Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Nem fáj, tényleg - bólintott a fiú kérdésére aztán lassan feltápászkodott és mintha semmi sem történt volna a bokájával, az egyik kimondhatatlan nevű emberke sírjához lépdelt. Neki annyira nem esett nehezére az, hogy kiejtse a vezetéknevet, a francia társának már annál inkább. Mosolyogva és mellei előtt összefont karral ácsorgott a sír szélénél és amíg társa a névvel vacillált, ő végigfuttatta zöldjeit az elkopott síron. Különben egész szép lehetett, amikor még új lehetett. Körülbelül három éve. Látszott rajta, hogy jó ideje nem ápolták már, de ő még mindig szépnek találta. Valamikor fehér lehetett, talán márvány, de ebben nem volt biztos. Szóval fehér, az oldala enyhén lecsiszolt és cikk-cakkos. Különben egész szép volt, a támlája két oldalán egy-egy elkopott, szürke korsó állt a sírhoz rögzítve. A jobb oldali eldőlt már, a bal viszont még állt. Lehet, hogy ez a vázára tekeredett gazok miatt volt. A szürkévé színeződött sír mellett eléggé megnőtt a fű, holott ahol ők álltak, elég kicsi gaz nőtt. A fiú próbálkozásán újra elmosolyodott, aztán felé fordult, közben mutogatni kezdett a név felé.
- Ózd - ro - nay - magyarázta lassan, tagoltan, közben mutatóujjával így távolról próbálta kettéválasztani szótagokká a nehezen kimondható nevet. Így utólag most már neki is csak szótagolva sikerült volna kimondani ezt a nevet, mert hát azért tényleg furcsa név volt. Leengedte és újra összefonta a karjait maga előtt, összehúzva magán az előbb kapott pulcsit. Csak ekkor döbbent rá, hogy a mellette álló fiú pólóban ácsorgott a hidegben. Nem tudta pontosan, hogy hány óra lehetett, de hogy az idő nagyon hűvös volt, az biztos.
- Nem.. fázol? - nézett fel a fiúra pislogva. Biztos volt benne, hogy a válasz igen lesz... mert hát akkor nagyon szívesen visszaadná a pulcsit a tulajdonosnak. Végül is ő elvan, hiszen melegen öltözött fel arra az eshetőségre, hogy Julien késni fog. És hát késett is... egy órát. Megrázta a fejét és felpislogott a fiúra. Zöld bogárszemecskéi nagyra nyíltak, pici kezeit a pulcsi ujjába rejtette, hogy az ujjai se fázzanak le. Lassan pislogott és próbálta gondolatban szuggerálni a másikat, hogy fázzon. Semmiképpen sem szerette volna, ha megfázik az ifjú Venant. Akkor inkább már ő lesz beteg, legalább nem kell bejárnia órákra...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Nem sokszor történt már vele olyan dolog, hogy elesett olyan kis dolgokban, mint a földből kiálló sírdarab. Általában ügyes lány ő, de lehet, hogy túlságosan izgatott volt emiatt a szellemidézés miatt. Még sosem csinált ilyet és nem is tudta, hogy hogyan kellene elkezdeni, de hát amikor megígérte a fiúnak, olyan magabiztos volt, hogy még a legjobban ismerő ember sem mondta volna meg, hogy egy kicsit félt. Igen, félt. Félt attól, hogy valami rosszul sül majd el, hogy valaki megsérül - kettejük közül - és valami komolyabb baj történik. Aztán a komolyabb baj csak a késés, utána pedig a bokaficam lett. Ezek pedig nem olyan nagy gondok, Juliennek biztos nem. Meglepő módon azonban ő sem érzett még nagy fájdalmat, ami miatt szólnia kellett volna, tehát csendben maradt és a sí előtt éppen próbálta magának és a fiúnak is kibogarászni a nevet. Tényleg nagyon furcsa volt, hosszú és legfőképp kiejthetetlen. Még neki is, magyar lévén, belebotlott a nyelve a szóba. Már sajnálta is a férfi esetleges gyerekeit, hogy ezzel a névvel kellett élniük. Szegénykék... Na de vissza a temetőben sutyorgó két alakra, főleg pedig a lányra. Az ideiglenes tanárnénis viselkedésével Julien ki tudta ejteni a nevet, ami egész szépen hangzott.
- Pontosan. Fura egy név - csóválta meg a fejét, miközben felnézett a fiúra. Szemei a sötétségben is vidáman csillogtak, arra várva, hogy végre elkezdjék azt, amiért idejöttek. A bokaficam és a késés már rég eltűnt, elnyelte a sötétség, helyette pedig két alak van, akik közül az egyik hangosan kalapáló szívvel gondol arra, hogy sikerül-e a dolog. Mert hát sikerülnie kell, nem szeretett volna hiába idejönni. A fiútól kapott kabátot még jobban maga köré húzza, mert hiába van hát nyár, azért este még is csak fázni szokott évszaktól függetlenül. Annak pedig végtelenül örült, hogy Julien nemet mondott és nem kérte vissza a kabátját, így legalább lesz valami, ami melegen tartja, amíg el nem kapják őket, vagy jobb esetben, amíg meg nem unják a dolgot. Annak ellenére, hogy az előbb még azt akarta, hogy fázzon a fiú, most rögtön megváltozott a véleménye. Ha nem fázik, akkor nem fázik, végül is... akár hogy is, muszáj lesz valahogy bemennie az órákra, mert hát a szobatársai csak elvinnék neki a házit. Azt már nem, akkor inkább beül.
- Csináltál már ilyet? - fordult újra a társa felé. Az iskolát most teljesen ki akarta zárni, nem akart arra gondolni, hogy holnap, vagy holnap után már órái lesznek, ahol kénytelen megjelenni. Persze örül ő, hogy ilyen iskolába járhat, már szerzett barátokat is, de még is csak iskola az iskola. Az iskolát pedig köztudottan mindenki gyűlöli a szíve mélyén. - Hogy kezdjünk neki? Mit kell csinálni?
Be kellene vallnia most már magának, hogy elkezdett izgulni. Hangjában még nem érződött ez az egész, meg csak egy kis bizsergés járta át a testét, de az a kicsi nemsokára nagyon nagy lesz és legfőképp a hasa fogja nagyon megszenvedni ezt az egészet. Azt viszont nem szerette, ha izgalmában görcsölni kezdett a pocakja, az sosem jó. Akkor inkább már a félelem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Minden jóban van valami rossz és itt talán most az a jó, hogy valami új dolgot próbálhat ki. Sosem csinált még ilyet, nem is tudja, hogy hogy kezdjen neki, szóval most teljes mértékben a fiúra bízta magát. Nagyon remélte, hogy a másik tapasztaltabb ebben, mint ő, hiszen még abban sem volt biztos, hogy a szellem idézést lehet ketten csinálni. Be kell vallnia, hogy ebben a témában nagyon tapasztalatlan, pedig sok dolgot kipróbált ám ő! Még a bungee-jumping-ot is kipróbálta egyszer a nevelőszüleivel, még tavaly előtt. Nagyon jól érezte magát, aztán raftingoltak, hegyet másztak, és ha jól emlékszik, valamikor még nagyon a családhoz kerülése idején a Grand-canyonba is elvitték. A húgával ott vesztek össze legelőször és hát nem utoljára.
De vissza a temetőbe, ezen sok dolog kipróbálása után nem maradhatott el a jó öreg szellemidézés, méghozzá egy temetőben. Azt hinné az ember, hogy ezt szobában szokás csinálni, valamelyik halott rokonon, akivel vagy nagyon szerették egymást, vagy nagyon utálták egymást. Ez a két lehetőség van, igen. Ebben az esetben most viszont egyikük sem ismeri az illetőt, ezt pedig abból lehetne megállapítani, hogy a fiú alig bírta kiejteni a nevet és méghozzá nem is magyar, a lány pedig biztos emlékezett volna, ha van egy ilyen ismerőse. Egy ilyen furcsa nevű ismerőse. Tétlenül álldogált a fiú mellett, arra várva, hogy a társa elmagyarázza a dolgok menetét. Látszott Julienen, hogy ő maga sem tudja, hogy kezdjenek hozzá, de nem kérdőjelezte meg a dolgot.
- Hmm - sóhajtotta a szavakra, amelyek a tanult hülye szájából hangzottak el. Csak olvasta? Méghozzá valami újságban, vagy valami ócska könyvben? Hát ez nem sokat segít, de azért köszönjük szépen a szép megfogalmazást. A lámpa közben középre kerül, a fiú pedig folytatja a mondandóját. Végül is ő olvasott róla, neki kell hinni, ha valamit elrontanak, majd ráfogja Julienre, hát na, az ő ötlete volt. Közben az említett már le is ült a lámpa mellé, így most rajta volt a sor, hogy lehuppanjon és elkezdődjön a.. szertartás? Kezét a másik felé nyújtotta, mert ahogy mondta, meg kell fogni egymást kacsóját.
- Most? - nézett pislogva a fiúra, miután enyhén megszorította a másik kezét. Egyre jobban izgult már, nem tudta, hogy mire kell számítani, történik valami, vagy sem? Olyan ez, mint amikor a hullámvasúton arra számítasz, hogy hányni fogsz, pedig nem. Aztán pár perccel később még is kidobod a taccsot. Hát igen, ilyen érzés kerülgette most őt is, csak nem a hullámvasúton, hanem a temetőben. Sírok között...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Vörös hajzuhatag ugrált a nyugati szárny folyosóján, könyveit magához szorítva haladt, mint egy béka. Tincsei össze-vissza szálltak, belecsaptak az arcába, aztán a válla mögé libbentek, de őt ez nem zavarta. Gyorsan haladt a folyosón, az egyik pillanatban még csak a felénél járt, a másik pillanatban pedig már a lépcsőfordulóban volt. Fürge volt, ez nem tagadás, talán túlságosan is fürge. Amint feljutott a második emeltre, folytatta az ugrálást és magában számolta az ajtókat, amelyek előtt elhaladt. Egy, kettő, három. Szépen sorban elszökkent mindegyik előtt és csak a nyolcadik nyílászárónál állt meg, szedte össze magát és nyitott be. Először nem vette észre az ott ülő lányt, ezért belépett és hagyta, hogy az ajtó magától csukódjon be. Figyelmesen körülnézett és amint kiszúrta az ablakban ülő lánykát, biccentett neki és a kanapéra vetette magát.
- Helló - köszönt hangosan, szépen artikulálva. - Zavarok?
Az első és legfontosabb kérdés, amit még a leülés előtt meg kellett volna kérdeznie, mert hát a nevelőanyja így tanította, de most ki emlékezett ilyenekre? Hátradobta vörös fürtjeit, a könyveit lepakolta maga mellé és egyik lábát maga alá húzva végignézett a lányon. Nem látta még az eridonban, de lehet, hogy most érkezett, végül is még eléggé év eleje van. Viszont ezt muszáj megkérdezni, nem szeret tévedni.
- Eridonos vagy? - csendült fel a hangja, miután eldöntötte, hogy nem kertel és csak úgy megkérdezi. Végül is aki mindenfélét körémond, annál elveszik a kérdés maga és csak nézhet, ha a másik fél nem válaszol rá. Ujjaival az egyik könyvén dobolt, nem is tudom pontosan, hogy melyiken. Nincs olyan sok könyve, nem levitás ő, hát nem olvas sokat, még is furcsa most, hogy könyvekkel érkezett ide. Meg egyáltalán az is furcsa, hogy idejött, most még a szobájában kéne csücsülnie és vagy a macskájával játszani, vagy pedig valami butaságon agyalnia. Ejnye Alíz, hát most csalódtam benned!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Egy ideig még nem is akart megszólalni, aztán már köszönt is a lánynak, aki látványosan meg is ijedt. Ha a hercegnő jól látta, akkor még az eddig szorongatott bögre tartalmának egy kicsi részét is magára öntötte, de ebben nem volt annyira biztos. Egészen addig, amíg a lány fel nem állt és jól látható lett rajta a piciny folt. Nem volt neki ismerős a lány, viszont azt így reflexből tudta, legalábbis sejtette, hogy a leöntött lány Eridonos.
- Pedig nem terveztem, hogy halálra rémítelek - tűnődött el a másik mondatán. Eredetileg a cél az lett volna, hogy keres egy csendes, vagy valami eldugott helyet, ehelyett ide jött, a társalgóba, ami köztudottan kedvelt volt a diákok között. Jogos tehát a kérdés, hogy miért nem volt itt senki rajtuk kívül? Hmm, mert talán mindenki órára megy, vagy tanul? Hát igen, igen, a kis vörösnek is azt kellene tennie, de nem... Ha nem, hát nem.
- Hmm, női megérzés. Vagy hatodik érzék. Ja nem, az más... akkor az első - rázta meg a fejét, amikor pedig felnézett a lányra, arcán egy széles vigyort lehetett fellelni. Nem tudta megállni. Egyszerűen nem, nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon, mint a vadalma. Vagy tök... tejbetök? Á, valami növény. Abban biztos vagyok, hogy valami növény. Szóval, miután ezen túlestünk, a barna hajú lány kezdett el kérdezősködni, illetve ő is felvetette azt a kérdést, miszerint az előbb betoppant Tulipánkisasszony is a pirosakat erősíti-e. Az előbb említett bólintott, összefűzte ujjait és felállt, hogy bemutatkozhasson. Ó, áht még is csak tanult valamit Polner Zsófiától. Nevelőanyja most roppant büszke lenne rá, hogy azért még is csak sikerült valamit belekoppintania a kislány fejébe az árvaházi évek után. Most tényleg nagyon büszke lenne rá.
- Szentesi Alíz Zsófia - tagolta el szépen a nevét és kezet rázott az újonnan megismert Fannival. - Értettem, második név.
Bólintott, elhúzta a kezét és ha a lány nem akart több ilyen bemutatkozós játékot csinálni, akkor visszahuppant a kanapéra. Most így belegondolva nagyon kényelmes volt az ülőhely és szívesen el is aludt volna itt, ha mondjuk óra előtt lenne pár perccel és egyedül lenne, akkor könnyen elnyomná az álom. Hmm, mint abban a kandallós szobában, amikor a halálfalós fiúval találkozott. Hümm, az emlékezetes volt.
- Mit olvasol? - pillantott a könyvre, amit Fanni olvasott, amikor ő betoppant. Kíváncsian nyújtogatta a nyakát az említett kötet felé pislogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Most érezte csak igazán, hogy milyen jó is volt kiszökni ide, hogy milyen jó volt belemenni ebbe az egész dologba, hogy milyen jó volt ezt itt mind végrehajtani és, ha nem is sikerül ez az egész, akkor is elmondhatnák magukról, hogy igenis kipróbálták azt, amiről mások talán csak álmodoznak. Álmodoznak arról, hogy szellemet idézzenek, ami majd előbukkan és vagy kinyírja őket, vagy nem. Jó, erre még a hercegnő sem gondolt, de hát ez részletkérdés, van nála pálca, csak tud vele valamit kezdeni. Elvégre akármennyire is szellem az illető, valamennyire meg kell azt éreznie, hogy átrepült rajta egy átok. Vagy hát ott van az a kis ház, lábuk is van, tudnak futni, a falu sincs messze, okos a lány, feltalálja majd magát. A fiúért sem aggódik, ő sem hülye, hát csak tud kezdeni az esetlegesen felbukkanó szellemmel valamit.
A földön ülve az izgatottság már teljesen eluralkodott rajta, lüktetett a feje, a pulzusa az egekbe szökött, legszívesebben körberohanná a temetőt és azt ordibálná, hogy: " Szellemek, gyertek elő!", vagy valami ilyesmit, csak hogy csináljon valamit. A büntetőmunkát azonban nagyon nem kedvelné, szóval mindenképpen a földön kellene maradnia, lehetőleg csendben. Utóbbit elszúrta már akkor, amikor leüvöltötte a srác fejét, de hát csak nem hallotta meg az egész falu... csak a fele. Ahogy Julien is leült és megfogták egymás kezét, érezte a fiún, hogy ő is ugyanannyira izgatott, mint ő. A lány szaporán pislogott, közben folyamatosan a lámpát nézte, ahogy az vibráló fényével félhomályba borította a temető azon részét, ahol most ők ültek, kéz a kézben és arra vártak, hogy történjen valami. Illetve a hercegnő várt valamire, pontosabban az előtte ülőre, hiszen ő elvileg már tapasztaltabb, neki kellene kezdenie, vagy valamit csinálnia. Ahogy lehunyta zöld szemeit, érezni kezdte a természetet. Érezte a szél simítását az arcán, a göröngyös földet maga alatt, hallotta a baglyok huhogását, a fák hajladozásának hangját, érezte a fiúból áradó izgalmat, hiszen ilyet érzett ő maga is. A francia szavakat halkan hallotta csak, számára beleveszett a szél suttogásába, a lány pedig végig csukott szemekkel ült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A lány kijelentésére csak elmosolyodott és megcsóválta a fejét. Tényleg nem akart ő semmi rosszat, sem ijesztgetni, sem pedig mást csinálni. Most pedig komolyan gondolta ezt a nem akartam rosszat, hátszószándék nélkül jött be és köszönt rá a lányra. Valószínűleg meghallotta az ajtót, legalább is akkor még ezt gondolta. A könyvek esetlenül zuhantak az ágyra, ő pedig már pattant is fel, miután a lány odasétált hozzá. A neveket egyelőre még szürke ködös homály fedte, de a köd lassan eloszlott, felváltotta az eső és a hideg. Amit nem láttál a fehérségtől, most kitisztult számodra és megismerhetted az új világot. A tejfehér ködöt lassan eltüntette az eső, vagy is a bemutatkozás. Ahogy túlestek a formaságokon, Fanni lehuppant mellé a kanapéra és elárulta a könyv címét. Jó, hát ilyenről még sosem hallott, nem is tudta pontosan, hogy most mugli, vagy nem mugli emberkéről volt szó az író személyében. Talán most úgy nézhetett ki, mint az, aki éppen citromba harapott, de ebben nem volt biztos, elgondolkodó arcot viszont biztos, hogy vágott. A magyar lány kérdésére csak megrázta a fejét, ami elég hevesre sikerülhetett a vörös tincseinek össze-vissza libbenéséből. Mire a tincsei újra a válla mögé kerültek, addigra Fanni már egy újabb kérdést tett fel neki. Ahogy a szavak elhagyták a barna hajú lány a száját, úgy emelkedett meg Tulipánkisasszony szemöldöke a szavakra. Csodaország...?
- Hmm, régen voltam már ott, kezdem elfelejteni az utat - döntötte oldalra a fejét és vágott most már tényleg csodálkozott arcot. Nem kellett sokáig gyakorolnia, ez természetes arc volt számára. A csodálkozás lassan átcsapott sajnálatba, még lassabban pedig nevetésbe. - Semmi baj. Hát... az árvaházban mindenféle mugli könyveket olvastattak velünk, nem is emlékszem már sokra. De Fekete Istvánt szeretem, az ő könyveit. Ő mugli.
Nem is tudja pontosan, hogy az utolsó mondatot miért rakta hozzá, de egyszerűen "fontosnak" érezte, hogy tudassa a lánnyal, hogy az úr varázstalan volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő