Nem lehetett nem észrevenni, hogy az ügyeletes „énvagyokalegjobbcsajmiértnemfigyelszrám” leányzó, nagyon kihívó módon vetette észre magát velem. Magamban elmosolyodtam, de egyébként pedig csak a szemöldököm húztam fel, és adtam neki egy kezdőmondatot, hogy megnyugodhasson a kis lelke. Észleltem a jelenlétét. Csak hát nekem más dolgom van. Van ilyen nem? Esetleg szabad mással foglalkoznom is, á, mindegy…
- És mire hajtasz „nemhófehérke”? – nyilván rám, de a világ és az én sajnálatomra már el vagyok jegyezve. Líra a megmondhatója, hogy mennyire örülünk mi ennek, nagyon vágytunk erre, szinte kívántuk a másiknak, hogy ez összejöhessen. Csak éppen más emberekkel, nem velünk. De egyelőre játszom, amit kell, és tartom magam a dologhoz, bármennyire is fáj nekem ez.
- Abból. Azt jelenti, hogy nem az alantasabb körökből – bár tudom, hogy ez is nézőpont kérdése, és lehet, hogy ez a csaj is az én értékrendemet követi, de a lényeg az, hogy én tudom, hogy ki-kicsoda és ki méltó arra, hogy egy levegőt szívjon. Viszont még mindig ismerős ez a szőke, és ez bizonytalansággal tölt el azzal kapcsolatban, hogy mikor szóljak be neki, esetleg megkapja a kijáró tiszteletet, amiért láthatólag az egész parolázás elindult.
- Egy Neviczky, hmm. Akkor azért voltál olyan ismerős. Farkas Zétény – felállok hát, egy halvány mosolyt dobok neki és kezet is nyújtok. Ha esetleg elfogadná, még egy kézcsókot is kap, egy igen udvariasat, nem úgy, mint Lyra. De az egy másik történet, és az más miatt volt, nem a Black család méltóságához volt igazítva. Igen, a Neviczky-k is egészen jó nevű család, szóval a Hófehérkével olyan nagyot nem is tévedtem.
- Téged miért száműztek ide? – teszem fel az elég kézenfekvő kérdést, miközben visszaülök a helyemre. Most össze kéne hasonlítanom Lyrával, hogy kaphattam volna jobbat, de nem tudnék objektíven dönteni. Ahhoz egyikükhöz sem kéne, hogy legyen közöm, így csak marad a sóvárgás a szabadság után. Meg az után, hogy Lyra egyszer nézzem rám normálisan, mert nem olyan jó vele annyit találkozni, amikor adja a fapofát.