Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A fehéregyensúly nem volt jó, a háttérből illett volna kivenni a berepülő madarat. Mondja ő, és hozzáteszi még, hogy: "így csak Várakozáson Felülit tudok adni, kedves Zétény". Egy, kedves neked a feldugott sün, kettő a madár SZÁNDÉKOSAN volt benne hagyva. Persze, ő tudja, hogy a kép koncepciója így megtörik, hogy a csuklóját törné el az én Yat Chi Kuen-em. De mivel már apa vagyok, mégis kedvesen kell viselkednem, nem hozhatok szégyent Natie-re. Legalábbis Nadia szerint, akinek egyelőre élvezem a bizalmát a lányunk felé. Hülye egy helyzet, de már túlbeszéltük, túltárgyaltuk és már csak a jövőbe tekintünk. Az, hogy Sarah meg nem jött el a randira, valami béna dologra hivatkozva, nem segít a mostani komor hangulatomon. Lehet, hogy beugrok Natiehoz délután, hogy legalább elbohóckodjak a kisasszonnyal, vele mindig öröm az élet. Főleg, ha a nagyit egy kicsit megviccelhetjük. Szívesen teszem, öcsém. De ahhoz le kell nyugodnom jobban, mert jelenleg bárkit meg tudnék büntetni, hogy finoman mondjam. De szívesen odeébtessékelek pár gólyát, vagy nagyobbat is, ha éppen belém szeretne valaki állni. Lehet, hogy jól is esne egy kis feszültséglevezetés, ha már a professzoron nem tudtam ezt megtenni. Helyesbítek, nem akartam megtenni. Így is felbuktatok egy gondolataiba elmerülő fiatalabb diákot, aki miután felkiált, mérges arccal fordul felém. Én pedig várom, hogy mit reagál. De végül nem csinál semmit, csak motyog valamit az orra alatt a rellonosokról, és odébb áll. Kár. Le kell egy kicsit higgadnom, szóval megrendelem azt a könyvet a mágusnetről, amit a múltkor kinéztem magamnak, és a társalgóban ehhez pont jó lesz a kedvenc fotelem. Most nem annyira nyugis a helyiség, de azért elviselhető. Elindulok a sarkom felé, de egy ismeretlen csajszi már odaült, és nekem nincs kedvem a mellette lévő ülőhelyekre odaülni. Odasétáléok hozzá, és nézem egy kicsit magamnak, szerintem őt már nem tudom megfegyelmezni a jelvényemmel, így egyszerűsítek.
- Cső, átülnél a helyemről, szükségem van rá - még hozzá sem tettem, hogy öcsém, így mega-ultra-kedves voltam a körülményekhez képest a csajjal. Nem is igazán nézem meg magamnak, csak várom, hogy elhordja az irháját. - De most komolyan, nem akarlak odébtenni, mert kedves vagyok - még egy mosolyt is megengedek magamnak, hogy megtapasztalhassa a Zétény-féle kegyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Sosem szeretett mindenki, és ez így jó. Ha mindenki kedvelne, az annyira nem én lennék, hogy rosszul érezném magam. A levitás szőke, aki a tökmag csoport helyi ügyeletese volt, elfoglalta a helyem és kérdést tett fel nekem, ami alapvetően hülyeség. Ha viccelnék alapvetően látszana rajtam, de mivel kifejtettem kedvesen a kérésem, így ez nem lehet vicc. Persze tudom jól, ő nem ismer engem - minden kislány mégsem epekedhet értem, öcsém -, emiatt nem tudja, hogy ki áll vele szemben. Azt sem tudja valószínűleg, hogy hamarosan valamilyen módon hűlt helye lesz a székemen, amit én dedikáltam magamnak, és amiről sokan tudják, hogy az enyém. Sóhajtok egyet, és tényleg eléggé együttérzően nézek rá a tudatlansága miatt.
- Hát... nem talált, szőke hercegnője a kék háznak - tényleg, kedves vagyok, még fel is emelem szóban olyan magasságba, amit nem érhetne el. Már csak azért sem, mert hiába a csinos pofi, sajnos ismretlen valaki. Márpedig ha én sosem hallottam még róla, nem lehet előkelő hercegnő, csak annak udvarhölgye. Hmm, hölgynek hívtam a könyvzabáló tintaszín ház képviselőjét. Persze ott is van legalább egy normális ember, az pedig Iza. Maradjunk annyiban, hogy összesen egy, de bármikor meggyőzhet ennek az ellenkezőjéről bárki, ha szeretne. Látszik a hitetlen képén, hogy nem érti az egészet, pedig magyarul mondtam, és egyértelműen. Vagy csak lány, és azért?
- Jól van édesem, elmondtad, amit akartál. Arrébb tennéd a két féltekét az útból, hogy ne nekem kelljen? Ez volt a harmadik, egyben utolsó kedves kérésem - szélesen elmosolyodom, és felemelem a szemöldököm is mellé. Iza mondta, hogy legyek kedves, de ez nem mehet örökké, csak amíg megkapom a kellő tiszteletet. Én már megadtam a kéknél a laszti. Aztán odébb lesz téve...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Tudtam, hogy felpiszkáltam a szőkét, látszik rajta, ahogy kiakad a barom-métere. Pedig ahhoz képest, hogy elküldhettem volna Merlin hátsójába is - még ezt is ilyen szépen írom le, nahát! -, egészen szofisztikáltan és kedvesen kértem meg, hogy üljön el a helyemről. De neeeem, ő itt a kemény és megmondóember, a nőtársadalom szociális vezetője. Hát nehogy már ilyet merjen valaki csinálni, ezen kívül személyeskedik is, ami viszont nálam akasztja ki az eddig voltam kedves-métert.
- Az a baj, hogy tévedésben vagy, kedves számológép. Kértelek, hogy menyjél arrébb. Ha ez neked böfögés, eléggé oda vagy magadtól, meg vissza - teszem karba a kezem, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy még mit fog kiokoskodni a levitás. Mondjuk mit is vártam volna mást, minthogy ne érjek hozzá. Hű! Sokan azt hiszik, hogy azért mert nők, előjogaik vannak és hát felháborító, hogy mit képzel bárki is, ha ezeket csorbítani szeretné. Szerencsére elég felvilágosult vagyok ahhoz, hogy ezeket én ne vegyem figyelembe.
- Miért? Végre megérintene egy férfi? - mosolyom széles, de most nem gúnyos, inkább ilyen velejébe látó. Fogalmam sincs, amúgy, hogy van-e pasija, vagy szűz-e még, de általában jó a szemem az ilyesmikhez. Nagyon felpaprikázódik a kékségem, mert a pálcáját is kézközelbe helyezte - ha tudná, hogy hamarbb el tudnám venni tőle, mint, ahogy odanéz, öcsém... - én csak körbepillantok újra, hogy figyelnek-e.
- Na jó, ha már így kiszámoltad... ülj el a helyemről most - mondom neki bekeményítve a hangomat. - Kérlek - emelem fel mindkét szemöldököm egyszerre, és a kedves hangszínemből immár egy csepp sem maradt. Ha tovább ellenkezne, azonnal akcióba lépek és egy ezerszer begyakorolt mozdulattal, egyszerűen arrébbtessékelem, aminek ha nem figyel, az a vége, hogy összeakadhat a lába és a fenekével sikálja fel a padlót. Hát, reméljük erre nem kerül sor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Felnevetek, tényleg. Oké, mindig vissza kell vágni a másiknak, ez elismerésre méltó. Ehhez hozzájön az is, hogy élvezem ezt a beszélgetést. Tudom én, hogy mérhetetlenül idegesíti a csajt ez a stílus, és még mindig van bennem annyi, hogy simán tudom fokozni, emiatt remélem nem szenved maradandó károsodást majd az agya. Régi emlékek bukkanak fel, hogy milyen is volt az igazi Farkas Zétény, akinek semmi sem volt szent, és mosolyt csal az arcomra, hogy bármikor elő tudom húzni ezt. Még akkor is, ha merőben más vagyok már. De most jól esik mégis, valamiért, talán még sajnálom is kicsit a lányt. Azért annyira nem.
- Aligha - a nevetésem végül elhalkul, és láthatóan hülyének nézem. Az a baj a lánnyal, hogy mindenki más itt a társalgóban nem így vélekedik, de hát az is lehet, hogy ő a lányokat szereti. Emiatt viszont nem tudnám elítélni, én  is a lányokat szeretem. Végül megkegyelmezek neki, de ezt sem bírja ki szó nélkül. Azt hiszi, hogy övé az erkölcsi győzelem pedig nem így van. Az én akaratom érvényesült és azt történt, amit mondtam. A körítés senkit nem érdekel, mindig a végeredmény a fontos.
- Hát hogyne - apró mosoly bujkál csak a szám szegletében, majd amint ellép a lány mellőlem, bevágódok nagy lendülettel a fotelbe. Jól felmelegítette a kis pimasz, elhelyezkedem kényelmesen és mindenttudó mosollyal bámulok rá. Ha még nem ment el, megadom neki a kegyelemdöfést.
- Azért tudod, hogy az történt, amit én akartam. De azért örülök, hogy megismertelek szöszke - nekem ennyi volt mára a beszélgetés, remélem számára is ennyi. Azért felkészülök arra, ha esetleg nekem támadna látványosan kiteszem a pálcámat a karfára, hogy ha esetleg meggondolatlanság ra vetemedne, ne legyek védtelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Már egy ideje sétálgatok a kastélyban, ma kihagyom az órákat, amúgy sem kell bent lennem mindenkin. Nálam a felszerelésem, egy állvány, egy váz és két objektív is, néhány optikával, ha rá akarom még húzni. Persze meg is lehetne ezeket bűvölni, de sokkal jobb a hagyományos mugli módszer – nem gondoltam volna, hogy ezt valaha így gondolom -, mert tényleg rajtam múlik minden. Esetleg, ha túl jó lesz valami, akkor varázslattal még lehet, hogy tökéletesíteni fogok rajta, de még ez sem biztos. Inkább csak magamat adom, és úgy próbálok valami érdekeset kihozni a kastélyból. Van, hogy megállok az egyik saroknál, és a diákokra fókuszálok, vagy egy szoborra, vagy éppen néhány kompozícióra, mint például egy sétáló pár, ahol megjelenik a szerelem, vagy éppen féltékeny szempillantás, amit sikerül elkapnom. De ezen kívül még számtalan dolgot megpróbálok elkapni, több, de inkább kevesebb sikerrel. Végül megint megállok az egyik folyosón és módszeresen fotózni kezdek, szinte méterről méterre. Egészen addig, amíg megpillantok egy az ablak mellett álló, a falnak nekidőlő lányt, akinek a haján éppen játszik a napfény, amit a festett ólomüveg ezernyi színnel tarkít. Hát ez tökéletes lesz a mai nap lezárásának, ha nem vesz észre a kiszemeltem. Belenézek és ráfókuszálok, amikor felismerem a múltkori csajszit, elég ironikus lesz azonnal a mosolyra húzódó szám. Mindegy, most ő a modell, ő érezheti szerencsének magát, főleg, ha majd látja a végeredményt. Állítgatom a gépet, fényerő, szaturáció, rekesz, zárídő stb., próbálok majd több módban is fényképezni. Az első kép sikeres lesz, nem rám figyel a csaj, valamin nagyon elgondolkodhatott, de most nem néz olyan mérgesen, vagy gyilkosan. Még azt is mondanám, hogy lágy, elgondolkodó arcot vág, ami meglepő, ismerve a habitusát. Tényleg eléggé elvarázsolja a helyet és az egész kompozíciót a fények játéka, ahogy a kviddicses ólomüvegen fényárba vonja őt hátulról a nap, ami szép elkülöníthető színekre bomlik a haján, a fején, a felső testén hátul, és a padlón is. Egy srác megy el az exponálás utáni pillanatban, nagyon remélem, hogy nem lépett bele, mert egyrészt kitekerem a nyakát, ha benne lesz, másrészt még kell pár képet készítenem, amíg a csaj szoborként marad. Sziszegek egyet, a srác összerándul és eliszkol, miközben bőszem próbálom minél többféleképpen megörökíteni a mufurcot. Az tuti, hogy elrontotta az ihletem, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem gondoltam volna, hogy pont egy egyszerű folyosón fogok olyan témát találni, ami tökéletes. De tényleg, még akkor is, ha az a lány van benne. Valahogy látszik benne minden, az arcára valamiféle szomorúság, vagy nem is tudom mi van írva, és a váltakozó színek körbeölelik, mintha kivetülnének a gondolatai és olyanra festenék a napfényt, amilyen a hangulata. Érzem, hogy ez a mai nap legjobb képe, amíg a srác be nem lép a képbe, és a leányzó fel nem fedezi, hogy vele foglalkozok. Összeakad a tekintetünk, és már előre sajnálom, hogy azt fogja kérni, hogy töröljem le. Márpedig biztosan állíthatom, hogy ez nem fog megtörténni, maximum nem lesz benne a portfólióba, de ezek a képek nem lehetnek az enyészeté. Valahogy ki fogom dumálni magam, és nagyon remélem, hogy ezt normális körülmények között meg tudjuk majd oldani. Az ő érdekében.
- A beadandómat – felelem kurtán, majd felállok az állvány mögül, és komótosan elkezdem összepakolni a felszerelést. Előbb szépen letekerem az objektívet, majd jönni fog a váz, és az összecsukható állvány. Bár azt mondtam, minden mugli dolog, de azért kicsit csaltam és varázslattal megcsináltattam, hogy az állvány alkalmazkodjon a terepviszonyokhoz és összecsukható legyen. Máshoz nem használtam varázslatot, szóval mondani unplugged, ahogy csinálom az egészet. Iza milyen büszke lenne rám, ha tudná, Nati pedig oda lesz érte, ebben is biztos vagyok. Még lehet, hogy elviszem mutogatni Kimoriahnak, amúgy is rég látogattam meg.
- Amúgy van valami gáz? Nem nézel ki valami túl jól – egykedvűen pakolgatok, szépen el fogok rendezni mindent a kis táskába, ami nem is olyan kicsi. Valójában a terv az, hogy még csak véletlenül se akarjon belenézni a képekbe, mert már a fejemben kezdenek összeállni az utómunka részletei. Egy kis fény itt, egy kis szaturáció ott, némi élesítés, vagy épp homályosítás, a nem fontos részleteknél. Eskü, még csinos is volt a csaj abban a megvilágításban, meg ugye nem szólt semmit. Az volt benne a legjobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Látom, ahogy eltorzul az arca, pedig az előbb, az ábrándos, sokkal jobban fogyasztható volt mindenkinek. Bár lehet, hogy csak én álltam át fotós üzemmódra és ezt néztem ki belőle, de talán csak nem így van, hogy odaképzeltem, és akkor is morcos volt, mint, ahogy most is, mert lebuktam.
- Művészet órára, ahová járok. Fényképész szak. Ennek az az egyik szemmel is érzékelhető pédlája, hogy fényképezni kell hozzá, ilyesmi géppel - persze ez egy drága gép, nem minden lúzer kezébe való, csak az olyan kiemelekedően tehetséges varázslóknak, mint, amilyen én vagyok. De hát, ha ez a lány ismerne, akkor tudná, és nem kéne ezen ironizálnom. Amúgy sem kéne, mert tutira nem használ annak az ügynek, hogy ne kérjen meg, hogy töröljem le. Legalább egyet tarthassak meg, öcsém!
- Oké, oké - teszem fel a kezeimet egy pillanatra, nem akarok én mindent megtudni. Lehet, hogy szerelmi bánata van, vagy rossz jegyet kapott, vagy a szülei válnak, nem az én dolgom. De gondoltam, most az egyszer rendes leszek így pakolás közben, és enyhítek valaki rosszkedvén. Hát, nem annyira meglepő módon - főleg az első találkozásunk után - ez nem jött be. Ő viszont idejött, mikor már majdnem mindent elpakoltam. Lesz ebből még baj, érzem a csontjaimban.
- Hát előbb bemutatkozhatnál. Én Zétény vagyok, Farkas Zétény - húzom egy kicsit az időt, mert tényleg jó lenne kikerülni ezt a lehetőséget. Amúgy is, csak nem olyan, hogy ki kelljen törölni az összeset.
- Oké, kitörlöm... nem nem akarom kitörölni. Mi lenne, ha előbb megnéznéd a képeket? És ha azt mondod, hogy nem tehetem a beadandómba, egyet megtartanék, magamnak, mert... túl jó lett - mondom egészen komolyan, már-már kérlelve őt. Csak nem lesz olyan kegyetlen, hogy nem hagy nekem egyet sem. Szerintem látszik, hogy igazat mondok, és egyébként is mindig igazat mondok. Persze ezt ő nem tudhatja, ezért muszáj rávezetnem erre az egyetemes tényre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem egészen értem, hogy mi baja lett hirtelen, persze nyilván provokáltam egy kicsit, de nem ennyire. Sajnos nem ismer annyira, hogy el is higgye nekem, hogy mire kellenek a képek, amiket csináltam egész nap. Bár tény, hogy a korona az ő képeire került fel szimbólikusan, de az mindegy.
- Mi vagyok? - nézek rá, gőzöm sincs, hogy miről beszél, nem vagyok annyira járatos a mugli világba. Kanonista, vagy Nikonista? Jahogy! - Egyik sem, nem tudom, hogy van-e komolyabb különbség a két gyártó között - morfondírozok hangosan neki. Nem tudom, hogy ez miért fontos, de majd ezek után meg fogom nézni, hogy jobb-e a Nikon. Nekem Canonom van, de csak azért, emrt ezt javasolta a tanárnő az órán. Lehet, hogy ő a canonista. Azért csak bemutatkozom neki, hogy ha már nem ismert eddig, ne legyünk ismeretlenek egymásnak, nem? Vicces, mert mégis ismer. Akkor viszontnem tudom, hogy miért akar ennyire idejönni és tönkretenni a munkámat. Ha nevemet tudja, tudhatja, hogy nem könnyű elérni nálam dolgokat. FŐleg a legjobb képek kitörlését.
- Ezek szerint mégis. Ha ennyire ismersz, tudhatnád, hogy én nem hazudok. Előbb nézdd már meg, mennyibe telik, hmm? - kezd kihozni a sodromból, miközben már csak a váz van nálam. Ott bekapcsolom a lejátszó módot és kikeresem a róla készült képeket. Majd amint megvan, megfordítom, hogy lássa, bár így piciben nem annyira látszik, de azért, ha nem teljesen vak látni fogja, hogy jó képeket lőttem róla. Nagyon remélem, hogy ezek után valamilyen komprumisszumra jutunk, mert ha nem, én nem tudom mit fogok csinálni. A képek kitörlése után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A mai napnak egy szerencséje van - gondolom magamban, miközben eldobom az újságot a közelemben lévő kukába. Egyből-egy, öcsém. Szóval az a szerencséje, hogy nemrég búcsúztam el Natitól (not at all? ssszzz), és eléggé feldobott így a végére. Kezdenek sűrűsödni a határidők, egyesek letöröltetik a jó képeket, amiket csinálok, mások meg nem jönnek szembe velem. Amúgy ma van valami világnap a vörösökkel, de az biztos, hogy ma még vörös nőt kell csókolni, különben elszáradnak. Vagy vörösbort kell melléjük inni? Vállvonással indulok a csárda felé - talán jó lenne már valami otthonba költözni Zétény -, de nem kell sokáig várnom, hogy a régi reflexek beinduljanak. Mi az oka? Szembe jön velem a sötétben, apró mosollyal az ajkain egy hivatalból kilépő vörös hajú fiatal nő. Szerintem ez valami jel lehet, fel is pillantok az égre. Aztán szépen elindulok felé, megnyerő mosolyom kiül az arcomra.  A magambiztosságomból még nem veszítettem, önbecsülésem pedig megkarcolhatatlan. De, hogy el ne kerülhessen, őt nézem, a szemeit és a hidegben lebbenő haját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hopp-hopp, bejött, aminek be kellett jönnie. Hát nem tudom, szerintem csak jobb képűbb lettem, mint eddig. Bár a segíthetek szót atomjaira tudnám trollkodni, továbbra sem hazudok, ami az egyik legfőbb erényem a szerénységem nemléte mellett.
- Nos, ez attól függ - állok meg a nő előtt, aki egyébként amelett, hogy vörös, most már látom, hogy csinos is. Azért a kettő ilyesfajta kombinációja mindig megmelengeti a lelkemet.
- Ma van a napja, tudta? - nézek le az utca kövére, majd vissza a szemeibe, és a mosoly, már egészen halvány csak, de még ott pajkoskodik (pajkul?) az ajkaim szélén. - Zétény vagyok, Farkas Zétény, egyébként. És ezt most nem tudom miért is mondtam el pontosan, de így sötétben esetleg felmerülhet egy csomó dolog, ha leállok egy idegen nővel, egy csinos nővel beszélgetni - is, ezt még nem tettem hozzá. Egy kicsit fürkészem, nem igazán szeretném ha beijedne, futva csókolózni olyan meh, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Egyelőre nem tudom mit gondol, de fura a válasza. Pedig hát milyen jóképű vagyok már! Szerintem nem sejti, hogy mire készülök, mondjuk nagyjából két perce még én sem sejtettem és ezért erős hátrányban van. Elfogadom a kezét, határozottan, nem összenyomva az etűnő puha tenyeret megrázom, majd közelebb lépek.
- Valójában ez egy hülyeség, és remélem nem ijeszettem meg, Zsófia - lépek hátrébb, kilépve a kellemetlen közelségből. - De gondolom nem jött rá az egészre. Ciki - fújom ki a levegőt és az ajkaimból sárkányfütöt eregetek a csípős hideg és a bensőmben tomboló forróság között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Amennyire jó emberismerő vagyok, nincsenek sejtései, illetve... - morfondírozok, az ajkaim körbemozgatom - ... rosszak - fejezem be, majd közelebb lépek hirtelen és lágyan megcsókolom, miközben felvonom az arcomra a pofonkérget, azaz felkészülök rá. Tényleg nem támadok, csak óvatos csókokkal járom be az ajkát, ha engedi, még az arcát is kezeim közé veszem. Hát remélem megérte és nem a gyengélkedőn kezdem a ma éjjelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Érzem, ahogy az ajkaink összeérnek és lassú táncba kezdenek. A pofon viszont nagyon nem akar megérkezni - azért nem hagyom magam álmokba ringatni e téren -, viszont Hollóvölgyi Zsófia szenvedélye teljes mellszélességgel itt van, és ő már nem olyan óvatos, mint én. Nagyon helyes, eképp teszek én is, még a nyelvem is bevonom a játékba és testközelbe húzódok, a hajába túrok és még egy kicsit elnyújtom az egészet tovább, mint, ahogy a #csókoljatokmegegyvöröst hashtag diktálná. Végül megkegyelmezek neki,és hamiskás mosollyal, forró lehelettel vonom be a kipirosodó arcát és sóhajtok is egyet. Lassan pedig a derkáról is lecsúsztatom a kezeim, amik maguktól, mágnesként kapcsolódtak fel a vörös hajú szépség oldalára.
- Több kérdés merült fel bennem. Egy: kérsz-e magyarázatot? Kettő: mit csinálsz ma este? - visszajön a pajkos vigyor az ajkaimra, azért na. Talán túlmegyek egy első csókos határon, de mint kiderült... ő jobban akarta ezt a csókot, mint én!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Amit tudtam megtettem és fel is ajánlottam. Meglepettség , majd apró nevetés és finom ujjrázás támadja le a lányt
- Szóval tudtad, megleptél. Én az előbb olvastam és oda - mutatok a nem messzi lévő kuka felé - dobtam ki az újságot, amiben volt. És jöttél te, mit tehettem volna? -  tárom szét a karjaimat, és egészen szórakoztató, hogy most végül is ki hülyített kit? Nem tudok rá megsértődni, mert, ha csőbe is húzott, szerintem mindketten jól jártunk. Én mindenképpen, még mindig érzem az ajkai érintését az enyémeken. Az már fel sem tűnik, hogy tegezni kezdtem.
- Az sem baj, ha eszméletednél maradsz közben - mosolyodom el újra. - Háááát a szívek nagy szakértője nem vagyok, és régen még akár ki is töröltem volna az emlékét az illetőnek... de ma már nem. Így is az éjszaka fénypontja voltál, és köszönöm - búcúszom el, majd el is fordulok a csárda felé. De csak azért, hogy visszafordulhassak.
- Ha mégis meggondolnád magad, vagy lenne kedved dumálni máskor, akkor hívj - benyúlok a zsebembe és adok neki egy névjegykártyát. Egy teljesen más név van rajta, más arc és kamu szám, valami Bíró Károly, fényképészé. A pálcámmal rábökök és megjelenik rajta a telefonszámom és a nevem. - Csak mondd neki, hogy Zétény és megjelenik rajta a számom - nyújtom át neki, majd mosolyogva indulok el a Csárdába immár végleg, miközben Bíró Károly visszafoglalja az elvarászolt névjegykártyán a helyét. Hát ez egy jó nap volt, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Általában nem szokott zavarni, ha valaki nem hiszi el, hogy nem hazudok, de most egészen picit felmegy bennem a pumpa. És nem azért, mert melléültem volna a vécékagylónak, hanem mert egyébként sem ápoltam túl jó viszonyt Lillával. Meg aztán, ha ennyire körbeérdeklődött utánam, vagy csak hallott rólam, pont ez kerülte volna el a figyelmét? Szelektívek lehetnek rólam a hírek.
- Majd meglátod - vonok végül elegánsan vállat, ezt úgysem lehetne megmagyarázni, majd ha lesz rá alkalom bebizonyítom. Talán még ez is egy ilyen, hiszen eddig sem hazudtam neki semmiről, és tényleg letörlöm, ha arra kér. Persze a jelenlegi viszonyunkon ez elég jelentőset rontana, pedig most sem túl kellemes.
- Elmeeegy? - hitetlenkedem teljes joggal, és félig-meddig zavartam fordítom magam felé a fényképezőgép kijezőjét, hogy jobban megnézhessem. Továbbra is ugyanazt a képet látom, amit eddig és szerintem tényleg az egyik legjobb képem, amit valaha csináltam. Márpedig akkor a szakértő asszony azt mondja, hogy pocsék fotós vagyok. Elmegy. Elmész te, tudod hova? És akkor még tetézi a hidegzuhannyal.
- Ne csináld már. Talán... - húú, hogy hangozzon ez jól, hogy nem akarok neki könyörögni? - ...ez a legjobb kép, amit valaha készítettem. És bár nem csak te tehetsz róla, de vétek lenne kihagyni a beadandóból, vagy akár később valahol megjelentetni. Abból úgyis részesedhetnél, de mindegy, az máskorra tartozik. De ez komolyan kellene, kérhetsz cserébe valamit - ajánlom fel, bár nem tudom, hjogy mit tudnék neki adni, amivel elégedett lenne, nagyon visszautasító ez a csaj. Nem vagyok a nagy felajánlások mintapéldánya, de gondolom ez is kimaradt az általa birtokolt, hiányos önéletrajzomból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Elgondolkodva lépkedek a Bűbájtan terem felé, kezemben lassan forgatva a levelet, amit Iza küldött. Simán felismerhető, hogy ő volt, láttam már tőle ilyet, szóval nem meglepetés. Azt nem tudom, hogy miért nem üzenetet küldött a telefonomra. Mondjuk lehet nem is tudja, hogy már van, ez egy nyomós érv lehet, még nem mondtam el neki, hogy vettem. Nati volt az utolsó indok, amivel meggyőztek, hogy kell, mert a bagoly gyors ugyan, de itt azonnal vissza is lehet válaszolni, vagy akár beszélni is az illetővel. Mondjuk egyetlen egy szám van benne, az is Nadia-é, de na... haladok a korral. Nem tudom, hogy mit akarhat Izus épp most, bár kicsit azért még mindig orrolok rá, hogy nem mondta el, hogy van egy lányom. Értem én, hogy miért tette, de meggyőzhetett volna, hogy nem tőle tudom. Persze, én meg nem hazudok, szóval hmmm. Hát mindegy... pár percet így is késni fogok, egyrész messze van onnan a terem, ahonnan jövök, másrészt olyan fura hangulatba kerültem ettől az üzenettől. Valamit meg elcsesztem? Sosem lehet tudni, bár mostanában Lillán kívül elég konszolidáltan viselkedem, ahhoz képest miket hoznának ki belőlem a renitensek. Régen biztosan lenne pár törött orr, hogy legyen dolga a gyógyítónknak is... ja, az pont Iza. Még a végén tudat alatt fogok lebukni, öcsém. Hallottam pár vad dolgot, a szexpózokba állított páncélokon át, a Banya alatt füvező srácokról. De hogy pont nem én jártam arra, az nagy pech. Na, majd legközelebb, gondolom, ha gólyaként, vagy éppen ötödikesként kijön az emberekből ilyesmi, lesz még dolgom, mielőtt elmennék innen. Az utolsó év már kicsit unalmas, szinte nem is kommunikálok senkivel, a lányom és a portfólió eléggé lefoglal ahhoz, hogy ne kelljen szocializálódnom. Pedig Mihaillal is kéne egyet inni, meg átnézni Kimoriah-hoz, hogy mi van vele. Lehet, már elvette valaki, Bogolyfalván ki tudja? Végül csak odaérek a teremhez, kezemben a mappámmal, amit a mai órákra vittem. Benyitok, Izabella háttal áll nekem, megállok az ajtóban és megállapítom, hogy még mindig jól néz ki így hátulról, még akkor is, hogy takarja a hosszított piros kardigánja, vagy mi az.
- Helló - sóhajtok egyet. - Itt vagyok, ugye nincs gond? - kérdezem, miközben odasétálok hozzá, ledobom az egyik asztalra a cuccom és ha engedi átölelem. - Cső Frayec - kacsintok a kis dögre, Iza állandó kisérőjére. Lehet, hogy szerzek ilyet Natinak, biztos örülne neki, mert menő állatka. Kiengedem a karjaim közül Izát, ha kell és kérdőn nézek rá. Nos?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ijedséget látok rajta, hogy felém fordul, amikor belépek az ajtón. Tőlem meg megkapja a mosolyomat, nem volt szándékos Izám, bocs. Mármint az, hogy megijedj. Eléggé be van parázva valamitől látom, ami csak azért nem jó, mert így én is kezdek beparázni. Tényleg mi rosszat tehettem, amitől ennyire fél, vagy ő tett volna valamit? Biztos vagyok benne, hogy most nem fogja magában tartani. Az ölelés után még mindig nem az a határozott Iza, aki lenni szokott, szóval már szétfúrja az oldalam a kívácsiság egy ikerfúrótoronnyal. Frayec kap egy kacsintást a "dumájára", de aztán az én figyelmem már teljes egészében az én drága barátomé. Tényleg kevesebb lennék nélküle, és ezt egyedül érte el... hallatlan! A mondandója elején pedig már úgy érzem,hogy az ikerfúrótorony a vesémet ostromolja kíméletlenül. Miért nem jöttem volna el? Hagyom kibontakozni, miközben vele szemben hasonlóan támaszkodom le a padhoz, mint ő az előbb, csak én kiteszem a kezem, hogytámaszkodva kényelmesebb legyen. A szemeim az övére függesztem, és próbálom előcsalogatni belőle ezt a... valamit, amitől tart.
Lassan nyílnak szét az ajkaim, de a gondolatok, csak később jelennek meg hang formájában.
- Á - kommentálom röviden, de a hangsúlyból érzi, hogy mit is gondolok az egészről, már ha egyáltalán felfogható az a sok minden és érzelemhullám, ami kicsap, és egy egyszerű "á"-ban manifesztálódik.De legalább most már értem, hogy miért van ilyen állapotban. Mindig fél mindentől velem kapcsolatban, pedig inkább nekem kellett volna félni nagyon sokszor, hogy elveszíthetem őt. Rengetegszer meg voltam győződve arról, hogy itt a vége, sosem bocsájt meg... de mindig meglepett. Hogy miért ragaszkodik hozzám ennyire, fogalmam sincs, de tényleg. Viszont igyekszem meghálálni neki ezt az igazi barátságot, ami köztünk van, és talán sikerül is, mert tényleg szeretem őt, és ragaszkodom hozzá. Talán kicsit többet gondolkodom ezen, mint kéne, és csak ekkor ocsúdok fel, hogy nem kéne szó nélkül hagyni az egészet, mert még valami butaságot fog gondolni.
- Hát, nézzük - kezdek bele, miközben  megvakarom a jobb állam, hogy hogyan is kellene ezt a gondolatot szépen végigvinnem, hogy most már tényleg megértse, hogy mit jelent nekem. - Zavart, hogy valamit titkolsz. Zavart, hogy nem élvezted a vacsorát és a bort. Zavart, hogy otthagytál magyarázat nélkül - vezetem fel az egészet, a Zétény-féle őszinteség délutánon. - Nem tudtam, hogy kerülsz emiatt, de azt tudnod kell, hogy nem te vagy a hibás abban, hogy nem tudtam Natiról. Nadia elmondta végül nekem, mert azt hitte, hogy elárultad nekem, és  nekem kellett megvédenem előtte. Talán jobb is, hogy nem mondtad el konkrétan, mert akkor másképpen mentem volna szerintem oda. Így tudtunk beszélni, és azóta rendeződött a viszonyunk is. A múlt hétvégén is én vigyáztam a drágára, miközben Nadia randizott. Sajnos nem jött össze neki, de ez most mindegy - a sajnos nagyon mély szarkasztikusságal jött ki, talán túlságosan is, bocsi Rosales tanárnő. - Gondolod, én szeretném, hogy átlépd miattam az elveidet? Megértem, hogy nem mondtad el, persze voltam rád mérges is emiatt. De aztán megoldódott minden és Nati szeret engem, Nadia pedig hálás, mert végre van apukája a lányának, akit szeret. Mármint Nati szeret, ő csak kedvel. Remélem - vonok vállat, de nem akarom függve hagyni szegény Izust. Odalépek hozzá, és elsimítoma közben a szemét eltakaró tincsét. Szeretem a szemeit, még akkor is, amikor mérges rám. Ez már így marad, bármi is legyen később.
- Te vagy a legjobb barátom, és már régen elfogadtam, hogy ennél több nem lesz. Tudom, nehéz elhinni, de boldog vagyok ettől, hogy van kihez fordulni bármilyen esendő esetemben is, mert nem árulsz el. Ez nekem már elég. A kislányom pedig a szemeimet és a csibészségemet is örökölte, minden más érdem Nadiaé. Szóval ezzel csak azt akartam neked elmondani, hogy nem haragszom rád és nem fogsz elveszíteni emiatt. Mindig is nagyra tartottalak az őszinteséged miatt, ne aggódj már, öcsém! - a végére elmosolyodom, mert nem hagyhattam meg ezt a hangulatot, nem lehetett az, hogy ne Zétényes legyen a vége. Akkor is, ha már elég bugyután hangzik ez, de mégis rám emlékeztet. Azt a Zétényt sem akarom soha elfelejteni, mert az is én vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Sosem szoktam elmenni dolgok mellett, legyen szóp egy sima beszólásról, vagy a világbékéről, ha ehhez nekem közöm van. Ami annyit jelent, hogy az akaratomat is megpróbálom rákényszeríteni másokra, hogy érthetőbb legyen az, hogy én csak jót akarok mindenkinek, de főleg nekem. Most ez egy ugyanilyen helyzet, de mégis én vagyok vert helyzetben, mert attól függetlenül, hogy astílusomat nyersnek, vagy bunkónak  hiszik, azért én az igazságot képviselem és éppen nem akarom megsérteni valakinek a jogait. Márpedig egy okoskodó mestertanonc, hüyleségeket képzelő mestertanoncnak is vannak jogai, így kénytelen kellettlen muszáj meggyőznöm normálisan, hogy mivel a képen ő is szerepel, bele kell egyeznie, különben lőttek neki. Márpedig ez a kép sok mindent megér nekem, amit természetesen nem fogk elárulni neki, csak finoman puhítom, hátha valami egyszerű követeléssel áll elő. Ez már siker lenne, mert simán ragaszkodhatna hozzá, hogy töröljem ki a képet róla, és én megtenném. Szerencsére nem hiszi el, hogy mindig igazat mondok, valószínűleg emiatt kezd mégis alkudozni. Nagyon helyes, öcsém!
- Oké, ez természetes. Köszönöm. Küldök neked belőle egy olyat, amit csak neked készítek el, tetszeni fog - próbálgatom a varázsdolgokat, és úgy gondolom, hogy némi mozgás, és 3D mélyítés és el fog akadni a szava. Azt hittem el is felejti a felajánlást, de nem olyan fából faragták. Amennyire ismer, jó választást tesz, de nem a legjobb.
- Oké, a tiéd - megyek bele túl gyorsan ahhoz, hogy kiélvezhesse a sikerét. Mivel idén végzem és már lassan vége az évnek, nem hiszem, hogy olyan sokat üldögélnék még ott. Meg úgy amúgy sem fogok, akkor is csak véletlenül jártam arra, mert ideges voltam, ő meg benne ült. Hát, jó vásárt csináltam, de el kell ismernem, hogy két találkozásból egész ravasz húzást vetett be. Azért mosolygok, mert örülök, hogy nem utasított el, és végre mehetek és a mai napot feldolgozhatom.
- Akkor... helló - mondom, és gondosan elcsomagolom a gépemet, majd elindulok vissza a csárdába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nézem őt, aki az első pillanattól kezdve sokat jelentett nekem, most meg már egy olyan biztos pont az életemben, mint senki más. Már, ha ő is elhiszi egyszer magáról. Persze értem én, hogy félti a helyzetét, mert én sem vagyok egy egyszerű eset, sőt, viszont sosem árultam zsákbamacskát. Így tudnia kellene, hogy mit gondolok, vagy legalább sejtenie kellene, nem pedig félteni, hogy elveszít. Noha soha nem árultam el neki – és nem is fogom, hogy nekem is legyen biztosítékom -, hogy nem fog megszabadulni tőlem az életben, hacsak ő nem akarja így. Ő maga, nem a férje, nem a gyereke, nem a rokona, csakis Iza tehet velem ilyet. Elmesélem neki a történteket és mosolyt csalok az arcára, birizgálom a haját és próbálok úgy tenni, ahogy szoktam: azaz tökre úgy cselekedek, ahogy mindig és nem kell másnak adni magam. Igaz, talán Norbi nem örülne neki, hogy ha ezt valaki kívülről látná és elmondaná, többet képzelne oda, mint barátság. Emiatt nem is lehetne kárhoztatni, mert szerintem valahol mégis több ez, mint egy sima barátság. Furán erős, és úgy érzem, hogy nem igazán lehetne elszakítani, ahhoz valami olyat kéne tennie Izának, amit nem tudok elképzelni. Végül úgy érzem, megnyugszik, mert megölel. Hányszor képzeltem el régen ezt a mozdulatot és hányféleképpen. Fura belegondolni, hogy ez elég most már és nem is vágyok többre, erre viszont nagyon is. Nem tudom, hogy mi lesz, ha lesz valakim, el kell fogadnia Izát, mert én nem fogom elfelejteni és elhagyni még egyszer. Túl sok minden köt össze minket, az életem része.
- Ne sajnálj butaságokat – fedem meg picit, mert néha még mindig olyanokon pörög, amiken sem értelme, sem jelentősége sincs. A lényeg, hogy egészen jól kezelte, csak meg kellett hozzá hasonulnia az elvei miatt. Komolyan mondtam, nem tudom mi lett volna, ha elmondja, így jól alakult.
- Tudom, Házvezető-helyettes asszony – halvány mosolyt csalok fel a képemre. – Semmi rosszat nem tettél, de nekem ne Izálj legközelebb. Ha bajom lenne veled, úgyis megmondanám, szóval, tudnod kellene, hogy nem volt veled bajom. Nem kell kerülni engem, hiszen ha néha meg is mondom a magamét, én sem akarlak elveszíteni, szükségem van a barátságunkra. Mindig – dőlök neki újra a padnak fél seggel és nézem őt. Néha úgy érzem, még mindig hülye kis tinik vagyunk, hiába nőttünk fel, meg komolyodott meg. Talán én is valamennyire, de nem merném ezt hivatalosan leírni.
- Nati egy igazán kis csibész, aranyos, idegesítő és imádnivaló kislány. Halálra idegesíti az anyját, engem meg imád. Mondjuk nyilvánvaló ez azért van, mert még nem voltam olyan kemény vele, mint kéne néha, Nadia pedig mégiscsak az anyja és már kinézte a határait. A szemeimet ő örökölte, ezt lesd meg – mondom neki, majd előhúzom a mobilom és mutatok neki pár fényképet. A múltkori esetet pedig nem mondom el neki, mert nem tudom, hogy mi lesz belőle. Nadia felnőtt nő, csalódott volt a randi után és letámadott. Hogy mi lesz ebből? Passzolom, öcsém. De a képeken mosolygok és kommentálom Izának, remélem, hogy tudja… valószínűleg nem fogja a szárnyai alá venni, mert rellonos lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

"Nekem is szükségem van rád."
Azt hiszem, hogy ez a mondat az, amiről korábban már beszéltem. Miközben mosolyog és felül mellém, a kis dög átmászik rajtam, amit hangos ciccegéssel és bosszús fejjel nézek rá. Mondjuk valószínűleg nem fogja érdekelni, mert, ha félne tőlem, akkor kikerült volna. Vagy ezt úgy kéne venni, hogy ezzel megtisztelt a kis dög? Majd legközelebb máshogy csináljuk, hogy inkább kikerüljön. Attól, hogy Izáé, vannak bizonyos dolgok, amik felháborítanak, mint például ez. Inkább mesélni kezdek Natiról, mégiscsak mindennél jobb téma, és úgy érzem elég volt mára a drámából. Iza hajlamos túlgondolni a dolgokat velem kapcsolatban – oké, általában mindennel kapcsolatban, de hát ezért szeretjük -, jobb az, ha egyszerűbb dolgokról beszélgetünk, meg olyanról, ami egy kicsit helyrebillenti a lelki egyensúlyunkat. Közben a kezemmel kitámasztok, a testem felé néz, a zöldjeibe beszélek a személyes zónánk határán. – Rossz hatással mi? – vigyorodom el, mert amúgy akár valós is lehet a félelme, miközben előhúzom a képek tárolására és egyéb fontos dolgokra használt mobilom. Persze igyekszem inkább jó hatással lenni rá, kérdés, hogy a „jó hatás” mindkettőnkek ugyanazt jelenti-e.
- Nem haragszom. Hát Nadia szerint ez jó ötlet, hogy ha van valami sürgős ez gyorsabb, mint a bagoly. És persze, hogy hagytam, mert a bagoly teljesen normális dolog, ráadásul, ha nem lesz munkájuk mit fognak csinálni? Amúgy meg… kell a számom? – vonok vállat, és mivel nyúl a telefonért, odaadom neki. Hagyom egy kicsit gyönyörködni, tudom, hogy odavan a kölykökért, Natiért meg miattam biztos még jobban. Egyébként meg tényleg nagyon csini is, amellett, hogy ravasz, mint a kanyipatkány.
- Persze, rávettem Nadiat, hogy jobb lenne elmondani neki, miért én viszem oviba néha, meg megyek többet, mint eddig. Hát, ahogy várható volt, jól megharagudott Nadiara, de aztán kibékítettem őket valahogy. Szerencsére rám egyáltalán nem haragudott, pedig… - sóhajtok egy nagyot, mert nagyjából Nadia is annyira „hibás”, mint én, a szemében mindenképpen. Egyikünk sem hibás, de ezt ő nyilván nem így fogja fel, és azonnal meg kellett volna mondani szerinte, hogy mégis él az apja és nem tengeralattjáró kapitány az Alfa Centauryn. – …szerintem rám is kellett volna. A lényeg, hogy most minden oké, és persze azt szeretné, ha elvenné Nadiat. Ha lehet tegnap – nevetek fel a képtelen ötletre, mármint nem az, hogy Nadiat vegyem el, hanem hogy mivel az ő korlátozott tudása végtelenül egyszerű, így egyszerű dolgokra vágyik, anélkül, hogy megvizsgálná, hogy mi van a háttérben. Mikor végez Iza, visszakérem a mobilt a kezem nyújtva felé, és figyelek arra, hogy Franyec ezt ne értelmezze félre. – Kristóffal mi van? Amúgy meg Norbit is alig látom. Azért szeret még? – kérdezem szemétkedős mosollyal, meg még valami eszembe jut. – Mikor jön a többi gyerek? Valami kviddiccsapatot emlegettél anno – erről jut eszembe hirtelen. – Amúgy… mutatsz képeket az esküvődről majd? Azt igazán sajnálom, hogy kihagytam – mondom kissé elrévedve és a vidám hangnemem máris eltűnik. Gratulálok, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Mindenki Tányája, azaz Ardai professzornő - nem tudom ezek közül melyiket találná sértőbbenk -, szóval Tányámhoz igyekszem a tanáriba. Ma elég lazára vettem a figurát, nem éppen ideillő a ruha, amiben vagyok, de ma úgy keltem fel, mint régen, amikor izgalommal tekintettem a modellkedésre. Mondjuk, ha Nadia engedné, van még pár ismerősöm, hogyha Nati meg akarná mutatni magát, meg úgy amúgy is tök szép kislány. A gyerekruhások oda lennének érte meg vissza, na de ez most nem fontos. Azt írta, hogy meg kell beszéljünk a a járőrözést. Gőzöm sincs mi a gond, remélem nem a néma lány panaszkodott - ahahahaha, érted - neki, mert egy kicsit megtornásztattam. Mondjuk nem ártana egy közös járőrözés sem, úgyis régen láttam már a szőke szexi fejét, nem árt egy kis semmiről beszélgetés, vagy én esetemben hallagtni amit a csajok mesélnek magukról. Sajna nekem sosem jut eszembe olyan sok mindenről beszélni, mert úgy nem tartom annyira elmondósnak, vagy hogy is fogalmazzak. Ez a nők dolga, mindent kibeszélnek, mi meg kitörünk és hülyét csinálunk magunkból inkább. Kopogás nélkül fordulok be az ajtón, még csak a szőke - valószínűleg ő, a fenekéből ítélve - van az ablak közelében hátulról, nem tudom mi lehet olyan érdekes odakint. Biztos vigyázó szemeivel követi a diákjait, vagy ilyesmi hülyeség. Tényleg nem is tudom, hogy mi lehet a dolga egy HVH-nak, szerintem Kazanov elég elrettendő példa önmagában is. Mondjuk egy jó zsaru-rossz zsarura meg tökéletes Tányesz, mert lehengerlő tud lenni.
- Na, mi van T, jobb ruhád nem volt? - hülyülök vele, miközben átszelem a kettőnk között lévő nem túl nagy távolságot pár lépéssel. - Hát hogy van a kedvenc Navinés HVH-m, aki a legszebb mind az említettek közül? - vigyorgok, majd kap egy ölelést, ha kér, ha nem. Persze csak egy rövidet, nem érünk mi rá itt érzelgősködni. Ha ad puszit, megkapja a párját, mert mégiscsak egy igazi úriember vagyok, öcsém. Meg az sem mindegy kinek adod, ő is nagyon jól tartja magát, ezért nem értem, miért is van egyedül a pletykák szerint. Sosem kérdeztem tőle, pedig miért ne, de valahogy a nőktől nem szoktam ilyesmit, még félreértik, hogytámadóba vagyok. Pedig csak egyszerűen érdekel, hogy egy ilyen szőkét, hogy kerülik el a pasik. Mondjuk az sem lepne meg, ha kétr gyereke lenne férjjel, de ez tuti nem lehet igaz!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Látom, ahogy megnéz magának, nem mondom, hogy nem imponál. Tánya is egy olyan nő, akivel bárki szívesen összetűzésbe kerülne, mindenféle kellemes szempontból, vagy szemszögből. Most is csak hülyül vele, jól néz ki a nő, és egyébként is szeretik egymást szórakoztatni, mindenféle félreérthető helyzettel. Hogy ez miért alakult ki, és miért vele, nem tudom, talán ő ilyen, én meg idomulok hozzá. Ahogy megölel, nem felejti el "poénból" szétlapítani a melleit az enyémeken, és igen, tudja, hogy hogyan kell flörtölni bárkivel. Az más kérdés, hogy vannak olyan kivételes személyek, mint én, akivel meg is teszi.
- Hát persze, minden reggel azon gondolkodom, hogy ha Tányesz szembejön, azért tetszek már neki, öcsém - nevetgélek, és viszonzom a mosolyt és a szemeibe nézek. Amúgy annyira jól csinálja, hogy sokszor nem tudom eldönteni, hogy szórakozik, vagy inkább arra vár, hogy mikor döntöm már a hátára.
- Még szerencse, hogynem valami gólya jött be, hanem egy tényleg, hogy is mondtad - úgy csinálok, mint aki elgondolkodik az egészen - szexi férfi, azaz én jöttem - mosolyom már széles, ahogy felnéz a plafonra, simán tudnék adni egy csókot a nyakára, de akkor odaveszne a játék öröme és kiderülne az igazság. - Óh, van ott más is, bár tény, ami tény, a hátsód első osztályú - pillantok le a válla felett, ugye az a kábé harminc centi a javamra van. Persze nem vizslatom sokáig a nemesebbik felét, csak a móka miatt játszom a gaz csábítót, vagy mifenét.
- Nem akarom, hogy utána mindig rólam fantáziálj, azért takartam el - mondjuk ez is féligazság, mert miért ne akarnám, vagyis... kinek jutna ilyen hülyeség az eszébe, hogy róla álmodjanak, vagy rá gondolva élvezkedjenek? De mivel soha nem hazudok ugyebár, igaz, hogy szándékos a hasam eltakarása, win-win. Érezheti, hogy kicsit megrázkódom az érintésétől, de most én jövök. Azért tény, ha nem ismerném, már a földön feküdne, rajta velem. Lehet, hogy később még visszatérek ehhez az elképzeléshez. De most elkapom a derekát és csikizni kezdem addig, amíg mögé nem tudok kerülni, hogy ezt még jobban tehessem. Én nevetni kezdek, ő sem marad csendben, de a nagy igyekezetemben kibillen Tányesz az egyensúlyából, én pedig megmarkolom a derekát és sajátoméhoz húzom. Neki pedig muszáj lesz megkapaszkodnia, ha nem szeretne elesni. Háh, miket ér ez a nő el, még nevetve is!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nagyon kitartóan küzdött T, hogy zavarba hozzon. De nem kárhoztatom érte, nekem is tetszik ez a kis játék-flörtölés, mert soha nem tudhatod, hogy mikor lesz komoly, vagy mikor nem. Hagyom, hogy kedve szerint próbálgasson elcsábítani, és hagyom magam is, hogy a játék éle ne vesszen el, vagy éppen kárba. Így aztán jól elvagyunk, ahogy próbáljuk hülyíteni egymást félig meddig komolyan.
- Én bárki hormonvilágát össze tudom zavarni, ha akarom. De most azt mondod, hogy a te hormonvilágod érzékenyebb? - húzom az orrán végig finoman a mutatóujjam, és a végén pedig elhúzom róla. De csak nemhagyja magát, így tényleg büntetni kell szegény kacér barátnémet. Az akció jól sikerüül, az megint egy más kérdés, hogy Nadia olyannyira jól időzít a belépőjével, hogy ennél jobban nem lehetett volna. Király, öcsém, pont jókor, kösz Merlin, a te anyádat is. Csak hát pont röhögésben vagyok, és lassan jövök ki belőle, ahogy Tánya is, de összeszedjük magunkat és amint lehet elengedem őt. Oké, vicc, meg minden, de úgy látom, hogy Nadia zokon veszi, amit azért némileg meg is értek.
- Helló szívem legfontosabbjának anyukája. Nem, dehogy zavarsz, amúgy is ez a tanári - vonok vállat, majd megigazítom magam, még úgy teszek, mintha a sliccem is le lenne húzva és felhúzom. Aztán persze Tányesznek sikerül elrontania a napom.
- Á, szóval ezért kellett olyan sürgősen jönnöm. Látod Nadia, mindenki csak ki akar használni - ingatom meg a felem Tányának. - Holnap este pont nem érek rá veled ügyelni - mondom lazán, majd elindulok kifelé, persze arra, amerre Nadia van. Hirtelen bújok bele a személyes terébe és adok neki egy puszit az arcára. - Minden oké? - nézek rá érdeklődően, majd felállva a válasz után, még Tányeszre nézek. - Holnap még szólj, hátha át tudom rakni a dolgomat - ezt már komolyan mondom, mert véletlenül tényleg akadt itt valami, amiről nem kívánok beszélni. - Hölgyeim, remek értekezletet - mondom, és kifelé menvén valakitől véletlenül a földre húzok egy lapot, majd távozok. Upsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Na, most én forgatom meg a szemeimet, ahogy ő szokta, de azért egy félvigyorra még futja. Nem tudom mi járhat a fejében most ezzel a #gyermekevanalegjobbbarátomnak dologgal, de azért bőszen magyarázom, hogy miket és hogyan tettem, sőt még ugye egy telefonom is van képekkel Natiról. Tényleg nagy dolog nálam, de hát szokták mondani, hogy haladok a korral. A nagy fenéket, inkább csak azért, hogy el lehessen érni.
- Akkor írd be magad hozzám is – nyújtom át a telót egyrész a képek miatt, másrészt pedig, mert nem tudom, hogy hogyan kell beleírni bárkit. Az még megy, hogy minden nap töltögetni kell, meg felveszem, leteszem, üzenetet írok – azt mondjuk rohadtul utálok, mert egy fél év, mire megtalálom a keresett betűt – és nagyjából ki is fújt a tudásom. Ja, meg tudok vele fényképezni, ahhoz legalább valamennyit értek.
- Igen, tudom. Mégis kicsit rossz érzés – vonok vállat én is, majd visszaveszem a telefonom. Megnézem benne, hogy hogyan írta bele magát és elmosolyodom. Sosem gondoltam volna, hogy jó látni Iza nevét egy mugli kütyüben.
- Majd mi megtárgyaljuk jó, ha feljönne ez a téma. Egyelőre maradjunk meg külön a lányunk szüleinek, aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e bármi más közünk egymáshoz – sóhajtok egy nagyobbat, amit talán félreérthet a szőkém, de hát el tudom képzelni, hogy már kombinál és igazat ad Natinak. Nem tudom, hogy még mit hoz a jövő, csak annyit, hogy a lányom élete részévé akarok válni, amennyire kell és lehet. Még a végén kiderül, hogy van bennem felelősség, öcsém. De inkább térjünk át a Szentmihályi családra, sokkal izgibb téma, mint az enyém. Főleg, hogy nem nagyon van családom.
- Örülök, hogy jól a van a kis öcsipók. Jó, én tudok várni, és most ott leszek majd, ha kellek, számíthatsz rám – fogom meg a kezét, és még kedvesen is mosolygok. Aztán persze elengedem, ennyi barátilag is talán már túlment egy határon, de engem sosem aggasztottak a határok. Iza pedig mindenkinél jobban ismer, nem fogja félreérteni a mondandómat. Hacsak nem szándékosan, az benne van a pakliban.
- Hát azt hiszem már nem tudok elmenni rá – fintorgok egy kicsit. – De azért elteszem emlékbe, szóval igen, kérem – tényleg olyan jó a közelében lenni, meg beszélgetni. Nem érzem magam, hogy számon kérnének, de ha az lenne is természetesnek venném. Valahogy így alakult köztünk, talán jobb is, hogy nem lettünk egy pár, így legalább mindig tudom, hogy van valahol egy barátom, akire bármikor számíthatok. Hirtelen pillantok fel, ahogy elgondolkodtam, észre sem vettem, hogy már nem beszélünk, csak élveztem a kedvességét, azaz a kezét a hátamon. Valójában nyugodtan megmasszírozhatott volna, én nem állítok akadályokat az ilyen ambíciók elé.
- Persze, szívesen – csusszanok le a két kezem segítségével a padról, majd utat mutatok neki. – Csak ön után, kedves Házvezető-helyettes asszony – szemtelenkedek egy kicsit, és látványosan megtisztítom az ujjaimmal a prefektusi jelvényem. Aztán megindulunk szépen és még elcseverészünk a levitáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Eszter épp most ment el, miután felhozta a reggelimet. Igazán kitettek ma magukért odalent a szakácsok, egy nagyobb angol reggeli illata szál az apartmanban, keveredik a sült bacon és a rántotta illata, némi kávéval. Ez a nő pedig állandóan incselkedik velem, pedig megmondtam már neki, hogy nem szeretnék kapcsolatot... legalábbis vele, de ezt nem kell tudnia. Épp túl vagyok a reggeli zuhanyzáson és rutinon, szóval eszem egy egy jót, és új meló után nézek ma. Ma nem fogok menni az előkészítőbe sem a kis ördögfajzatért, írt egy üzenetet Nadia, hogy a mama ragaszkodott a jelenlétéhez Sarah néninél. Hmm, ott dolgozik még a fura akcentusos csajszi vajon? Mindegy is végül, habár még egy randival azt hiszem tartozik. Rég beszéltem vele is, de talán most jobb is egy kis nyugalom ahhoz, hogy komolyabban tudjak a fényképezésre koncentrálni. Leülök a reggelim mellé és falatozni kezdek. Az illatok és az ízek kavalkádja dobja fel a reggelem és indítja be a testem, főleg a kávé, ami ma különösen finom. Talán cseréltek volna? Jó irányba mennek, majd lefelé menet megdicsérem őket. Annak úgyis örülni szoktak, mert nem igazán van ilyen hosszan itt lakó vendégük. Lehet, hogy lassan felajánlják, hogy vegyem meg, de nincs kedvem. Sokkal jobb az, hogy ki vagyok szolgálva egy kis pluszért, mint, hogy magamnak kelljen fenntartanom az egészet. Legalábbis nincs miért elköltöznöm innen, ha már a Rosales ház nem szeretné, hogy náluk lakjak. Mondjuk a mama miatt én sem szeretnék ott lakni, de tökre örülnék, ha a két nő a közelembe lenne. A kiscsaj már csak azért is, mert létezik, Nadiaval meg jól elvagyunk, és neki lehet szívni a vérét, ha már felvitte az Isten a dolgát és igazgatóhelyettes lett. Kíváncsi lennék a motivációkra, de majd egyszer megkérdezem. A lényeg, hogy mindjárt elfogy a kaja és akkor nekiláthatok a következő anyagomnak, ami a helyi madarakat fogja feldolgozni. Egyelőre kisebb projekteket csinálok és később majd bejelentkezek velük nagyobb helyekre. Az elmélkedésem egy kis kopogás zavarja meg, még szerencse, hogy éppen az utolsó falatot nyelem le. Megtörlöm a számat az odakészített szalvétába, és gyorsan átszelem a teret, hogy ajtót nyithassak. Amint kinyitom, meglepődők. Nadia az.
- Helló, mi járatban? - kérdezek rá, miközben az arcomon fürkésző tekintet jelenik meg. Gőzöm sincs, hogy éppen most mit szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem nagyon számítottam - mit nem nagyon, egyáltalán nem - senkire ma reggel a reggelimen kívül. Mégis úgy alakult, hogy vendégem lesz. Amikor megláttam Nadiat, sok minden végigfutott a gondolataim között. A múltkor jól kidobott tulajdonképpen, bár tény, hogy mintha mondani szeretett volna valamit. Ha bárki azt hinné, hogy nem vettem észre a szavak mögött megbújó jelentést, tájékoztatnom kell, hogy de. De ennél én sokkal büszkébb és egyenesebb ember vagyok, aki szereti, ha megmondják neki a frankót. A végén, amikor Nadi bevágta az ajtót, a "menj a fenébe" már sokkal konkrétabb volt. tulajdonképpen szeretem, ha dühös, még akkor is, ha rám. Van benne valami elemi erő, amit, ha kiengedhet, kiteljesedik. Szerintem többször lenne rá szüksége, inkább ezzel adja ki a feszültségét, mint sírással. Bár a nőknél állítólag fontos ez is, ahh, még mindig nem értem őket úgy, ahogy kéne, öcsém! Szóval itt áll előttem a nő, aki hétköznap reggel idejön hozzám, miután elküldött a fenébe. Igazán kíváncsi vagyok, komolyan!
- Fáradj be, persze - ellépek az útból, és utat mutatok neki. Ez az apartman már kicsit át van alakítva, egy kisebb amerikai konyhás szobává. Van még egy fürdő - sajnos egyben van a wc-vel, és kábé ennyi. Sosem értettem, ha van tértágító bűbáj, miért nem alkalmazzák jobban. Szóval van egy dohányzóasztalom, egy mugli tévém és egy mobilom (az utóbbi kizárólag iza és a kiscsaj miatt!), meg szekrényem és egy nagyon kényelmes kihúzható kanapém. Kábé többet ér, mint az összes többi együtt. Na jó, a fotóscuccomnál azért nem.
- Foglalj helyet, ha nem sietsz. Kérsz valamit inni? - kérdezem, miközben kifejti, hogy a kiscsajjal lesz randim holnap, egy egész délután! Most mondjuk a régi énem kitessékelné csúnya szavakkal a helyiségből, de Natalival találkozni mindig egy élmény és felcsillanó szemeim ezt közlik is vele. Még akkor is, ha kicsit bánt, hogy megint erre vagyok jó.
- Ráérek. Hova vihetem? És mikor vigyem haza, vagy oda, ahol fel szeretnéd venni - kérdezem kissé ironikusan, sajnos vannak dolgok, amiken nem tudok változtatni.  Tudom, hogy nem volt könnyű ide feljönnie, de ha már feljött, fájjon neki is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Aha - bólintok, miközben a szobával van elfoglalva. Amúgy érdekes, hogy még nem járt itt, eszembe sem jutott áthívni, mondjuk érthető. Az ő házuk azért ehhez képest meglehetősen máshogy fest, meg minek is hívtam volna át, ha állandóan ott lebzselek. Jól van, oké, nem hozom fel a témát. Beengedtem hát és hoztam neki vizet. Kinyitottam egy üvegpalack kristályvizet, ami import áru, és még én is szívesebben iszom, mint az itteni vizeket. Lecsavartam a kupakot és kitöltöttem egy fél pohár vizet. Nem azért, mert drága - bár ez is tény -, hanem mert tudom, hogy ez nála ugyanolyan pótcselekvés, mint a múltkori pakolászás. A helykínálást már nem fogadja el, nem baj, csak így talán kínos lesz az egész, amit mondani szeretne. Hát persze, hogy arról beszél, miközben átadom neki a poharat, hogy legyek megint Natival. Szuper! De ha ki vagyok tiltva, hol, mikor és meddig a lényeges kérdések. A válasz meglep, sőt, nagyon meglep. Valószínűleg ő is rájött, hogy kissé túlzásba esett a múltkor.
- Oké - mondom kurtán, mert nem tudom hova tenni ezt a meghívást. Most meg azt érzem, hogy a gyerek az ürügy, és ki akar engesztelni. De akkor meg miért? Ahh, mindegy. Közben azért várom, hogy mit akar még, mert tudom, hogy nem ennyi az egész. Végül kiderül, hogy sajnálja, ez is ő. Bár hirtelen haragú, meg heves vérmérsékletű, de mégis tudja, hogy megbánthatott. Meg ugye Natali is biztos elmondta már neki egy párszor, ihihi.
- Jól van, meg van bocsájtva. De mivel nem vagyok mindig pofátlan, jó lenne tudni, hogy mit szeretnél. Heti kétszer menjek csak maximum? Nekem nem gond, nem akarok zavarni, ha úgy érezted, hogy elnyomlak Natinál, vagy mondjuk engem jobban szeret. Tuti, hogy nem feszt arról fecseg, hogy majd megmutatja neked, meg anyu így, anyu úgy, szóval nem kell félned - tény, hogy a kiscsaj tényleg szereti őt, nem is csodálom. Az meg, hogy mostanában én vagyok a favorit is érthető, sokáig nem volt neki apja, most meg van és mókás dolgokat csinál vele. Meg nyilván hallgat is rám, nincsenek konfliktusok még. Persze, ha majd lesznek, akkor kapom majd én is, nem félek én ettől, hogy minden nyugodt marad.
- Örülök, ha így gondolod, nekem is fontos ő - mosolyodom el, de én leülök a "konyhában" lévő egyik székre. Biztos van még it valami, csak ki kell várni, hogy kész legyen, mint a jó süteményt.
- Na és mi van azzal az Ákossal? Meg a rendőrségi ügyeddel. Azon azért jót röhögtem! Főleg tegnap, mikor összekapcsoltam a kinevezéseddel. "Egy prostituált irányítja a híres mágusiskolát!" - olvasom fel a nemlétező szalagcímet, mintha egy újság lenne a kezemben. Na, hova jutott a mágusvilág, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Még mindig nem tudom, hogy hányadán álljak Nadiaval. A múltkor elküld, és most ide jön bocsánatot kérni? Mert nyilvánvalóan ez a szándék, mivel, amikor elkapja a gépszíj, ő sem enged. Nem mintha rám jellemző lenne a saját vélt igazam elengedése, meg ha úgy van és belémlép, akkor nem igazán fogom vissza magam és még mindig tudok bunkó lenni. Mit csináljak, ilyen vagyok, de úgy gondolom, hogy ezen a téren már rengeteget fejlődtem, köszönhetően az üldöztetésnek. Muszáj volt, ha nincs semmi ilyen, akkor valószínűleg nem ilyen ember lennék. Még az is lehet, hogy boldogabb, bár Nati igazán kiteljesít. Valószínűleg, amikor már nagyobb lesz, előhúzza majd azt, hogy nem neveltem eléggé, meg ott hagytam őket, és még lesz is benne igaza. Más kérdés, hogy majd akkor semmi köze nem lesz a tárgyhoz, meg Nadiatól eddig jó nevelést kapott, szóval hiába is fog vádaskodni. De ez még egyelőre igen messze van.
- Csak felfigyeltem rá, egy ismerősöm mondta, de mindegy is, tudom, hogy kamu volt, csak jót nevettem, mikor kiderült, hogy téged tartanak prostinak. Tény, hogy  tudsz szexin öltözni, de azért vannak határok - kacsintok rá mosolyogva, remélem nem érti félre az egészet, csak szórakozok vele. Én is megiszom a magam vizének a felét, miközben az Ákos nevű "kedves barátjáról" és az öregasszonyok pletykáiról hallgatom. Tényleg kemény itt az élet, öcsém!
- Na igen, az a buli jó volt. Nem tudnám illendően mondani, hogy jól néztél ki kurvának, szóval inkább nem mondok semmit - vonok vállat, hiszen így sikerült elvenni az egész élét. Én pap voltam, de nem éreztem magam jól abban a gúnyában, túl szoros volt, Nadiaé sokkal egyszerűbb és jobb volt. Sokat mutató, de végül is ez volt a beugró. Ezek a muglik milyen dolgokat tudnak már kitalálni!
- Nehéz? - ráncolom össze a homlokom, mert még nem tudom, hogy pontosan mire akar kilyukadni. Mi benne a nehéz? Ráadásul én eddig is itt voltam, de ezzel az olcsó poénnal most nem akarom megszakítani a gondolatmenetét. Látszik, hogy nehezebben vette rá most erre magát, mint gondoltam. De aztán végül megértem, hogy mire gondol... a család. Nos, nem tudom, ettől még lehetünk család, ha a mama elköltözik, ehehehe.
- Annak, de ezt már megszoktam - mosolyodom el, és észrevettem ám a mondatai mögötti másik értelmet is. Azért jól esik, hogy még mindig tetszem neki, attól függetlenül is, hogy a múltkor rám akart mászni. Akaraom mondani, rám mászott. Annyi baj legyen, akkor rá lehetett fogni arra, hogy ivott, meg szomorú volt, de most ez őszinte volt.
- Amíg nincs senkink, nyugodtan megérinthetsz szerintem. Persze nem tudom, hogy pontosan mire gondoltál az érintésen... - emelgetem meg egyszerre a szemöldökeim, majd komolyabb képpel folytatom. - Fogalmam sincs, hogy jó ötlet lenne-e újra randiznunk, mert nekem sem vagy éppen semleges. Tök jó rátok nézni, és mindig is ilyesmi családra vágytam, de... - kicsit megállok, magam sem tudom miért, pedig pontosan tudom, hogy miért. - ...a múltunk nem tudom mit okozhat. Ráadásul az anyósjelölt eléggé egyértelmű állásponton van, nem szeretném, ha miattam bántana, főleg nem azért, mert szeretlek. Mert szeretlek, még ha nem is úgy, mint régen - révedek el egy pillanatra. - Szerintem tudnálak úgy is, de egyelőre várjunk még, hogy biztosabbak legyünk a dologba. Addig pedig szívesen leszek a családod része, és ha mégsem minket akar egymásnak a sors, úgy is. Natit nem adnám oda senkinek - nem mintha bármilyen jogon követelhetnék dolgokat, de úgy érzem, ha ő őszinte velem, akkor legyek én is.