Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem hallott még a könyvről, még csak sejtése sincs arról, hogy miről is szólhat, de ha Fanni azt mondja, hogy jó, hát akkor nem lehet rossz. Végtére is a háztársa, na meg igen kedvesnek tűnik, hazudni biztos nem hazudik. Egyszer majd biztosan elolvassa, meg is ígérte most a lánynak. Azonban egyelőre maradjunk a tankönyveknél, amelyekkel érkezett. Még azokkal sem tud mit kezdeni, nem lenne jó, ha most egy teljesen más témájú kötetbe kezdene és az iskolát pedig elhanyagolná.
- Ez van - vonja meg a vállát, de nem mond többet. Igazából nem is tud. Sosem kedvelte azt a témát, amiben magáról kellett mesélnie. Sok embernek nincs is köze az életéhez, Fannit most még is beavatta a dologba és akár mennyire is rossz neki erről beszélnie, még is erről van szó. Tehát csak magát okolhatja a dolog miatt, akár mennyire is csak kicsúszott, vagy nem csúszott ki. Furcsa az élet. A legjobb barátnőinek halvány sejtelme sincs a dologról azt illetően, hogy Alíz rokonai valójában nem is a vérrokonai, a most megismert Fannival pedig úgy öt perce erről beszélhetnek. Talán még sem kellett volna ennyit beszélnie, akkor talán nem járt volna el a szája.
- Nem... viszont amikor az új családomhoz kerültem, úgy éreztem, hogy kaptam egy második esélyt. Amit mindenki megérdemel - zöldjei még mindig az ablakra merednek, kezd úgy beszélni, mintha valami filmből szedte volna a szöveget. Pedig ezt igazából a nevelőanyja mondogatta mindig. Mármint a második esélyes dolgot. - Persze, nagyon sok barátot szereztem már és... igazából ők nem is tudják, hogy én nem vagyok olyan gyerek.
Elhúzza a száját, szemeit lesüti és igazán most gondolkozik csak el azon, hogy talán be kellene avatni a lányokat a dologba. Elvégre még is csak ők azok, akik elvileg a legközelebb állnak hozzá, úgy illik, hogy tudnak a dologról. Viszont Alíznak sem könnyű erről beszélnie, így érthető módon húzza a dolgot egészen addig, amíg csak lehet. Viszont most már nem sokáig lehet ezt húzni. Előbb vagy utóbb úgy is meg fogják tudni a dolgot és ha nem ő mondja el nekik, akkor talán ebből is lehet egy nagy veszekedés. Olyat viszont a lány nem akar. Nagyon nem.
- De persze, elkísérhetlek - mosolyog a háztársára és a könyveit lassan egymásra csúsztatja. A legjobb lesz, ha még egyszer átgondolja ezt az elmondás-dolgot és végül dönt. De majd csak, miután Fanni már a klubhelyiségben lesz. Végig mosolyogva sétálja végig az utat a társalgótól az Eridonig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hihetetlen őrültségre készülnek ezek ketten. Bocsánat, hárman.
Valaki hívja a gyógyítókat, meg az aurorokat, esetleg még a defenzort is ide lehet küldeni, olyan idióta ötlet pattant ki az egyik kislányka fejéből, hogy az valami hihetetlen. Ebédeljenek együtt, kulturáltan, mint a jó gyerekek. Alíz már előre tudja, hogy ebből semmi jókislányság nem lesz, de hát próba szerencse, csak nem rombolják porig az épületet. Csak nem. De ha még is, hát ott lesznek a gyógyítók, a defenzor és még egy csomó auror, majd ők kézben tartják a dolgokat, amíg a lányok elslisszolnak a helyről. Talán még sem kell majd a gyengélkedőre menniük, mert rájuk szakadt egy plafon…
Amikor kilépett a kastély ajtaján, oldalán a szöszivel, még nem gondolta volna, hogy ilyen eseményben lesz része, mert eredetileg az új szobalakóval úgy beszélték meg, hogy hát „szombat van, menjünk, ebédeljünk együtt!” szóval nem sejtett még semmit és talán a szöszke sem. Elena sajnos most nem jött velük, valami hirtelen prefektusi elintéznivalóra fogta a dolgot és elrohant. Hát akkor majd legközelebb…
Az étterem elé érve megböki barátnőjét és elvigyorodik, ahogy az ebédre gondol. Valójában már rettentően éhes, meg tudna enni egy lovat is, de hát azok nem valami finomak… vagy igen? A hideg és a szoknya miatt már átfagyott, mire ide leértek, így nem is töpreng sokat, belép az ajtón és a kabátját levéve egy üres asztalhoz ül az egyik sarokban. Reméli, hogy a szöszke követi és a másik szobatársa is megérkezik hamarosan. Addig is a barátnőjére pillant, és újra elmosolyodik. Ujjaival az asztalon dobol, miközben haja a mellkasára omlik, zöldjeit az ajtón nyugtatja, mintha a szöszke bármelyik pillanatban beléphetne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Néha elég csak egy icipici szikra, hogy elinduljon egy egész erdőtűz.
Itt most pedig elég csak egy felvetett ötlet, amit már meg is valósítanak, mert hát ők annyira „rendesek”. Illetve Alíz hát tényleg rendes, nem verekszik, nem beszél csúnyán és bár sokszor elfelejt dolgokat és rossz szokása, hogy nem szokott figyelni, ezen kívül nincs más, amit a szemére lehetne vetni, tényleg rendes ő. Na jó, néha szokott rosszalkodni, mint például amikor bemesélte magának, na meg a barátnőjének azt a Krisztiános dolgot… ja, meg amikor az ékszerüzletnél támadt kedvük éppen nekiugrani egy csoport lánynak, ott viszont mentéségre szóljon, hogy a fekete amazon barátai kezdték a dolgot azzal, hogy neki lökték a tároló szekrénynek és igazából ő csak megvédte magát, elvégre kicsin múlott, hogy a fejét nem az üvegbe verte be… De hát ezektől eltekintve tényleg jó gyerek ő, nem lehet róla rosszat mondani és ha megkérdezné valaki a szüleit, ők is tanúsítanák, hogy jó kislány. Csak mondjuk a mostohahúga mondana róla valami butaságot, de ő is csak azért, mert testvérek.
Ahogy leülnek az asztalhoz, rögtön az ajtóra mereszti szemeit, rövid időn belül pedig meg is érkezik a várt lányka. Betoppan és rögtön hozzájuk masírozik, ő pedig rögtön beljebb csúszik a székkel, hogy a lány is elférjen mellettük. Azután rápillant a szőke lányra és meglepődve bólint a kérdésre. De hát a lány tudott róla, nem?
- Kata… megbeszéltük ezt az ebédet, nem emlékszel? Még te hívtál meg minket – csodálkozik még mindig a dolgon, a barátnője kérdésére pedig természetesen még mindig nem válaszol, de ez nála már megszokott dolog, nem is kell ezen csodálkozni. Viszont ő nagyon is meglepődik azon, hogy az újdonsült lakótársuk már elfelejtette ezt a dolgot. Végül is ő kereste meg őket ezzel a kérdéssel, Alíz pedig nem tud róla, hogy a lány is olyan feledékeny lenne, mint saját maga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Iszonyú melege van szegény kislánynak, már napok óta csak arra tud gondolni, milyen jó is volt a Madagaszkáron töltött időszak. Ott legalább a közelben lehetett fürdeni, a dzsungelben és a parton is egyaránt találhatott az ember fürdésre alkalmas vizet. Szörnyű, hogy ezt kell mondanom, de visszavágyik oda. Nem tud a kastélyban egyszerűen mit csinálni, az erdő meg hiába erdő fákkal, és árnyékos hellyel, ha a meleget ott is érzi. Az pedig nem fordult meg a fejecskéjében, hogy a kastélyban is van egy medence elvileg, valahol az alagsorban, a rellonosok területe felé. Nos, végül is ha igazak a pletykák, és tényleg van egy olyan hely, akkor ki is kellene deríteni, nemde?
Csakhogy nem ma. Ezt a napot ugyanis az iskola udvarának felfedezésével töltötte, pontosabban egy padot szeretett volna jobban megismerni, és gyakorlatilag kora este hattól mostanáig itt ül. Olyan hat óra körül lehet, nem is este, és nem is délután még. A nap már készülődik a lemenetelre, Alíz is fellélegezhet, nem kell tovább elviselnie ezt a forróságot. Törökülésbe húzza lábait, úgy figyeli az udvaron lézengő pár diákot: egyesek párban beszélgetnek, hangosan nevetgélnek, valószínűleg a nyaralás alkalmával szerzett élményeket mesélik egymásnak, mások olvasnak, vagy tanulnak. Egyedül Alíz ül csendben, halványan mosolyogva, és néz ki a fejéből, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Miután az utolsó pár is eltűnik, ő csak hátradönti picit a fejét, és már éppen lehunyná a szemeit, mikor az udvar másik felén egy ismerős lány tűnik fel. Alíz nem biztos benne, hogy akit lát, azt annak is hiszi, akinek kéne, de mikor a rellonos közelebb lép hozzá, már fellélegezhet. Állia az. A lány, akit véletlenül leöntött az egyik reggel még Madagaszkáron, a végzős jogosan kiborult, Alíz számtalanszor bocsánatot kért, aztán valahogy elkezdtek beszélgetni.
- Szia! - Lelkesen fészkelődik egy sort, megigazítja ruháját, és arrébb csúszik hogy a másik is odaférjen. Barátságosan mosolyog a végzősre, összefont ujjait a bokájára csúsztatja, úgy néz a lányra.
- Sikerült kitisztítanod a fejed? - Itt a futásra utal egyébként, mert ha valaki kocogni indul, mi másért tenné, ha nem a gondolatok rendezése végett? Alíz legalábbis azt hiszi, az emberek ezért indulnak el futni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Elkeseredetten tekint körbe a pályán, ahol rajta kívül egyelőre egy árva lelket sem lát. Fogalma sincs róla, hogy került ki a kastélyból, és szublimált le a kviddicspályáig. Mert hát nem űzi ezt a sportot, semmi keresnivalója nem lenne errefelé, mégis itt találta magát úgy tíz perce. Azóta a pálya közepén áll, néz ki a fejéből, de sehol senki. Ahogy végigpillant a ruháján, úgy tűnik futni indult, vagy legalábbis valami olyasmire készülhetett. Nem tudja pontosan, valamiért mostanában kiesik neki pár időszak, de nem tudja megindokolni, mi miatt.
Miután vállat vont, kisétált a pálya széléhez, vett pár mély lélegzetet, és elindult, hogy lefussa az az öt kört, amit gondolatban eldöntött. Nem szokása sportolni, most mégis úgy érezte kell neki a testmozgás - na meg ki kell tisztítania a fejét. Először lassan indul el, fokozatosan gyorsabb tempóra váltva, de azért ő sem hülye, nem kezd rögtön az első tíz méter után őrült sprintbe. Úgy veszi a levegőt, ahogy apja tanította neki, mikor még nem volt iskola, és vele, meg a húgával együtt elmentek egyszer futni. Be a városba, majd haza. Alíz most ezt a technikát alkamazza, közben a szobatársaira gondol. Hogy hol lehetnek, mit csinálhatnak ezen a gyönyörű, enyhén meleg reggelen. Úgy bizony, Alíz reggel jött le futni, már fél hattól fent van, és csodák csodájára: minden szobatársa a helyén aludt, mikor ő felkelt. Ez azért szokatlan lehet annak, aki egy kicsit is ismeri a lányokat. No mindegy, azért a fél hat még Gwennek is biztos korán van. Hasonló gondolatokkal gyorsít picit a tempóján, közben pedig már érzi az enyhén szúró oldalát...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Csak fut és csak fut, aztán a változatosság kedvéért fut, de nem akar elfogyni az az öt kör. Többször is megfordult a fejében a gondolat, hogy farag abból az öt körből, de a végén sikerül neki tisztességesen letudnia a kitűzött célt, és pihegve, kezeit az oldalára szorítva csüccsen le a földre. Gyorsan kapkodja a levegőt, és a feje is elkezd fájni. Pedig szegénykém azért ment le a pályára, hogy kitisztítsa a fejét, hát erre nem megfájdul? Csóválni kezdi a fejét, miközben alig kap levegőt, és csak egy nyögésre telik neki. Fáj mindene, éppen ezért dönti el gyorsan magában, többet nem sportol semmit. Pedig igazán ráférne már szegény lányra, de jelen pillanatban nem tud mást tenni a fejcsóválásnál. Aztán egyszer csak egy fiú áll meg mellette, Alíz pedig kérdőn pillant fel rá, fogalma sincs mit kellene mondania, aztán a másik megszólal.
- Ööö... szia. Igen, ott vannak a karikák vagy mik, látod? - Szabad kezével a pálya túlsó vége felé mutat, az előbb említett tárgyakra. Amint a fiú arra tekint, keze rögtön visszacsúszik az oldalára, és úgy szorítja, mintha legalábbis valami halálos sebet próbálna orvosolni. Pedig nem véres az oldala, nem kell megijedni, nem fog elvérezni öt perc múlva.
- Alíz vagyok - Bólint pihegve. -, te kviddicsezel?
Oldalra dönti a fejét, úgy pillant Misire. Őszintén szólva nem hitte volna, hogy bárkit is itt talál ilyen korán, de a fiú minimum egy Gwen lehet fiú kiadásban, ha reggel korán már a kviddicspályán találja.
- Új vagy? Még nem láttalak errefelé - Na persze, mintha olyan sok időt töltenél mostanság a kastélyban. Jól van Alíz, inkább kérdezz mást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Mosolyogva fogadja madagaszkári ismerősét, akit talán még a barátjának sem nevezhet. Mégis boldogsággal tölti el Állia felbukkanása, valahogy jobban örül az ismerősnek, mint egy idegennek. Persze ő szívesen elbeszélget egy idegennel is, aki nem annyira idegen, mert ez egy iskola, biztos ismernék valamennyire egymást. De mindegy, Álliát jobban szívleli, ennek pedig örül.
- Hát nem tudom - vonja meg a vállát -, bár nem hiszem, hogy azért futottál, mert el akartad törni a lábad a... te kviddicsezel, nem?
Kérdőn pillant a lányra, ha jól hallotta, akkor valaki említette is a rellonost a sporttal kapcsolatban. Igazából sokat nem veszíthet, ha megkérdezi a lányt. Aki közben lecsüccsen mellé, Alíz pedig először csak csendben figyeli Állia reakcióját, majd kérdőn pislant felé. Nevet. Miért, és min nevet? Nem érti a helyzetet, igazából lövése sincs, mondott valamit olyat? Vagy esetleg van valami az arcán? Mi van?
- Ööö... jól vagy? - Elhúzza a száját, közben ránt egyet az éppen lecsúszni készülő lábain. Nem tudja hogy reagáljon a dologra, mert hát mégis csak értetlen számára a helyzet. A lány az előbb futott le ki tudja mekkora távolságot, aztán most elkezd nevetni. Ki érti ezt?
- Többször ne menj kocogni. Megárt - Vigyorogva fordul felé, de sajnos ez nem lett olyan vicces, mint akarta volna. Pedig valami szellemes dologgal szeretett volna visszavágni neki, de csak erre futotta. Mindenesetre neki ez is vicces, mosolyog a lányra, aki lassan abbahagyja a vihogást, és rápillant.
- Na és mennyit futottál? A kastély körül, vagy kisebb távot?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem vágyik másra, csak egy hordágyra, aminek segítségével feljuthat a kastélyba, és egy forró zuhany után ledőlhet az ágyába. Most jött csak rá igazából, hogy neki még korán van ehhez... Ehhez? Mindenhez. Nem érti Gwen hogy bír olyan keveset aludni, Elena meg prefektus és járőröznie kell, ő hogy bírja ki? Talán van valami varázslat, amit ő nem ismer, a lányok meg igen, és azt alkalmazzák? Erről feltétlenül meg kell majd őket kérdeznie.
- Semmi baj, velem is előfordul néha - Ingatja a fejét sajnálkozó arckifejezésel. - Én? Kviddicsezni? Neeeem. Csak a barátnőim. Nem értem hogy képesek játszani, én félnék ott fent a magasban. Meg ott van az a vaslabda is az izé... tudod, aminek van neve, csak én nem tudom, mi. Az egyik lány ott repked a póznák előtt, a másik pedig azokat a vas izéket ütögeti. Amikor néha kimegyek megnézni őket, mindig azt kívánom, nehogy engem találjon el egy olyan. Az nagyon fájhat.
Még bólogat is a szavaira, ezzel nyomatékosítva őket. Ő tényleg nem lenne képes seprűn repkedni, az túl félelmetes szegénykémnek. De nem is baj, egyelőre foglalkozzon a tanulással.
- Futottam. Sokat - Már nem szorítja olyan görcsösen az oldalát, sőt, kezeit el is veszi onnan. - Nincs baj, nyugi.
Ezzel pedig ujjait vissza is helyezi előbbi helyükre, hiszen attól eltekintve, mennyire melegíti az oldalát, nincs velük semmi baj. Elvannak ott. A fiú közben leül mellé, Alíz pedig arrébb csúszik, hogy elférjen. Pedig erre semmi szükség, az egész pálya az övék.
- Nem, de ezek szerint beletrafáltam - Misire mosolyog szépen, jó kislány módjára. - Én elég régóta itt vagyok, már lassan négy éve.
Térdeit felhúzza és átkarolja őket kezeivel, továbbra is liheg és köhécsel néha, de már enyhül a fájdalom a fejében és az oldalában is.
- Tegnap érkeztél. Melyik házba kerültél? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Érdeklődve hallgatja Misi beszámolóját a kviddicsről, a sportról, amit ő nem is szívlel annyira. Nem tudná elképzelni magát fent a levegőben, a gurkók elől menekülve. Mert hogy közben az is kiderült, hogy hogy hívják a szörnyikéket. Neki igazából addig mindegy, míg nem fúródik egy a vállába, vagy a bordái közé. Már csak a gondolattól is libabőrös lesz.
- Nem próbáltam még... - Hangja vékony, kicsit furcsa is ezt neki kimondani. A diákok többsége repült már, és biztos szeretnek is repülni, Alíz viszont kényelmetlenül érzi magát. Tudomásom szerint nincs tériszonya, csak fél a seprűtől. Hogy miért, az jó kérdés. Apja többször is próbálta rávenni, hogy repüljön, vagy próbálja meg, de mindig nemet mondott.
- De kviddics előtt nem szoktál bemelegíteni? Tudod, futás, nyújtás, ilyenek - Elképedve pillant a fiúra. Ő mindig is úgy tudta a meccsek meg edzések előtt Gwenék is futnak, de lehet akkor csak rosszul hallotta. Hazugságban élt egész életében, hajj.
- Igen, négy év az sok idő - Bólogat saját szavaira. Valóban hosszú ideje él már itt a kastélyban; rengeteg emléke és élménye van, barátai is lettek, na meg pár ellensége is, akik igazából főleg Gwen ellenségei, de a lány is részt vett az ellenük való cicaharcban, szóval már az övé is.
- Tényleg? - Szeme látványosan felcsillan a háza nevének említésére, majd nem telik bele sok idő, és már Misi mellett térdel, egészen közel hajolva hozzá. Na persze nem annyira közel, de közel. - Én is eridonos vagyok. Hogy tetszik a ház?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Komolyan nem érti miért olyan nagy szám a kviddics. Ennyire szadisták lennének az itt tanuló diákok, vagy mi a szösz van? Fent repkedni meg passzolgatni azt a vörös cuccost még talán nem is olyan megerőltető feladat, de közben még kerülgetni egy, nem, bocsánat, pontosabban kettő hatalmas és veszélyes vasgolyót azért az már nem gyerekjáték. Ehhez társulnak a terelők, akik az ellenfél (akik igazából diáktársaik) felé ütik azt a hatalmas vasgolyót. Hát mi ez, ha nem szadizmus?
- Nem tudom. Félelmetes, meg veszélyes - Az esetlen vállvonás után az üres pályára pillant. Egyszerűen képtelen elképzelni a levegőben röpködő önmagát, amint egyik csapattársának passzolja a vörös labdát. Vagy akár gólt dob, vagy leszédül a seprűjéről egy sérülés miatt. Még belegondolni is borzalmas a zuhanó Alíz látványába, tehát ne, ismétlem, ne gondoljunk bele. Szegény még rosszat fog álmodni ettől az egésztől, aztán járhat majd Misi nyakára, hogy feledtesse el vele a kviddicset. Misi viszont azt hiszem jobban jár, ha a kisasszony nem nyaggatja ezzel napi huszonnégyben. Nem hiszem, hogy kellemes dolog a lány nyávogáshoz hasonló hangját hallgatni, miközben egészen közel hajol a füledhez, és szinte már belesikít. Igen, sikít, mert az hatásosabb.
- Hát nem nagyon tudok táncolni. De az nem akadály - Mosolyogva rántja meg vállait, közben fészkelődik egy sort. Ez a föld még sem annyira kényelmes, mint azt a futás után gondolta, és bár akkor jóval fáradtabb volt, valóban választhatott volna kicsit kényelmesebb ülő alkalmatosságot is, de hulla fáradtan mikor alig kap levegőt, ki az isten mássza meg azt a sok lépcsőt csak azért, hogy kényelmes helyre ülhessen le? Na ugye, hogy senki. Gondolatai közben lassan a háza körül forognak már, mikor a fiú megemlíti melyik házba került, ő pedig csökkenti a távolságot arcuk között. De persze nem tiszteletlen meg semmi, nem mászik bele a másik arcába.
- Igen, igen, Eridon! - Lelkesen suttogja a szavakat, elvégre így is közel van már a fiú. - Persze, nagyon jó közösség. Kedvesek az emberek, itt vannak a barátaim is, és biztos te is gyorsan beilleszkedsz majd. Ha kviddicsezel, akkor talán még egy barátnőt is össze tudsz szerválni vele. Elvileg a kviddicses fiúkákra jobban buknak a lányok. Vagy nem tudom.
Nevetve megvonja a vállát, közben jobb kezének mutatóujjával megböki Misi arcát, és mint aki jól végezte a dolgát, visszahuppan a helyére.
- Tetszeni fog a hely.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Alíz a vállvonogatáson kívül nem tud mást reagálni a csak fél órára. Neki már az is szenvedés, ha otthon a húga kutyája után kell futnia, mert kiszökött a kertből. És természetesen mivel ő a nagy testvér, neki kell intéznie az ilyen dolgokat. Még akkor is, ha nem vér szerint rokonok. Tehát Alíz többek között ezért is nem szeret futni.
- Szóóóóval - Inkább témát terel, igen. Mert az könnyebb. - Te mióta is vagy már itt? Most vagy végzős, ugye?
Állia biztos említette neki a dolgot még a nyaralás alkalmával, de ki emlékszik már arra. Marad a jól bevált módszer, szépen megérdeklődik mindent újra, aztán legfeljebb mikor visszamegy a szobájába, lekörmöli magának a buksijában megmaradt információkat egy kis füzetbe. Talán nem fogja elveszteni a füzetet, és talán Lena szamara sem eszi meg. Egyébként ha már szamár: irtó régen látta az állatot, csak nem elvették a barátnőjétől?
- Vizsgák...? - Meglepetten pislog a rellonosra, aztán mikor rájön miről is van szó, csak legyint egyet. - Jaaa az. Hát majd sikerül valahogyan. Elkezdek rá készülni is igen, de még nem. Egyelőre elvagyok a sima beadandókkal is.
Fészkelődik egy sort, ráncigálja a lecsúszni készülő lábait, de közben figyel ám Álliára, nem szeretné megint megkapni, hogy nem figyel a beszélgetőpartnerére. Mert nem egyszer esett meg, hogy rosszalló pillantások közepette jött rá valójában, miért is haragudnak rá picit a szülei. Ő ilyenkor csak megvonta a vállát, és elterelte a témát valami sokkal viccesebb felé.
- Na és te hogy állsz a vizsgákkal? - Oldalra biccentett fejjel néz Álliára, ezzel a kérdéssel pedig szeretné is lezárni ezt a témát. Még van idő vizsgák előtt, minek erről beszélni...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Te leszel az első, akinek szólni fogok - Pihegve nagyot bólint, aztán egészen addig dönti hátra a fejét, míg meg nem hallja a hangos koppanást és érzékeli a lüktető érzést. - Áucs.
Jobbjával hátranyúlva megmasszírozza a fájó pontot, közben a mellette ülőre néz, és elneveti magát. Nem hangosan, senki figyelmét nem akarja magukra hívni, a kviddicspálya sem remeg bele kacagásába.
- Attól függ. De jobb szeretek sikoltozni, főleg az emberek fülébe - Vigyorogva fordul Misi felé és az arcába fújt tincsek takarásában próbálja meglátni a fiú arckifejezését. Aztán megelégeli a dolgot, és elkezdi először fújni, aztán ujjaival kigereblyézni a haját. Szörnyű milyen gyorsan szétjött a copfja, pedig jól begumizta még a kastélyban, vagy hát biztos ott tette. Mert itt már felöltözve, futásra készen találta magát.
- Nem viccelek, tényleg nem tudok táncolni. Éppen ezért lehet nem is lehetne azt táncnak nevezni, amit néha produkálok - Mosolyogva megvonja a vállait, és még mindig lüktető fejét előredöntve a pályára bámul.
A pár perce érzett fáradtság hirtelen elszáll belőle, ahogy meghallja házának említését. Teljesen fellelkesül, teljesen olyan, mintha nem most szaladgált volna öt kört a pálya szélén.
- Az eridonosok nagyon kedvesek, igen. Biztos szívesen fogadnak majd - Már csak ismételni tudja önmagát, többre szegénynek nem telik. Nincs olyan bő szókincse, három ugyanaz a szó egy mondatban pedig nem túl, hát hogy is mondjam. Szerencsés?
- Én még sosem gondolkoztam ezen - Elpirulva hajtja le a fejét, hogy aztán a körmeit piszkálgathassa zavarában. Nocsak, megérkeztünk a kínos témához, amiről Alíz nem tud beszélni. Nem tud beszélni erről. Ilyen létezik?
- Na, de... nem kviddicsezni jöttél ki? Én nem akarlak feltartani - Éppen ezért is készülődik mocorgásával az elmenetelhez. Amúgy is meg kell keresnie Elenát, mert... mert meg kell keresnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Nem szoktam futni, ez most lefárasztott - Lebiggyesztett ajkakkal tekint a fiúra, közben igyekszik a lehető legszomorúbb arckifejezését magára ölteni, hogy mindenképpen hiteles legyen az összkép. Nem biztos, hogy olyan szomorúnak tűnt a lány az arcába fújt hajával, de ki tudja.
Csendben hallgatja a fút, bólogat ahol kell, de különben nem reagál semmit az elkövetkezendő pár témára, amiről szó esik köztük. Kezdi megérezni a fáradtságot, amihez egy új érzés is társul: éhség. Magyarul ha tizenkét percen és nyolc másodpercen belül nem jut táplálékhoz, akkor iszonyú nyűgös lesz, ami kihatással van az egész napjára, és szerintem senki sem akar egy hisztis Alízzal együtt egy órán figyelni a tanárra. Esélyes, hogy ott minden lenne, csak tanulás nem.
- Szólok majd, nyugodt lehetsz. De a repülést felejtsd el. Abban nem vagyok benne - Komor arckifejezéssel néz háztársára, még a kezeit is összefonja maga előtt, mintha ezzel meg tudná akadályozni, hogy megforduljon Misi fejében az Alíz reptetésével való gondolat.
- Én is - Szomorúan megrázza a fejét, aztán a mögöttük lévő fal segítségével két lábra áll, és bár eleinte még imbolyog egy kicsit, hamar körül tud pillantani a pályán. Még egyszer, utoljára ezen a napon. Nem hinném, hogy a kislány valaha is repülni fog, vagy esetleg ami még rosszabb, kviddicsezni, de addig is megismerkedik majd a póznákkal, a kvaffal, és talán még a gurkókkal is. Vagy nem.
Amint Misi is feltápászkodott, Alíz csacsogva kezd el végre mesélni az Eridonról és annak lakóiról, na meg persze Maróti bácsi kutyájáról. Aztán a kastélyról kezd mesélni, a többi házról (már amennyit tud róluk), a vizsgákról, és úgy mindenről. Néha összefüggéstelen mondatokat ejt ki a száján, de ez őt egy cseppet sem zavarja.
A páros pedig lassan eléri a kastély hatalmas bejárati ajtaját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Eltévedt.
Ez tisztán látszik ijedt szemein, félig kinyújtott karjain és begörnyedt testtartásán. Nem tudja hol van, hogy merre kellene mennie. Egyrészt nem is kellett volna idejönnie, másrészt igazán hozhatott volna magával egy térképet Pécsről, akkor talán nem lenne ilyen ijesztő helyzetben. Persze az ötlet, hogy utazzon le Pécsre beszélni Gwennel, megint csak hirtelen pattant ki a fejéből, jóformán át sem gondolta mi fán terem az a Pécs, csak felcsücsült a vonatra, aztán most itt van. Gwen meg sehol. Persze nem is kellene a lányra számítani, Alíz érkezéséről sem lehet tudomása. Tehát a kis zakkant magára van utalva a kora esti pécsi forgatagban. Valahol a főtéren lehet, messze Gwenék utcájától, azonban miután kiijedezte magát, körbepillantva elindul az egyik irányba. A pálcája biztos nála, de csak nem kéne varázsolni, még a végén kicsapják a suliból.
Órák óta az utcákon bolyong, de semmi sem tűnik neki ismerősnek. Se egy ház, se egy ajtó mellé állított virág, se Hajni néni elszökött kutyája, aki nem mellesleg egy ideje már mellette baktat. Egy pillantásra sem méltatja a kitartó állatot, csak próbál szegénykém tájékozódni ebben a nagy városban. Nos, igen. Neki ez nagy város, mert Budapesten még nem járt, de ilyen tájékozódási képességekkel azt hiszem még a családjával is képes lenne eltévedni. Ezért is nagy szerencse, hogy Gwen nem a fővárosban lakik. No de mindegy. Alíz csak járja az utcákat, próbál csak a céljára összpontosítani. Hiába volt már barátnőjénél egyszer, az neki nem nagy segítség. Na meg akkor Krisztián is vele volt, tőle is tudott segítséget kérni. De a fiú most nincs vele, Hajni néni kutyája meg nem tud beszélni, pedig tőle szívesen megkérdezné merre kell mennie.
Még egy utca, és még egy.
Sóhajtva fordul be a következő utcalámpa mellett, hogy végigmenjen egy újabb ismeretlen szakaszon. A fekete kutya kitartóan üget mellette, pedig már nagyon messze került az otthonától, és a gazdája is biztos aggódik érte. Alíz meg Gwenért aggódik, úgyhogy ez egy ilyen aggódós nap. Ahogy felpillant, mintha a szeme sarkából az említett barátnőjét látta volna sétálni a másik utcában, de nem egészen biztos benne. Éppen ezért torpan meg és fordul át a másik útra, aztán a szőkeség nyomába ered, aki úgy tűnik nem vette észre. Alíz oldalra biccentett fejjel néz a lány után, aztán eldönti magában, hogy mivel így sosem fog kiderülni ki is sétál pár méterrel előtte, kinyitja a száját és megszólal.
- Gwen?

Hajni néni kutyája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A sok városban bolyongás után este későn végül megpillantja a szőke lányt, és rögtön utána is fordul, mielőtt még újra eltűnne. Hátulról is könnyen beazonosítja a lányt, amikor pedig kimondja a nevét, Gwen lassan meg is fordul. Alíz megkönnyebbülten sóhajt fel, de mielőtt még válaszolhatna, a mellette álló fekete kutya először csak halkan, majd egyre hangosabban morogni kezd. A kislány csak egy meglepődött pillantással nyugtázza a tényt, hogy a kutya ugat. Hát, ugasson. Felőle amíg az ugatásával nem lármázza fel az itt lakókat, még a barátnőjére is ráugorhat, ha ahhoz van kedve.
- Én hozzád jöttem - Nagyokat pislog mikor kimondja ezt a röpke három szót. Igazából nem tudja megmagyarázni, miért jött. Hirtelen ötlettől vezérelve szállt fel arra a vonatra és utazott el ide. Még csak át sem gondolta, hogy mit akar mondani Gwennek. Annyira eluralkodott már rajta a kétségbeesés, hogy nem tudott a kastélyban maradni, nem tudott úgy aludni, hogy tudta, Gwen itt van. Szeretné, ha barátnője és annak volt barátja között rendeződnének a dolgok, Krisztián visszajönne tanulni, és minden olyan lenne, mint volt. Valami ilyesmit akart Gwennek mondani még a vonaton elgondolva, de mire ideért, elfelejtett mindent.
Hajni néni kutyája közben már valami támadóálláshoz hasonló dolgot is felvett, hátán felborzolódott a szőr és bőszen morog valahova Alíz háta mögé. Mivel a lány nem ért a kutyákhoz, nem tudja mi ez a nagy felhajtás, az állattal ma találkozott először, nem érti miért védi meg, már ha ez neki annak számít. Szöszi aztán felteszi a következő kérdését, amire Alíz pár pillanatig csak bambán néz barátnőjére, de mikor látja, hogy a szöszke szeme valahol a háta mögötti területet kémleli, ő is megpördül. És rögtön hátra is hőköl pár lépést. Az idegen, akire a groenendael morog, Krisztián. Összefont ujjakkal, félig lehajtott fejjel mered a fiúra, az idegesítő morgás csak nem akar megszűnni.
- Nem én hoztam magammal - Bár még mindig háttal áll Gwennek, a lány tökéletesen hallhatja a választ, már amennyiben kicsit is érdekli és figyel rá. Magyarázkodni semmiképpen sem akar, de nem áll szándékában jobban kifejteni ezt a dolgot, ha esetleg a lány nem hisz neki. Nem tudja Krisztián hogy került ide, és miért, de ha köze van a beszélgetésükhöz a faluban, akkor Alíz bizony nagyon boldog lesz.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Nem szívesen marad a kastélyban úgy általánosságban véve sem, most meg, mivel végre valahára hazaértek a nagyon hosszú és meleg madagaszkári nyaralásból, úgy érzi tennie kell valamit. Naphosszat csak ülni és lógatni a lábát, nos, olyat ő nem tud. Bármennyire is próbálkozna, ha a fejére szakadnának a csillagok, ő akkor sem lenne képes az órákon kívül egy helyben maradni. Valamiért mindig izeg-mozog, mintha bele lenne építve az agyába egy chip, és az irányítaná.
Ma nem is tudja pontosan hova megy, csak hagyja, hogy a lábai vigyék valamerre. Őszinte érdeklődéssel és mosollyal az arcán nézelődik, miközben végighalad a fő utczán. Minden bolt előtt meg-megáll pár pillanatra bekukkantani a kirakaton és megállapítani, hogy semmi ismerőst nem lát, de utána már megy is tovább. Egyszerűen képtelen megállni öt percre, és miután minden háziállata otthon maradt hála a mostohatestvérének, szüksége van valamire, aminek segítségével levezetheti a fölös energiáit.
- Jó napot! - Hangosan köszön, ahogy belép a boltba és mosolyogva biccent az eladó felé. Az üzletben, tőle nem messze egy barnás-vöröses hajú lányka ácsorog, hajának színe hasonlít főhősnőnk loboncához is, az említett éppen ezért is indul meg a levitás felé. Kezecskéit közben a zsebébe csúsztatja és nem törődve azzal, hogy a lány éppen az eladótól kért segítséget, odaugrál mellé.
- Szia! - Barátságosan mosolyog a lányra, aztán az eladó felé fordul. - Tudna nekem segíteni? Szeretnék valamit, bármit, tényleg bármit, amivel tudok foglalkozni, és lefoglal, mert anya azt mondta, hogy ha továbbra is ilyen sok energiám lesz, akkor felrobbanok, és még azt is mondta, hogy ad pénzt és vegyek magamnak állatot és... Te is ezért jöttél? - Az utolsó szösszenetet már a levitás felé fordulva, csodálkozó arckifejezéssel teszi hozzá, de végül csak megvonja a vállát. Az eladó közben reagálva az elsőként érkezettre, kilép a pult mögül és, ha a lány követi, hangosan magyarázva elkezdi mutatni neki az állatokat. Alíz persze a lányka nyomába szegődik, és mindenre rámosolyog, ami az útjába kerül.

Ruha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Egy cseppet sem zavartatta magát, ahogy közelebb ugrált az eladóhoz, elhadarta mit is mondott neki az anyja, de aztán hirtelen rájött, hogy más is ott állt mellette. Barátságosan rámosolyog a lányra, közben követi őt és az eladót is. Figyelmesen végighallgatja, a lány milyen állatra gondolt, aztán mintha csak ő is itt dolgozna, körbepillant az üzletben. Segíteni szeretne, mert most ilyen napja van, de arról már nem vesz tudomást, hogy a lánynak akadt már segítsége az üzlet tulajdonosának személyében. A nagy nézelődésben le is marad picit a csoporttól, a lány kérdésére is csak vonogatja a vállát.
- Otthon van egy cicám, de azt lenyúlta a tesóm. Meg a baglyom, de ő nem számít háziállatnak, csak akkor jön, ha anyuék levelet küldenek.
Kicsit igazságtalannak tartja, hogy Ráhel csak így megtarthatta az ő (az ő!!!) cicáját. Mert hát eddig ő gondozta, ő simogatta naponta huszonnyolc órát, ő adott neki enni és a többi. Erre Ráhel egy kis hisztivel eléri, hogy a macska otthon maradjon vele, és hogy ő majd jobban fog rá vigyázni nővérénél. A kislány sokat nem tudott tenni ez ellen, szülei is belementek a dologba, anyja pedig csak pénzt adott neki, hogy vegyen egy másik állatot. Amit Ráhel remélhetőleg a következő szünetben nem akar a magáénak tudni.
Mikor valami kis lény felsikít a sarokban, a lány is ugrik egyet oldalra, majdnem beleütközve a pultba. Kikerekedett szemekkel mered a hang forrásának irányába, aztán mikor látja a levitást az egyik ketrec mellett térdelni, kicsit megnyugszik. Szóval akkor mégsem fog kicsapódni az ajtó, hogy valami sivalkodó kacsa-egér-unikornis-szőlő lény berontson rajta és megegye a kisállat kereskedésben tartózkodókat. Huh, mindenki fellélegezhet.
- Ja, egyébként Alíz vagyok - Még mindig mosolyog a lányra, közben újra elindul és követi a még mindig lelkesen magyarázó boltost.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

- Miért nem? - Sosem értette a szülők miért ítélkeznek ilyen sokat az állatokkal kapcsolatban. Hiszen az állatok aranyosak, jók, szeretni valók, és színt hoznak az ember életébe.
A sikoltó hang hamarosan el is hallgat, mire csak egy biccentéssel konstatálja ezt a gyorsan megállapított tényt. Szemei újra az üzlet polcait és falait kezdik el pásztázni, hátha megpillant valahol, valamelyiken egy neki tetsző állatot. Ma mindenképpen el akarja költeni az anyjától kapott pénzt, ezt pedig semmi sem akadályozhatja meg. Még a kedvesnek tűnő boltosbácsi sem, amit igen, egybe kell írni és ejteni is. Külön még említést sem érdemel.
A következő dolog, amire pár pillanat után újra felfigyel, az a levitás lány sikoltása. Egy pillanatra teljesen ledermed, és az ajtó felé akar pillantani, hogy meggyőződjön róla nem lépett be az a kacsa-egér-unikornis-szőlő lény, de sajnálatos módon megint összekeveri az irányokat, és Lolita felé pillant. Tökéletesen jól látja, ahogy az eladó leemel a hátáról egy macskát, amire már csillan is a szeme. A windows már újraindult a fejében, ezért el is indul rögtön a páros felé, majd lefékezve a bácsi előtt csillogó szemekkel mered rá.
- Megkaphatom? - Már nyújtja is a kezét, hogy aztán jól megölelgesse a cicát. Azt se tudja igazából mi fán terem ez a macska, lehet, hogy veszélyes és mindjárt kikaparja a szemét, de ő azért meg megöleli. Mert megkapja. Már majdnem kinyögi, hogy "olyan cuki, hogy belehalok", de végül csak rávigyorog Lolitára. Azzal a pszichopata vigyorral, amit igazából még sosem villantott meg, mert neki olyanja elvileg nincs is. Hümm, hát most van.
- Akkor majd elviszem én. Lehet elvinni, ugye? Ugye, ugye, ugye? - Kislányos hangján sipít picit, egyébként nyelve többször is belebotlik a beszédbe. Az a harmadik ugye már inkább hasonlít valami köhögésre mint valami szóra, de erről tudomást sem véve szuggerálja kérlelő pillantással az eladót.

Macsek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Csalódottan elhúzza a száját, mikor a levitás válaszol a kérdésére. Igazából ő sem az a nagy állatbarát, persze, szereti az állatokat, nem bántja őket meg minden, de igazából a kezében tartott macska is csak arra kell, hogy levezesse a fölösleges energiáit. Mert hát az utóbbi időben elég sok felgyülemlett szegény lányban, és mivel kviddicsezni fél, csak az maradt, hogy rohangáljon a néhány méterrel előtte futó macskája, illetve kutyája után. Jelen esetben ugye az előbbiről beszélhetünk. Alíz az ölében tartott állatot szemléli, és olyan fejet vág, mintha most jelentették volna be, idén előrébb lesz hozva a karácsony, és bár olyankor nem nő, sok-sok tulipánt fog kapni.
Gyorsan lekonzultálja az eladóval az alap információkat a macskáról és a macskatartásról, annak veszélyeiről, az etetésről, a takarításról és minden egyéb fontos dologról, majd amíg Lolita a teknőssel ismerkedik, addig kezében a macskával a pulthoz masírozik, és elintézi a további elintéznivalókat. Újdonsült szerzeménye addig is vernyogva indul el a pult mentén Lolita felé, de mivel a bútor nem olyan hosszú, a földre ugrik és halk dorombolással dörgölőzik a lány lábának.
  - Jaj, most nézd meg milyen aranyos! - Ahogy visszapillant, rögtön fel is csillan szeme eme édes barátkozós látványtól, bár lehet, a levitás ezt másképp gondolja. Tekintete nem sokat időzik a pároson, pár pillanat múlva már fordul is vissza az idős úrhoz, hogy kifizesse a macska árát. Nem mondanám, hogy olcsó mulatság volt és lesz, de nevelőanyja tudja, hogy a lány ilyenkor szeret egy kicsit drágább állatot vásárolni magának. Szóval, amint túlestek a formaságokon, és hivatalosan is övé lett az állat, nagyot pördülve kezdi el keresni új pajtiját, na meg persze a macskát is.
  - Óóóó, de cuki! - Amint meglátja a levitás kezén mászó teknőst, szeme újra felcsillan, és közelebb masírozik a trióhoz. El nem nevezett macskája még mindig ott sündörög a lány közelében, nyújtogatja nyakát a teknős felé, de bántani nem akarja. Amíg az eper szöszi a kis állatot bámulja, addig a boltos is csatlakozik a nézelődőkhöz. Nincs sok dolga, hiszen a lányokon kívül más nem tartózkodik jelen pillanatban a boltjában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csendben hallgatja a két fél párbeszédét, ujjait összefűzve áll az egyre hangosabban morgó kutya mellett. Nem akar belefolyni ebbe a vitába, igazából már azt sem tudja pontosan, mi volt ideutazásának igazi célja, de ha már ilyen szépen összegyűltek, miért ne békíthetné ki az éppen egymásra gyilkos pillantásokat lövellő volt párt? Végül is egyszer amúgy is fel kellene csapnia ilyen "békítőnek" , miért ne lehetne az ma?
- Megállni! Mindketten! - hangja hangosan csattan, a lámpák adta félhomályban jól látszik az arcán tükröződő kétségbeesés és...düh. Ökleit összeszorítja, s még a lábával is toppant, mire a kutya végre abbahagyja mellette a szűkölést és hátrál egy lépést.
Alíz még mindig nincs teljesen tudatában annak, hogy barátnőjének mennyire fájhatott mikor megtudta Krisztián titkát, vagy esetleg fordítva; mit érzett a fiú, mikor lebukott. Ő csak annyit tud, hogy a lány szenved a szakítás miatt. Valamikor szenvedett, barátnője pedig ismeri már annyira, hogy tudja, vagy legalábbis sejtse, mi lehetett a szöszi ideutazásának legnyomósabb oka. Biztos nem azért jött haza, hogy nyugodt környezetben tanuljon a vizsgákra.
- Senki sem megy sehova! - toppant lábával újra. Szemeit először Krisztiánra, majd Gwenre szegezi, végül az előbbi felé indul el nagy léptekkel és ha engedi (ha nem, az se olyan nagy baj, Alíznak végül is nem kell engedély), a csuklóját megragadva húzni kezdi a szőke után. Öt perces álma, hogy kibékíti a két bolondot most egyre erősödik, és nem, nem fogja tehetetlenül nézni Gwen lelépését.
Amint sikerül beérni a feltehetőleg már megállt leányzót, úgy Krisztiánt mellé húzza és elégedetten fújtat egyet. Karjait összefonja a mellkasa előtt, közben dühös pillantásokat lövell a barátnője felé amolyan "nem jössz vissza amíg ez meg nincs" üzenet gyanánt.
- Most szépen elmondod Gwennek, hogy mi volt a legnyomósabb okod a lelépésre - először a fiú felé fordul, aztán mielőtt még bármelyikük válaszolhatna, a lány arcát kezdi tanulmányozni. - Aztán te jössz. Gyerünk. Addig innen egyikőtök sem megy el.
Hozzátenné, hogy ha kell leátkozza őket, de valószínűleg nem lenne jó ötlet iskolán kívül varázsolgatni a nyílt utcán - függetlenül attól, hogy rajtuk kívül jelenleg senki sem tartózkodik a környéken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Krisztián hagyja magát odarángatni Gwenhez, ez viszont már meg sem lepi, ahogy a fiú reakciója sem. Jogosan borulhatna ki mind a három - na jó, csak kettő - fiatal, és a környéken lakók is jogosan hívhatnák rájuk a zsarukat. Bár az még mindig bulisabb lenne mint hallgatni kettejük veszekedését.
Némán hallgatja a részben fejéhez vágott szavakat, tekintetét közben az éppen hozzá beszélőébe fúrja, nem hátrál meg. Miért is tenné? Elvégre azért jött ide, hogy... pontosan nem emlékszik, miért, de biztos köze volt a barátnőjéhez és annak volt barátjához. Hát csak rájuk kell pillantani, még veszekedni is aranyosan tudnak. Ezt viszont nagyon gyorsan ki kell vernie a fejéből, és pár pillanattal később így is tesz. Még mindig nem hátrál meg, csak a fejét ingatja. Nem próbálkozik semmiféle frappáns visszaszólással, azzal úgysem javítana egyikük helyzetén sem, a sajátján meg főleg nem. Csak hagyja, hogy a másik kettő folytassa a vitatkozást, elvégre ez is haladás. Legalább kommunikálnak egymással.
Alíz türelmesen megvárja, míg Gwen és Krisztián is egymásra emelik a pillantásaikat, hogy folytassák a vitát. Ő csak ekkor lép nagyon halkan hátra. Mosolyogva mered maga elé ahogy hangtalanul tovább hátrál; kizárt, hogy a másik kettő észrevegye a mozdulatait, most éppen nagyon el vannak foglalva Krisztián átváltozásának ecsetelésével. Alíz ebben a pillanatban fordul ki az utcából egy másikba, hátát a falnak dönti és a sötétségben maga elé mosolyogva még hallgatja pár pillanatig a pár beszélgetését. ~ Gwen meg akarja nézni ~ gondol vissza az alig fél perce elhangzottakra, aztán int a kutyának és megnyújtott léptekkel tovább sétál az utcán egyre jobban távolodva a pártól. Alakját hamarosan elnyeli a késő esti sötétség.
Végül is elérte a pár másodperce újra eszébe jutó célját. Gwen és Krisztián végre újra kommunikálnak egymással, ha még ilyen csúnya módon és ilyen buta dologról is. Ennél már az sem lehet rosszabb, ha a lány tényleg meglátja, milyen az, mikor a fiú átváltozik. De legalább beszélgetnek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Körbefordul egyszer. Aztán megint. Majd megint. De nem, még mindig fogalma sincs róla, miért is jött le a faluba, jobb ötlet híján meg csak elindul valamerre. Eltévedni ennél jobban már amúgy sem tud, veszíteni sem veszíthet, így hagyja, hogy a lábai vigyék valamerre. Ahogy végighalad a fő utcán, nézegeti közben természetesen a kirakatokat, elvégre ő is csak lány, hát na, szereti a szép és csillogós ékszereket. De nem szarka, szóval a kirakatot sem törte be és vitte el az egyik nagy láncot, csak sóhajtozva tovább haladt.
Valahogy így keveredett el a falu szélére, és egészen el is fáradt már mire a stéghez ért. Ahogy fellép a padlóra, rögtön megpillantja a tőle pár méterre üldögélő fiút, és mivel annyira nincs jobb dolga, halk léptekkel elindul felé. Amúgy is régen beszélt már másokkal, a pécsi eset óta pedig csak remélni tudja, hogy Gwen és Krisztián nem nyírták ki egymást az utcán, hanem azért legalább befejezték a vitázást és normálisan is kommunikáltak egymással. Felőle még kézzel-lábbal is mutogathatnak, csak béküljenek már ki az isten szerelmére.
Közben egyre közelebb ér a sráchoz, mikor megcsúszik a vizes padlón és hát nem éppen a jó irányba esik.
- Vigyá...ÁÁÁ! - sikít hangosan, miközben előrebucskázik és konkrétan rázuhan a fiú hátára. Jepp, csak így lazán ráborul szerencsétlenre, aztán persze amint felocsúdik a sokkból le is kászálódik róla, mielőtt még a vízbe löknék. Nem hozott ma sajnos magával fürdőruhát, törölni kell a pancsolást. Majd talán máskor.
- Bocsi - nagyra nyílt szemekkel mered a fiúra, rosszabb esetben annak hátára, aztán, mintha nem is épp most játszott volna kisbabásat, egyszerűen ledobja magát a fiú mellé és vigyorogva mered a tóra.
- Itt tényleg él egy sellő? - nem nagyon zavartatja magát, elvégre úgyis el lesz küldve ha megzavart valami roppant fontos elmélkedést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Egyáltalán nem zavarja, hogy éppen ráesik egy másik diák hátára, mert ez a szituáció csak akkor lenne nagyon kínos, ha az a másik diák egy tanár lenne. Mert akkor bizony lehetne törni a buksit különféle kifogások után kutatva, de amilyen kis szerencsétlenke a drága, úgysem úszná meg a büntetést.
- Aaannyira nem - rázza meg gyorsan fejecskéjét, közben mozgolódik egy sort, hogy az imént a hátára kerül kéz valamilyen csoda folytán lecsússzon róla. Tényleg nem tervezett tóban pancsolást mára, így gyorsan eldönti magában, ha a fiú belelöki, ő rántja magával. Akárki is legyen a mellette ülő.
- Nem tudom. Társaságot - esetlenül megrántja vállait, tekintetével továbbra is a csillogó víztükröt csodálja. Aztán, mintha csak valami nagyon szuper ötlete támadt volna, lelkendezve a srác felé fordul. - Alíz vagyok egyébként, téged hogy hívnak? - minden szívbaj nélkül tegezi le, jól van lányom, jól csinálod! - És ugye nem vagy tanár? Izé.. mármint ugye nem tanár?
A végére már próbál nagyon komoly képet vágni, de ez az arckifejezés csupán csak addig tart, míg nem érzékeli, hogy a víz felszínén megmozdult valamit. Feltehetően egy halacska volt az, ő viszont nagyon nem így gondolja.
- Úúú, láttad? A sellő volt az?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Sikeresen megszabadul a hátán nyugvó kézfejtől, ez pedig olyan boldogsággal tölti el, mint még soha. De tényleg, arcára ezek után széles mosoly költözik és lábát lóbálni kezdi a csillogó víztükör fölött.
- Ááá, nem tudok én órán aludni. Ott mindig nagy a hangzavar és juuuj - borzongást imitálva rázza meg a fejét, vörös tincsei csak úgy szállnak arca körül. De nem mond butaságot, tényleg nem lehet egyes órákon aludni a zaj miatt, olyankor pedig mindig morcosan távozik a teremből. Hát, ugye, mivel figyelni amúgy sem tud, rajzolni meg nem igazán szeret, nem tud mit csinálni. - Alíz. És ez véletlen volt. Nem szokásom emberek hátára ugrálni, továbbfejlődtem már a majmoktól.
Olyan büszkén jelenti ez utóbbit ki, mintha minimum egy Nobelt kapna érte. Csillogó szemeit Aaronra emeli egy pillanatra, lábával továbbra is kalimpál egészen addig, míg a felszínen meg nem látja a gyűrűket, amiket állítása szerint éppen az említett sellő okozott.
- Bizti neeem halt itt meg senki - csodálkozva mered a mellette ülőre, hogy aztán a következő pillanatban felsikoltson és hátrahőköljön ijedtségében. Mikor úgy fél perc múlva sikerül rájönnie, hogy Aaronnak éppen ráncigálja valami a lábát, előrehajol és nyúl, hogy egy nagy ütéssel leszedje a támadót. Hirtelen cselekszik, ezért szinte meg sem érzi a belé kapaszkodó kezet, csak is a láthatatlan valamire koncentrál, amely igazából nincs is a vízben. Ettől függetlenül ész nélkül rúg bele a vízbe valamerre Aaron lába felé - nem kizárt, hogy a bokáját találta el.
- Naaaaaaaa - nyöszörög hátradőlve miközben kifújja magát. - Mi eez? És most hol van? Hívja a barátait és megtámadnak minket?
Mit ne mondjak, elég nagy fantáziával rendelkezik, és ha Aaron jól fülel, még azt is hallhatja, ahogy hadarás közben össze-összeakad néha a lány nyelve. Ő persze ezen most már egyre gyorsabban túl tud esni, és nem is törődik vele, így a környezetének sem tűnhet fel annyira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hát, eltalálta. Tökéletesen jól érezte, ahogy a lábfeje nekiütközött a navinés bokájának. Aaron fel is szisszen a fájdalomtól, Alíz meg a meglepettségtől, szóval ez egy tökéletesen elbaltázott szituáció, már ha a lány helyzetét nézzük. Aki egyébként az ajkai elé kapja a kezét, miközben picit újra előredől, hogy megvizsgálja a fiú bokáját. Talán nem tört el. Haha, talán.
- Nem is vagyok hiszékeny! - húzza fel az orrát sértődötten, aztán a következő pillanatban már halkan kuncogni kezd Aaron mondandóján. Közben a fiú feláll, ő meg mivel nem akarja elveszíteni újdonsült pajtiját, elfogadja a felé nyújtott kezet és feltápászkodik még mindig széles mosollyal az arcán. Már éppen belekezdene a tó színének ecsetelésébe, amikor a fiú megelőzi és ő kezd el előbb beszélni. Hát, jó. Akkor várunk.
- Nem lehetek az ajándékod - torpan meg hirtelen, karjait összefonja maga előtt és nagyon komoly képet vág. - Nem lehetek ajándék masni nélkül.
Ezek után hagyja, hogy Aaron újra beszélni kezdjen. Alíz is elindul, miközben a fiú szavait hallgatja, néha sértődötten felhorkan, máskor pedig komolyan hümmög maga elé, végül amint vége szakad a beszédnek, elneveti magát.
- Veszélyes barátaim vannak ám, biztos vagy benne, hogy lenyúlsz tőlük? - kétkedve pislog a fiúra, mintha arra számítana, hogy Aaron kineveti és megcáfolja az előbb kiejtett szavakat. Amint viszont érkezik a válasz, és amennyiben a válasz "igen" vagy annak a szinonimája, úgy fellelkesülve ugrik fel picit a magasba, hogy homloka egy vonalba kerüljön a navinés vállával.
- Menjüüünk... ööö... menjünk, veszek neked valamit. Egyébként meg boldog születésnapoooot - vigyorog, mint a tejbetök, és az sem zavarja, hogy a mellette sétáló tulajdonképpen egy vad idegen. Akitől lehet, hogy tartania kéne. Na, hát szinte látom magam előtt a nevelőanyját, ahogy a homlokát fogva csóválja a fejét, mert hát akárhányszor rágta a lány szájába, hogy nem állunk szóba idegenekkel, pláne nem megyünk el velük sehova, Alíz annál inkább ezt csinálta. Mint például most. De hát, mi történhetne? Semmi rossz. Aaronnak biztos nincsenek hátsószándékai. Butaságokra gondoltok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ismét megbukott. Ezáltal pedig biztosan nem kerülhet fel barátaival egyszerre év végén a végzősök tablójára. Jobban belegondolva igazából ez csak akkor valósulhatna meg, ha Gwennek nem sikerülne a három betű rövidítésből álló vizsga, ő pedig szépen elkezd rendesen, tényleg rendesen tanulni az egyébként nem olyan nehéz vizsgáira. Már, akinek nehéz. Mert a levitások biztos kisujjból rázták ki a válaszokat és ők végeztek legelőször, neki viszont nehézséget okozott a tananyag megtanulása. Meg az elolvasása is. Nevelőanyja persze megint megértően mosolygott rá és megígérte neki, hogy legközelebb majd jobban fog sikerülni. Mintha Budapestről olyan sok mindent tehetett volna. Nevelőapja megpróbálta elviccelni a dolgot, amin kivételes esetben Alíz nem nevetett. Kezd fontos lenni neki a jó vizsgaeredmény, mert a végén huszonkét évesen sem lesz semmilyen végzettsége.
Ma viszont nem akar ilyeneken gondolkozni és két napig haza sem utazik a családjához, így hát a még kellemes meleg időt figyelembe véve nem öltözik nagyon, majd elindul a kastélyból. Kezeit nadrágja zsebébe süllyesztve lépdel lehajtott fejjel a falu felé kivételesen egy kis nyugalmat keresve. Szeretné átgondolni a dolgokat, érződik is rajta, hogy nagyon komolyan veszi ezentúl a vizsgákat. Tényleg szeretne jó eredményeket elérni, aztán talán mestertanoncképzésre menni, vagy valamelyik mugli iskolába diplomát szerezni. Ezekért pedig ugye tenni is kell, nem nyomnak csak úgy a kezedbe év végén. Ezt ő is tudja, picit pedig sajnálja is. Ahogy tovább sétál, végig a fő utcán, majd kanyarog jobbra-balra, végül a falu határánál köt ki. Hangokat hall, amikkel először nem is törődik, hiszen mások is lehetnek itt, nem ő az egyetlen a kastélyból. De aztán valami megállásra készteti. Egy hang. Gwen hangja. Nem hangos, nem is halk, épp csak hallja, de azt már nem érti pontosan, mit mondott. Mégis, ez elindít benne valamit, s gyorsan elindul a feltételezett irányba. Kivételesen jól tájékozódik. Kivételesen tudja, hol van a lány. Kivételesen elsőre rájuk bukkan.
- Hát ő? - pislog nagy szemeket meresztve az előtte álló lányra és az azt ölelő, négy évesnek kinéző kisfiúra. Szemei rögtön felcsillannak a kisfiú láttán, mert ő tudniillik nagyon szereti a kisgyereket. De csak a hat éven aluliakat, Ráhel is hét éves volt, mikor ő a családhoz került, vele meg akkoriban nagyon sokat veszekedtek, de persze szeretik egymást. De vissza a kisfiúhoz, szóval szereti a gyerekeket. A következő mozdulata éppen ezért a közelebb sétálás, majd a leguggolás Ferdinánd elé. Barátságosan mosolyogva integet a kisfiúnak, aztán Gwenre néz.
- Örökbe fogadtál egy kisfiút és nem is szóltál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szóval összegezzük a dolgokat: Gwennek van egy gyereke, aki ráadásul már három vagy négy éves lehet, neki senki nem szólt egy árva szót sem, és így talán még a keresztanyu szerepkörről is lecsúszott, hát most mondjátok meg, hová fajul ez a világ? Az még talán megbocsátandó bűn lehetne, hogy Gwen nem szólt az örökbe fogadásról, de hogy még keresztanyának sem kérte fel... hallatlan. S ezt most nem olyan értelemben mondom, mintha a lány nem tudná, hogy a barátnőjének igazából nincs is gyereke, hanem mondjuk izé. Vigyáz valakijére. Mert ha az igazi keresztanyaságról csúszna le, na azért már tényleg harapna.
- Hát szia, Prücsök - kész, ennyi, már nem is érdekli hogy hívják igazából a kisfiút, ő Prücsöknek fogja hívni és ebben még az sem akadályozhatja meg, ha a kölyök nem hallgat a rögtönzött becenévre. Egyelőre azonban úgy tűnik nem igen haragszik érte, sőt, meg is öleli lánykánkat, aki először nagyon megilletődik, de aztán készségesen húzza picit magához a kisfiút, ujjaival végigsimítva annak gerince mentén, hátha Prücsök majd csikis és ez nevetésre készteti.
- Lehetek az új pici keresztanyja? Szerintem róla - mutat Prücsökre - már lecsúsztam.
Csalódottan húzza el a száját, miközben feláll és fejét kicsit megemelve pillant Gwenre. Régebben még mennyit hisztizett otthon, mert ő milyen alacsony a barátnőihez képest, most meg tessék, itt szaladgál - vagy nem - körülöttük egy tényleg kis emberke, tehát egy szava sem lehet a kisasszonynak. Éppen ezért is bólogat a neki szegezett kérdésre, habár úgy jött le a kastélyból, hogy egyedül lesz és gondolkozik majd egy jót. Erre tessék, összefut Gwennel meg a nemkeresztfiával, ezt az ismeretséget pedig kár lenne kihagyni.
- De figyelj már. Nem hoztam magammal semmi pénzt, és lehet nem örülnének neki, ha megint elkezdenénk ott dobálózni...