|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Asher Noah Wayde
INAKTÍV
Félvámpír
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
|
ZoéIgyekezett megőrizni a nyugalmát, és nem mutatni, ha valamilyen téma, vagy megszólalás érzékenyen érintette, még Zoéval szemben sem. Azaz éppen, hogy vele szemben nem. Gyűlölte, ha valaki átlátott rajta, ezért is emelt vastag, áttörhetetlen falakat maga köré, amiket még senkinek sem sikerült lerombolni, vagy átugrani. Ilyen helyzetben pedig különösen ügyelt erre. A lány túlságosan sokat tudott, róla, az életéről, a viselkedéséről, a mindennapjairól, nem hiányzott neki, hogy még az érzelmeivel is tisztában legyen. Bár nyilvánvalóan nem egy fatuskó érzelmi szintjén állt, és tudta, hogy a lány nagyon is tisztában van vele, mikor megy túl messzire a megszólalásaival, és mikor okoz neki fájdalmat, nem mutatott semmit, ahogyan most sem. Inkább csak megőrizte a hűvös távolságtartást, és csendben maradt. Ebben már nagy gyakorlata volt.
- Nyilvánvalóan felette állok. - Hasonlóan fintorogva válaszolt, a gúny ismételten nem kerülte el hangját. Őszintén nem tudott túl sokat Zoé úgynevezett barátjáról azon kívül, hogy itt tanít, és nem éppen a közvetlenségéről híres - de hát ő is ilyen volt. Ez még semmi különöset nem mondott el róla. Az már inkább, hogy a lány sokkal több időt töltött el vele egy poros tanteremben, vagy éppen a szobájában, mint Vécseyvel. Nem igazán gondolkozott a válaszon, csak rávágta, ahogyan jött.
Ujjai alatt érzi Zoé - az övéhez képest szinte forró - bőrét, és csak azért is hosszasan elnyújtja a pillanatot, míg pillantását a lányéba fúrja. Hallja az egyre gyorsuló szívdobogást, és a hangos, már-már zihálás szerű légvételeket, mire egy halvány, kissé talán gúnyos mosoly kúszik arcára. Ez volt a célja, várta, hogy így alakul majd a dolog, a reakció erősen alátámasztja előfeltevéseit.
A kezének érintésére sajátján, majd a kérdésre szárazon, minden öröm nélkül felnevet, majd még kiélvezve az utolsó pillanatot is, elhúzza a kezét, és fejét megrázva ismét felveszi a három lépés távolságot. Nem néz felé, igyekszik mindent szemügyre venni, kivéve Zoét.
- Lehet ezt jól megélni? - kérdez végül vissza halkan, miközben ismételten keresztbe fonja karjait, és felveszi az "érinthetetlen"-arcot.
|
|
|
|
|
Asher Noah Wayde
INAKTÍV
Félvámpír
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
|
ZoéNem tudja, hogy szándékosan lépte túl Zoé a láthatatlan határvonalat gúny és bántó szándék között, vagy csupán a véletlen műve volt az egész, bár erősen az előzőre tippel. Úgy érzi, hogy a lány valamilyen szinten vissza akar neki vágni - erre mutat, hogy szinte gondolkodás nélkül használja fel ellene az egyetlen dolgot, amelyről biztosan tudhatja, hogy milyen hatással van rá. Bár a bizonyos este óta nem is beszéltek a történtekről, de Zoé szinte kínosan igyekezett a közelében nem is gondolni rájuk, mindketten tudták, hogy van egy határ, és a határon túl ezek az események, és ezeknek az emlegetése szerepelt.
- Vagy talán te hazudsz magadnak a valós helyemről. - Halkan jegyzi meg, részben benne van a válaszában a visszavágás, másrészt viszont valóban így gondolja. Tömérdek bizonyítéka van rá, és a tudat, hogy ezekkel Zoé is tisztában van, csak boldogítja, még egy ilyen helyzetben is.
Inkább csak érzékeli, mint látja, hogy a haja visszakerül az eredeti helyére, és eltakarja a csak az ő számára látható sérülés nyomát. Nem néz rá, de az érzékei még mindig Zoéra vannak kihegyezve, pontosan tudja, hogy mit csinál, hallja, ahogy a szívdobogása visszatér a normális ütemébe, és a lélegzete is lelassul. Máskor bizonyára boldogítaná, hogy a közelsége mekkora hatással van rá, de nem most, jelenleg túl sok kettőjük között a kimondatlan dolog, és talán a sérelem is. Az estének nem úgy kellett volna történnie, és egyiküknek sem lett volna szabad engednie, hogy úgy végződjön, ahogyan. Az pedig nem feltétlenül mentség, hogy nem voltak éppen az érzelmeik és cselekedeteik urai.
A válaszára nem mond semmit, inkább csak erősen összepréseli ajkait, hogy azok vékony csíkká formálódjanak. A makacsság már nem lepi meg, ugyanakkor nem is akar vele vitát kezdeni erről a témáról, túlságosan sok az ezzel kapcsolatos rossz emléke, valamint az Isten szerelmére, egy könyvtárban vannak, ami bár jelenleg kihalt, könnyedén megtelhet percek alatt túlontúl szorgalmas diákokkal. Bár nem volt kimondott titok, hogy mi ő, nem szerette volna, ha túlságosan is nyilvánvalóvá válik a tanulók számára, hogy milyen lény a tanáruk, a magánélete pedig még ennyire sem tartozott rájuk.
- Megőrültél? - kérdez vissza döbbenten, és hirtelen a lányra kapja a pillantását. Az ötlet már csak kimondva is öngyilkosnak hat, és ő személy szerint nem szeretné megismételni azt az éjszakát. Még rosszabbul is végződhet, és az iskolának jelenleg nem volt szüksége egy tragédiára, neki pedig a felesleges kockázatra. - Ki van zárva - teszi még hozzá határozottan, jelenleg nem érzi magát éppen vitaképes állapotban, nem is akar nagyon belemerülni. Nem érti, hogy hogy juthatott Zoénak az eszébe ilyen őrültség, amikor már a múltkor sem sokon múlt... Ráadásul az élmény nem mondható éppen kellemesnek.
|
|
|
|
|
Asher Noah Wayde
INAKTÍV
Félvámpír
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
|
Zoé- Teljesen komolyan gondoltam - vágja rá gondolkozás nélkül, kivételesen nem csak az önteltség beszél belőle. Egyébként sem jellemző rá az egoizmus, inkább csak gúnyolódás szintjén használja fel a mélyen bujkáló túlzott önbizalmát, most azonban valóban azt mondja, amit és ahogyan gondol. Számára nyilvánvalóan nem voltak egy szinten a tanárral, hiszen Zoé most is vele volt itt a könyvtárban, nem pedig az állítólagos barátjával. Ezzel nem arra akart kilyukadni, hogy kimondott dolgok lennének kettőjük között, de tagadhatatlan, hogy valami igenis volt, bármennyire is tagadták, és bármennyire is igyekeztek elhatárolódni a másiktól.
- Igaz, te nem ártottál nekem. De én ártottam neked - vágja rá ő is emelkedettebb hangon a lány kifakadására. Igyekezett nem beleolvasni a gondolataiba, hiába ordítottak felé, de nem mindig bírta megállni. Különösen nem egy ilyen érzelmi hullám alkalmával, mikor a kiélesedett érzékei számára még hevesebben érkeztek a kimondott és a kimondatlan gondolatok is felé. Ez ellen lehetetlen lett volna védekeznie, nem is volt olyan idegállapotba, hogy ezért törje magát. Nem értette, hogy Zoé hogyan nem tudja felfogni, mennyire öngyilkos is ez az akció, alapból azt sem tudta felfogni ép ésszel, hogy egy ilyen ajánlat hogyan juthatott eszébe. Különösen a múltkori után, amikor konkrétan látta a szemében a rettegést. Tőle, nem mástól.
Némán nézi, ahogy leugrik az asztalról, és a dolgait kezdi összeszedni. Szemeit lehunyja, egyik kezével idegesen megdörzsöli a homlokát - ez is egy a teljesen emberi reakciókból, amelyet nem tudott elhagyni a hosszú évek során. Inkább az érzékeivel követi a lány minden mozdulatát, mint a látásával, igyekszik kizárni az idegen gondolatokat a fejéből, és csak a sajátjaira koncentrálni, de a művelet közel sem olyan egyszerű, mint látszik. A gondolatok örvénye zsong a fejében, ezzel párhuzamosan pedig tisztában van a külvilág minden rezdülésével, ahogyan azzal is, hogy Zoé éppen hátat fordít neki.
Hirtelen felindulásból dönt, cselekedeteit sem ereje, sem kapacitása nincs végiggondolni. Nem vesződve az emberi sebesség látszatának fenntartásával, a lány után indul, és szinte a következő másodpercben már a karjánál fogva visszarántja, nekilökve az egyik könyvespolcnak. Szorosan áll elé, nem hagyva neki lehetőséget a szabadulásra, és a karját még mindig nem engedi el.
- Miért? Miért ajánlod ezt fel nekem? Miért érdekel? - záporoznak szájából a halk kérdések. Hangja ideges, feszültséggel teli, pillantását pedig keményen Zoééba fúrja. Nem a gondolataira kíváncsi - legalábbis nem azokra, amelyek felé üvöltenek, így igyekszik róluk nem venni tudomást.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
jól itt hagyta magát...
