|
|
Farkas Zétény INAKTÍV
RPG hsz: 369 Összes hsz: 2234
|
Izabella- Még két vajsört. Nincs valami ütősebb? – nézek rá minden szeretetemmel, amitől egy kicsorbult bögre is tovább repedne. Egyébként is, ami szeretet lakozott bennem, azt a Leonie nevezetű képződmény teljesen lemerítette, visszatérése bizonytalan ideig szünetel. - Minek neked kettő kisfiam? – kérdezi a pultos, amire már muszáj pálcát húznom, mert úgy látszik ez a kastély és a környéke el van átkozva az idiotizmus mélyen gyökerező fájával. Végül csak félig kerül elő a pálca, nem ér annyit, hogy balhé legyen, visszacsúsztatom a helyére. - Mert kértem. Fizetek, nem tök mindegy az magának? Kérhetnék százat is – kivágok a pultra egy marék aprót, ami ránézésre is legalább tíz vajsör ára. A pultos gyorsan – naná! –besöpri a pénzt és hoz két sört még, meg valami sárgásabb folyadékot. Biccentek neki kelletlen fejjel, majd leülök az egyik asztalhoz. Kíváncsi vagyok, hogy mikor jönnek a kéregetők, de úgy néz ki, ma elmarad a hősködés, talán tudják, hogy ki vagyok. Szerepeltem már pár újságban, a pletykalapok imádják apám családjáról a szaftos infókat, én pedig eleget adtam nekik. De pont nem tud érdekelni, hogy ki mit gondol. Most sokkal nagyobb a probléma, mivel a szösszencs nem talált semmit, hogy kibújunk a házasság alól. Pedig tényleg, szívből utáljuk az egészet, egymást is, ez csak egy rossz vicc, amit apáink „okosan” kitaláltak. Jó, végül is Lyra, meg én sem tehetünk róla, szóval őt nem annyira utálom, de a kékbe vetett kevés hitem is szertefoszlott, amikor megláttam a fancsali fejét a rossz hírrel. De majd még tovább keres, meg minden, mondta, én meg csak legyintettem. Majd beszóltam kettőt, ő meg elviharzott, és ezzel rövidre is zártuk az aznapi összejövetelünket. Lehúzom a sárga italt, majd egyből köhögni kezdek. Öcsém, ez mérget itatott velem, Lyra de rohadt szerencsés lett! A cucc úgy marcangolja a torkom, mint mantikór a szűzlányt, ráadásul teljesen lever a víz. Gyorsan elkapom az egyik korsó sört és inni kezdem. Szerencsére enyhül a fájdalom, és megfulladni sem fogok, mindjárt jobb kedvem is lesz. Persze páran röhögnek, de sosem foglalkoztatott a pórnép. Most viszont, hogy rendben vagyok, ideje körülnézni egy kicsit. Van pár csajszi, akivel lehetne szórakozni valamit, de semmi komoly, vagy párral vannak. Remélem, számomra is akad majd valami szórakozni való, bár ez a kocsma elég züllött ahhoz, hogy egy jó kis verekedés bármikor kitörjön. Csak várni kell még, gyerek az idő.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Farkas Zétény INAKTÍV
RPG hsz: 369 Összes hsz: 2234
|
IzabellaA helyzet az, hogy magam sem tudom már, hogy miért jöttem ide. Arra emlékszem, hogy volt valami célja azon kívül, hogy a sok idiopatát elkerüljem – ez sem a legjobb hely erre, de legalább nem kérdezgetnek -, de, hogy pontosan mi volt az ok, már a feledés homályába veszett. A lényeg, hogy itt voltam, nem szóltak hozzám nagyon, vagy, ha igen, el tudtam küldeni őket oda, ahova már nem kívánkoztak. Viszont, amióta elmúlt a maró hatása a lötyinek, az utóíze belemászott a torkomba, felragadt a szájpadlásomra, és határozottan jó gyümölcsíze van, olyan, mint egy hamvas baracknak. A sör is megmentett, így nem égtem be a törzsvendégek előtt nagyon. Nyilván a véleményük továbbra sem oszt, vagy szoroz, de azért mégis… Farkas Zétény nem egy pipogya alak, mint láthatják hölgyeim és uraim. Ha pedig már a hamvas baracknál tartottunk, felnéztem az ajtó nyílására és megpillantottam egy fiatal lányt. Na, hogy ő mit keres itt, arról fogalmam sincs, de már előre szórakozom azon, hogy mit fognak leművelni az éhes disznók vele. A kocsma férfitagjainak – tehát az itt lévők 80%-ának – feje mágnesként pozícionált a szép arcú, és dús hajú lányra, aki tétova mozdulatokkal elindult befelé. Mivel az arcán is látható volt, hogy keres valakit, gyorsan szét is néztem, de senki olyat nem láttam, akivel haverkodhatott volna, vagy az ő korosztálya lenne. Picit volt fiatalabb nálam, de amúgy is, mit keres itt egy ilyen csajszi, aki úgy illet ide, mint Deák Bill Gyula a minidiszkóba. Aztán meglátott engem és el is indult felém, mintha felismerés szikrája csillant volna a szemeiben. Heh, hát talán ő is hallott már a nagy múltú és dicsőséges Farkas családról, lehet, hogy olvasott rólam. De honnan a fenéből tudta, hogy itt leszek, nagyon rámenős a kicsike. Mivel a tekintetek továbbra is felé fordultak, a lány megszaporázta lépteit, majd hirtelen leült velem szembe. - Velem van a kiscsaj, lehet visszatérni az értelmetlen életetekhez – vigyorogtam pár töklé agyú marhafejűre, persze nem mindenki vette a lapot és keménykedni akart. Viszont a kocsmáros igazi businessman, és leállította a hőbörgőket valamivel. Én erre felemeltem felé a korsót, majd visszafordultam a szép arcúhoz. - Csak nem miattam jöttél szőkeség? Ha már itt tartunk, miért? És szívesen… - utalok arra, hogy megszabadítottam a falu mocskának azon nagy részétől, akik itt tengetik haszontalan életüket. - De azért örülök, hogy jöttél, már kezdtem unatkozni, és… állj! Te ugye nem vagy eridonos? – nézek rá kissé félrebillent fejjel fixírozva őt. Ez egy fontos kérdés volt, mert ki tudja a mai világban, hogy milyen elvetemült háztársai lehetnek egyes diákoknak. Az is lehet, hogy a vörös törpe nagy cimbije a csaj és valami nagyon okosat akar mondani, amire én nagyon nem vagyok kíváncsi.
|
|
|
|
|
|
Farkas Zétény INAKTÍV
RPG hsz: 369 Összes hsz: 2234
|
*fájdalomba fordul az arca* Szóval szeretsz? Tudtam! *vigyorog fel* Izucs: oké, bár válaszolni később tudok majd csak Olyan 7 körül
|
|
|
|
|
|
Farkas Zétény INAKTÍV
RPG hsz: 369 Összes hsz: 2234
|
IzabellaŐszintén szólva nagyon jól szórakozom a zöld szemű csajszin. Ha a kocsma fekete, akkor ő volt a fehér, ahogy betipegett. Végül csak megtalálta a legjobb társaságot, akit csak kaphatott a környéken, így kénytelen voltam kedvesebbnek mutatkozni, mint ahogy azt eredetileg terveztem. A gyors erőfitogtatás után – azért csak van mindig vezérhím a farkasfalkában -, ismerkedés helyzet gyorsan a tárgyra tértem. A vicc az öcsém, hogy ő is arra tért, és beugrott minden. Megláttam lófrálni a prefektuskisasszonyt a folyosón, aki a kék birkanyáját terelte fel a klubhelyiségük felé, és mondhatni megtetszett a hátsó fele is, nem csak a zöld szemei. Gyorsan küldtem egy baglyot, hogy látni kívánom, és ezért vagyunk itt, mind a ketten. Az megint más kérdés, hogy mit is szeretnék tőle igazán. Egyelőre nincs ötletem… illetve van, de azt hagyjuk későbbre. - Én. Szóval az előbb igazat mondtam ezeknek – az utolsó szót olyan megvetően mondom, lesújtóbb már nem is lehetnék. Így is órákig fogok zuhanyozni, hogy mindettől a mocskoktól és légkörtől meg tudjak majd szabadulni. Mivel úriember vagyok, elé tolom a friss vajsört is, még bele sem ittam. - Tudod a nevem, érdekes. Ez már valami, mondhatni. Honnan? A tiéd pedig… - nézek rá kérdően, mert a levélkére annyit írtam rá, hogy szőke, zöld szemű, levitás prefektuslány a címzett, az iskola szánalmas bagoly mégsem tévesztette el a címet. Kicsit kikapcsolom a külvilágot és nem mordulok rá minden egyes - halk, de csak annyira, hogy azért meghaljuk – beszólogatóra. Remélem, egy idő után elcsendesednek majd, nem akarom, hogy az én fényemen kívül, más barlangi sötétsége is felzaklassa a szöszit. Mivel a pultos is ide-ide pillant, még a mutatóujjammal csinálok egy kört a poharak felett, jelentőségesen az arcába nézve a kocsmárosnak. Remélem, hogy megértette a célzást, mondjuk hozhatna valamit rágcsálni is. Pár perc múlva ki is hozza az italokat, amíg én zöld szeművel társalgok, elégedett vagyok vele, kap még egy kis aprót, szinte oda sem figyelek mennyit nyomok a kezébe és miből, kit érdekel, csak hagyjon magunkra. - Mit gondolsz, miért szerettelek volna látni? – tök normálisan kérdezem tőle, még egy kis élt sem teszek a hangsúlyomba. Kíváncsi vagyok, hogy rájön-e arra, hogy semmi komoly. Belekortyolok a sörbe és koccintásra emelem, ha ő is szeretné, hozzáüti, ha nem, én akkor is iszom még pár kortyot. - Te ismered Lyrát? Mondhatnál róla pár dolgot, ő nem olyan bőbeszédű – hátradőlök és várom a beszámolót, ha lesz. Azért bízom benne, hogy többet tud róla, mint én, bár az nem nagy feladat. Az első beszélgetésen túl, csak néha „összemosolygunk”, meg váltunk pár szót, többnyire nem túl udvarias stílusban. Illetve ő nagyon igyekszik nem utálni engem, de láthatóan nehezére esik, én pedig nem segítek neki. Engem fogadjanak el, ahogy megillet, ne nekem kelljen máshoz igazodnom, öcsém. Azért így is kíváncsi vagyok a szöszi információira. Felkönyökölök mindkét kezemmel, megtámasztom velük a fejem és a szemeimet a zöldjeibe fúrom, úgy hallgatom őt.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|