36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkas Zétény összes RPG hozzászólása (189 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 » Le
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 13. 21:36 Ugrás a poszthoz

Fapiri

Tényleg azt hittem, hogy legalább az étkezőket nem fogják zavarni ezzel a nyállal, de Mihailék itt is kitettek magukért. Majdnem visszafordultam, amikor beléptem, a rívás kerülgetett, a sok tapadókorongos pártól. Mint egy oázis a sivatagban, amikor már majdnem szomjan halnál, úgy nézett vissza rám tekintélyét teljesen kieresztve a Rellon asztala. Azt nem mondom, hogy nem voltak ott párok, de valahogy ők normálisabban viselkedtek, mint a többiek. Felmerült a gondolat, hogy a varázsboltokból eltűnhetett a sok szerelmi bájital, mert azért ez túl sok, még az én vastag gyomromnak is. Mindegy is, átvágtam a termen, és kisvártatva már egy eridonos csajszi mellett ültem, ha már volt valamim – konkrétan két valamim – amivel elterelhetjük a figyelmünket a mai témáról, vagy éppen egy kicsit viccesebbé tehetjük azt. Viszont a köszönésemre nem reagál azonnal a barna, nagyon el van foglalva a kajával és a bambulással. Szóval, nem csak azonnal nem reagál, hanem még később sem, mint, ahogy azt elvárná az ember. Ez nem jó pont egy Rellonos asztalnál a másik házba tartozó bárkinek is, meg amúgy engem is gyorsan fel lehet cseszni az alapvető tisztelet nem megadásával. Végül, mintha egy varázscsengettyűt ráznának meg felette, felém fordul, de szinte azonnal oldalra kell döntenem a fejemet és a bal szemöldököm felemelve fixírozni kezdem a lányt, ahogy előttem hadonászik. Are you fucking kidding me?
- Nocsak, megszólaltál – mondom ki azonnal, ami eszembe jut, de végre talán elkezdjük a normális kommunikációt, mielőtt ráönteném az előtte lévő töklevet és otthagynám.
- Persze, hogy nem ismerlek - bírom, ahogy tükrözi a mozdulatom és most neki van félig felhúzva a szemöldöke. Még a végén szemöldökpajtik leszünk, öcsém!
- Oké, akkor legyél… Bea – vállat vonok és elfogadom a jobbját, amit határozottan meg is rázok, hogy tudja, nem nyúlbélával van dolga, hanem… velem.
- Nem, én nem vagyok ilyen nyál, hogy mindenki előtt smárolgassak, főleg nem tenném ezen a napon. Bár tény, hogy jó smárolni, de itt eszenek az emberek és elképzelhető, hogy nem kívéncsiak rám - ironizálok, miközben Bea kiszúr egy újabb párost, és hitetlenkedve nézi. Később ennek a hitetlenkedésének hangot is, csak egyetérteni tudok vele. Főleg mikor ráborítják a töklevének egy részét.
- Rá se ránts, kapsz újat – közben a pálcám egy intésére felszárítom a ruháját. Hát nem jófejség ez tőlem? Ez, igen. Közben a manók valahogy visszatöltik az italát is.
- Arra gondoltam, hogy… hát nem nagy valami, de van nálam instant perui sötétségpor – előveszem a kis csomagot, amit csak földhöz kell vágni és sötétbe borul a világ. – Ha bedobod alájuk, mielőtt megcsókolnák egymást… reméljük, a mellettük lévőt fogják, vagy legalább fejre állnak emiatt. Ráadásul elég nagy a hatósugárban lesz sötét, szóval… nagy röhögésre számítok a részünkről - ravaszkás mosollyal adom elő a tervem rá eső részét, miközben felmérem a terepet. Még jó, hogy a kung-fu pontos távolságok bemérésére is megtanított, úgyhogy, ha eljön az idő, akcióba léphetek. Magam elé húzom a saját töklevemet és várom, hogy tetszik-e neki az ötlet.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 13. 23:26 Ugrás a poszthoz


  ruha

Eszternek kiadtam az ukászt, és mint egy jó katona teljesíti is a kiadott parancsot. Oké, vele is kerülgetem már egy ideje a forró kását, de inkább csak játék az egész, amit ő is élvez, és nem lépett át egyetlen határt sem. Jót és rosszat egyaránt nem. Viszont a vöröskét nem biztos, hogy érdeklem, még csak véletlenül sem néz felém, amiből lehet következtetéseket levonni, de úgy tűnik a mai este jobbá tétele elmarad. Pedig D. szerint sok csaj bukik rám, azt hallotta, és ha egy Denis Brigthmore mond ilyet, annak illik elhinni, de ma… ma nem vagyok a szerencse kegyeltje. Egy nő van hozzám közel, aki nem pattintott le mára, annak meg úgy tűnik, nem jövök be. Hát, ha nem, hát nem, elfordulok az italom felé. Lassan forgatom meg újfent a jeget, a kis darab hidegség, pedig mint egy nagyobb darabról leváló, vándorol körbe-körbe és hűti az italt. Hirtelen áll föl a szőr a hátamon, ahogy a fülemhez ér valakinek a hangja és a tüdejéből kiszökkenő meleg levegő. Hú öcsém, ez valami ninja, most meglepett. Elég béna is tőlem, majd nem fogom reklámozni, szóval gyorsan elmosolyodom a kérdésén.
- Nem vagyok félős vöröske – még mielőtt meglátnám, tudom, hogy ő az, azért pár perc alatt nem felejtem el valaki hangját, az övé pedig valamiért… hmmm… izgató? Jó, most azért odatette magát, hogy belém ragassza babszemet és felborzolja érzékszerveimet, így könnyű. De tényleg, jóféle orgánuma is van, és mivel mellém ül egy whiskey társaságával felé is fordulok nyomban. Az arcát már talán láttam valahol, de lehet, hogy csak szeretném azt hinni. Gőzöm sincs, hogy ki ő. A mondandója sietségre sugall, rá is nézek az órámra. Ne már! Sírni fogok ma, mint egy szaros kölyök, öcsém!
- Azt tudod, hogy tizenegy óra öt perc van? Vagy menjünk hozzád? – micsoda rögtönzött burkolt és teljesen félreérthető válasszal rukkolok elő, én az élő legendája az iskolának. Hát, nem hiába figyeltem én Felagund óráin másra, hogy tökéletesítsem magam, megérte.
- Kösz az italt, Piroska. Szellemes – a kis áruló Eszterre pillantok a lány mellett, aki most épp csak a formás hátsóját mutatja, szóval nem tudok neki üzenni - sóhajtok egy rövidet - semmit.
- Azért azt remélem, hogy nem ugyanaz lesz a mese vége – fintorgok egy kicsit, majd felemelem a poharam. – Zétény vagyok egyébiránt és a legszebb csajra ezen a lepukkant helyen – hát na, nem egy Hilton, egyezzünk meg abban. Koccintok, ha úgy dönt, de mindenképpen felhajtom a maradék whiskymet, főleg, hogy van már új is, így nem kell kicsit sem elhúznom az ital hatását azzal, hogy lassabban iszom, mint, ahogy illik.
- Egy ilyen dekoratív és feltűnően jól ruházkodó lányt, mi vezette arra rá, hogy egyáltalán bekoszolja a cipellőjét egy ilyen hely padlózatával? – igen, attól, hogy már nem divataolok, megismerem a márkákat, ha jobb lenne a fény, még lehet, hogy a rúzsára is mondanék egy tippet. Öcsém, régen a modell csajok mennyit nyünnyögtek ezen, de mikor volt az már? Lehet nem is volt. A partneremre figyelek, mert a válaszára nagyon kíváncsi vagyok. Tényleg, mi a szarért jött ide? Még Bogolyfalván is rengeteg jobb hely van ennél.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 14. 22:55 Ugrás a poszthoz

Fapiri

- Nem, de nem vagyok legilimentor, hogy kitaláljam a gondolataid. Mondjuk, ők sem kitalálják – legyintek, de nem sokáig élvezhetem a normális beszélgetés folyamát, mert a lányt leöntik. Elhárítom a katasztrófát – egy nőnél azért simán lehet, hogy annak találja, márpedig az Eridonos már inkább nő, mint lány – és máris előhozakodok neki a tervvel. Amint megmutatom neki a port, látom, hogy a sztereotipizált bátrak között is van olyan, aki benne van egy kis mókába, főleg, ha más kárán fogjuk ezt végrehajtani. Elégedetten nézem, ahogy örül a sötétségpornak, és már látom, hogy ő fogja eldobni, úgyhogy meg is erősítem ebben. A bizalomhíd épül, de a tartószerkezetek még labilisak, így, hogy a csavarok jól meg legyenek húzva, nekem is adnom kellett valamit. Ja, a port is én adtam, never mind. Oldalra biccentett fejjel, de kíváncsi szemekkel és tágra nyílt fülekkel hallgatom az ötletét. Elpillantok a tanári asztal felé, csak egy ismerős van, Strakhova, de róla meg azt hiszem paranoiás, szóval nem egyszerű a kérés. Na, meg, ha ő a bátor, miért én csináljam. Ja, én vagyok az eszes és ravasz, így már értem.
- Hát ez elég botor dolog volt – kezdek vele és csettintek a nyelvemmel mellé. – Jobb lett volna, ha az üveget adod oda. Most vihetek egy egész kupát a tanár asztalhoz, á, nem feltűnő – ingatom a fejem hitetlenül. – De szerencséd van, mert van egy hasonló kancsójuk – én inkább annak mondanám, nem kupának -, így azt viszont ki tudom cserélni. Te olyan rendes vagy, hogy itt megvársz, öcsém, komolyan. Innen jól megnézed, csak ne lennél ennyire bátor Eridonos – röhögök, de én vagyok a Farkas, ő csak Piroska, szóval magamhoz veszem a kupát, és lassan elindulok a tanárok felé, mintha amúgy kifelé igyekeznék. Amikor már kiszúrható vagyok, hirtelen girlandokból és szívekből álló táncoló párocska indul el a tanárok felé. Néhány azt nézik, hogy ki lehet ez, de nem reagálok, majd megnézik maguknak. Úgy teszek, mintha engem is elvarázsolna a dolog, ami azt illeti, egész ügyes és kreatív, és várom, hogy a tanárok vére ne felém nézzenek. Amint ez megtörténik, elindulok és a tanári asztalnál egy gyors mozdulattal kicserélem a két kancsót, majd lassan hátrálok, és aztán visszafordulok és elindulok visszafelé zsebre vágott kézzel, aprót vigyorogva. nyilván a szabad kezem van „eltéve”. A Rellonosok mozgolódni kezdenek, én csak egy pajkos kacsintást küldök feléjük, majd visszaülök Bea mellé. Magamhoz veszem a töklevem és várom, hogy akcióba kezdjen a vendégünk.
- Magának is kisasszony – vágom rá, majd koccintásra emelem a poharat. Iszunk és nekem pedig a szemem eltűnik a lányéban, majd követi a kezét, közben a perifériámban felmérem a távolságot. Nos, a kung-fu ebben nagyon nagy segítséget ad, valószínűleg e nélkül nem is tudnám megcsinálni, amit akarok. Miközben visszafelé jöttem még az előbb, szépen lecsavartam a rellonos bájital zárókupakját, és készenlétben tartottam az ujjaim között, hogy ha eljön az idő, cselekedhessek. Amint sötét kezdett lenni – ez a por szinte azonnal azt csinál, 2 másodperc és te is sötétben leszel -, máris előhúztam, de úgy, hogy ne legyen feltűnő, majd gyorsan lejátszottam magamban, hogy hol lehet Bea töklevet és beleöntöttem a bájitalt. Aztán szépen visszaügyeskedtem, és lezártam az üveget a zsebemben, majd vártam, hogy a sötétségpor hatása elmúljon. Közben pedig hallgattam a tompa puffanásokat, a hitellen felkiálltásokat, hangos nyögéseket, meg a sok „au”-t. Ennekmeglétét röhögéssel fejeztem ki a nagyérdemű felé, a Rellonosok hangosan nevettek, amikor rájöttek, hogy mi történt. Aztán nagyjából egy-másfél perc múlva kitisztult a világ. Még mindig ugyanúgy tartottam a töklevet, és vadul vigyorogtam Beára.
- Odanézz – mutattam egy vérző ajkú lányra, majd egy másik párosra, akik a fejüket fogdosták. A Rellon asztala röhögésbe fulladt, a tanárok közül egy pár furcsán kezdett viselkedni. De engem jobban foglalkoztatott, hogy a baleseteseket vizslassam. Persze egyből kiabálás kerekedett, de senki nem lépett, majd a párocskák, is nevetni kezdtek, elrontva a bulimat. Régen legalább verekedtünk, most meg kínjukba nevetnek.
- Nos, hogy tetszik? – kérdezem, majd újra koccintásra emelem a poharam. Bármi lesz is, én iszom az enyémből egy jóízűt.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 17. 12:06 Ugrás a poszthoz


  ruha

- Hmm –
ennyit tudok hozzáfűzni, és megpróbálom jól megnézni magamnak a vörös tincseket, esetleg alatta látható-e valami, de a Csárda nem túl világos, így nem sokáig legeltetem rajta a szemeimet. De tény, hogy örülök, mert elfogadta a kérésem, amit közvetve adtam tovább. Ez sok mindent jelenthet, ahogy körbenézek, nem sok olyan normális férfi van éppen, mint én, tehát azért nagyon nem kellett gondolkodnia, hogy ki lehet potenciális jelölt, akiben van elég sárm hozzá. De azért az „éjfélre haza kell érnem” súlyos lelki traumát okoz nálam, amit muszáj meg is jegyeznem. Nem esik kétségbe tőle.
- Huh, veszélyes egy édesapád van. De nem bánom, nem mára terveztem a temetésem – bólintok végre, hagyom, hogyha nem akarja elárulni, hogy hol lakik, ne tudjam meg. teljesen érthető egy első találkozáskor, meg egyébként sem érdekel igazán. Csak a szituáció hozta ki belőlem a kérdést.
- Komolyan? Nem tudtam, hogy míg távol voltam feminizmusba csaptunk át. De adom, ahogy manapság mondják – hú, mintha olyan marha öreg lennék, öcsém. – Eddig a bedobásodra egyébként kapsz egy 10 pontot – apró mosolyt is kap az elismerés mellé, én pedig egy új whiskey-t. Ha ez nem érte volna meg, akkor mi? A fizikai kontaktus meglep, és finom bizsergetéssel tölt el, de valóban nem számítottam rá. A temperamentum kiváló, pont elég rámenős ahhoz, hogy ne nevezzem nyomulósnak.
- Esztit? Hát azért akadt egy vetélytársa – fordítom felé a tekintetem. Tény, hogy nem volt még semmi a pultosok gyöngyével, és lehet, hogy nem is lesz, de fenntartom az érdeklődésem iránta. Meglátjuk, mit hoz a jövő, úgy tűnik, hogy megtalálnak a csajok, hogy ne unatkozzak. Ami nem is nagy baj, kellenek a modelljelöltek is, ugyebár. A nevére már iszom is, ha koccint, ha nem, szóval Odett. Nem szokványos név, de gondolom gazdag család sarja, ott szeretnek mindenféle bolondosabb nevekkel szórakozni. Mondjuk még mindig jobb, mint az Anasztázia. Gőzöm sincs, hogy miért gondolkodom ezeken, öcsém.
- Hú, te, ilyen szavakat 11 után már betiltottak. Egyelőre házat nézek, vagy lakást, de az is lehet, hogy betársulok valahova. Addig meg elvagyok itt is, a szüleim nagy örömére – biztosan csöpög a gúny és a szarkazmus belőlem a mondatom végére, de nem érdekel. nem érdekelnek a Farkasok, egyék meg, amit főztek, csak engem hagyjanak békén. Még nem szóltak a Csárda miatt, szóval vagy nem tudják, vagy nem mernek szólni. Remélem az utóbbi.
- Ha szeretnéd, körbevezetlek a szobámban és ha már éjfélre menned kell, sok másra amúgy sincs lehetődég. Még tévém is van – igaz, Kimoriah óta, nem nagyon kapcsolgatom, mert mi van, ha megint találok valami újdonságot.
- Ja, és ott nincs büdös, mert kifesttettem, meg fertőtleníttettem. Majdnem luxus, a körülményekhez képest – ha ez nem hozza fel őt, akkor semmi. Iszogatom a Whiskeyt, és egyre jobban visz el a dolog kedvezőbb irányba. Remélem nem félős Piroska.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 18. 22:09 Ugrás a poszthoz

Fapiri és Brigi

- Ügyes trükk, hol tanultad? – valódi érdeklődés csillan a szemeiben, tényleg tudni akarom, hogy ezt a kis bűbájt honnan tanulta. Mindig jó új tudásra szert tenni, mert ezeket nem csak egyféleképpen lehet használni, máskor is jól jöhetnek, akár szorult helyzetben. Mondjuk, egy ilyen girland-páros ráugrik az áldozatra és jól összecsomózza a kezeit, na ugye?!
Csel a cselben, trójai faló, mindenki annak mondja a trükkömet, aminek csak akarja, de bejön. Elhitettem vele, hogy a perui sötétségpor – ami egy kőzet, úgyhogy ki tudja miért ez a neve? – hatalmas mókát hoz majd, és biztos vagyok benne, hogy így is lesz. De én szeretem a viccet túltolni, szóval kap egy kis bájitalt, ami majd egy kicsit feldobja az amúgy milyen rossz kis napját, persze csak később. Megtörténik a káosz és a bájital is a helyére megy, szóval elméletben minden a legnagyobb rendben. Mire kivilágosodik, sok-sok idióta még maguknál is idiótább helyzetbe kerül. Hát, most jól ki lesztek röhögve, öcsém! Nevetek és mutogatok, Bea pedig szintén ezt teszi, és valamiért a pálcájával is játszik, nem figyelem igazán. Mondjuk rájuk robbanthatna pá konfettit, hogy teljes legyen a gyönyör. Végül elégedetten koccintok vele másodjára is.
- Örülök, hogy idetaláltál és tényleg jó móka volt, Bea! Én a következő évig, ahol ugyanezt csinálhatnánk – nevetek fel, majd iszom egyet, meg éppen válaszolnék valamit Beának, amikor valaki elkéri a sót. Hogy mi van? Itt a káosz közepén, röhögésen túl, valaki sót kér a kajájához. Felvont szemöldökkel fordulok el, valójában nem is néztem igazán Beát, csak bambultam és befelé gondolkodtam, de biztos úgy tűnt, hogy őt nézem. Fő az udvariasság, csak vigyázni kell, hogy oda ne égjen, öcsém! Szóval odafordulok show-girl felé, hogy ki ez, aki tudja a nevemet is és nincs pálcája, hogy magához hívja a sót. Bevallom, meglep a leányzó fekete hajzuhataga, meg ismerős vonásai. Talán láttam már a „káhá”-ban, de a neve nem ugrik be. Viszont a mosolya… az olyan Izás, és milyen szép szemei vannak, hmm. Hirtelen elfeledkezek mindenről, az új préda jobban megmozgatja a fantáziám, mint jelen pillantaban bármi más is. Sőt, valamiért bárgyúbb vigyor jelenik meg a vártnál az arcomon, de azt szerencsére tudom még korrigálni. Csak nézek rá, és álmodozni van kedvem, ahogy… elmegyünk valahová kettesben, Merlin! Ő lesz az igaz! De miért? Mert elkérte a sót és a só az megfűszerezi az életünket, akár csak egy édes csók? Miket beszélek, öcsém?! Az ujjaim, mintha csak lábak lennének lassan „járni” kezdenek a só felé, majd végül megkaparintom azt.
- Hát persze kedves… ne haragudj, de még nem hallottam a neved, elárulnád? – hát olyan bájos hangom kérdezem, hogy szerintem a torkán akad majd a szó. Ennyire kedves Zéténnyel még biztos nem találkozott senki. Felpattanok és senki másról tudomást nem véve megkerülöm az asztalt, egy fejbólintással elhessegetem a fekete csoda mellől a rellonos gólyát és odateszem mellé a sót. Felkönyöklök az asztalra és felé fordulok.
- Parancsolj, a sód. Hogyhogy nem vettelek még eddig észre téged, hiszen eléggé feltűnő jelenség vagy – kérdezem, és közben a szemeit nézegetem. A barna csokimasszát, amibe menten beleolvadok, awww. Nem tudom mi történt, de ez valami csodálatos érzés, ennél már csak ez a lány a csodálatosabb. El fogom venni feleségül! De, hogy ma az enyém lesz, az tuti, öcsém!
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 22. 19:14 Ugrás a poszthoz


  ruha

Csak bólintok, hiszen igaza van. Nem vettem észre, hogy nem ez a hajszíne, de manapság már pár varázslat és fiúból lánynak nézel ki, százfűlé főzet nélkül. Kérdés inkább az, hogy miért rejtegeti magát, és ha rejtegeti, miért jön egy ilyen csárdába? Habár… itt úgysem kérdezősködnek, meg az is valószínű, hogy kevesen ismerik. Eddig nem úgy tűnt, mintha bárki mást akarna tőle, mint egy csinos nőtől, az álca tehát működött.
- Angyalom – mondom ki én biztosan nem vérfagyasztó hangsúllyal, inkább olyan kíváncsi éllel a hangomban. Nagyon furcsák az apák, de én megértem, hogy óvni kell a lányaikat. Fordított esetben valószínűleg nem igazán örülnék, hogy a lányom ilyen helyen van, de megbíznék benne, mert tudom, hogy úgysem lehet mit tenni ellene. Saját tapasztalat, hogy minél jobban tiltunk valamit, annál jobban ragaszkodnak hozzá a kölykök, vagy épp fordítva. Ahogy Lyrával is volt, egyikünk sem kívánta a házasságot a másikkal, sem akkor amikor még utáltuk, sem akkor, amikor már kedveltük egymást. Hiszen nem mi akartuk, tehát szó sem lehetett róla.
- A férfi szerzi a plüssmacit a nőnek, tehát én lövök és megkapod – nevetek fel a céllövöldés megjegyzésre, amit be is fejezek a magam módján. Ha félreérthető, hát az, de nem érdekes, kivételesen tényleg az eredeti jelentésére gondoltam. Gondolataim persze elkalandoznak Esztire, de nem sokáig, mert az álvörös leányzó pont elég ahhoz, hogy a szemeim visszataláljon az elérhető esti partnerre. A kérdése jogos, de nem tudom, hogy a felszolgálók gyöngye mennyire lenne benne, egy édeshármasban, míg Odett valószínűleg igen, ha már felhozta. Nem mondom, hogy nem próbálnám ki-e két szépséggel, de például Nadianal sem éreztem rá késztetést, hogy de jó lenne még valaki. Azt hiszem, az ilyen dolgok csak jönnek maguktól, vagy sosem érkeznek meg.
- Nekem annyira nem kényes. Egyszerűen csak nem fogják fel, hogy engem nem tudnak irányítani. Így megvontak egy csomó mindent, amire már nincs szükségem. Tény, hogy régen bosszantott volna a dolog, de most már annyi minden történt, hogy megváltoztak a prioritásaim, öcsém. Csak hát néha meg kell jelennem hivatalos összejöveteleken – vállat vonok, így is sokat mondtam már. Persze, ha nagyon utánam akar nézni, úgyis rájön, hogy ki lehetek, de szerintem így, hogy csak egy átlagos Farkas lettem – szerintük -, nem igazán érdekes a családom.
- Az érdekes, de menjünk – nem hittem volna, hogy pont ő mond ilyet, de hát mit lehet tudni, hogy mit titkolnak még az ember magukról. Lehet, hogy ez az egy ruhája van, vagy csak lázad és a fába épített kisházában él, hogy bosszankodhassanak a szülei. Fel is állok, ő pedig megvárja, hogy mutassam az utat.
- Kövess akkor, szexi Odett – vigyorodom el, majd elindulok a lépcső felé. Felmegyünk az emeletre és az balra a második ajtó az enyém. A pálcámmal rámutatok a zárra, ami kattan a megfelelő varázslat feloldja a zármechanikát. Óvatosan belököm, majd a bal tenyerem felfelé fordítva a szobám felé intek, hogy merre is mehet tovább.
- Hát, ennyi volna – mutatok lépek mögötte be, majd becsukom magam mögött az ajtót. Nem egy nagy valami, van egy kis teakonyha, egy nappaliszerű egy nagy kanapéval, TV-vel, dohányzóasztallal, és van a sarokba egy franciaágy is. Van még bent egy pár szekrény, amiben a ruháim és Ez mind egy légtéren belül és természetesen van még két ajtó a mellékhelyiségnek és a fürdőnek, ahol egy kád, és egy polcos mosdó található, egy egész nagy tükörrel. Amit mindjárt láthat, az a híres Zétény féle rend: minden derékszög, párhuzam. Ha van is por, az a takarítók hibája, nincs szennyes eldobálva, az ágy be van vetve. Szóval minden elég rendezett és halvány levendulaillat csaphatja meg a belépő orrát, ha odafigyel.
- Elég szerény, de ez egy Csárda – vonok vállat, és ha van kabátja, lesegítem róla és felteszem a fogasra. Egy régi mugli telefonkészülék van a bejárat melleti kisasztalon, odalépek és Odettre sandítok.
- Kérjünk még valamit, vagy TV-zel? – nevetek fel, mert ugye bármit is csinálhatunk, amit egy ilyen szobában lehet. -  Esetleg táncolhatunk – kuncogok, mert nos, nem akarom letámadni. Egyelőre.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 27. 22:26 Ugrás a poszthoz


  ruha

- Akkor medvét lövök – kacsintok rá jelentőségteljesen, mert ha ismeri Medve Lászlót, gyermekkori nevén Maci Lacit, akkor magától is rájöhet, hogy mire gondolok. Azért a pusziért nem tudom, hogy megérné-e bármennyit is melózni, hogy beférkőzhessek bárki kegyeibe. Igaz, az sem mindig mindegy, hogy hová kapod azt a puszit, de oda meg ugye kevés egy. Nem tudom mi lesz ma este, de kezdek belelkesülni, hogy talán mégiscsak nem lesz unalmas, mert társaságban sokkal jobb minden. Pláne, ha a társaság egy szívdöglesztő csajszi, akinek mindenféle titkai vannak. Itt van ugye, hogy miért nem az igazi hajszínével van itt, meg miért van itt, de a válaszai nagyon cselesek és váratlanok. Szeretem, ha valaki kreatív, mert az minden téren megmutatkozik valamilyen formában.
- Meglepne, de ugye ki tudja. Főleg, ha inkognyitó módban vagy, vagy százfűlében. Ilyen csajt bárki felvenne magára egy főzettel – halványan elmosolyodom, kezdem tényleg jól érezni magam. A rokonaim nem érdemelnek ennél több szót, de még csak gondolatot sem. Főzzenek maguknak otthon, aztán sózzák el. Nem tudom, hogy miért imponál az, hogy a lány kezdeményez, de van benne valami rejtett izgalom. Oké, én hívtam meg egy italra, de valahogy nem érzem, hogy annyira bánná, sőt az első nagyjelenet után, már-már én leszek a bosszú a szép fogú miatt. Legalábbis az arcukból ítélve, azt hihetik. Én nem hiszem, nyilván én vagyok az egyedüli normális egyén itt, meg érdemes is bármikor megismerkednie velem egy ilyen szexi dögnek. A jelzővel fel is invitálom magamhoz, hogy megtapasztalhassa Zétény mennyire egy úriember, hogy egy Farkas beengedi az odújába. Valamit beszél Eszterrel, amire felvonom a szemöldököm egy pillanatra, mert a pultos leányzó jót mulat rajta. Remélem rendelt valami piát. Végül beengedem a birodalmamba Odettet, ha már ilyen nagylelkű vagyok és felhívtam. Mégsem csaphatom az orrára az ajtót, na ugye?! A cipő gyorsan lekerül, ami egyrészt jelzi, hogy maradni szeretne, másrészt nem akarja a rendemet szétvágni, két jó pont egyszerre. Ha meglesz az 5, hangosabb lesz az éjszaka, mint gondoltam. Nem, nem a zene miatt.
- Magam, de annak nincs köze a tévézéshez – vigyorodok el egy pillanatra, miután odasétálok a távirányítóval hozzá, illetve mögé. – Parancsolj, kapcsolj át - hátulról átkaroló mozdulattal – és félreérthető szándékkal, szavakkal - teszem a teste elé a távirányítót, egy kicsit hozzá is érek valójában a testemmel, de ez csak az „így jött ki” mozdulat. Szándékosság nem volt benne, de tény, hogy talán jobban megközelítettem, mint, ahogy illene. Csak hát az illem kicsit kezd elszállni a lány bőrének illatától, meg attól, amit már megjegyeztem magamban korábban. Szexi egy dög.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 1. 16:41 Ugrás a poszthoz

Fapiri és Brigi

Hát nem tudom, hogy eddig hol tanult a lány, de nekem nem biztos, hogy így menne ez a táncoltatás. Végül is mindegy, a célunkat elértük, és még egy gyönyörűség is csatlakozott hozzánk! Hát milyen szerencsés nap ez! Csak nézek rá, amikor a hogylétemről kérdez, hát ennél jobban már csak meztelenül az ágyban lehetnék vele, de talán még korai lenne felvetnie ezt az ötletet. Kell még hozzá egy-két perc, amikor már teljesen eldobom az agyamat tőle. Piri kérdése bennem is felvetődött, szóval mikor odaviszem a sót a fekete démonnak, akinél remélem, minél hamarabb elkárhozhatok, vagy amit csak akar, én is megkérdezem tőle. A válasz kicsit lelombozó, de végül is valamennyire érthető.
- Én hat éve nem voltam itt, de a hírem itt maradhatott, talán azért hitted, hogy másokra vesztegetném a drága időmet, nem pedig mondjuk egy ilyen intelligens és belevaló Rellonos lányba – közben, hogy odaférjek, el kell távolítanom egy gólyát, amire a drága, mint egy igazi anyuka, aki a gyermekeit védelmezi, rám szól. Igazán igaza lehet, talán goromba voltam, kicsit el is szégyellem magam.
- Bocsánat öcsi, kicsit túlreagáltam – még rá is kacsintok a kissrácra, aki erre egy picit belefehéredik a bocsánatkérésembe és egyenes vonalú gyorsuló mozgást végezve, a legrövidebb úton távozik a közelemből.
- Oké Ajtai Brigitta L… ezt nem mondom ki, hehe – mosolygok és bele is pirulok, hogy majdnem elrontottam a kérését annak, a szívem ilyen nagymértékben megdobogtatja. Annyira kifordít önmagamtól, hogy kezdem megérteni az itteni Valentin napos csőrözőket. Nem, hogy megérteni, irigylem őket, és felkacagok, ahogy helyre teszi Piroskát.
- Amúgy ő tényleg Piroska, eltaláltad, de nagyon jó szójátékot hoztál össze ám! – kisöprök egy tincset a szeme elől, hogy jobban láthassam azokat a csodálatos lélektükröket. Lenyűgöző, ahogy megrebben a szempillája, és akkor még lejjebb sem csúszott a tekintetem. Milyen kincseket rejt ez a ruha, nem igaz? Lehet, hogy a barlangfürdőbe viszem elrandizni, ahol egy ablakon át beszűrődik a Hold fénye, és aww megcsókolom a szája helyén lévő gyümölcsöket, te jó Merlin!
- Minden, de főleg te. Nagyon szép a hajad – elkezdem felfűzni az ujjaimra pár szexisen leomló tincsét, a puha haj, körbefon, magához láncol és az illata is vadító. Soha nem offolta még senki sem ennyire le az agyam, és ez a viselkedés olyan idegen volt eddig tőlem, hogy nem is tudtam, hogy van ilyen bennem. Most viszont nem érdekel semmi, csak ez a fekete hajú csoda, akihez egy kicsit közelebb húzódok és „észrevétlenül” a combjára teszem a bal kezem. Nagyot sóhajtok és lángrózsák gyúlnak az arcomon, ahogy őt bámulom.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 9. 12:09 Ugrás a poszthoz

Fapiri és Brigi

A mai nap ennél jobban nem alakulhatott volna, amióta megláttam ezt a lányt. Pirikével sem volt rossz a kezdet, de most, hogy itt ülök Brigi mellett és a kis gyökér is gyerek elment, hogy ideférjek, egyszerűen életem egyik legjobb napja. Hát hogy a fenébe nem találkoztam én még vele? Hányszor fogom én még ma ezt elmondani?
- Persze, hogy minden oké – nem is értem, hogy mi lenne ebben az egészben nem oké. Olyan jó itt mellette lenni, olyan jó illatú parfümöt használ, hogy ha csak kettesben lennénk itt… már biztos letámadtam volna, és az asztalon válnánk eggyé örökre. De sokan vannak, és egyelőre várnom kell, amíg majd igent mond. Lehet, hogy mégsem kéne sokat várni és meg kéne csókolnom? Talán nem érzi, hogy mennyire oda vagyok érte! Ne siessünk, nem szeretném, ha elszaladna, így maradok a bókoknál, amibe én látom, hogy bele is pirul. Biztos, hogy nem képzelődöm, tetszem neki!
- Házisárkány! – nevetni kezdek, ez jó vicc tényleg, szerintem az évszázad vicce, de akkor valami eltalál és sötét lesz. Érzek valami levest, és mérges leszek. De csak egy pillanatra, ugyanis Brigi elkezdi letörölni az arcomról a levest, azt hiszem leves, ahogy belenyalintok. Ó, de édes, ahogy kedvesen letörölget, nem? Meg lehet zabálni. És akkor kiderül, hogy Piroska - akinek van pofája megkérdezni, hogy jól vagyok-e – csinálta. Hát rohadt vicces volt amúgy, csakhogy mára felkészültem, és leperexet tettem mindenhová, hogy a sok nyál ne tegyen rosszat a ruháimra, amit a szerelmesek elszórnak. Így a leves szépen lefolyik rólam, igaz a hajam leveses marad, de annyi baj legyen, az arcom nem az! Hála az édes és puha kezek szorgalmának. Aztán az, hogy felháborodik Brigi, valami csoda. És mennyire igaza van, hogy a kajával nem játszunk, öcsém! Amúgy sem értem, hogy mit akart ezzel elérni Piroska, de most jól megjárta! Még büntimunkát is kioszt neki a drága prefektusom, kellett ennek a kislánynak ideülnie közénk.
- Igen, eléggé gyerekes dolog volt Piroska, egyetértek a drágával – bólogatok, majd a másikra nézek. Előhúzom a pálcámat és ha hagyja Brigi kicsit feltekerem a haját rá, azt a puha és illatos haját, Merlinre! Illetve a pálcámra, de Merlinre!
- Mert te például – engedem el a haját, az pedig visszahajlik a helyére, majd a pálca hegytét Brigi orrán húzom végig, hogy csiklandozza. – Egy nagyon kedves lány vagy – fejezem be mosolyogva, majd az Eridonos felé butatok a pálcámmal. – De ő, egy nagyon kis kellemetlen alak. Stupor – az átok hirtelen röppen és találja el a célpontomat, aki ennek hatására elrepül és vélhetően el is ájul, ha már eddig mindenki ezt tette ettől. Na, most, hogy végeztem a kellemetlenkedővel, újra Brigi felé nézek és kedvesen rámosolygok.
- Van kedved sétálni? Vagy képzeld, nemrég tanultam meg masszírozni, nem fáj a hátad? Szívesen megmutatnám, milyen tehetséges vagyok… nyilván nem itt. Kicsit szégyenlős vagyok – persze hazugság, de én nem szoktam hazudni, mint az tudjuk. Tehát ha a hírem megelőzött, ezt is tudhatja, így ergo talán elhiszi és akkor elmehetünk valami kevesebb szempár figyelte helyre. Érdekes, hogy pont most kezdek el hazudni, még zavar is valamennyire, sőt eléggé. De hát Brigiért mindent meg kell tennem, mert aww, ő az én múzsám!
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2020. március 9. 19:49
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 21. 12:36 Ugrás a poszthoz

Nadia
első tanítási nap - kinézet

A mai napon is egész unalmasan indult. Még mindig a csárdában hesszelek, de most vessen meg érte valaki. Tök jól elvagyok ott, az én szobám patyolat, szóval… A vizsgák természetesen simán mentek, sosem okoztak gondot, tulajdonképpen. Idén viszont rá kell mennem a portfólióra, ha már ennyi okossággal áldottak meg, amit felhasználhatok hozzá. Viszonylag gyorsan elérem a kastélyt, diákok sokasága tarka ruhákban szaladgál a dolgára. A lényeg, hogy engem hagyjanak békén. Sajnos Kimoriah nem fog belém botlani, pedig rá mindenképpen szükségem van az egész portfólióhoz. Oké, megígérte, hogy részt vesz benne, de nem tudom, hogy valóban megtartja-e a szavát. Ez egy kritikus része a beadandómnak év végére, szóval még kell találni több lányt is. Na, de kit? Nézegetem a tömeget, de csak fintorgok. Olyan kellene, akit ismerek, de Izát megkérni necces, Odett… gőzöm sincs, pedig ő aztán rendben van. Brigit, Piroskát azóta nem láttam… talán Michelle? Ő jó bőr, és biztos benne lenne egy kis fotózásban. Jules! Az ajkaim vigyorra nyílnak, ahogy elhaladok a homokórák mellett, csak rápillantok… még mindenki ugyanott áll. Szóval Jules, biztosan felhőtlen boldogsággal állna a kameráim elé. Ahogy a gondolataim Jules felé, a szemeim a homokórák felé kalandoznak el, hirtelen ütközök bele valakibe. Egy alacsonyabb illetőbe, aki éppen lehajol, mert kivertem a kezéből a dolgait. A segge mindenesetre jó, így felülről, lehetne az egyik alanyom, öcsém! De az arc lesz a fontos. valamit magyaráz is, de eddig azt nem figyeltem, de, ahogy felpillant, meghűl bennem a vér, öcsém! Ő hogy kerül ide?
- Nadia – a hangom kérdőn és hitetlenkedve szól, de mást nem tudok mondani. Csak állok ott előtte és nézem az öt éve nem látott lakótársam, akit faképnél hagytam egy este, amikor már…
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 21. 13:47 Ugrás a poszthoz


  ruha

- Pedig szívesen lennének, akik lennének inkább te, mint ők saját maguk. Most nem rólam beszéltem… nem vagyok… olyan – maradjunk ennél a megfogalmazásnál. Theon tuti kipróbálná nőként, de már az is lehet, hogy ki is próbálta. Ennyire nem vagyok kíváncsi a szexuális perverziókra, én megvagyok az unalmas pózokkal is, mindent fel lehet dobni egy kis kreativitással ugyebár. Ennek okán, ha már ennyire szépen kérte fel is megyünk hozzám, egyébként is megfelelőbb hely nekünk, mint a lenti rész, még akkor is, ha Eszter ott van, mint fény az éjszakában. De most ő nem játszik velem, van más, aki viszont nem tudom miért, de eléggé felkeltette az érdeklődésem. Oké, marha jó csaj, de ügyesen bánik a szavakkal és kicsit enged, kicsit visszahúz. Szeretem a titokzatos nőket, sosem tudod, hogy mi lesz a következő pillanatban, Odett pedig beleillik ebbe a kalapba. Kizökkent egy pillanatra, de azért zavarba nem jövök tőle. Érdekes felvetés.
- Nos, ha ugyanabban a műsorban vagyunk, nézhetsz – vigyorgok mögötte, majd egy kicsit hozzásimulok. Azért nehogy már azt higgye bárki is, hogy egy farkassal sokáig lehet játszadozni. ha nem akarja, hát nem kell majd erőltetni, de azt hozzá kell tegyem gondolatban, hogy azért ezt eléggé bánnám, ha már idáig eljutottunk. Tudom, hogy nem mindenki szereti, ha közelednek felé, de ő talán nem ilyen. Amit eddig tudok róla, ezt alátámasztja. Amúgy nem nagyon van kedvem tévézni, ami azt illeti, de a vendég az vendég.
- Hú, hát nem vagyok egy sorozatos. Talán a Mr. Equipment, de az meg nem mugli sorozat – a kezébe nyomom a távirányítót és a derekára fogok, de nem mozdítom a kezemet. Végül átkarolom őt a mellei alatt és a válla felett átnézve vizslatom az utcát. Fura, de jól érzem magam most így. Persze eszembe jut, hogy meg kéne fordítani, lecsókolni a lábairól és egy hatalmas szexpartiba torkollni az este további részét. Normális férfinek ez meg kell, hogy forduljon az eszébe, ha egy ilyen nő van a karjai közt. De most nyugodtság tölt el, és bár az ágyékom a fenekéhez nyomom egy kicsit, mégsem indítom meg a támadást. Még egy kicsit nézzük a fényeket, hogy megvonyíthassam a Holdat is és ki tudja, mennyire rugalmas a kislány… lehet, hogy tényleg sorozatot nézünk a végén… vagy utána.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 21. 16:07 Ugrás a poszthoz

Nadia
első tanítási nap - kinézet

Öt év. Öt év kellett, hogy valaki megint felszakítson egy régi sebet, és ez a valaki most én voltam. Persze kiabál, lökdös, káromkodik. Igen, ezeket a szavakat ismerem, nem tud meglepni vele, hiszen szórakoztunk is nála egyszer ezen. Megtanított spanyolul káromkodni, de ez most hót mindegy, öcsém! Nadia itt van, Magyarországon a Bagolykőben. MI a fityfenét keres itt? Miért futunk egyáltalán össze, mi ez az egész, ki akar kibaszni velem, velünk? Annak idején ott kellett hagynom őt, bár nagyon nehezemre esett. Izával beszéltem meg és ő igent mondott. Igaz, csak a fényképével, de tudtam, hogy így helyes az egész, de az élet kegyetlen. Az arcom meg falfehér, ahogy döbbentem hallgatom az édes hangját, az ajkaiból nem kedvesség és mosoly fakad, csak simán kiadja magából a feszültséget, ahogy ő azt szokta. IM a szart csináljak? Fogjam le? Így is már egy csomóan minket néznek, gondolom, d enem merem elvenni a szemkontaktust, mert azzal szítanám a gyűlölete tüzét. Igen, gyűlöl, látom, mert otthagytam egy olyan éjszaka után, egy rövid, semmitmondó levéllel. De mit írhattam volna? "Bocs, de kezdelek megszeretni és nem akarom, hogy bajod essen, ezért elmegyek. Ugye megérted?" Nem, jobbnak láttam, ha nem tud rólam, kihever egyszer, és éli az életét, amit megérdemel. Nagyon naiv vagyok úgy néz ki, öcsém. Mi a szart kezdjek most ezzel?
- Mit keresel itt Nadia? - kérdezem továbbra is hitetlenkedve, és nem, nem akarom átölelni, remélem csak egy délibáb, vagy bármi. Nem érdemlem meg, hogy lásson, nem akarok több fájdalmat okozni neki, de mégsem lököm el a kezeit, hagyom, hogy rongybabaként bánjon velem. Egyelőre.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 21. 18:22 Ugrás a poszthoz

Nadia
első tanítási nap - kinézet

Teljesen bepörög a spanyol ajkú barátom, akit ha így neveznék, lehet, hogy le is fejezne érte. De minimum három-négy átok kilátásba lenne helyezve nála, már csak a miheztartás végett is. Teljesen érthető a kifakadása Nadiának, de nem tudok változtatni semmin. Akkor az tűnt a legjobb megoldásnak, és bármennyiszer visszagondolok, ugyanezt tettem volna. Talán hamarabb, talán később? Nem, később nem, ez volt a fordulópont. A gyengéd szálak elkezdtek sarjadni irányában, már nem csak egy kedves lakótársra, egy felhőtlen vad leányzóra kezdtem tekinteni rá, hanem néha elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne vele. De Iza fényképe mindig kijózanított gyengébb pillanataiban, és muszáj voltam ott hagynom őt. Kegyetlen, tudom, de nem akartam, hogy apáméknak újabb célpontja legyen, így is elég fájdalmas volt ez, minden szinten. Most pedig már azt érzem, hogy a falnak simulok, miközben egy ádáz leányzó nem bír a vérével, és most kivételesen nem a jó értelemben.
- Állj le, Nadia - kérlelem, eszembe sem jut beleállni a szavaiba. teljesen egyetértek most vele, tényleg az voltam az ő szemszögéből. Persze kérdezgetni kezd, hogy miért megyek el, végre valami olyan, amire talán kaphat választ, és értelem. Nem mondom, hogy ha tudtam volna, hogy itt van és találkozunk, nem erre számítottam volna. Szerencsémre mindkettőnket váratlanul ért a találkozás, így nem tudta felépíteni a nyárson sütésemre a tervét. Elzavar pár diákot, amire majdnem elmosolyodok, csak megrebben az ajkam egy pillanatra, de visszafogom magam. Viszont valamiért kettesben maradunk, mintha megérezték volna, hogy hagyjanak minket békén. Esetleg elkezdődött az órájuk, ki tudja.
- Azért mentem el, mert... - én, Farkas Zétény, megszégyenülve sütöm le a szemeimet. - ... nem akartam, hogy bajod essen - fejezem be végül. Gondolom nem lesz elegendő ez a válasz, de megvárom, hogy milyen állapotban lesz ettől. Nem biztos, hogy folytatni fogom vele a beszélgetést, ha úgy látom, hogy nincs értelme.
- De te miért vagy itt? - kérdezem meg újra.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 21. 22:34 Ugrás a poszthoz

Nadia
első tanítási nap - kinézet

Hiába minden, a drága kis Nadia pörög és egyre idegesebb lesz. Ettől féltem, de mit tehetnék? Ellökhetném a francba és otthagyhatnám... megint. Mivel az elsőt sem érdemelte meg valójában, így nem tehetem meg ezt vele, nem valahogy ki kell bírnom ezt a "beszélgetést", elküld még párszor a picsába, aztán majd lenyugszik. Öt év alatt biztos lett új pasija, meg 4 gyereke és jól van. Csak hát ha ő ezt nyugodtan viselné, az már nem Nadia Rosales lenne, hanem valaki más. Ennek így kellett lennie. Hagyom, hogy verjen, de elfárad benne... komolyan megsajnálom. Rossz látni, hogy ennyire elgyengül, és szeretném ha még ütne egy kicsit, mert ez semmi ahhoz, amit én okozhattam neki. Igaz, már kezdett fájni a mellkasom, és már majdnem megszüntettem őt, egy jól irányzott csapással, de nem bántok nőket... csak ha megérdemlik. Őt nem fogom, soha sem bántott meg, most pedig még igaza is van, egészen addig, amíg hazugnak nem hív. Na, ez az, amit tudnia kellene, hogy nem így van...
- Én soha nem hazudok, querida - nem tudom, hogy az a kevés spanyol tudásom mennyire fog betalálni, de ezzel is emlékeztetni szeretném, hogy nem felejtettem el igazán őt. Sokszor eszembe jutottak a felhőtlen esték, a borzogatások a csöppnyi erkélyén, a divatbemutatója, amit tartott nekem, vagy a vad éjszakák... jó volt az a fél év, de el kellett jönnöm. Lehet, hogy életem lehetőségét hagytam ki akkor, de ezt már soha sem fogjuk megtudni. Meglep. Itt dolgozik, akkor tanár? Hát ez egyre rosszabb, öcsém!
- Én pedig itt tanulok. Hidd el, ha tudtam volna,hogy idejössz... - nem fojtatom, csak hátrabólintok a fejemmel és vagy háromszor a falhoz verem. Nem kell ide más, megverem én magam. Tudom, bármit mondanék, úgysem használna, talán majd egy másik alkalommal.
- Sajnálom - emelem rá a kékjeimet, amikből, most őszinte megbánás sugárzik felé. - Ha akarod, kiiratkozok, nem akarok az utadban lenni, vagy gondot okozni - nézek rá szomorkásan, de a kezeim nem indulnak felé... pedig szívesen megölelném. Hiányzott, most döbbenek rá igazán, de nem tehetem meg vele, hogy megölelem.


*querida - kedvesem
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2020. március 29. 20:02
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 22. 00:11 Ugrás a poszthoz

Nadia
első tanítási nap - kinézet

- Nem volt egyszerű - támadok vissza ingerültebben, mint szerettem volna. Nem, nem tudhatja mi volt akkor és amíg csak a saját oldaláról nézi a dolgokat és a tényeket nem is fog megnyugodni. Le sem esik egy darabig, hogy miről beszél, de aztán az utolsó mondattal megvilágosodom.
- Izabella? Láttad a képet? - ledöbbenek, de nem sokáig tudok döbbentgetni, mert egyre nagyobb butaságokba hajszolja bele magát. - Nem volt áldozat és te sem, hagyd már abba! Azért mentem... így legalább nem? - egymás szavába vágdosunk, de megragadta a fülemet az elharapott mondat. Mi nem? Nem lettünk férj és feleség, vagy mi? De aztán megint bepörög és szurkálni kezdi a kését, ami már valljuk be, nem túl lovagias, még tőle sem.
- Miért? 26 évesen már nem lehet tanulni? És amúgy is tudod te - hát rohadtul nem értem rá tanulni az okklumencián kívül semmit,és azt sem sikerült tökéletesen befejeznem. De mindegy, persze, bántsál még a bejáratnál, nincs ennél jobb hely... Inkább elmegyek, de megígérem neki, hogy akár az egész kócerájt itt hagyom, ha az megnyugtatja a lelkét. Utálom így látni, sokkal jobban fáj, hogy ennyire mérges rám, mint az, amikor csapkodta a törékeny kezeivel a mellkasomat.
- Ha tudom ,hogy így alakul nem szólítottalak volna le. Ezt akarod hallani? Meg mi az, hogy nem lenne ez az egész? Van valami azon kívül, hogy felnégyelnél itt helyben? - kezdek ideges lenni és ez nem tesz jót a beszélgetés ívének. Még a végén kirúgnak, mert felrúgtam egy tanárt, azt azért mégsem kéne, öcsém!
- Ha megmondod mit tanítasz, nem fogom felvenni a tárgyat és elkerüllek. Sajnálom, ígérem nem leszek a terhedre soha többé - mondom már kissé dacosan, csak engedjen el. De mivel csak úgy nem fog, muszáj intézkedéseket tennem az ügyben.
- Elmehetek? - kérdezem tőle, kissé lehiggadva már, hátha a szavaim hatására legalább elüldöz innen.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 22. 13:06 Ugrás a poszthoz

Nadia
első tanítási nap - kinézet

- Nem tudod miket beszélsz, Nadia. Izabella itt tanít egyébként, szóval majd kikérdezheted, ha annyira érdekel a tanáriban. Úgyis hiába mondok bármit neked. De annyit elmondhatok neked elöljáróban, hogy a legjobb barátom - vonok most már vállat, hiszen az eddigi beszélgetésekből pontosan lejött, hogy úgysem mondhatok semmit, ami neki jó lenne, szóval még hagynom kell magam. Legközelebb már nem így lesz, most meglepett, de ha újra találkozunk, nem hagyom, hogy ő irányítson.
- És én vagyok a hazug, rendben - halvány, gúnyos mosoly, majd gyorsan elharapom, nem szeretném, ha infarktust kapna, mert annyira felhúzom. Csak gyorsan végezzünk is, ebből már úgysem lehet happy end. Megint elejt egy mondatot, majd erőszakosan elvágja a szálat. Oké, felfogtam, nem akarod elmondani, legyen így. Próbálom terelni a témát, és kiderül, hogy mit tanít. Jó, azt úgysem vettem volna fel, és azt sem tudom, hogy MT szakokon felvehető-e. Ennél jobban nem hiszem, hogy alakulhatott volna a dolog.
- Hmm, az jól áll neked. Oké, nem veszem fel. Azt már nehéz lesz kimagyaráznod, hogy nem ismerjük egymást - intek a fejemmel oldalra, ahol számtalan diák hallgatózik és leskelődik. Pálcát húzok és feléjük mutatok, az arcomon szemernyi kétség nincs, hogy ha nem tűnnek el, akkor átok rájuk. Szó szerint. De értenek a szóból és elmennek, legalábbis most még.
- Oké Nadia, elérted, hogy felbosszants - két kézzel lököm arrébb, az arcomon látszik, hogy ideges vagyok. Na, most ne nagyon jöjjön a közelembe senki, ha jót akar. Az utolsó mondata már nem is érdekel, csak gonosz gondolatokkal a fejemben távozok, hiszen az óra elejéről már biztos lekések. Kelevitz majd röhöghet rajta.


//Köszi a játékot <3//
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 23. 23:37 Ugrás a poszthoz

Iza
első tanítási nap, nem sokkal a Nadis eset után - kinézet

Miért kellett idejönnie? Most jól lejáratta magát a diákok előtt, és persze ez is az én hibám. Hogy lehet ilyen a sors, hmm? Kezdek megőrülni, biztos, hogy ez valakinek a műve. Dúlva, fúlva haladok a folyosókon, amikor eszembe jut, hogy a Rellonban hagytam az egyik fontos jegyzetemet. Hát még mi kell még ma? Pedig még bennem is volt, hogy először oda megyek, csak közben Nadja megjelent és teljesen kiborított azzal, hogy itt van. Mi az, hogy itt van? Itt tanít, öcsém! Nem volt jobb hely ennél? Fasz ki van már komolyan, kezdtem jól érezni magam, szereztem pár barátot is, Iza is örült nekem - meg kéne nézni a gyereket, remélem rá hasonlít, nem az agyalágyultra -, szóval minden kezdett helyreállni. Erre megjelenik, mintha nem lenne jobb dolga és ordítozik, meg lökdös. Engem meg mardosson a bűntudat, hogy meglöktem egy nőt, az már hagyján, hogy tanár is. Már várom, hogy a HV majd hívasson, hogy mit képzelek. Ó, ha tudná, hogy jobban ismerem itt bárkinél őt, minden tekintetben, nem hívnának. Szóval most eléggé nem jó állapotba megyek a folyosón, és persze a "szennyes" részhez érek, én így hívom, ahol megcsúszok valami szaron. Nem szó szerint.
- Ó, hogy rohadj meg - kelek ki magamból és máris előkapom a pálcámat és megbüntetem a folyosó részeit.
- Invito szemetes! - mutatok egy távolabbi kukára, ami felém kezd száguldani, nem törődve másokkal a folyosón. Így aztán pár embert eltalál a cucc, de még mielőtt odaérne hozzám, rámutatok a pálcámmal újból.
- Lejate! - a másik varázs pedig egy szemétkupac közepébe irányítja a kukát, majd amikor odaérkezne, folytatom a játékom. - Fragoro! Reamovero! - szélesre húzódó vigyorommal látom, ahogy szétrobban az egész kuka a kupacban, majd vízzé változik és beterít pár arra sétáló diákot. Felemás a hatás... vannak akik röhögnek - főleg a zöldek - és tapsolnak, mások menekülnek, vagy éppen a fejüket ingatják rosszallóan és vannak akik mérgesek, majd pálcát húznak, nekem pedig még szélesebbre húzódik a vigyorom. Hát gyertek csak!

Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 24. 00:30 Ugrás a poszthoz

Iza
első tanítási nap, nem sokkal a Nadis eset után - kinézet

Hádezezezezeje! Hogy merte azt mondani, hogy hazudok?! Hmm?! HMMMMM?! Tudhatná, hogy soha nem hazudok, de tényleg soha! Leht, hogy nem mondok el mindent, de nem hazudok, és akkor még spanyolul is meghazudtol. Hát boszorkány az ilyen? Teljesen megőrjít ez a nő, hogy most itt van, életnagyságban, csak úgy, pont 5 év múlva, meg sem merem nézni a naptárat, öcsém! Ez rohadt nagy szemétség ám, hallod-e, rohadék sors! Valamivel le kell vezetnem a feszültségem és sikerül is! A kukás ötlet folyamatosan formálódik és a legjobb végkimenetellel ér véget. Beállok, hogy tudjak majd védekezni, és támadó bűbájokat kezdek el keresni és bekészíteni. Annyira szét fogok átkozni most valakit és nagyon élvezni fogom. Egy ismerős hang csattan fel, mindenki megmerevedik, legalábbis, akik a hang közelében vannak, majd elrontják a mókámat. A mosolyom lehervad, visszatér a bosszús Zétény, a pálcám leengedem. Hát persze. Iza. Ki más?! Mondtam már sors, hogy b*szd meg? Hmm? Persze a szívem máris görcsbe rándul, ahogy meglátom a szőke tincseit, de most túl ideges vagyok ahhoz, hogy el tudjon varázsolni. Főleg, hogy úgy néz ki, mint akit bevágtak a mosógépbe és elfelejtettek kivasalni... Jó anyának lenni, mi?
- Kukát robbantok - vonok vállat, pedig tudom, hogy most éppen nem kéne húznom az idegeit. Szarul néz ki, én meg balhézok... sosem volt jó párosítás. De mit mondhatnék, ez a kis... nagy levegő Zé, nagy levegő!
- Na, most, hogy leállítottál, mindenki mehet az útjára, igaz? - lassan teszem el a pálcámat, de az ideg rángatja még mindig az arcom oldalát. Szemeimben hatméteres hullámként tombol a feldúltságom, testem be van feszülve, és már azt keresem, hogy hogyan kerüljem ki. Meg is próbálkozom vele, jobb, ha nem beszélgetünk kedélyesen ma, és a kis Kristófot sem ma fogom meglátogatni. Elég lesz egy hét múlva is szerintem. Amúgy sincs kedvem Norbikával jópofizni, pedig muszáj lesz, nem akarnám Iza kedvét elvenni, hogy... semleges vagyok a férjével. Végül is csak össze tudott hozni egy fiút az egyik legjobb nőnek az univerzumban. Ezt nem tudom figyelmen kívül hagyni, szóval jee, Norbi, ügyes voltál. Élőben meg majd kapsz egy gratulációt, csak Iza ne akarjon most beszélgetni velem. Szóval ellépek mellette és folytatom az utamat.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 24. 12:58 Ugrás a poszthoz

Iza
első tanítási nap, nem sokkal a Nadis eset után - kinézet

Dühöm egyáltalán nem párolog el, inkább fokozódik, hogy pont Iza szól rám. Ezt nem lehet kikerülni, ha más mondaná, simán itt hagynám, és mondanám, hogy vonjon le száz pontot és megvagyunk. Vagy majd meglátogatom Rothmant, és akkor "beszélhet a fejemmel". Ennyi idősen már nem ijedek meg... nem mintha régen annyira megijedtem volna, de most már kevésbé hat meg a dolog, mint akkor. Csak hát ugye Izával ezt nem tehetem, nem csak azért mert a barátom, hanem mert gyermeke van, nyilván azért néz ki úgy, mint egy vizihulla.
- Komolyan? Fel kell takarítanom, csak? Oké! Ano Ordinum! - a pálcám zsebből elővéve a rendetlenségre mutat, ami szépen kezd visszafelé menni, mintha az életet visszatekernénk. A közben eltűnt vízcseppek ugyan nem változnak vissza, így a kuka kissé lyukacsos lesz, de minden visszakerül a helyére, még Iza ruhájából is elszálldogálnak a vízcseppek, sőt, tisztaság lesz azon a helyen, nem úgy a folyosó többi részén, ahol eddig sem volt. Mivel nagyon rendszerető vagyok - egyesek szerint túlzásba is viszem -, van néhány varázslat a tarsolyomban, ami segít, hogy nekem megfelelő legyen minden.
- Mondjuk úgy, hogy kihoztak a sodromból és nem az illetőn akartam levezetni - az más kérdés, hogy Iza kapott belőle, nyilván rajta sem akartam feltétlenül alkalmazni a dühkezelés ezen módozatát. Mindenesetre jobb, ha most nem beszélgetünk, mert nem nagyon tudom visszafogni magam. Szóval jól meglépek... gondolom én, de Iza megfog és meg figyelmeztetően csapódik be a hangja is! Hát azért ilyet még nem csinált, és elég meglepő, annyira, hogy el is rántom a kezemet, de nem megyek tovább, csak felé fordulok, egy nagy sóhajjal és "jól van beszélgessünk" arccal. Karban fonom a kezem és várom, hogy mit akar, türelmetlenséget mutatva, ami nem esik nehezemre, mert rohadtul itt hagynám most. Aztán persze szelídebbé válik a hangtónusa, biztos vagyok benne, hogy rájött, nem az erőszak most a legjobb fegyver ellenem. Szétnézek, miközben ő az apámmal jön, és találok egy üres padot.
- Gyere - mondom neki, és leülök a padra, nem akarom, hogy ilyen kimerülten álldogáljon. Bármit is csinál, én leülök a padra és a kezeimbe temetem az arcom.
- Van egy új tanár, Nadia Rosales. Nos, egyikünk sem örül az újratalálkozásnak, és kissé kiakasztott - apámat szóba sem hozom, már nem tud érdekelni a családom. Nadi viszont nagyon is érdekel, különben kiröhögtem volna és ott hagyom, ahol pattog.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 24. 18:28 Ugrás a poszthoz

Iza
első tanítási nap, nem sokkal a Nadis eset után - kinézet

- Ezt mondom én is - tényleg, most ez volt a jó megoldás. valahogy ki kellett adni a dühömet, és lett is volna még pár próbálkozó, aki megpróbál elintézni, úgy imádtam volna egy kicsit megleckéztetni őket. De megjött Izamama és megvédte gyermekeit. Századjára. Komolyan olyan, mint valami élő protego, aki megvédi az embereket tőlem, pedig ritkán borulok ki. Oké, akkor eléggé. Most, hogy jó sokáig szenvedtem külföldön, volt, hogy szó szerint, azt hittem már nem lehet kiborítani. Nadiának sikerült csak annyival, hogy megjelent. A szavai jogosak voltak, az konkrétan nem hatott meg. Ahh, látom nem fogok megmenekülni, szóval leülök, és megvárom, míg leül mellém.
- Jó, akkor nagyon, na - fortyanok fel, mint egy tini, Iza is ha akar ki tud hozni a sodromból. Az más kérdés, hogy most alapból ideges vagyok, így nem igazán tudom visszafogni magam bizonyos szituációkban.
- Nem vesztünk össze. Csak újra találkoztunk, öt év után - vonok vállat, visszafogva a haragomat, és már inkább beletörődően beszélek.  - Vele voltam egy darabig, illetve... nála laktam egy fél éven át. Aztán el kellett mennem és hát... - rápillantok - ...a szokásos módon tettem. Azóta nem láttam, és ő elég heves természet, gondolhatod - egy pillanatra elmosolyodom, ahogy eszembe jut a pár perccel ezelőtti jelent, amikor lökdösött és spanyolul káromkodott. Imádni való most is, még akkor is, ha majdnem lyukat ütött a mellkasomba. Felpillantok megint Izára, majd összerakja magában, amit akar, aztán remélem elenged.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 24. 22:28 Ugrás a poszthoz

Iza
első tanítási nap, nem sokkal a Nadis eset után - kinézet

- Mondhatni. Majdnem megvert... a spanyol vére előjött, még káromkodott is. Pedig tanár - újra elvigyorodom, egy pár másodpercre, ahogy megint elém jön és mondja, csak mondja és persze piszkál, meg hazugnak nevez.
- Akkor hagytam ott, amikor azt mondta hazug vagyok - otthagytam, kicsit enyhe kifejezés. Ellöktem és elmentem, de visszafogtam magam, tényleg. Ha nem ő lett volna, ellököm, leátkozom és... mit tudom én. Áh, mindegy. Ha nem ő lett volna, nem akadt volna ki rám, szóval tök mindegy miket beszélek. De Iza tudja, hogy nem hazudok, akkor sem, amikor kéne, szóval ez elég nagy sértés, pont elég, hogy kukát robbantsak. És hát milyen kedves voltam, hogy előtte vízzé változtattam, szóval lehet mondani, hogy rendes vagyok, öcsém!
- Nem tudom mi történt vele azon kívül, hogy ott hagytam egyik napról a másikra, pár soros üzenettel. Abba sem hazudtam, csak sokra nem ment vele. Kábé annyi volt, hogy hmmm -  visszagondolok, de ez az emlék eléggé megkopott már, szóval csak nagyjából idézem tovább - "El kell mennem, ne haragudj. Zé". Asszem ennyi - húzom el a számat, ahogy méregetem Izát, hogy vajon ő most kinek ad igazat. Tuti nem nekem, ismer már, és ezt vele is eljátszottam, levélke nélkül. De ez sem igaz, mert azt hiszem, hogy küldtem neki utána... vagy nem? Ahh, mindegy már, az régen volt.
- Te mindenre kíváncsi vagy, ha rólam van szó - ingatom meg a fejem. - Annyi volt, hogy kezdtem valamit érezni iránta és eszembe jutottál, és rájöttem, hogy ugyanolyan célpont lehet, mint te, ha komolyabbra fordulna a dolog. Jobbnak láttam, ha nem növelem azok számát, akik esetleg miattam bajba kerülhetnek. És ő sem olyan természet, hogy ha elmondtam volna, akkor elengedett volna szó nélkül, vagy még rosszabb - vonok vállat, már minden mindegy. Na, elmondtam minden lényegi információt, remélem ennyi elég lesz, hogy megértse miért vagyok ideges. Illetve miért voltam, mert most már lenyugodtam. Vagy legalábbis nem döntöm romba az iskolát megint egy darabig.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 25. 17:40 Ugrás a poszthoz

Iza
első tanítási nap, nem sokkal a Nadis eset után - kinézet

Ha már ennyire akarta elmesélem neki, tessék. Látom rajta is, hogy meglepődik, amikor hazugnak titulált Nadia, na végre valaki, aki rendesen ismer. Nemhiába ő a legjobb nőci a környéken. Jó, csak volt, mert már nem lehet az enyém, szóval mint potenciális nőt, nem vehetem számításba. Még mindig jól néz ki, az anyaságban is alig hízott, okés, jelenleg nincs a legjobb formában, de na. Bárki aki szült volna, ugyanígy nézne ki, vagy rosszabbul. Ezt a gondolatmenetet azért nem említem meg neki... ha fel nem bosszant.
- Igen, ez az én kedvenc időtöltésem, öcsém - sóhajtok egy nagyot, de nem, nem fog felidegesíteni, nem fogom hagyni neki. - Nem tudok róla, de ez is szürreális, nem is Magyarországon találkoztam vele, hanem Prágában. Mennyi esélye volt ennek? -  csak megrázom a fejem, majd hátradőlök. Nem értem ezt az egészet, de Iza tök rendes megint, komolyan. Mi lenne velem nélküle? Nem tudom, de nem is akarom megtudni, mert pont így jó az életem. Leszámítva az ilyen intermezzokat. Ó, és kezdődik minden elölről. Imádom, szeretem őt, de nem érti meg, hogy ez a hat év mennyi fájdalmat okozott nekem, minden szinten. Nem fogok róla beszélni!
- Jó lenne, ha gyakorolnál pedig - villantok egy mosolyt, de ez most csak cinkelés, nem gondolom komolyan. Nem akarom én bántani ezt az iskolát, csak ez volt kéznél, mit mondjak erre? Beszéljem meg vele? Nincs semmi értelme... persze gyorsan rájövök, hogy nem is Nadiaról beszél, hanem saját magáról. Merlin, hogy tépje ki Theon a s*ggszőrödet egyesével! Elindul a kezem, hogy átöleljem őt, de végül megakadok, mert látom, hogy sír, illetve hallom, meg tudom már mikor milyen gesztusokat használ, ha titkolni akar valamit.
- Nem tudom neked visszaadni azt a hat évet, de itt vagyok most már. Nem fogok lelépni... szó nélkül többet. És oké, legyen, beszélek Nadiaval, majd valamikor... mondjuk egy hét múlva, mire feldolgozza a látványom. Amúgy is velem mi lesz? Olyan, mintha mindenkit én bántanék meg azzal, hogy meg akarom védeni - sóhajtok, majd végül csak átölelem és kedves mosollyal nézek rá. Jaj, Iza miért kell neked ennyire érzékenynek lenned? Nadia, te meg minek jöttél pont ide?
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 26. 15:54 Ugrás a poszthoz

Iza
első tanítási nap, nem sokkal a Nadis eset után - kinézet

- Oké, még hányszor mondod el, hogy a Bagolykövet ne bántsam? Megoldjuk majd valahogy ezt az egészet, de most nem tudtam visszafogni magam, sajnálom - közben rám néz, úgy, ahogy szokott, amikor annak idején büntetgetett. Sóhajtok, és elveszem a szemkontaktust, majd lefelé hajtom a fejemet. Mi az anyámat csináljak ezzel, hmm? Azért még odaszólok egy kicsit, hogy ha már annyira büszke a terro(r)mágiájára, akkor használja is.
- Kösz, hogy ekkor is rám gondolsz - mosolyodok el felpillantva rá. Hát azért a humorérzékét nem veszítette el, nem hiszem, hogy teljesen komolyan gondolt mindent, amit mondott.
Nos, amikor sír... sosem tudtam igazán kezelni ezt. Mindig igyekeztem megértő lenni, meg sokszor átéreztem azt, hogy miért van, és a leggyakoribb esetben az volt, hogy miattam sírt. Vagy megbántottam őt, vagy valakijét, vagy éppen olyat tettem, ami nem tetszett neki. Azért nem kell arra gondolni, hogy Izabella végigsírta az öt évet, de volt pár eset, amire nem vagyok büszke. Mondjuk az Edictum irodának a szétverésére. De emlékszem, hogy az elég mélyen érintett, ahogy Dasha-ba is sikerült beleszeretnem valamennyire. De persze itt hagyott ő is, mielőtt bármi komolyabb lehetett volna. Jó, tudom, hogy az egy kikényszerített csók volt, de utána jóba lettünk. Meg mondjuk őmiatta nem sírt Iza, szóval nem tudom, hogy jött ez most fel bennem. Nem tudok mást tenni, csak megölelem, mert egyrészt talán hamarabb megnyugszik, másrészt szeretem őt, szóval ha erre van szüksége megadom. Ha rosszul gondolkodnék erre az egészre, még azt is mondhatnám, hogy ez az egyetlen intim helyzet, amibe kerülhetek vele... de nem gondolom, mert nem vagyok számító vele kapcsolatban. Na, összeszedte magát, mert megint prédikál. Tudom, hogy igaza van, és tudom, hogy nekem kell megoldanom majd ezt is, ha már én rontottam el... De legalább ő megért engem, és ez sokat jelent. Csak bólogatok neki, lassan elengedem, a kezeim lassan siklanak le róla a testem mellé. Félig meddig megsimogatom őt, hát mit csináljak, na. Nem vagyok taperolós vele, mindig igyekszem tartani a határokat. Hagyom őt egy kicsit,és magamat, hogy megnyugodjak és elgondolkodjak a szavain.
- Jóvan' megoldom majd ezt is valahogy. De most nincs rá ingerenciám, le kell higgadjak, hogy a következő támadását is ne azzal kezdjem, hogy leátkozom, hanem megvárjam míg befejezi és akkor hátha meg tudjuk beszélni. Nadia nagyon heves... mindenféle téren - kacsintok pajkosul Izára, biztos vagyok benne, hogy nem erre az információra vágyott vele kapcsolatban leginkább. De fel kell vidítanom, vagy ki kell csalnom belőle egy szemforgatást, mert akkor tudom, hogy ő az igazi Iza. Lassan összekapom magam, a légzésem is normális lesz, majd ráérősen felállok.
- Nos, mennék, ha nem bánod. Mehetek jelentkezni az új főnöknél, hogy kapunk levonást? Vagy megkíméled a barátod a kellemetlen szituációtól? - mosolyom most kedves, talán még meleg is és lefogadom, hogy ilyet még nem látott tőlem, öcsém! Az a hat év megtanított olyan dolgokra, hogy ha valami jó, ne kerülgessem túlságosan és az érzéseim sem cikik, ha olyan embernek mutatom meg, aki ezt respektálja. De azért húznám már a belem innen, édesem!
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 28. 13:05 Ugrás a poszthoz

Nadia

Van itt olyan festék, amit fel tudok használni a fotózáshoz állítólag. Hát nagyon kíváncsisággal - so-so - lépek be a művészboltba, és máris megdöbbenek. Hát ez mi a szar itt, öcsém? Na, ha itt bármit megtalálok majd az csak a véletlen műve lesz. A kínai kinézetű eladóhoz - nekem aztán mindegy, hogy merről jött - most nem megyek oda, előbb szét fogok nézni jó alaposan. Amúgy is ciki lenne, hogy idejövök és azt sem tudom, hogy mit keresek. Én pedig biztosan meg fogom találni azt a festéket, és veszek belőle jó sokat, hogy ezt a boltot ne kelljen látogatnom. Olyan szag van, mintha itt gyártanák a papírokat, szóval eléggé szúrja az orromat. Van pár bent lézengő okostojás, a legtöbbjük szemüveges. Már annyit rajzolhattak, hogy tönkrement a szemük a hígítótól, hehe. Nem kéne elrontani, akkor nem kell javítás, gondolom én. Néha kicsit keveredik a tudásom az itteni és a muglik között eltöltött hat év között, de hát ez van, biztos nekem van igazam, mint mindig. Ami a másik ügyet illeti, Nadia. Nem találkoztam azóta vele, mondjuk ez nem meglepő, kis szarosokat tanít főleg, szóval nem nagyon van esély, hogy összefussunk. Az ebédnél meg nem érdekel, hogy ott van, láttam már párszor, de különösképpen nem érdeklődött utánam. Így aztán hiába akartam volna Iza kérését teljesíteni arra, hogy beszéljem meg vele, nem volt rá lehetőség. Már három baglyot írtam neki, hogy találkozzunk nyílt színen, ahol sok az ember, beszélni, egyszer sem jött el. Hogy nem ért rá, vagy nem akart eljönni, sosem tudom már meg, mert választ nem kaptam. Az is lehet, hogy simán elégette dühében mindet, és azért sem tudnám igazán kárhoztatni. Szóval én mindent megtettem Iza - a három bagoly kimeríti a minden lehetőségét -, nem rajtam múlt. Mondjuk ha ennyire nem találkozunk biztos megnyugszik majd ő is. De a rohadék festék még nincs meg... Befordulok egy másik sorba és kínai helyett a mexikói nőci van előttem, azt az internacionáléját! Van Nadiával egy kislány is, de háttal van nekem. tuti az övé, mert neki magyaráz. Gyorsan eltűnnék, de ekkor Nadia felpillant és meglát. Hát, akkor ezt már nem úszom meg. A kiscsaj még továbbra is mondja a magáét, ami azt illeti nem figyelek rá, hogy mit csipog és egyébként sem nekem csipogja.
- Szervusz Nadia - lépek oda mégis, ha már beszélni kell, ez elég jó hely arra, hogy ma ne ugorjon nekem. Főleg, ha nem pesztrálja, hanem az övé a gyerek. Lehet vagy tízéves, de akár három is, annyira értek a kölykökhöz. Akkor a kiscsaj megfordul és elfelejt beszélni. tudom, sokkoló a látványom a nőknél, nem tudtam, hogy a kiscsajokra is ilyen hatással vagyok, öcsém!
- Ki ez a kismadár, aki ennyit csiripel? - vigyorgok a lányra, remélem tetszik neki, hogy milyen intelligensen állok hozzá, és nem küldöm el a sunyiba mindkettejüket. Egy igazi úriember vagyok, ez mindig is nyilvánvaló volt.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 30. 21:48 Ugrás a poszthoz

Nadia

Ott volt, egy lánnyal, egy kislánnyal. Nem is tudtam, hogy van neki gyereke. Nem mintha érdeklődtem volna utána, vagy egyáltalán esélyem lett volna érdeklődni, a baglyokra nem válaszolt. De, ahogy elnéztem, a temperamentumot az anyjától örökölte. Helyes kis kölyök, annyi szent, úgy járt a szája, mintha muszáj lett volna és folyamatosan cserélték benne az elemet. Egy problémám van azonban ezzel, hogy minek jött ennyire nekem Nadia, ha van férj, meg kölyök. Oké, lehet, hogy megbántottam, de akkor jól alakult minden utánam, valószínűleg jobban, mintha mi együtt maradtunk volna, nem igaz? Na, de, ha a bagoly nem megy Mohamediához, Zé jön házhoz.
- Ó, szia Natie – nyújtom oda az öklöm, hogy ha akar, belebokszolhasson, és tökre kedves képet vágok hozzá, még mosolygok is. De magamtól ám, öcsém! Nem, csak megjátszom. Azért tudok én jó fej is lenni, ha kell, nem igaz? Nadia úgy magához húzza, mintha féltené tőlem. Mondjuk nem értem, mert biztos nem bántanám a lánya előtt, a kislányt meg pláne. Nőt, gyermeket nem bántalmazunk, az utóbbit, csak diákkora előtt nem, mert meg kell tanulni, hogy mi az élet, nemdebár? Szóval Nadia inkább menne, de közben kis szarka lesz belőle – nem, ez nem az ürülék becézése, a madárra gondoltam -, így megállítják. Már majdnem benyomnék a kötözködőnek, hiszen ha nem látná, beszélgetek valakivel, de Nadia elnézést kér. Persze, ha én mondtam volna, rám borítja a polcsort.
- Tényleg, az apukád is jó magas? Édesanyádnak mindig jó volt az ízlése – guggolok le a kis cserfes mellé. – Régen jóban voltunk, csak aztán sajnos én bolond voltam és otthagytam. Csak tudod, nem hagyja anyu, hogy bocsánatot kérjek tőle, pedig szeretnék – bököm meg az orrát vigyorogva, miközben magyarázatot kapok arra is, hogy mi lett a baglyaimmal. Oké, nem lepődtem meg, de azért jó lett volna, ha legalább válaszol az egyikre, hogy tudjam, ne írogassak feleslegesen. Felnézek Nadiara, majd a kislányra nézek és szép kék szemei vannak, akár csak nekem. Biztos jóképű az apja is, Nadia sem áll össze akárkivel.
- Nyugodtan küldhettél volna egyet, hogy ne zaklassalak, nem vagyok olyan – állok fel ezután, majd a szemébe nézek a harcias édesanyának. – Szeretném megbeszélni veled a múltkorit, nyugodtabb körülmények között. Meg…- sóhajtok – bocsánatot kérni – mondom, félszeg mosollyal, na, most Iza büszke lenne rám. De nincs okom rosszban lenni Nadiaval, jó lenne, ha legalább semlegesre normalizálódna a viszonyunk.
- Na és kis hercegnő, merre jár az apukád? - mosolyogok rá melegen a kisasszonyra, és ingerenciám van arra, hogy megvegyem neki azt a matricát, amiért az előbb sipítozott. De nem fogom, mert tudom, hogy Nadia élből visszautasítaná… majd később, talán elküldöm nekik, mint ismeretlen feladó.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 31. 13:16 Ugrás a poszthoz

Nadia

A kiscsaj belevaló, mint az anyja, egyből leöklözi a kis gyerköklével az enyémet, hát édes egy kölyök. Igaz, az látszik rajta, hogy seggén nem tud megülni, de hát ez nem lehet véletlen.
- Így van, nem ismeretlen – vigyorgok a Nathie-ra, de ennél jobban nem akarok én sem belemenni a témába. Elhiszem, hogy Nadianak elég kényelmetlen ez a találkozás, valószínűleg sosem mondta volna el nekem, hogy van egy gyermeke, most meg nem tud mit csinálni. Bratyizok egy kicsit a lánykával, talán ezért nem rúg seggbe a csodás édesanyja sem, ha látja, hogy nem vagyok bunkó. Megfogott valami a lánykában, olyan kis eleven és fogalma sincs, hogy mije voltam én az anyjának, de pörög, mint a ringlispíl. Csak bólogatok a szavaira, szerintem is az lenne a legjobb, ha itt helyben megbocsájtana nekem, és látom, nem tetszik Nadianak a helyzet, mert már ketten guggolunk a lányka mellett az ő legnagyobb örömére. Kapok egy parancsot, és most tényleg vissza kell fogni magam, hogy ne szóljak be. Nem mondtam semmi rosszat és már az sem jó, öcsém! De lenyelem a békát és felállok kissé kelletlenül. Most jön a neheze, hogy az Iza általi kérést átadjam a magam módján, de sikerül. A gúnyos válasz viszont elkeserít kissé, de a gyerek előtt normálisan fogok viselkedni. Ő nem érdemli meg, hogy balhézzak az anyja miatt, amúgy is két másodperc alatt belopta magát a szívembe. Olyan kis gézengúznak néz ki és sokkal jobban bírom az ilyen gyerekeket, mint akik rohannak a darázs elől, mert megcsípi őket. Nathie tuti meg akarná enni ezeket a darazsakat.
- Vak gyerekeket? – felnevetek. – Te kis kamukirálynő – összeborzolom a haját, miközben Nadia teljesen kétségbeesik és rászól mindenkire, és elhúzgál onnan, hogy ne szórakozzak a kölyökkel. Milyen kegyetlen dolog már, amikor végre valaki színt hoz az életünkbe, lehetne a kölyök villámhárító, ha az anyja engedné, de nem teszi, így a kölyök egyedül marad. A fenébe, pedig még dumálnék vele egy fél órát. A magyarázatra, hogy mi lett az apjával hirtelen szégyellem el magam és pillantok a mosolygó kislányra. Szegény, Nadiát mindenki elhagyja? Akkor megértem a dühét irányomba.
- Ne haragudj, kérlek, nem tudtam, hogy ő is elhagyott, nem akarok rosszat a kiskölyöknek. Meg neked se, már mondtam – sütöm le a szemeimet, hát ez nagyon rosszul jött ki. Nathie biztos így akar az apja közelébe maradni, most már tuti megveszem neki azt a matricát. Ha már nincs itt az apa, hát legalább legyen egy jó fej haverja, nem igaz? Nadia folytatja és úgy tűnik, hogy mégsem volt baj, hogy találkoztunk, mert enyhülni látszik, pedig nem igazán érdemlem meg, de a kis kékszemű ördög megváltoztatta a véleményét. Elmondja, hogy ő mit gondol, most én jövök, és megfogom a csuklóját, hogy komolyan vegye, amit mondok.
- Várj, nem itt akartam elmondani, de figyelj rám egy kicsit, kérlek – elengedem a csuklóját, és láthatóan kényelmetlenül érzem magam, főleg itt sokak nézésének kereszttüzében. - Nem azért hagytalak ott, mert féltem a kötöttségektől, hanem, pont ugyanazért, amiért a „szőkét” – még macskakörmöt is mutatok neki. – Kristóf nem az enyém, hanem a férjé, azé a… Norbié, mindegy. Izával sosem voltunk egy pár, csak szerettem volna, de ez most mindegy is, csak nagyon jó barátok vagyunk. Igen, szerelmes voltam belé, sokáig, és az ő fényképe emlékeztetett arra, hogy érdemes valamiért életben maradni. Ezért, hogy ne essen bántódása, elhagytam őt egy szó nélkül és mindent, amit itt szerettem. És amikor te beléptél az életembe, még nem gondoltam, hogy… nos… nem gondoltam, hogy… - sóhajtok és felnézek az égre. – Nem akartam, hogy miattam veszélybe kerülj te is, ahogy Iza kerülhet, vagy bárki, akit szeretek – tuti nem fogja megérteni, Iza sem tette elsőre, pedig ő azért elég jól ismer. – És még valami, ami fontos. Soha nem hazudok – mondom neki ezt már félve, majd a kislány felé pillantok. – Megengeded, hogy megvegyem neki azt a szaros matricát? Annyira örülne neki – nézek rá kérlelően, suttogom a szavakat, hogy a kislány ne hallja. Na, ilyennek kevesen láttak még, nagyon-nagyon kevesen. De hát látom, hogy örülne neki a kis csipszar, imádom.
- Szóval sajnálom és bocsánatot kérek tőled, mert otthagytalak. Akkor azt hittem, hogy úgy a legjobb és szerintem úgy tennék, ha visszamennék az időben. Menekültem a családom és azok ellenségei elől és volt, hogy el is kaptak – elkapom a fejem a fájdalmas emlékre. Nem igaz, hogy mindenkinél vezekelnem kell, de mit tegyek, ha csak így értik meg a nők: nem akarok bántani, csak megvédeni őket.
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2020. március 31. 13:34
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. április 2. 13:37 Ugrás a poszthoz

Nadia

- Sajnálom – nincs túl nagy szerencséje a pasikkal, de nekem komoly okom volt elhagyni őt. Akkor is így gondoltam és most is így gondolom. Mivel volt részem vallatásban, tökéletes nyugalommal merem ezt még magamnak is kijelenteni, hogy nem néztem volna jó szemmel, ha Nadiaval fenyegetnek. Biztosan megtörtem volna, mert a kötelékek elgyengítenek ilyen helyzetben. Nyilván, ha minden normális az életben, akkor megerősítenek ugyanezek a kötelékek, de az én életem sosem volt normális, egészen mostanáig. A kis kellemetlenségek a családommal, akik azt hiszik, hogy most jól megbűnhődök mindezért, apró bosszúságok csupán. De szabadon élhetek, azt csinálok, amit akarok, még egy kiskölyöknek is vehetek matricát, ha nagyon arra vágyna. Határozottabban próbálom hát előadni Nadianak, hogy miért mentem el, talán elfogadja, ha meg nem is érti. Azt Iza sem tette meg jó sokáig, szóval, hogy várhatnám el egy olyan lánytól, aki nem ismert csak egy fél évig, akkor sem teljesen. Apró szeletet kapott belőlem mindössze, amihez ragaszkodni akart, és nekem is tetszett volna az az idill, de még pont jókor mentem el, hogy ne hozzák őt kellemetlen helyzetbe. Soha nem kérdeztek róla én pedig soha nem hoztam őt senkinek beszélgetések során, megőriztem magamban a szép emlékeket és elővettem, ha éppen szükségem volt rájuk. Leállít, persze, hogy leállít…ő Nadia. Aztán beszél arról, hogy egyszer észrevette, ahogy Iza képét nézegetem, hát ez pech. Kezdem érteni, hogy miért dúl benne ez az indulat és miért hozakodik elő az újdonsült kismamával.
- Pedig… - erőt kell vennem magamon, mert ha most nem mondom ki, akkor soha. - …szerettelek – a hangom már nem az a magabiztos, mint korábban, szinte elcsuklik a végére és nem nézek a szemeibe, nem bírok. Most mit mondhatnék még? Ha szerelmes még nem is voltam belé, igen közel álltam ahhoz, hogy így legyen. Nem sok hiányzott, hogy átlépjem azt a határt, de nem mertem és nem tudom, hogy jól tettem-e, de az biztos, hogy Nadia él és virul, semmi baja, csak éppen utál engem. Ezt pedig el tudom fogadni kompromisszumként, Izánál erősebbet is el tudtam.
- Oké, ha ennyire akarod, megmutatom – egy pillanat alatt leveszem a kabátom és félredobom, majd a pólómat is és megfordulok. A vallatások fizikai hegei nagyon jól látszanak, ha nagyon akarja, megnézegetheti. Nem sokáig, csak pár másodpercre mutogatom a testem azon részét, amit én tükörben sem nézek meg soha, mert minden egyes hegre pontosan emlékszem. Visszaöltözök, az egész nem tarthatott tovább összesen egy percnél, de lehet, hogy a fél percet sem nézte át. Arcom elsápad, ahogy magamra veszem a kabátomat. A közben számos vádra és kérdésre nem válaszoltam vetkőzés közben, mert azon voltam, hogy összeszedjem magam és ne hagyjam itt őket. Szándékosan úgy fordulok, hogy a kislány egyelőre ne lássa az arcomat, ne ezzel ismerjen meg. Közben Nadia elkezd pörölni a eladóval, hogy idegességében, vagy meglepettségében, azt nem tudom, de valaki meghúzgálja a kabátom, én pedig odakapom a fejem. Nathie integet, hogy guggoljak oda mellé, miközben elmondja a tényeket. Nem buta ez a kislány, sőt, nagyon jól lát mindent, ami körülötte történik. Odaguggolok mellé és valahogy a fiúkból előhúzom a kedves mosolyom.
- Magára hagytam, amikor nem lett volna szabad, Nat – mondom keserédesen, a mosolyom is szomorkásabbá válik. Nem fogok hazudni, még egy gyereknek sem. Aztán visszatér a pajkos vigyorom, mert a kiscsaj alkudozni kezd, öcsém! Van benne spiritusz!
- Nem szeretné, hogy megvegyem neked - tárom szét kezemet egy rövid időre, majd folytatom, amikor már látom, hogy azt hiszi nem lesz semmi belőle. – De ha ráveszed, hogy valamikor megbeszéljük a nézeteltérésünket és sikerül megkapod. Na, áll az alku? – felé nyújtom fölfelé fordított tenyerem, hogy belecsaphasson. Megvárom a válaszát, aztán megpöckölöm az orrát kuncogva.
- Menj hozzá, kezdheted a puhítását. Szia Nathie – búcsúzom el tőle egy ökölpacsival, ha ő is nyújtja a kis kezét. Aztán, ha a kislány elmegy, még ott maradok. Felnézek a polcra és pont ott állok, ahol lennem kell. Mekkora mák már, öcsém! Nadia lánya megtalálta nekem, amiért jöttem.


//Köszi a játékot <3//
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2020. április 2. 14:53
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. április 8. 23:30 Ugrás a poszthoz


  ruha

Kinevet! Van pofája, pedig csak el akartam mondani, hogy nem vagyok se ratyi, sem olyan, akinek ilyesmire szüksége lenne. Fura, mert még sosem jutott eszembe tanulmányozni magam úgy, hogy mondjuk egy nő bőrébe bújok. Pedig annyira nem is elvetendő ötlet, de valahogy jobban szeretem én szemtől szemben felfedezni a női domborulatokat. Kicsit csalásnak érzem a bájital használatát. De lehet, hogy majd egy poénnak kipróbálom valakivel. Addig pedig maradok a saját módszereimnél, ezért is közelítek hozzá jobban, mint amit az illem megkíván. Mert csak feljött valamiért hozzám, ami ugyan egy jó kis beszélgetés is lehet, de azért őszintén ez kinek jutna eszébe elsőre? Nekem sem, öcsém!
- Egy bárgyú varázslóról szól, aki állandóan új felesleges bűbájokat talál ki. Mint például a kitört fésűfog visszaillesztő bűbájt, vagy a kanál csillogtató bűbájt, vagy a… - itt kicsit elgondolkodom, miközben a kezébe illesztem a távirányítót, amit ő nem sokkal később letesz. – vakukioltó bűbájt – az arcomra halvány mosoly költözik, ahogy kimondom a szavakat. Tényleg mi értelme van ezeknek, de az pont egy viccesebb rész volt. Mire ebbe jobban belegondolnék szőrfelállító cirógatás érkezik a karomra, majd az arcomra. A pillantásunk összeér, látok benne sok mindent, de… valami más, mint amire számítottam. Érdeklődés bizalommal keverve, ami meglepő, de úgy érzem, hogy ma újat tanultam a nőkről. Apró csók is érkezik az arcom keményebbik felére, majd az ajkaim automatikusan nyílnak meg, hogy fogadják a csókját. Közben a szemeim elfelejtődnek lecsukódni, új érzés kavarodik bennem, és hamarosan rájövök, hogy mi az. Még nem akarom letámadni, hanem élvezni a pillanatot. Az ajkaim természetesen felveszik a lassú ritmust, viszont a vérem követelőzni kezd, a nyelvem pedig lassú felfedezőútra indul. A testem közelebb fordul és a kezeim ismeretlen-ismerősként kezdik a testét felfedezni. Beletúrok a hajába, fura állagú, talán nem is igazi? Nem tudom, de a másik kezem a hátára siklik, szinte érzem az anyagon át a hátát. Aztán természetesen nem ragad ott, hanem a fenekére csúszik, miközben abbahagyom a csókot.
- Ki vagy te? – teszem fel a kérdésem, majd újra, kapkodva csókolom meg az ajkait, de most már követelőzve, mert én nem tudom fenntartani a lassú ritmust, a Farkasok nem tudnak sokáig parancsolni az ösztöneiknek. a kezeim máris a fenekébe marnak, megpróbálják Piroska tudtára adni, hogy megérkezett a nagymamához… akit már megevett a Farkas.
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. április 9. 11:24 Ugrás a poszthoz

Iza
egy péntek estén - kinézet (sál nélkül)

Nem tudom, mióta győzködöm Izát, hogy jöjjön már el hozzám, de megértem olyan szempontból, hogy azért nem legkellemesebb hely a csárda közege. Persze az én szobám mintha egy másik dimenzió lenne a többi között, térnövelő bűbájokkal és megfelelő berendezésekkel a kényelem szempontjából. Nem beszélve a csodás rendről, amit tartok és tartatok. Végre igent mondott és elég izgatottan várom, hogy megérkezzen, úgy tudom, hogy Kristófot sem hozza most, de ebben nem vagyok biztos. Nem olyan könnyű elszakadni tőle gondolom, de nem tudhatom, hiszen nekem nincs gyerekem. Furcsán örülök, hogy nem tőlem van gyereke, mert boldog Norbival, és így nekem sem esik nehezemre elfogadni a kecskehuszárt. Na, de mindegy is, hagyjuk a srácot, hiszen éppen a feleségét várom vacsorára. Háh, ezt is, hogy ki lehetne forgatni, ha nagyon akarnák, nem? Vettem egy elég jó minőségű bort… mármint egy készletnyit, azaz hatot, hogy legyen. A borhűtőmben már megfelelő hidegen van tartva, de van mellette pár különleges ital is, ha Iza azt kívánná. Nos, konyhaművészeti tudományom megmaradt a szalonnás tojás készítés szintjén, ami ugye nem sokkal jobb, a dobjunk össze egy szendvicset-től. Úgyhogy a csárdában rendeltettem pár csőben sült zöldséget, könnyű szűzérméket barnamártásban, némi desszertet, és egy kis sajttálat előételként. Egyik sem túl nagy adag, hogy estére ne ülje meg a gyomrunkat, főleg ne Izáét. Van még néhány palack víz, meg gyümölcslevek. Elővettem az ajándék ezüst étkészletem, meg a porcelán tányérokat. Jól el lettek mosva, most csillog-villog mindegyik. Nem tudom, hogy miért készülődök úgy, mintha randi lenne, de állandó késztetést érzek rá, hogy lenyűgözzem. Oké a folyosós ügy nem volt lenyűgöző számára, de akkor nem is én hívtam oda. Mindegy, minden rendben van, háttérbe kapcsolok egy kis halk zenét, és jól kiszellőztetek. Hátul meggyújtok egy mágikus füstölőt, azt még Olaszországban szereztem be egy eldugott kis falucskából, egy idős boszorkánytól. A füstölő mindenkinek a legkedvesebb emlékének akkori illatát idézi fel, tehát garantáltan jó levegőérzet lesz. Már kipróbáltam, nekem Izáék utcájának illatát idézi fel, ezek szerint az volt a legkedvesebb emlékem. Pedig volt jó sok, mindegy. Az idő lassan elérkezik, én pedig a konyhaasztalnak dőlve várom, hogy Iza megérkezzen. Az ételek megfelelő hőmérsékleten pihennek a fémszín búrák alatt, tulajdonképpen bármikor megérkezhet nem fog kihűlni. Azért remélem nem várat sokáig, öcsém!
Farkas Zétény
INAKTÍV



RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. április 9. 20:08 Ugrás a poszthoz

Iza
egy péntek estén - kinézet (sál nélkül)

Minden tökéletes, akárcsak én, tényleg tök jó néz ki minden, büszke vagyok magamra. Nem mintha nem lenne elvárható tőlem ez, de mégiscsak kiemelt vendéget várok. Csak jönne már. Persze még van ideje, meg miért ne késhetne akár, hiszen a gyerekkel bármi lehet, amit még meg kell beszélnie Norbival. Hajj, mindegy. De végül mégsem kell órákat, sőt igazából 5 percet se várnom, megérkezik. Legalábbis nagyon remélem, hogy ő az, nem valaki más, most nem szívesen küldenék el senkit. Kifújom a levegőt, elvarázsoló mosolyt teszek az arcomra és kinyitom az ajtót. nincs meglepi, Iza az egy egész könnyed ruhában, természetesen jól néz ki, és kiegészítőként egy táska.
- Hellóka - szólalok meg gyorsan és szélesre tárom az ajtót. - Na, gyere már be -  vigyorgok, majd kap tőlem két puszit és félreállok, hogy be tudjon tényleg jönni. Hagyom, hogy kicsodálja magát és körbemutatok.
- Jelenleg ennyi a birodalmam, nem egy nagy szám - vonok vállat, mert tényleg elég puritán, de pont jó nekem. Meg esetleg egy két vendég is kényelmesen elalhat akár, de nemigazán szoktam vendégeket fogadni. Odett oké, az egy kivételes alkalom volt és ha bármikor el akarna bújni, szívesen beengedem. Még Kim sem jött el soha, mondjuk én szoktam elmászni hozzá, sokkal jobb ott, mint én.
- Hoztam bort, vizet és gyümölcslevet. Bármi érdekel ezekből? - nagyon remélem, hogy igen, mert ha nem, kénytelen leszek lemenni, és a Csárda készlete azért nem olyan jó, mint az én ízlésem. Elmegy, de nem az igazi.
- Hogy van a kölyök és a férjurad? - nem mintha pont pár napja nem lettem volna náluk, de na, állítólag így kell beszélgetni. - Képzeld, megint összefutottam Nadiaval, de most nem bántottam és nem törtem össze semmit. Hiába na, egy kedves ember vagyok. Persze, most sem hitt nekem - sóhajtok lemondóan, és vállat vonok, majd ha Iza leül és ha kér valamit, akkor adok neki és én is helyet foglalok.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkas Zétény összes RPG hozzászólása (189 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 » Fel