Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jól fogyott az étel, bár a társalgásunk nem volt valami felemelő. Valahogy nem tudott felkapaszkodni hozzám, csak tömte magába a hamburgert, igaz, jól állt neki. Bírom, hogy néhány csaj nem fogja vissza magát és úgy eszik, ahogy jól esik neki. Nos, a barna bőrű leányzó is ilyen, és mint mondtam, nem néz ki rosszul tőle.
„Remek megfigyelő az.”
A magyar még nem az igazi, vagy sosem volt neki, esetleg ironizálni próbál? Nos, ha igen, nem nagyon jött be neki, mert nem veszem fel az ilyet. Sok mindent mondtak már rám, szóval ahhoz, hogy megremegjen a szemöldököm, többet kell tennie. Már csak egy kis rozettásom maradt, a hús sajnos elfogyott, pedig megfelelő volt. Így marad a bor, és a maradékok lassú elfogyasztása.
- Általában van rajtuk jelvény, ennyi. Nem ismerek csak egy prefektust, az is levitás – vonom meg a vállamat. Nem nagyon érdekel, hogy itt ki akar kiskirály, vagy kiskirálynő lenni, mindenféle rangokkal. Az igaziak úgysem itt kezdődnek, maximum vissza lehet velük élni. Húha…
- Nyilván neked meg a bemutatkozás nem az. Pedig biztos tanítják ott is, ahonnan jöttél – simán leutánozom a mozdulatát, csak, hogy értse, nincs igaza. Bár tény, hogy az irónia nem barátom, hiszen nincsenek barátaim. A barátság gyengeség, ezt már nagyon régen megmondták. Végül kiderül, hogy honnan érkezett. Tényleg nem értem, hogy miért jön ide ennyi külföldi, hiszen ez egy kis ország. Ha meg annyira jó itt a tanítás, milyen lehet a többi iskola?
- Hmm – csak ennyit adok válaszul a Dél-Afrikára. Barna bőrű sok mindenki lehet, de tény, hogy nem számítottam erre, talán Amerika ami szóba jöhetett volna, ha csak úgy találgatni kell. Mindegy is végül, én mára végeztem. Még egy fél pohár bort megiszom, majd kiveszek egy pár galleont, és megtörlöm az arcom, biztos maradt rajta némi maradék. Miután megfelelő helyzetbe helyezem a villát és kést, felállok.
- Egy élmény volt – köszönök el a barnától, majd jókedvűen elindulok a pult felé.
- A többi a maguké – biccentek az asztal felé, majd felveszem a kabátom és a kiszolgálók köszönetei közben elhagyom az étkezdét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Eljött a nap, amikor több lehetek Lyránál. Mármint az egyértelmű dolgokon kívül is, akár pár órával később meg is mutathatom neki. Ma van a vizsga, és ha megszerzem az engedélyt, szinte bárhová hoppanálhatok, ahol eddig jártam. Ez nagyon nagy könnyebbség lesz nekem, mert az biztos, hogy nem fogok jönni a hülye vonattal többet és hallgatni a többiek hülyeségét. Kivéve, ha apáink köteleznek rá, hogy a kékséggel egy kupéba utazzunk. Vágyom rá nagyon, mindenki gondolhatja. Bár lehet, hogy rá tudom venni Black kisasszonyt, h ogy rövidítsük meg hoppanálással az egészet, és akkor mindenki jól jár, mi is, meg a szüleink is, akiknek mondhatjuk, hogy együttutaztunk. Még ha az néhány másodpercig is tartott…
Most már a Boglyas tér felé közelítek, hiszen ott lesz a vizsga. Jó pár jómadár előttem érkezik, de nincs miért sietnem, bőven beleférek még a jelzett időpontig. Van két ismeretlen alak, meg Holló úr, aki előadja a szokásosat, én pedig hálálkodom, hogy többet nem kell majd látnom őt.
Én egészen magabiztosan érkeztem, az utolsó két órán egészen parádésan teljesítettem és tudom, hogy hogyan kell végrehajtani az egészet.
A rövid felvezető után elkezdődik az egész, én pedig várok(!) a soromra, végül eljön az idő, hogy én következzek. Odasétálok a kút túloldalára, ahová hoppanálnom kell, megnézem magamnak, majd visszatérek.
- Fogalmam sincs, hogy jártam-e már ott, így már biztos – adom tudtukra, hogy miért is mentem oda igazából. Szerintem nem elég látni, a léleknek ott is kell lennie valamikor, hogy megjegyezze a helyet, de erről nem szól semmilyen hivatalos fáma. Magamban felidézem a három C-t, elvégzem a már majdhogynem szokásossá váló rituálémat. Aztán elképzelem, hogy hova is kell érkeznem, ahogy eddig is, igen, most ráadásul frissek az emlékeim. Elfordulok, hogy ne is lássam, és bizonyítsam, mennyire fontos a jó tájékozódás. Szóval elcsendesítem az elmémet. A három C lebeg a szemeim előtt. Látom, érzem a helyet, ahova érkezni fogok, és folyamatosan oda koncentrálok, amikor is belefordulok a nagy ürességbe, hogy megérkezhessek a másik, vélhetőleg jó oldalon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Még mindig semmi hír nem érkezett a bajba jutott szülőkről. Egyre jobban idegesített a tudat, hogy nem tudok semmit. Ez nem várt dolog, senki sem számított rá, habár biztosan volt egy forgatókönyv, ami ilyen esetekben életbe léphet. Apám elég paranoiás, hogy mindenre, tényleg minden eshetőségre legyen valami válasza. A baj az, hogy ezek nem a családdal, hanem az ügyvédekkel van megosztva, jó szokás szerint. Egyértelmű, hogy van egy időkorlát, ami után majd cselekedniük kell, addig pedig rághatjuk a kefét. Nem volt kedvem senkihez, akit ismerek, így hát amikor már elcsendesedett a kastély, tehát a takarodó idő beköszöntött, lementem a faluba. Nagyon trehányan öltöztem fel, de jelen helyzetben nem érdekelt, hogy hogyan tekintenek rám. Szóval csak egy sima csíkos ing, egy térdfarmer és egy szandál, amivel nekivágtam lefelé a faluba vezető útnak. Nyilván egy kisebb vagyont értek ezek is, de hozzám képest nem túl elegáns szerelésben mutatkoztam. És ha már így hozta a sors, akkor egyszer élünk felkiáltással a csárdába kanyarodtam be. Nos, elég kihalt volt ez is, erre nem számítottam, viszont muszáj volt valamivel elterelni a gondolataimat. Körbenézve egyetlen értékelhető lányt láttam, egy szőkét, aki a kétszemélyes asztal egyik felét foglalta el és sört kortyolgatott. Rendeltem magamnak én is egy vajsört és miután fizettem, egy étlappal a kezembe odaslattyogtam a csajhoz.
- Helló, szabad a hely? - olyan rendes voltam, hogy megkérdeztem ezt, miközben választól függetlenül leültem vele szemben. Felmértem magamnak, csinos, de még mindig lehet mugli, akkor pedig csak simán mákja van, hogy jól néz ki. Hoznak neki egy adag sült krumplit, ami kissé meglep engem, de hát nem én fogom megenni. Én kinyitom az étlapot és lapozgatni kezdem.
- Te is itt tanulsz? - nem tudom, hogy mennyire akar kommunikálni, de nekem most ehhez van kedvem, és remélhetőleg unatkozik és nem másra vár. Bár ez nem az az igazi randihely, ahova a diákok elviszik a csajokat, arra ott van az étterem és a gyorsétterem, vagy a tavacska. Megállok a pizzáknál, és úgy érzem, hogy ez lesz ma a nekem való. A pizza viszonylag gyorsan megvan, és eléggé variálható. Az ujjaim futtatom a betűkön, és belekortyolok a vajsörbe. Nyilván vizezett sz**, de ma még ez sem érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Kezd egyre rosszabbul alakulni ez az egész. Lyrát elnyelte a kastély, kezdődik a vizsgaidőszak, apáinkról semmi hír. Sőt, a baglyaimra sem válaszolnak, csak annyit, hogy maradjak a se****en, vizsgázzak, majd értesítenek, ha van valami. Na, de ki tud ezzel kibékülni, öcsém!? Úgyhogy nagyon nincs jó kedvem, talán egy kis séta segít majd, hogy kitaláljak valamit, és mondjuk, pont ne őrüljek bele az egészbe. Ez nem segít most a kastélyszeretetemen, szóval jobb is, ha elhagyom. A sok diák mellett simán elslisszolok, vagy, ha nagyon kötözködni akar valaki, nekimegyek vállal. Ez elég hatásos tud lenni, ha úgy akarom, mert beleteszem magam rendesen. Szóval néhány halk szitokszó és fájós váll után végre kijutok a szabadba. Ekkor látok meg egy ismerős lányt, kezében terelőütővel, aki igen morcos lehet, mert sokan kitérnek az útjából. ~ Hát ezzel meg mi van? ~ Még nem látta igazán agresszívnek Izabellát, és most sem fogja, mert nem keveredik konfliktusba senkivel. Mivel ez jó mókának ígérkezik és eltereli jófelé a gondolataimat. Izabella egy romos faházba megy be, és eltűnik a sötétjében.
Várok egy kicsit, hogy hátha el kezd tombolni, vagy megverni ott valakit, ha az illetőt követte. Akkor belépek majd, mint megmentő és jót röhögve leállítom a túlbuzgó prefektust, vagy beszállok az srác eldádázásába. Biztos, hogy srác lehet, lányok nem nagyon verekednek lány miatt. Eltelik egy kis idő, de semmi. ~ Akkor magát akarja megverni vele? ~ Nem értem, és unom már a várakozást, szóval elindulok befelé. Igyekszem halkan menni, hátha meglátok, meghallok valami érdekeset. Amint felérek hirtelen betoppanok, de Izabellát nem látom. Körbenézek és a lány egy sarokba sírdogál, előtte az ütővel.
- Ö, helló – üdvözlöm a szokásos fejbillentésemmel. – Neked meg mi bajod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Tök jó, hogy nem gondolok se apámra, se a közelgő házasságra, a vizsgákra, hanem csak követem a kedvenc prefimet, aki legutóbb jól beszólt nekem. Itt az ideje az egyenlítésnek nem, de bár ugye?
Most meg itt vagyok és nézem, ahogy sír bánatában. Megbántotta volna egy pasi, vagy mi? Ellopták a kedvenc könyvét? Megették a szeretett sajtgyűjteményét? Nem láttam még ennyire kiborulva, biztos nagyon komoly lehet. Az, nagyon komoly. Honnan tudnák az itt lakók, hogy mi az igazán komoly eset?
- Dehogy megyek. Látom, hogy valami bajod van – megállok az ajtóban, elég sok daccal a képemen. Elvégre jóban vagyunk, vagy mi a fene. Most még a múltkori vizihulla kinézeténél is ijesztőbben fest. Annál azért többet ér, hogy kiugorjon az ablakon, de tényleg. Figyelem egy kicsit, ő meg csak a lábait bámulja. A csodás kék szempár nem mosolyog, csak folyatja könnyeit. Egy költő veszett el bennem. Igen, mert kiskoromban lenyeltem a tollat. Azóta öntöm utána a tintát, hehe!
- Ki vigyázna rád, ha nem én? Amúgy is rosszba kéne lennünk a múltkori miatt, én mégis felülemelkedem rajta, mert oly nagyszerű vagyok – ami igaz, bárminemű bizonyítás nélkül is, de akkor mondjuk úgy, hogy értse más is. Meg van neki bocsájtva, mert beszólt. Hát nem csodálatos egy ember vagyok én? Dehogynem!
- Még sosem láttalak ilyen kis agresszívnak, meg összetörtnek. Úgy nyílt ki előtted a tömeg, mintha ölni készülnél. Nem hagyhatlak egyedül Iza – ritkán szólítom normálisan. Sokkal jobban mennek a becézések. Icsumicsu, meg ilyen baromságok, amikkel jól fel tudom húzni. Most én sem vagyok rendben, és egyáltalán nincs kedvem visszatérni az én bajaimhoz, amik mindenképpen nagyobb bajok, mint az övé lehet. Legyek kedves? Azt még úgyse próbáltam.
Odamegyek mellé és szó nélkül leülök a közvetlen közelébe, de egyelőre nem nyúlok hozzá.
- Tudod, azért jó, hogy hazaértünk. Itt is megsülünk, de legalább nem tudjuk lehűteni magunkat a tengervízzel – elvigyorodom, de nem nézek rá. Már csak azért is, mert szörnyű látvány, és talán nem tudnám folytatni a szövegezést.
- Nemsokára jön a meccs, készültök? Kemény lesz, azt hallottam, hogy az eridonosok valami különlegessel készülnek, bár nem hiszem, hogy ezek keményebbek lennének, mint ti – mondjuk tudni kell, hogy Zétény úgy mindkét csapatot semmibe veszi, a Rellont is csak azért nem, mert háztársai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ó, hát ha azt hiszi bárki is, hogy az ő kénye kedve szerint cselekszem, nagyon téved. Mindig megvannak az indokaim, még ha azokat, éppen akkor is találom ki. Előjogot élveznek mindennel szemben.
- Mondjuk ma óta. Nem hiszem, hogy erről számot kellene adnom, vagy akár számon tartsam, hogy mióta érdekelsz engem bárhogy is. Sőt, ha jól emlékszem, amikor elkaszált a gurkó, akkor is meglátogattalak, szóval vegyük úgy, hogy azóta – tiszta filozófus vagyok, öcsém! Lehet, hogy írnom kéne egy könyvet magamról, ami persze jó sok galleont is hozna, mert vinnék, mint a vattacukrot, ha már Izabellánál tartunk. Lehet, hogy ha hozok egyet neki, most örömében körbeugrált volna. Csakhogy el van kenődve, mint túl sok vaj a vékony kenyéren.
- Azt hiszed, hogy ilyen dumákkal majd megszabadulsz tőlem? – emelem meg a szemöldökömet. Tényleg nem gondolhatja ezt komolyan. Bár az ütő felé nyúlása majdnem megijesztett, de ahelyett, hogy kitombolta volna magát, csak félrelökte a gurkóbűvölő szerkezetet. Ki érti a lányokat, de komolyan? Még lehet, hogy hagytam is volna kicsit, hogy levezesse a bánatát, de így nemigen.
- Szerinted az lenne, de mire valók a barátok? – nem tudom, hogy ezt a mondatot mennyire gondoltam komolyan, de most inkább hiányzott a feldúlt, büntetős Izabella, mint ez a félemberi roncs. Azért az is kemény öcsém, hogy arra vágyom inkább, hogy beszólogasson, meg fenyegetőzzön a hú de nagy jelvényével. Még mindig nem tudom, hogy mi baja, de előbb utóbb ki fogja bökni. Ismerem már ezt…
Ezért megpróbálom kizökkenteni valami tök más dologgal, amit szeret. A nyakba tekert kviddicsével és sikerül is, még el is mosolyodik.
- Idehozzam neked? Megverjük együtt, vagy csak te – felvillanyozódom, mert szívesen iderángatnám a kis mandulaszeműt. Jókat röhögök rajta, ahogy pattogva adja az utasításokat, legalábbis a múltkor a kispadon nagyon kis élénk volt. El tudom képzelni, hogy mennyire sanyargatja őket, de hozzáteszem Izabellán egy kanyi folt nem volt. De most említsem meg neki? Egy önuralmusz maszterusz vagyok a jövőből, öcsém!
- Mi miatt? Nyögd már ki szép szemű – na, hátha kiesik az a száján az információ, amivel tudok mit kezdeni. Dr. Farkas rendel, és mindenre ad megoldást, akár fájdalmas, akár fájdalmasabb.
- Kit kell megvernem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Na, végre! Egy kicsit felpiszkáltam és kiszédült a letargiától a prefik gyöngye. Már éppen ideje volt, már azt hittem annyit sír, hogy kisebb medencében fogunk úszni és eláztatjuk az alattunk lakókat. Az meg milyen bárdolatlanság lenne még tőle is.
- Ó, hogy kinyílt a csipája Izabella kisasszony. Még, hogy lecsapna, de ilyet!? – megy az álfelháborodás, keményen adom alá a lovat. A cél szentesíti az eszközt nem? Meg egyébként is tartozom neki eggyel, nehogy már olyan könnyen megússza. Én is nevetek vele együtt, de egy pillanat az ütőre és máris visszatér a zombiza. Komolyan mondom, lehet, hogy adnom kéne neki egy maflást, felébredés gyanánt.
Elejtek egy felelőtlen mondatot és ráharap, mint kezdő szöcske a harangvirágra. Már bánom, hogy elmondtam, mert végül is a fene se tudja, hogy minek tartom én őt. Amennyi veszekedés van köztünk házaspárok és ellenségek is lehetnénk egyaránt, de biztos vagyok abban, hogy egyik sem vagyunk.
- Nézd már, ennyire kiakaszt? Ne haragudj már meg érte – csak ingatom a fejem, ő pedig elkapja rólam a saját vörösödő kobakját. Normális ez, öcsém? De most komolyan, megkérdőjelezi a szavaimat? Még a végén kijelenti, hogy jobb nálam. Pedig a bal oldalamon ül.
- Egy életbiztosítás veled lakni. Jó, akkor nem kap kettőt a szeme alá. Majd a főnixek intézkednek – kacsintok, miközben ő meglöki a vállamat. Na, ez már kezd az lenni, amit el szeretnék érni. Kell a francnak a sírós Izabella, amikor itt van a tökös is. Végre mosolyog is, mi kell még?
- Az a játékvezető, mi? Valami híres csóka állítólag, de én semmit se hallottam róla, szóval nem lehet valami nagy szám. De úgy nem érvénytelen a meccs? Amúgy meg mit félsz te? Kerüld ki a gurkókat, azért van a seprű, nem? Meg a terelők. Pont neked magyarázzak? Bár mondjuk eléggé vonzod őket… lehet inkább meg kéne műteni és a mágneseket kivenni belőled – vonom meg a vállam és mosolygok rá is, aki éppen próbálja visszatartani a görbületét, de csak nem jön az az egyenes. Aztán levonja a konklúziót is, és kábé a közepébe taps. Ezt eltaláltad öcsém, pont ezt akarom!
- Jaja, azért jöttem. Még így vizsgaidőszak előtt jó lenne valami jó kis ingyenmunka. Meg is büntethetsz, ha nem maradsz ilyen búval b… bélelt – megrándul a bal arc felem, ahogy visszanyelem a valódi szavakat és finomítok.
- Amúgy meg hoztam neked valamit – mondom vigyorogva és magam mellé nylok, el is fordulok, pedig csak az egyik párnát veszem a kezembe és fordulatból jól eltalálom.
- Gondoltam fellelkesítelek, de gurkó helyett csak párnák vannak – vigyorom a szokásos hamis, majd felpattanok mellőle és újabb párnák felé nézek, amiket azonnal felé kezdek dobálni. Csak a miheztartás végett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kellett valami figyelemelterelő. Igaz, ezt azóta minden nap eljátszom, amióta hazatértünk Madagaszkárról a rossz hírekkel. Úgyhogy a mai nap is ez a helyzet és meg is látok egy erre alkalmas személyt. Ami durva, hogy jelenleg csak azt látom benne, hogy csinos, még azt sem tudom, hogy mugliivadék-e, vagy sem, pedig általában ezután jön a valódi szemrevételezés. Megártott a hír, tudom jól. Még az is lehet, hogy el kell innen mennem, az pedig meg milyen durva már? Mármint… biztosan jó lenne, de valahogy kezdem megszokni a közeget és főleg azt, hogy senki sem dirigál. Amit lássunk be, még egy ilyen lepusztult helyen is ajándék, méghozzá valódi, gyémánt értékű. Szóval leülök a szöszkéhez, és rendelek egy italt. Majd kérdezgetni kezdem, ugyanis láttam, hogy felmért magának. Nem maradtam adósa, nem kell félni.
- Én semmihez, csak nem érdekel. De annak úgysincs értelme, gondolom. Nem tanulom – vonom meg a vállaim elegánsan, miközben az étlapot böngészem. A csajszi a kezemhez nyúl és kérdez, a mozdulatára kénytelen vagyok kipillantani a befóliázott papír mögül. Jelentőségteljesen nézek a kezére a válasz előtt.
- Éhes vagyok és gondolatelterelés kell. Az asszony? Ügyes kérdés. Van is, meg nincs is és a választ magam sem tudom, pláne most – érdeklődve nézek rá, csak, hogy még félreérthetőbb legyen a válasz. Ebből aztán mindenfélét leszűrhet, akár a neki tetszőt is. Nekem egyelőre ő tetszik, meg a bolognais pizza. Valószínűleg azt fogok rendelni. Most jön a svéd – ha tudnám, hogy francia! – csavar, a csaj áthajol az asztalon és puszira nyújtja az arcát. Hát, ha már ilyen rendes… Puszit váltok vele, és megtudom a nevét is. Szóval ő sem idevalósi, mondjuk ezen nem kéne már csodálkoznom. Talán emelkedett az oktatás színvonala, amióta ide járok, és azért van egyre több külföldi. Például nagyon jól ki tudok oktatni bárkit, ha úgy adódik.
- Zétény, a jobbik fajtából – kap tőlem is egy mosolyt és természetesen megnézem a dekoltázsát, ha már volt szíves felfedni. Érett dinnyék, de talán nem kéne meglékelni, csak finoman a dolgokkal. Na, de egyelőre hagyjuk ezt, korai még az este, és még nem is ettem.
- Kérsz még valamit, rendelek. De gyanús, hogy oda kell mennem… - hát igen, ez nem valami jó kis étterem, ebben kevés az értelem. Megvárom a választ, majd elviharzok és megrendelem a pizzát, hozok Roxynak italt, ha kért, meg magamnak még egyet. A legjobb borukból kértem, két poharat is mellé, de az első párat, amit leakaszt, elmosatom még egyszer. Azért van az higiénia… amit itt nem kapok meg, de legalább a látszatja meglegyen.
- És te mit keresel itt? Nem tűnsz idevalónak te sem – persze, nyilván kiszúrta, hogy én nem, de ő sem olyannak tűnik. Sült krumplit eszik egy csárdában. Oké, én meg pizzát, egy-egy. Tudom, hogy meg fogom bánni a minőséget, de most az kell, hogy jobban érezzem magam.
- Táncolunk? – érdeklődöm meg gyorsan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Kemény marad Iza, de tudom, hogy nincs esélye megütni, ha nem engedem. Ez van, márpedig igen nagy önfegyelmet igényelne az, hogy hagyjam magam. Ezért csak egy mosollyal nyugtázom a felbőszült önérzetét. Kár a szájkaratéért, már csak azért is, mert kung-fuzom.
Na, de az, hogy meglepi, hogy barátjának nevezem magam? Mondjuk engem is kissé, de muszáj elterelni a gondolatainkat továbbra is, kinek-kinek a saját bajáról.
- Hát, ha már a szeretőséget nem vállalod, csak kell valami, hogy találkozhassak veled, drágám - felemelgetem csábosan a szemöldökeimet, félreérthetetlen az ajánlatom. Az megint más kérdés, hogy bár nekem bizonyára tetszene, ha egy ilyenre igent mondana, nagyon jól tudom, hogy ezzel maximum csak bosszantom, soha nem szállna be egy ilyesmibe, ahhoz túlontúl is… Izabellás. Igen, ő ilyen egyedi szépség, aki mindenkinek nem mond, lehet, hogy a lányokat szereti, csak még magának sem meri bevallani. Azért nekem nagyon furcsa, hogy nincs mellette senki, csak a hülye kutyája, még egy rossz szót nem hallottam róla mégsem. Sőt néhány elejtett mondatot sem róla, még a rellonos klubhelyiségben sem. A szokásos fiúdumáknál sem jön elő a neve, és ez felettébb bosszantó. zavar, hogy nem jut eszébe senkinek, pedig biztosan ismerik, mert prefektus, ha más nem látásból. Szőke, kék szemek, mi kell még? Áhh, bénák ezek, én mondom…
- A kóreaiak meg macskát, vagy mi? Amúgy meg szerintem a kóreai muglik esznek kutyát, azt nézem ki belőlük nagyjából – a mugli szót természetesen mély megvetéssel ejtem ki. Dasha jó bőr, bár kutyával a szájában biztos nem lenne vonzó. Hacsak nem Szappan lenne a szájában, vagy hogyan hívják Izabella kutyáját, azon tudnék röhögni.
- Nyilván nem szent itt senki sem, csak úgy tesznek, főleg ti csajok – ki is nyújtom rá a nyelvemet. Na, én nem színjátszok aztán senkinek, meg mondom a magamét, ha szükséges. Ezzel nem vádolhat senki.
- Hát hogyne, jobb nálam, ugyan. Azért nem ismerem. Mondjuk a kviddicset nem követem, és még egy partin sem futottam össze vele. Na, majd utánanézek – nyilván nem fogok és ezt Izabella is jól tudja, hacsak nem akarja magát hamis illúziókba kergetni.
- Jaj, nagyon cuki vagy, tudod-e. Szóval szabotáljam a meccset, és ha nem baj, a felelősség is az enyém legyen teljesen.  Talán túloztam ezzel a barátság dologgal… De nem lopom el. Nézni akarom, ahogy menekülsz előlük – felnevetek, mert ez nagyon is igaz. És ki tudja, még lehet, hogy ápolnom is kéne szegényt. Biztos örülne is neki, hahaha!
- Én csak bosszankodni szoktam, szomorkodni nem. Még nem volt olyan, amiért kellett volna. Szóval házisárkány… talán házat szeretnél váltani? – vigyorgok, mint a vadalma, és mivel a levitások szeretik a párnát – Lyra a megmondhatója – ezért meg is dobálom egy kicsit. Ekkor káromkodás hangja csapja meg a fülemet a kék rendfenntartó felől. Na, ezen meglepődöm, bár talán nem kéne, hiszen fiatalok vagyunk, és könnyedén eleresztünk ilyeneket, már csak kötőszóként is.
Kapok egy nyakast is, de ennyit megért, és ráadásul felpezsdítette a véremet is. Na gyerünk, kék prefi, most mutasd meg mit tudsz!
- Micsoda szavak, szégyelld magad! Ajaj, de kemény lett valaki, mint Tarzan sarkaaaa – röhögök fel, és máris magamhoz veszek még két párnát, miután kivédem a dobását. Látom, hogy felveszi az ütőjét és pozícióba áll, komolyan mondom, röhög a vakbelem, még lehet, hogy látni is fog nemsokára, annyira vicces ez az egész.
- Nem tudtam, hogy háború van, de azért kezdheted a védekezést – máris repülnek a párnák. Azért, hogy jó legyen neki, erőteljesen megdobom őket, lássuk mire megy az ütővel és a párnákkal. Ha egy is betalál, röhögni fogok, az biztos. Csak nehogy én legyek a következő párna, amit el akar ütni. Persze, akkor még megtudhatja, hogy Merlin szakálla nem is létezett!
- Na, mi van, elfáradtál? Vagy a pasiknak tartogatod az erődet? – kérdezem szemtelenül és egy légcsókot dobok felé. Hogy még jobban felpiszkáljam elkezdem egy picit megbámulni és a mosolyom csak szélesebb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Tudod, hogy milyen makacs vagyok – vigyorgok. – Barátom – teszem még hozzá, és kezdem igazán élvezni a meccset. Valahogy imádom húzni az agyát, biztos azért mert tetszik. Ő is, meg az ellenállása, meg az, hogy megpróbál rávenni olyan dolgokra, ami nem én vagyok. De egyébként pluszban még nagyon szórakoztató is, ha éppen nem hiszti, kesergés, vagy „énvagyokaprefi” életérzés van. vannak jó gondolatai, és még mindig ugyanolyan, amilyennek megismertem. Izabella az örök szikla, nem változik, csak éppen keveset mutat meg magából, és ezt most a belső értékeire értettem. Amikor kinyit egy újabb dobozt, kellemes, vagy kellemetlen meglepetés ér, de az összkép nem változik. Talán ez az ami vonzóvá teszik még a társaságát.
- Rossz barát?  - ocsúdok fel, mert a lényegtelen dolgokra nem tudok válaszolni. A kviddicset minek kövessem, elég azt itt is. Majd ha Izabella híres lesz, megnézek pár meccset, amin játszik, amúgy nem nagyon érdekel. Mármint tetszik a sport, de nem vagyok igazi rajongó, ez van.
- Elsőst? Nem rossz ötlet, hátha elviszi a gurkó sétarepülni – felröhögök, majd a tettetett mártír kisasszony beszólásra tovább folytatom a nevetést. – Én mindig ki vagyok öltözve. Ez a cipőm drágább volt, mint egyesek egész ruhatára, szóval nem lesz gond, nyugi. Liliomok. Oké, jó sokat veszek, gyönyörű sírod lesz. A kutyád meg később melléd temetem. Mondjuk másnap – vonom meg a vállam. Az a kutya egy szörnyeteg, és kis vakarék. Nyilván vigyáznék rá… vagy elengedném, hogy élvezze a szabadságot, vagy kinyírnám, hogy ne szenvedjen bezárva szegény. Milyen humánus, vagy animallus vagyok, nem?
- Csak titokban reménykedtem. Akkor visszafelé tényleg fellöksz valakit a kedvemért? Ez lesz a a beavatási szertartás. Nyilván elsőst, lehet levitás is – villannak meg a szemeim, de ő csak folytatja. Komolyan annyit dumál, hogy bezsong a fejem.
- Még pálca nem került elő, addig nem – hergelem, de lehet, hogy nem jó ötlet. Még a végén szétlőjük a házat, csak, hogy bebizonyítsunk, kinek van igaza. Nem lenne jó, ha rám omolna, bepiszkolódna az ingem. Annál jóval többet ér.
Párnacsata indul, Izabella védekezik, de hamar véget ér. Sajnos elrontottam a mókát, hogy megint a pasikra tereltem a témát. Pedig biztos voltam benne, hogy most már ráharap a témára, de tévedtem. Illetve elég Izabellátlanul cselekedett, ez lehetett az ok.
- Mert vagyok olyan botor, hogy azt gondoljam, neked is járna a boldogság – igen, én mondtam, Farkas Zétény. Azért nem vagyok szemétláda, hogy ha már az enyém nem lehet – egyelőre, hihihi -, akkor másé se lehessen. Sokkal kiegyensúlyozottabb lenne és…
- Ahányszor csak találkozunk, mindig valami nyomja az agyadat. A legtöbbször szomorú vagy, le vagy törve, mint a bili füle. Ez nekem nem tetszik. Egyszer látnálak már vidámnak, vagy ilyesmi – vonom meg a vállam, félredobom a párnát, majd leülök mellé. A fejem a falnak vetem, ahogy a hátam is és csak nézek előre.
- Nehéz eset vagy, tudod-e, Lilien? – pillantok rá kissé pihegve, és érzem, hogy a „nagy harc” után kezdek izzadni. Apró cseppek válnak ki a bőrömön, talán meleg lenne itt? Tutira, különben nem izzadnék bele magamba, még jó, hogy nem vagyok büdös, ugyanis semlegesíti a szagokat a ruha. Naná, nem volt olcsó, mint mondottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Annyira szeretem, amikor ilyen naiv. De tényleg. „Nem lesz köztünk semmi.” Amikor először találkoztunk lesmároltam és ki volt akadva rám. Most meg már majdnem a legjobb barátok vagyunk, legalábbis bőven megtűrjük a másikat és beszélgetünk. Összefoglalva: már most is van köztünk valami. Farkas vagyok, aki ha akarja, megszerez magának bármit és bárkit. Itt az a bökkenő, hogy elkezdtem egy kicsit tisztelni a benne lévő makacsságot, elhivatottságot és következetességet irányomban. Emiatt nem akarom megszerezni őt akarata ellenére, de azért nem hagyom kihűlni a dolgokat. Persze ott van Lyra, lehet, hogy rá kellene koncentrálnom, végül is a tengeri eset egészen jól sült el. Hős voltam addig is, de ott már a szöszi szemébe is azzá váltam. De ő most nincs itt és még van pár év a házasságig, nem? Meg az sem biztos, hogy lesz. Neeeeem. Már megint eszembe jutott, a rohadt életbe. Ráadásul ő is kezd visszazuhanni a sírásos haditervébe, azt pedig nem hagyom. Ha már ennyit dolgozok rajta, legyen valami értelme is.
- Nyilván megharagudnék rá, a rosszabb az lenne, hogy ki kéne fizetnie – vonom meg a vállam. Tudok venni másikat, ha akarok, meg még van néhány pár a szobámban is, szóval azért kétségbe nem esnék.  ~ Mire készülsz kékszemű? ~
- Fújj, hát én biztosan tarkón csaptam volna a dö… - legyintek. Izabella csak hergel, én meg ráharapok a csalira. De lesz ez még így se, majd meglátod, öcsém!
- A mugli mitológiát ne keverd ide. Pedig már kezdtem reménykedni, hogy bedurvulsz egy kicsit, biztos büszke lennék rád - nevetek vele, majd elmagyarázom azt is, hogy miért hozom fel a pasi témát. Persze, boldog, a nagy sz***.
- Ugyan, megérdemelnél valakit te is. Nem csak a szánalmas nép a kastélyban. De oké, leszálltam a témáról, legalábbis ma – vigyorgok, majd megforgatom a szemeim.
- Ja, igen, már egyszer voltál vidám! Húú, ez az, most gyúrjunk a kettőre! – pacsira emelem a kezem, kíváncsian várom a reakciót. Kicsit büszke vagyok, hogy megtudtam a középső nevét, bár az igaz, hogy nyomoznom kellett utána. Valahol láttam leírva, de csak úgy, mint L. Aztán meggyőztem egy levitást, hogy nézzen utána, különben rosszban leszünk és felnyomom a szüleinél, hogy kijár a pubba kocsmázni. Ez elegendő volt, hogy megtudjam a nevének „ilien” részét is.
- Mit vagy úgy meglepődve? Tudhatnád, hogy jó kapcsolataim vannak – egy mindentudó vigyor és a végszó. Jaj, egy hatlovas szekérrel sem lehet visszatartani ilyenkor, de azért én már kitaláltam valamit közben. Nézem a szép szemeit, a könyököm a térdemre támasztom, úgy bámulok vissza rá.
- Amúgy valami baj van a vállammal, hogy állandóan ütögeted? De a masszírozás még áll, nyugodtan bármikor megengedem – kuncogok.
- Hmm, mi lenne, ha én adnám neki vissza az ütőt. Azt mondanám, hogy találtam a faházban, biztos egy levitás lopta meg a CSK féltve őrzött ütőjét. Így neked sem lesz bajod, én sem hazudnék, csak nem mondanám el a teljes igazat. Megígérem, egy karcolás sem lesz rajta, tényleg. Csak mert olyan rendes vagyok veled is – büszkének éreztem magam, hiszen valóban igaz, amit mondtam. Dasha nem fog rájönni, hogy Izabella hozta el az ütőt – hacsak be nem köpik őt, mert láthatták a folyosón -, megúszhatja mindenki a dolgot. Nekem pedig érdekem lenne egy kicsit találkozni a Koreaival. Biztos sok dolgot mesélne nekem Lilienről, cserébe az ütőért. Nem szép dolog ez a haszonlesés, én mondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Nem tudom. Attól függ melyik cipőmről van szó, és milyen helyzetben lopják el. Van az úgy, hogy néha hamarabb ütök, mint kérdezek, de megtehetem – na, az ilyen kijelentésekért biztosan nem vagyok a szíve csücske, de most hazudjak? Ha éppen akkor történne valami a cipővel, mamikor sürgős szükségem lenne rá, biztosan balhé lenne, és lehetne örülni, hogy ha nem verem szét az aranyos pofikáját az illetőnek, vagy nem átkozom szét csuklóból.
Felemelem a szemöldököm, mert nem értem, hogy egyébként miért is lennék büszke rá? Mert túlélt egy gurkótámadást? Hahaha, annyira röhög a vakbelem, hogy éleslátó lett.
- Attól, hogy makacskodsz ez még nem így van. Majd egyszer elmondhatnád, hogy miért tiltakozol, akkor biztosan megértőbb lennék. Most csak annyit látok, hogy dacolsz a természettel. Ez ideig-óráig menni is fog, aztán jön egy pasi, elolvaszt és jó esetben nem sérülsz majd meg lelkileg, amikor vége – nos, igen, ilyenek ezek a tiniszerelmek. Viharosak, lecsapnak, tetőznek, és hirtelen vége szakadnak. Hogy miért? Ez a természet rendje. Mindig jönnek új benyomások, és mindenki tapasztalni akar. Ki tudja, hogy mit kap először és mit kaphat harmadjára? Amíg nincs tapasztalata valakinek, addig úgysem fogja megtudni, hogy mi jó neki. Nyilván vannak szerencsések, akik ezt hamarabb megtalálják, de nem ez a jellemző.
A pacsizás félig-meddig sikerül, bár Izabellának nem annyira jön össze, de ezt sikernek érem el nála, és halványan mosolygok. Nem, alig láttam még mosolyogni, pedig igazán aranyos olyankor.
Nem hagyja nyugodni, hogy megtudtam a középső nevét és élvezettel hallgatom a teóriáit. Nagyon vicces, csak szólok.
- Nem mondom el, hogy jártam-e a szobádban. Nem tudom, hogy ha igen, mit reagálnál rá, és most egészen jó kedved van – heccelem tovább, természetesen nem voltam még a Levitában. Ha lettem is volna, meg is kellene találni a szobát. Ki tudja, hogy mivel van védve a szoba, ugye. Plusz, sokra mennék vele… elvinném az egyik fehérneműjét és kitűzném zászlónak, vagy mi? Ilyet max. megcsináltatok valakivel…
- Biztos jó nézni, nem tudom. Bár tény, hogy eléggé újnak néz ki – talán tönkrement az előző, a gurkó és a fa találkozásakor nem hiszem, hogy az előbbi szenvedne csorbát, még akkor sem, ha az ütőkön nyilvánvalóan van valami bűbáj.
- Igen, az egyik minden vágyam Dasha. Olyan szép kis mandulaszemei vannak, ha már kínai, nem? – nevetek fel, de Izabella megunja az üldögélést. ~ Rómeó, mi? ~
- Jól van Júlia, csak ne haljunk meg a végén – kuncogok. De azért a köztes jeleneteket lejátszhatjuk – emelgetem meg a szemöldököm. Feltápászkodnék és elvenném az ütőt, amikor a fejemen landol egy párna. Persze rögtön felkapom a vizet és a szabad kezemmel mutatok egy hármast. ~ Fuss Forest, fuss! ~
- Én szaladnék – harci vigyor és becsukódik a középső ujjam. Kettő van hátra. A mutató ujjam is behajlik, remélem, Izabella veszi a lapot és menekül.
- Lejárt az idő – becsukom a hüvelykujjam is és ha még itt van rávetem magam egy párnával, ha okosabb volt, akkor utánaszaladok. ~ Neked annyi, Lilikém! ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A kezemben pörgetve az idősebbik Fresmoon ütőjét, fütyörészve tapostam az utat a kis stég felé. Nem valószínű, hogy meg tudnám különböztetni őket, de a levelem biztosan célba ért. Még az itteni szerencsétlen baglyok is pontosak, így aztán a mandulaszemű biztosan megkapta az üzenetét.
A LEVÉL
Az idő végre megfelelő, bár most is rövid ujjú ingben vagyok, de mellé egy vékonyabb hosszú vászonnadrágot vettem fel, meg egy barna félcipőt. Megpillantom a stéget, szerencsére nincs ott senki. Időben érkezem, ahogy egy igazi úriemberhez illik. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a lány eljön-e egyáltalán. Lehet, hogy csak egy értéktelen ütő, de az is lehet, hogy Dasha saját pénztárcájához képest sokat költött rá. Nem néztem utána igazán, sőt egyáltalán nem, megadja az első benyomás lehetőségét neki, és ha még a vére is rendben van, akkor megegyezhetünk. Elsőre arra gondoltam, hogy Izabelláról kérdezősködöm, amit csak akkor vetetem el, ha nem lesz jobb ötletem. Egy kicsit megsuhogtatom az ütőt, de igazán nincs érzékem hozzá, viszont a kung-fu miatt elég ügyesen forgatom, mint egy rövid botot. Végül megunom és nézem a vizet, várakozó álláspontra helyezkedem a bejáratnak háttal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Igazán utálok várni, de még van ideje megérkezni. Unalmas nézni a hülye tavat, ami ráadásul eléggé koszos is, bár állítólag él benne egy szirén, vagy mi. Na persze, pont ebben, hol máshol? A Bagolykőbe járnak a szirének, ha megunják a többieket. Már azon gondolkodtam, hogy bevágom a vízbe az ütőt, akkor legalább lesz egy csobbanás, meg úszik a fa. Érdekes, mi? Hát ennél, ami most van, biztosan sokkal érdekesebb. De úgy tűnik megúszom a dolgot, mert egyenletes kopogást hallok a hátam mögül, valaki érkezik és minden bizonnyal lány. Nem hiszem, hogy pasik kopogós sarkú cipőben tipegnének felém, ha kedves az életük. Lazán megfordulta, és széttárt karokkal támaszkodtam meg a korláton, persze a jobb kezemben az ütővel. Hát meg kell mondjam, hogy kezdem irigyelni azt a szobát. Izabella is nagyon szép, de Dashát sem küldeném ki, ha bekopogna hozzám. Igazi egzotikus szépség, mandulaszemek, pici orr és izgalmas test. Ami pedig a legfontosabb, állítólag kettő van belőle! Az már azért nagyon durva, öcsém! A mosolyát félreértelmezhetném, ha akarnám, de éppen jó kedvemben talál, na meg nagyon gyönyörű. Micsoda mákja van!
- Hellóka! Biztos hallottál már rólam, tehát emberszámba tudlak venni. Azt nem tudom, hogy miért nem lepődsz meg ezen, a faházban volt, ott hevert félredobva – kár, hogy Izabella ezt nem hallja, pedig megnézném a fejét, amit levág. Igazán vicces lenne, öcsém!
- A többit tudod a levélből – fejezem még be a nagy sztorit. Az más kérdés, hogy ugyan nem hazudtam, de nem is mondtam el a teljes igazságot. Tök felesleges lett volna, hiszen a legvége úgyis az, hogy nálam van az ütő és ő visszakéri.
- Nos, mit ér meg neked ez az ütő? Galleonokat? Információt? Feladatot? Randit valakivel? Csókot? – veszélyes vigyorra görbül a szám és kissé megforgatom az ütőt. Nem, azt gondolom senki sem gondolta komolyan, hogy ingyen és bérmentve, jószívűségből visszaadom? Akkor nem írtam volna levelet. Kábé most veszem észre, hogy eléggé megbámulom őt, az izgalmas helyekre kicsit több időt vesztegetve, mint az illedelmes lenne. Hát ez van, ha valaki jól néz ki, már pedig Dasha igencsak észveszejtő. Biztos a keleti vonások a vonzóak benne, gőzöm sincs.
- A tesód is ilyen jól néz ki? – hát, ha nem jön össze az egyikkel, még mindig ott a másik? Ugyan, miket hordok össze? Ez csak színtiszta üzlet! Bár sok minden átszalad az agyamon velük kapcsolatban, és még az sem zavar, hogy Izabella jó barátja. Bár, ha neki sincs pasija, kiábrándulok a Levitából örökre. Legalábbis az ottani srácokból biztosan, a lányok rendben vannak, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem tudtam, hogy mire számíthatok, Izabella szobatársnője csukott könyv volt számomra. Annyit tudtam róla, hogy kviddicsezik, meg órákon futottunk már össze és van egy testvére, talán ikre. De mindenképpen kíváncsi voltam a prefektus lány barátnőjére, hiszen számtalan alkalommal emlegette már, itt volt az ideje megszemlélnem őt, és ha már úgy jött, hasznomra is válhat. Nem kellett sokáig várnom, megérkezett, én pedig laza tartásban fogadtam őt, és máris nekiszegeztem a kérést. Gyorsan kikötötte, hogy nem ad érte pénzt, persze számomra ez volt a legjobb, ugyanis a pénz az, ami a legkevésbé érdekel ebben a dologban. Minden más fontosabb volt nála és ugyan mennyit kérhetnék, egy új ütőért? Ha túláraznám, vehetne a boltban olcsóbban, ha pedig alá… minek nekem aprópénz?
- Remek – erősítem meg, így legalább tudja, hogy az az utolsó opcióm volt. Mi tagadás, a csókot és a randit abban a pillanatban találtam ki, ahogy megláttam őt. Mindig kellenek alternatívák, hogy ha az eredeti terv nem sikerül, lehessen másik. Mindenesetre Dasha felnevet a választékon, ami jó jel. Még mellém is áll, nem tűnik ellenségesnek. Talán unja a tanulást és még velem is szívesebben van, mint a könyvek között, amit teljes mértékben meg tudok érteni. Még akkor is meg tudnám, ha nem rólam lenne szó, de így még plusz pont is jár érte.
- Izabelláról kéne pár infó mondjuk. Például az, hogy te mit jó barátnője, miért nem törődsz vele eléggé? Állandóan félhulla, kimerült és nincs pasija se. Nem tudom, hogy ez miért zavar engem, de zavar. Egyébként meg mesélhetnél valami titkot róla, amivel néha megviccelhetném. Olyan dolgot, amit kevesen tudnak, de nem szupertitok, nem akarlak feltétlenül bajba keverni – miközben beszélek a mellettem lévő lány arcát fürkészem, és meg kell mondjam, hogy tetszik amit látok. De hát ez van, léptem nyomon belebotlok szépségekbe, talán még ez tart a kastély falain belül.
- Persze, ha gyorsan szeretnél végezni, elég egy csók is, ahogy mondtam, bár tudom, hogy ahhoz a levitások gyávák. Egy rellonossal már rég nem beszélgetnék – nézek rá szemtelenül kihúzva a gyufát. Alapjáraton nem ítélem el a Levitát, számomra nem élvez előnyt vagy hátrányt a másik három házzal sem. Viszont muszáj megpiszkálni az az önérzetét mindenkinek, hátha előjön belőle a „csak azért is” öntudat. Plusz, ki tudja, lehet, hogy mindkettő létrejön. Mivel utána megtudhatta, hogy tetszik, amit látok, a kérdés nem volt önzetlen.
- Egy ikerpár, aki hasonlít, micsoda meglátások – fújtam ki a levegőt az orromon, kétkedő hangot hallatva. Talán csak nem félti őt, vele kellene próbálkoznom. Á, nem, Dasha megfelelő beszélgetőpartner.
- Azt tudtad, hogy Izabella fél az edzésektől? Legalábbis állandóan ezt hangoztatja, szóval, ha nem is teljesen igaz, biztosan tart néhány megmozdulásodtól. Ilyen keményen csinálod? Elhivatottság, vagy mi ez? Mondjuk a keményebb csajok, szexibbek, ami igaz is rád. A határozottság lerí rólad, persze nem tudhatod, hogy a következő pillanatban nem-e doblak be a tóba – húzom meg a vállam, hamiskás mosolyt rajzolok fel az arcomra. Mondjuk, ha így belegondolok nagyon vicces lenne, ha csobbanna, csak kétlem, hogy ezek után bárminemű információt megtudnék róla. Még az is lehet, hogy berántana magával, végül is feszes, edzett bőre van, és az arcáról jelenleg nemigen tudok leolvasni semmit. Kicsit közelebb húzódom hozzá, hogy összeérjünk, kíváncsi vagyok, hogy tolerálja-e, vagy nem is tetszik neki a közeledésem, esetleg közömbös iránta, vagy még élvezi is. Izában is majdnem minden egyes alkalommal felfedezek valami olyat, ami eddig nem volt.
- Izabellának tetszik valaki? Nekem tagadja, ha igen. És mondd meg, hogy miért nem pasizik, vagy legalább engedi, hogy valaki közeledjen felé. Persze lehet, hogy csak nekem mondd ilyeneket… Ráadásul megint kivan, mint a teregetett ruha, és még csak véletlenül sem mondja el, hogy miért – folyamatosan a mandulaszemeket nézem, nem tehetek róla, hogy tetszenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

~Taekwondo, hmm~ Újabb dolog, amit megtudtam róla. Tehát magabiztossága részből ebből fakad, hogy a legtöbb mágus ellen, akár puszta kézzel is meg tudja védeni magát. Nyilván, nem szerénységből, de egy mozdulattal letudnám, ha arról lenne szó. Rövidebb, kezek, lábak és nem hiszem, hogy gyorsabb, mint én. A kung-fu sokkal lágyabb, mint az ő harcművészete, még nem küzdöttem taekwondós ellen. Talán erre is sor kerül majd. A magassarkú miatt most megúszta, meg mert olyan rohadt jól néz ki.
- Szóval vattacukor. Még soha sem mondta – furcsa nekem ez, pedig nagyon úgy néz ki, hogy ez Izabelláról alapinformáció. Szóval annyira barátok vagyunk, hogy még azt sem tudom, hogy azt az egészségtelen mugli izét szereti, ami önmagában is fujj, ha már itt tartunk, mert mugli. Kivéve, ha kiderül, hogy valami mágus család találta ki. Azt hiszem ennek nem én fogok utánajárni.
- De kössz a tippet – nos, lássuk, mit lehetne még kiszedni belőle. Mondjuk ez már megér egy fél ütőnyit, de még mindig nem egy egészet. Ezért mindenképpen rá akarom venni a csókra, vagy egy randira, mert ha már volt olyan kedves eljönni, ne csak ennyi legyen a jutalmam. De tényleg, most valahogy nem tartom rossz ötletnek, még akkor sem, ha Iza és Lyra háztársa. Szerintem nem mondaná el, nem annak a típusnak látszik.
- A ténymegállapítás nem egoizmus. Talán nem tartod magatokat szépnek? Hibás gondolat lenne. De lehet, hogy a levitások túl sok szerénységet, vagy álszerénységet ettek, amikor a Bagolykőbe értek. Jó dolog ez, de tök haszontalan. Vagy rá lehet fogni a pasitalanságra, mit tudom én. Sosem értettem, hogy önmagunknak miért kell hazudni… - ez így igaz. Ha valaki szép, az tudja már magáról. És nem azért, hogy ezzel kiemelkedjen, a szépséget kapjuk, nem igazán kell megdolgozni érte, főleg a nőknek. De ez nem az én dolgom, én enélkül is tökéletes vagyok. Dasha és a tesója is nagyon jól néznek ki, ráadásul egészen szórakoztatóan állja a sarat ő is, akárcsak Izabella. Még a végén megkedvelem a levitásokat, hahaha, öcsém!
- Bár hajtónak nem olyan jó – kuncogok fel, bár furcsa, hogy tetszik, hogy elvitte egy gurkó. Na, nem baj, őrzőként még lehet jó. Bár az itteni csapatokból nem nagyon láttam meccseket sem, meg szakértőnek sem mondanám magam, szóval még igaza is lehet. – Szegény pálma, csak össze ne roskadjon. De tényleg csinálhatnál vele valamit… mondjuk mondhatnád neki a következő edzésen, hogy két körrel kevesebbet kell futnia, mert Zétény azt mondta, hogy nagyon fáradt. Persze, csak ha bírod a piszkálását – kap tőlem egy csibészes kacsintást, és ezzel egyenlítettünk. Na tessék, megint csak egy egész ütővel jön nekem, milyen furcsa az élet, igaz?
- Nyugi már, nem vagyok szerelmes belé. Bár lehetnék, de szerintem akkor ennyi lenne a barátságnak, vagy mi a fenének, ami közöttünk van. Az meg annál szórakoztatóbb, hogy elcse***** ilyen baromsággal – mondjuk figyelhetne a szavaira, mert nem kéne felbőszítenie. Izabella már csak azért se járna velem, még ha belegebedne sem. Szerintem Lyrát jobban tiszteli, mint engem, szóval hagyjuk. De egymást szívatni egy teljesen más történet.
- Jól van, nem kell annyira… - nem tudom befejezni a mondatot, mert magához húz és megcsókol. Közben érzem a fogást az ütőjén, és nem ellenkezem, hagyom, hogy kiszakítsa belőle, főleg azért, mert a csókra koncertálok, még halványan bele is pirulok, öcsém! Na, ez nem semmi volt, csak k**** rövid! Dashának elég volt ennyi, mert elindul, muszáj megállítanom, nehogy elmenjen már, öcsém!
- …felfortyanni. Oké, tévedtem, nem minden levitás gyáva – halványan elmosolyodom, elismerően nézek rá. -  Most mondhatnám, hogy én tartozom neked, de nem lenne őszinte – teszem még hozzá, nehogy már aztán kérjen tőlem valami beteges dolgot.
- Jó, hagyjuk Izát, igazad van. Te sokkal… másabb vagy – hát, nem tudtam volna megmondani, hogy milyenebb, de valahogy vonzó volt számomra az, hogy ennyire határozott, még akkor is, ha tudja, hogy bárki láthatta ezt. Persze, ha az egész jelenetet figyeli, le lehet következtetni, hogy mi miért volt.
- Kár, hogy rövid volt – állapítom meg hangosabban, mint gondoltam, és csak nézem őt. Kicsit megakadtam, hogy mivel lehetne ezt folytatni, hiszen meg voltam zavarva, öcsém! De tényleg lesokkolódtam, ez van. Ezek a távol-keletiek mit csinálnak velem? Még mindig érzem a csók ízét a számban, és a parfümje illatát az orromban.
- Na jó, ez nem maradhat ennyiben – odalépek hozzá és hosszan megcsókolom, ameddig csak lehet, ha valami úton módon engedi. Valami átvette az irányítást felettem, a fenébe!
- A francba, megleptél! – mérgelődök, mert nem úgy történt, ahogy terveztem. A csókot úgy, hogy nagy nehezen ráveszem, és mondjuk szerényen ad a számra egy puszit. Erre mit csinál? Letámad és elvesztem az eszem! Ez nem normális dolog, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bár nem volt a legszórakoztatóbb tipp, amit valaha is kaptam, de ki tudok belőle hozni olyat, hogy Izabella vagy nagyon örüljön, vagy nagyon ne neki és végül is ez számít. Egyelőre egy terv fogalmazódik meg a fejemben, és már előre röhögök. Az a baj, hogy az „A” tervben nem láthatom a fejét – persze, ha egy kicsit összejátszanék Dashával, akkor talán lehetne valamit -, a „B” tervben viszont biztosan végigröhögném élőben az egészet. Nem tudom, hogy hogyan fogadná, nem vagyok benne biztos, hogy nem pozitívan, a prefik gyöngye. Na, de lapozzunk, most más dolog is van, hiszen épp most mondja el az unalmas élettörténetét, amit már az én mesteremtől sokkal többször hallottam, mint ő a sajátjától. Tényleg meg akartak győzni róla, hogy még jobb lehetek, de a legjobbnál nincs jobb, nemde? Egy mugli valaki, meg amúgy se akarja már megmondani nekem, hogy mit tegyek. Tény, hogy furcsa Misumi mester, lehet, hogy nem is mugli. Talán ezért is kezdtem el nála Kung-fuzni.
- Marhára bejön, hogy ilyen vagy, szóval nem kell a sajnálat. Azonban az önkritika még mindig nem versenyezhet az egyszerű ténnyel, hogy jól nézel ki. Még akkor sem, ha a mestered azt mondja, hogy nem, mert akkor csak egy vak kínai – talán megsértem ezzel a nagy becsületkódexét, de nem szokott érdekelni. Az őszinteséget biztos nem tanítják sehol, pedig azzal is messzire lehet jutni, lásd Farkas Zéténynél az enciklopédiákban.
Talán sikerült egy kicsit megpöckölni, a hú de nagy önuralmát, mert kikel magából és vádaskodni kezd. Aztán csak fogja magát és megcsókol, de csak félig. Hát, hogy lehet ilyen lelketlen valaki? Most, ha 10 másodperccel tovább csókol, abból ugyan mi rossz származott volna? Ez csak ilyen „megmutatom, hogy tudok én kemény is lenni” csók volt, meg az ütőt is megszerezte. Persze, azért elakadt a szavam, a puha ajkai a józan eszem kissé félredobták, szóval még keresgetnem kell. Azt sem tudom, hogy miért nem értette azt meg, hogy nem vagyunk egyenlőbe, hiszen egy fél csókkal mit kezd az ember. Az csak ilyen beetetés, a tiltott gyümölcs héjának a kaparászása, mézesmadzag. Hát nyilvánvaló, hogy kérem a jussom, ezért én következem a csókkal. Igaz, elég nagy ára van, mert nem el akar húzódni és érzem, hogy az egyensúlya megváltozik, azaz rúgni fog. Na, most a nagy dilemma az, hogy ha kivédem, akkor nem lesz enyém a csók, ha meg nem, akkor fájni fog. Egyet tehetek, megfeszítem az izmaimat és az köztes megoldásként elmegy majd. A csók, ahogy rúgása is sikeres, még hátra is tántorodom. Szerencsére a nemes szervemet elkerülte a rúgása – talán életben akart maradni, ha mégis túlélem -, de attól még fájt. Hát nem tudtam, hogy röhögjek, vagy sziszegjek a fájdalomtól, vagy élvezzem a csók nyomait az ajkaimon. Így inkább hátradőltem és szétvetett kezekkel röhögni kezdtem a deszkán, amikor is vádaskodni kezdett. Nyilván most van esélye még revánsot venni, de tudom, hogy nem fog. Az nem lenne becsületes és nagyon fontos az önmérséklet. A hangja is megnyugodni látszik a kifakadása végén, szerintem nyert ügyem van. Röhög, de fáj a rúgása, így ez elég furcsa érzés. Sziszegve nevetgélni vicces látvány lehet, csak kár, hogy rajtam kívül nincs a közelben senki, aki ezt értékelhetné.
- És most már meg is kaptam, megnyerted az ütőt és a csókomat, szerencsés vagy, öcsém! – kuncogok és sziszegek továbbra is a fájdalomtól, és úgy nézem a kis keleti lányt.
- De azért óva intelek a vezérfarkas fizikai bántalmazásától, mert elveszítheti a fejét és akkor nem áll le – kacsintok rá, majd feltápászkodok, még mindig vigyorogva, egyáltalán nem bántam meg a kis közjátékot.
- Majd legközelebb figyelhetnél, hogy én is élvezzem – nevetgélek. – Esküszöm, tetszik, hogy van vér a pucádban. Talán máskor is összefuthatnánk, nem gondolod? – ezt már komolyabban kérdezem, de a finom mosoly még ott remeg a szám szélén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem értem, hogy mire ez a túlzott szerénység, de végül is nem az én dolgom. Dasha neveltetése lényegesen eltér az enyémtől, amit nem is igazán bánok. Már csak a vére fontos, mert akárkivel nem állok szóba, de ezt talán majd megkérdezem legközelebb, nem akarom elrontani ezt a furcsán izgalmas találkozást azzal, hogy kiderül, sárvérű mondjuk. Viszont, amit magamnak akarok, azt meg is szerzem. Kaptam egy csókkezdeményt, de nem voltam vele megelégedve, szóval kiharcoltam egy teljes értékűt. Igaz, megvolt az ára, de szerintem neki sokkal több hatást váltott ki a csók, mint belőlem a félig felfogott rúgása.
A hátamra fekve nevetgélek, mikor megadom a figyelmeztetést előre neki, ő pedig frusztráltan visszakérdez. Nyilvánvaló lesokkolta a csókom, hiszen mennyei lehet, öcsém. Ha lenne belőlem lány, folyton vele csókolóznék, de így be kell érnem azokkal akik itt vannak. Ha pedig már válogathatok, akkor a legjobb minőségből, nem?
- Milyen kérdés ez? Ha te is élvezed, akkor én is, úgy fair, nem? – vágok vissza a levakarhatatlan mosolyommal együtt. Dasha megelégszik ennyivel, úgy néz ki, mert távozni készül.
- Nincs mit, vigyáztam rá. Meg arra is, hogy bizonyos szőkék ne tegyenek kár benne – kacsintok rá, majd visszasétálok a korláthoz. Hallgatom a a lány cipőjének kopogását, ahogy elhalkul a stég padlóján, én pedig újra a vizet bámulom. ~ Hoppá öcsém, mintha… ~ Talán tényleg lakik a tóban egy szirén. meresztem a szemeimet, de nem látok semmit, Mosolyogva figyelem a fodrozódó felszínt, a számat pedig még mindig égeti valamelyest, a halványuló csók íze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Minden vizsgám nagyon jól sikerült eddig, és a többi tanár egyelőre elhalasztotta a többit, szóval most nyugodtan tömhetem a pisztáciát az arcomba. Egészen jókedvű voltam – bár a családi állapotom továbbra is bizonytalan volt -, mert az egész év vége felé közeledtem és jöhet a pihenés. Az már biztos, hogy hazamegyek, de addig járom a folyosókat és kiröhögök mindenkit, akinek könyv van a kezében, vagy gond az arcvonásain. Mert aki ugye rendesen tanul, vagy egy géniusz, mint én, annak ezek a vizsgák csak ujjgyakorlatok. Szinte magától fogott a toll, nem is nagyon kellett gondolkodni a válaszokon, annyira egyszerűek voltak nagyszerű elmémnek. Hiába, aki tud, azt rólam mintázzák, öcsém! Szóval vígan sétálgatok a folyosón, amikor is egy kisebb csetepaté hangjai ütik meg gyönyörű formájú fülemet.
Két rellonos – ezt máris látom az egyenruhájukból – verekednek valakivel. Na, végre, egy kis izgalom! Még van időm röhögni a többieken. Gyorsan közelebb megyek és csak azt látom, hogy szidnak valakit, miközben rugdossák. Aztán látom csak meg, hogy egy lányról van szó.
- Mit csináltok gyökerek? Megüttök egy lányt? Ketten? Legalább lett volna annyi vér a pucátokban, hogy egyesével – röhögök fel, de nem sokáig, mert a csajszinak vérzik a feje, nem beszélve arról, hogy Dasha az.
- Ó, a jó édes ****** szent****! – ugrok oda és a falhoz verem a két hülyegyereket. Nem ismerem őket – ez nem meglepő, nem sok embert ismerek, kevés az arra érdemes -, kapnak még két rúgást is, és elmenekülnek szitkozódva. Közben már egy páran odagyűlnek, mint hiénák a döghúsra, én meg ellökdösök mindenkit az útból.
- A rohadt életbe, milyen taekwondos vagy te! – felhúzom Dashát, ha már a gyökértermékek engem húztak fel azzal, hogy ketten támadtak egy lányra. Hát milyen rellonos az ilyen? Leültetem a padra, gondolom nem áll nagyon ellen.
Előveszek egy zsebkendőt – egy pillanatig megnézem magamnak, mert tudom, hogy rohadt drága volt – letörölöm a vért az arcáról, és a kezébe nyomom.
- Minden oké? Invito pohár – egy pálcalendítéssel hívok a nagyteremből egy poharat, ami nem túl sokára meg is érkezik.
- Wasser – feltöltöm és azt is kezébe nyomom. – Na, lehet elhúzni – villantom meg a tekintetem a nép felé, akik látván, hogy elmúlt a gond. – Ezeket még kinyuvasztom majd - dünnyögöm magam elé és kisöpröm Dasha haját az arca elől, hogy lássam a folton kívül rendben van-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Életmentő Zétény, öcsém! Ha nem én vagyok, el sem hiszem, hogy rólam mondják. Az a lényeg, hogy megzavarták az egyensúlyomat az élettel, emiatt két rellonosnak nehéz éjszakája lesz. De most tényleg, ketten rámennek egy csajra? Szánalmas férgek is járnak ide. Legalább szemtől szemben verekedne vele, vagy lenne rá oka, de így. Nem nagyon szokott érdekelni engem sem, ha lány az illető, de csak akkor ütök, ha van rá okom. Persze nem tudom, hogy miért támadtak neki, de nem ismerem olyannak… hmm, bevállalós az biztos, szóval lehet, hogy mégis volt valami. De a lényeg, hogy ketten nem támadunk egy kisebbre. Bár azt sem értem, hogy miért nem intézkedett Dasha pálcával, hiszen biztosan több varázslatot ismer, mint a két nyomi.
- Ugyan mit? – kérdezek vissza, és látom, ahogy dagadni kezd a képe a Kóreai levitásnak. remélem a víz is nyugtatgatja egy kicsit, szándékosan adtam, hiszen, ha koncentrál egy dologra, nem járnak a gondolatai szerteszét.
- Azért így tényleg nem vagy a legszebb – mosolygok rá, visszautalva a múltkori beszélgetésünkre, majd felállok a padról. – Lekísérjelek a gyenguszra? – érdeklődöm nagy lendülettel. Azért úgy látom, nem csak az arca bánta meg a találkozást a zöldekkel.
- Amúgy is, minek kötsz bele két idiótába, akik ekkorák? Nem lehetek mindig a közelbe, hogy megmentsem a formás kis s****d – ingatom a fejem tovább. Szerencsére a tömeg talált magának más elfoglaltságot, már csak pár bámészkodó maradt.
- Na, hagy nézzelek, lesz-e maradandó károsodásod – körbejártam amennyire lehet, a keze a hasán, tehát oda kapott egy ütést, vagy rúgást, hiszen a földön volt már. Azért nem gondoltam, hogy oké, megcsapsz egy lányt, de meg is rugdosod? Ahhoz komoly érv kell ám, öcsém! Nem hiszem, hogy a folyosón olyan komoly dolgok elhangozhattak, hogy idáig fajujjon, persze nyilván idegesek a vizsgák miatt és levezették a feszültséget. Amúgy meg mindek keresek okokat? Paraszt volt mind a kettő, azt annyi. Remélem, feljelentenek a HVnál, mert akkor legalább megtudom, hogy kicsodák és még egyszer megfejelhetik az öklömet.
- Úgy néz ki csak kisebb zúzódások, de az öreg indián biztos jobban ért hozzá. Megtarthatod a zsebkendőmet – az biztos, hogy többet ahhoz nem nyúlok, de szerintem nagyjából tönkre is megy, mert ez ilyen díszzsebkendő igazából. Hogy legyen nálam, ha kell. Most éppen kellett…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Levitás lányok. Makacsak, öntudatosak és soha nem azt csinálják, amit kellene.
- Dehogynem, le fogsz menni – szögezem le, és talán még nem tudja, de simán kap egy sínpólya bűbájt – Petrificus Totalus formában -, és végighúzom a folyosón, ha kell. De tényleg, honnan tudja, hogy az egyik barom nem okozott valami olyat, amit nem kellett volna. Nem beszélve arról, hogy én nem fogom azt hallgatni Izabellától, hogy miattam lett baja/bukott meg/egyéb Dasha, mert nem vittem el Uffhoz. Kizárt dolog, hogy legyen ellenvetése, de ha gondolja, megküzdhetünk az igazunkért, csak nem biztos, hogy jól érezné magát tőle a végén. Szintén a gyenguszon, természetesen.
- Aha. Csak azt nem értem, hogy miért sikerült eddig eljutni egy kis kakaskodás miatt – elbagatellizálom egy kicsit ezt a verekedést, mert tulajdonképpen verés volt. Előbb Dashát verték, aztán én őket. De ez a helyzet nemigen ért annyit, hogy ketten földig verjenek egy csajt, szánalmas.
- Most sem hagytad. Tetszik, hogy eltökélt vagy, de nem éri meg visszautasítani egy burkolt ajánlatot tőlem – kacsintok rá, majd felállok, hogy megnézzem a sérüléseket. Hát meg kell hagyni, hogy ha már parasztok is voltak, legalább jó munkát végeztek, és félő, hogy ha nem jövök, ájulásig ütlegelik Dashát. Természetesen ez nem olyan dicséret volt, csak ténymegállapítás. továbbra is az zavar, hogy két majom egy csajra támad, de ezen már nem tudok segíteni, nem mintha akarnék. Nem vagyok a nevelőjük, sem egy erkölcscsősz, fel is röhögne mindenki, ha én akarnám tanítani ezt.
- Miért nem akarod a rézbőrűt meglátogatni? Úgyis jó ismerősöd, nem? – mondjuk gőzöm sincs, hogy őt mennyiszer találja el a gurkó, meg ilyenek, de a sport sosem sérülésmentes, tehát biztos vagyok benne, hogy szokott hozzá járni. Azt meg nem hiszem, hogy molesztálja az öreg Manitu a gyereklányokat, nem az a típus. Dasha távozni készül, már ha a szánalmas vánszorgását nevezhetjük így. Tényleg nem kell elmennie oda, minek? Tök hülyeség, hiszen teljesen rendben van, öcsém!
Meglep a kérdése, olyan szempontból, hogy ez így most eszébe jutott. Egyébként igaza van, valamit valamiért.
- Egy csók nem jönne rosszul, az úgyis megy neked. De mivel most nem olyan egzotikus az arcod… illetve túlságosan is az, eltekintek tőle. Majd megadod, de – itt felemelem az ujjam és a s****m is a padról – most elmegyünk a gyenguszra. Mivel úgysincs bajod, gyorsan fogsz végezni, szóval hagyjuk a felesleges köröket – nyomatékosítom is a szavaimat, ugyanis előhúzom a pálcámat és egyenesen rá irányítom. Gondolom sejti, hogy nem gyógyító bűbájok jutnak először eszembe.
- Támaszkodsz rám, vagy lesántikálsz így a felügyeletemmel – nem, nem fogom magára hagyni, mert akkor nem az történik, amit én akarok, meg amit neki tennie kell. Ugye, milyen nagyszerű, segítőkész vagyok, nem beszélve a kötelességtudó arany szívemről. De.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ellenkezik velem. tudhatná, hogy Zével felesleges, semmi értelme. De csak hajtja a magáét és próbálja vadul, erőszakosan, fenyegetően, könyörgően, mindenfélét, amit csak lehet. De tényleg, őszintén, megható. Még sosem beszélt hozzám valaki ennyit egyszerre, ugyanarról a dologról, aminek a sorsa az én kezemben volt. De Dasha kitartó, bár csókkal nem fenyegetőzik, pedig akkor talán – mondom talán! – engednék neki. Az a helyzet, hogy bármennyire is próbálkozik – pedig milyen édes, nem?! -, nem annyira tud meghatni. De, most tényleg, mire hatna a szívemre? Ugyan, ahhoz keveset érintkeztünk. A lelkiismeretemre? Muhahaha! A fizikai fenyegetéstől akkor sem félnék, ha éppen rendben lenne, így meg pláne. Viszont el fogja érni azt a pontot, hogy felmérgeljem magam, és akkor még rosszabb lesz neki. Egyelőre hallgatom őt, rászegezett pálcával és körvonalazódni kezd egy gondolat a fejemben.
- Én mentettelek meg, az én felelősségem – mondok ilyet, hallottam már valakitől ezt az idézetet. Nem tudom, hogy miért lenne annak a felelőssége még a dokihoz vitel is, aki megment valakit, teljesen nagy baromság, öcsém! A megmentett örüljön, hogy meg van mentődve és úgy ugráljon, ahogy Zé fütyül! De belátom, hogy ennek a beszélgetésnek nem nagyon van értelme, a gondolat pedig kikristályosodik előttem. Hogy én erre nem gondoltam korábban, öcsém! Egy idióta vagyok, illetve lennék, ha nem jutott volna eszembe, így maradok tökéletes. Szóval meghallgatom és bólintok is, a pálcám ereszkedni kezd.
- Igazad van. El kell jutnom egy helyre, és még sietek is – fintorodom el, beharapom félig az alsó ajkamat. Sóhajtok egyet, megrázom a fejem, nem hiszem el, hogy eddig kellett győzködnie.
- Petrificus totallus! – egy pálcaintés, a manaszál pedig ha minden jól megy, belecsapódik a lányba, ha nem, megy a követező, amíg el nem találja. Végül, ha eldől, odalépek hozzá, kisöpröm a haját a szemeiből és mosolyogva adok egy puszit az ujjamra. Azt a homlokára tapasztom utána és elnézően mosolygok.
- Tényleg túl sokáig hallgattalak igazad volt – majd felkapom a lányt a vállamra és pálcával a kezemben, mert ha elém mer álni valaki… Ma ne, jó? Elsietek vele a gyengélkedőre, ahol Uff kezeire bízom. Szerintem nem fog maradni sokáig Dasha, de ez Manitu hatásköre. Aztán visszaindulok jókedvűen sétálgatva a folyosón, és nézem a tanulástól kiborult diákokat, miközben pisztáciát dobok a számba. Micsoda nap!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Izabella megsérült a meccsen, még én is felszisszentem, ahogy a dupla ütés könyörtelenül gólt szerzett az én kis barátommal, aki eljátszotta a kvaff szerepét. Jól van na, ki van mondva. És? Egy szót se, mert betöröm az orrod! Na, szóval meg kellett bizonyosodnom, hogy jó kezekben van, de nem akartam a tömeggel menni, mert az milyen már? Amúgy is, tudom, hogy utálja a tömeget, főleg, ha szánakozva néznek rá. De biztos örülni fog nekem, ha megtudja, hogy jártam arra. Tehát, akkor indultam útnak, amikor már elcsendesedett a tömeg, és biztosan egyedül van, gondolom a többi bénával együtt. Napközben már szereztem neki vattacukrot, de kikötöttem, hogy virág alakú legyen és a levelei Z betűt formázzanak. Nem volt túl olcsó, de nem fog megromlani sem, gondoskodtam róla. Mondjuk az első ötletem az volt, hogy csináltatok egy mini Izabella figurát, akit állandóan eltalál egy kis gurkó és a feje fölé fellógatom, hogy amikor kinyitja a szemét, azt nézze. Megenyhült a szívem, lehet, hogy orvoshoz kell majd mennem emiatt. Szóval rövid időn belül megérkezek a gyenguszra, és szerencsém van, Uff biztos elszívta a békepipát és elaludt, a csinos szöszi meg bulizik valahol. Senki sem kapott el, így amikor benyitok, csak én és a fekvőbetegek vannak. Sok minden le van téve melléjük, egy csokibékát be is nyomok magamnak, nem hiszem, hogy hiányozni fog bárkinek is. Miközben eszegetek, ügyelek mindenki nézésére, és a járásom nagyon halk, szóval nem ébredhetnek fel. Gyorsan készítek egy székből egy vázát és beleteszem neki az új virágot és természetesen fő helyre rakom. Megnézem és látszik, hogy jól elbánt vele a gurkó, de lélegzik. Megsimítom a homlokát, és egy fura vigyort eresztek meg neki.
- És még ki is kaptatok, mondhatom. Na, örülök, hogy lesz kit szekálnom, gyógyulgassál – suttogom és kap a homlokára egy puszit. Ezután megint körbenézek pálcával a kezemben, és ha mégis felébredne valaki, azt elaltatom. Csak pihenjenek, rájuk fér. Óvatosan távozok a teremből, és út közben még elhajítom magam mögé a csokibéka papírját, ami Inedra ágyára esik. Visszatérek a szállásomra, és bosszankodva mosok még egyszer fogat. Aztán máris bebújok a kényelmes ágyba és mosollyal az arcomon alszom el. Megtettem, amit meg kellett egy barátnak, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Éhes vagyok, mint a farkas! Pedig nem mondhatnám, hogy nem ettem ebédet, de mégis. Talán a manókat egy kicsit meg kéne rendszabályozni, hogy tápanyag dús ételeket szolgáljanak fel. Dühítő, hogy két órával evés után még mindig korog a gyomrom, emiatt muszáj a konyhára mennem. Amúgy is unatkozom, és jó lenne valamivel elütni az időt. Mondjuk, azt tudom értékelni, ahogy a manók hajlongnak előttem. hiába felszabadítottak – legalábbis ezt olvastam valahol -, akkor is tudják, hogy hol a helyük. Ha nem, akkor majd az otthoni manókon verem le és ezt el is mondom nekik. Ez szokott hatni, és máris kezes bárányok. Nem öltöztem túl, de még így is nagyon elegáns vagyok ebben az új ingben, amihez egy farmert kaptam fel. A szép fekete félcipőm pedig halkan surran a padlózaton. Végül nem túl soká, odaérek a konyhába, és határozottan benyitok. Ott egy fekete ruhás szőke csaj eszik valami, valami… levest? Két pálcikával, akkor ez az egyik távol keleti diák lehet, vagy valami ínyenc. Egy manó pattan elém, mielőtt meg tudnék szólalni.
- Szép délutánt Farkas úr, mit szeretne ma? – naná, hogy máskor is szoktam ide járni, öcsém! Közben rá se nézek a manóra, és amikor idefordul – márpedig idefordul előbb-utóbb a csaj – lecsekkolom keményen. Ismerős, nagyon, á, megvan! Na, ki más lehetne, mint a Fresmoonok egyik képviselője.
- Hozz sajtokat és friss gyümölcsöket, két személyre – mondom a manónak, aki meghajol, és máris elszelel az útból. Közben odasétálok a pálcikás lányhoz és leülök vele szembe.
- Na helló! A barna haj jobban állt – gőzöm sincs ez melyik, de szerintem így ki fog derülni. Ha nem ismer… hmm, szóval, ha még mindig amnéziás, akkor mindegy, de ha a tesója, akkor… ajaj, ki fog derülni. Megvizsgálom az arcát, és mintha még lenne rajta némi folt, de nem tudom megállapítani pontosan. Talán Dasha az? De ha ő Dasha, akkor a múltkori a folyosón lett volna a tesója? Nem tudom, de hamarosan rájövök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nahát, nahát! Komolyan kezd gyanús lenni, hogy levitásokba botlok! De nem ám sokba, csak néhányba. Tényleg nagyon fura, hogy összesen ha ismerek négy áfonyaszomorítót, akkor talán nem is állok messze a valóságtól, plusz a tanárok, meg a HV-k. De remélem nem valami, vagy valaki akar ezzel valami sugallatot küldeni nekem, mert akkor az bizony sajnos pofán lesz csapva, öcsém! Szőke Dasha jött, látott, győzött és pálcikával eszik levest. ugye, ez nem csak nekem furcsa? De ki érti azokat a népeket, úgy tudom, hogy kutyát is esznek. Ahhoz képest Izabella azt mondta, hogy Dasha kutyát tart… de lehet, hogy hűtő híján, csak így tárolja őket a legközelebbi szülinapi kutyapörire, hehe. Na, mindegy, csak oda csüccsenek, ha már a manókkal végeztem, akik egyébként egészen gyorsan meghozzák azt, amit kértem.
- Lázadsz? És ugyan mi ellen? De legalább így meg lehet különböztetni a tesódtól. Egyébként attól, hogy a barna jobban áll, még ez is elég… hmmm… dögös? – kérdezem, mert keresem a megfelelő szavakat, majd bekapok egyet a sajtokból, és jóízűen elrágcsálom.
- Nem aggódom, nem az én dolgom cicabogár – kacsintok rá, és amúgy is tök mindegy, hupilila hajjal is érdeklődnék iránta, nem veszítene a csillogásából. Meg amúgy sem értem, hogy mi ez a nagy szóf**ás, mikor a múltkor meg teljesen kuka volt. Ha ő volt egyáltalán.
- Mióta is vagy szőke? – érdeklődöm, mert ebből gyorsan ki fog derülni, hogy melyik Fresmonnal találkoztam, és ha mégsem amnéziás Dasha volt, akkor lesz egy két keresetlen szavam.
De mielőtt ez kifejthetném, olyat mondd, hogy majdnem megdobálom sajttal.
- Mármint, hogy én? Aki megmentett és elintézte, hogy eltűnjenek a sebeid ilyen gyorsan? Igazán nincs mit, máskor is – villan a szemem, mert azért ezt elég nagy pofátlanságnak érzem. Oké, akarata ellenére kapott egy kisebb átkot, de egyáltalán nem fájdalmasat.
- Majd legközelebb vigyázok, és megvárom, míg teljesen megvernek, nehogy az önbecsülésed csorbát szenvedjen – bekapok egy újabb sajtot, mert ugye teli szájjal nem beszélek.
- Amúgy is, mit eszel? Nem levest? Ahhoz nem kanál kell? – gyorsan váltok témát, mert jobb, ha nem borítom rá a csinos kis testére az asztalt. Egy almát is megkezdek, de azt gyorsan felvágok cikkekre, ha már a lusta dögök ezt nem tették meg nekem. Pedig a múltkor is így kértem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Eszméletlen, hogy a levitás lányok milyen jól néznek ki. Szóval Dasha is, tök mindegy, hogy milyen színű a haja.
- Ahogy akarod. Bár nem tudom mennyire nagy lázadás egy hajszín átfestése. De igazad van, ne menjünk bele – nyilván nem lehetett kihagyni ezt, még ha nem is kicsit szemtelen. De nem baj, Dasha majdcsak rájön, hogy barnában jobban tetszik nekem, és mihamarabb jobb is, ha visszaváltoztatja a kedvemért. Nem mintha elszámolással tartozna felém, de így kellene lennie mindennek, nem?
- Persze, hogy az vagy, öcsém! – tárom szét a kezemet és máris bekapok egy újabb almaszeletkét. Most nem fogom hosszasan taglalni, hogy milyen jól néz ki ez a csaj, nem véletlenül akartam azt a csókot. Annál jobban nem hiszem, hogy ezt meg kellene magyarázni…
Az viszont nagyon is érdekel, hogy mióta „lázad”.
- Négy? Hmm… - akkor ez nem sokat segített. Viszont furcsán mosolygós a csaj, és nem tudom, hogy gúnyolódik-e vagy sem. Lehet, hogy a tesójával találkoztam akkor? Hiszen Dashán még mindig vannak nyomok, még ha nem is igazán lehet észrevenni őket. A másik Dashán viszont semmi sem látszott, de azzal védekezett, hogy nagyon sok alapozó van rajta. Vajon most már azért nincs, mert nem annyira látszik, vagy csak a testvérével találkoztam? Ki fogom deríteni, öcsém!
Nagyon vidám, még nyugtatgatni is próbál, miután provokál keményen. Hát egészségeses életmód ez?
- Na, így már jobb – egyezek bele. – Igen? És mivel vehettelek volna még rá? A szép szó nem használt – azért bocsánatkérést ne nagyon várjon, majd egyszer, ha valaki nagyon megérdemli, majd kérek. De egyelőre nem ismerek senkit, aki az én bocsánatkérésemre szorulna. Amit eszik az nagyon fura, főleg, hogy pálcikával eszi. Tudom, hogy van ilyen, meg tradíció, meg minden, de nekem fura. Sosem voltam oda az ilyen kajákért.
- Nem, nem zavar. Bár érdekelne, hogy mit gondolsz arról, hogy én hogyan használom szememnek megfelelően a pálcákat – vigyorgok és letámasztom a bal könyököm, majd az öklömre fektetem a fejem. Újabb sajt és gyümölcsdarabok landoltak a számba felváltva, mivel Dashát néztem és nem azt, hogy éppen mit veszek a kezembe.
- Hé, manó, egy kanalat – csillan fel a szemem a felkérésre. – Érdekel az íze, de csak kanállal, ha nem bánod. Majd a legközelebbi randin talán már megtaníthatsz egy-két fogásra – kacsintok, miközben az egyik büdöske meghozza a kanalat. Amint ideadja a levitás taekwondokirálynő az egészet, óvatosan veszek és megkóstolom a levesét.
- Mondd csak, emlékszel, hogy találkoztunk a folyosón a minap? Furcsán viselkedtél, nem ismertél fel. Vagy a tesód egy nagy kamugép és szórakozott velem – nem fogok kertelni, szeretem az egyenes beszédet, az a legegyszerűbb és akkor nem kell mismásolni sem. Jó, néha elferdítek dolgokat, de az csakis a másik kedvében való járás miatt teszem. A leves íze elmegy, de nem lesz a kedvencem.
- Hát, nem fogom literszámra enni, de nem rossz. Nekem kissé alul-fűszerezett, és más ízvilághoz vagyok szokva – mosolygok, majd visszatolom neki az ételt. Egy sajttal gyorsan el is oszlatom az egészet a  számban, immár megint élveztem a kemény tejtermékek örömeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Jaj, nehogy már, engem nem érdekelnek ezek. Rosszul leszek tőlük, értsd meg, öcsém! – felháborodva közlöm Izával a dolgot, amikor kilépünk az édességboltból. Most tényleg a mugli mesevilágról, meg ilyen baromságokról kell előadást hallanom tőle? Nem igaz, hogy ezt nem lehet megérteni, hogy engem hidegen hagynak – jobb esetben - ezek.
- Amúgy is, hogy lehet ilyen hülye nevet adni valakinek, hogy Kulk, meg Csiparózsika? – nem hagyom magam, hátha ez elég lesz majd ahhoz, hogy ne próbáljon engem felvilágosítani. Mert ez a nagy terv, hogy ha már barátok vagyunk, ismerjük egymás kedvenceit. Nos, az én listám ugye elég rövid ebből, meg a csajok sem hiszem, hogy lázba hoznák őt, na meg nem engedtem kifizetni azt a rohadt nagy vattacukrot sem, amit a kezébe szorongat és majszolj. Komolyan, ha nem ismerném, azt hinném, hogy ez neki olyan, mint a drog, mert kikerekednek a szemei, és azt a ragacsos izét falja, mintha két napja nem evett volna.
- Nem beszélve Hamupatácskáról. Az egy ló, fogadjunk, aki tüzes szekeret húz, és megment valami mugli malacot – mondom undorodva, még a felkaromat is megvakarom, mert libabőrözni kezd ettől a témától. Amúgy tök jó idő van, nemhogy inkább elmennék valahova szórakozni, de nekünk itt kell nagyon fontos dolgokról beszélgetnünk. Természetesen én már végeztem mindennel, ahogy ezt nem is felejtem el hangoztatni, ahányszor csak találkozunk, vagy találkozom bárki ismerőssel, mi több már végzősnek mondhatom magam. Mivel hivatalosan véget ért már mindenkinek minden, azért is gondoltam egy kicsit Izával téblábolni. A jó hír az volt, hogy kapott rá, de nem bírja ki, ha leszólom az ő által kedvelt dolgokat. Emiatt – mondja -, ha majd megismerem ezeket, én is rájövök, hogy milyen jó dolgok. Mivel sok választásom nincs – lebeszélem, végighallgatom vagy itt hagyom – kénytelen leszek gyorsan dönteni ezek közül. De olyan jó az idő és én nem akarok bent lenni, haza meg ugye nem mehetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- A törpék nem is tudnak beszélni emberi nyelveken. Meg semmi értelme a bányában dolgozni, mert kicsik. Főleg, amelyik elalszik. És mit csinál a néma, tudod a szemetesvödör, amikor ráomlik a szikla? Nem tud kiabálni se. Nem beszélve arról, hogy egy ember be sem férne a házukba. Szóval tökre jó a hozzáállásom, csak nincs a mesének értelme – nyilván ezek mind csak kifogások, hiszen minden mesébe bele lehet kötni, mert gyerekeknek íródtak és nem az a fontos nekik, hogy a Pókegérke szereti-e a sajtot. De úgy látom, nem adja fel, nem az a típus és lelkesen folytatja, kijavít, öcsém! A szemem forgatom már kínomban, nem értem miért nem hagyom itt. Egyen csak, legyen boldog, én pedig malmozok a szobámban. Az is izgisebb, mint a muglik hülyeségei.
- Jó, akkor Hulk, meg izé. Csipkerózsika, vagy ki – vonok vállat, ha ez neki ilyen fontos, legalább leszállunk a témáról. Mert amúgy Hulk egy mugli, aki kifejlesztett valami szert és zöld izévé változik, aki nagyon nagy és a mugli fegyverekkel nem nagyon lehet bántani. Egy jó átok biztosan segítene rajta. Na, és a nagy hős, nem bántja a jó csajt… hát persze, szelektál, meg minden.
- Milyen malacot? Oké, eszembe sincs idekeverni – vigyorgok és leszedek egy kis falatot a vattacukrából, és mielőtt lereagálhatná meg is eszem. Na, meg is lesz a böjtje, mert ilyen édes-mázos izé, ami nagyon cukros és majd elhányom magam.
- Merlinre! És neked ez a kedvenced? – kérdezem, miközben előkapom a pálcámat és egy wasserrel vizet csorgatok a számba. Gyorsan megiszom, amíg ki nem megy az íze a számból. Persze nem mindenki szerethet mindent, de ez a cukros izé eléggé borzasztó. Nekem nagyon.
- Azt – helyeselek, ki tud ennyi ökör nevet megnevezni. De most tényleg. Hamupipőke. A hamu rendben van, de pipőke? Az meg milyen mugli betegség lehet már? Meg mitől hamu az a pipőke? Mondjuk, lehet, hogy csak el kéne fogadnom az egészet és akkor gyorsan vége lenne. A gondolataim és a szemeim elkalandoznak egy szép lány popsijára, aki elhalad mellettünk, és váratlanul ér a kérdése Izának.
- Hát persze. A hercegnőt házimunkára fogták, logikusan és rájött, hogy fáj a lába. Ezért kellett a fejére a pipőke, ami meggyógyította a lábát, jól tudom? – kérdezem egy félmosollyal az arcomon. Mondjuk az eddigi történetekből kiindulva akár ez is lehet a vége.
- Inkább mesélj a szuperhősökről, mert azok jobbak – hazudok sima, észrevehetetlen hanghordozással, de tényleg, azoknak legalább van valami értelmes történetük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Hogyne találkoztam volna törpével, ott van a navinés fogó – legyintek, de nem kötözködöm tovább, mert nincs értelme az egésznek. Hófehérke és a hét törpe. A mesék általában valamire tanítanak nem? Ez mire?  Hogy ha megmérgeznek, majd megcsókolnak, újraéledsz? Ugyan már, Hófehérke is normális volt. Kitakarította a törpék házát, öcsém! De rendes, azt a naaaagy házat. Beletelhetett vagy fél órába is, öcsém!
- Igen, tudom milyen a malac. A legtöbbjük ott eszik a nagyteremben, és nem látott még kést, meg villát. Vagyis de, képen, csak abban lakni lehet – vonom meg a vállam. A diákok nem arról híresek, hogy az evési szokásaik kifinomultak lennének. Esznek kézzel, teli szájjal csevegnek, úgy, hogy a fél káposzta kint van az arcukból, és csöpög le róla a lé. Igen, tudom, hogy milyen a malac. Tehát Iza nem rasszista, mert rózsaszínek a malacok, azt meg a fehér emberekre szokták mondani. Nahát, milyen új dolgokat tudok meg róla, pedig erről még nem is beszélgettünk, üdítő változás.
Viszont kíváncsi voltam, hogy mi a jó a vattacukorban, mert látványra semmi. Gyorsan rájöttem magamtól is, hogy az íze is a látványához hasonló. Édes, gejl, és cukortúltengést okoz. Tényleg majdnem megfordult a gyomrom, de hát az is kemény, ahogy én magam, szóval kibírtam. Azért látványosan eljátszottam a nagy halált, hogy Iza érezze, mit eszik.
Megfenyeget, hogy ne vegyek többet a vattacukrából. Ó, hát emiatt nem kell aggódnia, nálam akkor lát többé ilyet, ha vételezek számára, hogy csendben maradjon, vagy, mert szülinapja van. Azért utána mászok, de még egy kicsit simogatom látványosan a hasam. Úgy, mintha ösztönösen tenném, de mindenki tudja, hogy nem az, tudjátok.
- Azt tudtad, hogy nagyon szexi vagy, amikor fenyegetsz. Szóval, ha pasizni akarsz, mindenképpen fenyegesd meg, nyert ügyed lesz – rákacsintok és fel is nevetek. Azért még hátrapillantok a harmadéves csajnak és dobok neki egy csókot. Elkaphatja, ha aranyvérű, amúgy pedig köpésnek fogja fel. Lehet választani, öcsém!
De ha már ennyire „felvilágosítani” szeretne Iza, akkor legyenek a hősök. Biztosan továbbra is elcsépelt dolgok lesznek és uncsik. Csak ne mesék, könyörgöm!
A kiscsaj visszajött és nagyon örült nekem persze.
- Este 11-kor a főtéren galambom – mondtam neki, szándékosan takarodó időpontot használva. Hát igen, szegény Iza nem aludhat, mert le merem fogadni, hogy megnézi, ott vagyok-e. Pedig nyilvánvaló, hogy nem leszek ott, a kiscsajnak persze felvillannak a szemei, és viháncolva szalad tovább.
- Van Európa, Ázsia kapitány is? Meeeg Bogolyfalva kapitány? Az biztos te lennél. A hős, aki Farkas Zéténynek mugli mesét mond – nevetek, mert el tudnám képzelni, valami szexi kosztümben. Fel alá rohangálna, osztaná a vattacukrot, meg minden.
- Ők ilyen politikusok? – fűzöm tovább a témát, bár akkor miért lennének szuperhősök?
- Jaj nem, várj, tudom – emelem fel a kezem, pedig a képemre van írva, hogy mennyire tudom. – Ő az amerikai szuperhősök vezetője. Megmondja a Hulknak, hogy te most a izét ütöd, mik voltak még? A… - erősen gondolkodnom kell, mert már elfelejtettem a sok nevet, amiket emlegetni szokott. -…Denevérkutyát, vagy a gonosz Csalánembert, ugye? – hát, hogy jól emlékszem-e, igencsak kérdéses, de nagyon várom a választ. Na, ez mondjuk tényleg igaz, öcsém! Röhögni akarok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Oké, lépjünk – vonom meg a vállam. Bármit mond is, makacs volt, össze volt verve, akár belső sérülései is lehettek, nem tudom. Szóval felelőtlen volt, én pedig jó kedvemben ahhoz, hogy elvigyem a gyengélkedőre. Az más kérdés, hogy a szállítási módot nem így képzeltem, de szerintem ennek jobban örült, mintha a hajánál fogva húzom végig a kastélyon. Amúgy meg volt némi szerencsénk is, mert egy tanárral és egy refektussal sem találkoztunk, kizárólag bámészkodókkal, akiket rövid, „ránézéses” módszerrel elküldtem a francba, vagy a mugli vidékekre. Azok biztosan szörnyűek lehetnek.
- Most mondtad, hogy lépjünk túl rajta szívem, és újra felhozod. Hol itt a logika? Különben is ezek pálcikák, az meg varázspálca – helyesbítek neki, mert ha szeretne még kötözködni, velem lehet nyugodtan, csak nem érdemes. Azért megnézem a levest, és ha már ennyire baj, hogy pálcával próbálkoznék, akkor lássuk a kanalat.
Felkapom a fejem egy kissé a következő mondatára, pedig már éppen belemertem a levesbe a kanállal. De az félúton megáll, és próbálom értelmezni a keleti szépség mondatát.
- Randi? Kedves? Hmm – csak ennyit mondok és megkóstolom az ételt. Hát mit mondjak, nekem alulfűszerezett, de hát magyar ember vagyok, aki él-hal a fűszerekért. Elbírt volna még egy kis sót, vagy paprikát, vagy… nem tudom mit, nem vagyok szakács. De egyébként nem mondanám rá, hogy rossz, csak nagyon más. Oké, talán ha többször ennék ilyet, talán még rá is jönnék, hogy mitől ízlik ez. Volt benne valami, aminek az utóíze markánsabb volt és igen… érdekes. Érdekes, de finom.
- Egészen ehető, nem rossz – tolom vissza a konklúzió után a tányért, mégsem az én ízlésem, és nem is az én kajám. Persze, ha kifejezetten ízlett volna, lehet, hogy nem kapja vissza, hanem befalom az egészet. Elveszek egy szelet sajtot és haza ízeket viszek a számba.
Közben megemlítem a tesóját, és kiderül, hogy az szórakozott velem, illetve kihasználta azt, hogy a testvérének hiszem. Meg fogja bánni, ha legközelebb találkozunk, ezt ígérhetem.
- Szóval te is szeretsz szórakozni másokkal? Nyilván hülyének tart, mert összekevertem veled, de majd legközelebb megbánja – vonom meg a vállam, és mosolygok. Ez általában nem jelent jót, de most nem éreztetem, hogy neheztelek a tesójára. Nekem kellett volna ezt észrevennem, persze a hibás nem én vagyok, öcsém!
- Van valami, ami alapján meg lehet különböztetni titeket? – ez elég várható kérdés volt a részemről, hiszen, ezzel gyorsan le lehet tesztelni, hogy kivel is van dolgom. Újabb sajt, és egy kis szőlő. Furcsa elegy, de végül is jól esik.
- Hát de, eltaláltad. Pedig semmi baja nem volt, és ez gyanús is volt. De ügyesen játszotta az amnéziást, aki nem emlékezett sem a csókra, sem a verekedésre. Gondolom, azért majd megkérdezi ezeket, számíthatsz rá – vigyorogva tolok be egy újabb sajtdarabot. Most jöhet néhány szelet alma – mert nyilvánvalóan fel vannak szeletelve a dolgok, a szőlő pedig szépen fel van szemezve és egy tálba betéve. Közben nézem, ahogy eszi a pálcákkal a levest. Igen, jól mondtam: pálcával levest, öcsém!
Végignézek megint rajta és mosolyogva tolok be néhány szelet gyümölcsöt újra.
- Hát, így belegondolva jól vagy így szőkén is nekem Dasha – kuncogok és a fejem feltámasztom a két kezemre. Igen, így is elég jól néz ki.