Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Sacamanó♥

Bal karját nővére vállán pihenteti, míg jobbjának fagyos ujjai zsebe mélyén dideregnek. Szemeit egy pillanatra sem veszi le a tejfelszőke hajú nőről, beszéd közben olykor odahajol hozzá, és a sállal védett törékeny nyakszirtbe dugja arcát, hogy újra és újra beszippanthassa az otthon édes, anyját idéző illatát.
Habár Sára, mi több, mára már ő maga is felnőtt, gondolataiban néha még mindig akként a szeleburdi szöszke kislányként jelenik meg, mint aki hosszú évekkel ezelőtt volt. Akivel a hátsó kertben verekedett, akivel megtanult repülni, aki először megátkozta. Akkoriban Sára jelentett mindent; ő volt a szeretet, a megértés, a diadal és a vigasz. A legidősebb testvér.
- Olyan szép lettél, mint anya volt - szólal meg azután, hogy átrágták magukat a legújabb iskolai pletykákon és az elmúlt kviddicsidényen egyaránt. - Remélem a másik feled semmiben sem fog hasonlítani az övére.
Fejét ingatva pislog nővére csillogó szemeibe, mosolya csak azután szélesedik ki, hogy találkozik azzal - a már várt - lemondó pillantással, amit mindig megkap, ha apjuk szóba kerül. Pillanatokkal később elneveti magát, majd vesz egy apró lélegzetet, hogy folytathassa.
- Szerinted nem kéne levágatnom a hajam? - hümmög tovább, tekintete csak most kalandozik el a nőről. A szökőkút most, télvíz idején is csobog. - Nemt'om. Most, hogy folyamatosan csinálok valamit, egyfeszt ilyen baromságok jutnak eszembe. Szerintem kezdek megzakkanni.
Ujjai a szőke fürtökkel játszanak, hol magukra fűzve egy-egy selymes tincset, hol elengedve azokat babrálnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nemcsak elképzelni nem tudja Sárát magányos öreg hölgyként, akinek egyedüli társaságát a nyamvadt, szutykos, büdös macskái jelentik, de egyenesen meg is tiltja(!) neki, hogy így végezze. Már megtiltaná ugyebár, ha be merne neki szólni. Talán ő az egyetlen nőszemély, akitől retteg, méghozzá okkal, hiszen a szőke éppolyan kiszámíthatatlan, mint saját maga.
- Jaj már, hogy a francba maradnál te egyedül? Minden ujjadra három jelentkező jut - mondja nagy bölcsen, még bólogat is mellé, de mielőtt Sára bármit is tehetne, gyorsan tovább is fűzi szavait, nehogy a sürgető lényeg bent maradjon. - De hozzáteszem, csak azokról akarok tudni, akik esélyesek a Jackpotra, különben egy szép napon tényleg sittre vágnak.
Nos, mint a legtöbb jó fiútestvér, ő sem rémül meg a nehéz fizikai munkától, ha arról a bizonyos, eladósorba került lánytestvérről van szó, akit a világon a legjobban szeret. Mint ahogy nővéréért, úgy mindkét húgáért is felsértené szépen ápolt tenyerét, míg csengőbongó gramofonszóra felássa a hátsó kertet, majd visszalapátolja a földet az aktuálisan kellemetlenkedő gazfickóra. Pfej! Még a gondolatba is beleborzong, így azt észre sem veszi, hogy az elmúlt néhány percben Sára pulzusa megduplázódott, és akár egy vérszemet kapott bika vonszolja őt a szökőkúthoz.
- Mi? Mitől? Aú! Sára! Mit csinálsz? Magadnál vagy?! - füléhez kap, de mivel nővére ujjai éppen szolidan marják a húsát, kezét csak annak apró csuklójára tudja rászorítani. - Aú, hé, hé, ez nem jó poén! - kiabál, miként szófogadó gyerekként engedelmeskedik a szorításnak és előredőlve, egyre tisztábban látja saját, közeledő tükörképét. - Mi a fa...?
Placcs.
Összeszorított szemekkel tűri a jéghideg víz érintését, bőrét egyszerre csípi, marja és égeti az odalenti iszony. A víz olyan hideg, hogy már melegnek érzékeli, így nem csoda, hogy első gondolata az önmaga lángra lobbantása. Aztán Sára kihúzza a fejét. Noel fogai vacognak, elkékült szája reszket.
- B***MEG! - üvölt, ahogy oxigénhez jut, és mint ahogy az várható, nem megfelelő válasz esetén ismét víz alatt találja magát. - Ez k***a hideg! Megfojtasz! - köpködve kiáltja, amint ismét levegőhöz jut. - Felgyújtalak, nem viccelek, véged lesz!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Az ígéretre csupán egy cinkos mosollyal és némi kételyt sejtető, halványan megemelkedő szemöldökkel felel. Ugyan csak futólag pillant rá nővérére, tekintetében most is ott ül a nevelőintézetben odaköltöző bűnbánat. Akkoriban keményen hibáztatott mindenkit, aki nem látogatta meg, okolta azokat, akik elhagyták őt, ma viszont már belátja, hogy az a helyzet nem csak neki volt nehéz. Talán pont, hogy ő volt az, aki cserbenhagyta a többieket, különösképpen azokat, akik addig a legfontosabbak voltak az életében.
Múltban vesztegelő gondolataiból a fülcimpájánál érzett csípő fájdalom, majd a vízalatti jéghideg élmény rántja vissza a jelenbe.
- Mizsamnhemhemmhegfhogshalni! - üvölti a szökőkút ocsmány, koszos, fagyos vizébe, mielőtt Sára kihúzná belőle a fejét. Ellilult, didergő ajkakkal köp maga elé, hogy mihamarabb mély, ziláló lélegzetet vehessen. Ujjai rászorítanak a nő csuklójára, de érdemben nem tehet semmit, hiszen ismét víz alatt találja magát. Lehunyt szemeit összeszorítja, kiált még valami szép, felszínen érthetetlen jókívánságot, majd elhallgat és átadja magát az elméjét ellepő, mindent felemésztő ropogó, füstös semminek. A testét önkéntelenül is lázas melegség járja át, szíve tűzzel keveredő vért lüktet magából, az erei, s bőre forrón izzanak, tagjait azonnal zsibbasztani kezdi a már oly régen érzett, lángok általi felszabadulás. Sára mostanra érezheti öccse felforrósodott tenyerét, de provokáló szavai és a levágott barna tincs csak még tovább fokozza indulatait. Olaj a tűzre.
- Middel kezdjem?! - dühösen kiált rá testvérére, amint újra levegőhöz jut. Összeszűkült szemekkel rántja le magáról a nő kezét, s kiegyenesedve parányi, hideg lángfészket idéz jobbjában, melybe aztán gömbalakban egymásba fonódó zöld csóvák születnek. Az a fészekkel ellentétben forró, fekete füst áramlik belőle, és Noel egyetlen vágya, hogy nővére arcába vágja. De ha megteszi... fejében zavarodott, kivehetetlen gondolatok keringnek, egyszeriben nem tudja mitévő legyen, mit tegyen, mit lépjen, ki ő, mit akar?
Oldalra billentett fejjel végül Sára lábához dobja forró, gyönyörű gömbjét, mely a kopár földet körülötte vékony csíkban felégetve, halkan dalolva bekeríti őt. Időnyerés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Csermey Natália Babett

A hetek óta tartó kínzó, olykor izgatott, máskor ideges várakozás néhány nappal ezelőtt ért véget. A vizsgaidőszakra a tőle telhető legnagyobb szorgalommal készült fel, annyi szorgalmit és gyakorlati projektmunkát vállalt és teljesített, mint az elmúlt öt évben soha. Eltökéltsége, hogy az alapképzést kitűnő eredményekkel zárja, legyen annak bármi is az ára, azóta sem csitult, sőt, még csak most csúcsosodik ki.
- Hali - dünnyögi az orra alatt, álomfejtés tankönyvéből éppen csak kipillantva, az ajtót sarkával csukva be. - Úgy látom ráfér még egy-két lecke.
Hangja dörmögős, rekedt, az állathoz le sem hajol, annak mancsai akkor csúsznak le farmerjáról, mikor ő továbbsétál és a társalgó sarkában árválkodó fotelbe dobja magát. Noha szereti az állatokat, most nincs kedve kutyázni, amit a fiatal lányka remélhetőleg nem vesz bunkóságnak, de ha mégis, nos, jelenleg azzal sem akar törődni.
Elhelyezkedik, lábait feldobja a puha karfára, s a kötetet a szamárfülnél kinyitva újfent elmélyül az érzékszervi ingereknél. Olykor hunyorog, máskor az orrát mozgatja, tekintete gyorsan szeli a sorokat. Az olvasottak alapján idén szokatlanul könnyű vizsgára számít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Csermey Natália Babett

Csak éppen, hogy kezd belemerülni az egyébként nem túl izgalmas, tőle igencsak távol álló tudományba, mikor a kutya gazdája újra megszólal. Először fel sem pillant rá, úgy tesz, mintha rosszul, illetőleg egyáltalán nem hallaná, de hiába. A fiatalnak tűnő lányka nem hagyja abba, szavait továbbfűzve mesél a szerencsétlen, ezidáig magányosan kóborló jószágról.
Noel ide-oda billegő lábfeje megáll a mozdulatban, feje előtűnik a könyv mögül, majd kisvártatva kisandít a lapszél mögül, hogy megbizonyosodhasson arról, a lány valóban hozzá, és nem Maszathoz, az oly nagyon szeretett ebhez beszél.
- Aha - jegyzi meg, még az első gondolat után, az azt követő fecsegéssel kapcsolatos részt egyszerűen jobbnak látja figyelmen kívül hagyni. Helyette visszasüpped a kényelmes fotelba, bokái újra mozogni kezdenek. Úgy hiszi, legalábbis jó reményeket fűz hozzá, hogy most majd eljut a fejezet végéhez. Hát... majdnem sikerül.
A kutya ugyanis nem hagyja békén gazdáját, addig szenved, míg fel nem jut az ölébe, mire a lány hangos kiáltással kezdi letessékelni magáról. Noel egy hosszú pillanatra lehunyja zöld szemeit, és szamárfület hajtva az aktuális oldalra, összecsukja vaskos könyvét.
- Lehet nem ártana megkérned egy hozzáértőt, hogy segítsen neked a nevelésében - mondja lassacskán, kissé ugyan érdektelenül, de semmiképpen sem bunkón. - Vagy nemt'om.
Ő aztán hangyafingnyit sem ért ezekhez a dolgokhoz, náluk otthon a testvérei és az édesanyja tanították a kutyákat, így az ő reszortja az ellenőrzés maradt, miszerint ügyesen mennek-e már a parancsszavak, vagy még van min dolgozni. Általában volt min.
- Nem, ha jól tudom, ezt a tárgyat majd csak ötödévesként veheted fel - pillant le a könyvborítóra, majd vissza a lánykára. - Elsős vagy? Hogy megy a vizsgaidőszak? Sikeresen veszed az akadályokat?