Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A feje meg sem mozdul, nem pillant oldalra, csakis maga elé, a szónoki emelvény felé néz, de azt azért komoly badarság volna állítani, hogy nem is figyel Nádjára. Sőt. Az igazság az, hogy mióta kiszúrta őt a piros ruhájában és a megjelenésével ellentétes, kissé határozatlan, nagyon is ártatlan vonásaival, egyedül csak rá képes koncentrálni. És habár látja, hogy Nádasdyt egy külföldi, talán francia agg követi a pulpituson, a felcsendülő szavai már nem jutnak el hozzá. Szeme sarkából, és fülének minden apró kis porcikájával is Nádjára figyel; szavaira, mozdulataira,  somolygására, vörösre festett ajkainak el-elhúzódó szegletére. Nádja úgy vonzza, mint még soha senki, és az, hogy otthon várja valaki, ezen mit sem változtat. Nádja egyetlen pillantása elég ahhoz, hogy forrni kezdjen a vére, és képtelen legyen uralkodni önmagán.
Pedig muszáj lesz.
A pizsamás válaszra csak egészen halkan, és csak egészen rövid ideig kuncog, amiből éppen annyi látható, hogy az álla megremeg kiszélesedett ajkai alatt. Majd csücsöríteni kezd, hogy gátat szabjon illetlen viselkedésének. Végtére is, ő a későbbiek során még itt, ezekkel a nagy szakértelemmel bíró kutatókkal és professzorokkal szeretne együtt dolgozni!
Azután, Nádja csípős válaszára felé pillant, de csak pimasz tekintetével üzen. Száját észrevétlen harapja be, zöldes szemei a nőét keresik.
- Felesleges keresgélned - feleli, ahogy követi a nő tömegben kutakodó kék szempárját. - Nem találsz senkit. Egyedül jöttem.
Hazudjon? Ne? Mit mondjon? Letagadja Kamillát? Ne? Egyáltalán, ő most kapcsolatban van? Nem? Szereti a háztársnőjét? Ha igen, hogyan? A lány nemrég bemutatta az apjának. Ez... bonyolult. Kétségtelen.
Érzi, hogy a fejében cikázó gondolatoknak időt kell nyernie, hogy amennyi csak tud, válaszra leljen. Egyetlen dologban biztos: Kamilla nem érdemli meg, hogy bántsa. Esze ágában sincs, nem, az volna az utolsó, amit szeretne. Az viszont, hogy az exeridonosba éppen itt botlik bele, olyan, mintha valaki előre elrendelte volna.
Belekortyol az italába, tekintete közben végigsiklik a meghívottakon. Mit csináljon? Legyen önmaga? Hiszen a mellette álló piros ruhás nő már nő. Felnőtt, megvan a magához való esze. Ha úgy veszi, utolsó kérdésével épp az imént kérte fel keringőre.
Végül Nádjához fordul.
- Van kedved csatlakozni hozzám ma este? Persze, csak ha neked sincs partnered - az alkalomhoz, s azzal együtt Nádjához méltó, komoly szándékú íriszekkel pillant rá, még poharát is az övéhez emeli, hogy ha a válasz igen, koccinthassanak. Közben azért ő is keresgélni kezd a tömegen, hátha megpillant valami jól öltözött, fess úriembert, akiről már messziről lerí, hogy Nádjával érkezett.
Mekkora arcon csapás lenne az, nem igaz, Noel? Rosszul esne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nádja
Nagyvárad

A levegőt elnehezítő, azt egyszerre fülledté és sűrűvé tevő mozdulatlan feszültség észrevétlen lengi körül őket. Kéretlenül kúszik be a mestertanonc zakóujja alá, és bizsergeti végig makulátlan, hófehér ing takarta felsőtestét. Az ébredező libabőr végigszalad gerince mentén, mikor résnyire nyitott ajkai levegő után kapnak, s zöldjei egyetlen kósza pillantásra összeérnek Nádja kékjeivel. Noha még nem vallotta be magának, imádja ezt a szégyellős, mégis mindig kihívást rejtegető szempárt. És habár ő szeretné tartani a szemkontaktust, a nő még azelőtt visszafordul poharához, hogy ezt tudtára adhatná. Persze, könnyen lehet, hogy tudja ő enélkül is. Noel rajta ragadó, vizslató szemei árulkodóak, hiába, ha akarná sem tudná levenni őket Nádjáról. Talán csak a piros ruha, talán a külföldi kongresszus, a kivilágított terem vagy a pezsgő az oka, de minduntalan emlékeztetnie kell magát arra, hogy a pulpitus nem balra, sokkal inkább előre lett felállítva. Elfordul, csillogó tekintetét az előadóra vezeti, s egy rápillantó idegen számára akár még úgy is tűnhet, hogy visszafogott mosolya a francia tudósnak szól.
Aztán újfent balra pillant, és újfent kérdez. Nádja azonban nem válaszol azonnal, habozik, s eddig lesütött szemeivel most egy, a bejárati ajtóban, kisebb társaságban álló férfira pillant. A mestertanonc követi a kék szempár útját, és amint meglátja a másikat, gyomra összeugrik, szíve felhevül, ereiben fokozódni kezd az adrenalin.
- Áh, értem - feleli halkan, és noha mellkasát meghatározhatatlan csalódottság feszíti, amennyire az lehetséges, nem mutatja ki. Bár zöldjeiben kissé megfakult az eddigi csillogás, ugyanazzal a pimasz mosolyával fordul Nádjához, mint az est folyamán bármikor tette. Poharát hozzákoccintja a nőéhez, majd kiissza belőle a maradékot, hogy az egy perccel később mellettük elsuhanó pincér tálcáján lévő újabbra cserélje. Közben jobbra fordul, vet egy mosolytalan, komor pillantást a másik férfira - akit egyáltalán nem hibáztat azért, mert tekintete újra meg újra visszatéved Nádjára -, hogy tudja: jobb, ha észnél marad, és más vadat szemel ki magának, mert ehhez a nőhöz itt, ő mellette, ma biztosan nem lesz köze. És ha rajta múlik, máskor sem.
- Pardon! - a döbbenettől elnyíló szájjal fordul a belekaroló exeridonoshoz. Megkeményedő vonásai elárulják, hogy nem akar hinni a fülének, és biztos abban, hogy az imént rosszul hallott. Csakhogy Nádja szemtelen kis vigyora éppen az ellenkezőjéről tanúskodik; nagyon is jól hallott. - Hú, de kikapsz még ezért...
Az ő ajkai is hasonló mosolyra húzódnak, ám mielőtt még befejezhetné gondolatát, a teremben elégedett taps hangzik fel. Noel az emelvény felé pillant, ahol most a rendezvény feje, a rezervátum igazgatója kér szót. Őt személyesen is jól ismeri, hiszen egy évvel ezelőtt tőle kapott engedélyt az egyéni terepgyakorlatának megkezdésére, és azután is többször beszélgettek, még mielőtt idekerült volna. Többek között a fiatalember pyromágiájáról is, és annak sárkányok és más veszélyes lények közötti hasznosságáról. Azután pedig, hogy öt hónapig itt élt, minden nap volt alkalma összefutni a férfival.
- Őt tartják az idei Ezüst Merlin-díj egyik nagy esélyesének - kissé oldalra dőlve suttogja oda Nádjának, hátha sikerül olyat mondania, amit nem tud. A mestertanonc személy szerint a támogatók táborát erősíti, hiszen nemcsak hatalmas példaképnek, de jó embernek is tartja a sárkánygyógyító férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Almásy kisasszony, pub

Alig néhány órája tért vissza Romániából, és bár szívesen maradt volna még néhány napot, hetet, vagy akár egy fél emberöltőt is kedvenc sárkányrezervátumában, a felügyelőjével előre megbeszélt, hathavonta esedékes randevúja olyasmi, amiről sajnos még ő sem késhet el, különben könnyen kínos, fenyegetett helyzetben találhatná magát.
- Kis kezét csókolom! - torkán reszelős hang búg fel, ahogy megáll Léna asztalánál, és ajkait legvonzóbb mosolyára húzza. Jobbjában egy szál vörös rózsa, baljával kigombolja zakója gombját, s a helyiségben futólag körbepillantva helyet foglal a nővel szemben. - Bocsánat a késésért, tudja, nem volt egyszerű megszerezni ezt - bájos tekintettel, de annál huncutabb vigyorral nyújtja át az asztal fölött a tökéletesnek tűnő rózsát - de a kisasszonyért bárkit bármikor feltüzelek.
Ha-ha. Milyen kis vicces ma este valaki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Almásy kisasszony, pub

Tekintete alig észrevehetően kerekedik ki az auror első hozzáfűzött szavaira. In medias res, még hátra sem dőlt, a nő máris célozgat. Tudna Nádjáról? De hát honnan? Valaki lefényképezte volna őket? Nem, biztosan nem. Lénának talán csak sikerült pont beletrafálnia. Előfordulhat.
- Ne sértsen meg, ez még viccnek is rossz... - "na de kérem" pillantással billenti oldalra a fejét, majd egy mély, színpadias sóhaj kíséretében folytatja. Mégis, a szemeiben, a vonásaiban, de még a szája állásában is ott motoszkál valami huncutság, ami előző szavait egy szempillantás alatt hiteltelenné teszi.  - Most az éves kongresszuson voltam, és még mielőtt megkérdezné, elárulom, hivatalos meghívom volt az eseményre. Az egybefüggő öt hónapos gyakorlat pedig... fantasztikus volt. Kár volt visszajönnöm.
Utolsó szavait már éppen csak, hogy hallani, azokat az orra alatt motyogja. Hirtelen, elhamarkodott kijelentés erős belső meggyőződéssel.
- Mit kérsz inni? - minden gond nélkül vált át tegezőviszonyba, elvégre már bőven felnőttkorú, és mintha Léna is engedélyét adta volna a legutóbbi találkozásukkor. Arcára visszatérő mosollyal pillant fel a szemben ülő nőre, majd int az egyik kiszolgálónak, ha van néhány szabad perce, fáradjon oda hozzájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nádja
Nagyvárad

Hogy tessék? Mi van?! Mi az, hogy kölyök? Noel éppen csak egy árnyalattal indulatosabban fordul a szemtelen nő felé, mint azt a heccelő megszólítás önmagában megkívánná. Valószínűleg még a vaknak is nyilvánvaló lehet, hogy számára ez egy különösen érzékeny pont, amire rövid időn belül már másodjára tapint rá az exeridonos - tehetséges a kisasszony, kétségtelen. Érzékeny pont, főleg, hogy egy ideje - épp azóta az éjszaka óta, hogy bekísérte a kanapéjára - már másként néz Nádjára. Erről persze még nem tud, csak a belső, csontjaira tapadó inakat és izmokat marcangoló feszültséget érzi, ami a szokottnál jóval ingerültebbé és nyughatatlanabbá teszi. Mintha nem találná a helyét. Nem találja, hiszen csak most kezdi kapiskálni, hogy egészen mostanáig rossz helyen kereste.
- Nem vagyok kisfiú, Nádja - jegyzi meg válaszul, a hangjából kihallható éllel finom nyomatékot adva kijelentésének. A kék szempárba ivódó tekintet egy múló pillanatra villámokat szór, de mire a nőt megrémíthetnék, addigra azok bele is simulnak a zöld fényekbe. Noel ajkai kiszélesednek, homlokáról eltűnnek hirtelen jött mérgének jelei. Elmosódnak, akárha soha nem is léteztek volna. A szempár ismét puhává, ismét élénkké, ismét csillogóvá válik, amit le sem tud venni a karjába karoló nőről. - Ne... - elhaló hangon nyögi aztán, Leonie neve hallatán, s tettetett félelemmel, látványos, nagy mozdulatokkal pillant körbe a termen. Hangját visszafogva, majdhogynem suttogva folytatja. - Azt ne mondd, hogy ő is itt van!
Mikor ugyanis legutóbb találkozott a bongyorkával, a lány nem volt rest rámászni, és nyálas puszikkal kimutatni iránta érzett, múlhatatlan szeretetét - mindezt a kastély zsibongó előcsarnokában, ebédidőben, természetesen.
- Ühm - hümmögi egy halvány mosoly kíséretében, s közben az emelvényen álló, tehetséges szónokot fürkészi, issza annak minden szavát. Látványos büszkeséggel figyeli a közeli rezervátum igazgatóját, szíve nagyot dobban, mikor a férfi ajkait kedvenc sárkányának neve hagyja el: Daria.
- Ismét tévedsz – elégedett mosolyával fordul Nádjához, és mielőtt még válaszolni kezdene, oldalán a nővel az egyik kivilágított erkély felé indul. Kitárja előtte az ajtót, előreengedi, majd be is húzza maguk mögött az ajtót, ezzel odabent hagyva az előadók mágikusan felerősített hangját.
A csend élesen telepedik rájuk.
Noel a korláthoz sétál, rákönyököl, kezei között tartja a félig még teli pezsgős poharat. Kíváncsi tekintetét a tóról a nőre emeli, szája szeglete megremeg.
- Nemrég itt töltöttem öt hónapot szakmai gyakorlaton – szólal meg néhány pillanattal később. – Azalatt az idő alatt az itt lévők többségével volt szerencsém találkozni. Tamássy úrral, a rezervátum igazgatójával pedig szorosabb kapcsolatot is kialakítani.
Kis szünetet tart, visszafordul a táj felé, a kéz meleg poharat kiszáradt ajkaihoz emeli.
- Szóval tévedsz, se pia, se nők - jegyzi meg végül, de csak következő szavai mellett pillant Nádjára. - Bár... hazudnék, ha azt mondanám, hogy rossz a pezsgő, vagy a társaságod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nádja
Nagyvárad

Azzal, hogy tudatos jövőképével láthatóan meglepi a nőt, érdekes, de egyáltalán nem foglalkozik. Noha előbb még kifejezetten rosszul esett neki, hogy a másik szemében talán nem más, csak egy mindent akaró kamasz, pillantásából - habár várható lehetne - most mégsem süt gőgös elégedettség, vagy arrogáns pökhendiség. Tekintete csendben találkozik Nádja elismerő íriszeivel, majd mosolytalan, komoly vonású arcát az előttük elterülő mozdulatlan erdő felé fordítja. Poharát ajkához emeli, kortyol, és csak azután, hosszú másodpercek múltán néz ismét a mellette álló nőre. Nádja idilli látványt nyújt. Nem giccses, nem túl sok, egyszerűen csak szép.
- Azt hiszem soha nem voltam olyan boldog, mint itt - feleli végül a költői kérdésre, de a szavak kiejtése közben elszorul a szíve. Hiába mondja az igazat, kényelmetlenül érzi magát, egész lényét uralni kezdi valami bizarr kettősség. Boldog, de... lelkiismeret furdalása van. Hiszen jó pár boldog éve volt Annelie mellett, amit eszében sincs letagadni, de az, amit a sárkányok és a rezervátum iránt érez, összehasonlíthatatlanul több annál. Mert ez jelent mindent. Felülmúlhatatlannak tűnik. Mintha azelőtt vakon élte volna az életét, mintha képtelen lett volna érzékelni; tapintani, szagolni, ízlelni, látni... csak mióta legelőször betette a lábát a rezervátumba, azóta érzi, hogy él.
Mennyire jól gondolta álmatlan éjszakáin, hogy nem szabad vissza mennie Magyarországra. A zsigereiben érezte. Igaza is lett, kár volt.
- Hoppá - meglepve pillant fel Nádjára, vonásaiba és szája szegletébe visszaköltözik a felhőtlen jókedv. - Azt hittem, rólad csak pletykálják, hogy okos vagy, közben meg... tudod, más módszerekkel törsz a csúcsra. Már szakmai szempontból, természetesen.
Mosolya kihívó vigyorrá erősödik. Ravaszul csillanó szemeit le sem veszi a várhatóan pirulni kezdő orcácskákról. Imádja cukkolni Nádját, és imádja figyelni   olykor kislányos, máskor mindenáron visszavágni akaró reakcióit. Közben olyan tiszta és ártatlan. Fenséges.
- Nem azért, hogy megbántsalak, de szerintem a testvéreid már nem a szórakoztató kategóriába esnek... - bocsánatkérő mosollyal pillant az exeridonosra, de nem bírja ki, mikor Leonie ismét az eszébe jut, csakhamar elneveti magát. - Ne haragudj - orrnyergét masszírozva fordul el, és lehunyt szemekkel próbál úrrá lenni az újra meg újra rátörő nevetéshullámon. Azután kortyol, és az eget kezdi bámulni.
- Zavarna, ha Nádjának hívnálak? - kérdezi kis idő elteltével, szinte a semmiből térve vissza a nő nevére. Nem tudta, hogy a keresztneve Nadine, és bár tetszik neki, ha szabad, mégis inkább Nádjának szólítaná. Mert az az övé. És valószínűleg az övé is marad.
A végére csak kiderül, hogy valóban nem más, mint egy mindent akaró, önző, bűnös fiatalember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kornél

A házak asztalai előtt, éppen csak belépve a nagyterem ajtaján áll meg, és pillant el a navinések irányába. Tekintete végigsuhan néhány ismeretlen és mintha láttam volna már valahol arcon, majd egy különösen csinos pofi hívogatása ellenére a mellette csámcsogó, már jól ismert, torzonborz fejen állapodik meg. Szája derűs mosolyra húzódik, de mielőtt még elindulna Kornél felé, gyorsan leemeli orráról fekete, vastag keretes szemüvegét, a márkajelzéssel ellátott szárait összehajtja, és egy óvatos mozdulattal farmerkabátja belső zsebébe rejti. Noha már egy ideje kénytelen szemüveget hordani, erről ezidáig elfelejtett szólni az ötödéves srácnak. Már nem azért, mert azt gondolja, hogy cikizni fogja emiatt, csak... hát de, talán mégis.
Míg sietős léptekkel elindul, meglapogatja párszor kabátja mellkasrészét, megigazítja a farmeranyag alól kikandikáló inggallérját, végigsimít pulóvere hosszán, aztán világosodó tincsei közé túr, és ide-oda simogatva azokat próbál kikezdhetetlen összképet elérni.
- Csá - huppan le végül drága barátja mellé úgy, hogy teljes testével felé forduljon, és mindenféle kertelés meg felesleges cicomázás nélkül kezd bele az interjúztatásba. - Hallod, milyen érzés itt lenni, távol a mugli környezettől? Gatya, fain, vagy tudom is én... megrázó?
Őszinte érdeklődést erőltet zöldjeibe, amiket le sem vesz a másikról, még ajkait is összepréseli, nehogy ásítani kezdjen véletlen, vagy elröhögje magát, hiszen ez nagy jelentőséggel bíró dolog - még akkor is, ha a látszat nem ezt mutatja. Mondhatná, hogy sejti: nem, nem Kornél a legjobb alany erre a tesztre, de minek, úgyis mindenki tudja. Csakhogy nem ismer senki mást, aki olyan profi szinten lenne jártas a varázstalanok furcsaságaiban, meg egyébként is, elég ideje ismerik már egymást, megérett a kapcsolatuk némi komolyságra, érzelemre meg... efféle értelmetlen kérdésekre.
Előredőlve - Kornél aurájának határmezsgyéjét rég átlépve - mered a másik arcába, pislog néhányat, közben feltűnés nélkül előhúz a zsebéből egy gyűrött, dohos pergament meg tollat tintával. Aztán sunyiban lepillant rá, majd nagyra kerekített szemeit visszaemeli az alanyra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő