Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Mondhatni. Majdnem megvert... a spanyol vére előjött, még káromkodott is. Pedig tanár - újra elvigyorodom, egy pár másodpercre, ahogy megint elém jön és mondja, csak mondja és persze piszkál, meg hazugnak nevez.
- Akkor hagytam ott, amikor azt mondta hazug vagyok - otthagytam, kicsit enyhe kifejezés. Ellöktem és elmentem, de visszafogtam magam, tényleg. Ha nem ő lett volna, ellököm, leátkozom és... mit tudom én. Áh, mindegy. Ha nem ő lett volna, nem akadt volna ki rám, szóval tök mindegy miket beszélek. De Iza tudja, hogy nem hazudok, akkor sem, amikor kéne, szóval ez elég nagy sértés, pont elég, hogy kukát robbantsak. És hát milyen kedves voltam, hogy előtte vízzé változtattam, szóval lehet mondani, hogy rendes vagyok, öcsém!
- Nem tudom mi történt vele azon kívül, hogy ott hagytam egyik napról a másikra, pár soros üzenettel. Abba sem hazudtam, csak sokra nem ment vele. Kábé annyi volt, hogy hmmm -  visszagondolok, de ez az emlék eléggé megkopott már, szóval csak nagyjából idézem tovább - "El kell mennem, ne haragudj. Zé". Asszem ennyi - húzom el a számat, ahogy méregetem Izát, hogy vajon ő most kinek ad igazat. Tuti nem nekem, ismer már, és ezt vele is eljátszottam, levélke nélkül. De ez sem igaz, mert azt hiszem, hogy küldtem neki utána... vagy nem? Ahh, mindegy már, az régen volt.
- Te mindenre kíváncsi vagy, ha rólam van szó - ingatom meg a fejem. - Annyi volt, hogy kezdtem valamit érezni iránta és eszembe jutottál, és rájöttem, hogy ugyanolyan célpont lehet, mint te, ha komolyabbra fordulna a dolog. Jobbnak láttam, ha nem növelem azok számát, akik esetleg miattam bajba kerülhetnek. És ő sem olyan természet, hogy ha elmondtam volna, akkor elengedett volna szó nélkül, vagy még rosszabb - vonok vállat, már minden mindegy. Na, elmondtam minden lényegi információt, remélem ennyi elég lesz, hogy megértse miért vagyok ideges. Illetve miért voltam, mert most már lenyugodtam. Vagy legalábbis nem döntöm romba az iskolát megint egy darabig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ha már ennyire akarta elmesélem neki, tessék. Látom rajta is, hogy meglepődik, amikor hazugnak titulált Nadia, na végre valaki, aki rendesen ismer. Nemhiába ő a legjobb nőci a környéken. Jó, csak volt, mert már nem lehet az enyém, szóval mint potenciális nőt, nem vehetem számításba. Még mindig jól néz ki, az anyaságban is alig hízott, okés, jelenleg nincs a legjobb formában, de na. Bárki aki szült volna, ugyanígy nézne ki, vagy rosszabbul. Ezt a gondolatmenetet azért nem említem meg neki... ha fel nem bosszant.
- Igen, ez az én kedvenc időtöltésem, öcsém - sóhajtok egy nagyot, de nem, nem fog felidegesíteni, nem fogom hagyni neki. - Nem tudok róla, de ez is szürreális, nem is Magyarországon találkoztam vele, hanem Prágában. Mennyi esélye volt ennek? -  csak megrázom a fejem, majd hátradőlök. Nem értem ezt az egészet, de Iza tök rendes megint, komolyan. Mi lenne velem nélküle? Nem tudom, de nem is akarom megtudni, mert pont így jó az életem. Leszámítva az ilyen intermezzokat. Ó, és kezdődik minden elölről. Imádom, szeretem őt, de nem érti meg, hogy ez a hat év mennyi fájdalmat okozott nekem, minden szinten. Nem fogok róla beszélni!
- Jó lenne, ha gyakorolnál pedig - villantok egy mosolyt, de ez most csak cinkelés, nem gondolom komolyan. Nem akarom én bántani ezt az iskolát, csak ez volt kéznél, mit mondjak erre? Beszéljem meg vele? Nincs semmi értelme... persze gyorsan rájövök, hogy nem is Nadiaról beszél, hanem saját magáról. Merlin, hogy tépje ki Theon a s*ggszőrödet egyesével! Elindul a kezem, hogy átöleljem őt, de végül megakadok, mert látom, hogy sír, illetve hallom, meg tudom már mikor milyen gesztusokat használ, ha titkolni akar valamit.
- Nem tudom neked visszaadni azt a hat évet, de itt vagyok most már. Nem fogok lelépni... szó nélkül többet. És oké, legyen, beszélek Nadiaval, majd valamikor... mondjuk egy hét múlva, mire feldolgozza a látványom. Amúgy is velem mi lesz? Olyan, mintha mindenkit én bántanék meg azzal, hogy meg akarom védeni - sóhajtok, majd végül csak átölelem és kedves mosollyal nézek rá. Jaj, Iza miért kell neked ennyire érzékenynek lenned? Nadia, te meg minek jöttél pont ide?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Oké, még hányszor mondod el, hogy a Bagolykövet ne bántsam? Megoldjuk majd valahogy ezt az egészet, de most nem tudtam visszafogni magam, sajnálom - közben rám néz, úgy, ahogy szokott, amikor annak idején büntetgetett. Sóhajtok, és elveszem a szemkontaktust, majd lefelé hajtom a fejemet. Mi az anyámat csináljak ezzel, hmm? Azért még odaszólok egy kicsit, hogy ha már annyira büszke a terro(r)mágiájára, akkor használja is.
- Kösz, hogy ekkor is rám gondolsz - mosolyodok el felpillantva rá. Hát azért a humorérzékét nem veszítette el, nem hiszem, hogy teljesen komolyan gondolt mindent, amit mondott.
Nos, amikor sír... sosem tudtam igazán kezelni ezt. Mindig igyekeztem megértő lenni, meg sokszor átéreztem azt, hogy miért van, és a leggyakoribb esetben az volt, hogy miattam sírt. Vagy megbántottam őt, vagy valakijét, vagy éppen olyat tettem, ami nem tetszett neki. Azért nem kell arra gondolni, hogy Izabella végigsírta az öt évet, de volt pár eset, amire nem vagyok büszke. Mondjuk az Edictum irodának a szétverésére. De emlékszem, hogy az elég mélyen érintett, ahogy Dasha-ba is sikerült beleszeretnem valamennyire. De persze itt hagyott ő is, mielőtt bármi komolyabb lehetett volna. Jó, tudom, hogy az egy kikényszerített csók volt, de utána jóba lettünk. Meg mondjuk őmiatta nem sírt Iza, szóval nem tudom, hogy jött ez most fel bennem. Nem tudok mást tenni, csak megölelem, mert egyrészt talán hamarabb megnyugszik, másrészt szeretem őt, szóval ha erre van szüksége megadom. Ha rosszul gondolkodnék erre az egészre, még azt is mondhatnám, hogy ez az egyetlen intim helyzet, amibe kerülhetek vele... de nem gondolom, mert nem vagyok számító vele kapcsolatban. Na, összeszedte magát, mert megint prédikál. Tudom, hogy igaza van, és tudom, hogy nekem kell megoldanom majd ezt is, ha már én rontottam el... De legalább ő megért engem, és ez sokat jelent. Csak bólogatok neki, lassan elengedem, a kezeim lassan siklanak le róla a testem mellé. Félig meddig megsimogatom őt, hát mit csináljak, na. Nem vagyok taperolós vele, mindig igyekszem tartani a határokat. Hagyom őt egy kicsit,és magamat, hogy megnyugodjak és elgondolkodjak a szavain.
- Jóvan' megoldom majd ezt is valahogy. De most nincs rá ingerenciám, le kell higgadjak, hogy a következő támadását is ne azzal kezdjem, hogy leátkozom, hanem megvárjam míg befejezi és akkor hátha meg tudjuk beszélni. Nadia nagyon heves... mindenféle téren - kacsintok pajkosul Izára, biztos vagyok benne, hogy nem erre az információra vágyott vele kapcsolatban leginkább. De fel kell vidítanom, vagy ki kell csalnom belőle egy szemforgatást, mert akkor tudom, hogy ő az igazi Iza. Lassan összekapom magam, a légzésem is normális lesz, majd ráérősen felállok.
- Nos, mennék, ha nem bánod. Mehetek jelentkezni az új főnöknél, hogy kapunk levonást? Vagy megkíméled a barátod a kellemetlen szituációtól? - mosolyom most kedves, talán még meleg is és lefogadom, hogy ilyet még nem látott tőlem, öcsém! Az a hat év megtanított olyan dolgokra, hogy ha valami jó, ne kerülgessem túlságosan és az érzéseim sem cikik, ha olyan embernek mutatom meg, aki ezt respektálja. De azért húznám már a belem innen, édesem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Van itt olyan festék, amit fel tudok használni a fotózáshoz állítólag. Hát nagyon kíváncsisággal - so-so - lépek be a művészboltba, és máris megdöbbenek. Hát ez mi a szar itt, öcsém? Na, ha itt bármit megtalálok majd az csak a véletlen műve lesz. A kínai kinézetű eladóhoz - nekem aztán mindegy, hogy merről jött - most nem megyek oda, előbb szét fogok nézni jó alaposan. Amúgy is ciki lenne, hogy idejövök és azt sem tudom, hogy mit keresek. Én pedig biztosan meg fogom találni azt a festéket, és veszek belőle jó sokat, hogy ezt a boltot ne kelljen látogatnom. Olyan szag van, mintha itt gyártanák a papírokat, szóval eléggé szúrja az orromat. Van pár bent lézengő okostojás, a legtöbbjük szemüveges. Már annyit rajzolhattak, hogy tönkrement a szemük a hígítótól, hehe. Nem kéne elrontani, akkor nem kell javítás, gondolom én. Néha kicsit keveredik a tudásom az itteni és a muglik között eltöltött hat év között, de hát ez van, biztos nekem van igazam, mint mindig. Ami a másik ügyet illeti, Nadia. Nem találkoztam azóta vele, mondjuk ez nem meglepő, kis szarosokat tanít főleg, szóval nem nagyon van esély, hogy összefussunk. Az ebédnél meg nem érdekel, hogy ott van, láttam már párszor, de különösképpen nem érdeklődött utánam. Így aztán hiába akartam volna Iza kérését teljesíteni arra, hogy beszéljem meg vele, nem volt rá lehetőség. Már három baglyot írtam neki, hogy találkozzunk nyílt színen, ahol sok az ember, beszélni, egyszer sem jött el. Hogy nem ért rá, vagy nem akart eljönni, sosem tudom már meg, mert választ nem kaptam. Az is lehet, hogy simán elégette dühében mindet, és azért sem tudnám igazán kárhoztatni. Szóval én mindent megtettem Iza - a három bagoly kimeríti a minden lehetőségét -, nem rajtam múlt. Mondjuk ha ennyire nem találkozunk biztos megnyugszik majd ő is. De a rohadék festék még nincs meg... Befordulok egy másik sorba és kínai helyett a mexikói nőci van előttem, azt az internacionáléját! Van Nadiával egy kislány is, de háttal van nekem. tuti az övé, mert neki magyaráz. Gyorsan eltűnnék, de ekkor Nadia felpillant és meglát. Hát, akkor ezt már nem úszom meg. A kiscsaj még továbbra is mondja a magáét, ami azt illeti nem figyelek rá, hogy mit csipog és egyébként sem nekem csipogja.
- Szervusz Nadia - lépek oda mégis, ha már beszélni kell, ez elég jó hely arra, hogy ma ne ugorjon nekem. Főleg, ha nem pesztrálja, hanem az övé a gyerek. Lehet vagy tízéves, de akár három is, annyira értek a kölykökhöz. Akkor a kiscsaj megfordul és elfelejt beszélni. tudom, sokkoló a látványom a nőknél, nem tudtam, hogy a kiscsajokra is ilyen hatással vagyok, öcsém!
- Ki ez a kismadár, aki ennyit csiripel? - vigyorgok a lányra, remélem tetszik neki, hogy milyen intelligensen állok hozzá, és nem küldöm el a sunyiba mindkettejüket. Egy igazi úriember vagyok, ez mindig is nyilvánvaló volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Ott volt, egy lánnyal, egy kislánnyal. Nem is tudtam, hogy van neki gyereke. Nem mintha érdeklődtem volna utána, vagy egyáltalán esélyem lett volna érdeklődni, a baglyokra nem válaszolt. De, ahogy elnéztem, a temperamentumot az anyjától örökölte. Helyes kis kölyök, annyi szent, úgy járt a szája, mintha muszáj lett volna és folyamatosan cserélték benne az elemet. Egy problémám van azonban ezzel, hogy minek jött ennyire nekem Nadia, ha van férj, meg kölyök. Oké, lehet, hogy megbántottam, de akkor jól alakult minden utánam, valószínűleg jobban, mintha mi együtt maradtunk volna, nem igaz? Na, de, ha a bagoly nem megy Mohamediához, Zé jön házhoz.
- Ó, szia Natie – nyújtom oda az öklöm, hogy ha akar, belebokszolhasson, és tökre kedves képet vágok hozzá, még mosolygok is. De magamtól ám, öcsém! Nem, csak megjátszom. Azért tudok én jó fej is lenni, ha kell, nem igaz? Nadia úgy magához húzza, mintha féltené tőlem. Mondjuk nem értem, mert biztos nem bántanám a lánya előtt, a kislányt meg pláne. Nőt, gyermeket nem bántalmazunk, az utóbbit, csak diákkora előtt nem, mert meg kell tanulni, hogy mi az élet, nemdebár? Szóval Nadia inkább menne, de közben kis szarka lesz belőle – nem, ez nem az ürülék becézése, a madárra gondoltam -, így megállítják. Már majdnem benyomnék a kötözködőnek, hiszen ha nem látná, beszélgetek valakivel, de Nadia elnézést kér. Persze, ha én mondtam volna, rám borítja a polcsort.
- Tényleg, az apukád is jó magas? Édesanyádnak mindig jó volt az ízlése – guggolok le a kis cserfes mellé. – Régen jóban voltunk, csak aztán sajnos én bolond voltam és otthagytam. Csak tudod, nem hagyja anyu, hogy bocsánatot kérjek tőle, pedig szeretnék – bököm meg az orrát vigyorogva, miközben magyarázatot kapok arra is, hogy mi lett a baglyaimmal. Oké, nem lepődtem meg, de azért jó lett volna, ha legalább válaszol az egyikre, hogy tudjam, ne írogassak feleslegesen. Felnézek Nadiara, majd a kislányra nézek és szép kék szemei vannak, akár csak nekem. Biztos jóképű az apja is, Nadia sem áll össze akárkivel.
- Nyugodtan küldhettél volna egyet, hogy ne zaklassalak, nem vagyok olyan – állok fel ezután, majd a szemébe nézek a harcias édesanyának. – Szeretném megbeszélni veled a múltkorit, nyugodtabb körülmények között. Meg…- sóhajtok – bocsánatot kérni – mondom, félszeg mosollyal, na, most Iza büszke lenne rám. De nincs okom rosszban lenni Nadiaval, jó lenne, ha legalább semlegesre normalizálódna a viszonyunk.
- Na és kis hercegnő, merre jár az apukád? - mosolyogok rá melegen a kisasszonyra, és ingerenciám van arra, hogy megvegyem neki azt a matricát, amiért az előbb sipítozott. De nem fogom, mert tudom, hogy Nadia élből visszautasítaná… majd később, talán elküldöm nekik, mint ismeretlen feladó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

A kiscsaj belevaló, mint az anyja, egyből leöklözi a kis gyerköklével az enyémet, hát édes egy kölyök. Igaz, az látszik rajta, hogy seggén nem tud megülni, de hát ez nem lehet véletlen.
- Így van, nem ismeretlen – vigyorgok a Nathie-ra, de ennél jobban nem akarok én sem belemenni a témába. Elhiszem, hogy Nadianak elég kényelmetlen ez a találkozás, valószínűleg sosem mondta volna el nekem, hogy van egy gyermeke, most meg nem tud mit csinálni. Bratyizok egy kicsit a lánykával, talán ezért nem rúg seggbe a csodás édesanyja sem, ha látja, hogy nem vagyok bunkó. Megfogott valami a lánykában, olyan kis eleven és fogalma sincs, hogy mije voltam én az anyjának, de pörög, mint a ringlispíl. Csak bólogatok a szavaira, szerintem is az lenne a legjobb, ha itt helyben megbocsájtana nekem, és látom, nem tetszik Nadianak a helyzet, mert már ketten guggolunk a lányka mellett az ő legnagyobb örömére. Kapok egy parancsot, és most tényleg vissza kell fogni magam, hogy ne szóljak be. Nem mondtam semmi rosszat és már az sem jó, öcsém! De lenyelem a békát és felállok kissé kelletlenül. Most jön a neheze, hogy az Iza általi kérést átadjam a magam módján, de sikerül. A gúnyos válasz viszont elkeserít kissé, de a gyerek előtt normálisan fogok viselkedni. Ő nem érdemli meg, hogy balhézzak az anyja miatt, amúgy is két másodperc alatt belopta magát a szívembe. Olyan kis gézengúznak néz ki és sokkal jobban bírom az ilyen gyerekeket, mint akik rohannak a darázs elől, mert megcsípi őket. Nathie tuti meg akarná enni ezeket a darazsakat.
- Vak gyerekeket? – felnevetek. – Te kis kamukirálynő – összeborzolom a haját, miközben Nadia teljesen kétségbeesik és rászól mindenkire, és elhúzgál onnan, hogy ne szórakozzak a kölyökkel. Milyen kegyetlen dolog már, amikor végre valaki színt hoz az életünkbe, lehetne a kölyök villámhárító, ha az anyja engedné, de nem teszi, így a kölyök egyedül marad. A fenébe, pedig még dumálnék vele egy fél órát. A magyarázatra, hogy mi lett az apjával hirtelen szégyellem el magam és pillantok a mosolygó kislányra. Szegény, Nadiát mindenki elhagyja? Akkor megértem a dühét irányomba.
- Ne haragudj, kérlek, nem tudtam, hogy ő is elhagyott, nem akarok rosszat a kiskölyöknek. Meg neked se, már mondtam – sütöm le a szemeimet, hát ez nagyon rosszul jött ki. Nathie biztos így akar az apja közelébe maradni, most már tuti megveszem neki azt a matricát. Ha már nincs itt az apa, hát legalább legyen egy jó fej haverja, nem igaz? Nadia folytatja és úgy tűnik, hogy mégsem volt baj, hogy találkoztunk, mert enyhülni látszik, pedig nem igazán érdemlem meg, de a kis kékszemű ördög megváltoztatta a véleményét. Elmondja, hogy ő mit gondol, most én jövök, és megfogom a csuklóját, hogy komolyan vegye, amit mondok.
- Várj, nem itt akartam elmondani, de figyelj rám egy kicsit, kérlek – elengedem a csuklóját, és láthatóan kényelmetlenül érzem magam, főleg itt sokak nézésének kereszttüzében. - Nem azért hagytalak ott, mert féltem a kötöttségektől, hanem, pont ugyanazért, amiért a „szőkét” – még macskakörmöt is mutatok neki. – Kristóf nem az enyém, hanem a férjé, azé a… Norbié, mindegy. Izával sosem voltunk egy pár, csak szerettem volna, de ez most mindegy is, csak nagyon jó barátok vagyunk. Igen, szerelmes voltam belé, sokáig, és az ő fényképe emlékeztetett arra, hogy érdemes valamiért életben maradni. Ezért, hogy ne essen bántódása, elhagytam őt egy szó nélkül és mindent, amit itt szerettem. És amikor te beléptél az életembe, még nem gondoltam, hogy… nos… nem gondoltam, hogy… - sóhajtok és felnézek az égre. – Nem akartam, hogy miattam veszélybe kerülj te is, ahogy Iza kerülhet, vagy bárki, akit szeretek – tuti nem fogja megérteni, Iza sem tette elsőre, pedig ő azért elég jól ismer. – És még valami, ami fontos. Soha nem hazudok – mondom neki ezt már félve, majd a kislány felé pillantok. – Megengeded, hogy megvegyem neki azt a szaros matricát? Annyira örülne neki – nézek rá kérlelően, suttogom a szavakat, hogy a kislány ne hallja. Na, ilyennek kevesen láttak még, nagyon-nagyon kevesen. De hát látom, hogy örülne neki a kis csipszar, imádom.
- Szóval sajnálom és bocsánatot kérek tőled, mert otthagytalak. Akkor azt hittem, hogy úgy a legjobb és szerintem úgy tennék, ha visszamennék az időben. Menekültem a családom és azok ellenségei elől és volt, hogy el is kaptak – elkapom a fejem a fájdalmas emlékre. Nem igaz, hogy mindenkinél vezekelnem kell, de mit tegyek, ha csak így értik meg a nők: nem akarok bántani, csak megvédeni őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

- Sajnálom – nincs túl nagy szerencséje a pasikkal, de nekem komoly okom volt elhagyni őt. Akkor is így gondoltam és most is így gondolom. Mivel volt részem vallatásban, tökéletes nyugalommal merem ezt még magamnak is kijelenteni, hogy nem néztem volna jó szemmel, ha Nadiaval fenyegetnek. Biztosan megtörtem volna, mert a kötelékek elgyengítenek ilyen helyzetben. Nyilván, ha minden normális az életben, akkor megerősítenek ugyanezek a kötelékek, de az én életem sosem volt normális, egészen mostanáig. A kis kellemetlenségek a családommal, akik azt hiszik, hogy most jól megbűnhődök mindezért, apró bosszúságok csupán. De szabadon élhetek, azt csinálok, amit akarok, még egy kiskölyöknek is vehetek matricát, ha nagyon arra vágyna. Határozottabban próbálom hát előadni Nadianak, hogy miért mentem el, talán elfogadja, ha meg nem is érti. Azt Iza sem tette meg jó sokáig, szóval, hogy várhatnám el egy olyan lánytól, aki nem ismert csak egy fél évig, akkor sem teljesen. Apró szeletet kapott belőlem mindössze, amihez ragaszkodni akart, és nekem is tetszett volna az az idill, de még pont jókor mentem el, hogy ne hozzák őt kellemetlen helyzetbe. Soha nem kérdeztek róla én pedig soha nem hoztam őt senkinek beszélgetések során, megőriztem magamban a szép emlékeket és elővettem, ha éppen szükségem volt rájuk. Leállít, persze, hogy leállít…ő Nadia. Aztán beszél arról, hogy egyszer észrevette, ahogy Iza képét nézegetem, hát ez pech. Kezdem érteni, hogy miért dúl benne ez az indulat és miért hozakodik elő az újdonsült kismamával.
- Pedig… - erőt kell vennem magamon, mert ha most nem mondom ki, akkor soha. - …szerettelek – a hangom már nem az a magabiztos, mint korábban, szinte elcsuklik a végére és nem nézek a szemeibe, nem bírok. Most mit mondhatnék még? Ha szerelmes még nem is voltam belé, igen közel álltam ahhoz, hogy így legyen. Nem sok hiányzott, hogy átlépjem azt a határt, de nem mertem és nem tudom, hogy jól tettem-e, de az biztos, hogy Nadia él és virul, semmi baja, csak éppen utál engem. Ezt pedig el tudom fogadni kompromisszumként, Izánál erősebbet is el tudtam.
- Oké, ha ennyire akarod, megmutatom – egy pillanat alatt leveszem a kabátom és félredobom, majd a pólómat is és megfordulok. A vallatások fizikai hegei nagyon jól látszanak, ha nagyon akarja, megnézegetheti. Nem sokáig, csak pár másodpercre mutogatom a testem azon részét, amit én tükörben sem nézek meg soha, mert minden egyes hegre pontosan emlékszem. Visszaöltözök, az egész nem tarthatott tovább összesen egy percnél, de lehet, hogy a fél percet sem nézte át. Arcom elsápad, ahogy magamra veszem a kabátomat. A közben számos vádra és kérdésre nem válaszoltam vetkőzés közben, mert azon voltam, hogy összeszedjem magam és ne hagyjam itt őket. Szándékosan úgy fordulok, hogy a kislány egyelőre ne lássa az arcomat, ne ezzel ismerjen meg. Közben Nadia elkezd pörölni a eladóval, hogy idegességében, vagy meglepettségében, azt nem tudom, de valaki meghúzgálja a kabátom, én pedig odakapom a fejem. Nathie integet, hogy guggoljak oda mellé, miközben elmondja a tényeket. Nem buta ez a kislány, sőt, nagyon jól lát mindent, ami körülötte történik. Odaguggolok mellé és valahogy a fiúkból előhúzom a kedves mosolyom.
- Magára hagytam, amikor nem lett volna szabad, Nat – mondom keserédesen, a mosolyom is szomorkásabbá válik. Nem fogok hazudni, még egy gyereknek sem. Aztán visszatér a pajkos vigyorom, mert a kiscsaj alkudozni kezd, öcsém! Van benne spiritusz!
- Nem szeretné, hogy megvegyem neked - tárom szét kezemet egy rövid időre, majd folytatom, amikor már látom, hogy azt hiszi nem lesz semmi belőle. – De ha ráveszed, hogy valamikor megbeszéljük a nézeteltérésünket és sikerül megkapod. Na, áll az alku? – felé nyújtom fölfelé fordított tenyerem, hogy belecsaphasson. Megvárom a válaszát, aztán megpöckölöm az orrát kuncogva.
- Menj hozzá, kezdheted a puhítását. Szia Nathie – búcsúzom el tőle egy ökölpacsival, ha ő is nyújtja a kis kezét. Aztán, ha a kislány elmegy, még ott maradok. Felnézek a polcra és pont ott állok, ahol lennem kell. Mekkora mák már, öcsém! Nadia lánya megtalálta nekem, amiért jöttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kinevet! Van pofája, pedig csak el akartam mondani, hogy nem vagyok se ratyi, sem olyan, akinek ilyesmire szüksége lenne. Fura, mert még sosem jutott eszembe tanulmányozni magam úgy, hogy mondjuk egy nő bőrébe bújok. Pedig annyira nem is elvetendő ötlet, de valahogy jobban szeretem én szemtől szemben felfedezni a női domborulatokat. Kicsit csalásnak érzem a bájital használatát. De lehet, hogy majd egy poénnak kipróbálom valakivel. Addig pedig maradok a saját módszereimnél, ezért is közelítek hozzá jobban, mint amit az illem megkíván. Mert csak feljött valamiért hozzám, ami ugyan egy jó kis beszélgetés is lehet, de azért őszintén ez kinek jutna eszébe elsőre? Nekem sem, öcsém!
- Egy bárgyú varázslóról szól, aki állandóan új felesleges bűbájokat talál ki. Mint például a kitört fésűfog visszaillesztő bűbájt, vagy a kanál csillogtató bűbájt, vagy a… - itt kicsit elgondolkodom, miközben a kezébe illesztem a távirányítót, amit ő nem sokkal később letesz. – vakukioltó bűbájt – az arcomra halvány mosoly költözik, ahogy kimondom a szavakat. Tényleg mi értelme van ezeknek, de az pont egy viccesebb rész volt. Mire ebbe jobban belegondolnék szőrfelállító cirógatás érkezik a karomra, majd az arcomra. A pillantásunk összeér, látok benne sok mindent, de… valami más, mint amire számítottam. Érdeklődés bizalommal keverve, ami meglepő, de úgy érzem, hogy ma újat tanultam a nőkről. Apró csók is érkezik az arcom keményebbik felére, majd az ajkaim automatikusan nyílnak meg, hogy fogadják a csókját. Közben a szemeim elfelejtődnek lecsukódni, új érzés kavarodik bennem, és hamarosan rájövök, hogy mi az. Még nem akarom letámadni, hanem élvezni a pillanatot. Az ajkaim természetesen felveszik a lassú ritmust, viszont a vérem követelőzni kezd, a nyelvem pedig lassú felfedezőútra indul. A testem közelebb fordul és a kezeim ismeretlen-ismerősként kezdik a testét felfedezni. Beletúrok a hajába, fura állagú, talán nem is igazi? Nem tudom, de a másik kezem a hátára siklik, szinte érzem az anyagon át a hátát. Aztán természetesen nem ragad ott, hanem a fenekére csúszik, miközben abbahagyom a csókot.
- Ki vagy te? – teszem fel a kérdésem, majd újra, kapkodva csókolom meg az ajkait, de most már követelőzve, mert én nem tudom fenntartani a lassú ritmust, a Farkasok nem tudnak sokáig parancsolni az ösztöneiknek. a kezeim máris a fenekébe marnak, megpróbálják Piroska tudtára adni, hogy megérkezett a nagymamához… akit már megevett a Farkas.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem tudom, mióta győzködöm Izát, hogy jöjjön már el hozzám, de megértem olyan szempontból, hogy azért nem legkellemesebb hely a csárda közege. Persze az én szobám mintha egy másik dimenzió lenne a többi között, térnövelő bűbájokkal és megfelelő berendezésekkel a kényelem szempontjából. Nem beszélve a csodás rendről, amit tartok és tartatok. Végre igent mondott és elég izgatottan várom, hogy megérkezzen, úgy tudom, hogy Kristófot sem hozza most, de ebben nem vagyok biztos. Nem olyan könnyű elszakadni tőle gondolom, de nem tudhatom, hiszen nekem nincs gyerekem. Furcsán örülök, hogy nem tőlem van gyereke, mert boldog Norbival, és így nekem sem esik nehezemre elfogadni a kecskehuszárt. Na, de mindegy is, hagyjuk a srácot, hiszen éppen a feleségét várom vacsorára. Háh, ezt is, hogy ki lehetne forgatni, ha nagyon akarnák, nem? Vettem egy elég jó minőségű bort… mármint egy készletnyit, azaz hatot, hogy legyen. A borhűtőmben már megfelelő hidegen van tartva, de van mellette pár különleges ital is, ha Iza azt kívánná. Nos, konyhaművészeti tudományom megmaradt a szalonnás tojás készítés szintjén, ami ugye nem sokkal jobb, a dobjunk össze egy szendvicset-től. Úgyhogy a csárdában rendeltettem pár csőben sült zöldséget, könnyű szűzérméket barnamártásban, némi desszertet, és egy kis sajttálat előételként. Egyik sem túl nagy adag, hogy estére ne ülje meg a gyomrunkat, főleg ne Izáét. Van még néhány palack víz, meg gyümölcslevek. Elővettem az ajándék ezüst étkészletem, meg a porcelán tányérokat. Jól el lettek mosva, most csillog-villog mindegyik. Nem tudom, hogy miért készülődök úgy, mintha randi lenne, de állandó késztetést érzek rá, hogy lenyűgözzem. Oké a folyosós ügy nem volt lenyűgöző számára, de akkor nem is én hívtam oda. Mindegy, minden rendben van, háttérbe kapcsolok egy kis halk zenét, és jól kiszellőztetek. Hátul meggyújtok egy mágikus füstölőt, azt még Olaszországban szereztem be egy eldugott kis falucskából, egy idős boszorkánytól. A füstölő mindenkinek a legkedvesebb emlékének akkori illatát idézi fel, tehát garantáltan jó levegőérzet lesz. Már kipróbáltam, nekem Izáék utcájának illatát idézi fel, ezek szerint az volt a legkedvesebb emlékem. Pedig volt jó sok, mindegy. Az idő lassan elérkezik, én pedig a konyhaasztalnak dőlve várom, hogy Iza megérkezzen. Az ételek megfelelő hőmérsékleten pihennek a fémszín búrák alatt, tulajdonképpen bármikor megérkezhet nem fog kihűlni. Azért remélem nem várat sokáig, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Minden tökéletes, akárcsak én, tényleg tök jó néz ki minden, büszke vagyok magamra. Nem mintha nem lenne elvárható tőlem ez, de mégiscsak kiemelt vendéget várok. Csak jönne már. Persze még van ideje, meg miért ne késhetne akár, hiszen a gyerekkel bármi lehet, amit még meg kell beszélnie Norbival. Hajj, mindegy. De végül mégsem kell órákat, sőt igazából 5 percet se várnom, megérkezik. Legalábbis nagyon remélem, hogy ő az, nem valaki más, most nem szívesen küldenék el senkit. Kifújom a levegőt, elvarázsoló mosolyt teszek az arcomra és kinyitom az ajtót. nincs meglepi, Iza az egy egész könnyed ruhában, természetesen jól néz ki, és kiegészítőként egy táska.
- Hellóka - szólalok meg gyorsan és szélesre tárom az ajtót. - Na, gyere már be -  vigyorgok, majd kap tőlem két puszit és félreállok, hogy be tudjon tényleg jönni. Hagyom, hogy kicsodálja magát és körbemutatok.
- Jelenleg ennyi a birodalmam, nem egy nagy szám - vonok vállat, mert tényleg elég puritán, de pont jó nekem. Meg esetleg egy két vendég is kényelmesen elalhat akár, de nemigazán szoktam vendégeket fogadni. Odett oké, az egy kivételes alkalom volt és ha bármikor el akarna bújni, szívesen beengedem. Még Kim sem jött el soha, mondjuk én szoktam elmászni hozzá, sokkal jobb ott, mint én.
- Hoztam bort, vizet és gyümölcslevet. Bármi érdekel ezekből? - nagyon remélem, hogy igen, mert ha nem, kénytelen leszek lemenni, és a Csárda készlete azért nem olyan jó, mint az én ízlésem. Elmegy, de nem az igazi.
- Hogy van a kölyök és a férjurad? - nem mintha pont pár napja nem lettem volna náluk, de na, állítólag így kell beszélgetni. - Képzeld, megint összefutottam Nadiaval, de most nem bántottam és nem törtem össze semmit. Hiába na, egy kedves ember vagyok. Persze, most sem hitt nekem - sóhajtok lemondóan, és vállat vonok, majd ha Iza leül és ha kér valamit, akkor adok neki és én is helyet foglalok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha már lesz valami, legyen is valami, öcsém! Ebben egyeztünk meg Mihaillal az egyik járőrözésünk során. Olyan jó esténk volt, hogy három kis nyavajást is elkaptunk, pedig nagyon szaladtak volna, ha nincsenek ilyen kedves kis átkok nálam, vagy Mihail bűvös mosolya. Szétröhögtem az agyam, de az őrjárat végén még beszélgettünk és akkor letisztáztuk a részleteket. Ma pedig már itt járok, ahol a madár sem szarik a cipőmre, mert az is be lenne ijedve. Én zsebre dugott kézzel közelítek a megadott pont felé, nem mondom, hogy hanyadjára indulok talán most már a jó irányba. Végül meglátom a prefektusok gyöngyét - szerintem minden más prefektust így nevezek, aki nem én vagyok -, majd lassan odasétálok.
- Miért, randid lesz? - vigyorodom el, majd elveszem a cetlit. Elolvasom, majd ránézek a házszámra, aztán fel. Oda kell feljutnunk és valahogy a benti lakásba lesz. Gondolom.
- Felhoppanálunk, szóval erősen gondolja arra, hogy oda akarsz érkezni, jó? Három, kettő, egy - nem várok, nem szoktam, de remélem nem ma akarja először kipróbálni az autoportálás művészetét. Két pukk - célmeghatározás, céltudatosság, célirányosság - és másodiknál már fent is vagyunk. Mivel nem tudom, hogy hoppanált e már, azonnal elfordítom Mihailt, hogy ha hányni akar, ne engem tiszteljen meg.
- Nos - nézek az erkélyajtó felé, de előbb megérzésem támad. - Arbiter Arcanorum - a pálcája lebben, és máris piros színnel kezd világítani a bejáratot, kékkel az előtte lévő tér. - Csapda, és egy riasztóbűbáj - állapítja meg. - Finite Incantatem! - hangzik el kétszer is, és a színek eltűnnek. Kicsit tartottam attól, hogy komolyabb varázslatok lesznek, de valószínűleg csak a mugli betörők távol tartására szolgáltak.
- Tiéd a megtiszteltetés, hogy bejussunk - vigyorodom el és teret adok Mihailnak az ajtóhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden simán megy, rövid intermezzo után felszabadítom a lakást, ahol vár minket a csomag, illetve kettő. Valójában nem vagyok szakértő, talán ha Kimet magunkkal hoztuk volna. De nem akartam semmibe sem belekeverni, így aztán kimarad a mókából.
- Oooké. Amúgy nem vagyok meleg, csak, hogy tudd - kuncogok fel, mert amúgy fogalmam sincs, hogy ő mi. Bár elnézve a KH-ban a srácokat, hááát... hagyjuk inkább. Mindenkinek joga van ratyinak lenni, maradjunk annyiban, amennyiben engem békén hagynak a helikopter rotorjukkal.
- Pff - forgatom a meg a szemeimet, miután készségesen kinyitja az ajtót nekünk. Hát ki volt címlapokon anno, ő, vagy én? Na ugye, öcsém! Végül bemegyek és újra elnyomom az Arbitert, csak a biztonság kedvéért. Itt már minden rendben, a szoba közepén van két dolog, amiért jöttünk... majdnem.
- Ö... hmm. Ez nem néz ki annak, nem? A másik szerinted harap? - közelítem meg az a lényt, akiről jól tudom, hogy micsoda. Nem igazán szeretem, de poénnak akár jó is lehet. A másikra pedig csak ránézek, de nem közelítem meg, meghagyom Mihailnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hallom - sóhajtok, és látom a bosszúságot a szőke arcán. Hát ez nem az, amire számítottunk, de a másik még tud meglepetést okozni.
- Egyelőre egyszerű - mosolyodom el mindentudóan. De mire célhoz ér, már nem lesz egyszerű... visszük mind a kettőt. Adunk meglepit az új főnökségnek is, nem? Hát hogy nézne már az ki öcsém, ha szegények ott sírnának, hogy nem is kaptak semmit - tárom szét a kezeimet, majd a pálcát szorítóból varázslatokat eszközölök. - Immobilus! Incendio! - mindkettő mást kap, csak a biztonság kedvéért. A vénuszt Mihail kezébe nyomom, a másik az enyém. - Na gyere, fogd meg a szabad kezem, indulunk! Cél a szökőkút a Fő téren - szokásos sarkonpördülés, miután Mihaillel lekezelünk és máris friss és ismerős fuvallat üti meg az arcunk. Ott vagyunk Bogolyfalva Fő terén, a szökőkút mellett, elcsomagolt, a kíváncsi szemektől elrejtett cuccainkkal. Na, most jön a viccesebbik része...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Pedig elvileg nem nézel a fejembe - kacsintok, majd pár pillanat múlva otthagyjuk a feltört lakást és megérkezünk a szökőkúthoz. Na, akkor eddig rendben vagyunk, nézem magamnak Mihailt, hogy mindene megvan-e, ami látható. Oké zsoké, miközben az utazás fáradságairól lamentál.
- Máskor jöhetsz gyalog is - vetem oda neki, ha ez a módja az utazásnak nem elég kielégítő számára. Én már annyit használtam, hogy semmi rosszat nem okoz bennem, megszoktam.
- Én meg nagyon remélem, hogy nem - ki tudja, hogy mire gondol más? Én általában nem is akarom tudni, hogy ki mire gondol, mert még a végén megijednék. Amúgy vélhetőleg, most tényleg tudhatja, mert azért nem vagyok a világ legkreatívabb mágusa. Talán második harmadik, esetleg top 5, de mivel szerénykedek, hagyjuk meg ezt itt mindenkinek.
- Akkor irány a HV iroda? Este meg a parti - vigyorgok, mert tényleg jó lesz feldobni az unalmas ötleteket. Amúgy... gőzöm sincs mi lesznek, de kell némi izgalom is. És ha mégis lesz más izgalom, plusz egy el fog férni, nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem sokat teketóriázik, jókislányként ledobja a cipőit, majd beviharzik a kanapéra és elfekszik rajta. Nos, ez furcsa kicsit, de hát biztos a bezártság a gyerekkel hozta ki ezt belőle. A felsorolásomból sem választ, hanem egy ütősebbet. Attól, hogy mugli ital, tudom, hogy mi az a vodka. Tulajdonképpen egy varázsló fejlesztette ki, de ezt a mugliknak meg nem kell tudnia... Aranyosan lóbálja az üveget, szóval valamiért most ezt kell innunk. Érdekes estének nézünk elébe.
- Oké - egyezek bele és amúgy sincs esélyem mást csinálni, mert lehúz maga mellé, majd lefekszik. Ejha, mintha nem is Szentmihályi, hanem Nemes Iza tért vissza volna most hozzám. Régen ugyan hozzá mertem volna nyúlni, minimuum megcsikizem a combját, hogy pakolja le rólam... de most más szelek fújnak. Attól, hogy a barátom, van férje, meg kölke és... hát fura lenne. Vagy nem?
- Aaaaz lesz, biztos - kuncogok, mert csak annyit tudok, hogy Norbi állítólag egészen jó hajtó. De hogy az mit jelent, gőzöm sincs. De hagyjuk is őt, pesztrálja csak a kis trónörököst. Gyorsan megnyugtatom, hogy nagyon rendes voltam a boltban és jön a meglepi... ő is találkozott vele.
- Ha éppen nem haragszik, valóban az. A lánya meg igazi kis csibész, egy kis genyó, imádom. Gyorsan össze is haverkodtunk... már amennyire Nadia engedte. Azt mondta - a vigyorom teljessé válik - ...hogy vigyek neki sonkát a boltból. Akkor majd megbékél. Esküszöm ki fogom próbálni - nevetek rá, miközben ő... ideges? Feszült? Mit tudom én... valami van, vagy csak én vagyok túl érzékeny ma, mert azt szeretném, hogy kajáljunk egy jót és jól érezze magát. Amúgy sem emlékszem, hogy láttam volna inni, erre most vodkázik. Változik a világ, öcsém!
- Egész jól. Van pár lány, aki szívesen pózolgat. De nyugi csak ruhában fotózom őket - kacsintok, majd nyújtom a kezem a vodkáért. - Adsz nekem is, vagy csak mutatóba hoztad? Nem kérsz poharat? - már húzom is elő a pálcám, hogyha arra lenne szükség.
- Veszekedtetek? Kicsit sem vagy laza, ha ezt szeretnéd mutatni - idegesen mosolygok, mert lehet, hogy Norbi nem akarta elengedni Izát ide, vagy mit tudom én. Most az is eszembe jut már, hogy talán miattam ilyen. talán én csináltam megint valamit, pedig eskü nem. Eddig egy igazi jó fej mestertanonc vagyok, jelvénnyel. Apropó... - Prefektus lettem, tudod? Már mindent tudok, hogy kell csinálni, anno megmutattad - vigyorgok újra, de a zöldeket fürkészem, szeretnék mögéjük látni. Egyelőre nem sikerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tetszik az új szerzeményem. Most meghasonulva magamnak, próbálgatom a mugli DSLR-t, kezdek beleszeretni. Nagyszerű segítség nekem, tök jó képeket csinál, és tök máshogy működik, mint bármelyik mágikus kütyü. Oké, nem képes mozgó felvételek készítésére, mármint a mi hagyományaink szerint, de olyan dolgokra képes, hogy tényleg felizgatnak a lehetőségek. Egy állványon pihen most a kicsike, és a közeli szökőkút vizével szemezek és próbálgatom a beállításokat. Egy szép hosszú exponálást szeretnék, megfelelő fényben. Tudom a muglik számítógépekkel még megszerkesztgetik, amit mi varázslattal szoktunk, de most nem érdekel ez a hasonlóság. A törékeny fémtest finoman mozdul gyenge érintésemre is, és a fő utca irányába fotózok. Beállatom a színhőmérsékletet, a blendét és mindent, amit csak kell, majd várom, hogy a nap kibukkanjon a felhők mögül. Hátulról süt a nap majd, így a színek talán intenzívebbek, vagy fakóbbak lesznek. Még nem tudom, de muszáj kattintanom most is, meg majd akkor is. Oké, ezzel meg is vagyunk… már csak a napnak kell megjönnie. Közben átnézek a gépen és meglátok egy szőkét az utcán valahová sietni. Őszintén nem láttam még itt, pedig mostanában elég sokat vagyok errefelé, és azért egy ilyen szépséget nem szoktam nem észre venni. Fókuszállítás, automata mód és csajfotózás. Aaaaa, de jó lenne az arca a képeim közé. Egyértelműen ráállítom a kamerát és figyelem benne, nem tudom, hogy hova megy, de nagyon oda akar érni az arca alapján. Hopp, észrevett, a kis éles szemű. Megvárom, míg odaér, majd kihúzom magam.
- Helló! Csináltam pár képet rólad, kéred? Jobb vagy, mint a szökőkút, meg akiket mostanában láttam. Akár lehetnél az arcmodellem is – kilépek a kamera mögül, nem csak azért, hogy ne törje össze, mire odaér még két lépés múlva, hanem hogy megcsodálhassa a mosolyomat. Hű de jó bőr, öcsém! – De amúgy új vagy itt? Körbevezethetlek, ha gondolod – na, hát ennek ki tudna most már tényleg ellenállni? Bár tény, hogy szívesen körbevezetném sok helyen, például egy fürdőben, egy ágyban, egy asztalon, vagy bármi. Ejj, ki ez a csaj, hogy ennyire rá vagyok gerjedve hirtelen felindulásból?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Amúgy nem tudom mi fogott meg benne, talán a járása. Jó, tudom, a nézése, meg a járása, háhá, de tényleg! Olyan... más, máshogy jár, mint a legtöbb csajszi és jól ál neki. Oké a hombár szemüveg takarja az arcát, de nagyon meglepődnék, ha csalódnom kellene. És nem is kell, mert észreveszi, hogy észrevettem, szóval odajön hozzám és csak beközli, hogy utálja, ha fényképezik. Hát nem édes?! De miért érdekelne ez engem? Ja, miután levette a szemüveget már érdekel... kábé bármi, legalábbis gyorsan felkelti a fényképész szemeimet az arca, de így elsőre a teste se csúnya, csak sok a ruha. Az később megoldható.
- Pedig nincs mit szégyelned. Farkas Zétény - nyújtok neki kezet, hátha elfogadja és abból máris lehet következtetni, hogy irodista, vagy földműves. Nyilván nem az utóbbi, ahhoz túl jól néz ki és ha más nem a kinézetéből megél. Talán modell, de ha nem az, még bőven lehet az. Az enyém, természetesen. De ha a fényképezés nem, talán az idegenvezetés szóba jöhet nála. Felnevetek, ahogy rosszul méri fel a nagyságomat a társadalmi rétegrend fokozatai között. De megbocsájtható, végül is rohadt jól néz ki... Kicsit emlékeztet Dashára, mármint a keleties vonásai. Mivel ez a nő, sokkal jobb a fiatal Dashanál, bocs szívem, ez van.
- Az biztos nem vagyok, csak jó fej, jelen pillanatban nagyon is - továbbra sem hazudunk, úgyhogy az igazság formálásával élünk. Egyébként tényleg jó fej vagyok, úgy általában, csak vannak bizonyos esetek, amikor nem megy. De az már nem az én hibám!
- Látványosság? Mire gondolsz pontosan? Egy helyi nevezetességre, vagy egy szép helyre, vagy egy olyanra, ahol lehet valamit csinálni? Mi szél hozott ide Merlin háta mögé? Csak nem tanulni jöttél? - ajánlom fel az opciót, hogy ne kelljen hazudnia... persze, ha igent mond, úgyis belekérdezek, hogy mit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hiába nyújtom a kezemet, nem fogja meg, ezt egy kicsit furcsállom is. Viszont egy névvel gazdagabb leszek, Sarah, azt mondja. Kíváncsi vagyok, hogy valódi-e a név, ha már kezet sem fog, igen, ezt sérelmezem is, de talán túlélem. Olyan sok mindent túléltem már, lehet, hogy nem jövök be neki. Mondjuk az elég lehetetlen, de a kozmikus együttállásokkal nem lehet mit tenni.
- Itt Magyarországon igen, ahonnan te jöttél, ott nem ismerem a szokásokat ezek szerint - vonok vállat, de nem érdekes. Túl jó csaj ahhoz, hogy veszni hagyjam, főleg úgy, hogy még nem küldött el. Talán tudok neki ajánlani olyat, amivel egy kicsit megenyhíthetem a hárításait. Mert azokat nagyon jól csinálja... például nem fog kezet, öcsém! Nem, mintha zavarna!
- Túl sok kérdeznivalóm van egy ismeretlen hölgytől - mosolyodom el nyomban, hát ne higgye már, hogy olyan könnyű engem lekoptatni. - Egyébként nem mondták még, te vagy az első - felelem kedvesen, de Sarah válaszol mégis egy kérdésre... bár nem egészen úgy, ahogy elsőre gondoltam. Kitér, szvsz, mintha kötelező lenne.
- Egy élő értelmező szótár vagy - kuncogok fel, de azért válaszolok is neki, nem akarok bunkónak tűnni. Szerintem rohadt vicces volt amúgy. - Van pár, csak ahhoz tudnom kéne, hogy mit szeretsz. Múzeum? Kutyamenhely? Szép tó? Kajálda? Kis barlang? Az utóbbi nekem például nagyon tetszik - hagyom, hogy válasszon, mégiscsak itt az egész nap és én már teljesen elfejtkeztem a fényképezésről. Persze őt mindenféleképpen meg akarom győzni, legalább egy fotó erejéig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kész vagyok a csajtól, öcsém! Szerintem röviden megállapítva: flúgos. Hosszabban nem tudnám igazán elmondani, hogy mit érzek. Az biztos, hogy igen jól néz ki és ezt az ázsiai típust kedvelem, mondhatni a zsánerem. Elég sok zsáner gyűlt most itt össze a közelben, ott van Iza, Nadia, Kimoriah, Odett, hogy hirtelen említsek egy párat. Mindegyik másért - attól függetlenül, hogy mindegyik 10/10-es - tetszik, de ez a Sarah, olyan fura, hogy már majdnem normális. Á, tuti van valami flúgja, azzal flúgázzák ki a bolondok házában a csempét, öcsém!
- Legyél kegyes velem, úrnőm - hajolok meg a tréfa kedvéért, hát nehogy már, ne szédítsem az agyát, meg figurázzam ki a helyzetet. Még az is lehet, hogy valami messziről jött királylány, aki elzárva élt valahol a normális civilizációtól. Most meg kiszökött a toronyházból, haha! Arra, hogy kedves és a másik ezt egy "Wáoh"-val reagálja, máris kizökken, nem tud ezzel mit kezdeni. Olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy: Mi jut eszedbe arról, hogy Diótörő? A másik rávágná: mákdaráló. Szóval kábé ennyit ért egyelőre az igazán szexi nőciból, de nem adja fel, valahogy le fogja fényképezni. Mármint a lesifotókon kívül.
- Sok mindenben lehetsz még első, de nem kérdezz rá, hogy miben, az most nem ér - vigyorodom el, mert ugyebár nem hazudok továbbra sem, és most miért mondanám meg, hogy ő az első ázsiai csaj, akivel lefeküdtem? Illetve "nék", szóval abban lehetne az első. Azt nem mondanám, hogy az első flúgos, mert azért abból akadt egy pár. Nem mondták még rá, hogy kéziszótár. Most nem tudom továbbra sem, hogy szívat, vagy ennyire naiv? Fura a csaj, határozottan, de most már eljutunk ma valahova, legalább a telefonszámáig. Mondjuk... a csárdából fel tudom hívni, ott van nyilvános. Kimoriahnak is azt a számot adtam meg első alkalomkor és lám, milyen jól megvagyunk azóta is. Ráadásul a sormintát el tudnám fogadni, ami vele volt... Na, a következővel viszont ledöbbent. Kicsit furcsán is nézek az asszociálására. Tényleg nem tudom, hogy mit gondoljak.
- A barlang, kivégzőhely? Honnan is jöttél? A barlang az egy földben lévő lyuk, ami néha hosszú és szép, akár tó is lehet benne. Ebben asszem van. Hogy ott kivégeztek-e valakit, nem tudom, de csak akkor érdekelne, öcsém?! Behalok tőled - oké, elnevetem magam, mert nem hiszem el, hogy ezt komolyan gondolja. Ha közelebbi ismerősöm lenne, még a vállát is megveregetném, hogy nagyon jól csinálja.
- Oké, együnk. Rám is rám fér egy kávé, meg egy kis reggeli. Csak mert... mi? - nézek rá, majd megint szélesebbekre húzódnak az ajkaim. - Flamót? Tényleg érdekel, hogy honnan jöttél... Mik ezek a dumák? Jó, hogy nem már azt mondta, hogy flamengóriázzunk együtt - vigyorgok, majd gyorsan összeszedem a cuccom. - Mennyire vagy éhes? Gyors, vagy lassabb kiszolgálást szeretnél? - kérdezem, majd ha kiválasztja, akkor attól függően megyünk valami kajáldába, hogy mennyire igényes. Engem már lenyűgözött a flamóval, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Csak járatom a számat és örülök, hogy végre itt van. Még idillinek is lehetne nevezni az egészet, hogy nálam van, barátként és majd lehet valami, csak hangulatba kell hozni. De már rég tudom, hogy ebből úgysem lesz már az, amire régen vágytam. Igen, eljutottam erre a pontra is már, hogy lemondtam róla úgy. Nem olyan régen történt meg ez, hiszen amíg távol voltam, pont emiatt tűrtem el mindent és vettem vissza magamból. Most, hogy tudom, hogy biztonságban van, meg gyermeke is lett, már hiú ábránd lenne még tőlem is azt gondolni, hogy majd lesz valami olyasmi, ami régebben még talán lehetett volna. Ebből is látszik, hogy már nem vagyok annyira önző, mint régebben, de annak is megvolt a maga bája. Mindegy, a lényeg, hogy itt van, és jó barátként tudok rá gondolni, akivel ma egy jót vacsizunk és iszogatunk. Talán még néhány régi emléket is felidézünk, volt benne jó pár vicces és bosszús történet is. Végül csak megkínál a rejtett palackjából, én pedig meghúzom azt. Nem vagyok oda az orosz vodkáért igazán, de ez most ráadásul még erősebb is. Egy kicsit megállok, amíg meg tudok szólalni és nem tudom nem észre venni a zavarodottságát, így csak rá kérdezek, hogy mehetek-e megölni Norbit, vagy valami, ha neki bánatot okozott. Megnyugtató, hogy nincs baj a remekbeszabott kviddicsesével, de egyértelműen terel. Hjaj, Iza, tudhatnád már, hogy ismerlek téged. Mindegy, úgy vagyok vele, előbb-utóbb úgyis kiböki, hiszen mint mondtam, ismerem már.
- Pedig az lettem, és hidd el, kedvelnek is érte – vigyorodom el és visszaadom a laposát. Van pár büntetőmunka kiosztás már a nevem alatt, majd megpróbálom utolérni a legnagyobbakat ebben. Is. Majd hirtelen fordul a kocka és látom, hogy valamit el akar mondani. Na, nézzük, mi az Iza! Direkt nem szólok bele, mert általában megakasztom valami poénnal, de most figyelmesen hallgatom, amíg felbontok és kitöltök egy kis bort két pohárba és leteszem a kis asztalra a kanapé elé. Nagyon rááll arra, hogy mi barátok vagyunk és mindenben számíthatok rá. Vajon mit akar ez jelenteni nála? Tudom, biztos, hogy van valami fontos, az is lehet, hogy nem mondhatja el, de már tud róla, én meg nem. Vagy csak vele, Norbival, a gyerekkel, az iskolával lehet baj… bár nem tudok arról, hogy Jules-on kívül valaki nagyon zabos lenne most rám. Talán már elfelejtette Juliska is az esetet, nem hinném, hogy ilyesmi lenne. De akkor mi?
- Tudom – zavartabb félmosolyt kap, mint gondoltam, belém ültette a kisördügöt, vagy mit. – Szóval van valami mi? Nem tudok semmiről, amiről te ne tudnál, vagy képzelődőm? Mit akarsz nekem elmondani? Hmm? Nem kell ám a kamuzás, lerí rólad, hogy kényelmetlenben vagy – ekkor eszembe ötlik egy nagyon zavaró gondolat, mégpedig az, hogy talán meggondolta magát velem kapcsolatban?! De nem, akkor nem állna mellettem, hanem feküdne velem az ágyban, szóval ez volt az utolsó, hogy reménykedek, nem? Nehéz ez, mikor 5 évig ebben bíztál, vagy akár több…
- Szóval mi az a valami ami miatt mellém kéne állnod? Mármint, ezt eddig is tudtam, hogy szeretsz, meg a barátom vagy. Csak nem bírnám, ha felrobbanna az agyad, mert nem mondod el – elveszem a poharat és iszom pár kortyot belőle, majd mellé telepedek, igyekezve nem túl közel ülni hozzá, nem szeretném, ha rosszul venné le a szándékaimat. Na, nézzük, mi lesz ebből!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elég sok mindent történt hat év alatt, szóval bólintok neki, mielőtt válaszolnék. Igaza van, én sem akarom átélni, főleg az első négy évet, az utolsó kettő már nem volt vészes. Illetve, Nadival elég jó volt az a fél év, azt azért el tudnám viselni. Ő volt az, aki nem kérdezett túl sokat, csak kedvelt olyannak, amilyen voltam, nem akart többet, mint én, legalábbis úgy éltem meg, hogy kiegészítjük egymást, és nem akarjuk egyikünk múltját sem piszkálni. Mondhatni tökéletes volt egy pillanatig, amíg ugyanabba a csapdába nem kezdem el belemászni, ami elől menekültem: azaz megszeretek valakit és emiatt ő veszélybe kerülhet. Nem tudom, hogy került-e egyébként, de úgy tűnt, hogy nem és nem is említett semmi ilyet, csak az fájt neki, hogy ott hagytam. Ami azt illetti, nekem is az fájt a legjobban…
- Nem fog, az egy különleges eset volt, és a családom már nem tart igényt a szolgálataimra, legalábbis abból a szempontból – igen, volt még pár rendezni való és kötelezőség, de azok apróságok ahhoz képest, hogy minden felelősség az enyém legyen úgy, hogy nincs benne az én döntésem sem. Sosem fogadtam el semmit, amit úgy éreztem, hogy nem érdemeltem ki, és ez hatványozottan igaz volt a családomra.
- Nyugodj meg, ha legközelebb mégis eltűnnék – nem fogok -, akkor szólni fogok neked. Vagy igyekszem jóban lenni Merlinnel – megcirógatom az elszánt tekintetét egy félmosollyal a képemen, nem tudom csak úgy. Nyilvánvaló, hogy komolyan veszem őt, hiszen visszajöttem, főleg miatta, és most, hogy minden rendben, nem szeretném ezt felrúgni, bárki jöjjön is az életembe, vagy az övébe. Talán öreg korunkba is ott leszünk majd egymásnak, olyan jó barátok maradunk. Aztán hirtelen Madagaszkár. Persze, hogy emlékszem, beugrottunk a szikláról a tengerbe… mondjuk ő nem akarta.
- Persze elég éles az emlék. Főleg a képed, ahogy mérges vagy rám az ugrás után. Meg amikor ki kellett mentem Lyrát… jó kis nyaralás volt – bólogatok, és próbálom összerakni az eszmefuttatását. Miért fontos az, hogy neki mennyi baja volt?
- Hát, biztos ezért szerettelek mindig, mert tudtam rajtad segíteni a magam módszereivel. Látod, bármilyen bajod is volt, jött Zétény és csak egy lett – mutatok magamra, miközben ő iszik, majd lehunyva a zöldeket emlékszik vissza a dolgokra, legalábbis gondolom. Kicsit máris becsiccsentett, a szavai nem éppen tökéletesen peregnek le az ajkairól. Kényelmesen elhelyezkedem, hátha kijön még belőle egy-két szuper emlék, vagy bármi.
- Hát, talán. Nekem tetszik, egyre jobb vagyok benne, mutassak pár képet? – kérdezem, és ha szeretné, ideinvítózom a kedvenc válogatott albumom. benne Kimoriahval, és Boróval. A legtöbb kép róluk van, főleg Kimről, neki már minden porcikáját ismerem. Kár, hogy nem kaptam az alkalmon és Odettről is csinálhattam volna pár közelit. Na, mindegy.
- Aztán milyen a házasélet, meg a kölyök? Nem nehezebb, mint szabadnak lenni, mint nekem? Biztos nem kapkodtad el, csak érdekel, hogy hogy éled meg, hiszen ahogy én, te is számíthatsz rám. Akár vigyázok a kis gézengúzra is pár órát, ha szeretnéd – nem mintha ezt nem ajánlottam fel volna már, de sosem kapott az alkalmon. Mondjuk valamilyen szinten megértem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Na, csak sikerült egy mosolyt kicsalni belőle, öcsém! Hát, igazán szívbe markoló, valamiért nagyon hat rám, de nem tudnám megmondani, hogy a kinézetén kívül mi lehet azt. Talán az illata, a parfümje? Minden esetre még napszemüvegben is túl vonzó, pedig a vállamig, ha ér.
- Ha viccből tettem, benne lennél? – kuncogok fel, nem gondoltam, hogy valaki ennyire kimondja, amire gondol. Végül is nem felháborodva mondta, így nincs semmi kétségem, hogy akár benne is lehetne. Főleg, ahogy utána zavarba jön, mert elkezdi a föld felé vinni igéző tekintetét. De mire felocsúdnék, már barlang egyenlő kivégzőhely problémán hitetlenkedem és nevetek.
- Könnyű azt mondani, hogy hagyjam abba – pillantok rá, eléggé vidáman, miközben tovább magyarázkodik, amire már inkább elkerekedik a szemem.
- Akarom én tudni innentől, hogy honnan jöttél? – teszem fel a költői kérdést. Egészen biztos, hogy akarom is, meg nem is. – Amúgy otthon nálad van ilyen fekete lyuk? Mert akkor máshol kell legközelebb majd találkoznunk – milyen cselesen próbálom kifürkészni, hogy akar-e velem egyáltalán még találkozni, vagy sem. El tudnám képzelni mindenhogy a szituációt, pedig egyelőre csak egy bolondos, de irtózatosan szexi nő, szóval a gondolataim mondjuk nem a távoli jövőre és a megöregedés felé néznek, hanem sokkal egyszerűbb gondolatok foglalkoztatnak vele kapcsolatban. Nem, nem csak az, hanem tényleg jó lenne, ha fényképezhetném is. Nem, nem közben… Úgy tűnik egyelőre nem vevő a humoromra, mert mindent félreért, mint egy naiv kiscica. Pedig biztos vagyok benne, hogy nem az, vagy, ha igen, igen szórakoztató jelenség.
- Oké, a gyorsétterembem viszonylag gyorsan, értsd, pár perc alatt megkapjuk az ételt, de azok talán nem annyira jó alapanyagokból vannak, mint a simában. A rendes kajáldákban, éttermekben pedig viszonylag sokat kell várni, de minőségibb az étel, és hagyják, hogy emészgesd egy kicsit, amíg több fogás is jön. Kezdem hülyén érezni magam, hogy ezt egy felnőtt nőnek magyarázom – vallom be, és tényleg így érzem. Mintha nem tudná valaki, hogy a gyors az gyors, a többi lassabb. – Az éttermet ajánlom, kényelmesebb, lehet közben iszogatni, beszélgetni, miközben megeszünk minden finom falatot – emelem fel rá a tekintetem, szándékosan kétértelműen. Mivel tudom, hogy elmegyünk, szépen lecsavarozom az állványról a gépet, majd egy pálcaintéssel parancsolom nekik, hogy összerakják magukat és elcsomagolódjanak az erre rendszeresített kismértetű hordtáskába.
- Persze, csak ha van kedved, nem akarok erőszakosnak tűnni, kedves Sarah – mosolyodom el, és már azon jár az eszem, hogy előhívhassam a képeket róla. Most már tuti be fogom szervezni, mert minél több szépség van, annál többet tudok gyakorolni, meg beszélgetni velük. Indulásra készen vagyunk, akár mehetnénk is. Remélem, nem utasít vissza, nem esne túl jól, de… tudom, hogy nőből van, én meg kissé rámenősen adtam elő magam. Elragadt a hév, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Jó érzésekkel tölt el, amikor felemlegetem a múltat, legalábbis a nyaralás részét. Iza továbbra is a régi állásponton van, hogy milyen gonosz voltam. Szerintem jó móka volt így utólag is, jó, talán kicsit pofátlan, de azért nagy baja nem lett és legalább valaki foglalkozott vele, nem? Ez nagyon fontos a nőknek, hogy ne legyen unalmas az élet, hanem dobják fel a pasik valamivel a szürke hétköznapokat.
- Még vizes is, te szegény – vigyorgok, és ezt folytatom azután is, hogy játékosan, de mégsem komolytalanul megfenyeget, hogy ne merjem még egyszer elhagyni ilyen csúful. Nos, ezt mindenkinek meg merem ígérni, ahogy neki meg is teszem, hogy nem lesz ilyen még egyszer, nem kell aggódni. Ha pedig tévedek, akkor majd szólni fogok neki… jó, hát van olyan opció, hogy nem, de akkor nagyjából az életéről lehet szó, vagy a szerettei életéről. Akkor megint csak nem szólnék, de ezt most azért nem kötöm a csinos kis orrára. Még gyerek után is nagyon szexi anyuka, szóval nem hiába volt az anno, hogy szerettem, és nem hiába tudtam végre elengedni azt a tényt, hogy nem leszek az övé. Attól még jó csaj, nem igaz?
Csak hallgatom az évődést, és bevallom, kicsit el is szégyellem magam azon, hogy mennyi ideig voltam önző vele szemben. Szerencsére ellent mert mondani akkor nekem, mondjuk valószínűleg az, hogy nem volt szerelmes belém, ezt eléggé megkönnyítette. Szóval kissé szégyellem, hogy nem figyeltem rá és csak a magam boldogságát kerestem, holott ez is fura, mert végül is azért is mentem el, hogy ne legyen baja. Mindegy, azért meg kell mondjam irigylem is, hogy ilyen jó neki, mert látszik, hogy boldog az neki, ami jutott, ahová jutott.
- Persze, hogy elmegyek Iza, ez nem kérdés. Még az is lehet, hogy Norbival is normális leszek egyszer… mármint, na. Mások vagyunk ő és én, és tudod, hogy nem tudok beállni olyan könnyen bizonyos dolgok irányába. De, majd sikerülni fog biztos… főleg, ha Kristófka is segít benne – ilyet tőlem, hogy „Kristófka”, nem hiszem, hogy valaki hallott-e. De tény, mégiscsak a legjobb barátom és hiába is tagadnám, sok mindenben megváltoztam és ezek egy része tőle jön. Nem a becézés, de régebben nem bírtam volna elviselni egy kisgyereket, még ha az övé is. Megnéztem volna, aztán jött volna a „mennem kell” szöveg és lelépek. Aztán hirtelen felpattan, én pedig csak követem azzal a Zétényes félmosollyal, ami azt is jelenti, hogy érdekel, meg azt is, hogy hülyének nézem, vagy csak kíváncsi vagyok. Nem hiszem, hogy fenn fog akadni ezen, de vicces, ahogy megindul, hirtelen mozdulok utána, hogy elkapjam, de szinte azonnal visszaülök a helyemre, mert nem dől el. Pedig még alig ivott. Aztán ahogy rákezd… beharapom az ajkam, ahogy az első csókról beszél. Hát igen, legalább valamiben én voltam az első, még ha egy igen nagy szemétség is volt az egész. Megmondom őszintén, nem bánom… ebből lett az, ami most van. Márpedig ez nem semmi. Ő pedig csak mondja, mondja, filozofál az élet nehézség nélküli problémáiról. De azt hiszem kiszárad, ha nem hagyja abba, kénytelen vagyok közbelépni.
- Inkább igyál, ne filozofálj – nevetek fel. – Nem tudom Iza, hogy akarnék-e gond nélküli életet. Lyra előtt ez nekem megvolt, minden, amit csak akartam. Most jobban érzem magam és örülök, hogy ilyen utat jártam be. Van azért néhány mérföldkő, amit kihagytam volna, de összességében élek, és vannak céljaim, te is itt vagy, meg akadnak olyanok, aki felé jobban nyithatok – gondolom végig az életem, meg amiket mondott. – De miért mondtad azt, hogy gyerekem van? Túl könnyedén jött, hogy ne vegyem figyelembe – gondolkodom hangosan, és a mosoly kezd eltűnni az arcomról, a kíváncsiság annál inkább megjelenik rajta. Iza nem szokott ilyenekkel viccelődni és egy komolynak szánt monológjában hintette el. Lenne gyerekem, amiről nem tudok, ő meg igen? – Komolyan eltitkoltál előttem egy ilyen információt? A legjobb barátodtól? És amúgy sem lehet, csak jelentkezett volna az anyja, ha én lennék valaki apja. Legalább pénzért… Most hülyéskedtél ezzel, vagy tényleg tudsz valamit? Hmm? De nekem igazat mondj, én is mindig azt mondok neked – fordulok felé, most már nagyon komolyan, és érzem, hogy a gyomrom kezd egyre kisebb lenni. Úgy érzem, hogy nem hazudott, nem talált ki semmit sem azért, hogy úgy jobban hangozzon. Tud valamit… nekem gyerekem lenne, öcsém? Kitől? Jó, hát nem vagyok egy szűzkislány, szóval akadt néhány partnerem mostanában és korábban is, na de… és mi az, hogy nem mondta el?! Beszarok!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Meglepett a gyerektéma. Én, mint apa és összejárnánk velük egy kis esti sütögetésre, vagy az oviba egy csoportba raknánk a kölyköket? Á, nem hiszem, hogy ebbe most bele tudnék-e gondolni, vagy sem. Főleg, hogy nincs is mibe, de mégis valami hátulról piszkálgatja, kaparássza az agyamat, mintha rájönnék valamire. De nem vagyok apa, és amúgy is csak tudnék róla, nem? Iza nem hiszem, hogy bármi ilyesmiről tudhatna anélkül, hogy én elmondtam volna neki. Amúgy is általában védekezek, hiszen nem akarok én másnak sem a problémája lenni, de persze nem minden esetben. Olyan sok lány nem került a hálómba, vagy csak a kellemes együttlét eltöltése végett, szóval nem is tudom, hogy mire gondolhatott. Tényleg csak elszólás, vagy valamilyen fura Izás vágyálom lehetett. A visszakérdezés utáni vörösödés már rosszat sejtes, de annyira tagad, hogy egyelőre elhiszem neki, hogy csak kitaláció az egész. Ő simán elvörösödik, ha nem akar megbántani és most pia is van benne, meg még tölt is mellé egy keveset, a biztonság érdekében. Azért megdolgozom egy kicsit, mert zavaró ez az egész helyzet, és a kisördög nem tűnt el a tarkómról, ott sutyorog, hogy nem stimmel valami.
- Én nem tudok, hogy lenne gyerekem, és biztos nem titkolnám előled. Minek? Szerintem oda lennél tőle, meg vissza, hiszen mégiscsak hasonlítana rám és hát valljuk be, nagyszerű egy kisfiú lenne, vagy kislány – vonok vállat, nem egészen értem a visszatámadást. Főleg annak tükrében, hogy ő hozta fel az egészet, én meg csak pislogok, mint fehér egér a lisztben.
- Hé? – pillantok fel rá, és csak vizslatom őt, hogy mit akar ezzel mondani. – Hogy kezdted? Nem haragszom – ingatom meg a fejem úgy, hogy „ismerlek már Iza, haladjunk tovább” fejet vágok, majd felpattanok, és újra rápillantok. Egyből feltűnik, hogy rágja az ajkát, ami viszont nem jó ómen. Így tart vissza előlem információt, egészen addig, amíg ki nem böki magából, vagy ki nem szedem belőle. Komolyan kezdek félni valamitől, amitől az sem tudom, hogy mi az. De valóban lenne egy gyerekem, amiről Iza tud? Elég nevetségesen hangzik, talán más van az egész mögött, de valami tényleg van. Fújok egy nagyot, miközben átmegyünk az étkezőasztalhoz, de nem szólalok meg. Nem, még nem. Nagyon vékony mosollyal leültetem az étkezőasztalhoz a helyére, amit ugye már előre kikészítettem, majd elénk húzom a sajttálat, ami ugye az előételünk. Kíváncsi vagyok, hogy meddig fogja bírni.
- Tudod, Eszter, az egyik bárpultos kedves ismerősöm és sikerült egy csomó sajtfélét beszereznie. Még én sem kóstoltam, remélem ízleni fog. Hol is tartottunk? – veszek magam elé a kis szedőcsipesszel pár darab sajtot, majd veszek is egy kis darabot a számba. Beszívom a sajt illatát, elrepülök arra a vidékre, ahol készülhetett és élvezem a harmóniáját az ízeknek. Csendben eszegetek és figyelem őt, kitöltök közben egy kis vörösbort mindkettőnknek… jó ízeket ad a sajtnak. Kortyolok és lassan eszek. Ha eddig nem szólalt meg, kénytelen leszek egy kicsit segíteni az ügyemben, pedig végig figyeltem őt, a mozdulatit, a szemeit, hátha elárul még valamit.
- Szóval. Elmondod? – emelem fel a szemöldökeim, mert így még jobban bele tudok furakodni a lelkébe, tudom. Ha úgy nézek, egy idő után elárulja magát, plusz talán az alkohol is ma az én oldalamra áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ugye? Majd egyszer biztos lesz is, ha lesz olyan valaki, aki szeretne tőlem – nevetem el magam. Nem hiszem, hogy olyan nagy lenne a sor, hogy választani sem tudnék a potenciális „Zétény felsége és gyermekének anyja” hölgyek közül. Talán, ha egy sem van éppen, meg amúgy sem tudom, hogy fel vagyok-e készülve ilyenre. Valószínűleg nem, ha nem tudom, de fogalmam sincs, hogy akarnék-e most vállalni gyereket. Persze, ha lenne valaki, akivel már régóta együtt vagyok, biztos. Annyira nem foglalkoztatott a kérdés sohasem, mert az én kapcsolataim más természetűek voltak, hogy úgy mondjam, vagy pedig éppen lehetetlenek, gondoljunk csak a kissé becsípett drágára itt velem szemben.
- Igen, van egy pár és egészen kezdek belejönni. Bár tény, hogy sokat foglalkozom vele, emiatt is lehet, hogy egész jók. Legalábbis szerintem. A professzornak a véleménye viszont nem mindig egyezik az enyémmel – vonok vállat, de le nem veszem a szemeim róla. Valami nagyon zavar Iza viselkedésében, és ez azóta van, hogy rákérdeztem a gyerektémára. Na, mindegy, figyelem és élvezem a vacsorát, annyira nincs elájulva a drága tőle. Pedig nekem nagyon ízlik, Esztinek majd külön megköszönöm, tényleg szuper lett.
- Ühm - ingatom meg a fejemet, mert terel, folyamatosan és ez már kezd bosszantó lenni. Úgyhogy be kell váltanom kicsit aggresszívba. De előbb kérdezz, csak, hogy ne tehessem meg. - Így prefektusként? Áh,alig… - mosolyodom el, felvonva a szemöldököm,kérdő tekintettel. - ...vagy nem értem mire gondolsz “Rellon” címszóval - harapok egy újabbat,és előveszem a következő fogást. Izus választhat, jóféle ételek vannak. - Kérsz még? - ha nemet moda sajttálnak, akkor elveszem előle és hozok tisztát mindkettőnknek. Bort is töltök, ha kifogyott közben, majd mutatom neki, hogy szedjen, amit szeretne. Megteszem én is, majd leülök.
- Van valamit, amit nem mondhatsz el? Inkább mondd azt, hogy nem mondhatod el, minthogy a kaja helyett a szád szélét rágcsáld, és akkor békén hagylak. Biztos nem fontos, csak megígértél valakinek egy butaságot, vagy megint az elveid. Mit tettem megint? Beszóltam valami kis hülyének és elment hozzád sírni? Na, mindegy, ha nem fontos, csak ígéret, akkor hagyjuk, nem kérdezek. Majd te kérdezgetsz, én megválaszolgatok - kacsintok rá, felmentem őt a magam módján. vagy éppen hatok a fene nagy lelkiismeretére, hogy a legjobb barátjától titkol valami… biztosan hű, de rohadt nagy dolgot,öcsém. Aztán bolhából csinál elefántot, mint anno, számtalanszor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nagyon kis mókás volt Iza, ahogy ma előadta magát. Meg tényleg úgy érzem, hogy hiányzott az életemből, és az ilyen beszélgetések felhúzták a mélyről a rég elfeledett érzéseket. Nem, most nem arra gondolok, hanem, hogy jó vele lógni, meg mindenfélét megbeszélni. Ha a fotózás, hát fotózás, és tudom, hogy nem csak udvariasságból érdeklődik. Azt szeretem leginkább vele, hogy tudom róla, hogy neki bármit elmondhatok, úgy, ahogy van, nem kell becsomagolnom, vagy bármit kihagynom belőle. Lehet, hogy nem tetszik neki esetleg, amit hall, de nem akar mindenáron megváltoztatni. Csak egy kicsit, olyan Izásan, hogy ne tudj róla.
- Jól van, jól van - vonok vállat félig vigyorogva, legyen neki jó estéje, ráhagyom a dolgot. Persze majd igyekszem nem figyelmen kívül hagyni mindent, amit a professzor mondd. Biztos, hogy sokkal nagyobb érzékem van az egészhez, de mindegy...
- Hogyne lenne. Igyekszem tenni arról, hogy észrevegyenek. Láthatod a büntetőpontoknál is - igen, rajtakaptam már pár tilosban járkálót és a rellonosokon kívül nem igazán engedek el senkit. Őket sem mindegy, a nagy arcok sajnos megszívják. Nehéz nem észrevenni, hogy Iza nem igazán érdeklődik az étel iránt, ideges és elég rendesen terel. Nem vall rá, úgyhogy rákérdezek a tutira, már csak azért is, mert ez neki nagyon rossz. Láthatóan rossz. Én pedig nem ezért hívtam meg, hogy rosszul érezze magát.
- Figyelek - dőlök hátra, ráemelem a tekintetem. Na végre, kiböki, hogy mi bántja, vagy mit szúrtam megint el. - Nadiaval - ismételem a szavait, miután finoman eltitkol valamit, amit nem mondhat el. Ez valami nagyon fontos, megígért dolog lehet, különben elmondaná. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem valami piszlicsáré dolog, amit csak megígért és ezért nem mondja el. Gőzöm sincs, hogy mit kéne vele beszélnem, bár tény, hogy ő is elég ideges volt a környezetemben, amit elsőre megértettem, a boltban viszont... ott már furább volt.
- Nem rontottál el semmit, megértem, hogy nem mondhatod el - pillantok rá, mert tudom, hogy kezd kicsúszni a vacsora a kezemből, és itt fog hagyni. Hányszor láttam már ezt nőknél, nála meg nagyon is sokszor, ha nem lehetett engem meggyőzni. Menekül, hogy... sóhaj. - Biztos nem maradsz? - szomorú vigyorom már tudja a választ, és felállok az asztaltól. Ezek után biztos benézek Nadiához, ha már elrontotta az estémet. Kinyitom az ajtót és szó nélkül megölelem, hagyom, hogy ha akar belém bújjon.
- Ezt meg fogjuk ismételni titkok nélkül... sajnálom, hogy elmész - fújom ki az orromon hangosan a levegőt. Kurvára zavar, hogy itt hagy, de mindegy. Nem a kaja miatt, hanem... miért nem lehet ezt megbeszélni, bármi is legyen. Adok neki két puszit, majd végigsimítok az arcán.
- Akkor jó éjt. Ne hoppanáljalak haza? - kérdezem még tőle, mert most gőzöm sincs hova megy, de így nem biztos, hogy jó ötlet a mágikus utazás.
- Szia Iza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Amúgy kösz a tippet a sonkával, anyud imádta – vigyorgok Natie-ra, miközben előttem ugrándozva sétálunk az előkészítő felé. Hát egyelőre azt beszéltük meg, hogy Nadia nem mondja még el a lányának, hogy él az apja és itt van, csak néha találkozgassunk és ismerkedjünk. Belementem, mert szerintem sem kéne túl nagy sokkot okozni szegénynek, mert belőle kinézem, hogy azt követelné, hogy házasodjunk össze azonnal. – Tudtam! A matricákat meg köszi, Zétény bácsi – vigyorog, mint a tejbetök, fagyival a kezében. Tudom, nem kéne egyből kényeztetni, de hát elég akaratos a kiscsaj, és így le tudtam rázni a hisztijét, amíg odaérünk az előkészítőhöz.
- Bácsi a füled mögött a kispolc, Natie néni - nyújtok nyelvet, amire vadul vihogni kezd, és összekeni a száját a fagyival. – Ó, most ennyivel kevesebb – biggyeszti le az ajkait hirtelen, de aztán elvigyorodik. – Nem vagyok néni, de ha még egyszer ezt mondod, megmondalak anyunak – fenyegetőzik, én meg csak vigyorgok rá. – Oké, de akkor többet nem hozhatlak el – vonok vállat látszólagos nemtörődömséggel, és akkor én is megkapom a bosszús nyelvnyújtásomat. Az is, hogy én hozom, egy véletlennek köszönhető. A mama nem ért rá, nincs otthon, Nadia pedig ma korán ment a suliba, így kapóra jöttem, és ismerkedhetek a kis piszokkal. Imádom amúgy, szerintem minden fiút bokán rúg, aki csúnyán néz csak rá.
- És ki tanít téged Natie? Szereted? – kérdezem, hogy egy kicsit képbe legyek. Egy kis szünet jön, mert a lányom éppen nagy harcba van a fagyigombócokkal, a nyelvével vív harcot ellenük és nyerésre áll. – Sarah néni, nagyon szeretem! Bemutassalak neki? – néz rám furán, gőzöm sincs, hogy mi jár a kis fejébe. – Mondjuk szerintem anyu sokkal szebb nála – mondja végül, én meg egy kicsit piszkálni akarom az édes lányomat, hogy mire is akart ezzel kilyukadni. – Azért megnézem, de anyukád tényleg nagyon csinos – ezzel mondtam is valamit, meg nem is, és láthatóan nem annyira tetszik neki a válasz. A fagyi végül megadja magát, épp akkor, amikor megérkezünk az előkészítőhöz.
- Letörölgetem, oké? Kapnék a fejemre, ha visszajutna az infó, hogy fagyiztatlak – mondom neki, és előveszek egy zsepit és letörölgetem róla a fagyit. Szerencsére alig marad rajta, azt vízzel kéne, de már nem érünk rá. Végül benyitok és Natie kitépi a kezemből magát és rohanni kezd a terme felé.
- Sarah néni, Sarah néni megjöttem! - nyit be és már megy is, pedig biztosan cipőt kéne váltania, meg ilyenek. Nálam van a kis zsákja, amit összekészített neki Nadia, szóval kénytelen vagyok megnézni Sarah nénit, aki szép nő lehet.
- Helló, itt a kislány cucca, hová tehetem? - köszönök a háttal álló Sarah felé, aki éppen Natie-val beszélget. Hátulról jó, maradjunk annyiban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Érzések keringenek körülöttem ahogy Natie-val sétálok, meg viccelődünk. Nagyon sokat veszítettem ezzel az öt évvel, amíg nem tudtam róla, de mostantól talán nem így lesz. Furcsa az is, hogy egy hete még nem volt gyerekem, ma meg már van egy öt éves. Továbbra sem sikerült feldolgozni, de a kislányom mindig mosolyt csal a képemre, és nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel. Ott van még Nadia is, akit nem tudok hova tenni, és k*rva nagy bűntudatom is van felé, holott nem is tudtam az egészről. Lehetetlen az egész helyzet, hogy úgy haragudjak magamra, hogy tulajdonképpen jó döntést hoztam akkor, mégis, ha maradok már öt éve élvezhetném a lányom társaságát. De az is lehet, hogy ha végig velük vagyok, már nem lenne ilyen jó, ki tudja? Bárhogy is alakulhatott volna az életünk… mégis, nagyon sajnálom Nadia-t és örök fájdalomként meg fog maradni bennem, hogy otthagytam őt, öcsém. Lám Farkas Zétény fagyimaszatot törölget egy öt éves kilányról, ne azt sem gondoltam volna soha! De úgy tűnik, hogy a lányom még így is kedvel engem és tűri pár másodpercig, hogy törölgessem, persze hamar beadja az unalmast és elindul befelé. Bent a tanárnő már Natie-val beszél, mikor beérek és a kérdésemre megfordul. Bár nem mutatom ki, meglep, hogy ez a Sarah az a Sarah. Nocsak, még a lányommal fogok csajozni, hehehe. Érdekes szettben van, ez a zebra stílus marha jól áll neki, mint óvónőnek meg… érdekes. De azért nem mondanám, hogy vegyen rá valamit, az biztos. Leteszem Natie cuccát az asztalhoz és közelebb lépek Sarah-hoz. Az érdekes parfümje megcsapja az orromat, a kérdése viszont nem is tudom, hogy hogy érint. Tehát bejönnék neki? Esetleg csak egy egyszerű kérdés?
- Ó, hát ez nem ilyen egyszerű, mint, aminek ez látszik - mondom és a farzsebemből előhúzok egy megbízást, amit Nadia írt, hogy én hozhatom, meg vihetem a gyereket. Átadom a kedvenc óvónőmnek egy féloldalas mosollyal.
- Én voltam kéznél, de egyébként nem tévedtél, én vagyok a Natie apja. Csak ezt nem tudhatja még meg, rendben? – mindig is gyengeségemnek könyvelték el, hogy nem hazudok, de én sosem éreztem annak. Így legalább mindenki arra számíthat tőlem, ami az igazság. Rendben, néha nem mondom el a teljeset, de ezt a kiskaput azért megtartanám magamnak.
- Szóval így már nem hívhatlak meg még egy kávéra, mert van egy csibészkém? – emelem fel a szemöldököm. Ami azt illeti, bejön nekem Sarah, és ami a fura, hogy Nadia képe elhalványult hirtelen. Vagy inkább azt mondanám, hogy nem vagyok hozzászokva, hogy lehet, hogy a lányom anyjával kellene valahogy megint összejönnöm, mert úgy volna helyes. Vagy csak én gondolom ezt, hogy mások így gondolják? Fogalmam sincs, ez a helyzet teljesen összezavar. De valahogy majd kimászok belőle, olyan Zétényesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Most el kéne mondanom, hogy miért bonyolult a dolog? Niadra mégiscsak egy idegen, és még én sem tudom, hogy hogyan is kellene kezelnem ezt a fajta apaságot. Még nagyon új, nagyon kötött és nagyon nem tudom, hogy hogyan legyek jó apukája Nathie-nek. Megteszem, ami tőlem telik, remélem az elég lesz, talán még büszke is lehet rám ez a két nő. Mondjuk tehetséges vagyok, szóval miért ne?
- Pár hete tudtam meg, hogy én vagyok az apukája, azért - világosítom fel mégis, és, hogy a pillanatnyi zavarom elmúljon, inkább megbámulom őt. Ez a manőver sikeres is lesz azonnal, szóval mindjárt más is jár az eszembe, megnyugtató módon. Figyelmesen követem, ahogy végigolvassa a passzust, türelemesen várakozom, addig is szemem legeltetem rajta.
- "Eme kényes információt?" - olyan gyorsan elvigyorodok, mint ahogy a teafű festi be a forró vizet. - Imádom a szóhasználatod, Sarah - folytatom még a mosolygást. Már csak a "fiatalember"-rel kellett volna megtoldania az egészet. De emelett meg... édes is, jól áll neki ez a tettett naivság, vagy nem tudom, hogy minek nevezzem ezt. Szexi a csaj. Ezért is hívom randira, a magam módján. Mondtam én, hogy nem butus, a válaszából kitűnik.
- Ebben van valami. Ma este ráérsz? Ha nem, akkor melyik nap lenne jó neked meginni velem valamit, vagy bármi. Szóval eljönnél vele, hogy eltöltsünk egy fantasztikus délutánt, estét, éjjelt, bármit? - nézek mélyen a szemeibe. Varázslatosak amúgy, de nyilván nem szabad megemlyteni sem, mert elbízzák magukat az ilyen szép nők. Lassan kell beadagolni nekik, mert még túlcsordulnak és nem lesz mit mondani. Vagy nem? Olyan régen randiztam már, hogy azt sem tudom, hogy hogyan kell. A legutóbbiból meg lett egy gyerek, mondjuk az sem randinak indult. Mindegy is, azért jó lenne, ha igenlő válasz érkezne a szexi ajkakból.
- Szóval, kedves tanítónő, akinek a neve is olyan, hogy kiejted és ohh?! Van-e kedved hozzám? - kérdezem még, aztán majd kiderül, hogy tetszik-e neki az ilyen idióta közeledés. Tényleg össze kéne szednem magam most már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nos-nos. Végül muszáj neki elmondanom, hogy miért van így, mert ha nem tudja a pontos tényeket, még rossz végkövetkeztetéseket vonhat le velem kapcsolatban. Márpedig az rám nézve nem lenne jó. Most bizonygathatnám neki is, hogy én soha nem hazudok - legalábbis eleddig egészen jól tartottam magam ehhez -, de elég, ha megtudja, hogy Natie apja én vagyok, meg azt, hogy nem tudtam, hogy a lányom 5 éve létezik. De úgy tűnik, hogy Sarah megérti, nem kérdezősködik tovább, nekem pedig ez elég szimpatikus. Sokan egyből kérdezősködnének, hogy miért van ez, vagy éppen hogy tehettem ezt velük, nekik is lenne egy válaszom, de csak kicsillagozva szabadna leírnom, az meg úgy nem kelti ki a megfelelő hatást. Natie szereti az óvónénijét, és bekukkantva mellette látszik, hogy a kisasszony szeret itt lenni. Akkor a megfelelő helyen van szerintem, de nem tudnám ezt valójában megítélni, mert egy hete vagyok apa. Mindegy is, talán megoldódik ez a probléma is valamikor a közeljövőben. Mármint a helyzet normalizálódik, gondolom előbb-utóbb.
- Jaj, dehogy csak kevesen mondták volna így. Inkább valami ilyesmire számítottam, hogy: Rendben uram, diszkrét leszek, mint CD-k a mezőn – és még bele is kacsintok, kíváncsi vagyok, hogy rájön-e arra, hogy ugratom. vagy kiderül, hogy ő tényleg egy nem szokványos nő, mondjuk ez eddig is látszott bizonyos adottságaiból. De mint mondtam, még lehet, hogy ez imponál is, hogy egy kicsit más reakciót váltok ki belőle, mint a legtöbb nőből, vagy én kapok megkülönböztetett figyelmet. Talán részletkérdés is lehet ez, de azért örülök, hogy korrekt és szimpatizál velem.
- Szombaton és vasárnap is rád érek – húzódnak az ajkaim sokat sejtető mosolyra. – Rendben, ha már ennyire megismernéd a helyet, válassz egy helyszínt, ahol vendégül láthathatlak. Mármint mahol megiszunk valamit, ahogy te fogalmaztad – hirtelen kapom el a kezét és megpróbálok egy kézcsókot adni neki. – Hölgyem, a hétvégi viszontlátásra, a helyszínről bagolyban szeretnék értesítést kapni Öntől – ugratom még egy kicsit, majd egy kacsintás után, még ránézek Natie-ra és elindulok a dolgomra. Úgy érzem, hogy jól sikerült a randikérésem, de ha nem, majd akkor nagyobb fordulatra kapcsolok. Mert Sarah annyira lenyűgözően szexi, hogy meg kell kapnom, öcsém!