálunk nem ennyire durva a helyzet, meg néha szemet is hunynak néhány dolog felett, mert utálnak jelentést írogatni, főleg ha csak kisebb incidens történt. A kérdése meglep, mert még nem gondoltam bele igazán.
- Hát, ha már maradni akarsz, akkor maradok én is, a saját érdekünkben. Majd választok valamit, és még jól is fog jönni az alibihez, nem? – emelgetem meg a szemöldököm vigyorogva. Ez tényleg nem rossz ötlet igazából, és egészen kivitelezhető. Na, még maradunk pár évet és lehet, hogy megszokjuk egymást egy légtérbe, meg ilyesmi. Úgy csak könnyebb lesz végigszínlelni az esküvőt is.
- Cupido ellen van valami tipped? – mondom mellékesnek tűnően, miközben ő rendel, és én is kérek valamit. A választásom némi salátára, és sült húsra esett, azzal a fura nevű „aszhalcit” szósszal, ami kedvedre való ízt kölcsönzi számodra. De tényleg, állítólag mindenkinél más, és eddig bevált.
- A lábaddal azóta sincs gond? - kérdezem, amíg a pincér megjön az italokkal, én csak sima vörösbort kértem, az itteni legjobból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Soha nem tapasztalt érzés fut végig a testemen, ahogy Gwen hozzám bújik. Én meg utáltam őt, pedig minden egyes érintése külön megdobbantja a szívemet. Nem értem, hogy mi történt, de talán nem is kell érteni. Eddig is megcsapott már a szerelem szele – amit nagyon utáltam -, de most sokkal jobban és azt akarom, hogy ez örökre így maradjon. Milyen édes egy lány és milyen gyönyörű. Nem értem, hogy eddig ezt hogyan nem vettem észre.
Gwen puszija pedig mintha belülről égetné. De nem úgy, ahogy gondolnánk, hanem a lelkem melengeti meg, ahogy csak az érintései, csak ez az érzés sokkal intenzívebb.
- Ez kedves tőled, kevés embert ismerhetsz – vigyorgok, mint a vadalmafa, és magamhoz húzom, ha már volt olyan édes és odabújt hozzám. Közben kötelességemnek érzem, hogy megmutassam neki a kacsázás tudományát, mert bármennyire egyszerű is, kell hozzá némi érzék is.
- Azért csak próbáld meg, sikerülni fog, hidd el – végigsimítom a finom arcbőrét és egy lágy csókot hintek rá. Igen, ha eddig égetett az érintése, most főnixként fogok elporladni és újjászületni a hamvaimból. Habár ezt neki kellene így, hisz ő az eridonos. Figyelem, ahogy csinálja, de valahogy kicsavarodik a lány csuklója, a kövecske pedig csak simán elsüllyed, ahelyett, hogy pattanna.
- Semmi baj, a gyakorlat teszi a mestert… és ez egy jó ötlet, drága – mögé is libbenek, mintha két centivel a föld felett járnék, szorosan hozzá bújok és egy újabb követ adok a praclijába. Megfogom a kezét és nagyjából megmutatom neki a mozdulatot, mintha ő egy marionett-bábu lenne. Menni fog ez, érzem, de ha nem, az sem baj.
- Ha nem sikerülne sem baj, egyszer úgy is fog, ha nem ma, majd holnap –karolom át újra és mintha táncolnék vele, ringatom egy kicsit a földön. Az újabb próbálkozást megvárom, de ha megy neki, ha nem, nem erőltetem a folytatást, ami a kődobálást illeti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nálam meg te – kontározok rá, hiszen nem lehet legyőzni, még a szerelemben sem! Az orrdörzsi is olyan jól esik, mintha egy akkupunktúrás kezelésen esnék át, szinte felfrissülök tőle, na ami pedig a legfontosabb, hogy élvezem az életet és nem akarok mással lenni, csak Vele. Gwen az én múzsám, úgyhogy be is mutatom neki a kacsázás ősi nagymesterként annak mikéntjét. Természetesen a tökéletességem nem kopott meg szerelemben sem, jó néhányat pattan a kő a vízen, mire elsüllyed, de én csak őt nézem és a csókolni való ajkait. Valószínűleg nem tart már soká, hogy ezt a zabolátlan visszatartó erő letépje láncát és ajkaink forrón egyesüljenek.
- De, ha mégsem sikerülne, ne búsulj, hiszen itt vagyok neked – mosolyodom el könnyedén, majd figyelem, az újabb próbálkozását. Kicsit sajnálom, hogy most sem megy neki, de hát nem lehet mindenki tehetséges mindenben.
- Én biztos nem éneklek olyan szépen, mint te, szóval egy-egy – túrok a hajába és magamhoz húzom, nehogy elárvulva érezze magát. Érzem a szívverését, és legszívesebben összenőnék vele, annyira… nem tudom elmondani mennyire szeretem.
- Nem szeretném, hg megfázz, a tűz pedig nagyon jó ötlet – csillan fel a szemem. – Addig is melegen tartanálak – feltekerem a haját az ujjamra, majd finoman magamhoz húzom az arcát és megcsókolom. Óvatosan fedezem fel csodás ajkait, majd szenvedélyesen csókolózni kezdek vele. Néhány perc múlva, muszáj elengednem, különben éhen halunk, ha így maradunk. Sírva hagyják el ajkaim az övéit, teljesen kipirosodom, és a kezét az enyémbe veszem.
- Induljunk, és melegedjünk tovább – mondom neki, de egészen átfagyva érkezünk meg a kandallóhoz, mert nem bírom ki, hogy lépten-nyomon, ne álljunk meg, hogy beteljesítsük Cupido akaratát és ajkaink egyesüljenek újra és újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sok a dolog és úgy tudom, hogy ma érkezett meg a nekem szánt szállítmány az itteni mágikus postára. Jogos a kérdés, hogy miért nem bagolyba jött. Nem szeretném, ha az új kollekciómat dagadék baglyok hagynák el, így majdnem, hogy mugli postával szállíttatom, de nagyrészt hasonló a módszer a varázspostánál is. Csak a hoppanálás és a Hopp-por kissé lerövidíti az utazást. Az ilyen értékű ruhákat egyébként sem mernék állatokra bízni, még ha a legjobb baglyokról is van szó, szóval csak a szó szerinti kézbesítés lehetséges. Nagyjából fél órával ezelőtt volt, hogy odaértem a mágikus postára, ami ideiglenes, és ha jól tudom, ma csak nekem jelent meg. Mégis várnom kellett húsz percet legalább, mire mindent átvettünk, tételesen megnéztem az árut és kifizettem a költségeket. Maradt itt néhány ember, akik majd felviszik a kastélyba a ruhákat – van engedélyük nyugi -, de most már minden el van intézve, és újságot lapozgatva sétálok a kissé saras bogolyfalvi utcán. A címlapon én vagyok, hiába be kell segítenem néha az újságoknak, hogy legyen bevételük. A ruházatomat egyetlen lábszárközépig érő, divatos vászonkabát takarja. Sajnos hiába van napsütés, nemrégen esett, és még szél is fújt, az utcák tele vannak tócsával és sárral, így figyelni kell a bakancsomra is, ha nem szeretném, hogy túl koszos legyen. Mégiscsak egy vagyon volt, meg egyébként is, jól kell kinéznem, mert ezek kinéznek. Már messziről hallom a kurjantgatást, és kicsit odébb is állok, hiszen a hangom hátulról és felülről érkeznek. Visszanézve és némileg biztonságba már látom a két kiskölyköt, akik vélhetően lopott seprűkkel száguldoznak a faluban és most jött el nekik a pillanat, hogy le is ereszkedjenek talajszint közelébe. Mellettem ugyan elmennek, de nem sokkal a kastély felé vezető úton, a szökőkút mellett reppennek el és beledobnak valamit. Nos, én itt megtorpanok, miközben a páros vihorászva elreppen. Hirtelen az összes víz minden irányba kicsapódik, sőt még a sarat is felveri valahogy. A közelben tartózkodókat ez váratlanul éri, hiszen gyorsan történt az egész. Szerencséjük a fiúknak, hogy nem voltam ott, de van ott egy szöszi, aki rendesen kapott. Nem lesz egyszerű kivakarni majd belőle, ráadásul úgy látom egész igényes a lány. Hát, most nem annyira…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A kis szemétládák elintézték a népet, röhögnöm kell. Amikor már halljuk, hogy ilyen idióták közelednek, jobb félreállni, vagy kimutatni, hogy baj lesz, ha beléd kötnek. Ma voltam olyan gáláns, hogy az előbbit választottam, így túlélték kék-zöld foltok és átkok nélkül a kis huligánok. Azonban nem mindenki járt jól, a jól öltözött szőke kapott mindent. Mi több, mint egy kis óvodás sipítozni kezd, én meg röhögni. Hát ezt nem hiszem el, mit kiabál? „Jézi”? Az mi a Merlin terméke? Az már majdnem Zéti, de szerencsémre nem ismerem a csajt, így az biztos nem lehet. Persze ismerheti a nevemet, mégiscsak egy Farkasról van szó. Az is tény, hogy amíg nem volt összerondítva, nagyon kellemes megjelenésű, ápolt csajsziról van szó. De azzal, hogy így megalázta magát, sokat esett a megítélése elsőre. Azért odasétálok a kezemben az újsággal - aminek a címlapján virítok -, megnézni, hogy ki is ez, és van-e esetleg komolyabb sérülése. Mint mondtam, jó napom van.
- Helló, minden oké? A kis huligánok jól megfürdettek – a mosolyt nem lehet levakarni rólam, bár most nem gúnyolódom, mint, ahogy azt bárki megérdemelné. Így közelebbről már látom, hogy nem a nincstelenek és a magukat gazdagnak gondolók közé tartozik, a ruhája egy kisebb vagyon, képzelem, hogy a haj sem halolajtól fényes, hanem valami irtó drága cucctól. Ez a csak ad magára, és még pénze is van hozzá, micsoda meglepetés. Mármint nem a pénz, hanem, hogy igényesen használja fel, nem egy összedobált ruházata van, hanem kigondolt, jól megfontolt outfit. Minden harmonizál, kiemeli a szemeit, amik tényleg szépek és vonzók, és oda is fókuszálsz rá, ha épp nem a dekoltázsát bámulod, mint én. Hiába a rejtett, és tiltott dolgok a legvonzóbbak és legkeresendőbbek. Szóval megbámulom, nem nagyon szoktam visszafogni magam, és megállapítom, hogy egyben van a lány, csak elcsúfítják a sár és vízfoltok.
- Látom, van ízlésed Jézi – dicsérem meg, ez a legtöbb, amit egyelőre kaphat. Ha még mutat valamit a személyiségéből, ami tetszik, akár le is nyűgözhet majd. Lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy hogyan viszonyuljak a lánykához. Általában átnézek mindenkin, ha nincs benne valami érdekes. Ez a lány hát szép, de ez még nem különlegesség a Bagolykőn, mert tényleg sok szép lány van, de a ruhája, és a megjelenése teljesen korrekt, sőt árulkodik arról, hogy nem veri fogához a galleont.
- Igen, ez nekem is feltűnt. De ha tudnák, csak még elégedettebbek lennének, szóval szerintem inkább ne hangoztasd. Sőt, mi van, ha letépik rólad és eladják? Vigyázni kell, hogy miben jársz – kacsintok a lánykára, miközben ő is megdicsér engem, cserébe megnézem magamnak. Így működik ez a világom, öcsém. Azért a beszéde kissé fura, olyan néha, mintha kicsit felszínes lenne, bár megértem, hogy félti a ruháját és bosszús. Csak ezek a szavak… ha káromkodna, talán fel sem tűnt volna.
- Köszi – nyugtázom és az újságot mintegy véletlen úgy fordítom, hogy meglásson a címlapon. A francia divatújságot biztosan ismeri, nem a legolcsóbb Cosmo és társai, kevesekhez jut el. Egy teszt belefér, bár azt is megfogadtam, hogy legközelebb nem megyek el a fotózásukra. A fele ruhájukat visszadobáltam, hogy rám olyat nem adnak, mert oké, hogy extravagáns, de rám azt nem adja senki, vagy ne legyen a nevem Farkas Zétény. Végül is belementek és valami másik pasira erőltették rá. Valahogy elment a kedvem már ettől, régebben élveztem, hogy a nevemet felhasználva adták el a cuccaikat többek, de már uncsi, komolyan. Közben a leányzó eltünteti a foltokat, és nem csak simán, hanem valami különleges folteltávolító igével. Nocsak, úgy látszik, nagyon rá van függve erre.
- Farkas Zétény – fogadom el a kezét, és most jó kedvemben vagyok, kap egy leheletnyi kézcsókot. Hiába, aki úriember, az én vagyok. Lehet, hogy még meg is köszöni, hogy nem simán kezet fogtam vele. Nagyon kiemelte a vezetéknevét, és meg is ütötte a fülemet természetesen. Gondolom ezért csinálta. Én nem emeltem ki a nevem, mert aki nem ismeri, az így járt.
- Vittman? – még egyszer megnézem a ruháját, meg őt is egészen közelről, főleg a szemeit, odahajolva hozzá. – A talárszabász üzlet tulajdonosainak a lánya? – most én nyomom meg az „A” betűt, hogy tudja, elismerem őket. Volt is pár talárom, de gőzöm sincs melyik az. Viszont mivel megvettem biztosan jó minőségű ruháik vannak. Néhány partyn akár találkozhattunk is, de általában gyorsan megunom őket és csak a köelező dolgokon veszek részt. Talán láttam már, nem esküdnék meg rá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem tetszik a csaj külsőleg. Mert de, sőt.
- Aztán mi járatban a faluban? Gondolom nem fürödni jöttél – évődök egy picit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Relaxálni akartam végre. Elegem volt a sok hűhóból és gondolkodnom kellett a jövőről. Maradjak egyáltalán itt, és várjam, hogy Lyvel mikor leszünk egy pár? Persze a szöszi egészen megváltozott már első találkozásunk óta, szóval nem lenne probléma vele feleségként sem. Szerintem ellennénk, még ha nem is lennénk valódi egy pár. Hagynék neki teret és akkor nem durcáskodna. Az mondjuk benne is elég kemény, ha előveszi a rosszabbik énjét. Esetleg itt is hagyhatnék mindent, meg tudnék élni apámék pénze nélkül is, és akkor tényleg azt tehetnék, amit csak akarok. Nem mellesleg ezzel bemutathatnék a családomnak, hogy lám, Zétény enélkül is boldogul.
Na, ezért találtam ki, hogy eljövök a fürdőbe, ahol sosem voltam még, de állítólag nagyon kis csendes, meg jó környezetben van.gyorsan megtalálom a táblák alapján, majd még gyorsabban ki is fizetem a belépőt. Átöltözöm az öltözőben, és nézem, ahogy a pecsét, amit kaptam egyre jobban világít. Komolyan, elég óvodás dolog ilyet csinálni, de ez Bogolyfalva, megszokhattam volna már, hogy nem minden az én elképzeléseim szerint működik.
Végül egy fecskében zuhanyzás után bevetettem magam a "habokba", és valóban jól esett a meleg víz nyugtató hatása. Kerestem is gyorsan egy helyet magamnak, de mind ami tetszett foglalt volt. Ezért aztán találomra választottam egyet, ahol jó a kilátás, és odamentem a szöszi csajhoz, aki birtokolta a helyet. Persze bőven elférünk egy ilyen helyen úgy is, hogy nem kell még csak beszélnünk sem.
- Helló, megosztod a helyet velem? Zétény vagyok, ha érdekel - vonok vállat és várom, hogy odaengedjen, vagy elküldjön. nekem mindegy, bár egészen jó kis csaj, szóval szívesen maradnék. természetesen megnézem magamnak, ha már itt van fürdőruhában. Illetlenség lenne, ha nem bámulnám meg, öcsém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Nos, mint tudjuk, a kivétel gyengíti a szabályt. Nem vagyok bunkó, ha nem kell, szóval köszi – ennyivel azt hiszem el is intéztük, hogy milyen rettentő udvarias srác vagyok. Igen, meg jóképű is, szinte illik hozzám a szöszi, jobban, mint itt bárki más. Ha már itt vagyok, akkor olyan mellé megyek, aki külsőleg is felérhet hozzám, meg még az is lehet, hogy van egy kis sütnivalója ott bent.
Az, hogy felismer, némileg meglep, de azért nem annyira, hogy foglalkoztasson. Az jobban, hogy én nem ismerem őt, de hamar kiderül, hogy miért. A sok ember között nem mindig találkozhatsz mindenkivel, én pedig amúgy sem vagyok népszerű a sok cseverésző között, hogy csak úgy odajöjjenek hozzám. Most is én jöttem oda, az is igaz, de ez szituáció volt.
- Jól nézel ki, szóval, de feltűnő vagy. Az más kérdés, hogy nem vadászom az új szépségeket, hogy ismerkedhessek, vagy csak posztereket csináljak belőlük. Bár te lehetnél az egyik hónap, az tuti – bókolok egy kicsit, végül is tényleg jó csaj. Befekszem mellé, de most nem kívánok  domborulat nyomás próbákat végezni, csak élvezem a pillanatot és a társaságot. Izának ez biztos nem menne, persze ő lány.
- Túl híres vagyok biztos. Sosem érdekelt, hogy mit fecsegnek rólam, mert ha elém kell állni, mindjárt csukva marad az a száj, mintha ragasztóbűbájt kapott volna – vonom meg a vállam amennyire lehet, gondolatban nagyon. – Rólad is biztos van pletyka, de hozzám nem jutott el. Amúgy pedig csapd fel az Edictum egyik számát és onnan is lehet tájékozódni a nagyrészt hamis hírekről. De én jókat szórakozom rajtuk. Van, hogy kifigyelek egy rellonos párost az újságból,  és várom, hogy legyen valami – kuncogok, majd bejezem a lebegést és leülök a vízben lévő padra. Nagyjából mellkasig lógok ki a vízből, kicsit meg is mozgatom a nyakamat.
- Kell figyelnem féltékeny pasira, vagy élvezhetem a fürdőt és a társaságod? – érdeklődöm, mert nem fakarok felesleges köröket futni magyarázkodással, na meg pofonokat osztani. Pihenni jöttem, nem pedig megmutatni milyen nagyszerűen felkészült vagyok mindenből. talán kicsit félreérthető a fogalmazásom, de ez már nem az én bajom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Röviden felnevetek a válaszán, egészen belevaló a csaj, és még jó a humora is. Nahát, egyből van ilyen is, nem csak a fanyalgók és a rátartiak? ?Meglepő, komolyan mondom.
- Ha gondolod, minden hónap a tiéd lehet, és akkor jár 30% a bevételből, ha piacra dobom. De akkor bele kell adnod mindent – folytatom a finom kuncogást. Nagyon jó kis naptárt össze lehetne hozni belőle, bár nem a legmodellebb típus, de van benne valami, ami nagyon vonzóvá teszi. Ezt pedig nem azért mondom, mert gyakorlatilag egy szál fürdőruhában, érintés közelben van itt mellettem. De azért valószínűleg ez is közrejátszik.
- Nem szoktam dicsekedni semmivel, a tetteim magukért beszélnek, legyenek azok jók, vagy rosszak. Egyébként pedig nem szokásom azért kilesni embereket, de néha unaloműzésnek tökéletes, ha már nincs más, vagy éppen Rohr nem jön az utamba, hogy fellökhessem. Borzalmas az a lány – még bele is borzongok, ahogy a vörös hajú mosolybolond képe beúszik a szemeim elé. Tényleg lyukas az agya, és hát azt hiszi, hogy minden ember mulatságosnak gondolja őt. Pedig nagyon nem az. Gyorsan el is terelem a témát inkább rá, mégiscsak értelmesebb és sokkal szebb az előbb említettnél. Ez már csak egy ilyen sport, és bármennyire is kacérkodom vele azért egy kicsit – amit úgy veszek észre, hogy viszonoz is -, nincs kedvem pasikkal vitatkozni.
- Általában nem szorulok védelemre. De azért ezt most elfogadom, hátha meg kell védelmezned – viszonozom a mosolyát, úgy érzem megfelelő társaságba érkeztem. Nincs nagyzolás, meg lenyűgözés, csak egyszerű ismerkedés, és némi szikra. Ez pont elég mindenre, de akár semmire is, szóval a tökéletesen harmóniát, amiért jöttem, megtaláltam a barlangfürdőben és Szofi személyében.
- Hát, ha féltékeny is lenne rád valaki, nem hiszem, hogy menekülnöd kéne. Szóval nem kell aggódnod, egyébként sincs senki, aki féltékeny lenne rám. Biztos a csillagok állása, vagy ilyesmi baromság – egy kicsit becsúszom a víz alá és élvezem a tompa hangzású vízi világot. Pár másodperc elteltével felbukkanok és eligazítom a hajamat. Kicsit közelebb csusszanok, hogy finoman összeérjünk. Ha már szórakozás, legyen valami alapja is.
- Egyébként el akarnál csábítani? Vigyázz, mert veszélyes alak vagyok – nevetgélek, és kiteszem a fejem a partra. A két kezemet is kitárom és kit elfektetem őket, igazán kényelmes.
- Milyen szolgáltatásai vannak még a fürdőnek, tudod esetleg Szofi? Nem néztem körül igazán…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Újra itt, nyolc év után? Már nem is emlékszem. Szándékosan nem jöttem mágikus módszerrel, ha a vonatot nem nevezzük annak. Még meg kell itt találnom a helyem, alig egy hete jöttem, és éppen csak beiratkoztam a menedzser MT szakra. Nem is igazán tudom, hogy miért arra, talán azért, mert abból még bárhova el lehet jutni, és úgy tudom Várffy is itt van valahol, akár segíteni is tud. Ugyan sok közünk nem volt egymáshoz, azon kívül, hogy Izát kedveltük, de egy próbát megér. Épp csak kivettem egy szobát a Csárdába, legalább nem változott nagyot, csak csinos a felszolgálólányok, így legalább változatosan legeltethetem a seggükön a szemeim, öcsém. Rohadt nehéz volt ide visszajönni, de az egyetlen barátom még itt van, és ugyan kihez máshoz jöhetnék? A családom azt mondta, oda nagyon ritkán, csak ha kötelező a megjelenés és persze írjam meg, hogy Gergő viszi tovább a családi bizniszt. A kis fasz, de legyen az övé. Szóval talán ez az utolsó lehetőségem a szocializálódásra, már csak annyi kellene, hogy Iza mondjuk ne ásson el az első találkozáskor, amihez meg van minden joga. Tudom, hogy hol lakik, egyszer követtem hazáig. Milyen boldog volt, jó volt nézni, hogy kikupáltam anno, mi más lehetne a titka? Sajnos a házasságát nem vágom, a Norbi gyerek nem éppen egy normális fazon, de úgy látszik, hogy Iza szereti, hát akkor minek ugráljak feleslegesen ellene? Amúgy meg jól bánik vele, szerintem felszedett a szöszi pár kilót, de lehet majd nem ezzel kéne kezdenem. Még mindig nem vitt rá a lélek, hogy bekopogjak hozzájuk, pláne, ha még Norbert is otthon van, nem hiszem, hogy ő örülne, persze a ház asszonya sem fog feltétlenül. Talán még vissza tudom kapni valamennyire, ha már annyit törődött velem anno. Én meg itt hagytam a szarba, szó nélkül. Fuckin Zétény's move. Mivel semmi dolgom egyelőre, itt ülök a szökőkút szélén, kezemben a szokásos cigarettámmal, és csak szívok, ahogy eddig az élet tette ezt velem. Érdekes, hogy amennyire gyűlöltem anno, amikor idekerültem, úgy vágyom vissza abba az időbe gyűlölni Lyrát és az az egész BK-t, ahogy az idejárók hívják. Vele sem tudom mi van, remélem talált magának valami jobb elfoglaltságot, minthogy a feleségem legyen. Amúgy hálás lehet, majd megadom a bankszámlaszámom.
Az emberek vidámak, vagy éppen veszekednek, amott meg egy fiatal diák hány. Érdekes nézni a felhozatalt, és szinte észre sem veszem, hogy egy ismerős halad el mellettem, nem olyan messzire. Viszont onnan fúj a szél és felismerem az egykori barátom, kedvenc parfümjének illatát.
- Helló Iza - mondom ki hangosan, már jó pár lépés távolságra van, ahogy nézem a sietős lépteit és lebbenő aranykalász-szín haját. Még az is lehet, hogy összekeverem valakivel, de... kizárt dolog. Ülve figyelem a reakcióit és elnyomom a cigit, amit aztán belepöckölök a kútba. Hát nem éppen idilli, de a mi kapcsolatunk talán sosem volt az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Eltelt pár nap a Juliskás eset óta, de nem hagyott nyugodni az eset. A papírjaimat visszaküldték, még ki sem bontottam, mert nem akarom a mellékelt leveket elolvasni. Szerencsére azóta összeszedtem magam, és az ilyen helyzetekre fel leszek készülve ezek után. De mindegy is, legalább nem unatkoztunk és bírtam, ahogy kiáll magért és nem érdekli, hogy mi lesz a következménye. Nem vagyok biztos benne, hogy ha hazaírok és a család küld egy panaszlevelet, érdekelte volna az igazgatót, hogy ő mit mond. Eleget jattoltak a Bagolykőbe már, hogy legyen egy kis befolyásuk, de én meg eléggé utáltam mindig is őket ahhoz, hogy soha fel ne használjam ezt a lehetőséget. Most, mivel már ők is utálnak, így még kevésbé van esély arra, hogy hazaírjak egy ilyen kis affér miatt. Az órák már lementek, és mivel tél van már, be is sötétedett, úgy gondoltam hát, hogy látogassuk meg a csillagvizsgálót, és vizsgáljunk csillagokat. De az erkély közelebb volt és ott lehet cigizni is, szóval a Göncölszekér még ráér. Egyébként sem gondoltam komolyan, hogy a sok okoska közé bemenjek. Nem sok idő múlva előkerül az ezüsttartóból a cigaretta és már füstölgök is, nézve Bogolyfalva fényeit. Egész jól néz ki innen messziről, most legalább kikémlelhetem magamnak, hogy hol vegyek lakást, vagy házat. Már, ha itt maradok és ugye az ösztöndíjam is el tudom intézni. Nem hiszem, hogy Iza engedné, hogy náluk csövezzek, vagyis inkább Norbi nem, ezt mondjuk meg tudom érteni. Nem kell nekik egy kisfiú, majd lesz saját, haha. Nyugalomban füstölgök, nem sietek, amikor megcsap egy szellő, tehát valaki szintén az erkélyt nézte ki magának, egy kis éjszakai elmélkedésre. Csak egy pillantást szeretnék rá venni, és elég is lesz.
- Áhh, Jules - lehelem halkan, majd visszafordulok és nem hagyom, hogy ez a nőszemély elrontsa a kedvemet és újra azzal vagyok elfoglalva, hogy a Macskabagoly, vagy a Holdfény utca lesz a megfelelő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kap egy hello-t, amire nem számítok. Mármint a köszönésre igen, de inkább arra, hogy most jól kiosztanak. Hányszor átéltem már, hogy amikor kiosztottam egy pozícióban lévő embert, megkeresett, vagy éppen összetalálkozott velem és akkor rám borította a bilit, még a szomszédéból is jutott. Megtanultam ezt kezelni, és nem éreztem túlzásnak a múltkori belépőmet. De nem nézek rá Jules-ra, csak keresem tovább a megfelelő telket, vagy lakást. Gondolkodtam társasházban is, de nem biztos, hogy azt el tudnám viselni. Továbbra is szótlanul bagóznék, ha Jules bele nem kezdene a mondandójában. Mivel ez azért mégiscsak egy gesztus, ha figyelembe vesszük az első találkozást, nem maradhatok megsértődve, gáz lenne.
- Köszönöm -  fordulok a lány felé teljes testtel, és halvány mosolyt erőltetek az arcomra. Nekidőlök a korlátnak és nem, nem fújom a lány arcába a füstöt, látványosan kifelé gomolyodnak azok a felhők, amint elhagyták az ajkaim.
- Kérsz? - mutatom fel az ujjaim között pihenő izzó végű rudat a lány felé, és ha kér, előveszek egy másikat majd neki az ezüst cigarettatartóból. Egyébként pont végzek a sajátommal, így lassan el is nyomom és ha van hamutál odateszem, egyébként lepöccintem az erkélytől a dekket.
- Egyébként, most miattam jöttél? - kérdezem, majd most végigmérem már én is. - Jó a kabátod - még hozzátenném azt is, hogy meg ami benne van, de nem hiszem, hogy nincs tisztában a testi adottságaival. Szép lány volt mindig is, a korral pedig nőiesedett, nem mintha olyan öreg lenne Jules, sőt.
- A randi még mindig áll, csak már nincs feltétele - ebből is látszik tovább, hogy mennyire empatikus vagyok, hogy szinte bárkinek adok több esélyt. Ő pedig ki is harcolta magának, de biztos vagyok benne, hogy neki más elgondolásai vannak ebben a tekintetben.
- Sokat változott a tanoda? - próbálok cseverészni egy kicsit, ha éppen maradni szeretne, magam sem tudom, hogy honnan jön ez a kíváncsiság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Meglepően nyugodt vagyok ma, vagy csak rezignált? Talán, magam sem tudom, hogy miért nem támadtam le a lányt, és mivel az ő reakciója kedves volt, már nincs is kedvem egyelőre felpiszkálni a felvágott nyelvét. Egyelőre.
- Jó neked - most mit mondhattam volna? Én meg rászoktam, volt, hogy ennyit ettem egy nap. Biztos le is lehet könnyen szokni, de akkor a mozdulat, ami a zsebem felé ment, megszakadt és csak magam mellé engedtem a kezemet.
- Beszélgetést? Hmm - inkább nem fejtem ki mégsem, hogy amit ott leműveltünk, az egymás 'szogatása volt inkább, mint komoly beszélgetés. - De azért jófejség tőled - állapítom meg, mert én magamnak sem csináltam volna, hanem ott hagyom, vagy még be is szólok, mielőtt távozok. Elkötelezett a munkája iránt, ezek szerint, még ilyet? Pedig rohadt uncsi lehet, biztos vagyok benne. na, mindegy. A kis bókom is megköszöni, de hát nem ájul el tőle, mondjuk nem pisis kislány, hogy ha megdicsérik, hogy jól öltözködik elaléljon. Jó, miattam megtehetné, mert az megint egy másik kategória, de biztos van valakije, ha már ennyire jól néz ki.
- Nézd. Abban a helyzetben szerintem korrekt ajánlat volt - nézek rá félrebillent fejjel, kicsit somolyogva a nemlétező bajszom alatt. - Nem tudtam, hogy meg kell győzni. Ma nagyon kedves vagyok, az nem elég? - vigyorgok, majd inkább tovább terelem a szót az iskolára. Rég jártam itt, és biztos sok minden más, és nagyon sok meg nem.
- Kösz a tájékoztatást, mindent megtudtam - cinkeli a lányt és látja a kezét, ahogy morzsolgatja. Valószínűleg fázik, de mégsem megy el. Kicsit fázzon még, majd később kedves lesz és elengedi.
- Nos, tanulni. Az AMB nem sokra jó. Hogy miért mentem el? Az már egy másik történet. Nem tudod, Lyra Black jó helyre került? - utána kellett volna néznem, egy találkát megérne a dolog. Megszabadult tőlem, habár... a vége felé, már nem volt olyan rossz társaság.
- Amúgy ha fázol, elmehetünk egy melegebb helyre folytatni - tessék, milyen lovagias vagyok, hogy így hívom mégis randira. Jó, hát nem az, de az is úgy kezdődik, hogy találkoznak valahol és beszélgetnek. Szóval minden csak nézőpont kérdése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az időt mintha valaki belassította volna, valószínűleg ő volt. Mintha átlátnék rajta, ahogy megtorpan, és összefogja a kabátját. Megfordul és... én nem tudom mit látok a szemeiben, talán hitetlenség? Öröm? Bánat? A szemeivel mindig meg tudott venni, és látom, ahogy tétovázik. Majd mégis megindul. Merlin! Segíts! Nekem végem! Felállok a kút kávájáról, és... nem tudom eldönteni, hogy mit csináljak. Főleg, hogy elkezdenek potyogni a könnyei. Ne, kérlek ne. Végigfut a hátamon a hideg, ő pedig elindul. Lassan behunyom a szemeimet, és lehet, hogy meg fog ölni, de Merlinre, hagyni fogom neki. Kiül minden érzelem az arcára, és csak hallom, ahogy érkezik, egyre közelebb. A cipője puhán koppan, elkapja a kezeimet, és magához ránt. Kinyitom a szemeimet, és hagyom, hogy hozzám bújjon, a kezeim automatikusan kulcsolják át a zokogó testét. Akármennyire is kemény vagyok, ez túl sok nekem. Ez a szeretet, ez egyszerűen nem nekem való és ami a legfontosabb, egyáltalán nem érdemlem meg. Sokkal jobb lett volna, ha nekem jön és hagyom magam csapkodni. Persze ez még megtörténhet később is. Szóval ölelem őt, a legjobb barátom, aki csak örül nekem mint egy kisgyerek. Láttam már sírni, de így nem és ez egyben olyan felemelő és szégyenteljes számomra.
- Igen - nyögöm elhaló hangon, de inkább folytatom, hogy ne mindenki minket nézzen, főleg miatta, őt féltem, nem magamat. - Ne csináld, ne sírj, nem érdemlem meg - borzasztó dolog ez, én nem ezt vártam, nagyon nem erre számítottam, csak azt nem tudom, hogy miért nem jutott ez eszembe egyáltalán. Iza mindig is ilyen meglepő volt, sosem azt tette, amire kértem, sosem úgy lepett meg, ahogy gondoltam, akkor miért is fogadott volna úgy, ahogy vártam?
- Sajnálom, hogy nem lehettem ott az esküvődön, de nagyon sokat gondoltam rád. Meg úgy mindent sajnálok, a rohadt életbe - szorosabbra fogom őt, és elerednek a könnyeim. Komolyan hogy mer bárki ilyet kicsalni belőlem? Miért szeretem én még mindig ezt a lányt ennyire? Talán mert az ő fényképébe kapaszkodtam sokszor, hogy normális maradjak? Hehe, Zétény, meg a normálisság. Mindegy. Kicsit engedek a szorításon és várom, hogy történjen más is. Kisöpröm a könny áztatta tincseit a szemeiből, hogy a szép kékek az elmémbe marjanak. Én sem hittem, hogy újra látom őt. Ha visszatekerhetném az időt, nem így jöttem volna és mást csinálok. De ez van, így történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nevet, végre nevet, Merlinre! Akkor nem fogja az összes könnyét most kisírni,habár a nevetés is könnyeket szül, szóval van még aggódni valóm. Persze szinte azonnal sarokba szorít, és muszáj mondanom valamit, amire tudom, hogy hogyan fog reagálni és kivételesen azt is kapom. Ha azt vesszük ezzel is meglepett,hogy nem lepett meg, ez kész.
- Nem akarom tudni, Iza. Nem akarok belegondolni, hogy bárki miattam bármit is csinált volna veled, ami a hátrányodra vált volna. Lehet, hogy semmit, de nem mertem megkockáztatni, egyszerűen csak így tudtam vigyázni rád. Jó tudom, ez nem megoldás, meg hülye voltam, de nem volt jobb ötletem. Konkrétan most se lenne jobb, de hát ismerhetnél már annyira, hogy ha kitalálok valamit, akkor az úgy van... már ha nem tudsz lebeszélni. Te vagy az egyetlen, aki valaha változtatott rajtam valamit és ha elmondom az egészet, biztosan nem lett volna ilyen könnyű, hogy lelépjek. Ha ezt lehet egyáltalán könnyűnek nevezni, de érted - egyre csak húzom a tésztát, az meg nyúlik és minél többet beszélek, annál rosszabb lesz. De valóban nem akartam kockáztatni, mert ha Izának bármi baja is lett volna, azt nem biztos, hogy túlélem. Megzsarolnak vele mondjuk. Hát hogy tudtam volna a szemébe nézni? És emelett oda kellett volna mennem, megtörten, szánalmasan, legyőzötten. Inkább legyen nekünk lelkileg rossz egy kicsit... hát nem jött be ez sem. Most már mindegy mi volt, a lényeg, hogy itt vagyok.
Megmutatom neki a képet, de nem sokat segít... talán csak egy pillanatra. Én nem tudom, hogy mit is kéne még csinálnom, hogy ez a találkozás jobb legyen, és tartok tőle, hogy nem lesz jobb. Ahogy kiejti a nevemet, megborzongok, végigfut a hátamon a hideg. Nem is tudom mikor hallottam utoljára tőle így, a teljes nevemet és nem is tudom, hogy miért esik úgy ahogy.
- Tudom, hogy megtetted volna és igen, nem hagytam - most a vonásaim megkomolyodnak, fel kell fognia, hogy mindent megtettem érte, amit csak tudok. gyakorlatilag feladtam a barátságunk, akkor még a szerelmem is miatta. Nagyobb áldozat volt, mint, amit bárkiért bármikor megtennék. Igen, akkor még szerettem, nem tudtam megszabadulni a zöldektől, a mosolyától és úgy tőle. Úgyhogy mindent megtettem azért, hogy a barátja maradhassak, az ominózus beszélgetésük után, náluk. Azt hiszem viszonylag sikeres volt, de a parázs megmaradt, és talán sosem huny ki teljesen. Persze, most már máshogy látok sok mindent, és nem vágyom a szerelmére, de a barátságára nagyon. Kitől tudnék bármilyen tanácsot kérni, amit el is fogadnék, akár kéretlen, akár nem? Na, ugye, öcsém!
- Szép! Akkor mégis jól alakult az életed - most ellágyulnak nekem is az arcvonásaim, nagy kő esik le a szívemről, már csak azért is, mert minden jól alakult, tehát végül is nem rontottam el az egész életét. Ez már valami. - Na, ne mond! - őszintén mosolygok és látom a megnagyobbodott hasát, lágyan visszahajtom a kabátját, miután megsimogatta büszkén a hasát. - Nehogy megfázzatok! - indoklom meg a cselekedetem. - Gratulálok, és örülök, de tényleg nagyon örülök - már elképzeltem magam nagybácsiként, amikor hasznos dolgokat tanítok a kis prücsöknek. Állj! Miket beszélek már megint, te jó ég?! Alig, hogy meglátom őt, máris ilyen gondolataim támadnak. Még hogy nagybácsi Zétény, te tényleg meghibbantál, öcsém!
- Szóval akkor lesz több, helyes, helyes. Másoknak is kellenek az ilyen barátok, jó géneket örököl majd. Az egyik részében legalábbis biztos vagyok - úgyis tudja, hogy Norbertet nem tartom teljesen épelméjűnek, de eszembe sem lenne ellene beszélni. Ez csak egy vélemény volt, soha nem ártanék a kapcsolatuknak, sőt, addig védeném, amíg Iza szereti azt a bolondot. Szerencsés bolondot. Gyorsan kizökkent a jó hangulatomból a kérdéseivel, ennek ellenére mosolyogva várom végig, miközben megsimítom a bal arcát.
- Biztos, hogy erre most kell válaszolnom, itt a tér közepén? Úgy tudom, hogy Ly jól van és boldog, de csak ennyit tudok róla. Visszajöttem tanulni, szóval itt leszek neked. A többire máskor válaszolok, mert nem akarlak sokkolni, amikor várandós vagy. Majd apránként elmondom - harapom be komorabban az ajkaim, de a legfájdalmasabban mégis az utolsónak érkező kérdése esik. Szorosan magamhoz húzom - vigyázva a babára -  és a fülébe suttogom.
- Nem, soha többé - ejtem ki a legkomolyabban, ahogy csak tudom. Elvileg okom sem lenne rá. - Csak mondj meg mindent őszintén, ahogy eddig, csak rád számíthatok. Jó, mondjuk a csajozásban nem biztos, hogy kérek véleményt - mosolygok, majd elhúzom a fejem és a szemeibe nézek, hogy megnézzem jól magamnak. Aztán pedig újra magamhoz szorítom és beszívom a hajának illatát. Egészen szerelmes párnak nézhetünk ki, de ennél nagyobbat nem is tévedhetne bárki. Ez egy őszinte barátság, sokkal többet ér, mint a szerelem. A könnyeim újra elerednek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Látom, hogy hiába magyarázom neki, de ő meg azt nem tudja, hogy az én családom meddig megy el. Kár lenne ezen veszekedni, annyira nincs értelme, hogy felesleges gerjedelmet szülne kettőnk között, a legnegatívabb értelemben. Nézek rá, ahogy próbálja belém táplálni, hogy tévedtem, de csak visszamosolygok rá.
- Nem érted. Nem kezeltelek úgy, és lehet, hogy megvédted volna magad, vagy megvédtek volna mások. De nem akartam semmit sem a véletlenre bízni. És ha Norbinak lett volna baja, vagy bárki másnak, akit te is ismersz? Szóval tök mindegy, hogy mi lett volna, ha tévedtem, ha nem. A lényeg, hogy… elmentem – inkább itt hagyom abba az egész magyarázkodást, pont elég. Remélem, elfogadja, hogy úgysem lehet semmit sem megváltoztatni már, bárhogy is cselekedhettem volna. Annyira jó lett volna, ha akkor megkérdezem erről őt, de nem tettem. Így történt, kész, vége. Amúgy is csak egyre jobban fáj, ahogy sorolja a hibáim. De szerintem meg minden jól alakult, úgyhogy mondhatjuk, hogy az idő engem igazolt. Szóval a baba. Egy kicsit cinkelem a Norbertet, ő pedig persze, hogy védi. Hányszor volt régen ilyen, vagy ehhez hasonló ellentétes véleményünk? Nem is emlékszem, de, hogy sok, az tuti.
- Hát gondolom, hogy annyira nem borzalmas, ha hozzámentél. Neked – vigyorodom el, majd folytatom. – De nyugi, semmi kifogásom ellene, és örülnék, ha örökre együtt maradnátok, szóval – vonok vállat. Amíg együtt vannak, nem bánom, csak szeresse Izát. Az pont elég, hogy boldog legyen, nekem meg akkor jó, ha ő boldog. – Persze azért… nem kell haverkodni vele, ugye? – nézek rá, nézem a zöldjeit, és csak egy félmosolyom tudatja vele, hogy viccesnek tűnő kérdést tettem fel. De persze Izát sosem lehetett igazán kizökkenteni, és egyből követelőzik. A legnagyobb baj ezzel, hogy igaza van, jár neki a válasz, és egy bunkó állat volnék, ha nem mondanák el mindent. Majdnem mindent.
- Nem akartam rád ijeszteni – ugrom át a kínosabb részeket. – Csak, megéreztem a parfümöd – vonok vállat újra és még folytatom. – Ha tudtam volna, máshogy kezdek hozzá, nyugodtabb körülmények között, de mindig spontán voltam, nem szeretem a túlságosan is megszervezett dolgokat – húzom el a számat, remélem ez elég magyarázat lesz.
- Ne fárassz, kismama – vigyorodok el. – Én vagyok az, aki kiforgatja mások szavait, nem te – de ezek után, megint kikívánkoznak a könnynek a csatornáikból. Hát ez van, remélem az elkövetkező jó néhány évben ez lesz az utolsó, hogy bárki így lát.
- Igen, tudom – harapom be az ajkam, és végül, ha nagy nehezen is, de összeszedem magam. Sóhajtok egy nagyot, kitörlöm a könnyeim és valódi kedvességgel nézem meg az arcát. Azért sokkal jobb ez így, mint a fényképen látni. Érzem a közelségét, a szeretetét, soha nem kaptam senki mástól ennyit eddig. Ez azért eléggé új.
- Ó, hát még sehol. A csárdában bérlek egy szobát, egyelőre keresgélek, ha gondolod, gyere el, ott folytassuk. Meg vehetünk közben valami kaját is, nehogy rám szóljanak, hogy éheztetlek. Nem mintha jogom lenne bármihez is veled kapcsolatban, de na, mégiscsak én vagyok Farkas Zétény, öcsém – most már jobban vagyok, de hogy nem fogom kitörölni ezt a napot az emlékezetemből, az már biztos. Miután elengedem, zsebre vágom a kezem és várom, hogy mi lesz. Lehet, hogy dolga van, főznie kell az apjuknak, vagy pont a másik várja haza a kismamát. Mégiscsak sok idő telt el, nehéz elfogadni ezt…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A mai nap elég unalmas volt. Gondoltam, elhívom Kimet egy kis dumálásra valahova, de ma nem igazán ért rá, szóval simán visszamondta a dolgot. Nem bántam, mert bírom a határozott csajokat, és egyre szimpibb a kakaóbarna leányzó, aki a legbénább nevű utcába lakik. Mondjuk az, hogy én a csárdában csövezek, sokkal bénább, de majd lesz házam biztos, csak még ahhoz is lusta vagyok, hogy elkezdjek ezzel komolyabban foglalkozni. Néhány újságot már beszereztem, megnézegettem, hogy mik az új trendek, és a retro dolgokat is megnéztem. Szóval, miután elolvastam azt a három újságot, utána hívtam Kimet, aki ugye skippelte az estét. Izát is megcsörgettem, de a Levitás teendői miatt lemondta a dolgot. Hát azért ezt megmondtam neki, hogy milyen barát már, amikor az iskola fontosabb nálam. De valami Máriáról beszélt, aki sokat rosszalkodik, meg hogy pórázt tesz rá, meg mit tudom én. Szerintem jól teszi, legalább gyengíti a sztereotípiát, de sajnos ez sem segített azon, hogy elhagyja házvezetői teendőit. Most mit mondhatnék? Hajrá Mária? Szóval Iza is dobta a szuper estét velem, ami azért egy kicsit rosszul esett, de alényegen nem változtatott. Egyelőre az aktuális rellonosokkal meg még nem haverkodtam össze annyira, Quinnt pedig necces lett volna elhívni, szerintem ő benne lett volna némi bulizásba, vagy dumálásba, de hát mégiscsak a HV-m. Iza más, cssss.
Így maradtam én, hogy egyedül iszogassak majd, mert az olvasás már csak elálmosított volna. Így aztán felöltöztem kisgatyából úgy nagyjából, még egy vékony kabátot is magamra dobtam, ami jól szellőzik, ha nyitva van, de egyébként, ha kedvem támad sétálni, nem kell visszamenni valami melegebbé. Végül lesétáltam a kocsmarészbe és körülnéztem. Tényleg illene már innen elköltöznöm, valami normálisabb helyre, hát ide még csaj se jön be. Akarom mondani, kivételesen most egy vörös benn, de úgy láttam már nagyon nézegetett valakit, miközben iszogatott. Rendeltem magamnak némi szívmelegítőt, azaz a legjobb whiskyjéből, ami itt nem egy nagy minőség, de legalább nem a pancsolt, és a pultnak dőlve nézelődtem a vendégeken. Nem mondom, néha a vörösre emeltem a tekintetem, de ő másét kereste, szóval a szépség most már teljes bizonyossággal várt valakire.
Az órámra pillantottam és rezignálva tudatosul bennem, hogy már éjjel 11 van, talán ezért is lehetett, hogy Kimnek nem akarózott kimozdulni. Na, mindegy, rendeltem még párat, előbb utóbb úgyis bealtat a dolog, addig meg ökör iszik magában-t játszok, öcsém. Közben mégsem sikerült elaludnom, mart a vörös csajra a kiszemelt pasi ezek szerint igényt tartott, nem tudtam érte kárhoztatni. Viszont valami félreértés is lehetett, mert a rézszín hajú már hátrálni kényszerült a finom mívű beszélgetés során. NA, ekkor már másokkal egyetemben én is feléjük fordultam, és vártam, hogy mi lesz a végkimenetel. Ha nagy baj van, azért kimentem a csajt az okoskodótól, de nem vagyok egy szeretetintézmény, öcsém. Azért remélem lesz annyi esze a pasinak, hogy határokon belül marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Már-már azt hittem, hogy unalmas lesz az estém, de a vörös hajú leányzó, aki komolyan kirívott a tömegből – nem, mintha én nem, de azt már talán megszokta a törzsközönség egy hónap alatt -, gondoskodott egy kis állóvíz felkavarásról. Én nem értem, hogy hogy van bátorság az ilyen pasikba, vagy épp nőkbe odamenni egy ilyen nem idevaló lányhoz, de meg kell mondjam, hogy dicséretre méltó bátorság, vagy óriási önbizalom a piától, mert amúgy nem nagyon van a fickónak mire. Kérdés, hogy ez a szépségnek, hogy tetszik, nyilván van egy száz százalékos tippem, hogy hogyan fog. A whiskey-mben a jeget körbeforgatom és úgy nézem végig a jelenetet. A férfi viszonylag jól halad, vagyis nem veszi figyelembe azt, hogy semmi esélye vöröskénél. Figyelemreméltó taktika, én mondom. Nem mindent hallok, hiába van viszonylagos csend a kialakult párbeszéd miatt, csak néhol van halk pusmogás, meg a zene és a székek nyikorgása zavarja meg az udvarlásnak csak halvány mivoltjának nevezhető beszélgetést. Azt viszont meghallom, hogy inkább velem kezdeni, mint vele, azaz van ízlése, meg így körbenézve meg is értem. Kap egy halvány mosolyt, meg a homlokomhoz érintem a bal kezem mutatóujját, majd felé, üdvözlésképpen. De amúgy mást nem csinálok, csak figyelem tovább. Na, a lány utolsó mondata megmosolyogtat, ahogy mégis otthagyják. Olyan szürreális az egész, mintha a fickó, amikor rám nézett, megértette, hogy nem ugyanaz a kaliber. Ki érti ezt, öcsém?! Biztosan látja rajtam a vörös, hogy én is furán nézek a távozó fickóra, majd szép lassan visszajönnek a kocsma hangjai, sőt némi vidám diskurzus is elindul az exudvarló asztalánál. Visszapillantva a lányra, már nem figyel rám, tehát én sem érdeklem igazán, csak kapóra jöttem. Igazán szívesen, öcsém. Legalább meghívhatott volna valamire, ha már tulajdonképpen megmentettem. Közben elkortyolgatom a wishkeyt, szóval intek a pultusnak, hogy jöhet a következő. Habár már kifizettem előre vagy hármat – őszintén szólva nem néztem, de kábé annyi lehetett – nemkértem ki, mindig frissen kell. Meglát engem és elmegy a lány előtt, aki már kikészítette a pénzét, de mégis hozzám jön.
- Van egy rajongód, Z – pillant óvatosan a vörösre, én meg csak vállat vonok. – Á, csak jó voltam neki alibinek, Eszti cica – kacsintok rá, majd én is elpillantok a lány felé, aki türelmeseb várja, hogy elvegyék a pénzét. Amúgy jó bőr, és a fene sem tudja, hogy mit keres itt, hiszen még ebben a kisvárosban is akadnak jobb helyek. – De ha ennyire akarod, szólhatsz pár jó szót az érdekemben, végül is. Unatkozom – susogom a szép szemeibe, ő pedig kajánul elvigyorodik, és ott hagy egy újabb adag itallal. Próbálom nem bámulni a diskurzust, de Eszti bedobja magát, szóval megemlít a vörösnek. Nem tudom, hogy miért, hiszen még le sem feküdtem vele, de végül is, úgy látom elég, ha jó fej vagyok, ami nálam természetes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ejj, ez a mai nap. Nem is tudom, hogy mit is kéne csinálni, talán jobb lenne ki sem mozdulni a csárdából. De óráim lesznek és ha már Jules segített kiharcolni az ösztöndíjat, talán jó lenne hasznosítani is. Mindenhol szívek, nyálas zene, igen a Csárdában is. Komolyan nem értem, okés, a Csárdának pénzt hoz, de amúgy minek kell ünnepelni, ha valaki szerelmes? A másik napon már nem szerelmes, csak azon? Meg ajándék, mi, öcsém?! Én nem tudom, ha egyszer lesz valakim, ezt a napot nem tartjuk, vagy otthon maradunk és egy maratoni... társasjátéknapot tartunk. Bezárkózunk, hogy senki se találjon be hozzánk és valahogy túléljük az egészet.
Először bemegyek a Rellonba, ahol olvasva a faliújságot, ellátogatok a HV irodába. Ott már vár engem egy kis üvegcse, hát, ami azt illeti, jó az ötlet. Most miért? Ez sokkal szórakoztató, mint azt látni, hogy megy a smárolás, minden egyes fucking sarkon a kastélyban. Nem, nem a fakirályról és fakirálynőről van szó... Az egyik sráctól még beszerzek valamit, ami jól jöhet még, majd elmegyek kajálni. Rohadt éhes lettem, és mivel nemsokára kezdőik az első órám, pont van időm kajálni is, hogy teli hassal egy nagyon kellemeset aludhassak a hátsó padokban. Ez aztán a terv, mi? De amint beérek, elmegy az étvágyam, mert itt megtöbbszöröződnek az egymáshoz ragadt párok, az ajkuknál fogva. Méz van reggelire, vagy mi? De a Rellonosok ma különös undorral figyelik a többi asztalt, akkor ott nem lesz gond, szóval leülök az asztal vége felé és enni kezdek. Egyszer csak, vendégünk akad, ami igen ritka, egy eridonos leányzó érkezik és tüntetőleg hozzánk ül le. Legalábbis egyedül van, szóval ebből azonnal tudok következtetni, hogy talán ő nem örül annyira ennek az ünnepnek. Hmm, ő jó is lesz egy kicsit dumálni. Odahúzom mellé a telerakott tányérom és lehuppanok a közvetlen közelébe, meghagyván a személyes terét, egyelőre.
- Helló, jó kajálást. Már, ha bírod hányás nélkül - féloldalas mosollyal, a jobb kezemmel lazán végigmutatok a nagytermen, már csak azon imádkozom magamban, hogy a tanárok ne kezdjenek smárolgatni. De figyelem a reakciót is, mert érdekel.
- Zétény vagyok, ha nem ismernél - mondjuk miért ismerne, nyolc évig voltam távol, szóval, egészen kicsi rá az esély, hacsak nincs egy idősebb rellonos tesója, aki mesélt rólam korábban. De nem hinném.
- Valamit tenni kéne ezekkel, meg átugrani ezt a napot. Komolyan, engem nem érdekel, ha párok smárolgatnak, de azért ez túlzás, öcsém... nem gondolod? - a tömeg felé fordulva, fintorogva nézem a többieket, majd megrázom a fejem és a lány felé fordulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Tényleg azt hittem, hogy legalább az étkezőket nem fogják zavarni ezzel a nyállal, de Mihailék itt is kitettek magukért. Majdnem visszafordultam, amikor beléptem, a rívás kerülgetett, a sok tapadókorongos pártól. Mint egy oázis a sivatagban, amikor már majdnem szomjan halnál, úgy nézett vissza rám tekintélyét teljesen kieresztve a Rellon asztala. Azt nem mondom, hogy nem voltak ott párok, de valahogy ők normálisabban viselkedtek, mint a többiek. Felmerült a gondolat, hogy a varázsboltokból eltűnhetett a sok szerelmi bájital, mert azért ez túl sok, még az én vastag gyomromnak is. Mindegy is, átvágtam a termen, és kisvártatva már egy eridonos csajszi mellett ültem, ha már volt valamim – konkrétan két valamim – amivel elterelhetjük a figyelmünket a mai témáról, vagy éppen egy kicsit viccesebbé tehetjük azt. Viszont a köszönésemre nem reagál azonnal a barna, nagyon el van foglalva a kajával és a bambulással. Szóval, nem csak azonnal nem reagál, hanem még később sem, mint, ahogy azt elvárná az ember. Ez nem jó pont egy Rellonos asztalnál a másik házba tartozó bárkinek is, meg amúgy engem is gyorsan fel lehet cseszni az alapvető tisztelet nem megadásával. Végül, mintha egy varázscsengettyűt ráznának meg felette, felém fordul, de szinte azonnal oldalra kell döntenem a fejemet és a bal szemöldököm felemelve fixírozni kezdem a lányt, ahogy előttem hadonászik. Are you fucking kidding me?
- Nocsak, megszólaltál – mondom ki azonnal, ami eszembe jut, de végre talán elkezdjük a normális kommunikációt, mielőtt ráönteném az előtte lévő töklevet és otthagynám.
- Persze, hogy nem ismerlek - bírom, ahogy tükrözi a mozdulatom és most neki van félig felhúzva a szemöldöke. Még a végén szemöldökpajtik leszünk, öcsém!
- Oké, akkor legyél… Bea – vállat vonok és elfogadom a jobbját, amit határozottan meg is rázok, hogy tudja, nem nyúlbélával van dolga, hanem… velem.
- Nem, én nem vagyok ilyen nyál, hogy mindenki előtt smárolgassak, főleg nem tenném ezen a napon. Bár tény, hogy jó smárolni, de itt eszenek az emberek és elképzelhető, hogy nem kívéncsiak rám - ironizálok, miközben Bea kiszúr egy újabb párost, és hitetlenkedve nézi. Később ennek a hitetlenkedésének hangot is, csak egyetérteni tudok vele. Főleg mikor ráborítják a töklevének egy részét.
- Rá se ránts, kapsz újat – közben a pálcám egy intésére felszárítom a ruháját. Hát nem jófejség ez tőlem? Ez, igen. Közben a manók valahogy visszatöltik az italát is.
- Arra gondoltam, hogy… hát nem nagy valami, de van nálam instant perui sötétségpor – előveszem a kis csomagot, amit csak földhöz kell vágni és sötétbe borul a világ. – Ha bedobod alájuk, mielőtt megcsókolnák egymást… reméljük, a mellettük lévőt fogják, vagy legalább fejre állnak emiatt. Ráadásul elég nagy a hatósugárban lesz sötét, szóval… nagy röhögésre számítok a részünkről - ravaszkás mosollyal adom elő a tervem rá eső részét, miközben felmérem a terepet. Még jó, hogy a kung-fu pontos távolságok bemérésére is megtanított, úgyhogy, ha eljön az idő, akcióba léphetek. Magam elé húzom a saját töklevemet és várom, hogy tetszik-e neki az ötlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Eszternek kiadtam az ukászt, és mint egy jó katona teljesíti is a kiadott parancsot. Oké, vele is kerülgetem már egy ideje a forró kását, de inkább csak játék az egész, amit ő is élvez, és nem lépett át egyetlen határt sem. Jót és rosszat egyaránt nem. Viszont a vöröskét nem biztos, hogy érdeklem, még csak véletlenül sem néz felém, amiből lehet következtetéseket levonni, de úgy tűnik a mai este jobbá tétele elmarad. Pedig D. szerint sok csaj bukik rám, azt hallotta, és ha egy Denis Brigthmore mond ilyet, annak illik elhinni, de ma… ma nem vagyok a szerencse kegyeltje. Egy nő van hozzám közel, aki nem pattintott le mára, annak meg úgy tűnik, nem jövök be. Hát, ha nem, hát nem, elfordulok az italom felé. Lassan forgatom meg újfent a jeget, a kis darab hidegség, pedig mint egy nagyobb darabról leváló, vándorol körbe-körbe és hűti az italt. Hirtelen áll föl a szőr a hátamon, ahogy a fülemhez ér valakinek a hangja és a tüdejéből kiszökkenő meleg levegő. Hú öcsém, ez valami ninja, most meglepett. Elég béna is tőlem, majd nem fogom reklámozni, szóval gyorsan elmosolyodom a kérdésén.
- Nem vagyok félős vöröske – még mielőtt meglátnám, tudom, hogy ő az, azért pár perc alatt nem felejtem el valaki hangját, az övé pedig valamiért… hmmm… izgató? Jó, most azért odatette magát, hogy belém ragassza babszemet és felborzolja érzékszerveimet, így könnyű. De tényleg, jóféle orgánuma is van, és mivel mellém ül egy whiskey társaságával felé is fordulok nyomban. Az arcát már talán láttam valahol, de lehet, hogy csak szeretném azt hinni. Gőzöm sincs, hogy ki ő. A mondandója sietségre sugall, rá is nézek az órámra. Ne már! Sírni fogok ma, mint egy szaros kölyök, öcsém!
- Azt tudod, hogy tizenegy óra öt perc van? Vagy menjünk hozzád? – micsoda rögtönzött burkolt és teljesen félreérthető válasszal rukkolok elő, én az élő legendája az iskolának. Hát, nem hiába figyeltem én Felagund óráin másra, hogy tökéletesítsem magam, megérte.
- Kösz az italt, Piroska. Szellemes – a kis áruló Eszterre pillantok a lány mellett, aki most épp csak a formás hátsóját mutatja, szóval nem tudok neki üzenni - sóhajtok egy rövidet - semmit.
- Azért azt remélem, hogy nem ugyanaz lesz a mese vége – fintorgok egy kicsit, majd felemelem a poharam. – Zétény vagyok egyébiránt és a legszebb csajra ezen a lepukkant helyen – hát na, nem egy Hilton, egyezzünk meg abban. Koccintok, ha úgy dönt, de mindenképpen felhajtom a maradék whiskymet, főleg, hogy van már új is, így nem kell kicsit sem elhúznom az ital hatását azzal, hogy lassabban iszom, mint, ahogy illik.
- Egy ilyen dekoratív és feltűnően jól ruházkodó lányt, mi vezette arra rá, hogy egyáltalán bekoszolja a cipellőjét egy ilyen hely padlózatával? – igen, attól, hogy már nem divataolok, megismerem a márkákat, ha jobb lenne a fény, még lehet, hogy a rúzsára is mondanék egy tippet. Öcsém, régen a modell csajok mennyit nyünnyögtek ezen, de mikor volt az már? Lehet nem is volt. A partneremre figyelek, mert a válaszára nagyon kíváncsi vagyok. Tényleg, mi a szarért jött ide? Még Bogolyfalván is rengeteg jobb hely van ennél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nem, de nem vagyok legilimentor, hogy kitaláljam a gondolataid. Mondjuk, ők sem kitalálják – legyintek, de nem sokáig élvezhetem a normális beszélgetés folyamát, mert a lányt leöntik. Elhárítom a katasztrófát – egy nőnél azért simán lehet, hogy annak találja, márpedig az Eridonos már inkább nő, mint lány – és máris előhozakodok neki a tervvel. Amint megmutatom neki a port, látom, hogy a sztereotipizált bátrak között is van olyan, aki benne van egy kis mókába, főleg, ha más kárán fogjuk ezt végrehajtani. Elégedetten nézem, ahogy örül a sötétségpornak, és már látom, hogy ő fogja eldobni, úgyhogy meg is erősítem ebben. A bizalomhíd épül, de a tartószerkezetek még labilisak, így, hogy a csavarok jól meg legyenek húzva, nekem is adnom kellett valamit. Ja, a port is én adtam, never mind. Oldalra biccentett fejjel, de kíváncsi szemekkel és tágra nyílt fülekkel hallgatom az ötletét. Elpillantok a tanári asztal felé, csak egy ismerős van, Strakhova, de róla meg azt hiszem paranoiás, szóval nem egyszerű a kérés. Na, meg, ha ő a bátor, miért én csináljam. Ja, én vagyok az eszes és ravasz, így már értem.
- Hát ez elég botor dolog volt – kezdek vele és csettintek a nyelvemmel mellé. – Jobb lett volna, ha az üveget adod oda. Most vihetek egy egész kupát a tanár asztalhoz, á, nem feltűnő – ingatom a fejem hitetlenül. – De szerencséd van, mert van egy hasonló kancsójuk – én inkább annak mondanám, nem kupának -, így azt viszont ki tudom cserélni. Te olyan rendes vagy, hogy itt megvársz, öcsém, komolyan. Innen jól megnézed, csak ne lennél ennyire bátor Eridonos – röhögök, de én vagyok a Farkas, ő csak Piroska, szóval magamhoz veszem a kupát, és lassan elindulok a tanárok felé, mintha amúgy kifelé igyekeznék. Amikor már kiszúrható vagyok, hirtelen girlandokból és szívekből álló táncoló párocska indul el a tanárok felé. Néhány azt nézik, hogy ki lehet ez, de nem reagálok, majd megnézik maguknak. Úgy teszek, mintha engem is elvarázsolna a dolog, ami azt illeti, egész ügyes és kreatív, és várom, hogy a tanárok vére ne felém nézzenek. Amint ez megtörténik, elindulok és a tanári asztalnál egy gyors mozdulattal kicserélem a két kancsót, majd lassan hátrálok, és aztán visszafordulok és elindulok visszafelé zsebre vágott kézzel, aprót vigyorogva. nyilván a szabad kezem van „eltéve”. A Rellonosok mozgolódni kezdenek, én csak egy pajkos kacsintást küldök feléjük, majd visszaülök Bea mellé. Magamhoz veszem a töklevem és várom, hogy akcióba kezdjen a vendégünk.
- Magának is kisasszony – vágom rá, majd koccintásra emelem a poharat. Iszunk és nekem pedig a szemem eltűnik a lányéban, majd követi a kezét, közben a perifériámban felmérem a távolságot. Nos, a kung-fu ebben nagyon nagy segítséget ad, valószínűleg e nélkül nem is tudnám megcsinálni, amit akarok. Miközben visszafelé jöttem még az előbb, szépen lecsavartam a rellonos bájital zárókupakját, és készenlétben tartottam az ujjaim között, hogy ha eljön az idő, cselekedhessek. Amint sötét kezdett lenni – ez a por szinte azonnal azt csinál, 2 másodperc és te is sötétben leszel -, máris előhúztam, de úgy, hogy ne legyen feltűnő, majd gyorsan lejátszottam magamban, hogy hol lehet Bea töklevet és beleöntöttem a bájitalt. Aztán szépen visszaügyeskedtem, és lezártam az üveget a zsebemben, majd vártam, hogy a sötétségpor hatása elmúljon. Közben pedig hallgattam a tompa puffanásokat, a hitellen felkiálltásokat, hangos nyögéseket, meg a sok „au”-t. Ennekmeglétét röhögéssel fejeztem ki a nagyérdemű felé, a Rellonosok hangosan nevettek, amikor rájöttek, hogy mi történt. Aztán nagyjából egy-másfél perc múlva kitisztult a világ. Még mindig ugyanúgy tartottam a töklevet, és vadul vigyorogtam Beára.
- Odanézz – mutattam egy vérző ajkú lányra, majd egy másik párosra, akik a fejüket fogdosták. A Rellon asztala röhögésbe fulladt, a tanárok közül egy pár furcsán kezdett viselkedni. De engem jobban foglalkoztatott, hogy a baleseteseket vizslassam. Persze egyből kiabálás kerekedett, de senki nem lépett, majd a párocskák, is nevetni kezdtek, elrontva a bulimat. Régen legalább verekedtünk, most meg kínjukba nevetnek.
- Nos, hogy tetszik? – kérdezem, majd újra koccintásra emelem a poharam. Bármi lesz is, én iszom az enyémből egy jóízűt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Hmm – ennyit tudok hozzáfűzni, és megpróbálom jól megnézni magamnak a vörös tincseket, esetleg alatta látható-e valami, de a Csárda nem túl világos, így nem sokáig legeltetem rajta a szemeimet. De tény, hogy örülök, mert elfogadta a kérésem, amit közvetve adtam tovább. Ez sok mindent jelenthet, ahogy körbenézek, nem sok olyan normális férfi van éppen, mint én, tehát azért nagyon nem kellett gondolkodnia, hogy ki lehet potenciális jelölt, akiben van elég sárm hozzá. De azért az „éjfélre haza kell érnem” súlyos lelki traumát okoz nálam, amit muszáj meg is jegyeznem. Nem esik kétségbe tőle.
- Huh, veszélyes egy édesapád van. De nem bánom, nem mára terveztem a temetésem – bólintok végre, hagyom, hogyha nem akarja elárulni, hogy hol lakik, ne tudjam meg. teljesen érthető egy első találkozáskor, meg egyébként sem érdekel igazán. Csak a szituáció hozta ki belőlem a kérdést.
- Komolyan? Nem tudtam, hogy míg távol voltam feminizmusba csaptunk át. De adom, ahogy manapság mondják – hú, mintha olyan marha öreg lennék, öcsém. – Eddig a bedobásodra egyébként kapsz egy 10 pontot – apró mosolyt is kap az elismerés mellé, én pedig egy új whiskey-t. Ha ez nem érte volna meg, akkor mi? A fizikai kontaktus meglep, és finom bizsergetéssel tölt el, de valóban nem számítottam rá. A temperamentum kiváló, pont elég rámenős ahhoz, hogy ne nevezzem nyomulósnak.
- Esztit? Hát azért akadt egy vetélytársa – fordítom felé a tekintetem. Tény, hogy nem volt még semmi a pultosok gyöngyével, és lehet, hogy nem is lesz, de fenntartom az érdeklődésem iránta. Meglátjuk, mit hoz a jövő, úgy tűnik, hogy megtalálnak a csajok, hogy ne unatkozzak. Ami nem is nagy baj, kellenek a modelljelöltek is, ugyebár. A nevére már iszom is, ha koccint, ha nem, szóval Odett. Nem szokványos név, de gondolom gazdag család sarja, ott szeretnek mindenféle bolondosabb nevekkel szórakozni. Mondjuk még mindig jobb, mint az Anasztázia. Gőzöm sincs, hogy miért gondolkodom ezeken, öcsém.
- Hú, te, ilyen szavakat 11 után már betiltottak. Egyelőre házat nézek, vagy lakást, de az is lehet, hogy betársulok valahova. Addig meg elvagyok itt is, a szüleim nagy örömére – biztosan csöpög a gúny és a szarkazmus belőlem a mondatom végére, de nem érdekel. nem érdekelnek a Farkasok, egyék meg, amit főztek, csak engem hagyjanak békén. Még nem szóltak a Csárda miatt, szóval vagy nem tudják, vagy nem mernek szólni. Remélem az utóbbi.
- Ha szeretnéd, körbevezetlek a szobámban és ha már éjfélre menned kell, sok másra amúgy sincs lehetődég. Még tévém is van – igaz, Kimoriah óta, nem nagyon kapcsolgatom, mert mi van, ha megint találok valami újdonságot.
- Ja, és ott nincs büdös, mert kifesttettem, meg fertőtleníttettem. Majdnem luxus, a körülményekhez képest – ha ez nem hozza fel őt, akkor semmi. Iszogatom a Whiskeyt, és egyre jobban visz el a dolog kedvezőbb irányba. Remélem nem félős Piroska.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ügyes trükk, hol tanultad? – valódi érdeklődés csillan a szemeiben, tényleg tudni akarom, hogy ezt a kis bűbájt honnan tanulta. Mindig jó új tudásra szert tenni, mert ezeket nem csak egyféleképpen lehet használni, máskor is jól jöhetnek, akár szorult helyzetben. Mondjuk, egy ilyen girland-páros ráugrik az áldozatra és jól összecsomózza a kezeit, na ugye?!
Csel a cselben, trójai faló, mindenki annak mondja a trükkömet, aminek csak akarja, de bejön. Elhitettem vele, hogy a perui sötétségpor – ami egy kőzet, úgyhogy ki tudja miért ez a neve? – hatalmas mókát hoz majd, és biztos vagyok benne, hogy így is lesz. De én szeretem a viccet túltolni, szóval kap egy kis bájitalt, ami majd egy kicsit feldobja az amúgy milyen rossz kis napját, persze csak később. Megtörténik a káosz és a bájital is a helyére megy, szóval elméletben minden a legnagyobb rendben. Mire kivilágosodik, sok-sok idióta még maguknál is idiótább helyzetbe kerül. Hát, most jól ki lesztek röhögve, öcsém! Nevetek és mutogatok, Bea pedig szintén ezt teszi, és valamiért a pálcájával is játszik, nem figyelem igazán. Mondjuk rájuk robbanthatna pá konfettit, hogy teljes legyen a gyönyör. Végül elégedetten koccintok vele másodjára is.
- Örülök, hogy idetaláltál és tényleg jó móka volt, Bea! Én a következő évig, ahol ugyanezt csinálhatnánk – nevetek fel, majd iszom egyet, meg éppen válaszolnék valamit Beának, amikor valaki elkéri a sót. Hogy mi van? Itt a káosz közepén, röhögésen túl, valaki sót kér a kajájához. Felvont szemöldökkel fordulok el, valójában nem is néztem igazán Beát, csak bambultam és befelé gondolkodtam, de biztos úgy tűnt, hogy őt nézem. Fő az udvariasság, csak vigyázni kell, hogy oda ne égjen, öcsém! Szóval odafordulok show-girl felé, hogy ki ez, aki tudja a nevemet is és nincs pálcája, hogy magához hívja a sót. Bevallom, meglep a leányzó fekete hajzuhataga, meg ismerős vonásai. Talán láttam már a „káhá”-ban, de a neve nem ugrik be. Viszont a mosolya… az olyan Izás, és milyen szép szemei vannak, hmm. Hirtelen elfeledkezek mindenről, az új préda jobban megmozgatja a fantáziám, mint jelen pillantaban bármi más is. Sőt, valamiért bárgyúbb vigyor jelenik meg a vártnál az arcomon, de azt szerencsére tudom még korrigálni. Csak nézek rá, és álmodozni van kedvem, ahogy… elmegyünk valahová kettesben, Merlin! Ő lesz az igaz! De miért? Mert elkérte a sót és a só az megfűszerezi az életünket, akár csak egy édes csók? Miket beszélek, öcsém?! Az ujjaim, mintha csak lábak lennének lassan „járni” kezdenek a só felé, majd végül megkaparintom azt.
- Hát persze kedves… ne haragudj, de még nem hallottam a neved, elárulnád? – hát olyan bájos hangom kérdezem, hogy szerintem a torkán akad majd a szó. Ennyire kedves Zéténnyel még biztos nem találkozott senki. Felpattanok és senki másról tudomást nem véve megkerülöm az asztalt, egy fejbólintással elhessegetem a fekete csoda mellől a rellonos gólyát és odateszem mellé a sót. Felkönyöklök az asztalra és felé fordulok.
- Parancsolj, a sód. Hogyhogy nem vettelek még eddig észre téged, hiszen eléggé feltűnő jelenség vagy – kérdezem, és közben a szemeit nézegetem. A barna csokimasszát, amibe menten beleolvadok, awww. Nem tudom mi történt, de ez valami csodálatos érzés, ennél már csak ez a lány a csodálatosabb. El fogom venni feleségül! De, hogy ma az enyém lesz, az tuti, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Csak bólintok, hiszen igaza van. Nem vettem észre, hogy nem ez a hajszíne, de manapság már pár varázslat és fiúból lánynak nézel ki, százfűlé főzet nélkül. Kérdés inkább az, hogy miért rejtegeti magát, és ha rejtegeti, miért jön egy ilyen csárdába? Habár… itt úgysem kérdezősködnek, meg az is valószínű, hogy kevesen ismerik. Eddig nem úgy tűnt, mintha bárki mást akarna tőle, mint egy csinos nőtől, az álca tehát működött.
- Angyalom – mondom ki én biztosan nem vérfagyasztó hangsúllyal, inkább olyan kíváncsi éllel a hangomban. Nagyon furcsák az apák, de én megértem, hogy óvni kell a lányaikat. Fordított esetben valószínűleg nem igazán örülnék, hogy a lányom ilyen helyen van, de megbíznék benne, mert tudom, hogy úgysem lehet mit tenni ellene. Saját tapasztalat, hogy minél jobban tiltunk valamit, annál jobban ragaszkodnak hozzá a kölykök, vagy épp fordítva. Ahogy Lyrával is volt, egyikünk sem kívánta a házasságot a másikkal, sem akkor amikor még utáltuk, sem akkor, amikor már kedveltük egymást. Hiszen nem mi akartuk, tehát szó sem lehetett róla.
- A férfi szerzi a plüssmacit a nőnek, tehát én lövök és megkapod – nevetek fel a céllövöldés megjegyzésre, amit be is fejezek a magam módján. Ha félreérthető, hát az, de nem érdekes, kivételesen tényleg az eredeti jelentésére gondoltam. Gondolataim persze elkalandoznak Esztire, de nem sokáig, mert az álvörös leányzó pont elég ahhoz, hogy a szemeim visszataláljon az elérhető esti partnerre. A kérdése jogos, de nem tudom, hogy a felszolgálók gyöngye mennyire lenne benne, egy édeshármasban, míg Odett valószínűleg igen, ha már felhozta. Nem mondom, hogy nem próbálnám ki-e két szépséggel, de például Nadianal sem éreztem rá késztetést, hogy de jó lenne még valaki. Azt hiszem, az ilyen dolgok csak jönnek maguktól, vagy sosem érkeznek meg.
- Nekem annyira nem kényes. Egyszerűen csak nem fogják fel, hogy engem nem tudnak irányítani. Így megvontak egy csomó mindent, amire már nincs szükségem. Tény, hogy régen bosszantott volna a dolog, de most már annyi minden történt, hogy megváltoztak a prioritásaim, öcsém. Csak hát néha meg kell jelennem hivatalos összejöveteleken – vállat vonok, így is sokat mondtam már. Persze, ha nagyon utánam akar nézni, úgyis rájön, hogy ki lehetek, de szerintem így, hogy csak egy átlagos Farkas lettem – szerintük -, nem igazán érdekes a családom.
- Az érdekes, de menjünk – nem hittem volna, hogy pont ő mond ilyet, de hát mit lehet tudni, hogy mit titkolnak még az ember magukról. Lehet, hogy ez az egy ruhája van, vagy csak lázad és a fába épített kisházában él, hogy bosszankodhassanak a szülei. Fel is állok, ő pedig megvárja, hogy mutassam az utat.
- Kövess akkor, szexi Odett – vigyorodom el, majd elindulok a lépcső felé. Felmegyünk az emeletre és az balra a második ajtó az enyém. A pálcámmal rámutatok a zárra, ami kattan a megfelelő varázslat feloldja a zármechanikát. Óvatosan belököm, majd a bal tenyerem felfelé fordítva a szobám felé intek, hogy merre is mehet tovább.
- Hát, ennyi volna – mutatok lépek mögötte be, majd becsukom magam mögött az ajtót. Nem egy nagy valami, van egy kis teakonyha, egy nappaliszerű egy nagy kanapéval, TV-vel, dohányzóasztallal, és van a sarokba egy franciaágy is. Van még bent egy pár szekrény, amiben a ruháim és Ez mind egy légtéren belül és természetesen van még két ajtó a mellékhelyiségnek és a fürdőnek, ahol egy kád, és egy polcos mosdó található, egy egész nagy tükörrel. Amit mindjárt láthat, az a híres Zétény féle rend: minden derékszög, párhuzam. Ha van is por, az a takarítók hibája, nincs szennyes eldobálva, az ágy be van vetve. Szóval minden elég rendezett és halvány levendulaillat csaphatja meg a belépő orrát, ha odafigyel.
- Elég szerény, de ez egy Csárda – vonok vállat, és ha van kabátja, lesegítem róla és felteszem a fogasra. Egy régi mugli telefonkészülék van a bejárat melleti kisasztalon, odalépek és Odettre sandítok.
- Kérjünk még valamit, vagy TV-zel? – nevetek fel, mert ugye bármit is csinálhatunk, amit egy ilyen szobában lehet. -  Esetleg táncolhatunk – kuncogok, mert nos, nem akarom letámadni. Egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

  ruha

- Akkor medvét lövök – kacsintok rá jelentőségteljesen, mert ha ismeri Medve Lászlót, gyermekkori nevén Maci Lacit, akkor magától is rájöhet, hogy mire gondolok. Azért a pusziért nem tudom, hogy megérné-e bármennyit is melózni, hogy beférkőzhessek bárki kegyeibe. Igaz, az sem mindig mindegy, hogy hová kapod azt a puszit, de oda meg ugye kevés egy. Nem tudom mi lesz ma este, de kezdek belelkesülni, hogy talán mégiscsak nem lesz unalmas, mert társaságban sokkal jobb minden. Pláne, ha a társaság egy szívdöglesztő csajszi, akinek mindenféle titkai vannak. Itt van ugye, hogy miért nem az igazi hajszínével van itt, meg miért van itt, de a válaszai nagyon cselesek és váratlanok. Szeretem, ha valaki kreatív, mert az minden téren megmutatkozik valamilyen formában.
- Meglepne, de ugye ki tudja. Főleg, ha inkognyitó módban vagy, vagy százfűlében. Ilyen csajt bárki felvenne magára egy főzettel – halványan elmosolyodom, kezdem tényleg jól érezni magam. A rokonaim nem érdemelnek ennél több szót, de még csak gondolatot sem. Főzzenek maguknak otthon, aztán sózzák el. Nem tudom, hogy miért imponál az, hogy a lány kezdeményez, de van benne valami rejtett izgalom. Oké, én hívtam meg egy italra, de valahogy nem érzem, hogy annyira bánná, sőt az első nagyjelenet után, már-már én leszek a bosszú a szép fogú miatt. Legalábbis az arcukból ítélve, azt hihetik. Én nem hiszem, nyilván én vagyok az egyedüli normális egyén itt, meg érdemes is bármikor megismerkednie velem egy ilyen szexi dögnek. A jelzővel fel is invitálom magamhoz, hogy megtapasztalhassa Zétény mennyire egy úriember, hogy egy Farkas beengedi az odújába. Valamit beszél Eszterrel, amire felvonom a szemöldököm egy pillanatra, mert a pultos leányzó jót mulat rajta. Remélem rendelt valami piát. Végül beengedem a birodalmamba Odettet, ha már ilyen nagylelkű vagyok és felhívtam. Mégsem csaphatom az orrára az ajtót, na ugye?! A cipő gyorsan lekerül, ami egyrészt jelzi, hogy maradni szeretne, másrészt nem akarja a rendemet szétvágni, két jó pont egyszerre. Ha meglesz az 5, hangosabb lesz az éjszaka, mint gondoltam. Nem, nem a zene miatt.
- Magam, de annak nincs köze a tévézéshez – vigyorodok el egy pillanatra, miután odasétálok a távirányítóval hozzá, illetve mögé. – Parancsolj, kapcsolj át - hátulról átkaroló mozdulattal – és félreérthető szándékkal, szavakkal - teszem a teste elé a távirányítót, egy kicsit hozzá is érek valójában a testemmel, de ez csak az „így jött ki” mozdulat. Szándékosság nem volt benne, de tény, hogy talán jobban megközelítettem, mint, ahogy illene. Csak hát az illem kicsit kezd elszállni a lány bőrének illatától, meg attól, amit már megjegyeztem magamban korábban. Szexi egy dög.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hát nem tudom, hogy eddig hol tanult a lány, de nekem nem biztos, hogy így menne ez a táncoltatás. Végül is mindegy, a célunkat elértük, és még egy gyönyörűség is csatlakozott hozzánk! Hát milyen szerencsés nap ez! Csak nézek rá, amikor a hogylétemről kérdez, hát ennél jobban már csak meztelenül az ágyban lehetnék vele, de talán még korai lenne felvetnie ezt az ötletet. Kell még hozzá egy-két perc, amikor már teljesen eldobom az agyamat tőle. Piri kérdése bennem is felvetődött, szóval mikor odaviszem a sót a fekete démonnak, akinél remélem, minél hamarabb elkárhozhatok, vagy amit csak akar, én is megkérdezem tőle. A válasz kicsit lelombozó, de végül is valamennyire érthető.
- Én hat éve nem voltam itt, de a hírem itt maradhatott, talán azért hitted, hogy másokra vesztegetném a drága időmet, nem pedig mondjuk egy ilyen intelligens és belevaló Rellonos lányba – közben, hogy odaférjek, el kell távolítanom egy gólyát, amire a drága, mint egy igazi anyuka, aki a gyermekeit védelmezi, rám szól. Igazán igaza lehet, talán goromba voltam, kicsit el is szégyellem magam.
- Bocsánat öcsi, kicsit túlreagáltam – még rá is kacsintok a kissrácra, aki erre egy picit belefehéredik a bocsánatkérésembe és egyenes vonalú gyorsuló mozgást végezve, a legrövidebb úton távozik a közelemből.
- Oké Ajtai Brigitta L… ezt nem mondom ki, hehe – mosolygok és bele is pirulok, hogy majdnem elrontottam a kérését annak, a szívem ilyen nagymértékben megdobogtatja. Annyira kifordít önmagamtól, hogy kezdem megérteni az itteni Valentin napos csőrözőket. Nem, hogy megérteni, irigylem őket, és felkacagok, ahogy helyre teszi Piroskát.
- Amúgy ő tényleg Piroska, eltaláltad, de nagyon jó szójátékot hoztál össze ám! – kisöprök egy tincset a szeme elől, hogy jobban láthassam azokat a csodálatos lélektükröket. Lenyűgöző, ahogy megrebben a szempillája, és akkor még lejjebb sem csúszott a tekintetem. Milyen kincseket rejt ez a ruha, nem igaz? Lehet, hogy a barlangfürdőbe viszem elrandizni, ahol egy ablakon át beszűrődik a Hold fénye, és aww megcsókolom a szája helyén lévő gyümölcsöket, te jó Merlin!
- Minden, de főleg te. Nagyon szép a hajad – elkezdem felfűzni az ujjaimra pár szexisen leomló tincsét, a puha haj, körbefon, magához láncol és az illata is vadító. Soha nem offolta még senki sem ennyire le az agyam, és ez a viselkedés olyan idegen volt eddig tőlem, hogy nem is tudtam, hogy van ilyen bennem. Most viszont nem érdekel semmi, csak ez a fekete hajú csoda, akihez egy kicsit közelebb húzódok és „észrevétlenül” a combjára teszem a bal kezem. Nagyot sóhajtok és lángrózsák gyúlnak az arcomon, ahogy őt bámulom.